A szádat keresem, a zihálásod csókjainkba fullad, miközben a szeméremtested simogatom, először csupán óvatosan az ujjaimmal megrajzolva a borotvált prémecskéd kicsiny háromszögét, majd lejjebb csúsztatva a oldalt a combjaid tövéig, végül a tenyerembe simítom az áhított kis csoda kelyhet, amely már felhevült és érzem a nedved első cseppjeit. Finoman simogatlak, egy – két ujjal a csiklódat, majd a szeméremajkak külső peremét, mind nedvesebb leszel, én pedig egyre merészebb vagyok, mind hosszabb mozdulatokat teszek – már a fenekedig csúsztatom a kezem. Megkérlek, segíts, irányíts, hogy Neked a legjobb legyen, a kezemet megfogva beljebb vezetsz, lágyan, óvatosan simogatlak, egyre mélyebbre merülve a csodás szirmaid közé, amíg meg nem érzem megnyíló hüvelyed… A teljes történet itt olvasható
sztori
A két cseresznyevirág
Csak a csiklójának adtam választ, és éreztem rajta, hogy neki kedvére való. Rögtön iszamossá vált. Nem használt szagosítót, rendkívül izgató, természetes illata volt. Lassan moccantgatta tomporát előre és hátra, mintegy irányítva, hogy erősebben vagy gyengédebben tartsam kis pöckösét az ajkam között. Olykor ráterítettein a nyelvem. Kezemmel szélesre nyitottam nagy szeméremajkát. Kis szeméremajka egészen aprónak látszott. Abbahagyta a mocorgást.
Belenyaltam a hüvelye nyílásába, kimerevített nyelvvel körbetapintottam bejáratát. Altestét valamelyest közelebb hozta a számhoz. Lassan csókolgattam hüvelye környékét, hüvelye nyílását váltogatva nyaltam lágyan, meg merev nyelvvel. Előrenyúltam, hogy tenyerembe vegyem a mellét, de kezem Elülső Cseresznyevirág arcát érintette – rátapadt Hátsó Cseresznyevirág keblére. Sajnáltam, hogy nem láthatom. Visszatettem a kezem Hátsó Cseresznyevirág tomporára, ujjammal megkerestem alsó nyílását. Nem vonta el, sőt egyenesen odatartotta… A teljes történetet itt olvashatod.
A kávézóban – szextörténet
A nő, akinek a ruhája most a derekáig fel volt tolva, a mosdónak támaszkodva tolta ki hátra a fenekét. Bugyija a bal bokája köré volt gabalyodva. A férfi mögötte állt teljesen felöltözve, csak a nadrágszíja volt kikapcsolva és a nadrágslicce nyitva: a fél feneke kilátszott a nadrágból. Vadul és gyorsan dugta a nőt, aki nagyon élvezte. Talán még a férfinél is jobban. Csak a tükörhöz közelebbi nő arcát láttam, aki észrevett, és engem nézett, miközben a pasija hátulról keményen megrakta. Amint észrevett a nő, azonnal sokkal kéjesebben nyögdécselt. Kiöltötte rám a nyelvét, majd lassan, érzékien megnyalta az ajkát. Egy ideig csak sóbálvánnyá dermedve álltam és néztem, hogy mi történik. A nő egyik kezével elengedte a mosdót, és masszírozni kezdte vele saját mellét a ruháján keresztül. Aztán hátranyúlt a kezével, és megütögetve a férfi fenekét jelzett neki… A teljes történet itt olvasható
A gyorskajáldában
– Na, jó,15 centissel is megelégszem! – válaszolta a lány, és hamiskás mosolyával kivillantotta a fehér fogsorát, és egy picit a nyelve hegyét is. Az éppen ügyeletes srác beszélte le a 30 centisről, merthogy azt úgyse lenne képes bekebelezni.
A srác kissé zavartan, de elnéző mosollyal állt neki a kenyér felvágásának. A lány, aki rendelt, átsétált a pult túloldalára, a srác mellé. Szabad bejárása volt: ő is ott dolgozott, akárcsak a srác. Vagy másfél fejjel volt alacsonyabb a magas szál legénynél, hosszú, göndör haja pedig hatalmas bogjaként hívta fel magára a figyelmet: érdekes színéről a srác sose tudta eldönteni, vörös vagy szőke. A lány arca minden esetre hajlamos volt a szeplősödésre.
Amikor a lány elkezdte rendezgetni a húst a kenyérben, a lány óvatosan mellé osont, szinte az oldalához bújt, úgy búgta a srácnak:
– Nagyon szexi, amikor egy férfi készít ételt.
A lány pontosan tudta, hogy a srác régóta vágyik rá, és a srác is jól tudta, hogy a lány ezt tudja róla, hiszen már próbálkozott nála. Nem kapott éppen egyenes elutasítást, de már hónapok óta évődtek anélkül, hogy egy arcpuszinál közelebb jutott volna a srác a csajhoz. Viszont azt is mindketten tudták, hogy a lány akkor hozta zavarba a srácot, amikor csak akarta. Ettől is rögtön elpirult, vékony teste még vékonyabbnak, előre dőlt tartása kicsit talán még görnyedtebbnek tűnt
Amikor pedig az oldalához simult a lány, nem tudott még zavartabb lenni, csak pénisze vált rögtön annyira meredtté, amennyire egyennadrágja csak engedte. Amikor a zöldségeket kezdte pakolni a szendvicsbe, egy pillanatra lenézett a lány testére: az egyenblúz szégyentelenül sok kigombolt gombjára, ami kicsi, de formás mellét gyönyörűen kiemelte.
Miközben a srác összeállította a szendvicset, a fejében egyre inkább összeállt, hogy eljött az idő. A lány ugyanis folytatta a hízelgést:
– Szörnyen fel tud izgatni, ahogy dolgozol. Nagyon érzékenyen nyúlsz hozzá. De a 30 centishez is. – Közben pedig lehúzta a fiú sliccét, belenyúlt a gatyájába, megmarkolta a merev péniszt, masszírozta, elővette, a kezében még nagyobbra és keményebbre nőtt. A lány azt hitte, már elérte végső állapotát, de valójában még váratott magára.Rettentően selymes volt a keze, de közel nem olyan selymes, mint egy vagina bensője, amit a fiú igaz csak egyszer, de már megismerhetett.
A srác zavarában folytatta, sőt el is készült a szendviccsel. Épp azt kérdezte volna meg, milyen ntetet kér rá a lány, amikor lenézett, és látta, hogy a lány nem kevés előnedvességet csikart elő az előbőre alól – ezt ugyan érezte, ahogy azt is, hogy a lány kezét teljesen összekente, de azt csak most látta meg, hogy egy nyúlós csepp a szendvics kellőz közepébe talált be. A lány követte a fiú tekintetét, és még több nedvességet kimasszírozva így reagált:
– Nem baj, legfeljebb nem kérek rá öntetet. – A hangja szinte suttogott a huncutságtól, majd elengedte a péniszt, a sráct megkerülte hátulról, felkapta a szendvicset, és elindult felfelé a lépcsőn. A fiú kicsit lassan reagálva követte a lányt, és a lépcső aljában megcsodálhatta a lány combjait, amik a rövid szoknyája alatt villogtak. Valahogy felizgatta a sportcipő és a fehér zokni.
Dermedten állt a korlátba kapaszkodva, amíg a lány olyan magasra nem ért, hogy belátott egészen a vakító fehér bugyijára a szoknya alatt. Ő ezt a pillanatot választotta ki, hogy hátraforduljon, és kacsintva biccentsen a fejével, hogy kövesse már a csupaszon meredő péniszű fiú.
A srác körbenézett, de az üvegajtón át látta, hogy az éjszakai sötétségben már sehol senki nem volt. Most járt le a nyitva tartás, de nem vesződött, hogy bezárjon. Ha meglátják, hát meglátják, fölment a lány után.
Mire felárt, a csaj már a galéria korláta melletti széken ült, és az asztalra könykölve falatozott. Nem vitte túlzásba: egy-egy zöldségdarabot a szájába vett, majd elszopogatta a gecis falatokat. A fiú pénisze ütemesen verni kezdett, a srácon türelmetlenség lett úrrá. A lány odanézett, majd pár centiről csókot lehelt a makkjára. A srác ezt már nem bírta tovább: egyik kezével kirántotta a széket a lány feneke alól, a másikkal pedig megtartotta a hónaljánál fogva. A csaj torkán, összekent száján csak egy rövid, meglepett sikoly törhetett fel. Két mozdulat elég volt, hogy a bugyi lekerüljön a lány fenekéről, és máris a combja közé került a méretes pénisz.
A fiú a lány csípőjét a saját csípője és az asztal pereme közé szorította, úgy dugta ütemesen, közben artikulátlan hörgés tört elő belőle. A lány beszélt, bár alig tudott fogalmazni, mert minduntalan megszakította a srác behatoló pénisze okozta élvezet:
– Na végre! De soká tartott neked! Végre megbaszol!
A fiú nem törődött, hová rakja a kezét, csak igyekezett minél szorosabban fogni a lányt, aki viszont az asztalnak támaszkodott, ami egyre jobban rengett az aktustól. Egy percbe sem telett, és már egyensúlyozni kellett a kidőlni készülő bútordarabon, amikor a lány bal kézzel megkapaszkodott a korlátban: a következő lökés hatására az asztal hangos csattanással felborult, a lány pedig rádordult a korlátra. Erősan, két marokkal megkapaszkodott benne, és hátratolta a fenekét. Felsőteste vízszintesen feszült a pénisz és a korlát között, miközben a fiú teljesen a dereka fölé tolta a szoknya szegélyét: két kezével a lány meztelen csípőjét fokta, és a feneket bámulva újra meg újra tövig nyomta benne magát.
Ekkor pénisze nagyobb és keményebb lett, mint amire a lány számított, mire a kis nyögdécselést hosszadalmas, élvezkedő „Ó!” tört fel. A lány gondolt egyet, lehúzta magát a pénisztől, és a korláthoz simulva szembefordult a sráccal. Egy mozdulattal ledobta magáról felsőjét: melltartót nem viselt, ugyanakkor az egyensimlédere még mindig rajta maradt, ezzel nem volt ideje, kedve foglalkozni. A fiú odalépett hozzá és átkarolta.
A lány fenekét a korlátnak támasztotta, mintegy ráült, és mindkét lábával átkarolta a srácot, akinek a pénisze a vagina bejárata után kutatott. A lány elkezdte kigombolni a fiú ingét: amikor a felénél tartott, akkor csusszant be a makk, majd a teljes férfi nemiszerv egészen tövig a lányba, aki a hirtelen gyönyörhullám hatására széttépte a fiún az inget.
Már nem volt elég, hogy a lábával átkulcsolta és vonta magába a fiút, mindkét karjával átkarolta a meztelen férfi felsőtestet, és melleit a férfi mellkashoz préselte. A srác egyik karjával a lány meztelen felsőtestét karolta át, másikkal a fenekét stabilizálta, és durván baszni kezdte. Tövig nyomta, amíg bírta, de aztán már csak az volt a lényeg, hogy minél gyorsabb legyen. A lány nem tiltakozott, csak annyit suttogott ütemesen megszakítva a fülébe, hogy „még, még, még”.
Lassan, hosszú, vonító, felszabaduló hörgés tört fel a lányból, aki megmarkolta mindkét kezével a lány fenekét, felemelte a korlátról, és egy még álló asztalra döntötte. Csak arra az időre húzta ki a péniszét, hogy a lány hasra fordulhasson az asztalon, a fiú pedig lassan tövig hatolt a lányba, aki hangos „Ú”-val válaszolt. A fiú újból és újból tövig hatolt olyan lassúsággal, ahogy csak bírt, és amikor nem bírta, akkor sem gyorsított, csak belemarkolt a lány combjába a kezével, és mikor végre lassan, de biztosan elérte azt a csúcsot, amit még soha, éppen kihúzta a péniszét: akkorát spriccelt, hogy nemcsak bemocskolta a lány gyönyörű haját, hanem jóval a feje fölött csattant a padlón.
A padon felejtett bugyi – szexnovella
Hátradőlt a kényelmes, puha karosszékben. Selyemharisnyás lábát szétterpesztette, felrakta az asztalra, és közéje állította vőlegénye fényképét. Felhúzta szoknyáját. Nem volt rajta bugyi. Hófehér combjait szétnyitva látni lehetett alsórésze sejtelmes feketeségét. Ábrándozva, és epekedve nézte vőlegénye fényképét, majd megragadta a gyertyát, és vékonyabbik végével megkereste izgalomtól hatalmasra duzzadt csiklóját, majd lassan kör – körösen izgatni kezdte azt. Miután teljesen benedvesedett, a gyertya végét lejjebb csúsztatta, és egyetlen lökéssel tövig nyomta vágyakozó testébe, majd a hirtelen izgalomtól nagyot nyögött. A gyertyából csupán annyi lógott ki, hogy meg tudja fogni a végét. A szerszám lassan előbújt, majd újra elmerült. Ez a mozgás a vágy növekedésével egyre gyorsult. Másik kezével megkereste csiklóját, és azt is elkezdte simogatni. A gyertya ekkor már hihetelen sebességgel mozgott benne. A nő vonaglott, egyre hangosabban nyögdécselt… A teljes történet itt olvasható
Bekötött szemmel – szextörténet a feleségemmel
A férfi közben szájával valahogyan megszabadította feleségemet a kombinéjától. Feleségem a férfi kajai közé zárva vele szembe fordult, és most ő kezdte el szájmunkájával megszabadítani őt a trikójától. Először az egyik, majd a másik vállpántot szakította el. Ilyen erős fogai vannak, jó lesz vigyázni. (Később kiderült, hogy tépőzárral voltak a pántok a trikón is és a kombinén is összefogva.) Annak ellenére, hogy a vállpántok szabadon lógtak, a trikó nem hullt le, rátapadt a férfi testére. Feleségem látványnak is izgató szájmunkával nyalta egyre lejjebb a trikót a szép kisportolt izmos testről. Ahogy haladt lefelé, le kellett térdelnie, és továbbra is szájával nyelvével görgette a már gyűrűvé alakult trikót. Szájával most már a férfi szeméremteste körül ügyködött… A teljes történet itt olvasható
A tanárnő
Ott ért egy kellemes meglepetés. Ugyanis az otthonka izgatóan szétnyílt és láttam, hogy bugyi az nincs a csajon. De még nem mertem semmi akcióba kezdeni. A háta mögé kerültem és a válla fölött áthajolva tettem a helyére a kottát. Zsuzsa köszönömként a fejével nekem dőlt és szerintem azonnal érezte, hogy a zongora alatti látvány jót tett az ingereimnek. Mondanom se kell, két perc múlva az a fránya huzat megint levitte a kottát és én már úgy buktam le, hogy onnan nem jövök fel, amíg közelebbről meg nem nézem a punciját. Amikor elkezdtem a zongora alatt négykézláb mászni és megérintettem a térdeit egy pillanatra megbicsaklott a zene, majd folytatta tovább. Felnéztem, ő meg le rám és megnyalta az ajkait. Na gondoltam ebből nagy nyalakodás lesz… A történet folytatása itt
Váratlan szerencse – SM történet
Váratlanul hivatott az Intézmény nagyhatalmú csoportvezetője és egyben igazgató helyettese is. A kékharisnya típusú öreglány pártkörökben felettébb befolyásos valakinek számított, és nem lebecsülendő, de a munkásőrségnek is oszlopos tagja volt.
– Hallom Gyulám, hogy bajban vagy – meredt rám savószín szemeivel, amitől menten a hideg futkosott végig a hátamon, s lábaim citerázni kezdtek.
Na ez megint készül valamire! – fordult meg bennem.
Kis hatásszünet után még egyszer lesújtón végignézett rajtam, miközben ragyáit piszkálgatta ripacsos orcáján, majd így folytatta.
– Elkapartad magadat a munkahelyeden s ennek nálunk is hatása lesz: megszűnik a mellékállásod. Értjük egymást Balogh úr?
Megrökönyödve meredtem rá.
– De hát mi bajotok velem Borikám? – nyögtem halálra váltan. – Hiszen a gyárban megkaptam a büntetésemet a kimaradozásokért.
– Nem eleget! – vágta rá szigorúan. – Mint már említettem kénytelenek leszünk megvonni elsejével a mellékfoglalkozási engedélyedet.
– Borikám, ha istent ismersz, nem teszed ezt velem! Miből élek, ha elesek ettől a havi 1200 Ft-tól is?
– Legfeljebb kevesebb marad nőkre, piára meg kártyára, Balogh úr! – köpte az arcomba gúnyosan a szavakat, miközben savószín szemeit egy pillanatra sem vette le rólam. Úgy bűvölt, mit csörgőkígyó az egeret.
– Ezt nem gondolhatjátok komolyan Borikám!
– De, egészen komolyan gondoljuk. Holnaptól be se gyere! A gazdasági irodán majd elszámolnak. Meleg a pite Gyulám.
– na, de ennyire? – néztem rá esengve, mire kőkemény szíve meglágyulni látszott. Mintha eszébe jutott volna valami mentő ötlet. Homlokát ráncolva rejtélyes mosollyal kibökte
– Lenne egy megoldásom számodra. Kifested a cellámat, kitapétázol nálam. Busásan megfizetlek.
– És utána, mi lesz utána? – kapaszkodtam szavaiba kétségbeesetten.
Megvetően végigmért, perzselő tekintetével végigsiklott rajtam, de úgy, hogy a víz csurgott végig a hátamon, majd tekintete megállt s elidőzött ágyékomon, aztán megszólalt sejtelmesen.
– Lesz munkád utána is, ha okos leszel… Hétfőn reggel jelentkezzél nálam teljes felszereléssel. Most pedig elmehet Balogh úr!
Hétfőn aztán vödörrel, ecsettel, létrával felpakolva megjelentem Borcsánál. Merthogy magamban belül mindig csak Borcsának hívtam ő főnökasszonyságát. Borcsa elvtársnő régi, rókalyukszerű, mosókonyhából kialakított lakásában fogadott.
Felvázoltam neki a munka ütemezését, a körülbelüli költségeket. A díjazást rábíztam. Tárgyalás közben tisztességesen kínált pálinkával, sörrel, s emberi hangot próbált megütni. Ez meglehetősen nehezére eshetett, mert a sok idióta brossura és különféle pártszemináriumok hatására kezdett begolyózni, és rém magasan hordta az orrát. Mindenki rettegett tőle, mindenki gyűlölte a háta mögött. De szemből hízelegtek neki, és megalázkodtak előtte. Egy szavába került, és fönn, az elvtársi régióban rögtön intézkedtek. Velem mindenesetre nyájasnak mutatkozott.
– Bocikám, pia a hűtőben, kaja ugyanott. Egyél, igyál, de dolgozzál, ne lazsálj! Ötkor itthon vagyok, főzök valamit, aztán segítek. Most rohanok be! Délután fegyelmi tárgyalást vezetek. Igyekszem haza. Na, szí’ haver! Munkára fel! – mondta, és elviharzott.
Én pedig nekiláttam a régi tapéta levakarásának. Munka közben igencsak megizzadtam és elfáradtam. A folyadékhiányt a hűtőben talált sörrel pótoltam. Mire Borbála hazaérkezett a falak lecsupaszítva álltak. Ő rögtön felmosott, én meg sörömet szopogatva pihentem addig. Hamarosan a vacsora is elkészült. Meg kell adni, igen finom falatokat tudott készíteni, pártnagysága létére. Így senyvedtem már nála három napja, amikor eljött a szombat. Ő is otthon maradt, és kettesben könnyebben haladt a munka. Mivel már a tapétázásnál tartottunk, én egy fekete klottgatyában szorgoskodtam félmeztelenül, Borbálán meg csupán egy szellős otthonka volt a májusi melegben. Este kilenc óra fele végeztünk, és vacsorához ültünk. Azaz, csak én ültem, mert Borbála nem evett, kiszolgált, mint valami méltóságos urat.
Észrevettem, hogy csak úgy önti belém a pálinkát, és valahogy más, mint rendesen. Még ő is felhajtott egy-egy kupicával, vacsora után pedig vörösbort hozott. Cigarettával kínált, és sűrű pislogás közepette elárulta a titkot.
– Hamarosan kiemelnek…
– Nocsak – bámultam rá –, első titkár leszel?
– Az nem, de igen jó helyem lesz. Talán tudnék érted tenni valamit. Kellene nekem egy mindenes.
– Személyi titkárféle? – lelkesedtem a fél liter pálinka hatása alatt.
– a túlzás, de kell mellém egy mindenes, aki elintéz ezt meg azt. Amolyan személyi szolgálattevő.
– És rám gondoltál – folytattam izgatottan.
– Hát, ha okos lennél Gyulám, megfoghatnád az isten lábát! De ezért áldozni is kell!
– Áldozok én Borikám, szívesen, csak szabaduljak a gettóból, már nagyon kiáll a rudam.
– Szóval tetszene a dolog?
– Benne lennék.
– Na, erre igyunk! – mondta, és pálinkát töltött. Koccintottunk. Az ital teljes ködfelhőbe borította az agyamat.
– Tudod, ilyen beosztásban nem nézik jó szemmel, ha nincs az embernek valakije. Szóval érted a szitut?
– Értem hát, vegyelek el feleségül?
– Nem erről van szó. Nekem egy személyi szolgálattevő kell.
– Értem, egy nem hivatalos pali! Aki viszi a táskádat, este meg teszi, amit kell.
– Hát, valami ilyesféle, de szigorúan csak köztünk maradjon! Tudom, milyen lepcses pofád van Gyulám, de azért megfelelsz. Neked is érdeked, nekem is! Na, megegyeztünk?
– Meg! – csaptam az asztalra. – Mondjad, mi a dolgom, aztán isten neki!
Borcsa arcán kigyúltak a pattanások. – Akkor munkára föl! – mondta belelkesedve.
– Kaphatnék esetleg még egy kis szíverősítőt, Borám? – riadtam vissza a rám váró megpróbáltatásoktól.
– Már hogyne, drága Gyuszikám! – készségeskedett Bora, és telebuggyantotta a poharakat.
– Rögtön jövök – mondta. – Addig mássz fel a létrára, Boci! – adta ki az ukázt a fürdőszobából. Én bambán felmásztam, ő meg egy korbáccsal a kezében, anyaszült meztelenül beballagott, és megállt a szoba közepén. Az ütleget jól megsuhogtatta, és végigvágott vele a hátsó felemen.
– Gatyát le! – rikoltotta a korbácsot rázva.
Ijedten dobtam le magamról glottgatyámat. Gondoltam, mi történhet? Legfeljebb, ha nagyon, muszáj, megkefélem ezt az őrült nőt.
– Na, Gyulám, most olyat játszunk, hogy én vagyok a te rabszolgád, és azt teszem, amit parancsolsz!
– Öltözz fel! – dadogtam szememet eltakarva, mert a látványtól borsózni kezdett a hátam. Ugyanis Borbála egész combját fekete szőrzet borította, sőt a hasát, de még a melle közét is. Két hegyes bimbója viszont feszesen meredt rám. – Atya isten, öltözz fel! – nyöszörögtem önkívületben. – Nem, ilyen nincs – motyogtam, inkább csak magamnak befelé.
– Gyere le! – vágott végig rajtam. Amikor nagy nehezen lekecmeregtem, kezembe adta a korbácsot. – Én vagyok a te rabszolgád. Üssél, ne kímélj! Alázz meg!
– Na, de ilyet! Borikám, ezt nem kívánhatod! – vonakodtam.
– Üssél, üssél! Alázz meg, te pipogya fráter! – hörögte rekedten, és négykézlábra ereszkedett előttem. Remegve emeltem fel az ütleget, és mielőtt odavágtam volna, megnéztem, hova ütök. Iszonyodva meredtem hátsó combjaira. Egészen a segge partjáig fekete szőrrel benőtt burzsinttal borította be a jó isten.
– Uramisten, ne hagyj el! – rebegtem, és odahúztam neki.
– Még, még! – vinnyogott. – Én meg abriktoltam rendesen. Erre kezdett begerjedni. – Ülj fel a hátamra! Én vagyok a kutyád, alázz meg!
– Jó, felülök – adtam meg magamat –, de hogyan alázzalak meg?
– Szidjál, pocskondiázz! Mondj el mindennek!
– Ahogy akarod, Borikám! Te büdös, rusnya féreg! – puff, húztam szőrös valagára. – Te munkásnyúzó, te átok! – puff, és megint lesújtott a korbács. Ettől irtóra begerjedt, és elindult velem a fürdőszoba felé. A fogasról lekapott valami kutyahám félét, és magára tette.
– Én vagyok a szánhúzó kutyád… – lihegte. – Üss, szidj, ne sajnálj!
Ha csak ez hiányzik, gondoltam magamban, megkapod, amit a beosztottjaid suttognak a hátad mögött. – Te karrierista kurva! A rosseb essen a bőrödbe! Nesze, nesze, gyí! Ne te ne, pártbarom!
Így lovagoltam, csépeltem, szidalmaztam, míg ő habzó szájjal, kócosan, lógó hajjal, csuromra izzadt szőrzettel vonaglott alattam. Egyre jobban felizgult. Bennem meg dolgozott a szesz.
– Üssél, ne kímélj! – könyörögte zihálva, én meg csépeltem, ahogy bírtam. Annyira belejöttem, hogy már kezdtem élvezni a dolgot. Természetesen ebben közrejátszott a rengeteg pia is. Ő csak nem akart betelni… Aztán egyszerre lelökött magáról, fejét a padlóhoz nyomta, farát felemelte a plafon felé, és szétterpesztette oszlopszerű szőrös combjait… Lucskosra élvezett, hatalmas szeméremajkakkal keretezett nemi szerve csapzottan tátotta ki mohó száját…Én elkábulva, állati gerjedelemtől fűtve gondolkodás nélkül bíborlándzsámra tűztem. Amikor elértem a méhét, iszonyúan elkezdett vinnyogni, úgy szűkölt, mint egy szuka.
– a pofád úristenit! – húztam rá a korbáccsal attól félve, hogy a szomszédok kihívják a rendőröket a hajmeresztő vinnyogás hallatán, de ő csak nem hagyta abba. Valahogy befogom a száját, gondoltam, de első próbálkozásomra beleharapott a kezembe, így hát kénytelen voltam betömni a glottgatyával. Na, ettől elcsendesedett.
Kielégülten, félig ájultan fordultam le róla. Mire magamhoz tértem, ő már újra otthonkában sürgölődött körülöttem, és egy pohár hideg sörrel kínált. Miközben mohón ittam, dülledt szemmel bámultam rá, mint egy kísértetre. Elkapva tekintetemet, egy köteg százast nyomott a markomba, és így szólt:
– Tartsd a pofád! Ha nem ugatsz, haverok leszünk, de ha eljár a szád, kinyírlak!
– Nekem, Borikám? Inkább a nyelvem harapom le, minthogy egy szót is. Meg aztán ki hinne nekem? – vigyorodtam el, rádöbbenve a helyzet fonákságára.
Vasárnap már csak a tapétaszegélyek felragasztása és a bútorok helyrerakása maradt hátra. A munka is lazább volt, a hangulat is oldottabb. Borbála egészen feloldódott.
Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy az előző esti korbácsolás, vagy a szép, újjávarázsolt lakás hatására, de mindenesetre röpködött körülöttem. Fején kis fityula, előtte fodros kötény, sütött-főzött, itallal kínált. Szóval nagyon kitett magáért. A lemezjátszón a Székelyfonó szólt, minden ünnepinek hatott. Miután befejeztem a munkálatokat, asztalhoz ültünk. Borbála pezsgőt vett elő a hűtőből, koccintásra emeltük a poharakat.
– Gyulám, az új lakásra és az állásomra; mától fogva igazgatónő vagy titkár elvtársnő vagyok! Erre igyunk! Proszit!
Én nagy szemeket meresztve, óvatosan kérdeztem meg:
– És mi ez az igazgatónőség, Borika? Itthon szabad így mondanom, remélem? – kaptam a szám elé a kezemet, mintha attól félnék, hogy rosszul szólok.
– Szabad, de, csak ha senki se hallja! Bár, mert a falnak is füle van, legjobb lenne, ha elvtársnőnek szólítanál itthon is. Sose lehet tudni.
– Borbála elvtársnő, mi lenne az, az új beosztás?
– Fiam, igazgatók lettünk, igaz, hogy csak hetven ember tartozik alám, de ez már beosztás. A tyúkfarmnak kell az erőskezű vezetés, és mivel egyben van az apaállat-teleppel, így azt is átveszem. De ez csak mellékes, mert a főállásom a pártfunkcióm: járási instruktort csinált belőlem a Zarga elvtárs.
– És a munkásőrség, azzal mi lesz?
– Természetesen azt is viszem, de csak közlegényként, mert a pártot védeni kell, Gyulám.
– Ó, Borbála … elvtársnő, ennyi rangot hirtelen, nem is tudom, hogy lehet ezt bírni energiával! – hízelegtem neki.
– Ne félts, majd lesznek helyetteseim… És még megtartom a fegyelmi bizottsági reszortomat is, ha már kiharcoltam négy éve. És beválasztanak a HNF-ba, mert kell ott is egy megbízható káder. Szóval, Gyulám, emelkedik a csillagunk.
– Bocsánat, csak a tiéd, az én szekerem rúdja meg kifelé áll.
– Mondtam már, ha okos vagy, megfoghatod te is az isten lábát. Már beszéltem rólad az elvtársaknak. Ismerik a Tyutyu haveroddal való viszonyodat, mindent tudnak rólad. Havi hatért simán átveszlek az apaállat-telepre.
– Hova? – kérdeztem megrökönyödve, azt gyanítva, nem jól hallok.
– Oda, oda, mégpedig inszeminátornak. Szükség lesz bizalmi emberre!
– Atyaisten, én inszeminátor, hiszen még egy szemináriumom sincs! Mit kell ennek az izének ott csinálni?
– Semmit. Nem kell ahhoz nagy ész, Gyulám!
– Na, az jó… kicsi munka, nagy pénz, kevés ész, ez kell nekem. Mi lenne a dolgom?
– Hát, amolyan lófaszigazgató lennél… Ahhoz csak értesz, nemde?
– Micsoda? Boriskám, ezt a szégyent! Hogy én, na nem! Egy Balogh, lófaszigazgatónak? Ezt, nem vállalom!
– Most meg mi a baj? – nézett rám Borbála aggódva, és egy pohár pálinkával próbálta lelkivilágomat helyrebillenteni.
– Hát, tulajdonképpen elvállalhatnám – hebegtem, lenyelve a pálinkát. – De, csak másodállásban végzem! Nem röhögtetem ki magamat.
– Gyulám, a pénznek nincs szaga. Itt megfognád az Isten lábát. Annyi csirkét viszel haza, amennyit nem szégyellsz. Ezt természetbeni juttatásként kapnád tőlem. És amit sikeres búgatás, hágatás esetén a szaporulat után prémiumban kapnál, az sem akármi. Gondolkozz! Nem érdekes, hogy mi van az ember munkakönyvében, csak az, könnyen jut-e a húsosfazékhoz, vagy nehezebben. Miért, most mi vagy?
– Egy senki, egy ötezer forintért robotoló nímand a gettóban. Nincs se ünnepem, se vasárnapom, csak kommunista szombatjaim vannak.
– És mi lehetsz?
– Fehérkesztyűs úriember, Borám!
– A kesztyű, az stimmel Gyula, de az úriember? Hm, ehhez még csiszolódnod kellene.
– Tudom, a marxista etika, esztétika, Lukács töke.
– Nem a Lukács töke, te tökfej! A Tőkét Marx elvtárs írta!
– Lukács töke, Marx töke, nekem egyremegy.
– Fityfenét! Óriási a különbség, te mafla!
– Hát nem is tudom. Annyira összezavartál, olyan hírtelen jött ez a nagy lehetőség, hogy aludnék rá pár hetet.
– Csak semmi kibúvókeresés, ez pártfeladat Balogh elvtárs! – jelentette ki Borcsa felajzva, s alányúlva csavart egyet a zacskómon. Azt hittem, menten kilehelem a párámat.
– Dehát nem vagyok párttag – vágtam ki az utolsó adumat. Borit ez nem érdekelte, elengedte a füle mellett lamentálásomat, és ellentmondást nem tűrően kijelentette:
– Majd leszel! Ha kell, visszadátumozva elkészíttetem az igazolványodat, akár 1945-ös dátummal, ha kell! Visszamenőleges hatállyal reaktivállak!
– De Borikám, csak négy éves voltam akkor?
– Nem számít, semmi sem számít – hörögte, bepárásodott szemeit rám meresztve, otthonkáját letépve szembefordult velem.
Most a változatosság kedvéért új figurát dobott be. A korbácsolás előtt meg kellett kötöznöm, muszáj volt egy párszor leköpnöm, és amikor kiélvezkedte magát, ráadásnak jöhetett a lovaglás, szidalmazásokkal spékelve. Végül pedig a bokafogás, az állatias szűkölés és vinnyogás, s a szőrös combok fortyogó vulkánjának lecsillapítása. Mitagadás, én is teljesen megvadultam, és teljes dühvel, szadista indulattal elégítettem ki ezt a szerencsétlen némbert. Miután ezt a nehéz harci feladatot letudtam, megfürödtünk, és Borbála baby doll-ba öltözött. Felbontottunk még egy üveg , pezsgőt, és halk zene mellett beszélgettünk. Borbála olyan őszinte volt, mint talán még soha senkivel.
– Gyulám! Tudom, hogy mit gondolsz rólam, de nem érdekel. Egyet vegyél tudomásul, hogy valahol én is ember vagyok. És bárhogy titkolom is, nő. Nekem is vannak igényeim, nekem is hiányzik a szex. Azt hiszed, hogy jó nekem ez a hülye kékharisnya póz? De hát valamivel el kell nyomnom a gyengéimet, pótolnom kell, amit az élet megtagadott tőlem. Ki akar egy ilyen nőt? Minek nekem gyerek? Hogy szégyelljen, ha rám néz; vagy az is ilyen legyen!
– Igazán sajnállak Borbála! Mit tehetek érted?
– Csak annyit, hogy néha feljössz, kisegítesz. Csak biológiailag, mintha egy állatot hágnál meg. Nekem úgy is jó.
– Mint egy kecskét?
– Mint egy kecskét. Ha erre van gusztusod, kecske leszek, nőstény kecske!
– De Boriskám, hogy a fenébe lettél te ilyen?
– Hát ez az! Állítólag valami mellékvese daganatom volt hétéves koromban, akkor kezdtem el szőrösödni. A daganatot később levették, de szőrzet megmaradt. Ó, ha tudnád, mennyit sírtam miatta, hányszor akartam öngyilkos lenni! Nem tudhatod, hogy én mennyit szenvedtem. Nekem nem lehettek ábrándjaim szép ifjú hercegekről, nekem senki sem udvarolt. Mindenki elhúzódott tőlem. Még barátnőm sem volt soha. Ó, ha tudnád, milyen borzasztó, ha nem kellünk senkinek!
– Ezért gyűlölöd az embereket?
– Csak a boldog embereket, Gyulám. Amikor valaki az osztályomról férjhez megy, gyereke születik és gratulálni kell, akkor én meg tudnám fojtani. Istenem, mi az én bűnöm, miért lettem én ilyen csúf? Pedig az anyám szép volt, szép még most is. Nézd! – vette elő a fényképes dobozt és egy halom képet borított elém. Szülei, testvérei, egy csomó kisgyerek, az egész család. Szépek, helyesek, vidámak. Csak ő komoly mindig a képeken.
– a testvéreidet is irigyled?
– Hova gondolsz, akkora állat azért mégsem lehetek! A gyerekeiknek én vagyok a keresztanyja, ők tartják bennem a lelket. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, nem bámulnak meg, nem húzódnak el tőlem.
– És az anyád?
– Sajnál, de nem mutatja. Belül ő is szenved. Támogatom őket, és büszkék rám, a karrieremre. Pedig hidd el, a karrier nem érdekel. Értük teszem, hogyha már ilyen nagy bánatot okoztam nekik azzal, hogy nem mentem férjhez, nem vagyok anya.
– Talán ha találnál egy jóravaló pasast, rendbe jöhetne minden … – próbáltam vigasztalni.
– Tudod, egyszer férjnél voltam, de azzal sem volt semmi szerencsém. A férjem idegbeteg volt, ráadásul hiperszexualitásban szenvedett, mindig rajta volt a kangörcs. Állandóan gyimakolt, kétszer be is véreztem, olyan durván bánt velem. Az anyósom egy átkozott hárpia volt, a drága fiával szinte kiüldöztek a világból. Egy életre megutáltam a férfiakat.
– És a nőket?
– Azokat is. Habár az utóbbi években megnyugodtam, megbékéltem a sorsommal. Már nem lobog bennem a gyűlölet. A karrierem, a munkahelyi és pártbeli sikerek kárpótolnak valamit – mondta maga elé meredve, s üstökömnél megragadva maga elé húzott. Savószín szemeit szemeimbe fúrva rákezdte. – Őszintén beszélek. Megcsinálom a karrieredet, a hátamon feljuttatlak a magasabb szférákba…! Nem, nem szeretetből, hanem számításból… Most a hónod alá nyúlok, s ha más szelek fújnak, ha összedől a piadesztal, amelyre állítottalak, ha leomlik a bálvány, te kihúzol a romok alól. Vállalkozót csinálok belőled, gazdag embert a megmentett pártvagyonból.
– De Borikám – hebegtem meghatottan, de ő betapasztotta balkézzel a számat, s jobb tenyerével megmarkolta heréimet. Így elhallgattatván még egyszer megismételte.
– Megcsináltam a szerencsédet, s cserébe te fogod megcsinálni az én szerencsémet, ha eljön az ideje… Hajaj! Kölcsönkenyér visszajár, Gyulám!
Egy teljesült kívánság – Gruppen történet
Zoé és én nagyon jó barátnők vagyunk. Egy irodaházban dolgozunk. És emellett egy albérletben is laktunk. Igaz nem egy irodában dolgozunk, de szerintem ez nem is nagy baj. Már 3 éve dolgozunk itt és ismerjük az épület minden zegét-zugát! A portán dolgozó fiúkkal is jóban vagyunk. Zoé egy ötéves kapcsolat után költözött hozzám. Nekem csak pár hónapos kapcsolataim voltak eddig. De nem is nagyon törtem magam, hogy ennél hosszabbak legyenek. Az utolsó srácnál telt be a pohár. És úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom egy ideig a pasikkal. Zoé egy ideje feni a fogát az egyik kollégájára, Leventére. A végén sikerült összehozniuk egy randit, ami nagyon jól sikerült! Az albérlet ilyen szempontból is tökéletes mivel két külön szoba van. Így nem nagyon kell alkalmazkodnunk egymáshoz, hogy ki hoz fel pasit. Azt megbeszéltük, hogy ha valamelyikünknél pasi van az ajtót duplára zárjuk. Ez a rendszer tökéletesen működik.
Egy este hármasban indultunk el ünnepelni (mivel nem volt mit ezért a hétvégére fogtuk az ünnep okát). Beültünk a törzshelyünkre iszogatni. Aztán 10-11 óra között elkezdődött az élő zene is. Zoéval hamar a táncparketten kötöttünk ki. Riszáltuk, ha kellett, ha nem. Közben egy-két kortyért visszatáncoltunk az asztalunkhoz, hogy ki ne száradjunk a nagy melegben. Aztán Levi is csatlakozott hozzánk. Zárás előtt fél órával elindultunk haza. Jókedvűen beszélgettünk és egyre többször került szóba a szex. Ki hogy szeretni meg mi az amit szívesen kipróbálna. Egy ideig hallgattam mikor rám került a sor. Aztán végül elmondtam, hogy szívesen kipróbálnám egy lánnyal milyen. Levi szeme felcsillant. És elmosolyodott. Valahogy tudtam, mire gondol. Tipikus pasi. Örült volna, ha egyszerre mind a kettőnket megkaphatja. Igaz ez nem csak rajtam múlik.
Aztán hazaértünk. A konyhába mentem egy kis alkoholmentes frissítőért. Na persze körbekérdeztem hogy esetleg rajtam kívül más is szomjas-e. Így három pohár colával tértem vissza a szobába, ahol már javában folyt az előjáték. Letettem az asztalra a poharakat, és az ajtónak dőlve kortyoltam a sajátomat és figyeltem. Csókjuk szenvedélyes volt, és egyre követelőzőbb. Levi keze már Zoé pólója alatt volt. Finoman cirógatta a hasát és egyre feljebb haladt. Tudtam, hogy Zoén nincs melltartó, mert meleg volt meg nem is hordott csak nagy ritkán. Ahogy elérte a mellét Zoé halkan felsóhajtott. Éreztem, hogy most ki kellene mennem a szobából, de maradtam, mert szeretnék kettőjük között lenni és velük együtt átélni a szenvedélyt. Felhajtottam a maradék colát és letettem a szekrényre.
Egy pillanatra megdermedtem, mert Zoé felnézett. Tekintetünk összefonódott. Bátortalanul közeledtem feléjük. Zoé kinyújtotta felém a kezét és közelebb húzott magához. Keze a ruhám alá siklott, és a combom simogatta. Levi is felnézett és lehúzott kettőjük közé. Zoé keze a mellemre csúszott és a dekoltázsomat simogatta. Ajka a nyakamra tapadt. Levente se volt tétlen közbe. A szoknyám lassan felhúzta, keze a combom simogatta egyre feljebb csúszva. A vágy rohamosan fokozódott bennem. Tudtam, hogy innen már nem szabadulok. Beletúrtam Zoé hajába és mohón megcsókoltam. Nyelvem könnyen utat találta a nyelvéhez. Kezem becsúszott a pólója alá és lassan lefejtettem róla a pólót. Levi csókkal borította a belső combom. A csipkés tangám pillanatok alatt lekerült rólam, és forró nyelvét ágyékomon éreztem. Megfeszültem a vágytól, ami elképesztő erővel tört rám. Szinte mozdulni se tudtam, csak élveztem, amit velem művelnek.
Lassan lekerült rólam a felső és a melltartó. Zoé a mellem kényeztette a nyelvével. Finoman szívogatta ágaskodó bimbóim, és simogatott, ahol ért. Levente pedig előttem térdelt, és lassan érzékien nyalt. Kezem lassan életre kell. Lassan Zoé szoknyája alá csúszott. Végigsimítottam a combján egyre feljebb haladva. Bugyin keresztül végigsimítottam a punciján. És éreztem, hogy nedves. Félrehúztam a bugyiját, és simogatni kezdem. Körkörösen simogattam a csiklóját. És élveztem, hogy a vágytól nekifeszül a mellemnek. Levente egyre jobban belejött a nyalásba. Széttárta a lábam és már az ujját is éreztem forró hüvelyembe, ahogy ki be jár. Zoé lassan elindult felfelé a nyakamon végül forrón csókolta a szám. Ujjam könnyen utat talált forró hüvelyébe miközben tenyeremmel tovább izgattam csiklóját. Felvettem azt az ütemet, amit Levi diktált. Éreztem, hogy az orgazmus már nincs messze. Nekifeszittem ágyékom Leventének. Mozdulataink egyre gyorsabbak lettek. Ujjam sebesen mozgot Zoéban miközben Levente is hevesen ujjazott és nyalt. Zoéval egyszerre élveztünk sorozatosan. Testünk remegett és kéjes sikolyok hagyták el ajkunkat. Levente közénk jött és forrón megcsókolta először Zoét aztán engem. Mindkettőnk keze egyszerre indult meg Levi pólója alá. Megszabadítottuk a felesleges ruhadarabtól. Zoé forrón csókolta, míg én a hasát cirógattam a nadrág vonalában. Ágaskodó szerszáma kikívánkozott a nadrágból. Lassan kigomboltam a nadrágot és lehúztam róla.
A boxeren keresztül simogattam, miközben Zoé csókkal borította a nyakát.
„Tegyetek velem amit akartok csajok!” hörögte halkan. Ezen felbuzdulva kiszabadítottam farkát a boxerből is. Lassan végignyaltam a tövétől a hegyéig miközben a golyóit simogattam. Zoé levette a felsőjét és a szoknyát is. Levi kezdett életre kelni, keze megindult Zoé testén miközben forrón csókolták egymást. Finoman bekaptam először az egyik aztán a másik golyóját. Halk hörgéssel hozta a tudtomra, hogy jó amit teszek miközben ujja eltűnt Zoé ágyékában. Nyelvemmel körbenyaltam farkának hegyét és lassan a számba vettem finoman megszívva. Egyik kezemmel a golyóit simogattam, míg másik kezem Zoé fenekére siklott és azt cirógatta. Levente teste megfeszült és lüktetve ürítette spermáját a számba. Lenyeltem és folytattam tevékenységem. Finoman szívogattam addig, míg Levente testének remegése alábbhagyott. Vágyam újraéledt.
Felkeltem, és magamhoz húztam Zoét. Mohón csókoltam, kezem bebarangolta erogén zónáit. Zoé lassan megszabadított az utolsó ruhadaraboktól is. Testünk meztelenül simult egymáshoz. A kanapéra nyomtam Levente mellé. Végig csókoltam a nyakát és haladtam lefelé. Melleinél elidőztem, kényeztettem őket. Majd egyre lejjebb haladtam. Lábát finoman széthúztam és lassan belenyaltam nedves pinájába. Mennyei érzés volt nyalni és láttam rajta, ahogy felnéztem rá, hogy ő is élvezi. Levente csak nézett. Keze lassan elindult Zoé melle felé és finoman cirógatta. Majd csókolózni kezdtek. Finoman köröztem nyelvemmel a csiklója körül, szívogattam, közben nyelvem hüvelyébe dugtam. Kezem a combját simogatta egyre feljebb. Lassan bevezettem az ujjam a pinájába és ki be húzogattam, miközben nyelvem tovább játszott a csiklójával.
Egyre jobban belejöttem a dologba, és egyre gyorsabban nyaltam. Teste megfeszült, keze a hajamba túrt és ágyékát nekifeszítette az arcomnak. Ettől felbuzdulva még mohóbb lettem. Pillanatok múlva kéjes sikolyokkal élvezett. Lassan nyalogattam még egy kicsit, míg megnyugszik majd Levit félretolva megcsókoltam. Kezem a mellét markolászta. Levente felállt mellőlünk, és mögém került. Csókot lehelt a hátamra keze pedig a puncimba matatott. Fenekemet hátratolva próbáltam tudtára adni, hogy mit szeretnék. Egyből kapcsolt és ágaskodó szerszámát lassan belémvezete.
Élveztem, ahogy kitölt, és ahogy lassan mozogni kezd. Zoé lassan lejjebb csúszott és a melleim nyalogatta míg én a kanapé támlájának támaszkodtam. Keze végigsiklott hasamon és a csiklóm izgatta. Lassan haladt lefelé apró csókokkal hintve mindenhol. Végül leért oda ahol Levente farka tüsténkedett. Nyelve finoman játszani kezdett a csiklómmal. Finoman szívogatta és nyalogatta felváltva. Szétvetett a vágy. Egyre jobban toltam hátra a fenekem, hogy minél mélyebben hatolhasson belém. Hangos sikollyal élveztem. Remegtem, és a kanapéba kapaszkodtam, hogy tartani tudjam magam. Levente lassan kihúzta belőlem a farkát, és Zoé az arcára húzott, és tovább nyalt. Egymás után jöttek az orgazmusok. Aztán lassan abbahagyta, és rám mosolygott. Lezutyantam a kanapéra, mert a lábaim már nem bírtak megtartani. Zoé odament Leventéhez és mellém ültette. Letérdelt elé és játszani kezdett a farkával. Csókolta a combját, bekapta a golyóit, és finoman nyalogatta ébredező szerszámát. Aztán megfordult és háttal Leventének beleült az ágaskodó szerszámba. És lassan mozogni kezdett. Nem sokáig bírtam tétlenül. Elé térdeltem, és csókkal hintettem a hasát és a combját. Megnyaltam a csiklóját. Beleborzongott az érzésbe. Finoman játszani kezdtem vele én is, ahogy az előbb ő tette velem. Kezem közben Levente golyóit cirógatta. Nyelvem szaporán körözött a csiklóján, majd finoman szívogattam majd újra nyaltam felváltva. Orgazmusa elsöprő volt, de nem hagytam abba, ahogy Levi is még mozgott benne. Kéjes sikolyok hagyták el ajkait. Mohon szívtam csiklóját, és Levente tempójában nyaltam. Szinte egyszerre élvezett másodszorra Leventével. Én pedig nyaltam tovább.
Lassan elindultam felfelé, és szenvedélyesen megcsókoltam Zoét. Zoé lecsusszant Leventéről és mellé ült maga mellé húzva engem. Egymás szemébe néztünk, és csak mosolyogtunk. Egymást simogattuk, aztán Levente is beszállt a simogatásba. Lassan lenyugodtunk mind a hárman. Felejthetetlen élmény volt tudtuk mind, és csak reméltük, hogy nem ez volt az utolsó. Zoé lassan felállt kezét nyújtotta mind a kettőnknek, és mind a hárman Zoé szobájában a franciaágyon aludtunk.
Te is jársz néha tilosban… heteró szextörténet
Sanyi volt számomra az a pasi, akit piedesztálra emelhettem. Nem azért, mert olyan példaértékű volt, hanem mert azzá tettem.
Gyakran előfordult, hogy csak miatta tértem be a pubba, mert tudtam, épp dolgozik. Volt, hogy két-három órán keresztül ültem előtte az üres helyiségben, egyetlen kólát szürcsölve. Rengeteget poénkodott velem. Sokszor szexre utaló megjegyzéseket tett. Egyszer, amikor kiakadtam exem bunkóságán olyasmit hangoztattam, hogy nekem egy érzékeny pasi kellene. Sanyi erre komolyan rám nézett, és szemrebbenés nélkül közölte, hogy előtte utána szíves örömest megölel. Összenéztünk, majd jót röhögtünk.
Nagyon bejött, mindene megvolt, ami tetszett nekem egy pasiban: hosszú , vékony tincsű raszta haj, mélybarna – szinte fekete – szemek, piercing a szemöldökénél. De sajnos volt egy tulajdonsága, amit egyetlen pasinál sem szerettem: barátnője volt. Ráadásul ő az a ritka típus volt, aki nem csalta meg párját. Hiába tudtam én, hogy a leányzó nem ilyen hű hozzá, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a mi kapcsolatunk nem lesz ennél több sosem. Egyszer meg is kérdeztem, hogy mit tenne, ha komolyan venném a szövegeit, mélyen a szemembe nézett, és annyit mondott „Három éve kellett volna találkoznunk.”
Hamarosan megnősült, rá egy évre kisfia született. Csak e-mailben gratuláltam neki, személyesen már rég nem találkoztunk. Neten kapott képről tudtam meg, hogy derékig érő tincseit levágatta, és egyre szaporodtak tetkói. Nem szeretem az agyon dekorált pasikat, Sanyi is kezdett ebbe a kategóriába tartozni.
Mivel az év nagy részében nem voltam otthon szorítkoztunk a névnap, húsvét, karácsony-újév üdvözlésekre.
Eltelt öt, vagyis hat év, mióta már nem jártam be hozzá, nem beszélgettünk mindenféle hülyeségekről, nem utalt nekem a szexre, és nem dicsérte burkoltan vagy nyíltan a fenekem vagy a mellem, amikor két hete találkoztunk.
Fáradt voltam, és nyűgös. A barátom elhagyott, a munkahelyem kész rémálom volt, ráadásul elküldtek az egyik vidéki vállalathoz felmérni az állapotokat. A busztól hazafelé rámjött a pisilhetnék. Kábé fél úton volt egy pizzéria, mondom, bemegyek oda, legfeljebb meg is vacsorázom.
Szó szerint majdnem berosáltam, amikor belépve ismerős hang szállt felém:
– Szia Csaj, ezer éve nem láttalak!
Sanyi állt a pult mögött, szélesen rám vigyorgott, én pedig azonnal tudtam, miért imádtam Őt annyira. Amúgy imádtam, ha Csajnak hívott. Tudtam ez nála amolyan hangulati és érzelmi szint függő. Nem voltam az egyedüli, akit csak Csajnak nevezett, de csak páran voltunk, és mindannyian közeli ismerősei. Elélibbentem, letettem a tatyóm és a dzsekim
– Mindjárt jövök – sziszegtem oda, és elindultam a mosdó felé.
Mire visszatértem már egy asztalnál ült. Előtte egy sörrel, mellette egy nagy pohár citrom-lime-mal. Letelepedtem mellé.
Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, ő üzemelteti a pizzériát – közben kiválasztottam mit eszek, de kikötöttem, hogy én fizetem – és újra olyan jó kedélyűen beszélgettünk, mint régen. Persze elővette alpáribb megjegyzéseit is, de nem volt tőle bunkó, inkább csak határon táncolt. Meg is mondtam neki, mire közölte velem, hogy ilyen jó nő mellett még jó, hogy beszél a szexről, ha már csinálni ugye nem lehet. Hozzátette, hogy mivel bizonyára van barátom.
– Na, nem mintha ez változtatna a tényen, hogy nős vagy és van egy gyönyörű gyereketek.
– Nem minden házasság tökéletes. De ezt nem kell magyaráznom. Nyúzottnak tűnsz. – megsimogatta az arcomat, hagytam neki. Édes érzés volt, ahogy ujjai cirógattak. Hirtelen belenyilalt a tudatomba: nem szabad. Nem is a felesége miatt, hisz tudtam a hűség, legalábbis házasságuk előtt, nem volt nagy erénye, de a gyerek miatt. Egyébként is mindig az volt az elvem, hogy nem kell nekem boldogság más szenvedése árán. Közben ő a nyakam felé haladt, éreztem, hogy megremegek minden milli után.
– Ne, ne csináld… nem szabad.
– Senkinek sem ártunk vele…
– Kérlek – suttogtam neki, szabályosan esdekeltem tekintetemmel. Ráadásul pont egy kisebb társaság haladt el az asztalunk mellett.
– Évek óta senkit nem kívántam Szilvin kívül, de Te… – közelebb hajolt hozzám, agyamban már villogott a vörös lámpa. Tudtam, vészesen elgyengülök a közelségétől, arrébb csusszantam a székkel.
– Sanyi, ne…
– Te is akarod, mint én. Látom a szemeden. Sőt, már akkor akartuk, amikor az Orpheusba jártál.
– De a gyere… Mindenki minket néz… kérlek!
– Jó, akkor menjünk el innen.
– Nem. Nem lehet. Értsd meg.
– Nem értem meg. Kívánlak, érezni akarlak. Lehet, hogy nem akarlak lefektetni, de meg akarlak csókolni, simogatni akarlak. Kezemben akarlak tartani…
– Ne folytasd, 10 perc sem telik el, és Szilvi máris tudni fogja.
– Szilvi megcsalt. Nem is egyszer. Megtaláltam a naplóját. Évekkel ezelőtti, fent van a padláson. Belelapoztam, amikor fenn voltam lerendezni az egereket. Annyit tudok, hogy egy pasija biztos volt mellettem. Háromszor lefeküdtek. Akkor valami eltört bennem. Már nem tudok benne bízni, éveken át hazudott, lehet, most is azt teszi. Lehet, most is valaki dugja.
Elborult a tekintete, most én közelítettem. Óvatosan megsimogattam a kézfejét. Lassan megfogta kezemet, belenézett a szemembe. Álltam a pillantását, de tudtam, végem van.
– Gyere velem, bújjunk össze ott, ahol senki sem lát, kérlek…
Nem szóltam semmit, bólintottam. Felállt az asztaltól, és szólt a pincérnek, hogy fizetni szeretnék. Rám adta a dzsekimet és hangosan megjegyezte:
– Esik. Várj, hazaviszlek. Úgyis épp menni készültem.
Feltűnő volt a távozásunk tudom, de már nem érdekelt. Szóval Szilvi mégis le is feküdt másokkal, én csak két csókot láttam… Felbosszantott, hogy megcsalta ezt a pasit, aki láthatóan oda-vissza volt érte. Ahogy beszálltunk a kocsiba Sanyi combomra tette a kezét. Ettől az érintéstől minden visszatartó gondolat kirepült a fejemből.
Hazaszóltam telefonon, hogy ne aggódjanak értem, későbbi busszal megyek csak, lehet holnap reggel.
Közben Sanyi kifelé hajtott a városból. Kezét állandóan a térdemre tette sebváltás után. Szakadt az eső.
Annyira dobogott a szívem, hogy azt hittem kiugrik a mellkasomból. Az izgalomtól izzadni kezdett a tenyerem.
– Merre megyünk? – kérdeztem kissé rekedt hangon.
– Keresünk egy nyugodt fedett helyet. Berény után van egy kis motel.
Megnyugodtam, ott már nem valószínű, hogy ismernek. Bár ilyenkor szokott az ember ismerősökkel találkozni. Ettől olyan volt, mintha pizza helyett kavicsokat ettem volna.
Az út csendes monotóniával telt. Hallgattuk az eső hangját, halkan szólt a rádióból az unásig ismételt zene. De végre megérkeztünk. Szerencsére a recepciós nem ismerte Sanyit, nem találkoztunk senkivel. Csak bebújtunk szobánkba, ahol megfeledkezve mindenről egymásnak estünk.
Vadul csókolózni kezdtünk, miután ledobtuk vizes kabátjainkat.
– Óóó, Csaj, nincs rajtad egy száraz folt, gyere, megszárítjuk a radiátoron. – Ezzel kibújtatott kis pulcsimból, és gombolni kezdtem blúzomat. Hamarosan feltárult előtte fehér szatén melltartóm és már kőkemény melleim. Kéjesen csókot nyomott rájuk, majd levette blúzom is. Minden egyes érintése áramütésként ért. Szabályosan beleborzongtam, ahogy bőrömhöz ért.
Kiszabadítottam garbójából, levettem pólóját, és rácuppantam bal mellbimbójára. Körbenyaltam, szájamba kaptam, szopogattam, hátát karmolásztam, közben magamba szívtam azt a fanyar illatot, ami körbelengte testét. Régen is ezt a parfümöt használta, és már akkor is bizseregtem a közelében ettől az illattól – hát még most.
Kissé elszabadult tőlem, kigombolta farmerom, lehúzta bőrömről, megcsókolta hasamat. Libabőrös lettem, de nem csak érintésétől, hanem mert hűvös volt a szobában. Letolta farmerjét, átkarolt, és az ágy felé lépegettünk. Felhajtotta az ágytakarót, ami egy vastag, frissen mosott plédszerű valami volt. Betessékelt alá.
Alig vártam, hogy rám feküdjön, hogy végre megérezzem kemény péniszét hosszú évek után először. Belefúrta nyelvét a számba. Vadul, hosszasan csókoltuk egymást. Nyelveink kergetőztek, egymás szájába lihegtünk. Amint szám után csókolgatni kedzte arcomat, államat és nyakamat, én simogattam, csiklandozni kezdtem tarkóját és nyakát. Lassan elértem a fülét, finoman fordítottam a fején, hogy bekaphassam cimpáját, amit megszopogattam és óvatosan megharaptam.
– Ez az… ez nagyon finom – sóhajtozta. Álla felé vettem az irányt. Megpuszilgattam a nyakát, amint a vállához értem ő is csókolgatni kezdett. Szinkronban cuppogtunk egymás vállán, majd mielőtt még mellemhez indult volna:
– Vágytam rád, most is vágyom. Meg akarlak dugni… bocs, de tényleg. Annyit beszéltünk régen róla, most valóság lehet. Kívántalak, mióta először megláttalak abban a szűk kis kék trikóban. Gyönyörű voltál, gyönyörű vagy! Ugye… ugye érzed, mennyire kívánlak – erősen meglökte ölemet. – Ne haragudj, hogy eddig várattalak…
Ezzel lebukott melleimhez. Kiemelte őket a kosárból, és lassan nyalogatni kezdte. Jobb oldalon kezdte, kőkemény bimbóim forró nyelve hatására olvadozni kezdtek, megpuhultak, majd újra bekeményedek. Összébb húzódott a cicim, marokra fogta, és átcsusszant a balra.
– Miattad jártam annyit az Orpheusba. Akkor is ott lettem volna hétvégenként, ha szar a buli, csak hogy lássalak…lassabban…lassabban csináld! Ha tudnád hányszor képzeltem el, hogy vadul kefélünk, hogy rajtam fekszel, hogy bennem vagy. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, ha tudnád most is mennyire kívánlak.
Mire végére értem már csak kezei táncoltak melleimen, szája már rég a bugyimon át csókolgatta tüzes puncimat.
– Leveszem rólad. – közölte, és lehúzta aprócska tangámat. – Milyen forró vagy, és hogy fáznak az ujjaim… – rám kacsintott, huncut mosollyal nyúlt ajkaim közé. Kitapogatta csiklómat, amire rögtön rá is cuppantotta ajkát. Combjaimmal szorosan körbezártam fejét, nehogy idő előt abbahagyja, amit elkezdett. Ujjai végigsiklottak egészen a fenekemig, majd egy óvatos nyalintás után felcsúszott kettő a vaginámba.
Éreztem, ahogy ritmusosan tologatja és húzogatja őket, a szünetekben pedig ugyanilyen, csak eltolt ritmust vert nyelve csiklómon.
– Még, még… mééég, csináld – ziháltam, miközben markolásztam melleimet. Nem tudtam már másra gondolni, mint a gyönyörre, amit keze és szája nyújt nekem, és akkor még nem is beszéltem ágaskodó péniszéről.
Próbáltam kicsiket mozdulni alatta, ezzel is kiegészíteni gyönyörömet.
– Jó, nagyon jó… nyalj, ujjazz, a seggem is. Ujjazd meg a seggem is. – Szinte hörögtem az élvezettől. Rég nem érdekelt már, hogy meghallhatják, vagy ki hallja meg. Élveztem minden egyes mozdulatát. Ő közben masszírozni kezdte lyukamat, óvatosan megnyalta, nyálat csöpögtetett rá, és feldugta hüvelykujját, mutató- és középsőujja visszacsusszant hüvelyembe, szája ismét rátapadt csiklómra. Néhány perc elteltével apró sikkantással elélveztem. Sanyi folyamatosan lefetyelte puncimat, ennek ellenére elég nagy folt éktelenkedett az ágyneműn.
Rámfeküdt, megcsókolt. Bágyadtan visszacsókoltam. Tudtam, hogy én következek, hogy nekem kell őt eljuttatnom, mielőtt végre összeolvadna testünk. Alig bírtam megmozdulni. Letereltem magamról, szemügyre vettem komoly férfiasságát.
– Szép példány, jóval nagyobb, mint reméltem. Pár éve neki szerettem volna adni szüzességemet. Erről sajnos lecsúszott – rámosolyogtam Sanyira, miközben peckét simogattam – de most olyan helyre teszem, ahol még szűz vagyok. – Lassan, szenvedélyesen megcsókoltam, közben tovább simogattam férfiasságát. Mellé térdeltem, melleim közé vettem a jó huszonöt centis hímtagot, és fel-le mozogtam. Ügyeltem arra, hogy minden leérkezésnél megérintsem golyóit. Akcióm közben hangosan sóhajtozott, kezével irányította sebességemet. Éreztem, hogy nedvesedik farka, ahogy csúszkálok rajta, tudtam, nem csak az izzadságom miatt, ekkor megfogta a fejem:
– Szopj le, bébi. Engedj a szádba, ott akarok elélvezni.
„Hogy utálok szopni” – gondoltam magamban, miközben rácuppantam makkjára, ő pedig letolta a fejemet, majdnem a tövéig. Lassan mozogtam, felérve végignyaltam a makkját, lefelé pedig nyelvemmel csapdostam lüktető szerszámán kicsiket. Az utolsó pár centit bal kezemmel pumpáltam, jobbal pedig a heréket simogattam. Hamarosan óriási erővel lövellt torkomra első adag spermája. Nyeltem, és tovább pumpálta farkát. Három vagy négy adag spermát lövellt még torkomra. Miután lenyeltem, és lenyalogattam arcomról, ráfeküdtem.
Egymáshoz simultunk, szorosan magához ölelt.
Forrón csókolóztunk, amikor megszólalt a telefonja. Szilvi volt.
Akkor tisztult ki a kép, amikor meghallottam a lány ijedt hangját kiszűrődni a telefonból, majd a kórház szó is megütötte a fülem. Gondolkodás nélkül pattantam fel, és kezdtem magamra kapkodni ruháimat.
– Egy óra múlva ott vagyok, nyugodj meg … nem, nem ott vagyok. Átugrottam Kareszhoz … De, sietek, nyugodj meg. Ha tudsz valamit szólj. SIETEK …. Igen, én is szeretlek. – mondta végül. Eddigre én felöltözve álltam mellette. Gyorsan felöltözött. Én eligazítottam az ágyon a takarót. Elindultunk kifelé, nem mertem ránézni, a portásra se.
Tudatosult bennem, hogy mit tettem, és ráadásul beigazolódott félelmem, nem lett jó vége. Ráadásul egy ember mindenképp tudomást szerez kettőnk kis kalandjáról, hiszen a Karesznak tudnia kell arról, hogy ma Sanyi nála volt este.
Beültünk a kocsiba, telefonálni kezdett. Lerendezte az alibijét, majd gyújtást adott és indított.
– Ne haragudj. Nem így terveztem. – próbálta megtörni a csendet. Nem akartam erről beszélni, nem is akartam arra gondolni, hogy mi történt. Közben mégis arra vágytam, hogy mondja, hamarosan bepótoljuk, ami most elmaradt, bár tudtam ez lehetetlen. Mégis jobban kívántam Őt, mint valaha.
– Mi baj van? – erőltettem kis önuralmat magamra.
– Zsoltika belázasodott, 40 fok felett van, a mentők vitték be. Ráadásul idén már volt egyszer ilyen magas láza. Szilvi teljesen kétségbe van esve. – Idegesen dobolni kezdett a kormányon. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de nem tette. Egyszer szólásra nyitotta a száját, de nem mondott végül semmit.
Csak ültünk egymás mellett, mint két kuka, amikor megsimította a térdemet.
– Csodálatos voltál, és még mindig kívánlak. Be kell ezt az estét fejeznünk valamikor… – újra csörgött telefonja. Szerencsére a kicsi lázát csillapítani tudták. Alig 5 percre voltunk a kórháztól, amikor így szólt:
– Nem baj, ha itt kiteszlek? Majd hívlak, jó?
Nem válaszoltam, csak kiszálltam. Néztem lámpáit, amíg egész picik nem lettek. Szomorúan taxit hívtam, és közben azon gondolkoztam, hogy nem kell lélegzet visszafojtva várnom, hogy mikor csörög rám.