Kitört a tavasz és a lábam is, mert naivan hittem az újdonsült tavaszi cipellőmnek, úgyhogy most ápolgatom a sebet a sarkamon. Az utóbbi két hétben három lakkcipőt vettem, különböző sarokmagassággal. Ez az új mániám, úgy látszik, annak ellenére, hogy mennyire „retro”. Anyám meg is jegyezte, jajj és mennyire imádom őt ezekért a megjegyzéseiért, hogy a lakkcipők már csak ilyenek, feltörik az ember lábát. Cserébe tartottam kárpótlásnapot, amit nagyjából – némi munkát leszámítva – azzal töltöttem, hogy meglátogattam a kedvenc szexshopjaim honlapját és „virtuáliskirakatnézegettem”. Dehát a sok napsütés felébresztette bennem az új fehérneműk iránti vágyat, pontosabban az új fehérneműk beszerzése iránti vágyat. Kényelmes és lomha terepszemle után össze is állt a saját listám, sőt mi több, a húgomnak is én fogok vásárolni, mert az ő pasija bár folyton engem piszkál, hogy milyen perverz vagyok, csakúgy, mint a tűneményes kishúgom, de azért nekik kell egy kis ez, egy kis az és legyek szíves intézkedni stb. Na jó, nem teszek úgy, mintha panaszkodnék, mert egyáltalán nincs ellenemre dolog, már csak a saját fehérneműk iránti függőségem miatt sem.

Bizonyára túlzásokba fogok esni a rendelés véglegesítésénél, de egy ruha nem ruha, mint tudjuk. És pontosan tisztában vagyok az általuk okozta öröm múlandóságával is, de a pillanatnyi boldogság igenis fontos. A csodás fehérneműköltemények pedig jót tesznek a lelkivilágomnak és a szexualiásomnak is. Arról nem is beszélve, hogy mostmár ideje beszereznem a régóta kigondolt gésa-golyókat is és kicsit utánagondolni a hüvelyi orgazmusnak, hogy ha már bebizonyosodott, hogy lehetséges, miben is áll a titokzatossága. A kísérletező kedvemre és az újdonság iránti szükségletemre mindig lehet számítani. Csillapíthatatlan csipkeigényemből pedig boltokat lehetne fenntartani.

Továbbá, az érintetteknek ajánlom figyelmébe Sutyák Tibor: Foucault gondolkodása c. könyvét, mert roppant szórakoztató, továbbá magát Foucault is, aki nélkül a Sutyák-féle könyv nyilván kevésbé lenne szórakoztató. Jelenleg ennyi a receptem egy békés naphoz: fehérneműkatalógus és Michel Foucault.