Most is esik ez a rohadt eső! Már régen elterveztem, hogy eljövök hozzád, de eddig nem volt elég bátorságom hozzá. Hogy most talán biztos leszek a dolgomban? Halálbiztos. Jól végiggondoltam mindent, és nem hagyom, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajtam. Nem fogok elgyengülni. Eddig te voltál az, ami gyengített, de többé nem hagyom. Hogy mire is vágyom valójában? Nem tudom még, de ma mindenre meg akarom kapni a választ. Felejteni már nem tudok, és nem is akarok. Már nem.
Már az első napokban észrevettél. A tekintetemet, a pillantásaim apró bókjait hagytad magadon nyugodni, ahogy méregettelek, és te kelletted magad. Testeddel kinyilvánítottad, hogy élvezed az én vágyakozásomat irántad, de a napokból mégis hetek, a hetekből hónapok lettek. Az egyik poháralátétre üzenetet írtam, de sosem adtam oda. Még ma is megvan. Az van ráírva „Melyik virág lehetne olyan szép, hogy a Te gyönyörűséged mellett ne legyen elenyésző?” és egy telefonszám. De ez így olyan közönségesnek tűnt. Minden nap, amikor az asztalomhoz léptél, ott volt a zsebemben, de sehogy sem tudtam rávenni magam, hogy átadjam. A kiszolgálásod pocsék volt. Most már tudom, hogy miért voltál mindig zavarban, mikor felvetted a rendelést, hogy miért kellett mindent kétszer megkérdezned, és miért hajoltál le mindig annyira, hogy tisztán beláthassak a dekoltázsodba. Mutattad magad, és talán már untad, hogy nem lépek, de én nem tudtam hogyan? Nem akartam elrontani, és azzal rontottam el.
Az a pár részeges alkat volt az utolsó lehetőségem, mikor nagy nehezen kitessékeltük őket a bisztróból, és végre először nem csak rám mosolyogtál, hanem válthattunk pár szót is. De a pillanat elszállt, és én megint elszalasztottam, hogy közelebb jussak hozzád, pedig… pedig akkor olyan könnyűnek tűnt. A zárást megvárnom túl feltűnő lett volna, úgyhogy kint vártam. Nem az első alkalom volt, hogy titkon hazáig kísértelek a kései órákban, és azok miatt az alakok miatt még az aggodalmam is nagy volt. Csepergett az eső, de nem bántam, csak vártam, amíg ki nem jöttél a hátsó ajtón. Pár sarokkal odébb bele is botlottál a huligánokba, én pedig kihasználtam a helyzetet. A fölényük csak létszámbeli volt, és még fiatalok voltak, így én a harminckét évemmel, és vállas termetemmel hamar visszatántorítottam őket. Nem is rajtuk volt a hangsúly, hanem azon, hogy a szemedben én legyek a nap hőse, és ezt ott elértem. Végre nyíltan bemutatkozhattunk, és még belém is karoltál, úgy kísérhettelek a felerősödött zuhé közepette hazáig, ahol megleptél. A csók is váratlan volt, de az, ahogy behúztál az ajtón, egyenesen gyorsnak tűnt, mégsem nem ellenkeztem.
Áldottam a helyzetem. A vizes pulcsimat lekapkodtad rólam a pólóval együtt, az átázott felszolgálói ruha pedig bőrödhöz tapadva mindent látni hagyott testedből, és hamarosan már az sem takart. Hátat fordítottál és előredőltél, úgy húztam le rólad a rövid szoknyát, csókolgatva a nyomát, érezve rajta az esővíz ízét. Felállva magamhoz szorítottalak, nyakadat csókolgattam, és karod alatt előrenyúltam a melleidhez. Valamikor, mikor nem oda figyeltem már levetted a melltartódat, már csak a bugyid volt rajtad. Ujjaimat sötét fürtjeidbe túrva szívtam tele tüdőmet annak esővel keveredett illatával, míg te hátrahajtottad nyakad, hogy jobban hozzáférhessek, közben te egyik kezeddel a nadrágomba nyúltál, másikkal az én szabad kezemet vezetted megmaradt fehérneműd védelmén túlra. Vad voltál, sokkal vadabb, mint amire számítottam, és hamar be is nedvesedtél, majd a fülembe súgtad – Akarom!
Súgtad ugyan, de a hangod határozott volt, és erőteljes. Megértettem, hogy mire céloztál, és a világ minden kincséért sem ellenkeztem volna. Sietve lehúztam a nadrágomat, és még ki sem léptem belőle, te már húztál magad felé még mindig kapaszkodva férfiasságomba. Nem törődtem már én sem a részletekkel, csak félrehúztam a bugyidat, hogy minél elébb érezhesselek belülről. Nem volt lassú indítás, az addigiak is alig voltak előjátéknak nevezhetők, csak a heves indulatok maradtak és a nyers szex. Erotikus, felpezsdítő, forró szex, mikor nem érdekel, hogy mi volt előtte, vagy mi lesz utána. Nem volt köztünk szerelem, és nem tudtuk, hogy oda vezet-e majd, de akkor semmilyen körülmény nem is számított. Nem használtunk gumit sem, nem tudtam, hogy szedsz-e tablettát, de elérted, hogy ne is érdekeljen, és az is csak akkor jutott eszembe, mikor már elernyedve feküdtünk be az addig hanyagolt ágyba. Aznap este még kétszer volt részünk egymás testének élvezetében, és úgy indult a kapcsolatunk.
Emlékszem az apró dolgaidra, melyeket senki más nem láthatott. A vidám, vágyakozó arcodra, mikor az utcán kisbabát tologató asszonyt láttunk. A meghatottságtól csepergő könnyeidre kedvenc filmjeid szívszorító jeleneti közben. A sértődésből mosolyra váltó ábrázatodra egy szúrós megjegyzés után, és a visszavágásra, mely nem egyszer jobban túllőtt a célon, mint az enyém. A lassú sétánkra azon az estén, mikor hullócsillagot láttunk az égen, és mindketten kívántunk. Azt mondtad, hogy ami köztünk volt, az sosem érhet véget, és én hittem neked. Remélem a te kívánságod teljesült, mert az enyém… engem cserbenhagyott. Azt kívántam, hogy a szavaid örök érvényűek legyenek, és ez nem adatott meg nekem, mikor közölted, hogy valaki mást szeretsz. Összedőlt bennem minden, és te ott hagytál engem a roskadozó világban, melyet te építettél nekem. Körbezártál egy szobába, és nem hagytál kijáratot, csak magadnak. Láttalak egyszer egy fiúval, és te is észrevettél, de köszönni nem volt erőm. Hiszen még el sem köszöntem tőled! A barátaim, akikről azt hittem, hogy mindkettőnk barátai vigasztaltak, hogy még annyi nő van a világon, de az igazi vigaszt csak az ital jelentette. Már amíg el nem múlt a hatása, de tettem róla, hogy minél ritkábban forduljon elő olyasmi.
Egy roncs voltam, aki arra várt, hogy elvontassák, mikor egy az első esős naphoz kísértetiesen hasonló végén megjelentél az ajtómban. Megint csak megleptél, mikor azt mondtad, hogy mégsem szereted azt a másikat, hanem én vagyok az igazi. Nem tudtam, mit mondjak. Vissza akartalak fogadni, de féltem, hogy csak önmagát ismételné meg az elmúlt egy év. Végül a tested döntött, és újra elvette az eszem. Minden olyan volt, mint régen… talán túlságosan is. Naplementét nézni jártunk a városszéli hegyre, kimentünk a halastóra, vagy piknikeztünk a parkban és a felhők formáján vitatkoztunk. Egy ilyen alkalommal vettem észre az első jelet, pedig sok volt már addig is. Rengeteg olyan ismerősöd volt, aki csak egy biccentéssel, vagy egy sziával elintézte a találkozást, és addig nem tűnt fel, de azután már figyeltem. A bisztróban azóta nem jártam, hogy szakítottál velem, még a közelében sem, de akkor rávettem magam. Az ablakon át figyeltelek, s láttam, hogy sokan flörtölnek veled, néhányan még fogdosnak is, telefonszámokat adnak. Az egész nem olyan volt, mint mikor még én is ott étkeztem.
Másnap kora délután be is ültem, hogy meglepjelek, és vigyázzak is rád estig, de rá kellett jönnöm, hogy aznap nem is dolgozol. A főnököd mondta meg, hogy jó ideje már csak feleannyit jársz munkába, és a fizetésemelésedre, amit olyan nagy örömmel újságoltál pár hónapja, soha nem került sor. A szívem összeszorult, és már sejtettem, hogy hol számítottam el magam, de nem akartam elhinni. Tudtam, hogy nem lehet másképpen, de egyszerűen nem akartam elfogadni. A nő, akit szeretek, és akiről tudom, hogy viszont szeret, az nem lehet kurva! Miért? Mióta? Hogyan? A kérdések úgy törtek ki belőlem, mintha már régóta szabadulni akartak volna, mintha egy régi félelmem talált volna magának új formát. Az este én voltam az, aki nem mert hazamenni mit sem sejtő barátnőjéhez, mert a helyzetet át kellett gondolnom, és nem akartam utat engedni az indulataimnak. Le kellett nyugodnom, ezért végigvettem az elmúlt időszakot, a több mint másfél évet, mióta ismertelek, a választható lehetőségeket fontolgattam, mérlegeltem. Mégsem ittam, és nem aludtam szemernyit sem, reggel pedig újra betértem a bisztróba, és te ismét nem voltál ott. Hazamentem, de otthon sem találtalak, így hát telefonáltam a cégnek, beteget jelentettem és lerogytam az ágyba.
Kezeid simítására ébredtem, fogalmam sem volt, hogy a nap melyik szakában. Talán éppen szürkület lehetett, mert a világ a hangulatomhoz akart igazodni, és téged is ahhoz állított. Egy szót sem szóltál, csak oda-vissza húzogattad a körmeidet a hátamon, mintha bele akarnál karcolni valamit, bár a bőrt nem akartad megsérteni. Jól esett, és hiába akartam ordítva kitörni lelkem bezárt burkából, mozdulataid csitító hatásával nem tudta felvenni a harcot. Akkor tört rám a felismerés, hogy hogyan is került le rólam a ruhám? A nadrágom sem volt rajtam, sem az alsóm. Mégsem ébredtem olyan könnyedén, mint hittem. Vajon mikor jöhettél meg? És sejtettél-e valamit? A válasz mindegy is, mert akkor nem számított, a testem nem foglalkozott vele, és nem mondhatom el, hogy az eszem irányított volna. Éreztem magamon a hiányt, hogy majd két napja nem tisztálkodtam, de téged szemlátomást nem zavart. Csak egy fürdőköntös takart el szemeim elöl, már amikor úgy helyezkedtél, hogy bármit is lássak belőled. Hason fekve ki voltam szolgáltatva, de még mindig tartó érintéseid hatására kezdett kényelmetlenné válni a mozdulatlanság. Amint a hátamra gördültem rávetetted magad a farkamra, és én azt hittem, hogy megint bevadulsz és az is csak egy gyors numera lesz.
De nem úgy volt. Lassan csináltad, és érzékien, talán túl lassan is, de a hatás mégis ellentétes volt. Bármennyire is vissza próbáltam tartani magam, olyan jó érzéssel töltött el, hogy már közel éreztem az orgazmust, és eltoltalak magamtól. Megértettél, de még mindig nem szóltál egy szót sem, és én sem mertem, mert akkor nem bírtam volna ki, hogy ne azt mondjam, ami mindent tönkretesz. Legalább még ezt… ezt az utolsót ne! Esendő voltam, mert akartam veled még egyszer szeretkezni, még ha utoljára is. A percnyi csend többet mondott talán mindennél, és az önuralmamat is visszaszereztem, amit azonnal újra próbára is tettél. Fölém guggoltál úgy, hogy a fel-le mozgás mindkettőnknek a legkényelmesebb legyen és elkezdtél mozogni, mint még soha. Soha nem voltak ugyanis még olyan kimértek a mozdulataid, soha nem érintettél szeretkezés közben olyan lágyan, mint akkor. Addig csak szex volt, de akkor megéreztem benned az igazi szerelmet, mert átáradt belém, és talán te is érezted akkor az enyémet. Elfogott a bizonytalanság, hogy tényleg véget akarok-e vetni mindennek? Nincs megoldás? Talán ha majd megbeszélnénk? És kétségeim közepette vezettél el életem leggyönyörűbb orgazmusához, melyhez nem volt fogható semmi öröm, amit valaha is nő adott nekem. És te még mindig mozogtál, de már nem sokat, mert hamarosan éreztem, hogy ugyanoda jutottal, mint én egy perccel korábban. Rám dőltél, majd amint kicsit erőhöz jutottunk, mindketten felültünk.
A csend csak nem akart szűnni, és te csak néztél rám, mintha tőlem vártál volna mindent, pedig kettőnk közt addig te voltál a határozottabb. Szemeid szomorúak voltak, és türelmesek, de ugyanazt a kételyt véltem felfedezni benne, mint ami az én szívemet nyomasztotta. Nem bírtam tovább, és elmondtam, hogy tudom. Hogy tudok eleget, ha nem is mindent, és hogy ez mennyire rosszul esett tőled. Pont tőled, de ki mástól is kaphattam volna ekkora döfést? Elmondtam azt is, hogy én mindezek ellenére mennyire szeretlek, de nem tudtam, hogy mit kellene tenni mindezek után. Kértelek, hogy mondd, hogy csak tévedek! Mondd, hogy túl élénk a fantáziám és basszál le azért, hogy olyasmit egyáltalán feltételezni tudtam rólad! De te csak hallgattál az ágy szélén ülve, egy szót sem szólva, és nem tudtál a szemembe nézni. Mindennél jobban emlékszem arra a pillanatra. Testileg-lelkileg meztelenül ültél ott, és próbáltál megszólalni, vagy csak egy könnyes pillantást vetni rám, de nem volt hozzá erőd. Sajnáltalak, és még akkor is segíteni akartam, de nem tudtam helyetted legyőzni a piros lámpás démont. A csend újra leült közénk.
Nem tudtam megállapítani, hogy percek, vagy órák teltek el akkor, vagy csak egy pillanat műve volt az egész? Az idő már nem számított többé, számunkra új korszakot, új fejezetet kívánt nyitni az élet könyve. Akkor pattantál fel, mikor az addig visszaszorított könnyek hangos zokogásra váltottak, és fehérnemű nélkül, egyetlen kabátot magadra kapva rohantál el otthonról. Egy percre rá eleredt az eső. Utánad akartam rohanni, és talán… biztosan máshogy végződött volna a kettőnk története, ha megteszem. Ez a perc akkor soha nem jött volna el. Messzebbre mentél, mint azt akkor képzeltem. Messzebbre, mint azt bármi, ami ezt a világot irányítja, hinni engedte volna. Mikor legközelebb láttalak, először egy pletykalap címoldalán, majd csak a távolból, mert sok ember volt körülötted, és az én fájdalmam is tartotta még a távolságot. De most legyőztem magamban mindent, ami ellenkezett azzal, hogy idejöjjek, meglátogassalak és megbeszéljem veled ezt az egészet.
A barátaim visszatartottak, ők nem hittek benned, nem látták azt az arcodat, amit én, nem érezték soha azt, amit én, és nem tudhatták, hogy milyen az, ha te valamit viszonzol a magad módján. Mióta elmentél, én már csak a pohár fenekében láttam vonzerőt, és láttam is belőle eleget, mire rászántam magam az utolsó lépésre. Megvettem ezt a gyönyörű szép Coltot. Hatlövetű, mint a westernfilmekben, és csak úgy csillog! Neked fényesítettem ki, vagyis inkább miattad! És itt van ez a rohadt alátét is! Nesze! Talán hülyének hiszel miatta, de nem találtam olyan virágot, vagy akár bárki mást, aki felért veled. Nézd meg, könnyezem! Te csináltad belőlem ezt a roncsot! Te tetted ezt velem, aztán hagytál ott jövő nélkül! Miért?! Hogy most hónapok örökkévalóságának távlatából a síroddal kelljen kibékülnöm?! Mire volt ez jó?! Én… én… én szerettelek! És tudom, hogy te is szerettél. Miért kellett onnan leugranod? Húsz emelet! Miattam? Hogy bizonyíts? Én nem ezt akartam. Kérlek! Kérlek… Bocsáss meg! És halántékához emelve a fegyvert meghúzta a ravaszt…

Péntek este fél kilenc van.
Nicole Kidman idegesen néz a karórájára. Harry Millernek minden pillanatban meg kell érkeznie. A fejéből már napok óta nem tudja kiverni a férfi irodájában történteket. Amikor elhatározta, hogy a segítségét kéri sejtette, hogy cserébe szexuális szívességet fog érte kérni, mert a pletykák szerint mindig azt kér a nőktől. Mikor belépett az irodájába fel volt készülve rá, hogy le kell feküdnie vele, de arra a legvadabb álmaiban sem gondolt, hogy a teste reagálni fog rá. Nem gondolta volna, hogy ennyire ki van éhezve egy férfi érintésére.
Mióta kilépett a férfi irodájából azon gondolkodik, hogy eljöjjön-e a pénteken. Sokszor meghányta-vetette a dolgot, majd arra jutott, hogy ha már egyszer megszegte a hazasági fogadalmát a szerepért, akkor innen már nem szabad meghátrálnia, mert akkor a semmiért tette.
Bár még mindig nagyon szereti Tomot, de nem akar, lemondani a karrierről sem ezért el kellett jönnie.
Egy Limuzinja fordul be a park sarkán és lassít. Végül megáll.
Harry Miller a limuzinból kikémlelve látja, hogy az egyik fa árnyékából egy női alak lép elő, majd megindul az irányába. A női alakban kétségtelenül felismeri Nicole Kidman, Tom Cruise felesége, bár kalapot, szemüveget és egy ballonszerű kabátot visel.
Nicole magas sarkú cipője hangosan kopog a járdán a kalapja alól kilógó szőke hajának néhány tincsét a gyenge szellő borzolja, miközben az autóhoz siet, majd miután a limuzin sofőrje kinyitja, az ajtót gyorsan beszáll.
– Jó estét, örülök, hogy látom Mrs. Cruise.
– Jó estét, uram.
Harry egy mosoly kíséretében figyeli, ahogy a színésznő leveti magáról a kabátját. Alatta feltűnik az ujjatlan, testhez simuló egyrészes estélyije, aminek a felsője alatt szemmel láthatólag nem visel melltartót, mivel jól kivehetőek alatta az apró, de formás mellei. Nem beszélve a hűvös levegőn megkeményedő mellbimbóiról, amik feszesen ütnek át a ruha anyagán keresztül. Fekete színű, szűk, térd fölé érő szoknyája pedig felvette a feneke csodálatos alakját, amin a tangája körvonalai finoman áttetszenek.
– Jöjjön, üljön ide Mrs. Cruise – mondja a férfi, miközben barátságosan maga mellett hellyel kínálja.
Nicole leteszi a kabátját az ülésre, majd közvetlenül a férfi mellé ül.
Harry Miller kicsit közelebb húzódik, majd jobb kezével egy pillanatnyi teketóriázás nélkül megmarkolja Nicole Kidman egyik mellét, ami szinte tökéletese bele illik a markába, miközben mintha semmi nem történt volna, azt mondja.
– Már nagyon vártam az újabb találkozónkat Mrs. Cruise.
Nicole arcán egy pillanatra a férfi erőszakos, közönségességétől egy halvány fintor suhan át, de ekkor lehunyja a szemét egy röpke másodpercre, vesz egy mély levegőt, majd mikor ismét kinyitja az egyik kezét Harry keményedő farához csúsztatja és a nadrágon át finoman dörgölni kezdi, miközben búgó hangon azt duruzsolja….
– Ó, igen, azt érzem.
Harry kezét a színésznő hátához, majd a tartójához csúsztatja, ahol egyszerűen kibontja a ruha masniját, ami így akadálytalanul leesik róla feltárva a védtelen kebleit.
Nicole hirtelen nagyon zavarba érzi magát, ahogy a ruhája alól feltárulnak keblei ismét a férfi előtt, de ezt jó színésznőként igyekezik nem kimutatni. Bár arra nem számított se szó se beszéd, és már az autóban vetkőztetnie kell, de sebaj mert, így legalább gyorsabban túl lesz az egészen. Az arcán egy kaján mosoly kíséretében kiszabadítja a férfi péniszét a nadrágból, majd markába véve húzogatni kezdi rajta a bőrt.
Harry Miller a székében hátra dőlve figyeli a félmeztelen színésznőt, ahogy a péniszét simogatja, amikor megszólal.
– Mrs. Cruise, maga egy gondolatolvasó.
Nicole lecsúszik az ülésből és Harry széttárt lábai közé furakodik, majd előre hajolva a férfi öléhez, majd finoman nyalogatni kezdi a meredező hímveszőt. Először csak a szőrös heréit nyalogatja, majd bekapva őket szopogatja őket. Ez után a finoman végig nyalja a meredező farkat egészen a makkig, miközben ujjaival finoman játszadozik a golyóival.
A férfi szájáról csak halk sóhajok szűrödnek ki, amikor belenézve a vágyakozó szemébe lassan a péniszéhez hajolva csókokat lehel rá, majd nyelve henyével megnyalja, mielőtt lassan becsúsztatja a szájába és szopni kezd.
– Oh, igen ez az! Szopjon Mrs. Cruise – nyöszörgi Harry, ahogy megérzi a színésznő meleg ajkait körbe ölelni a hímveszőjét.
Nicole feje ütemesen fel-le bukdácsol a férfi ölében, miközben szopja az ágaskodó péniszét. Nyelvével a hímvesző minden ajkai között lévő részét igyekszik gondosan megsimogatni, miközben néha kicsit lassít, majd ismét gyorsit a szopása tempóján. Néhány perc elteltével engedi kicsúszni az ajkai közül a péniszt, ekkor felpillantva a férfi szemébe nézve fület hangon azt rebegi.
– Kérem uram, élvezzen a számba. Imádom a geci izét!
” Istenem remélem, most nem akar az arcomra élvezni, mert ha mégis na, akkor jól megnézhetem magamat.” Reménykedik magában Nicole, ahogy ismét a péniszhez hajol, majd tovább folytatja az ütemes szopást.
Harry élvezettel figyeli, ahogy a színésznő feje szorgalmasan fel-le bukdácsol, miközben a kiengedett szőke hajának tincseit időről időre hátra tűri a fülei mögé. Valahogy, az-az érzése, hogy Nicole most még jobban szopik, mint az irodájában. Hihetetlen meleg ajkai vannak, amik között a puha kis nyelve szinte úgy tekereg, mint ha kígyó volna. Úgy szopik, mint egy istennő.
Nicole most valahogy nem érzi annyira megalázónak csak egy kicsit furcsának a szituációt, mint néhány nappal ez előtt. Lehet, azért van, mert átszakadt egy lelki gát, amikor először megtette, és most utána már mindig könnyebb és könnyebb lesz. Az viszont biztos, hogy az a három pohár vodka, amit indulás előtt megivott segít neki egy kicsit feloldódni, minek hála nem találja annyira megalázónak vagy perverznek a helyzetet. Sőt a puncija kezd nedves lenni.
Harry Miller csak ül, a székben behunyt szemel, hátrafeszített fejjel, miközben egyre hangosabban sóhajtozik. Érzi, már nem bírja soká ezt a földön túli kényeztetést, amikor Nicole kiereszti ismét a farkát az ajkai közül. Felnézve látja, hogy valamit, mintha mondani akarna a színésznő, de nem érdekli. Két kézzel megfogja a fejét és visszairányítja a farkához.
– Ne hagyja abba, Mrs. Cruise. Mindjárt jövök!
Nicole engedelmesen ismét kitátja az ajkait, majd engedi, hogy a pénisz ismét becsússzon mélyen az ajkai közé.
Alig telik bele kis idő, amikor Harry összes izma megfeszül, majd a hímveszője szinte okádni kezdi a spermáját a forró ajkak közé.
Nicole megérezve a száj padlásán a sperma első sugarát egyszerűen lenyeli.
– Ó, igen ez az, nyelje csak… Mrs. Cruise – nyögi Harry, miközben testén görcsök szaladnak át, ahogy a színésznő ajkai közé pumpálja az egész adag spermáját. Amikor a görcsök alább hagynak, azt mondja. – Azt hiszem még nem végzett.
Nicole Kidman a szavak hallatán tudja, mire gondol a férfi, így engedelmesen tovább szopja férfi lankadó péniszét, egészen addig, amíg az utolsó magot is ki nem cumizza, és le nem nyeli, csak ekkor kiengedi az ajaki közül. Végül pihegve felnéz a Harry lábai között kuporogva a még mindig gyenge férfira, miközben megtörli a száját a kezének a hátsó oldalával.
Néhány másodpercig csendesen figyeli a férfit, majd végül visszaül mellé. A kabátja mellett lévő retiküljéhez nyúlva abból kivesz egy papírtörlőt és a smink készletét, végül neki áll a sminkjét rendbe hozni.
– Mrs. Cruise irigylem a férjét, hogy ilyen fantasztikusan szopó felesége van. – mondja Harry Miller, miközben elrakja a péniszét a nadrágjába.
Nicole az ocsmány szavakat hallva feltekint a kezében lévő kistükréből, majd egy szelíd mosoly kíséretében, azt kérdezi.
– Mért nem hív Nic-nek esetleg Nicole-nak, mint mások? Miért szolit még mindig Mrs. Cruise-nak ráadásul az után, hogy…. ?
– Hogy leszopott? Ezt a kifejezést keresete, Mrs. Cruise?
– Igen. – feleli Nicole kisé leforrázottan.
– Megígérem, hogy ma a klubba már nem hívom Mrs. Cruise-nak.
– Milyen klubba? – kérdi Nicole Kidman meglepődve.
– A Gentleman Klubba, ahol csak egy kis összejövetel lesz.
– Sajnálom, erről szó sem lehet! Nem mutatkozhatok magával sehol! Mi lesz, ha egy barátom vagy a férjem barátja meglát? – mondja kétségbe esve, Nicole.
– Nyugalom, nem fogja senki sem felismerni, se magát se pedig engem. – feleli nyugtatandóan a férfi.
– Ezt hogy érti?
– Hát, úgy, hogy ez egy nagyon exkluzív klub, ahova csak a meghívottak léphetnek be, de ők is csak állarcban.
– Tulajdon képen miféle klub ez?
– Hát, ez egy… nagyon különleges férfi klub, ahol mindenki kiélheti a legtitkosabb vágyait is anélkül, hogy a kilétét bárki előtt is fel kellene fednie.
Ezen szavakat hallva Nicole szinte egy csapásra rájön, hogy hova mennek.
– Ez egy szex parti? – kérdi riadtan Nicole.
– Hát, akár úgy is lehet hívni, de én jobban szeretem az exkluzív klub, kifejezést. – feleli Harry, miközben figyeli a színésznő reakciói.
Nicole ereiben a vér is meghűl, e hír hallatán. Vajon mit képzel róla ez az átkozott kis vénember? Azt gondolja, hogy mert kötöttek egy üzletet, amiben vállalta, hogy néhány éjszakát vele tölt, attól ő már egy kurva lesz? Hát nem!
– Egy szex partira akar elvinni? Arról szó sem lehet! Én nem vagyok kurva! – mondja felháborodottan Nicole.
– Nyugodjon meg Mrs. Cruise. Senki nem mondta, hogy maga kurva. – mondja nyugtatandó Harry Miller, majd néhány pillanat hatásszünetet követően folytatja – Ön csupán egy az álmait fel nem adni akaró asszony, aki kétségbe esésében felkeresett engem és felajánlotta, hogy ha segítek, akkor cserében mindenre hajlandó volna. Amit egyébként az imént már második alkalommal bizonyított.
Nicole szinte leforrázva hallgatja a férfi szavait. Még mindig nagyon ingerült, de tudja, hogy nagyon gyorsan le kell higgadnia. Nem szabad dühből beszélnie, de ez akkor nagyon nehéz, amikor ez az ocsmány kis törpe azt akarja, hogy vele menjen egy szex klubba, ahol valószínűleg minden férfi meg akarja baszni. Ilyen meghívásokat csak a prostituáltak szoktak kapni, de közülük is sokan visszautasítják! Ő viszont nem prosti és nem is kurva, hanem csak egy az álmait veszni nem engedő, kétségbe esett feleség, akinek a helyzetét ki akarja használni a saját perverz és beteges vágyainak a kielégítésére ez a hatalmaskodó kis senki. Az ugyan igaz, hogy ő ajánlotta fel, hogy csináljon vele bármit, amit csak akar vállalja, de ezt nem gondolta teljesen végig. Valójában azt hitte, hogy meg fog elégedni néhány szopással esetleg pár éjszakával egy lakosztályban, de azt álmaiban sem gondolta volna, hogy szó szerint veszi a szavait és ilyen beteges dolgot akarna tőle. Tévedett! Bizony nagyot tévedet, és most itt ül egy limuzinban, ami egyenesen egy szex partiba viszi, ahol ismeretlen férfiak akarják használni testét a piszkos vágyaik kiélésére.
Viszont, ha tényleg szeretné azt a szerepet, akkor nincsen más választása, mint el kell kísérnie ezt a kis perverz férfit arra a partira, mert, ha nem teszi, akkor elbúcsúzhat az államitól. Már pedig az egész helyzetbe azért került bele.
Nicole egy mély levegő vétel után azt kérdi.
– Kaphatok inni valamit?
– Persze ott a bár szekrény – feleli, Harry miközben oda mutat.
Nicole odacsúszik, kinyitja, majd tölt magának egy pohárral az első üveg viszkiből, ami a kezébe kerül, majd gyorsan lehajtja, végül azt kérdi.
– Még is mit kell ott csinálnom?
– Röviden szinte bármit, amit akarnak magától – válaszolja Harry nyersen, majd látva a színésznőt átjáró borzongást fojtatja – vagyis, ha mondjuk valaki meg akarja a seggét fogni, nem ellenkezik. De, akkor sem ellenkezik, sőt örömmel leszopja azt, aki ezt akarja magától. Vagy is, aki megkívánja, az élvezheti a teste minden porcikáját az elkövetkező órákban.
Nicole Kidman fal fehéren hallgatja a férfi szavait, miközben egy újabb pohárral hajt le.
– Lesz ott rajtam kívül még nő?
– Nem, csak egyedül ön lesz.
– Egyedül én? – kérdi megdöbbenve, de mivel választ nem kap Harry Millertől csak egy kis fejbiccentést, beletörődve azt kérdi. – Na és hány férfi lesz ott?
– Ez változó, de általában hat-hét, néha többen, néha kevesebb.
Harry válaszát hallva Nicole a férfira tekint riadtan, de nem felel, inkább tölt magának még egy pohárral, majd azt kérdi.
– Biztos, hogy soha senki nem tudja meg, hogy én is részt vettem egy ilyenen?
– Ha a partin a személy azonossága nem derül ki, akkor soha senki nem tudhatja meg, mivel ott senki nem ismer senkit. Na és az a szabály, hogy ott senki nem fedheti fel senki kilétét, különben sajátját is fel kell fennie. A partik létezéséről pedig, csak egy kis kör tud. A résztvevők, pedig saját érdekükből hallgatnak róla.
– Na és ha még is kiderülne, hogy ki vagyok?
– Olyan még nem fordult elő, de ha még is előfordulna, teszem, azt önnel akkor a nagyon kínos lenne az ön számára. Képzelje csak el, hogy éppen egy megbeszélést folytat, és fogalma sincsen róla, hogy a férfi esze nem az üzleten jár, hanem azon, hogy azon a partin hányszor és hogy volt meg neki. Vagy is, ha egy tanácsot elfogad tőlem, akkor soha ne fedje fel a kilétét senki előtt.
Nicole csendesen hallgatja a férfi szavait, miközben tölt magának ismét egy pohárral.
– Na és ez meddig tart, ez a parti?
– Általában hajnal három körül szokott véget érni.
– Hat óra! Ó, te jó ég! – mondja elszörnyülködve a színésznő, miközben lehajtja a következő pohárral is, majd azt kérdi.
– Ha vége a két hétnek, akkor biztos, hogy megkapom a szerepet?
– Csak az biztos, hogy közbe járok az érdekében. – mondja kihangsúlyozva Harry, miközben kipillant az ablakon.
– Mrs. Cruise, ideje döntenie, választania mit akar. Az első lehetősége, hogy ha azt akarja kiszállhat most akár az autóból, de ebben az esetben az álmai szerepére keresztet vethet, mert azt nem fogja megkapni és továbbra is járhat a meghallgatásokról meghallgatásra egy-egy kisebb szerepért. A másik lehetősége az, hogy bebizonyítja, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy mindenre hajlandó volna a szerepért, amit most be is bizonyíthat. Ebben az esetben, ahogy ígértem közbejárok az érdekében. Nos, mit választ?
Nicole Kidman ismét tölt magának egy porárral az üvegből, majd gyorsan a szájához emelve lehajtja, majd teljes testében megrázkódik tőle, ahogy lecsúszik a gyomrába.
– Vágjunk bele – mondja ekkor, olyan határozott hangon, ahogy csak tudja.
Harry arca felderül hallva a színésznő válaszát, majd az egyik ülés karfája alól kivesz kettő maszkot. Az egyik maszk egy ördögöt formáz és takarja az egész arcot, csak a szájnak hagy egy kis rést. A második maszk csak a szemet és az orr egy részét, ami egy macskaszemet ábrázol. A másodikat átnyújtja a színésznőnek.
A hangszórón ekkor a sofőr hangja megszólal.
– Uram, rögtön ott vagyunk.
Nicole Kidman kitekintve az autó ablakán látja, hogy egy nagy kastély kapuján hajtanak éppen be, amit fák szegélyeznek. A kastély előtt körülbelül kb. fél tucat jármű parkol a többség Cadillac, Lincoln, de van pár Limuzin is.
– Mrs. Cruise, tegye fel a maszkot, és nagyon vigyázón rá, hogy semmilyen körülmények között ne essen le. – mondja Harry, miközben felveszi a sajátját.
Nicole még egy alkalommal kitekint, majd jobban megnézve az állarcot észreveszi, hogy annak az anyaga valamilyen szövet, amit három elég erős gumipánt rögzít a fejére. Nincs már ideje teketóriázni, így óvatosan ő is felveszi az álarcát.
Harry kiszállva a Limuzinból invitálja a színésznőt, hogy ő is szálljon ki.
Nicole bár az imént gyorsan egymás után megivott viszkinek a hatását kezdi érezni, ennek ellenére a mellkasára, mint ha mázsás súlyok nehezednének, miközben fülében visszhangzanak a férfi szavai, miközben kilépve az autóból és körbe tekint.
Az ajtóban egy fehér teljes arcot takaró maszkban álló alacsony férfi lát álldogálni, aki cseppet sem titkolva tetőtől-talpig végig méri a testét.
Nicole bele borzongva veszi tudomásul, hogy az ajtó mellet álló férfi, gondolatban most vetkőzteti le.
– Mi a jelszó? – kérdi az ajtón álló, majd megnyalja a szája szélét, ahogy még mindig Nicole testét pásztázza a tekintetével.
– Paladin. – feleli Harry Miller.
Jelszót hallva a férfi kinyitja előttük az ajtót, majd ellépve előlük engedi belépni őket.
Nicole, ahogy ellép az ajtón álló férfi előtt egy pillanatra megáll a szíve is, ahogy érzi, amint az finoman megmarkolja a seggét. Először nem akarja elhinni, majd a következő gondolata az, hogy lekever a pimasznak egy pofont, de mikor hátra fordul, már csak az ajtót látja maga mögött becsukódni.
Közben Harry Miller magabiztosan megindul a kastély fő terme irányába, így neki is követnie kell, bár az előbbi incidens nagyon elbizonytalanítja, hogy valóban végig akarja-e csinálni az egészet, de már nem visszakozhat. Egy tágas terem bejáratába érve meglát csaknem egy tucat szintén állarcba öltözött embert. Mind férfiak!
Nicole körbe nézve kezd pánikba esni, ahogy gyorsan megszámolja, a teremben Harry Millerrel együtt tíz férfi van, akik mindegyikük egyforma, ördögöt ábrázoló maszkot hord. Az egész arcukat eltakaró maszk miatt nehéz valamit is megállapítani róluk, de az biztos, hogy öten fehér, hárman fekete és egy-egy sárga valamint kreol bőrű van közöttük. Az alkatukról igazából csak annyit lehet megállapítani, hogy a legtöbb átlagos magasságú, de egyikük a többiek közül kimagasodik, legalább egy fejjel. Ő egy valódi óriás. Egy fekete csupa izom óriás. Minden más megállapítsa nagyon nehéz. A többségük a kora körülbelül harminc-negyven évre tehető, bár lehetnek közöttük idősebbek is, úgy, mint Harry is. A többieket pedig nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól, főképpen, mert nagyjából mindenben átlagosak, na és persze mindegyikük ugyan olyan fekete öltönyt, fehér inget, de még a nyakkendőjük is, amit viselnek mindegyiküknek vörös színű.
Ahogyan belépnek, a terembe minden szempár rájuk szegeződik.
– Üdvözlök mindenkit uraim – mondja ekkor Harry Miller, majd így folytatja – Hadd, mutassam be mindenkinek a ma este sztárját…. Maryt.
A színésznőben az ütő is megáll, amikor Harry néhány másodpercet kivárva mondja, hogy Mary, a középső nevét, amit nem használ, így kevesen ismerik.
Felnézve összerezzen a férfiaknak az ő testére összpontosuló tekintetétől, szinte érzi, ahogy gondolatban már is vetkőztetik. Kezdi megbánni, hogy egy ilyen kihívó ruhát vett fel. Egy pillanatra letekint maga elé a padlóra, majd kis lelki erőt gyűjtve vissza néz a kis csoportra.
– Éljen a ma éjszaka sztárja – kiáltja öröm ittas és borgőzös hangon az egyik fekete bőrű férfi, miközben a poharát magasra emeli.
– Éljen. – visszhangzik a szobában, minden torokból, majd mikor elcsendesedik a moraj, a férfiak egyike-másikja megindul az irányukba. Egy sportos testalkatú, átlagos magasságú, fehér bőrű férfi megállva a színésznő előtt szívéjesen üdvözöli.
– Nagyon örülök, hogy megtiszteli a mi kis társaságunkat. Már mindannyian nagyon vártuk. Kérem, jöjjön bártan. – Ekkor az egyik karját Nicole-nak nyújtja, amit kisé bizonytalanul, de elfogad így sétál a többi férfihoz.
Pillanatokon belül maszkos férfiak kis csoportja veszi körbe Nicole Kidmant, aki először nagyon megretten, hogy most itt az igazság pillanata és már is bújhat ki a ruhájából, de meglepetésére nem ez történik.
Minden férfi illedelmesen és kedvesen megdicséri, hogy milyen csodálatosan néz ki, milyen szép a bőre, vagy éppen a parfümét dicséri. Ha nem lenne rajtuk a maszk, akkor azt is gondolhatná, hogy ez egy hétköznapi parti, ahol minden férfi igyekezik néhány kedves szót váltani vele.
Néhány pár perc elteltével, a barátságos légkörben kezd feloldódni, bár ehhez minden bizonnyal köze van az előzőekben elfogyasztott alkoholnak, ami a kellemes melegben még gyorsabban hatni kezd. Olyan érzése támad, mint amikor elkezdett járni a hollywoodi partikra jó pár évvel ezelőtt, amikor még szinte senkit sem ismert onnan. Azzal próbálja magát bátorítani, hogy ez valóban olyan, mint egy igazi parti, nincsen nagy különbség közte, azt leszámítva, hogy a parti végén ott nem kellet minden vendéggel szeretkeznie.
Még mindig ideges belül, de ezt igyekezik nem kimutatni.
Harry Miller, ahogy végignézi a férfiak gyűrűjében álldogáló színésznőt vegyes érzelmei támadnak. Egyrészt feltámad a bűntudata, hogy ezt a csodálatos kedves nőnek a kétségbe esettségét kihasználva odadobja egy csapat számára is idegen férfinak. Ö sem sejti, hogy kik rejtőzködnek az állarcok mögött, csak annyit, hogy minden bizonnyal gazdag unatkozó férfiak, akik már szinte alig várják, hogy az óra féltízet üssön és elkezdődjön az igazi parti. Már szinte sajnálja ezt a csodás teremtést, ahogy elképzeli, hogyan fogják sorba egymás után mindannyian megdugni minden lyukát. Viszont ezek a gondolatok nem csak a bűntudatát keltik fel, hanem a vágyait is.
– Hölgyem és uraim, itt van a frissítő! – mondja az ajtóban egy nagy tárcával a kezében megjelenő férfi inas, aki szintén olya fehér maszkot visel, mint az ajtón álló.
Nicole az első pohár pezsgő elfogyasztása után gyorsan egy másikért nyúl, miközben tovább fogadja a férfiak bókjait.
Amikor letéved a szeme a körülötte tobzódó férfiak gyűrűjének az ölére észreveszi, hogy bizony némelyiknek a farka már most éledezik, ami a nadrágjukon keresztül is nagyon jól kivehető. Ezeket a dudorokat látva egy röpke pillanatig elgondolkodik, azon, hogy ennyi hosszú hónap nélkülözést követően eljött a Kánaán. Viszont mikor ez végig fut, az agyán riadtan elhessegeti magától még a gondolatot is.
A vodkával keveredő pezsgőtől gyorsan egészen oldott állapotba kerül, amikor megérez egy finom érintést a seggén. Váratlanul éri. Először azt sem tudja eldönteni, hogy szándékos volt-e vagy csak véletlen, de mikor ismét megérez egy kezet a seggén már biztos benne, hogy nem volt véletlen.
A férfiak kezdenek begerjedni, a bátorságukat, gátlásaikat az ital nekik is feloldja.
Bár az első érintések, nagyon furcsák, mert nem szokta meg, hogy a testét fogdossa bár ki a férjén kívül. Először megijed kicsit az érintésektől, de aztán eszébe jutott, nem most van itt az ideje a szemérmeskedésnek. Mindenki tisztában van vele, hogy mért van itt. Megpróbál csak egyszerűen beszélgetni a férfiak koszorújában, mint ha a legtermészetesebb volna, ha közben egy-egy kéz megsimogatja, vagy megmarkolja a fenekét, esetleg az álló farkát a ruhán keresztül a fenekének nyomja. Néha elcsíp egy-egy mondatot, ahogy egymás között beszélnek róla a háta mögött.
– Nézd, milyen szép rúzs van rajta – mondja egyik férfi a másiknak.
– Téged tényleg a rúzsa érdekli? – kérdez vissza egy másik.
– Hát persze, mert amikor, majd szopja a farkam, kiemeli a rúzs az ajkait – feleli az első.
Egy másik beszélgetésből, pedig a következőket csípi el.
– Istenem, érezted, hogy milyen jó a segge?
– Hát persze, már alig várom, hogy jó mélyre beakasszak neki…
Az ilyen és az ehhez hasonló beszélgetések szűrödnek Nicole Kidman fülébe, akit egyrészt módfelett zavar, mert ugyan az lehet, hogy a férfiak körében az ilyen beszéd megszokott, de ő nem férfi és ráadásul éppen őróla folyik a társalgás, hogy hogyan és miképpen akarja az egyik és a másig megdugni. Másrészt érdekes módon nem találja annyira felháborítónak és megalázónak a beszélgetést, mint máskor, ennek valószínűleg az elfogyasztott alkoholnak is van némi köze.
Nem sok idő telik belé, amikor az egyik férfi bátorsága odáig nőjön, hogy miközben a színésznővel beszélget, egyszerűen egyik kezével megfogja az egyik mellét, majd néhány alkalommal finoman megmarkolja.
Nicole először megütközik a férfi otromba, viselkedésén és el akar húzódni, de aztán inkább vesz egy mély levegőt és próbál, úgy tenni, mintha csak az volna a legtermészetesebb dolog, hogy miközben éppen beszélget, valakivel az a mellét markolássza.
Először, amikor az első férfiak megfogták a seggét és a mellét nagyon zavarban és megalázva érezte magát, hogy nem adják neki meg a tiszteletet, de valahogy ezek az érzések úgy a harmadik pohár pezsgő után ezek az ellen érzései tompulnak. Már nem akar elhúzódni, amikor megérez egy kezet a seggén, vagy a mellén. Azt sem veszi rossz néven, ha valaki a szoknyája alá nyúl, bár ez a szűk szoknyája miatt elvetélt ötlet, amit hamar be is látnak a férfiak.
Az viszont kicsit váratlanul éri, amikor valamelyik férfi tenyérrel egy elég erőset ráver a seggére, ami a szűk szoknya miatt nagyot csattan. Teljesen meglepi az ütés, és nagyot szökken előre egyenesen egy másik férfi karjaiba, majd dühösen pillant vissza a háta mögött lévő férfiakra, miközben megsimogatja a sajgó ütés helyét.
Ekkor a sarokban lévő álló óra megkondul.
– Fél tíz.
Hallja Nicole ahogy a férfiak izgatottan mondják, majd azt mondja fennhangon az egyikük.
– Uraim itt az idő, hogy átvonuljunk a másik tetembe, de mielőtt ezt megtennénk, elkell mondanom a szabályokat azok kedvéért, akik még nem voltak itt. Az első és legfontosabb a titoktartás, ami vonatkozik mindenre és mindenkire. Soha senkinek nem szabad az éjszaka eseményeiről beszélni vagy akár célozni. Ismétlem soha senkinek. A második, hogy mindenki kiléte titok, és ha valaki leveszi valakinek állarcát annak ugyan az lesz a büntetése. Nos, most, hogy ezeket tisztáztuk akkor kezdődhet a játék. Nos, azt hiszem, akkor át is vonulhatunk a szomszéd terembe.
Nicole a férfiban felismeri Harry Millert, akinek szavait hallva összerezzen. A segge az ütés helyén, már nem is sajog, viszont úgy érezi, hogy a mellkasából menten kiugrik a szíve, amikor arra gondol, hogy itt az idő, hogy ezek a férfiak az állatias mocskos vágyaik kiélésére használják fel.
Az előzőleg elfogyasztott alkohol ellenére, ugyan kezdi a gátlásait lassan levetni magáról, de ez nem olyan egyszerű, ennyi férfival egy szobában. Főképpen úgy, hogy a testén a férfiak kezei barangolnak, de ugyan ez miatt is valahol mélyen kezdi élvezni a dolgot. Minden férfi esze csak azon jár, hogy mit fog csinálni vele. Ez kezd olyan lenni, mint egy megvalósult állom, főképpen az utóbbi időket követően, amikor szinte ünnepnap volt, ha férje, Tom otthon volt és férfiként közeledett hozzá. Most pedig itt van egy olyan szobában, ami tele van férfiakkal, akik késszek rá, hogy jó alaposan megdugják. Magától a gondolattól is bizseregni kezd a puncija, de az is lehet, hogy az a begerjedt férfi az oka, aki szorosan mögé állva az álló péniszét a farpofái közé nyomva, óvatosan mozog csípőjével, miközben két kezével a melleit markolássza.
– Kérem, uraim engedjük be a másik szóbába Maryt – mondja valaki, ekkor kissé kelletlenül elereszti a tapizó férfi a színésznőt.
Nicole lassan megindul a szomszéd szoba irányába, de a seggén még mindig valakinek a keze pihen.
A szobába belépve körbe tekintve a szíve elszorul, mert a szoba falai gazdagon díszítettek ugyan, de ez nem túlságosan érdekli, annál inkább a berendezés. A szobában csupán egy nagyméretű ágy található a szoba közepén körülötte pedig székek állnak.
– Nos, uraim, mielőtt elkezdenénk, következzen előbb egy kis játék. – mondja Harry, majd néhány másodperc hatásszünetet tartva folytatja. – Nagyon egyszerű, lesz, hiszen csak azt kell megtippelni, hogy Mary milyen bugyit visel. Aki eltalálja annak lesz először lehetősége ezt a csodálatos teremtés puncijába behatolni.
Harry szavaira lelkes zajongás támad, de csaknem pillanatokon belül elcsendesedik.
Nicole Kidman kicsit zavarban van, ahogy ott áll a férfiak között, akiknek a szemei most mind ő rá tapadnak, ahogy próbálják kitalálni, vajon milyen bugyi van rajta.
– Az biztos, hogy tanga. – mondja valaki, amire nevetés támad.
– Fehér tanga.
– Piros tanga.
– Fekete tanga – találgatják a férfiak, amit Nicole egyre izgatottabban hallgat.
– Mindenki tippelt? Rendben, akkor azonnal kiderül, hogy ki lesz az a szerencsés. – mondja Harry, majd Nicole-hoz fordulva azt mondja. – Nos, Mary, áruld el, milyen bugyi van rajtad.
A szobában szinte síri csend támad, csak azt lehet hallani, ahogy néhányan nagyobbat sóhajtanak.
Színésznőnek az állarcos Harry-ra tekintve olyan ötlete támad, ami a viszki és a pezsgő elfogyasztása előtt biztos, hogy még az eszébe sem jutott volna.
Finoman szája szélébe harapva előre hajolva benyúl a szoknyája alá, majd kicsit ügyetlenül, ugyan a szűk szoknyája miatt, de az egyik úját a bugyijába akasztja és lehúzza térdig, majd engedi, hogy a lábain a földre csússzon.
– Fekete tanga! – mondja Harry. Erre a férfiak közül egyikük öröm ittasan csap a levegőbe, miközben a többiek között csalódott moraj támad.
Nicole kilép a bugyijából, majd leguggolva felemeli bugyiját a földről ekkor ketten is kérlelni kezdik.
– Mary, kérlek, add nekem a bugyid!
– Nekem add, érezni akarom a puncid illatát!
Nicole az utóbbi férfinak dobja, aki mohon elkapja, majd a maszkon lévő orrnyílás részéhez tartva mélyet bele szippantva azt mondja izgatottan a társainak.
– Nedves a bugyija!
A társai ezt éljenzéssel és tapssal köszöntik, amire Nicole már igazából nem is jön zavarba, hiszen itt senkinek nincsen fogalma, hogy ö valójában ki. Valószínűleg, azt gondolják, ö is csak egy olyan lány, aki pénzért vállalta, vagy kitudja, hogy mit gondolhatnak róla, de valójában nem is érdekli.
– Nos, uraim foglaljunk helyet a székeken.
Minden férfi oda sétál egy-egy székhez, majd ott helyet foglalnak.
– Eljött az idő Mary, hogy megmutassad nekünk a csodálatos testedet. – mondja Harry Miller.
Minden szempár a színésznőre összpontosul.