Mindenki másképp csinálja… De mi a helyzet azokkal, akik már szinte betegesen mívelik a szexet, és amit csinálnak, az már perverzitás?
Mielőtt bármi is eszedbe jutna perverzióról, gondolja arra, hogy a szexben mindent szabad, amit mind a két fél szeretne. A jó párkapcsolat alapja a jó szex, és ez akkor lehetséges, ha az igények nagyjából, vagy teljesen megegyeznek. Ha pl. összekerül egy szadista, és egy átlagos beállítottságú személy, akkor abból valószínűleg nem lesz tartós kapcsolat. A perverziók kialakulását többnyire az egyén személyiség-fejlődési zavarai okozzák.
Lássuk hát nagyvonalban, melyek is ezek!
Szadizmus
A szadizmus De Sade Márki nevéből származik, aki nyíltan hirdette ennek a tévelygésnek a szükségszerű létezését.
A szadizmus felfedezhető az ambíciók nélküli emberek körében, akik ily módon szabadulnak meg zavartságuktól. Gyakran előfordul politikusok, üzletemberek, vezetők körében is, akik a hatalmuk miatt válnak agresszívvé, és így vezetik le a feszültséget, valamint tudatják, hogy ők már bizony valakik…
A szadistának arra van szüksége, hogy partnerének fájdalmat okozzon, és ezt figyelemmel kísérje. Nemi izgalmat csak abban az esetben érez, ha a másiknak fáj az, amit csinál. Ahhoz, hogy izgalomba jöjjön, először megkínozza partnerét, majd a magáéva teszi, természetesen arra nem ügyel, hogy a párja élvezze is az együttlétet. Korbácsolás, karmolás, szögekkel kivert nyakörvek, tűk, ezek mint a szadista szex kellékei.
Mazochizmus
A mazochizmus Sacher-Masoch gróf nevéhez fűződik. Ez a férfi sokszor élt olyan hölgyekkel, akik szerettek uralkodni másokon. Vállalta, hogy engedelmes szolgájuk lesz feleségeinek, és ha valamit nem úgy tesz, ahogy ők azt szeretnék, akkor bizony megbüntethetik. Mondani sem kell, állandóan büntetésben volt… (Ezeket a nőket, akik büntetnek, dominának szokás nevezni.)
A mazochizmus teljes alárendeltséget jelent, és az ilyen ember szexuális élvezetéhez fizikai és lelki fájdalmat igényel. A mazochista állandó és alázatos áldozat, aki azt kívánja, hogy partnere rosszul bánjon vele.
A szadizmus és mazochizmus nemcsak azért ártalmas, mert személyiségtorzító hatású, hanem azért is, mert elemi erejű szenvedéllyé válhat.
Szado-mazo annak a neve, amit egy szadista és egy mazochista együtt csinál.
Fétisizmus
Kizárólag a férfiakra jellemző nemi eltévelyedés. A pszichoszexuális érés folyamata során a gyermek szexuális fantáziájához bizonyos holmik (női fehérnemű, cipő, harisnya stb.) kapcsolódnak, és a későbbiekben ezek megpillantása vált ki nemi izgalmat. A fétisiszták gyakran szárítóról, szennyesládából lopnak ruhadarabokat vágyaik kielégítéséhez.
Frottőrizmus
A nemi eltévelyedések egyik meglehetősen gyakori fajtája. A frottőr a tömött villamoson, buszon azzal ingerli magát, (akár az orgazmusig) hogy nemi szervét az előtte álló nőhöz nyomja, dörgöli, vagy ha lehetősége van rá, közösülő mozgást végez. Mivel a kiszemelt áldozat a legtöbbször fél a megszégyenüléstől, nem tiltakozik hangosan, ez pedig tovább bátorítja az elkövetőt.
Voyeurizmus
A voyeurizmus az, ha valakit felizgat más személyek szexuális együttléteinek titkos megfigyelése a nemi vágy kielégítése céljából. A legtöbb voyeur úgy szeret nézelődni, hogy tényleg ne tudjanak a jelenlétükről, belőlük lesznek a beteges kukkollók, ez pedig mások privát szférájának undorító, szándékos megsértése.
Exhibicionizmus
A voyeurizmus ellentéte, azt jelenti, hogy valaki szereti, ha mások nézik a testét, vagy szexuális tevékenység közben figyelik. Egyes exhibicionisták szeretnek az ablak előtt vetkőzni, vagy maszturbálni annak reményében, hogy valaki meglátja őket. Az exhibicionizmus árnyékosabb oldala amikor (elsősorban férfiak) a nemi szervüket mutogatják, vagy maszturbálnak nyilvános helyen. Ők a szatírok, akik általában nem teljesen normálisak.
Szodómia
Az ember és az állat nemi aktusát jelöli. Régen leginkább az állandó nőhiánnyal küszködő fiatal pásztorok gyakorolták. Ma a ritka nemi eltévelyedések közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy természetellenes, és kevésbé elfogadható, nem higiénikus, és valószínűleg nem túl kellemes az állatnak se, ráadásul erkölcsi szempontból sem tuti. Akik állatokkal közösülnek, azok többnyire elmebetegek.
Narcizmus
A nárcizmus a fetisizmushoz hasonlóan szintén a férfiak körében fordul elő gyakrabban, de a nőkre is jellemző. Maga a megnevezés Narkisszosz ógörög mondai hőstől kapta a nevét, aki a történet szerint nem volt hajlandó Ékhó nimfa szerelmét viszonozni, ezért az istenek azzal büntették, hogy élete végéig saját tükörképébe legyen szerelmes. A végkifejlet szerint kielégíthetetlen és önmarcangoló szerelme olyan mértékig emésztette, hogy végül nárcisz virággá változott. A nárcista személy fő jellemzője, hogy szexuális érdeklődése kizárólag önmaga felé irányul, libidója is önmagát célozza meg és szerelmes saját testébe, meztelen testében leli örömét, abba gyönyörködik. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy párkapcsolatra egyáltalán nem érez késztetést és vágyat, orgazmust pedig önkielégítés által él át. Ez a szexuális aberráció felnőttkorban csúcsosodik ki, de serdülőkorban átmeneti állapotként is előfordulhat, leginkább a nemi jellegek kialakulása folytán. Meg kell említenünk, hogy úgy a fetisizmus, mint a nárcizmus bizonyos fokig egy normális szexuális kapcsolatban is előfordulhat, de ez nem jelent komolyabb aberrációt, amíg a partnerek egyike le nem mond a normális szexuális életről.
Pedofília
A pedofília görög eredetű szó, gyermekszeretetet jelent. Ezt mindenki bátran vállalhatja, mert az nem elítélendő, ha valaki szereti a gyerekeket. Sajnos, mára ennek a szónak pejoratív értelme van. Nem találkozhatunk a szakirodalomban egységes fogalom meghatározással. Talán az egyetlen közös pont, hogy azokat a szexuálisan, testileg érett személyeket nevezik pedofíloknak, akik nemi vágyaikat szexuálisan éretlen személyekkel szeretik kiélni. A Magyar nagylexikon XIV. kötete szerint a pedofília „szexuális aberráció, személyiségzavar, a még serdületlen gyermekek iránt ébredő szexuális vágy”.
A pedofíliát általában valamilyen szexuális aberrációnak tarják. A tudomány mai állása szerint nem kizárt, sőt nagyon valószínű, hogy genetikailag programozott hajlam található az ilyen személyekben, de ennek a hajlamnak a kifejlődése, vagy elnyomása már, a személy szocializációja során történik. A gyermekkori és serdülőkori nemi szerep tanulási zavarai, valamint a gyermek-, illetve ifjúkorban elszenvedett szexuális abúzus erősíthetik ezt.
Francia kutatások is megerősítik azt a feltevést, mely szerint betegségről beszélhetünk a pedofília kapcsán. Kimutatták, hogy az ilyen jellegű bűncselekményekért elitélt személyeknél szinte 100 %-os volt a visszaesés. Gyakorlatilag a börtön, a büntetés nem volt kellően elrettentő, nevelő hatású ahhoz, hogy ne kövessenek el a későbbikben ilyen bűncselekményt. Bár hazánkban hasonló kutatások nem voltak, de megfigyelhető, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett sorozatosan életellenes bűncselekményt elkövető személyek esetében a visszaesés aránya szintén 100 %. Ezeknél a bűncselekményeknél az elkövető nagyon gyakran szexuálisan is visszaélt áldozatával.
Az Egészségügyi Világszervezet a Betegségek Nemzetközi Osztályozása során pszichiátriai betegségként határozta meg a pedofíliát.
Ez a kérdés nagyon fontos mivel ha elismerjük, hogy ezen cselekmények elkövetői betegek, akkor felmerül az a kérdés, hogy van-e jogunk őket büntetni, nem-e inkább a társadalmat védő intézkedések mellett a gyógykezelésükről kell gondoskodni. Főleg akkor, ha látjuk, hogy a büntetéssel nem érünk el célt, míg a gyógykezelés hatásos lehet, és egyben megvédi a társadalmat, a gyermekeinket.
