Történet: Egy nő a férfi életében

Először tánciskolás módon próbáltam megölelni, de ő derekára igazította mind a két kezem, és hozzám simult. Ott ringtunk a zene ritmusára, és én azt sem tudtam pontosan, hol is vagyok. Karomban tartottam, éreztem az illatát. Teste olyan érzéseket keltett bennem, amelyeket korábban nem éreztem, illatos nőiessége beburkolt és elvarázsolt. Az én testem egészségesen reagált, merevedésem lett. Szerencsére úgy tudtam lépni, hogy ez ne derüljön ki. De ez nem tartott örökké, az egyik szomszéd pár férfi tagja megcsúszott valamin, és össze is ütköztünk volna. Gyorsan elfordultam, hogy ne a táncosomnak ütközzön, és Jolika csak úgy tudta megtartani az egyensúlyát, hogy a két lábam közé lépett. Combja szorosan hozzám simult és titkom azonnal kitudódott. Megérezte az erekciómat, és én megszeppenve vártam, mi lesz. Tovább a Tagi szexhírek oldalon lévő teljes történetre

Egy felejthetetlen családlátogatás

Mindig úgy képzeltem, hogy a szex – és ezzel együtt legmélyebb kielégülésem – csak egy kényelmes ágyon „lejátszva” lehet számomra igazi, amint a combjaimban lévő inakat teljes feszültségbe hozva szétterpesztem lábaimat, és egy férfi duzzadó dákója izgat át az orgazmuson túli világba. Mindig úgy képzeltem, hogy csak az előre „megrendezett” ágy – randevúim hozhatják számomra a legteljesebb eredményt. Ám maga az élet megmutatta, hogy egy – két váratlan esemény spontanitása mennyire izgalmas tud lenni, amikor úgy tör rá egy nőre, hogy az igazából össze sem képes rakni az előzmények részleteit, s máris bimm – bumm, egy jóképű pasi csiklandozza a lábai között, vagy még nagyobb döbbenetére egy csinos fiatal hölgy nyúl a szoknyája alá soha nem remélt, izgató gyengédséggel.
Erről tudnék mit mesélni.
És mesélek is!
Az egyik falusi iskolában vagyok tanítónő. Még csak az első évet nyomom a főiskola után. Alig párhónap ment el a tanévből, de máris úgy érezem, mintha évek óta itt szarakodnék, s mintha nem is tizennyolc, hanem száztizennyolc diákom lenne egyszerre. Így talán jobban megértitek, miért menekülök előszeretettel egy férfi karjai közé. teljesen meztelenül. Mert ha a – különben sok mindenre kapható – puncimat (minimum) egy lüktető, nagy hímtag döngöli, hát, elszáll minden problémám!
Azon az estén családlátogatáson voltam. Időnként meg kell tennem, bármennyire is unalmas tud lenni ez az egész. Ám azon a napon viszont, egyáltalán nem volt unalmas!
– Hogy ízlik a kávé? – Klári, a csinos háziasszony velem szemben ült és szélesen mosolygott. Velem egy idős lehetett. Úgy huszonhat, esetleg huszonhét éves.
– Nem igazán szoktam kávézni – válaszoltam – , de ez most jólesik. Fárasztó napom volt.
Elmeséltem nekik. Arról, hogy miként telik a napom abban az anyaszomorító osztályban. A másodikos Petikéjükről is beszélgettünk. Blabláztam, nagy vonalakban körülírtam, mennyire jó kis diák a Petike, s igyekeztem úgy tenni, mintha érdekelne a családlátogatás.
Ami hamarosan izgalmas fordulatot vett!
Attila, Klári férje, igazán jóképű fazon volt.
– Hozhatok még valamit inni? – kérdezte. Egy idő után ő is csatlakozott a beszélgetéshez, de én közben már megfigyeltem, bár inkább valósággal tanulmányoztam nagyszerű alakját. Mitagadás… megkívántam. Már annak is örültem, hogy hozzám szólt.
– Igen, a Bikavér megfelel! – mondtam, miután felsorolta a választékot. Szeretem a jó borokat, de akkor olyan hangulatban voltam, hogy azt a bort nem az íze miatt választottam. A neve volt rám hatással. „BIKA! Igen, ez az ami kell most…”, gondoltam, s máris egy emberes lőcsöt képzeltem a lábaim közé. Bika kellett, de nem a vérére lett volna szükségem, hanem valami EGYÉB részére.
Az ital egyre jobban elhitette velem, hogy mennyire akarom azt, s az csak az járt a fejemben… Aztán valami valahol megmozdult bennem, s enyhén a combjaim közé markolt.
Petike nem volt otthon. (Szerencsére!)
Velem szemben ültek, igazán szép párnak látszottak. Klári sokat mosolygott, és ez valahogy még üdítőbbé tette kislányosan aranyos arcát. Rózsaszín ajkai lágyan súrolták a pohár szélét ivás közben, és elképzeltem, mekkora örömet okozhat ez a száj Attilának, mikor felizgatott dákóját csiklandozza, s kicsalja belőle azt a mindenható lucskot, amit én magam is szívesen megízleltem volna…
Éreztem, hogy az a valami most már egyre hevesebben mozog bennem, s a lábaim közötti részem egyre inkább ellágyul. A vibrátoromra gondoltam, az ujjaimra vagy bármire ami hosszú és merev, és tudtam, ha hazaérek, mélyen feldugok magamnak valamit, s ki nem fogom húzni órákig. (Persze akkor leghevesebben Attila farkát kívántam, de nem is reménykedtem benne… pedig… végül mégis a pinámba csúsztatta!)
Egyelőre viszont csak néztem őket, az a valami (alul) mozgott bennem, a bor pedig egyre… egyre… finomabb és finomabb lett.
– Hozok még egy üveggel. – mondta Attila.
– Rendben van, drágám! – értett egyet vele Klára duruzsoló, édeskés hangon.
A férjének igazán jó alakja volt. Feszes fenék, deltás felsőtest. Végigsimítottam a combjaim között, s nem érdekelt, hogy ki látja.
(Berúgtam.)
Klári érdeklődve nézett, s mosolya még szélesebbre húzódott.
– Rendben van… – szóltam Attila után én is, még mielőtt kilépett volna az ajtón. – Hozz még egyet…. Farokkirály!
Még magam is megdöbbentem, vártam mikor repülök, Klára mikor esik nekem. De ő csak mosolygott. Az a kislányos báj ült az arcán.
Aztán… hozzám bujt, és egy csókot lehelt az ajkaimra! Jólesett. Meglepetésemből még fel sem ocsúdtam, forró keze máris a szoknyám alá siklott, s lágyan a pinámba markolt. Felsóhajtottam. Aztán mindezt viszonoztam. Klára mellei csábosan feszesek voltak, éreztem milyen jó kemények, miközben ő az én didkóimat puszilgatta.
Mire Attila visszatért, két teljesen meztelen jó testű nőt láthatott izgalmas tevékenységbe melegedve a szőnyegen. Pillanatok múlva már ő is csak „egy szál faszban” feszített előttünk, dákója állt keményen, gondolom, a vonagló meztelen női testek iszonyúan felhergelhették. Közénk feküdt, és először velem kezdett el foglalkozni. Farkát azonnal átnedvesedett puncimba vezettem, s a Klárával átélt forró előjáték után végre elélvezhettem… nem is egyszer! Aztán a számba vettem a dákóját, Klára pedig ujjazott hátulról, meg az egyik mellemet masszírozta.
Aztán cseréltünk. Attila a saját feleségébe hatolt, én pedig Klára száját mohón a lábaim közé szorítottam, és így élveztünk mindhárman.
Attila mély nyögésekkel vágta tele neje pináját ondóval, s nekem meggyőződésem, hogy akkor még egy gyereket összehoztak. Nem baj: egyel több ok, hogy sűrűn járjak ide családlátogatóba. Na, persze elhatároztuk, nem várunk ezzel addig, míg az új jövevény felnő. Hiszen ott van még Petike, a diákom, akiről nagyon sokat kell még…

A szomszédasszony

25 éves voltam, még együtt laktam anyámmal egy kis faluban. Sokszor nyüzsgött a ház, mert sokan jártak hozzánk a szomszédok közül. Azonban egy valaki volt, akitől mindig megdobbant a szívem, nevezzük Margitnak. Margit sokszor átjött beszélgetni hozzánk, bár volt két fia és férje is, de a srácok rendszerint a haverjaikkal lógtak, a férj meg vagy dolgozott, vagy kocsmázott. Nem volt egy kimondott szépség, olyan 35 éves lehetett akkor. Alakja sem volt tökéletes, a mellei is kicsik voltak, olyan almaszerűek, de mégis volt valami, amivel elvarázsolt. Ha átjött, előfordult, hogy a munkámat is félbe szakítottam, amíg ott volt nálunk. Egy nyári napon végeztem a teendőimmel és bevonultam a fürdőbe zuhanyozni. Pár perc elteltével hallottam, hogy a konyhában beszélget anyámmal. Gyorsan befejeztem a fürdést, megtörölköztem és ekkor vettem észre, hogy nem hoztam be ruhát magammal. Sebaj, felkaptam az ott levő szabadidő nadrágom és már mentem is ki. Dobogott a szívem, amikor megláttam, mert egy otthonkában jött aznap.
Leültem vele szemben egy székre és szép fokozatosan végig néztem, tetőtől talpig. Már vagy húsz perce beszélgettek mindenféléről, amikor keresztbe tettem a lábam. Margit rám nézett és mosolygott. Ekkor vettem észre, hogy nem a szemembe néz, hanem sokkal lejjebb. Ahogy lenéztem, akkor vettem észre, hogy nem cseréltem le a szabadidő nadrágom és az ülepén egy tenyérnyi lyuk tátong, így mivel fürdés után alsónadrágot sem vettem, teljesen látszott a farkam. Azt vettem észre, hogy beszél anyámhoz, de végig a farkam bámulja. Kellemes bizsergés futott végig rajtam a tudattól, hogy néz. Aztán arra lettem figyelmes, hogy ő is keresztbe teszi a lábát, de nem úgy, ahogy a nők szokták, zártan, hanem úgy, hogy totálisan láthattam a bugyiját és domborodó pináját. Még jobban elhatalmasodott a bizsergő érzés és már leplezetlenül néztem egyenesen a lába közé. Kicsit segített is, hogy az élmény teljesebb legyen, mert láttam, hogy alig észrevehető mozdulattal a két alsó gombot kigombolta az otthonkáján és széjjelebb húzta. Ekkor ránéztem, de ő ismét csak rám mosolygott és tovább beszélgetett anyámmal. Ekkor anyámnak eszébe jutott valami, hogy szeretné tőle kölcsön kérni és majd én átmegyek érte. Erre ő felállt, hogy mennie kell és majd menjek át azért a valamiért, mondtam, hogy nemsokára megyek, csak átöltözöm.
-Ne fontos, jó leszel így is – mondta – csak gyere át.
És egy újabb mosoly volt a jutalmam.
Amikor átmentem hozzá, egy átlátszó blúzszerű valami volt rajta és egy rövidnadrág. Kicsit szomorú voltam, hogy átöltözött. Beléptem a konyhába és akkor láttam, hogy teljesen átlátszik a melle a ruhán. Nem átsejlik, hanem tökéletesen látom minden részletét, a formáját, méretét és a mellbimbóját, ami egy szeder méretével vetekedett. Leültetett egy fotelba, ő az ágy szélére ült és beszélgettünk. Már nem tudom miről, mert igazán nem is figyeltem, a mellei látványa elvonta a figyelmem minden másról. Közben éreztem, ahogy a melleit néztem, a farkam elkezdett keményedni.
-Érdekes ez a blúz rajtad – mondtam.
-Akárcsak a nadrágod, ez is mindent megmutat, kedvedért vettem fel – mondta – De ez nem blúz, hanem body. Látom hatással van rád.
Egyenesen az álló farkamat nézte.
Ebben az időben eléggé hiányos volt a női fehérnemű ismeretem, ezért meg is kérdeztem.
-Mi ez rajtad? – kérdeztem.
-Body, nem láttál még ilyet? – kérdezte – Olyan, mint az egyberészes fürdőruha, csak ezt bármikor lehet viselni. Megakarod nézni, hogy néz ki?
-Igen, szeretném – válaszoltam elhaló hangon.
Felállt, és lassan kigombolta a rövidnadrágot, majd lehúzta a zipzárat és elkezdte lecsúsztatni magáról. Nem hajolt le, hanem egyszerűen elengedte és a nadrág lehullott. Kilépett belőle és közelebb jött, egészen elém. Én már ekkor nem kaptam levegőt, mert amikor láthatóvá vált a body egészen, akkor vettem észre, hogy nincs rajta bugyi és látszik a fekete háromszög is, amiről annyit ábrándoztam.
-Tetszik? – kérdezte
-Nagyon – feleltem kiszáradt torokkal. – De hogy veszed fel?
-Itt alul a lábam között patentos, szétkapcsolom és belebújok – válaszolt készségesen.
– Megnézed?
Már csak bólogatni tudtam, megszólalni nem.
Erre ő az ágyhoz ment és leült.
– Gyere ide, onnan nem látod! – szólt kicsit utasítva.
Engedelmesen odamentem, erre ő hanyatt dőlt az ágyon és behajlított lábait széttárta.
-Látod? – kérdezte.
-Igen, látom – feleltem.
-Kapcsold ki a patentokat! – utasított ismét.
Remegő kézzel megfogtam és egy mozdulattal szétnyitottam a három patentot. A felső része felugrott és láthatóvá vált a gyönyörű pinája. Megbabonázva néztem a sűrű szőrrel borított dombokat, ekkor odanyúlt és két ujjal széthúzta a szeméremajkait.
-Tetszik? – kérdezte és közben annyira felemelkedett, hogy rám tudjon nézni.
A szemébe néztem és egyszerűn csak ennyit bírtam mondani: – Szeretnélek kinyalni!
– Akkor mire vársz? Csináld! -mondta határozottan
Máris a fejem odadugtam és a nyelvemmel elkezdtem nyalogatni a csiklóját, aztán bedugtam a nedves lukba. Ahogy nyaltam, éreztem, hogy egyre nedvesebb lesz. Teste remegéséből éreztem, hogy jó, amit csinálok. Nem tudom meddig nyaltam, de hirtelen nagyot nyögve összerándult a teste, a combjait összezárta és váratlanul felült az ágyon.
-Vetkőzz le! – hangzott az újabb utasítás. Ledobtam a pólóm és letoltam a nadrágom. Faszom feszesen állt, ő előrehajolt és a nyelvével simogatni kezdte. Egy hirtelen mozdulattal azonban az egészet bevette a szájába és lassan előre- hátra mozogva szopni kezdte.
-Mindjárt elélvezek! – mondtam.
Erre ő hanyatt feküdt és szétnyitotta a lábait.
-Gyere basszál meg! Ha élvezel, akkor bennem élvezz el. – mondta, de már inkább kérve, mint utasítva.
Feltérdeltem az ágyra és bedugtam ágaskodó faszomat. Szűk pinája volt, mégis nagyon könnyen becsúszott. Elkezdtem mozogni, először lassan, majd egyre gyorsabban. A halk sóhajokból egyre hangosabb nyögések lettek.
Hirtelen rám szólt: -Állj meg!
Kihúztam a faszom és vártam mi következik. Ő megfordult, megtámaszkodott a könyökén, majd azt mondta: -Most visszadughatod.
Beillesztettem újra a faszom és ismét elkezdtem mozogni. Most hamarabb kezdett el nyögdécselni és egyre szaporábban.
-Ez az, basszál meg jó alaposan. Nagyot akarok élvezni! – mondta. Erre gyorsabban kezdtem mozogni és gyorsabban és gyorsabban. Már majdnem elélveztem, amikor újra megállított.
-Feküdj hanyatt- mondta.
Hanyatt feküdtem, ő fölém guggolt és már ereszkedett is a faszomra. Elkezdett mozogni, fel-le, előre-hátra, váltogatva az irányt. Már sokkal hangosabb volt a nyögdécselése, mint eddig bármikor. Egyre gyorsított az ütemen, majd hirtelen a teste megfeszült és egy hangos kiáltással remegni kezdett.
-Ez nagyon jó volt. – mondta és mellém feküdt az ágyra.
Egy percnyi pihenés után így szólt.
-Most annyira leszoplak, hogy amíg élsz nem felejted el!
Szétnyitotta a két lábam és a két combom alatti részen megtámaszkodott a kezével és elkezdte szopni a faszom. Hol csak a makkom volt a szájában, hol teljesen bekapta az egész faszomat, közben az egyik ujjával folyamatosan a fenekem masszírozta. Behunytam a szemem és élveztem, amit velem tesz. Egyszer csak azt éreztem, hogy becsúsztatja az ujját a fenekembe és körkörösen mozgatja. Kicsit furcsa volt, mert ilyet még soha nem csináltak nekem. Egy jobban éreztem, hogy egy bizsergető érzés fut át az egész testemen. A feje egyre gyorsabban mozgott a faszmon, az ujja pedig a fenekemben, ugyanabban az ütemben. Nem bírtam tovább!
-Most élvezek! – kiáltottam.
Erre ő amennyire csak tudta a szájába vette a faszom és benyomta az ujját is a fenekembe teljesen. Hatalmasat élveztem és ő csak nyelte a gecit, ami belőlem jött. Minden cseppjét lenyelte, amikor már érezte, hogy nincs több, kihúzta a fenekemből az ujját és mellém feküdt.
-Van kedved máskor is baszni velem? – kérdezte.
-Igen, amikor csak szólsz, máris jövök. – válaszoltam.
Még sokszor mentem át hozzá, ha egyedül volt. A férjének rengeteg pornófilmje volt. Sokszor elkezdtük nézni és végig is csináltuk, amit a filmben a szereplők. Sok érdekes dolgot tanultam meg ezalatt az idő alatt tőle és rengeteget élveztünk együtt.

BMW

Amikor felhívott, a hangja csupa izgalom volt, lobogás – messziről beszélt, de a távolságon is átsütött az öröme:
– Megvettem az autót! Megvettem! Megvettem!
Kiderült, hogy végre sikerült olyan autót találnia, elfogadható áron, amilyet már olyan régóta szeretett volna, és ami az én óriási álmom is volt: egy M5 – ös BMW – t.
– Úgy szeretném, ha elmennénk egy próbaútra! Most! Megyünk, ugye? Ugye, megyünk?
Persze, hogy azonnal félretettem mindent: mosás, takarítás, és egyéb női nyalánkságok nyugodtan várhatnak: egy M5 – be, egy most már valóra vált álomba viszont nem mindennap ül bele az ember lánya. Megbeszéltük, hogy egy félóra múlva itt lesz értem, tehát marad időm arra, hogy laza háziasszonyból ‘jó bőrré’ varázsoljam át magam. Egy M5 – ben csakis csinos nő utazhat! Meg kell tisztelnem ezt az autót azzal, hogy adok magamra! Hamar készítettem még pár szendvicset, és a hűtőből is előkaptam egy jó hideg ásványvizet, arra gondolva, hogy a próbaútról sosem lehet tudni, hol ér véget és meddig tart – de egy biztos: az autótól nem fogunk messzire eltávolodni, nem hagyjuk ott egy parkolóban sem, hogy megebédeljünk vagy megvacsorázzunk, tehát jó, ha lesz nálunk némi harapni – és innivaló.
Utána gyorsan letusoltam, pici sminket tettem az arcomra – és már csengettek is. Hopp, hamar egy ruhát, szandált, az elemózsiás kosarat, és már futottam is ki az ajtón. A hajamat is már a házon kívül igazítottam meg – jaj dehogy igazítottam! Kihúztam a hajcsatot belőle, és jól megráztam a sörényemet, aztán hagytam, hogy a szél tegye meg az utolsó simítást rajta.
Már a kaput zártam kulcsra, amikor egy apró részlet bevillant az agyamba: mintha elfelejtettem volna valamit… de rögtön ki is ment a fejemből, mert akkor már megláttam az autót…
Gyönyörű, mélypiros színe azonnal beleégett a szemembe, a kosarat is már csak úgy mellékesen nyomtam a kedves kezébe, és mintegy félálomban tettem meg a pár lépést a gépsárkányig… A kezem magától mozdult, meg kellett simogatnom a forró, piros karosszériát, aztán a ‘szemébe’ kellett néznem – az orra, a ‘vese’ mint egy csókos száj, szinte bűnre csábított, a formája egyszerűen gyönyörű volt, a papucsok, a Fulda gumik még szinte újak voltak…
– Na, mit szólsz? Milyen?
– Mint egy álom… és piros! Te drága, ez véletlen, vagy miattam piros? – kérdeztem a kedvesemet. Tudta, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni a BMW – knek, és ha ráadásul még pirosak is, akkor végképp elvesztem…
– Ez véletlen, de imádom az ilyen véletleneket! – mosolygott rajtam.
– Üljünk bele! Belülről is látni akarom! – utasítottam, hiszen már alig vártam, hogy beülhessek.
A fekete bőrülés már hívogatott: ahogy beleültem, simogatta a combomat és a vállamat… mint egy nagyon érzéki érintés… Nem volt kellemetlen, hiszen az ülésbe beépített ventillátorok kellemesen langyosan tartották a bőr felületét is. A műszerfal is feketén csillogott: a beépített TV most éppen csendben volt, de a HI – Fiből halk zene szólt, ami betöltötte az egész utasteret. Freddy Mercury hangja szinte aláfestése volt az M5 – feelingnek. A sötétített szélvédőkön keresztül csak megszűrve jutott be hozzánk a nap és a külvilág.
A kedvesem keze lassan simogatta körbe a sportkormányon a piros és fekete mintát, majd az indítókulcs kapott egy halk sóhajt tőle, és a motor, valahol távol, csendes, megnyugtató morgásba kezdett. Aztán a sebességváltóra simult a keze: mintha átölelték volna az ujjai. A látványa is felizgatott, hát még az elindulás…
– Megnézed, mit tud?
– Hát persze! Alig várom, hogy lássam, mit tud a kicsike!
A néptelen, csendes utcán egyesbe tette a váltót, és egy kövér gázzal elindultunk. Mit elindultunk: kilőttünk, mint a nyíl, a gép orra szinte megemelkedett, azt vártam, hogy beindulnak a hátsó hajtóművek, és a következő pillanat már a levegőben ér minket. Aztán kettes, én egyre jobban bepasszírozódtam az ölelő ülésekbe, és mire hármasba kellett váltani, addigra már száz fölött állt a km/óra mutatója.
Hamar kiértünk az autópályára, és tovább teszteltük a gépet. A kettőnegyven meg sem kottyant neki: a motor hangja egy icipicivel sem lett magasabb vagy zajosabb, mégis erőlködés nélkül faltuk a kilométereket.
A kedvesem szinte összenőtt az autóval, mintha a pedálok, a kormány, a váltó a karjai – lábai meghosszabbítása lettek volna, szinte eggyé vált vele. Picit elnyílt szája, csillogó szeme és a kezének babusgató mozdulatai mind – mind arról árulkodtak, hogy mennyire imádja ezt az autót. Érdekes módon most meg sem fordult a fejemben, hogy én is akarom végre uralni ezt a sárkányt, hanem…szerettem volna inkább az autó lenni… hogy tőlem csillogjon a szeme és engem cirógasson ilyen szerelmesen, így, bár a járgány engem is lenyűgözött, most mégis egyre inkább a kedvesem felé fordult a figyelmem. Rám nézett, aztán nemsokára mozdult a keze: index, jobb kanyar.
– Elég volt a próbából? Máris? – kérdeztem mosolyogva.
– Nem, csak erre nagyon szép hegyi utak vannak. Azt már láttuk, mire képes, de kíváncsi vagyok arra is, hogy emelkedőn, meg kanyarokban hogyan viselkedik.
Nemsokára kanyargós hegyi útra jutottunk, és lassúra, nézelődősre vettük a tempót, így lehúztam az ablakot. Körülöttünk sűrű erdő futott visszafelé, és a zöld száz árnyalatában pompázó lombok buja párát leheltek a most csendben, szinte hangtalanul suhanó kocsiba. A kidugott kezemet a csuklómtól a vállamig, nyakamig csókolta végig a erdei szellő, és az arcomra is kívántam egy mohaillatú puszit, ezért a fejemet is kidugtam a kocsiból. Egészen lassan haladtunk, hegynek fel és völgybe le, miközben a motor olyan halkan duruzsolt, mint ezer kis bók. Mintha a gép is élvezte volna az erdőt: mintha tudta volna, hogy itt csendben kell haladnia, ráérősen.
Úgy látszik, a kirándulók már hazamentek, mert csak néha jött szembe egy – egy autó az úton, pedig gyönyörű, meleg délután volt. Az alkonyat már ott bimbózott az égbolt szélén, és az egyre ferdébb napsugarak csak még mélyebbé varázsolták az M5 – ös pirosságát.
Egy „Parkoló” táblánál, ami kilátót is jelzett, letértünk az útról, és pár méter után már ott voltunk a kilátónál. A kocsit leparkoltuk, és kiszálltunk, hogy az új családtagot újra megcsodáljuk kívülről. Ahogyan a nap egyre lejjebb csúszott, a motorháztetőn valóságos színorgia keletkezett: a sárga, a narancs, a rózsaszín, a bordó és az égővörös különböző árnyalatai lángoltak a piroson. A kilátó korlátjától visszafordulva gyönyörködtem a pillanatban: alattam a mélység, mögöttem a Nap, ahogyan melegségével kellemesen bizsergeti a hátamat, előttem pedig, sötétzöld lombok háttere előtt egy makulátlan, erős, izgalmas vérpiros autócsoda.
A kedvesem odajött hozzám, átkarolta a vállamat, és jó darabig mindketten megilletődve ízlelgettük az elénk táruló látvány minden apró részletét, csendben, szavak nélkül, átitatódva a színekkel, illatokkal, fényorgiával és az autónak szóló örömünkkel. Aztán egyszer csak, gondolom, a körülöttünk sugárzó békéből és a boldogságából merítve, egy ‘juhéééé’ kiáltás kíséretében a kedvesem hirtelen szembefordult velem, ölébe kapott, megpörgetett, és ahogy lassan lecsúsztatott a testén, éreztem, hogy izgalma az egész testét elárasztotta. Valahogy a külvilág összes csodája elhalványodott, amikor a szemünk összekapcsolódott… a hajammal önkéntelenül takartam be kettőnk arcát, mintegy falat vonva a mi – ketten és a minden – más közé. Tudtam, hogy az öröm, hogy régi vágya teljesült és végre az övé lett ez a gépcsoda, valami alkotói lázat, valami megfoghatatlan, de cselekvésre ösztönző törekvést indított el benne – én pedig partnere voltam bármiben, hiszen az ő gyönyörűsége az enyém is; ami neki jó, az a legjobb nekem is; amit ő szeretne, azt akarom én is.
Az első csókkal csak éppen hogy megérintettük egymás ajkait, a szemünk még mindig egymáséba fonódott, és a második csók is így, finoman, puhán érkezett… aztán valahogy megnyúlt az idő, az ajkai felforrósodtak, és ahogy a lábam földet ért, a keze szorítása is megerősödött a fenekemen, de már nem fölfelé emelt, hanem magához préselt.
A nyelve puhatolózva indult el az enyém felé, mintha megkérdezte volna, mit szólok hozzá, de a száguldás és az azt követő csendes autózás, aztán pedig a színek varázsa már engem is felpörgetett, így alig vártam, hogy végre úgy igazából belecsókoljon a számba. Az egyik lábam magától ölelte át őt: a lábait simogattam, aztán egyre feljebb és egyre jobban szorítottam magamhoz.
Ekkor hirtelen lejjebb hajolt, és átfogva a fenekemet, felemelt, és a pár lépésnyire levő autóig az ölében vitt. A motorháztetőre ültetett rá.
A pirosra fényezett acéllemez már lehűlt egy kissé, de a forrósága még igencsak égette a fenekemet, mintha csak az izgalmam vetült volna rá és azt sugározta volna vissza. Ahogy a motor hűlt, úgy pattant néha egyet – egyet diszkréten a fém, a madarak pedig elpihenni készültek a fákon.
A kedvesem éhes szemei mellé nem hiányoztak a szavak. Csak engem látott, és alattam az M5 – öst, de most mégis rám volt szüksége. Combjaim közé furakodott, átölelt, és tovább csókolt. Vad, érzéki csókja arról árulkodott nekem, hogy az öröme, boldogsága már majd szétrobban benne, és hogy a feszültsége levezetéséhez most nagyon – nagyon rám van szüksége. Boldogan fogadtam a nyelvét a számba, hiszen ajándék nekem minden pillanat, amit Velem tölt – amikor csak velem van átitatódva, csak rám figyel… engem szeret. A keze közben vad táncot járt a testemen, mintha még ismeretlen volna a számára. A bőröm minden apró négyzetcentiméterét meg akarta érinteni: bele akart simogatni engem a saját bőrébe. A ruha rugalmas felsőrészét szinte lerángatta rólam, és amikor a melleim előbukkantak, már nem volt titok számára, hogy mennyire kívánom én is őt. Ujjaival először csak áhítatos csodálattal simogatta meg a mellbimbómat, majd amikor felemelte a fejét, és újra mélyen belecsókolt a számba, már nem bírt parancsolni a kezének. Marokra fogta a melleimet, de ujjai nem hagyták abba a bimbók kényeztetését. Örültem, hogy a melleim pont beleillenek a kezébe.
Az inget nem emlékszem, hogyan gomboltam ki rajta, de egyszerre azon kaptam magam, hogy a mellén, a gyönyörű alakzatra nőtt szőrben kutatnak az ujjaim. Megharaptam az ajkát, kicsit, hogy érezze, akarok valamit, és lecsúsztam a mellére. A férfias, széles mellkason már ágaskodtak a mellbimbók, és nyelvem apró simogatásaira csak még keményebbé váltak.
Az ő keze közben már letévedt a lábaimra, éreztem a keze finom remegésén, hogy legszívesebben mindenhol egyszerre simogatna engem – és ekkor döbbentem rá arra, hogy játékunk már nem csak játszadozás, hanem valódi szerelmi játék, ahol a végsőkig fogunk elmenni. A bő szoknyarészt egyre feljebb túrta a combomon, keze csak néha akadt meg, amikor vágyával nem bírva, kénytelen volt belém markolni. Aztán oldalt araszolt feljebb a ruha alatt, és kutató kezei elárulták nekem, mit keres… a bugyimat.
Ekkor jöttem rá csak, hogy mi volt az, amit elfelejtettem: hogy miért volt indulás előtt hiányérzetem. A nagy kapkodásban a szandálon és a könnyű nyári ruhámon kívül mást nem húztam magamra: észre sem vettem, hogy az a bizonyos apró ruhadarab nincs rajtam, mert a kedvesem és az autó minden mást kitörölt az agyamból.
– Nincs rajtad bugyi… – nézett rám elhűlve, nagy kerek szemekkel.
– Nincs… – suttogtam vissza szégyenkezve, lehajtott fejjel. Soha nem fordult még elő velem az, hogy elfelejtsek fehérneműt venni!
– Jaj, de jó hogy nincs rajtad… – mélyült el a hangja, ahogy a nyakamba lehelte.
Amikor újra felemeltem a fejem, akkor a lenyugodni készülő nap aranyszínűre festette a testét, a haját, és a liláskék égbolt háttere előtt kirajzolódó alakja az Istenekre emlékeztetett. Azok lehetnek ilyenek: férfiasak, merészek, bátrak, boldogok, erősek és tettre készek… mint ő.
A látomás hirtelen került ki a látóteremből. A lábaimat a lökhárítóra rakta úgy, hogy a szandálom magas sarkát az alsó spoilerre támasztotta. Aztán gyengéden, de ellentmondást nem tűrően húzta szét a térdeimet, ő pedig elém térdelt… A nyelve ugyanolyan vad volt, mint amikor a számat csókolta. Derekamnál fogva lejjebb húzott, hogy még mélyebben elmerülhessen bennem. És a vadsága, az a hihetetlen érzékiség, amit az autó és én együtt nyújtottunk neki, Róla, mintegy tükörből verődött vissza énrám, és a villámcsapásként érkező gyönyöröm hangos sikolyt szakított ki belőlem. A világ apró darabokra robbant, ezer csillag ragyogott egyszerre körülöttem és belőlem, hogy újra összesűrűsödjön és újra szétrobbanjon, és újra, és újra…
A türelmetlen keze volt az, ami újra visszahozta körém a világot… A nap már megcsókolta a földet, a madarak az erdőben felháborodott csiviteléssel adták tudtomra, hogy csendesebb legyek, és az erdő még elmélyültebb zöldre váltott.
– Gyere… – suttogta furcsán fojtott hangon – Gyere, mert felrobbanok! Beléd akarok bújni…
Lehúzott az autóról, megfordított úgy, hogy háttal legyek neki, és ahogy kezeimmel megtámaszkodtam a motorháztetőn, felkínálva magammal az enyhülést, azonnal éreztem, hogy közeledik. Farka először csak kívül simított meg, de már éreztem, hogy őrülten kíván: éreztem a forróságán és a lüktetésén, ahogy a csiklómat csókolgatta makkjával. Nem bírta sokáig. Ahogy a forró, nedves, és még mindig hullámzó hüvelyem bejáratához ért, már nem tudta visszafogni magát, már nem volt kontroll, és egyetlen döféssel felnyársalt engem.
Felszisszentem… Talán jobb lett volna finomabban, óvatosabban, mégis: tudtam, mennyire izgatott már, tudtam, hogy a vágyainak már nem tud parancsolni, ezért nem bántam. Sőt. Ez a szilajság, ez az őrült hév engem is annyira feltüzelt, hogy azonnal teljesen be tudtam őt fogadni.
Hangos nyögése és elégedett sóhaja tudatta velem, hogy némileg megnyugodott: révbe ért. Itthon van, bennem van, tudja, hogy innen már csak jobb lehet, érzi a teljes odaadásomat, és tudja: csak az övé vagyok.
Mozgása szeretgetve, tapogatózva indult el bennem. Körbesimogatott ott belül is, míg egyik keze a mellemben keresett fogódzót, a másikkal pedig a csiklómat kutatta elő újra. Aztán megéreztem, hogy a combjai egyre jobban feszülnek, hogy mellemet markoló keze egyre görcsösebbé válik, és hogy másik keze is támaszt keres rajtam: a fenekemen, a csípőmön… Átvettem hát én az ő keze helyét, és a lábaim között hátranyúlva megsimogattam az izgalomtól megkeményedett zacskót. Ujjaimmal kitapogattam a golyókat, finoman masszírozni kezdtem őket, és néha – néha még hátrébb is kalandoztam kíváncsi, adakozó kezemmel. Mozgása ekkor már határozottabbá vált, először csak lassan, majd egyre gyorsuló tempóban, és a végén már vágtázva kereste bennem a gyönyört: azt a fajta kielégülést, amit csak egy nagyon szerelmes férfi érezhet egy nagyon szerelmes nő ölében.
Amikor ereimben újra szétáradni éreztem az extázis első hullámait, hangos nyögdécselése és mélyről fakadó sóhajai egyre gyorsabb iramra ösztökélték izgalmamat. Beharaptam a számat, de így elzártam a balzsamos levegőt a tüdőmtől, hát inkább kinyitottam mégis – ekkor viszont újra ébresztőt kiáltottam a lassan elszenderülni vágyó erdőnek. Gyönyöröm most lassabban érkezett, de teljesebb volt így, hogy ő bennem van. Egészen kitöltött engem, és boldoggá tett az, hogy hallottam a hangján, éreztem a keze szorításán, a teste feszülésén, hogy mennyire jó neki velem.
Amikor izzó gyönyörét belém engedte, a csillagok újra szétrobbantak csukott szemhéjam mögött, az ő görcsös szorítása a testemen és mélyen bennem lüktető farka pedig még tetézte a boldogságomat.
Lábaim megremegtek: nem bírták el már a súlyomat, pedig olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy tollpihe. Hogy így, súlytalanul el ne röppenjek, mindkét kezével szorosan átölelte a derekamat, magához szorított, és a gerincemre kaptam jó pár kedveskedő, hálás puszit, nyalogatást.
Érdekes módon ez újra annyira felizgatott, hogy éreztem: hüvelyem fala újra és újra összerándul a gyönyörtől, meg – megszorítva gyönyörű farkát, amit még bennem hagyott. Ettől viszont ő lett újra kemény, és ahogy csodálkozva hátrapillantottam rá, egy büszke, győztes, cinkos mosolyt láttam az arcán. Egy pillanatra mégis elhúzta magát tőlem – kicsit csalódottan vettem tudomásul, aztán már értettem a célját – , maga felé fordított, de egyik lábamat feltette az autóra, és az így szabaddá vált kapun rögtön újra belépett.
A lábaim egyre jobban reszkettek az átélt gyönyöröktől, de ő nem hagyta magát. Én belekapaszkodtam a nyakába, tenyeremet rásimítottam az arcára, és magamhoz húztam a száját: itt, fönn is azt akartam, hogy birtokoljon és hogy birtokolhassam. Apró harapásokkal kényszerítettem ki nyelvének játékát, és nyelvemmel én is felkutattam szájának minden apró zugát. Csókunktól ott lenn egyre nagyobb lett, és növekedését magamban, belülről érezhettem én is: minden pici rezdülése felfokozott érzékeken keresztül jutott el agyamig, hogy ott engem is még őrültebb vágyakra ösztönözzön.
Egyre vadabb lökéseinek nem tudtam és nem is akartam ellenállni, inkább úsztam a boldogságban, amit tőle kaptam, és a harmóniában, amit együttesen nyújtott nekem a most nagyon távoli környezet: az erdő, a fények, az illatok, a csodálatos autó, és persze a kedvesem. A varázsos egyveleg most már folyamatosan ott keringett az ereimben, mint valami nagyon drága, nagyon finom, egyedi kábítószer…
Önkívületben, ködön keresztül hatolt el érzékeimhez a kedvesem újabb gyönyöre: az első még szinte ki sem hűlt, és máris itt volt a következő. Egymást átölelve, fényes robbanások közben, súlytalanul suhantunk együtt a csillagok között, egyik ragyogó fényözöntől a másikig…
Egy félórával később elfogyott a pár szendvics, és az ásványvíz, ami ekkora már sajnos nem volt nagyon hideg, de szomjas szánknak így is jól esett. Amikor a nap végleg eltűnt és helyét a csillagok vették át, csak akkor indultunk hazafelé. A kis parkoló a pazar kilátóval csak nagyon lassan maradt el mögöttünk, mert ha rajtunk múlik, soha el nem hagyjuk ezt a helyet.
Az M5 fényszórói egy cinkosan hallgatag, a titkunkat mély sötétjébe rejtő erdő fáit világította meg.
– Szeretem ezt az autót – mondtam a kedvesemnek, miközben ujjai hol a sebességváltót, hol a combomat simogatták – érdekes, hogy már akkor is szerettem, amikor nem tudtam, mennyi mindenre használható. Most még jobban szeretem, mint akkor, amikor csak álmodoztam róla. Szeretném sokat, nagyon sokat vezetni… és szeretnék sokszor autózni Veled…

Főiskolás élmény

Már, régóta jártam egy fiúval, akivel „jól” összevesztünk, és elfogadtam a barátnőm meghívását, egy házibuliba. Már nem is tudom, hány lány és hány fiú volt ott, elég az hozzá, hogy jól becsíptem. Megkérdezték, beszállok-e a játékba. Mivel szinte semmit nem tudtam erről a játékról, örömmel belementem. (Ekkora, marhaságot csinálni!) Ekkor értettem meg, mi is az az üvegezés! A lényeg az ő játékuk szerint: egy üveget pörgettek, és akinél megállt vékonyabb fele, annak, valamit le kellett vennie. Az egésznek az volt a lényege, hogy kb. fél, egy óra múlva mindenki meztelen lett, és ekkor jött a”csattanó”. Azzal kellett lefeküdni, akire az üveg szája mutatott!
Mint mondtam, eléggé spicces voltam, de akinek a sors”rendelt”, egyáltalán nem volt szimpatikus. Körbe néztem, és láttam, hogy a lányok élvezik, hogy a fiukon kívül mások kefélik őket, sőt, némelyik már ott tartott, hogy szopta is, az alkalmi partnerét. Nem tartom magam egy szuper nőnek, szerintem, büszke lehet ez a srác, hogy megdughat. Mindig, csak az járt a fejemben, hogy bár mennyire is összevesztünk, csak meg ne tudja! A többiek, szinte nem is vettek rólunk tudomást, úgy is tudták, hogy itt mindenki baszni fog. Még „rendes” is voltam, ugyanis a srác farkán a bőrt hátrahúztam, így szerintem, jobban élvezte a pinámba való hatolást. Nem lehetett valami szuper csődör, mert hamar elélvezett, tele vágva a pinámat. Volt köztünk egy lány, szerintem olyan kurva típus, aki mindenáron azt akarta, hogy szopjam is le! Igaz, hogy pár éve ezt már kipróbáltam az öcsémmel, de még soha”élesben”nem csináltam.
És, mit tesz az alkohol, belementem! Hátrahúztam a fitymáját, bevettem a makkját, és elkezdtem a nyelvemmel játszani a makkjával. Persze, a többiek nagyon élvezték a látványt, főleg mikor a számba, és az arcomra élvezett! Egy pár nap múlva találkoztam a barátommal, és a „békülés” ürügyén, leszoptam. Nagyon meglepődött, de szerintem nagy boldogságot”okoztam”neki. Hát még akkor, mikor a gecijét is lenyeltem! Persze, azért mondtam neki, hogy én is élvezni szeretnék, kinyalattam vele magam! Szerintem, ez a szexualitás megdöbbenthette, bár igaz, hogy sokat basztunk, de ilyen szexuális élményt még nem nyújtottunk egymásnak. Meg is állapodtunk, hogy ezentúl igyekszünk, hogy úgymond „franciázni”.

Kéj a nyaraláson

A szobába érve egyből elővettem szexi fekete kis bikinimet, lekentem magam a szokásos extra illatú testápolóval, és goooo, kalandra fel alapon a szállodai köntöst magamra csavarva elindultam felfedezni a wellness részleget. Mindenki megtalálta, amit szeretett volna, finn és infra szauna, jacuzzi, napozóágyak a kertben, minden, ami kell, mindez a világ végén.
Elégedett vagyok magammal, formás melleim, hosszú hajam, feszes popsim van, mindenhol kiskorúnak néznek, arcomat anyától örököltem, egy csobbanás után a hajamat igazítva éreztem a tekintetet a hátamon, de nem igazán törődtem vele, mert hátra fordulva egy nálamnál sokkal idősebb tekintetbe futottam.
Kifeküdtem napozni, sosem használtam napozó szereket, inkább testápolót, és így az egész kert ettől illatozott. Imádok napozni, csak akkor mentem be, mikor készülődni kellett vacsorához. Ahogy azt az imént is említettem, picinyke hely, mindenki ismer mindenkit, a szomszéd asztalnál ismerős szemekre bukkantam (innentől nevezzük az urat Gézának, sármos, bajszos, kb. 50-es). Bőszen vigyorgott a bajusza alól, hogy a felesége még véletlenül se vegye észre a kettőnk közötti kontaktot. Vacsi után ismét elindultam a jacuzzi felé, akkor láttam, hogy Géza és felesége bekapcsoltatják a szaunát. Ekkor figyeltem fel iszonyatosan nagy férfiasságára.
Beültem a jacuzziba, hátra hajtottam fejem, és gondolkodtam magamon, a hirtelen jött érzéseken és Gézán. Arra lettem figyelmes, hogy Géza neje rohan ki a szaunából, felfele a szobákhoz. Magamra kaptam a köntöst, és remegő kézzel, lábbal, ám de annál magabiztosabban lépkedtem a szauna irányába.
Bementem (innen már nincs menekvés, gondoltam), és leültem Géza mellé. Egymás mellett ültünk, mellbimbóim úgy dagadtak, hogy majdnem szétszakadt a vékony pántos bikini, csak ennyit mormoltam:
– Julcsi vagyok.
Ő is bemutatkozott, halkan suttogta a szobaszámát, testünk égett a vágytól, és gyöngyözött rajta a szauna jótékony hatása. Bámultuk egymás testét, de nem beszéltünk egymással. Egyszercsak megszólalt:
– Mennem kell, találkozzunk később… – Tudtam, hogy kíván, és én is tisztába voltam vágyaimmal, de Őt szólítja a kötelessége, így én is visszamentem a szobámba, és csak erre tudtam gondolni.
Egy kopogás kíséretében kaptam egy levelet, ez állt rajta:
„Lefoglaltam a 120-as szobát!”
A szívem majd kiugrott, egyik percben a józan eszemre, másik percben rá gondoltam.
Egész hajnalig nem aludtam, azon járt az agyam, hogy ha Géza egy másik szobát foglaltatott, akkor hogy hagyja ott az éjszaka közepén a feleségét, mindenesetre nem bírtam tovább vágyaimmal. Felvettem feszes kis fekete rucimat (bugyi és melltartó nélkül), és lesétáltam a bárba. Közben azon gondolkoztam, elkérjem-e a szobakulcsot vagy sem. Az eszemet vagy a vágyaimat hagyjam érvényesülni?
Rendeltem egy italt, és hatalmas meglepetésemre Géza lépett be a bárba következő vendégként. Egyből pezsgett közöttünk a levegő, leszámítva a röpke 25 év korkülönbséget. Szerencsére diszkrét és pincért fogtunk ki, így nem derült ki, hogy együtt távozunk, mert igen, együtt távoztunk a bárból a megszokott kis szaunánkba. Folyosóra érve heves csókokat váltottunk, simogatott, ahol ért, és közben azt hittem, majd elélvezek, annyira vágytam már testére, férfiasságára. Tudtam, hogy nem egy megszokott pasi a sok közül, de tudtam, hogy oltári szeretkezésben lesz részem, talán olyanban, mint még soha életemben.
Faltól falig csapódtunk, éreztem meredő férfiasságát, fényévnyire tűnt az a kettő perc a bár és a szauna között, mivel bárki ránk nyithat, nem akartam bevállalós ribancnak kinézni, így egy szauna lepedőbe csavartam testem, Géza szintén így tett.
Nem kellett sok, és magunkra csukva a szauna ajtót nem álltunk meg a csóknál, mélyen szívta a nyakam, túrta a hajam, harapdálta az ajkam. Miközben a meleg jótékony hatása látszott mindkettőnkön, én egyre lejjebb haladtam, nyaltam, ahol tudtam. Ő közben már a kéjnedvtől tocsogó puncimat ujjazta vadul, 2 majd 3 ujjával, szóltam, hogy lassítson, dőljön el a padon, hadd kényeztethessem kicsit én is.
Lassan szívtam meredő férfiasságát, majd egyre gyorsabban, ami úgy lüktetett, hogy majd szétfeszítette a szám, egy-kettőt még húztam rajta, majd halk nyögések közepette elélvezett. Mennyei íze volt… Aztán helyet cseréltünk, szívta, gyúrta a melleimet, amik azt hittem, azonnal szétfeszülnek, egyre lejjebb haladt masszírozta melleimet, közben vadul nyalta izmos hasamat, egyre-egyre lejjebb… majd megtalálta nyelvével selymes, bársonyos, fiatal puncimat, mormogott közben, hogy ezer éve nem látott ilyen jó NŐT, és hogy már amikor meglátott a wellness részlegen első nap, ott, azon nyomban kielégített volna.
Nagyon jól estek a szavai, vadítónak, szexinek éreztem magam, nyaldosta a puncim, egyre beljebb, mígnem elért a csiklómig, közben végig fogta egyik-másik mellem, majd hatalmas nyögések közben égve a kéjtől meg volt nekem is az első orgazmusom.
Nem álltunk meg itt, érezni akartam hatalmas vérbő férfiasságát magamban, de Ő megállított, mondván bezárt a bár, nem lehet tovább szaunázni, feltűnne a feleségének, hogy eltűnt. Egy világ omlott össze bennem, azt hittem, nem hallok rendesen. De elfogadtam a helyzetet, és külön távoztunk a szaunából, Ő az asszonyhoz, én a saját kis szobába.
Másnap reggel.
Full kómásan értem a nappaliba, ahol a családom többi tagjával találkozom, az indok, hogy így nézek ki, hogy egész éjjel a szomszéd szobából áthallatszott a kutya ugatása, nem bírtam aludni.
Reggeli kávémat iszogatva azon kattogok, vajon lesz-e folytatás. Érdekes, de reggelizni csak az asszony jött, Gézát sehol nem látom. A pincér kérdésére Géza felesége azt felelte, rosszul érzi magát, nem jön reggelizni, itt már végképp veszettnek érzem a dolgot. Felmegyek a szobámba, és most már tökmindegy alapon átkopogok Gézához, de a kopogásra senki sem válaszol.
Szexi kis fekete bikinimben és a szokásos fürdő köpenybe bújva sétálok el a recepció irányába, és lépteket hallok magam után.
– Kisasszony! – szólít meg a pultos a bárból. – Üzenetet hoztam, szabad a szoba.
Próbáltam értelmes arcot vágni, megköszöntem, és azonnal a Géza által foglalt szoba felé rohantam. Ajtó nyitva csak a sarokkádból hallok zajt, nem szóltunk egy szót sem, csak testünk beszélt helyettünk. Csókolt, hevesen nyalta a puncimat, mely akkor már csurgott a kéjnedvtől.
A sarokkád szélére ültetem, majd ismét, mint tegnap, eljuttatom a csúcsra. Finom nedveit szopogatva dőlök bele a kádba, sosem éreztem még ilyet.
Egy percet sem tétlenkedik, hevesen csókol, harapdálja a mellbimbómat, majd olyan mértékben nyalja puncikámat, hogy majdnem elájulok. Itt ismét hangos ordítások közben elélvezek, mert még jobban izgat, ahogy bajusza hozzám ér. Megszólal:
– Nyuszika nem hagylak itt, ne remegj! – Majd hozzám fordul, én szétterpesztek, és vágyom arra, hogy meredő hím tagját belém vájja.
Mivel mindketten 120 fokon égtünk nem kellett sok, két-három lökés, és éreztem forróság önt el, megmerevedik és mindketten elélvezünk.
A kádból kimászva egy törölközőn pihenve azt hittem, mára vége, de tévedtem. Kiment, hozott magával egy síkosítót, rám néz:
– Benne vagy?- kérdi, mire én feltérdelve hatalmasat pucsítok. Először ujjazott, majd óvatosan ereszkedett belém, tövig hatolt, iszonyú jó érzés volt.
Talán este 6 tájékán válhattunk el egymástól egy telefonszám csere után. Tudtuk, hogy nem ez volt az utolsó szeretkezésünk. Azóta sem találtam olyan pasit, aki felül múlja Gézát.

Erotikus története 2/3

Lilla magára maradt a tanácstalansággal a félhomályos szobában, amit csupán a könyvespolc három spot-lámpája világított meg halványan. Eltűnődött az imént hallottakon. Mindent, amit tudott a szexről, jórészt a férfi mutatott meg neki… mindig az ő akarata érvényesült, az ő játékait játszották, még ha ő élvezte is mindet. És ó, igen, néha mennyire élvezte. Akkor most ez mi a fene? Kitalált valami új játékot? De mi lehet az? Vibrátor, kötél, bilincs, ostor, szemkendő így vagy úgy, de már mindet kipróbálták együtt… Esetleg valami hülye szerepjáték? Nem, az biztos nem. Valahogy nem tudta elképzelni, ahogy Gábor rendőrtisztnek öltözve igazoltatja a nappaliban, vagy vízvezeték-szerelőnek öltözve kérdezi meg, hogy elromlott-e a saját mosógépe, nem, ez marhaság. Biztos ami biztos, közben gyorsan lekapta magáról a szoknyát és a topot. Mást nem, annyira azért mégsem akart kitárulkozni, és már így is túl rámenősnek érezte magát.
A férfi hamar visszatért és nyugodtan, egymás után, akkurátusan tette le az asztalra a kezében tartott tárgyakat: egy boltban kapható masszázs-zselét, egy vastag férfimutatóujj-méretű, bordázott, fekete vibrátort, egy péniszgyűrűt és egy lapos dobozt, rajta arab kalligráfiával. A tárgyak egy része kellemes emlékeket ébresztett Lillában, ahogy a kanapén elnyúlva szemlélte őket… A kis vibrátort a férfi gyakran próbálta ki rajta, mert bár messze elmaradt férfiasságától, a lány mégis mindig élvezte változatosság gyanánt. (Igaz, megérinteni nem nagyon merte, úgy gondolta, az egyáltalán nem illedelmes dolog magában titkolni való perverziónak érezte az apró játékszert.) A gyűrű… mindig eszébe juttatta, hogy nem tudta a férfi ujjára húzni a megfelelő párját… mégis, az ágyban kitartóvá tette őt és amúgy sem kis farka még nagyobbnak tűnt tőle… hmmm, csak úgy duzzadtak az erek, ha rajta volt. A dobozka is ismerős volt, sejtése szerint keleti fűszerektől illatos síkosító lehetett benne egyszer egy csiklójára simított csepptől is tüzelni kezdett az egész teste… De ennek halvány rózsaszín volt a címkéje, nem úgy, mint annak a másiknak, régen. A masszázszselét nem látta még (csak távolról, odasandítva, egy drogériában), de vaskos hímtagra emlékeztető formáját megigézve bámulta. Magában Gáborhoz próbálta hasonlítgatni, de olybá tűnt, mereven a férfi széltében is, de hosszában mindenképp centiket ver a lila flakonra. (Lila… megborzongott, ahogy eszébe jutott a férfi fiókjában egykor meglesett, hatalmas lilás-rózsaszín vibrátor és keserűséggel gondolt arra, akivel Gábor azt használhatta… De a rossz emlékek a hangulatfényben közszemlére tett játékszerek mellett pillanatok alatt elhalványultak.)
Ezek…? kérdezte félénken.
Ezek… hisz szinte mindet ismered… és szeretted valaha.
Igen… suttogta elhalóan. Gábor közelebb húzta a fotelt, immár közvetlenül a kanapén fekvő Lilla mellett ült meztelenül, farka nyugodtan, szinte normális méretében nyugodott enyhén szétvetett lábai között.
Akkor meg mitől félsz…? mosolyodott el. Lilla nagyot nyelt, rebbenő pillantása nyugtalanul konstatálta, hogy a férfit szemmel láthatóan nem nyűgözi le sem megemelt, duzzadó dekoltázsa, sem a sportnak köszönhetően leadott kilók. Hallgatott.
Na ugye. Ezek csak régi, elveszett játékok duruzsolta halkan és mi ma nem csinálunk mást… csak játszunk. Kár lenne, ha ezeket baj érné… suttogta, és két gyors mozdulattal megszabadította a melltartótól és bugyitól.
Lilla rettenetesen szégyellte magát, de nem tudta kivonni magát a férfi mély, zsongító hangjának hatása alól. Látta, ahogy az végigpillant a testén, és egy pillantásával felméri őt. Hirtelen tudatára ébredt, hogy már nem húszéves és egyszeriben szégyellni kezdte magát. Testén annyi igyekezet és edzés ellenére is meglátszottak az eltelt évek, telt, súlyos keblei megereszkedtek valamelyest, hasának régi feszessége helyén a gyors fogyókúrák és hirtelen meghízások hurkái és csíkjai éktelenkedtek… Vastagnak érezte a combját és karjait, úgy érezte feneke szétfolyik a kanapén. De a döbbenet akkor érte, amikor felnézett a férfira.
Gábor tekintetében őszinte csodálat ült, álságossá téve a magára erőltetett nyugalmat. Látta a szemeiben a… nem, nem szerelmet, tűnődött. Inkább a kívánást. Ó nem, nem a mostani teste iránt, persze… De szemeiben a régi tűz parázslott, mint amikor először látta őt ruha nélkül, amikor kutató ujjai először járták be testének valamennyi rejtett zugát. Rájött, hogy a férfi csak a szemeivel nézi őt, de lelkével valójában egyszerre látja benne a valamikori csitrit, az érett nőt… és ki tudja? Talán ez az ember akkor is így nézne rá, ha már fonnyadt és ráncos lenne… Könny szökött a szemébe annak a gondolatára, hogy milyen lehetett volna mellette megöregedni, és a pillanat törtrészéig sajnálta ezt a férfit, aki alighanem lelki nyugalmával fizet azért, mert képes szinte minden nőben megtalálni a szépet és a jót, mindben valamiféle `örök nőt` látni… Lassacskán megsűrűsödött körülöttük a nyári naplemente homálya.
Tévedsz, mondta halkan a férfi, akárha a gondolataiban olvasna és mélyet szívott a cigarettájából. Megmondtam. Ma az én szabályaim szerint játszunk. Ma neked kell tenned a gyönyörért. hangja ostorcsapásként érte a nőt, csöndes határozottsága olyan fenyegető volt, mint a morajló jégtáblák recsegése…
Nem! Azt nem kívánhatod…! tört elő belőle fojtottan a felismerés Nem vagyok hajlandó, azt sosem…
Dehogynem. egy kurta szippantás… előgomolygó aromás füstfelhő… Látod, te is érted a szabályokat és pontosan tudod, mire gondolok. Nos, most sem kértem semmi olyat, amit magadtól ne tettél volna már meg eddig, vagy amitől irtózol. Rettegtél, hogy egyszer a gömbölyded fenekedet akarom. Nem. Nem akarom. De ezt igen. Azt akarom, hogy magadnak csináld… és ezzel. Tudom, hogy valójában nagyon is szeretnéd ezt.
Nem… nem szeretném! Én… nem… Sose lennék képes előtted… úgy értem bárki előtt… ilyet.
Nem…? a kérdés hosszan zengett a levegőben Látod, máris elárultad magad.A lány megrázkódott a hangtól Pontosan tudom, hogy amikor egyedül vagy, szégyenkezve bár, de magadhoz nyúlsz. Szánalmasan szorítod közben magadhoz a párnádat, mintha az képes lenne visszaölelni, és mire a csücskéből csak egy szikra gyönyört facsarsz magadnak már bánod, hogy belekezdtél. Azt akarom, hogy életedben egyszer kezdd el igazán. És aztán fejezd is be.
Én nem… suttogta izgatottan a fekete rudacskára meredve nem, erre sosem veszel rá.
Ugyan… akarod, hogy én is csináljam? A szemed láttára? Ezt akarnád?
Nem… nem… a lány egész testében remegett.
Gyáva vagy, mosolyodott el Gábor, de nem baj. Pedig nem megy másképp… A szabályok világosak. De legyen, megkönnyítem a dolgod…
Lassan, mintha egy tollpihét húzna végig rajta, mutatóujja körberajzolta Lilla keblének alsó ívét. Előbb a balt, aztán a jobbat. A lány ismét megrázkódott, mellbimbói megmerevedtek. Elnyíló sóhaját szenvedélyes csók tapasztotta be, amit ő hevesen viszonzott. A férfi tettetett erőszakkal markolta meg begöndörített fürtjeit és visszanyomta őt a kanapéra. Szája buján siklott végig Lilla nyakán, óvatosan meg-megharapva a puha barna bőrt, lehelete bizsergette a lány érzékeit. Egyik keze a tarkóját simogatta, másikkal a combjain kalandozott. Kínos lassúsággal csókolta végig a kulcscsontját, mély sóhajokat gerjesztve. Lilla megnyugodott… az ismerős, kedves mozdulatok, amelyeket szenvedély követ.
Gábor óvatosan nyúlt a rózsaszín fedeles, piktogramos tégelyért. Halvány cseresznyeillat töltötte be a levegőt. Mielőtt Lilla felfoghatta volna mi történik, mindkét mellbimbóján tűz lángolt fel, majd egy pillanattal később egész szemérme lángba borult. Telt kebleit hatalmas tenyerek terítették be, masszírozó, simogató mozdulattal. A kezek folytatták útjukat, miközben a másik flakonból hasára, combjára, vállára más, hűs, ragacsos folyadék spriccelt, majd a simogatás nyomán a túlhevült bőrön izzó lávává vált. Lehunyta szemeit és felnyögött. Combján ismét ujjak araszoltak puncija felé kínos lassúsággal, majd elérték és sziromszerűen széthajtották ajkait. Hihetetlennek tűnt a dolog, mintha nem öt, de tucatnyi ujj kényeztetné egyszerre, ahogy a férfi finoman játszadozott vele. A kanapéba tapadva szinte égett a teste, minden porcikája nagyobb és nagyobb gyönyörért ordított. Hirtelen megérezte, hogy a kis fekete vibrátor lucskos ajkai közt mélyen beléhatol. Halkan felnyögött. Az intim kényeztetés nem maradt abba, Gábor egyszerre volt `kint és bent`, miközben láthatatlan ujjaik fogták finoman satuba mellbimbóit.
Basszus… nyögte ezt hogy csinálod…?
Nehezen… jött a válasz egészen közelről, megborzolva tarkóján a tincseit Egyébként elfelejtettem még valamit… nem élvezhetsz el, amíg nem vagy hajlandó segíteni nekem…
Azt… lesheted… te… perverz. szedte szaporán a levegőt, miközben a tapogató kezek a mellein egyre durvább játékba kezdtek.
Tapogatták, masszírozták, alányúltak súlyukat becsülgetve, majd forró, irdatlan csóközön borította be mindkét keblét, hogy valószínűtlennek tűnt, egyáltalán ennyi elfér rajtuk. Közben két másik kéz ujjai (de vajon kié?) végigszántottak a combján, alányúltak és a fenekébe markoltak. Saját kezei, akárha maguknak engedelmeskednének, lefelé vették az irányt, mígnem ujjai a szabadon rezgő fekete vibrátor végét érintették. Mi ez? Hol van Gábor? Ujjai önkéntelenül is rákulcsolódtak a magányosan rezgő játékszer végére, miközben ritmikusan igyekezett mind mélyebbre taszítani magába. Úgy érezte egész teste verejtékben (síkosítóban?) fetreng, miközben körülötte elfogy a levegő. Váratlanul durva karmolást érzett a lapockáján, amit nem értett, hiszen a hátán feküdt… Valaki a bal mellébe markolt úgy, hogy egy pillanatra lélegzethez sem jutott meglepetésében, fájdalmában és gyönyörében, majd szempillantással később sikítva felrobbant körülötte a világ. Ahogy magához tért, már csak a feszítő rezgést érezte ott lent mélyen, és a kebleit lágyan simogató kezet… Akárkik voltak a többiek, mostanra már csak Gábor maradt. Farka hívogatóan meredezett a félhomályban.
Ne haragudj… suttogta neki bocsánatkérően, közelebb húzódva Nem tehetek róla… nekem most ezt muszáj…
Csak nyugodtan dörmögte a férfi azt akarod, hogy nagy legyen? Igazán nagy? Olyan, amilyennek szereted?
Igen… tapogatóztak tovább a lány kezei. Gábor gyors mozdulattal magára varázsolta a péniszgyűrűt és teret engedett a kutató ujjaknak, amelyek nem tétlenkedtek. Valahol messze mélyen a rezgés erősödött és Lilla észre sem vette, hogy ujjai immár önállóan, ritmikusan húzogatják ki-be a kicsiny, fekete rudat, miközben bal kézzel igyekezett körbefogni a markába simuló, eres szerszámot.
Ahh… mennyire szeretem a farkad… jajj, el sem hiszed… Olyan jó formájú… áhh… és méretű… a legjobb farok amivel életemben találkoztam…
Igen? Akkor add ide a kezed… a lány engedelmeskedett, szorítása gyengült Fogd át itt, a golyóim alatt. Gábor finoman vezette Lilla tétova, vörösre lakozott körmű ujjait …kicsit feljebb… ott. Szoríts meg. Érzed? Lilla elbizonytalanodott, ujjai alatt keményen érezte a férfi lüktetését.
Nem is tudom… félek, hogy a körmeim…
Érzem a körmeidet. Nem fáj. Szoríts erősebben. Karmolj, ha akarsz… Még. MÉG! Ez az. Érzed, ahogy megnő a kezedben? – Lilla mindent elfeledve hagyta, hogy hüvelye szinte beszippantsa a zizegő vibrátort és két kézzel markolt rá a kezében megnövő, lüktető hímtagra.
– Úristen… én ezt… ezt nem hittem volna… gyere már közelebb! Akarom ezt a számban is érezni.
A lány szinte őrjöngve esett neki az arca felé meredő fasznak, két kézzel pumpálta teljes erejével, egész hosszában. Mohón kényeztette ajkaival a hatalmas, érett szilvaként duzzadó makkot és igyekezett az egészből mind többet és többet a szájába gyömöszölni. Gábor kezei eközben ismét táncba kezdtek, jobbjával Lilla melleit kényeztette és kínozta egyre durvábban, amit a lány fojtott sikolyokkal honorált, míg balja szakadatlanul ostromolta az immáron lédúsan tocsogó bejáratot, amely mögött változatlanul folytatta ritmikus körtáncát a vibrátor… Nedvességben ázó ujjai felderítő útra indultak Lilla ánusza felé, finoman simogatva körbe barnás árnyalatú rózsáját, és mivel akadályba nem ütközött, bár megígérte, de ígéretét szegve finoman mégis beléhatolt. Lilla megrándult és a hímtagot szájából kiengedve, görcsben fetrengve, hörögve élvezett el. Levegő után kapkodva préselte ki magából a szavakat.
Te rohadék! Tudtad, hogy hogyan élveztess el… Csak adj egy percet és… rámarkolt Gábor farkára Nem. Ahogy látom neked egy perc sem kell…
De nem ám… húzta ki szerszámát a nő kezéből, miközben sima mozdulatokkal izgatta tovább magát Hogyan is szeretnéd…?
Hát… tétovázott…
Ó, persze… hátulról mosolyodott el azt mindig is imádtad. De ez így túl sok lesz…
Eh mit… gyere már türelmetlenkedett a lány és feltérdelt a kanapéra.
Igen? Add ide a kezed ragadta meg Lilla csuklóját Gábor és karját hátrahúzva ismét rákulcsolta ujjait lüktető péniszére.
Uramisten… hiszen át sem érem… sóhajtott Lilla, majd dacosan odavetette Na mire vársz?
Gábornak több sem kellett, vigyázva, de határozott mozdulattal hatolt a lányba, aki felszisszent.
Aztarohadt… már el is felejtettem, hogy ekkora is tudsz lenni… Nem, nem jól vagyok. lihegte, mert a férfi egy pillanatra megállt Csináld csak…!
Partnerének több sem kellett, lassú lökésekkel ügyeskedte magát egyre beljebb a forró, lüktető alagútba, amely az iménti orgazmus után elképesztően szűknek tűnt. A lány hüvelye minden mozdulatára szorosan, remegve ölelte körbe, miközben Lilla halkan sóhajtozott. Gábor a lány hátára hajolva a fülébe suttogta: `ugye nem baj, ha nem sietem el?`. Lilla szótlanul rázta meg a fejét, egész lényével a kezdődő élvezetekre koncentrálva. A férfi percekig némán, elnyújtott, kényelmes mozdulatokkal dugta őt. Anélkül hogy kihúzta volna, farkát teljes hosszában végigjáratta hüvelyében, fokozva a lány gyönyörét, időnként körkörösen körbesimítva belülről, amitől Lilla kis híján eszét vesztette. Lélegzete kapkodóvá vált, majd hirtelen elöntötte a gyönyör és a párnákra rogyott.
Még? duruzsolta a fülébe Gábor.
Hát… pihegte, ha bírod…?
Bírom… az elképesztő szerszám ismét táncolni kezdett benne, hogy Lilla felhördült.
Az… Istenit… préselte a szavakat ho… hová tudsz még nőni?!
Te teszed ezt velem… a férfi szuggesztív hangja megbabonázta a lányt a te fantasztikus tested miatt ilyen… ettől a forró, szerelemre termett testtől… dünnyögte.
Valahol mélyen pár pillanat múlva ismét felrobbant benne a gyönyör, örömsikolyai betöltötték a szobát. Ezúttal gyorsabban lett úrrá testének remegésén, miközben hüvelyében továbbra is lassan zakatolt Gábor farka. E… ennyi…? mozgatta meg fenekét az őt felnyársaló hímvesszőn zihálva Tőled azért többet vártam. Óóó… mint például a tánctanártól? mondta Gábor és bal lábát észrevétlenül Lilla teste mellé támasztott a kanapéra. Akáááááár… sikoltott fel a lány, ahogy a srác farka teljes erőből belévágódott, mélyebben, mint eddig bármikor.
Gábor elképesztő tempót diktált, megragadta Lilla csípőjét és egyre gyorsuló ütemben rántotta őt magára. Hagyott magának időt, pihenésképpen kezével ritmikusan mozgatta a lány fenekét körbe, miközben tenyerével meg-megpaskolta, kiszámított fájdalmat és gyönyört osztva. Baljával megragadta Lilla vállát, ujjai erősen tartották a teniszen edződött izmokat, miközben jobb keze szorosan, de gyengéden a lány nyakára kulcsolódott. Lilla elértette a mozdulatot és oldalra hajolva vadul szopni kezdte Gábor ujjait. A férfi egy darabig kéjesen figyelte, de hamar elunta a dolgot és mindkét tenyerével Lilla szabadon ringó kebleit ragadta meg, vasmarkának ölelésébe zárva és gyorsított. Igyekezett változatosan mozogni, újabb és újabb szögből hatolva a lányba, mígnem a legérzékenyebb pontján érte el, amitől az megvonaglott. A lány megingott, karjai felmondták a szolgálatot, csak a férfi ölelő keze tartotta már… De a szűk alagút ostroma egy pillanatra sem maradt abba. Sikolyai fájdalmas, falrepesztő összhangzattá erősödtek, majd megtörtek, mint a dagály a hullámtörőn és Lilla magatehetetlenül hanyatlott a kanapéra, pihegve tűrve, ahogy a férfi is rángva elélvez benne…

Erotikus története 1/3

A levelek ernyedten lógtak az ágakon, a tikkasztó kánikulai délutánon egy szellő sem rezdült. Egy pillantással ellenőrizte a hőmérőt: 32 fok. Sóhajtva pillantott körbe a legénylakás javát adó nappalin és elégedetten szürcsölt egyet. Minden a helyén.
Ez persze enyhe túlzás volt. A vasalatlan ingek csupán több kisebb kupacból egy nagyobb halommá lettek összehordva, de az asztal tiszta, a kanapén a párnák felrázva, a szomszédos, kis hálószobában friss az ágynemű, a fürdőszoba kvázi tiszta és a konyha sem szalad. Egy ilyen forró vasárnap senki emberfia ne várjon nagyobb háztartási teljesítményt de legfőképpen nem porszívózást attól, aki egy unalmas irodába zárva töltötte az elmúlt, hasonlóan meleg hetet. Áldotta az eszét, hogy még a nagy hőség előtt egy tálca sört pakolt a hűtőbe, mellé sajtot és vékonyra szelt parasztsonkát. Megszokásból gyümölcsöt is készített be, de gyanakodott, hogy előbb-utóbb muslica-eledel lesz belőle. Nem nagyon törődött ezzel. Nem volt sportember. Tisztában volt azzal, hogy van rajta vagy tucatnyi fölös kiló, amitől a dereka köré csavart fürdőlepedő viccesen feszül a hasán, mint ahogy azzal is, a törölköző ápol és eltakar, de nem törődött vele. Viszonylag magabiztosan hitte, hogy az ilyen dolgok összességében igen keveset számítanak, ami az emberi boldogságot illeti. Leszámítva persze, hogy ennél több ruhában dőlne róla az izzadság, és ettől nagyon boldogtalan lenne.
Elgondolkodva sodort magának egy cigarettát és hangosan fújta a vaníliás füstöt maga elé.
Péntekig úgy tűnt, élete lassan a helyére kerül. Az elmúlt években minden barátja és ismerőse megházasodott, férjhez ment, gyereket nemzett, vagy szült. Akik nem, azok legtöbbször a valahol félresiklott életüket, rossz munkahelyüket, sikertelen magánéletüket siratták. Gábornak egyik csoportba sem akaródzott tartoznia, de magában kelletlenül elismerte, hogy megkésve, de legalább óvatosan tempózik a zavarosban az első véglet felé. Egyedül élt ugyan saját, parkra néző lakásában, de már felmerült, hogy összebútorozik évek óta stabil kapcsolatával, a dúskeblű, vörösesszőke Szonjával és ha ez megtörténik, akkor bármi más is megtörténhet.
Nehezére esett feladni a függetlenségét. Sosem volt csajozós alkat, de időről időre be-becsúszott egy-két kaland, sőt, éveken át `állandó` szeretője is volt és ezeket a dolgokat jobb volt Szonjától távol intézni. Lilla, az említett szerető egy ideig többre is vágyott, de néhány év gyötrődés, kiakadás, sírás, könyörgés és ajtócsapkodás utána feladta a küzdelmet a láthatatlan riválissal és a makacs, egyre inkább Buddha-forma férfival. Gábor szerint ennek így is kellett lennie, hiszen addig sem nagyon értette, hogy a lány miért akarja pont vele megerőszakolni saját sorsát, így hát tudomásul vette a dolgot, ahogy azt is, hogy a korábban sűrű találkák elmaradoztak, majd úgy egy féléve meg is szűntek.
Tisztában volt vele, hogy mellette a lány másokkal is próbálkozott, sejtette, hogy hosszabb elmaradása is annak köszönhető, hogy az nem kívánja vele megosztani szabadulási kísérleteinek örömeit és kudarcait. Természetes, gondolta, hiszen ő sem beszélt soha arról, hogy Szonja és Lilla mellett milyen más kalandjai voltak. Nagyot sóhajtott… jó kis évek voltak. Lilla… amikor megismerkedtek, a barna lány még csitriből hirtelen nővé érő főiskolás volt, aki suli mellett egy étteremben dolgozott pultosként. Az albérlet, a sovány koszt és a hajnalig tartó rohangálások miatt karcsú volt, lányosan vékony, tenyérbe illő, helyes mellekkel. Aztán lediplomázott, értelmiségi ülő foglalkozása lett és lassan beértek nőies idomai. Melle feszesen kitelt, bordái már nem bökték át a pólóját, járásából is elmaradt a riadt őzikeszerűség…
És csiszolódott is. Bár nem Gábor volt neki az első, valamiért megragadt a másodhegedűs szerepében, de közben mindent elkövetett annak érdekében, hogy egyszer majd ő vezényeljen. A testiségben tapasztalatlan lány örömmel vetette magát az érzéki örömökbe Gábor oldalán, aki bár nem rajongott a tanítóbácsi szerepéért, tőle telhetően türelmesen magyarázott, feddett, dicsért az együtt töltött `órák` alatt. Hamar rájött, hogy minden új, amit csak mutatni tud, és mivel mindenre nyitott emberként jóval járatosabb volt a témában, igyekezett mindent megismertetni Lillával is. Az addig szemérmes lánynak ugyan voltak elvei és bizonyos fenntartásai is, de többnyire ezek pillanatok alatt hamuvá égtek az együtt töltött éjszakák hevében.
Lilla gyorsan fejlődött, tetszett neki minden, amit kapott és igyekezett többszörösen visszaadni azt. Megdöbbentette, hogy ez a fiatal és akkor még jóval sportosabb srác egy-egy érintéssel olyan érzésekkel ajándékozza meg, hogy az orra hegyéig mindene elzsibbad, ahogy az is, amikor csak a mellének lágy simogatásától robbanásszerűen, gyönyörben fetrengve élvezett el. Bár `jókislányos` nevelése és szégyenlőssége mindig visszafogta kissé ezért például sosem tanult meg igazán, felszabadultan lovagolni a férfin, miközben az nézi őt bár Gábor szerette volna természetesnek vette, hogy egy szeretkezéssel töltött éjszaka természetes része a sok, illatosan pislákoló gyertya és mécses, a halk zene, a simogató masszázsolaj és általában az érzékiség. Szeretkeztek ülve, fekve és állva, a zuhany alatt… Volt, hogy a srác pezsgővel, vagy vörösborral locsolta a testét és a kebleiről vagy puncijáról szürcsölte le a nedűt…
Eredendően kíváncsi típus volt, így magától értetődő volt, hogy Gábor néha fekete selyemkendővel köti be a szemét és tollal, vagy rózsaszállal néha a tüskékkel is izgatja, vagy hogy a játszadozásokhoz néha egy kis kikötözés, bilincs, esetleg ostor is társul. Amikor a srác az ostort megfordítva annak nyelével hatolt belé, szóhoz sem jutott meglepetésében, de mire felfoghatta a szituáció perverz bizarrságát, sikítva élvezett el. Gábor ugyan nem volt különösebb híve semmilyen extrémitásnak, de ügyesen csempészett bele kapcsolatukba egy-egy izgalmasabb dolgot, új pózt, játékszert vagy helyszínt, amitől a kapcsolat nem tudott ellaposodni. Lilla lassan, fokozatosan beleszeretett a srácba, aki azonban az évek során többször világosan értésére adta, hogy nem akar tőle többet. Sokévnyi gyönyör és megaláztatás után bár a korábbi gyengédséget és szenvedélyt és a számára oly megfelelő, férfias méretet nem sok emberben találta meg (ezeket együtt pedig soha), belátta, hogy jobb, ha új életet kezd. És rögösen bár, de néha sikert aratva ez ment is egészen most péntekig.
Ugyan régen találkoztak, de Gábor azért úgy gondolta, hogy négy nap késéssel mégiscsak illik megereszteni egy névnapi gratulációt, amire a lány egy gyors `köszi, egy koccintás vasárnap?` üzenettel válaszolt. A férfi leokézta, tudva, hogy Lilla vasárnap pontban hatkor nála lesz. Csak reménykedni tudott abban, hogy nem marad sokáig és ezúttal kevesebb női fecsegésben lesz része, mint legutóbb. Arra nem is gondolt, hogy bármi intimre sor kerülhet, bár az ilyen találkozásokat korábban a lány rendre kihasználta. De fél év nagy idő, ki tudja most mi a helyzet. Utoljára úgy hallotta, hogy a lány éppen a teniszedzőjével kavar és mivel közel 20 kilót szedett össze ahhoz képest, ahogy ő anno megismerte, megértette, hogy minden tekintetben igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget, hogy leadjon valamennyit.
`Éppenséggel rám is rámférne egy teniszedző’ – vigyorodott el, miközben kipattintott egy újabb, párás dobozú sört feltéve, ha nő.` De nem gondolta komolyan. `Lillus meg igazán ideérhetne már…` Merengéséből a csengő rekedtes hangja riasztotta fel; gyorsan felpattant és ajtót nyitott. Futó arcra-puszival üdvözölték egymást, mint két régi ismerős, kimért mozdulataikban csak elszánt szemlélők fedezhettek volna fel a régi ölelések utórezgéseit.
Lilla nem lepődött meg a férfi alulöltözöttségén, `én is így lennék otthon ilyen melegben` fűzte hozzá futólag. Kiismerte magát a lakásban, ezért hamar lerúgta papucsát és kevert magának egy laza fröccsöt, majd végighevert a Gábor fotelje melletti kanapén. Az ablakban állva jól látszódott, ahogy a szemközti játszótéren a kamaszsrácok magukat felnőttnek érezve sörözgetnek, ezért inkább nem élt a felkínált lehetőséggel és nem vetkőzött bugyira melltartóra. Pár perccel később már bánta, mert napon csokoládébarnára sült, hibátlan bőre még a farmer miniszoknyában és a kivágott topban is szinte lobbot vetett. De Gábor nem mondta kétszer, hogy felőle akár meztelenül is lehet (és kaphat ő is egy laza fürdőlepedőt), ő pedig kínosnak érezte volna ezután magától nekivetkőzni.
Sokáig beszélgettek, miközben fogyott a sör és a fröccs is, odakint lassan narancssárgák lettek a levelek a naplementében és a játszótéri kamaszok is elhalkultak. Megvitatták egyik közös barátjuk közelgő esküvőjét, egymás szavába vágva ócsárolták a menyasszonyt és a vőlegényt, elújságolták a valaha közös baráti körük legfrissebb pletykáit, összességében nagyon jól érezték magukat. Gábor időnként jó házigazdaként újabb és újabb italokat hozott a hűtőből mindkettőjüknek, felálláskor gondosan ügyelve rá, hogy ne essen le róla a törölköző. Máskülönben nem zavarta volna, de a lány mellette izgató pózokban terpeszkedett, és a fekete topból minden mozdulatára ingerlően villant elő telt, melltartóval is formázott kebleinek vonala. Ő pedig elhatározta, ma nem fog kezdeményezni, sem sugallni… és amit máris villantott volna így, az több lett volna sugalmazásnál. Lilla is sóváran bámulta a széles hátat és izmos lábakat, ahogy a férfi újra és újra végigment a hosszú előszobán. Észrevette a srác visszafogottságát, de azt is, ahogy tekintete el-el kalandozik a testén, így felbátorodott.
Amikor a srác megint kifelé indult és igazgatni kezdte öltözékét, flegmán odavetette: `mit izgatod magad, ha leesik, hát leesik. Láttalak már elégszer anélkül is.` Gábor vállat vont, a laza csomó pedig félúton engedett, így az újabb kört már meztelenül szolgálta fel Lillának, sztoikus némasággal nyugtázva, hogy a lány ezúttal nem néz a szemébe. Maga alá terítette az elhagyott fürdőlepedőt és komótosan sodort magának egy újabb cigarettát.
Megáll az ész nevetett fel a lány te aztán nem vagy semmi. A legszemérmetlenebb pasi vagy, akit csak ismerek.
Egy-egy fújta ki a füstöt , bár ahogy elnézem, rád rossz hatással van a kispolgári lét…
Teee…! fújt dühösen és körmeivel a srác alkarja felé kapott.
Na-na. villámgyorsan, kimérten, hűvös nyugalommal kapta el a lány csuklóját, épp csak annyira szorítva meg egy pillanatra, hogy az érezze az erejét.
Dúvad sziszegte felé a lány igazi dúvad vagy… Ahogy így elnézlek, még arra is képes lennél, hogy…
Nos? idegesítően jeges, zöldeskék szempár fúródott az övébe, hogy remegni kezdett.
Hogy… hogy… mittudomén… megerőszakolj.
Azt szeretnéd? kérdezte Gábor tárgyilagosan Komolyan azt szeretnéd? Egy teniszedzővel és egy… ó várj, mi is volt még… informatikussal már be sem éred? Kell a gyűjteményedbe még egy aktakukac is? Micsoda hév… Hé, sajnálnám azt a poharat, ha hozzám vágnád, bár a te fröccsöd, azt csinálsz vele, amit akarsz. vigyorodott el, ahogy a lány hirtelen felkapta poharát az asztalról.
Mocsok vagy, mint mindig… döntött Lilla végül egy hűsítő korty mellett és idegesen rá is gyújtott de véletlenül pontosak az információid… És akkor akarod?
Miért ne…? – gyújtott rá Gábor is. – De ma az én szabályaim szerint játszunk – mondta, miközben elindult a szomszéd szoba felé.

Extrém szex 3

Lassan nyitottam ki a szememet. A reggel visszavonhatatlanul betöltötte a szobát. Valahol egy rigó, harsányan hirdette a létezését. A Nap szemtelenül kúszott előre a takarón. Zsolt keze mellemen pihent, meg – megrándult álmában, különös gyönyört okozva nekem. Valami furcsa kéj is adódott még ébredésemhez, először nem értettem mi az. Kedvesem fél merev pénisze nyomódott hozzá a fenekemhez, de még volt valami. Rájöttem végül. Az anál izgató még mindig bennem volt. Lassan a távirányító után néztem.
Ott feküdt mellettünk a párnán. Nem értettem, hogy ennyi szex után, hogyan kívánhatom ismét, de fogtam a kapcsolót, és lassan elfordítottam. A fenekemben azonnal rezegni kezdett a kis izé. Hihetetlen élmény volt. Kicsit jobban befészkeltem magamat Zsolt ölébe, és még följebb tekertem a gombot. Testemet elkezdte elönteni a kéj. Beharaptam a számat, hogy Zsoltot fel ne ébresszem, és élveztem a dolgot, aztán Zsolt megszólalt.
– Finom, Te kis drága?
– Igen – nyögtem, mire kedvesem a lábaim közé nyúlt, és egyik ujját nedves ölembe dugta.
– Jól felizgultál! Nélkülem! Szégyelld magad!
– Nem igaz! Itt voltál – méltatlankodtam.
– Na, majd megbüntetlek – mosolygott kedvesem szokásos huncut mosolyával, majd kiderült, hogy ő is felizgult már. Széttárta a lábaimat, és úgy oldalt fekve, belém merítette a szerszámát. Azonnal élvezni kezdtem. Hüvelyem rángatózni kezdett, és elöntött a mindent elsöprő orgazmus.
– Ez annyira jó! – nyögdécseltem, Zsolt pedig büntetett tovább. Kivette a kezemből a távirányítót, és teljes fokozatra kapcsolta, miközben hatalmasakat lökött rajtam.
Szerintem a Várban mindenki felébredt, akkorát sikítottam.
– Ennyire jól esik? – mosolygott rám Zsolt, miután már láttam valamit.
– Igen – fúrtam be magát ismét az ölébe. A vibrátor csendesen pihent a fenekembe, Zsolt kukija pedig nedvesen a kilövellt ondótól a lábaim között.
– Kitaláltam valamit – csókolta meg a fülemet kedvesem. – De, előbb reggelizzünk. Hány óra van egyáltalán? – nézett Zsolt a vekker felé. Kilenc óra múlt. Még kicsit ejtőztünk, aztán kedvesem ágyba hozta a reggelit.
– Lejössz velem holnap estig Velencére? Van ott egy kisházam.
– Szívesen – faltam épp a lekváros kenyeret. A jó szex meghozta az étvágyamat. Aztán eszembe jutott anyám, hogy mit szólna ahhoz, hogy egyből mindenbe belemegyek Zsolttal kapcsolatban.
– Akkor, hazaugrunk hozzád a cuccaidért, utána irány a Velencei-tó.
– Ez bíztató – nevettem, – de, mi jutott az eszedbe?
– Ahhoz előbb reggelizz meg, aztán kapsz egy beöntést, és majd meglátod.
– OK – mondtam, és kicsit sajnáltam, hogy ki kell venni belőlem az anál izgatót, ami még mindig ott bizsergette a fenekemet, csupán azzal, hogy bennem volt.
Zsolt befejezte az evést, és kiment megcsinálni a beöntésemet. Én is félretettem a tálcát, és ismét eluralkodott rajtam a várakozással teli izgalom. Zsolt bejött, és gyöngéden megsimogatta a fejemet.
– Kérlek, feküdj hasra – mondta, és én megtettem. Apró, a popsimra adott puszik keretében kihúzta belőlem a vibrátort, és feldugta a beöntést, aztán elindította.
– Most nem szeretkezünk? – nyafogtam.
– Te kis telhetetlen – nevetett, és lassan megfordított, és nyalni kezdett.
Tudta, hogy megőrülök tőle. Mire leért a víz, háromszor is elmentem és felizgultam.
– Menj, Kedves a WC-re, én addig összepakolok. De, ne öltözz még fel – csókolt meg, és azzal kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és pakolászni kezdett belőle.
Én kimentem a fürdőbe, és rendbe szedtem magam. Egy kis smink is került az arcomra a zuhany után, úgy mentem vissza a hálóba. Zsolt már a nappaliban volt, de visszajött.
– Feküdj, kérlek megint hasra – megtettem, és arra gondoltam, hogy talán megint szeretkezni akar velem.
Bekente a fenekemet, és a vibrációs anál izgatót feltolta.
– Így ni. Tudom, hogy mennyire élvezed, ha benned van. Álmodban is ezt nyöszörögted.
– De nem fogják látni?
– Vedd fel a bugyid, majd eligazítom, hogy ne látszódjon. Viszont a távirányító nálam lesz – rakta a zsebébe a kis készüléket. Tetszett a játék. Felhúztam hát a bugyimat, és Zsolt eligazgatta bennem a dolgot, aztán indultunk. A kocsija a ház előtt állt, beültünk, és én elmagyaráztam hová is kell menni. Elindultunk, kifordultunk a főútra, mire Zsolt a zsebébe nyúlt, és alapjáratra állította a készüléket.
Beharaptam az ajkam, úgy élveztem.
– Érdemes neked örömöt okozni. Gyönyörű vagy ilyenkor.
– Nem mutatok furcsán? – kérdeztem, és kezem-lábam remegett az élménytől.
– Dehogy. Csak mi tudjuk, hogy mi folyik oda bent.
Bekanyarodtunk a ház elé, ahol laktam, Zsolt leállította a kütyüt, aztán felmentünk.
– Bocs, a kupiért, de most költöztem – mondtam, és a dobozok mélyéről előhalásztam a fürdőruhámat, pulcsit, farmert, váltás fehérneműt, aztán gyorsan lecseréltem az átnedvesedett bugyimat is.
Zsolt ismét eligazgatta bennem a cuccot, majd mentünk. A kocsiban ismét bekapcsolta a vibrátort, én pedig élveztem a rezgéseket.
– Ki volt az a csinos asszony a fényképen a nappaliban?
– Az anyám – mondtam teljes átéléssel, és megborzongtam.
– Túl sok az élmény? – kérdezte Zsolt. Nagyot nevettem.
– Nem, az anyám túl sok.
– Elmondod?
– Belőlem pedig ömleni kezdett a szó. Nem tudom, hogy mikor állította le Zsolt a vibrátort, de mikor könnyekkel küzdve végül befejeztem ott a mondókámat, hogy Pétert kirúgtam, már nem ment.
Zsolt lekanyarodott egy pihenőbe, és átölelte a vállamat. Évtizedek visszafojtott feszültsége végre kijött belőlem, és elapaszthatatlan könny formájában ömlött végig az arcomon. Darabig csak ültünk ott. Lassan megnyugodtam, és élveztem Zsolt széles vállának biztonságát. Végül kinyitotta a kesztyűtartót, és elővett belőle egy poharat, és egy kisüveg vodkát. Töltött nekem, lágyan megcsókolt és kedvesen simogatta a hajam, amíg megittam a hűs italt.
– Megteszek mindent, hogy boldoggá tegyelek.
Ezért élvezed ennyire a szexet, és vagy annyira szabad. Melinda, akár hiszed, akár nem, de szerelmes vagyok beléd. Ott, mikor bejöttél a presszóba, már ott tudtam, hogy szerelmes leszek beléd.
Ránéztem, bele a szemébe, és tudtam, hogy igazat mond. Hihetetlen boldogság töltött el. Átöleltem a nyakát, és percekig csak csókolóztunk. Végül kibontakoztunk egymás öleléséből, Zsolt beindította a kocsit, és a vibrátort.
Hátra dőlve, ellazulva élveztem a fenekemben lévő vibrátor gyönyöreit.
Zsolt keze, ha nem a váltót, akkor a combomat fogta. Sokszor közel álltam ahhoz, hogy elöntsön a kéj, de nem akartam elmenni. Majd Zsolttól, mi8ndig ez jutott az eszembe, és visszazökkentem ebbe a világba.
– Nem vagy éhes? Tudok erre egy jó kis vendéglőt.
– Szívesen eszem – lihegtem, mire kedvesem a zsebébe nyúlt és letekerte a vibrátort.
– Nyugodj meg, mindjárt ott leszünk. Halálosan tetszik, hogy mennyire élvezed ezt a kis játékot – simított ismét végig a combomon.
Hamarosan lekanyarodtunk, és egy kis csárda előtt leparkoltunk. Bent alig voltak. Kellemes hangulat uralkodott. Beültünk egy boxba, jó távol mindenkitől, és vártuk a pincért.
– Szia – üdvözölte régi ismerősként kedvesemet. Zsolt felállt és kezet nyújtott, majd bemutatott, mint a barátnőjét. Kiderült, hogy a pincér régi iskolatársa. Rendeltünk, aztán kettesben maradtunk.
– Ki, kéne mennem a mosdóba.
– Balra hátul – mondta Zsolt.
– Tudom, de nem fog kiesni belőlem a vibri?
– Fogd meg hátulról, és akkor nem.
– De én, hogy igazítsam meg?
– Várj – mondta Zsolt, felállt, és elment. Egy kulccsal tért vissza.
– Gyere, megkaptuk a személyzeti klotyó kulcsát – és megint hamiskásan mosolygott. Bementünk, megvárta, amíg elvégzem a dolgom, aztán letolta ő is a nadrágját, és mögém lépett.
– Nem csak neked jár élvezet – súgta a fülembe, és lucskos puncimba tolta ágaskodó szerszámát. Azonnal elélveztem a több órás ingerlés után.
Zsolt befogta a szám, mert már ismerte, hogy hangosan élvezek, és baszni kezdett.
– Halkan, Kedves – súgta, – ez most csak egy gyors bemelegítő lesz. Párat lökött rajtam, aztán elélvezett. Csalódottan néztem vissza, mire ő előre nyúlt, és két ujját belém dugta.
– Bocsáss meg, túlságosan fel voltam izgulva, de ha megígéred, hogy csendben élvezel…- bólintottam, mire bekapcsolta a vibrátort, és kezével pedig puncimban dolgozott. A számat beharapva, halkan nyögdécselve mentem el.
A mosdóban alaposan lemosakodtunk, aztán Zsolt beigazította a vibrátort, és kissé kipirulva, visszamentünk a vendéglőbe.
Az ital ott várt már minket. Finom vodkát ittam, és sört. Zsolt alkoholmenteset. Az ebéd is finom volt, Zsolt pedig ismét izgatni kezdett. Ha a pincér nem volt a közelbe, a legkisebb fokozatra tekerte a vibrit bennem. Szinte egész nap izgalmi állapotban tartva engem.
Végül visszaültünk a kocsiba, és negyed óra autózás után befordultunk egy erdei útra. Az út végén egy faház állt, egyes egyedül.
Csodálatos volt.
– Nos, ez az én kis birodalmam – nyitogatta a zárat Zsolt. Bent finom hűvös uralkodott. Lent egy nappali, egy fürdő és egy konyha volt. Fönn két háló. A hátsó terasz végében egy stég állt. Körben pedig nádas.
– Ide, ide sem látnak! – lelkendeztem.
– Nem akartam mondani, hogy a fürdőruha fölösleges, úgy sem hiszi el soha senki – nevetett. Visszamentünk a házba, Zsolt pedig elővett egy nagy lábost és odatett vizet forralni. Aztán leült a nappali kanapéjára, lerúgta a cipőjét, majd letolta a nadrágját.
Előtűnt ágaskodó dákója.
– Gyere, Kedves. Vegyük ki belőled már azt a csúnya vibrit.
Beleremegtem a várható élménybe. Ledobáltam a ruháimat. Majd Zsolt ölébe ültem. Ő elővette a távirányítót, kinyitotta, és kicserélte az elemeket benne, aztán felemelte kissé a fenekemet, és beleültetett kemény farkába. Végre, felsikolthattam a kéjtől. Aztán teljes fokozatra állította a vibrátort. Az új elemek által, táncolni kezdett bennem.
– Te, Drága, te Kedves. Imádlak – lihegte, és húzogatni kezdte bennem a vibrit, majd a farkát is.
Szinte beleőrültem a kéjbe. Sírva, zokogva élveztem minden mozdulatát, aztán mind a ketten, egyszerre értünk föl a csúcsra, és mentünk el. Ott pihentünk egymás karjában, a forrásban lévő víz hangja vert fel minket. Kimentem, és elzártam a gázt alatta.
– Gyere, menjünk, és ússzunk egyet.
A víz lágy, és simogató volt, egészen felfrissültem tőle. Aztán kifeküdtünk a stégre, és fogtuk egymás kezét.
Végül hasra fordult, és megcsókolt.
– Adok neked egy gyógyfüves beöntést. Szégyellem magam, de ezzel a vibrátoros izgatással, talán kicsit túlhajtottalak.
– Én nem úgy érzem. Jól esett a játék, de a beöntés azért jöhet.
– Akkor fordulj hasra – kérte.
– Biztosan nem látnak ide? – remegtem bele a tudatba, hogy a stégen akar nekem kedvesem beöntést adni.
– Nem, nem látnak ide – mosolygott vissza rám, és besietett a hátba. Hamarosan, jó illatú vízzel teli tömlővel jött vissza. A tömlőt a stég korlátjára erősítette, aztán gyöngéden simogatni kezdte a fenekem, majd a vazelinos csővéget lassan belém vezette. Aztán megnyitotta a csapot, és élveztem, ahogy az illatos folyadék belém áramlik.
Mellém feküdt, és csöndesen beszélgettünk. Most egészen más élmény volt, mint eddig. Annyira meghitt és békés. Zsolt a kezemet kereste, majd mikor befogadtam az összes folyadékot, az arcomat cirógatva megkérdezte:
– Bírja még a hasad? – bólintottam – Akkor, hozok még belőle egy kicsit. Bement a házba, és egy teával teli kancsóval tért vissza. A felét a tömlőbe öntötte, és engem megint elöntött a melegség, és a nyugalom. Elálmosodtam, a pilláim elnehezedtek, aztán vége lett a folyadéknak.
– Tartsd egy kicsit magadban – hallottam Zsolt hangját. Közelebb bújtam hozzá, és élveztem a közelségét, és a hátamat simogató Napsütést. Körülbelül negyed óra múlva aztán ki kellett mennem. Mikor tisztán, és megnyugodva visszatértem, Zsolt felnézett rám és csendes, búgó hangján mondta:
– Be kéne menni a faluba bevásárolni.
– Jó – szóltam álmosan, és leültem. Zsolt elbűvölten nézett. A Nap bearanyozta a melleimet, éreztem, hogy nagyon szép vagyok. Cirógatni kezdett, de aztán erőt vett magán, és felállt.
– Főzünk valamit, vagy együnk a faluba?
– Szívesen vacsizok veled, kivéve, ha megint kibéreled a WC-t – nagyot nevetett, és megsimogatta az arcomat.
– Nem lehet mindig ugyan azt csinálni. Majd kitalálunk mást.
Remegő lábakkal álltam fel, és mentem be öltözni. Alig vártam az újabb élményeket.

Új szeretőt szeretnék

Budapest annyira erotikus, mint egy döglődő csiga. Ha nagyon akarod, megláthatod benne a hús lüktetését, de jobbára nem éri meg a fáradtságot. Így nem csoda, hogy amint visszatértem a fővárosba, folyton csak Ukrajnára gondoltam. Az ujjaim a nőm ujjaivá váltak, és az életem kifakult. Nem próbáltam magam azzal áltatni, hogy ez csak egy kísérlet volt. Egy lány testét felfedezni olyan élmény volt, ami meghatározta a további életem. Így lettem én is örökre átkozott.
Új szeretőt akartam találni. Nem egy múló ölelésre, inkább egy múló életre kerestem egy lányt. El sem tudtam képzelni, hogyan keres magának párt egy leszbikus. A filmes kliséket leszámítva fogalmam sem volt, mi hozza össze az átkozottakat. Szinte kerültem a régi barátnőim, meg a régi életem.
Egyik nap, miután maszturbáltam sírva fakadtam. Nagyon szerettem volna valakivel beszélni arról, hogy mi történik velem. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, és örökre átkozott. Meztelenül és könnyezve ültem a számítógép elé. Küldtem egy e-mailt az egyetemi levelezőlistára. Fürtike telefonszámát vagy elérhetőségét akartam megtudni. Ő volt az egyetlen ismerősöm, akiről az a hír járta, hogy olyan „más”. Talán az ismerősöm enyhe túlzás volt, hiszen az egyetem óta nem beszéltünk, és akkor sem túl sokat. Ennek ellenére úgy éreztem, ő az egyetlen emberi lény, aki megérthet. Persze Oxána is megértett volna, de őt nem akartam felhívni, hiszen ezer kilométer és egy gyönyörű búcsúéjszaka után ez valahogy nem ment.
Fürtike még aznap este válaszolt, és elküldte a telefonszámát. Amint elolvastam kétsoros levelét összerezzentem, majd remegő kézzel nyomogattam a gombokat. Attól tartottam, hogy elütöttem, mert eltelt két hosszú másodperc. Aztán meghallottam Fürtike „hallóóó”-ját.
– Szia… Blanka vagyok, tudod, megadtad a számod e-mailben. – ekkor döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, mit is mondhatnék Fürtikének. Azzal mégsem kezdhetem, hogy „Bocsi, de ugye meleg vagy? Mert én igen, és ha már ilyen jól elbeszélgettünk, akkor elmondhatnád, hogy lehet összejönni egy lánnyal.”
– Szióci. Ezermillió éve nem láttalak. Micsi?
– Á, semmi, én csak… most jöttem haza Ukrajnából. És… – akkor azt hittem, ez lesz életem legkínosabb beszélgetése.
– Van kedved dumcsizni? Mondjuk holnap estefele abban a kiskocsmában az egyetem mellett, ahova szoktunk járni, a férjem amúgy is meccsen lesz.
A „férjem” szó említése miatt a beszélgetés többi részét nem tudom felidézni, valahogy összemosódott az egész. Mégiscsak sejtem, hogy megegyeztünk a másnapi találkozásban. Amint a beszélgetés véget ért, hihetetlen erővel szorítottam össze a telefonom. Amikor elengedtem a tenyerem kivörösödött. Azt hiszem, ha pohár lett volna a kezemben, összeroppantom.
Másnap délelőtt semmire sem tudtam koncentrálni, végig Fürtike járt a fejemben. Egyik percben fel akartam hívni, hogy lemondjam a találkozót, egy pillanat múlva pedig szinte éreztem Oxánocska ajkát a bőrömön. Annyira akartam hinni benne, hogy Fürtike segíthet nekem, hogy szinte fájt a valóság. Ahogy megpróbáltam racionalizálni széteső gondolataim, rájöttem, hogy az egésznek semmi értelme. Egy férjezett asszonytól vártam a választ egy kérdésre, amit meg sem tudtam fogalmazni.
Pár óra múlva egy füstös kocsmában ültünk, és jobbára semmiről sem beszélgettünk. Fürtike egészen megváltozott. Göndör haját szorosan hátrasimítva hordta. Sötétzöld blúza nem emlékeztetett azokra a tarka ruhákra és pszichedelikus mintázatú sálakra, amiket annyira szeretett az egyetemen. Talán csak apró ajkai és játékos mosolya utaltak régi önmagára. Amikor kihozták a frappékat, Fürtike mélyen a szemembe nézett, eltűnt a mosolya, és szinte temetési komorsággal kérdezte:
– Te vagy Klárika új barátnője? – zavaromban majdnem azt mondtam, hogy igen.
– Nem! Ki az a Klárika? Ennyire látszik rajtam? – szinte elképzeltem, hogy valaki nagy nyomtatott betűkkel írta fel a homlokomra, hogy „átkozott”.
– Ha valaki nagyon fel akar hívni azért, hogy ne mondjon semmit, az vagy Klárikába szerelmes, vagy belém. Ari, hogy te a kellemesebb megoldást választottad. – enyhén elmosolyodott, majd gyengéden megnyalta a felső ajkát, mintegy véletlenül. Ahogy végigfuttattam a szemem az előnytelen ruhája ívén, úgy éreztem, hogy a mellbimbóim át akarják szúrni a melltartómat.
– Nem akarsz… esetleg… – valahogy nem tudtam folytatni. Tudtam, hogy már nem kell kezdeményeznem, de azért valahogy még is jó lett volna befejezni a mondatot. Én azonban sosem ismertem el, hogy kívánok valakit.
– De akarlak. – széles mosoly – Ne hari, de most valamit tényleg meg kell oldanom. De seperc és nálad vagyok, ha megadod a címed. Na jó, mondjuk, egy órácska, oki?
Olyan hevesen kezdett verni a szívem, hogy alig tudtam elmondani a címem. Sietve fizettünk a pultnál, majd elindultunk az ajtó felé. Meg akartam fogni a kezét, de valahogy nem tudtam. Ő hozzám bújt, és a fülembe súgott:
– Mire odaérek, legyél meztelen, rendi? Max. egy apró póló legyen rajtad, ha fázol, de alul semmi. Nagyon felizgat, ha meztelenül vár egy édes csajszi… – majd búcsúzóul belenyalt a fülembe, és lágyan megharapdálta a fülcimpám is.
Amint hazaértem, az első dolgom az volt, hogy megfürödjek. Gondoltam, jobban tetszene neki, ha simára borotválnám ott lent. Izgatottságomban egy picit meg is vágtam magam, de egyáltalán nem éreztem, csak az apró vércsepp miatt vettem észre.
Megtörölköztem, és megkerestem a lehető legnagyobb pólót a szekrényben. XXXL-es sötétszürke női póló volt, rajta a cégünk egyik termékének logójával. A marketinges srácok minden nagyobb mellű lánynak ilyet rendeltek, mintegy véletlenül. Elvégre ők „nem volt honnan tudják”, hogy a női pólóknál a XXXL nem-e a mellbőségre vonatkozik. Így aztán lett egy olyan pólóm, ami hosszabb, mint a legtöbb koktélruhám. Gondoltam ezzel kissé megviccelem Fürtikét, meg aztán utálom, ha nem minden úgy történik, ahogy én akarom. Láttam, hogy még rengeteg időm van az „egy órácskából”, így nekiláttam gyümölcssalátát készíteni.
Persze nagyon nehezen ment, hiszen rettentően felizgatott a várakozás, remegtem, és teljesen benedvesedtem. A kezeim maguktól simogatták meredező mellbimbóim, miközben a világ legegyszerűbb desszertjét próbáltam összeütni. Amikor meghallottam a csengőt, egyetlen ugrással az ajtónál teremtem. Ott azonban egy hatvan körüli öregúr állt. Másra sem tudtam gondolni, mint hogy Fürtike férje. Zavarodottságomban csókolommal köszöntem. A „bácsi” is valami effélével válaszolt, majd hebegve belekezdett. Látszólag ő is zavarban volt:
– Elnézését kérem kisasszony, de én lakom éppen az ön lakása alatt. És az a helyzet, hogy a fürdőben csöpög a víz a plafonról. Talán csőtörés van?
– Aaa… nem, hanem a tusoló. De már hívtam is valakit. Ne aggódjon, megoldjuk… és kifizetem, ha valami kárt okoztam volna. Tényleg sajnálom a nedvességet…
Gyorsan becsuktam az ajtót, köszönés nélkül, és rohantam a fürdőszobába, elzárni a tusolót és kihúzni a kádból a dugót. Persze a fürdőszoba úszott, de már nemigen volt mit tenni, mert újból csengettek. Ezúttal Fürtike volt az.
– Itt is vagyok, látod, nem is kellett egy óra.
– Kérsz gyümölcssalátát?
– Friss?
– Persze, a legfrissebb konzervekből készítettem pár perce. – Kissé mérges lettem, hiszen ott álltam előtte bugyi nélkül, az ajkaim harapdálva a vágytól, de úgy tűnt, ő a gyümölcssalátáról akar csevegni.
– Édi vagy, amikor mérgelődsz. – odalépett hozzám, és megcsókolt. Hevesen csókolt, és pár hosszú pillanat múlva még az ajkamba is harapott. Közben a vékony pólón keresztül simogatta a melleim és a derekam.
– Gyere velem. –kézen fogtam, és a hálószobába vezettem.
Én az ágyra ültem. Ő megállt velem szemben. Felemelte a pólómat a hasamig, pár pillanatig gyönyörködött a látványban, majd teljesen kibújtatott az egyetlen ruhadarabomból. Alaposan megnézett, mintha emlékezetébe akarná vésni a bőröm minden négyzetcentiméterét. Közelebb lépett, egyik lábát betuszkolta szétnyíló térdeim közé. Apró kezecskéje végigsimított a hasamon, majd a frissen borotvált, érzékeny bőrön állapodott meg. A keze szinte mozdulatlan volt, de az altestem remegett. Puhán csókolta a nyakam, szinte csak a leheletét éreztem, az ajkait alig.
Hátradöntött az ágyon. Finoman megcsókolta, majd meg is harapta a vénuszdombom. Ezután csókokkal halmozta el a nagyajkaim, és közben a körmeit végigfuttatta a hasamon és a combomon. Pokoli sebességgel közeledett a kéj, ahogy fürge nyelvével cirógatta a csiklóm. Aznap este igazán jó volt átkozottnak lenni…