Ólomlábakon telt az idő szerdáig, hogy mehessek korrepetálásra. Látva otthon anyám, hogy mily ideges vagyok, nyugtatott:
– Csak figyelj oda, mit magyaráznak és mutatnak, és nem lesz semmi gond. Jó eszű és ügyes gyerek vagy. Ha tudta volna az izgalom valódi okát, lehet, hogy lecsavart volna egy atyulást. Repülve érkeztem a másodikra, s most már az ismerős csengőt nyomva vártam az én tanítom megjelenését az ajtóban.
Eszter szélesre tárta az ajtót, és hangos „jó napot” – tal üdvözölt. Kacsintott, ez a szomszédok miatt van, mert adni kell a látszatra.
Benn aztán elkapott, s nem akart levegőt adni, úgy csókolt. Vártalak már kis diákom. Bele bújtam a hajába, érezni édes izgató illatát.
– Tetszik?- kérdezte, mármint az új parfümöm. „Angel” márka, egzotikus virágkeverék.
– Eszméletlen buja illat.
A nyakát csókoltam, az édes selymes pihéket megrészegülve, s lassan köntösét centiről-centire csúsztattam le, minél tovább tartson a felismerés látványa. Előbújtak formás vállai, s mikor mellei felé közeledtem, hátravettette fejét, hogy minél jobban kidomborodjanak, az amúgy is gyönyörű, telt idomok. Két kezem közé fogva felváltva csókoltam eprecskéjét, ami izzott vöröslőn a domb tetején.
A gyönyör útján haladva, késleltetve minden percet, minél tovább tartson a bársonyos bőrön az út le, a vénuszdombig. Két kezével bele túrt a hajamba, s nyomta fejem öléhez, amely a felfokozott lélegzetétől hullámzott, mint a tenger. A kis hamis egy cseppet tett a parfümből a kis bajuszka fölé is, mert újfent felkorbácsolt az illata. Ujjaimmal félre simítottam a kis aranyszőke pihéket, amely fazonra nyírva, mint egy kis bajusz, ékesítette a gyönyörök kelyhét. Nyelvem gyorsan megtalálta az utat az ajkakhoz, melyek már hívogatón várták, hogy kényeztessék őket. Csak nyelvem hegyét érintettem először hozzá, és lassú körözéssel csalogattam elő gyöngyöcskéjét, mely ott domborodott szemem előtt. Sóhajtásai, nyögései egyre erősödtek. Lehajolt hozzám, mélyen számba mártotta nyelvét, úgy csókolt.
– Andrásom, én is, én is kérlelt…, előbb had kényeztesselek én. Legalább a ruhádtól szabadítsalak meg, én vetkőztesselek le.
Hagytam, hogy kedvére vetkőztessen, s egy futó csókot leheljen meredező falloszomra, s újból visszatérdeltem combjai közé. Most már keményebben dolgoztam a nyelvemmel. Élvezte nagyon, mert fejem állandóan egy pontra irányította. Mikor nyelvemmel behatoltam hüvelyébe, egy nagyot rándult a teste, és egyszerűen ráélvezett a számra.
– Nem bírom tovább sikította, és maszatos számat csókolva, bal kezével elkapta falloszom, s vadul járatni kezdte rajta kezét.
Végig csókolta a mellem, hasam. Így ért le falloszomhoz, amit gyengéden nyelvével, majd szájával becézett, s egy hirtelen mozdulattal az egész eltűnt. Szörnyű jól csinálta…, mit ki nem hozott belőlem.
– No, ma a másik témakörbe is eljutunk, – mondta lihegve, és átvetve magát rajtam, falloszom a hüvelyéhez igazította.
Pajkosan, csillogó szemmel, csak a makkot járatta ki-be, s olykor teljesen magába engedte. Ilyenkor megállt…, és csak hüvelyizmait mozgatta, mintha egy selymes kéz markolászta volna.
– Andráskám, ez most a két…,két…,két ismeretlenes egyenleeeet…, szörnyű nagyot élvezett. Vad vágtába kezdett, most te repülj kicsi tanítványom.
Falloszomon folyt végig kéjnedve…, oly simán járt rajta, s egyszer csak gondolt egyet, és hüvelykapujával szorított makkomon, és csak azt dörzsölte, forgott rajtam. Ekkor nem bírtam tovább.
– Jövööööök ordítottam, és spermám beterítette az egész ölét, kéjesen simogatta szét hasán.
Rám omlott, a fülembe duruzsolta:
– jól haladsz kicsi tanítványom, de az órának még nincs vége,… az eddig tanultakat ma még egyszer átvesszük.
– Boldogan Eszter – mondtam, csak legyen egy apró szünet, mint az isiben.