Abból a tényből kiindulva, hogy az emberek nemcsak házasodnak, hanem válnak is – arra a megállapításra juthatnánk, hogy magáról a házasságról igencsak megoszlik az általános vélemény. Hát még, ha komolyan vesszük azt a tréfás statisztikai megállapítást, hogy minden negyedik házasság boldog, és akkor azok örülhetnek igazán, akik már háromszor elváltak és várják a negyedik boldog házasságot. Azt viszont mindenki természetesnek tartja, sőt a törvény is úgy szól, hogy – legalábbis erre mifelénk – csak két személy lehet egyszerre, és egy időben házasságban. Ne firtassuk most azt, hogy országunk a korlátlan lehetőségek hazája vagy a korlátoltaké, viszont nem kis meglepetésre kiderült, hogy Szerbiában a törvény lehetővé teszi, azaz nem akadályozza a bigámiát, mármint azt hogy egy személy egy időben két személlyel legyen házasságban! Előnye, hogy két személlyel többet lehet civakodni, mint eggyel. A helyzet ugyanis a következő. Amikor 1945-ben a szerb pravoszláv egyház és a győztes partizán hatalom szétszedte a babarongyot, a házasság szentsége is kettős elbírálásban részesült. Az egyik a templomban köttetik, úgymond az Isten előtt, a másik pedig az anyakönyvvezetőnél, a nemzeti lobogó leple alatt. Noha nem mondhatjuk, hogy nem kerül pénzbe, az érdekeltek általában mindkettőt végigcsinálják, de ezt a másodikat, a polgári esküvőt mindenki, hiszen a törvény ezt ismeri el.
Viszont ennek egyik rokonszenves következményére, sőt lehetőségére senki sem figyelt fel az elmúlt 65 év alatt, amióta ásó-kapa választja el a pravoszláv egyházat és az államot. Míg végül is egy igen ismert és népszerű turbófolk énekesnőnk ki nem nyitotta szemünket. A népszerű Dara Bubamara, magyarra fordítva: Katicabogárka, az újvidéki pravoszláv templomban Isten előtt örök hűséget esküdött, miközben előző férjétől még nem vált el – akivel polgári házasságot kötött. Mielőtt azonban bigámia vádjával előállították volna, a pravoszláv egyház illetékes képviselője a sajtóban megmagyarázta, hogy részükről nincs semmi gond. Isten soha nem ismerte el a partizán törvényeket, ezért az úgynevezett polgári házasság számára nem jelent semmit, mert az igazi házasság a mennyekben köttetik, és remélhetőleg ott is fejeződik be. Miután az anyakönyvi hivatalt és a szociális biztosítást sem érdekli az egyházi házasság – az derül ki, hogy itt nálunk bárki lehet törvényesen egy időben, két házasságban. Egyházi és polgári áldással.
Hogy ennek mi az előnye, azt sajnos nehéz lenne megállapítani, viszont nem kétséges, hogy ezekben a nehéz időkben sokkal nagyobb az esély, ha nem kettő, hanem három-négy ember fog össze. Tibet legeldugottabb vidékein és hegyi falvaiban például hivatalosan is elismert szokás, hogy két fiútestvér egy lányt vesz feleségül, sőt az sem ritka, hogy három testvérnek van egy, közös felesége. Valószínűleg takarékossági okokból. A munkamegosztást viszont sejthetjük: az egyik testvér dolgozik és termel, a másik piacra viszi az árut, utazik és kereskedik. A harmadik fivér „munkakörét” reméljük már önök is kitalálják. Ő a népszaporulatról gondoskodik, de remélhetőleg annyira sportszerű, hogy időként a másik két testvért is „szóhoz” engedi jutni. A feleséget meg ki kérdezi? Vagy talán őt kellene leginkább irigyelni? A lestrapált tibeti gólyákat pedig – sajnálni…