Nagy szerelem nagy szex

Asszisztensem, Judit istentelenül fel tudta cseszni magát semmiségeken. Igazából nagyon is ráért az a hülye kimutatás, ami miatt még benntartottam a munkaidő legvégéig, meg egy kicsit annál is tovább, de valami elképesztő élvezetet találtam abban, hogy karótnyelt egyenességével, dühtől kipirult arccal verte a klaviatúrát. Ma egyszerű szoknyát és fehér blúzt viselt, valami borzalmas piros kendővel a nyakában. Rémesen nézett ki. Kivéve persze hatalmas melleit, amiket megint páncélszerű melltartóba rejtett, de még így is minden mozdulatánál együtt hullámzottak. Valahányszor megláttam ezeket a melleket, egyszerűen kibújt belőlem a csintalan kamasz. Őrületesen kívántam őket. Judit nem volt az a bombanő alkat. Mindig szigorú volt, mindenkihez, legfőképp saját magához. Fekete trottőrsarkú cipőket hordott, sötét, egyenes vonalú szoknyákat, amikhez színben harmonizáló halvány, vagy fehér blúzt választott. Több billentyűt tudott leütni egy perc alatt, mint ahány hangot én ki tudtam mondani és az iktatás felkent papnőjeként tartották számon a szakigazgatóságon. Fogyókúrázott, gyakorlatilag amióta megismertem, azóta. A súlya persze semmit sem változott, de legalább volt oka arra, hogy egyre kedvetlenebb és savanyúbb legyen. Időnként szívesen megetettem volna egy hatalmas adag habostúróssal, hogy élvezetet lássak az arcán. Gyakran elképzeltem, ahogy bevezetem a kéj rejtelmeibe, levetetve vele a konzervatív ruháit és a konzervatív nézeteit, de mindig csak odáig jutottam, hogy egy kicsit megkínoztam. Egy kis pluszmunkával, vagy egy kis plusz mozgással, egyik épületből a másikba, főként liftszerelések idején. Az én kondim könnyedén elbírta ezeket a kihívásokat, Judit azonban izzadt és szuszogott, keble halmai ringtak, nagy feneke pedig szinte hintázott a lépcsőkön. Ilyenkor szerettem szakmai tanácskozásokat tartani máshol. Ő azt hitte, hogy utálom és pikkelek rá a súlya és a stílusa miatt. Fogalma sem volt róla, hogy valójában csak a farkamra akarom húzni, bele akarok marni azokba a hatalmas mellekbe, közéjük akarok fulladni, hörögni akarok az élvezettől, miközben fenekébe kapaszkodva döngölöm.
Fújtatva jött be az irodámba, szinte nem is kopogott. Lecsapta a kinyomtatott íveket az asztalomra.
– Tessék!
Egy verítékcsepp elindult a homlokáról, láthatóan nagyon-nagyon mérges volt. Felvettem a papírokat és átnéztem. Nem csak az adatok voltak benne, amiket kértem, de a háttértáblák is, minden adathoz a saját színével jelölve, növekvő sorrendben, a nagyobb lekérdezésekhez illeszthető módon. Profi volt. Ha én valaha fele ilyen jó munkát végeztem volna, már rég az igazgatói székben ücsörögtem volna.
– Judit – néztem fel rá, a lehető legtöbb melegséget csempészve a hangomba – ez tökéletes!
Meghökkent, aztán elvörösödött. Sosem kellett a szavakat keresgélnie, de most csak krákogott zavarában.
– Hát, igen, igyekeztem. Hogy holnap a vezetőségin teljesebben be lehessen mutatni. Én… igyekeztem.
Ajkai lefelé görbültek, legnagyobb rémületemre elsírta magát. Felpattantam, átöleltem, és a tárgyalóasztal melletti székekhez navigáltam.
– Judit, kérem! – dörzsöltem meg a karját. – Hiszen fantasztikus munkát végzett, semmi oka a sírásra.
Halk hüppögés volt csak a válasz. Az asztalfiókomból előhalásztam egy doboz zsebkendőt. Sorra húzta ki a kis kendőket, de csak a tizediknél tudott megszólalni.
– Én, sajnálom! – zokogta.
– Kérem! Ne sírjon!
– Sajnálom! Én olyan… olyan…nagyon… sajnálom!
Kedvesen átöleltem és a fejét a vállamra húztam. Jobb ötletem úgysem volt, ő sírhatott, én pedig hagytam, hogy a mellei közénk kerülve hozzám nyomuljanak. Simogattam a hátát, kezem alatt éreztem a melltartó csatját. A klasszikus fazon, három kapoccsal. Ekkora mérethez kell is a hármas tartás. Még egy ideig hüppögött, aztán felemelte a fejét.
– Sajnálom, szégyellem magam! Itt bőgök, mint egy szamár…!
Elvettem a tenyerében szorongatott zsebkendőkből egyet és letörölgettem vele pufók arcáról a szétmaszatolódott szemfestéket.
– Semmi baj! – mormoltam. – De most oda a tökéletes sminkje.
– Én… minden reggel kifestem magam, hogy illjen a ruhámhoz. – mondta, még mindig nagyokat szipogva. – Na nem mintha ezért bárki is akár egy elismerő szóval illetne. De én így érzem jól magam. Én felöltözöm, ahogyan illik egy munkahelyen. Nem járok derékövnek beillő szoknyákban és köldökig kidekoltálva, mint egyesek. Mintha nem is egy irodába, hanem az utcasarokra indulnának. – sorolta egyre indulatosabban, gyorsuló tempóban – Én tudom, mi az a munkahely. Elvégzem a munkámat, nem trécselek a kávégép mellett cigizve órák hosszat. Én tudom, hogy minek hol a helye, mit hol kell keresni, mit hova kell rakni. Én tudom, mikor kell odaérni egy munkahelyre, nem késtem még soha egyetlen napon sem, és nem is várom nagykabátban az öt órát. Most is, ugye, fél hat van, de én… – kezével legyintett, jelezve, mennyire áldozatkész ő, mint munkaerő. – Én nem sajnálom magam, ha dolgozni kell. Mégsem… mégsem dicsért itt meg még meg soha, senki. Csak most a főnökúr – lendült bele a sírásba ismét.
– Hát ezért kell sírni? – csitítottam, tovább simogatva a hátát és annak a hatalmas melltartónak a pántját.
– Neeeehheeeem. – hüppögte. – Nem csak ezért!
– Akkor mi a baj?
– Az a baj, hogy itt csupa-csupa szemét dolgozik!
Ebben magam is láttam némi igazságot, de ezt most nem kötöttem az orrára.
– Ugyan! Történt valami? Bántotta valaki? Ha bárki egy rossz szót merészel szólni magára, én komolyan mondom, holnap már a személyügyön lesz a felmondása!
Végre abbahagyta a zokogást, csak bizonytalanul nézett rám.
– Nem érek én annyit. – mondta puhatolózva. Végre kicsit nyeregben éreztem magam.
– Maga? Maga a legjobb asszisztens a világon. Látja, ez a kimutatás is. Pontosan tudta, mire van szükségem, jobban, mint ahogy én el tudtam mondani, hogy mit akarok. Én is láttam, hogy késő van már belekezdeni, de tudtam, hogy maga megcsinálja nekem. Akárkire nem lehet egy ilyet rábízni. Szóval had halljam csak, mi történt?
– Azt… – habozott egy pillanatig – azt nem mondhatom el. – Elvörösödött, pont ugyanolyan színű lett az arca, mint a kendő a nyakában – Kellemetlen volna.
– Judit, ezt nem fogadhatom el válaszként! – megfogtam mindkét kezét és mélyen a szemébe néztem – Most kimegyek, behozok a kávégépből két bűnédes forró kapuccsínót. Addigra maga szépen rendbe hozza magát, beül abba a nagy kényelmes fotelbe, amibe a kedvenc ügyfeleinket szoktuk ültetni. Visszajövök, megisszuk a kapuccsínónkat és őszintén elmondja nekem, mi történt. Rendben?
Mire visszaértem a forró itallal, amiben annyi cukor volt, hogy egyes fitnessguruk keresztet vetve menekültek volna, Judit valóban összeszedte magát. Kis kézi tükör volt a kezében, és a szemfestéke romjait tüntette el az arcáról némi púder segítségével. Beleült a fotelbe, olyan volt, mint egy gyerek. Láthatóan örült, hogy ott ülhet. Kipróbálta a háttámla fokozatait, elvackolta magát a puha bőrülésbe, ami jócskán besüppedt alatta. Kecses mozdulattal vette át a műanyag poharat. Beleivott, arcára végre kiült az élvezet. Ragyogott. Legszívesebben hátradöntöttem volna a fotelt és úgy megraktam volna, hogy mindketten csillagokat látunk. De még nem tartottunk itt. Én is iszogattam az italomat, és igyekeztem elhessenteni a képzeteimet holmi omló mellekről és minden mozdulatra rengő hasikákról.
– Megnyugodott kicsit, ugye? – mosolyogtam rá bíztatóan.
Színpadiasan sóhajtott.
– Igen. – mondta aztán – Meg. Már nem is érzem olyan borzasztónak az egészet. Pedig elég borzasztó amúgy.
– Borzasztó? – kérdeztem vissza, hogy éreztessem, figyelek.
– Igen. Tudja, főnök úr…
– Dániel. Szólítson csak Dánielnek. Na nem a többiek előtt, de ha magunk vagyunk, azt hiszem teljesen jogos, hogy így szólíthasson. Mondjuk úgy, hogy kiérdemelte.
– Én.. értem.. – vörösödött el ismét. – És köszönöm. Dániel. – ejtette ki a nevemet kicsit feszengve, zavarában beleharapva a szájába. Mintha egy villámot küldött volna az ágyékomba. Erővel elszakítottam a tekintetem, hogy szemébe nézhessek. – Nos, Juditom, mit műveltek magával ezek a gazemberek?
– Én… nem is tudom, hogyan mondjam el, főnökú…Dániel. Tudja, én… én bármennyire is igyekszem, sajnos olyan alkat vagyok, aki nagyon nehezen tud lefogyni. – sütötte le a szemeit.
– Igen, tudom, látom, hogy hogyan kínozza magát a fogyókúrával, és nagyon tisztelem az elszántságát. – bólogattam, magamban a pokolba kívánva minden ostoba zsírmentes falatot.
– Köszönöm. Kicsit fogytam is. – húzta ki magát. A vállai megemelkedtek, mellei kidülledtek ültében, igazi hívogató látványt nyújtva. – És… úgy gondoltam, hogy… – elakadt, keresgélte a szavakat – hogy én is… tetszhetnék valakinek. – bökte ki. – Elvégre én tulajdonképpen egy nagyon érzelmes, jószívű, barátságos, szeretni tudó nő vagyok. Kicsit szigorú vagyok ugyan, mert az kell, főleg itt, de valójában nagyon tudok szeretni. A madaraimat is nagyon szeretem, többféle énekes madaram van, minden nap ellátom őket, figyelek arra, hogy megkapjanak mindent, amire szükségük van, és a ketrecüket is tisztogatom. Szóval, szeretetteljes vagyok. És egy igazi férfi ezt tudja értékelni szerintem. Csak hát sajnos, nem minden bokorban teremnek igazi férfiak. Csak azt hiszi róluk az ember. Azt hiszi. – ismételte meg, hogy nagyobb nyomatékot adjon kijelentésének.
Szünetet tartott, és nekem mondanom illett volna valamit, de nem voltam igazán kompetens az általa elképzelt igazi férfi témában. Amennyire én magamat ismertem, igazi férfi voltam, és igazán férfias vágyam volt, hogy még aznap addig nyaljam a vélhetően gyönyörű húsos punciját, míg zokogva el nem élvez, de ezt a gondolatomat talán mégsem lett volna helyzethez illő megosztanom vele.
– Sajnos manapság a legtöbb hímnemű nem nevezhető egyértelműen férfinak. – találtam meg végre a megfelelő mondatot.
– Igen. – bólogatott teljes egyetértéssel. – Sajnos egyesekről utólag kiderül, hogy ócska kis férgek.
– Ajajj. Valaki nagyon megbántotta magát.
– Nagyon. A büszkeségembe gázolt! De nem fogja megúszni a kis nyavalyás! Ilyet tenni egy nővel!
– Na de milyet? – kérdeztem rá. Talán túl korán, még nem volt annyira felpaprikázva, hogy a magára nézve sértő részleteket is elárulja.
– Elég annyi, hogy… nagyon, nagyon gonosz volt. Tudja, fő.. Dániel, én szeretek bízni az emberekben. Benne is bíztam. Hiba volt, de én bíztam benne. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretnék szeretni, és mennyire szeretném, hogy valakinek én is a mindene legyek. És ő nevetség tárgyává tette az érzelmeimet! A lányok… – könnyek gyűltek a szemébe – a lányok a titkárságon összesúgnak a hátam mögött, ha meglátnak, és vihognak!
– Azok az ostoba kis libák? De hát ki ad az ő véleményükre?
– Mindenki! Ők itt a kis pletykahordózók, azt nem is tudja Dániel, hogy itt micsoda információáramlás van a cigifüstben! Mindent kitárgyalnak ezek! Magáról is! De én nem hiszem el, amit mondanak. Meg sem hallgatom! Nem is érdekel, mert tudom, hogy gonoszak és buták. De az, amit rólam suttognak, az sajnos… az sajnos igaz! – sírt újra teljes gőzzel.
Úgy láttam soha nem lesz vége ennek a sírásnak és nem jutunk tovább, ezért elétérdeltem, és elkezdtem törölgetni a könnyeit.
– Megérdemli az a gazember ezeket a könnyeket, most mondja meg nekem, de őszintén!
– Nem! – kapta fel a fejét dacosan, hogy az egész gyönyörű teste belerezgett – Nem érdemli meg. Én érdemlem meg, hogy elsirassam a butaságomat. Bárcsak ne írtam volna meg azt az e-mailt. Az a gazember Gábor mindenkinek továbbküldte!
Gábor! A kis mitugrász informatikus gyerek. Kerülgette volna az én kis mézesbödönömet? Még szerencse, hogy nem nyalakodott bele a fajankója! Még elgondolni is!
– Felháborító! Ez…- megint nem találtam az ideillő szót.
– Az. Felháborító! Gusztustalan! A magánélet megsértése! Be is perelhetném! Szemét görény!
– Az. – értettem egyet.
– Most mondja meg Dániel, mit tegyek? Felmondjak? Hát ki fog magának ilyen szép anyagokat összeállítani, ha én nem leszek itt? Ki fog ügyelni arra, hogy a kedvenc teája mindig legyen a konyhában és hogy színkódban legyenek a mappái? A Gina a másodikról? Idetenné boldogan a kis cingár testét, amit olyan lelkesen mutogat, de hát ide több kell, mint két szilikon mell!
Ebben egyetértettünk. Gina testét magam körül elviselni büntetés lett volna.
– Ide maga kell, Judit. Ez biztos. Nem mondhat fel egy ilyen kis malőr miatt. De van egy nagyszerű ötletem! – Felálltam, mert már igazán törte a térdemet a padló. – Egyáltalán nem szabad látniuk, hogy mennyire bántja magát ez! Nem adhatjuk meg nekik ezt az örömöt! Sőt! Meg kell nekik mutatni, hogy továbblépett! És mivel maga már annyiszor jót tett velem, én segíteni fogom ebben! Holnap este együtt elmegyünk a lányok kedvenc helyére, ahol ilyenkor péntek esténként bulizni szoktak. Nagyon kellemes kis hely, kedvelni fogja. Oda mi elmegyünk, ott megvacsorázunk és maga nagyon oldottan, vidáman fog viselkedni, hogy mindenki lássa. Felvesz egy csinos ruhát. Nem, ne ellenkezzen! Sőt, délben kiszökünk, és választunk együtt egy szép darabot. Úgysem fizetik ki soha a sok túlórát, amit miattam kénytelen ledolgozni, most veheti úgy, hogy túlórapénz helyett túlóraruhát kap. Olyat, ami megmutatja a maga szépségét.
Búcsúzóul még magamhoz szorítottam, éreztem a lágy csípő érintését az ágyékomon. A fél éjszakát végighokiztam a neten chubby oldalakat bújva.
Szinte vibráltam a feszültségtől egész délelőtt. Felhívtam Esztert a kedvenc butikomban. Hagytam, hogy totálisan felhúzzon azzal, hogy milyen új extra méretű csipkefehérneműket rendelt. Tudta jól, hogy mire gerjedek. Megbeszéltem vele, hogy délben meglátogatom egy hölggyel. A neten rákerestem a bolt kínálatára. Ott volt, a gyönyörűséges csipke kebelfék, kobaltkék színben, hozzá illő bugyival. Szinte éreztem a kezeim alatt az érintését. Minden megbeszélésemet a lehető legrövidebbre fogtam, nehogy pont délben húzódjon el valami. Judit kissé feszengve várt az irodában.
– Biztos, hogy jó ötlet ez?
Végigmértem. Ma a sötét szoknyához rózsaszín blúzt vett fel, amitől olyan sápadt volt, mint a fal.
– Nem tudom. De tényleg kihagyna egy kis vásárolgatást ebédidőben a főnök pénzén? Judit, maga igazi nő, nem? Akkor meg?
Felnevetett.
A garázsban egészen felvidult, amikor meglátta a sportmercit.
– Ezzel jött?
– Ezzel. Egy barátom csajozós kocsija, kölcsönkértem ma estére, hogy megpukkadjon, aki csak látja. Hm?
– Úúúúúú.
Neki aztán érdemes volt kocsit szereznem. Olyan boldogan élvezte a kocsikázást, hogy egészen sajnáltam, hogy közel van a bolt.
Eszter irigy pillantásokat lövellt felém, amikor meglátta, micsoda gyönyörűséggel érkezem. Eszter leszbikus volt, az a fajta, aki – akárcsak én – megőrül a húsosabb nőkért. Nagyon hamar megtalálta a hangot Judittal, pillanatok alatt több vállfányi ruhával felfegyverkezve tűntek el a hatalmas bordó függöny mögött. Leültem a monitor mögé és élveztem a látványt. A biztonsági kamera ugyan szemcsés, fekete fehér képet adott, de mégiscsak most először láthattam valamit a testből. Eszter készségesen segítette le és fel a ruhákat Juditról. Mire végeztek, sikerült rátukmálnia az általam választott kobaltszín fehérneműt is. Vártam egy kicsit, hogy elmúljon a merevedésem, és visszakísértem Juditot az irodaházba. A kocsiban dudorászott, és mosolygott. Egészen lenyűgöző volt így.
Még sosem fordult elő, hogy öt előtt öt perccel már ne üljön az asztalánál. Ahogyan reméltem is, a női mosdó irányából érkezett. A ruha, amit Eszter értő szeme kiválasztott, kiemelte a haja sötét színét, formásan simult gyönyörű melleire és játékos leplet vont a teste köré. A tűsarkú kék színű cipellők kecsességet adtak a járásának. Elésiettem.
– Hölgyem, Ön gyönyörű!
A kézfejére hajoltam, hogy megcsókoljam. Közben volt időm meggyőződni róla, hogy a ruha finom anyagán mellmagasságban csipke nyomódik át, nem a megszokott vászonmelltartó. És igen, gyönyörű mellbimbócskák domborodtak középen, egészen halványan, de összetéveszthetetlenül.
Felegyenesedtem. Arca vöröslött.
– Ez a ruha… egy kicsit olyan…
– Frivol? – kérdeztem rá.
– Az. – nyögte ki megkönnyebbülten.
– Ez volt a cél. – emlékeztettem – Hogy megpukkadjon Gábor és az egész rosszmájú bagázs!
A gonosz csaló nevének említésére vissszatért belé a dac.
– Igaz! Hát, tőlem mehetünk!
A vacsora mesés volt. Ragaszkodtam hozzá, hogy egyetlen estére lemondjon a fogyókúráról, így rajongva nézhettem, ahogyan egyre tűnnek el a falatok a szájában. Élvezetet talált az evésben, kivirult, csacsogott. Néha hátrafordult.
– Ezek néznek! – igyekezett suttogva visongani.
– Én mondtam, hogy ez jó ötlet. – vigyorogtam magabiztosan, bort töltve a poharába. – Proszit!
Ivott, aztán evett, aztán ivott, közben gyöngyözve kacagott a rém rossz vicceimen. Tetszett neki, hogy a biliárdasztalnál összesúgnak.
– Szerinted is azt hiszik, hogy mi.. izé? – viháncolt.
A szemébe néztem, aztán a kezéért nyúltam és megcsókoltam az ujja hegyét.
– Azt hiszik. Ebben biztosak lehetünk.
– Ó, én, letegeztem…! – kapott észbe.
– Tragédia.
– De én nem akartam…
– Kár. Nekem tetszik.
– Ó, jó! Akkor, legyen mondjuk – felhúzta a vállait és elbiggyesztette az ajkát – legyen ma estére ez a stílus a mérvadó, jó? Elvégre én vagyok a nő, szóval felajánlom, tegeződhetünk!
Vetettem rá egy lapos oldalpillantást.
– Rendben, te vagy a nő! Proszit!
A vacsora utáni beszélgetést csak egyszer zavarták meg az irodista csajok. Összeszedték a bátorságukat és az asztalunkhoz jöttek jó szórakozást kívánni. Gina műfekete haját dobálva érdeklődött a további terveinkről, és hogy van-e kedvünk átkísérni őket egy táncos helyre. Nagyon rövid bőrszoknyát és valami flitteres topot viselt, amiben pontosan úgy nézett ki, mint egy szénné kokszolódott botsáska. Erős sminkje csak még jobban kihangsúlyozta használt szajha jellegét. Igyekeztem nem túlzottan feltűnően undorodni.
– Nagyon kedves ajánlat, de épp egy sikeres tárgyalást ünnepelünk, és továbbiakban is olyan kérdésekről kell beszélgetnünk, amiben csak Judit az illetékes. – hessentettem el magamtól.
Szinte extázisba esett a csalódottan távozó Gina hátának látványától.
– Fúúúú, ez nagyon nagy volt! – lelkesedett. – Totálisan besokkolt, hogy nem mászhat rád!
– Nem esetem a csaj. – mondtam közömbösen.
– Deeehogynem! – húzta el szót kissé szalonspiccesen – A pasik imádják az ilyen rámenős csajokat. Csinos, bevállalós! Mi kell még? A legtöbb pasinak semmi. Lábuk elé omlanak, aztán meg hagyják, hogy rajtuk taposson. – gesztikulált hevesen.
– Azért vagyunk néhányan, akik nem rajongunk a zörgő csontra biggyesztett szilikonlabdákért.
– Hát ja, elég mű a csaj. De a pasik rajonganak érte. Ha tudnád, hány srácnak volt már meg a cégnél! Remélem, egészséges…huhhhh – egy pillanatra elgondolkodott – Akkor neked nem is jön be?
Igyekeztem nagyon őszinte képet vágni. Valamiért a jóisten meg a genetika olyan arcberendezéssel áldott meg, hogy ezt mindenki megette.
– Nem.
– Nem?
– Nem.
Hallgatott egy sort, oldalra hajtotta a fejét, nézett, mintha a fejembe szeretne belelátni. Ez így, italtól kissé megcsúszva nem nagyon sikerülhetett neki.
– Homokos vagy?
A nekem szegezett kérdés úgy meglepett, hogy majdnem visszaköptem a bort a poharamba.
– Te jó ég, dehogyis!!!!
– Akkor?
– A normális nőket szeretem. Akikben megvan az a kis plusz. Tudod, akik a való életben is megállják a helyüket, nem csak fenékrázás közben.
– Ilyen nincs. – ellenkezett – Az, hogy egy pasi a normális nőket szeresse, csak a romantikus regényekben van. Tudom, én sokat olvasok ilyet. De a valóságban mindenkinek csak az kell, hogy negyven kilós legyen és az ágyban egy kúrógép.
Soha nem hallottam még trágárságot a szájából, szinte felnyögtem, olyan izgató volt. Kis félmosollyal lepleztem állapotomat.
– Azt hittem, az csak férfi lehet.
– Mi?
– Kúrógép.
– Jó, akkor ribanc. Gina egy igazi ribanc. Nincs igazam? Igazam van. – rábólintott a saját igazára és határozottan beleivott a poharába. – Egy kis fasszopó, de ma csúnyán rábaszott.
– Judit, azt hiszem, egy kicsit talán lassítanod kellene az iváson. – mondtam feddőleg.
– Ó – kapott a szájához – csúnyán beszélek, igaz? Nem szoktam inni.
– Gondoltam. Semmi gond.
– Sajnálom. – körbepillantott, mint aki most veszi észre magát. – Lehet, hogy most már haza kellene indulnom. Még jár ilyenkor a villamos.
– Ugyan, hazaviszlek. De ha maradni akarsz még…
– Nem, azt hiszem, kicsit sokat ittam, és talán kicsit sokat is beszéltem. Meg Gáborék is elmentek már. Ha anya észreveszi, hogy ittam, úh, nagyon dühös lesz.
Besegítettem az autóba, közben végigsimítottam a karján, egy óvatlan pillanatban a fenekén is. Egyre közelebb éreztem magam a célhoz. Csak nyugalom, nyugalom. Bekapcsoltam egy kellemes halk dallamot, és ráérősen, nyugodt stílusban vezettem. Néha rápillantottam. Fejét az ülésre biccentve pihent, szemei lecsukva. Néztem, ahogy a mellei emelkednek és süllyednek. El akartam veszni bennük.
– Anyám meg fog ölni. – fintorodott el még mindig lehúnyt szemmel. A határán volt a józanságnak és a részegségnek. Tetszett a hangjának karcossága, olyan volt most, mint egy jazzénekesé, kicsit füstös, kicsit vaskos, kicsit közönséges, nagyon izgató.
– Főzök neked egy kávét.
– A kocsiban? – nyitotta ki felém eső szemét.
– Nem. De a lakásom tökéletes kávézóhely.
– Attól kapna csak anyám idegbajt, ha megtudná, hogy egy idegen férfi lakásán voltam éjjel.
– Nem vagyok idegen, és én nem mondom el anyádnak. Sőt, ha akarod, a sajátomnak sem.
Nevetett. – Beszélgettek anyukáddal arról, hogy ki jár fel a lakásodra?
– Igen. Nem. Na jó, néha. Bár általában csak munkaügyben jönnek mások hozzám. Tárgyalások, amik nem annyira publikusak, tudod.
Tudta. Az asszisztensem volt.
Leállítottam a kocsit, kinyitottam előtte az ajtót. Nem mozdult, csak nézett rám. Megfogtam a kezét.
– Na gyere, ne marháskodj! Így nem küldhetlek haza a mamádhoz. Isteni kávét főzök!
Bizonytalanul lépett be a lépcsőházba, de a ragyogó felületek, az elegáns padlószönyeg és a portás meggyőzte.
– Húha, menő hely! Portaszolgálat is van!
– Igen, már észrevettem. – ütöttem el tréfával.
A lakásomba belépve azonnal elszállt minden gyanakvó gondolata. A nappali panorámaablakához lépett és a látványban gyönyörködött.
– Ez eszméletlen. Egyszer nekem is lesz ilyen! – körbefordult, mindent szemrevételezett.
– Tetszik?
– Naná, ki az, akinek nem? – ledobta magát a bőr kanapéra. A konyhába mentem, onnan kedvemre bámulhattam. Izgató volt, a fényes selyemruhában, kissé zilált hajával, duzzadt ajkain az úrafestett vörös rúzzsal.
– Mindjárt kész a kávé. Vagy valami elegánsabbat innál?
– Elegánsabbat? Igen! Egy ilyen helyen koktélt kellene szopogatni – tárta szét a karját kuncogva.
– Az is megoldható. Végülis, korán van még. Koktél, vagy pezsgő, aztán éjfélkor megszólal a gong, Hamupipőke hintója elsuhan, megkávézunk, hazaviszlek. Mit szólsz?
– Még sosem ittam koktélt. – bizonytalankodott.
– Akkor viszont nem is kétséges, mit kell tennünk!
Boldog mosollyal fogadta a koktélospoharat és a csavaros szívószálat.
– Aszta!
Betettem egy pörgős latin CD-t a hifibe, a dögös dallam betöltötte a teret.
– Hamupipőke, szabad egy táncra?
Táncoltunk, hamar áttüzesedett a ritmustól, gátlás nélkül ringatta a testét. Időnként megbillent magas sarkain.
– Vedd le a cipőd! – javasoltam.
– A cipőmet? – vihogott zavartan.
– Persze. Hamupipőke vagy, nem?
Nem győzködtem tovább, hanem a kanapéhoz vezettem és finoman erőltettem, hogy leüljön. Elétérdeltem, kicsatoltam a bokapántot és lesegítettem a lábáról. Volt az egésznek egy finom, erotikus hangulata, láttam, hogy elpirult zavarában. Kikapcsoltam a másik bokapántot is, és a másik cipőt is lesegítettem róla. Ezt a lábát már nem tettem le a padlóra, hanem gyengéden masszírozni kezdtem. Hálás sóhaj kíséretében csukódtak le a szemei, én pedig a masszírozást néha finom simításokkal váltottam fel. Először csak a talpán, aztán a bokáján, majd a vádliján is. Amikor befejeztem szó nélkül adta a kezembe a másik lábát, még mindig nem nyitva ki a szemeit. Már sokkal többször kalandozott fel a kezem a lábára, finoman gyúrtam a vádliját, aztán lassan, nagyon lassan megsimítottam a térdét. Nem reagált semmit, de el sem utasított. Megint masszíroztam, aztán újabb simítás a térdén, hátul, a hajlatban, aztán oldalt, és egy kicsit feljebb. Megremegett a lába. Újra megsimítottam. Újabb remegés. Visszatértem a vádlijára és a talpára. Kis csalódott szusszanással reagált. Vigyorogtam. Ez az, bébi! Simogattam a talpát, a lábfejét, a bokáját, két ujjal finoman végigsimítottam a vádliját és a combja belsejét. Halk sóhajjal nyitotta széjjelebb a lábait. Megcsapott az enyhe punciszag. Felizgult punci szaga. A farkam alig fért a nadrágomba. Közelebb hajoltam, és a nyelvemmel érintettem meg a combját a térde felett. Halkan felnyögött. Ujjaimat feljebb siklattam, ujjbegyem a selyembugyiba ütközött.
– Ne! – suttogta, kevés meggyőző erővel. Visszacsúsztattam a kezemet a térdére, most a nyelvem indult el. Erre már komolyabban reagált. Egyrészt egy gyors rándulással összezárta a lábát, másrészt felült és döbbent szégyenkezéssel nézett rám.
– Én nem… ! – mondta, maga sem tudva befejezni a mondatot.
– Te nem. Mi nem? – kérdeztem, szorosan mellé ülve, kényelmes csóknyi távolságban, az arcát simogatva. Szinte remegett a hangja, ahogyan folytatta.
– Én nem vagyok olyan lány!
– Milyen lány? – túrtam a hajába.
– Olyan.
– De olyan vagy.
Elkerekedett a szeme.
– Milyen?
– Izgató – fújtam bele a nyakába. Megborzongott.
– Én nem vagyok izgató – csattant a hangja elkeseredetten – Én kövér vagyok.
Megfogtam a kezét, mélyen a szemébe néztem, aztán a tenyerét a nadrágomra húztam. El akarta húzni a kezét, de nem engedtem. Pokoli finom érzés volt végre a keze a farkamon, legszívesebben rámarkoltam volna és mozogni kezdek.
– Szerinted én nem vagyok felizgulva tőled? – kérdeztem, vörösödő arcában gyönyörködve. Biztos voltam benne, hogy még sosem volt ilyesmi a hófehér kezében. Meg abban is, hogy a csillogó betűs romantikus regényeiben ennél különbeket is olvasott már.
Nagyot nyelt.
– De – bökte ki rövid habozás után.
– Látod. Ilyen hatással vagy rám. – hagytam, hogy elhúzhassa a kezét, elnyílt szájában gyönyörködtem, aztán finoman megnyaltam az alsó ajkát. Zihálni kezdett. – Ilyen hatással vagy rám ma este. – lassan lecsúsztattam az ujjaimat az arcán, nyakán, dekoltázsán, egészen a mellbimbókig, amik csodálatosmód meredeztek, szinte beleakadtak az ujjaim. – Ilyen hatással vagy rám mindig. Felizgatsz. Ott vagy körülöttem, gondoskodsz rólam, és közben ingerelsz a csábító idomaiddal. – Ujjaim összezáródtak a mellbimbó körül, finoman megsodortam. Élveztem, ahogyan kitör belőle a kéj hangja.
– Ugye tudod, mit akarok tőled?
– Igen – nyögte, miközben teste aprókat rándult, ahogy ujjammal mellbimbóit izgattam. Vártam, hogy kinyissa a szemét.
[Történetek]

Pornó casting

Hamar elvertem a pénzemet, ezért ismét munka után néztem. Lapozgattam a magazinokat, ám egy castingon akadt meg a szemem. Egy filmhez kerestek szőke lányt, és úgy éreztem, ezt ki kell próbálni, talán betörhetek a pénzes piacra. Felhívtam a megadott mobil számot és egy kedves közvetlen férfi hangja fogadott a vonal túlsó végén. Elmondta, hogy a casting beszélgetésen túljutó lány egy háromjelenetes szerződést kap alkalmankénti 80 ezer forintért. Remekül hangzott, ezért azonnal igent mondtam és megbeszéltem egy keddi időpontot a castingra. Felvettem a legszűkebb toppomat valamint nadrágomat és a legszexibb csizmámat hogy jó benyomást keltsek.
Egy régi hetedik kerületi kőházban fogadtak. Két férfi nyitott ajtót, Vilmos és Nándor, kávéval kínáltak majd percekig csak tettek vettek. Pontosan nem tudtam, hogy mit is kell, majd csinálni, és pont ezért volt bennem egy jó nagy adag izgalom is. Meglepetésemre Vilmos hamarosan elköszönt és ezzel kezdetét vette a meghallgatás. Nándor elő vett egy kamerát, amit egy állványra állított majd kérdéseket tett fel. Megkérdezte mikor, veszítettem el a szüzességemet, voltam e már két pasival, vannak-e alkalmi kapcsolataim vagy hogy élvezem-e, ha seggbe dugnak. Ahogy ezekre válaszoltam Nándi megkért, hogy vetkőzzek le és mutassam meg a testemet a kamerának. Szépen kibújtam a ruháimból és körbe forogtam, látta rajtam, hogy nem nagyon csináltam még ilyet, ezért utasításokat adott, hogy mit hogyan csináljak. Nagyon zavarban voltam és éreztem, hogy ez nem sikerült túl jól éppen ezért el is hatalmasodott rajtam a lámpaláz.
Nándi megkért hogy üljek le a fotelbe és maszturbáljak a kamerának. Nyeltem egy nagyot leültem majd a lábaimmal, felléptem a fotel karfáira, és simogatni kezdtem a puncimat. Remegett a kezem, és valahogy egy hang sem jött ki a torkomon. Mikor ujjazni kezdtem magamat, már remegett mind a két lábam, és valami szörnyű látványt, nyújthattam, semmi erotikus nem volt abban, amit műveltem.
Mikor Nándi felállt, reméltem, hogy vége ennek a rémálomnak, ám mikor elővett egy vibrátort, sejtettem, hogy most jön csak a java. Bekente síkosítóval a fém vibrit, és megkért, hogy térdeljek fel a fotelre és nyomjam ezt a fenekembe. Szörnyen zavarban voltam, feltérdeltem, hátra nyúltam remegő kézzel és elkezdtem a seggembe nyomni a vibrátort. Szerencsére nem volt bekapcsolva, mert biztos, hogy elejtettem volna. Mikor már éreztem, hogy mehet szinte tövig, benyomtam a vibrit a fenekembe, talán túlzottan is, hiszen nem lógott ki annyira, hogy mozgatni tudjam. Nándi ekkor szólt, hogy elég lesz. Még ő leállította a kamerát és kiszedtem a popsimból a szerszámot, majd öltözni, kezdtem. Még mindig remegtem, örültem, hogy vége ennek az egésznek. Közben Nándi elmondta, hogy ők eleve nagyobb mellű lányokat keresnek, és nekik én nagyon kezdő, vagyok, de azért elteszi a felvételem. Elköszöntem, majd sietve, távoztam, nagyon kellemetlenül éreztem magam és csak reméltem, hogy egy ilyen videó nem kerül ki az internetre.
Elment a kedvem az egész pornózástól, ám a félretett pénzem vészesen fogyott. Eltelt öt nap, mikor egyszer csak csörgött a telefonom. Nándi hívott, hogy az egyik lányuk nem vállal egy jelenetet, és ha gondolom, beugorhatok helyette. Elgondolkodtam a dolgon, ám mikor meghallottam, hogy 80 ezer forintot kapok érte, azonnal igent mondtam. Megkért, hogy siessek, és lehetőleg azonnal induljak. Összekaptam magamat, és megindultam a megadott cím felé. Fogtam egy taxit és fél óra múlva már a lakáson is voltam.
Kicsit ki sminkeltek és mondták, hogy készüljek a jelenetre. A sminkes lány elmondta, hogy egy fekete sráccal lesz a jelenet, és ettől ijedt be a másik lány. Zavarodottan elmosolyodtam, de belül azért nagyon izgultam. Mikor beléptem a szobába, elmondták, hogy a jelenet szerint a srác a férjem és a fürdőből kijőve rámászok. Elmentem a fürdőbe, magamra tekertem egy törölközőt és vártam, hogy jelezzenek.
Mikor a jelenet elkezdődött kiléptem a fürdőből és végig mértem a partneremet. Egy izmos fekete srác feküdt az ágyon, a szerszáma akkora volt már most, mint egy lónak. Mosolyogva mellé sétáltam és leültem az ágyra, sablon angol beszélgetés és simogatni kezdtem a felső testét. A rendező beszólt oldalról és elkezdődött az akció, felálltam ledobtam magamról a fehér törölközőt és visszatérdeltem az ágyra. Megfogtam a méretes dákót, és szopni kezdtem. Arra lettem figyelmes, hogy valahogy most egyáltalán nem izgulok. Kitöltötte a számat a lassan megkeményedett szerszám és beszóltak, hogy csináljam egy kicsit látványosabban. Kivettem a számból és két kézzel kezdtem verni a srácnak, közben vadul mosolyogtam, majd végig nyaltam az egészet. Bekaptam jó mélyen, majd ismét kivettem a számból és a golyóit vettem kezelésbe. Egyre jobban élveztem a dolgot, és vadul végig karmoltam a combját. Éreztem, hogy élvezi a dolgot, hiszen libabőrös lett, és hatalmas tenyerével belemarkolt a fenekembe.
Vadul kezdtem szopni és arra lettem figyelmes, hogy a puncim egyre nedvesebb lesz, ahogy az ujjai belém tévednek. Felült, párszor a farkára nyomta a fejemet, majd a hátamra fektetett. Megvadultam mosolyogtam és kéjesen, szinte vicsorogva mondtam az elcsépelt szövegemet, „Fuck Me” ! A partnerem megragadta a bokáimat és szinte spárgáig feszítette a lábamat. Éreztem, hogy a hatalmas makk már a puncimnál van, és hirtelen benyomta félig a farkát. Nem fájt, de éreztem, hogy ez egy kemény menet lesz.
A következő lökésnél már tövig csúszott belém a nagy csoki rúd és nagyot nyögtem. Mellém könyökölt és baszni kezdett. Valahol a fájdalom és az élvezet között lebegtem, ám az élvezetet többnyire a szemem előtt lebegő gázsi nyújtotta. Ki-be járt, bennem a hatalmas szerszám és hangosan csattogott rajtam az ágyéka. Mikor a kamera az arcomat vette kéjesen vicsorogtam és „oh yeah” valamint „fuck me harder” szövegeimet ismételtem.
Pózt váltottunk és kutyapózban fojtatta a feladatát. Nagyokat lökött rajtam és kellemetlenül éreztem magamat, nehéz volt az élvezetet az arcomra vinni. Mikor húsz centiről vették az arcomat és a kamerának kellett kéjes arcokat vágnom, megtettem, ám a fejemben az járt, hogy úristen, mintha egy ló baszna. A felvétel közben, megkérdezték, hogy vállalom-e seggbe is, ám én jeleztem, hogy ezt most lehetőleg kihagyom. Ezt elmondták a francia partneremnek is,, és jelezték neki, hogy ideje végezni. Irtózatos tempóra kapcsolt, nem tudok mást mondani, szabályosan szétbaszott.
Hangosan visítoztam, de itt már nem kellett élvezetes arcot vágnom. Kihúzta a farkát és gyorsan megfordultam és az arcomra spriccelt. Beterítette az egész arcomat, és a mellemig csorgott a sperma. Elmentem lezuhanyozni, ám a megdolgozott puncimnak jobban esett az otthoni fürdés. A jelenetért végül is 100 ezer forintot kaptam, mert beugró létemre jól szerepeltem. Én örültem, bár a következő két hétben még a faszra gondolni sem volt kedvem.
[Lolita történetek]

A legcsúnyább lány

Ott állt a fánál, háttal nekem, csinálta szépen, amit mondtam. Nem forgolódott, pláne nem akart visszamenni a tűzhöz, a többiekhez, állt szépen, várta, hogy mit mondok. Szeretem az ilyesmit. Akkoriban – néha most is – az engedelmesség érdekelt. Annak a kérdése, hogy egy ember miért teszi meg, amit a másik mond neki. Kér, parancsol, vagy csak úgy mond. Én csak úgy mondtam. Hogy „állj oda, háttal nekem, a két tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez és várj”. És ő várt.
Az osztályban ő volt a legcsúnyább lány. Nem úgy volt csúnya, ahogy az amerikai filmekben a csúnyácska lányok csúnyák, hogy előnytelen a szemüvegük vagy a hajuk és miután egy idősebb barátnő vagy egy segítőkész nagynéni segít stílust váltani, önbizalmat csöpögtet a kis bakfisba, a kertvárosi postás és a tejesember is megfordul csajszi után, happy end. Nem, ő úgy volt csúnya, hogy menthetetlenül taszító volt. Nem volt kövér, ha a testét számokkal akarnánk leírni, nem mutatna rosszul, de mindenhol szögletes volt, csapott vállú, hajlott hátú, úgy lépkedett, mint egy medve, és a lába pont olyan szőrös volt, mint egy medvéé. De az igazán kellemetlen a nyaka és a feje volt. Soha, sehol nem láttam még ilyen nyakat. Hosszú volt, és előre hajlott, a görbe hát folytatásaként, aztán felegyenesedett, felfelé nyúlt, olyan volt az egész, mint egy sarló, és az erek állandóan kidagadtak rajta. De ez nem érdekelt. Akkor csak az volt a fontos, hogy azt csinálja, amit mondok neki. Álljon szépen szemben a fa törzsével, nekem háttal, és várjon.
Azért kellett háttal állnia, mert a feje, az arca az egész nő legkényesebb része volt, és biztosra akartam menni. Nem akartam, hogy ennek a fejnek a látványa megváltoztassa a terveimet. Sem úgy, hogy megsajnálom, sem úgy, hogy megalázom vagy kiröhögöm. Pontosabban hogy nem úgy alázom meg, ahogy egy negyed órával korábban kiterveltem. A feje olyan volt, mint egy formátlanra nőtt gomba. Egészen merész ívek kontúrozták, ahogy más, normális embernek soha, egy csúcsos formát emeltek ki szépen ezek az ívek, a hihetetlenül kiálló két fogsort. Rögtön a tekintélyes bajusz alatt. Egyszóval elég komplikált feje volt a kislánynak.
A tűz mellett ültünk, tíz-tizenkét kamasz. Nem ittunk sokat, én három vagy négy sörnél tartottam. Tizenhét éves fiúnak azért ez nem olyan nagyon sok. Akkor inkább kevésnek éreztem, de nem volt több pénzem. Valakinél volt még egy üveg vodka, abból jutott néhány korty, de tényleg ez volt minden. Ahhoz elég, hogy nyugtalan legyek. És akkor ez a nő, Karola megszólalt mellettem. Valami marhaságot morgott arról, hogy nem érti, a fiúknak miért kell ilyenkor mindig inni. Mintha egy fekete lyuk vagy egy félresikerült kirakati baba adott volna életjelt. Nem is nagyon hallotta meg senki, úgyhogy nem láttam értelmét odaszúrni valami epéset arról, hogy a részeg fiú halvány esély lehet, úgyhogy menjen el szépen sörért. Néztem őt a tűznél, és láttam, hogy nem ittam eleget. Akkor jutott eszembe az, amit pletykáltak róla a kollégiumi szobatársai. Hogy sokszor zuhanyozás után meztelenül járkál a szobában – ami amúgy normális – de úgy, hogy a hálóban ég a villany és nincs elhúzva a sötétítőfüggöny. Ha szóltak neki, hogy „Karola, elhúzom a függönyt, jó?”, akkor csak hümmögött, hogy nem muszáj. Aztán egyre többször látták, ahogy szívesen forgolódik az ablak előtt. Nem hallottam, hogy a kisvárosban helyi látványossággá vált volna, azt hiszem, nem gyűltek össze tömegek a kollégium parkjában, az ablaka előtt. Én nagyon fújoltam, – mint mindenki – mikor ezt először hallottam, de most hirtelen tiszteletre méltóan perverznek láttam. Most először próbáltam meg elképzelni meztelenül, és az eredmény elég lehangoló volt. Olyan, mintha az etióp menekülttáborok dokumentumfotóit használnám Playboy helyett. Nem voltam szégyellős vagy prűd, de mégis illetlennek éreztem Karolán képzelődni. És akkor szólalt meg a vodka.
Egészen közel hajoltam az arcához, és lassan tagoltan azt mondtam, hogy két perc múlva jöjjön utánam. Csak nézett azokkal a borjú szemeivel. Azt hittem, esetleg részeg, de nem ivott semmit egész este. Megkérdeztem, hogy érti-e, amit mondtam, és bólintson, ha igen. Először nagyon lassan, értetlenkedve bólintott, aztán még kétszer gyorsan. Nem szóltam hozzá többet, felálltam, valamit mormogtam a természet hívásáról. Kimasíroztam a tűz fényéből, aztán abból a kertből is, ahol buliztunk, ki az erdőbe. Elkezdtem levizelni a kapu mellett álló fát, amikor hallottam, hogy mögöttem szöszmötöl valaki. Nem fordultam meg, szép komótosan befejeztem, amit elkezdtem, begomboltam a sliccem, aztán azt mondtam neki: – „Menj befelé azon az ösvényen.” – Az út a sötétben az erdő belseje felé vezetett, mindannyian jártunk már arra nappal. Volt arra egy szántó és egy magasles. Nagy lendülettel elindult, aztán botorkálni kezdett a sötétben. Mögötte mentem, néztem a hátát és a lábait. Farmerban, pólóban volt, mintha egy haverommal együtt mentünk volna pisilni. Akkor már tudtam, hogy bármit megtesz, amit mondok neki, és ma nagyon sok mindent ki fogok próbálni. Botorkált néhány percet, én nem szóltam semmit, csak követtem. Akkor megláttam azt a nagy bükköt, amire Karola élete végéig emlékezni fog. – „Állj oda a fához, arccal a fa felé. A tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez.” – Odaállt, mint a rossz kislány a sarokba. Rátenyerelt a fára, lehajtotta a fejét. Hallottam, hogy nagyon erősen szuszog. – „Ne mozogj.” – Ezt úgy mondtam, hogy egészen közel hajoltam hozzá. Néhány centire voltam az arcától. Akkor láttam, hogy rágja a szája szélét.
És életemben először hozzá értem. Belemarkoltam a hajába a tarkója fölött és hátrafeszítettem a fejét. Az a hihetetlenül hosszú, görbe nyaka ívbe hajolt, a két kiálló fogsor az égre vicsorított. Kicsit zsíros volt a haja. A tarkójánál fogva félrefordítottam a fejét, és az arcát hozzányomtam a bükk törzséhez. Szorosan mögé álltam. Csak állt a nyomorult a fának támaszkodva, odasimulva és szuszogott. Benyúltam a pólója alá, és mind a két tenyeremmel végigszántottam a hátát. Izmos, kemény volt, kis izomgörcsökkel. Beleakadtak az ujjaim a melltartójába. Ez csúnyán lehűtött. A zsákmányból hirtelen megint egy egyszerű, közönséges, hajlott hátú, gombafejű ronda nő lett. Hátraléptem, a pólója visszahullott a derekáig. Pontosan tudhatta, mi zajlott le bennem, mert nem szólt semmit, csak szipogni kezdett. Állt tovább, engedelmesen. Ha akkor megszólal, eddig tartott volna ez a kaland. De ahogy ott állt, és nem hallottam mást, csak azt, hogy szaggatottan, néha sípolva veszi a levegőt, megint felizgatott. Nyeltem kettőt, mert éreztem, hogy én is egyre szaggatottabban lélegzem, a halántékom lüktetett. Tudtam, hogy most a hangomon múlik minden. És jól tettem, hogy bíztam a torkomban, egy másodperc múlva már úgy tudtam szólni, mint egy állatidomár. Nem parancsoltam, mint egy katonatiszt és nem kértem, mint egy parkőr, hanem mondtam: – „Vedd le a cipőd.” – Szerintem ezen meglepődött. Igazából én is, ha valami vetkőztetős történetet kéne írnom, marha izgatóan sorolnám, hogy hajigálja le magáról a csaj a fehérneműket, de a vodka azt mondta bennem, hogy cipő. És amikor Karola szépen, engedelmesen lehajolt, kifűzte és levette a tornacipőjét, ott állt mezítláb a lehullott gallyak között, akkor tudtam, hogy az embernek az erdőben a cipő jelenti az emberi öntudatot. Anélkül csak egy toporgó kellék.
Innentől biztosra mentem. Mögé léptem, újra belemarkoltam a tarkójánál a hajába. Szeretem az ismerős helyzeteket. Azt hiszem, ő is otthon érezte magát így, mert magától félrefordította a fejét és megint hozzányomta az arcát a fa törzséhez. Én csak tartottam a kezemmel. Igaz, olyan erősen, hogy eszébe sem jutott ellenkezni. Egészen közel hajoltam az arcához, közelebb, mint az előbb. Láttam, hogy nyalogatja a szája szélét. Amikor még közelebb hajoltam, azt is láttam, hogy a nyalogatás ellenére cserepesek az ajkai. Láttam, pedig csak a hold világított. Világosan kivehető volt, hogy nyálas a nőbajsza, az ajkai majd szétrepednek, olyan duzzadtak és hiába nyalogatja őket, szárazak és repedezettek. Furcsa kontraszt volt a szája sarkában összegyűlt nyálhab csillogása. Néhány centiről az arcába bámultam, az orrtövén lévő szemölcsre, aztán a szemeibe. Szépen lesütötte őket, ahogy a filmekben látta. A füléhez hajoltam, és azt mondtam: – „Azt veszed le, amit mondok. Nem habozol, nem gondolkozol, leveszed. Utána azt csinálod, amit mondok. Szó nélkül. Értetted? Csak akkor engeded el a fa törzsét, ha vetkőzöl, vagy én azt mondom.” – Tartottam a fejét a tarkójánál, nem nagyon tudott bólogatni, csak biccentett. Kicsit eltorzult az arca. Éreztem, hogy a leheletem messze áll a steriltől, a sör meg a vodka csak rátett arra, hogy akkor már két napja nem mostam fogat, és volt néhány rossz, odvas fogam, amitől pállott szájszagom volt. De ezt most nem feszélyezett. Úgy gondoltam, most végre, életemben talán először én mondom meg, hogy milyennek kell lennem, mit kell csinálnom, sőt azt is én mondom meg, hogy a világban mi történjék. Hogy én vagyok minden dolog mércéje. Az én akaratom a világ rendje, az én ízlésem az etalon. Ebben a kétszereplős világban.
Hátráltam néhány lépést, és annyit mondtam: – „Farmer!” – Karola szépen előrehajtotta a buksiját, hogy lássa kigombolni a sliccét. Szöszmötölt egy kicsit a cipzárral, aztán elkezdte letolni a nadrágját. Szűk volt, a térdénél elakadt, közben már látszott, ahogy a combja hátsó fele világít a holdfényben. Az én farmerom is kezdett szűk lenni. – „Póló!” – Erre számított, gyorsan kibújt a pólójából. A nadrágot és a pólót csak maga mellé dobta. Úgy gondoltam, sok ez az önállóság. – „Hajtogasd össze!” – Leguggolt, hajtogatott. Akkor láttam, hogy remeg a keze. A póló kétszer is kiesett a kezéből, amikor le akarta tenni egy tisztább részre. Ilyenkor mindig újra kellett hajtogatnia. Végre végzett, engedelmesen visszaállt a helyére, arccal a fának. – „Melltartó!” – Éreztem, hogy a torkom kiszáradt, a nyelvem hozzátapadt a szájpadlásomhoz. Rekedt volt a hangom, az utolsó ’ó’ alig hallatszott, egy elfúló kilégzés lett. Babrált a csattal a hátán, akkor már nagyon remegtek a kezei, de nem szakított, szépen kikapcsolta. Izzadt a homlokom, a tenyerem, a farkam majd’ felrobbant, minden szívdobbanásomat éreztem a makkomban. Néztem a csupasz hátát, és majdnem összerogytak a térdeim. Remegett az inam. – „Bugyi!!!!” – Akkor már őrjöngtem. Legszívesebben páros lábbal ugráltam volna. Vagy ide-oda futkározva üvöltöttem volna, hogy „bugyiiii!!!!”. Letolta a bokájáig. Nem trükközött, nem akart csábítani, úgy tolta le, mintha otthon, egyedül vetkőzött volna. Szépen rátette a többi ruhára. Néztem három lépésről a seggét, oldalt két kis izom pulzált. A combja remegett, néha lábujjhegyre állt izgalmában, de toporogni vagy elmozdulni nem mert. Állt a fánál, markolta két kézzel a fa törzsét, és hallgatta, ahogy én is ledobom a ruháimat. Csak a cipő maradt. Nem az öntudat miatt, azt már nem tudtam volna kifűzni. Végigsimítottam a testemen. Akkor azt éreztem, életemben talán először, hogy teljesen logikus és érthető, hogy ez a nő megtesz nekem mindent. Baromira megkívántam saját magam. Tudtam, hogy itt és most én vagyok a világ tengelye. Beletöröltem a tenyerem a szőrös mellkasomba, és tudtam, hogy én vagyok maga a férfiasság. A fenekem olyan kemény volt, mint egy biciklinyereg. A farkammal egy lakatot levertem volna. És minden kis izmom egyszerre indított el a mezítláb toporgó csupasz nő felé. Hátulról átnyúltam a hóna alatt, megmarkoltam a melleit és magamhoz rántottam a testét. Vinnyogni kezdett, mint egy kiskutya. A mellei éppen csak kiemelkedtek a mellkasából, de a mellbimbói úgy meg voltak duzzadva, mintha odaragasztották volna őket, valaki más mellbimbóit. Markoltam, gyúrtam, szorítottam a melleit hátulról, ő pedig görcsbe rándult ujjakkal kapaszkodott a fa törzsébe, ahogy mondtam. Eddig nem nyitotta ki a száját, úgy szűrődött ki az a hang, ami vinnyogásnak indult, majd egyre szaggatottabb lett, néha megszakította egy nagyobb, ziháló levegővétel, amikor egyszer csak kiszakadt belőle valami, amit még sosem hallottam. Mintha tüsszentéssel indult volna, de sírássá vált, egyszerre szakadt ki egy csomó nyál a szájából, bugyborékolva áradt a takony az orrából és ömleni kezdtek a könnyei. És csak markolta azt a kurva fát.
(Néhány óra múlva, hajnalban megtaláltam a vodkásüveget a táborban, befeküdtem egy bokor alá, komótosan nekiálltam elpusztítani szeszt. A lányok nagy sátra felől pusmogást hallottam, aztán megláttam Karolát egy barátnőjével, ahogy kibújik. Gondoltam, klotyóra mennek, mint mindig, párosával. Nem a vécé felé indultak el, nekiálltak sugdolózni a sátor előtt, aztán, gondolom azért, mert túl közel voltak a többiekhez, arrébb ténferegtek. Egyszer csak elindultak pont az én bokrom felé. Karola sántikált. Lekuporodtak a fűbe a bokor túloldalán, néhány méterre tőlem, nem vettek észre. Lapítottam, kíváncsi voltam, mit beszélnek. – „… mélyen a szemembe nézett, átkarolta a derekam. Erős volt és határozott, de mégis gyengéd, nem tudom, érted-e, hogy értem. Aztán a szája rátapadt a számra, vadul, szenvedélyesen csókolni kezdett. A nyelve vad táncba kezdett a számban.” – Azt hittem, elhányom magam. Mi a fenéről beszél ez a kis hülye picsa? Valaki más is megdugta aznap este? – „Úgy éreztem, mint amikor áramütés ér. Erős kezei vadul kalandoztak a pólóm alatt. Gyengéden kényeztetni kezdte a mellbimbóimat, nagyon izgató szavakat sugdosott a fülembe! – Nee, és tényleg jól csinálta? Jól csókolózott? – Óóóó, nagyon, úgy éreztem, azt tehet velem, amit akar. Hogy is mondjam, extázisba estem, mire észbe kaptam, ott álltam egy szál bugyiban, előttem térdelt, arcát a puncimhoz szorította.” – Ez gusztustalan. Megkeresem ezt a csávót, elmagyarázom, mit hagyott ki a kis ribanccal. Áramütés meg kalandozás, a marhája… – „Szinte szikrázott közöttünk a levegő. Annyira kedves volt, és mégis olyan lehengerlő, határozott. Tudod, kisfiúsan helyes, mégis olyan férfias… El sem hittem, hogy pont engem akar. – És akkor most jártok?” – Mondják már meg, ki ez a szerencsétlen balfasz! – „Nem tudom, szerintem úgy a korrekt, ha holnap megbeszéljük ezt a dolgot. Tudod, Lőrinc igazi művész, szeszélyes, szenvedélyes fiú…” – Akkor esett le, hogy ez a primitív liba rólam beszél! Majdnem félrenyeltem a vodkát, ha köhögni kezdek, biztos szétrebbennek.)
Megfordítottam a testét, de úgy, hogy nagyot rántottam a vállain. Az arcát alig lehetett látni a trutyitól. A nyakamig ért. Hátulról megmarkoltam a tarkóját, és az arcát hozzászorítottam a szőrös mellkasomhoz. Elkezdtem szétkenni magamon a taknyát, a nyálát és a könnyeit, úgy használtam az arcát, mint egy fürdőszivacsot. Néztem, hogy belapul az orra a mellizmaimon, hogy kenődik el a szája rajtam. Mikor már nagyjából ugyanannyi szenny volt rajtam, mint rajta, akkor lejjebb toltam a fejét, a köldökömig. A hasam még száraz volt. Úgy éreztem, undorítóan száraz. Akkor minden dolog megfordult, semmi nem az volt és nem annyit ért, mint negyed órával korábban. Olyan felszabadult voltam, mint soha annak előtte. Néztem a hasam, a köldököm: – „Nyalj!” – A szája hozzásimult a hasamhoz a szorításomtól, kinyitotta a száját, de a nyelvét csak kicsit tudta kidugni. Megmarkoltam a két fülét, és egy kicsit eltartottam a fejét a testemtől, hogy legyen helye nyalni. Nagy piros nyelve volt, húsos. Úgy használta, mintha egy kanál vagy lapát lett volna. Ahogy nyalt, függőleges vonalakban, föl-le, mintha falat festett volna, a szőr a hasamon fénylő sávokba rendeződött. Én irányítottam, a fülét erősen tartva, oda, ahol még egy gusztustalan száraz foltot láttam. A farkam közben folyamatosan a nyakát és az állát ütögette. Még lejjebb nyomtam a fejét. Letérdelt. Nyitotta ki a száját, hogy leszopjon.
Ha egy kicsit más hangulatban vagyok, a torkáig döföm a farkam. De most, mint egy nyálas, fröcsögő, büdös szájú hím oroszlán, úgy üvöltött az agyamban valaki, hogy ne engedjem át neki a kezdeményezést. Ezt persze nem ilyen szépen mondta, hanem azt üvöltötte, hogy „mi a faszt akar ez a ribanc?” Nem nagyon gondolkodtam akkor, hogy ez mit jelent, egyszerűen csak lejjebb toltam a fejét, a combomig, és azt hörögtem: – Nyald! – És a két combom, a két combom között, a heréimet, a végbelem és a heréim közötti kis részt nyalattam vele, felemeltem a lábam, ha kellett, pucsítottam, de a fülét vagy a haját a fél világért el nem engedtem volna. Úgy szorítottam magamhoz a nedves, húsos nyelvét, úgy dörgöltettem a szájával, az arcával a testem, a herezacskóm, a combom, mintha az életem múlt volna rajta. Hullott valamennyi a szőrömből, egyre több gyűlt össze az arcán, az orrán, néha krákogni, köhögni kezdett, gondolom, a torkára ment, de én csak nyüstöltem, mintha egy darab mosdókesztyű lett volna.
Éreztem, hogy nem akar már semmit, itt csak én akarhatok, és ezt ő tudomásul vette. Akkor fordítottam szembe az arcát a farkammal. Ott térdelt, lihegett, próbálta a vállaival, a felkarjával letörölni az arcát, de rántottam egy nagyot a haján. Értette, hogy nyugton marad és vár. Farkasszemet nézett a makkommal, ami azóta egy kicsit lenyugodott. Addig szinte fájt, úgy lüktetett, de most inkább csak tudta a dolgát. Főszereplőből szerszámmá vált. Én lettem a főnök. És a főnök azt mondta Karolának: „Most nyisd ki a szád.” Nem nagyra tátotta, csak mint amikor mondani akar valamit. „Ne érj hozzám a kezeddel.” És közelíteni kezdtem a szája felé. Először az alsó ajkához ért hozzá a farkam. Elkezdtem játszani vele, kentem egy kis nyálat az ajkairól, a fogairól a makkomra, aztán azt szétkentem az arcán, az orrán. Az egész feje olyan volt, mint egy nagy, nyálkás rongycsomó. Egy hajtincse lucskosan az arcába tapadt, az álláról egy hosszú nyál- vagy takonycseppkő csüngött alá. Lengett, ahogy mozgattam a fejét. Akkor végre betettem a szájába. Úgy éreztem ismét, hogy szétrobbanok. Szépen elkezdte szopni, ahogy jónak látta. Gondolom, már sokszor elképzelte, hogy kell csinálni. És nem is csinálta rosszul. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól esik a pöcsömnek a forró, rugalmas, rásimuló szája, nyelve. De néhány másodperc múlva rájöttem, hogy ma nem ezt akarom. Megmarkoltam a haját megint a tarkóján és mélyen a torkába döftem. Felemelte a kezét, reflexből megpróbált távolabb tolni. Ráripakodtam: – „Mi a faszt csinálsz? Mit mondtam? Tedd hátra! Kulcsold őket össze a hátad mögött. Akkor engedd el, ha mondom.” – Középső- és mutatóujjait szépen összeakasztotta, nagyon szépen vigyázott arra, hogy többet ne okozzanak bajt. Én meg úgy dugtam a száját, mintha egy lékelt dinnyét húztam volna a farkamra. Lassan éreztem, hogy el fogok menni. Elkezdtem mozgatni a csípőm, előrelöktem, belemarkoltam erősen a hajába hátul, rászorítottam a száját az ágyékomra. Éreztem, hogy az orra, az ajkai szétnyomódnak a farkam tövén, az orra eltűnt a fanszőrzetemben. Úgy szorítottam, mintha be akarnám törni az arccsontját, egyre jobban, egyre erősebben satuba zártam. Akkor kezdett el bokákolni. Először csak azt a hangot hallottam, mint amikor valaki hangosan nyeldekelni kezd egy csöndes szobában, és mindenki meglepődik, hogy milyen hangos, de a harmadik-negyedik után olyanná vált, mint egy eldugult klozet gurgulázása. Én meg úgy éreztem, hogy pontosan ez a hang kell ahhoz, hogy még jobban a plafonra kerüljek. Az agyamban visszhangzott az egyre erősödő szörcsögés, és akkor elkezdtem kilőni. A lábujjamtól a fejem búbjáig minden idegszálam a farkamra figyelt. Az egész testem zsongott, egy másodperc alatt alaktalan, gerinctelen, szétfolyó kis húsdarabbá váltam, én lógtam így mócsinggá válva a saját faszomon. A következő másodpercben pedig vége volt az egésznek. Hosszú böjt után nagyon sok spermám volt, mintha hugyoztam volna, Karola nem bírta nyelni, előrerántotta a kezeit, hátralökött, és nagyot hörögve levegő után kapkodott, közben megpróbálta köhögve kiköpni a spermát a szájából, felköhögni a torkából, a gyomrából. Ott álltam kókadni kezdő, nyálas pöccsel, amiből még csöpögött a sperma utója, és néztem, ahogy megpróbál életet lehelni magába ez a nyomorult.
(„Lehúzta a bugyimat, kitárulkoztam, vágytam rá, magamba akartam fogadni mindenestül. Csókjaival borította be a vállam, a nyakam, az arcom, az ajkaim. Simogatta a hátam, a popsimat…” – Na, a kis popsijáról mondhatnék ezt-azt. Akkor tettem le a vodkásüveget és vettem elő a farkam. Úgy meredt, mint egy szurony. Elkezdtem verni, miközben hallgattam ezt a nyálas baromságot. – „Éreztem, hogy nekem is kell tennem valamit, és ezt ne kényszernek értsd! Vágytam rá, hogy kielégítsem, hogy adjak neki valamit. Letérdeltem, kezembe fogtam a szerszámát. Láttam, hogy tekintetével némán kér. Nem kérettem magam tovább, rábuktam gusztusos lőcsére. – Tényleg, leszoptad? Nem érezted megalázónak? – Nem, nem, nagyon élveztem. Eggyé forrt a testünk, imádtam, hogy bennem van, hogy kölcsönösen kiszolgáltatjuk magunkat egymásnak” – Vigyázni kellett, hogy ne csattogjak hangosan, egyre szaporábban vettem a levegőt, az a kép lebegett előttem, ahogy arcon lövöm spermával ezt a két szerencsétlen kuporgó libát.)
Tudtam, hogy soha életemben nem fogom még egyszer ugyanazt érezni, mint abban a másodpercben, és ölni tudtam volna, ha arra gondoltam, hogy ez néhány másodperccel hosszabb ideig is tarthatott volna. Azt hittem, ököllel vágok az arcába. Legszívesebben megtapostam volna. Ismét elszorult a torkom, de most már az állati dühtől. Felrántottam a földről és a fának löktem. Megmarkoltam az állát, úgy kényszerítettem arra, hogy egyenesen álljon. Megint nem tudtam normálisan beszélni, csak préseltem ki a hangokat a torkomból. – „Így kell ezt csinálni? A kurva életbe, így? Mi?” – Kifogytam a levegőből, magam számára is érthetetlen, összefüggéstelen szitkokat sziszegtem az arcába, markoltam az arcát az álla fölött. És akkor teljes erőből ráléptem a cipőm sarkával a meztelen lábfejére, a lábujjaira. Sikítani sem tudott a meglepetéstől, néhány centiről láttam, ahogy könnybe lábad a szeme. Összeesett volna, ha nem tartom keményen az arcát. Vinnyogni kezdett, a másik talpát szorította rá a széttaposott lábujjaira. Kicsit távolabb álltam, kinyújtott karral tartottam a fejét, a nyakát, így néztem végig a testén. Ahogy az egyik lábfejét próbálta rászorítani a másikra, olyan volt, mint a szemérmes nők a reneszánsz festményeken. A két összeboruló comb sötét foltot mutatott csak a muffjából. A mellei csüngtek, ahogy megpróbált összerogyni. Éreztem, hogy kezd visszatérni a vér a farkamba. Szorosan eléálltam, hozzányomtam a csípőm a hasához, belemarkoltam a mellébe. A markomba fogtam az egyik kis mellét és ökölbe szorítottam a kezem. Úgy éreztem, mintha lágy fánktészta mállana szét az ujjaim között. A következő pillanatban nem sikoltott, hanem olyan hangot adott ki, mint amikor azt mondjuk: – „Uhhhh…”– mert nem szabad kiabálni, de iszonyúan fáj valami. – „Tetves kis kurva, tedd jóvá az előbbit. Térdelj le, szopd keményre a faszom.” – Szopott, ahogy tudott. Figyeltem a testem, persze merevedtem, de ez sehol nem volt ahhoz az előbbi extázishoz képest. Éppen csak használható lettem. Nem is a szopás, hanem a düh miatt lett erekcióm. Tudtam, hogy valamit bele kell döfnöm a testébe. Ha bajonett van nálam, leszúrom.
A hátrarántottam a fejét. – „Jól van, elég. Állj fel.” – Néhány ág- és levéldarab ráragadt a térdére, nem söpörte le. Csak nézett, mint a borjú. A keze még mindig a háta mögött volt, nem takarta el magát. Megmarkoltam a muffját. Kicsit berogyott, hátratolta a kis hülye a fenekét. Ha nem így tesz, valószínűleg elveszem a szüzességét, de akkor úgy döntöttem, Karola szűz marad. Hátráltam egy kicsit, bámultam a testét, farkam a kezemben. – „Hátra arc!” – toporogni kezdett, a talpával kereste azokat a helyeket, ahol nincsenek ágak, tüskék. Megfordult, keze összekulcsolva a feneke előtt. – „Terpeszbe!” – Néhány centit távolabb mocorgott az egyik lábával. Nyitott tenyérrel rácsaptam a combjára, csattant egy nagyot. –„Ez terpesz?!” – Szélesebb terpeszbe állt, a térde remegett. –„Hajolj előre!” – Kicsit előredőlt, láttam, hogy elveszti az egyensúlyát. Szívesen a földre löktem volna, izgató, ha parancsszóra feltápászkodik, de a farkam kókadni kezdett, nem akartam több cirkuszt. –„Támaszkodj a térdedre.” – Pucsított, én meg hátulról elkezdtem gyömöszölni a fenekét, a két lába közt a szőrös muffját. Leguggoltam, szétfeszítettem a combjait, a két farpofáját.
Hatalmas, duzzadt szeméremajkai voltak, a kisajkai, csiklója mint rózsaszín cafrangok lógtak ki a szőr közül. Benyúltam neki hátulról két ujjal, nem volt nedves. Akkor még mindig azt hitte, előírásszerűen dugom meg. Néhány másodperc múlva lemondott erről a reményről. Kihúztam az ujjaim, és újból szétfeszítettem a fenekét. A végbélrózsája lüktetve mozogni kezdett. Volt egy kis szőr a seggében, és az azért érződött, hogy ő sem fürdött két napja. Az egyik ujjam a bejárathoz tettem, elkezdtem lassan betolni, tágítani. Az első ujjpercem beerőszakoltam, körözni kezdtem vele. Néhány hangos „uff”-fal kezdett lihegni. Nem keltette annak illúzióját, hogy élvezi, nem is vártam el tőle. Jó volt ez így. Elképzelhetetlen volt, hogy ebbe a szűk lyukba befér a farkam. Addig még soha nem dugtam seggbe senkit, de ahogy a végbélnyílása szorította az ujjam, tudtam, hogy ez jobb lesz mindennél. Kihúztam az ujjam, a nyílás azonnal visszazárt. –„Nyálazd be a segged.” – Az egyik tenyerébe köpött, hátranyúlt, elkezdte szétkenni a két farpofája között. Nem sokat használt, egyre többet kent oda, a végén az arcáról törölgette le a spermát, taknyot, avval próbálta magát síkosítani. Gondolom, rájött, hogy ez elsősorban neki lesz fontos. Kente, mint akinek ez a munkája. Én közben avval játszottam, hogy a fenekét szétrántottam-összenyomtam, egyre jobban csattogott, ahogy gyűlt a trutyi. Mikor meguntam, felálltam, rárántottam néhányat a bránerre, akkor már ismét robbanásig feszült a makkom. Mögé álltam, és a bejárathoz illesztettem. Kétszer vagy háromszor nem sikerült betolni. – „Húzd szét!” – Hátranyúlt, láttam, hogy remeg a keze. A térdei úgy cidriztek, mintha január lett volna. Egyik kezemmel a lyuknak irányítottam a farkam, a makkom nekifeszült, éreztem, hogy lassan enged. Forróság öntötte el a szerszámom, úgy éreztem, mintha egy forró, bársonyos satu szorította volna. Karola abban a pillanatban nyüszíteni kezdett. Két-három mozdulattal tövig toltam belé, utána már csak pumpáltam. Beljebb nem szorított úgy, de a kapuja olyan szűk volt, hogy a szemem is kigúvadt. Soha, soha nem volt még ilyen jó. Addig sem, azóta sem. Ahogy raktam, egyre élesebben nyüszített, de ezt már csak nagyon távolról hallottam. Azt is, ahogy szipogás, sírás váltja fel a nyögéseket. A háta, a válla rázkódni kezdett, ezzel majd’ az eszem vette. Iszonyú sebességre kapcsoltam, az agyamban, a halántékomban összekeveredett saját pulzusom, lélegzetvételem, Karola zokogása, a hörgésem. Tudtam, hogy néhány lökés, és teleélvezem a kislány végbelét. Akkor egy szokatlanul éles sikoltást hallottam, mintha zseblámpával bevilágítottak volna abba a vörös ködbe, ami megülte a szemeimet. Éreztem, hogy a lyuk már egyáltalán nem olyan szoros, mint egy perccel korábban. Kihúztam a farkam, csupa vér volt. Visszatoltam, nem is nagyon kellett erőltetni. Egyáltalán nem emlékeztetett életem legnagyobb dugására, inkább olyan érzés volt, mintha egy félbehajtott, langyos, véres marhamájat dugtam volna. Lágy volt, meleg, selymes érzés, de ha nem kezd el iszonyúan nyávogni Karola, nem tudok elmenni. Így is csak kínlódás volt, rádőltem a hátára, belemarkoltam hátulról a melleibe és elélveztem. Nem volt nagy élvezet, inkább csak nem akartam befejezetlenül hagyni, amit elkezdtem. Mire kihúztam, egy másodperc múlva, már kókadt voltam. Szinte kicsúsztam a szétszakadt végbélből. Karola hátranyúlt, hisztérikusan összenyomta a fenekét. Ki se egyenesedett, előre lépett néhány lépést, úgy bőgött, mint egy hatéves kislány. Odaért a fához, leguggolt előtte, elengedte a seggét, abban a pillanatban bugyborogva ömleni kezdett belőle a szar. Meg sem fordult, háttal nekem engedett ki mindent a beleiből, láttam, ahogy rotyogva folyik a ki a véres macskafos. A visítás, bömbölés egyre inkább csuklássá, sírássá vált, egy idő után felállt, két kezével megint összenyomta a farpofáit, megfordult, zokogva nézett rám.
Kicsit megsajnáltam. Adtam neki néhány papírzsebkendőt. Gondoltam, megkímélem attól, hogy kérnie kelljen. Nem törölte ki a fenekét, a zsepiket a végbelébe tömte, mint egy dugót. Megint nyüszíteni kezdett, épphogy leguggolt, jött a második hullám. Ezt már untam, lehajoltam a pólójáért, letöröltem vele a vért és a szart a farkamról, odadobtam elé, meg még a maradék papírzsebkendőimet, és ott hagytam. Felrángattam magamra a ruháimat és visszasétáltam a táborba.
(„Hanyatt feküdt, én a csípője fölé kuporodtam. Lassan, nagyon lassan beleereszkedtem kőkemény hímtagjába, finoman körözni kezdtem a csípőmmel. Halottam, ahogy egyre szaporábban lélegzik, én pedig játszani kezdtem az érzékeivel. Testem teljesen betöltött lüktető férfiassága, éreztem minden egyes idegszálát, minden sejtjét. Fölé hajoltam, melleimmel az arcát cirógattam. Ő a hátam simogatta, gerincemen végigfuttatta az ujjait, beleborsódzott a hátam. A fülembe súgta a kívánságát: Állj oda a fához, édes!” – Na, alakul a dolog, ez legalább nagy vonalaiban ismerősnek tűnt. Nem mintha akkor fontos lett volna hitelesség vagy stílus, akármilyen ócska, limonádé történetet mondott ez a kis hülye, úgy recskáztam rá, mint egy gép. Furcsa kontrasztban állt a szirupos történettel, hogy Karola leülni sem tudott a cafatokra szakadt seggére, mesélés közben térdelve feszengett a fűben. Talán a béna kis barátnője azt hitte, ez így természetes. – „Odaálltam a fához, ő hozzásimult a hátamhoz. Kicsit pucsítottam, hogy könnyűvé tegyem a dolgát, és ő nagyon lágyan, nagyon finoman belém hatolt. – De … ööö … hátulról? Úgy értem, a fenekedbe? – Neeem, persze hogy nem, jó helyre tette. Előrenyúlt, kezével a csiklómat izgatta. Nagyon-nagyon jól csinálta, érződött rajta, hogy gyakorlott ebben, mégis annyira helyes fiú volt, ahogy izgult, ahogy felizgattam. Egyszerre jutottunk fel a csúcsra, egész teste reszketett, hörögve spriccelte tele a testem. Én is úgy éreztem, hogy kiszállok a testemből, mindenestül eggyé forrtunk. Sírtam a boldogságtól.”)
És akkor tényleg elélveztem. Nem lankadó fasszal, nem félbeszakítva, nem elrontva, akkorát élveztem, hogy villámok cikáztak a szemem előtt. Mire magamhoz tértem, Karola és a másik liba eltűnt. Valószínűleg hangos voltam, meghallották, elrohantak.
Csak tudott valami örömet okozni ez a kis gombafejű gnóm. Volt még vagy másfél deci az üvegben, nem tartott sokáig. Akkor már nagyon részeg voltam, de azt biztosan tudtam, hogy 20 év múlva is vissza fogok emlékezni erre az estére. Azóta is merevedni kezdek, ha hüppögő bakfislányt látok.
És eltelt majdnem húsz év, találkoztam Karolával. A férjével volt, vásároltak. A férj kicsit kövérkés, szemölcsös, zsíros hajú, puffadt arcú barom. Karola talán még taszítóbb, még rondább, mint volt. A marha nagy reál tehetségével fizikát és matekot tanít egy vidéki általános iskolában. A potrohos férj szedegette le a polcról, amit venni akart, a feleség meg tolta a bevásárlókocsit. Tenyérnyi napszemüveg volt rajta, de ez sem tudta eltakarni az arcán éktelenkedő véraláfutásokat.
[Történetek]

A szenvedély démona

Figyeltem a mozdulatait, a szemét, a mosolyát, a kis oldalpillantásokat, amikben néha megpróbált felderíteni. Vannak megállíthatatlan dolgok, amik sosem akkor jönnek, amikor jó, amikor illik. A húga esküvője, ott ül a lenyűgözően szőke és szolibarna barátnőjével, jobbra a csaj, balra a szülei. Ő mégis kifelé tekintget. Nem én tehetek róla, hogy olyan ostoba módon összekoccantunk a mosdó előtti folyosón. Én épp lerántottam azt az átkozott combfixet, már alig vártam, hogy megszabadulhassak tőle, mert csak csúszott, folyamatosan, a mosdóban meg voltak, gondoltam nem jár arra senki. Csak felhúztam a szoknyám és lerántottam a harisnyát. Még meg is villant a gondolat az agyamban, mit szólna bárki is, ha tudná, hogy a szolid kis egyenes vonalú ceruzaszoknya alatt milyen finom, csipkés harisnyakötő rejtezik. Meg hogy milyen hülye is vagyok, minek vettem fel, kinek vennem fel? Igazából magamnak, mert hetek óra fel voltam már pörögve. Egyedül voltam, és nagyon jólesett volna egy ölelés, meg persze annál több is. Hallottam egy szusszanást, de mire felnéztem nem volt ott senki. Visszaléptem a cipőmbe, lesimítottam a szoknyámat, az ostoba harisnyát a retikülömbe csúsztattam. Ekkor lépett be a folyosóra. Úgy tett, mintha akkor érne oda, de abból, ahogy rám nézett, azonnal tudtam mindent. Mondtam valami köszönésfélét, egy tipikus kényszeredett félmosollyal, és besiettem a helyemre.
Néha összeakadt a tekintetünk. Magam sem tudtam eldönteni, az lenne a jó, ha tiszta vizet öntenék a pohárba, ha nyíltan a szemébe néznék, hosszan, hogy tudja, tudom, és akkor… vagy játsszam továbbra is az ártatlant. Nem volt könnyű, izzott a vérem, az ölemet kis lángnyelvecskék csiklandozták a gondolatra, hogy látott csipke alsóneműben. Pontosabban, hogy meglesett. Finoman keresztbe tettem a lábamat, és akaratlanul összeszorítottam párszor a hüvelyizmaimat. Mikor rájöttem, mit csinálok, beharaptam a számat és gyorsan körbepillantottam. Ez nem a szexi hüvelytorna ideje. Szerencsére az ilyet csak a szakavatottak veszik észre. Néha én is látom a buszon, hogy valaki bőszen gyakorol, nekem is azt mondta a Márti a tanfolyamon, hogy bárhol lehet, kis feszítés, kis elengedés. Persze felizgatottan veszélyes, nehogy elmerüljön az ember lánya a saját kis világában.
Ránéztem. Épp a vőlegénnyel társalgott. Élvezet volt őt bámulni, olyan guszta volt, olyan tipikusan pasis, az erős keze, az inge ujja, ahogyan felgyűrte, a vállán megfeszülő ing, a dacosan duzzadt szája, a hosszú szempillái, a formás, egyenes szinte éles orra, a kissé vaskos, de izmos testalkata, a combján megfeszülő nadrág… gyorsan felrántottam a tekintetem, mielőtt bárki észreveszi, hogy azt fürkészem, mekkora a csomag. Akárhol néztem, mindenhol ugyanolyan volt: étvágygerjesztő.
– Gabi?
A legrosszabb mindig a legrosszabbkor jön: Erika, a barátnője állt előttem.
– Segíthetek?
– Tudnál? – olyan hálásan nézett rám, hogy elszégyelltem magam. Azért is, amit róla gondoltam, meg azért is, amit a pasijáról.
– Persze. Mi történt?
– Kellene egy kis meglepetést szervezni. Tudod, menyasszonyszöktetés…
Csodálkoztam kissé. Az a pasik dolga, legalábbis én úgy tudtam.
– Te szingli vagy, minden sráccal tudsz beszélni, nem feltűnő, ha táncolsz velük. – folytatta. – Tibivel kellene, meg Zolival, meg Krisszel, meg Andrással. Csak annyit kéne mondani, hogy háromnegyed tizenegykor a harmadik ajtónál, hátul. Krissz oltja majd le a villanyokat, a Feri meg kinyitja a nagyajtót a terem végében, de ez már le van beszélve. Aztán háromnegyed 11 előtt öt perccel felkéred az Alexet és felmentek az emeletre.
– De az le van zárva ilyenkor.
– Nálad van hozzá kulcs, nem?
Így már érthető volt, miért engem kér meg. Én voltam az egyetlen, akinek volt kulcsa a felső szintekhez, veszély esetére. Az épületben dolgoztam napközben, legalábbis azon a részen, ahol a művelődési ház irodái voltak.
– Nem szabadna felengednem senkit. Főleg nem félrészeg srácokat. – ellenkeztem erőtlenül.
– Nem lesz semmi baj, ígérem! Csak felviszik a Nórit és ott tartják, amíg a vőlegénye teljesíti a kiszabott árat érte. Te is ott leszel! Légyszi! Nóri kedvéért! Azt akarjuk, hogy emlékezetes legyen a lakodalma!
Beleegyeztem. Furcsa volt felkérni srácokat. Mindegyik gyanakodva nézett rám, bár Zoli inkább széles vigyorral fogadta a hölgyválaszt. Magához húzott, pechemre egy lassú számot játszott a zenekar. Szinte éreztem a combjait a combjaimon, erős karjaival átölelt, lehelete finoman csiklandozta a nyakam.
– Aham – bólogatott, miközben elmondtam neki, mi a terv. – És utána?
– Utána felvágjuk a tortát – humoroskodtam.
– Arra gondoltam, hogy utána is felkérhetnél. Már csak úgy a szimmetria kedvéért. – egy pillanat szünetet tartott, közben tenyere a hátamra simult, éreztem, ahogy szemérmetlenül kitapogatja a melltartóm csatját. – Na persze csak ha lesz időd Alex bámulása közben. – lehelte kajánul.
– Dehogy bámulom! – rántottam meg a vállamat a kelleténél talán kicsit ingerültebben.
– Akkor jó. Van itt más is, akivel foglalkozhatnál. Tudod – keze közben a fenekemre siklott –, érezni rajtad a forrósodó punci finom illatát. Persze csak egészen közelről.
Én elvörösödtem, ő pedig elégedett vigyorral táncoltatott tovább. Úgy éreztem magam, mint egy tündérmesében, amit felnőtt tartalomra írtak át. Zoliba valamikor olyan de olyan szerelmes voltam. És most itt az alkalom. Persze nem arra kér, hogy legyek a barátnője. De el tudnám annyira varázsolni, hogy újra akarjon, ebben biztos vagyok. És én sem akartam már hivatalos barátnő lenni. Csak egy jó szeretkezésre vágytam valakivel, aki ért a test nyelvén, az érzéki örömök nyelvén és az egekbe tud repíteni, miközben hagyja, hogy én is ezt tegyem vele. Mégis, ha ránéztem Alexre, felgyulladtak a kis lángnyelvek a puncimban.
Háromnegyed előtt pár perccel összeszedtem minden bátorságomat, és odasétáltam a főasztalhoz. Nóri örült nekem, rögtön helyet akart szorítani maga mellett. Nagyon helyes lány volt, sokat beszélgettünk, főleg irodalmi témákról, magyart tanult az egyetemen és neki is Arany volt a kedvence.
– Köszönöm, de olyan jó a zene, inkább táncolni van most kedvem. – füllentettem. – Erika, ugye nem haragszol meg, ha lenyúlom egy kis időre az Alexet. Szinte rá van írva, hogy tombol benne a latinos ritmus! – mondtam nevetve, mert a zenekar egy Jenifer Lopez számra váltott hirtelen.
Alex láthatóan be volt avatva, mert azonnal felpattant, és Ricky Martin-os csípőmozdulatokkal elindult a tánctér felé.
– Egy bika szenvedélye ébredt bennem. – kiáltotta vissza, nem kis derültséget keltve. Én már kevésbé találtam viccesnek, ahogy tenyere szenvedélyesen átfogta a derekamat és a saját testével egy ritmusban lágy ringatásba kezdett. Persze nem hagyhattam annyiban, kihívó csípőkörzésekkel hívtam magam utána be a táncolók sűrűjébe. Matadorosan fölém magasodott, szája csak centire volt a számtól, így nézett le rám, nagyon tüzesen. Nem tudtam eldönteni, hogy ez még a játék része, vagy már nekem szól. Én is felvetettem az államat, és a szemeit fogva tartva elléptem mellette. Követett a testével, ujjaival tartva csak a derekam, majd ahogy távolodtam, végigsimított vele, mielőtt lehanyatlott. Nagyon forró volt ez a tánc. Visszaálltam elé, magához húzott. Füléhez hajoltam, úgy suttogtam:
– Feltűnés nélkül fel kellene mennünk az emeletre.
– Hmm, jó ötlet. – válaszolta és kezével visszakalandozott a testemre.
Nem tudtam, vajon akkor most tisztában van vele, hogy ez csak a menyasszonyszöktetés része?
– Hamarosan hozzák a fiúk Nórit. Addig még ki kell nyitnom a fenti irodát.
– Nálad van a kulcs? – suttogta, mint egy elbűvölő összeesküvő.
– Igen.
– Elmondod, hova dugtad? – kérdezte, kis rekedtséggel a hangjában. Sejtettem, hogy a mosdó előtti kép villant be neki is.
– Nem a bugyimba! – nevettem el magam.
– Hm, kár. Segítettem volna elővenni.
Hirtelen túl nagy levegőt sikerült vennem erre a mondatra. Neki ezt nem szabad, neki barátnője van, aki történetesen megbízott bennem, ezért nekem sem szabad.
– Szerintem induljunk.
Felszaladtunk a lépcsőn, a lépcsőforduló után elővettem a melltartómból a kulcsot. Hatalmasra kerekedett szemekkel és remegő orrcimpákkal nézett rám.
– Onnan is kivettem volna – mondta, szomorú bociszemekkel.
– Gyere, noszogattam, ki kell kódolnom az irodákat.
– Több irodát?
– Egy biztonsági rendszer őrzi az egészet.
Sikeresen kinyitottam mindent. Épp elpakoltam az asztalról a nem idegenek szemének való anyagokat, amikor kialudt a fény.
– Na, ez sikeres volt. Nem lett volna elég csak a lentit lekapcsolni? – morogtam zavarodottan, mert éreztem, hogy Alex a sötétben még közelebb lép hozzám.
– Várj, itt az öngyújtóm. – nyúlt a zsebébe. A kis imbolygó fény nem volt valami nagy, de segített odatalálni a Nórát cipelő seregnek. Nevetve ficánkolt a fiúk karjában.
– Hülyék, tegyetek le, ha elejtetek kitekerem a nyakatokat!
Lentről sikítozás és nevetgélés hallatszott fel. Nóri hallgatózott.
– Most kezdenek keresni. Ez ki? Tuti, hogy az Era, ő tárgyal az urammal. De kemény! Alex, tedd már el a gyújtót, még megtalálnak!
A sötétben csak a lehúzott redőnyökön beszivárgó kis fény adott valami világot. Inkább csak éreztem, mint láttam, hogy Alex megint közelebb csusszan hozzám. Ujjai a derekamra fonódtak, másik keze a nyakamra siklott, majd fel a számra. Szabályszerűen befogta. Nyeltem egyet, de hagytam, hogy magához szorítson. Nyelve finoman végigsiklott a nyakamon, majd a fülemen, miközben lent a combomat simogatta. Izgató volt így, némán, titokban élvezni az érintését. Nóri és a többiek közben a lentieknek szurkoltak vagy éppen azon izgultak, hogy a kiszabadítására induló csapat nehogy túl korán megtaláljon minket. Alex keze hol a combomon, hol a mellemen érintett, teljesen váratlanul. Ez a kiszámíthatatlanság csak még izgatóbbá tette. Mellbimbóim kicsúcsosodtak, a vékony selyemingen keresztül is jól megfoghatóak voltak. Finom hangoló mozdulatokkal izgatta, és amikor érezte, hogy ujjai előtt szétnyitom a combjaimat, tenyere szorítása engedett a számon. Ujja besiklott az ajkaim közé, én pedig finoman megharaptam, majd gyengéden szívni kezdtem. Felnyögött, egy pillanatra megmerevedett, hogy észrevették-e, de mindenki a vőlegényleckéztetés felhallatszó részleteivel volt elfoglalva. Nyelve mostmár éhesen, laposan siklott a nyakamon, ajkaival finoman harapdált. Nekidőltem, hagytam, hogy megérintsen, ahol csak kedve tartja. Ujjai felsiklottak a combomon, fel a csípőmön simuló harisnyatartóig, csendes morgással jelezte, hogy ez nagyon tetszik neki. Aztán ölem felé kalandozott. Nem gátoltam benne, hagytam, hogy a bugyimba siklassa az ujjait. Visszatartottam a lélegzetem, nehogy hangosan felnyögjek, amikor megéreztem az érintését a síkossá nedvesedett szeméremajkamon.
– Ebbe beledöglök – motyogta.
– Ú a francba, ezek erre tartanak! – hallatszott a sötétben Nóri hangja. – Tűnés, szóródjunk szét!
A saját lábaimra álltam, és gyorsan rendbe szedtem magam, arra az esetre, ha valaki megint fényt gyújtana. De nem, sötétben trappolt mindenki az ajtó felé, kirebbentek, mint a verebek. Még hét iroda volt a szinten, elfértünk. Úgy tűnt, mindenki kiment az irodából, rajtunk kívül.
– Na, ki maradt? – kérdeztem a biztonság kedvéért hangosan. Jó darabig csend volt, aztán Alex szólt.
– Úgy látszik, csak én maradtam neked.
Hangjában nevetés bujkált. Átölelt, végre szemből, így meg tudott csókolni, nyelve éhesen siklott a számba, habzsolta az ajkaimat, fogaival karcolta őket, nyelvével szinte obszcénul, elemi vággyal rajzolta körbe a számat, aztán lesiklott a nyelve, egészen a melleimig.
– Úgy sajnálom, hogy nem látom a melltartódat. – mondta közben.
– Olyan a mintája, mint a bugyimnak. – kuncogtam. – Azt meg láttad, nem?
Válasz helyett nyelve hegye keményen becézte az egyik mellemet, miközben a másikba belemarkolt, ujjai közé csippentve a bimbót. Másik kezét gyengéden eltoltam a derekamról. Kicsit csodálkozott, de aztán felnevetett, amikor érezte, hogy a szeméremdombomra vezetem. Így élveztem a kényeztetést legjobban, ha mindkét helyen foglalkoztatva vagyok. Halkan nyögtem. Csípőmmel tekeregtem, hogy pontosan oda irányítsam az ujjait, ahol a legjobb nekem. Siklott a nagyajkaim között az ujja.
– Te jó ég, milyen nedves vagy!
– Zavar?
– Viccelsz? Mindjárt felrobbanok!
– Én is! – ziháltam. Megfordultam, nekidőltem, hogy jobban a kezére essek. – Ó! – kiáltottam fel, mikor végre rátalált a legérzékenyebb pontomra.
– Élvezz csak, kicsi démon! Ezt szereted? Amikor a csuklyán kívülről izgatják a csiklódat?
Olyan obszcén volt és egyszerre mégis annyira izgató, ahogy így beszélt velem, mint egy kis tehetetlen rongybabával, akit úgy irányít, ahogy csak kedve tartja. Hüvelyk és középső ujja közé fogta a csiklómat, köztük görgette, miközben szemből a mutatóujjával közben sűrűn finoman dobolt rajta. Mikor már olyan nedves volt mindenem, hogy nem tudta megfogni kívülről, lesimította a csuklyát a csiklómról, és a csupasz lüktető gyöngyöt simogatta lágyan, végül egyre erősebben. Eszemet vesztve élveztem el. Percekig reszkettem, levegőt venni is alig volt erőm.
– Sajnálom! – lihegtem végül kifulladva.
– Mit?
– Hogy ilyen gyorsan…. – szabadkoztam.
– Jó vicc! Momentán nincs olyan sok időnk – nevetett torokhangon. Igaza volt, bármikor megtalálhatták Nórit, és akkor Era a keresésünkre indulhat.
– Azt hiszem, hálával tartozom.
– Máskor. Most mennünk kell!
– Nem! – ellenkeztem. Belekapaszkodtam az ingjébe, és finoman az ajtónak löktem. Nem volt ez komoly lökés, súlyom talán fele sem volt az övének, de értett mindent és benne volt a játékban. Letérdeltem és kigomboltam a nadrágját.
– Ó, te jó ég!
Hangjában egyértelműen öröm csillogott.
– Ne beszélj, arra koncentrálj, amit érzel! – intettem. Kezemet becsúsztattam az alsóba, és a vágáson keresztül kibújtattam a már kőkemény falloszt. Sejtettem, nem volt túl sok öröme az odabent nyomorgásban, szinte kipattant a tenyerembe. Óvatosan végigsimítottam, aztán hozzádörzsöltem az arcomat, simogatva vele a bőrömet.
– Ez az! – motyogta.
– Sssss! – szorítottam meg teljes tenyérrel. Egy hirtelen duzzadással válaszolt, na meg persze egy újabb nyögéssel. Ujjaimmal a zsacskók mögé siklottam, a sima területre, hogy ott se maradjon kényeztetés nélkül a finom bőr. Hallottam, ahogy szinte süvít a levegő az ajkai között. Tenyerembe rejtettem a golyóit, miközben a másik kezemmel elsimogattam az előtörő előnedveket a tükörsima, feszes makkon, nyelvemmel pedig egy hirtelen nyalással végigszaladtam a golyóktól egészen a makk tövéig. Keze a hajamba túrt, maga fel rántott. Elhúztam, hogy szabad mozgásom legyen. Puha, apró kis puszikat adtam a combjaira, nyelvemmel simogattam a combtövét, miközben ujjaimmal párszor végigsiklottam a dárdán. Számba vettem az ujjaimat, és megnedvesítettem, a tenyeremet is, így kezdtem el újra simogatni.
– Jézusom! – mondta csendesen szitkozódva. Számba vettem az egyik golyóját, majd a másikat, nyelvemmel a gáttól indulva felfelé, a két golyó között átsiklatva felnyaltam egészen a legtetejéig, aztán ajkaimat puhán ráhelyeztem a makkra. Ismét belemarkolt a hajamba, öle előrelendült, szinte megdugta a számat. Kicsit feszesebben tartottam az ajkaimat, és hagytam, hogy kedvére tegyen. Aztán a nyelvemmel is kényeztetni kezdtem, siklattam a makkon, felszorítottam a szájpadlásomhoz és aprókat szívtam rajta. Egyre feljebb csúsztattam, miközben nyelő mozdulatokat tettem.
– Ezt ne! – nyögte megrándulva. – Elmegyek tőle, még ne!
– Annyira ráérnénk? – hagytam abba. Visszatette a tenyerét a fejemre, és magához húzott.
– Igaz. Csináld még egy kicsit az ujjaiddal!
Benyúltam a bugyimba, még mindig nedves puncimba temettem a tenyeremet, majd ezzel a nedvességgel simogattam, ujjaimmal finoman zongorázva a pattanásig feszült hímtagon.
– Ó, ó. Mintha punci lenne a kezed – sóhajtotta. Újra a számba vettem, és most már kegyelmet nem ismerve kényeztettem. Magáról megfeledkezve nyögött, miközben újra a torkomra engedtem, majd kijjebb, mert a rándulásaiból egyértelmű volt, hogy mi következik. Minden izma megfeszült, ahogy a spermáját a számba lövellte, csípője újra és újra előrelendült, alig tudtam követni a mozdulatot, hogy egy csepp se menjen kárba – és főleg a ruhámra – a nedűből. Lenyeltem mindet.
Zihálva rogyott le az ajtó elé.
– A pokolba, ez embertelenül jó volt – lihegte. – Csókolj meg!
– De hát…
– Pont azért!
Levetkőztem a gátlásaimat, és felszabadultan csókoltam, miközben nedvének íze keveredett a szánkban. Ebben a pillanatban felkapcsolódott a villany.
– El kéne tűnnünk innen! – javasoltam. Felállt, felhúzott engem is.
– Ezt meg kéne ismételni valamikor. – nézett a szemembe, a mellkasára szorítva.
– Nem hiszem. Ez pont így volt jó! – hárítottam. Eszemben sem volt benyalni egy szeretői státuszt Era pasija mellett. Hova vezetne? Sehová, a bánatba maximum.
Rendbe szedtük magunkat és kisiettünk az irodából. Era volt az első, aki szembejött.
– Hát Zolit hol hagytátok? Már csak ti hárman hiányoztok a tortafelvágáshoz.
– Jövök, csak bekötöttem a cipőmet, azért maradtam le! – bukkant fel a lépcsőn Zoli. – Jól sikerült a szöktetés, nem? Azt hiszem, hálásak lehetünk Gabinak az élményért.
Era egy pillanatra meghökkent, aztán bólintott. – Azért más is dolgozott rajta, de tényleg, köszi!
– Menjetek le Alex-szel, addig mi bezárunk és beriasztunk- intett Zoli.
Megvártam, míg hallótávolságon kívül érnek, aztán dühösen Zolihoz fordultam.
– Te szemét, te bent voltál végig! – sziszegtem, öklömmel nagyot csapva a mellkasára.
Nevetett a dühömön, lefogott és magához húzott.
– Naná, kicsi démon. És nagyon élveztem az előadást.

Szeretőmmel hétvégi kiruccanás

Elhatároztuk szeretőmmel hogy ha esik ha fúj ,megpróbálunk elszabadulni ,,vagyis én ugye mert nekem volt kapcsolatom…és végre csak ketten együtt töltünk egy hétvégét valami kellemes hangulatos helyen, távol a világ zajától ahol senki sem ismer bennünket.Otthon szokásomhoz híven ,beadagoltam hogy továbbképzésen kell részt vennem pár másik kollégával együtt és Jocó jön értem majd felvesszük még Andit és Csabát.( persze Andi és Csaba be volt avatva mi kis liezonunkba) Egy kis vidéki panzióban foglaltattunk szobát, ami legalább 20 km-re volt a legközelebbi városhoz. Nem voltak sokan a panzióban mivel, hogy tél volt, így egy nagyon kellemes kis szobát kaptunk. A szobában nem volt más csak egy hatalmas franciaágy, de kérdem én, kell más is, amikor Jocó ott van velem?
A hozzátartozó fürdőszoba viszont maga volt a paradicsom! Hatalmas fekete kád, melyben kellemesen elfér két ember, és amire már régóta vágytam körös-körül a falakon tükör. Kellemes izgalommal láttunk neki a kipakolásnak, majd mikor végeztem sejtelmes mosollyal arcomon elindultam a fürdőszoba felé. Az ajtóban megálltam, és visszanéztem Péteremre.
– Nem tartasz velem? – kérdeztem. Nem válaszolt csak mosolygott és már kezdte is kigombolni az ingét. Már a tudattól is, hogy ez a férfitest csak az enyém, vad borzongás futott végig a gerincem mentén. A mellbimbóim hegyesen meredtek előre. Vágyakozva néztem rá. Az ajtóban megállva én is neki kezdtem a vetkőzésnek. Lassan egyesével gomboltam ki a blúzom, majd kicsit ringatva a csípőm, letoltam a szoknyám is. Nem volt már más rajtam csak egy kis tanga és a melltartóm. Rámosolyogtam.
– Ez mind a tied, gyere és vedd el ami kell! – mondtam neki.
Elindult felém, rajta sem volt már egyéb, mint a boxer alsó, de mire odaért hozzàm már az is a földre került. Férfiassága már jelezte, hogy mennyire kíván engem, de amikor odaért hozzám, a fülembe lehelte:
– Mit szeretnél, mit tegyek a tulajdonommal? – kérdezte. Válasz helyett magamhoz húztam és forró testemet az övéhez szorítottam, hozzádörgölőztem, mint egy macska. Forró csókban forrtunk össze, nyelvem vad táncba kezdett az ő szájában. Lassan betolt a fürdőbe és megszabadított a maradék ruhadarabjaimtól is. Egy percen belül már a zuhany alatt voltunk mind a ketten, de a csókolózàst nem hagytuk abba. Keze a mellemre tévedt és gyengéden simogatni kezdte, kezével, majd szájával becézte a mellemet, majd keze egyre lejjebb tévedt, forró csókokkal borítva hasam majd a combom. Terpeszbe kényszerített és a simogatást a puncimban folytatta. Ujjaival simogatta a csiklómat egyre beljebb és beljebb izgatta a hüvelyem bejáratát, majd egy hirtelen lökéssel ujja teljesen belémhatolt.
Majd újra és újra, amíg testem ívbe feszült. Kimerültem hanyatlottam a karjába. Lábaimat a dereka köré fontam. Ekkor megéreztem ő még közel sincs annyira kielégülve mint én! Kezemet a vastag férfiasságára tettem és lassan simogatni kezdtem. A tükörben láttam, ahogy gyorsultak a mozdulataim, arca úgy kezdte tükrözni azt, hogy mennyire élvezi a kezem játékát. Mikor már közel járt ahhoz hogy elélvezzen a fülembe súgta:
– Annyira kívánlak, de nem a kezedbe akarok elmenni édes! – Csak mosolyogtam és felé guggoltam, majd szép lassan belecsúsztam az ölébe. Annyira nedves voltam, hogy amikor a belémhatolt, szinte cuppogva fogadtam magamba kedvesemet. Két kezét a csípőmre téve irányította föl-le a mozgásom. Nem sok kellett hozzá- az izgalom és az előjáték megtette hatását, és elértük azt a pontot, ahol mar semmi nem számít. Az élvezetet csak fokozta, hogy láttuk magunkat körös-körül a falakon levő tükrökben, szinte egyszerre értük el az orgazmust testem hozzáfeszült a testéhez, majd kimerülten hanyatlottunk egymás karjába
– Imádlak édes – súgtam a fülébe. És ez még csak az első napja volt a hétvégének…

Továbbképzésen szex

Senkit sem ismertem a tanfolyamon, kicsit izgultam is, hogy majd csak egymagam leszek, de gondoltam jó buli az egész. Főnököm tudnám miért engem szemelt ki erre az egész tovább képzésre….
Az első este, mikor mindenki összegyűlt a placcon, az egyik csajjal, akivel egy szobába kerültem, odajött hozzám és ezt súgta a fülembe:
– Nézd azt a srácot ott! Minden csaj oda van érte a táborban!
Oda is fordítottam a fejem kissé közönyösen, gondolva, hogy biztos valami macsó a pasi, hogyha mindenkinek tetszik, amikor kis híján megállt a szívem. Máté volt az, az a srác, akivel akkor már 3 hónapja msn-eztem az interneten. Mindig mondta, hogy találkozzunk egyszer, meg hogy iszonyúan belém zúgott, és csak rám gondol, de persze én sosem gondoltam, hogy bármi is lehet ebből. Már csak azért sem, mert én 33 voltam és nem mellékesen családos , ő meg 26 és nagyon finom falat … mikor ránéztem ő is visszanézett rám, és láttam a szemébe a meglepettséget, és már állt is fel, hogy elinduljon hozzám, amikor gyorsan hátat fordítva neki, bementem a szervezők szobájába… Aznap este felhívott az akkori szeretőm akibe én nagyon bele voltam habarodva . Zavarodott volt a hangja, kérdeztem mi a baj, mire ő csak annyit felelt: szakítanunk kell, van valakim !! … majd lecsapta a kagylót… egy világ dőlt össze bennem, mivel a többiek már elmentek aludni, kirohantam a másik házba, átmentem az ebédlőbe. Sötét volt, így bementem az egyik sarkába, és elkezdtem zokogni. Fejemet a kezembe temettem és csak sírtam, körülbelül 5 percig, amikor csak azt éreztem, hogy valaki megsimogatja az arcom. Felnéztem és Máté térdelt mellettem.
– Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle.
– Psssz! – és az ujját a számra tette finoman, mutatva, hogy ne beszéljek. Egyszer csak zajt hallottam az ajtó felől, mikor láttam, hogy az becsukódik és valaki bezárja. Felugrottam hirtelen, odafutottam, és elkezdtem kiabálni, hogy héé, mi még itt vagyunk!
– Nyugodj meg, én kértem meg a haveromat, hogy éjszakára zárjon be ide minket! Reggel 8-kor ki foglak engedni!
Miután ezt kimondta egyszerre éreztem haragot és félelmet…
– Ha egy ujjal is hozzám mersz nyúlni…
– Tényleg azt gondolod, hogy képes lennék téged megerőszakolni? – azzal elindult felém, megállt a hátam mögött, és megfogta a vállam. – Itt nem fog semmi olyan történni, amit te nem akarsz!
Megfordultam a szemeibe néztem, mire ő megint megsimogatta az arcom. Hirtelen felindulásból megöleltem. Ő is visszaölelt és elkezdett simogatni, először csak a derekam, majd a fenekem. Bizsergés fogott el, vágyat éreztem arra, hogy lefeküdjek vele. A szemébe néztem, mire ő felemelt, és elkezdett a másik sarok felé vinni, ahol volt egy nagy szivacs. Közben végig a számban járt a nyelve, egyik kezével meg a melleimet simogatta. Lefektetett a szivacsra majd rámfeküdt, és elkezdtünk csókolózni. Eközben elkezdett vetkőztetni, és mikor már csak a fehérnemű volt rajtam megállt.
– Biztosan akarod?Én nem kényszerítelek! …..Válasz helyett, egyetlen mozdulattal lehúztam róla az alsógatyát. Ő ezen felbuzdulva kikapcsolta a melltartómat, és elkezdte simogatni a melleimet, közben a nyakamat puszilgatta. Egyre lejjebb haladt, most a melleimet szívogatta, majd a köldökömnél megállt. Lehúzta rólam a bugyimat, és újra megcsókolt… Jobb kezével pedig benyúlt a lábaim közé, és elkezdte izgatni a csiklómat. Iszonyú jól csinálta, először csak a csiklómat izgatta, majd elkezdett ujjazni, amitől teljesen kész voltam. Mikor már úgy érezte eléggé felizgultam, betette a farkát. Először kicsit fájt,feszült voltam és ideges meg persze mert elég nagy szerszáma volt, de mikor újra a szemébe néztem, minden fájdalom elmúlt. Elkezdtem mozgatni a csípőmet, mire ő megtámaszkodott és erőteljes lökésekkel elkezdett baszni. Nem először csináltam mindezt, de sosem éreztem még ilyet.
Nem csak a szex volt jó, de úgy éreztem, itt fekszem egy sráccal, akit már 3 hónapja ismerek, és akivel aznap találkoztam először. Kissé röhejesnek gondoltam a dolgot. Éreztem, hogy mindjárt elélvezek, és így is lett, másodpercekkel később elmentem. Ő is elment, velem együtt. Az orgazmus után olyan hálás voltam neki, a vigasztalásért, és a szexért is, hogy hanyatt fektettem és a számba vettem a farkát. Elkezdtem szopogatni a makkot, miközben a heregolyókat markolásztam. Majd bevetettem a nyelvemet is, és szívtam, és szoptam amennyire csak tudtam. Alig telt bele 1-2 percbe és a melleimre élvezett…
Mikor befejeztem, ő még hanyatt feküdt a szivacson, így gondoltam ideje felöltöznöm és elmennem a hálóterembe. Már készültem is elmenni, mikor megragadta a karom és visszahúzott.
– Mért menekülsz el mindig? Félsz tőlem? – kérdezte.
– Nem tőled félek, hanem egy újabb csalódástól!
Erre odahúzott magához, és megcsókolt. De nem úgy, mint ahogy eddig bárki is… ez más volt, sokkal finomabb csók, és közbe a testemet simogatta. Hanyatt fektetett és rám feküdt. Próbáltam ellenkezni, de lefogta a kezeim, és csak csókolt és csókolt, keze pedig újra a puncimban járt. Iszonyúan jó volt, nem is akartam már ellenkezni. Megint egyre lejjebb haladt, s végül elkezdett nyalni, először csak gyengéden, aztán egyre erősebben, közben ujjazott tovább. Annyira jó volt, tudtam, hogy megint el fogok élvezni. Ekkor gyorsan felületem, megragadtam a farkát és beleültem. Elkezdtem rajta lovagolni. Máté mosolygott, és láttam rajta, hogy élvezi a dolgot. Megint elmentünk együtt. Hanyatt feküdtünk és átölelt.
– Mennünk kéne, nem? – kérdezte.
– De hát az ajtó zárva!
– Nem, nincs zárva, de gondoltam, ha azt mondom, nem akarsz majd újra elszökni előlem.
Újra a szemébe néztem, legszívesebben felpofoztam volna, de nem tudtam. Csak néztem hosszan rá, és végül ennyit mondtam:
– A mai egyszeri alkalom volt, felejts el!
Hosszú csend…
– Ezt nem teheted velem, Ana.. én szeretlek! – mondta kétségbeesetten.
– Nyugi, csak vicc volt! – mondtam vigyorogva de ne bukj belém irtam már többször is családom van .. és kirohantam az ajtón.
Egész tanfolyam ideje alatt együtt voltunk, és aztán még 4-5 hónapig rendszeresen találkozgattunk, persze az msn-zés megmaradt . Azóta elváltak útjaink, közös megegyezésből, de mai napig barátok vagyunk.
[Zita történetek]

Első fasz az életemben

Lolita vagyok és elmesélem az első szexuális élményemet, amit átéltem. Kis városban laktunk akkor még, 14 voltam a pólóm már hegyes a puncim pelyhes és épphogy elkezdtem saját testem megismerését, ami azt jelenti, hogy napi 2-3szor masztiztam különböző pózokban és szituációkban. Ballagásom után történt, amire eljött pár rokon, köztük Robi a másod unoka tesóm akit 3éve nem láttam. Ő 19 volt fekete hajú zöldszemű srác, kiskora óta szertornázik, izmos teste és hatalmas bicepsze volt, ő volt az első srác aki megmozgatta a fantáziám. Pár napot nálunk töltöttek a szüleivel. Sokat dumáltunk, mászkáltunk egész jól egymásra hangolódtunk. Az én szobámban aludt a földön, mindig korán kelt, ment a pincénkbe edzeni, ott volt pár kondigépünk. 4dik nap reggelén én keltem előbb és felhúztam a rendőnyt, lenéztem Robi alszik-e még. Aludt, takaró nem volt rajta, alsógatyáján hatalmas dudor jelezte hogy regggel van. Nagyon tetszett a látvány, kicsit bátrabb lettem volna, talán meg is fogom. Felkelt, köszöntünk egymásnak, majd hetyként megkérdeztem, hogy kivel álmodott, közben a farka felé pillantottam. Erre ö szimplán csak annyit mondott, hogy velem, majd mosojogva kiment a fürdőbe. Délután olvasgattam, de még mindig a reggeli dologra gondoltam, bejött Robi, mondta hogy másnap mennek haza, szomorú lettem egy kicsit. Megkérdeztem, hogy tényleg rólam álmodott-e. Erre ő részletesen elmesélte álmában hogyan dugott meg, nem tudom igaz volt-e vagy csak kitalálta de nagyon izgató volt hallani. A történet végén odabújt hozzám és megcsókolt én viszonoztam. Elkezdett levetkőzteti, de leállítottam, mikor a bugyimhoz ért, mondtam hogy erre még nem vagyok kész. Nézett egy darabig és mondta, hogy akkor csak nyal, beleegyeztem. Fantasztikus volt semmihez nem tudnám hasonlítani azt az érzést mikor a csiklómmal játszott, vagy amikor picit hüvelyemben mozgatta a nyelvét, teljesen kész voltam, kispárnát raktam az arcomra abba sikoltottam mikor elélveztem. Ezután levetkőzött néztem a farkát ahogy meredezik miközben a pólóját veszi le, szép eres picit rózsaszínű és vastag volt. Tudtam mit akar, fejemhez térdelt én engedelmesen kinyitottam a számat, ő pedig belerakta a makkját, nem szoptam igazán, inkább csak hagytam, hogy szájba kúrjon, némelyik lökése elég méjre ment ilyenkor megcsíptem a combját és tudta, hogy vissza kell vennie a hevességéből. kb 5 perc után kivette és verni kezdte, szólt hogy nyissam ki újra a szám, kinyitottam, épp akkor mikor spriccelt. Az első adag a homlokomon landolt meg az orromon, gyorsan vissza helyezte a makját a számba, hörgött miközben fejte belém a spermát. Nyelvem hátra volt húzva így az egész cucc ott volt a számban, kivette a farkát, és mondta hogy nyeljem le, megtettem, kicsit sós dió íze volt, újra számba tolta, hogy tisztogassam le, amit nagyon lelki ismeretesen meg is csináltam. Felöltözünk, megtöröltem az arcom, lementem a konyhába innivaló ért. Kivettem két narancslevet a hűtőböl, anyám épp ekkor jött be a kertből, ahol eddig beszélgettek Robi szüleivel. Rámnézett kérdezte minden ok-e, mondtam hogy igen, aztán közelebb jött látta rajtam, hogy történt valami. Rámosojogtam, és ekkor ő is megnyugodott. Pár évvel később elmondtam neki, hogy mi történt akkor velem. Nem hejeselte a dolgot, de nem is csinált botrányt, örült hogy őszinte vagyok hozzá és bízom benne.
[Lolita történetek]

Megszopattál

Megint felzaklattál a fantáziáiddal meg ötleteiddel… Mikor kértél, hogy mutassam meg az új vibrátoromat, majd mondtad, hogy vegyem a számba… és nyomjam le egészen a torkomig… nagyon felizgattál.
Az arckifejezés, amit vágtál, mikor láttad, hogy szót fogadok, és megpróbálom, leírhatatlan volt. Bármit megtennék, bármit megpróbálnék azért az egy pici, elégedett fél-mosolyodért. Az álomvilágomban végre ide utaztál, eljöttél meglátogatni… A hotel szobádban vársz rám… Mikor belépek, hosszasan végigpásztázol a szemeiddel, szó nélkül (valahogy az álomvilágomban, sosem szólunk egymáshoz az első találkozáskor).
Lassan közelebb lépsz és megszabadítasz szinte az összes ruhámtól, majd összekötöd a kezeimet a hátam mögött. Ekkor a földre kerülök, mert lenyomsz, térdre. Te pedig csak gyorsan lehúzod a farmerod sliccét és hagyod, hogy a nadrágod lecsússzon a földre a lábadon. Nincs időm, hogy felmérjem az erőviszonyokat, hogy megnézzem, mégis mivel állok szemben, vagy hogy akár hasztalanul is, de tiltakozzam; kezeiddel szétfeszítve ajkaim, hatalmas szerszámod a számba nyomod. Én pedig hagyom, mert olyan érzés mintha mindig is erre vágytam volna, mintha az egyetlen célom az életben az lenne, hogy te használj, hogy téged kielégítselek. Olyan leírhatatlan érzés.
Hamarosan sós ízű spermával töltöd meg a szám, és kezedet az állam alatt tartva arra kényszerítesz, hogy az egészet lenyeljem.
Amikor végeztél velem, a földön lévő, nadrágodból és boxeredből álló ruhakupacot félrerúgod a lábaddal és leveszed a kezed az arcomról. „Kérhetek valamit inni?” kérdezem halkan. Most először szólunk egymáshoz. Most először szólalok meg.
Rámnézel ismerős, most mégis idegen, távolságtartó mosolyoddal és egyszerűen közlöd: „Nem.” Elfordítod a fejed, de még mielőtt elsétálsz, egy pillanatra visszafordulsz és hozzáteszed:
„Ízlelgesd csak, míg kapod a következő adagot…” Még jó hogy a bugyim rajtam maradt, különben most biztos eláztatnám ezt a puha, plüss, szilva színű szőnyeget.
Hogy lehetsz ilyen gonosz és kegyetlen? És hogy szerethetlek ettől még jobban? Mint a sas, a zsákmányát, követlek a szemeimmel, egy másodpercre sem tévesztelek szem elől. Nézem, ahogy kipakolsz a bőröndödből, aztán végignézem, ahogy a minibárból kiveszel egy sört és hangos kattintással kinyitod a dobozt, majd felém fordulva, olyan széles mosollyal kezded el inni, hogy nem is értem, ilyen vigyorral, hogy tudsz a szádba önteni bármit is. Mocsok. Nem tudok nem veled mosolyogni. Annyira utállak, hogy az már fáj. Egy gusztustalan incselkedő szemétláda vagy. Fel akarok állni és beléd rúgni, egy jó nagyot. De persze tudom, hogy így, összekötött kezekkel, semmi esélyem ellened.
Te rám nézel, mintha tudnád, mire gondolok, és rám mordulsz, mintha csak a kutyádnak szólnál:
„Ott maradsz” – majd elindulsz a fürdőszoba felé. A tekintetem, mint a falon áthatoló lézer, még oda is követ. Sokáig szöszmötölsz odabent, és már kezdesz hiányozni. Elmozdulni félek, de nyomoromban nyöszörgő hangok szöknek ki a számon. Nem is annyira a külvilágnak szánom, csak amolyan ösztönös tehetetlen nyivákolás.
De te meghallasz és kidugod a fejedet a fürdőből.
„Mi a franc van?” kérdezed bosszankodva. Én elfordítom a fejem, mintha semmit sem csináltam volna, majd haragot színlelve felhúzom az orrom. Hallom a lépéseidet közeledni és megriadok. Fogalmam sincs, mire készülsz. Most meg fogsz büntetni?
[Lolita történetek]

A nadrágja alatt bugyit hordott

Zoltánt egy házibulin ismertem meg. Fekete hajú. magas fiú volt, és amikor egy lassú számnál hozzám símult, éreztem, hogy nem mindennapi méretei vannak. Hamarosan a teraszon kötöttünk ki, ahol nem zavart senki bennünket. Remekül tudott csókolódzni, és az egyik lábamat felemelve, a puncimon éreztem azt a dudort, amiről tudtam, hogy a nadrág alatt ágaskodó hatalmas farkától van. Legszívesebben akkor, és ott odaadtam volna magam.
Már nem is sok hiányzott hozzá, de amikor gombolni kezdtem a nadrágját, hírtelen ellökött magától. Nem tudtam mire véljem a dolgot, de nem akartam eröltetni. A buli után találkozgattunk, és egyszer feljött végre a lakásomra is. Leült velem szemben, és zavartan, de minden szégyenkezés nélkül elmondta, hogy neki egy furcsa szokása van, és szeretné előre tisztázni velem a dolgot. Nem akarja ugyanis, hogy váratlanul érjen. Hírtelen minden végigfutott az agyamon, és gondoltam minden rosszra is. Kár volt. A furcsa szokás csupán abból állt, hogy hogy Zoltán imádott női bugyiban járni.
Azt mondta, izgatja a női fehérnemű, különösen a bugyi. Szóval, nincs is férfi alsónadrágja. Az eddigi barátnői kinevették érte, ezért fél minden új kapcsolattól.
Természetesen azonnal látni akartam, és alig tudtam kivárni, amíg leveti a nadrágját. Háttal állt nekem, amikor letolta a farmert. Hát, mit mondjak? Elakadt a lélegzetem, amikor megláttam a fenekét, benne egy tanga bugyi vékony pántjával.
A gyönyörű, egyenletesen barna, enyhén szőrös, arányos férfi test teljesen elbűvölt. Meztelennek tünt, csak amikor megfordult, akkor láttam meg a falatnyi bugyi elejét is. Hatalmas farka még így, nyugalmi állapotban is alig fért bele. Nem tudtam uralkodni magamon. Térdre rogytam, és azonnal csókolgatni kezdtem a hófehér bugyi elejét. Vörös csipkemintáival, nagyon erotikus volt. Ujjaim végigszaladtak a pántokon, és rendkívűl felizgatott a dolog.
Persze, csókjaim nem maradtak hatástalanok. Emelkedni kezdett Zoltán nem mindennapi farka. És egyszer csak kibukoptt a pici bugyiból. Azonnal a számba vettem, bár alig tudtam tőle mozdítani a nyelvem. Közben a tenyeremet mind a két oldalon Zoltán csípőjére tettem, és lassan lehúztam a combjáig. Bugyija összetekeredve csúszott le róla, már csak a fenekéből kellett kiszabadítani a keskeny, finom pántot. Teljesen lehúztam róla, és én is dobálni kezdtem le magamról ruháimat. Csókolóztunk és én egy pillanatra sem engedtem el a farkát. Szinte hihetetlen, de az ujjaim alig érték át, mire teljes nagyságra dagadt.
Gondolataim már azon vibráltak, mi lesz, ha ez az óriási szerszám a puncimba csúszik? Még soha nem volt dolgom hasonló méretű doronggal. Már abszolút csúcson lobogtam, mint a jelzőtűz, mikor hanyatt fektetett, és finoman belém nyomta farkát.
A biztonság kedvéért én sem engedtem el, remegő kézzel tartottam a tövénél fogva. Nehogy hírtelen az egészet belém nyomja, mert azt nem bírtam volna ki. Nem volt felesleges az óvatosság. Mindent betöltött a hatalmas hímtag. Nem tudta az egészet a puncimba nyomni, de valószínűleg már megszokta, mert roppant ügyesen bánt a szerszámával így is, hogy negyed része kilógott, illetve kinn is maradt.
Én nem tudtam, és nem is akartam visszafogni a viharként kitörő élvezetet, amit ez a farok okozott nekem. Megfordultunk, és én négykézlábra álltam, hátha mélyebbre hatolhat belém. Sajnos, nem tudtam vele foglalkozni, mert fél percen belül elélveztem ismét. Lázas kábulat vett erőt rajtam, mintha valami narkotikumot vettem volna be. Még akkor sem igazán voltam magamnál, amikor hanyatt fekve a melleim közé tette a szerszámát. Mind a két kezemmel megragadtam, és a melleim közé nyomtam teljes erőből, hogy érezzem minden porcikáját.
Ebben a pillanatban, mintha egy pohár kávéval öntöttek volna nyakon, úgy ömlött rám a forró sperma. Az egész éjszakát végig szeretkeztük. Szerencsére másnap vasárnap volt, mert délig nem tudtam lábra állni. Mielőtt elment Zoltán, én magam húztam fel rá a piros-fehér bugyit, és helyeztem vissza fáradt farkát a csipke mögé. Búcsúzóul egy nagy csókot nyomtam a bugyi elejére, mintha tudtam volna, hogy utoljára látom ezt a ritka példányt.
[Domina történetek]

Csoportszex négyesben

Eleonóra mostanra megtörölgette magát, kéjesen elnyújtózva feküdt keresztben a baldachinos ágyon, fejét Konrad hatalmas mellkasán nyugtatva, bal lábát pedig a mellette heverő Alexander csípőjén átvetve mórikálta magát, ujjaival feszes hasán játszadozva, formás melleit cirógatva. Szemérmetlenül széttárta a lábát, annyira élvezte ezt a fajta szabadságot, amely azon a bizonyos tóparti délutánon köszöntött rájuk. Mind a nő, mint Alexander érdeklődve hallgatta Konrad beszámolóját Anabelle-ről, Eleonóra húgáról. A lány három évvel volt fiatalabb Eleonóránál, vagyis tizenhét éves volt, Konrad két hónapja vette feleségül, hogy megerősítsék a két család közötti kapcsolatot a dupla házasággal.
– Ugyanolyan hangokat hallatt a kéj pillanataiban, mint te, Nóra – vigyorgott a fiatalabb gróf Eleonóra szőke tincseivel játszadozva. – Eleinte persze nagyon visszafogott volt és félős, főleg amikor meglátta ezt. – Emelte meg hatalmas, most ernyedt falloszát Konrad. – Mostanra viszont kezd bevadulni a kislány.
– Igen, láttam a hátadat – mosolyodott el Alexander, célozva az öccse hátán végigfutó karmolásnyomokra.
– Ehem. Kielégíteni ki tudom, de azt hiszem, a szíve másért dobog.
– Ezt hogy érted?
– Pár napja Alexandernek szólított kefélés közben.
– Ne használj ilyen szavakat – szólt rá öccsére a gróf, feleségére pillantva, de Nóra nagystílűen intett.
– Engem nem zavar. Sőt.
Bár a fekete hajú Alexandernek egyre kevésbé tetszett csendes felesége ilyen gyökeres pálfordulása, nem tette szóvá a dolgot. Továbbra sem zavarta, hogy Konrad Eleonóra szeretője, de valami megmagyarázhatatlan feszültség gyűlt a lelkében mégis.
– Szóval azt hitte, nem vettem észre, de téged akar, Alexander – fejezte be Konrad.
– Tehát a húgom készen áll. Alexander, drágám… idehozod őt? – futottak a kék macskaszemek a férjére, aki biccentve kászálódott ki a felesége alól, és húzta magára a hálóingjét, majd emelt fel egy mécsest az asztalról.
– Mi addig beizzítjuk a levegőt… – hallotta maga mögül felesége hangját, és ahogy hátrafordult, látta, ahogy párja felé pucsítva hajol rá öccse farkára.
Amint Alexander mögött becsúkódott az ajtó, Nóra abbahagyta Konrad ernyedt szerszámának csókolgatását, és a kezével cirógatta azt, miközben a férfit nézte.
– Még mindig szeretsz engem?
– Szívem minden szerelmével, hisz tudod.
– Furcsa ez. Hogy te engem szeretsz, én Alexandert, a húgom pedig szintén őt.
Konrad nem válaszolt. Hagyta, hogy Nóra csókolgassa, és ahogy a gróf farka egyre keményebb lett, úgy tért rá Eleonóra a lényegesebb részekre, így már akkor sem tudott volna beszélgetni, ha ez szándékában áll, mivel telt ajkai buján nyelték el a duzzadó makkot. Nyelve finoman futott be a vékony kis nyílásba, megkóstolva az előváladékot, majd a fitymaféket kezdte izgatni, miközben lassú bólogatásba kezdett, jobb kezével Konrad mellkasán támaszkodva, a ballal azonban a férfi heréivel játszott vagy épp a fasztőre fogva mozgatta csuklóját. Természetesen az egész falloszt nem tudta elnyelni, de nem is az volt a célja. Gyengéd volt és törődő, amíg végül Konrad meg nem szólalt.
– Mit gondolsz, be tudsz fogadni hátulra?
– Mmm-hmmm… – hangzott a nő mormogása, és teljes egészében úrinőtlenül bőven összenyálazta a férfi falloszát, majd amikor elégségesnek ítélte, a hátát mutatva Konradnak feküdt az oldalára. Engedelmesen felemelte a lábát, és kerek fenekét hátratolva lazította el magát. Többször volt már, hogy Konrad és Alexander egyszerre dugták meg, mindkét nyílását, így elég rutinra tett már szert, de Konrad hatalmas lőcsétől egyenlőre tartózkodott. Most viszont kellő zsiborgással járta át a gondolat, hogy a húga így fogja látni: az ágyon fekve, a fenekében a férje farkával. Imádta már a gondolatát is!
A hatalmas fasz kemény makkja óvatosan nyomakodott a szűk gyűrűnek, és ahogy fokozatosan szétfeszítette, úgy nyögött egyre fájóbbakat Eleonóra.
– Ahhh… jézus az égben! Ez… sssszzzz… arrrghhh… mmm…
Konrad óvatosan hatolt egyre mélyebbre, olykor kicsit előre-hátra mozogva, és kettejük együttes erőfeszítésének köszönhetően mintegy három perc alatt sikerült is a hatalmas péniszt betolni a nő fenekébe. Mind a ketten végtelenül leizzadtan, pihegve hevertek az ágyon, Konrad feltartva Nóra felül lévő jobb lábát, majd lassan, óvatosan mozogni kezdett, hangosan nyögdécselve. Ebben a grófnő se maradt el mögötte, de a kényelmetlen, feszítő érzést lassan felváltotta a mámoros gyönyör, amire még rá is segített csiklóját kereső ujjaival, és kezdte magát kényeztetni. Ez volt az a pillanat, amikor nyílt az ajtó, és belépett Alexander. Vetett egy pillantást az üzekedőkre, majd félrelépve az ajtóból beengedte Anabelle-t. A lány gyanakodva lépett beljebb, nem értette a gyönyör pezsgő hangjait, de annál nagyobb volt a meglepetése, amikor megpillantotta a nővérét, aki az ágyon feküdt, és… és a saját férje hágja! Ráadásul a fenekét.
– Eleonóra! – nyögte a lány falfehéren, majd összecsuklott. Ha Alexander nem kapja el, menthetetlenül lezuhan a földre, így viszont a gróf karjaiban hevert ernyedt teste.
– Jézusom, Bella! – csusszant le Nóra Konrad farkáról, de mire kikászálódott volna az ágyból, Alexander már oda is hozta a lányt, és felfektette az ágyra.
– Jobb is ez így – térdelt vigyorogva felesége mellé Konrad, és egy határozott mozdulattal széttépte Anabelle hálóingét. A lány nem viselt bugyit, sem melltartót – mezítelenül hevert az ágyon. Karcsú, fiatal teste már öregnek számított a házassághoz, de atyja valamiért sokáig tartotta leánysorban. Eleonóra tizenöt éves volt, amikor Alexander elvette.
Finoman paskolgatni, ébresztgetni kezdték a lányt, aki le sem tagadhatta volna, hogy Nóra húga. Arcuk hasonlóan angyali szépségű volt, karcsú, habfehér teste vágyta a szerelmet, hasonló módon borotvált szemérme gerjesztően hatott mindenkire. Marokba illő, kerek keblei végén rózsaszín mellbimbók meredeztek, hosszú, bronzvörös haja a derekáig lógott. Pár perc múltával sikerült észhez téríteniük.
– Jól vagy, Bella? – hajolt húga fölé Eleonóra.
– Nóra… én… mit? – vette észre a férfiakat, majd azt, hogy meztelen. – Mindenek szent atyja! Mi folyik itt?
– Cssss… nyugalom, kedvesem! Régi történet ez – futottak Konrad ujjai a lány hasára, de az rettegve lökte el magától.
– Konrad! Te és Nóra… istenem! És Alexander… te ezt…
– Engedd, hogy megértessük ezt veled, Bella… – cirógatta meg húga arcát a szőke grófnő, majd húzódott hátrább. A két férfi megértette, mit akar, együttes erővel könnyen lefogták a lányt. Bella hiába sikoltozott, tiltakozott, Konrad a háta mögé helyezkedve húzta hátta a karjait, félig ülő pozícióba kényszerítve a bronzvörös hajú szépséget, Alexander pedig a lány combjait húzta szét. Meglepő módon azonban Eleonóra volt az, aki Bella lábai közé feküdt. Édesen simított végig a lapos hason, és vágyódva vette szemügyre húga csodás punciját. Sosem érzett ingert a nők szerelmére, de most valahogy olyan természetesnek tűnt a dolog. Pajkosan sápadt húgára kacsintott, majd előrehajolva fúrta arcát húga combjai közé, és nyelvével ügyetlenül végignyalta a szeméremajkakat.
– Óóóóó… – nyögte Bella, behunyva a szemeit. Nora fürge nyelve kitartóan ügyködött, egyre jobban megtalálva a megfelelő pontokat, mígnem végül érezte a kéjpatak csordogáló ízeit. Elvonta a fejét, és intett. Bella remegve feküdt, ahogy a két férfi elengedte, és nem lehetett tudni, hogy a vágytól, vagy a félelemtől. Nem csukta össze a combjait, hagyta, hogy Alex közéjük térdeljen, széles terpeszben, és az időközben levetkőzött férfi maga felé húzta a hanyatt fekvő lányt. Oldalra pillantott, ahol Konrad és Eleonóra vágytól remegve figyelték, hogy fogja a gróf magáévá tenni egyikük húgát, másikuk feleségét, aztán a lányra nézett. Meglepő módon Anabelle zöld macskaszemei őt figyelték, és a mélyükön lobot vetett a félelemmel keveredett vágyakozás. Könnyebben ment, mint gondolták.
Lepillantott, marokra fogta falloszát, és annak végét a lány puncijához illesztette, majd óvatosan előretolta a csípőjét. Anabelle természetes könnyedséggel fogadta magába a férfit, felnyögve a kelyhét feszítő lüktetéstől, ami szétáradt benne, és ujjai a szatén ágyneműbe martak. Alexander, Eleonóra és Konrad figyelő tekintete előtt óvatosan mozogni kezdett a lányban, finoman tartva a combok fehér vonalait.
– Menj – hallotta Nóra hangját, és felpillantva látta, ahogy a lány fejéhez hasonló módon Konrad térdel. Anabelle-t nem kellett biztatni – engedelmesen elnyitotta az ajkait, anélkül, hogy szó hangzott volna el. Fejét hátradöntötte, így Konradnak kellett mozognia, de ez nem zavarta különösebben – magabiztos, lassú mozgással kezdte el a felesége száját dugni, alkalmazkodva Alexander tempójához. Egészen addig, amíg a lány ki nem engedte szájából a férfit, hogy levegőért kapkodva nyögdécselhessen, ahogy a kéj szétterült a testében. Alexander nem lassított, ugyanabban a hosszú, nyugodt tempóban dugta a lányt, fallosza makkig kicsusszant a nő puncijából, majd vissza amíg lehetett.
– Gyönyörű – lehelte Nóra a látványra, ahogy húga a férje lökései alatt elélvezett. Eddig bírta. Hanyatt döntötte Konradot, és türelmetlenül fölé helyezkedett, egyetlen határozott mozdulattal magába fogadva a férfit. Elégedetten felnyögött, ahogy a hatalmas farok kitöltötte. Megtámaszkodott a férfi mellkasán, és lassú, kéjes körözésekkel kezdte élvezni a játékot, majd kezdett lovagolni, előbb hosszú, elnyújtott mozdulatokkal, aztán egyre gyorsabban.
Mellettük ezalatt Alexander kicsusszant Anabelle-ből, és a hasára fordította a lányt, aki ziláltan, az átélt orgazmustól még félig öntudatlanul hagyta magát, zöld szemeivel az előtte üzekedőket figyelve. Alexander széttárta a combjait, elégedetten véve szemügyre sógornője izmos, kerek fenekét, majd ráfeküdve a lány hátára, lábai közé nyúlva állította irányba falloszát, és tolta be egyetlen mozdulattal. Anabelle felsikkantott, de hagyta magát, kissé megemelve a testét engedte, hogy a férfi, akit kislány kora óta szeret, alányúljon, és bal kezével a mellét fogdossa, jobbjával pedig a lábai közé nyúlva a csiklóját kezdje kényeztetni, miközben kicsit az előzőnél gyorsabb tempóban tette újra a magáévá. Közben Konrad és Eleonóra előttük üzekedett, a nő hol a csípőjével körözött, hol fel-le emelkedett a férfi farkán, és olykor a kéj elnyújtott sikkantásait hallatta, míg Konrad nyögdécselt, és hol a nő melleit gyömyöszkölte, hol pedig a a csípőjébe kapaszkodott.
Alex végzett hamarabb. Elnyújtott nyögés szakadt fel belőle, és kirántva farkát a lányból élvezett a hátára, majd gördült le oldalra. Eleonóra a kezét nyújtotta Anabelle felé, egy pillanatra sem engedve azt, hogy magányosan maradjon.
– Gyere – magához húzva húgát mutatta. – Ülj a szájára!
Anabelle meghökkent, de engedelmesen Konrad arca fölé térdelt, szemben a növérével. Azonnal megérezte férje kutakodó nyelvét a combjai között, de nem ért rá foglalkozni, mert Eleonóra, miközben a férjén lovagolt, odahajolt hozzá, és a két nő forró csókban egyesült. Alexanderben ezt látva máris újraéledt a vágy – még félmerev farkát a kezében tartva állt fel, és lépett melléjük. Anabelle és Eleonóra felkuncogtak, de engedelmesen közelebb hajoltak. Először Eleonóra ajkai és nyelve futottak végig Alexander farkán, aztán Anabellé, majd a két nő felfelé nézve a férfire rábukott az újjáéledő faszra. Nóra a tövét nyalogatta, Anabelle pedig ajkai közé engedte a lüktető tagot, és nyelvével kényeztette.
– Várj! – lihegte Nóra, szemeit behunyva, aztán végigsöpört rajta a kéj, körmei Konrad mellkasába mélyedtek. Hangosan zihált, majd hogy lecsengett a dolog, lecsusszant a férfi szerszámáról, és intett a húgának. Annak nem is kellett több, azonnal átvette a helyét, majd oldalra nyúlva vonta ajkai közé Alexander farkát, és kezdte finoman szopogatni. Tompa nyögések szűrődtek, miközben Eleonóra húga kerek feneke mögé térdelt, benyálazta egy ujját, és finoman betolta a kis hátsó résbe. Anabelle felnyögött, de nem tiltakozott. Buja teste vágyta a gyönört. Hamarosan már két ujj járta a lány popsiját, aztán Eleonóra elhúzódott.
– Dugd meg! – pillantott a férjére. Alexander vetett rá egy furcsa pillantást, de engedelmesen Anabelle és Konrad teste fölé állt, majd leengedve a súlypontját illesztette makkját Bella ánuszához. Amikor behatolt, Anabelle sírósan felnyögött. Eleonóra ezalatt, ahogy korábban Anabelle, Konrad szája fölé térdelt, majd előrehajolva Anabelle nyakát csókolgatta.
– Lazítsd… el… a tested… lazíts…
A megfelelő útmutatások nyomán könnyen ment. Anabelle hamarosan mindkét de Rouen gróf farkát magában érezhette, és ahogy megszokta és ellazult, a feszítő érzés is csendesedett. Konrad nem nagyon tudott mozogni, csak a nyelve mért hatalmas csapásokat Eleonóra puncjára, míg fivére egyre bőszebben ostromolta Anabelle fenekét. A két férfi szinte egyszerre élvezett el, Konrad a lány vaginájába, Alexander a fenekébe, aztán a négyes kimerülten roskadt az ágyra…
[Történetek]