Hogyan lehetsz Domina

Nem kell megijedni, nem az a cél,
hogy mindenki öltözzön latexbe és apait- anyait beleadva kínozza meg szerelmét, munkatársát, házastársát. Az alá-fölé rendeltségen alapuló szexuális játékokat bárki kipróbálhatja maradandó sérülés veszélye nélkül, de azért nem árt, ha az illető mutat némi hajlandóságot az extrém szex irányába.

A statisztikák szerint egyébként
ez teljesen általános aberráció és mindenki besorolható a szadista vagy a mazohista csoportba. A férfiak a szexben inkább az alárendelt szerepet szeretik, mivel a való világban ők birtokolják a vezető pozíciókat. Egy erős, büntető domináról ábrándoznak, aki testileg lelkileg meggyötri őket, mielőtt szexuális kielégüléshez jutnának. A nők inkább uralkodni szeretnek az ágyban és imádják látni partnerük kiszolgáltatottságát.

Szabályok
Az igazi domina által nyújtott szolgáltatás, az igény, amit kielégít, legalább annyira pszichés természetű, mint testi.

Egy dominának soha ne akard megmondani,
hogy milyen legyen. Egy igazi úrnő csúnyán megbünteti azt a szolgát, aki rá akarja kényszeríteni az akaratát. Egy dominával csak azt lehet megtenni, amire ő is vágyik, nincs demokrácia, nőuralom van. Ha kedve támad hozzá, válogatott kínzásokkal kikényszerítheti rabszolgájából a legtitkosabb vágyait.

Gyáva férfiak, nők ne kezdjenek dominával,
mert csúnya vége lesz. Egy úrnő nem elnéző és nem ismeri a megbocsátást. Egy úrnő birodalma a változatos kínzóeszközök tárháza: kaloda, andráskereszt, kínpad, korbács, ostor, fogda, súlyok, szegek, kampók segítségével juttatja el rabszolgáit egy másik dimenzióba.

Kínzások
Fenekelés. Azok az úrnők, akik fenekelnek, más kínzóeszközökben nem hisznek. Ők pálcával, paskolóval és korbáccsal büntetnek. Az igazán igényes dominák saját kezükkel vágott mogyorófavesszővel náspángolják el a szolgát. A fenekelést gyakran tanár-diák szerepekben játszák.

Kikötözés
Itt is csak egy eszköz van, mégpedig a kötél. A szolga azt élvezi, ha úrnője minél durvábban, szorosabban megkötözi. Japán mesterek űzik mesterfokon ezt a műfajt.

Taposás
Kedvelői azt szeretik, ha a domina megtapossa őket, rendszerint tűsarkú cipőben.

Ez egy durva élvezet, mert a sem a fej, sem a száj nem tabutestrész. Kizárólag a férfiak játéka. Semmi közük a lábfetisisztákhoz, mert őket a láb érintése, látványa hozza izgalomba, a tűsarokfanok viszont az alá-fölé rendeltség hívei.

Csiklandozás
Ezt viszont csak a nők élvezik. Órákon át csiklandoztatják a talpukat vagy az egész testüket.

Mummifikáció
Amikor a domina betekeri ragasztószalaggal a szolgát.

Váltószex
A switch hívei mindenevők, ők a szadó és a mazó oldalon is kitűnően érzik magukat.
Nekik, mindegy, hogy kinek, csak fájjon. Ha szükséges, bármikor készek átállni a másik oldalra.

És a durvaságok
A viasz és gyertya játékok, péniszkínzás és egyéb veszélyes játékok kipróbálását nem ajánlom, ezek már a hardcore műfajba tartoznak. Még „legfinomabb” változata, a tökönrúgás is durván fájdalmas. Vannak még különböző toilet játékok is, de ezeket sem propagálom. Ezek már gusztustalanságok, nem mezei kacérkodóknak valók.

Magyar dominák 

Mistress Mariann Domina Réka Mistress Andrea  Monika Devil   Lady Roxan Mistress Lilly Valdemor & Domina Domina Diamond Domina Ryta Tiffany Blond Livia Domina Anna Lady Arnolda Lady Arnolda 2 Donna Dolly Úrnő Lady MMMistress  Domina Ibolya Dominaklub Miss Helena Tracy Sexy Sonja Hart Mistress Natas BDSM tevhitek Mistress Monika Domina Nina Domina Zita Carmen Ice Dita Anderson Lady Jenny Lady Alexa Nadja Shark Gréta Úrnõ Lady Mona Lady Tamara Sexycat Szöszi úrnő Győrben.

Úrnőd vagyok 1

-Tessék? Mit merészelt? – hasított keresztül a szobán Dominika kisasszony felháborodott hangja. A jelenlévö rabszolgák összerezzentek.
– Megpróbált megszökni, úrnöm! – válaszolták a katonák, akik lábánál fogva hurcolták be a rabszolgát a nagyterembe. Éjszaka elvágta a köteleit, és leütötte az ört.
– Hallatlan! – villogott a szeme a császári helytartó lányának. Hozzátok elém! Idöszámításunk kezdetén járunk. Dominika kisasszony, atyja távollétében, a Római Birodalom egy kis germán tartományának kizárólagos úrnöje.

Márpedig atyja a birodalom északi határait védi, és szinte állandóan hadjáraton van. Ezek a helyi lakók hozzászoktak törzseikben a matriarchátushoz, és ilyen messze Rómától senki nem meri megkérdöjelezni, hogy egyedüli leszármazottként, nö létére ez az ifjú hölgy rendelkezik a császári jogokkal. Egyeduralma van a vagyon, a föld, a katonák, és persze a rabszolgák élete felett. Szigorú de igazságos úrnö, csak néha szereti kiélvezni a hatalmát. Mint most is, ahogy a lábai elé vetették ezt a rabszolgaszökevényt, akinek Kreol teste remegett, mint a kocsonya, mozdulni sem mert. Tudta, hogy járnak a hozzá hasonlók: látta társait, amint az oroszlánok elé veti, vagy külön erre a célra tartott harci elefántokkal tapostatja el öket Dominika kisasszony.
Most egyetlen rossz mozdulat az életébe kerülhet. Néha ugyan, hirtelen jött szeszélyböl, néhány lázadónak megkegyelmez az úrnö. Ezt a halvány esélyt viszont csak azért adja meg nekik, hogy lássa öket irgalomért rimánkodni. Egy kis izgalom a távoli kis település hétköznapjaiban: itt ez helyettesíti a római föváros cirkuszait. A tartomány kizárólagos úrnöje tehát, – miközben behívatta szolgálólányait, a testörségét, és a házi rabszolgákat, – most újabb „tréfán” törte a fejét. Izgalmassá akarta tenni ezt a napot, márpedig a zenét, a táncot, a hagyományos tivornyákat már igen unta.
– Most ti fogjátok le ezt a férget! – rendelkezett a felszabaditott, de hüséges szolgálólányainak, miközben a felfegyverzett katonákat hátrébb intette – az örség még összevérezné nekem a házamat! Elégedetten nézte, hogy a szolgálók készséggel – de milyen készséggel! – szorították le a földre a tehetetlen férfitestet. Hasra fektették, fejével az úrnö felé. Lábait ketten szorosan megkötözték, vállaira kétoldalról ráléptek, karjait pedig hátracsavarták ismét mások. A rabszolga arcára a rémület és a fájdalom ült ki. Látszott: erősen türtöztetnie kell magát, hogy ne üvöltsön fel.
– Ez egy földművelö rabszolga, úrnöm. Valami közelkeleti hadjáratban esett fogságba – jelentette az örparancsnok hátulról – csak fél éve szállították ide.
– Nemrég még szabad ellenség voltál, és még nem törtél be, mi? – mosolygott gúnyosan Dominika a földön heverö testre.
Volt ebben a rabszolgában valami izgalmas: izmai, egész teste valóban férfias volt, kemény munkában edzett, szabad ég alatt barnult. Mint valami nemes telivér. Most viszont csak egy halvány, bátortalan nyögés tört fel belöle, valahonnan mélyröl. Ezt a hölgy egy „igenis”-nek értelmezte. Közelebb lépett.

Bal lábával a hajába túrt, játékosan a fejét simogatta, miközben – mintegy magában tunödve – félhangosan megkérdezte:
– Nos, azt akarod hogy megkegyelmezzek?
– I…igen…. – tört ki a rabból egy tiszta szó a hirtelen jött reménységre.
Még meg is próbált felemeledni egy kicsit, bár nem sok sikerrel, mert erösen fogták a szolgálók. Most egy pillanatra még megkönnyebbülni is látszott. –
Hát nem tudtad, hogy semmit sem „akarhatsz”, amíg azt sem tudod, mik veled a terveim? – rivallt rá Dominika kisasszony, és a nyomaték kedvéért, bal lábával amivel eddig csak játszadozott a fején, teljes súlyával az arcára lépett. És föleg nem beszélhetsz a jelenlétemben!
És így, az arcon taposva eggyütt kacagott a háza népével, akik persze már rég óta tudták, hogy ez kedvenc beugratós kérdése. Intett a frissítö italokat tartó szolgáknak, és töltetett magának egy kupa frissen facsart narancslevet. Közben jobb lábával lassan áthelyezte a testsúlyát a rabszolga felsö testére, úgy vette el a kupát. Nevetésre csalta, ahogy a kemény munkában megfáradt csigolyák megreccsennek alatta. Aztán visszalépett a fejére. Lassan kortyolgatta a messziröl hozatott drága csemegét. Amikor a frissítöt kiitta, huncut mosollyal körbe nézett a szolgálólányokon:
– Ezt soha nem tanulják meg. Egy rabszolgának egyáltalán ne legyen akarata, hacsak az nem, hogy engem, az Úrnöjét szolgálja. Pedig ez egyszerű. Azért is hívtam ma össze mindenkit, a ház népét, a rabszolgákat is, hogy okuljatok – ezt még szinte tárgyilagos hangon mesélte el, de fenyegetö hangnemre váltott, amint már a hátrébb felsorakoztatott házi rabszolgáknak címezte:
– a ti életetekne
k csak ez az egy célja van, csak ezt akarhatjátok! A szolgálólányok gyöngyözö kacaja közepette hátra hajitotta a kupát és lenézett. A lába alatt a kivörösödött fej elkeseredetten küzdött minden lélegzet vételért.
– Nos, mi jár annak, aki ekkorát hibázik? – csilingeltek a szavai, újra olyan játékosan, mintha egy kisgyermekkel incselkedne. Mi legyen a büntetésed, hm ? Néhány szabad szolgáló felkiáltott:
– Halál rá! – és várták az ítéletet.
Odakint tombolt a tél. Fagyott minden éjjel. Most még csak délután volt, de ekkora hóviharban a kutyákat sem engedték ki. A várakozás csendjében hallani lehetett a szél süvítését. Dominika kisasszony hirtelen elhatározásra jutott. Visszalépett a földre a rabszolga fejéröl, és parancsolt a katonáknak:
– Amíg kitalálom, mi legyen a lázadó sorsa, addig kötözzétek ki az udvarra és korbácsoljátok meg! Vacsora után majd folytatjuk a játékot. Estére láncra verve hozzátok az északi kisterembe, és hagyjatok vele, meg a szolgálóimmal magunkra! A szolgálók tudták, hogy ma este igen különleges programra készülhetnek. Már alig várták, hogy Dominika kisasszony hogyan fogja engedelmességre tanítani a megkorbácsolt, átfagyott, a terem közepén tehetetlenül fekvő, kiláncolt férfit, aki láthatóan belül még mindig tele volt lázadással. Ezt egy rabszolgának megengedni túl nagy luxus volt abban az idöben. Meg kellett törni a büszkeségét. Vacsora után, amint belépett a terembe, maga Dominika kisasszony is kíváncsi volt, milyen ötlet jut majd eszébe. Mindig átadta magát a hirtelen jövö szeszélyeinek, így még ö maga sem tudta, mire számítson saját magától. Minden esetre azt akarta, hogy a rabszolga valahogy kimutassa az iránta való hüségét.

Engedelmeskedj!

Szép havas, hideg idő van. Ilyenkor a világért sem mozdulnék ki a jó meleg szobámból. Épp kapóra jött, hogy szolgám bejelentkezett. Nem kívántam fogadni, de mikor könyörögni kezdett, hogy láthasson, kegyet gyakoroltam vele.
Pitizz, halljam! – mondtam neki a telefonba igen határozottan. Ő erre elkezdett könyörögni, esedezett kegyeimért, hogy láthasson és szolgálhasson nagy alázattal..

Nem, nem érdemled meg, hisz egy senki vagy, közöltem és ezzel be is fejeztem a beszélgetést.
Visszahívott. Nagyon mérges lettem rá, hogy merészel háborgatni?
Mégis mit képzelsz te magadról – kérdeztem tőle.
Ekkor már elkezdett pitizni. Lihegett, mint egy kutya és síró hangon könyörgött, hogy láthasson és legyek olyan engedékeny, hogy szíveskedjek fogadni őt.
Még meggondolom, modtam. Hívjál vissza pont öt perc műlva. Addig házi feladatot kapsz. Húzogatod a farkad és közben rám, az Úrnődre gondolsz, de nem élvezhetsz el! Pontban öt perc műlva jelented, hogyan teljesítetted a dolgod.
Közben épp rendezgettem a ruhatáram. Szebbnél szebb bőr miniruháim, mini szoknyácskáim vannak. Puhák, illatosak. Mikor megtaláltam egyik kedvenc kis ruhadarabomat: egy top, falatnyi és nagyon mélyen kivágott, vékony bőrpántok díszítik. Kedvelem és már régen nem volt rajtam.
Elidőztem gondolataimban, egy kedvenc szolgámtól kaptam húségének elismeréseként ajándéba. Ő Svájcban dolgozik évek óta, és most eszembe jutottak a szép emlékek, amikor megcsörrent a telefon..
Én őszintén szólva már meg is feledkeztem a házi feladatát teljesítő emberemről, mikor jelentette, hogy megtette, amit kiróttam rá. Nem élvezett el, de nagyon nehéz kérés volt. Most fájdalma van és láthatásért könyörög és epedezik.
Az órára sem néztem és leteremtettem. Megmondtam, hogy pontban öt perc múlva hívj, mit képzelsz te magadról?

Ő előszőr bizonygatta, hogy betartotta az előírt időpontot, de mivel én kijelentettem, hogy ez nem így van, ismét sűrű „mea culpába” kezdett.
Ekkor megparancsoltam neki, fél óra múlva itt csengessen az ajtómon, és hozzon a kutyámnak finom ennivalót, e nélkül be sem teheti a lábát.
Szépen lezuhanyoztam, bekentem magam testápolóval és kiszemeltem, mit fogok felvenni. Kedvenc parfümömmel, ami kesernyés és karakteres illatú – amolyan Úrnőhöz méltó -, befújtam magam. Csodás, leheletnyien vékoy fekete tangabugyit, csipkés, átlátszó melltartót, vékony kis pántokból álló harisnyatartót kaptam magamra, mikor csöngetett a szolgám.
Kiszóltam neki, ott állsz vigyázban, majd kimegyek, ha jónak látom.
Felvettem egy nagylyukú neccharisnyát, a bőr niniszoknyámat és az izgalmas, pántos top volt épp a kezemben, mikor ismét csöngettek.
Dühösen kinyitottam az ajtót, és láttam, ott térdepelt.
Gyere be mondtam, de négykézláb. Eküzben felvettem kis pántos felsőmet.
Ő jött. Mondtam, jó hogy jött, menjen így egy kört a szobában, és álljon meg kedvenc fotelom előtt, mert ő lesz a lábtartóm.
Engedelmeskedett, én pedig boldogan néztem, milyen hű szolgára tettem szert.
Hagytam ott állni egy darabig, majd megparancsoltam, kezdje el nyalogatni a csizmámat. Nagy élvezettel meg is tette nekem.
Tisztára nyalta csizmatalpamat, még a sarkát is, de láttam egy kis piszok foltot rajta, ezért a térdemre fektettem, és elfenekeltem. Közben megkérdeztem, kid vagyok én neked?
Az Úrnőm és parancsolom – mondta.
Ekkor megenyhültem, most tisztára nyalod a csizmát, de húzd le a lábomról!
Ő nyalogatta, közben pedig elkezdtem lakkozni a lábkörmeimet. Mivel ő ott térdepelt előttem, megparancsoltam, hogy fújja addig a lakkot, míg meg nem szárad. De nagyon vigyázzon, mert ha nem szárítja meg, meg fogom büntetni.

Fújta is becsülettel, és mivel kezdett vörösödni, a lábujjaimmal megnéztem, és jól sejtettem, ágaskodni kezdett a farka.
Ekkor közöltem, hogy most nyalja a talpam és szopogassa lábujjaimat. Ezt nagyon szeretem. Boldogan teljesítette kérésemet.
Egyszer meg kellett fenyítenem, mivel meg merészelte simogatni az én fenséges talpam.
Ezt nem engedtem! Büntetésként most jössz utánam négykézláb, és csókolgatod a lábam nyomát!
Engedelmes szolgaként teljesítette óhajom, azért rászóltam, hogy hangosabban, hallani akarom a cuppogást.
Könyörgött, hadd érinthesse meg újra a talpaimat, és minél jobban könyörgött, annál szívesebben tiltottam meg ezen kegytől.
Egyre jobban ágakodott a szerszáma, ezért megkérdeztem, kér-e enni?
Helyesen válaszolt: ha Úrnőm azt kéri tőlen, eszem.

Rendben, akkor hozd be a kutya edényét!
Kiment a konyhába és már hozta is.
Most hozd ide azt, amit a kutyámnak vettél. és bontsd ki!
Kibontotta, ekkor láttam, hogy egy tizenöt kilós zsákkal tért vissza. Kiöntöttem a tálba belőle és rádobáltam az asztalon lévő gyömölcstálból pár narancsgerezdet, és ráhajítottam egy félig megevett banánt héjastól.
Megparancsoltam neki, egyen! Az utolsó morzsáig meg kell ennie, ha azt akarja, hogy kegyet gyakolorjak vele, és a jövőben is szolgálhasson.
Előszőr próbált egyezkedni, de mivel hajthatatlan voltam, elkezdte enni. Meg is ette mindet. Nem mondanám, hogy kitörő lelkesedéssel, de ez engem egy csöpet sem érdekelt.
Ekkor rászóltam, vetkőzzön le és feküljön háttal végig a földön! Most megjutalmazom.
Csillogó szemekkel, izgalomtól kipurult arccal vetkőzött.le. Nem is vetkőzött, dobálta le magáról a ruhát.
Mi lesz a jutalmam Úrnőm?
Hogy mi lesz?
Hát ez bizony már egy másik történet.

Mi mozgatja a szado-mazochistákat?

A perverzió alapját képező aktivitás-passzivitás ellentét a normál szexuális élet általános jellemzőihez is hozzátartozhat, ám ebben az esetben mindig a kölcsönösség a kulcsszó.
A mazochizmus a szexuális perverziók közé tartozik, amelyben a szexuális kielégülés a személy által igényelt szenvedéshez vagy megalázáshoz kötődik. Freud azonban a mazochizmus fogalmát sokkal tágabban értelmezi, mint szexológusok. Egyrészt számos elemét fedezi fel a legkülönbözőbb szexuális viselkedési formákban és a gyermeki szexualitás kezdeményeiben, másrészt, leírja a belőle levezethető megjelenési formákat, különösképpen a morális mazochizmust, amely során az egyén – tudattalan bűntudatból – vállalja az áldozat szerepét anélkül, hogy szexuális élvezetben részesülne.
A mazochizmusnak a szadizmushoz kötődő szoros kapcsolatát, ezen ellentétpárnak a lelki életben Freud által tulajdonított szerepét szado-mazochizmusnak nevezzük, amely a szadizmusnak és a mazochizmusnak a kombinációját jelenti.
Vannak a normál szexuális játékoknak olyan formái, amelyben a domináns, aktív félnek alárendelődik a passzív fél. Ezekben az esetekben azonban szerepcsere lehetséges, így a szexuális viselkedés nem rögzül, extra tárgyakat, extra öltözeteket nem használnak, nem alkalmaznak erőszakot, minden a kölcsönös kimondott vagy kimondatlan beleegyezésen alapul, melynek célja a kölcsönös szexuális örömszerzés, és ebben a kulcsszó a kölcsönösség.

Az élvezetek forrása
A szadistának a másik személy szenvedésének látványa a kielégülés eszköze, gyakran a másik személy beleegyezése és együttműködése, sőt, akarata ellenére. A nemi erőszak alapját gyakran képezi a szadizmus, hiszen minél gyengébb a másik fél és minél inkább tiltakozik, annál nagyobb a szadista számára a szexuális öröm.
A mazochista viszont abban talál élvezetet, ha őt uralják, ha ő van mozgásában korlátozva, megbénítva, és vele kegyetlenkednek. Ez a két perverzió egymásnak tükörképei, és ha már létezik, az optimális az, ha a két típus egymásra talál.

Nevelés vagy szadizmus?
A szado-mazochizmus nagyon gyakran nevelői magatartással is takarózik. Nemcsak a gyermek provokálja ki gyakran a verést és juttatja mazochista részösztöneit kielégüléshez (az analitikusok szerint ez is létező viselkedési forma), hanem a nevelő is kielégíti szadista ösztönkomponenseit, amikor gyakran a legkisebb, sokszor csak általa vélt rendbontás ürügyén is ütlegeli a gyereket.