Minden egy kora nyári délutánon történt, Amikor fáradtan libbentem be a Sensual room’s-ba. Élveztem az itt lévő emberek társaságát, hiszen ugyan olyan viccesek, és lököttek voltak, mint én. Ezen a napfényes délutánon hét ágra sütött a nap, ezért úgy döntöttem, egy Blue Hawaiian koktélra beugrok a fiúkhoz. Egy egyszerű aranyszínű spagetti pántos mini ruha fedte csak testem minden szegletét.
– Szia, Mancsi – üdvözölt a bár tulaja, BJ.
– Hello, BJ, Gombócék itt vannak? – érdeklődtem.
– Persze, menj le – felelte BJ és egy könnyed mozdulattal a lépcső felé mutatott.
Odalent kellemes volt a hőmérséklet lefelé menetben kezdtem érezni, hogy a szívem a torkomban dobog. Nagyon rég óta tetszettek a testvérek. Gombóc és Bongóc (A történet kedvéért hívjuk őket így). Lementem, és puszilkodtam minden ismerős arccal, Jane-nel, Mókussal, Kittivel, és hát végül, de nem utolsó sorban Bongóc is kijött egy puszit adni nekem. Pár perc múlva leültem a bárpult elé, és rendeltem Gombóc barátomtól egy Blue Hawaiian koktélt.
– És hogy s mint vagy Mancsi? – érdeklődött Gombóc miközben a koktélomat csinálta.
– Hát magánéleti gondokból kiadódott mostanában – feleltem Gombócnak, szemeibe nézve.
– Na, mi történt, hisz olyan jól megvoltatok – kérdezte Gombóc.
Ekkor ült le mellém Bongóc is, és átölelt. Ez hihetetlenül jól esett.
– Baj van Mancsi? – kérdezte ő is végül.
– Baj az mindig van – feleltem. – Hát a válás sem kizárt. – mondtam a testvéreknek.
Ekkor jött oda mellém Jane is.
– Mi mindenben támogatunk, ne feledd – tette vállamra a kezét.
Közben Gombóc elém tette az italomat. Felemeltem és beleittam. Nem ez volt az első eset, hogy a Bárban kötöttem ki a barátaimnál, ha válságba került az életem.
Vendég nem volt. Az idő telt és az alkalmazottak kezdtek hazamenni. BJ és Jane Bongócra hagyta a kulcsot, hogy feltétlen zárjon be, amikor már mindenki elment. Kitti távozása után Gombóc összedobott nekem még egy Blue Hawaiiant, kifizettem neki, majd elindult hazafelé. Mivel már kicsit be voltam csípve, nem igen voltam tudatában annak, hogy hol vagyok, ezért Bongóc zárás előtt bevitt a Bár belső részébe alám terített egy pokrócot, majd a bőrkanapéra fektetett. Felment zárni, de nem úgy, ahogy azt én valójában gondoltam. Bezárta az üzletet, de nem kívülről, hanem épp ellenkezőleg belülről. Bongóc szemezett velem mióta csak idejártam, a középiskola vége óta. Nagyon jó barátok lettünk, és mindenben támaszkodhattunk egymásra. Ezek szerint én is tetszettem neki amióta ő nekem. A barátságunk nem szakadt meg az elmúlt 3 évben sem, amikor férjhez mentem. Bongóc volt az a férfi, akit mindig is magaménak akartam tudni. Nem sokkal ezután, én az ajtóban állva vártam Bongit, hogy magamhoz ölelhessem. Ekkor egy nem várt pillanatban hátulról támadott. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről, amikor hátulról átkarolt. Maga felé fordított és egy forró és tüzes csókban forrtunk össze. Szorításán éreztem, hogy pénisze egyre inkább ágaskodik. Nem bírt a vágyainak határt szabni. Megfogta és egy laza mozdulattal tépte le rólam a drága Ed Hardy-s mini ruhámat. Szorította testemet. Eközben az én kezeim sem voltak tétlenek, kigomboltam a farmerjét, és igyekeztem megszabadítani férfiasságát a szorító boxerből. Átkarolt és lassan maga felé kezdett húzni. Mentem vele, már nem volt határa a boldogságot övező vágyaknak. Eldöntött az ágyon, ekkor vette csak észre a fekete csipke bugyimat, melynek alsó kivágása révén könnyen hozzáférhetett a puncimhoz. A legérdekesebbnek mégis a kis szívecske hatott számára, amely a kivágás tetejétől az aljáig tartott, és azt felhajtva egyből a csiklómnál találja magát. Szerencsére mindenre felkészülve megborotválkoztam mielőtt eljöttem volna otthonról. Nem volt szíve letépni rólam azt a jópofa kis bugyit, ezért a szívecskét a bugyi tetejére hajtva nekikezdett csiklóm kényeztetésének. Nyalta, szívta, pöckölgette nyelvével, ahol csak érte, én csak nyögni tudtam, és a csípőmet dobáltam az élvezetek hatására. Már nem fájt, hogy a férjem egy fiatalabb nővel hált.
„Most pedig visszakapja örökre, mert én meg egy idősebb férfival vagyok” – gondoltam magamban. Eközben Bongóc mélyen belenyalt a hüvelyembe, és mozgatta nyelvét a hüvelyemben, mondhatni, az élvezetek csúcspontja felé közeledtem. De nem akartam még elmenni, ezért fejét gyengéden eltoltam egy kicsit magamtól. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Éreztem hüvelyem ízét forró csókjában. Visszafektetett a kanapéra, én derekam kicsit megemelve lehúzta rólam a fekete csipkés tangámat. Azt hittem, hogy tudom, hogy mi jön, de tévedtem. Mutatóujját és középsőujját összeszorítva felmérte a helyzetet. Tudtam, hogy nem fogom bírni, hogyha most még megujjazni is szeretne. Ezért, hogy a kedélyek csillapodjanak felálltam, vele szembe. Már csinálta volna, amikor kezemet vállára téve elkezdtem felfelé húzni. Lágyan, de feltüzelten csókoltam meg, és eldöntöttem a kanapén. Letéptem róla az alsóját, és kezelésbe vettem péniszét. Először csak néhányat húztam teljes hosszán, Bongóc felnyögött a kéjtől. Sejtettem, hogy már jó ideje nem látott nőt a pénisze. Néhány sor után lassan a számba engedtem, nagyjából 2 perc sem kellett, hogy elmenjen. Egy hatalmas adagot lövellt a számba, és meglepődésének tárgya leginkább az volt, hogy mindent le is nyeltem. Pár percre odabújtam hozzá. Légzése és szívverése kezdett lassulni ekkor kezei puncimhoz tévedtek. Háttal feküdtem neki, így bal keze két combom között a hüvelyembe hatolt jobb kezével pedig a csiklómat izgatta a combom fölött átnyúlva. Kéjes nyögéseimet hallva éreztem, hogy kezd újra harcképessé válni. Belecsókolt a nyakamba. Nem kellett sok, és én is egy óriásit élveztem. Évek óta nem volt ekkora orgazmusom. Ekkor felé fordultam a kanapén és megcsókoltam köszönetképpen, de nem hagytam ennyiben a dolgot, mert úgy mozogtam, hogy alám kerüljön. Hosszas csókolózás után péniszéért nyúltam, hogy végre bevezethessem kéjbarlangomba. De nem hagyta.
– Kérlek – suttogtam.
– Nincs nálam gumi. – felelte.
– Szedek gyógyszert – feleltem mélyen a szemébe nézve.
Egy forró csókban forrtunk össze, és végre megadta, amire mindketten vágytunk mióta csak ismertük egymást. Magamba fogadtam, vastag és cseppet sem átlagos hossznak számító kéjlécét. Fantasztikus volt vele szeretkezni. Éreztük, hogy egy életre szól a mi kapcsolatunk, habár majdnem 20 év korkülönbség volt kettőnk között. Néhány perc múlva pózt váltottunk, a lovagló pózt váltotta fel a klasszikus misszionárius, majd pár perccel később jött a tehén. Érezte, hogy nem fogja sokáig bírni, ezért kihúzta kéjlécét barlangomból. Már szinte megijedtem, hogy ennyi volt a nagy szeretkezés, amire annyira vágytam, de ez az állapot csak addig tartott, amíg az ölébe kapott és átvitt a külső szobába és az asztalra fektetett. Elém állt és ismét beengedte lécét barlangomba. Minden egyes lökésnél felnyögtem, ahogy pénisze csattogott nedveimtől lucskos puncimban. Egyik kezével hol a csiklómat izgatta, hol a melleimet markolászta. Jól esett és végül, egy bő félórás szeretkezés után együtt köszöntött be a csúcs mindkettőnknél. Bágyadtan bujt hozzám, az éjjeli holdfényben s visszamászva a kanapénkra, összebújva aludtunk el.
** Másnap reggel **
Arra ébredtünk, hogy BJ és Jane kopogtat az ajtón. Sejtettem, hogy tudják mit csináltunk az éjszaka. Kinyitottam a szememet és arra lettem figyelmes, hogy sajog a puncim. Végig simítottam Bongóc hasát, hogy felébredjen. Kinyitotta a szemét, és rám nézett.
– Ébredj, mert Jane és BJ már kicsit idegesek – szóltam.
– Igen, azt hallom – felelte egy mosollyal az arcán. – menj, és szedd rendbe magad – mondta, majd felvette a nadrágját.
Elindultam a WC felé, de kár is volt, ugyanis, mire Bongóc visszaért, már Jane, BJ és Gombóc is velük volt.
– Bongi, van egy kis baj – szóltam ki a WC-ből.
– Azonnal jövök felelte – majd letette a seprűt és elindult befelé hozzám.
Bezárta magunk mögött az ajtót.
– Mi baj kedves? – kérdezte. Ekkor mutattam neki a ruhámat.
– Ajjaj, ez én voltam? – kérdezte mosolyogva.
– Azt hiszem igen. – feleltem, és odabújtam hozzá.
Éreztem, hogy lángol bennünk újra az érzés, hogy megtennénk, ha Jane, BJ és Gombóc nem lennének itt. Ekkor kopogtatott Jane az ajtón, és Bongi kinyitotta Jane-nek résnyire az ajtót.
– Ne félj Mancsi, csak én vagyok, ismerem Bongóc barátomat, ezért hoztam egy tartalék ruhát neked, ha szükséged lesz rá. – felelte Jane, majd benyújtotta a résen a ruhát.
– Köszönöm – rebegtem.
– Igazán nincs mit – felelte Jane, majd leült kint az asztalhoz.
Bongóc szorosan magához ölelt, és belecsókolt a nyakamba. Tudtam mit akar.
– Máskor – feleltem neki és alig tudtam megállni, hogy ne sírjam el magamat.
Nem szólt semmit csak kiment. Felvettem a ruhámat, és elindultam volna kifelé, amikor az ajtót résnyire nyitva hallom, hogy Gombóc és Bongóc veszekedtek. Visszacsuktam az ajtót és fülemet az a kulcslyukhoz tettem, így minden szót hallottam.
– Bongóc, testvérem, te csak kihasználod, van egy feleséged, és egy fiad, velük foglalkozz, és bízd rám Mancsit, én szeretem, amióta ismerem, életvidám, kedves csaj. Nekem nincs senkim. – kiabált Gombóc bátyjával, Bongóccal.
– Nem használom ki. Van valakim, de te nem tudod milyen jó nő. Az ágyban meg még jobb – tette vita tárgyává az előbb elhangzottakat.
– Hagyd, hogy én is érvényesüljek – mondta Gombóc.
A vitát félbeszakítva kiléptem az ajtón egy fekete selyemruhában, amit Jane-től kaptam az imént.
– Nehogy már rajtam veszekedjetek – feleltem. Bírlak mindkettőtöket. Rendezünk versenyt. – javasoltam.
– Mégis milyen versenyt? – érdeklődött Bongóc.
– Hát mondjuk, lehetne olyan, hogy aki előbb visz el a csúcsra este, azé az éjszaka. És majd attól függően, hogy ki lesz az, attól függően döntök. De egy darabig osztozkodhattok is rajtam, amíg valaki komoly érzéseket nem táplál irántam, és fordítva függ ez attól, hogy melyikőtök bolondít előbb magába. – ecseteltem.
A fiúk benne voltak az ötletben. Nekem is nagyon tetszett, mivel az én ötletem volt. Ekkor kopogtattak, BJ gyorsan felsietett. Egy vele nagyjából egy magas férfi állt vele szemben.
– Miben segíthetek? – kérdezte BJ.
– Adjátok vissza a feleségem – felelte a férfi.
– Kit keres? – kérdezte BJ határozottan.
– Mancsit akarom – üvöltötte.
Na, erre már én is felnéztem a lépcsőn. Amikor meglátott eszeveszetten rohant le a lépcsőn, annyira, hogy a saját lábában megbotlott, és legurult a lépcsőn. Átöleltem Gombócot mivel ő volt hozzám közelebb. Bongóc pedig fedezett minket elölről.
– Ne félj, vigyázok rád – felelte Gombóc
– Mellettetek hogyan is félhetnék – feleltem Gombócnak, majd egy forró mesébe illő csókban forrt össze az ajkunk.
– Mit akar? – kérdezte Bongóc fedezve minket.
– Mancsi, gyere vissza hozzám – könyörgött.
– Azok után, amit velem tettél te szemét? Soha, soha nem megyek vissza hozzád – üvöltöttem már a könnyeimmel küszködve.
– Hallotta a hölgyet és most kérem, távozzon – lépett oda mellénk Jane is, mivel hivatalosan övé, és BJ-é volt a bár. – Induljon – parancsolta Jane.
A férfi elindult felfelé a lépcsőn. Még visszanézett.
– Nem hallotta mit mondtam? – kiabált Jane. – A szemét is vegye le Mancsiról. – tette hozzá.
A férfi felért a lépcsőn. BJ pedig becsukta mögötte az ajtót, majd kiszólt utána.
– Ha még egyszer meglátlak itt, hogy Mancsiért esedezel, letépem a golyóidat és feldugom a seggedbe – kiabált BJ úgy, hogy ezt, lent is hallottuk. Gombóchoz bújva mosolyogtam azon, hogy a barátaim kiálltak mellettem.
Mialatt Bongóc a konyhán dolgozott, addig Gombóccal beszélgettem a pultnál egy széken ülve. És néztem, ahogy issza szavaimat, mint a vizet. Boldognak tűnt, ezt a csillogást láttam tegnap is a szemeiben, de nem tudtam még, hogy mire véljem, most már tudom, hogy az irántam érzett szerelme tarja fogságban a szívét.
– Mióta? – kérdeztem spontán.
– Mi mióta? – értetlenkedett.
– Mióta van benned ez az érzés? – fejeztem ki magam pontosabban.
– Mióta Kármennel szakítottunk, és te nap, mint nap idejártál, hogy engem vigasztalj, szóval hadd számoljak nagyjából 5 éve már. – felelte Gombóc.
– Örülök, hogy így érzel. Én, mióta ismerlek, titeket azóta fantáziálok rólatok. Ennek már lassan van 8 éve is – meséltem. – Aztán jött a finnországi utazás melynek során megismertem Victort, hazajöttem, megismerkedtem evvel a féleszű Tiborral, és hozzámentem feleségül – ennek kb. már 3-4 éve. – És hogy bírod… érted, nő nélkül? – kérdeztem Gombóctól kicsit esetlenül.
– Úgy, ahogy minden férfi, akinek nincs barátnője. Kénytelen vagyok maszturbálni – felelte őszintén.
– Mi az, ami segít ebben? – kérdeztem Gombócot.
– Folyton csak rád gondolok, elképzelem, ahogy nekem adod magad – felelte most már kicsit elpirulva.
– Valakinek micsoda fantáziája van. – jegyeztem meg. – Meséld el, hogy milyen, amikor elképzeled – kértem.
– Azt nem volna jó ötlet – felelte. – Nem szeretném, ha izgalomba hoznál – tette hozzá elpirulva. – Majd este elmesélem, jó úgy? – kérdezte.
Bólintottam, és átmentem a konyhára ahol Bongóc éppen az ebédet készítette mindenkinek. Nagy meglepetésemre a kedvencemet, krumplis tésztát. Az idő telt múlt, visszaültem Gombóchoz, és kértem tőle egy tollat és egy papírt miután megkaptam, fogtam a tollat és a papírra írtam egy üzenetet Bongócnak. „MA GOMBÓC ZÁR, KÉRDD EL A KULCSOT BJ-TŐL ÉS MONDD, HOGY MA GOMBÓC ZÁR, DE MARADSZ TE IS MERT EGYEDÜL NEHÉZ BEZÁRNI. EGY ÓRA MULVA TALÁLKOZZUNK „A” BOLT ELŐTT MANCSI” Majd odamentem a konyhába és a fecnit Bongóc zsebébe csúsztattam, adtam egy puszit Gombóc arcára, majd elindultam, hogy megszervezzem remek esténket Gombóccal.
*1 óra múlva az „A” bolt előtt.*
Bongóc megérkezett, és hozta a kulcsot is beszaladtam, és lemásoltattam a kulcsot.
– Na meg is van – jelentettem ki – Ezt add oda Gombócnak a másolat nálad marad. Megcsináljuk a mai remekbe szabott esténket, ezután kívülről a másolattal becsukod az ajtót. Így mi Gombóccal hivatkozhatunk arra, hogy a kulcsot elvitted és bezártál minket, cserébe falazok neked a nejed előtt – feleltem
Bongóc bólintott, majd elindultunk vissza a büfébe.
*A büfében éjfél után*
Már ¾-ed 12 felé járhatott az idő. BJ és Jane már egy órája elmentek. Mindenki más már szálingózott haza. Nem aggódtunk ugyanis tudtuk, hogy ez egy remekbe szabott terv. Úgy döntöttem hát, hogy nem én sorsolom ki, hanem döntsék el maguk között, hogy ki szeretné kezdeni. Ami végül veszekedésbe torkollott.
– Bongi menj fel belülről zárni – szóltam, s már rohant is. – Na, most pedig Gombóc úr elmeséli, a fantáziálását velem. – feleltem.
– Hát hol is kezdjem, minden úgy kezdődik, hogy a nyakamat átkarolod én pedig a csípődet szorítom magamhoz. – kezdte.
Ekkor felállítottam, és a nyakát átkaroltam, kezeit pedig a derekamra kulcsoltam. Bongóc a lépcsőn ülve figyelt minket.
– Folytasd – kértem.
– Ezután belecsókolok a nyakadba majd ajkaink egyetlen, mindent elsöprő csókban egyesülnek.
Ekkor belecsókolt a nyakamba, én pedig számat szájára tapasztva próbáltam egy mindent elsöprő csókot adni neki. Nyelveink összegabalyodtak.
– Innentől csak akkor mondd, ha az én szerepem jön. Egyébként meg mutasd az utat. – kérleltem Gombócot, de nem kellett kétszer kérnem.
Testét testemre, száját számra tapasztva csókolóztunk percekig, ekkor belemarkolt a fenekembe, amitől felnyögtem, mert éreztem, hogy férfiassága puncimnak feszül. Már várta, hogy mikor szabadulhat ki börtönéből. Ekkor elszakadtunk egy pillanatra.
– Most jön az a rész, amikor kigombolod a nadrágom, és…
Nem kellett folytatnia, és ideje se lett volna, mert elé térdeltem, és végignyaltam teljes hosszán. Felnyögött. Tudtam, hogy ennél még többet akarna.
– Na, most az a rész jön, hogy játszunk. – feleltem, majd levettem a ruhámat és felültem a pult tetejére széttárt lábakkal. – és ha már elkezdtük, akkor Gombóc, tiéd az elsőbbség. – tettem hozzá.
Gombóc felült a székre, és felnyitotta mögöttem a pult hátsó részét.
– Helyezd magad kényelembe szép hölgy – mondta biztatóan.
Akkor elnyúltam a pult hátsó részén. Megfogta a combjaimat és kicsit maga felé húzott. Leszállt a székről, és letépte rólam a bugyimat. Mélyen belenyalt a puncimba. Úgy éreztem rögtön elélvezek.
– Bongi, drága stopper az asztalon, ülj le, és mérheted az időt.
Bongóc leült az asztal mellé, és megnyomta a stopper gombját. Közben Gombóc nekilátott újra, és újra belenyalt már elég nedves puncimba. Ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy neki lássunk a munka keményebbik részének. Összeszorította két ujját, és tenyerével felfele bedugta őket barlangomba. Ujjazás közben szívta, nyalta harapdálta a csiklómat. Valahogyan azt hiszem, jobban élvezte, mint én. Néha kihúzta ujjait hüvelyemből, és masszírozta kezével a melleimet. Majd újra és újra visszatért barlangomhoz. Ám az áttörést mégis az hozta meg, hogy a már mellemre felkent nedűimet úgy nyalta le bimbóimról, hogy közben egy percre se hagyta veszni az eddigi hüvelyi munkálatait. Hatalmasat nyögve élveztem el Gombóc kezei által. Feküdtem még pár percig mozdulatlanul, szuszogva. Még Gombóc csókot nyomott még egyszer a csiklómra, amitől ismét felnyögtem. Felültem, és annyit láttam, hogy Bongóc kezei péniszén nyugszanak. Elpirult, amikor észrevettem.
– Na, hány perc volt? – érdeklődtem.
– 5 és fél – nyögte ki végül Bongóc. – Képtelen leszek megdönteni – tette hozzá.
– Azért megpróbálod? – kérdeztem akadékoskodva.
– Meg, persze – felelte.
Leszálltam a pultról, és félrehívtam Gombócot.
– Nehogy elmenj nekem közben, mert terveim vannak veled ma éjjelre – súgtam a fülébe.
Bólintott, hogy majd igyekezni fog.
Visszamentünk, és Gombóc leült az asztal mellé, bátyja helyére, kezében a stopperral. Felmásztam ismét a pultra, és szét szettem a lábaimat. Bongóc elém állt, ahogy pár perccel előtte Gombóc tette. Ő nem várt semmi féle jelzésre. Egyből benyomta ujjait a hüvelyembe. Szinte égető nyelvcsapásokat mért a csiklómra, óráknak tűnt, amíg csinálta, de élveztem. Míg végül hörögve, nyögve élveztem el. Felültem, majd szuszogva dőltem vissza a pultra.
– Hány perc? – érdeklődtem Gombóctól.
– Nagyjából 8 perc majdnem 9 – felelte.
– Ugye még egyben vagy? – kérdeztem.
– Megígértem, hogy egyben maradok. – felelte mosollyal az arcán, majd felállt és lesegített a pultról.
Bongóc összeszedte magát és az eredeti kulcsot magával vitte fel, az emeletre, nyitott, majd be is zárta a helyet, és elindult hazafelé. Gombóc és én összeölelkeztünk meztelen bőrünk kívánta az érintést a másiktól. Átkaroltam a nyakát, és kezét csípőmre helyezve, feltettem a kérdést.
– Hol is tartottunk?
– Hát itt – felelte, majd nyakamba csókolva egy tüzes csókban fonódtunk össze.
Az ölébe kapott és elvitt a másik szobába és a falnak támasztva végre belém hatolhatott. És csak évekig fantáziát rólam, de szólni nem mert, pedig a szívem mélyén én is benne lettem volna vele egy menetben. Járt bennem a férfiassága ki és be, és hogy vágyaimat fokozza, nyakamat és melleimet harapta szívta, amíg végül néhány erőteljes lökést követően élvezett el bennem. Nyakába kapaszkodtam, míg leengedett a földre, és csókban fonódtak össze ajkaink. Leültünk a kanapéra megnyugodni egy kicsit.
– Így képzelted? – kérdeztem, szuszogva.
– Pontosan így – felelte, majd újból megcsókolt.
Kimentünk az előtéri helyiségbe, hogy összeszedjük magunkat és végül, szépen lassan elindultunk kifelé. Kiléptünk a bár ajtaján és bezártuk a helyet ma éjjelre. Hát éjjelre negyed 4 volt, szóval ma hajnalra. Kézen fogva indultunk el hozzá, mert felajánlotta, hogy költözzek hozzá, ha szeretnék. Lelkendeztem az ötlettől mert éreztem, hogy az évek folyamán rájöttem, hogy nem is szerettem azt a semmirekellő férjemet, hanem Gombócot szeretem.

Semmi kedvem nem volt itt lenni. Ahelyett, hogy a barátaimmal szórakoznék valahol a tengerparton, itt kell nyaralnom a szüleimmel Dubai-ban. Csodás! Egész nap unatkozhatom majd a medence szélén koktélt szürcsölgetve egyedül. Ugyanis az fix, hogy nem fogok velük lógni, mint valami óvodás. Még mit nem! Ha már elrángattak magukkal, akkor viseljék is a következményeket!
– Ne vágj már ilyen képet! Majd meglátod micsoda luxus szállodába megyünk. Apád a legjobbat foglalta le.- próbált kicsit jobb kedvre deríteni anyám, miközben a szálloda felé tartottunk a transzferrel.
Én csak elhúztam a számat. És kit érdekel az a hülye szálloda? Ugyanolyan, mint az összes többi, ahol eddig voltunk. Csak azért sem fogok jó pofát vágni hozzá! Tüntetőleg látványosan elfordultam az ablak felé, a mellem előtt keresztbe tett karral. Csak néztem a mellettünk elsuhanó tájat és utálkoztam tovább. Nem érdekelt a hely színes forgataga, sem a hangoskodó emberek a piactéren. Különben is, hogy lehet ilyen helyre jönni pihenni? Még egyedül sem mászkálhatok sehova! Apám megtiltotta, nehogy bajom legyen. Kizárólag a testőrömmel léphetek ki a szálloda területéről. Aki szintén egy balfasz, mert mindig úgy ugrál, ahogy apám fütyül neki. Szánalmas, komolyan. És ezt kell kibírnom egy hónapig. Egy egész hónapig!
– Gyere kicsim, megérkeztünk!- rántott ki a duzzogásból anyám még mindig vidám hangja. Élvezi, hogy számolatlanul szórhatja a pénzt és egyfolytában ez az undorító mosoly van az arcán. Imádja, ha kiszolgálják.
Kiszálltam a kocsiból, rá sem néztem az impozáns szállodára, csak mentem előre egyenesen be a recepcióhoz.
Szokásos bejelentkezés és miegymás. A recepciós hölgy nagyon kedves volt, de ez engem egyáltalán nem hatott meg. Képmutatás az egész, csak azért mosolyog ránk mind a harminckét fogával, mert tudja, ki az apám. Mindegy. Végül is a személyzet dolga az, hogy kiszolgáljon. Míg vártunk a szállodaigazgatóra, addig unottan tárcsáztam Szandra számát, hogy egy kicsit megnyugodjak.
– Jaj Tia, olyan rossz, hogy nem vagy itt! – szólt bele köszönés nélkül.
– Te máris részeg vagy? – kérdeztem vissza kissé keserű szájízzel. Csak még nyomorultabbul éreztem magam, hogy mi mindenből maradok ki.
– Hát…csak egy kicsit…meg egy kicsit…tudod…szívtunk is a haverokkal. – vihogott idétlenül a telefonba.- – Na, de inkább te mesélj valamit. Valami izgit. – kuncogta el a végét. Irigyeltem, amiért ilyen vidám állapotba hozta magát. Én a család miatt ezt most nehezebben tudom kivitelezni. De biztosan megtalálom majd a módját, ettől nem félek. Mindig el tudtam ezt intézni. Amúgy sem érdekelt, ha rájönnek is. És akkor mi van? Semmi. Apám majd elsimítja pénzzel, ahogy egész életében tette ha valami probléma adódott.
– Semmi izgi, tök unalom az egész. Családi kiruccanás, gondolhatod. Egyedül abban bízom, hogy az inasom, akit majd kapni fogok bevállalós lesz.
– Ahogy téged ismerlek nem is nagyon lesz más választása.
– Ha meg mégis, hát majd panaszt teszek rá és lecseréltetem valaki olyanra, aki készségesebben teljesíti majd a kívánságaimat.
– Abban biztos vagyok. Hát, ha már oda kényszerültél ez a legjobb, amit tehetsz.
– Tia, gyere megmutatják a szobáinkat és az inasainkat. Majd később beszélgetsz, lesz még időd bőven. – hallottam anyám kiabálását.
– Ajh, francba, mennem kell. Később visszahívlak.
– Rendben és fel a fejjel! Túléled.
Nem is mondtam erre semmit csak bontottam a vonalat.
Miközben a szoba felé tartottunk, az igazgató nagy hévvel magyarázta, hogy mennyi szolgáltatást vehetünk igénybe. Szótlanul sétáltam, az arcomról nyilván teljesen lerítt, hogy mit is gondolok. Anyám persze imádta. Szélesen mosolygott és látványosan sóhajtozott a harsány bútorok és egyéb giccstárgyak láttán. Majd, mikor a szobáinkhoz értünk, ott várt minket két férfi. Vagyis inkább fiúk, állapítottam meg, miután jobban szemügyre vettem őket, mert elég fiatal arcuk volt.
– Bemutatom az inasaikat, akik készséggel állnak rendelkezésükre bármikor. Farshid lesz Ms. O’Conell inasa.
– Állok rendelkezésére asszonyom. – szólt készségesen anyámnak, aki majd’ elalélt a gyönyörűségtől.
– Ő pedig Kadeen, Tia kisasszony inasa.
Megeresztettem egy kihívóbb mosolyt. Kb. 19-20 éves lehet, gyönyörű mélybarna szemekkel, fekete hajjal. Nem arrogáns arca volt vagy macsós, hanem cuki kisfiús. Főleg azért mert nagy szemei voltak. Lehet, hogy mégsem lesz olyan uncsi ez a nyaralás?
– Állok rendelkezésére bármikor, bármiben. – mondta ő is a betanult szöveget kedves mosollyal, tört angollal.
Oh, tényleg? Egyből átfutott az agyamon pár perspektíva, hogy miként is állhatna a rendelkezésemre ez a kis cukiság. Picit megnyaltam az ajkaimat, majd lassan, de azt hiszem elég jelentőségteljesen ránéztem, mert mintha halvány pír jelent volna meg az arcán, ami még a kreol bőrén is láthatóan átütött és egy pillanatra lesütötte a szemeit.
– Szeretném, ha jól viselkednél és nem csinálnál semmi törvénybe ütközőt. – jött be anyám a szobámba, miközben én a fürdőruhám után kutattam az egyik bőröndömben.
– Nem értem, miért mondod ezt. – tettettem a tudatlant.
– Ne add az ártatlant kislányom, jobban ismerlek én annál. Láttam azt a kis közjátékot, amit lerendeztél azzal az inas fiúval. Ő nem azért van itt, amiért te gondolod.
– Ó, igen? Miért mit gondolok, miért van itt? – néztem rá kissé kihívóan. Nehogy már az egyetlen szórakozási lehetőségemet is elvegye. Ehhez nincs joga. Pláne azok után, hogy ide kényszerített.
– Tudod, miről beszélek. – szólt némi nyomatékkal a hangjában. Most már kezdett bennem felmenni a pumpa.
– Nem én akartam idejönni, úgyhogy azt csinálok, amit akarok. Megmondtam az elején is: viseljétek a következményeket, ha már erőszakkal iderángattatok. – sziszegtem, majd felkaptam az egyik kedvenc márkás napszemüvegemet és törölközőmet, hogy levonuljak a medencéhez. Anyám persze nem jött utánam. Már tizenhárom éves korom óta elvesztette a fonalat velem kapcsolatban és nem tud rám hatni. De néha azért megereszt egy halvány próbálkozást, mint az előbb is tette.
Ahogy kijöttem az ajtóm előtt állt az inasom a cuki kis pofijával.
– Szüksége van valamire kisasszony? Csak szóljon kérem és én azonnal állok rendelkezésére.
– A medencéhez megyek épp. – mentem tovább mosolyogva.
– Hozhatom a csomagját? Esetleg kívánja, hogy hozzak még törülközőt? – vette el a kezemből a cuccaimat.
– Igen, kívánom. – csaptam le a magas labdát és egész lassan, kihívóan válaszoltam, miközben a szemeibe néztem.
– Természetesen. Azonnal intézkedem. – nagyon zavarba jött, de ezt jól láthatóan igyekezett palástolni. Csak mosolyogtam rajta, így még édesebb volt. Vajon az ágyban is ilyen félénk? Vagy…? Vagy van egyáltalán tapasztalata? Nem szeretem a szűz fiúkat, úgyhogy ezt még idő előtt ki kell derítenem.
– Kadeen, jöjjön ide kérem. – intettem magamhoz, mikor már a medence szélén pihegtem a nyugágyban. Olyan fura volt magázni.
– Nem baj, ha letegezlek? Nem sokkal lehetsz nálam több.
– Ahogy kívánja hölgyem.
– Mennyi idős is vagy?
– Tizenkilenc éves vagyok, kisasszony.
– Jaj, hagyjuk már ezt a kisasszonyozást! Olyan hülyén hangzik! Tia vagyok, szólíts a nevemen.
– Ahogy parancsolja, Tia. – még mindig mosolygott.
– És ne magázz! Még csak tizenhét vagyok.
– Azt…Sajnálom, de azt nem tehetem. Itt Ön a vendég és nekem maximális tiszteletet kell tanúsítanom Ön felé. Ez egy olyan előírás, amit nem szeghetek meg. Bocsásson meg, kérem.
Felhúztam a szemöldököm.
– Nem az a dolgod, hogy azt tedd, amit mondok?
– De igen, Tia.
– Akkor meg? Én azt mondtam, hogy tegezz. Apám elég befolyásos ember, úgyhogy ha bármelyik felettesednek kifogásolni valója lenne az én parancsom ellen, majd ő elbeszélget velük. Nyugodt lehetsz.
Kicsit elmosolyodott, ami elég kényszeredettre sikerült, de úgy tűnik meggyőztem.
– Rendben van. Úgy lesz, ahogy kívánod. – mosolygott, de most már a szemembe nézve. És megint kimondta a szót.
– Helyes. Igen, így kívánom. – majd félig nyitott ajkakkal ránéztem.
Este épp készülődtem a vacsorához. Anyám úgy döntött, hogy itt a szállodában vacsizunk, és majd holnap délben megyünk valamelyik helyi étterembe. Így, hogy egyedül voltam a hatalmas szobában, megint eszembe jutottak a barátaim. Biztos jól szórakoznak. Nélkülem! Erre a gondolatra ismét elborította a düh az agyamat. Kimentem a teraszra egy cigi társaságában, hátha lenyugszom egy kicsit. Összeszűkült szemekkel vizslattam a terepet, mikor a tekintetem megakadt az alattam lévő medence partján üldögélő inasomon. Furán néztem, hiszen ma estére kimenőt adtam neki, hogy-hogy nem bulizza szét magát valahol? Furcsa volt nekem ez a fajta viselkedés, én biztos kihasználnám a szabad estémet. Na, de ha már itt van, egy kicsit lemegyek hozzá. Visszamentem a szobába, felvettem egy lenge, kihívóbb tunikát és leheletnyi parfümöt fújtam magamra. Még egy gyors sminkigazítás és elégedetten vizsgáltam magam a tükörben. Hát igen, nem panaszkodhatom az adottságaimat illetően. Szép, kerek mellek, kicsi, de formás fenék, karcsú derék, húsos száj. Hál’ Istennek! Vagyis inkább hála a személyi edzőmnek és a plasztikai sebészemnek. A szám és az orrom az utóbbi keze munkáját dicsérik. Tizennyolcadik szülinapomra pedig nagyobb melleket kértem, úgyhogy az is nemsokára kipipálva! De most ehhez a fiúhoz a jelenlegi adottságaim is elegendőek lesznek. Szerintem még így is többet kap, mint amiről álmodozni szokott.
Elindultam és a medence felé vettem az irányt. Mikor odaértem, megálltam mögötte. Nagyon el volt merülve valamiben, mert nem is észlelte, hogy ott vagyok. Kicsit előrébb hajoltam, hogy lássam mivel foglalatoskodik. Egy fényképet szorongatott a kezében. Mikor közelebb mentem, láttam, hogy egy fekete hajú, fiatal lány van a képen.
– Szép lány! – szólaltam meg. Picit összerándult ijedtében és felkapta a tekintetét. Ahogy leültem mellé, elmosolyodott.
– Ő a menyasszonyom. Másik városban él, messze innen. Azért dolgozom itt, hogy összegyűjtsek elég pénzt és feleségül vehessem. Aztán meg elkezdhessük a közös életünket a szülővárosunkban.
Hogy tessék? Azt hittem nem jól hallok. Hova akar ő házasodni ennyi idősen?
– Nem gondolod, hogy fiatal vagy még a házassághoz?
– Nem, itt ez teljesen normális. Sőt, ki is futhatok az időből, ha nem igyekszem.
– Szerintem meg akkor sem normális. Ilyen fiatalon? Honnan tudod, hogy tényleg ő az igazi? És különben is előtte ki kellene élned magad.
Kérdőn nézett rám, láttam, hogy tényleg nem érti miről beszélek.
– Voltál már egyáltalán rajta kívül más lánnyal?
– Nem, de nem is szeretnék. Mi egymásnak lettünk teremtve, nagyon szeretem őt. Nekem nem kell más. – próbált határozottan válaszolni, de én észrevettem rajta azt a kis bizonytalanságot. A hangja nem csengett valami meggyőzően, ezért ismét nyeregben éreztem magam. Majd én teszek róla, hogy megváltozzon a véleménye.
– Szerintem meg nem ártana megízlelned más lányokat is. Vagy az jobb lesz, ha a házasság alatt dugsz majd félre?
– Nem, nem érted. Nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy emberileg szeretem. Nincs szükségem másra és tudom, hogy nem is lesz, mert mi tökéletesen kiegészítjük egymást szellemileg.
Erre ismét csak elmosolyodtam. Szóval a szex sem olyan kielégítő azzal a lánnyal. Ha egyáltalán volt, mert már ebben sem voltam biztos. Ki tudja, milyen beteg hagyományok vannak még itt errefelé? Ez komolyan felér egy kínzással. El nem tudtam képzelni, hogy lehet így élni. De egyre inkább úgy éreztem itt nyert ügyem lesz. Nem lesz könnyű őt megpuhítani az elvei miatt, de így már lehetetlennek sem tűnt a dolog.
A telefonom csörgése rántott vissza gondolataimból.
– Jó anya, mindjárt ott vagyok. – szóltam bele köszönés nélkül és már bontottam is a vonalat. Mindig a legrosszabbkor tud megzavarni. Esküszöm, külön érzéke van ehhez.
– Most mennem kell. De holnap készülj, mert közös programot fogunk csinálni!
Láttam, hogy kissé elsápad.
– De nekem az a dolgom, hogy kiszolgáljalak. Nem mehetek szórakozni veled, ezt már tényleg nem engedélyezik.
– Nem bulizni fogunk. Ki fogsz szolgálni, ne aggódj. – szóltam vissza egy fölényes mosoly kíséretében. Láttam a rémületet a szemeiben, de nem érdekelt. Dobtam egy csókot felé és elindultam az étteremhez, ahol anyám már türelmetlenül várt az asztalnál ülve.
– Mégis mi tartott ennyi ideig, elárulnád?
– Semmi. Most volt kedvem jönni és kész. – lapozgattam az étlapot. Nem voltam nagyon éhes, inkább Kadeen-on járt az eszem. Minél inkább ellenállást tanúsít, én annál jobban megkívánom. Alig várom a holnapot. Meg fogja adni magát. Mert nem lesz más választása!
– Holnap jön apád.
– Remek. Egy ráksalátát kérek mentes ásványvízzel. A víz ne a hűtőből legyen, mert nem bírom a túl hideget. – fordultam a pincérhez, aki egy bólintással vette tudomásul az elmondottakat, majd távozott.
– Arra gondoltam, holnap elmehetnénk a belvárosba vásárolgatni együtt. – szólt anyám kedélyesen.
– Nem köszi.
– Most ezt fogod csinálni egész idő alatt?
– Anya! Nincs kedvem ezt ismét megvitatni! Nem megyek holnap, mert mást terveztem és kész! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, közben a pincér alázatosan az asztalra pakolta a megrendelt ételeket.
– Csak tudnám, mi olyan fontos dolgod van itt, ami nem tűr halasztást!
– Nem fogom elmondani, nyugodt lehetsz. – szóltam unottan és csipegetni kezdtem az elém tett salátából, ezzel is jelezve, hogy én lezártam a beszélgetést.
Másnap elszántan ébredtem. Nekem szex kell! És ma meg is fogom kapni. Lassan nyolc óra lesz, Kadeen mindjárt jön. A tükör elé léptem és emberi formát varázsoltam magamból, majd felvettem azt a kedvenc fürdőruhámat, amihez a készítőknek nem volt szükségük sok anyagra. Épphogy elkészültem kopogás hangja ütötte meg a fülemet.
– Pontos vagy, ezt szeretem. – villantottam rá egy szexi mosolyt.
– Ez a kötelességem. – mosolygott vissza. Picit karikásak voltak a szemei, lehet, hogy nem aludt jól?
– Látom, nem vagy valami kipihent. De ne aggódj, most ellazulunk egy kicsit. Kapd elő a fürdőnadrágod.
Megütközve nézett rám és már épp kezdte volna a – nekem ezt nem szabad mondatát, de a szájára tapasztottam az ujjamat.
– Nincs kifogás Kadeen! Én mondom meg, mit csinálhatsz, tehát most velem jössz és nincs ellenvetés! Apám, aki egyébkén ma érkezik, nem örülne, ha megtudná, hogy megtagadtad az egyetlen kislánya kéréseit. – biggyesztettem le kislányosan a számat a végére.
Lehajtotta a fejét.
– Ahogy parancsolod. Öt perc és itt vagyok. Megengeded?
– Természetesen. Várlak. – mosolyodtam el önelégülten. Ez a srác még nem tudja, hogy én mindig nyerek! Nyertes típus vagyok és az van, amit akarok.
Negyed óra múlva már az egyik elszeparált fürdőrészlegben voltunk, amit még előző este lefoglaltam. Ez egy kisebb jacuzzi-t jelentett és azt, hogy ide most más nem fog jönni rajtunk kívül. De mivel ezek fülkeszerűen vannak elhelyezve, a mellettünk lévő helyiségben esetleg meghallhatják mi történik. De majd megpróbálok halk lenni. Ráadásul biztonsági okokból kulcsra zárni sem lehet, csak egy kirakott tábla árulkodik arról, hogy foglalt a helyiség. Legalább annál izgalmasabb lesz a dolog!
Kadeen szótlanul lépdelt mellettem, hozva törölközőket és még néhány dolgot. Egyből befeküdtünk a Jacuzziba. Élveztem a pezsgést, azt ahogy a buborékok bizsergetik a bőröm. A mellbimbóm szinte átszúrta a felsőmet. Kadeen láthatóan zavarban volt és nem igazán tudta, hogy viselkedjen.
– Lazíts. – simítottam végig a lábán a lábfejemmel a víz alatt. Ettől picit megugrott és arrébb húzódott.
– Nem mehetnénk inkább ki? – kérdezte feszengve.
– Dehogynem! – még örültem is neki, legalább végre akcióba léphetek. Ő szabályszerűen kimenekült a távolabb lévő padra, én pedig kiültem a Jacuzzi szélére és kidomborítottam, amim van. Természetesen nem maradt siker nélkül az akció, Kadeen látványosan küzdött az ellen, hogy végigpillantson rajtam.
– Nem ülsz ide? – kérdeztem búgó hangon.
– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Bárki bejöhet, megláthat és akkor kirúgnak.
– Azt kell csinálnod, amit mondok, nem? – húztam fel a szemöldökömet.
Sóhajtott egyet, majd kelletlenül odaült mellém.
– Na, ne legyél ilyen merev! Vagyis lehetsz, de csak egy bizonyos ponton. – pillantottam végig rajta sokat sejtetően.
Elpirult a pikáns megjegyzéstől. Nem bírtam ki és végigsimítottam a belső combján.
– Kérlek, ne csináld… – becsukta a szemét.
– Na, lazíts már egy kicsit… – súgtam a fülébe. Kicsit tetszett is, ahogy kelleti magát, mivel megszoktam, hogy mindent azonnal megkapok. Megfogtam az állát és magam felé fordítottam a fejét.
Megcsókoltam. Érzékien, de határozottan kezdtem felfedezni szája minden kis szegletét. Az csak még jobban feltüzelt, hogy megpróbált ellenállni, de nem fordította el a fejét. Átöleltem és a tarkójánál beletúrtam a hajába. Ahogy hozzásimultam, éreztem, hogy libabőrös lesz és gyorsabban ver a szíve. Pár pillanat múlva megadta magát és visszacsókolt.
– Ne, ezt nekem nem szabad… – húzta el a fejét kissé lihegve és végighúzta a kezét a száján. – Az állásommal játszom.
Ügyet sem vetve rá tovább simogattam.
– Kérlek ne csináld, mert… – ám itt bennakadt a szó, mert megérintettem a legérzékenyebb pontjánál.
– Mit? Mit ne csináljak? – súgtam bele a fülébe és végigcsókoltam a nyakánál. Megremegett a teste és mélyebben kezdte venni a levegőt.
– Ne! Nem fogom megcsalni a menyasszonyomat! – pattant fel mellőlem hirtelen. Erre én is felálltam és szembefordultam vele.
– Oh, tényleg? – majd egy mozdulattal lerántottam róla a kis anyagot, ami eddig kedvenc testrészét rejtegette előlem. Lenéztem és egy mosollyal nyugtáztam, hogy úgy látszik, bizony ő is élvezi a mi kis játékunkat, akármennyire is próbál ellenkezni vagy mást mutatni. Mikor a megilletődöttség után realizálta hova is nézek, kissé szégyenkezve lehajtotta a fejét.
– Nekem barátnőm van, akit feleségül fogok venni és… – az érvelése inkább hasonlított egy kis kölyökkutya nyüszítésére, mintsem egy határozott nemre. És úgy tűnt inkább mondta ezt magának, mintsem nekem. Odamentem hozzá és szorosan hozzányomtam a csípőmet. Érezhette testem minden centiméterét. Felsóhajtott és szemét becsukva hátravetette a fejét.
– Kérlek… kérlek ne kínozz.
– Nem fogja megtudni. Sőt senki sem fogja megtudni, ezt megígérhetem. – suttogtam, és kioldottam a fürdőruha felsőmet, ami lágyan lehullott a földre.
Hátrábbtoltam, és leültettem a fal előtt lévő padra. Kioldottam az alsórészt is, teljesen felfedve testem minden pontját. Kétségbeeséssel keveredett vágytól csillogó szemekkel nézett végig rajtam. Annyira kívántam már, hogy nem érdekelt semmiféle előjáték. Azonnal érezni akartam őt. Lovaglópózban az ölébe ültem vele szembe, halkan nyögött egyet, mikor megérezte a testem. Ő kezdett el mozogni, ami az előbbi visszakozások után kicsit meglepett. Sőt, kezdett egyre hevesebb lenni, rámarkolt a csípőmre és a számat kereste az ajkaival. Szenvedélyesen szívni kezdte, bele is harapott, majd mélyen betolta a nyelvét. Na, ezt már szeretem. Beletúrtam a hajába, vadul húztam magamhoz és erősebben kezdtem mozogni rajta. Faltam az ajkait, ami a vágytól és a vad csókoktól, harapásoktól még duzzadtabbak lettek.
Ekkor lelassítottam és kicsit eltoltam magamtól. Fátyolos tekintettel nézte ismét a testem, ahogy nekidőlt a falnak. Lágyan simogatott mindenhol, miközben lassan egyre mélyebben és mélyebben mozgott bennem. Végighúztam az ujjam a félig nyitott száján. Finom puszikat lehelt rá és a fogai közé vette. Odahajoltam hozzá és újra csókolni kezdtem, most már abszolút nem ütköztem semmilyen ellenállásba, engedelmesen nyitotta szét a száját. Odaadó volt, szenvedélyes és gyengéd egyszerre. Egyre gyorsabban mozogtam rajta, ő halkan nyögdécselt és szüntelenül simogatta a testem, egyetlen centimétert sem kihagyva. A sóhajaink betöltötték az egész helyiséget. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ekkor pozíciót váltott. Megfogott és lefektetett a padra, így ő került felülre. Lábaimat teljesen rásimítottam a derekára, hogy minél mélyebben érezhessem őt magamban.
– Annyira jó vagy! – sóhajtoztam önkívületben és végigsimítottam a mellkasánál. Egymás szemébe néztünk. Nem kellett volna. Ugyanis vággyal kevert bűntudat volt a tekintetében. Ez egy pillanatra kizökkentett, ezért elfordítottam a fejem. A nyakamba csókolt és heves tempót kezdett diktálni, a pad ritmusosan nyikorogni kezdett alattunk, de nem foglalkoztam vele. Nem érdekelt, hogy bárki meghallhatja. Jobban felizgatott a tudat, hogy valami tilos, valami veszélyes dolgot teszek épp. És élvezem! Becsuktam a szemem és csakis erre koncentráltam. Olyat élveztem, mint talán még soha életemben.
Egymás mellett ültünk a padon, nem mert rám nézni. Talán megbánta? Velem senki nem bánhatja meg!
– Mi a baj, nem volt jó? – simítottam végig az arcélén. Elrántotta a fejét.
– Ezt…ennek nem lett volna szabad megtörténnie! Neked semmi sem szent? – szemei szikráztak a dühtől. Mondjuk ezt a szikrázó szenvedélyt szívesebben láttam volna előbb is a bűntudat helyett.
– Nem igazán. De ne legyél álszent! Te ugyanúgy élvezted! Szinte kirobbant belőled az orgazmus! Nem gyakran van ilyenben részed, mi? – tudtam, hogy igazából magára dühös, amiért ő is ugyanúgy akarta és túl gyenge volt ellenállni.
– Ehhez semmi közöd! Akkor sem volt jogod ezt tenni velem!
– Ugyan. Örülök, hogy segíthettem rajtad! Rád fért! Tudod, hogy nem egészséges rád nézve, amit csinálsz magaddal? Egy fiatal fiúnak szüksége van kielégítő szexuális életre. Hát én megadtam neked. – okoskodtam tovább kissé fölényeskedő hangnemben, de ő csak tovább puffogott.
– Holnaptól áthelyeztetem magam. Ezt nem csinálhatod velem!
– Oh, tényleg? Akkor mindenkinek elmondom mi történt ma! De úgy, hogy te akartad! Sőt, ennél tovább is mehetek, ha gondolod. Apám nem fog örülni, nekem elhiheted! És akkor neked itt annyi!
– Le fogom tagadni! És elmondom az igazat.
– És ki hinne neked? Pont neked! Ráadásul velem szemben! Senki. Mert nekem van pénzem, neked meg nincs. Úgyhogy fölösleges ilyenekkel dobálóznod, csak magadat tennéd nevetségessé. – rántottam meg a vállam.
Nem nézett rám, de tudta, hogy igazam van és ez gondolom még jobban dühítette. Felálltam és magamra vettem a köntöst, majd összeszedtem a fürdőruhám darabjait.
– Mára kaphatsz kimenőt, mert a szüleimmel leszek a belvárosban. De estére várlak és nagyon ajánlom, hogy a szobámban legyél! Addig is minden jót. – dobtam neki egy puszit és elsétáltam. Elégedetten mentem vissza a szobám felé, mikor szembetaláltam magam a szüleimmel a hallban. A fürdőruhámat gyorsan belesüllyesztettem a köntösöm hatalmas zsebébe.
– Apa! – kiáltottam fel és odasiettem hozzá megölelni.
– Hát te? Nem arról volt szó, hogy elfoglalt leszel? – tette karba a kezét anyám és kérdőn nézett rám.
– De meggondoltam magam és úgy döntöttem inkább vásárolgatni megyek az apucikámmal.
– Persze kicsim, veszünk neked mindent. Siess, öltözz fel, itt várunk.
– Rendben, sietek apa. Jó, hogy itt vagy. – cuppantottam egyet az arcára és vidáman szökelltem a lift felé.
A szobámban ledobtam magamról a köntöst és gyorsan magamra kaptam egy könnyű kis fehér horgolt nyári ruhát. Épp fel akartam gumizni a hajam a tükör előtt, mikor észrevettem a nyakam jobb oldalán egy kisebb foltot. Elmosolyodtam. A kis huncut, biztos akkor keletkezett, mikor az ölében ülve beleharapott a nyakamba. Hát jó, akkor ma nem kötöm fel a hajam. Még felkaptam a szandálomhoz illő kis táskámat és már siettem is le.

Egész úton forrt bennem az indulat. Már nem a megcsalás miatt, hanem Levi volt indulatom tárgya. Nem tudom miért, de nem szívleltem azt a tanárt. Félreértés ne legyen, nem a féltékenység beszél belőlem, mert az egyetem legjobb csajait kapta meg. Az szép lány, akivel összefutottam az előcsarnokban, amilyen méreggel elfutott… azt hiszi, hogy csak őt csalta meg.
Legalább tíz társa még bosszút forralhatna, de hagyjuk, törődjek az én kis Eszterkémmel. Mit is találjak ki? Ezt meg kell tárgyalnom Anitával, hátha a női elme csavarossága valamit kiötöl. Menet közben mobilon meg is csörrentettem.
– Halló Anita! Ráérsz?
-Visszahívlak – volt a válasz, természetesen.
– Nos kezdte…, mi a baj? Talán ég a ház? Olyan izgatott a hangod.
– Gyorsan dióhéjban elmeséltem neki a történteket, s mire készülö, és legyen benne partnerem.
Andráskám mondta, itt vagyok a közelben ugorjunk be a Kedves cukiba és dumcsizzuk meg, oké?
– Rendben, és előre is köszi!
Belépve a kis presszóba, szememmel kerestem egy alkalmas helyet, amely ilyen szigorúan bizalmas összeesküvés megbeszélésére alkalmas lenne. Nem sokan voltak a helységben, de azok úgy szétszórtan, csak a sarki asztal az ablak mellett volt szabad. Onnan láttam, mikor jön Anita és megkocogtattam az ablakot, jelezvén, hogy már itt vagyok. Az izgalomtól kihevült lány most még szebb volt, mint valaha. Úgy látszik, jót tesz neki az izgalom. No majd teszünk róla.
Mielőtt leült, oly édes csókot nyomott a számra, hogy a gerincemen vagy tízezer hangya futott végig. Rendeltünk egy-egy kávét, és a lényegre tértünk. Az asztalon átnyújtotta két kicsi kezét. Mint bársonyos szirom, simult a kezembe. Mennyi örömöt tud szerezni érintésével, – na ne álmodozz, gondolkozz András,- bíztattam magam. Ekkor csörrent meg a mobilom, – egy ismeretlen szám, – no vajon ki lehet ez Anita?
Halló! Viktória vagyok,- így a vonal túlsó végéről.
Hmm, parancsoljon kérem.., ismerjük mi egymást?
– Ne csináld már András! Hát az egyetem előcsarnokában futottunk össze a konditeremnél.
– Bocsi, a neved nem tudtam, de így most már bejött. Te vagy az a gyönyörű BMW- s lány. Miben segíthetek?
– Mint mondtam, kiötlök egy bosszú tervet. Nos, az kész…
– Nagyszerű, épp mi is azon vagyunk Anitával. Ide tudnál jönni a Kedves cukiba?… és elmondtam neki, hol találja.
Nem telt el egy negyedóra, és már ott is volt. A két lány, láttam a szemük villanásából, felmérték egymást, s a kisimult tekintetből arra következtettem, hogy elfogadták egymást.
Viktória lassan, megfontoltan, de egyáltalán nem leplezve örömét, hogy ördögi tervét megoszthatja velünk, bele kezdett.
– Azt gondoltam, de most már, ha Anita is itt van belefér, s még hatásosabb lesz a dolog, hogy meghívnálak benneteket a villánkba. Mivel a szüleim hétvégén, jobban mondva csütörtökön elutaznak külföldre, és majd csak tíz nap múlva landolnak. Amelyik nap nektek megfelelne, megrendeznénk a színjátékot.
– Színjátékot?
Gondolom látszott rajtam, hogy reményeim szertefoszlottak. Huhh…, erre olyan érzéki mosoly volt a válasz, hogy bele borzongtam.
– Nos a tervem az, hogy mindkettőjüket, mármint Esztert és Levit egymás tudta nélkül odahívjuk. Te András, Esztert azzal, hogy egy új barátnőd meghívott a villájukba partira, s ott találkoztok. Nekem meg Levit nem lesz nehéz meginvitálni, mert tudom, kellek neki, ha oly sok nője is van. Tehát akkor szombaton délután négykor nálam, és megadta címét. Ezzel megcsókolt, ami újból felkeltette vágyam, s Anita nagyra kerekítette a szemeit. Elég feldobott állapotban voltam, biztos látszott rajtam, mert Anita megkérdezte,
– Rosszul vagy?
Bele pirulhattam a kérdésébe, mert akkorát kacagott. Andris, én is bizsergek, feldobott már a puszta tény, hogy itt szervezkedünk.
– Feljössz hozzám?
– Hogy fel-e? Röpüljünk kedves!
Azzal karon fogtam és kifelé menet rendeztem a fogyasztásunk, s az úton forró csókokat váltva értünk a lakásához. Nem érdekelt ki mit mond, nagyon jó volt vele most ellazulni, és ezt ő is érezte, s viszonozta.
A másodikon lakott egy kis garzonban, kifejezetten csak azért vették neki, hogy ne a drága albérletre költsenek, míg tanul. Az ajtón belépve valósággal téptük magunkról ruháinkat, s a csókolódzást csak arra az időre szakítottuk meg, mikor azt a ruhadarab megakadályozta. Mikor már csak a kis fehérneműje volt rajta, a heves mozdulatoktól a feszes mellei valósággal kiugrottak az amúgy is kicsi tartójukból. Élvezte amint mohón rávetem magam bimbóijaira és csókolom. Ahogy haladtam lejjebb, egyre jobban szorította a fejem magához és nyöszörögve, sóhajtozva mondta:
– A puncimat, kérlek!
Boldogan teljesítem, mivel gyönyörű a mogyorószínű bozontban a kis kagyló. Alig értem be a nyelvemmel az éden völgyébe, a felfokozott vágytól elélvezett. Leguggolt hozzám, szájon csókolt, és alsómból kikandikáló falloszom után nyúlt és hevesen nyelvelt, majd szopogatta.
Táncolt velem a világ. Felemeltem, s ő a két lábát derekam köré kulcsolva ráereszkedett makkomra, s lassan, élvezettel engedte be nedves puncijába. Mikor végig ért, azonnal visszaindult, és kéjesen, nyögve a makkomon hintázott, oly átéléssel, mintha megszűnt volna a világ körülötte.
Nem bírtam tovább ezt a kényeztetést, s elemi erővel tört rám az orgazmus. A forró punci válaszolt rá, mert éreztem, hogy kéjnedve csorog végig rajtam.
– Jaj Anita, megfojtassz mondtam nevetve, amikor magamhoz tértem.
Úgy szorított magához, mintha el sem akarna engedni. Lecsusszant rólam, és még mindig pihegve mindketten kimentünk letusolni. Ami jót tett, mert a tervet is rendezni kellett, hogy a szombat is jól süljön el.
Mihelyt egy kicsit lehiggadtunk, felhívtam mobilon Esztert, akinek elmondtam, hogy Anita évfolyamtársnője meghívott szombatra a villájukba, és ott várjuk délután négykor. Eszter abszolute nem gyanakodott, és a címet feljegyezte.
Mondta és biztosított felőle, pontos lesz.
Kellemes bizsergés futott át rajtam. Anita ujjaival cirógatott, s kalandozott falloszom körül.
– Még egyszer, mosolyogtam rá.
– Igen. Tudod Andris a fiúkkal, hogy állok, de te kivétel vagy! Ösztönösen tudom, hogy te jót akarsz és oly gyengéden teszel magadévá, hogy nem győzlek eleget kívánni.
Ezt a délután és az est hátra lévő részében többször bizonyítottuk egymásnak. A szünetekben próbáltuk elképzelni a szombati reakciót mindkét fél részéről, de még elképzelni sem tudtuk.

Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mit kezdenék veled, ha egy órára csak az enyém lennél, de sosem tudtam kitalálni, hogy mit is szeretnék. Egyszerre mindent és semmit, különös dolog ez. Zavarba ejtő a közelséged! Mit tudok vele tenni? Őszintén… semmit.
Ülök melletted az ágyon, és a földet bámulom. Az ölemben összekulcsolt kezeimet tördelem, végül izzadt tenyeremet a nadrágomba törlöm. Zavart vagyok, és nem merek felnézni. Amikor megszólítasz, akkor az arcomba fut a vér, és hirtelen forróság önti el a testem. Szeretnék levetkőzni, levenni a pulóveremet; kinyitni az ablakot, hogy cirógasson a hűvös délutáni szellő. Kiszáradt szájjal nézek rád végül, és a karomat kinyújtom feléd, de rögtön le is eresztem.
Félénken kérdezlek: szabad megölelnem téged?
Te bólintasz, én pedig a nyakad köré fonom a kezeimet, és szinte az öledbe mászva bújok hozzád. A szívem féktelenül dobog, olyan hangosan, hogy attól félek, te is meghallod. De mindezek ellenére is úgy érzem, nyugodt vagyok. Ez az első dolog, amit meg szeretnék veled tenni: ölelni téged, és soha el nem engedni többé.
Hihetetlen, milyen kedves vagy néha! Fel sem fogom, hogy te vagy az, és épp velem… ilyenkor azt érzem, hogy szeretsz, de persze tudom, hogy nincs így. Még ha csak játéknak is tekintesz, én úgy is szeretném elhinni, hogy neked jelentek valamit. Mert te nekem minden vagy… nem ragozom. Vágyom rád.
Tudom, hogy a való életben nincs rá esélyem, de most, hogy egy halvány ígéret erejéig a szeretőm vagy, ki akarom élvezni, hogy engedékeny vagy, és megtehetem veled, amit csak akarok. Mindig ilyennek akarlak látni. Elhiteted velem, hogy szeretsz, és olyan jó így! Nem akarom, hogy vége legyen, remélem, hogy te is érzed végre. Sokat jelentesz nekem. Ne hagyj egyedül.
A következő kérdésedre már ismét csak pirulni tudok, és lebámulok kettőnk közé az ágyra, ahol a combjaink összeérnek. Csak suttogni tudok:
Meg akarlak csókolni.
Amint elnémulok, te máris cselekszel; fél kézzel a derekamat átölelve húzol közelebb magadhoz, másikkal az arcomat simítod végig, hogy végül megtámaszd az állam alatt, és megcsókolj. Lehunyom a szemeim, ahogy az ajkaid az enyémre tapadnak, és sokáig még levegőt venni se tudok az izgalomtól, ahogy tudatosul bennem az, hogy hozzám érsz. A nyelved találkozik az enyémmel, én pedig még szorosabban ölellek magamhoz, amikor hirtelen elválik tőlem az ajkad, és én kipirultan megint nem merek rád nézni.
A tekinteted kérdő, tudom, hogy várod tőlem a parancsot a folytatásra, hiszen készségesen teljesítenéd most minden óhajom. Az a dolgod. De már elvetted az eszemet! Csak annyi józanság maradt meg bennem, hogy a következő és egyetlen kérésemet ne mondjam ki hangosan. Biztos vagyok benne, hogy látod rajtam, mit akarok, ezért is nem nézek rád. Félek tőled, ezzel szembe áhítozok is utánad. Minden rosszat kihozol belőlem… nem akarom, hogy emiatt megutálj, de tudnod kellene, milyen hatással vagy a lányokra, mielőtt közel kerülsz egyhez! Talán magad is tudod, és élvezed, hogy ezzel kínozhatsz, de én már kevésbé.
Az öledben ülök, a fejemet a mellkasodnak döntöm, kettőnket bámulom, de te kényszerítesz, hogy megemeljem a fejemet, és egyedül rád nézzek. Az arcodon különös mosoly… szóval rájöttél. Reszketek a karjaid között, el is engedlek egy pillanatra, és a kezeimet keresztbe teszem a mellkasom előtt. Az jut eszembe, hogy vajon most itt hagysz-e? Esetleg haragszol rám? Semmit sem tudok kivenni a mosolyodból. Magamon érzem a tekintetedet, de én csak sokára merek felnézni, amikor már nem érzem, hogy az arcom vörösbe borulna. Megszeppenten pillantok rád, és igyekszek visszafojtani azt a vágyakozó sóhajt, ami az ajkaid láttán kikívánkozik a számon.
Szeretnék valami mást tenni veled, ahogy a fejem kitisztul, de legbelül azért tudom, mire vágynék igazán. Viszont azt is, hogy hiába vagy a szeretőm, és hiába érzed, mennyire felspannolsz pusztán azzal, hogy véletlenül hozzám érsz, azt még így sem tennéd meg, hogy lefeküdj velem. Akár csak egyetlen egyszer is…
Gatyáig átnedvesedve kuporgok az öledben, combjaimmal közrefogva a két térdedet. Ha csak egy kicsit is megmozdítanád a lábadat… azt hiszem, ott süllyednék el szégyenemben. Nem tudok a szemedbe nézni, pedig gyönyörű mélyfeketék. El tudnék bennük veszni, de most nem vagyok rá képes. Remélem, hogy ezt még nem érzed. Az öledben támasztom a kezeimet is, és ahogy félve felpillantok, végre megértem a fura vigyorodat. Egész végig, amíg azon szenvedtem, hogy ne tüntessem fel magamat valami olcsó kurvának, a farkadat fogdostam a nadrágon keresztül. Pedig komolyan nem akartam… csak nem mertem már hozzád érni. Talán egy ölelés mégis jobb lett volna.
Elveszem a kezemet rögtön, majd elnézést kérek, és kimászom az öledből.
Ismét egymás mellett ülünk, az ajtó bezárva, a függöny félig behúzva, a fény csak rád vetül, engem már nem ér el. Telnek a percek. Egyetlen egy óra, és vészesen fogy az az idő, amit veled tölthetek.

Mivel nem volt rajtam a karórám, és a fürdőszobában sem volt semmilyen óra, a pár percnyi várakozás egy örökkévalóságnak tűnt. De lehet, hogy rosszabb lett volna a másodpercmutató lépéseit bámulni. Szerencsére biztos voltam benne, hogy a pasi pontosan érkezik majd, úgyhogy vártam a bejárati ajtó hangját. Eszembe jutott, hogy noha valószínűtlen, mégis lehetséges, hogy valaki más jön be a lakásomba, és itt talál majd kiéhezetten, csábító öltözetben a fürdőszobában. Ettől a gondolattól csak még izgatottabb lettem, és mikor végre lépéseket hallottam, a szívem vadul kalapálni kezdett.
Amikor ráismertem a pasi hangjára, kissé megnyugodtam.
– Készen állsz, Ashley? – kérdezte.
– Hát persze! Gyere be!
Amikor belépett a szobába, elmosolyodtam. Magabiztos volt, mint mindig, fehér pólójában és kék farmerében. Csak egy pillanatra nézett a szemembe, aztán gondosan végigmért. Körbeperdültem előtte, a babydoll fellebbent, kivillant alóla a combom.
– Na, megfelelek az elvárásaidnak? – kérdeztem.
– Hogyne, Ashley. És meg kell mondanom, remek színt választottál. Jól kiemeli a szemedet. Akkor kezdhetjük?
– Én készen állok, ha te is – vágtam rá szuggesztíven.
– Fordulj meg, kérlek.
Hátat fordítottam neki.
– Add a kezed.
Mindkét kezemmel hátranyúltam. Közben ő kezébe vette a zöld selyemövet, és hátrakötötte vele a kezem. Az öv anyaga hűvösen és érzékien vette körül a csuklómat, de a csomó erős volt, kizárt, hogy a pasi segítsége nélkül ki tudtam volna magam szabadítani belőle.
– Elég szép munkát végeztél az előkészületekkel, de valami hiányzik.
Gyorsan végignéztem a kihelyezett eszközökön, de nem tudtam, mire gondol.
– Szerintem minden itt van…
– Most megint vitatkozol?
– Nem, de…
– Nincs itt a festékszóró pisztolyom!
– De hát az…
– Valami kifogást fogsz mondani? – kacsintott, és tudtam, hogy ő is tudja: sehogy sem tudtam volna elhozni a festékpisztolyt a házából, hiszen ő nem is volt itthon a héten. Belementem a játékba.
– Nincs kifogás. Igazad van, valami hiányzik.
– Így van. És az a gond, hogy az ecsettel kell festenem, ahelyett, hogy valami másra használnánk fel. Ezt akartad?
– Hát nem…
– Jó kislány. Megnézhetem a gyönyörű melleidet?
– Igen!
Kiemelte a melleimet a babydollból, aztán lehajolt, felkapta az ecsetet, és a kivillanó bőröm fölé tartotta, csapásra készen.
– Ezt akartad?
– Igen!
– Jó kislány. Mivel jól viselkedtél, csak néhány figyelmeztető csapást kapsz.
Napok óta vártam már erre. A gyönyör öntötte el a testemet, amikor az ecset nyele a bőrömhöz ért. Előbb az egyik bimbómat simította végig, aztán a másikat. Amikor abbahagyta, akkor felsóhajtottam, mire ő még egyszer végighúzta rajtam az ecsetet.
– Talán ennyi elég is lesz. Dolgoznom kell a falon.
– Igenis, mester.
– Akkor ezeket tegyük el – mondta, és finoman visszahúzta a mellemre a babydollt, közben még meg is simogatott egy kicsit. – Akkor – mutatott az egyik festékesvödörre – ilyen színű lesz a fal?
– Igen. A másik pedig a csíknak van.
– Ez hamar meglesz – nyitotta ki a dobozt, és megkeverte a festéket, aztán egy keveset egy hengerre kent belőle. – Amíg ezen dolgozok, ki tudnál elégíteni?
– Hát persze! Hogyan csináljam?
– Térdelj le, és kússz ide. Szeretném, ha kielégítenél a száddal, miközben én festek. Nehezíti a feladatot, hogy nem használhatod a kezeidet. De ne feledd az első szabályt: egy csepp sem mehet mellé!
– Igenis! – mondtam mosolyogva, és letérdeltem. Először el kellett távolítanom az útból néhány festőkelléket, mert pont ott voltak, ahová térdelnem kellett volna. Egyesével a számba vettem egy ecsetet, néhány hengert, egy kis kanna festéket, és arrébb vittem őket. Mire minddel végeztem, a hideg csempén kezdett fájni a térdem.
Jake a mosdókagyló melletti polcra tette az ecsetestálcát, és nekilátott a festésnek. Épp csak annyi helyet hagyott közte és a fal között, hogy odatérdelhessek. A következő nehézség a farkának kiszabadítása volt, ehhez sem használhattam a kezemet, ráadásul időnként a copfom is belógott az arcom elé, amikor a lábához ütköztem a térdemmel, vagy a térdéhez a vállammal.
– Egy kicsit óvatosabban, ha kérhetném! – szólt rám.
Átgondoltam, hogy próbáljam-e kibontani az övét, vagy csak a sliccét húzzam le, és az utóbbi mellett döntöttem. Oldalra fordítottam a fejem, hogy elkerüljem az övcsatot, a nyelvem és az ajkam közé vettem a cipzárt, és a fogaim közé szívtam. A feladatot nehezítette, hogy a pasi farka máris merevedett, úgyhogy keményen kellett koncentrálnom a cipzár biztonságos lehúzására. Mikor végre sikerült, a boxer sliccét ragadtam a fogaim közé, hátrahúztam, és előugrott a kőkemény farok, hozzácsapódott az arcomhoz.
– Nem rossz, Ashley. Egy kissé lassú, de nem rossz. Na most láss munkához!
Miközben Jake folytatta a festést, végignyaltam a farkát, teljes hosszát benyálaztam, aztán a számba engedtem. Csak pár centivel kezdtem, lassan, határozottan szoptam, majd minden bólintással egy kicsivel többet is beengedtem. Egy ideig élvezte ezt a fajta kényeztetést, de aztán letette a tálcára a hengert, megtörölte a kezét egy rongyba, és a copfjaimba markolt, annál fogva tolta a torkomra a farkát.
– Szeretném, ha odabenn tartanád, Ashley, amíg befejezem a munkát. Szophatod, haraphatod, de ki ne merd engedni a szádból!
– Mmmmmm – nyögtem válaszul, mert csak ennyi hang jött ki a számból a fasz mellett.
– Ugye nem akarsz tele szájjal beszélni?
Jobbról balra ingattam a fejem, jelezve, hogy eszem ágában sincs engedetlenkedni. Erre ő lassan elengedte a hajamat, és megint munkához látott. Próbáltam elfelejteni sajgó térdemet, inkább a számban lüktető hosszú, kemény faszra koncentráltam. Amennyire csak bírtam, a torkomra engedtem, aztán előre-hátra mozgattam rajta a fejem, próbáltam kielégíteni.
– Ez az, Ashley, csak így tovább!
Ezen fellelkesültem, behunytam a szemem, és még keményebben szoptam. Az orrom a farmerhez ütődött, a makk egészen a torkom mélyére ért. A pasi megint letette a hengert, a mellembe markolt, összecsippentette a bimbóimat, amitől élvezettel nyögtem fel.
– Igen, Ashley, ez nagyon jó! Tartsd még benn egy kicsit, aztán majd kezdd el újra szopni! El fogok élvezni!
Örültem, hogy újra mozoghatok, úgyhogy szenvedélyesen bólogatni kezdtem. Nem is kellett sok az orgazmusához:
– Ne feledd, egy csepp sem mehet mellé!
A farka megfeszült, és hatalmas adag meleg, masszív gecivel ajándékozta meg a számat. Éhesen nyeltem, de egy csepp mégiscsak mellément, végigcsurgott az arcomon, és mivel kézzel nem nyúlhattam oda, a padlóra csöppent, a térdem elé. Először azt hittem, a pasi nem veszi majd észre, de amikor magához tért orgazmusából, és mosolyogva a szemembe nézett, megpillantotta a fehér cseppet a csempén. Csalódottan csóválta meg a fejét, lenyúlt, és felsegített. A térdem gyengének bizonyult, eltartott kis ideig, míg visszatért lábamba a vér, ezért nekidőltem, amíg ő kiszabadította a kezemet. Amikor végzett, a selyemövet a szememre illesztette, megfordított, és hátulról megkötötte. – Na most jól figyelj.
Figyeltem, vártam az utasításokat, de csak néhány furcsa hangot hallottam – övbontást, levetkőzést, a festőkellékek arrébb tolását. – Készen állsz a büntetésedre, Ashley?
– Hát ööö… igen?
– Ez egy kérdés volt?
– Készen állok.
– Jó kislány.
A fenekemen csattanó öv hangját hamarabb hallottam, minthogy megéreztem volna csípését. Ha a pasi folytatta volna, az már túl sok lett volna, de úgy tűnt, csak egy csapást szánt nekem.
– Jól van, Ashley. Örülök, hogy megtanultál úrrá lenni a nyafogásodon. Ideje valami sokkal élvezetesebbel foglalkoznunk.
Keze lágyan simult a tarkómra, kibontotta a selyemövet, és a padlóra engedte. Ahogy szemeim hozzászoktak a fényhez, elmosolyodtam, mert a pasi teljesen meztelenül állt mögöttem. Átölelt, és egyetlen mozdulattal a mosdókagylóra emelt. Égő popsimnak nagyon jól esett a hideg márvány. Ujjai a bugyim alá csúsztak, széttártam a lábam, hogy könnyebben levehesse rólam, aztán amikor már a nedves ajkacskáimat kezdte simogatni, még jobban terpesztettem. Elkezdte simogatni a csiklómat, a másik kezével kinyitotta a melegvizet. Gőz szállt fel, a pasi felkapta az egyik új ecsetet, és a csap alá tartotta.
Csak végigfutott az agyamon, hogy vajon mit tervez, de hamar ki is derült: a puncimba nyomta az ecset nyelét! Nem volt nagy, talán tíz centi hosszú, és két centi vastag, de az ötlet perverzitása teljesen lenyűgözött. Elkezdte ki-be mozgatni, amitől élvezettel nyögtem fel, aztán lehajolt, és a nyelvével kezdte el kényeztetni a csiklómat. Nem sokáig bírtam, rám is tört a kemény, gyors orgazmus.
– Ez az, Jake, ez hihetetlen, még még…
Erre kihúzta a puncimból az ecset nyelét, és a szájamba nyomta, arról kellett leszopogatnom a saját nedveimet. Az ecset helyére pedig négy ujját tolta be, és hagyta, hogy a puncim rájuk táguljon, miközben az orgazmus utolsó hullámai végigsöpörtek rajtam.
– Mehet még? – húzta ki a számból az ecset nyelét.
– Igen, Jake, bármit csinálhatunk!
– Jól van, fordulj meg, állj terpeszbe, és támaszkodj meg a kagylón!
A melegvíz még mindig ömlött a kagylóba, gőzzel töltötte be a fürdőszobát, amitől kezdett szauna jellege lenni. Mielőtt mindkét kezemmel a kagylóba kapaszkodtam volna, még végigtöröltem a tükrön, hogy lássam Jake-et magam mögött. A pasi kemény farka máris a punciajkaim közé csusszant. Előrenyúlt, és lecibálta rólam az izzadt-nedves babydollt, a padlóra dobta, és a mellembe markolt.
Nem is emlékszem rá, hogy pontosan mikor hatolt belém, annyira természetesen alakult az egész. Miközben hátulról baszott hosszú, lassú mozdulatokkal, folyamatosan a szemembe nézett a tükörben. Szépen, fokozatosan gyorsított be, és már el is öntött mindkettőnket a gyönyör. Még sosem árasztotta el így minden érzékemet a gyönyör – a pasi hátulról kefélt, a tükörből láthattam az arcát, a dugás hangját visszaverte a kis fürdőszoba csempés fala, és a pasi keze is a csiklómmal játszott – végül elveszítettem a fejem, felsikoltottam, és hatalmasat élveztem. Közben éreztem, hogy a pasi is belémélvez. Nekemdőlt, a hátamhoz szorította a homlokát, végül kihúzta belőlem a farkát, és elkezdett mosdani.
– Hát ez hihetetlen volt – nyögtem félig aléltan.
– Tudom – bólintott mosolyogva.

A semmi közepén kapaszkodik a réglátott Y-ágú fa. Korhadt testében apró rovarok és éhező élősködők jelentik az egyetlen kapcsolatát az élettel. Még egy halovány ágacskát erős jóindulattal beszámíthatunk, amely csálén tétovázik, mint lebénult aggastyán makrancos kisujja, ami a szuvas törzstől függetlenítve magát, virtustáncba kezd a végső búcsú előtt.
Imélda! Vele voltunk itt egyszer… Merre jársz, Imélda?
Minden ugyanolyan – a szigorú, sötét hegyek is, a szétszórt mákszemekként pattogó tücskök is – mint amikor előzőleg itt jártam. Szinte ugyanolyan…
Majdnem… A fa mégis más! Két évvel ezelőtt nem volt az élettelen törzshöz egy kimerülten vergődő lány kikötözve.
Forrón ölel a fény.
A lány kitárt szemében, apró tavak mögött félelem és beletörődöttség egyszerre látszik.
A hegy kalapja hirtelen füstölni kezdett és vaskos felhők törtek elő, elárasztva a völgyet, és süvítve, port söpörve a közeli falu felé. Ahogy résnyire nyitott ajtón óvatosan bekúszik egy kesztyűs kéz, és eléri a villanykapcsolót, úgy szakadt le egy pillanat alatt a sötétség. Egybefolytak a színek, majd mind eltűntek. Feketébe hajló szürke lett a világ. Közepén a kipányvázott áldozat, szemében riadt kérdés.
Zúgott, csattogott, ökölnyi cseppek gyorsulva kopogtak, és nyomtalanul bekúsztak a talaj ráncaiba. Minden szürke és fekete. Csak a repesztő villámok pattogtak jégfehéren a fatörzs körül, egymást érve. Mintha az Y-fával és az ártatlan áldozati báránnyal együtt a völgyet akarnák eltörölni.
A szomjas föld megtelt, feszülő bendővel sarat böfögött, a csuklójánál odakötött lánnyal együtt várta a kegyelemdöfést.
Elindultam volna a vén fa felé, kiszabadítani a lányt, mert a törzshöz lapulva sem nyújtott menedéket a két kopár és az egyetlen csenevész ág. Először a saját kötelékeimet kellett kínlódva lefejteni. A konyhakés nyele ragacsos.
– Megyek már! – kiáltottam, de hangom elnyomta az égi ütőzenekar.
Haja már rég a fejére lapult, patakokban vezette a szertelen vizet, arcát köpködte a szél, ruháját a testéig csapkodta, talán tovább is, magányos lelkéig.
– Megyek már!
Ijedt, könyörgő tekintetét le sem vette rólam, amíg kiléptem a háromfalú kunyhóból. Alattam ólomlábak.
– Megyek már! – Reméltem, hogy a villámok fényénél leolvassa a számról, és reményt kap.
A talaj mind síkosabbá vált meztelen talpam alatt, kétoldalra csúsztam, és bokáimat markolta az agyag.
Cap, cap…
A lányon csupán egy átázott, metálfényű dzseki, derékig érő, hogy kikötözött állapotban a hátát ne sértse fel a durva törzs. Mellei és hasa fedetlen, és deréktól lefelé egyébként sem takarta volna semmi.
Minden előreirányuló lépésem oldalra folyt. Felsülés határán küzdve, az esőház nyílása előtt toporogtam bosszúsan.
Cap, cap… Tapadt és csúszott egyszerre!
A lányról ömlött a víz, villámok seregei a völgyben cikáztak.
Tekintete lassan ugyanolyan belenyugvóvá vált, mint amikor megpillantottam. Négykézlábra ereszkedve próbáltam utat törni magamnak, de térdeim és kézfejeim csak csucsogtak a ragacsos sárban…
– Tudjátok, mit álmodtam? – kérdeztem.
– Valami jó dugást? Vagy egyéb, makkal kapcsolatost?
– Én is szoktam a makkommal álmodni…
– Kit érdekel a te makkod?
Úgy tűnt, útitársaimat az álmom sem érdekelte. Négyen ültünk a kocsimban, de a jókedv foka és mennyisége megfelelt egy osztálykirándulós buszba préselt, féktelen kamaszokénak.
– Annak a hegynek a tövében – mutattam -, egy tipptop kis falu…
– Odamegyünk? – hüledezett Feri, aki térképpel a térdein igyekezett navigálni, mivel már induláskor sikeresen elprogramozta a gps-t.
– Nem oda, de erről álmodtam. Egy völgy a falu mögött… – próbálkoztam ismét előhozakodni az álmommal.
– Akkor jó! Már megijedtem, hogy egy faluban leszünk eldugva két napig, ahol már délután semmi élet, mindenki behúzódik a házába – Feri megnyugodva csukta össze a térképet.
– Kocsma csak lenne! Minden faluban, minden sarkon van… – szólalt meg mögülem egy eddig ismeretlen kolléga.
– No jó, de semmi éjszaki élet…
Egy kétnapos továbbképzés irányába tartottunk, kevés lelkesedéssel, de annál nagyobb vidámsággal felszerelkezve. Kollégám, Feri valahogy kilogisztikázta, hogy útközben fel tudtuk venni egy testvércég munkatársait is, így lettünk félúttól négyen a kocsiban.
– Lesznek ott csajok is? – kérdezte egyikük, aki még nem járt ilyen épületes összejövetelen.
– Sajnos nem – hazudtuk Ferivel összhangban, kellő keserűséggel hangunkban.
– Csak a Gizi néni, aki hajnalban káromkodva eteti a tyúkjait. Erre fogunk ébredni! – folytattam.
– Hacsak fel nem ébredtél már addigra a kukorékolástól, mert Gizi néni kakasai már félhárom körül elkezdik – tódította Feri a rémmesét.
A tükörből láttam, hogy a vadonatúj kolléga eddig virágzó jókedve beteges-szürkévé fakult, míg a másik majd kipukkadt az elfojtott röhögéstől.
– Megnézhetnéd, hogy hol kell lefordulni! – kértem Ferit komoly képpel, s bár tényleg nem tudtam pontosan az útvonalat, élveztem a hátsó ülésről szerteszét röpködő, kétségbeesett pillantásokat.
Kopott település fakó házai között haladtunk.
– Allergiás vagyok a szőrre – jelentette ki Tamás, az új kolléga, miközben tekintetéből azt olvastam le: „csak nem itt lesz a szállás?”
– Gizi néni alig-alig szőrös… Levedlette.
– Állatszőrre!
– Hát itt majd kigyógyulsz az allergiádból! – vigasztaltuk.
– Mert nincs állat? – csillant fel valami reménysugár az arcán.
– Gizi néninek annyiféle van, hogy egymást semlegesítik. Majd látod, ahogy mind ott legelésznek a vadkenderben!
– A házban csak macskák vannak, talán tíz-tizenkettő…
– Meg az öreg kutya nyolc kölkével…
– És a birkák, ha nyitva felejted az ajtót, betévednek… de azoknak nem szőrük van, hanem gyapjuk… – folytattam a tükörbe nézve. Csodálkoztam, hogyhogy nem vette még észre az ugratást, amit három irányból kapott.
Egy apró település végén leeresztett sorompó, s előtte növekvő kocsisor. Beálltunk ötödiknek.
Nyíltak az ajtók, kiszálltak az utasok, mindűk hosszabb várakozásra rendezkedett be. Mi is toporogtunk a kocsi mögött, és hallgatásba burkolózva töprengtünk, mivel lehetne Tamás maradék kedvét még inkább elvenni a továbbképzéstől.
A legelső, a sorompónál veszteglő autó tövében ismerős arcokat véltem felfedezni – két nőt -, és Feri egy mozdulattal jelezte, hogy ő is látja. Nem tudtam még, mire lesz jó, de élénken jártak a gondolataim, hogyan lehetne hasznosítani azt a társulatot, akik ugyanoda tartanak, s akikről a továbbképzések terén szűznek tekinthető Tamásnak eddig nincs tudomása.
A megoldást az egymás után következő események nyújtották, melyekről tudjuk, hogy az időbeli sorrendiség nem jelent feltétlenül ok-okozati összefüggést. Hacsak nem tesszük azzá a történéseket!
– Ne búsulj! – szólalt meg Feri, és cigivel kínálta Tamást. – Majd vigasztalódsz Gizi nénivel és az ő kedves, szőrmók macskáival!
Ugyanekkor elindult felénk a legelső kocsitól az egyik csaj, Anikó, kezében egy pénztárcával, s a másik utas – micsoda véletlen: Gizi nevű, idősebb hölgy – érdeklődéssel tekintgetett kétirányba, vonatot remélve.
– Hová-hová, széphölgy? – szólítottam meg Anikót.
– Sziasztok! Itt láttam egy zöldségest, veszek egy pár banánt, míg fel nem nyitják a sorompót.
– Hogy van Gizi néni? – kérdezte Feri. Úgy tűnt, ő is felismerte a névazonosságból adódó ugratási lehetőséget.
– Kérdezzétek meg tőle! – válaszolt hetykén Anikó, jelezve, hogy nincs elragadtatva az úti- és továbbképzés-társ kolléganőjétől.
– Csak azért kíváncsiskodom, mert Tamás barátomat, aki új kolléga, nagyon érdekli Gizi néni – folytatta Feri zavartalanul, de Anikó egy legyintéssel válaszolt és elsietett a banánkupac irányába.
– Ő a lánya! – súgtam Tamásnak titokzatosan.
– A Gizi néninek? – pislogott, eszébe sem jutott, hogy nem a tyúkos-kakasos-macskás Gizi néniről van szó, aki nem is létezik, s nem a kitalál Gizi néni lánya állt velünk szóba az előbb, hanem mindketten kolléganők egy másik leányvállalatnál. Még csak nem is rokonok.
– Ühüm.
– Ez egy nagyon jó kis csaj! – mosolygott elégedetten.
No megállj! Nem kell neked elégedettnek lenni!
– Gizi néni is jó nő! – Mutattam a méreteket kétfelé kinyújtott karommal: – Ilyesmi. Nem egy gazella, de ő ott is alszik a szálláson, a lánya nem. Gizi nénivel viszont tudsz majd tervezni szabadidős programot!
– Helyes kis bajusza van… – egészítette ki Feri a bemutatást.
A vonat még sehol, de Anikó visszafelé iparkodott.
– Kértek? – mutatott a banános szatyorra.
– Nekünk is van… banánunk.
– Tamás alig várja, hogy megmutathassa az ő banánját Gizi néninek.
– Oké, majd összeismertetlek benneteket! – nevetett Anikó, és otthagyott bennünket.
Negyedik társunkon – pedig nagy igyekezettel palástolta – látszott, hogy magában kibogozta a szálakat, és tisztába jött mindennel. Vagy ő már ismerte Anikót, és így rá nem hatott a rögtönzött vicc. Csupán Tamás maradt ugratásunk naiv célpontja.
Az út hátralévő részében mindannyian feszülten figyeltük, hová is lyukadunk ki, de ezt hárman jól palástoltuk, mert – ha már eddig nem vette észre – Tamás nem tudhatta, hogy mi is most járunk először a vándorló továbbképzés aktuálissá vált helyszínén.
Némileg a világvégén túl, de frissen festett, barátságos panzió fogadott.
– Isten háta mögött! – jegyezte meg egy zalaegerszegi kolléga, aki talán legmesszebbről érkezett, és egy méretes keresztre mutatott, amely tényleg háttal állt az épületnek. Hangja tompán és vészjóslóan koppant.
– Hol vannak a tyúkok? – kérdezte Tamás, és elégedetten szemlélte a bejárat mellett dohányzó csajokat.
– Főleg csirkék, de egy-két rágós tyúk is akad, ha arra támad gusztusod! – válaszoltam.
– A macskákat meg ne kérdezd! – figyelmeztette Feri.
A délelőtt elég kellemesen telt, mivel csak másfél órát jelentett ebédig, és végre – többszöri nekifutással – elmesélhettem álmomat a körülöttem ülő, érdeklődést mutatóknak.
– Hol van az a völgy? – kérdezte Anikó, két kollégán keresztül.
– Itt, nem olyan messzire, szinte mellette jöttünk el.
– Szeretem az ilyen helyeket! Megnézzük?… – Gyorsan elhallgatott, mert idős kolléganője – „a Gizi” – hegyezni kezdte a füleit.
Mások is jelezték érdeklődésüket, bár nem elsősorban az álmom irányába, hanem a kirándulás lehetősége izgatta a társaságot. Inkább, mint itt punnyadni!
Nem arról híresek a továbbképzések, hogy hízókúrának tekinthetők – hiszen akkor hol jelentkezne a szervezők kialkudott haszna -, de kivételesen hatalmas adag, ízletes ebédet kaptunk. Többen arra gyanakodtunk, hogy valami nagy akcióban szerezték be a nyersanyagot, és ma jár le a szavatossága, sürgősen mind el kellett készíteni. Szinte elröppent az ebédidő.
A délután sokkal lassabban telt. Az álmommal már nem foglalkoztunk, és eldöntött tényként kezeltük, hogy – néhány teli üveggel felszerelkezve – meglátogatjuk az Y-formájú fát és a völgyet.
Valamit mondott, majd kislányosra formázott bolti fogaival mosolyt villantott felém Gizi. Mégiscsak előnyösebb, ha száját eltakarva sugdolózik, ahogy szokása. Szólnom kellene – afféle jó kollégaként -, hogy nézze meg tükörben azt a látványt, amivel környezetét károsítja esztétikailag? Inkább hallgattam, és reflexmozdulattal egy öblös poharat toltam feléje. Hátha kiteszi a protkót, mielőtt a következő durva mosoly nyomán kirepülne, és önálló csattogásra kélne az asztal közepén.
Gizi megint súgott valamit, a műveletet kísérő szájtakarással. Nemcsak a tejfog-feelinget nem láthattam így, de még a dús, kiszőkített bajuszkát sem.
– Azt mondja, hogy ő nem tud veletek menni… – tolmácsolt Anikó.
– Minő veszteség! – Feri megjegyzéséből hiányoltam a szemernyi sajnálkozás mímelését.
Micsoda kolléga az ilyen?
Újabb szájtakarás jelezte, hogy a háttérben néma hozzászólás zajlik.
– Érti ezt valaki? – türelmetlenkedett Tamás, kerülve a hibbantaknak kijáró legcsekélyebb megértés látszatát is.
Micsoda kolléga az ilyen?
A továbbképzésnek álcázott rendezvény azért tőlünk függetlenedve, zavartalanul folyt. Az előadó éppen olyan témából igyekezett kiverekedni magát, amely problémakörben szerintem mindenki otthonosan mozgott – rajta kívül.
Hátradőlve hintáztam egy kicsit a szék két hátsó lábán. Végigtekintve az U alakban elhelyezett asztalok partján, mindenütt nyugalmas, önálló vagy kétszemélyes, de a tárgyhoz legkevésbé sem köthető tevékenységet tapasztaltam: békés rejtvényfejtést, pletykás kávékevergetést, lapos méregetéssel vegyített, részletekbe menő kitárgyalást… Mikor visszadöccentem négylábú alátámasztásra, Gizi még mindig kommunikált, de – Anikón kívül, aki kötelességének érezte a feszült figyelést – lassan mindenki feladta, hogy kibogozzon valamit a némán eltakart monológból.
Micsoda kollégák az ilyenek? Titokban biztosan még ki is nevetik!
Némelyek még udvariatlanul el is fordultak, és egymás között gúnyos véleményüknek adtak hangot, illetlenül nevetgélve.
Szerencsére az előadó szünetet jelentett be, így sietve kimentem röhögni.
Két kocsival indultunk el. Azért kellett korlátozni a létszámot, mert csak két olyan ember akadt köztünk, aki vállalta a szeszfokmentes vezetést.
Megálltunk tankolni a falusi vegyesboltnál, s vásárláskor bárki nemcsak a saját fogyasztási szokásait vette számba, hanem gondolt a többiekre is – akik szintén ugyanezzel a szisztémával szerezték be az innivalót -, úgyhogy több napra elegendő ilyen-olyan italt pakoltunk be a csomagtartókba.
– Lenne kedvem felmenni a csúcsra – Anikó észrevette az Y fán a megkopott turistajelzést, és mutatta a következőt a hegy lábujjánál.
– Felviszlek én itt is a csúcsra, egy lépést se kell tenned! – Tamásnak letörhetetlen jókedve kerekedett, mióta rájött, hogy nemcsak macskák és tyúkok nincsenek, de Gizi néni sem. Azaz csak Gizi nevű kolléganő, akit azért kis ügyességgel ki lehetett kerülgetni.
– Arra az igazi csúcsra gondoltam… – mutatta Anikó.
– Annál csak igazibbat mutatok neked!
A másik kocsi utasai is odaértek, csörömpölve kipakolták az üvegeket a háromfalú esőházikó tövébe. Hamarjában körbekínáltak mindenkit.
– Ki jön velem? – Anikó nem adva fel a tervét.
– Ki akar játszani? – kérdezte Klaudia, akit csak Klaunak nevezett mindenki.
Feri, Tamás és a többség a játékot tartotta érdekesebbnek, éppen arról szavaztak, hogy inkább üvegezzenek vagy mégis üvegezzenek – az előbbi az üvegek mielőbbi kiürítését célozta, a második ötlet mibenléte még homályos maradt -, amikor négyen, vállalkozó kedvűek elindultunk a hegynek fel. Mielőtt a fák eltakartak volna bennünket – ugyanakkor jótékonyan elrejtették kíváncsi tekintetek elől a völgyben készülődő játékot is – még láttam, hogy egy újabb, harmadik autó érkezett a továbbképzésről – hogy találtak ide? – négy leereszteni kész, vidám utassal.
A levegő zöld volt, a levelek csöndet árasztottak. Az ösvény lankásan emelkedve kerülgette a hegyet. Kipirultunk, nagyokat szuszogtunk és sajnáltuk, hogy mindössze 2 üveg vodka felejtődött nálunk, az is véletlenül maradt Anikó méretes válltáskájában.
– Azért kifizetted a boltban? – kérdeztem.
– Nem kellett volna? Jókor szólsz már!
Közvetlen előttem lépegetett, s ez kifogástalan kilátást biztosított számomra, hogy felváltva nézegessem az avarral borított vagy csupasz emelkedőt, és a feszes farmerba préselt popsit. Egy-egy kapaszkodónál éppen szemmagasságomba kerültek a félgömbök, ezért többnyire oda koncentráltam. Máskor kicsit lefelé kellett néznem ehhez, de mivel úgyis érdemes volt gyakran a lábam elé tekintgetni, nem esett nehezemre folyamatosan a ruganyosan himbálózó mozgást tanulmányozni.
Mögöttem Rita kapaszkodott – akit ha Rejtő ismert volna, teljesen babaarcúnak jellemezne -, a sort pedig Attila zárta szorosan. A sereghajtó elkezdett vicceket mesélni, mert nagyon szereti ezt a műfajt, sajnos az előadásmódja hagy némi kivetnivalót magából, ezért többet szórakoztunk az ő hahotázásán, mint a viccein. Mindenesetre kellemes hangulat jellemezte a felfelé utunkat – s bár többször igyekeztünk felméri a fák közül néha kikukkanó hegycsúcsig hátralévő távolságot -, egyáltalán nem tűnt fárasztónak a túrázás.
– Itatás! – torpant meg előttem Anikó, és előhúzva az egyik üveget, azt kézről-kézre adtuk, majd folytattuk a laza hegymászást.
A vodka nyomán még szomjasabb lettem, s még felszabadultabban röhigcséltünk Attila viccein, figyelmen kívül hagyva az esetleges poénok időzítését és találati arányát.
Az este lassan de határozottan alászállt.
– Itatás! – kurjantott Anikó, és felénk nyújtotta az üveget.
– Először te! – hárítottam el egy kézmozdulat kíséretében.
– Majd én a maradékot… – szabadkozott. – Hagyjatok ám!
Mire a többiekkel meghúztuk, a már egyébként is megfogyatkozott mennyiségből egyetlen csepp sem maradt, ezért elővette a vodka-készlet második üvegjét, és azzal egészítettük ki folyadék-igényünket.
– Nem panaszként mondom, de jobban esne egy pohár hideg víz…
Ezzel valamennyien egyetértettünk, viszont véleményünk nem gátolt meg abban, hogy a következő ’itatás’ felkiáltáskor eltüntessük az összes maradék szeszt.
Felérve a csúcsra, barátságos szellő lengedezett körülöttünk, és még éppen elcsíptük a sötétbe boruló táj utolsó pillanatait. Kedvem támadt volna átölelni Anikót, és tekintetünkkel közösen belesüppedni a feketébe hajló, jó illatú nyugalomba.
Különleges szelleme van az esti erdőnek. Rejtélyes zörrenések, zizzenések támadnak fel minden irányban, mintha manók és tündérek kelnének életre az egyre szűkebbnek tűnő, el-eltünedező turistaút mentén. Kissé botladozva haladtunk lefelé, melyhez hozzájárult a váratlanul elénk toppanó gyökerek, kövek hada és egyéb akadályok mellett a kiszámíthatatlanul lejtős út és az elfogyasztott vodkamennyiség is.
Furcsa hangulata van egy völgynek is, amelyen vidám tábortűz lobog, s a piros lángnyelveken túl derűs, hangoskodó alakok mozognak. Állt a bál – mondanám, ha a bál fogalma azonos lenne a hamisan, ám annál harsányabban éneklőkkel és a háton fekve, kezet-lábat magasba nyújtva táncolókkal.
– Kicsit sokat ittam – súgta Anikó a kétségtelen diagnózist.
– Semmi gond, én is! – vigasztaltam. – Majd vigyorgunk folyamatosan, legalábbis én biztosan.
Rita, a babaarcú lány és Attila jó pár lépéssel előttünk tartottak, s már a lomhán hajladozó, erre-arra füstöt köpő tűzhöz értek.
– Figyelsz rám? – kérdezte még mindig súgva.
– Persze, mondjad!
– Nem úgy értem… Tudod, nem szoktam ennyit inni, sőt semennyit… azt hiszem, most eltúloztam. Figyelnél rám, hogy ne essek össze vagy ilyesmi?
Átkaroltam a vállát és magamhoz húztam. Sokkal bizonytalanabbul mozgott, mint én. Jólesett a közelsége, a puhán-feszes női test melege, a karomhoz érő haja… Mintha egy pillanatra a fejét is a vállamra hajtotta volna!
– Jól van, vigyázok rád. Legfeljebb együtt alszunk el valamelyik bokorban – Kihasználva az alkalmat, magamhoz szorítottam.
– Bocs – bontakozott ki bizalmaskodó ölelésemből – pisilnem kell.
Négylépésnyire eltávolodott, s már csak elmosódott foltot láttam a sötétben. Az Y-alakú fa közelében én is lehúztam a cipzáromat…
– Ki vagy? – kérdezte tétova hangon a vén törzs felől valaki.
– Kinn vagyok… – válaszoltam szórakozottan, és úgy döntöttem: nem hagyom magam megzavarni.
A korhadásnak indult fatörzs – különös női altján – tovább kíváncsiskodott:
– Imre?
– Megismersz a csobogásról? – csodálkoztam.
Anikó, mint vadászó nagymacska, puha léptekkel megjelent mellettem:
– Kivel beszélgetsz?
– Nem tudom, de valószínűleg nem a kiszáradt fával – válaszoltam, miközben befejezve az eredetileg tervezett műveletet, visszahúztam a cipzárt.
– Klau vagyok… – mutatkozott be a hang.
– Á, Klaudia, mit csinálsz a sötétben? Ijesztgeted a pisilőket?
– Fenéket! Nekem is kellene… – válaszolt a panaszos hang a fatörzs felől.
– Mit segítsek, Megpisiltesselek? – nevettem.– Kár, hogy nem szóltál előbb, kölcsönösen megoldottuk volna egymás folyóügyeit…
Anikó is felkacagott, aki hozzámsimulva várakozott, majd súgva kérdezte tőlem:
– Te szereted a pisi-szexet?
– Nem tudom még, egyszer csak ki kell azt is próbálni! A bugyi-lehúzás még érdekel, aztán meg majd meglátom… – feleltem hangosan, hogy Klaudia is hallja, és az Y-fához lépkedtem.
Karjaival hátul a fatörzset öleltem, mintha oda lenne kötözve…
Nem ’mintha’!
Ténylegesen megkötözték a csuklóinál fogva. Kitapogattam a vékony, sokszor körbetekert madzag végét.
– Neee! – szólt rám Klaudia. – Még legalább 10 percig így kell maradnom!
– Jól van – tanúsítottam megértést, mintha akármit is értenék a helyzetből.-, majd később visszajövök kiszabadítani.
– Addigra összepisálom magam, nem bírom ki még tíz percig! – reklamált altba hajló, többféle szeszről árulkodó hangján.
Ezt a részét tényleg meg tudtam érteni – elsőséget élveznek a szükségletek – ha a kikötözéshez ragaszkodását nem is sikerült empátiával kezelnem.
– Mégis megpisiltetlek… – ajánlkoztam inkább, mintsem kérdeztem, s mellettem Anikó kuncogott.
– Húzd le a nadrágomat! – vezényelt Klaudia.
– Nem látom.
– Nem nézegetni kell… elől van gomb.
Anikó is megszólalt:
– Segítek…
– Le tudok tán húzni egy nadrágot?! – zsörtölődtem.
– A bugyit ne…! – kommandírozott Klaudia. Nem értettem, de úgysem látszott a sötétben, micsoda bamba mosollyal fogadtam szót.
– Elég félrehúzni? – kíváncsiskodtam. – Állva akarsz pisilni? Kellene szerezni valami világítást, ilyet még nem láttam…
– Siess már, nem sztriptíz ez!… Most a bugyit… – Aha! A sorrend még ilyenkor is fontos a lányoknál, ahelyett, hogy egyszerre mindent le lehetne vetni. – Elég addig!
– Tudsz célozni? – kérdeztem ártatlanul. Anikó hol nekem támaszkodott, hol a fatörzsnek, és rázkódott a féktelen nevetéstől.
Klaudia is felengedett – érezte, hogy azonnal megoldódik a gondja -, és térdtől felfelé óvatosan süllyedni kezdett a fa mellett.
– Segíts leguggolni valameddig… a karomnál… ne röhögtess! – Pedig csak azt javasoltam, hogy összecsippentem alul a punciját és úgy tud majd állva is célozni. – Aaaah! Ez felér egy orgazmussal!
– Érdekes, az én pisilésem nem volt ekkora élmény… – tűnődtem hangosan.
– Az enyém sem. Biztos, mert egyedül csináltam! – kacagott Anikó.
A tábortűz felől egy imbolygó alak közeledett:
– Kiszabadultál? – kiabált már messziről. – Akkor újra indul a stopper, vagy más büntetést kapsz.
– Nyugi, minden rendben! – szólt vissza Klaudia Tamásnak, aki jött ellenőrizni a kikötözött játékost.
– Mit csináltok? – kérdezte az, amikor észrevette, hogy immár hárman állunk a fa körül. Aztán úgy vélte, minden világos: – Ja! Szaxizás? – A fogoly éppen megpróbált felemelkedni guggoló helyzetéből. – Maradj csak… aztán kiszabadítalak! – Felénk fordulva: – Köszi srácok – Még nem tűnt fel neki, hogy Anikó személyében egy nőt tisztelhet, nem is akármilyet, s engem sem ismert fel, de vegyük figyelembe, hogy nem is ránk koncentrált – mindjárt megyünk mi is!
– Kösz mindent! – Klaudia is jelezte, hogy nyugodtan otthagyhatjuk Tamás társaságában.
Rólunk immár tudomást sem véve, a magasabb sötét folt szorosan a guggoló feketeséghez lépett, és talán belemarkolt a hajába.
– De sürgős lett! – hallatszott még Klaudia incselkedő reklamálása, miközben mi diszkréten távolodtunk.
– Szerinted is leszopja? – súgta elgondolkozva Anikó, majd mindenféle átmenet nélkül éktelen kacagásban tört ki.
– Biztos vagyok benne.
– Te is szeretted volna? – komolyodott el hirtelen. – Azért tüsténkedtél körülötte? – Megállt a tűz és az Y-fa között félúton, és szembefordult velem.
– Láthattad, hogy segítettem neki.
– Éppen ez az! Lehúztad a bugyiját, fogdostad a puniját…
– Nem fogdostam, csak épp’ hozzáértem.
– Melyikünk a szebb? – kérdezte váratlanul, és újra elindultunk a többiek irányába.
– A tiédet még nem láttam…
– Ami láttál belőlem! Arcom, alakom?
– Komolyan kérdezed? Nem szoktál tükörbe nézni?
– De sötét van! Sötétben minden puni egyforma… és minden száj… – Megint megállt: – Te, szerinted tényleg leszopja a fának kötözve? – Ezen menetrendszerűen ismét hahotázni kezdett.
A tábortűz mellől Feri emelkedett fel éppen, és oldalazó mozdulattal elosonni készült.
– Meguntad? – kérdeztem kollégámat.
– Megmozgatom a lábam…
– Ne siess! – nevetett Anikó, és belecsimpaszkodott a karomba. – Ha Klaudihoz indulnál, most foglalt még…
Feri megtorpant.
– Miért kötöttétek ki? – próbáltam megérteni a az események láncolatának azt a részét, amik akkor történtek, míg mi a vodkás hegymászást gyakoroltuk.
– A játék egyszerű volt: mindenki mondott egy feladatot, amit az hajtott végre, akit üveggel kipörgettünk. Éppen Klaudi javasolta, hogy a következőt pedig ki kell kötni 30 percre a sötétben, amikor kipörgette saját magát… Tényleg van nála valaki?
Anikó alig bírt magával, parttalan jókedvében, fuldokolva igyekezett kimondani:
– De van ám!…haha… Nekiszögezi a fának!… haha … a farkával.
– Ott voltatok? Láttátok?
– Nem látni semmit, de kitapogattam… – jegyeztem meg tettetett közönnyel.
Ismertem Ferit, a hatás nem maradt el:
– Szóval ti ketten kitapogattátok, hogy Klaudi szop valakit?
– Nehem… haha… kehettehen… csak őőő – mutatott rám Anikó – és akkor még csak Klau volt egyedül, őt kellett levetkőztetni…
– Nem lehet veletek beszélgetni! – Toporgott: induljon-e vagy mégiscsak foglalt Klaudia? – Eljössz velem? – kérdezte röpke tétovázás után, kertelés nélkül Anikót.
– Most értünk ide, majd később esetleg beszélhetünk róla.
A tűz utolsókat pislogott, egy-egy imbolygó nyelv felbukkant még, mélybíbor izzása összeszorította a fénykört.
Rita végigfeküdt négy kinyújtott láb hullámain, és felváltva hessegette el a négykezes tapogatásra induló markokat. Kis fáziskésésének köszönhetően pillanatok alatt kibuggyantak a rezgő mellek, s amíg ezeket nevetve eltakarta a hegygerinc felett kúszó Hold elől, egy élelmes tenyér a bugyijába csúszott. Kéjes sikkantás.
Lábaim nehezek, néha megbillen alattam a kiszáradt völgy.
Klaudia nem az Y-forma fatörzs irányából, hanem valahonnan a ciripelő sötétségből bukkan fel Tamással a sarkában, és a parázsnak háttal álló Ferihez lépett. Szinte összepréselődött a két alak között, és évődő kacagással kezét nyújtotta egy közelben ücsörgő, hosszúnyakú üveget szorongató árny felé. Az árnyék komótosan felemelkedett, és már hárman fogták közre a viháncoló lányt.
Anikó úgy csimpaszkodott belém, mintha valami vásári körhinta lennék, amely levetni készül a bolond sokadalmat.
– Nincs is három kezem! – tiltakozott Klaudia maximális hangerővel, hogy a továbbképzésről idemenekült mintegy tucatnyi kolléga és kollegina egyikében se maradjon kétség afelől, hogy két kezével mihez kezd a körülötte szorongókkal.
Távolabb, ahol bizonytalan hullámokat vetett a talaj, két térdelő alak simogatta egymás világító fenekét.
– Nem is szeretem a vodkát – jelentettem ki.
– Én meg nem bírom – csatlakozott Anikó, és majdnem elrántott, ahogy cicijei közé szorítva lelógó karomat, teljes erővel kapaszkodott, lökésszerűen kivédve a földmozgást.
– Kinek van vodkája? – nyújtózkodott felém két esdeklő karjával Rita, akit szorgos partnerei közben csupasszá bontottak.
Jó volna leülni – gondoltam – ha nem akarna minden apró mozdulatra kifutni alólam a tücsökszőnyeg.
– Itt is van valaki? – csodálkoztam, amikor mögülem csörömpölés hallatszott, s nyomában készséges üvegek teremtek mindenki markában.
Megörültem a sörnek és hamar belekortyoltam.
– Én tele vagyok, a kezem meg foglalt… – rikkantott Klaudia. Utoljára szólalhatott meg szabadon: leguggolt a három partnere előtt, és úgy tűnt, hosszabb időre a szája is foglalt lesz.
A rendületlenül egymás fenekét nyomkodó pár trióvá bővült, félkönyékre támaszkodva, közvetlen közelről tanulmányozta őket valaki talán két hosszú másodpercig, majd a némán gyömöckölők női tagja mögé térdelve bekapcsolódott a játékba.
Óvatosan leereszkedtem… Anikó óvatlanul rám zuhant.
– De virgonc vagy! – csúfolódtam.
– Kihúztad alólam a támasztékot – válaszolt, és megmaradt ölemben-fekvő helyzetében.
Mintha csak igazgatnám, végigsimítottam a vállán, oldalán, hasán, csípőjén, combján… és visszafelé haladva a popsiján, hátán… megint a popsiján… Mintha elaludt volna ebben a félig kitekeredett, kényelmetlen pozitúrában, meg sem moccant.
Környezetünk is lelassult. Megállt. Ahogy egy hatalmas vásznon a festett alakok, mintha mind megmerevedtek volna. Kívülállóként szemléltem a pause gombbal lebénított társaság feketével pacsmagolt képeit: Ritát, ahogy kéjesen elterülve élvezte a teste egész felületén osztozkodó, erőszakos kezeket. A vékony füstcsíkot eregető, hamuvá oszló parázs mellett Klaudiát, szájában és mindkét markában egy-egy duzzadó férfiszerszám. Arrébb a csókolódzók hölgytagja négykézlábra ereszkedve a hímek közé várta, hogy kétirányból belekéredzkedjenek.
Anikó sem mozdult. Csak a tücskök serénykedtek, és jobbom fedezte fel egyre merészebben a női test rejtekeit. Kipattintottam a farmerja elejét, és a meglazított nadrágot apró mozdulatokkal leerőltettem annyira, hogy ujjaimmal zavartalanul fészkelődhessek a mélyén. Felhúztam a felsőjét, kikapcsoltam a melltartóját és azt is a válláig toltam.
Valahonnan előkerült az a koma, akitől az imént a sört kaptam, és szorosan Anikó felhúzott térde és gömbölyödő popsija közötti területre helyezkedett.
– Csináld még! – szólalt meg a lány, amikor kihúztam a kezem félgömbjei találkozásából. – Maradj nyugodtan! – reagált a fészkelődésemre, de azért kissé felemelkedett és ő is kényelmesebb helyzetre váltott.
Látszólag ekkor vette észre társaságunk háromfőssé terebélyesedését. Megfogta a zsúfolt villamosan lesből tapizó-módszerrel dolgozó idegen kezet és mintegy legalizálva annak törtetését, a félig-meddig lehúzott nadrág bejáratához helyezte.
Durcásan megmarkoltam a ciciket és kitapogattam a kúpos bimbóit, miközben a vérszemet kapó hármadik határozott mozdulattal lefejtette Anikó nadrágját bugyistól. Ani egy pillanatra szélesre tárva combjait, felém fordult fektében, és addig mocorgott, míg arcával sikeresen befészkelődött az ölembe. Megvillant a holdfény a szemében, amikor nadrágomon keresztül meredt farkamhoz ért.
Úgy látszott, Anikót nem zavarja, hogy hárman lettünk, sőt amikor nem érezte az összes kéz simogatását, felemelte a fejét, és megnézte, hová tűnt kettő. Éppen a saját nadrágját tolta le koma és húzogatott egyet-kettőt a szerszámán. Nem akartam lemaradni, hátradőlve kiszabadítottam én is a farkam, és éreztem, amikor abban a pillanatban forró ajkak érintették a tövét, majd Anikó felkönyökölt és rátapadt a makkomra.
Környezetünk is megélénkült. Az állóképek mozgalmassá váltak. Klaudiánál felszaporodott a társaság – észre sem vettem, mikor és honnan került oda egy újabb farkalló -, már négyen váltogatták egymást. Egyikük fölött mindig olyan távolságban guggolt, hogy a földön heverőnek legyen elég tere a lökésekhez, s szinte mozdulatlanul tartotta a punciját, csak néhány erőteljesebb vagy váratlan impulzus rángott végig a testén egészen a mindig foglalt szájáig és rezgőmozgást végző két markáig.
Babaarcú Rita ketten igyekeztek ugyanazon a nyíláson keresztül megtömni, s mindhárman egymást kommandírozták harsány röhögés kíséretében.
Amarrébb, a másik mesterhármas két hímje éppen befejezte egymás váltogatását elől-hátul, s teljes egyetértésben szinkronürítést végetek a lány arcára.
Úgy gondoltam, hogy ha nem is a tulajdonomat sértették meg – hogy is írja az Alkotmány? -, de mégis a birtoklási vágyamba zavart bele az Anikó összeszorított popsijánál, pemzli-kezelő mozdulatokkal ügyködő koma. El kell fogadni, mert mindig a nő választ, s ha éppen kettőt támad kedve egyszerre választani, hát legyen… de azért az első én akartam lenni. Anikó cuppogó fejét óvatosan megemelve kibújtam támaszkodó karja alól. Megértette a szándékomat, és máris elém fordította ingerlően domborodó félgömbjeit. Végre háborítatlanul nyomtam hozzá feszülő farkamat, és ujjaimmal éreztem, mennyire szabad és készséges a nedvesen kitárt punci. Nem is érdekelt már, hogy a másik koma Anikó arcát kezdte simogatni, jelezve, hogy amit meghódítani szeretne, az éppen ott nyílik, megfogtam üzemkész, felforrósodott szerszámomat és bevezettem a rejtekbe. Ki sem húzom addig – határoztam el – amíg tele nem töltöm a kelyhet. Jól is tettem, hogy nem tágítottam a négykézláb előre-hátra mozgó lány mögül, mert akadtak közben jelentkezők, akik egyből pótoltak volna: ketten is odasündörögtek, egyik kezükkel farkukat nyüstölve, másikkal megpaskolva Anikó fenekét… majd továbbálltak Klaudia táborába, ahol mindenkinek jutott feladat.
Az alul-fölül vagy elől-hátul felnyársalt Anikó mind hangosabb nyögésekkel jelezte, hogy félretéve a vodkát, teljes valójával itt tartózkodik, és finom érzékrendszerével átadja magát az őt bitorló két férfi kénye-kedvének.
A tücskök csak bámulták a továbbképzés résztvevőinek csökkentett létszámban jelenlévő csapatát. A parázs szégyenében pöfögött még párat, vadászni induló ragadozók világító szemével kikukkantott a hamuból. És a Hold?
Az öreg lapostányér fénylő képével ámuldozott, amikor az egyenként dolgukkal végző kollégák és így felszabaduló kolleginák óvatosan, hogy a többieket ne zavarják meg jól megérdemelt élvezetükben, megkeresték még lötyögős üvegjeiket és kipréselték a maradékot.
Sztorikat mesélve – és dicsérve annak az eszét, aki a rendszeres továbbképzéseket kitalálta – öltözködtünk, és amennyire lehetséges volt, összeszedtük az üres üvegeket, jó cserkészekhez illően eltapostuk a tűz nyomát is, és a jóleső fáradtság ellenére egymás-szavába-vágós vígsággal tértünk vissza a panzióba.
Az éjszaka többünknek még nem ért ugyan véget, de igyekeztünk közömbös tekintettel elhaladni a hallban egymást okosító emberek mellett – miért nem alszanak már ilyenkor? – és lehetőleg elkerülni a kirándulásunkra vonatkozó esetleges kérdéseknek még a lehetőségét is.