Hozzám bujt, és egy csókot lehelt az ajkaimra! Jólesett. Meglepetésemből még fel sem ocsúdtam, forró keze máris a szoknyám alá siklott, s lágyan a pinámba markolt. Felsóhajtottam. Aztán mindezt viszonoztam. Klára mellei csábosan feszesek voltak, éreztem milyen jó kemények, miközben ő az én didkóimat puszilgatta.
Mire Attila visszatért, két teljesen meztelen jó testű nőt láthatott izgalmas tevékenységbe melegedve a szőnyegen. A történet folytatása itt, további történetek itt
Történetek
Munka és szex
Izgattam őket a számmal, nyelvemmel és a kezeimmel. Ők is verték a farkukat ha nem fértem hozzájuk, szinte egyszerre kaptam az 5 forró spriccet az arcomra, elborított a sperma, alig kaptam levegőt. Összeszorított izmaimmal fejni kezdtem a puncimban mozgó dákót, és az én orgazmusommal egy időben sült el bennem. A fenekemben mozgó farok mozgása felgyorsult, hirtelen ki szállt belőllem és néhány gyors mozdulattal a hátamra verte az anyagot.
Lefogták a kezeimet és széttárt lábaimat, az asztalon álló kb. 7 cm átmérőjű 19 cm hosszú rúd gyertyát csusztatak puncimba. Közben egy nyelv a csiklómat maszírozta, és a kéz a gyertyát ütemesen huzogatta tologatta bennem, teljesen feltolta éreztem hogy már nem bírja tovább feldugni bennem a gyertyát, a csiklómon táncoló nyelv megtalálta azt a pontot amitől sárgás fényű robbanások vakították el a szememet, felsikoltottam a kéjtől megfeszítettem a testemet és hatalmasat élveztem. A teljes történet a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
Izgalmak vagy a biztonságos unalom 2
Nem írtam vissza neki, sőt észrevétlenül ki is kapcsoltam a telefonomat, hogy elejét vegyem a további írogatásnak esetleg telefonálásnak, mielőtt a barátom gyanút fogna. Át kell gondolnom most ezt az egészet. Ez már nem teljesen arról szól, amit még az elején elkezdtünk.
Megijedtem. Én még nem készültem fel a szakításra a jelenlegi barátommal. Majdnem öt év után felrúgni mindent csak úgy…
Az az igazság, hogy nekem ez így megfelelt. A jelenlegi helyzet, hogy Niko-nál a szexet élhetem ki, a barátommal meg együtt lakunk és…a kapcsolatunk már inkább barátivá szelídült, de mindig mindenben számíthatok rá. Azon gondolkodtam, vajon érdemes-e ezt a biztonságot feladnom egy éppen lángoló szenvedélyéért? Ami lehet, hogy nem is fog olyan sokáig tartani, hiszen nem tudhatom mi lesz ezután. Hogy ha most Niko-t választom, vajon meg tudok majd bízni benne? Vajon nem mérgezi meg a kapcsolatunkat az a tény, ahogy összejöttünk? Végülis megcsaltuk a párjainkat. Nem hiszem, hogy én figyelmen kívül tudnám ezt hagyni. Lehet egy kapcsolatot ezek után bizalomra épülve kialakítani, ha már eleve hazugságok árán kezdtük el?
Ő túl jó pasi, észreveszik a nők. Mindig. Láttam akkor is milyen szemekkel vizslatták, mikor moziba mentünk, utána meg beültünk vacsizni. Sokan egyáltalán nem fogták vissza magukat annak ellenére sem, hogy az én kezemet fogta. Megnyalták a szájukat, kihívóan végigmustrálták és ehhez hasonló dolgok. Még a felszolgáló lány az étteremben is feltűnően kedves volt hozzá. Bár Niko látszólag erről nem vett tudomást, de akkor is. Vajon kell ez így nekem?
Pár napig most megpróbáltam kiiktatni őt az életemből. Ha hívott nem vettem fel és nem válaszoltam az üzeneteire sem. Nem adta fel, elég kitartóan ostromolt ezekkel. Mindvégig abban reménykedtem, hogy személyesen azért csak nem fog felkeresni. Mégsem vagyunk függetlenek. Tudom, meg kellet volna beszélnem vele, de előbb át akartam gondolni egyedül, magamban, hogy mit is szeretnék a továbbiakban.
Este ismét összegyűlt a társaság a szokásos helyen. Gondolkodtam azon, hogy menjek-e, de aztán a fülembe jutott, ahogy Ami arról panaszkodik, hogy Niko már megint nem tud majd eljönni vele.
Már épp kezdtem fellélegezni, mikor megjelent. Amanda rögtön a nyakába ugrott, hogy mégis el tudott szabadulni, én azonban legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Azonnal a fejembe szállt a vér, de igyekeztem nyugodt maradni, legalább látszólag. Ölelés közben egy pillanatra rám nézett és ha szemmel ölni lehetne, minden bizonnyal nem élnék már… Dühöt, tanácstalanságot és csupa kérdést olvastam ki belőlük az alatt a pár másodperc alatt, amíg találkozott a tekintetünk.
Ott ült velem szemben, de én változatlanul nem mertem ránézni. Pedig végig magamon éreztem a kérdő tekintetét. Tudom, hogy előbb beszélnem kellett volna vele, nem pedig így látványosan eltávolodni, de még én sem tudom, mit akarok. Hogy mit mondhatnék neki.
Már kezdtem nagyon rosszul érezni magam és azon gondolkodtam, felállok és hazamegyek, mikor taktikát váltott. Látványosan a barátnőjével kezdett foglalkozni.
Magam sem értettem, de iszonyatosan rosszul esett, ahogy azt láttam, hogy Amit csókolgatja, ölelgeti a szokásosnál is többet. Úgy, ahogy engem szokott… ugyanolyan gyengéd volt vele, mint velem szokott lenni. És amikor azt láttam, hogy nyelves csókot váltanak…akkor úgy éreztem, mintha kettéhasadna a szívem. Görcsös érzés nyilallt a gyomromba.
A féltékenység érzését utálom a legjobban. Gyűlölöm, mikor felbukkan a lelkemben, tovább mérgezve az életem. Persze megpróbáltam minél jobban palástolni. Sem a barátom nem veheti észre, sem pedig ő. Na ez is amellett szól, hogy nem ő a nekem való ember. Az a fajta nő vagyok, aki nem szereti, ha eluralkodnak rajta az érzelmek. Igen, nő létemre mégis ilyen vagyok. Ha féltékenységet vagy egyéb erős érzelmeket kezdek táplálni valaki iránt, inkább félre vonulok. Rám ugyanis nem építő jelleggel hatnak ezek, hanem pont ellenkezőleg. Ezért nem is választok feltűnően jó pasit magam mellé páromnak. Mert a féltékenység jobban megbénít, mint bármi más érzelem. Azt pedig sajnos ilyen esetben szoktam érezni.
Döntöttem. Úgy döntöttem, lezárom. Ez már nem teljesen arról szól, hogy csak szeretők vagyunk és jól érezzük magunkat az ágyban. Ezt most kell abbahagyni, mielőtt még durvább lesz a helyzet. Az sms-ből ítélve ő is többet érez, az én féltékenységemből ítélve pedig teljesen egyértelmű én is.
Elővettem a telefonomat, hogy írja neki. Ahogy a kezembe vettem, láttam, hogy egy üzenet jött még az éjjel.
`Hajlandó vagy velem szóba állni és megmagyarázni, mi ez az egész? Azt hiszem, ennyit megérdemelnék.`
Visszaírtam neki, hogy ne haragudjon rám és hogy találkozzunk.
Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá.
Szótlanul nyitott ajtót én ugyanilyen szótlanul lépdeltem be. Eleinte ott volt az a kínos csend köztünk, amit valahogy egyikünk sem tudott az első kínzónak tűnő pár percben feloldani. Végül én szólaltam meg.
`Nézd…nem is tudom, hogy kezdjem…Az lenne a legjobb, ha befejeznénk ezt az egészet…`- csaptam egyből a közepébe, majd kissé félve ránéztem.
`És ezt pont most mondod, mikor kezdett komolyabbra fordulni a dolog? Nem gondolod, hogy előbb kellett volna ezen agyalni? Mikor még egyikünk sem érzett a vágyon kívül mást?`- tette karba a kezét.
`Pont ezért kell most véget vetni ennek! Már nem arról szól, ami miatt elkezdtük. És ami a legfontosabb: mindketten foglaltak vagyunk.`
`És úgy gondolod, hogy a mi kapcsolatunknak kell véget vetni a régebbi helyett? Nem látod, hogy mi sokkal jobban összeillünk?`
`De egy baráti társaságba járunk, sok embernek okoznánk ezzel fájdalmat vagy kellemetlenséget.`
`Van ilyen, hogy az ember később jön rá, ki is az, akivel együtt kell lennie. Előfordul az ilyen, hogy egy közeli ember lesz az. Nem tehetünk róla, hogy előtte rosszul választottunk.`
`Ne, ez nem fog menni. Tényleg túl bonyolult lenne a többiekkel is megértetni, elfogadtatni ezt. Jobb lenne, ha befejeznénk. És amúgy is, múltkor úgy láttam, Amanda eléggé kielégíti a vágyaidat. Honnan tudjam biztosra, hogy utána esetleg nem veszed igénybe majd ismét?`- sötétült el a szemem egy pillanatra, ahogy megint bevillantak azok a csókolózós képek az agyamba, mikor ott ültünk a pubban.
`Azért csináltam, hogy egy kicsit neked is rossz legyen! Hogy te is átérezd, amit én! Vagyis reméltem, hogy átérzed.`
`De én ezt nem akarom! Ez a legutálatosabb érzés a világon és csak rosszat tesz nekem! Nem tudok tőle gondolkodni, tisztán látni és teljesen elhomályosítja az agyamat. A barátommal maradok, mert rá nem vagyok féltékeny…`- jelentettem ki elszántan.
`Mert nem szereted! Így akarod leélni az életed? És nem gondolod, hogy neki is joga van a szerelemhez? Amit más esetleg meg tudna adni neki?`- vont kérdőre indulatosan.
`De emberileg nagyon szeretem! És ő is engem! Tudom, hogy nem vágyik másra.`
`Nem fair, amit csinálsz. Csalódtam benned. Jobb lesz, ha nem beszélgetünk többet. Én nem ilyennek ismertelek meg.`- nyitotta ki az ajtót, ezzel is jelezve, hogy ő lezártnak tekinti ezt a beszélgetést. És a `kapcsolatot` is.
Már több napja semmi hír felőle. Mármint se egy sms, se egy telefon. És a szokásos összejöveteleken sem nagyon jelennek meg Amival egyetemben.
`Összeköltöznek.`- tudtam meg Max-től, mikor mi viszont megjelentünk kedvenc helyünkön. -`Amanda már félig átcuccolt Niko-hoz.` folytatta kicsit lehangoltan, miután már a sokadik sörén volt túl. Sőt, egy rövidet is betolt. Erre nekem is innom kellett legalább egy tequilát. Vagy inkább hármat. Az úgy jobb. Két összetört szív bánkódott most együtt. De természetesen nem mutattam és igyekeztem magamban is gondosan eltemetni ezt az egészet. Sikerülni fog.
Kínzó a hiánya, szabályosan fizikai tüneteket produkálok.
Na jó, elég volt a rinyálásból! Eldöntöttem, hogy ténylegesen is megpróbálok visszatérni a barátomhoz. Már sok ilyen témájú írást olvastam, hogy ha kicsit megerőlteted magad, akkor ez sikerülhet. Néhány írás arról szólt, hogy igenis, erőszakkal rá kell venned magad arra, hogy együtt legyetek, mert ami megfeneklett, csak így állhat vissza a normális kerékvágásba. Ha rendszeressé tesszük ismét a szexuális életet, a kettesben töltött időket, akkor újra igényelni fogja a tested a másik érintéseit. Kicsit meredeken hangzik, nem? Mi az, hogy `vegyünk erőszakot magunkon` meg `szokjunk vissza egymásra`?
Ezzel az egész elmélettel csak annyi baj volt, hogy én még jobban eltávolodtam a pasimtól.
Este szexi fehérneműbe csomagoltam magam, és úgy vártam haza a barátomat.
`Szia kicsim!`- jött be szokásosan, majd rám nézett és egyből kéjes mosoly ült ki az arcára. `Hmm…ez igen. Na gyere csak ide, te kis szexi!`- rántott magához.
Csókolgatni kezdett és durván simogatott. Tisztán érzékelhető volt, hogy a hiányom miatt követelőzőbbek a szokásosnál az érintései. Nem mondhatnám, hogy jólestek. Olyan volt, mintha kívülről szemlélném magam, mintha egy filmben lennék és csak tehetetlenül bámulnám az eseményeket. Mintha kicsúszna az irányítás a kezemből. Nem mondhatnám, hogy nagyon részt vettem az aktusban, inkább passzívan tűrtem. Igen, ez a legjobb szó rá.
Gyorsan lekapta rólam a fehérneműt és vadul markolászta, szívogatta a melleimet. Utána mindjárt rá is vetette magát a puncimra, ami nem mondhatnám, hogy nagyon nedves volt. Erőteljesen nyalt, én meg megpróbáltam kicsit irányítani a csípőmmel, hogy azért valamennyire jó legyen. Ezután felkúszott hozzám és már be is hatolt.
Szégyellem bevallani, de pár perc után megjátszottam egy orgazmust. Csakhogy legyen már vége. Jól sikerülhetett, mert ezután rögtön hangos sóhajtások közepette ő is elélvezett.
`Nagyon hiányoztál már… Ne éheztess ennyi ideig, jó?`- simított végig az arcomon, mikor már mellettem feküdt. -`De mindjárt újra kezdhetjük és akkor tovább fogom bírni.`- vette elő ismét a kéjes mosolyát. Nekem meg az jutott eszembe, hogy bármit csak ezt ne! Én még egyszer ezt nem akarom!
`Persze, majd máskor. Tudod, hogy holnap korán kell kelnem.`- hárítottam azonnal. Még ha nem is kellene, a látszat kedvéért esküszöm felkelnék most hajnalban.
Ahelyett, hogy rászoktam volna az érintéseire, még inkább el akartam kerülni őket.
Az együtt töltött éjszaka után kiábrándultan feküdtem oldalra fordulva és csak bámultam ki a fejemből. Egyáltalán nem elégültem ki, de ő mosolyogva szuszogott mellettem. Azon gondolkodtam, vajon én vagyok ennyire jó színész, hogy tényleg nem vesz észre semmit a bennem lezajló dolgokról? Mert ha igen, akkor most azonnal kérem a főszerepet a következő Hollywood-i sikerfilmben! De a szomorú valóság szerintem inkább az, hogy nem nagyon foglalkozik vele. Azért nem tűnik fel neki, mert nem is figyel rám annyira. Annyira meg végképp nem, ahogy Niko tette… Hogy minden egyes rezdülésemet érzékelte, figyelte és tudta is, hogy mi a jó nekem…Nem, nem szabad rá gondolnom. Ki kell vernem őt a fejemből, ha már a szakítás mellett döntöttem. Bár a barátomhoz való visszatérés most olyan távolinak és lehetetlennek tűnt, mintha egy tigrist akarnék házi cicává szelídíteni.
Buli Maxnál. Eldöntötte, hogy külföldön vállal munkát, ezért ezt egy házibulival ünnepeltük meg, amit ő szervezett. Persze mindenki sejti, hogy valószínűleg Amanda és Niko összeköltözése miatt menekül minél távolabbra, hiába is próbálja ennek az ellenkezőjét mutatni. Igazából nekem is megfordult a fejemben, hogy jól itt kéne hagyni mindent és mindenkit, tiszta lappal kezdeni egy idegen országban.
Épp erről faggattam Max-et némi pia társaságában, miközben fél szemmel mindig Niko felé pillantgattam.
Csak lestem, ahogy válogatás nélkül dönti magába az italokat, sőt még a füves cigibe is beleszív.
Eléggé elázott, már-már attól féltem, hogy eljár a szája, ugyanis elkezdett megjegyzéseket tenni. Nem sokan értették rajtam kívül, de láttam, hogy megüti a fülüket és komolyan attól tartottam, hogy színt vall. Ráadásul ez a mennyiségű alkohol egy erőszakosabb oldalát hozta ki, ami szintén nem nyerte el a tetszésemet.
Körbenéztem, hogy megnézzem, merre van a barátom. Szerencsére eléggé beszívott és szétcsúszott, ahhoz, hogy ezt el tudjam intézni… Komolyan már csak szánalmat éreztem iránta. Alig húszévesen, mikor megismerkedtünk ez még elment, bár akkor is utáltam, hogy drogozik. De most már pláne nem tudom tolerálni. Főleg, ahogy itt bódultan viháncol. Tényleg csak a szánalmat éreztem. És férfiként is igen sokat veszített a szememben.
Egy óvatlan pillanatban berángattam Niko-t a tágas fürdőszobába. Leültettem a WC tetejére és kulcsra zártam az ajtót. Igazából sejtettem, hogy halott ügy ilyen állapotában bármit is megbeszélni, de akkor ott csak az érdekelt, hogy ne lepleződjünk le.
`Miért csinálod ezt? Azt akarod, hogy lebukjunk?`- kértem számon idegesen. De ő csak fölényesen mosolygott.
`Félsz, mi? Nyilván nem akarod, hogy a tökéletes kapcsolatod befuccsoljon! De fölösleges aggódnod, az idióta pasidnak az se tűnne fel jelen állapotában, ha az orra előtt smárolnálak le!`
Durván beszélt és olyan szavakat használt, amik eddig nem voltak rá jellemzők, legalábbis józan állapotában. Látszott, hogy most kizárólag az a célja, hogy engem minél jobban megbántson. A lekezelő stílusa és a gúnyos hangneme pedig csak hab volt a tortán. Ideges lettem. Eléggé.
`Mi a faszért nem lehet ezt csak úgy lezárni? Ha? Igen, lefeküdtünk egy párszor, aztán megbeszéltük, hogy vége, kész! Nem kell ezt ennyire túldramatizálni! Mindkettőnknek ott a rendes párkapcsolata, azt kellene talán rendbe hozni!`- borultam ki.
Erre ő ismét lenézően figyelt egy kis ideig majd megszólalt.
`Sajnálom, hogy nem vagyok olyan gátlástalan, mint te. Én nem érzelmek nélkül dugtalak! De neked nyilván az életedben csak ezt az űrt kellett betöltetni valakivel, hogy stílusos legyek. Csak és kizárólag szexre használtál engem, semmi másra! És most elvárnád, hogy megköszönjem, hogy megtiszteltél a testeddel és csendesen mosolyogva arrébb álljak, mintha mi sem történt volna? Vagy mégis hogy gondoltad ezt?`
Csak néztem rá, ahogy dühvel fűtött szenvedéllyel beszélt és elemi erővel tört fel bennem a vágy. Mindaz, amit eddig visszafojtottam vele kapcsolatban most kijönni látszott. Nem tudtam tovább hazudni magamnak.
Az ölébe ültem és nagy hévvel csókolni kezdtem. Azonnal visszacsókolt, amin kicsit meglepődtem, mert azt hittem elutasító lesz. Egy mozdulattal lekaptam a pólóját, ő lecsúsztatta rólam a csőtopot. Türelmetlenül tapadt a melleimre, én meg csak arra tudtam gondolni, mennyire hiányzott a szenvedélyessége, az illata, az íze, az ajkai, az érintései…Mindene. Ahogy végigcsókolt a nyakamon, sóhajtozva túrtam a hajába és húztam szorosan magamhoz, hogy mélyen beszívhassam az illatát. Ekkor éreztem, hogy matatni kezd ott lent. Kicsit megemelt, lehúzta a sliccét, félrehúzta a bugyimat és már magamban is éreztem. Ilyenkor azért élvezem a szoknya előnyeit, jelentősen megkönnyíti a dolgokat. Mohón húzott magára, egyikünket sem érdekelte, hogy most nem használunk gumit. Az ő forró testére vágytam, tisztán akartam érezni a lüktetését.
`Nem volt elég? Még használni akarsz? Teljesen ki akarod zsigerelni a testem?`- lihegte, miközben mozogtunk. Még ilyen állapotában is hihetetlenül jó volt vele…
`Ne mond ezt, ez hazugság. Mindketten élvezzük…`- simítottam végig a mellkasán.
`De te nem érzel semmit közben. Te csak használsz, megdugatod magad velem.`
`De én imádom, ahogy megdugsz.`- sóhajtottam önkívületben a fülébe.
`Akkor miért nem velem vagy?` majd jobban magához húzott és érzékien a fülembe súgta- `Megígérem, hogy minden nap megduglak, ahányszor csak akarod!`- markolászta a combomat.
Ahogy lovagoltam rajta, egyre hangosabban sóhajtoztunk és nyögtünk. Nem fogta vissza magát, szerencsére én nem ittam annyit, hogy ezt még nagyjából kontrollálni tudjam, ha esetleg helyzet van.
`Hm? Így áll az alku? Mond, hogy igen…Kérlek…`- nyögte vágytól elhaló hangon.
`Jó…`- nyögtem én is elfojtott hangon. Csak hagytam magam sodortatni.
`Annyira hiányzol…minden szar, amióta nem vagy mellettem…`- megemelte az állam. `Szeretlek…én nem tudok nélküled létezni. Már nem… Muszáj, hogy velem legyél, érted? Muszáj…`- bújt hozzám és már aránytalanul erősen szorított. Sosem mondta ki a szeretlek szót a titkos viszonyunk alatt sem. Vajon csak a sok pia hozta elő belőle ezeket az erős érzelmeket? Vagy mindig is így érzett, csak én nem vettem észre?
Hangokat hallottam közeledni az ajtó felé.
`Sssh…halkabban, jönnek.`- rátettem a kezem a szájára, de nem hagytam abba a mozgást. Lassan csúszkáltam le-fel, miközben az arcát néztem. Hihetetlenül be voltam indulva, annyira jó volt őt magamban érezni és a helyzet, hogy lebukhatunk, pedig még inkább a magasba csapta az adrenalint. Elvettem a kezem és helyette a számat tapasztottam az övére. Ahogy hangosabbak lettek a hangok, úgy közeledtem én is a beteljesüléshez. Miközben érzékien játszott a nyelvével a számban, azalatt az izmaim is összehúzódtak és remegve, hang nélkül próbáltam elnyomni az orgazmus okozta felszabadult energiákat. Ezután éreztem magamban szétfolyni a forró anyagot, ahogy ő is hangosabban nyögdécselve elélvez, ezért újra a szájára tapasztottam a kezem. Csukott szemmel hátradőlt és lihegve próbált picit magához térni ismét.
`Aj, bazd meg, ki a faszom zárta be, mindjárt behugyozok!`- hallottam kissé artikulátlanul Max hangját, miközben durván rángatta a kilincset a kulcsra zárt ajtón.
`Én csak Niko-t keresem. Te vagy bent, kicsim?`- kiabált be Ami is hasonló állapotban. Szinte kővé dermedve ültem, de Niko mintha mi sem történne, fészkelődni kezdett alattam.
`Na mi legyen? Kiszóljak, hogy igen, én vagyok és épp a WC tetején ülök veled a farkamon? Hm?`- súgta kissé gúnyosan a számba. Csak pislogtam a szemeibe, ez annyira nem ő volt. Hanem az alkohol, meg az a hülye fű. Undorodva néztem rá, ki akartam szállni az öléből, ám ekkor már a léptek is távolodtak és ismét csak mi voltunk. Látva vagy inkább némiképp realizálva megrökönyödésemet, hangnemet váltott és visszahúzott az ölébe még szorosabban ölelve.
`Mond, hogy érzel valamit. Hogy nem csak szexre használsz.`- súgta érzékien.
`Ne beszélj velem így még egyszer! Én nem a kapcád vagyok!`- próbáltam józanul viselkedni. Eléggé feldühített.
`Tudom…hanem a szerelmem!` bújt hozzám kissé elesetten. Úgy látszik. berúgva elég hangulat ingadozó is tud lenni.
`Összeköltözöl Amival, úgyhogy ne mond ezt nekem!`- jutott eszembe és erre könnyek gyűltek a szemembe. Megpróbáltam picit eltolni magamtól. Tehetetlennek éreztem magam és eddig bírtam a színjátékot. Ezt meglátván gyengéden megfogta a fejem és közel hajolt hozzám.
`Egy szavadba kerül és nem teszem! Ha azt mondod, te is szeretsz és kész vagy velem összeköltözni, azonnal visszacsinálok mindent! Az érzéseimen semmi nem változtat, téged szeretlek.`
Annyira elvarázsoltak a szemei, az illata, a csókjai, a szavai, hogy tényleg azt éreztem, így kell tennem. Vele kell lennem, ő az én társam. Nem érdekelt senkinek a véleménye, csak az számít, hogy mi szeretjük egymást. A felmerülő problémákat pedig majd megoldjuk valahogy.
De először észrevétlenül ki kellene innen surranunk….
A szerelővel
Történetem egy verőfényes szombat délelőtt kezdődik. Egyedül voltam az új lakásomban, jóformán villany és minden elektromos berendezés nélkül, úgyhogy már nagyon vártam Jocót. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy kettesben leszünk, szóval nem is gondoltam erre. 9 órára volt megbeszélve, hogy jön. Azt terveztem, hogy addigra rendbe szedem magam és megreggelizek, ehelyett a csengőre keltem fel. Combközépig érő kis rózsaszín pamutköntösben, leengedett, kissé borzos hajjal nyitottam neki ajtót. Ennivalóan édes volt, mint mindig. Kisfiús, borosta nélküli arcán mindig megjelenik egy cuki gödröcske, ha beszél.
Behívtam, megkínáltam egy kávéval, ő pedig hozzálátott a szereléshez. Én még mindig köntösben azon kaptam magam, hogy őt bámulom. Ahogy lehajolt, a fenekét néztem és arra gondoltam, mennyire jó lenne belemarkolni, miközben rajtam fekszik, mondjuk misszionárius pózban. Nem tudtam és nem is akartam kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat, teljesen beindultam rá. Ott mászkált a lakásomban és csak akkor tudatosult bennem, hogy kettesben vagyunk! Észrevettem, hogy ő is vet rám néhány érzéki pillantást és párszor „véletlenül” megérintette a kezemet vagy a karomat is. Úgy döntöttem, hogy lezuhanyozok, és utána meglátjuk, mi lesz.
Mikor kiléptem a fürdőszobából, ő ott állt, és kéjesen nézett rám. Pár pillanatig mélyen egymás szemébe néztünk aztán a nyakába ugrottam és vadul csókolózni kezdtünk. Csókja édes volt, mint a méz és nyelve gyengéden játszott az enyémmel.
– Nem is tudod milyen rég várok erre… – mondta, és tovább csókolt. Harapdálta az ajkaimat, melyek a vágytól vörösen izzottak.
Az ölébe vett és bevitt a konyhába. Felültetett a pultra, én pedig levettem a pólóját. Mellkasa csupasz volt és szép, kidolgozott felsőtesttel rendelkezett. Félig kibújtatott a köntösből, és simogatni kezdte a melleim és vadul csókolta a nyakam. Közben a körmöm hegyével érzékien simítottam a hátát.
Egyre hevesebben szuszogtunk. Kezét egyre lejjebb vitte a testemen, míg leért bársonyosan sima puncimhoz. Masszírozni kezdte a csiklómat és 1, majd 2 és 3 ujjal ujjazni kezdett.
Talán még sosem voltam annyira lucskos, mint akkor. Kihúzta az ujjait, aztán lenyalta őket. Felült a pultra és kérnie sem kellett rá, letérdeltem és számba vettem falloszát, mely nem volt hatalmas, pornófilmbe illő, de nagyon arányos volt, pont kellő hosszal és vastagsággal. Hátrahúztam a bőrt és először csak a hegyét kezdtem izgatni körkörös nyelvmozdulatokkal. Megjelentek az első vágycseppek és vadul szopni kezdtem. Hátrafogta a hajamat, ezzel irányítva a fejem mozgását. A számmal egyidejűleg az ujjaimmal a heréit is kezelésbe vettem, melyet kisebb-nagyobb nyögésekkel nyugtázott. Felálltam és háttal neki terpeszbe álltam és pucsítottam, ösztönözve Jocót arra, hogy hatoljon belém. Férfias kezével előrenyúlt és a csiklómat kezdte ingerelni. Tempóján egyre gyorsított én pedig egyre hatalmasabb nyögésekkel adtam tudtára, hogy nagyon élvezem, amit csinál. Kivette a farkát és szembe vele felültem a pultra. Lábaimat a vállára helyeztem és ismét magamban éreztem. Kezeivel a melleimet fogta erősen és ő is egyre nagyobbakat sóhajtott.
Hirtelen felkapott az ölébe, és a falnak támasztott. Ekkor már láttam rajta, hogy hamarosan eljut a csúcsra, és szerettem volna, ha együtt érjük el a gyönyört, így elkezdtem magamat simogatni.
Pár percen belül testemet forróság öntötte el, és óriási orgazmusomat hatalmas kiáltás kísérte. Mikor magamhoz tértem a mámortól a padlón guggoltam, Jocó pedig a cickóimra élvezett. Nedűje zamatos volt, az utolsó cseppig lenyalogattam mind magamról, mind az ő férfiasságáról.
Utójátékként hosszasan csókolóztunk és simogatott, így még egy kisebb gyönyörben is részem volt.
Mindketten nagyon élveztük, elmondta, hogy már legalább egy éve nem volt része ilyen szuper szexben. Tudtuk, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy jól éreztük magunkat.
Erotikus története 2/3
Lilla magára maradt a tanácstalansággal a félhomályos szobában, amit csupán a könyvespolc három spot-lámpája világított meg halványan. Eltűnődött az imént hallottakon. Mindent, amit tudott a szexről, jórészt a férfi mutatott meg neki… mindig az ő akarata érvényesült, az ő játékait játszották, még ha ő élvezte is mindet. És ó, igen, néha mennyire élvezte. Akkor most ez mi a fene? Kitalált valami új játékot? De mi lehet az? Vibrátor, kötél, bilincs, ostor, szemkendő így vagy úgy, de már mindet kipróbálták együtt… Esetleg valami hülye szerepjáték? Nem, az biztos nem. Valahogy nem tudta elképzelni, ahogy Gábor rendőrtisztnek öltözve igazoltatja a nappaliban, vagy vízvezeték-szerelőnek öltözve kérdezi meg, hogy elromlott-e a saját mosógépe, nem, ez marhaság. Biztos ami biztos, közben gyorsan lekapta magáról a szoknyát és a topot. Mást nem, annyira azért mégsem akart kitárulkozni, és már így is túl rámenősnek érezte magát.
A férfi hamar visszatért és nyugodtan, egymás után, akkurátusan tette le az asztalra a kezében tartott tárgyakat: egy boltban kapható masszázs-zselét, egy vastag férfimutatóujj-méretű, bordázott, fekete vibrátort, egy péniszgyűrűt és egy lapos dobozt, rajta arab kalligráfiával. A tárgyak egy része kellemes emlékeket ébresztett Lillában, ahogy a kanapén elnyúlva szemlélte őket… A kis vibrátort a férfi gyakran próbálta ki rajta, mert bár messze elmaradt férfiasságától, a lány mégis mindig élvezte változatosság gyanánt. (Igaz, megérinteni nem nagyon merte, úgy gondolta, az egyáltalán nem illedelmes dolog magában titkolni való perverziónak érezte az apró játékszert.) A gyűrű… mindig eszébe juttatta, hogy nem tudta a férfi ujjára húzni a megfelelő párját… mégis, az ágyban kitartóvá tette őt és amúgy sem kis farka még nagyobbnak tűnt tőle… hmmm, csak úgy duzzadtak az erek, ha rajta volt. A dobozka is ismerős volt, sejtése szerint keleti fűszerektől illatos síkosító lehetett benne egyszer egy csiklójára simított csepptől is tüzelni kezdett az egész teste… De ennek halvány rózsaszín volt a címkéje, nem úgy, mint annak a másiknak, régen. A masszázszselét nem látta még (csak távolról, odasandítva, egy drogériában), de vaskos hímtagra emlékeztető formáját megigézve bámulta. Magában Gáborhoz próbálta hasonlítgatni, de olybá tűnt, mereven a férfi széltében is, de hosszában mindenképp centiket ver a lila flakonra. (Lila… megborzongott, ahogy eszébe jutott a férfi fiókjában egykor meglesett, hatalmas lilás-rózsaszín vibrátor és keserűséggel gondolt arra, akivel Gábor azt használhatta… De a rossz emlékek a hangulatfényben közszemlére tett játékszerek mellett pillanatok alatt elhalványultak.)
Ezek…? kérdezte félénken.
Ezek… hisz szinte mindet ismered… és szeretted valaha.
Igen… suttogta elhalóan. Gábor közelebb húzta a fotelt, immár közvetlenül a kanapén fekvő Lilla mellett ült meztelenül, farka nyugodtan, szinte normális méretében nyugodott enyhén szétvetett lábai között.
Akkor meg mitől félsz…? mosolyodott el. Lilla nagyot nyelt, rebbenő pillantása nyugtalanul konstatálta, hogy a férfit szemmel láthatóan nem nyűgözi le sem megemelt, duzzadó dekoltázsa, sem a sportnak köszönhetően leadott kilók. Hallgatott.
Na ugye. Ezek csak régi, elveszett játékok duruzsolta halkan és mi ma nem csinálunk mást… csak játszunk. Kár lenne, ha ezeket baj érné… suttogta, és két gyors mozdulattal megszabadította a melltartótól és bugyitól.
Lilla rettenetesen szégyellte magát, de nem tudta kivonni magát a férfi mély, zsongító hangjának hatása alól. Látta, ahogy az végigpillant a testén, és egy pillantásával felméri őt. Hirtelen tudatára ébredt, hogy már nem húszéves és egyszeriben szégyellni kezdte magát. Testén annyi igyekezet és edzés ellenére is meglátszottak az eltelt évek, telt, súlyos keblei megereszkedtek valamelyest, hasának régi feszessége helyén a gyors fogyókúrák és hirtelen meghízások hurkái és csíkjai éktelenkedtek… Vastagnak érezte a combját és karjait, úgy érezte feneke szétfolyik a kanapén. De a döbbenet akkor érte, amikor felnézett a férfira.
Gábor tekintetében őszinte csodálat ült, álságossá téve a magára erőltetett nyugalmat. Látta a szemeiben a… nem, nem szerelmet, tűnődött. Inkább a kívánást. Ó nem, nem a mostani teste iránt, persze… De szemeiben a régi tűz parázslott, mint amikor először látta őt ruha nélkül, amikor kutató ujjai először járták be testének valamennyi rejtett zugát. Rájött, hogy a férfi csak a szemeivel nézi őt, de lelkével valójában egyszerre látja benne a valamikori csitrit, az érett nőt… és ki tudja? Talán ez az ember akkor is így nézne rá, ha már fonnyadt és ráncos lenne… Könny szökött a szemébe annak a gondolatára, hogy milyen lehetett volna mellette megöregedni, és a pillanat törtrészéig sajnálta ezt a férfit, aki alighanem lelki nyugalmával fizet azért, mert képes szinte minden nőben megtalálni a szépet és a jót, mindben valamiféle `örök nőt` látni… Lassacskán megsűrűsödött körülöttük a nyári naplemente homálya.
Tévedsz, mondta halkan a férfi, akárha a gondolataiban olvasna és mélyet szívott a cigarettájából. Megmondtam. Ma az én szabályaim szerint játszunk. Ma neked kell tenned a gyönyörért. hangja ostorcsapásként érte a nőt, csöndes határozottsága olyan fenyegető volt, mint a morajló jégtáblák recsegése…
Nem! Azt nem kívánhatod…! tört elő belőle fojtottan a felismerés Nem vagyok hajlandó, azt sosem…
Dehogynem. egy kurta szippantás… előgomolygó aromás füstfelhő… Látod, te is érted a szabályokat és pontosan tudod, mire gondolok. Nos, most sem kértem semmi olyat, amit magadtól ne tettél volna már meg eddig, vagy amitől irtózol. Rettegtél, hogy egyszer a gömbölyded fenekedet akarom. Nem. Nem akarom. De ezt igen. Azt akarom, hogy magadnak csináld… és ezzel. Tudom, hogy valójában nagyon is szeretnéd ezt.
Nem… nem szeretném! Én… nem… Sose lennék képes előtted… úgy értem bárki előtt… ilyet.
Nem…? a kérdés hosszan zengett a levegőben Látod, máris elárultad magad.A lány megrázkódott a hangtól Pontosan tudom, hogy amikor egyedül vagy, szégyenkezve bár, de magadhoz nyúlsz. Szánalmasan szorítod közben magadhoz a párnádat, mintha az képes lenne visszaölelni, és mire a csücskéből csak egy szikra gyönyört facsarsz magadnak már bánod, hogy belekezdtél. Azt akarom, hogy életedben egyszer kezdd el igazán. És aztán fejezd is be.
Én nem… suttogta izgatottan a fekete rudacskára meredve nem, erre sosem veszel rá.
Ugyan… akarod, hogy én is csináljam? A szemed láttára? Ezt akarnád?
Nem… nem… a lány egész testében remegett.
Gyáva vagy, mosolyodott el Gábor, de nem baj. Pedig nem megy másképp… A szabályok világosak. De legyen, megkönnyítem a dolgod…
Lassan, mintha egy tollpihét húzna végig rajta, mutatóujja körberajzolta Lilla keblének alsó ívét. Előbb a balt, aztán a jobbat. A lány ismét megrázkódott, mellbimbói megmerevedtek. Elnyíló sóhaját szenvedélyes csók tapasztotta be, amit ő hevesen viszonzott. A férfi tettetett erőszakkal markolta meg begöndörített fürtjeit és visszanyomta őt a kanapéra. Szája buján siklott végig Lilla nyakán, óvatosan meg-megharapva a puha barna bőrt, lehelete bizsergette a lány érzékeit. Egyik keze a tarkóját simogatta, másikkal a combjain kalandozott. Kínos lassúsággal csókolta végig a kulcscsontját, mély sóhajokat gerjesztve. Lilla megnyugodott… az ismerős, kedves mozdulatok, amelyeket szenvedély követ.
Gábor óvatosan nyúlt a rózsaszín fedeles, piktogramos tégelyért. Halvány cseresznyeillat töltötte be a levegőt. Mielőtt Lilla felfoghatta volna mi történik, mindkét mellbimbóján tűz lángolt fel, majd egy pillanattal később egész szemérme lángba borult. Telt kebleit hatalmas tenyerek terítették be, masszírozó, simogató mozdulattal. A kezek folytatták útjukat, miközben a másik flakonból hasára, combjára, vállára más, hűs, ragacsos folyadék spriccelt, majd a simogatás nyomán a túlhevült bőrön izzó lávává vált. Lehunyta szemeit és felnyögött. Combján ismét ujjak araszoltak puncija felé kínos lassúsággal, majd elérték és sziromszerűen széthajtották ajkait. Hihetetlennek tűnt a dolog, mintha nem öt, de tucatnyi ujj kényeztetné egyszerre, ahogy a férfi finoman játszadozott vele. A kanapéba tapadva szinte égett a teste, minden porcikája nagyobb és nagyobb gyönyörért ordított. Hirtelen megérezte, hogy a kis fekete vibrátor lucskos ajkai közt mélyen beléhatol. Halkan felnyögött. Az intim kényeztetés nem maradt abba, Gábor egyszerre volt `kint és bent`, miközben láthatatlan ujjaik fogták finoman satuba mellbimbóit.
Basszus… nyögte ezt hogy csinálod…?
Nehezen… jött a válasz egészen közelről, megborzolva tarkóján a tincseit Egyébként elfelejtettem még valamit… nem élvezhetsz el, amíg nem vagy hajlandó segíteni nekem…
Azt… lesheted… te… perverz. szedte szaporán a levegőt, miközben a tapogató kezek a mellein egyre durvább játékba kezdtek.
Tapogatták, masszírozták, alányúltak súlyukat becsülgetve, majd forró, irdatlan csóközön borította be mindkét keblét, hogy valószínűtlennek tűnt, egyáltalán ennyi elfér rajtuk. Közben két másik kéz ujjai (de vajon kié?) végigszántottak a combján, alányúltak és a fenekébe markoltak. Saját kezei, akárha maguknak engedelmeskednének, lefelé vették az irányt, mígnem ujjai a szabadon rezgő fekete vibrátor végét érintették. Mi ez? Hol van Gábor? Ujjai önkéntelenül is rákulcsolódtak a magányosan rezgő játékszer végére, miközben ritmikusan igyekezett mind mélyebbre taszítani magába. Úgy érezte egész teste verejtékben (síkosítóban?) fetreng, miközben körülötte elfogy a levegő. Váratlanul durva karmolást érzett a lapockáján, amit nem értett, hiszen a hátán feküdt… Valaki a bal mellébe markolt úgy, hogy egy pillanatra lélegzethez sem jutott meglepetésében, fájdalmában és gyönyörében, majd szempillantással később sikítva felrobbant körülötte a világ. Ahogy magához tért, már csak a feszítő rezgést érezte ott lent mélyen, és a kebleit lágyan simogató kezet… Akárkik voltak a többiek, mostanra már csak Gábor maradt. Farka hívogatóan meredezett a félhomályban.
Ne haragudj… suttogta neki bocsánatkérően, közelebb húzódva Nem tehetek róla… nekem most ezt muszáj…
Csak nyugodtan dörmögte a férfi azt akarod, hogy nagy legyen? Igazán nagy? Olyan, amilyennek szereted?
Igen… tapogatóztak tovább a lány kezei. Gábor gyors mozdulattal magára varázsolta a péniszgyűrűt és teret engedett a kutató ujjaknak, amelyek nem tétlenkedtek. Valahol messze mélyen a rezgés erősödött és Lilla észre sem vette, hogy ujjai immár önállóan, ritmikusan húzogatják ki-be a kicsiny, fekete rudat, miközben bal kézzel igyekezett körbefogni a markába simuló, eres szerszámot.
Ahh… mennyire szeretem a farkad… jajj, el sem hiszed… Olyan jó formájú… áhh… és méretű… a legjobb farok amivel életemben találkoztam…
Igen? Akkor add ide a kezed… a lány engedelmeskedett, szorítása gyengült Fogd át itt, a golyóim alatt. Gábor finoman vezette Lilla tétova, vörösre lakozott körmű ujjait …kicsit feljebb… ott. Szoríts meg. Érzed? Lilla elbizonytalanodott, ujjai alatt keményen érezte a férfi lüktetését.
Nem is tudom… félek, hogy a körmeim…
Érzem a körmeidet. Nem fáj. Szoríts erősebben. Karmolj, ha akarsz… Még. MÉG! Ez az. Érzed, ahogy megnő a kezedben? – Lilla mindent elfeledve hagyta, hogy hüvelye szinte beszippantsa a zizegő vibrátort és két kézzel markolt rá a kezében megnövő, lüktető hímtagra.
– Úristen… én ezt… ezt nem hittem volna… gyere már közelebb! Akarom ezt a számban is érezni.
A lány szinte őrjöngve esett neki az arca felé meredő fasznak, két kézzel pumpálta teljes erejével, egész hosszában. Mohón kényeztette ajkaival a hatalmas, érett szilvaként duzzadó makkot és igyekezett az egészből mind többet és többet a szájába gyömöszölni. Gábor kezei eközben ismét táncba kezdtek, jobbjával Lilla melleit kényeztette és kínozta egyre durvábban, amit a lány fojtott sikolyokkal honorált, míg balja szakadatlanul ostromolta az immáron lédúsan tocsogó bejáratot, amely mögött változatlanul folytatta ritmikus körtáncát a vibrátor… Nedvességben ázó ujjai felderítő útra indultak Lilla ánusza felé, finoman simogatva körbe barnás árnyalatú rózsáját, és mivel akadályba nem ütközött, bár megígérte, de ígéretét szegve finoman mégis beléhatolt. Lilla megrándult és a hímtagot szájából kiengedve, görcsben fetrengve, hörögve élvezett el. Levegő után kapkodva préselte ki magából a szavakat.
Te rohadék! Tudtad, hogy hogyan élveztess el… Csak adj egy percet és… rámarkolt Gábor farkára Nem. Ahogy látom neked egy perc sem kell…
De nem ám… húzta ki szerszámát a nő kezéből, miközben sima mozdulatokkal izgatta tovább magát Hogyan is szeretnéd…?
Hát… tétovázott…
Ó, persze… hátulról mosolyodott el azt mindig is imádtad. De ez így túl sok lesz…
Eh mit… gyere már türelmetlenkedett a lány és feltérdelt a kanapéra.
Igen? Add ide a kezed ragadta meg Lilla csuklóját Gábor és karját hátrahúzva ismét rákulcsolta ujjait lüktető péniszére.
Uramisten… hiszen át sem érem… sóhajtott Lilla, majd dacosan odavetette Na mire vársz?
Gábornak több sem kellett, vigyázva, de határozott mozdulattal hatolt a lányba, aki felszisszent.
Aztarohadt… már el is felejtettem, hogy ekkora is tudsz lenni… Nem, nem jól vagyok. lihegte, mert a férfi egy pillanatra megállt Csináld csak…!
Partnerének több sem kellett, lassú lökésekkel ügyeskedte magát egyre beljebb a forró, lüktető alagútba, amely az iménti orgazmus után elképesztően szűknek tűnt. A lány hüvelye minden mozdulatára szorosan, remegve ölelte körbe, miközben Lilla halkan sóhajtozott. Gábor a lány hátára hajolva a fülébe suttogta: `ugye nem baj, ha nem sietem el?`. Lilla szótlanul rázta meg a fejét, egész lényével a kezdődő élvezetekre koncentrálva. A férfi percekig némán, elnyújtott, kényelmes mozdulatokkal dugta őt. Anélkül hogy kihúzta volna, farkát teljes hosszában végigjáratta hüvelyében, fokozva a lány gyönyörét, időnként körkörösen körbesimítva belülről, amitől Lilla kis híján eszét vesztette. Lélegzete kapkodóvá vált, majd hirtelen elöntötte a gyönyör és a párnákra rogyott.
Még? duruzsolta a fülébe Gábor.
Hát… pihegte, ha bírod…?
Bírom… az elképesztő szerszám ismét táncolni kezdett benne, hogy Lilla felhördült.
Az… Istenit… préselte a szavakat ho… hová tudsz még nőni?!
Te teszed ezt velem… a férfi szuggesztív hangja megbabonázta a lányt a te fantasztikus tested miatt ilyen… ettől a forró, szerelemre termett testtől… dünnyögte.
Valahol mélyen pár pillanat múlva ismét felrobbant benne a gyönyör, örömsikolyai betöltötték a szobát. Ezúttal gyorsabban lett úrrá testének remegésén, miközben hüvelyében továbbra is lassan zakatolt Gábor farka. E… ennyi…? mozgatta meg fenekét az őt felnyársaló hímvesszőn zihálva Tőled azért többet vártam. Óóó… mint például a tánctanártól? mondta Gábor és bal lábát észrevétlenül Lilla teste mellé támasztott a kanapéra. Akáááááár… sikoltott fel a lány, ahogy a srác farka teljes erőből belévágódott, mélyebben, mint eddig bármikor.
Gábor elképesztő tempót diktált, megragadta Lilla csípőjét és egyre gyorsuló ütemben rántotta őt magára. Hagyott magának időt, pihenésképpen kezével ritmikusan mozgatta a lány fenekét körbe, miközben tenyerével meg-megpaskolta, kiszámított fájdalmat és gyönyört osztva. Baljával megragadta Lilla vállát, ujjai erősen tartották a teniszen edződött izmokat, miközben jobb keze szorosan, de gyengéden a lány nyakára kulcsolódott. Lilla elértette a mozdulatot és oldalra hajolva vadul szopni kezdte Gábor ujjait. A férfi egy darabig kéjesen figyelte, de hamar elunta a dolgot és mindkét tenyerével Lilla szabadon ringó kebleit ragadta meg, vasmarkának ölelésébe zárva és gyorsított. Igyekezett változatosan mozogni, újabb és újabb szögből hatolva a lányba, mígnem a legérzékenyebb pontján érte el, amitől az megvonaglott. A lány megingott, karjai felmondták a szolgálatot, csak a férfi ölelő keze tartotta már… De a szűk alagút ostroma egy pillanatra sem maradt abba. Sikolyai fájdalmas, falrepesztő összhangzattá erősödtek, majd megtörtek, mint a dagály a hullámtörőn és Lilla magatehetetlenül hanyatlott a kanapéra, pihegve tűrve, ahogy a férfi is rángva elélvez benne…
Dobott a férjem
Az nap, amikor a férjem közölte velem, hogy van valaki más is az életében, azt hittem vége a világnak, óriási veszekedést csaptam. Döbbenten bámultam és próbáltam lebeszélni arról a másikról, nem hittem el, hogy igaz.
Könyörögtem is, két kézzel próbáltam bele csimpaszkodni. A testébe és a lelkébe ugyanúgy. Azt gondoltam, a mi kapcsolatunkkal nem történhet meg az ilyesmi soha! Mi mások vagyunk, a mi eskünk szent és sérthetetlen!
-Szürke vagy Anna finom, de kiszámítható. Meguntalak, az én hibám tudom! Ne haragudj, de nekem ennyi nem elég, a hétköznapiságod fáraszt!
Neki estem Gábornak, és ütöttem, vertem ahol értem. Belerúgtam, téptem a haját és üvöltöttem. Nem értem el vele semmit. Két hét múlva összepakolt és egy mélyet sóhajtva kilépett az életemből. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, ordítottam a fájdalomtól, a sporttáskán és a bőröndön kívül magával vitte a fiatalságot, a hitet, a reményt és az odaadást is, minden fénnyel és ragyogással együtt. Nekem csak a tapogatózó sötétséget hagyta hátra, és nem volt hozzá erőm, hogy világot gyújtsak.
Volt pofája azt mondani, hogy még mindig szeret, csak abba a másikba belebolondult!
Hivatalosan nem váltunk el, papíron még feleség vagyok. Gyerekünk nincs sajnos, pedig nem védekeztünk. Gondoltuk jön majd a gyerek, amikor itt lesz az ideje. Így most már a történtek után, nem is bánom, hogy nem vagyok anya.
Emlékszem, annyi érzés kavargott bennem!
Fájdalom, szenvedés, kín, gyilkos ösztön, bosszú és üresség. Minden összeomlott, az egész addigi biztonságosnak hitt életem. Nem volt mibe kapaszkodnom, minden egyetlen fájó ponttá zsugorodott össze. Az éjszakák és nappalok egyformán, pokoli kínban teltek.
Szenvedtem. Biztos titeket is hagytak már el, vagy veszítettetek el valami fontosat, tudjátok milyen érzés.
A történtek miatt az önbecsülésem a nullával lett egyenlő. Ott álltam egyedül, huszonhét évesen, teljesen átlagos külsővel a semmi közepén. Belebámultam számtalanszor a tükörbe, hogy meglássam a hibáimat. Próbáltam idegenként tekinteni magamra, de nem láttam csúnyát, csak hétköznapit. Barna vállig érő hajat, barna, nagy szemet, fitos, szeplőkkel tarkított orrot, vonzó nőies alakot. Akkor meg miért? Suhant át a kérdés az agyamon számtalanszor. Az bántott leginkább, hogy hozzám képest egy bombázóval jött össze.
De. Legalább büszke lehettem rá, hogy jobbra cserélt le, mint amilyen én vagyok! Legalábbis külsőre. Mert szerintem ő csak azt nézte. Szebb, csinosabb, az újdonság varázsáról pedig ne is beszéljünk! Mindegy, hagyjuk ezt.
Szóval három hónapra rá, a barátnőm rá vett, hogy kísérjem el egy baráti összejövetelre. Persze először hadakoztam, nem akartam kimozdulni sem.
– Ne haragudj Éva, de nekem ez nem megy. Elrontanám a hangulatot, a lelombozódott egyéniségemmel! Csak rám kell nézni, egy rakás szerencsétlenség vagyok!
– Begubózva élsz, saját kis lelki világodba bezárva! Úgy csinálsz, mintha Gábor lenne az egyetlen férfi a földön! Bebeszéled magadnak, hogy csúnya vagy, és örök egyedüllétre kárhoztatott. Ez nem így van! Anna, te szép vagy és jó ember. Gyere velem, adj egy esélyt magadnak! Kapcsolódj ki, már azért is megéri eljönnöd!- Vitatkozás közben boroztunk és talán ennek köszönhetően, mégis csak beadtam a derekamat! Évával mentem a házibuliba!
Nem festettem magam ki erősen, csak egy kis szemceruza, pirosító és ennyi. Farmer és póló, nem hódítani mentem én!
Amikor odaértünk egy kicsit megszeppentem az égvilágon nem ismertem senkit. Páran végig néztek rajtam, majd folytatták tovább a beszélgetést, nevetgélést.
– Gyere, bemutatlak pár embernek- karolt belém Éva, de én csak a fejemet ráztam és inkább rágyújtottam egy cigire, mert időközben visszaszoktam rá. Kimentem a teraszra, ami az egész házat körbe futotta, hangulatos kilátást engedve a füves kertre. Éva húzta a száját, amiért nem maradtam mellette, de nem volt kedvem beszélgetni, jó pofizni pedig egyáltalán.
Ahogy álltam a vaskorlát mellett, egyszer csak egy erős szorítást éreztem a vállamon. Hátranéztem és majdnem azt hittem összesek! Nem mintha ájulós típus lennék, de egy isteni fazon állt mögöttem. Egy magas, erős, izmos felépítésű alak. A szemei barátságos nyíltságot sugároztak magukból, de annál is erősebben éreztem a férfiasságát, ami áradt belőle. Rám legalábbis lehengerlő hatással volt.
Nem az a tipikus szépfiú fazon, aki a címlapokon szerepel. Emberibbnek tűnt és semmi mesterkéltet nem láttam benne!
A teste, abban a szűk fehér pólóban és a csípőjére tapadó farmernadrágban, nagyon jól nézett ki. Az arca kissé szögletes, a barna haja bezselézve meredezett az égnek, a szája talán kissé túl húsos, de az összhatás! Az álmaim pasija nézett farkasszemet velem!
– Szia! Látom egyedül érkeztél. Tamás vagyok-nyújtotta felém az erős tenyerét.
– Heló! Én pedig Anna – a keze meleg volt, olyannyira hogy később húztam el az enyémet, mint ahogy illett volna.
– Adsz egy szálat?- Intett a félig elszívott cigarettám felé. Megkínáltam, felé nyújtottam a dobozt.
Követtem a tekintetemmel, az első slukkjából felfelé szálló füstcsíkot. A csillagok ekkor kezdtek ragyogni az égen, legalábbis én ekkor vettem őket észre először. Az esti, sötét lepel megborzongatott, ami miatt fázósan húztam magam össze.
– Menjünk be, te fázol!
Ezután nem emlékszem mindenre, hagytam, hogy az ár magával ragadjon, az a hullám, amit Tamásnak hívnak. Elragadott a lénye, hallgattam a mély zengésű hangját, figyeltem a barátságos, barna tekintetét és mindig elfogadtam a pohár italt, amit rendszeresen a kezembe nyomott.
– Le akarsz itatni?- kérdeztem tőle incselkedve.
– Dehogy, csak látom, hogy bánatod van. Elmeséled?- Csak a fejemet ráztam válaszul. Nem akartam arról papolni neki, hogy elhagytak. Különben is, a lelkem megkönnyebbült és már nem is láttam olyan kétségbeejtőnek a helyzetemet. Végignéztem Tamáson és a női sejtjeim belefújtak, ama bizonyos kürtbe. A belsőmben megszólalt egy hangocska.
Kapás van! Szedd fel, ne hagyd ki az alkalmat. Egyetlen órára is érdemes, még úgy sem csináltál ilyesmit!- Hallgass!- kiáltottam hangosan, Tamás pedig kérdőn nézett rám.
– Hogy mondod?
-Á, semmi, nem érdekes, csak a kis kobolddal veszekszem, aki idebent lakik-mutattam a fejemre.
Tamás nevetése minden gátlásomat elsöpörte. Úgy éreztem, nem akarok semmi mást, csak jól érezni magam, vele.
Közben picit körülnéztem, a hangulat a tetőfokára hágott, táncoltak, kurjongattak, szólt a diszkózene. Odakint az udvaron kisebb tábortűz égett, az emberek vonultak ki-be. Ötvenfős társaság gyűlhetett össze és mi végig, csak egymásnak szenteltük a figyelmünket, mintha egy külön kis szigetet alkottunk volna.
– Elrabolom az időt, a többiek biztos várnak! Menj csak, én elvagyok magam is!- Szabadkoztam.
– Nem! Éreztem, hogy ma részt kell vennem ezen a bulin, TÉGED vártalak, már nagyon régóta – válaszolta Tamás, nagyon őszintének tűnően.
Nevetés.
Ez jellemezte a beszélgetésünket végig. Udvarolt és bevallom jól esett, még akkor is, ha tudtam mire megy ki a játék.
– Egy pillanat, azonnal jövök!- Tamás a fiúhoz ment a tánctér sarkába, aki a hifi berendezés mögött ült. Odahajolt a sráchoz és a fülhallgatót félretolva, valamit belesúgott a fülébe.
Ahogy visszaért már nyújtotta is felém az erős tenyerét, mert egy lassú, dallamos szám csendült fel. Sok pár simult össze, ahogy mi is. Először volt köztünk pár centi, de ahogy lehunytam a szemem, érezni akartam a teste melegét. Odanyomtam magam neki, a széles mellkasába fúrtam a fejem.
Kicsit szédültem, így rá bíztam magam egészen. A zene lágyan ringatott, a kemény izmok melegítettek és most először a három hónap után, újra biztonságban éreztem magam.
Éreztem, amikor néha körbe fordult velem, vagy léptünk párat valamerre.
Egyszer csak kinyitottam a szemem, mert a zene kezdett nagyon távolról hallatszani. Egy szobában találtam magam, ahol az éjjeli lámpa szelíd fénye vonta be a berendezést. A hatalmas franciaágyat, a süppedős szőnyeg vörösét, a jobbra álló asztalt és a két karosszéket is.
Még mindig Tamás karjaiban voltam, és tudatosult bennem, kettesben vagyunk egészen! Mosoly suhant át az arcomon, amikor az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A tekintetem beleveszett a kitágult pupillák mélységébe, az egész testem beleremegett a visszafojtott várakozásba.
Megnyaltam az ajkamat és szinte felkínáltam neki őket. Amikor oldalra biccentette a fejét, és lehajolt hozzám, összeért a szánk. Puhán és lágyan érintett, amitől olvadt viasznak éreztem magam. Mintha ezernyi elektromos szikrácska kezdett volna pattogni a belsőmben, egy hatalmas robbanás előjeleként. Amikor bedugta a nyelvét, megrogytak a térdeim, de ő erősen tartott, majd az ágyhoz tolatott velem.
Óvatosan döntött rá, a karját végig a hátam alatt tartva. A legédesebb tehernek éreztem a testét, amikor rám feküdt a teljes súlyával. Nagyon megkívántam, már minden porcikám izzott. Csak most éreztem mennyire hiányzott nekem a testiség. Annyira akartam ott őt akkor, mint még soha senkit az életben.
Valami elpattant bennem, a szégyenlősség köpenye lehullott, meg akartam kapni mindent, amit a másik csak adni tud.
Felbátorodva a pólója alá nyúltam, hogy végre megfoghassam az izom kötegeket. Forró volt a bőre, az illata őrjítő. Ott simogattam, ahol értem, belemarkoltam az izmos fenekébe is.
– Istenem, csináld még!- nyögte a számba, amikor az izmos, kemény hátsóját fogdostam. Tetszett nekem a hang, amit kiadott, még többet akartam kicsalni belőle.
– Vetkőzz le! – utasítottam, amit meg is tett.
Néztük egymást, amikor egymással szemben állva, szabadultunk meg minden egyes ruhadarabtól. Nem éreztem szégyent, úgy tekintett rám, mint egy istennőre. Figyelte a fehér melltartó alól előbukkanó melleimet, a tekintetétől megduzzadó bimbókat végül, amikor a tangámból is kiléptem, a sima háromszöget a lábam között. Szinte hallottam mekkorát nyel, amikor odapillantott.
Én is hasonló állapotban voltam, fantasztikusan festett Tamás teste. Izmos, de nem csúnyán kigyúrt, széles szőrös, mellkas, keskeny csípő, bordás has, és amikor levette a bokszerét! Felsikkantottam a látványtól, örömömben.
Szép nagy pénisze volt, ami duzzadtan, eresen és nagyon keménynek tűnően meredezett. Barnán göndörödő szőr ölelte körbe.
Ő lépett először mellém és azonnal a mellemre tapasztotta a száját. Enyhén szívott és nyalintott finoman, de érezhetően. Egyik mellemről a másikra vándorolt, repkedett akár egy éhes kis darázs a virágfejek felett.
Én sem bírtam ki. Muszáj volt végigsimítanom a felsőtestét. Amikor úgy éreztem, már mindenhol megérintettem, szépen fokozatosan,a kezem lecsúszott a lába közé.
Annyira jó volt a méretes falloszt fogni! Végig simítottam a hosszán, fogdostam a vastagságát, majd meggyúrtam a herét is, óvatosan gyömöszöltem.
Amikor már mindent bejárt a kezem, rákulcsoltam az ujjaimat a vesszőre, mozgattam a bőrt lassan, majd egyre gyorsabb ütemben. Tamás nyögött és hörgött, az őrületbe kergetve vele. Nem is bírtam tovább, térdre rogytam, hogy közelről is láthassam a forró hímvesszőt.
Odadugtam az orrom, beszívtam az illatát, bámultam a selymességét és az erősségét, a szemem csak itta a látványt. A makk tetején már ott csillogtak azok a harmatcseppekhez hasonlatos kis gömböcskék, amelyek az izgalmi állapot előre haladását jelezték. Muszáj volt megkóstolnom, lenyalnom őket. Cuppogtam az íztől, egyszerűen elkábított, arra sarkallva, hogy még többet szerezzek belőle. Ekkor hátrahúztam a bőrt, amíg csak a fityma engedte és elkezdtem körbe- körbe kényeztetni. Tamás nyögött, és nézett közben.
Az ujjai a hajamat túrták. Borzolta és simította abban a ritmusban, ahogy én finoman elkezdtem szopni. A lábam között már nedves és duzzadt voltam. Az egyik kezemmel lenyúltam, hogy megérintsem magam a legérzékenyebb helyen. Minden puha volt odalent és várakozó. Nem tudtam kétfelé figyelni, így inkább csak a szopásra koncentráltam, amibe egyre inkább kezdtem belelovalni magam.
-Várj, így el fogok menni!- Kihúzta a szerszámát a számból, majd nagyokat sóhajtott. Közben a két ujjával két oldalt, elszorította a farka tövét. Kellett egy perc, amíg megnyugodott és úgy érezte folytathatjuk a dolgot.
Ekkor döntött az ágyra és feküdt a lábam közé.
Felsikoltottam, amikor először belenyalt a puha, szétnyílt ajakim közé. Nyalogatott le- fel, a luk körül, majd csak a csiklómra koncentrált. A combjaim remegni kezdtek, a testem megfeszült. A lepedőt markolásztam, majd a férfi haját simítottam, vonaglottam és dobáltam a fejem.
Két perc biztosan nem telt el, máris éreztem, ahogy a gerincem tövéből kiindul a bizsergés és a kéj hullámai magukkal ragadnak. Sikoltozva élveztem el, miközben szinte majd kitéptem Tamás haját. Mosolygott, amikor szégyenlősen és elpirultan kinyitottam a szemem. Följebb csúszott és a szemembe nézett. Szikrákat láttam a tekintetében, csillogó vágyat. Úgy éreztem a fényei egészen a lelkemig hatolnak.
A teste melegítette az enyémet, a kemény pénisze a hasamat nyomta. Semmi mást nem akartam, mint magamban tudni azt a keménységét. Odanyomtam magam a csípőmmel, ritmikusan és nyöszörögve.
– Mindjárt megkapod, csak egy pillanatot várj- mondta kedvesen a rekedt hangján, miközben gyorsan felállt és addig kotorászott a levetett nadrágja zsebében, míg egy fényes, kis tasakot, nem húzott ki belőle. Hamar feltépte a kotongumi csomagolását és a péniszére gördítette a világos színű, síkos, vékony anyagot. Felszisszent, miközben az érzékeny rúdjához érve a műveletet végezte. Már nagyon vártam, erősen magamhoz szorítottam, amikor újra rajtam feküdt.
Kicsit megigazítottam magam, a lábammal körbeöleltem őt. Harmadikra becsusszant az erős makk, majd végig az egész vastag, forró rúd. Felkiáltottam a boldogságtól, amikor egészen beért.
Muszáj volt a szánkkal is összekapcsolódnunk, mindketten vágytunk rá. Borzongatóan finom volt, ez a fajta egyesülés, majd belefulladtam a csókba, az egész dologba. Mintha egy pillanat alatt átértékelődött volna bennem minden, akárha egy vastag szövetfátyol hullott volna le, a szemem elöl.
Annyira élőnek és erősnek éreztem magam, mint soha, semmikor azelőtt! Ez az érzés volt a legeslegjobb a többi finomság mellett!
Tamás elkezdte a pumpáló mozgást, veszettül jól volt, egy ritmusra járt a testünk, keresve a közös beteljesülést.
Ősi erőt és energiát éreztem, mintha én lennék az első asszony a földön, Tamás pedig a domináns hím, aki csak az enyém. Beleharaptam a vállába, nyaltam a bőrét az erős nyakát, szorítottam és karmoltam, megfeledkeztem magamról teljesen.
Szenvedélyes vihart gyújtottunk egymásban, szikrázott minden és robbanni látszott az egész világ.
Tamás feltérdelt, majd a fenekem alá nyúlt és az egész csípőmet felemelte. Így mozgott tovább, én pedig még mélyebben magamban érezhettem őt.
A nyögésem és a hörgése összekeveredett, egy hatalmas zúgó és őrjítő egyveleggé sűrűsödve. Szárnyaltam a kéj madarán, repültem vele együtt, fel, szédítő magasra.
Egyszerre ért minket utol az orgazmus, ami megremegtette a testünket. Ahányszor ő kilőtt a belsőmben, én annyiszor rándultam össze, szorítva őt erősen. Valósággal magamba préseltem az ondóját. Nagyon jó volt, szinte minden sejtem részt vett a dologban, egy magasabb szféráját éltem meg az orgazmusnak, amit Tamás a lényével tudott belőlem kicsalni.
Amikor rám hanyatlott csak pihegtünk, a bőrünk csúszóssá vált a verejtéktől. Kicsit sem bántam, nagyon finom érzés volt, szinte lebegtünk az orgazmus utáni csodálatos és bágyasztó ködben.
Pár perc múlva legurult rólam és mellém feküdt, a lepedőt óvón húzta rám.
– Köszi!- nyögtem pirulva, mert valamit mondanom kellett és valóban hálát éreztem az egész estéért.
– Én, köszi! Én köszönöm neked ezt az estét, nagyon- nagyon, jó volt! Kérlek, mondj igent, mondd, hogy holnap velem vacsorázol!
– Jól van, szívesen!Viszont lehet, hogy keresnek a többiek, engem pedig Éva a barátnőm.
– Nem, Éva nem keres, mert ő már hazament az egyik barátommal. Engem se fognak itt zavarni hidd el, a vendéglátó apja vagyok!
– Hogyan?- néztem rá nagy, csodálkozó szemekkel.
– Hát igen, már nem vagyok fiatal, negyvenkettő leszek a nyáron. De, ha neked ez ilyen nagy gond, akkor…
– Nem! Csak meglepődtem. Nagyon is tetszel!- Tamás elmosolyodott és ezután csókolt meg újra, amitől a testem megint lázba kezdett jönni. Igen, még háromszor feküdtem le vele ezen az éjjelen és ott maradtam a házában.
Jól gondoljátok, nem tudtunk csak úgy elszakadni egymástól másnap, ahhoz túlságosan jól éreztük magunkat együtt. Közös kincsre leltünk, és egyikünk sem naiv, hogy hagytuk volna, csak úgy kárba veszni!
Szőke nő a bárból
Hosszú, szőke haja kellemesen hullik vállára, bal felől kivillan alóla kecses nyaka egy pillanatra. Az órámra pillantok. Késik. Talán el sem jön. Talán jobb is így. Nem tudnám megmondani, melyik verziónak örülnék jobban. A szőke nő ott a bárpultnál egyedül van, akárcsak én. Bordó ruhája feszesen tapad íves derekára, gömbölyű fenekére. Pillanatnyi testhelyzete kellemes belátást engedne elölről combjai közé, de a kívánatos látvány a pult fa borításába vész. Sóhajtok. Arrébb piszkálom a félig üres poharamat. A zárt félhomály elálmosít, pedig ilyenkor ébredek igazán. Lustán leng körbe a helyiségben szüntelen kavargó cigarettafüst, torkom újra és újra kaparni kezd tőle, de legyűröm a kellemetlen érzést. Hátradőlök a fotelszerű ülőalkalmatosságban és kényelmesen nyújtózom.
Még egyszer ellenőrzöm órám zöldes fényű kijelzőjét. Az idő lassan vánszorog, de nem bánom, legyen hát így. Nem gondoltam volna, hogy pofára ejt a nő, aki olyan heves érdeklődést mutatott irántam. Mintha nem ő győzködött volna, hogy egy találkozás még nem a világ vége. Hát, tényleg nem az. Csendben nevetek magamban. Vagy inkább magamon. Minek is mentem bele? Rég megfogadtam, hogy csak alkalmi partnereket szedek föl. Azon a hülye fórumon aztán annyira egymásra találtunk, annyira nyitottnak és elfogadónak tűnt, hogy kicsit előbújtam a nicknevem mögül. Nem hinném, hogy ő csak játszott volna, de az eredmény mégis egyértelműen itt röhög rajtam. Vállat vonok és inkább a szőke nőt nézem tovább. Lábai izmosak, szépek. Magassarkújából épp akkor bújik ki és hagyja a földre hullani. Arcából csak egy-egy pillantás jut, ahogy néha körbenéz. Határozottan tetszik, akárcsak a többi férfinak, akik szintén mind őt vizslatják. Már-már azon vagyok, hogy megkörnyékezem a nőt, amikor egy szőkésbarna hajú, enyhén borostás férfi érkezik elegáns ruhában. Hanyagul leül mellé egy másik bárszékre, és italt rendel. Szóval foglalt. Kár. Elmosolyodom. Ilyen az én szerencsém, pedig sima ügy lett volna. Igazából nem is értem, mit keresek még a füstös, sötét, föld alatti helyiségben. Vár az éjszaka, a vadászat, vagy valami ahhoz hasonló. Csak minél kevesebb feltűnéssel. Mégis nehezemre esik megmozdulni. A szőke nő céltalanul lóbálja lábait, testtartása unalomról árulkodik, amibe enyhe, alig észlelhető idegesség keveredik. A férfi mindezt mintha észre sem venné, rendeli az újabb italt, és közben a bordó anyagba bújtatott feneket simogatja. Kíváncsivá tesz a helyzet. Van egyáltalán közöttük valami? Akar-e a nő egyáltalán itt lenni, azzal a férfival lenni? Minél tovább figyelem őket, annál egyértelműbbé válik a válasz, ami minden kétséget kizáróan: nem.
Hirtelen elhatározással felállok, hogy hozzájuk lépjek. Ugyan mi veszítenivalóm lehet? Ekkor azonban megélénkül a levegő. Mintha indulni készülnének, de aztán pofon csattan, majd a férfi is ütne, ám a nő gyorsabb. Hárít, majd ökle a férfi arcába fúródik, megtántorítva egy erős pillanatra. Elismerő pillantást vetek felé, szebben nem is csinálhatta volna. A férfi a meglepetésből eszmélve, elkapná a nő csuklóját, de az nem hagyja. Már lendülne a kecses, ám izmos láb, mikor egy megtermett kidobóember jelenik meg és szereli le a férfit, mielőtt kellemetlen helyen érné egy minden bizonnyal gyönyörű rúgás. A férfi heves kézmozdulatokkal kísérve bizonygatja az igazát, de az izomagyat ez nem különösebben érdekli. Határozottan tessékeli ki őt a helyiségből. A nő kelletlenül kapja kezébe a cipőjét, táskáját. Erre már mozdulok.
– Várj! – szólok mielőtt nagyon neki indulna.
Felém pillant, szeme mintha sárgán csillanna, ahogy találkozik tekintetünk. A belsőm egy pillanatra összerándul. Jól láttam? De ő nem törődik velem. Mérgesen hátat fordít és kiviharzik az egyre sűrűbb füstből. Mozdulj már, ne hagyd elmenni! Sietős léptekkel érek fel a felszínre, lehunyom egy pillanatra szemem, hogy jobban halljam a körülöttem lélegző, mozgó világot. Balra indulok, befordulok az első utcába. Meglátom a bordó ruháját, szőke haját és hallom légzésén, hogy dühös. Figyelem, ahogy egy kukába hajítja a cipőjét. Lépteim lassúvá válnak, a nő rám emeli tekintetét. Szinte ijesztő is lehetne a sárgán megvillanó szempár… de nem nekem.
– Mit akarsz? – szegezi nekem a kérdést, mikor kellően közel érek hozzá.
– Felszedni téged – állok meg és mosolyodok el, immár a vágyott tudás birtokában.
Tudom, hogy ezzel a mondattal még jobban felkorbácsolom a dühét, de kíváncsivá tett és nem mellesleg még vonzóbbá vált attól a ténytől, hogy hozzám hasonlatos.
– Húzz el a francba! – förmed rám, azonban ennyivel nem lehet engem leszerelni.
– Akkor legalább engedd meg, hogy egy kicsit megismerjelek – nyújtom felé a kezem.
Ellöki és harcra készen áll, ám nekem eszem ágában sincs verekedni vele. Állunk egymással szemben és egyikőnk sem mozdul, akárcsak a nyár esti levegő körülöttünk. Jó nő, ügyes és erős. Elismerő pillantásom sem lágyítja meg. Óvatosan mozdul aztán a levegő, illatát orromba sodorja és én észrevétlenül veszek mélyebb lélegzetet, hogy kiélvezhessem.
– Nem gondolnád meg? – mosolyodom el abban bízva, ha sikerül beszéltetnem, oldódik majd a feszültsége.
– Hagyj békén! – vágja a képembe és kecses mozdulattal készül otthagyni.
Ő még nem tudja, hogy engem nem fog lefutni, sem kicselezni, mint bármelyik emberi férfit. Nem akarok tőle semmit, amit ő ne akarna, de élvezem a helyzetet. Ha ezúttal sajátos módon is, de hódítani akarok. Mosollyal az arcomon indulok utána. Izmaim könnyen repítenek a langyos aszfalton, lábaimnak jól esik a futás. Bár messze előttem jár, de még látom szőke tincseit ide-oda libbenni. Biztos vagyok benne, hogy már sejti, kivel akadt össze. Hiába az általa talán csak találomra választott néhány keresztutca, amikben eltűnik szemem elől, még így is a nyomában vagyok és ezt ő is tudja. Fokozatosan beérem a kihalt, sötét sikátorban, ahogy lassít a tempón.
– Miért játszottál velem? – kérdezi dühösen, ahogy felém fordul.
Megütne, de nem hagyom. Megpróbálom lefogni a kezét és meglepetésemre hagyja. Nem komoly a szorításom, mégis engedi, hogy fogjam csuklóját.
– Nem játszottam – mondom komoly arccal.
– Dehogynem!
– Mondom, hogy nem. Csupán veled ellentétben nekem nem szokásom rögtön mindenkinek a tudtára adni, hogy nem vagyok átlagos.
Sértődötten lerázza magáról kezemet és hátat fordít. Az alkalmat azon nyomban kihasználva, mögé lépek és derekára csúsztatnám kezem, de ellibben előlem.
– Nekem meg nem szokásom rögtön mindenkivel összefeküdni – hunyorít rám.
Tekintetét figyelve óvatosan nevetek. Nem ronthatom el a sikerrel kecsegtető játékot.
– Én nem vagyok számodra mindenki – állapítom meg és tudom, hogy igazam van.
Ő is tudja. Hosszan hallgat, pedig látom rajta, hogy ezer és egy sértést vágna a fejemhez, talán csak megszokásból. Alig bírom visszafogni őszinte nevetésemet, annyira tetszik a stílusa. Alaposan végigmér, de nem zavar, sőt élvezem a pillantását.
– Talán… – kezdi és hozzám lép. Tenyere hirtelen mellkasomon pihen, orrát az államhoz érinti, majd nyakamba szimatol. – Talán meggondolom még – mondja, majd ellép tőlem.
Kezem automatikusan teste után indul, de hirtelen éles karmok hasítják fel bőröm az alkaromon. A nő szemei sárgán világítanak és vad pillantást vet rám.
– Ne haragudj – lépek távolabb tőle -, nem akartam erőszakosnak tűnni.
Ő csak megrázza a fejét.
– Sajnálom. Túlreagáltam – süti le a szemét.
Mire újra megszólalnék, bőrömön már majdnem nyomtalanul begyógyult karmainak nyoma. Végül inkább nem mondok semmit, nem szépítem tovább a helyzetet. Kihasználva a pillanatnyi elbizonytalanodását, elkapom a karjánál fogva és a hozzánk közelebbi falhoz szorítom. Sárgán villan szemem. Akarom, hogy érezze, hogy tudom, mit akarok. Én őt akarom. Szemei először tágra nyílnak, majd pupillája csíkká szűkül, karmait újra belém mélyesztené, de meggondolja magát. Ajkaihoz hajolok, ám itt megállok. Hagyom, hogy ő döntsön. Ha nem kellek neki, nem csókol meg és bár csalódottan, de lelépnék rögtön. Viszont mire gondolatban idáig jutok, ő már döntött és ajkait enyémhez érinti. Nyelve játékos, csókja szenvedélyes. Kétség sem fér hozzá, hogy akar engem. Táskáját leejti válláról, keze hátamra vándorol, kellemesen bizsergető az érintése. Tenyere egészen derekamig lecsúszik, majd közelebb húz magához. Elégedetten nyugtázom, hogy türelmetlen, vagyis nekem sem kell húznom-halasztanom semmit. Könnyedén bújtatom ki vállát a ruganyos, bordó anyagból. Bőre forró és finom, ajkam bizsereg, ahogy hozzáér. Akarom őt, mindennél jobban.
Kezem derekára csúsztatom, azonban tenyerem hamar mellére téved. Puha, mégis feszes halmokat masszírozok. A nő légzése szaporábbá válik, testével szinte dörgölőzik hozzám. Lejjebb húzom a ruhát, hogy mellének meztelen bőréhez érhessek. Élvezi, ahogy tenyerembe simul, ahogy hüvelykujjammal játszom kemény bimbóján. Követelőző csókjának nem lehet ellenállni, ujjaival hajamba túr. Jobb lábát megemeli, hogy még könnyebben combjai közé férkőzhessek. Felhúzom csípőjéről a ruhát, ujjaim bugyijának vékony pántja alatt játszanak. Elszakadok ajkától és vállára hajolok. Finoman harapdálom bőrét, miközben kezem lábai közé vándorol. A puha anyag nedvesen tapad nagyajkaira. Érzem mennyire forró, mennyire felkorbácsoltam a vágyait.
Épp kezdeném elveszíteni a fejem, amikor diszkrét dallam szólal meg a lábunk alól. Egy pillanatra megdermedünk, azután mintha álomból ébredt volna, úgy néz a táskájára. Akarnám mondani, hogy ne vegye fel, de ő megelőz. Eltol magától és szerencsétlenkedve halássza ki a mobilját. Egy pillanatig elnézi a kijelzőt, majd felveszi és közben mutatóujját szám elé teszi, jelezvén, hogy maradjak csendben. Próbálok nem odafigyelni a szavaikra, de ilyen közel és ilyen hallással képtelenség nem hallani.
– Nem tudtam kiszedni belőle. Részegen érkezett és semmi mást nem akart, csak megdugni.
– Te meg megint előbb ütöttél, mint gondolkoztál… – hallom a vonal túlvégéről.
A nő erre nem válaszol, én viszont elmosolyodom.
– Jó, mindegy. Sejtettem, hogy ez lesz – hagyja rá a mély férfihang. – Reggel jelenésed van a főnöknél, ne felejtsd el!
– Persze… – hagyja rá a nő és azzal a lendülettel, ahogy összecsukja a készüléket a táskájába is ejti.
Rám néz. Hosszan bámul arcomba, aztán megszólal.
– Ne haragudj, csak a munka…
– Értem – bólintok.
Azért kíváncsi lennék, milyen munka, de korai lenne még belemászni az életébe. Izgalmas nő, az biztos. Ekkor azonban kizökkent épp csak elkalandozó gondolataimból. Keze pólóm alá vándorol, és amikor szemébe nézek, ő elmosolyodik. Megszabadít a fekete anyagtól, azután figyelem, ahogy kioldja övemet, ahogy kigombolja a nadrágomat. Amikor megcsókol, újra megtelik orrom bőre illatával. Ez segít elkapni a félbehagyott események fonalát. Nyelvem szájában kalandozik, az ő keze pedig nadrágomban. Tenyerem tarkójára csúsztatom, finoman belemarkolok hajába. Ujjai könnyedén szabadítják ki farkamat, majd indulnak útnak rajta erősen markolva. Élvezem a kényeztetést, meg is feledkezem az előbbi kényszerű szünetről. Hamar magával ragad újra a hév és finoman, mégis határozottan rántom hátra szőke hajánál fogva fejét, hogy nyelvemmel végigjárhassam nyakának kecses vonalát. Sóhaja megremeg az izgalomtól, keze megszorítja farkamat. Nem akarok tovább játszani. Érezni akarom, benne akarok lenni. Egy pillanatra találkozik vágytól ködös tekintetünk. Izgat, hogy látom rajta, hogy ő is többet akar, hogy nem akar várni, hogy sürgetne. Hátát a falnak döntöm, kemény farkam combjai közé nyomom. Összeszorítja őket egy pillanatra, nedvétől könnyen csúszkálok közöttük, de nem ezt akarom.
Félrehúzom apró bugyiját, mutatóujjam végigsiklik nagyajkai között. Ő megkapaszkodik nyakamban, egyik lábát körém fonja. Belemarkolok a fenekébe, majd megemelem, hogy a magasságbeli különbségnek búcsút intsünk. Farkam könnyen találja meg az utat síkos hüvelyébe. A nő kecses, izmos lábai immár szorosan körém zárva, teste forró, karmait olykor hátamba mélyeszti. Én pedig erősen a falnak nyomva mozgok benne, nem gondolkozva, nem törődve semmivel az élvezetemen kívül. Nyögései elveszik a maradék eszem is, úgy érzem enyém a nő. Dugnom kell amíg csak bírom, tele kell élveznem. Látni akarom arcán a kimerült elégedettséget, hogy elintéztem és ezt akarta. Szemem csukva, de látom magam előtt kéjtől szenvedő arcát, fülembe liheg, és minden erősebb lökésemet az ő nyögése kísér.
– Így… igen. Ne hagyd abba! – mondja szinte elhaló hangon.
Engem pedig nem kell tovább biztatni. Erősen és mélyre tolom belé farkam. Érzem, ahogy összerándul körülötte hüvelye, de még nem élvez el. Minden egyes lökés után, egyre erősebben szorít, szinte nyüszítve várja a közelgő kielégülést. Izmaim megfeszülnek, én már élveznék, de ő még nem ért be engem. Hát, minden csepp megmaradt eszemmel próbálom még visszafogni magamat. Végtelennek tűnő másodpercek után érzem, ahogy teste megfeszül, hüvelye ütemesen húzódik össze farkam körül. Mikor végre megtölthetném magommal, ő hirtelen megmozdul.
– Ne élvezz belém! – kezd mocorogni. – Tegyél le!
Elengedem, ő pedig remegő lábakkal áll meg előttem, hátát a falnak támasztja. Egy pillanatra rám néz, majd engesztelően elmosolyodik. Elém térdel és nyelve végigszalad robbanásra kész farkamon. Testem minden izma megfeszül, de még akarom, hogy szájába vegyen. Amikor ajkai közé csúszom, végem van. Forró magom megtölti száját. Nagyot nyel, aztán a szemembe néz. Levegő után kapkodok, szinte kapaszkodóként túrok a hajába. Mélyet sóhajtok, majd végigsimítok ajkain. Ő kidugja puha nyelvét, hogy ujjamhoz érjen vele. Ellépek tőle, letörlöm homlokomról az izzadtságot. Nézem, ahogy a nő feláll.
Meg kéne szólalnom? Nem tudom… Mióta megláttam őt, most először érzem tanácstalannak magam. Még a nevét sem tudom, pedig szeretném még látni. Szótlanul nézem, ahogy rendbe szedi magát.
– Mi van? – vonja fel szemöldökét és villantja rám szemét.
Elkapom róla a tekintetem, zavarba hoz. Én is öltözök inkább. A fenébe velem! Ennél én határozottabb vagyok, döntöm el. Hozzá lépek és megcsókolom.
– Szeretnélek még látni – kezdem, de ő elneveti magát.
– Ugyan… – legyint. – Neked is jó volt, nekem is. Ne szépítsük a dolgot. Hiszen még a nevem sem érdekelt.
Szemem dühösen villan, mire neki is összeszűkül a pupillája.
– Nem vagyok normális ismerkedéshez szokva, sajnálom – erőltetek higgadtságot magamra. – De úgy látom, te sem.
Elkapja rólam a tekintetét és megvonja a vállát. Én azonban látom rajta, hogy zavart.
– Te vagy az első, aki előtt nem kéne titkolóznom… – mondom és megemelem állát.
– Sajnálom – fordítja el a fejét. – Megint hülye voltam.
Megszólalnék, de felemeli a kezét, hogy ne tegyem. Így csendben figyelem, ahogy előszedi újból a mobilját és a kezembe nyomja.
– Írd bele a számod. Vagy bármilyen elérhetőségedet, amit jónak látsz – adja szinte parancsba.
Enyhe meghökkenéssel, csendben bepötyögöm a számom, meg a keresztnevem, majd az orra elé tartom. Ő kedvesen elneveti magát a sértődött mozdulaton.
– Sarah vagyok – mondja, aztán és elveszi a készüléket kezemből. – Majd felhívlak – teszi még hozzá és hiszek is neki, meg nem is.
Majd meglátjuk, hagyom rá magamban. Ő viszont már gyors búcsút intve el is tűnik szemeim elől. Fülembe még hosszan elér lépéseinek puha hangja, de nem megyek utána, nem érdekel, merre, hova igyekszik. Hátam a falnak támasztom, kezem zsebembe süllyesztem és az ég keskeny csíkjára bámulok fel. Alig látszanak a csillagok a város fényeitől. Sóhajtok, majd nevetek – magamon.
Tenisz parti
A település közelében, ahol lakom egy teniszcsarnok üzemel. A tulajdonossal jó barátságba kerültem, így amikor csak akarom igénybe vehetem a pályát. Mesi egy közös beszélgetés során szóba hozta, hogy az egyik barátnője Kriszta nagyon szeret teniszezni, de csak ritkán van alkalma pályára jutni. Történt, hogy egy közös piknik alakalmával újra szóba került a tenisz és Kriszta elmondta, hogy nagyon kedveli ezt a sportot, de nincs partnere, akivel időnként játsszon. Mesi egyszerre felvetette, hogy elintézhetném, hogy Kriszta alkalmanként a helyi pályán gyakorolhasson, esetleg én is játszhatnék vele.
– Biztos vagyok benne, hogy nem fogod megbánni! – tette hozzá a már megszokott cinkos mosolyával. Természetesen mindez nekem nem okozott gondot és az a cinkos kis mosoly is megmozgatta a fantáziámat. Kriszta egyébként is nagyon csinos lány, így már nagyon vártam, hogy mikor tudjuk összehozni a partit.
Nem sokkal a piknik után Mesi egyik nap felhívott, hogy itt van nála Kriszta, és ha ráérek kimehetnénk teniszezni. Napközben természetesen senki sem volt a csarnokban, és mivel saját kulcsom volt hozzá már indultunk is. Amikor a pályára kiértünk a lányok nekiláttak átöltözni.
– Mesitől tudom hogy nem vagy szégyenlős! – mondta Kriszta huncut kis mosoly kíséretében, és mind a ketten már vették is le a ruháikat. Krisztának gyönyörű barna teste volt, formás feneke, kicsi izgató mellei, fazonra igazított puncija, ennél szebbet ritkán lát az ember. Na ugye mondtam, hogy érdemes lesz kijönni! – mondta nevetve Mesi, amikor meglátta, hogy milyen sóvárgó tekintettel figyelem Kriszta testét. Hamar pályára mentünk és hármasban egy jót teniszeztünk. A lányok egész jó partnernek bizonyultak, kellemesen elfáradtunk. A meccs után átmentünk az öltözőbe zuhanyozni. Az ajtóban megálltam, de Kriszta egyszerre megszólalt:
– Mesi már elmesélte, hogy tenisz után mindig együtt szoktatok tusolni, és ha megengeditek, szívesen csatlakoznék hozzátok! – mondta sokat sejtető mosoly kíséretében. Gyorsan ledobáltuk az átizzadt ruháinkat majd beálltunk a zuhany alá.
Két gyönyörű nővel zuhanyozni ennél nagyobb meglepetés nem is érhetett volna. Mesi szokása szerint megkért, hogy mossam meg a hátát. Elkezdtem szép lassan a tusfürdővel bekenni a hátát, majd fokozatosan lefelé haladva a formás fenekét, aztán a kezeimmel előrekalandozva a melleit már lágyan simogatva kentem tovább, az izgató puncijáról sem feledkeztem el. Kriszta eközben a szomszédos tus alatt a saját testét simogatva érdeklődve figyelte, ahogy Mesi punciját egyre nagyobb élvezettel simogatom, majd ő is rátért az övére a középső úját néha alaposan eltüntetette a csinos kis barlangjában. Élvezettel néztem egy darabig, ahogy egyre jobban belelendül és a vágyakozó tekintetét látva odaszóltam neki.
– Gyere, inkább csatlakozz te is hozzánk! – mondtam neki a Mesi válla fölött, miközben az izgató testét tovább simogattam.
– Szívesen – mondta – már azt hittem engem kihagytok. – folytatta nevetve Kriszta és már ott is termett mellettünk.
Odalépett hozzám és egy leheletszerű csókot kaptam az ajkaimra, majd legnagyobb meglepetésemre Mesi is. Ez után fogta a tusfürdőt és elkezdte ő is Mesi testét bekenni, közben azért pajkosan a farkamat is meg-megsimogatta, majd Mesi testét egyre lejjebb haladva tovább kenegette. A fenekéhez érve már kéjesen simogatta, a kívánatos kis fenékvágatában az újait végigfuttatta, majd az egyiket a kis lukacskába finoman be- becsúsztatta. Mesi nagyon élvezte a helyzetet, hogy egyszerre ketten simogatjuk. Ajkai szétnyíltak pici nyelvével többször kéjesen körbenyalta, majd velem és nem kis meglepetésemre utána Krisztával is kéjes csókokat váltott. Én egy idő csak néztem őket, ugyanis nagyon izgató volt, ahogy most már egymás testét simogatták, és ráadásul közben egyre hosszabb csókokat váltottak. Ekkor Kriszta már a barátnőm melleire tért át apró csókokat hintett rá, majd a testét folyamatosan simogatva a kis mókuskája irányába haladt lefelé.
– Na mi lesz – mondta kérdőn rám nézve Mesi – ennyire meglepődtél, hogy most már csak nézel minket?
– Nem. – mondtam kissé megkésve – de olyan gyönyörűek vagytok így együtt, és még ilyen közelről, pláne élőben sosem volt ilyenben részem – folytattam – majd közelebb léptem és kéjes csókokat váltottunk.
Kriszta közben kihasználva az alkalmat, hogy az egyre jobban ágaskodó farkammal szembe került, szép lassan a szájába vette, és szopni kezdte. Ezután Krisztát húztam magamhoz, erre ő az apró pici nyelvét egyszerre támadásba lendítette. Hosszan csókolózni kezdtünk. Mesi átvéve a helyét elém térdelt és az előző élmények következtében már a keményen ágaskodó farkammal kezdett el játszani. Az ajakaival a bőrt hátratolva a makkról lendületesen szopni kezdett.Egy rövid idő elteltével Kriszta felemelte Mesit és már is az ő ajkára tapadt, aztán apró csókokkal egyre lejjebb haladva rövidesen újra a punciját kezdte el kényeztetni.
– Evvel sosem tudok betelni. – mondta, miközben egyre mélyebbre hatolt a nyelvével Mesi puncijába. Kriszta mögé álltam és elkezdtem a melleit simogatni, közben Mesi arcát figyeltem, aki kezeivel a saját melleit körkörösen simogatva rendkívül élvezte a helyzetet. Egy rövid idő után váltottak most már Mesi ízlelgette a Kriszta testét, melleit lágyan csókolgatta, kéjesen nyalogatta, és ezzel egy időben a punciját is egyre erősebben kezdte dörzsölgetni.
Kettőjük közé kerültem, ők pedig leereszkedve a farkamhoz egyszerre kezdték el két oldalról csókolgatni, majd felváltva a szájukba vették, és kéjesen furulyázni kezdtek, közben azért egymás punciját is simogatták. Ahogy a farkamat két oldalról a nyelveikkel izgatták közben a nyelvük össze-összeért, így kihasználva a helyzetet ismét izgató csókokat váltottak. Ritka szép és egyben rendkívül erotikus látványt nyújtottak, amint a két szép barna test egymásba fonódott az ágaskodó farkam előtt. Egy kis idő múlva javasoltam nekik menjünk ki az öltözőbe, ahol volt egy békebeli gyúrópad, széles felülettel, masszív lábakon. Kriszta a szélére ült, majd lassan hátradőlt, ezáltal a csodálatos puncija a nedveitől már ugyan csak fényesen csillogóan tárult a szemünk elé. Mesivel összenéztünk és azonnal odahajoltunk a rendkívül izgató és csábító puncira. Először a nyelvemmel ízlelgettem a gyönyör kapuját, majd alaposan kinyaltam a gyöngyöző punciját, majd Mesi is ugyan ezt tette. Ez után a Kriszta puncija fölött a kéjnedveitől csatakos ajkainkkal hosszú csókokat váltottunk. Rövidesen a farkamat tettem a Kriszta izzó puncijához és azonnal tövig nyomtam bele, majd ütemesen dugni kezdtem.
Mesi eközben már fellépett az asztalra és szép lassan ráereszkedett a Kriszta arcára, aki örömmel fogadta. A nyelvével Mesi punciját és a fenekét felváltva kezdte érzékien csókolgatni, nyalogatni. Mesi később előredőlt, kihúzta a farkamat a forró kis punciból és kéjesen leszopta róla Kriszta nedveit, majd felemelve a tekintetét megjegyezte:
– Na most figyelj, élőben ilyet még biztos nem láttál! – és szabályos 69-es pózban folytatták tovább. Mesi Kriszta combjait szétfeszítve vadul nyalta a punciját, közben egyik úját a kívánatos kis popójába dugva újazta. Egy rövid ideig újra élvezettel néztem őket, amint egymás ölébe – egyre mélyebben – fúrják az arcukat, és ahogy a nedveiktől csillogó puncijukban szinte teljesen eltűntetik a nyelvüket. Először Mesi emelte fel a fejét követelve a farkamat, elé álltam és abban a pillanatban elnyelte a „legjobb barátját”. Hevesen szopni kezdte, majd a Kriszta puncijához illesztette és én örömmel hatoltam újra bele, pláne úgy, hogy mindez Mesi arcától pár centire.
Majd miután alaposan megdolgoztam, Mesi Kriszta puncijából kihúzva megmarkolta a farkamat és újra kéjesen szopni kezdte.
– Nagyon finom íze van, így hogy a Kriszta puncijának a nedvét is érzem rajta.- mondta és közben az ajkait kéjesen körbenyalta. Később a Kriszta oldalára kerültem, a farkamat először ő is a szájába vette. Elkezdte finoman szopogatni, szívogatni, majd teljesen lenyomtam a torkáig, a kézével pedig ez alatt továbbra is Mesi punciját és a fenekét simogatta. Ezután én is felléptem az asztalra és Mesi izzó mókuskájába hátulról behatoltam. Kriszta eközben a golyóimat és a fenekemet a nyelvével felváltva izgatta, néha a farkamat Mesi puncijából kihúzva a szájába vette, és őrült iramban szopni kezdte.
– Így még izgatóbb, hogy ebben a gyönyörű punciban járt – tette hozzá egyre erősebben zihálva és újra teljesen elnyelte a farkamat.
Ez alatt, Mesi folyamatosan Kriszta csodálatos puncijával volt elfoglalva. Kriszta teste megfeszült majd átadta magát a kéjes örömöknek, aminek a hatására a farkamat még erősebben szopta, teljesen letolva a torkába. Nem bírtam tovább és a szájában elélveztem, belepumpálva az összes kéjnedvemet. De ő csak szopta tovább, kis sem véve a szájából nyelte az újra és újra előtörő sperma adagokat. Közben Mesi nyelvének köszönhetően sorozatban újabb orgazmusokat produkált. Leléptem a padról és azonnal Mesi szájába tettem a farkam.
– Azt hittem én már nem is élvezhetem e csodás ízeket! – mondta és szép lassan lágyan szívogatva a farkamat, a kicsorduló maradék spermacseppeket élvezettel nyelte.
Ez alatt Kriszta a nyelvével és ezzel egy időben a kezeivel Mesi popsiját ujjazva őt is a csúcsra juttatta, úgy hogy, Mesi ez alatt a farkamat végig élvezettel szopta. Kis idő elteltével Mesinek köszönhetően a farkam újra harcra készen ágaskodott.Kriszta forró puncijához illesztette és jó mélyen behatoltam a nedveitől teljesen izzó mókuskájába. Egy kis idő múlva kivette onnan és a Kriszta nedveitől csillogó farkamat ismét a szájába vette, majd élvezettel újra szopni kezdte. Egy rövid idő után újra visszadugta Kriszta tüzes kis katlanjába, majd ezt hosszú időn keresztül ismételgette, miközben ez alatt Kriszta az ő punciját és a popsiját felváltva élvezettel nyalta.
Ezután Mesi feküdt a gyúrópadra lábait alaposan széttárva. A gyönyör nedveitől ugyan csak csatakos kis puncijára Kriszta előrehajolva azonnal lecsapott, és ahogy a Mesi gyönyörű barna combjai közé fúrta az arcát, a formás kis fenekét így szinte felkínálta. Abban a pillanatban mögé helyezkedtem, és a fenekét kezdtem el ujjazni a puncijából nyert nedveivel síkosítva, közben azért a kis puncijába is alaposan belenyaltam. Kriszta egy pillanatra hátranézett majd így szólt:
– A fenekemet akarod te kis huncut?
– Azt bizony, ha te is benne vagy. – válaszoltam teljesen begerjedve. Majd a farkamat először a rendkívül feltüzelt kis punijába dugtam és onnan egy rövid kis ügyködés után kihúzva a popó „bejáratához” illesztettem és szép lassan bedugtam.
A záróizmokon túljutva Kriszta egy erőteljes nyomással szinte felnyársalta magát a farkamra, majd ezek után ritka élvezeteket átélve alaposan megdolgoztam a „hátsó bejáratát”. Mesi mókuskáját eközben ő vadul szívta, nyalta, csiklóját harapdálta, előre kalandozva a melleivel játszadozott, majd vadul csókolóztak és újra visszatérve a kis mókuskájához nyelvével szinte az őrületbe kergette Mesit. A kéj hevében ezután Mesit vadul hasra fordította.
– Mutasd a feneked, annyira kívánom! – mondta teljesen begerjedve, majd először a szép gömbölyű fenekét kezdte el nyalogatni és harapdálni, utána a kis barna barlang bejáratát vette célba, amitől Mesi teste szinte azonnal hullámozni kezdett, a fenekét erősen Kriszta arcához préselve. Kriszta először a nyelvével hatolt be újra és újra Mesi popsijába, közben a kis puniját vadul újazni kezdte, majd egy másik újával a fenekét kezdte izgatni úgy, hogy azért közben a nyelvével is rásegített.
Mesi teste megfeszült és Kriszta teljesen bevadult nyelvcsapásai következtében sorozatban orgazmusokon esett át, majd Kriszta teste is megfeszült és a farkamat a fenekével teljesen összepréselve, ő is újra elélvezett. Én sem bírtam tovább és a fenekében hatalmasat élveztem. Kellemesen elfáradva visszamentünk a zuhanyzóba és egymás testét simogatva lazítottunk a tus alatt. Kriszta annyira élvezte a korábbi kis akciónkat, hogy egyszer csak elém térdelt a szájába vette a teljesen leharcolt farkam és kéjesen felnézve rám szép komótosan szopni kezdte, majd ahogy a farkam egyre jobban merevedett, szinte úgy nyelte el azt. Mesi ezalatt a saját testét kezdte el simogatni, a melleit lágyan dörzsölgette, a mellbimbóit csipkedte, majd egyik kezével a mókuskáját kezdte érzékien cirógatni. Élvezettel néztem amint az úja időnként eltűnt az imádott kis puncijában. Kriszta ez alatt az idő alatt már egyre jobban felgyorsítva szopta a farkamat, majd Mesi is csatlakozott hozzá.
Először ismét felváltva kényeztettek a szájukkal, majd két oldalról az ajkaikkal egyszerre befogva a farkamat folytatták, és közben egymás punciját újazták. Szédületes volt, amit a nyelveikkel műveltek, majd kirángatva egymás szájából hol az egyik hol a másik nyelte el a már szinte sajgó farkamat. Az őrült játékuk következtében éreztem, hogy rövidesen ismét elélvezek. A Kriszta szájában volt a farkam, amikor az első sugár előtört belőlem, amelyet élvezettel elnyelt, majd gyorsan Mesi vette át a helyét és a következő adagot már az ő szájába spricceltem. Ritka élvezetek egyike, amikor egyszerre két nő nyeli a farkamból előtörő fehér áradatot és szinte egymással versengve próbálnak minél több „nektár”- hoz jutni. Ezután újra két oldalról kezdték el a farkamat ajkaikkal kényeztetni és közben a még kipumpálódó kéjnedvemet élvezettel itták. Majd Kriszta erőszakosan megragadta a farkamat a szájába véve kéjesen tovább szopta, amíg az utolsó cseppeket is szorgosan elnyelte. Majd Mesi ajkát kereste és a kicsorduló kéjnedvemmel az ajkaikon, hosszan csókolózni kezdtek.
Mesi egyszer csak odafordult a már nyugalmi állapotban lévő farkamhoz és az érzéki ajkaival a makkomra visszahúzódó fitymát hátratolva a még kicsorduló cseppeket nyelvével először a makkomon alaposan szétkente, majd szép lassan kéjesen leszopta róla. Kriszta ezalatt Mesi mellbimbót nyalogatta, és közben élvezettel nézte, ahogy Mesi a farkammal játszik, majd újra érzékien csókolózni kezdtek. Lehajoltam hozzájuk és ajkaikon keresztül érintkezve én is alaposan megízlelhettem a saját nedvemet. Mindhárman teljesen kielégülve – közben jókat nevetve – egymást locsolva játszadoztunk még egy rövid ideig a tus alatt.
Megcsöcsörésztem, megpaskoltam a popsiját
Beköszöntött a nyár. Hirtelen felgördülő árnyfüggöny helyén milliónyi watt tervezte pecsenyévé másítani hunyorgó arcom sápadt fényét. Vánszorgásnak tűnő, korai lendülettel tartottam az iskola irányába az utolsó tanítási napok egyik fényben úszó reggelén, amikor premiert tartott a forró évszak, s mindent bevetve tűhegynyire vakította pupilláimat.
– Ne siess annyira! – Anett törte meg közömbösen ballagó lépteimet, ahogy sugárzó mosolyával felfegyverkezve, valahonnan előttem termett.
Ha választanom kellett volna, melyikük a ragyogóbb – Anett, vagy a reggeli napfény – egy pillanatig sem gondolkodtam volna. De nem kellett választanom, azaz már megtörtént. Megfogtam a kezét, és alig találtam szavakat a felbukkanása okozta meglepetéstől.
– Lehet négy kívánságom? – próbáltam kihasználni a helyzet adta előnyöket.
– Három a szokásos limit… – vágta rá kapásból, mert ő sokkal üdébbnek bizonyult így reggeltájt. – De ez hogy jutott eszedbe?
Haja selyemfüggönyként sárgállik, kiemelve hófehér tengerszemek közepén úszó kék szigeteit.
– Úgy jelentél meg, mint egy tündér. Ártatlanul bekanyarodtam…
– Ártatlan? Haha! Sok, ennél találóbb jelzőt mondhatnánk: álmos, alvajáró, elgondolkozó…
– Ne merd azt mondani, hogy bamba!
– Haha! Az jutott legelőször eszembe…
– De hogy kerülsz ide? – kérdeztem. A kollégium és az iskola közötti egyenest, amit reggelente Anett általában megtesz, tévedésből sem lehetne errefelé rajzolni.
– Szép fogadtatás! Először majdnem belémszaladsz… a szaladást ne vedd szó szerint!… Nem is örülsz, hogy 15 perccel előbb indultam, csak azért, hogy eléd járulhassak? – Magamhoz húztam és megcsókoltam málnás ajkát. – Így már más! Elkísérlek a suliba, úgysem volt még ilyen.
– Nem is lesz már – válaszoltam lemondó hangon -, legalábbis az idén már nemigen.
Anett nem vette figyelembe a megjegyzésemet, zavartalanul mosolygott.
A nők általában nem tudnak róla, mennyivel fontosabb a mosoly, mellyel felékesítik magukat, mint a ruhák, amit úgyis le kell vetni, vagy a smink, ami lekopik, s akkor még a műkörmöket nem is akarom felemlegetni. Anett sem azért mosolygott annyit, mert így akart még előkelőbb helyezést elérni az iskolai top-listán, melynek vitathatatlanul – még a csajok szerint is – a csúcsán foglalt helyet, hanem egyszerűen elégedett volt a világgal, s azon belül talán velem.
– Gondoltam, hogy erre fogsz jönni – jelentette ki.
– Miből? Nem ez a legrövidebb út!
– Éppen ezért! Miért jönnél kis utcácskákon, ahol semmi látnivaló, amikor a főúton is megteheted. Nem mintha nagyon nézelődnél, simán elmehettem volna melletted.
– Bocs, a képembe világított a nap… Különben is, valahonnan oldalról jelentél meg.
– Semmi baj, legalább meggyőződhettem arról, hogy nem a csajokat nézegeted egész úton.
– Itt átvágunk… jó? – Megfogtam pici, halvány balkezét, és bekanyarodtunk a parkba.
– Erre nem gondoltam volna! Mégis rövidítesz?
– Dehogy, csak olyan jó így reggel végigmenni, csupa friss, zöldszagú minden.
– Még azt hittem, nosztalgiázni akarsz…
– Emlékszel?
– Ne is mondd! Még mindig elpirulok, ha eszembe jut. – Tényleg elpirult.
– Mitől? Hogy órákig beszélgettünk a padon? Közben többször esett és elállt az eső…
– A pad stimmel, de más viszonylatban. Arra nem emlékszel? Éjszaka, telihold…
Rájöttem, mit emleget!
– Rossz volt?
– Ne hülyéskedj, tudod, hogy jó volt! Elárulom neked, nagyon jó volt, és én is akartam, persze, benne voltam… De ha jött volna valaki?!
– Éjjel? Sötét parkon keresztül?
– Nem volt annyira sötét… Telihold volt. A gyengén-látók kedvéért a fejünk felett meg világított a lámpa!
– Nem is emlékszem ilyenekre… – tűnődtem el, miközben átlósan átszeltük a dongó, zümmögő, apró sárgavirágos és mélyzöldfüves parkot.
– Nem emlékszel? Mit néztél?… Tudom már, egyetlen pontra koncentráltál.
– Miután lehúztam a bugyidat.
– Azért csak képzeld el, legalább utólag, ha valaki felbukkan akármelyik irányból, középen, padnak támaszkodva engem lát, fejem felett a lámpa, és neked pucsítom a fenekemet.
– Legalább gyorsan eltakartalak!
– Az már biztos! Egyből rámugrottál! Nem is mondtam azóta sem, de sokszor eszembe jut, nemcsak az, hogy nem lehetett volna nem meglátni bennünket, akárki is téved erre azon az éjszakán, hanem… képzeld itt felejtettem a bugyimat a padon.
– Táskádba tetted, nem?
– Tetejére tettem, rá, nem foglalkoztam még, azzal is időt húzni… lecsúszhatott és eszembe sem jutott keresni, amikor elindultunk.
– Nem fáztál…
– Azt nem lehet mondani, hogy mást is éreztem forróságon kívül, és észre sem vettem, hogy nincs rajtam, csak a koleszban, amikor nem volt mit lehúzni.
– És amikor felmásztam hozzád a koleszba? – jutott eszembe az a fénylőn szürke, esős este.
– Az volt az első… – válaszolt lassan, szokatlanul mély hangon, tele érzelemmel.
Tudtam, hogy nekem ugyanígy fog csillogni a szemem évek múlva is, ha álmaim emlékezet-rekeszéből előkerül az a bizonyos éjszaka a néptelen kollégiumban.
– Valaki megtalálta a bugyidat, és nem tudja, hogy kerülhetett ide – váltottam vissza előző témánkra, amikor még nem volt szomorú, csak pirult és mosolygott.
– Biztos kitalálta! A park kellős közepére!
– Azóta is a bugyiddal alszik, és rólad álmodik… Milyen jó valakinek! A becsületes megtaláló…
– Majd adok neked is egy bugyit, nyári szünetre megkapod.
Elcsendesedtünk hirtelen.
Pár nap, s vége a tanévnek! Kamaszoknál még nem sokkal jobb a helyzet, mint a gyerekek érzékelésével: hiszen minden olyan nagy, olyan hosszú… Mikor találkozunk újra?
Még a télen elhatároztam, hogy az utolsó tanítási napon, a tanév befejezéseként gyalogszerrel indulok hazafelé a sínek mentén. Nem a térdigérő hóban vánszorgás vonzott, hiszen biztos lehettem benne, hogy június közepén figyelmen kívül hagyhatom ezt a körülményt, nem is maga a gyaloglás csábított 100 kilométeres távolságra, s persze nem is az egészet akartam így megtenni. Csupán egy keveset, jelképesen. Ennél több magyarázatra nem szorul a vállalkozásom, mindenkinek lehetnek furcsa ötletei.
– Elkísérlek a vonathoz! – közölte Anett még reggel.
– Inkább én kísérlek téged a buszhoz…
Fejcsóválás:
– A buszom 40 perccel később indul, úgyhogy vita nincs, csak én tudok veled menni a vonathoz, te nem integethetsz nekem.
– Csakhogy nem vonattal megyek! – Elmeséltem régóta érlelt ideámat a gyaloglásról.
Egyáltalán nem lepődött meg, szemei úgy csillogtak, mintha el is várna tőlem ennyi őrültséget:
– Cipeled a sok cuccot? – kérdezte mégis.
– Alig maradt valamim, csak annyi, ami az utóbbi napokban rajtam volt, a többit már mind hazavittem.
– Én is így állok vele… Akkor gyalogoljunk!
– Komolyan mondod? – csodálkoztam. Úgy tűnt, Anett tudott meglepetést okozni, ha ez fordítva nem is működött.
– Megnézem a menetrendet, de szerintem útközben ha felszállunk a vonatra, és elmegyek veled …-ig, akkor ott is találok alkalmas buszjáratot, nincs is messzebb, mert egyenlő oldalú háromszög három csúcsáról van szó.. de te vagy a jobb matekos!
– Értem a csúcsokat – néztem a ruhán át meredező bimbóira, mire nevetve lehajtotta a fejét -, de te nem gondoltad át a háromszög szárait. Ha A-ból nem B-be tartasz, hanem C-n keresztül, akkor mégis dupla távolság, még akkor is, ha C-B ugyanakkora, mint A-B…
– Jól van, tudom! – Tágra nyitotta hatalmas szemeit – Kicsit még együtt leszünk…
Beszélgetésbe feledkezve, néhol egymás mellett, máskor egyesével ballagtunk a szürke kövek tetején végtelenbe futó sínek mellett. Ha a szomjazó vadvirágok nem szűkítették libasávra, szoros kézfogásban, vagy játszi lóbálással mendegéltünk a dülöngélő utacskán, amerre a madár is alig jár, mint a népmese királylánya és …
– Mi vagyok én neked? – kérdeztem meg gyorsan, hátha sikerül befejezni a gondolatomat.
– Szerelmecském… – mosolygott résnyire nyíló málna-ajkakkal, vállát picit felhúzva, jelezve, hogy nem érti, miért kell nyilvánvaló tényt megkérdezni.
Mintha a tanévben nem lett volna alkalmunk jóízűt beszélgetni, s mintha előre be szeretnénk pótolni mindazt, ami a beláthatatlanul hosszú szünetben majd elmarad, egymás szavába vágva, hol nevetgélve, hol komoly felnőtt módjára, szavakat keresgélve lépkedtünk. Nyakunkba tűzött a nap, és a távoli, remegő pusztában sehol sem látszott még az állomás. Úgy gondoltuk, gyalogosan egy-két megállónyit haladunk csak, azt is kényelmesen andalogva, s ott majd bevárunk egy vonatot.
– Elég lesz a következőig…
– És ha ott nem áll meg? Valami –alsó vagy –felső…?
– Akkor megyünk tovább! Úgyis jönnek a felhők, majd nem lesz ilyen meleg.
Mögöttünk, valahol a nyugati látóhatár fölé valóban sötét felhők kapaszkodtak, ám a hőség körülöttünk szorongott. Előttem egy élénksárga szoknya billegett, melynek középső részén – s ugyanígy elöl, középen – egy rész hosszabb volt, mint egyéb tájakon, és még 2 gombot is tartalmazott. Úgy nézett ki – laikus szemmel – mintha a hosszú, halványbarna lábak között össze lehetne kapcsolni. S ha össze, akkor szét is…
– Kedves hölgyem! Megsimogathatom a popsiját?
– Meg hát… kedves uram! – Anett megtorpant, és mozdulatlanul várta a kilátásba helyezett érintést.
– Vigyáááázz! – közeledtem óvatosan.
– Jön a vonat?
– Alagutat keres…
– Mehetnénk egy kicsit arrébb, hátha találunk árnyékot – Abban a pillanatban szembefordult, így szerencsésen beleütköztem a kemény cicikbe, melyeket több apró, sárgán-kéken csillogó felirattal ellátott top takart kíváncsi tekintetek elől.
Viszont kíváncsi kezeim könnyedén besiklottak a ruha alá, és tenyerem jólesően simult a gömbölyű formákra. Letottyantottam a hátizsákomat, nem kis riadalmat okozva a környék 4-6 és nyolclábúi körében, amik eszeveszett szökkenésekkel választották inkább a sínpár közötti nyugalmas területet.
Újra kiszélesedett az út, s ameddig tekintetünk előreszaladt, hosszan sétálhatunk kéz a kézben.
– Képzeld azt, hogy Párizsban kószálunk, a Champs-Elysées környékén.
– Inkább Rómában, ott van ilyen hőség!
– Akkor legyen… Amszterdam.
– A lányok miatt gondolod?
– Csak egyetlen lány miatt…
– Kedves uram… Nem is! Hercegem, ez éppen a magyar utca, ahová betévedt. Sajnos csak én érek rá, az össze többi lány üzemben van… megfelelek?
– Igazán örülök, kedves hölgyem, hogy nincs üzemben, hiszen éppen azért gyalogoltam át a fél világot, hogy egy ilyen tündérre leljek.
– Részemről a szerencse! Megkérhetem, kedves hercegem, hogy ne itt az út közepén akarja kiélni sürgető vágyait, ahol még egy pad sincs, aminek támaszkodnék, hanem arra messzebb látok egy kellemes ligetet… Ott, az árnyékban, ha rendelkezésemre bocsátja állhatatos szándékát, cserében szívesen bocsátom testem az ön rendelkezésére!
– Megegyeztünk!
Egy percre elengedtem Anett kezét, és tenyeremmel megpaskoltam-megsimogattam a popsiját ruhán keresztül, s amikor hátranyúlva, libbenős szoknyáját fentebb húzta, akadály nélkül markoltam meg a félgömbjeit. Felszabadult balkezével benyúlt a nadrágomba, elővezette kitartóan feszülő iránytűmet… Így lépkedtünk az alig közeledő facsoport felé.
Érdemes volt kitartani. A lombok árnyékában puha fű várt bennünket. Pár lépéssel arrébb egy apró ház állt, vagy csak a fele, a többi részét felszámolta az idő, ahogy a felkunkorodott tető nagyobbik hányadát is véglegesen felgöngyölte a végzet.
Anett levette és kifordította élénksárga szoknyáját – Szép fűmintás lenne! -, s gondosan a hátizsákja tetejére hajtogatta gyér ruhatára minden darabját, majd meztelenül megállt, és engem nevetett, ahogy vetkőzés helyett őt nézem.
Úgy gondoltuk, akad előre-bepótolnivaló a nyári szünetről, ezért perceken át aktívan csak a szánk ért össze. Kezeim a derekán és a hátán pihentek, lassan indultak meg, s ahogy összesimulva álltunk egymással szemben, igyekeztem még közelebb húzni magamhoz. Serény nyelveink kergetőztek, két tenyerem a feszes félgömbökre ereszkedett, és alájuk csúszva, becsüsként emelgette őket.
Leheveredve a ritka, de húsos gyepszőnyegre, félkönyékről hajoltam Anettre, majd – ahogy szereti – egész testemmel betakartam őt. Ebben a helyzetben, felszabaduló kezeimmel bejártam a lélegzet- és egyébállító női testet, s mikor benyúltam a popsija alá is, éreztem, hogy régóta cselekvőképes férfiúi ékem nemcsak bebocsátásért esedezve, könnycseppel a hegyén feszül a nyíláshoz, hanem fejét be is dugta a csupasz punci bejáratán.
– Jó helyen jár, kedves… – Még valamit mondott volna, de a szájába meg nyelvem nyomult vissza.
Minden átmeneti zakatolás – először csak halovány kattogás, majd erősödő robaj – mellőzésével, a semmiből előbukkant egy vonat, s amíg mi változatlan testhelyzetben de mozdulatlanná meredve várakoztunk, nem messze a lábunktól elhaladt. Fel sem pillantottunk, a sínről úgysem jön le a kedvünkért.
Lábaival átölelt, karjaival szorított, csak a csípőm és térdem közötti rész mozgott, ám az egyre gyorsabban, s tömött zacskóm préselődött másodpercenként kétszer a – még sosem próbált – hátsó bejárathoz.
Igyekeztem az agyamban eldöntött átmeneti önmegtartóztatást végigvezetni az idegpályákon és – ha nem is esélytelen megállást, de legalább – lassítást elérni, hogy minél tovább tartson elmerülésem és újbóli felbukkanásom a csúszósan forró, odaadóan szorító női testrészben…
– Gyere felülre kicsit, légy szíves! – kértem.
Helyet cserélve, először rezgőcicis zsoké-szerűen lovagolt meg, miközben markomban szorongattam kúpos-csúcsos melleit, majd fölém guggolva, lassan fogadott magába, köröket rajzolt velem és rajtam. Vágtához készülődve rámhajolt…
Nemcsak a melegtől kipirulva, kifulladva, levegőért kapkodva kapaszkodtunk össze.
Akár a korábbi, lopakodó típusú vonat tette, hangtalan, sötétszürke felhők úsztak fölénk észrevétlenül, és arra eszméltünk fel, hogy feltámad a szél, és ökölnyi cseppekben támad a nyári zápor.
Összekapkodtuk egyikünk gondosan összehajtogatott, és másikunk szerteszórt ruhadarabjait, és a két hátizsákkal együtt, nevetgélve futottunk a félig lepusztult, ám szerencsénkre félig épnek tűnő egykori bakterház hiányos palatetője alá.
Négy lovas haladt el éppen mellettünk, ahogy ruhátlan testünket fedezékbe menekítettük.
– Ezek nem jártak erre már korábban is? – kérdeztem tétován.
– Nekem is rémlik ez a hang, de… azt hittem, csak én lovagolok.
– Vonat is előfordult, legalább egy.
– Azt tudom, akkor még észnél voltam. Később csúszott csak le…
– Az eszed? Ilyet még nem hallottam. A pasiknál mondják, hogy a farkukba tolul a vér az agyukból…
– Nekem meg lecsúszik… no… baj?
Ezen jót nevettünk. Nem is öltöztünk fel, a hiányos falon keresztül, egymást lazán átölelve néztük a hullámokban csapkodó esőt. Amerre a hegyes bimbók mutattak, gyors tócsák terpeszkedtek és egy madárpár élvezte, hogy porfürdőjüket felcserélhetik igazira, hűsítőre. Fejünk felett szaporán kopogtak a cseppek, egymás szavába vágva ostorozták a kopott tetőt. Szótlanul álltunk, határtalan jóérzés volt egyszerre látni Anett hamvas melleit és az üdítő esőt.
Nem is foglalkoztunk már a vonattal és a lovasokkal, el is felejtettük volna mindűket, ha ellenkező irányból nem halad át mellettünk egy 14 vagonból álló tartálykocsi-szerelvény, s ugyanakkor nem érkezett volna meg a négy lovas.
A tehervonat kattogása és az eső kopogása elnyomta a lovak patáinak zaját, csak arra figyeltünk fel, amikor már mind a négy lovas a talpán állt, és tőlünk 2 lépésnyire vezették el a termetes állatokat. Miként mi jól megfigyelhettük a négylábúak hátáról kis patakokban lefolyó vizet, gazdáik ugyanolyan aprólékosan megszemlélték meztelen testünket. Kissé elkésve, annál nagyobb zavarban, magunkra kapkodtunk ezt-azt, Anett először a szoknyát – bugyi mellőzésével -, majd a felsőt, én pedig alsó nélkül a nadrágba igazítottam kielégült fegyveremet.
– Hello!
A két csaj húzódott be először a fedél alá, fejük fölé tartva tenyerüket, mintha nem folyna már így is bőven róluk, mindenütt az égi áldás. Mindketten, sőt – ahogy a srácok beléptekor megállapítottuk – mind a négyen párévvel idősebbek nálunk.
– Hello!
A hangra reagálva a lovak is kiadtak valami nyerítésfélét köszönésképpen. Türelmesen ácsorogva, fejüket összedugva élvezték a hátukon csapkodó esőt és a semmittevést.
A lovasok úgy tettek, mintha nem érdekelné őket a jelenlétünk, csak elvétve pillantottak ránk, talán nem akarták még nagyobb zavarba hozni a „fiatalokat”. Csupán az egyik csaj nézett rajtunk végig többször, aztán gondolt egyet, s lekapva átázott felsőjét, csavargatta belőle a vizet.
– Úgysem szárad meg – oktatta az egyik srác, miközben jóízűen méregette a feltárult kiadós ciciket -, csak még rosszabb lesz visszavenni vizesen.
– Akkor nem veszem vissza! – válaszolt a lány durcásan, és lefejtette magáról térdígérő nadrágját is, amiből szintén lehetett vizet fakasztani.
A másik csajszi követte a jó példát, előtűnt tejcsoki-színű, apró melle, és hamarosan franciabugyiba csomagolt feneke is.
– Milyen igazad van! – szólalt meg a negyedik lovas, aki eredetileg tüskésnek készült frizurájából rázogatta eddig a makacsul befészkelődött cseppeket. Két mozdulattal lehántotta magáról a ruhát, és valószínűtlenül szőrös testtel a tejcsoki-bőrűhöz lépett. Kétujjal kihúzta a franciabugyi elejét, és bekandikált:
– Megáztál, torkoska?
A bugyi vékony anyagán át jól látszott, hogy a lány punciját természetes szőr borítja – nem is láttam eddig ilyet -, de az a vastag, erős fajta, ami subaként takar be mindent. A srác a farkánál még szőrösebb volt, mint másutt, alig tudta magát kiverekedni a gubancból a dugóméretű szerszám.
A két szőrös jól egymásra talált! – Anett is valami ilyenre gondolhatott, láttam a szemében bujkáló mosolyt.
A másik srác a nagycicis lány mögé állt, s szorgalmasan gyúrogatta a terjengős didkókat.
Büszkén állapítottam meg, hogy a két lány szépsége meg sem közelíti Anettét, s elégedetten tapasztaltam, ahogy a fiúk a meztelen partnernőik fogdosása közben egyre gyakrabban a mellettem felöltözve álldogáló Anettre pislognak. Elképzeltem, hogy – jobb híján – úgy tapogatják a lányokat, hogy közben Anett hibátlan testét kívánják.
– Nem itt laktok, ugye? – érdeklődött kedvesen nagycicis, fejét a mögötte iparkodó pasi vállára hajtva.
– Ebben a félházban? – csodálkoztam a kérdésen. – Mint egy fele királyság… de jó volt hirtelen behúzódni.
– Merre mentek? – kérdezte Anett, s ahogy látta a mintát, hátat fordított, s hozzámdőlt.
– Megmozgattuk a lovakat…
– … meg a nagy seggemet. – Furcsán hangzott a csokibőrű, szőrös lány szájából, hiszen alig volt feneke. Hátranyúlva, lomhán húzogatta a parafadugó-szerű eszközt, egy idő múlva szembefordulva vele, erélyesebben folytatta.
Anett szeméből azt olvastam ki: az így sem lett nagyobb!
A másik pár némán belefeledkezett egymásba, nagycicis lehunyt szemmel élvezte a csöcsörészést, és kilépve tangájából anyaszült meztelenül adta át magát a srác által csiholt élvezetnek. Egyenletes, napot sosem látott, rózsaszín bababőr borította mindenütt. Elmélyülten simogatta a saját combjait, a hajlatokat, s partnere egyik kezét a puncijához irányította…
Tetszett a látvány, de Anett sokkal izgatóbb volt. Hátulról benyúltam a szoknyája alá és a popsiját markolásztam. Elkapta az egyik kezemet, játékosan megharapta egy ujjamat, s a puncijához vezette. Elölről-hátulról kerülgettem a réseket, és élveztem, ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt.
Elveszett a környezet, száz kézzel simogattam és vetkőztettem, eltévedt ajkam Anett nyakán, vállán, majd a hasán talált kóstolnivaló pontokat. Ő közben lerángatta rólam az egyetlen nadrágot, és egy másodpercig várt – mit fogok választani -, aztán előredőlve megtámaszkodott egy valamikori közfal derékig érő maradványában, és ugyanolyan erővel tolta hátrafelé a popsiját, ahogy én előre nyomakodtam.
Akkor pillantottam csak fel és körbe, amikor már olajozottan mozogtam a szűk, finom punci melegében: a szőrös pár fülyis tagja izgatott gyurmázással igyekezett cseppeket préselni a térdelő lány nyelvére és szája köré. A másik pasi ugyancsak saját magát polírozta a dúsan gömbölyödő, kitolt fenék párnái között, és jókora mennyiségű, sűrű váladékot eresztett a gömbök felső találkozási pontjához.
Egy egészen rövid ideig zavart, hogy mind a négyen minket néznek, aztán átiramlott a gondolataim között, hogy lehet is irigykedni ránk… Végül minden érzékelésemet elnyomta a kegyetlen kéj, és utolsó két eszeveszett lökéssel, tövig merülve, elárasztottam a forró puncit ugyanolyan forró nedveimmel.
Csend támad. Csak néhány eltévedt esőcsepp iparkodott társait utolérni, és hangos koppanással csapódtak a palatető hullámaiba.
A szőrös srác még párat húzogatott félbemaradt szerszámán, és a markát a csurgásba kitartva, esővízzel leöblítette. A lányok belebújtak a bugyijaikba, a lovas lányok még gondolkodóba estek, hogy mást vegyenek-e még magukra.
– Tudok adni egy pólót – ajánlottam.
– Én is adok egyet! – csatlakozott Anett is.
– Á, nem kell… – szabadkozott a nagycicis, de amikor mindketten erősítgettük, hogy aludni szoktunk ilyenben, nem sajnáljuk feláldozni, hát elfogadták.
– Elvigyünk benneteket? – ajánlkoztak most ők.
– Lovon? Amarra indultatok szerintem…
– Az állomásig mennétek? – kérdezte a szőrös.
– Mennyire lehet?
– Tizenöt perc gyalog, vagy lóháton öt.
– Én még sosem lovagoltam – Anett hangjából kiderült, hogy örömmel kipróbálja.
– Neeem? – nevetett össze a másik két csaj.
Megértettük, hogy tényleg jártak már errefelé akkor is, amikor mi se nem láttunk, se nem hallottunk, eszerint éppen Anett is lovagolt…
Felsegítettük Anettet a szótlan srác elé, már régen biztonságban ült a ló hátán, még mindig szorgos kapusként tartottam a kezem, mintha bármelyik pillanatban el kellene kapnom. Majd a szőrös segítségével felmásztam a nagycicis mögé, jól hozzálapulva kapaszkodtam.
Csak az első perc volt furcsa, de gyorsan át lehetett érezni azt a biztonságot, amit egy nyugodt ló széles háta jelent. A lovas lányok valamit viccelődtek, amit úgy lehetett érteni, hogy megfelelő méretű vibrátort szerelve megfelelő helyre, még élvezetesebb lenne a lovaglás, mivel éppen a megfelelő pontokon érintkeznek egymással a ló és a lovas… de közben oda is értünk egy kis állomásépülethez, amit ezidáig csak a vonatból láthattam.
A lányoknak nagyon mehetnékük volt – úgy gondoltam, megpróbálnak visszafelé is megállni, hátha nem csak a srácoknak jut a kielégülésből -, gyorsan elügettek. Mi néhány percet várakoztunk csak, mikor megállt egy megfelelő irányban továbbinduló vonat, melyre felszálltunk, s egymás kezét fogva, csendben gondoltuk végig azokat a hónapokat, melyeket megismerkedésünk óta együtt töltöttünk – a suliban és azon kívül.
Kis aggodalommal tekintettünk a jövőben ránk váró 2 és fél hónapra is, amit mások nyári szünetnek neveznek, s amit én csak úgy tudnék hangulatilag érzékeltetni: nélküled.
A magántanár módszerei
Mikor 18 éves voltam szüleim kitalálták, hogy elküldenek nyelvvizsgázni. Így keresnem kellett egy angoltanárt. Ők választottak egyet és mikor először mentem órára és ajtót nyitott nekem, egyből megnyugodtam, hogy jól választottak. Egy gyönyörű göndör hajú szőke kék szemű 26 éves nő állt előttem. Ezután beengedett a lakásba és előttem ment a szobája felé. Már ekkor feltűnt, hogy milyen jó alakja van. Szép és formás popsi és közepes méretű mellek. Pont az ideálom volt.
Aztán megismerkedtünk, és amikor már körülbelül 2 hónapja jártam hozzá, szintfelmérőt íratott. Nem sikerült túl jól és az igazat megvallva nem is érdekelt az egész angol nyelv. Ekkor kicsit mérges lett, hogy ez neki nem jó, ha nem látja a fejlődést, meg hogy akkor hiába tanít, ha nem tanulok. Ekkor feltett egy kérdést, hogy mit tegyen, hogy ösztönözzön engem a tanulásra. Nekem lett volna pár ötletem, de azért ilyet mégsem illik mondani neki, mert még kirúg. Következő alkalommal másfél órás tanulásra mentem hozzá. Megint egy dolgozattal várt, és azt mondta, hogy ha megírom 90%-osra akkor jutalomképpen leveszi a ruháit. Ezt talán mondanom sem kell, de egyből munkára késztetett, hiszen őrülten jó teste volt és ki ne lenne kíváncsi rá?! Így hát megírtam, de nem sikerült csak 82 %-ra. Csüggedtem, hiszen ilyen alkalmam talán soha többé nem lesz. Ezt látta rajtam és azt mondta, hogy következő órán írhatok egy másik dolgozatot is és annak is ugyanaz a jutalma. Így hát, amikor hazajöttem az iskolából, minden délután angolt tanultam. Már vártam a csütörtököt nagyon, bár féltem is, mert ha most sem sikerülne megírni a próbavizsgát jól, akkor nem éltem volna túl.
Végre eljött a csütörtök délután és elkezdem írni a dolgozatot. Teljesen lefáradtam, annyira nehéz volt. Elkezdte javítani és 10 perc elteltével szó nélkül felállt a székéről, és elkezdett vetkőzni. Ekkor már tudtam, hogy sikerült a teszt. Először fehér ingjét vette le, melyeken amúgy is átlátszott. Utána a melltartóját dobta le és alig hittem a szememnek, hogy milyen gyönyörű melleket látok. Ezután a miniszoknya következett, melyet 2 másodperc alatt levetett. Éreztem, hogy annyira fel voltam izgulva, hogy elég lenne, hogyha megérintené a farkamat és el is élveznék. Nos miután levette, a szoknyát már csak egy tanga maradt hátra. Azt mondta, hogy azt én vegyem le róla. Hát nem kellett kétszer mondania. Egyből ott voltam és megfogtam a tanga peremét és finoman benyúltam alá. Éreztem, hogy már kezd nedvesedni és elkezdtem finoman dörzsölgetni a pináját. Majd hevesen elkezdtünk csókolózni. Aztán levettem róla a tangát és így teljesen meztelenül állt előttem. Majd ő kezdett vetkőztetni engem. A farmerem egy bizonyos helyen már nagyon kiállt. Először ezt szabadította ki, és kezébe vette. Néhányat rántott rajta majd a szájába vette. Őrülten jól szopott és én beleélveztem a szájába. Ezután ledobtam a pólómat és a maradék ruhát. Közben ő tovább szorgoskodott. Nem is kellett neki sokáig, mert hihetetlen jól dolgozott a nyelvével. Így farkam újra az égnek meredt.
Lefeküdt az ágyra, széttette a lábát és kérte, hogy hatoljak bele. Rámásztam, és finoman bevezettem a péniszem. Ő ezt hangos sóhajtással nyugtázta. Elkezdtem mozogni benne. Néha-néha kivettem a dákóm majd újra behatoltam, mert iszonyúan jó érzés volt. Ezután pozíciót váltottunk és ő került felülre. Szépen beigazította farkamat és beleült. Kezeimmel a gyönyörűséges melleit fogdostam melyek szépen ugráltak, miközben lovagolt rajtam. Kicsit közelebb hajolt az arcomhoz és megcsókolt. Közbe gyorsított a tempóm és éreztem, hogy teste megfeszül és elélvez. Csodálatos volt látni, hogy milyen gyönyört okoztam neki. Ezután leszállt rólam és elkezdtem nyalni. Egyből beindult megint és kért hogy nyaljam még. Ezt tettem és ez alatt vertem a faszomat. Ő feltérdelt és előredőlt, én odaálltam mögé és hátulról hatoltam be hüvelyébe. A tempót fokozatosan gyorsítottam a csúcsig. Ekkor ki akartam venni és a szájába élvezni. De nem engedte és hátranyúlt az egyik kezével és a seggemnél fogva tolt magába, és közben azt mondta, hogy élvezzek belé, mert szeretné érezni a forró ondómat. Még dolgoztam kicsit, és egy hatalmasat élveztem szinte vele egyszerre. Nagyon csodálatos és hihetetlen volt. Mintha megállt volna az idő. Ezután kivettem és felöltöztünk, majd megbeszéltük a következő időpontot, amikor jövök „tanulni”. Ezen „részét” minden héten átvettük az angol nyelvnek.
Nos ekkor kedveltem meg az angol nyelvet. Sikerült a középfokú nyelvvizsgám, de nem akartam abbahagyni a „tanulást” most a felsőfokúra készít fel…