Kiskorúakkal forgatott szexfilmeket két rab Paraguay legnagyobb börtönében – közölték pénteken paraguayi hatóságok. Az ügyben indított nyomozás szerint az elítéltek az interneten keresztül ismerkedtek meg áldozataikkal, akiket megfélemlítéssel kényszerítettek a részvételre. A 14 és 17 év közötti lányok az elítéltek rokonaikként jutottak be a fővárosban található börtönbe.
Teresa Martinez ügyész elmondása szerint két rab, valamint egy feltételesen szabadlábra helyezett társuk vett részt a pedofil filmek készítésében. A filmeket két cellában vették fel, digitális kamerákkal, majd az elkészült felvételeket az internetre töltötték fel.
Az ügyészség közlése szerint a rabok az interneten keresztül barátkoztak össze áldozataikkal, majd miután kiderítették, hogy hol laknak, zsarolással vették rá őket, hogy megjelenjenek a börtönben. A rabok azzal fenyegetőztek, hogy megölik családtagjaikat, ha nem engedelmeskednek nekik. Az áldozatokat az elítéltek rokonaiként engedték be a börtönbe.
Az ügyészség közlése szerint legalább két hónapja tartanak a filmezések a fővárosban található Tacumbu börtön falai között, de valószínűleg korábban kezdték. Martinez kijelentette: nem lehetséges, hogy a börtönőrök nem tudták mi történik az érintett két cellában. A paraguayi hatóságok elbocsájtották a börtön igazgatóját, és nyomozást indítottak az őrök ellen. Forrás: AFP
történet
Megcsalsz?
Rólam elég annyi, hogy 17 éves vagyok, Szegeden élek. Történetem másik két főszereplője a volt barátnőm, Adél, és a legjobb barátom, Karesz. Adél barna hajú, barna szemű csaj, kb.168 magas, 45-50 kg, Karesz szintén barna mindenhol,180 cm, 70 kg. A helyszínt a szegediek közül biztosan sokan ismerik: Zacc kávézó.
Tavaly történt az egyik pénteki bulin, hogy nem találtam Adélt sehol. Előzőleg összevesztem vele, és most ki akartam békülni. Amikor bementem – az összekapás után kicsit kimentem levegőzni – az asztalunkhoz, akkor mondták, hogy Karesszal lelépett a WC felé.
-Igen? – kérdeztem én. – Először nem akartam törődni az egésszel, de aztán mégis kimentem utánuk. Érdekes, de nem gondoltam semmi rosszra. Így, amikor megláttam őket, nem gyengén meglepődtem, hogy nagy vagányan smárolnak, és Adél keze Karesz gatyájában matat… Döbbenten figyeltem, ahogy a legjobb barátom megcsal életem addigi legjobb nőjével. Abbahagyták a nyalakodást, és Karesz felém nézett. Adélt lekötötte a gatyamadzag kibogozása… Karesz szemei elkerekedtek, amikor meglátott, és meglökte Adélt. Adél felnézett rá, majd követte szeme irányát. Hát izé…elég komikus látványt nyújtottak…Adél keze csuklóig a sliccnyílásban, kicsit előrehajol, felém néz kerek szemekkel, ugyanúgy, mint Karesz.
– Megcsalsz? – suttogtam.
– Nézd, ez nem az, aminek látszik… – abbahagyta, mivel rájött, hogy hülyeség, amit mond.
– Igen, megcsallak! – kezdte újra. – Azaz nem csallak meg, mert szakítottunk!
– Ja, jó tudni! Én azt hittem, csak összevesztünk!
– Rosszul hitted!
– Nézd, Stan… – akart beleszállni a vitába Karesz, de belé folytottam a szót.
– Még Te okoskodsz? Amikor pont Veled csal meg? A legjobb barátommal? Azt hittem, benned bízhatok!!!
– Nézd…
– Mit nézzek? – szakítottam félbe ismét. – Gyere ki! Beszélnünk kell!
Azzal megfordultam, és kimentem. Le a lépcsőn, és ott megálltam. 3-4 perc múlva ő is megjelent. Hozta a kabátomat.
– Na gyerünk! – mondtam. Úgy volt ugyanis betervezve, hogy náluk alszom.
– Este, ha minden igaz, felugrik.
– Tudja, hol laksz?
– Persze, elmondtam neki.
– Ezt azért nem gondoltam volna Rólad! Tudod, mindenben osztozunk, kivéve a pénz meg a kocsi meg a nő!
– Legutóbb a nőt nem mondtad.
– Hát most mondom!
– Jó. – Ezzel le lett tudva a dolog. Benn csak azért rendeztem jelenetet, mer ott volt Adél is. Kb. hajnali kettőre ért oda Adél. Segg részeg volt, egyből a nyakamba borult, és sírva kért bocsánatot. Motyogtam valami olyasmit, hogy: „Semmi baj, minden rendben.”, és közben a hátát simogattam. Azzal leültünk a TV elé, és minden rendben volt. Karesz berakott egy videokazettát (pornót), és azt néztük. Éreztem, ahogy merevedni kezdek, és ránéztem Adélra. Aludt. A francba…Átnéztem Kareszhez. Igen erőteljesen mozgott a takaró…
– Te mit csinálsz? – érdeklődtem szerényen.
– Ööö…verem…
– Baszki… – azzal nekiláttam én is. – Hallod, ha most Adél felébredne…
– Ja, zura lenne! Ööö…Te engednéd, hogy…na izé…
– Mondd már! Hogy mi hárman?
– Hát…ja…
– Nézd, ha…ha Adél benne van, akkor nekem sincs kifogásom. Csináltál már olyat?
– Hogy egy csaj meg én meg egy másik pasi?
– Nem! Hogy te meg az ördög felesége! Hülye…
– Ja…nem, még nem próbáltam…Te?
– Ördöggel nem spanolok… – elvigyorodtam, közben erős húzásokkal fejtem magam. – De egyébként már voltam, igen. Csak nem az én barátnőm volt a csaj, hanem a másik srácé.
– Aha…
– Jó lehetett.
Először azt sem tudtam, ki szólt, aztán kapcsoltam, hogy ez csak Adél lehetett. Karesz ez egyszer gyorsabban reagált mint én, ő már csak feküdt. Én még térdeltem, kezemben a bráner, aztán szitkozódva kezdtem elcsomagolni.
– Miért rakod el? – kérdezte Adél, odanyúlt, és elkezdte verni. Döbbenten ránéztem, mert azelőtt még sosem csinált ilyet. Ööö…helyesbítek…Velem(!) nem csinált ilyet. Pillanatok alatt lekerült rólam a nadrág meg a boxer, ő meg elkezdett szívni. Megfogtam a fejét hátul, és rányomtam a makkra. Mint egy éhes disznó, gondoltam magamban. Feltérdelt mellém, levette a polóját, majd a cicifixet. Mielőtt rábuktam volna a mellére, szememmel Karesz felé intettem. Aztán nem törődtem semmivel, csak a mellbimbóival. A következő pillanatban hallottam, ahogy Adél így szól:
– Karesz, Te nem szállsz be?
– Dehogynem! – Éreztem, hogy leveti a nadrágját, majd a bugyit. Miközben a melleit csókolgattam, lenéztem. Adél terpeszben guggolt, én vele szemben, a lábai között pedig Karesz feje, és ütemesen nyalta a barátnőmet. Felálltam, péniszem egy vonalba került Adél szájával, aki persze kapva kapott ezen a lehetőségen. Először csak nyalogatta, aztán bekapta a makkot. Veszettül megszívta, szinte fájt, majd engedett, és lement majdnem a fasztőig. Aztán vissza, megint nyalogatás…Istenien csinálta! Közben egyik kezével a mogyoróimat masszírozgatta.
Hirtelen abbahagyta, még mielőtt elélvezhettem volna, átemelte a bal lábát Karesz feje felett, majd hanyatt feküdt, és beterpesztett. Most én buktam be a lábai közé, Karesz pedig föléterpesztett. Két szóval: helycsere történt. Ebből már rá is jöttem, hogy nem először csinál ilyet. Ügyesen cserélget minket, hogy egyik se dőljön ki túl hamar. Okééé! Belecsókoltam a köldökébe, majd a nyelvemmel lassú S-eket írva le, áthaladtam a Venus-dombon, áthúztam az ajkak között, majd a jobb lábán le egész a nagylábujjáig. Mivel a nyelvem teljesen kiszáradt, a bal lábán csókokkal mentem vissza. Mikor pinusához értem, belecsókoltam a borotválta melegségbe, majd hirtelen bedugtam neki a nyelvemet, és úgy ficánkoltam benn, mint aki smárol. Ezt ő is élvezhette, mert megrándult, és folyamatosan remegett, zihált. Tudtam, hogy jön a kéj, ezért bekaptam a csiklóját, és vadul szívni kezdtem. Hatalmas nyögéssel élvezett el. Szinte ugyanabban a pillanatban Karesz is elszállt.
Leszállt Adél fejéről, és eldőlt oldalra, ott zihált egy kicsit. Belenéztem Adél arcába. Boldog volt. Ezt okozhatta az én örömokozásom is, meg a rajta csillogó friss geci is… „Ezt a nimfomániás libát!” – gondoltam magamban, majd odamásztam, ahol előzőleg Karesz térdelt. Szájba vette a falloszomat, és ami addig csal fél merev volt, fél percen belül merev lett.
– Térdelj fel! – mondtam Adélnak.
– Van gumid? – ragyogott fel az arca.
– Nincs. De megoldom!
– Micsoda?
– Amikor élvezek, kiveszem.
-Aha… – elég bizonytalanul csengett a hangja, ezért megnyugtattam:
– Nyugi! Rengetegszer csináltam már ilyet! (q:) Nyugtatás, mi?)
Beletörődött hát sorsába, és feltérdelt. Mögé térdeltem, és lassan, óvatosan nyomtam be neki. Úgy eltűnt abban a lyukban a 20 cm-es fallosz, mintha ott sem lett volna! Igaz, nyögdécselt, de az szerintem az 5 cm-es vastagságnak tudható be…Viszont nem éreztem, mint szűk lenne a lyuk…Járt már benne nálamnál nagyobb méretű látogató is. Ez kicsit elkedvetlenített…Elég büszke vagyok a méreteimre. Ettől függetlenül kutyapózban csináltuk tehát. Hatalmas lökésekkel kúrtam Adélt, és ő minden egyes lökésre nyögött egyet. Tökéletes feneke hatalmas csattanásokkal ütődött minden egyes lökésre a medencémnek. Olyan hevesen dugtam, hogy péniszem kétszer is kicsúszott belőle. Amikor éreztem, hogy jön a kéj, kivettem belőle, és míg a jobb kezemmel vertem, addig a bal kezem mutató-, közép- és gyűrűsujjával őt ujjaztam. Felvette ujjaim mozgásának az ütemét, és arra mozgott ő is. Jó nagy adag fehérje fröccsent a seggére.
Kicsit én is eltávoztam, de előtte még megengedtem, hogy tisztára nyalja a makkomat. Ekkor jött Karesz! Kicsit ő is nyalogatta Adélt (fene a gusztusát!), majd miután őt is keményre szopta, hanyattfeküdt. Adél ráült, de úgy hogy felém volt, azaz a pinája is felém sasolt, és tisztán láttam, ahogy Karesz mozog benne. Kedvet kaptam megint, és odaálltam Adél elé, hogy szopogassa keményre a falloszomat. Mikor ez megvolt, megkértem, hogy forduljon meg Kareszon. Ezt is teljesítette, felállt, majd fordítva ráült Karesz karómerev péniszére. Mielőtt elkezdték volna, rájuk szóltam:
– Álljatok meg egy picit! – Azzal belecsorgattam egy kis nyálat Adél seggébe, elkentem, majd térdeimet behajlítva föléguggoltam, és lassan bevezettem a segglyukába a faszomat. Nyögött, mint egy kurva. Szinte sikoltozott. 10 másodperc alatt összedolgoztuk a mozgásunk ütemét mind a hárman, és 1 perc múlva már tele is élveztem a seggét. Adél is élvezett ezalatt. Leszálltam róluk, és figyeltem őket, ahogy dugnak. Egyszer csak Adél nyögött egyet, majd elélvezett. 15-20 másodperc alatt Karesz is elszállt. Karesz kiment a konyhába, és hozott egy pohár vizet meg egy tablettát Adélnak.
– Vedd ezt be – mondta. – Egyértelmű volt, hogy aktus utáni fogamzásgátlót adott neki.
Míg Adél bevette, azon gondolkoztam, hogy lám csak… Karesszal már a nőt is megosztjuk egymás közt.
Hova fejlődik így a világ?
Naplórészlet
Ez volt a második együttlétünk a történtek óta, és ez is iszonyat nagy dugás volt. Amióta nem vagyunk egy pár, azóta talán még inkább élvezem vele a szexet. Azt az őrült szerelmet, amit egymás iránt éreztünk, felváltotta egyfajta cinkos barátság. Eleinte nem akartuk beismerni, hogy a testi vonzalom még mindig él, de az fokozatosan, egyre erősebben adta jelét létezésének, és próbált feltörni, míg végül megadtuk magunkat neki. Valahogy felszabadultam a nyomás alól, amit az jelentett, hogy meg akartam felelni neki; akartam hogy szexinek lásson, és okosnak is tartson, hogy imádjon, hogy élvezzen velem szeretkezni. Most ez mind nincs. Úgy érzem, mindent megkaptam tőle, amit nő férfitól kaphat, vagy amire tudat alatt vágyhattam: szerelmet, szenvedélyt, a legszebb gyereket. Házasságot sosem kívántam, nem hiszek a házasságban… pontosabban nem hiszek a házasság utáni szenvedélyben.
Még ma is a legszebb és legkívánatosabb férfinak tartom, akivel valaha találkoztam, de mára nincs bennem semmi szorongás, semmi kényszer, hogy még többet és többet akarjak az életéből. Tudom, ha megdug, azért teszi, mert megkívánt, és kefélni akart velem; és más nem is érdekel. Ez tisztán érzékiség, hús a hús ellen…. és ezt én gyönyörűnek találom a maga mocskosságában. Azt hiszem, megbaszni egymást durván és kéjesen, egyfajta bosszú mindkettőnk részéről… talán bosszú az elvesztett szerelemért. Nincs is ennél édesebb.
Mire találkoztunk, már annyira elborított a vágy, hogy szinte fájt. Lüktetett a puncim, nedves volt és síkos, csak arra várt, hogy az a farok beléhatoljon. Amikor megérkezett, legszívesebben lelöktem volna egy ágyra, és a puncimat a szájára nyomva, megparancsoltam volna neki, hogy nyaljon. Vagy csak ráültem volna, és ráhúztam volna magam arra a gyönyörosztó farkára, hogy iszonyatosan meglovagoljam. Nem tettem, mert amikor megláttam, annyira letaglózott a vágy, hogy nem voltam más, mint a saját könyörgő pinám, aki kész arra, hogy megadja magát, hogy megnyíljon a farkának. Kívántam, hogy azt tegyen velem, amit akar… és mintha megérezte volna, áthajolt a vezetőülésből, egyszerre a száját az enyémre tapasztotta, és a szokásos pinanedvesítő-farokállító csókunkkal már benne is voltunk a közepében. Ez mit sem változott, mintha nem létezne a világ, mikor megcsókol. Már ettől elvesztem az eszem.
Szétnyílt a lábam, a csípőm mozogni kezdett, annyira kívántam a nyelvét, hogy majd belehaltam. Ő csak az ujjaival körözött a belső combomon, de csak a környékét érintett a puncimnak, ami addigra már forró volt, és a vágy fájdalmas gyönyörűséggel sugárzott az alhasamba. Aztán egyszerre elvette száját az enyémről, és mélyen a szemembe nézett; akkor már tudtam, mi következik. Szemétül hosszúnak tűnt az a pillanat, ami eltelt addig, míg megérintette a nyelve a puncimat…. Először csak nézte, mintha felmérné, hogyan is lásson hozzá. Csak a leheletét éreztem, majd egész finoman, a nyelve hegyével szétválasztotta az ajkakat. Szeretem ezt a kicsit csiklandós érzést, amit ott lenn érzek ilyenkor; felkúszik egészen a torkomig. Aztán lassan, de kellően keményen végignyalta egész a fenekemig…. és még egyszer. A lélegzetem is elállt. Imádom ezt….
Aztán rátért a finom munkára. Széthúzta a puncimat, és a nyelve hegyével játszott a csiklómon, úgy csókolta a pinámat mintha a számmal csókolózna. Próbáltam még jobban széttárni a lábam, hogy még többet kapjak belőle. Majd bedugta a nyelvét a lyukba, ahol nemsokára a farka lesz, és miközben mozgatta bennem, az álla olyan gyönyörteljes nyomást gyakorolt a csiklómra, hogy azt hittem beleőrülök. Jézusom! Úgy nyal, mint egy isten! Végül segítségül hívta az ujjait. A középső ujját dugta először belém. Miközben még mindig nyalt, kitapintotta a G-pontomat – amit annak idején még ő mutatott meg nekem – és tőle megszokott csodás technikával masszírozni kezdte. Ismeri a testem, tudja mire vágyom, és azt meg is adja nekem….sőt annál mindig eggyel többet is. Addigra már annyira közel jártam a gyönyörhöz, hogy egy ujj nem volt elég. Nem tudom, hány ujja volt bennem, de úgy éreztem az egész kézfeje eltűnik a puncimban. Durván megbaszott az ujjaival, közben nem csókolt, talán nem is nézett rám, de nem figyeltem, csak kapaszkodtam belé, szorítottam, amilyét értem. Fájhatott volna neki, de a lélegzéséből hallottam a kéjt, még a fájdalmat is élvezte, ahogy én is. Megszűnt a világ, mintha mindent sötét köd borított volna be, a gyönyör úgy öntött el, ahogy eddig nagyon ritkán életemben.
Most én következtem. Egy rövid csók után – ami csak azért kellett, mert imádom érezni a saját ízemet a száján – már a farkán volt a szám. Imádom, hogy mindig mire odajutok, már harcra kész… szeretem a farkát, ahogy kőkeményen áll, gyönyörű. Először végignyaltam, majd a nyelvem hegyével játszadoztam kicsit a végével. Mindent elfelejtve, gátlástalanul csókoltam azt a gyönyörű testrészt, ahogy ő csókolta előzőleg a puncimat. Szeretem az ízét, az illatát beszívni, szeretem a számba venni, nyalogatni, csókolni, szeretem szopni, szeretem megfogni, és szeretem nézni, ha ő hozzáér. Szeretek beleharapni is, de azt hiszem ezt ő nem nagyon díjazza. Aztán miközben ő simogatta a puncimat, bekaptam, és szoptam a farkát, ahogy bírtam. Ő enyhe csípőmozgásokkal finoman húzogatta, és még mélyebbre tolta. Furcsa, hogy ez alapvetően kellemetlen érzés kéne legyen, de mégis őrjítően izgató. Hányszor elképzeltem, hogy ott áll velem szemben álló fasszal, és az arcomat maga felé fordítva, tövig nyomja a számba a farkát… és végül óriásit élvez bele. A lehető legmélyebbre akartam engedni, tudom, hogy azt élvezi, ha a vége nekiütközik a torkomnak…. néha úgy érzem, már annyitól el tudnék élvezni, hogy látom, ő mennyire élvezi. Már nagyon vártam, hogy bennem legyen. És elérkezett az idő, megérkeztünk hozzám.
Lefeküdtem az ágyra, félig ülve széttártam a lábaimat, és vártam, hogy megdugjon. Már maga a mozdulat is őrjítően felizgat: a vágytól legyőzötten, csupasz pinával várni, hogy egy fasz belém hatoljon… Ő közelebb jött, és megcsókolt, letérdelt a két lábam közé úgy, hogy a farka olyan közel volt a puncimhoz, hogy már csak egy utolsó pici mozdulat hiányzott, és végre megkaphatom. De nem mozdult. A csípőm vonaglott, egyre tolta magát az ágyékhoz, ami mágnesként vonzotta mindig is, és most itt van végre. Könyörögve néztem rá, de még kínzott egy kicsit. A farka végét a „bejárathoz” érintette, majd dörzsölni kezdte vele a csiklómat…. óóó, istenem…. húzogatta rajta, simogatta vele, közben néha azt nézte, amit csinál, néha a szemembe nézett elégedetten, és gonoszul, amiért így „megkínozhat”. Végül megadta magát.
Úgy hatolt belém, hogy a világ felrobbant körülöttem. Egy mozdulat volt, nyugodt és magabiztos. Nem kapkodott, tövig nyomta belém a farkát. Mindig is imádtam ezt az első pillanatot, nekem felér egy orgazmussal. A hátam ívbe feszült, és azt kívántam, bár örökké így maradna. Így kerek a világ, ennek a fasznak az én pinámban a helye, mélyen bennem… néhány pillanatig úgy maradtunk mozdulatlanul, majd nagy lökésekkel ki-be húzta és tolta, felnyársalva engem, miközben a keze a nyakamra fonódott. Szinte dobáltam magam a kéjtől, markoltam azt a jó seggét, és én is basztam őt, csak basztam és basztam! Nem láttam őt sem, csak azokat a csillagokat, amiket eddig olyan ritkán láttam még vele is… ő meg azt lihegte
„Basszál! Basszál! Úgy baszol, mint egy ribanc!” Régen ritkán beszélt így hozzám … most már bánom, hogy nem mondtam neki, hogy ez számomra mennyire izgató néha. Bár a tekintetében ugyanezt látom, mégis ilyenkor érzem igazán, mennyire kíván. Nem tudtunk uralkodni a testünkön, téptük, haraptuk, marcangoltuk egymást. Én kiabáltam, sikoltottam, néha szinte úgy éreztem, sírnom kell, amikor annyira kibírhatatlanul élveztem, amit csinál vagy amit belőlem hozott ki ez az „őrület”, de a megváltó orgazmus mégsem jött. Már csak arra emlékszem, hogy végül őt a gyönyör úgy érte, hogy kinyújtott lábaimat átkarolva az egekbe emeltem, amitől olyan mélyre hatolhatott belém, amilyenre csak akart és bírt. Ütemesen egyre gyorsulva dugott, miközben rá-rácsapott a fenekemre. Nem tartott sokáig, amíg belém élvezett, de az eltelt „igénybevételtől” már olyan érzékennyé vált a puncim, hogy ez az alig két perc is elég volt, hogy elmenjek. Szerintem nem is tudta, hogy ez volt aznap este a harmadik. ….azt hiszem, úgy széjjeldugtuk egymást, hogy ilyet általában csak pénzért kap az ember. Csak ez igazi volt, és ezért gyönyörű…
Remélem még lesz ilyen gyönyörű élményem, mert most, hogy felidéztem, újra érzem azt a vágyakozást, amit akkor. Már most elképzelem, mi az, amit még szeretnék. Le akarom lökni egy székre, és az ölébe ülve meg akarom lovagolni… Akarom érezni, milyen, ha egyszer belép az ajtón, és csak némán hátat fordítok neki, kitolom neki a fenekemet, mire ő nekidönt a falnak, előveszi a farkát, és keményen megbasz… Akarom, hogy lássa, ahogy maszturbálok, mielőtt beszáll… Akarom látni egyszer, ahogy ő maszturbál előttem, akarom tudni, hogy kibírnám-e anélkül, hogy hozzáérnék, vagy ő hozzám… Akarom újra használni a gésagolyókat vele, amiket tőle kaptam… Akarom, hogy élvezzen, akarom látni azt a tekintetet… Akarom, akár két perc, akár két óra… Akaromakaromakarom…..
Nincs megállás, kiengedtük a szellemet a palackból!
Az elsőtől az utolsóig 2 – Búcsúlevél
„Az elsőtől az utolsóig” című történet kiegészítése. Nem is tudom, hol kezdjem. Emlékszel a bisztróra? Talán fél éve dolgozhattam ott, mikor először megláttalak ott étkezni. Tudom, hogy előtte még nem jártál ott, mert emlékeztem volna rád, de azt reméltem, hogy még látlak ott. És jöttél is újra, és újra, minden nap este fél hétkor, mintha odarendeltek volna. Tudtam, hogy tönkretehetsz mindent, de nagyon tetszettél nekem, és szerintem észre is vetted. Féltem, hogy lesz köztünk valami, de nem tudtam megállni, hogy ne kellessem magam. Hogy miért féltem? Nem mertem neked megmondani, de kezdő callgirl voltam. Vagyok.
A bisztró fizetése elég lett volna, hogy megéljek belőle, de nem ott kezdődött az én történetem. Anyám alkoholista volt, egy boszorkány, ha úgy tetszik. Gyűlöltem, de nem volt más lehetőségem, vele kellett laknom, ki kellett bírnom 25 éves koromig, amikor meghalt. Addig nem mertem elmenni otthonról, de akkor annyi adósságot és számlát hagyott maga után, hogy nem mertem otthon maradni. Az addigi állásomat ott kellett hagynom, hogy az adóhivatal, meg a többi vérszívó meg ne találjon. El akartam felejteni a nevemet, de az új, amit szereztem, semmivel sem volt jobb, mint az addigi szégyenfolt. Az utcán kerestem a kenyeremet, és úgy hívtak, az Édesszájú. Mindenhová a két bőröndömmel mentem, még az idegen férfiak lakására is, mert abban a két bőröndben volt az egész életem.
Emlékszel arra a filmre a prostiról, akit egy kliense felkarolt, és kimentette abból a világból? A Micsoda nő! Soha nem tudtam úgy megnézni, hogy ne bőgjek rajta. Jött aztán egy férfi, aki felajánlotta a segítségét, hogy szerez rendes munkát nekem, meg albérletet is, hogy a körülményeimen javítson. Eleinte úgy éreztem magam, mint Julia Roberts, és azt hittem csak akkor kell az utcára mennem, ha megszorulok. Nem fogtam fel, hogy már szorítanak. Amit a munkámért kaptam, annak a felét oda kellett adnom a férfinak, a strichelésnek pedig a harminc százalékát kaptam csak meg. Alig aludtam, az életem mégis rohamosan javult, és nem voltam bezárt helyzetben, egyedül arra voltam kényszerítve, hogy fizessem a részesedésem. Habár néha természetben kellett. Nem volt már bennem erkölcs, megszokottá vált az egész, és akkor jöttél te. A szexuális vonzalom nem sokat számított nekem, de te más voltál, a szemeid, ahogyan néztél rám, nem azt a vágyakozást láttam benned, amit a férfiakban a testem váltott ki. Láttam, hogy te meg akarsz ismerni, éreztem, hogy többet akarsz, mint lefeküdni velem. Tudtam, ha elmondom ki vagyok valójában, akkor nem fogok tudni többet adni neked.
Vártam mikor lépsz. És vártam. És vártam. Próbáltam érzékeltetni veled, hogy szabad a pálya, de nem tehettem meg az első lépést, reméltem megérted. Végszóra érkezett az a három részeg, akiket segítettél kitessékelni, és valahogy mégsem jutottunk előbbre. Esős volt a sétám hazafelé, és az egyik sarkon bele is botlottam abba a csoportba, amikor nem is tudom honnan, de előbukkantál te. Az egyik srác ismerős volt, és majdnem bepánikoltam, mikor rájöttem, hogy még utcalány koromban voltam vele is. Remegtem tőle, hogy felismer-e vajon, elszólja-e magát, de talán túl részeg volt már ahhoz. Egészen az albérletemig kísértél, és csókkal akartál elválni. De nem tudtalak elereszteni. A kezeim közt voltál, semmi pénzért nem hagytalak volna elmenekülni. Kívántalak, akartalak. Kapkodva húztam le a pulóveredet, kapkodva simítottam végig a bőrödet, az izmaidat, végre igazán kedvem volt a velem érintkező testhez, teljesen bevadultam. Talán én hoztam ki belőled, talán te is úgy szeretted, de letépted rólam a felszolgálói ruhát, és egyre nagyobb hévvel vetetted rám magad. Megfordultam, és háttal pucsítottam, próbáltam nekidörgölni a fenekemet a farkadhoz, de te elkezdted lehúzni a szoknyámat, ajkaid nyomát hagyva ott a helyén. Közben én megszabadultam a melltartómtól, pont abban a pillanatban, amikor előrenyúltál, hogy a melleimet marcangold. Nagyon jó volt, de már alig bírtam magammal, és egyik kezedet a bugyimba vezettem, hogy ott is izgass. Már nem bírtam nyögések nélkül. Szorosan átöleltél, és magadhoz húztál, a nyakamat csókolgattad, én pedig a füledbe súgtam – Akarom! Már te is nagyon kívánkozhattál belém, mert meg sem vártad, míg leveszem a bugyit, csak félrehúztad, és tövig nyomtad belém a szerszámodat, ami teljesen kitöltött, és alig bírtam visszatartani, hogy sikítsak. A mozgásod erőteljes volt, és pont annyira feszítettél, ahogy azt szeretem. Nem tudtam, hogy még az eső, vagy már a könnyek folynak-e az arcomon, de örömömben és bánatomban egyszerre sírni lett volna kedvem. Hosszú évek óta az első őszinte orgazmusom volt aznap este, amit akkor még két másik követett.
Nem tudtam, hogyan alakult, de kapcsolat lett belőle, és folyamatosan rettegtem, hogy a múltam valamikor a felszínre kerülhet. Boldog voltam melletted, és nem vállaltam több klienset. Egy esti sétánk során hullócsillagot láttunk és kívántunk. Én azt kívántam, amit annyiszor el is mondtam neked, hogy remélem, ami köztünk van, az sosem érhet véget. De a szerencsecsillagom úgy látszik cserbenhagyott. Úgy tűnt minden a tökéletesség felé halad, és hogy rendeződnek a dolgaim, hónapok teltek el így, mikor megkeresett a férfi. Nem akarta, hogy abbahagyjam, és azonnal rájött, hogy miért akarom abbahagyni. Nem hagyta, és azzal fenyegetett, hogy felkutatja ki vagy, és először megkínoz, aztán megöl téged, de még az is lehet, hogy rádszabadítja a többi lányt, hogy dolgozzanak meg a szemeim előtt. Azt mondta, hogy megadja az esélyt, hogy úgy vessek véget a kapcsolatomnak, hogy ne derüljenek ki a dolgaim, és csak ezért nem vert meg. Megijedtem. Még aznap szakítottam veled, és azt mondtam, mást szeretek. Szörnyű idők következtek, mindkét munkámat rosszul végeztem, kerültem az embereket, csak akkor mozdultam ki az albérletemből, ha muszáj volt. Sokszor mentem ki sétálni az esőben, mert az első esténkre emlékeztetett, és mert olyankor más emberek kerülik az utcákat. Egyedül érezhettem magam, és mintha az eső a bűneimet mosta volna rólam, amelyeket napközben újra megszereztem. Véget nem érő vezeklésnek néztem elébe, először nem is hittem, hogy sikerül átvészelnem azt az időszakot.
Volt egy alkalom, amikor éppen azzal a férfival mentünk egy új helyre, hogy új vendéget mutasson be nekem, és az utcán végre ismét láthattalak téged. Rám néztél, szörnyű állapotban voltál, és egy szó nélkül elhaladtál mellettem. Éreztem, hogy én tettem ezt veled, és a szívem megszakadt, nem bírtam könnyek nélkül. A férfi látta ezt, és ámulva nézte, hogy még annyi idő után is olyan erősen érzek irántad. Sokat veszekedtem vele, míg egy este azzal jött oda hozzám, hogy ad egy lehetőséget. Visszaenged hozzád, ha hamarosan elérem, hogy hozzádköltözzek, így megússza az albérletem fizetését, és a bisztróban is sokkal kevesebbet kell lennem, helyette nappal kell az ügyfelekhez mennem. Szörnyű volt a döntés. Csak úgy élhettem együtt veled, ha megcsallak, de önző voltam, jobban kellettél nekem, mint amennyire védeni akartalak a csalódástól. Megint esőben ázva rohantam végig a városon, csak, hogy minél előbb a karjaidban érezhessem magam, aztán a házad előtt mintha falnak ütköztem volna. Nem tudtam, hogyan fogadnál, visszafogadnál-e egyáltalán. Egy örökkévalóság telt el, miután megnyomtam a csengőt, és végre kinyitottad az ajtót. Ott álltunk egymással szemben szótlanul, nem tudtam mit mondjak, neked pedig nem volt mit mondanod, végül kiböktem, hogy téged szeretlek, tévedtem, mikor azt hittem, hogy más is olyan fontos lehet számomra, mint te. Láttam, hogy magadban vívódsz a döntéssel, és a női vonzerőmet vetettem be. Pontosabban a testemet, aminek tudtam, hogy nem tudsz ellenállni, de én csak a célomban voltam bizonytalan és nem a szándékomban.
Minden majdnem olyan volt, mint régen. Bizonyos dolgok jobban mentek, mert hamar összeköltöztünk, és már a közös jövőnket terveztük, amiben benne volt a más városba költözés is, és reméltem, hogy akkor el tudok menekülni rejtett életem elöl. Bizonyos dolgok romlottak, mert az érzelmeim folyton válságos helyzetbe kerültek, és próbáltam titkolni előled, az is rendszeresen előfordult, hogy az utcán azok a férfiak rámköszöntek, akikkel dolgom volt. Sokkal többen voltak, mint régen, feltűnően sokan, és a bisztró kezdett a hirdetőhelyemmé változni. Oda jártak a férfiak, érdeklődtek a szolgáltatásaim iránt, telefonszámokat osztogattak, hogy vigyem el a „menedzseremnek”. A férfit, a „menedzseremet”, hiába kértem arra, hogy szerezzen másik munkahelyet, ő elégedett volt a megnövekedett keresletnek utánam. Én csak annak örülhettem, hogy te már nem jársz oda, mert azonnal lebuktam volna. Pénzben nem volt hiányom, ezért azt kellett hazudnom neked, hogy fizetésemelést kaptam. A legapróbb hazugságokkal is meghalt belőlem egy darab, de a veled töltött percek, órák mindennél többet értek nekem. Aztán egy nap a bisztróban a főnököm közölte, hogy előző délután keresett ott egy férfi, és a leírásból azonnal rádismertem. Féltem, hogy vége, hogy valamire rájöttél. Azonnal elrohantam, először nem is tudtam hova, aztán felkerestem a menedzseremet. Közöltem vele, hogy vége, nem így kellett volna végződnie, de már sem ő, sem én tehetünk ellene semmit. Kiáltozott, hogy ne merjem azt hinni, hogy abbahagyhatom, mert ő segített ki a szarból, ő karolt fel, engedékeny volt, és ő tett mindent értem. És ő tett tönkre mindent.
Hazamentem hozzánk. Vagyis hozzád, mert már nem éreztem, hogy oda tartoznék. Az emlékeim ki akartak taszítani abból az életből, nem volt ott helyem. Te is otthon voltál, aludtál. Láttam, hogy ki voltál merülve, és nem akartalak felébreszteni, csak csendesen kiosonni. Összepakoltam a két bőröndömet, minden gyűjtött pénzemet, és azt hittem kész vagyok kilépni a házadból úgy, hogy vissza sem nézek. De nem sikerült. Még elmentem lezuhanyozni, aztán leültem melléd az ágyra, és csak néztelek. Azt hittem, talán utoljára láthatlak, mégsem éreztem még a végét. Nem úgy, mint az utóbbi egy napban. Lassan lehúztam rólad az elnyűtt ruhákat, és te még arra sem ébredtél fel. Odakint a naplemente utolsó percei teltek, narancssárga és rózsaszín sugarak töltötték be a szobát, én pedig feléd helyezkedtem és masszírozni kezdtem a vállaidat, a hátadat, egészen míg a szürkületből éjszakába nem váltott, és fel nem ébredtél. Szembe akartam nézni veled, életemben először vállalni a felelősséget, ha kell belepusztul a lelkem, de nem akartam elfutni előle. Akkor, utoljára nem.
A körmeimmel cirógattam a hátadat, és tudtam, hogy ébren vagy, de egy szót sem szóltál, csak az egyik pillanatban meg akartál fordulni, és én leszálltam a hátadról. Akkor láttam meg, hogy a merevedésed miatt akartál megfordulni, és nem tudtam megállni. A számba vettem, még mielőtt megszólalhattál volna, és lassan, érzékkel mozogtam rajta, semmi figura, semmi extra, csak az ajkaim a szerszámod körül, és a gyengéd szívóerő a szájüregemben. Azt akartam, hogy sokáig tartson, húztam az időt, de te eltoltál magadtól. Nem értettem mi a baj. Csak néztünk egymás szemébe, szótlanul, azt vártam, hogy mikor tör ki belőled a harag. A csend túl hosszú volt nekem, ezért újra én léptem. Hátradöntöttelek, és guggolva fölédhelyezkedtem, úgy vezettem magamba a nemi szervedet. Addig nem éreztem, hogy nedvesednék, csak rád figyeltem, de mégis könnyedén csúsztál belém. Attól tartottam, hogy valamit elrontok, és nagyon nem akartam, mert éreztem, hogy az volt az utolsó szeretkezésünk. Éreztem, hogy az másabb, különlegesebb, mint az addigiak. Azt vettem észre, hogy már alig mozgok, csak az érzésnek élek, és belülről szorítalak, körülfonlak, talán magamba is szívlak, de azt csak te érezhetted. Pillanatokkal később éreztem a bennem szétáradó, forró nedvet, és olyan melegség töltött el belülről, ami egészen az orgazmusig vezetett. Gyönyörű érzés volt, és mégis fájdalmas a tudat, mert az akaratom elbukott. Ahogyan szétvált a testünk, úgy vált szét a lelkünk is, és a karnyújtásnyi távolság ellenére is olyan távolinak láttalak, hogy tudtam, még egyszer már soha nem érhetlek el. A csend volt köztünk, ami kitöltötte az űrt, és csak tágította perceken át, míg már azt sem tudtuk, mennyi ideje ültünk ott, mennyi ideje bámulunk egymás szemében arra várva, hogy a másik kimondja azt, amit már úgyis tudunk.
Te voltál az erősebb, elmondtál mindent, amire rájöttél, és a hangodban, a szavaidban éreztem még mindig a reményt, hogy tévedhetsz, hogy a dolgok rendbejöhetnek. De nem tévedtél, és többé már soha nem jöhet rendbe semmi, ahogyan többé nem voltam képes rádnézni. Nem voltam képes elmondani az utolsó két dolgot, amire még szükség volt, hogy elmehessek. Mégis elmentem nélküle, mert az időm lejárt, és hang már nem jött ki a torkomon. Emiatt a két szó miatt maradtam ott azon az estén, és már csak ebben a levélben tudom közölni.
Szeretlek! És sajnálom! A levél itt véget ért, és a történet már csak a hírekben folytatódott. Két szalagcím maradt hátra. „Halott nőtt találtak a húsz emeletes bérház udvarán. A nő a bérház egyik albérletében lakott, ami egy ismeretlen férfi nevére volt írva, aki után még folyik a nyomozás. Meg nem erősített hírek szerint a környék illegális örömlányai neki dolgoznak, de az eset óta senki nem látta, nem hallott róla. A rendőrség még az adatokat veszi fel, de személyleírást a következő számunkban már adhatunk róla. Az öngyilkosság sem kizárt, de se búcsúlevelet, se más nyomot nem találtak, ami arra utalna, hogy saját maga vetett volna véget életének.”
Két hónappal később: „A kilenc hete történt húsz emeletes zuhanás áldozatának a sírjánál halott férfit találtak. A férfi nem azonos a nő meggyilkolásával gyanúsított személlyel, és a két eset közt a rendőrség egy elázott, kézzel írt levélben találta meg a kapcsolatot. Az egyetlen nyom egy poháralátét, rajta a következő felirattal: ’Melyik virág lehetne olyan szép, hogy a Te gyönyörűséged mellett ne legyen elenyésző?’ és egy mobiltelefonszám. A férfi egy nappal korábban vagyonának nagy részét költötte egy rendkívül értékes Colt lőfegyverre, mellyel saját halántékára célozva végzett magával. A halottkém szerint az öngyilkosság nem is kérdéses.”
Az elsőtől az utolsóig 1
Most is esik ez a rohadt eső! Már régen elterveztem, hogy eljövök hozzád, de eddig nem volt elég bátorságom hozzá. Hogy most talán biztos leszek a dolgomban? Halálbiztos. Jól végiggondoltam mindent, és nem hagyom, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajtam. Nem fogok elgyengülni. Eddig te voltál az, ami gyengített, de többé nem hagyom. Hogy mire is vágyom valójában? Nem tudom még, de ma mindenre meg akarom kapni a választ. Felejteni már nem tudok, és nem is akarok. Már nem.
Már az első napokban észrevettél. A tekintetemet, a pillantásaim apró bókjait hagytad magadon nyugodni, ahogy méregettelek, és te kelletted magad. Testeddel kinyilvánítottad, hogy élvezed az én vágyakozásomat irántad, de a napokból mégis hetek, a hetekből hónapok lettek. Az egyik poháralátétre üzenetet írtam, de sosem adtam oda. Még ma is megvan. Az van ráírva „Melyik virág lehetne olyan szép, hogy a Te gyönyörűséged mellett ne legyen elenyésző?” és egy telefonszám. De ez így olyan közönségesnek tűnt. Minden nap, amikor az asztalomhoz léptél, ott volt a zsebemben, de sehogy sem tudtam rávenni magam, hogy átadjam. A kiszolgálásod pocsék volt. Most már tudom, hogy miért voltál mindig zavarban, mikor felvetted a rendelést, hogy miért kellett mindent kétszer megkérdezned, és miért hajoltál le mindig annyira, hogy tisztán beláthassak a dekoltázsodba. Mutattad magad, és talán már untad, hogy nem lépek, de én nem tudtam hogyan? Nem akartam elrontani, és azzal rontottam el.
Az a pár részeges alkat volt az utolsó lehetőségem, mikor nagy nehezen kitessékeltük őket a bisztróból, és végre először nem csak rám mosolyogtál, hanem válthattunk pár szót is. De a pillanat elszállt, és én megint elszalasztottam, hogy közelebb jussak hozzád, pedig… pedig akkor olyan könnyűnek tűnt. A zárást megvárnom túl feltűnő lett volna, úgyhogy kint vártam. Nem az első alkalom volt, hogy titkon hazáig kísértelek a kései órákban, és azok miatt az alakok miatt még az aggodalmam is nagy volt. Csepergett az eső, de nem bántam, csak vártam, amíg ki nem jöttél a hátsó ajtón. Pár sarokkal odébb bele is botlottál a huligánokba, én pedig kihasználtam a helyzetet. A fölényük csak létszámbeli volt, és még fiatalok voltak, így én a harminckét évemmel, és vállas termetemmel hamar visszatántorítottam őket. Nem is rajtuk volt a hangsúly, hanem azon, hogy a szemedben én legyek a nap hőse, és ezt ott elértem. Végre nyíltan bemutatkozhattunk, és még belém is karoltál, úgy kísérhettelek a felerősödött zuhé közepette hazáig, ahol megleptél. A csók is váratlan volt, de az, ahogy behúztál az ajtón, egyenesen gyorsnak tűnt, mégsem nem ellenkeztem.
Áldottam a helyzetem. A vizes pulcsimat lekapkodtad rólam a pólóval együtt, az átázott felszolgálói ruha pedig bőrödhöz tapadva mindent látni hagyott testedből, és hamarosan már az sem takart. Hátat fordítottál és előredőltél, úgy húztam le rólad a rövid szoknyát, csókolgatva a nyomát, érezve rajta az esővíz ízét. Felállva magamhoz szorítottalak, nyakadat csókolgattam, és karod alatt előrenyúltam a melleidhez. Valamikor, mikor nem oda figyeltem már levetted a melltartódat, már csak a bugyid volt rajtad. Ujjaimat sötét fürtjeidbe túrva szívtam tele tüdőmet annak esővel keveredett illatával, míg te hátrahajtottad nyakad, hogy jobban hozzáférhessek, közben te egyik kezeddel a nadrágomba nyúltál, másikkal az én szabad kezemet vezetted megmaradt fehérneműd védelmén túlra. Vad voltál, sokkal vadabb, mint amire számítottam, és hamar be is nedvesedtél, majd a fülembe súgtad – Akarom!
Súgtad ugyan, de a hangod határozott volt, és erőteljes. Megértettem, hogy mire céloztál, és a világ minden kincséért sem ellenkeztem volna. Sietve lehúztam a nadrágomat, és még ki sem léptem belőle, te már húztál magad felé még mindig kapaszkodva férfiasságomba. Nem törődtem már én sem a részletekkel, csak félrehúztam a bugyidat, hogy minél elébb érezhesselek belülről. Nem volt lassú indítás, az addigiak is alig voltak előjátéknak nevezhetők, csak a heves indulatok maradtak és a nyers szex. Erotikus, felpezsdítő, forró szex, mikor nem érdekel, hogy mi volt előtte, vagy mi lesz utána. Nem volt köztünk szerelem, és nem tudtuk, hogy oda vezet-e majd, de akkor semmilyen körülmény nem is számított. Nem használtunk gumit sem, nem tudtam, hogy szedsz-e tablettát, de elérted, hogy ne is érdekeljen, és az is csak akkor jutott eszembe, mikor már elernyedve feküdtünk be az addig hanyagolt ágyba. Aznap este még kétszer volt részünk egymás testének élvezetében, és úgy indult a kapcsolatunk.
Emlékszem az apró dolgaidra, melyeket senki más nem láthatott. A vidám, vágyakozó arcodra, mikor az utcán kisbabát tologató asszonyt láttunk. A meghatottságtól csepergő könnyeidre kedvenc filmjeid szívszorító jeleneti közben. A sértődésből mosolyra váltó ábrázatodra egy szúrós megjegyzés után, és a visszavágásra, mely nem egyszer jobban túllőtt a célon, mint az enyém. A lassú sétánkra azon az estén, mikor hullócsillagot láttunk az égen, és mindketten kívántunk. Azt mondtad, hogy ami köztünk volt, az sosem érhet véget, és én hittem neked. Remélem a te kívánságod teljesült, mert az enyém… engem cserbenhagyott. Azt kívántam, hogy a szavaid örök érvényűek legyenek, és ez nem adatott meg nekem, mikor közölted, hogy valaki mást szeretsz. Összedőlt bennem minden, és te ott hagytál engem a roskadozó világban, melyet te építettél nekem. Körbezártál egy szobába, és nem hagytál kijáratot, csak magadnak. Láttalak egyszer egy fiúval, és te is észrevettél, de köszönni nem volt erőm. Hiszen még el sem köszöntem tőled! A barátaim, akikről azt hittem, hogy mindkettőnk barátai vigasztaltak, hogy még annyi nő van a világon, de az igazi vigaszt csak az ital jelentette. Már amíg el nem múlt a hatása, de tettem róla, hogy minél ritkábban forduljon elő olyasmi.
Egy roncs voltam, aki arra várt, hogy elvontassák, mikor egy az első esős naphoz kísértetiesen hasonló végén megjelentél az ajtómban. Megint csak megleptél, mikor azt mondtad, hogy mégsem szereted azt a másikat, hanem én vagyok az igazi. Nem tudtam, mit mondjak. Vissza akartalak fogadni, de féltem, hogy csak önmagát ismételné meg az elmúlt egy év. Végül a tested döntött, és újra elvette az eszem. Minden olyan volt, mint régen… talán túlságosan is. Naplementét nézni jártunk a városszéli hegyre, kimentünk a halastóra, vagy piknikeztünk a parkban és a felhők formáján vitatkoztunk. Egy ilyen alkalommal vettem észre az első jelet, pedig sok volt már addig is. Rengeteg olyan ismerősöd volt, aki csak egy biccentéssel, vagy egy sziával elintézte a találkozást, és addig nem tűnt fel, de azután már figyeltem. A bisztróban azóta nem jártam, hogy szakítottál velem, még a közelében sem, de akkor rávettem magam. Az ablakon át figyeltelek, s láttam, hogy sokan flörtölnek veled, néhányan még fogdosnak is, telefonszámokat adnak. Az egész nem olyan volt, mint mikor még én is ott étkeztem.
Másnap kora délután be is ültem, hogy meglepjelek, és vigyázzak is rád estig, de rá kellett jönnöm, hogy aznap nem is dolgozol. A főnököd mondta meg, hogy jó ideje már csak feleannyit jársz munkába, és a fizetésemelésedre, amit olyan nagy örömmel újságoltál pár hónapja, soha nem került sor. A szívem összeszorult, és már sejtettem, hogy hol számítottam el magam, de nem akartam elhinni. Tudtam, hogy nem lehet másképpen, de egyszerűen nem akartam elfogadni. A nő, akit szeretek, és akiről tudom, hogy viszont szeret, az nem lehet kurva! Miért? Mióta? Hogyan? A kérdések úgy törtek ki belőlem, mintha már régóta szabadulni akartak volna, mintha egy régi félelmem talált volna magának új formát. Az este én voltam az, aki nem mert hazamenni mit sem sejtő barátnőjéhez, mert a helyzetet át kellett gondolnom, és nem akartam utat engedni az indulataimnak. Le kellett nyugodnom, ezért végigvettem az elmúlt időszakot, a több mint másfél évet, mióta ismertelek, a választható lehetőségeket fontolgattam, mérlegeltem. Mégsem ittam, és nem aludtam szemernyit sem, reggel pedig újra betértem a bisztróba, és te ismét nem voltál ott. Hazamentem, de otthon sem találtalak, így hát telefonáltam a cégnek, beteget jelentettem és lerogytam az ágyba.
Kezeid simítására ébredtem, fogalmam sem volt, hogy a nap melyik szakában. Talán éppen szürkület lehetett, mert a világ a hangulatomhoz akart igazodni, és téged is ahhoz állított. Egy szót sem szóltál, csak oda-vissza húzogattad a körmeidet a hátamon, mintha bele akarnál karcolni valamit, bár a bőrt nem akartad megsérteni. Jól esett, és hiába akartam ordítva kitörni lelkem bezárt burkából, mozdulataid csitító hatásával nem tudta felvenni a harcot. Akkor tört rám a felismerés, hogy hogyan is került le rólam a ruhám? A nadrágom sem volt rajtam, sem az alsóm. Mégsem ébredtem olyan könnyedén, mint hittem. Vajon mikor jöhettél meg? És sejtettél-e valamit? A válasz mindegy is, mert akkor nem számított, a testem nem foglalkozott vele, és nem mondhatom el, hogy az eszem irányított volna. Éreztem magamon a hiányt, hogy majd két napja nem tisztálkodtam, de téged szemlátomást nem zavart. Csak egy fürdőköntös takart el szemeim elöl, már amikor úgy helyezkedtél, hogy bármit is lássak belőled. Hason fekve ki voltam szolgáltatva, de még mindig tartó érintéseid hatására kezdett kényelmetlenné válni a mozdulatlanság. Amint a hátamra gördültem rávetetted magad a farkamra, és én azt hittem, hogy megint bevadulsz és az is csak egy gyors numera lesz.
De nem úgy volt. Lassan csináltad, és érzékien, talán túl lassan is, de a hatás mégis ellentétes volt. Bármennyire is vissza próbáltam tartani magam, olyan jó érzéssel töltött el, hogy már közel éreztem az orgazmust, és eltoltalak magamtól. Megértettél, de még mindig nem szóltál egy szót sem, és én sem mertem, mert akkor nem bírtam volna ki, hogy ne azt mondjam, ami mindent tönkretesz. Legalább még ezt… ezt az utolsót ne! Esendő voltam, mert akartam veled még egyszer szeretkezni, még ha utoljára is. A percnyi csend többet mondott talán mindennél, és az önuralmamat is visszaszereztem, amit azonnal újra próbára is tettél. Fölém guggoltál úgy, hogy a fel-le mozgás mindkettőnknek a legkényelmesebb legyen és elkezdtél mozogni, mint még soha. Soha nem voltak ugyanis még olyan kimértek a mozdulataid, soha nem érintettél szeretkezés közben olyan lágyan, mint akkor. Addig csak szex volt, de akkor megéreztem benned az igazi szerelmet, mert átáradt belém, és talán te is érezted akkor az enyémet. Elfogott a bizonytalanság, hogy tényleg véget akarok-e vetni mindennek? Nincs megoldás? Talán ha majd megbeszélnénk? És kétségeim közepette vezettél el életem leggyönyörűbb orgazmusához, melyhez nem volt fogható semmi öröm, amit valaha is nő adott nekem. És te még mindig mozogtál, de már nem sokat, mert hamarosan éreztem, hogy ugyanoda jutottal, mint én egy perccel korábban. Rám dőltél, majd amint kicsit erőhöz jutottunk, mindketten felültünk.
A csend csak nem akart szűnni, és te csak néztél rám, mintha tőlem vártál volna mindent, pedig kettőnk közt addig te voltál a határozottabb. Szemeid szomorúak voltak, és türelmesek, de ugyanazt a kételyt véltem felfedezni benne, mint ami az én szívemet nyomasztotta. Nem bírtam tovább, és elmondtam, hogy tudom. Hogy tudok eleget, ha nem is mindent, és hogy ez mennyire rosszul esett tőled. Pont tőled, de ki mástól is kaphattam volna ekkora döfést? Elmondtam azt is, hogy én mindezek ellenére mennyire szeretlek, de nem tudtam, hogy mit kellene tenni mindezek után. Kértelek, hogy mondd, hogy csak tévedek! Mondd, hogy túl élénk a fantáziám és basszál le azért, hogy olyasmit egyáltalán feltételezni tudtam rólad! De te csak hallgattál az ágy szélén ülve, egy szót sem szólva, és nem tudtál a szemembe nézni. Mindennél jobban emlékszem arra a pillanatra. Testileg-lelkileg meztelenül ültél ott, és próbáltál megszólalni, vagy csak egy könnyes pillantást vetni rám, de nem volt hozzá erőd. Sajnáltalak, és még akkor is segíteni akartam, de nem tudtam helyetted legyőzni a piros lámpás démont. A csend újra leült közénk.
Nem tudtam megállapítani, hogy percek, vagy órák teltek el akkor, vagy csak egy pillanat műve volt az egész? Az idő már nem számított többé, számunkra új korszakot, új fejezetet kívánt nyitni az élet könyve. Akkor pattantál fel, mikor az addig visszaszorított könnyek hangos zokogásra váltottak, és fehérnemű nélkül, egyetlen kabátot magadra kapva rohantál el otthonról. Egy percre rá eleredt az eső. Utánad akartam rohanni, és talán… biztosan máshogy végződött volna a kettőnk története, ha megteszem. Ez a perc akkor soha nem jött volna el. Messzebbre mentél, mint azt akkor képzeltem. Messzebbre, mint azt bármi, ami ezt a világot irányítja, hinni engedte volna. Mikor legközelebb láttalak, először egy pletykalap címoldalán, majd csak a távolból, mert sok ember volt körülötted, és az én fájdalmam is tartotta még a távolságot. De most legyőztem magamban mindent, ami ellenkezett azzal, hogy idejöjjek, meglátogassalak és megbeszéljem veled ezt az egészet.
A barátaim visszatartottak, ők nem hittek benned, nem látták azt az arcodat, amit én, nem érezték soha azt, amit én, és nem tudhatták, hogy milyen az, ha te valamit viszonzol a magad módján. Mióta elmentél, én már csak a pohár fenekében láttam vonzerőt, és láttam is belőle eleget, mire rászántam magam az utolsó lépésre. Megvettem ezt a gyönyörű szép Coltot. Hatlövetű, mint a westernfilmekben, és csak úgy csillog! Neked fényesítettem ki, vagyis inkább miattad! És itt van ez a rohadt alátét is! Nesze! Talán hülyének hiszel miatta, de nem találtam olyan virágot, vagy akár bárki mást, aki felért veled. Nézd meg, könnyezem! Te csináltad belőlem ezt a roncsot! Te tetted ezt velem, aztán hagytál ott jövő nélkül! Miért?! Hogy most hónapok örökkévalóságának távlatából a síroddal kelljen kibékülnöm?! Mire volt ez jó?! Én… én… én szerettelek! És tudom, hogy te is szerettél. Miért kellett onnan leugranod? Húsz emelet! Miattam? Hogy bizonyíts? Én nem ezt akartam. Kérlek! Kérlek… Bocsáss meg! És halántékához emelve a fegyvert meghúzta a ravaszt…
Az én öreg lovagom
25 éves vagyok, barna hosszú hajam van és a szemem is barna. Testalkatom a sok éves versenyszerű tornának köszönhetően elég sportos. Karjaim és lábaim izmosak a fenekem szép kerek, a hasam kockás, tenyérbe illő melleim körte formájúak. Férfi, ismerőseim szerint, szép, lány vagyok.
Soha nem voltam pláza cica, mindig sportosan öltözködtem, csak akkor csinosítottam ki magam, ha valami alkalom adódott./pl:esküvő/ A mai nő ideáll és a magamról adott kép alapján nyugodtan feltételezhetnétek, hogy nem sok pasi jutott nekem, de ez nem igaz. Voltak pasijaim és már szűz sem vagyok. Édesanyámmal és két kistesómmal élek egy vidéki nagyvárosban, édesapám 17 éves koromban halt meg.
A történetem: Egy évvel, apu halála után sikeresen leérettségiztem, majd mivel anyu egyedül tartott el minket, el kellet mennem, dolgozni. Sikerült elhelyezkednem egy támogató szolgálatnál, mint kijáró segítő. Ez azt jelenti, hogy hétfőtől péntekig idős emberek lakására jártam, mosni, takarítani, főzni, bevásárolni. Nem beteg idősek voltak, ez egy kőkeményen fizetős szolgáltatás és olyanok vették igénybe, akik meg tudták engedi maguknak. Öt állandó ügyfelem volt, akikhez mindig azonos napokon jártam.
Az első héten csütörtökig semmi érdekes nem történt, megismertem az első négy ügyfelemet,/három nagyon aranyos, egy pedig kimondhatatlanul rosszindulatú: Erzsi néni/ elmondták óhajukat, sóhajukat én elvégeztem a teendőimet aztán irány haza.
Eljött a péntek, kimentem a megadott címre és becsöngettem.
A kinyíló ajtó mögött egy magas, /kb.185 centi/ ősz hajú, ránézésre rokonszenves idős úr állt. Barátságosan rám mosolygott és köszöntött.
– Kezeit csókolom hölgyem, a nevem XY… István.
– Jó napot kívánok, én pedig YZ… Edit vagyok feleltem.
– Fáradjon beljebb.
– Köszönöm, és azzal beléptem a lakásába.
Beinvitált a szobába, hellyel kínált a dohányzó asztal két oldalán lévő fotel egyikén, ő a másik fotelba ült le és beszélgetni kezdtünk./ez minden ügyfelemnél így kezdődött/ Elmondta, hogy mit szeretne, mosás, vasalás, bevásárlás, takarítás, szerencsémre főzni nem kellett. Miközben beszélt végig úgy éreztem, mintha visszarepültem volna a középkorba. Gyönyörűen fonta a szavakat mondatokká és minden nekem szóló mondatnál becézgetett engem. /drága, kedves stb./ Megállapodtunk abban, hogy én Pista bácsinak fogom őt hívni, ő pedig Editnek engem.
Miután mindent megbeszéltünk, mondtam, hogy én akkor neki is látnék, a munkának csak szeretnék átöltözni valahol. Megmutatta a fürdőszobát, majd magamra hagyott. Felkaptam az újatlan pólómat, egy szürke melegítőnadrágot és elkezdtem serénykedni. Munka közben végig magamon éreztem Pista bácsi tekintetét, de nem úgy, mint a többi ügyfelemnél, akik azt nézték, hogy mit csinálok, nem, ő engem nézett.
Még soha nem voltam idősebb pasival és ráadásul Pista bácsi (bár nem nézett ki annyinak, köszönhetően a heti ötszöri úszásnak) már 78 éves volt, és mégis izgatott a dolog. Jól esett.
Ahogy végeztem a munkám, néha én is oda-oda, pillantottam Pista bácsi felé. Meglepő, de tetszet, amit láttam: magas, ősz haj, széles váll, izmos kar, izmos láb és egy kis öreg uras pocak. Pista bácsi rövid ujjú inget viselt, így láttam bőrét, ami természetesen volt lebarnulva és kicsit öregesen ráncos volt. Az idő gyorsan telt így mikor elkészültem a munkával, átöltöztem és elköszöntem.
Hazafelé csak Pista bácsin járt az agyam, majd este otthon lefekvéskor is. Hirtelen azon kaptam magam, hogy ujjam lucskos, borotvált puncimban matat és azt képzelem, hogy Pista bácsi ujjaz engem. Úr Isten, de hát a nagyapám lehetne, és mégis akkorát élveztem, amilyet még soha. Lihegve kimerülten zuhantam álomba.
Másnap reggel úgy ébredtem, hogy már a péntekre gondoltam. Minden nap egy hétnek tűnt, de végül csak eljött.
Megérkeztem, átöltöztem, de most kicsit merészebb takarító ruciba: fehér vékony ujjatlan top, melltartó semmi, fehér pici rövidnadrág, ami épp, hogy eltakarta a fenekemet és persze bugyi semmi.
Amikor kiléptem a fürdőből és Pista bácsi meglátott megmerevedett és csak bámult rám, mint aki meggárgyult.
– Pista bácsi valami baj van? (kérdeztem)
– Ne ne neem, seeemi baj keedvveském. (dadogta)
– Hááát ez a ruha nagyon jól áll magának Editke drága.
– Köszönöm Pista bácsi (mosolyogtam, majd munkához láttam)
Pista bácsi aznap nagyon sokat segített nekem, sőt szinte egész nap követett a lakásban. Imádtam ezt a helyzetet, rá is tettem egy lapáttal, amikor csak lehetett úgy hajoltam le, hogy szép kilátás nyíljon az öregnek. Izzadt is rendesen. Munkám végeztével megkérdeztem az öreget, rágyújthatok-e a konyhában? Persze Editke drága jött a válasz és már tette is elém a hamutartót. Rágyújtottam, mire az öreg így szólt: Editke én elmegyek zuhanyozni, nem baj? Persze Pista bácsi válaszoltam és újra beleszívtam a cigibe. Az öreg sarkon fordult és bement a fürdőbe. Ahogy végeztem a cigivel egy gondolat támadt bennem, majd a gondolatot tett követte és elindultam a fürdőbe.
Megálltam az ajtó előtt vettem egy mély levegőt és benyitottam.
Belépve a fürdőbe a következő kép fogadott: Pista bácsi állt a zuhany alatt, teste csurom víz, bal kezével a falat támasztotta jobbjával meg lankadt péniszén húzogatta a bőrt. Mikor észrevette, hogy bent vagyok maga elé kapta mind két kezét és úgy elvörösödött, mint egy kamasz.
– Eeeeditke maga miiit keres iiittt?
– Hát gondoltam, hátha kell segíteni még valamit.
– Áááá deeehogy, neeem keeell. Köszönöm.
– Pedig, úgy látom, el kellene, némi segítség.
Ezután odasétáltam a kádhoz és Pista bácsi kezeit széthúztam majd leengedtem a teste két oldalára. Tüzetesen végignéztem Pista bácsi testén és felizgatott a látvány, pedig nem egy izmos, életerős férfi állt előttem. Tekintetem a lankadt péniszhez ért és ott is ragadt.
Az öregnek ráncos, nagyon szőrős, de jó vastag szerszáma volt, melynek látványától is benedvesedtem. A fal felé fordítottam az öreget, majd jobb kezemmel előrenyúltam és megmarkoltam a lankadt péniszt közben bal kezemmel a fenekét simogattam.
Finoman elkezdtem húzogatni a bőrt, úgy hogy a makkja előbújjon fitymája alól, majd vissza. Két, három perc után még mindig nem volt eredmény, ezért bal kezem mutató ujjával ánuszát kezdtem izgatni és meg is lett az eredmény, ami engem is meglepett. Az öreg szerszáma a kezdeti méret többszörösére dagadt kb.20 cm hosszú és olyan vastag, hogy nem értem át kezemmel. Nagyon sok és nagyon vastag erek száguldoztak végig az öreg termetes férfiasságán, amik vörösre dörzsölték tenyeremet.
Már vagy jó tíz perce vertem neki, mikor az öreg remegni kezdet és akkora adag spermát lövellt ki magából, mint egy ló. Ezen persze nem csodálkoztam, hiszen korában elmondta felesége halála óta nem volt senki az életében, 8 év pedig nagy idő. Még egy kicsit simogattam tisztára mostam az immáron újra lelankadt hímtagját, majd kezeimet is lemosva kimentem a konyhába és újra rágyújtottam.
Nemsokára az öreg is megérkezett és leült velem szemben, láthatóan nagyon zavarban volt, majd csak ennyit mondott: Editke nagyon szépen köszönöm. Nincs mit válaszoltam, majd felálltam, odasétáltam és arcon csókoltam őt.
Már átöltözve tértem vissza a konyhában az öreg még mindig csak ült és nézett rám. Mi a baj Pista bácsi kérdeztem. Semmi, csak hát hogy fogom én ezt meghálálni? Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve ezt kérdeztem:
– Pista bácsi, látott már felnőtt filmet?
– Iiigen.( válaszolta s megint nagyon vörös lett) De miért?(kérdezte)
– Látta már a férfi szereplők micsodáját?
– Iiigen.
– Na, péntekre legyen olyan a Pista bácsié is.
– Csupasz?
– Igen. Rendben?
– Hááát persze.
Azzal elköszöntem és elindultam haza, útközben végig a történteken gondolkoztam és otthon este újra maszti, mert, hogy én még mindig fel voltam tüzelve, de rendesen.
Egy újabb nehéz és hosszú hét következett, aminek a végén jött a péntek.
Megérkezésem után átöltöztem ezúttal csak egy top és egy tanga volt a munkaruhám. Pista bácsi megint ott volt mellettem és segített a munkámat gyorsan elvégezni. Dolgom végeztével leültem a konyhában egy cigire, az öreget meg elküldtem zuhanyozni. Mikor végzett törölközőt tekert a derekára és úgy állt meg előttem. Én már nagyon nedves voltam, de a munka és a meleg miatt le akartam én is zuhanyozni, így Pista bácsit beküldtem a szobába én pedig elmentem zuhanyozni. Bár forró vízzel zuhanyoztam és odakint is meleg volt, én mégis remegtem, egy pillanatra el is bizonytalanodtam, de testem vágya, mely már hónapok óta férfit akart, győzött a félelem felett. Végezvén a tusolással, körbetekertem magam egy törölközővel és elindultam be a szobába.
Pista bácsi úgy feküdt az ágyon, mint aki a halálos ítélet végrehajtására vár, de érkezésemre azonnal felállt. Én odasétáltam mellé és szótlanul ledobtam magamról a törölközőt, majd végigfeküdtem az ágyon, a hátamra. Az öreg csak nézett, testem minden porcikáját végigvizslatta, szinte perzselt a tekintete, én pedig már amúgy is tűzben égtem. Feszes melleimen a mellbimbóim úgy megkeményedtek, hogy már majdnem szétrepedtek, a puncim pedig annyira nedves volt, hogy kéjnedveim már csurdogáltak a combomra. Tekintve, hogy az öreg hozzám sem ért, elég szép teljesítmény, mert ez az ő érdeme. Intettem neki, hogy jöjjön be az ágyba ő is, mire engedelmesen négykézlábra állva odakúszott hozzám.
Én két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam, ő visszacsókolt. Nyelvemet finoman a szájába dugtam és az ő nyelvéhez érintettem, finom volt. Rövid nyelvezés után száját a nyakamhoz irányítottam, ő pedig megértette a célzást. Finom apró csókokkal kényeztette a nyakam, majd fülem aztán elindult lefelé. Mikor melleimhez ért ott is alkalmazta finom csókjait, majd nyelve hegyével cirógatta a bőröm és körkörös irányban haladt egyre közeledve keményen meredező mellbimbómhoz. A leirt körök egyre kisebbek lettek és a végén óvatosan beszívta ajkai közé bimbócskámat. Ennyi, nem bírtam tovább, oroszlánbőgésként tört elő belőlem az orgazmus, amelybe az egész testem beleremegett. Az öreg, láthatóan megijedt, hogy fájdalmat okozott nekem, mert kiengedte ajkai közül a bimbócskámat, erre én egy határozott mozdulattal visszatoltam rá őt.
Az öreg nagyon belejött a dologba, szívogatta, harapdálta a bimbócskáimat hol az egyiket, hol a másikat én pedig élveztem, de nagyon. Mikor már a melleim szinte égtek, egy rávezető mozdulattal elindítottam az öreget lefelé. Vette a lapot és már a hasamat csókolgatta, nyalogatta és közeledett a puncimhoz, ami ekkor már patakzott. Nyelvével finoman cirógatni kezdte ajkaimat, s én egyre nagyobb terpeszbe húztam a lábaimat, így lucskos puncim kitárulkozott s teret engedtem nyelvének.
Mikor az öreg nyelve belém hatolt, jött az újabb fenomenális orgazmus, amitől ismét ordítottam, de az öreg már nem ijedt meg. Lefetyelte levemet rendesen, majd áttért a csiklómra és megint, orgazmus. Te jóóóóó ég! Ez a vénember már háromszor elégített ki, és még nem is áll a farka! Na, ezt nem hagyhatom annyiban, fejét eltoltam a puncimtól, felültem és a hátára fektettem.
Kibontottam a törölközőből, és ekkor megláttam a már ismert, ráncos löttyedt eres, vastag péniszt, amely most kérésemnek megfelelően csupaszon feküdt gazdája férfiasan kerek hasán. Felé térdeltem, kezembe fogtam, majd a végét fitymával együtt a számba vettem és úgy szopogattam. Kivettem majd felhúztam a bőrt, így a termetes makkja is előbújt rejtekéből. Adtam rá egy finom puszit, majd beszívtam az ajkaim közé, hogy utána ismét kieresszem, de nem teljesen.
Már tudtam a trükköt, ezért bal kezemmel már cirógattam is ánuszát, mire a farka el is kezdett nőni ott a számban. Hatalmas lett, szinte szétszakította a számat s a hatalmas erek dörzsölték a szám sarkát, őrületes érzés volt. Öt percnyi szopás után olyan kemény lett, mint egy vas rúd, én abba hagytam a szopizást és szép lassan felcsúsztam az öreg hasán, ekkor az öreg megszólalt: Editke drága, mivel fogunk védekezni? Kuncogtam egyet, majd megnyugtattam, hogy szedek fogamzásgátlót, és mivel mind a ketten rég voltunk már valakivel, így a betegségektől sem kell tartanunk. Ő bólintott, s én folytattam az akciómat.
Szépen rácsúsztam a puncimmal a farka hegyére, amely kis patakomnak köszönhetően simán becsusszant és feszített szét engem, utat törve magának. Fantasztikus érzés volt, ahogy egyre jobban kitöltött engem, szinte szétrepedtem és mindeközben a farkán lévő erek olyan helyeken is izgattak ahol farok addig még soha. Lassú mozgásomat szép fokozatosan gyorsítottam, aminek következtében lassan hatalmába kerített a gyönyör. Miközben így lovagoltam az öreg két kezével megfogta mindkét mellem és felváltva szopogatta kőkemény mellbimbóimat. Egy hatalmas egybefüggő orgazmus, így tudnám jellemezni azt, ami ezután bennem lezajlott.
Mivel az öreg rezdüléseiből éreztem, hogy már nem bírja sokáig, én meg még nem akartam befejezni, ezért szépen lecsúsztam farkáról és melléfeküdtem a hátamra. Az öreg megértette mit akarok, odatérdepelt kitárt lábaim közé én meg felraktam a vállára. Jobb kezével beigazította a méretes szerszámot a már igen csak megviselt puncimba és lassú, de határozott mozdulatokkal elkezdett döfködni.
Ebben az új pózban Pista bácsi olyan mélyen tudott belém hatolni, hogy makkja elérte a méhszájamat, óriási gyönyört okozva ezzel. Az öregnél újra előjött a remegés és kis idő után éreztem, ahogy belül elönt a forróság. Pista bácsi zihálva lefordult rólam, és ahogy irdatlan nagy farka kicsusszant belőlem, az általa belém pumpált nem kis mennyiségű sperma szép lassan folydogált ki az ágyra. Miután újra kaptam levegőt, átöleltem az öreget és elaludtam.
Már elég későre járt az idő, mikor felkeltem, így gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, és már indultam volna haza, de Pista bácsi megállított.
– Editke drága, csinálunk ilyet legközelebb is? – kérdezte.
– Hát persze – válaszoltam.
– És Editke, kérdezhetek még valamit?
– Kérdezzen Pista bácsi.
– Tudja, ahogy már mondtam, láttam felnőtt filmeket.
– És?
– És abban láttam valamit, amit ha lehet, ki szeretnék próbálni magával Editke.
– És mi az Pista bácsi?
– Hát azt, amikor a férfi a péniszt nem a vaginába dugja be, hanem a popsiba.
– Húúúúú! Hát én azt még nem csináltam, soha.
– Nem baj, ha nem akarja, csak megkérdeztem.
– Nem mondtam, hogy nem akarom, de még gondolkozom rajta, jó?
– Hát persze Editke drága.
Ezután elköszöntem és elindultam haza.
Még magamhoz sem tértem a gigantikus élménytől, amit az öreg okozott nekem, máris itt az újabb gondolat, ami egész úton hazafelé foglalkoztatott, az anális szex.
Szinte minden pasim akarta, de én nem voltam rá hajlandó. Féltem tőle, hogy fájni fog, gusztustalannak tartottam azt, hogy ahol a salak jön ki belőlem, ott egy fasz hatoljon belém. És most, hogy Pista bácsi vetette fel, elkezdett izgatni a dolog. Még mindig féltem, különösen azért mert az öregnek jó hatalmas szerszáma van.
Csütörtökre azonban döntöttem, kipróbálom.
Pénteken, mikor végeztem a takarítással és a zuhanyzással szóltam az öregnek, hogy vetkőzzön. Miután jól felizgattuk egymást, én négykézlábra álltam és mondtam az öregnek, hogy kipróbálnám a popó szexet. Mint egy kisfiúnak a születésnapján, úgy csillant fel az öreg szeme s máris ott termett mögöttem. Kezével széthúzta fenekemet és elkezdte nyalni ánuszomat, az extázis, amit okozott leírhatatlan volt. Nyelvével köröket írt le végbélnyílásomnál és utána belém tolta azt, majd éreztem, ahogy egyik kezével elengedi fenekemet, ezért hátranéztem. Láttam, ahogy jobb kezének mutató ujját a szájába veszi, és jól benyálazza, majd oda illeszti a popómhoz. Becsuktam a szemem, mély levegőt vettem, majd szép lassan ellazulva kifújtam várva a fojtatást.
Egy apró nyomást éreztem, majd utána egy új, de jó érzést, ami a fenekem szétfeszítésének volt köszönhető. Az öreg nagyon finoman bánt velem, apró előre hátra mozdulatokkal hatolt egyre mélyebbre bennem, majd miután már az egész ujja bent volt, egy újabb ujj következett. Már sikítani tudtam volna a gyönyörtől, ekkor az öreg kihúzta az ujjait és benyálazta makkját és végbelem bejáratához illesztette azt.
Ahogy tolta belém, azt hittem szét szakad a seggem, nagyon fájt, de nem szóltam semmit, vártam a fojtatást. Mikor a záróizmom a makkja után összébb zárult a farka körül, már nem fájt annyira, sőt elkezdtem élvezni a seggemben lévő faszt. Az öreg itt is nagyon finoman dolgozott, apró ki be mozdulatokkal haladt egyre beljebb. A farkán lévő erek megint hasznosnak bizonyultak, az általuk okozott dörzsölés ezer és ezer ponton izgatták végbelemet. Már tövig bennem volt, amikor az öreg gyorsabb tempóra váltott, és jött, az orgazmusok sorozata.
Meg sem tudom számolni, hogy hányszor mentem el, szinte az ájulás határán voltam, köszönhetően a gyönyör és a fájdalom érzéki keveredésének. Hatalmas, torokszaggató üvöltés kiséretében értem el az utolsó orgazmust, pont akkor, mikor az öreg belém pumpálta hatalmas farkából nem kis adag spermáját. Mivel, már nem bírtam tartani magam, végtagjaim szétcsúsztak, én pedig hasra feküdtem. Pista bácsi velem csúszott és még bennem maradt, így pihegtünk még egy pár percig. Mikor az öreg lefordult rólam és farka kicsusszant belőlem, seggemből extrém hanghatások mellett bugyborékolva fojt ki a befecskendezett sperma. Ujjammal lüktető seggembe nyúltam, majd a rátapadt ondóval együtt tövig bekaptam és szépen tisztára szopogattam. Finom volt. Ismét összebújtunk és mély álomba merültünk.
Két évig dolgoztam még Pista bácsinál, amíg az ország másik végében élő lánya meg nem győzte arról, hogy költözzön oda hozzá. A két év alatt szexuális viszonyunk végig tartott, és mióta elköltözött a mai napig, tartjuk a kapcsolatot levélben.
Nekem azóta, tartós kapcsolatom van, egy korban hozzám illő férfival, aki megad nekem mindent, minden téren, de a szex Pista bácsival az egyik legszebb élmény marad az életemben, amely persze a kettőnk titka marad.
A fekete özvegy
Enyhe fejfájással ébredtem. Hátamon feküdtem, karjaim lábaim szétdobva. Nyújtóztam egyet, majd megpróbáltam felülni, de valami nem engedett. Oldalra néztem. Meztelenül voltam, és kikötözve. Mindegyik végtagom az ágy egy-egy sarkához. Az ajtó nyílt, majd belépett rajta ő.
– Á, látom felébredtél – mondta csábosan, majd odajött mellém az ágyra, és felült. Mindösszesen egy vörös szatén baby-dollt viselt. Vállai csupaszon, erre hullottak rá vérvörös göndör fürtjei, eltakarva bőrét.
– Fáj a fejem – nyögtem fel. – És mit jelentsen ez az egész? – A lány felemelte a kezét, és a nagyjából két centiméter hosszú hegyesre hegyezett körmeivel elkezdett rajzolgatni a meztelen mellkasomon. Szinte égetett, ahogy a hegyes körmét végighúzta a bőrömön.
– Altatót csempésztem az italodba – mondta. – Ne aggódj, csak ideiglenesek a mellékhatások. De mire végzek veled, már rég nem fogod érezni – kacsintott, majd felállt és az ajtóhoz ment. Feneke eközben kirívóan ringott. Nem tudtam, mi van velem. Részben tetszett a játék, de ugyanakkor megrettentem az egésztől. Becsukta az ajtót, majd visszatért, és felült vissza mellém. Kezével lenyúlt, éreztem, ahogy a hímvesszőm gyúrja, markolássza, néha meg-megkarmolja. Utóbbi kissé fájt, de ugyanakkor némi izgalmat is okozott. Felkúszott hozzám, és szájon csókolt. Mikor visszacsókoltam volna, egy hirtelen és erős harapással beleharapott a számba. Éreztem, ahogy elered a vérem, és ahogy forrón végig folyik az államon. Ujját a magasba emelte, és intőn mutatott:
– Nem-nem, ilyet nem csinálunk! Most én vagyok a főnök, azt teszed amit mondok – majd közel hajolt, és végignyalt a nyakamon, majd az ajkaim is, végül bekapva leszopogatta. – Így – szólt mosolyogva. Rajtam a rettegés uralkodott el. Ő ennek ellenére lehajoltam, és éreztem ahogy a forró nyelve játszani kezd rajtam. Felváltva csinálta. Hol körbe karmolta, majd körbenyalta a péniszem. Ekkor mélyen bekapta, és gyúrni és izgatni kezdett. Nem tehettem sokat ellene, felizgatott.
– Kérlek, ne tedd ezt – kérleltem. De rám se figyelt. Addig folytatta, míg teljesen kemény nem lettem. Kivette a szájából, majd mozgolódni kezdett. Nem láttam mit csinál, nem is mertem nézni. Majd éreztem, hogy a meleg és nedves nyelve a heréim izgatja, majd a szájába veszi és megszívja. Akaratlanul is felnyögtem. Felállt, majd úgy ahogy volt, ráült a merev vesszőmre. Bugyiján át végigvezette a vájatában, majd ránehezedett. Ezután elkezdett előre hátra mozogni rajtam, előre hajolt, és körmeivel karmolászni kezdte a mellkasom. Végig simult rajtam, fejével behajolt a nyakamba, és szívni, harapni kezdte, és karmolni is. Élveztem… Bár éreztem, hogy valószínűleg vérzek. Miután felült, a vérfoltos szájáról és arcáról ez biztossá is vált. Ekkor felállt, és gyakorlatilag letépte saját bugyiját. Feltérdelt a fejemhez, és az izgalomtól nedves punciját a számra nyomta, és gyakorlatilag rám ült. Karjaival hátra nyúlt, és a mellkasom simogatta, majd karmolászta.
– Nyalj! – utasított. Elkezdtem a nyelvemmel körözni benne. Ekkor átváltott simogatásra. Nyaltam, ahogy tudtam, amilyen mélyen csak lehet, ő eközben lovagolt a számon, egyre hevesebben, és hevesebben. Eztán felállt újra, és ismét szopni kezdett ott lent. A bőrt teljesen hátrahúzta, nyelvével pedig körkörösen játszott rajta. Nem kellett sok, hogy újra kemény legyen. Ekkor kézzel megtartotta, megfordult, hogy szembe legyen velem, és lassan ráereszkedett. A nedvességtől síkos ajkai körülölelték a makkom, és ő körkörösen lassan nehezedett rá. Majd hirtelen rácsusszant. Azt hittem helyben felrobbanok. De a játék csak eztán következett. Heves mozgásba kezdett. Előre hajolt, és karmaival mély árkokat vájt mellkasomba, amikből vér buggyant elő. Iszonyatosan fájt, de nem tehettem ez ellen semmit. Addig-addig kínzott, karmolt, lovagolt, míg akarva-akaratlanul is elélveztem.
Ekkor valami ördögi tűz gyulladt a szemében. Valamiért nyúlt az ágy melletti polcon, és hirtelen éles fájdalmat éreztem az ágyékomban. Ő felállt rólam, és a hímtagom ott lógott a puncijából. Levágta, míg bennem ült. A testemből hevesen spriccelt a vér. Lüktetve tört elő, akár egy vulkánból a láva. A lány ezt magára kenve élvezkedett felettem. Én kezdtem álmosodni, a vérveszteség szépen, s lassan hatni kezdett. Ő karmaival jó alaposan megkarmolászta még a mellkasom, majd közel mászva az arcomhoz, karmait a a nyakamba mélyesztette.
– Viszlát – súgta.
Kollégiumi avatás
Amikor felvételt nyertem az egyetemre és még a kollégiumba is kaptam helyet, nagyon boldog voltam. Minden egyenesben volt. 19 éves egyetemista lettem, várt rám az élet. Barbynak hívnak, szőke, félhosszú hajjal, szolizott szép bőrrel, igen megnyerő adottságokkal. A pasimmal nemrég szakítottunk. Szabad voltam, így vártam is, hogy pezsegjen az élet körülöttem.
Négyen kerültünk egy szobába. Dóri, Nóri, Györgyi meg én. Csinosak voltunk, és elég belevalók… vártuk, mit hoznak nekünk az új körülmények. Épp csak kezdtük megszokni a kollégiumi légkört, mikor végzős csajok, kopogtak be. Négy lány jött be a felső emeletről: Noémi, Eszter, Vanda, Kriszta. hogy szóljanak holnap este kollégiumi avatás lesz a fiú szárnyban, a 109-es szobában. Behívtuk őket, hogy érdeklődjünk, mire számíthatunk, de azt mondták, erről csak annyit mondhatnak, hogy velük együtt fogunk menni, párokban leszünk, és négy fiú tartja az avatást. Legyünk csinosak, és tegyük meg, amit kérnek, higgyük l, jobban járunk. Mosolyogtak, a szemük csillogott, így mi sem nyugtalankodtunk.
Másnap szépen felöltöztünk, készülődtünk. akkor vettem jobban szemügyre a szobatársaimat: Györgyi viszonylag magas lány volt, olyan modell alkat. Formás mellek, hosszú lábak, egyenes szőke haj, fehér bőr. Szép volt, még női szemmel is kívánatos. Nóri alacsonyabb, barna, kicsit kreol, olyan bevállalós, fiú csaj, vékony alakkal, formás popsival, kis mellekkel. Szerintem minden pasi meg akar kapni egy ilyen nőt legalább egy éjszakára. Dóri barna, fürtös hajjal, hebrencs természetével, kerek melleivel és kerek fenekével, jó alakjával az egyik legjobb csaj volt köztünk. Olyan szája volt, hogy még én is lecsókoltam volna. Mikor elkészültünk, meg is érkeztek a felsős csajok, igen kihívóan öltözve. Mind jó csaj volt, csak néztem, mi lesz itt. Noémi nagy mellekkel, sportos alkattal, Eszter kismellű, de formás, Vanda igazi dögös cuccban, Kriszta meg erősebb alkat, de olyan mozgással és fomákkal… húú…
Na, átérünk a fiúkhoz, a lányok kézenfogtak minket… Dórit Noémi, Gyöngyit Kriszta, Nórit Vanda, engem meg Eszter kapott el. Bementünk, nem volt bent senki… félhomály, kellemes zene, illat. A lányok a négy emeletes ágyhoz vezettek minket, odahúztak a ágy oldalsó állványához, hátratették a kezünket, és finom selyemkendővel el kezdték összekötni a kezeinket. Nem értettük, Györgyi aggódott is, hogy ez meg minek, de olyan kedvesek voltak velünk a felsősök, hogy nem gyanakodtunk. Mikor készen voltak, telefonáltak, majd nem sokkal később megjött négy fiú. Gondolom a szoba lakói. Bejöttek, és az egyik elkezdett beszélni. Dávidnak hívták. Megköszönte a lányoknak, hogy idehoztak minket, és nekünk meg elmondta, hogy a szokásos kollégiumi avatáson veszünk részt, ne aggódjunk, ebben a kollégiumban már sokan átestek rajta.
Ahogy beszélt, éreztük, hogy kiválasztottak vagyunk. Dicsért minket, odalépett hozzánk, meg-megsimogatta a vállunkat. Jó érzés volt, és a pasi is igen dögös volt.
Végül kiderült, hogy az avatás három estés, mindhárom este itt találkozunk. Felhívta a figyelmünket, hogy inkább jöjjünk magunktól, és ne próbáljunk meg kimaradni. Ez kicsit fenyegetően hangzott. Az első feladatunk – mondta a második srác, Gábor – igyuk meg a pertut! A négy felsős lány üveget vett elő, poharakat, és töltöttek 12 dupla adag vodkát. Dóri mondta, hogy ennyit nem kér, de Noémi csak mosolygott, hogy meg fogja inni. Láttuk, hogy nem érdemes tiltakozni, és mondták is, hogy jobb, ha megtesszük, amit kérnek… mindenki megitta az italt, ami azonnal hatott… éreztük, hogy meleg lesz a szoba, és tompább a fejünk. A második feladatban – mondta a harmadik csávó, Zoli, nem kell csinálni semmit, csak figyelni. A négy felsős lány odament egy-egy fiúhoz, és elkezdtek táncolni nekik… Noémi ment Dávidhoz… A fenekét egyből a fiú ölébe nyomta és dörgölőzött. A srác kezeit a derekára vezette, majd fel a melleire.
Alig hittük el, mi történik. De senki nem mozdult. A zenét felhangosították, csak úgy dübörgött. Noémi széttárta a lábait, és bevezette Dávid kezét a miniszoknyája alá. Ahogy odaért a fiú keze, Noémi felnyögött. Eszter Zolihoz ment és lesmárolta. Úgy játszott a nyelve a szájában, hogy szinte összeolvadtak, majd a heves nyelvcsapások hatására összegyűlt nyálát a srác arcára csurgatta, majd lenyalta… őrjítő volt… ott álltunk ijedten és egyben izgatottan, megkötözve, tehetetlenül… Kriszta Gáborhoz ment… és nem teketóriázott. Belépett a lábai közé, lehúzta a toppját, ami alatt nem volt semmi csak kicsi, de formás, hegyes mellei, égnek meredő barna mellbimbókkal… ráhúzta Gábor fejét, a srác meg nyalogatta a szemünk láttára… nyála csordogált a csaj hasán, az meg szétkente… Vanda ment a negyedik sráchoz, akit Robinak hívott… Levette a gyerek pólóját és elkezdte nyalni a srác mellbimbóit… harapdálta, kényeztette. Közben saját melleit markolászta, kiszabadította őket és két ujjbegyével a bimbókat izgatta, melyek hamar meg is merevedtek… Hihetetlen látvány volt. A négy lány annyira kihívó volt, gátlástalan és csodálatos szerető, hogy csak néztünk ott összekötözve egymásra. Egyre gyorsabban vettük a levegőt, én még fel is nyögtem. Pedig ez még csak a kezdet volt…
Amikor már tisztán látszott, hogy mind a négyen izgatottak vagyunk és tanácstalanok, a négy lány újra töltött és megitatott minket. Már nem tiltakozott senki. Elöntötte a fejünket a pia…
A lányok visszajöttek hozzánk, ahogy be is vezettek minket. Lehúzták a felsőjüket, a fiúk tapsoltak. Még a ruhából is kibújtak, csak a bugyi maradt. Odaálltak elénk, a négy fiú meg mögéjük. Hátulról átölelték fogdosták őket, ott az orrunk előtt. Markolászták a csöcseiket, nyalták a nyakukat, paskolták a feneküket, benyúltak a bugyijukba, ujjazták őket. Azok meg vonaglottak, nyögtek, sikkantottak. Mi is teljesen kész voltunk, az oszlophoz kötve rángatóztunk… A lányok térdelésbe húztak minket… majd egész közel húzódtak…
Dávid szólalt meg:
– Most már szopjanak ők is!
És a lányok finoman megfogták a fejünket és a melleikhez hajtották. Nem tudom, a többiek csináltak-e már ilyet, de mi 19 éves kiéhezett csajok úgy szoptuk a felsős lányok csöcseit, hogy csak. Kriszti hangosakat nyögött, ahogy Györgyi bele-bele nyalt a bimbóiba. Noémi tartotta szép nagy melleit Dóri ajkai előtt, az meg körbe-körbe nyalta az bimbók udvarát, beszívta… Vanda méretesebb melleit rázta Nóri előtt, aki már annyira be volt indulva, hogy többször ráköpött a ringó mellekre, majd nyalt gyors nyelvcsapásokkal… Eszter kis mellei is nagyon szépek voltak. Eltűntek a számban, ahogy nagyra nyitottam őket, és szívtam, kényeztettem őket. Eszter igen hálás volt érte, simogatta a fejemet, és halkan nyögdécselt…
De a fiúk sem sokáig tudtak kimaradni a játékból. Hátulról megmarkolták a lányok melleit, úgy tolták őket a szánkba… Benyálazták az ujjukat, azzal az ajkunkat, majd kicsit szopatták az ujjunkat. Ez volt az első érintkezésünk a srácokkal…. nem is volt sokkal több, mert azok, mintha megbeszélték volna, befeküdtek a lányok alá, félrehúzták a kis tangákat, és kinyalták a pinájukat. Azok meg már nyögtek az élvezéstől hangosan, a fejünket járatták hol a csöcseiken, hol belecsókoltak a szánkba… de egyébként nem értek hozzánk… őrjítő volt… tudta mindenki, hogy ez addig nem ér véget, míg a négy lány el nem élvez… egymás után adták meg magukat, és remegve, élveztek a sziúk szájára. Hallani lehetett a nyálas nedves pinájukon hogy csapódik a fiúk nyelve… Kriszta megállította lefogta Gábor fejét, és saját magát húzogatta a száján… ő volt a legvadabb, de Gábornak tetszett a játék. Noémi nedve végigcsorogtak Dávid arcán, mikor elélvezett és felállt, Dávid képe tiszta pinalé volt. Vanda nem bírta és saját csiklóját is izgatta… Eszter pedig a legszolidabban, halkan, fejemet a mellére szorítva élvezett el, majd lágyan megcsókolt… a lányok hátradőltek, pihegtek… mi meg sóvárogtunk…
De tudtuk, hogy itt még nem lehet vége, hiszen a négy fiú még kielégületlen… és nem fogják annyiba hagyni… A magam részéről már alig vártam, hogy négy duzzadó kemény farkat lássak… Nórin inkább úgy láttam, ő azt várja, hogy őt is kielégítsék… Györgyi tiszta nyálas volt… az arca, a nyaka… Kriszta őt is elintézte… de nem sajnáltam, inkább irigyeltem. Dóri meg szinte szerelmes szemmel nézett Noémira, látszott, hogy megérintett a köztük történt aktus…
A lányok, mikor összeszedték magukat, újabb kendőket vettek elő, odajöttek hozzánk és bekötötték a szemünket. Ez félelmetes volt és izgalmas, nem tudtuk mi következik…
– Gyertek fiúk – mondták –, most ti következtek…
– Most kibontjuk a nadrágunkat – és hallottuk, az öveket, a farmer suhogását… azt hittem megőrülök…
– Na, szerintetek lányok kinek nagyobb a farka? Vagy vegyék le az alsót is?
– Nem lányok – azt már ti veszitek le, gyertek szépen…
Mi nem tudtuk mikor ki beszél, mert nem is ismertük a hangjukat, csak izgató volt, amit hallottunk, nyögdécseltünk és nagyokat nyeltünk…
– Hú, micsoda szép látvány… neked aztán van méreted!
– Kemény faszok, ágaskodnak, remegnek egy érintésért….
Tudtuk, hogy minket ebbe nem vesznek be, csak az volt a cél, hogy húzzák az idegeinket… szörnyű volt ott lenni, megkötözve egy ilyen este után, mikor négy fasz ágaskodott valahol előttünk, de még csak nem is láttuk őket!
– Na, mi lesz lányok? – kérdezte az egyik srác.
– Gyertek, élvezzetek ránk! Gyertek, kínáljatok meg minket fasszal!
– Verjétek ránk…
Lépéseket hallottunk, helyezkedtek…
– Hova akarod- kérdezte az egyik…
– Gyere a cicimre! Gyere kicsim! Akarod, hogy én csináljam?
– Igen! Verd ki nekem! A szép cicidre! Verjed rá!
Noémi volt az, gondolom Gáborral…
– Gyorsan szeretnéd? Vagy húzzalak még? Mondd!
– Már nem bírom! Csak verd ki, egyszerűen…
– Gyere fölém, és nézd a melleimet, nézd őket! A tieid! Akarod őket, ugye? szeretnéd, ha ráengedhetnéd, ugye?
És közben hallottuk, ahogy ütemesen veri a faszt Noémi… gondolom maga fölött… talán fekve… csattogtak a herék, úgyhogy adhatott neki. Nem is tartott az egész sokáig!
– Gyere, engedd rám, gyere, kérlek, teríts be!
És nagy kiabálással a srác élvezett…
– Finom meleg a gecid… ahogy rámcsurog… beteríti a mellbimbóm, gyere, kend szét rajta, masszírozd bele a nedvedet! Ez az!
Másodiknak a félénkebb Eszter szólalt meg!
– Azt akarom, hogy most rém élvezz! És a fenekemre akarom! Hallod! Azt akarom, hogy verd rá a popsimra magad! És ne várj, türelmetlen vagyok! Ez az, idefekszem a földre, állj ide! Ne térdelj! Azt akarom, hogy állj. És verd rám, ahogy a hasamon fekszem! Vanda, gyere ide te is! Segíts kérlek! Húzd szét neki a seggem, hadd lásson valamit! Gyere, te csődör! Látom a pinám? Oda célozz! Verd ki! Gyere már! Akarlak! Vanda, még jobban feszítsd szét! Hadd lássa a seggem lyukát… Ez az… Csináld! Ah! De meleg… és de sok… Hm… finom sperma a popsimon… Ezt szeretem!
A srác elélvezett ezek szerint.. már a második, és semmit nem láttunk belőle… De a szavak megtették a hatásukat! A kendő már vágta a kezünket, ahogy rángattuk magunkat…
És Eszter, nem is gondoltam, hogy így is tud beszélni… vadító volt, nem csodálom, hogy srác hamar ürített! Elképzeltem, ahogy a popsiján csordogál a fehér, sűrű váladék… olyan állapotban voltam, hogy le is nyalogattam volna… Ha jól hallottam Vanda következett…
– Én a kezembe akarom… a tenyeremet tartom neked… és én akarom csinálni!
– Oké. Fogd meg a farkam! Jó nagy, ugye? – beszélt az egyik srác. Simogasd meg! Húzogasd! De vágyom már rád! Mutasd azt a szép kezed, belecsókolok… A másikkal csináld… Lassan csináld… a fejét masszírozd… igen… most a heréimet… lágyan ütögesd… ah!
A pasi mindent mondott, Vanda meg csak hallgatott, néha kuncogott… De csinálta, azt hallani lehetett!
– Most fog marokra! Két kézzel! És pumpáld. Verd a faszt… kislány… egész belering a cicid is… keményen verjed! Nézd, nézd közben a farkam… az az… Most tedd alá a kezed… Á!!! Pumpáld még… jön… … azt a kurva… kifolyik a tenyeredből… az ujjaid közül… a combodra csorog…
És végig közvetített mindent… Nóri nagyokat hörgött… Györgyi két lábát összeszorítva próbálta izgatni magát…
Már csak egy srác maradt, Krisztáé. Kriszta további meglepetést okozott:
– Az arcomra akarom… a nyakamra… folyasd rám!
A srác vette át a szót:
– Térdelj ide elém… Gyere… simogasd a csöcseid… ringasd nekem – és már verte is olyan sebességgel, hogy csak úgy csattogott a farka… Nyisd ki a szád és nézz rám… fogd a cicidet és tartsad!
– Igen… a tiéd vagyok… gyere rám… engedd rám… a gecidet kérem!
– Ez az, könyörögj!
– Kérlek, verd rá az arcomra… gyere, kérlek, könyörgöm a finom gecidet engedd rám… gyere…
Hatalmas ordítás szólalt meg… A srác elélvezett…
– Meséld el nekik… – mondta a fiú!
– Rám élvezett… az arcomra… a számra… csurog végig a nyakamon és csöpög a combomra… a szaga… egy kiéhezett csődöré… az izé… finom, nyers… és sok… a hajam is olyan lett!
Aztán nem beszélt tovább senki… csak a zene üvöltött tovább… Nyitódott az ajtó és többen kimentek… Azt hittük, már itt hagytak minket, mikor Eszter megszólalt:
– Szerdán lesz a második este! Este 10-re itt legyetek! Ne kelljen értetek menni! Most eloldozlak benneteket! Szedjétek össze magatokat, és menjetek!
Eloldozott minket, mosolygott. Kedvessége megnyugtatott minket… Ernyedten, nedves bugyival, szótlanul mentünk vissza a szobánkba. egy ideig nem beszéltünk semmit. De mindenki tudta.
Flört és szeretkezés
Egy tanfolyamon találkoztam. Érezhetően vibrált körülöttünk a levegő. Olyannyira, hogy telefonszámot is cseréltünk flörtölgetésünk közepette.
Mit veszíhetek, – gondoltam, így mindjárt a következő hétfőn a munkahelyi telefonszámán felhívtam. Szó szót követett. Mondtam, hogy pénteken egy nem túl távoli városban dolgozom és ha Ő is akarja tehetek egy kis kitérőt felé. Nem éreztem, hogy ellenére lett volna, így megbeszéltünk egy randevút.
A megbeszélthez képest jóval korábban érkeztem így volt időm beszerezni egy szál virágot, hogy mégse üres kézzel várjam.
Megérkezett a kocsijával. Beültem mellé és kicsit beszélgettünk. Azt javasolta, hogy menjünk valami nyugisabb helyre, mert nem szeretné, ha bennünket látva mindenféle ismerősök indokolatlanul el kezdenének fantáziálni.
Kimentünk a városból és egy ártéri erdős részen, az útról félrehúzodva, megálltunk a gáton.
A Tisza közel volt. Lementünk a partjára és ott beszélgettünk tovább. Nem akratam hantázgatni, így mondtam Neki, hogy nős vagyok és van két fiam. Gondoltam vagy vége lesz mindennek vagy nem, de úgy éreztem ezt mindenképpen meg kellett tennem. Ez így tisztességes.
Nem lett vége semminek. Egyik szó a másikba fonódott. Ismerkedtünk, meséltünk.
Egyre fokozódott bennem a vágy, hogy megcsókolhassam. Nem bírtam magammal. Megkérdeztem, hogy megtehetném-e, s Ő nem ellenkezett.
Lent a parton, egymást átölelve egyre hevesebben csókolóztunk. Titkolhatatlan jelei lettek iránta érzett vágyaimnak, és határozottan úgy éreztem ez nála sincs másként.
– Hú -, mondtam, – ezt nem nagyon bírom ám, eszeveszetten kívánlak. Ő erre talán még hevesebben csókolt és egyre inkább hozzám simult így is kifejezve Ő sem érez másként.
Felmentünk a gáton álló kocsihoz és beültünk. Ő a kormányhoz én pedig melléje.
Tavasz volt. Kora este. Már kicsit kezdett szürkülni is.
Egyre csak csókolóztunk és hevesen simogattunk egymást. Szinte érezhetően, tapinthatóan hatalmasodott el rajtunk a vágy, hogy végre egyesülhessünk.
Persze erre egy bogárhátú Volkswagen nem épp ideális választás, de mit tegyünk ha ez adatott meg nekünk.
Hátrébb csúsztattam az ülésemet és Ő átmászott az ölembe. Ekkor már egyre többször a blúza alatt matatott a kezem. Ziháltunk, s tudtuk innét nincs már vissza út.
Igyekeztünk a leginkább felesleges ruhadaraboktól megszabadulni, de a hely szűkössége miatt ez korántsem ment könnyedén. Én még csak-csak letoltam valahogy a nadrágomat, de, hogy ő is megszabadolhasson a szoknyája alatt még igen-igen útbanlévő harisnyájától és bugyijától ki kellett szállnia a kocsiból.
Kiszállt és gyors mozdulatokkal letolta magáról, s már jött is vissza az ölembe, hogy beléhatolhasson kökemény farkam. A nyitott kocsiajtóban kifelé fordultam. Ő a hátát mellemnek feszítve ült vissza az ölembe, és a farkamat határozottan megfogva hüvelyébe igazította azt és megpróbált rácsusszanni.
Kicsit szűk volt még a hüvelye, mert szinte fájt, ahogy egyre mélyebben beléhatoltam, de sem Ő, sem én nem törődtünk már ezzel. Először csak lágyan, lassan, majd egyre hevesebben csusszant rajtam fel, s alá a fokozatossan kitáguló és síkosodó hüvelye.
Éreztem nem fogom bírni már túl sokáig. Próbáltam hát figyelmezteni, hogy hamarosan elélvezek, de ő nem törődve ezzel tovább folytatta kéjes siklását péniszemen.
Szinte egyszerre élveztünk el. Lüktető farkamból kilövelő sperma megtöltötte édesen össze-összeránduló kis punciját.
Egy ideig pihegtünk még, miközben átölelve a nyakát csókolgattam, de amint kicsit alábbhagyott farkam merevsége és lucskosan kicsusszant a hüvelyéből, igyekeztük rendbeszedni magunkat. Közben kiderült nem szed fogamzásgátlót, ugyan hallotta, amint figyelmeztetni próbáltam, de nem akarta, hogy meg kelljen szakítani vágytól heves szeretkezésünket. Gondolta hátha nem lesz baj.
– Szólhattál volna nyugodtan, megállíthattál volna, az sem lett volna baj -, mondtam Neki, miközben visszaült a volánhoz és lágyan átölelve megcsókólhattam ismét.
– De, lett volna baj -, mondta, – mert úgy egyikünknek sem lett volna ilyen jó -, lehelte szinte ajkamra válaszát, ahogy viszonozta csókomat. Szinte megfogható módon éreztem elszánt nyugalmát. Szerelmesen csókolóztunk még tovább. Miközben ránk esteledett. Visszamentünk találkahelyünkre. Átültünk most az én kocsimba és szünni nem akaróan búcsúzkodni kezdtünk. Szerelmesen csókolózva szárnyalt az idő még néhány órán keresztül. Tudtuk, ott bent a városban nem szeretkezhettünk újra, de mindkettőnknek nagyon jól esett ez a játszadozás.
A természetben de jó – 3. rész – Mi nők
Hogy mi nők milyen dögök tudunk lenni… Váratlanul ért a nyomasztó hőség, és levegő után kapkodtam ahogy kiléptünk a klimatizált épületből. Emese homlokán is azonnal megjelentek az izzadtságcseppek, a kistáskám bőrfogantyúja pedig szinte a tenyerembe olvadt. Az út túloldalán Máté parkolt és vigyorogva ücsörgött sötétkék Fordjában. Az ablakok felhúzva, jelezvén, hogy bizony ama helyiség is klimatizált vala. A bal egyes néhány ujjnyira lecsúszott, majd Máté tompa hangját hallottuk.
– Merre mennének a szép hölgyek?
– Toronyiránt! – válaszoltam a kezemmel intve.
Erre feltűnően végigmért minket, mint aki azon morfondírozik mennyit érne neki a fuvar.
– Elvinném én magukat, de bizony a fuvar nem volna ingyen…!
– Mennyire gondol fiatalember?
– Valutát nem fogadok el…
Összenéztünk barátnőmmel, majd Mátéra mosolyogva mindketten az ablakhoz hajoltunk és egyszerre tettük fel a kérdést:
– Mégis akkor mire gondol fiatalember?
– Jó úton járunk… – válaszolta Máté leplezetlenül bámulva a hőség miatt elég lengén hagyott dekoltázsunkra.
– És ez még csak az út eleje – doromboltam.
Kattantak az ajtózárak. Ezek szerint még korábban ki is zárt minket a piszok, nehogy be tudjunk szállni. Gyorsan beugrottam hátra, s máris Máté forró kezét éreztem a bokámra fonódni arra a két másodpercre míg Emese megkerülte a kocsit és beszállt.
– Nos tehát a tarifában megegyeztünk, hová is lesz a fuvar? – kérdezte titkos kedvesem.
Miután Emese játékosan bemondta a címet, elindultunk.
– Volna itt egy kis probléma, fiatalember! – tettem a vállára a kezem.
– Mi lenne az hölgyem? – kérdezte a visszapillantóban mosolyogva rám.
– Én más címre szeretnék eljutni, mint a barátnőm.
– Messzebb van?
– Igen, néhány kilométerrel.
– Ebben az esetben emelkedik a tarifa.
Középre ültem a hátsó ülésen és amennyire lehetőségem volt kihúztam magam, hogy jól láthassa, amint egy újabb gomb enged a blúzomon.
– Nem tudom… – nézett elgondolkodó arccal – ez még alku tárgya. De azt hiszem rendben leszünk… – mondta csillogó szemekkel, mosolyogva.
– Elég olcsón megúsztam! – nevettünk fel Emesével.
– Én nem szeretném elijeszteni a kuncsaftjaimat azzal, hogy az egekbe emelem a tarifákat. Éppen ellenkezőleg, azt szeretném, hogy megelégedésükre szolgálhassak, és máskor is velem utazzanak! – nyomta meg a mondat végét Máté, miközben a visszapillantóban engem figyelt.
– Ah… azt még meglátjuk fiatalember! – válaszoltam teátrálisan legyintve.
Belebonyolódtunk egy kis tarifaszámítási elméletbe, és jókat nevettünk, míg Emeséékhez nem értünk.
– Várjon fiatalember! Inkább előre ülnék elvégre is most én leszek a mitfahrer.
Emesével megbeszéltük a másnap reggeli találkát, aztán behúzódtam Máté mellé. Alighogy kikanyarodtunk a kis utcából Máté keze már a combomon kúszott felfelé.
– A vezetésre figyelj! – legyintettem játékosan pofon.
– Öööö… a sebváltót keresem… – mondta vigyorogva.
– Kissé mellényúltál. – közöltem vele, de boldog voltam, hogy egy kicsit végre kettesben lehetünk.
Finoman simogatta a térdem, majd keze combom belső felére tévedve lassan elindult felfelé. Ujjaim az övéire csúsztattam és felemeltem kezét. Ő csak mosolygott majd csókot nyomott a kézfejemre. Éreztem ahogy elönt a melegség, szívem gyorsabban dobogott, miközben csillogó szemeit fürkésztem.
– Van még egy kis időd, mielőtt hazavinnélek? – kérdezte. – Elvinnélek valahová… – tette aztán hozzá.
– Hová szeretnél menni?
– El… – mosolygott kajánul.
– Menjünk csak hozzánk. – szóltam rá, mire ő kedvetlenül bólintott. – A férjem úgysincs otthon… – folytattam mosolyogva.
– Nincs…? – kérdezte reménykedő, egyben hitetlenkedő hangon.
– Nincs.
– Merre van?
– Orvosi vizsgálatra van éppen időpontja a kórházba.
– Beteg?
– Nem, csak…
– …Csak…?
– Ezt csak később akartam neked elmondani.
– De mégis mit? – kérdezte kíváncsian. – Csak nincs valami baj?
– Baj?… az mindig akad… – sóhajtottam.
– Viki!
– Jól van na…!
– Mindent úgy kell belőled kihúzni!
– Eeeegen…, de csak miután betoltad…!
Máté nagyot fújt, aztán csak mosolyogtunk mindketten.
– Szóval? – kérdezte.
– Attila külföldre igyekszik dolgozni. Ausztriába valahová…
– Aha…
– Mit aha?!
– Csak úgy… aha.
– Ahha…
Pár percig csendben ültünk egymás mellett, majd az ablakon kifelé bámulva megéreztem, hogy keze ismét felfedezőútra indul.
– A vezetésre koncentrálj! – szóltam rá, és továbbra is kifelé bámultam.
– Azt teszem – mondta halkan, és nem tágított a térdemtől.
Mi a fenét jelentsen ez az „aha”?! – dohogtam magamban. – Inkább örülnie kéne, hogy jóval többet lehetünk együtt a következő hónapokban! – Dohogásom közepette éreztem, ahogy keze finoman a combom belső felére vándorol.
– Ugye figyeled az utat is? Nem akarom egy fán végezni!
– Esetleg egy rúdon?- kérdezte kajánul.
Erre nem válaszoltam. Ha tudná, hogy éppen erre gondolok! Én hülye, már megint mire készülök! Könnyű, nyári szoknyám egyre feljebb csúszott. Amikor ujjai már a másik combom is érintették behúnytam a szemem és lassan széttártam lábaimat. Szemhéjam riadtan felpattant – Jézusom, ha valaki lát, azonnal észreveszi, hogy mi zajlik idebenn a kocsiban…! – Úgyhogy a továbbiakban meg-megrebbenő pillákkal élveztem Máté munkálkodását. Mosolyogva vettem tudomásul ahogy finom keze elérte legrejtettebb zugom, és gyengéden kezelésbe vette azt. Falatnyi tangám néhány másodpercen belül csupa nedv lett, ahogy Máté az anyagon keresztül simogatta barlangom bejáratát, körbe-körbe… Aztán egyik ujjával ügyesen félrehúzta a nedves kis ruhadarabot, egy másikkal pedig immár szabadon vette kezelésbe kitárulkozó puncim..
– Az utat figyeld, mondtam már! – ripakodtam rá felnyögve, és megremegtem, ahogy ujja csiklómhoz ért.
Ez így nem lesz jó – gondoltam, kezem újra az övére simítottam, hogy felemeljem, de nem engedett. Egyik ujja belém hatolt. Felsóhajtottam. Kezem a kezén, miközben ő lassan mozgatta bennem ujját. – mintha magamnak csinálnám… – Finoman, lassan mozgatta, hát nem ellenkeztem tovább, és pár másodperc múlva azon kaptam magam, hogy elfúló hangon sóhajtozva élvezem ténykedését miközben próbálunk az utcánkba kanyarodni. Na azt látni kellett volna… illetve mégsem! Máté jobb keze a lábaim közt, én pedig minden kuplungolásnál bal kézzel váltom a sebességet. Miután megálltunk és én ballal behúztam a kéziféket röhögőgörcsöt kaptunk.
– Akkor bejössz? – kérdeztem nevetve.
– Akarod?
– Áááá nem… Tudod hogy felhúztál?
– Még nem…, de ha bemegyek, megteszem.
– Na ne a szád járjon, gyere! – azzal kiszálltam és megvártam míg Máté bezárja a kocsit.
– És mi van, ha mégis itthon van?
– Majd azt mondom, hogy Emesének kölcsönzök egy ruhát és te viszed el neki. Rendben?
– Látom mindenre van válaszod…
– Naná!
Kellemes hűvös fogadott ahogy beléptünk.
– Nézz körül nyugodtan, mindjárt jövök!
Felsiettem a tetőtérbe megnézni, hogy tényleg egyedül vagyunk-e. Nagyobbik fiam táborozik a barátnőjével, de a kissebbik akár itthon is lehet. Azt mondta ugyan, hogy levonatoznak a Balcsira a haverokkal, de sose lehet tudni, az ördög soha nem alszik… De nem, nincs itthon. Akkor tehát szabad a pálya. – De sietni kell, nehogy Attila beállítson! Jaaj azt meg nagyon nem szeretném! – morfondíroztam magamban.
– Milyen hűsítőt szeretnél? – léptem a konyhába – van hideg nara…
– Ne sorold, nem iszom most semmit… bár szomjazom nagyon!
– Jó, akkor egy pohár finom, hideg narancsjuice rendel.
Mire a pohár megtelt, addig Máté szorosan mögém lépett és az ő markai is tele lettek. Szelíd erőszakkal tartott, azt sem engedte, hogy a juicet viszategyem a hűtőbe. Vékony blúzomon keresztül gyúrta melleimet, ágaskodó férfiasságát pedig a fenekemhez szorította. – Na jó, akkor legyen! – ellöktem magamtól.
– Gyere… nincs sok időnk! – keze után kapva a nappaliban terpeszkedő kanapé felé húztam.
Gondoltam itt lesz a legbiztonságosabb, mert innen látom az utcát, meg a bejáratot, bár a kocsibejárót nem egészen. A kanapéra löktem és szorosan eléálltam, Máté keze azonnal a szoknyám alatt a fenekemre simult. Ahogy végiggomboltam blúzom, úgy csókolta a szabaddá váló hasam, köldököm…. Imádom ezt a srácot, ahogy kényeztet! Aztán az ő polója következett, majd ellentmondást nem tűrően hátralöktem és pillanatok alatt megszabadítottam rövidnadrágjától, ami alatt legnagyobb meglepetésemre semmit nem viselt, így meredező fallosza az arcom elé pattant. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy megízlelem – de nem, nincs időnk és én nagyon akarom őt! – gyorsan ledobtam a szoknyám és kis tangám aztán Máté ölébe ereszkedtem és – in medias res – magamba vezettem férfiasságát. Mindketten felnyögtünk…
– Basszus, micsoda forróság…! – nyögött ő.
– Úúúú… de jó vastag vagy! – nyögtem én.
Szó, ami szó nagyon beindultam… lassú mozgásba kezdtem. Nehéz volt visszafogni magam, hiszen legszívesebben vadul vágtáztam volna, márcsak az idő szűkössége és a lebukás lehetősége miatt is. De azért ki akartam élvezni ezt a pár percet is! Máté a csípőmnél fogva próbált gyorsabb tempóra ösztökélni…, de nem engedtem. Próbáltam minél tovább élvezni, ahogy feszít. Akkor a fenekemnél fogva megemelt kissé és így kezdett gyorsabb mozgásba… úgyhogy teljes súlyommal ránehezedtem és próbáltam őt leszorítani, miközben arcát a tenyerembe véve szájára tapasztottam a szám…
– Nyugi…! Nehogy itthagyj…! – lihegtem, aztán nyelvünk tovább csatázott.
Pár másodperc után aztán lenyugodott kissé, így már kényelmesebben támaszkodhattam a kanapé támlájára, s kissé felemelkedve Mátéról így felkínálhattam a még mindig tartójukban szenvedő melleimet. Ahogy arca elé tartottam őket, nyelve azonnal lecsapott, keze pedig újra a fenekem és combom simogatta… előbb nyelve hegyével a vékony anyagon keresztül izgatta kemény bimbóimat, majd egyik mellem a másik után kikerült kosarából… Újra felnyögtem, amikor nyelve lassan az egyik immár szabaddá vált bimbómra talált… majd pár másodperc múlva elmerült szájában… borzongás futott végig testemen, ahogy megszívta… Hamar eltaláltuk a közös ütemet, amikor én rácsúsztam rúdjára ő ellenkezőleg emelte csípőjét… Patakokban kezdett folyni rólam az izzaddtság, ahogy Mátén mozogtam, pedig idebenn hűvös a levegő. Néha kinyitottam a szemem és figyeltem ahogy Máté sóhajtozik alattam. – De kár, hogy nincs több időnk! -…
Csengőhang visított a levegőbe… Ijedten ugrottam le Mátéról, szívem 200-at vert, próbáltam felfogni a valóságot. Másodpercekbe telt mire telefonom hangjára ismertem, a hang alapján pedig férjem hívására. Az ebédlőasztalhoz rohantam a telefonomért és felkaptam.
– Na hello…! – lihegtem bele.
– Na szevasz, drágám! Mit lihegsz ennyire?
– Úgy ugrottam ide a telefonhoz… – ajkamba haraptam, ahogy rájöttem, hogy elszóltam magam.
– Nocsak, és miért ugrálsz aranyom?
– … Azt hittem… nem tudtam nincs-e valami baj, hiszen a kórházban vagy,… vagy nem? – néztem ijedten Mátéra, aki csendben figyelt. Azért ujjam a szám elé tartottam, hogy továbbra is csendre intsem őt.
– De… és nincs semmi baj!
– Hál’ Istennek!
Kicsit megnyugodva lépdeltem vissza Mátéhoz. Ő pedig a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Próbáltam eltolni magamtól, hasztalan, úgyhogy ujjam újra a szám elé tartottam és hangtalanul formáltam a szavakat:”NYUGI”…”NE PISZKÁLJ!” Alig tudtam figyelni arra amit Attila mond.
– … és még mindig itt várakozom, de már csak ketten vannak előttem, aztán, remélem, végre bejutok én is. Még jó, hogy időpontra kellett jönnöm, meg jó, hogy a doki betartja azokat! – hallottam ahogy visszatértem telefonom világába újra.
– Még mindig ketten…? – kérdeztem. Basszus, már csak ketten! Máténak el kell tűnnie! – gondoltam ijedten.
Aki közben persze nem tétlenkedett és újra magához húzott. Homlokom ráncolva próbáltam nagyon szigorúan nézni rá, de csak mosolygott. Engedtem neki és ölébe ereszkedtem, de csak combjára ültem le.
– Csak azért szólok… – beszélt a férjem, miközben Máté előrehajolva nyelvével ingerelni kezdte egyik bimbóm -, hogy készülj, mert ha hazaérek már indulunk is.
– Hova? – kérdeztem meglepődve, de a kelleténél kicsit ingerültebben. Próbáltam eltolni Mátét, de persze, hogy nem sikerült…!
– Van egy kis meglepetésem a számodra.
– …Meg…lepetés?
– Aha…
– Mi…milyen meglepetés? – Máté elhatározta, hogy mindenképpen lebuktat minket. Előrecsúszott alattam a kanapén és ágaskodó szerszámát az ily módon elérhetővé vált puncimhoz illesztette. Az ijedtségtől újra kalapálni kezdett a szívem, ahogy, reményeim szerint nagyon halkan, visszafojtva sóhajtottam, amikor makkja nagyajkaim közé simult.
– Na most miért sóhajtozol? – elszédültem az ijedtségtől…Basszus, ez a kurva telefon! Attila mindent hallott!
– … Azt hittem lesz egy nyugis délutánunk… itthon… kettesben – sóhajtottam újra, de próbáltam lemondóan. Közben magamban sikítottam – ugye nem hallottad?!
Számat és szemhéjamat is összeszorítottam nehogy eláruljam magam, amikor Máté a csípőjét megemelve belémhatolt.
– Ezt szeretnéd? –kérdezte férjem. Kínomban majdnem elnevettem magam – IGEN, EZT!
Megfordult ugyan a fejemben, hogy azonnal felugrok, de nem tettem. Igazán nem is akartam.
– Hát… ha már beterveztél valamit… akkor legyen úgy – válaszoltam végül. Máté lassan visszaengedte magát, aztán újra csípőemelés következett.
– Okés, akkor sietek!
– Siess! – mondtam Attilának és kinyomtam a telefont.
Ami aztán mellettünk landolt a kanapén és én már biztosan megkapaszkodva tudtam ellentartani Máté rohamának. Már nem akartam lassítani… csak élveztem minden mozdulatot, ahogy könnyedén csúszik bennem… ahogy feszít… melleim ugrálnak… Máté nyög… saját sóhajaim… Izmai játékát… Ez a gyönyörű fiú megint megcsinál…! Már nem érdekelt a ház előtti forgalom fikarcnyit se, nem érdekelt a férjem, nem akartam mást csak élvezni! Hirtelen megállt tövig bennem és csípőjével csak emelt… Csak pihegtem, ahogy lassan visszaereszkedett leengedve magával együtt engem is… Kérdőn néztem rá egy másodpercig, de aztán megértettem mi történik, megértettem, hogy mostantól én irányítok. Izmos mellkasára támaszkodva kezdtem emelgetni csípőm és hangot is adtam élvezetemnek… tudom, hogy szereti… tudom, hogy szeretem…SZERETEM!
Engedte, hogy úgy mozogjak, ahogy nekem jólesik… imádom, amikor szétfeszíti hűvelyem, ezért igyekeztem minél mélyebben magamba engedni… remegve mozgattam csípőm előre-hátra, néha körbe-körbe közben csiklómat folyamatosan ingerelte Máté szőrzete… Mellem újra a szájához tartottam és hangosan felnyögtem, amikor szívni kezdte kemény bimbóm… a másikat pedig erősen gyúrta. Szabad kezével fenekembe markolt és akkor éreztem, hogy elindul bennem a jól ismert érzés, aminek a végén a hőn áhított élvezet marad csak!
– Ne haragudj! – lökött rajtam hatalmasat Máté.
– Ez az kedvesem… lődd belém mindet! – kiáltottam.
És akkor megfeszült, hangosan felnyögött, vad és rendszertelen döfésekkel igyekezett szétszakítani… Ahogy éreztem a bennem tomboló, rángatozó, kőkeménységűvé vált férfiasságát, éreztem, hogy minden újabb lökésénél combom belső felén folyik belőlem forró magja, szája vákuumként szívja bimbóm, hűvelyem görcsösen szorítja őt… na akkor elszürkült minden… csak hangos nyögésünket, lihegésünket hallottam és puncim felrobbant… és vele felrobbant a világ.
Másodpercek, vagy percek múltán tűnt fel, hogy ujjaim elfehéredtek és fájdalom hasított beléjük, ahogy a támlát szorítottam… Akkor ráomlottam Mátéra és csak pihegtünk mindketten.
– Ha jól érzem jó kis adagot kaptam tőled…
– Hát, gyűjtögettem Neked egy kicsit – nézett rám mosolyogva.
Kisimította csatakos hajam a szememből és megcsókolt. Finoman, édesen…
– Nem akarlak kirúgni, de menned kéne! Nem akarom, hogy Attila itt találjon!
– Tudom… – sóhajtotta.
A szívem szakadt meg. Nem akartam, hogy elmenjen, de most nem maradhat, és ő is tudja jól, hogy még várnunk kell, amíg több időt tölthetünk együtt.
Összeszedte magát és felhörpintette narancslevét, elvégre is megdolgozott érte. Én pedig úgy, ahogy voltam, egy szál melltartóban kísértem a bejárati ajtóhoz. Nyitottam is volna az ajtót, de lábával megtámasztotta, derekamnál fogva lezseren magához húzott, és megcsókolt. Nyelve az enyémet kereste, aztán fullasztó és szenvedélyes másodpercek után kilépett a délutáni hőségbe.
Szerencsére, bár Attila nagyon mérges volt miatta, de még jó darabig várnom kellett, míg hazaért.
Máté távozása után azonnal sarkig tártam a teraszajtókat, hogy kiszellőzzön a lakás, még azon az áron is, hogy kissé felmelegszik idebenn a levegő. Rendbeszedtem magam egy kellemes tusolással, és míg vártam volt időm gondolkodni… A legfurcsább az volt, hogy egyáltalán nem éreztem lelkiismeretfurdalást, mert megcsalom a férjem… És nem éreztem lelkiismeretfurdalást, mert mindezt most a családi fészkünkben tettem…