Editet egy bárban ismertem meg. Egy sztriptíz bárban. Nem, nem jártam sokat éjszaka olyan helyekre, de azokban a hetekben nem tudtam mit kezdeni magammal. Angel, az akkori barátnőm, egy hónapja lépett le. Nem voltam elég jó neki. Nem tudom, mit várt volna tőlem… már, azt hiszem, nem is fogom soha megtudni. Talán nem is bánom. Már nem tudom, mit szerettem rajta. Azon az estén csak jártam a várost és újra és újra visszavitt az utam a Nightmagic bár elé. Éjjel fél kettő felé járhatott az idő. Kifizettem a belépőt és elindultam a legalább vizuális élvezeteket ígérő helyiségbe. Édes illat keringett a levegőben, sejtelmes fények világították meg a lányokat a maguk kis színpadán. Nem voltak sokan. Sem a lányok, sem a vendégek. Késő is volt már, meg a hely sem volt a legfelkapottabbak egyike. Ahogy a szemem megszokta a fényviszonyokat, volt alkalmam jobban is felmérni a terepet. A bárpult a terem túlsó végében volt, így arra vettem az irányt. Közben elhaladtam két lány mellett, akiknek két-három fős nyálcsorgató nézőközönségük volt, jó negyvenes férfiak személyében. Mindkét lány vékony volt, nagy mellű, jellegtelen arcú, ám ezt ellensúlyozandó erősen sminkeltek. Tűsarkúban, gyakorlott, ruganyos mozgással ingerelték a férfiszemeket. Kerek és feszes fenekük az én figyelmemet is lekötötte pár hosszú másodpercre, de előbb egy italra vágytam. Szükségem volt rá.
Ahogy belekortyoltam a whiskybe, elnéztem a másik oldalra. Ott is két lány táncolt. A hozzám közelebb eső egymagában ringatta csípőjét a rúd körül. Magas volt, világos bőrű. Fekete hajának, hosszabb fonatai melléig értek. Tenyérbe illő, nem túl nagy, feszes mellei finoman rezdültek minden mozdulatára az áttetsző felső alatt. Karcsú dereka kicsi gömbölyű fenékbe futott le. Majd ahogy letelepedtem elé, fordult is előttem a gömbölyded forma, hogy szemem a nő gerincvonalán induljon felfelé… Vékony, sötétszürke csíkok futottak a bőre alatt megbújó csigolyák mentén. Egészen a mélyben és a bőre felszínén is. Akár tetoválásnak is beillett volna, de mégis egyértelművé tette faji hovatartozását. Egy pillanatra meg is lepődtem, hogy mit keres egy ilyen nő, egy ilyen helyen, de nem igazán érdekeltek a miértek. Az italomról meg is feledkeztem közben, mint minden másról is. Közelebb húzódtam felé. Szép volt, megbabonázott, ki akartam használni az alkalmat, hogy csak nekem táncol. Akartam látni közben szemeim előtt fel-felvillanni a vágyaimat tükröző képeket. Ő érdeklődve figyelte reakcióim és úgy tűnt, mintha pontosan tudná, mire vágyom. Nem a megszokott elemeket ismételgette, hanem nekem táncolt. Valóban érzéki, izgató mozdulatokkal, tekintetét rám szegezve. Már-már elhittem, hogy megkívánt, hogy vágyik rám, de kijózanítottam magam. Ezek a lányok csak a munkájukat végezték, jól tudtam. Azonban ő továbbra is nézett rám, igéző szemekkel. Áttetsző felsőrészét időközben ledobta magáról és egyetlen fekete tangában közelített felém. Majd távolodott. Feltűnt, hogy ő mezítláb volt, nem magas sarkúban, ahogy az szerintem az ilyen táncosoknál megszokott. Figyeltem a kezét, ahogyan végigsimított mellei között, ahogy mutatóujján finoman végigsiklott nyelve. Hosszú, fekete, hegyes körmei voltak. Szeme, akár egy macskáé. Nem volt erősen kifestve, nem is volt szüksége rá. Írisze sötét volt, mint később megtudtam éjfekete.
Háttal a rúdnak, kezeit rákulcsolta feje fölött, majd lassan lecsúszott guggolásba. Hosszan úgy maradt. Lábait széttárva felém, meg mertem volna esküdni, hogy nedves volt odalent. De ezt nem láthattam jól a félhomályban és a fekete anyag sem segített benne. Végignyalt ajkain, nekem pedig az visszhangzott halkan a fejemben, hogy kellek neki. Akkor még nem tudtam, hogy ezt nem csak én gondoltam. Majd az az őrült ötletem támadt, hogy meg kell várnom odakint, amíg véget ér a munkaideje. Persze, cikáztak ilyen gondolatok a fejemben, de soha nem gondoltam volna komolyan őket. Akkor azonban az elvarázsolt állapotom számlájára írtam mindent.
Edit lassanként abbahagyta a táncát. Búcsúzó pillantásokat küldött felém. Én pedig azonnal kifelé vettem az irányt, amint eltűnt szemeim elől. Odakint kijózanított a friss és hideg levegő. Egy ideig tébláboltam a bár oldalában, majd egy jót nevettem magamon és elindultam hazafelé. De alig néhány lépés után megtorpantam. Halk, mégis siető lépések közeledtek felém. Edit volt az. Fekete hajának fonott tincsei most kabátját verdesték minden lépésénél. Bézs színű, hosszú kabátjában még magasabbnak hatott, mint a bárban tánc közben. Szemei ugyanúgy megigéztek, mint nem is olyan rég. Csak álltam ott szótlanul vele szemben. Sokáig. Talán túl sokáig is. Ő közelebb lépett hozzám. Szinte egész testével hozzám simult.
– Kellesz nekem… – suttogta. Leheletnyi csók az ajkaimra, de én továbbra is csak néztem őt megbabonázva. Ő ekkor félrebillentette fejét és elmosolyodott.
– Edit vagyok – nyújtotta felém kezét.
– Seth – mondtam ki saját nevemet, de nehezemre esett megszólalni.
Puha volt a bőre, nem akartam elengedni a kezét, de mégis elengedtem. És akkor éreztem először tisztán a fejemben, hogy nem a saját gondolataim szólnak hozzám. Összezavart. Még jobban.
Aztán már csak villanások maradtak meg a hazaútból. Meg az őrült vágy, ami égetett belülről. Taxi. Hátsó ülés. Edit nyelve a számban. Kezem a lábai között. Fizettem. Beengedtem a kapun. A bejárati ajtónál már elakadtunk. Legszívesebben már ott letéptem volna a ruháit, de akkor újra megszólított a fejemben. Én pedig kicsit zavartan kerestem meg a leejtett kulcsomat. Odabent sem enyhült a zavarom, ahogy tudatta velem, mire gondol. Tetszett neki az otthonom. És kérdés nélkül tudta merre találja a hálószobám… én pedig vágyakozva mentem léptei nyomában. Felkattintottam a sarokban a lámpát. Halvány, sárgás fény áradt szét a szobában. Edit szeme vágyakozva csillogott. Nem tudnám megmondani miért, de vakon engedelmeskedtem minden gondolatának, vágyának – annyira szokatlan volt, ahogy kommunikált velem.
Leültetett az ágy szélére, és hátat fordított nekem. Tett két lépést előre, tenyerét a hi-fimre tette, majd az bekapcsolt. A rádióból megszokott dallamok érték el fülemet. Edit lassan felém fordult. Érdeklődve figyeltem. Tudtam, hogy megint táncolni fog. Finoman ringatni kezdte csípőjét. Lassan közelített hozzám. Ujjaival hajamba túrt… Megfogtam a fenekét, és magamhoz húztam. Ő fülemet cirógatta, nyakamon játszott körmeivel. Beleborzongtam. Kibontakozott kezeim közül és újból eltávolodott tőlem. Teste hullámai követték a zene ütemét, kezeivel irányította tekintetemet testén. Kibújt a pulóveréből. Fehér bőrének sárgás árnyalatot kölcsönzött a lámpafény. Melltartója fekete volt. Egyszerű, semmi csipke, semmi minta. Vadítónak láttam benne. Nadrágom egyre jobban kezdett szorítani. Szerettem volna ledobni magamról a ruháimat, de olyan zsibbadtan ültem, hogy képtelen voltam megmozdulni. Edit hozzám lépett. Melleit figyeltem. Ő pedig arcomhoz érintette őket. Egy pillanatra közéjük furakodtam. Aztán leguggolt elém, kezei közé fogta arcom, magához húzott és megcsókolt. Amikor elszakadt ajkaimtól, kardigánom cipzárját húzta le, majd lefejtette vállaimról a kötött anyagot. Keze rögtön pólóm alá vándorolt. Kibújtatott belőle és hátradöntött az ágyon. Fölém térdelt…
– Most csak élvezd… – suttogta fülembe.
Tudta, hogy zavart, hogy ennyire passzív voltam. Én ahhoz szoktam, hogy én irányítok. Hogy leteperem a nőket. Hogy kielégítem őket. Azt szoktam meg, hogy ők érzik magukat zsibbadtnak és ők nem bírnak megmozdulni. Most pedig én voltam ebben a helyzetben, és nem tudtam hová tenni a szituációt. De Edit élvezte a zavaromat. Apró mosoly bujkált szája szegletében. Nyelve fülem mögött siklott végig. Apró csókokat lehelt nyakamra. Testemben a vágy élesen lüktetett, férfiasságom fájdalmasan feszült. Nem akartam mást, csak Editban mozogni. És elélvezni. Hogy véget érjen a vágy okozta kín. Hogy három hét nélkülözés után végre megkönnyebbülhessek.
Kikapcsoltam melltartóját, ő pedig ledobta az ágy mellé. Mellei ruganyosan lengtek arcom fölött. Meg akartam fogni őket.
– Fogd meg őket… – mondta sóhajtva.
Ujjaim puha bőrön siklottak végig. Kezembe fogtam a halmokat. Följebb ültem, hogy számba vehessem a bimbókat. Először az egyiket, utána a másikat. Edit halkan felnyögött, ahogy erősen megszívtam bimbóját. Nyelvemmel szüntelenül játszottam rajta, de közben nem tudtam hova tenni, hogy nem csak kívülről kapom a visszajelzéseit, hanem a fejemben is visszhangzik, hogy „Úgy… Igen… Csináld még!”. Nem mondom, izgató volt. Sosem volt még ilyen élményben részem. Túl egyszerű lett volna így nekem? Egyszerűen csak más volt, mint a megszokott. Kezeim derekát simogatták. Ő pedig rámült.
– De kemény vagy – mondta huncutul majd fel-le mozgott rajtam, mintha benne lettem volna.
Már nagyon lekívánkozott rólam a nadrágom. Edit lemászott rólam és megállt velem szemben. Köldökét figyeltem, majd kezeit, ahogyan kigombolta farmerját, majd lehúzta a cipzárt. Hátat fordított nekem és lassan megszabadult a nadrágtól. Fekete bugyija már nem a bárban viselt tanga volt. Ez többet takart, de amit látni engedett, azt igazán szexivé varázsolta. Ahogy leért a nadrággal a lábfejéhez kibújt belőle és fehér zoknijából is. A lábán feketére voltak lakkozva körmei, akárcsak kezén. Szép volt. Szemeim bokájától indultak fölfelé. Vádlija formás volt, feszes. Ahogy fordult, térdei finom vonalúak, combjai hívogatták tenyerem. Tudta, mire gondolok. Közelebb lépett hozzám. Tenyeremet lábaira tettem. Óvatos mozdulatokkal simítottam végig a térde felé. Majd felfelé indultam… cirógattam a bőrét, ő pedig figyelt fekete szemeivel. Még közelebb vontam magamhoz. Számat köldökéhez érintettem. Finoman beledugtam nyelvem. Apró remegés futott végig testén. Kis köröket írtam le köldöke körül, hogy aztán az egyik után lefelé induljak. Kezem csípőjén pihent. Ujjaim becsúsztattam két oldalt a bugyija alá, majd húzni kezdtem lefelé. Ahogy feneke félgömbjein átbukott, elengedtem és a földre hullt. Kilépett belőle. Vékony, fekete szőrszálak alkotta csík díszelgett szeméremdombján. Végigsimítottam rajta és ujjam meg se állt a csiklójáig. Felsóhajtott. És újra, amint felfelé húztam rajta mutatóujjam. De nem álltam meg. Visszaindultam, ezúttal már szeméremajkai közé. Nedves volt, nagyon. Szétkenegettem nedvét csiklóján. Csípőjével kis köröket írt le, ahogy simogattam odalent. Felnéztem rá. Szemei lehunyva, feje hátravetve. Kezeit vállamra tette.
Eltolt magától. Elém térdelt. Végigsimított a nadrág fogságába zárt férfiasságomon. Súlyos sóhajok szakadtak föl belőlem. Mire feleszméltem már kioldotta övemet, kigombolta nadrágomat és a cipzárt is lehúzta. Az alsómmal együtt szabadított meg nadrágomtól. A zoknimat sem kímélte. Apró masszírozó mozdulatokkal haladt felfelé lábamon. Combon belső oldalát már csak körmeivel karcolgatta. Bizsergés futott végig rajtam. Hímtagom egyenesen arcába meredt. Ő viszont elkerülte és combom tövénél kezdett apró puszikat osztogatni bőrömre. „Vedd már a szádba, könyörgöm!” – akartam volna mondani, de nem ment. Ő viszont válaszolt.
– Türelem… – mondta lágy hangon, ami szinte simogatta fülem.
Keze golyóimra vándorolt. Óvatosan masszírozta őket. Aztán visszaült lábaira és rámnézett. Kinyújtotta nyelvét én pedig eksztázisban vártam, hogy makkomhoz érjen vele. Hirtelen visszahúzta nyelvét, elmosolyodott. Aztán megnyalta makkomat.
– Ahh… – tört ki belőlem.
És ezután nem kínzott tovább. Szájába vette hímtagom és kényeztetett. Szívogatta, szopogatta. Végignyalt rajta a tövéig. Kezeivel is besegített. Hol golyóimat simogatta, hol a bőrt húzogatta férfiasságomon. Éreztem oldódni a régóta gyűlő feszültségemet. Nyelve finoman siklott makkomon körbe-körbe. Élveztem… talán úgy, mint azelőtt senkivel. Nagyon tudta, mikor mire vágyom. Kezemmel hajába túrtam, de nem irányítottam. Nem volt miért. Minél inkább gyorsított, minél erősebben szívott, én annál inkább ziháltam. Fel-felnézett rám, miközben tövig nyelte férfiasságom.
Lassított. A ritmusából már tudtam, hogy akkor annyi volt. Hálásan néztem le rá. Ő hirtelen felpattant előlem, és ajkát enyémre tapasztotta. Ledöntött az ágyra, rámfeküdt és hagyta, hogy csókoljam. Kérte, hogy csókoljam. Hallottam a fejemben. Én pedig tettem a dolgomat. Úgy éreztem, belebolondultam Editba. Ízlett a csókja, soha nem akartam mást csókolni többé. Soha nem akartam ezután más testéhez érni. Égette bőrömet az övé, egész testem bizsergett a közelségétől. Átfordultam vele az ágyon. Feltérdeltem fölötte, hogy szemébe nézhessek. Gyönyörködni akartam a nőben, aki ennyire magával tudott ragadni. Vágytól égő szemekkel nézett enyéimbe. Megcsókoltam. Újra. Nyelve finom, puha, de egyre követelőzőbb volt.
Elszakadtam ajkaitól, majd mellein át lefelé haladtam testén. Lábai közé fúrtam fejem, engedelmesen széttárta nekem őket. Végighúztam ujjam szeméremajkai között. Mély sóhaj hagyta el ajkait. Aztán csiklóján játszottam nyelvemmel. Edit halkan nyöszörgött. Csípőjét lassan mozgatni kezdte. Nem hagytam abba. Nyelvemmel szakadatlanul izgattam, ő pedig egyre hangosabban nyögött az élvezettől. Végül mutatóujjamat hüvelyébe csúsztattam. Megremegett teste. Megálltam. Hallgattam a zihálását. Vártam. Ő is várt. Nem mondott semmit. Hagyta, hogy tegyem, amit akarok. Én pedig élveztem a vágytól izzó, mégis pihegő női test látványát. Aztán úgy éreztem, eljött a szünet vége. Edit fölé másztam, hosszan megcsókoltam. Átölelt. Vágytól duzzadó férfiasságommal szeméremdombján játszottam. Aztán a helyére igazítottam és lassan, de határozottan elmerültem hüvelyében. Körbeölelt a forró és síkos élvezet. Azt hiszem, utána elvesztettem a fejem. Erőteljesen nyomakodtam belé újra és újra. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy még, még és még akarom. Mozogni, érezni, élvezni. Nem volt szűk… annyira nem, mint az addigi barátnőim, de rám tudott szorítani úgy, hogy attól majdnem ott nyomban elélveztem. Akkor azonban annyira el voltam foglalva magammal, hogy ez csak a következő alkalommal tudatosult bennem. Csak mozogtam benne, nem hallottam, nem éreztem már felőle semmit sem. De nem is akart már ő sem kommunikálni velem. Hagyta, hogy magamévá tegyem. Mint később elmondta, élvezte, hogy végre felszabadultam és nem fogtam vissza magamat. Nem vacakoltunk azzal, hogy helyzetet változtassunk. Nem törődtünk semmivel, csak a nyers szexszel. Én mozogtam benne, ő pedig velem mozgott. Ha épp pihent egy kicsit, akkor széttárta lábait, hogy mélyebbre hatolhassak benne. Végül derekamra kulcsolta lábait. Néhány lökés után éreztem, hogy a testén apró remegés fut át újra és újra. Begyorsítottam. Egyre gyakrabban remegett meg alattam. Szorosan átölelt. Nyögései hangosabbá váltak. Tudtam, hogy most nem szabad abbahagynom. Aztán éreztem, ahogy hüvelye össze-összehúzódik hímtagom körül. Edit ajkát beharapva, halkan nyüszítve hátamba mélyesztette körmeit. Kapaszkodott belém és élvezett. Nem sok választott el tőle, hogy én is a csúcsra jussak, de nem akartam benne elmenni. Nem tudtam, eshet-e teherbe egy embertől, de nem akartam kockáztatni. Bár izgatott a dolog, de nem tudtam akkor még szinte semmit sem. Sem róla, sem a fajáról.
Miután Edit élvezethullámai elcsendesültek, lassan mozogtam benne tovább. Figyeltem az arcát. Szemei csukva voltak, vonásai még lágyabbá váltak a kielégüléstől. Aztán rámnézett és eltolt magától. Kicsúsztam belőle. Hanyatt döntött. Végigsimított hasamon. Megkerülte ujjaival kétszer köldökömet és ráhajolt saját nedvétől csillogó, továbbra is keményen ágaskodó hímtagomra. Mélyen a torkára engedte. Aztán gyors tempót diktált. Fejem alá gyűrtem a takaróból amennyit csak tudtam, hogy lássam, ahogy eltünteti szájában férfiasságomat, majd újra kiengedi belőle. És ezt újra és újra csinálta fáradhatatlanul. Kezeivel erőteljesen simogatta közben combjaimat. Néha lassított vagy erősen megszívta makkomat. Nem volt kiszámítható egyszer sem a váltás. Nem is telt bele sok idő és egyre közelebb és közelebb kerültem ahhoz, hogy elélvezzek.
– Mindjárt! – nyögtem ki zihálásom közepette.
Edit csak kinyitotta a száját és hagyta, hogy nyelvén feküdjön férfiasságom, amikor az megrándult és spermám kilövellt. Megtöltötte száját fehér magom. Ő pedig összezárta ajkait, tekintetét enyémbe fúrta és egyetlen nyeléssel eltüntette mind. Fölém hajolt. Lassan, érzékien végignyalt ajkain, majd enyémen is. Megcsókoltam. Éreztem az ízemet szájában. De ez cseppet sem zavart. Utána már csak arra emlékszem, hogy szó nélkül, gondolatok nélkül bebújtunk a takaró alá és egymást ölelve feküdtünk, amikor engem elnyomott az álom.
[Történetek]

Már hónapok óta ismerték egymást. Szomszédok voltak a kollégiumban. Eleinte nem nagyon foglalkoztak a másikkal, ám egy hétvégén a lány bekopogott hozzá.
– Szia! Tudnál segíteni? Azt hiszem, szorul a zár. Nem tudom kinyitni az ajtót.
– Persze, menjünk – felelte. A szavak nehezen jöttek a szájára. A lány rövidnadrágot és egy topot viselt mindössze, alatta semmit, így határozottan kivehető volt keményedő mellbimbója. Nedves haja vízesésként omlott vállára, szabálytalan hullámokban, ragyogó barnán. – Tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte, miközben próbálta kinyitni az ajtót.
– Nem, csak reméltem. Már vagy 10 perce szenvedtem vele, de semmire sem jutottam.
– Tényleg rendesen beszorult. Majd szólj a gondnoknak, hogy meg kell csinálni, ez így nem maradhat – mondta, majd egy utolsó nagy erőfeszítéssel végre sikerült elfordítania a kulcsot.
– Köszönöm! – mosolygott rá a lány.
– Szívesen, de azért remélem, máskor nem kell segítenem, mert megjavítják hamar.
– Én is. Szia! – mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
– Szia!
Pár héttel később kopogtattak a lány ajtaján.
– Gyere! – kiáltották egyszerre szobatársával.
– Sziasztok! Lilla, tudnál egy kicsit segíteni ebben az anyagban? – kérdezte és kezében egy vastag jegyzetet tartott. – Ti is ilyesmit tanultatok ebben a félévben, igaz?
– Igen, de még nem kezdtem el tanulni és ezt a részt én se értem igazán. – felelte Lilla.
– Mutassátok csak! – vágott közbe a lány. – Jaj, hát ebbe semmi nehézség nincs! Igaz már két éve tanultam, de ha adtok pár percet, átfutom és utána el is mondom nektek.
– Az jó lenne! – felelte a fiú.
Egy órával később befejezték a tananyag átnézését, de miután rájöttek, mindketten mélyebben érdeklődnek ez iránt a téma iránt, hosszú beszélgetésbe kezdtek. Miután elment a fiú, Lilla így szólt:
– Ti aztán jól egymásra találtatok! – nevetett.
– Csak azonos az érdeklődési körünk. Amúgy is, ő elsős. Fiatalabbakkal nem kezdek.
– Jól van, jól van. Meg se szólaltam.
Ezek után, ha összefutottak a közös konyhában vagy épp az ajtajuk előtt, mindig hosszú beszélgetésbe bonyolódtak, mely mindig ugyanoda lyukadt ki.
Másfél hónappal később a fiú elhívta a két lányt a születésnapi bulijába.
– Hányadik is? Ha elsős vagy akkor 19-nek kell lennie – mondta a lány.
– Tévedsz. Most lettem 22. Két éves szakmai képzésen vettem részt, mielőtt ide jöttem.
– Jaj értem.
– Csocsózunk?
– Húú, már évek óta nem játszottam. De rendben.
– Peti, Lilla jöttök ti is?
– Naná! Fiúk lányok ellen? – nevetett Lilla.
– Simán!
A kezdeti nehézségek után, hamar összerázódtak és a második kört már meg is nyerték a lányok. Közben sokszor egymásra mosolyogtak, jókat nevettek a másik bénázásán, és együtt örültek a megszerzett góloknak. Pár óra múlva az ajtajuk előtt találták magukat.
– Jó éjt! – búcsúzott Lilla és bement a szobába.
– Szép álmokat és boldog szülinapot még egyszer! – mondta a lány és búcsúzóul megpuszilta a fiú arcát.
– Szia!
Egy tavaszi éjszakán mindketten a konyhában találták magukat.
– Hát te? Hajnali kettőkor mosogatsz? – nevetett a lány.
– Igen, most szántam rá magam. Meg még teát akarok főzni. És te? Mit olvasol?
– Ja, csak tegnap elkezdtem ezt a könyvet és annyira izgalmas, hogy el akarom olvasni minél hamarabb.
– Akkor baromi gyorsan olvashatsz – nézett a fiú a kb. 7 cm vastag könyvre, melynek a lány már több, mint a felénél járt.
– Ha valami leköt, akkor mindig így van.
Egy ideig csak ültek egymás mellett némán, várták, hogy felforrjon a víz. Közben zavartan néha egymásra néztek, mosolyogtak, végül a lány elnevette magát.
– Na mi az? – kérdezte a fiú.
– Semmi. Tényleg. Folytatom inkább az olvasást. – miközben ezt mondta felforrt a víz is.
– Nos, rendben. Akkor további jó olvasást.
– Köszi! Szia!
– Szia!
A következő hétvégén mindketten bent maradtak. Péntek délután kopogtattak a fiú ajtaján.
– Helló! Lenne kedved eljönni, kajálni?
– Hová gondoltad?
– Csak ide a sarki kínaiba. Megkívántam egy kis kínait – mondta, mire a fiú nevetni kezdett. Kínai kaját. Ne nevess – mondta mosolyogva.
– Pedig ha kis kínait ennél, abban lehet, hogy csatlakoznék is. De hátha van náluk az is, elkísérlek.
Az utat végigbeszélgették és megállapították, hogy mindkettejüknek rengeteget kellene tanulnia hétvégén, de egyiküknek sincs semmi kedve hozzá. Vacsora után a fiúnál ittak még egy kis bort, majd a lány elbúcsúzott.
– Jó tanulást! – mondta búcsúzóul.
– Ó ma már nem tanulok. Elvileg egyik haverommal játszani fogunk.
– Ja, értem. Akkor meg jó játékot! Szia!
– Szia!
Órákkal később kopogtattak a lány ajtaján.
– Gyere!
– Szia! Maradt még egy kis bor, gondoltam hozok át.
– Ó, köszi! Hogy-hogy nem játszol?
– Elhalasztottuk. A haverom ma nem ért rá.
– Értem. – mondta a lány. Pár másodpercre csend telepedett rájuk.
– Nézünk valami filmet? – vetette fel a fiú.
– Végül is, miért ne? Ezek közül választhatsz.
– Ez jó lesz? – mutatott ez egérrel az egyik film címére.
– Miért ne? Johnny Depp két órán keresztül, hmm – mosolygott a lány.
Egymás mellé feküdtek az összetolt ágyakon – a lány örült, hogy szobatársával így rendezték át a szobájukat. A fiúval szinte teljesen egymás mellett voltak, mégsem ért össze egyetlen porcikájuk sem. A filmet majdnem végig kommentálták, bár többször megesett, hogy csak egymásra néztek, vagy éppen mosolyogtak. A lány érezte, hogy valami megmozdul benne. Élvezte ezt a játékot, hogy olyan közel voltak, mégsem történt semmi. Mikor vége lett a filmnek – hiába volt már hajnali fél három – úgy döntöttek, megnéznek még egyet. A lány úgy egy óra múlva érezte, hogy menthetetlenül álmosodik.
Egyszer csak felébredt. A szobában sötét volt. Betakarták. A fiú ott feküdt mellette, nyitott szemekkel, mosolyogva figyelte őt.
– Azt nézted, ahogy alszom? – kérdezte.
– Igen – mondta halkan a fiú.
– Inkább aludj te is – mosolygott a lány. A takarót elfelezték, majd fordult egyet, és tovább aludt.
Egymás mocorgására többször is felébredtek. Ilyenkor egymásra mosolyogtak, vagy csak nézték a másikat, majd újra álomba merültek. Mikor kint már világos volt, a lány érezte, hogy ki kell mennie. Az ajtóhoz lépett, de az zárva volt. Meglepődött, mert tudta, hogy nem ő zárta be éjszakára. A fiú volt? Tehát maradni akart. Ez mosolygásra késztette.
Mikor visszabújt mellé, maga is meglepődött, milyen jó érzés, hogy aki mellette fekszik – még ha nem is történik semmi sem közöttük. Végül kora délután ébredtek mindketten. A fiú miután magához tért, visszament a szobájába, azt mondta, tanulnia kell. A lány is tudta, hogy most már nem halogathatja tovább.
Késő este, mikor zuhanyozni ment, összefutott megint a fiúval. Az éppen egy adag szennyest rakott be a mosásba.
– Ilyenkor mosni? Te aztán értesz a megfelelő időpontok kiválasztásához – mondta, miközben tovább haladt a zuhanyzók felé.
– Most szabad a gép, ez van. – szólt utána.
Zuhanyzás után készült lefeküdni, de valami belül arra késztette, hogy átmenjen a fiúhoz.
– Nem nézünk egy filmet, amíg lejár a mosásod?
– De! Már épp kezdtem magam halálra unni – nevetett.
Két órával később, mikor véget ért a film, csak feküdtek az ágyon.
– Szerintem már biztos lejárt a mosásod – mondta a lány hosszú hallgatás után.
– Igen, valószínű – felelte a fiú, de nem mozdult.
– És? Otthagyod éjjelre?
– Nem. Megyek, kiszedem – lány némi csalódottságot érzett a hangjában.
Kiment ő maga is, mivel még egy fogmosás esedékes volt. Amikor visszament a szobájába, érezte, hogy jócskán elhasználódott a levegő, így kinyitotta az ablakát, és nyitva hagyta az ajtót, remélve, hogy a fiú is nemsoká jön vissza a mosógéptől. Így is volt.
– Nos, akkor jó éjszakát! – mondta, kezében egy nagy halom vizes ruhával.
– Neked is! – felelte a lány, majd mikor a fiú behúzta volna az ajtót, hozzátette. – Még ne zárd, be, épp szellőztetek.
– Ja jó. Szia!
– Szia!
Pár percig még így hagyott mindent, aztán bezárta az ajtót és az ablakot, majd lefeküdt. Hallotta a falon keresztül, ahogy a fiú teregetés közben kirázza a ruháit. Nem jött álom a szemére. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy zárul a szomszéd ajtó. Pár lépés és kopogtak az ajtaján. Kinyitotta. A fiú állt előtte, már pizsamában volt. Nem szólt semmit, csak megcsókolta a lányt. Az behúzta őt a szobába, majd becsukta az ajtót. A fiú már az ágyon ült. Szemből az ölébe ült és miközben csókolóztak, végigdőltek az ágyon. Hosszú percekkel később a fiú kerekedett felül és csókjaival a lány nyakát ostromolta, közben lehúzta róla a topját, majd lejjebb indult. Ahogy a melleit elhagyta, két kezével a rövidnadrágjától is megszabadította, majd feltárult előtte a lány gyönyörű, meztelen teste. Mellei feszesek voltak, hasa lapos, combja izmos, szeméremdombja pedig teljesen csupasz. Finom, édeskés illatot érzett. A lány lábai közé vetette magát, és az illatból íz lett.
Élvezettel hallgatta, nyelvének játéka milyen hangokat csalogat elő belőle. Kívánta őt, de úgy döntött, kényezteti még egy darabig. Ujjaival finoman izgatni kezdte, majd előbb egy, aztán két ujjával beléhatolt. Pár másodperc múlva érezte, hogy a lány teste megfeszül és hallotta, amint ajkai közül feltör mélyről egy sóhaj, aztán visszarogyott az ágyra. Egy kéz nyúlt a fiú után és felfelé húzta. A lány hosszú, gyengéd csókot nyomott a szájára, majd kezével a fiú pólója alatt indult felfedező útra. Szép lassan megszabadította pólójától, majd végigcsókolta mellkasát.
Amikor már a nadrágja szegélyénél járt, a fiú saját kezével tolta le magáról az útban lévő ruhadarabot. A lány először csak kezébe vette az előtte meredő farkat és lassan, de határozottan fel-le mozgatta. Aztán kidugta nyelvét, és a hegyével körkörös mozdulatokkal izgatni kezdte, majd egyre mélyebbre engedte szájába. A fiú mélyeket nyögött, majd tövig merült a lány szájában. Nem bírta tovább és nem is akarta visszafogni magát. Felhúzta a lányt magához, aki érezte, hogy egyikük sem akar tovább várni. Ráült a fiúra és élvezte, ahogy az teljesen kitöltötte. Fel-le kezdett mozogni hol lassan, hogy gyorsabban, miközben folyamatosan csókolóztak, egymás nyakát harapdálták, szívták. A fiú – egy erősebb szívására reagálva – végighúzta körmeit a lány puha hátán, mire ő felemelte fejét, és egy hangos nyögéssel elélvezett. Átölelte, és egy gyors mozdulattal a hátára fordította a még mindig ziháló lányt. Megcsókolta, majd újra mozogni kezdett benne. Egyre gyorsabban mozgott, és érezte, hamarosan neki is itt a vég. A lány lábaival húzta még közelebb magához, és játszani kezdett a mellbimbóival. A fiú teljesen kész volt. Egy erőteljes lökéssel beleélvezett a lányba, majd hosszan megcsókolta. Egymás karjaiban aludtak el.

A szülinapi bulid pazarra sikerült. Nem az éveidet, hanem az életet ünnepeltétek. Ittál. Táncoltál. Nevettél. Vidám, keserédes, nosztalgikus, harsány, emlékfoszlányok lengtek körül titeket a történetek ölelésében, melyeket egy-egy korty ital, egy-egy baráti ölelés, pár slukk cigaretta társaságában húztatok magatok köré. Nem az elmúlásukat, hanem az élet örömteliségének bizonyítékait ünnepeltétek.
Csak néha szomorodtál el, mikor a szaftosabb sztoriknál eszedbe jutott az a másik…
Nem ismerted, de ismerted. Sosem láttad, de már rengetegszer elképzelted…
A buli egyre lassuló szusszanásokkal lehelte ki lelkét. Csak kamaszos félmosoly maradt a távozó arcokon. 4-en maradtatok. Ifjonti energiák tomboltak bennetek. Nem akartátok elengedni a pillanatot, ami ma éjszaka kegyesen érintett meg mindenkit. Mint a gyerekek ültetek nevetve a padlón, miközben az üres pezsgősüveg már sokadszorra pördült körbe. Levett ruhadarabok, csibészes kacagások, incselkedő pillantások, halvány rúzsnyomok a legfurább testrészeken is. Vidámsággal próbáltad leplezni egyre fokozódó szexuális vágyadat. Fejedben egyre gyakrabban villant fel annak a másiknak a képe. Az ismeretlen idegen.
– Baszás
– Nyalakodás
– Egy hálószoba
– Egy kád
– Egy felcsatolható műfasz
A leglehetetlenebb pillanatokban villantott elméd vakuja képeket kettőtök fantáziájának szinte már túlérett gyümölcseiből. Elmélázó tekinteted mögött futottak a sorok. A levelek sorai, melyekről annyit már annyit álmodoztál.
Puha selyem érintését érezted homlokodon. Egy pillanatra összerezzentél és visszatértél a valóságba. Egy barátnőd állt mögötted fekete kendővel a kezében.
– Új játék! Bekötjük a szemünket és szétszéledünk a lakásban! Akik egymásra akadnak, azok megcsókolják a másikat, majd tovább mennek!
Gondolatban fájdalmasan szisszentél fel. Ha tudnák, hogy erről a játékról neked egészen más gondolatok jutnak az eszedbe! Nevetve botorkáltatok a lakásban vakon, aztán lassan mindenki elcsendesült. Csak a falak bútorok tapintása, az apró zajok lokalizálása lett a világ tűhegye. Lassan mozogtál, magad sem tudtad, mit szeretnél jobban: elkerülni a többieket, vagy megtalálni. Megtalálni viccesebb lett volna, az ismeretlen csókja azonban már fájdalmasan izgató. Inkább egy sarokba húzódtál az egyik fotel mögé és csak vártál. Gondolataid újra a fantáziák ködébe úsztak.
– Fasz
– Punci
– Milyen kívánatos a feneked
– Ülj rá a számra
– Még
A csend, a levegő mozdulatlansága rántott vissza a valóságba. Az alkohol kellemes bódulattal tompította érzékeid. Vajon mennyi ideje guggolsz ott a sarokban? Felálltál és lassan, tapogatózva elindultál az ajtó felé. A háló felől érkező zaj megállított. Bizonytalanul fordultál hátra és apró esetlen lépésekkel indultál feltérképezni a zaj forrását. Fél úton lehettél, valahol a szoba közepén…
– Csaltál! –nem volt hangos a hang, de mintha pisztolyt sütöttek volna el melletted. Összerezzentél. Túl közel volt a hang és túl idegen. És mégis olyan ismerős. – A sarokban való gubbasztás nem hiszem, hogy segítené a játék dinamikáját.
Szíved hevesen vert, de már nem az előző riadalomtól. Ismered azt a hangot. Szinte hallottad, hogy mosolyog. Mint sokszor szokta, mikor telefonon beszéltek. A kendő felé mozdult a kezed. Gyengéd, de határozott mozdulat állított meg.
– Ezért már tényleg kizárnának a játékból. Hagyd!
Kezedet lassan húzta maga felé. Tenyered mellkasának feszült. Érezted inge alatt feszülő izmait, a vékony anyagon átszűrődő teste melegét. Kezed végigsimított testének vonalán. Hasának izmos redőin, míg kezed nadrágja övére téved.
Remeg a kezed az igalomtól. Arcodon érzed a leheletét. Orrából kiáradó meleg fuvallat megcsiklandozza a nyakad. Nyelvének nedves érintését érzed nyakad és vállad puha hajlatában. Önkéntelenül csúsztatod kezed fenekére és markodba zárod izmos dombjait. Közelebb húzod, és nyelveddel fülét keresed. Közben érzed, hogy vezet. Lábad apró, de határozott csusszanásokkal halad hátra a szőnyegen. Hagyod, hogy vezessen, míg hátad a szoba falának nem ütközik. Érzed tenyere simítását fenekeden, combod hátulján siklik térded hajlata felé. Megemeli lábad, és te átöleled a derekát. Ruhád felcsúszik, és nedvesedő puncid nekinyomódik nadrágja elején dudorodó férfiasságának. Halkan nyögsz. Arcod felforrósodik. A száját akarod. Érezni akarod az ajkát. A nyálát. Szájának ízét. Arca borostáit. Vakon nyújtod nyakad előre, ajkad nedvesen nyílik szét. Érzed a leheletét, de száját játékosan húzza el mindig előled. Szinte már bosszant! Két oldalról fogod közre arcát és szorítod száját a tiédre. Nyelvetek vadul csap a másik szájába. Nyálasan nyaljátok egymás nyelvét, harapjátok egymás ajkait. Fogatok néha összekoccan a szenvedélytől. Érzed kezének már közel sem olyan nyugodt tapogató, simító, markoló mozdulatait. Tested minden szegletét bejárja, s ahol elvonul, mint egy jeges fuvallat, ruha nem, csak lúdbőr marad. Meztelenséged és érintéseinek hevessége vad korbácsütéseket mér libidódra. Lenyúlsz, és nadrágon keresztül markolod meg férfiasságát. Nagy. Duzzadt. Erélyes bizonyítéka tested, lelked utáni vágyakozásának. Szépséged, szexualitásod, tükörképe. Egy vérrel teli mohó ösztönlény. Barlangot kereső kígyó.
Látni akarod. Őt. Látni, nem csak érinteni. Több bizonyíték kell, hogy tényleg ő az, nem csak a vágyaid és az elfogyasztott alkohol játszanak veled kegyetlen játékot. Kezed úja a kendő felé mozdul, de ő durván ragadja meg csuklód és karod a hátad mögé feszíti.
-Nem!
Hangja parancsoló. Férfias. Fájdalmasan izgató a belőle áradó szexualitás. Megadod magad. Átadod neki az irányítást. Akarod, hogy irányítson. És ő meg is teszi. Csuklódnál fogva kezd húzni, vezetni és te vakon botorkálsz utána. Ajtó nyikordulását hallod és az illatokból tudod, hol vagytok. A hálószoba atmoszférája körülölel. Erős rántással perdít el magától és lábad az ágy szélébe ütközik. Kibillensz egyensúlyodból és ernyedten terülsz el az ágyon.
Csend. Csak saját ziháló légzésed hallatszik. Félelem fog el. Az érintésére vágy. Bizonyíték kell, hogy még itt van, hogy nem ment el. De ő nem ér hozzád, talán már nem is akar. Talán nem is ő volt, talán… Annyi talán. Kínzóan fájdalmas a sötétség, ami körülvesz. Izmaidban lüktető feszültség szinte megőrjít. Elkeseredetten markolsz bele a lepedőbe, fejedet vakon tekergeted hangok, neszek után kutatva. Tenyered végigsimít melleden. Csitítani kell ágaskodó bimbóidat, amik szomjazzák az érintést. Az érintését.
– Simogasd magad! – a hang oldalról jön. Odakapod a fejed, és kezeddel hívó mozdulatot teszel. – Simogasd magad, mintha én tenném.
Halkan esdeklőn nyögsz fel és kezed elindul testeden lefelé. Terpeszben térdelsz a puha ágyon. Puncid nedveit érzed fenekeden, combodon. Tenyered bőröd elektromos rezgéseit simítja lejjebb. Egyre csak lejjebb. Egyik kezed elől, másik hátul indul meg. Feneked domborulatához érve erősen markolsz bele, mert tudod, hogy ő is ezt tenné. Hátat fordítasz a hang forrásának és arcod lepedőbe fúrva dőlsz előre. Ujjaid megnedvesíted. Hátranyúlsz és széthúzod farpofáid. Tudod, hogy nézi. És elképzeled, ahogy a látványtól beindulva kezd el játszani magán. És tényleg. Hallod övének csattanását, a zipzár surranását. Nedves ujjaiddal alulról és felülről érsz magadhoz. Feneked pulzál az izgalomtól, pinád már olyan nedves, mintha már kúrnátok. Csiklód érintése, szinte már fáj, olyan érzékeny. Hangosat sóhajtasz. Ujjaid lassan kezdenek el körözni a nedves kemény kis kitüremkedésen. Másik kezed ujjával lassan kezdesz el felnyúlni fenekedbe. Beleborzongsz a gyönyörbe. Ujjaid egyre gyorsabban, ütemesebben mozognak. A testedben futó idegpályák megtelnek a gyönyör elektromosságával. Tested vadul hánykolódik kezeid démoni játékától. És, ahogy egy szikra gyújtja be a kiszáradt szénaboglyát, úgy önti el testedet a kéj. Hátad megfeszül, kezeddel görcsösen gyűröd a lepedőt. Száddal az ágy redőibe harapsz. Feneked és vaginád fájóan lüktet. Fejedben tompa zsibongás honol. Zihálás-csend-zihálás-csend-zihálás-csend.
Puha érintést érzel fenekeden. Meddig lehettél öntudatlan? Nem számít. Itt van. Nem ment el. Nem csak képzelet volt. Újra érzed. Két tenyere fenekeden pihen. Feneked párnáit húzza szét. Borostás arca üleped párnái közé furakszik és éhesen lefetyel bele fenekedbe. Ánuszod lüktetve ernyed és rándul újra össze. Kezeddel hátranyúlsz és fejét finoman, de határozottan húzod rá magadra. Érezni akarod. Sokáig. Ha látni nem láthatod, legalább testének domborulatai nyomjanak pecsétet testedre, emléke így égjen bele tudatodba.
Kezével puncidhoz ér. Lassan kezd el körözni csiklódon. Nedves szeméremajkaid ujjai közé csípteti és úgy mozgatja kezét fel-le, aprókat „szúrva” csiklódba, minden mozdulat végén. Szája eltávolodik fenekedtől és érzed, ahogy nyála lefolyik pinádhoz. Kezével is abbahagyja az izgatást. Éhesen nyomod hátra feneked és halkan, torz hangon nyögsz:
– Ahh. Ne kínozz! Gyere már!
Érzed, ahogy az ágy megsüllyed. Nedves, kemény érintés szánt végig combod hátulján. Makkja váladéktól nedvesen rajzol csillogó vonalakat lábadra, míg végre puncidhoz ér. Csiklódat, szeméremajkaid simogatná, de te már nem tudsz várni. Megtámaszkodsz az ágyon, és vadul tolod bele magad farkába. Pont olyan, amilyennek elképzelted. Nagy, duzzadt, lüktető. És végre elkezdi. Lassan indul, de érzed, hogy csak lüktető vágyait próbálja megzabolázni. Sikertelenül. Vadsága elmossa tudatosságát. Lökései durvák, fájdalmasak. Fájdalmasak és pont ettől gyönyörteleik. Minden lökés és az általuk okozott hol enyhe, hol erősebb fájdalom a te gyönyörteliséged bizonyítéka. Téged kíván. Te vagy szexualitásának lángnyelve.
Aztán hirtelen lassul, majd teljesen megáll. Esdőn nézel hátra vállad felett, de vakságod nem enged hozzá közel. Érzed farka lüktetését pinádban, ahogy kitölti zsibongó altested. Aztán egyszer csak puha érintést érzel arcodon. Összerezzensz. Hajadba erős férfikéz markol. Elölről. Ez nem Ő. Nem lehet Ő! Szíved még a szexualitás felfokozott állapotához képest is zaklatottabban kezd verni. Egy fasz van az arcodnál? Az a kurva kendő! Ki lehet az? Mi folyik itt?
– Szopd le! – hallod a hangját a hátad mögül. – Szopd le, vagy vége a játéknak!
Az arcodhoz érő puha felület lassan húzódik szád felé. A vastag, duzzadt makk a levegőt kapkodó száraz ajkaidhoz ér. Megnedvesíted a szád, közben aprót nyalva az ismeretlen idegen enyhén sós férfiasságába. Magadba szippantod állatias illatát. Kezeddel előrenyúlsz, és kitapintod az egészet. Nagy farka van. Kb. akkora, mint Neki. Csak más az alakja, más az íve, biztos az íze is. Bekapod és nyalni, szopni kezded. Ijedtséged és zavarod által feltódult kérdéseidet és bizonytalanságod lassan kezdi elmosni a puncidban beinduló méretes fasz. Mintha minden lökés és ajakad minden mohó szippantása egyre kijjebb és kijjebb szorítaná a tudatosságot fejedből. Az ösztöneid és az őket tápláló kéj vihar után megáradó folyóként mossa el a kezdeti visszás érzéseket. Helyükön csak a nyers szexualitás, csak a vad ösztönök maradnak. A hátad mögül érkező vad lökések tolnak a másik duzzadt farkára, aki erősen markol hajadba és vállad felett átnyúlva, a vágy barázdáit vési hátadba körmeivel. Már nem várod az orgazmust. Már te magad vagy az. Az aktus már egy egybemosódó gyönyör. Nem érzékeled az időt, sőt már nagyon a helyzeteket sem. Csókok. Érintések. Hörgések sikolyok. Nedvek.
Pozitúrák. Fenekedben és vaginádban egyszerre járó méretes szerszámok, hol így, hol úgy. Állva, ülve. Falnak lökve, kemény földön feküdve. Hideg csempén térdelve. Két faszt szopva. Összespriccelve. Tele spriccelve. Élvezve-élvezve-élvezve. Vakon. A sötétség bűvös közegében, melyet alakokkal tölt meg a képzelet, az érintés a nyers szexualitás.
Másnap mikor felébredtél. Egészen kába voltál. A hajnali történéseket testedben sajgó fájdalmak, bizsergések formájában őrizted. S már kendő nélkül, mégis csukott szemmel botorkáltál a lakásban. Talán a sötétség képes újra megidézni Őt. Vajon tényleg Ő volt az?