Izgató szextörténetek

Fodrászlány vagyok, szeretem a faszt
Olyan kéjt éreztem, hogy máris a mennyekben éreztem magam. Fürge nyelve szorgalmasan járt nedves puncimban, miközben én frissen nyírt buksiján rövid hajába kapaszkodtam. Hamarosan felsikoltottam: most rajtam a sor. Partneremet szép kényelmesen a kozmetikai asztalra fektettem, és ráültem kemény faszára, amelyet ekkor még eltakart a sok felesleges ruhadarab. Először az inget kezdtem el kigombolni, ahonnan előcsillant a nyaklánc, majd rögtön ezalatt a kemény, peckes férfi mellbimbók, amelyeket elkezdtem alaposan csipkedni. Ádám már ekkor szívesen megkúrt volna, de én még feszítettem a húrt. Nyaldosni kezdtem a barnára sült mellkast, amely már ekkor ott vonaglott a kezeim között. Tovább

Úgy szopott a banketten, mint a kismalac
Helyet cseréltünk, most ő ült le a vécére, lábait megtámasztotta az ajtó és a falak találkozásainál, feltárva előttem a gyönyörű, gondozott, borotvált puncit. Levettem a szoknyáját, majd a felsőjétől is megszabadítottam, s ott “feküdt” előttem álmaim nője egy szál semmiben, beterpesztve, s várva, hogy kinyaljam. Nekem se kellett több. Lábfejénél kezdve csókokkal haladtam a puncija felé, nem sietve el a dolgot. Körülbelül a térde fölött 10-15 centivel járhattam, amikor elkapta a fejem, s a pinájához nyomta. Az összetéveszthetetlen illat még tovább izgatott. Vadul nyalni kezdtem a pináját, a csiklóját szopogattam, közben egyik ujjammal a pinája, másikkal a segge bejáratánál köröztem. Tovább

Testvér szerelem 17 évesen
Fél órán keresztül smaciztunk, egyre vadabbul, ő megfogott és bevitt a nappaliba! Elkezdett simogatni, először a melleimet, azt indult lefele. Hihetetlenül kívántam őt! Aztán már csókolt, számtól, melleimen keresztül egyre lejjebb. Szép lassan megszabadított a bikinimtől. Csak úgy úsztam a nedvemben, ő elkezdett nyalni, nyelvét bedugta a vaginámba, amennyire csak tudta, én hamar elélveztem, egymás után többször is. Megcsókoltam, aztán felizgattam, mire az álló faszához értem levettem róla a boxerét, és elkezdetem szopni, vertem neki, nyaltam, egyre vadabbul, közben én is élveztem párszor, neki sem kellett sok, ezért mindent beleadtam és a számba élvezett!! Én lenyeltem az egészet, majd megint ő jött!! Elkezdett ujjazni közben nyalt, aztán neki is hamar kemény lett, megcsináltuk a 69es pózt, mondtam neki, hogy rakja belém, ő úgy is tett. Tovább

A szüzesség nem baj, de szerencsére elmúlik
Csókok indultak el hasán keresztül ágyéka felé. Ettől azért egy kicsit megrémült. Még így fekve is érezte a lentről áradó punciszagot. Csak nem akarja ott is puszilgatni? De sóvárgó teste nem tűrt ellentmondást, képtelen volt az ellenkezésre. A csókok már szeméremdombjának szőrzetére nyomódtak. A forró lélegzetet ajkain érezte, alteste remegni kezdett. A nyelv összezárt ajkait cirógatta. Rájuk nyomódott és közéjük csúszott. Összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint amikor maga csinálta. Felkiáltott az élvezettől. Minden szégyenérzete elmúlt, ennél tökéletesebb bizonyíték nem kellett arra, hogy úgy akarják, ahogy van. A fiú szemmel látható élvezettel becézte a vérbőségtől vöröslő, lucskos punciját. Azt akarta, hogy sohase érjen véget ez a gyönyörűség. Kedvese az ajkait széthúzva hüvelye bementénél nyalta, majd amennyire lehetet belehatolt. Judit már alig volt tudatánál. A leereszkedő ködön át még megrökönyödve figyelte saját reakcióit. Csípője előre hátra mozgott, a kéjtől nagyokat nyögött, soha se érzett még semmi ehhez foghatót. Tovább

Társasjáték gruppenszex

A barátom sorra, akinek az ölében ültem, farka nedves puncim ajkaihoz simult és így nyilvánvalóan neki volt épp a legjobb dolga a fiúk közül. Érthető módon nem akart a helyéről felkelni, ezért odaadtam neki a dobókockát. Négyest dobott, két mezővel állt meg a cél mező előtt. Felolvasta a kártyát, amit adtam neki:
– „Cserélj helyet azzal, aki a legjobban le van maradva. A bábuitok is cseréljenek helyet, és a feladataitokat is adjátok át egymásnak, amennyire lehet!” Óóóóó, a francba, nem kellett volna mégsem betennem ezt a kártyát! – bosszankodott, és kaján mosollyal búcsút vett tőlem. Eddig Peti volt az utolsó helyen, így most az ő ölébe kellett beleülnöm még egy körig. Végül is nagyon nem bántam, hiszen bár Lacira voltam begerjedve, de Peti farka vastagabb volt, ezért jobban szétfeszítette az ajkaimat, makkja pedig pont a csiklómig ért, így a legkisebb mozdulatra is kéjhullámok törtek rám. És az is biztos, hogy Péter sem bánta meg a cserét, bár félő volt, hogy minden igyekezetünk, mozdulatlanságunk ellenére is elélvez, elvégre nagyon felhúzták a lányok szegényt, a pinám pedig nagyon tüzes volt már. Alig tudta visszatartani a lüktetését, engem ez pedig csak egyre izgatott. Mikor ezt észrevette, csak még nehezebben uralkodott magán.
Én is négyest dobtam, még három lépés hiányzott a célig, a feladatom pedig így hangzott: „Annak a fiúnak a szerszámát, aki a legközelebb van hozzád, engedd magadba. Ha bármelyikőtök attól tart, hogy ő vagy a másik el fog élvezni, válassz más személyt!”
Bevallom, nem is tudtam hirtelen, hogy mit szeretnék. Leginkább Lacira vágytam, de Peti farka olyan vastag volt, és úgy lüktetett, hogy komolyan megkívántam. Kérdőn Petire néztem, aki szintén tanácstalan volt. Mit meg nem adott volna, hogy belém mélyessze a faszát, de már mindannyian eltökéltük, hogy a végére érünk a játéknak, és láttam rajta, elbizonytalanodott. Mindketten tudtuk, hogy nem állta volna meg, és eszét vesztve telepumpálja a hüvelyemet, amint körbezárom vele a farkát. Végül bocsánatkérőn rámosolyogtam és azt súgtam a fülébe:
– Meg lesz a jutalmad, Csődör, amint megnyerem a játékot!
Bár már teljesen kitárulkoztunk egymás előtt, én mégis szinte szemlesütve pillantottam Lacira, aki diadalittasan közeledett felém, farka még az én nedveimtől csillogott.
– Gyere Lilla, mutasd meg nekem, milyen forró vagy belül!
– De csak nagyon lassan, mert elmegyek! – válaszoltam halkan, és mindent megadtam volna, hogy végre bennem legyen az a fantasztikus fasz! Hatalmas kihívásnak, lelki próbatételnek éltem meg, hogy ne menjek el, és a kéj, amit éreztem, míg fokról fokra belém hatolt, egyszerűen leírhatatlan. Háttal neki ültem bele a dárdájába, kezemmel irányítva a farkát, először a makkja csusszant be, itt pihentünk egy kicsit, majd lassan, teljesen elmerült bennem. Homorítottam a hátam, és éreztem, ahogy teljesen betölt, makkja a méhemet csókolja.
– Meg ne moccanj, te Drága! – mondtam csukott szemmel, lélegzetvisszafojtva Lacinak, vagy talán a farkának, már nem is tudom.
– Csak ha rosszalkodsz! – hangzott a válasz, és hogy nyomatékosítsa, hogy a hatalmában vagyok, megfeszítette a farkát bennem.
– Ah! Te, ne csináld, mert rögtön elélvezek! – nyögtem, és valóban, csak azért úsztam meg megint az orgazmust, mert olyan hamar abbahagyta, pedig már indultak volna a kéjhullámok a mélyen kitöltött hüvelyemből.
Peti már bánta, hogy átengedett, bár azt is be kellett látnia, hogy nem bírta volna ki bennem, így jobb híján dobott a kockával, pechjére egy egyest.
– Kettessel nyertem volna! – bosszankodott.
– Asszongya: „Kérj meg valakit, hogy szopogassa a szerszámod!” Bárkit? Na jó, asszem én maradok a lányoknál! – húzta el a száját és Lacira nézett szemrehányóan a kártya megfogalmazása miatt. Laci erre óvatosan, nehogy a mozdulatot a hüvelyem is megérezze, megvonta a vállát, és azt felelte:
– Ugyan, Péter, a kártyát nem neked írtam, hanem bármely társaságnak. Ha a lányok paklijában volt ilyen kártya biszexuális hajlamokhoz, akkor úgy igazságos, ha a másik pakliban is megvan rá a lehetőség. – mondta, és a lányokra vonatkozó szövegnél rám vigyorgott.
– Majd adok én neked biszexuális hajlamot, te szájhős! – vágtam vissza, és jól megszorítottam hüvelyemmel a farkát, hátha kizökkentem vele az önuralmából. Ez azonban sajnos kétélű fegyvernek bizonyult, így gyorsan visszavonulót fújtam.
– Szóval én maradok a lányoknál! Pannit nem merem választani, mert azonnal elsülök! – vallotta be Peti.
– Kösz a bókot!
– Nórival hasonló a helyzet! – tette hozzá sietve. – Tehát Lilla maradt! – fordult hozzám.
– Nos, a helyzet az, hogy nem vállalhatom, mert egy ilyen élmény, hogy két farok van bennem egyszerre, a mostani állapotomban végleges lenne! – mondtam, de érezhető volt a hangomban, hogy azért utasítottam vissza, mert sértett, hogy csak mintegy maradékként választott engem, csak azért, mert az én nyelvtechnikámat tartotta a legkevésbé izgatónak, holott még nem is ismerte.
Erre Laci a fülembe súgta:
– Ugyan, ne sértődősködj, én tudom, hogy te vagy a legjobb, és ha nem állsz azonnal kötélnek, úgy elkezdek lüktetni benned, hogy rögtön elélvezel, és csúfosan kiesel! Úgyhogy kapd csak be szépen azt a faszt, és mutasd meg, mit tudsz, te Vadmacska!
A biztatás és a fenyegetés megtette hatását, úgyhogy elővettem a legcsábosabb tekintetemet és mire ajkaimat kéjesen benyálaztam, Péter már a számhoz is dörzsölte a farkát. Éreztem, ahogy bevettem a rúdját, hogy a srácok minden mozdulatomat figyelik, és közben Panni ártatlan, de profi kényeztetéséhez, meg Nóri vad mélytorkos szopásához hasonlítgatják produkciómat. Elkapott a versenyszellem, és annyira bizonyítani akartam, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy éppen két faszt fogad be a testem, és bármelyik pillanatban akkorát élvezhetek, mint még soha. Hogy ez a felismerés elmaradt, ez volt a szerencsém, és ha Péter kibírja, megnyerhetem a játékot.
Pontosabban, ha Péter kibírta volna, nem vesztettük volna el a játékot.
Olyan elszántsággal estem ugyanis neki Peti vastag faszának a többiek elkápráztatására összepontosítva, hogy mire észbe kaptunk volna, már nem volt visszaút. Párszor benyeltem a farkát, igyekezve a nyelvemmel körbeölelni a makkját, és Peti már kezdte is finoman döfködni a számat a farkával. Későn vettem észre, hogy a farka megfeszül a számban, pár másodpercig megszűnik a korábbi finom lüktetése, és semmi nem állhatja már az útját annak, hogy magját kilövellje.
– Ah! – örült hörgés mellett megfeszítette az izmait, mire én gyorsan eltoltam az arcomtól, kikaptam a farkát a számból, és az arcomra spriccelt a gecijének első lövete.
A fordulat teljesen meglepett, és úgy tűnt, meglepte Lacit is, aki akarata ellenére elkezdett lüktetni bennem. Nem tudott ugyan nagyon mozogni bennem, de olyan mélyen kitöltötte a pinámat, hogy a legkisebb rezdülések is borzasztó kéjt okoztak. Éreztem, hogy itt már nincs mit tenni, Petivel elvesztettük a játékot, de mindegy is, hisz két csodálatos farok kényeztet éppen, egyik a másik után sül el, úgyhogy én sem kerülhetem el a sorsom, pár pillanat és robban a testem.
Peti második lövete még az arcomra ment, lefolyt a mellemre, de a harmadikat és a többit már a számba kaptam. Peti egyenesen felnyársalta a torkomat, két kezével a tarkómat fogva húzta rá a fejemet a tüzelő farkára és a torkomig hatolva döfködött vele keményen, minden döfésnél újabb adagot belém lövellve. Vastag fasza teljesen elállta sikolyaim útját, én pedig éreztem, hogy az öntudatom elmerül a forróságban. A számban lüktető farokkal egy ritmusra a hüvelyem is összeszorult és ez a gecitől bugyborékoló sikításommal együtt megtette a hatását az alattam ülő lovagomra. Éreztem, ahogy a spermájának tüze nekicsapódik a méhszájamnak meg a hüvelyfalamnak. Állatias hörgéssel rángatta a farka körül a csípőmet, vadul baszta a pinámat, míg egyre jobban megteltem a két srác magjával, miközben velük együtt élveztem. Peti már a torkom mélyét baszta, szerencse, hogy nem volt hosszabb a fasza, nem kezdtem tőle fulladozni, és még mindig jött belőle a geci. Én csak nyeltem, ahogy bírtam, közben sikítoztam és dobáltam magam a kéjtől. Laci egyre lassabb ütemben, de egyre kíméletlenebbül vágta belém a faszát, kicsavarva belőle az utolsó cseppet is. Spermája a farkán oldalt lefolyt a hasára, és éreztem a nedveink forróságát a fenekemen is, ahogy minden döfésénél összecsattant a testünk. Folyamatosan élveztem, önkívületben dobáltam a csípőm Laci farkán az ő ritmusát követve, míg Peti vasmarokkal szorította a fejem a faszára.
Mire mindkét farok kiapadt és a fiúk lelassultak, minden erőm elhagyott, és a testem már csak utórángásokra volt képes. Tartani sem bírtam magam, Petinek dőltem és nem tudtam magamról. Leírhatatlanul jól esett nem gondolni semmire, lebegni a katartikus öntudatlanságban, majd hallgatni, hogy kielégült lihegésem hogy keveredik Laci és Péter sóhajtásaival.
Arra tértem magamhoz, hogy mások hangja is beleszól lihegésünk triójába. A hangok forrása felé néztem, és mintha egy pornófilmbe keveredtem volna, olyan látvány fogadott.

Baszásaim 2

Valahogy az egyéjszakás kalandoknak nem bírok ellenállni. Talán a fiatalságom teszi, talán a vágy, talán… nem tudom. Szeretem a szabadságot, azt, hogy nincs ki lekössön, nincs kinek magyarázkodnom. Csupán megtörténik és utána zajlik tovább az életem, és nem kell a következményekkel számolnom.
Ő is egy ilyen lány volt. Egy a sok közül, és mégis a sok közül az egyetlen melyben láttam fantáziát. Akit még utána többször is megkívántam, és nem bírtam ellenállni neki. Akkoriban sokat jártunk össze. A közös baráti kör és az érdeklődés, aztán a szex. Az első alkalom volt a legjobb. A feledhetetlen, melyet nem tudok még a mai napig sem elfeledni. És annyi együttlét után, csak mikor tudtam, hogy már nem lesz több, akkor jöttem rá, hogy hibát követtem el. Csupán egy alkalomnak kellett volna lennie. Egy mindent elsöprőnek, de már mindegy…
Nyár volt és forróság. Csupán egy filmért jött fel, amit már régóta meg akart nézni, aztán ment is volna haza… ám nem így történt. Egy rózsaszín top és egy kis rövid farmernadrág volt rajta, mely a seggére tapadt, és ahogy mentem utána a szobába máris felizgatott a látványa. Hosszú barna haja kibontva lógott körülbelül a háta közepéig és csak úgy csillogott a ráverődő napfénytől.
A filmet az ágyam melletti kis éjjeliszekrény legfelső fiókjában tartottam. Már nem is emlékszem, hogy miért, de ez nem is fontos. A szobába érve leültem az ágyra, közvetlenül mellé, és kutatni kezdtem a fiókban a film után. Ő a kíváncsi tekintetével végig követte minden egyes mozdulatom, míg rá nem akadtam a lemezre. Ekkor kivettem és átnyújtottam neki. Ahogy felé fordultam a melleit nem tudtam nem elkerülni a tekintetemmel, és ez neki is feltűnt. Elmosolyodott. Nem szólt semmit. Én pedig egy kissé zavarban voltam. Főleg, mert odalent a szerszámom már fészkelődni kezdett, és a helyzet kezdett kínossá válni. Hírtelen azon kaptam magam, hogy már csak rá bírok gondolni. Arra, hogy vajon bejövök e neki? Hogy esetleg kefélne egy jót velem? Ha most megcsókolnám, vagy megérinteném olyan helyen, akkor mit szólna? Biztos képen vágna. Az tuti. Ezért el is szállt minden bátorságom, persze nem mintha olyan sok lett volna. Megköszönte a filmet és elindultunk kifelé. Én megint csak mögötte kullogtam és a fenekét bámultam, miközben egyre nagyobb késztetést éreztem rá, hogy megfogjam. És nem bírtam tovább. Kiérve a szobából rápaskoltam. Ő erre megállt, én pedig elkaptam a kezem, és álltam ott vele szemben idétlenül, várva, hogy lehordjon… de nem tette. Megfordult, és csak mosolygott.
– Bocs, nem bírtam ellenállni –fülig elvörösödve, dörmögtem magam elé a szavakat, kerülve a tekintetét.
– Hát igen –hangja lágy volt. Nem érződött benne, hogy haragudna, vagy, hogy egyáltalán zavarban lenne- senki se tud ellenállni neki. Gyönyörű seggem van –pár másodperc csend következett. Csak bámultunk egymásra- minden pasi fantáziáját megmozgatja. Látom ez nálad sincs másként.
– Hát –hát, hát mi hát? Na ná, hogy megmozgatta.
– Zavarban vagy? –huncut mosoly jelent meg az arcán. Jól tudta a választ, és azt, hogy neki kell megtennie az első lépést, mert én elég bizonytalan vagyok- Miért?
– Mert… – csak habogtam, hebegtem össze-vissza- még sosem fogtam meg a feneked, pedig már régóta vágytam rá. –őszinte vallomás volt, melytől ismét elvörösödtem. Talán jobban is, mint korábban.
– És milyennek találtad? Jó volt?
– Őszintén –a fejemet vakartam- nem emlékszem. Túl gyors volt, csupán súroltam.
– Hűha –a huncut mosoly még mindig az arcán volt – nos akkor ez ellen csak egy megoldás van. Ha akarod, megfoghatod még egyszer. És végigsimíthatod. Belemarkolhatsz, hogy érezd.
Ekkor totál zavarba jöttem. Ez volt az, amire végkép nem számítottam.
– Megengeded? –mintha kétéves lennék. Totál idióta.
– Add ide a kezed –ő határozott volt. Megfogta a kezem és a popsijára tette. Na ez totál felizgatott. Egymással szemben álltunk. Centikre egymástól- Markold meg két kézzel!
– Oké –kezdtem felengedni, habár a szívem egyre hevesebben vert, de belemarkoltam. És ekkor ő sem habozott tovább. Szorosan magához húzott. A farkam már merev volt, és ezt ő is érezte. Tudta, hogy felizgatott. És élvezte. A szemembe nézett, majd megcsókolt. És én visszacsókoltam. A kezem szinte táncolt a seggén, és ő sem maradt tétlen. Először benyúlt a pólóm alá, aztán bal kezével a nadrágomba, és simogatni kezdte a golyóimat. Majd szép finoman a farkamat. Az egész testem elöntötte a melegség. Nagyon jó érzés volt.
– Szeretnélek leszopni –súgta a fülembe, majd mire észbe kaptam már ott térdelt előttem. Először csak a hasam csókolta, majd a köldököm. Iszonyatosan jó érzés volt. Nagyon felizgatott vele. Aztán tovább haladt. Lehúzta a nadrágom, majd az alsónadrágom is, és ekkor már nem volt több akadály a számára. Csupasz farkam ott ágaskodott vele szemben, és ő nem tétovázott. Az egyik kezével kezelésbe vette, miközben a golyóimat kezdte csókolni. Szép apró csókokkal, hogy így húzza az időt, és kergessen az őrületbe, majd a szájába vette őket és szívni kezdte, miközben a nyelvével tovább izgatta őket. Fenomenális érzés volt. Én csak álltam ott letolt gatyával és behunyt szemekkel élveztem a gyönyört, melyet ő nyújtott számomra. Elfeledtem mindent. Üressé vált az agyam. És csak az élvezetnek éltem. Piszkosul jól csinálta.
Én már a fellegekben jártam, mikor a szájával tovább haladt. Először a makkom kezdte nyalogatni, majd a szájába vette a hímvesszőm, és ritmusosan szopni kezdte. Hol gyorsabban, hol lassabban. Én pedig egyre közelebb értem ahhoz a ponthoz, hogy nem bírom tovább. A farkam forrón lüktetett, és én éreztem, hogy már nincs sok hátra. Lenéztem rá és a tekintetünk találkozott. Ő egyből kiolvasta a szemeimből, hogy mi várható, és még dinamikusabban kezdett mozogni. Én megfogtam a fejét, gyengéden, nem szorosan, és hagytam, hogy megtörténjen. Az egész testem görcsbe rándult, a szívem az összes vért a farkamba préselte, behunytam a szemem… és elélveztem.
Ő csak a legutolsó pillanatban húzta ki farkam a szájából, ám csak annyira, amennyire muszáj volt és én beleélveztem. A forró geci betelítette a száját, ő pedig mind lenyelte, majd a maradékot lenyalta a farkamról, melyet még legalább egy percig a szájában tartott, egészen addig, míg el nem ernyedt. Ekkor lassan felállt, és a tekintetünk ismét találkozott. Rögtön tudtam, hogy mit akar. Most én jövök. Rajtam a sor, hogy a csúcsra jutassam. És bevallom őszintén, már régóta vágytam rá. Arra, hogy megdugjam. Hogy láthassam meztelenül. Hogy megérinthessem a meztelen testét. A Seggét… és punciját. Hogy kinyalhassam, és a csúcsra juttassam…

Kiscica

– Jó napot, a hirdetésre jelentkeznék, tudja a kiscica érdekelne– szólt a fiú a telefonba határozottan.
– Igen? – Érdeklődött egy kedves fiatal női hang.
– Tulajdonképpen csak két kérdésem lenne. Hol nézhető meg, és mennyibe kerül.
– A belvárosban van, tudja írni a címet? – bediktálta. – A tizenhatos ajtócsengőt kell megnyomni, lift balra.
– És az ár?
– Abban biztosan megegyezünk. Először nem akarja megnézni, mit vesz?
– De tulajdonképpen igaza van, de mégis, nagyságrendileg.
– Nézze, ha filléreskedik, akkor önnek nem biztos, hogy erre van szüksége. De egy tízes körül meg tudunk állapodni. Most pang a piac.
– A kiscica miatt jöttem – szólt bele a kaputelefonba –, meg volt beszélve.
– Igen, jöjjön csak fel.
Egy nagyon fiatal, nagyon csinos lány nyitott ajtót, egy szál kombinészerűségben.
A fiú kissé meglepődött, megköszörülte a torkát:
– Jó helyen járok? Tudja, kiscica ügyben.
– Hát persze, jöjjön be – búgta szexin a lány.
A fiú bement a szépen berendezett hajlékba. A falak mélyvörösre voltak festve, a plafon feketére, az ablakok elsötétítve, gyertyák adták hangulatvilágítást. Kissé fura volt.
– Na és hol találom – nézett körül enyhén zavarban. Nem volt benne biztos, hogy jó helyen jár.
– Hát itt, maga előtt – tárta szét a karjait és a szexi lenge felsőt a lány.
– Bocsánat, nem értem. Én egy kiscica miatt jöttem – adta az értetlent a fiú, bár már kezdett neki derengeni a helyzet.
A lánynak esett le előbb:
– Úgy érti… A lány szava elakad, majd kipukkadt belőle a nevetés. Mikor abbahagyta, kissé dühösen folytatta: – Szóval, ha nem esett volna le, én vagyok az „eladó kiscica”. Egy órára tízezerért. Hogy lehetsz ilyen naiv? – váltott tegezésre a velekorú fiúval.
– Bocs, félreértés volt – feszengett a fiú kínosan, a buja kéjlakban.
– Figyelj, raboltad az időmet, lemaradtam egy igazi kuncsaftról miattad. – szólalt meg a lányban a hidegvérű üzletasszony. – Nincs mese, ki kell fizetned az időmet.
A fiú megrökönyödött:
– Micsoda? Erre a pofátlanságra már megjött a hangja, a bátorsága. Ráadásul eléggé le is volt égve anyagilag.
– Tőlem nem kapsz egy fillért sem, szivi. Hirdetnél egyértelműen, akkor most nem lennél benne nyakig a szószban.
– Hohó haver, nem én vagyok bajban, hanem te. Ne kelljen hívnom a pártfogómat, jó! Ugye érted?! – tette szigorúan csípőre a kezét.
Egész formás kis fruska, – suhant át a fiú agyán, de közben érezte, hogy izzad a tenyere. Nem igazán ijedt meg a magas kisportolt termetű fiú, hisz gyerekkora óta több önvédelmi sportban is előkelő eredményt ért el. De egy felesleges utcai harcot egy nagydarab kopasz stricivel elkerült volna.
– Jöjjön csak a „pártfogód” – nyomatékosította az utolsó szót – nem vagyok betoji. – Egyébként is szerintem csak blöffölsz.
A lánynak felakadt a szeme, gondolkodóba esett.
– És ha adnék egy kis árengedményt? Végül is tényleg félreértés volt.
A fiú most egész más szemmel nézett a lányra, alaposan felmérte tetőtől talpig, és kicsit meg sajnálta. Nem lehet könnyű neki sem, és olyan fiatal, tök kezdőnek néz ki. Kicsit gizda, a mellei sem nagyok, de keskeny a dereka és formás a popsija.
– Annyira nem vagy nagy szám – válaszolta, – kapok nálad jobbat ingyen is. Akár sarkon is fordulhatnék, és akkor hoppon maradsz. De tudod mit, adok hármat a félreértésért és kvittek vagyunk – fejezte be, hogy mielőbb dolgára mehessen, bunyó nélkül.
– Legyen öt, de azért akár le is szophatnálak, ha már idefáradtál – kacsintott a lány cinkosan.
A fiú érezte hogy a vér akaratlanul is a péniszébe áramlik. Nagyott sóhajtott, de igyekezett megjátszani kemény férfit.
– Ja, tulajdonképp… miért is ne – motyogta. Most már nem érezte olyan sürgetőnek a távozást.
– Nem bánod, ha előre kérem a pénzt? – bújt most már hozzá kedvesen és szorosan a lány, kezével megmarkolva a dudorodó ágyékot. A fiú gyűrött ötezrest kotort elő a farzsebéből, amit lány egy kis fadobozkába tett kisimítva. Majd leguggolt és kihámozta a zipzárból a fiú addigra jelentősen megduzzadt hímtagját.
– Egész méretes – kommentálta, és elkezdte módszeresen szívni.
– Mégsem annyira kezdő – hussant át a fiú agyán, miközben az ügyes nyelvecske makkja körül tüsténkedett. Hamar kőkeménnyé vált a szerszám.
– Mindjárt elcsöppenek – szaladt át az anyád, de a lány ekkor hirtelen finoman ráharapott a farkára.
– Na nehogy már ilyen hamar elmenj! Még megszólnak, hogy nem szolgátatok eleget a pénzért. Gyere, menjünk be a hálószobába – vonszolta maga után a meglepett fiút.
A fiúnak tulajdonképpen nagyon kellemes dolga volt, nem kellett semmit csinálnia. Levetkőzött és a hanyatt feküdt. A lány szemből rábukott és ütemesen szopta. Aztán jött a mélytorkos, ettől bizony akkorára dagadt a farok vége, hogy a lány szinte már a fuldoklás határán volt. A fiú annyira begerjed, hogy többet akart.
– Fordulj meg! – utasította a lányt, aki immár felülről folytatta a franciázást, szétvetett lábai közt csupasz puncijából erotikusan kitüremkedő, meglepően nagyméretű nagyajkai épp a fiú szájába lógtak, így hatvankilencesben nyomultak együtt. A fiú is munkához látott, nyelvével lefetyelte a rojtos redőket, a lány fokozódó vágya az övét is tovább tüzelte. Most már a lány is totál be volt gerjedve, a fiú nyelve igen alapos munkát végzett. A lány az éjjeli szekrényből gumit vett elő és szájával szépen ráhengerelte az oszlopszerűen meredő dákóra. Majd előrecsusszant és belecuppant a fiú kemény farkába. A fiú szeme felakadt a kéjtől, amit a szűk rés okozott. Mégis átvillant az agyán, hogy hoppá, ez feláras lesz. Rá is kérdezett:
– Ugye nem kell ezért még fizetnem.
– Maradj csendben, és csak dugj meg jól – hörögte a lány, fel alá ugrálva a hímtagon.
– Ezen ne múljon – válaszolta a fiú és, anélkül hogy kiengedte volna csusszanni farkát, feltérdelt a lány mögé klasszikus doggy pózba. Mindig is ez volt a kedvence.
Előfordult már, hogy egy-egy unalmasabb lányt épp hátulról dugva azt képzelte, hogy egy profi képzett kurvával van dolga, akit nem kell elvinni vacsorázni, végighallgatni élete történetét, csak élvezkedni vele. Hát most épp ez történt, és egyáltalán nem bánta. Hátulról hatolt be, szorosan szorítva a keskeny kislányos csípőt, ütemesen járt a dorong a nedves lyukban. Egy heves mozdulatnál kiszalad, és tévedésből a másik lyuknál keresett bejáratot. Ez új volt a fiúnak, korábbi átlagos barátnői erre nem voltak hajlandók. De a lány kacéran pucsított, vigyorgott hátravetett fejjel.
– Na mi lesz? Dugd csak be!
A fiú lassan hatolt be, nem akarta lenyúzni féltett kincsét. Meglepően könnyen hatolt be a még szűkebb résbe. Mozdulnia sem kellett, a lány záróizmát összehúzva és elernyesztve eszméletlen farok masszással ajándékozta meg. Ennek ellenére a lány is eléggé élvezni látszott, erre engedett következtetni a testbeszéde. Bár ki tudja, hisz profi. A fiú megérezte hogy eljött az ő pillanata. Kirántotta farkát az ánuszból, lekapta a gumit és reked ordítás közepette ráélvezett a lány popsijára, majd hanyatt dől elégedetten. De a lány csalódottan heveredett mellé.
– Én még nem vagyok ám kész, tudod az árengedmény… – és a fiú kezét punciája helyezte. A fiú szó nélkül elkezdte a finom csiklómasszázst. Megkereste a legizgatóbb pontot, a lány reakciói alapján sikeresen, így hamar megadhatta a lánynak az orgazmust. Az halkan élvezett, szinte csecsemő pózban a fiúra tekeredve. A fiú félénken megcsókolta a félig öntudatlan lány cseresznye ajkait, mire ő elmosolyodott. Csendben hevertek egymás mellett egy darabig.
A fiú szólalt meg először:
– Sok kuncsaftod van?
– Igazság szerint csak most kezdtem, a lakást egy ismerősömtől kaptam kölcsön – vallotta be a lány.
– Pedig nekem elég profinak tűntél.
– Kettőn múlik, és nem csak azért mondom, mert te vagy a vendég – mondta, lágy csókot nyomva az arcára. – Jöhetnél még, jelentős árengedménnyel.
– Jönnék, de így inkább nem. Kiszállhatnál abból, amit el sem kezdtél, és kezdhetnénk valamit együtt – simogatta meg az arcát.
– Menj most el, kérlek – válaszolta a lány szomorkásan.
A fiú szó nélkül felöltözött és távozott. A lány sokáig gondolkodott, mielőtt megnyomta volna a „save” gombot a telefonján.
A fiú az utcán vett egy hirdetési újságot.
– Jó napot, a hirdetésre jelentkeznék, tudja a kiscica érdekelne – szólt a fiú a telefonba bizonytalanul.
– Igen? – Érdeklődött egy kedves fiatal női hang.
– Tulajdonképpen csak egy kérdésem lenne. Ugye négy lába van. Tudja az anyukámnak lesz.

Domina és szolga szerepcsere

Elindult a vonat. Épp nyúlnék a telefonomért, hogy értesítsem Őt, a terv szerinti vonaton vagyok, mikor meghallom az üzenetjelző hangot, és olvasom a szemrehányást: ma még semmilyen életjelet nem kapott tőlem. A válaszomat követően hamarosan csörög a telcsi: még a munkahelyén van, és érdeklődik, milyen címen is tudja elérni a topicot? Olyan régen nem olvasta már, hogy nem is emlékszik rá. Megmondom neki hogy elég sokat változtam, de azt nem.hogy ennek következménye is lehet.
Az elmúlt hét eléggé megviselt lelkileg, és emiatt nagyon keveset aludtam. Nem hoztam magammal olvasnivalót, gondoltam, szunyókálással töltöm az utat. Ehelyett a fantáziám élte külön életét. Természetesen a ’másik oldali’ fantáziám. Elképzeltem, hogy miket szeretnék csinálni, ha sor kerül szerepcserére. Sosem láttam még Őt zuhanyozni. Ezért ki fogom parancsolni a fürdőszobába. Sem őt, sem mást nem láttam még, hogyan mossa meg a péniszét. Meg akarok nézni egy alapos tisztálkodást! Több mint egy éve tart a kapcsolatunk. A számtalan, orális kényeztetéssel töltött perc ellenére soha nem akarta vagy engedte, hogy így jusson orgazmushoz. Ennek véget kell vetnem!
Amikor a panzióban belépünk a tetőtéri szobába, fél pillanat elég ahhoz, hogy felmérjem a helyszínt. Balra nyílik a fürdőszoba. A bejárati ajtóval szemben egy tetőtéri bukóablak, mellette, szinte a térbe állítva egy szekrény illeszkedik a ferde mennyezet alá, az ajtótól jobbra egy fésülködőasztal, előtte és mellette szék. A másik oldalán egy fakeretes franciaágy. Az ággyal szemben dohányzóasztal és fotel, a fotel fölött, egy polcon ócska kis tévé. A nem túl apró szoba közepén pedig egy fával burkolt oszlop. Tudom, hogy új élményeket köszönhetek majd neki. Amíg ő a tévét próbálja beüzemelni, én elmegyek zuhanyozni. Magamra csukom az ajtót, így nem hallom, mit csinál. Szokásomtól eltérően hosszan áztatom magam a tus alatt, és frissen borotválom lábamat, hónomat. Közben felötlik bennem: vajon kijön utánam? Épp kezdeném leöblíteni magamról a tusfürdőt, de kivágódik a fürdőszoba ajtaja.
Dühös a szeme, mikor kérdezi, hogy úgy gondolom, zuhanyozgatni jöttünk ide?
Ekkor veszem észre, hogy csaknem meztelen, és egyik kezében a korbácsot tartja, a másikban a bilincseket. Ez utóbbiakat a radiátorra dobja, és rám parancsol, hogy egy percen belül legyek készen. Kimegy, de az ajtót nem húzza be. Nagyon megijesztett a tekintete, a hangja, hát kapkodva törülközöm, tekerem magam köré a törülközőmet, mosom a fogamat. A fésülködésre már nem merek időt vesztegetni, és a bilincseket is kifelé mentemben próbálom felrakni a csuklóimra. Közben átvillan az agyamon: vajon az oszlophoz bilincselve kell megvárnom, amíg ő is lezuhanyozik?
Az oszlop előtt állva vár. Nem merek ránézni, lehajtom a fejem. A szeméremrésemet kell megmutatnom: elég nedves-e? Ekkor újra hibázok: leveszem magamról a törülközőt. Nem, engem még nem akar látni. Újra betekerem magam, közben terpeszben állok. Elégedetlen velem, de ha nem lenne, akkor is az oszlopot kellene ölelnem helyette: a túloldalon összekapcsolja a bilincseket. Az oszlop éle a mellkasom közepének nyomódik, nem tudom elhúzni sem magam tőle. És persze terpeszben, terpeszbe, még nagyobb terpeszben. Lerántja rólam a törülközőt, és már csattan is a lábam között a korbács. Összerándulok, szeretném összezárni a combjaimat, de terpeszállásban ez lehetetlen. Gyors és erős ütések záporoznak számolatlanul.
Harminc? Ötven?… Vagy még több? Nem tudom. Hol nyögök, hol feljajdulok, a combjaim remegnek, erősen ölelem az oszlopot. Bár dőlne ki! De nem, csak az ütések maradnak abba. Szinte durván nyúl belém. Könnyen siklik be az ujja, de ez kevés szerinte: a padlóra kellene csöpögnie a nedvemnek. Fokozatosan, nem túl gyorsan tolja be a teljes fordulaton zümmögő vibrátort, és nekem ég a fülem, az arcom, lüktet a halántékom az ijedt izgalomtól: tudom, hogy most nem leszek képes benntartani. Ráadásul képtelen vagyok nem figyelni arra, amit csinál: bal mellem köré kötelet csavar, kicsit meghúzza felfelé, majd a magasban az oszlop köré fonva rögzíti, másik végét pedig a jobb mellem köré köti, ezzel azt is kissé megemelve. Elmarad a bíztató, rövid és gyors, de mohó csók, amit annyira szeretek, elmaradnak a harapások a nyakamról és vállamról, nem markol a mellembe sem. Haladéktalanul és tétovázás nélkül csippenti rá a csipeszt a mellbimbómra. Majd a másikra is.
Hátra rándulnék, de a kötél nem enged. Enged viszont közben a hüvelyizmom, amit úgy látszik, hiába edzegettem. Teljes erőből, riadtan szorítok, de minden hiába. Szinte pánikban, félig sírva, alig hallhatóan mondom, hogy ne haragudjon, de ki fog csúszni. És már koppan is a padlón a vibrátor. Igen, tudom: engedetlen voltam. Igen, tudom az okát: nedves vagyok. Nem sokáig kell várnom arra, hogy mi lesz a büntetésem. A bal mellemről egyetlen korbácscsapástól lerepül a csipesz, az ütést pedig megduplázzák az oszlopról visszacsapódó vékony szíjak. A másik csipeszt a szárak összeszorítása nélkül rántja le rólam. Ezúttal szája sem enyhíti az érzést. Szívesen csúsznék le az oszlop tövébe, de a kötelek a mellemnél fogva megtartanak. Csukott, összeszorított szememből lassan csordogál a könny. Amikor zárt szemhéjamon keresztül érzékelem a közelítő éles fényt, amely a máskor annyira kedvelt viaszt jelzi, újra elkap a rettegés, de ezúttal fölöslegesen: még sajgó mellem szinte nem is érzi meg a cseppeket.
Újra a lábam között csattog a korbács. Egyre jobban sajog, egyre jobban ég. Nem bírok parancsolni magamnak: nem törődve a tartó kötelekkel, megroskadok, és nagy nehezen végre összezárom a combjaimat. Nem érdekel, mi lesz a következménye, csak az, hogy abbamaradtak a csapások. A korbács nyelét a combom közé dugja, csak hogy tudjam, nem maradhatok így.
Megkérdezi, hány ütést kérek az ágyékomra büntetésképp? Alig érti a választ, a minimumot, aminél kevesebbet nem merek mondani, többet meg nem bírok: hármat. Már csattan is. Ez iszonyat! És már több mint három. Hát persze, hogy nem számoltam! Hiszen nem utasított rá.
Igen, számolok már. Egy, kettő, három. Vége. Végre. Eloldoz. Nem hiszek a fülemnek! Megengedi, hogy megnézzem, hogyan zuhanyozik.
De mit fogok én most látni? Hiszen könnyel teli szemmel, égő ágyékkal botorkálok utána a fürdőszobába.
Megállok az ajtó mellett, a zuhany felé fordulva, és nem is merek felnézni rá. Rémesen érzem magam, szeretném, ha láthatatlan lennék. Szinte görnyedten állok, a lábát nézem. Ezzel újra feldühítem: nézzek rá! Tétovázok, hogy meg merjem-e engedni magamnak, hogy nem emelem fel a fejem. Nem akarom, hogy lássa: könnyes a szemem. Kínomban eszembe jut a vonaton megfogalmazódott vágyam. Így amikor újra felcsattan a hangja, hogy
“Megengedtem, hogy nézd, ahogy zuhanyozom?”
Ijedtemben felkapom a fejemet, és egy köszönömöt suttogok. De tudok én ma jól csinálni valamit?
Hát nem. Egy bizonyos részét nézzem! Nem esik nehezemre odaszegezni a tekintetemet. Csodálkozva látom, hogy a mérete is és a formája is kicsit más, mint amit megszoktam. Kicsit hosszabb, kicsit vastagabb, különösen a tövénél. Szinte sajnálom, hogy olyan kevés és gyors mozdulattal mossa meg.
Zuhanyozás után visszamegyünk a szobába. Az oszlop mellett letérdeltet és elém áll. Megengedi, hogy a számba vegyem. Közben lassan hátrál. Próbálom követni. Térdelve ez cseppet sem könnyű. Int, hogy nehogy hagyjam kicsúszni a számból! Sikerrel kanyarodunk az ágy mellé. De ekkor lép egy határozottat hátra.
Remény vesztetten roskadok a sarkamra, hajtom le fejem. De most, kivételesen, nincs semmi baj. Felállít és az ágyra tenyereltet, így tesz magáévá. Majd újra térdelve folytathatom. Hamarosan a szokásos hevességével élvez el. Utána nevetve dől az ágyra. Pár pillanat múlva erőt veszek zsibbadt lábaimon, és mellé kúszom. Én is nevetni kezdek. Elmondom, miket eszeltem ki a vonaton. Az összes ötletemet szépen sorban ellopta. És még engem nevez boszorkánynak!
Aztán egyszer csak hirtelen felül és csodálkozva néz rám: ” Mit csináltál vele?”
Azonnal értem, mire gondol. „Kiköptem” – felelem. De újra elnevetem magam. Ugyan mikor és hová köptem volna?
[Domina történetek]

Megint szoptam, de mit?

Orbánt talán még a lábam közé engedném, de Demszky-t már nem. Lehet, hogy csak a hatalom vonz. Nietzsche szerint a boldogság forrása a hatalom. Hát, nem tudom, lehet, hogy igaza volt az öregnek. Engem a fasz boldogít, nem a hatalom. A választási plakátokon és a szórólapokon kiglancolt, vidámra retusált gennyek mosolyognak, mint valami giccses jehovatanús fosadványon. Az egész politika undorító. Azért én még hiszek benne, hogy léteznek kevésbé korrupt politikusok is, akiket tényleg érdekel a nép, meg minden. De az ilyesmi ritka, mint az olyan rendőr, aki nem játszik össze bűnözőkkel. Welcome to Hungary !
Más: ki sem néznétek belőlem, pedig szeretek olvasni. Imádom Vonnegut, Csáth Géza, Spiró György cuccait, Karafiáth verseit. Persze nem vagyok filozófia szakos pina se, aki nem tud öltözködni, saját maga varrja a táskáját, és megvet mindenkit, aki nem ismeri az általa imádott, kimondhatatlan nevű francia írókat. Úgy érzem, megtaláltam a középutat a züllött nő és a remek társasági lény között. Megbaszott még egyéb művészet is: elkezdtem januárban agyagozni! Valahonnan a garázsunkba került egy korongozó izé. Olyan, mint amit az Magyar 1-en nyomnak délelőtt, amikor valami mucsai asszonyokat interjúvolnak, hogy milyen módon készül a korondi köcsög. Gondoltam, csinálok Bikámnak egy helyre kis hamutartót, de akárhogy is gyúrtam az agyagot, mindig fasz lett belőle. A tudatalattim tréfálkozik velem, vagy csak pusztán ügyetlen vagyok?
Miről lesz ma szó? Egy meglehetősen bizarr és spontán kalandról. Talán annyira nem is lesz izgalmas – az eddigiek tükrében legalábbis. Központi témánk a csöcs – tudjátok, ami a csajokon van.
Még tavaly nyáron esett meg a Budapest-Balatonvilágos közötti szakaszon. Ülünk a vonaton egy kupéban. Két hátizsákos matyónénivel osztjuk meg a fülkét, akik le is szállnak félidőben. A következő állomáson egy kismama száll fel, kezében egy könnyűszerkezetű, hordozható babakocsival. Barátságos polgároknak tételez fel minket és megkérdi az ajtóból, hogy van-e szabad hely nálunk? Mondjuk, hogy bőven, üljön csak le. Segítünk neki elhelyezni a kocsiját. Szép, fiatal kismama volt. A gyerek nem tudom milyen volt, nem szeretem őket. Ülünk-üldögélünk, fut velünk a vonat, szalad a táj az ablak mögött – egyszer csak így szól a csaj:
– Nem zavarná önöket, ha megetetném a kicsit?
Persze, tudtam, hogy nem egy szendvicset fog elővenni neki, hanem a mellét a szopizáshoz. Nem tudtam kihagyni, benyögtem:
– Persze, hogy nem zavar… feltéve, ha megkínál minket is.
Tudom, hogy régi népi szokás az MÁV-utasok közti elemózsia csere, de ez már átlép egy bizalmi határt. Biztos voltam benne, hogy a csaj felháborodva elviharzik, de ehelyett kacéran elmosolyodott és azt felelte:
– Semmi akadálya, de a csöppségemé az elsőbbség!
– Mi sem természetesebb – feleltem.
Nekilátott cicizni a gyereket, majd amint végzett, megböfiztette, betakargatta és visszarakta a kocsijába. A csöcsét nem csomagolta el, szenvtelenül csüngött az emlő a semmibe. Ránk nézett:
– Nos, ki lesz az első?
Bikám jelentkezett. A csaj mellé ült, szépen elhelyezkedett, félig az ölébe feküdve, és türelmesen várta, hogy „anya” a szájába adja a cicit. Szépen szopizott, majd az anyuka kedvesen figyelmeztette őt, hogy ha igazán szeret engem, hagy nekem is. Bikám abba fejezte és helyet cseréltünk. Ugyanazt a pozitúrát vettem fel. A lány melle illatos volt, puha cicibimbója pedig gumicukorra emlékeztetett. A számba vettem és elkezdtem szívogatni, először nem jött semmi, majd rájöttem, hogy rosszul szopok – nem alakult ki vákuum. Ehhez az egész bimbót be kell kapnom: ez nem olyan, mint a kólásüvegből csücsörítve inni.
Lassan elindult a szülőlé. Nem volt jellegzetes íze, inkább amolyan friss tejtermék-szerű matéria. Az illata erősebb volt, mint az íze. Valahogy a számban, a szájpadlásomon is éreztem az émelyítő, tömény illatot. Ami viszont rettenetesen felbúgatott, az maga a szituáció volt. Én is befejeztem az uzsonnát, és Bikám mellé ültem.
A lány búcsúzóul marokra fogta mellét és tréfásan Bikám felé spriccelt egy tejsugarat, ami a jobb vállán találta el a pólóját. A nő csilingelve felkacagott.
Ám Bikám döbbent arcán mindketten jót nevettünk.
Egy darabig csevegtünk a csajjal, majd le kellett szállnunk a vonatról, mert célhoz értünk.
Bikám egy darabig megbabonázva, némán baktatott mellettem, végül elmondta, hogy ez a szopizás egyszerre volt számára végtelenül bizarr és erotikus: mintha egy másik világba került volna, ahol az idegenek szoptatása teljesen természetes – gondolt is rá, hogy kiveri közben, de az már szerfelett udvariatlanság lett volna, és talán a csaj sem örült volna egy adag spermacsataknak a gyatyáján. „Mi sem vagyunk állatok!” Azon vitatkoztunk, hogy vajon a csajnak is olyan jó volt-e, mint nekünk?
Már amikor felszálltunk, nagyon éhesek voltunk, de nem számítottunk rá, hogy ilyen különleges étekben lesz részünk: mit nekünk az a drága zsömle és ivólé, amit valami fejkendős, izzadó pronyó körbetologat bevásárlókocsiján a kupék között??
– Micsoda nő! – mondta T.
– Hiába csinálták meg, azért még ő is szereti a kényeztetést – feleltem, és gondolatban már a fagyizónál jártam: desszertet követeltem a tejcsata után.
Bikámom annyira beindult az élménytől, hogy azt mondta nekem, nem érdekli, ki látja meg, de most azonnal meg akar kapni… akarom mondani, baszni!
Balatonvilágosnál a vonatállomástól indul felfelé egy kis emelkedő, ahol sok bokor van és csodás panoráma nyílik a Balaton délkeleti csücskére. Elindultunk felfelé. Kinéztünk egy jóképű bokrot és belebújtunk. Mivel csak egy gyors menetet terveztünk, mindketten csak a gatyánkat toltuk le.
Azt hittük, senki sem látja röpke párzásunkat, pedig de. Egyszer csak hallom, hogy egy borízű hang kiabál valahonnan:
– Disznó állatok!
Megriadt őzikeként körülnéztünk. Az úttest mögött, az egyik nyaralóban, egy szalonnásan kövér nő fürdőruhába kötözve állt, mellette szalmakalapos ura, kiköpött
Zimmer Feri, atlétatrikóban. Az asszony a törülközőjét, amin minden valószínűség szerint eddig döglött, most a szája elé szorítva, sóbálvánnyá merevedve állt. Igen, abból a szögből tényleg mindent látott, nem takart eléggé a vegetáció. Az ura még egyszer ránk kiabált:
– Takarodjatok innen, a kurva anyátokba, mert kimegyek! Ezt mégis hogy képzelitek, micsoda dolog ez? Jó érzésű emberek és gyerekek is vannak errefelé!
Bikám egy cseppet sem jött zavarba – vagányan visszaszólt neki:
– Mindjárt végzünk, fater!
Az öreg szó nélkül feltépte a kaput, és sebes léptekkel megiramodott felénk.
– Siess, Tomi! Sokáig tart még?– ziháltam neki.
– Ha már elkezdtem, be is fejezem!
Felgyorsítottuk a menetet. Csak úgy csattogott a picsám.
Az öreg már a portája előtti árokparton volt.
Bikám lélegzete egyre gyorsult.
Az öreg átszaladt az úttesten.
Bikám üvöltve élvezett a hátamra, éreztem, ahogy forró magmája menetet vág a bőrömre ülepedett izzadt porban. Már majdnem elkapta a fater a hajamat, de előtte gyorsan felhúztuk a gatyánkat (letolt nadrággal elég nehéz futni) és elrohantunk.
– Meg ne lássalak titeket még egyszer errefelé, állatok! – hallottuk a hátunk mögül.
Ez volt a nagy nyári kalandunk.
Rájöttem valamire a napokban: Bikámnak van egy titka. Az utóbbi időkben, minden második szerda este eltűnik, és csak reggel jön haza. Még ma kiszedem belőle, és holnap elmesélem nektek. Esküszöm, holnapra kiszedem belőle, mit titkol előlem és hova tűnik el hosszú órákra…
[Lolita történetek]

Erkölcstelen tüzes pinájú szuka vagyok

A kegyetlenségbe már kiskoromban belebizsergett fejletlen, pőre kis muffom. Az egyik kisfiúnak a tejét pedig kiborítottam a reggelinél, majd ráfogtam a mellette ülő gyerekre. Ekkor még nem tudtam, hogy finomabb nektár nincs is egy perverz számára, mint egy ártatlan gyermek kendőzetlen zokogása. Anál jobban csak az izgatott fel kispinaként, amikor általánosban a fiúk egymással összeugrottak és bunyóztak egyet a suli udvaron. Egy kisgyerek még viszonylag közelebb áll az állatvilághoz, mint az emberéhez, nincs még annyira testtudata. Minden vagyona a játéka és komoly traumát jelent annak elvesztése. Totálisan a világi dolgok rabja. Ezért ha két kisgyerek összeugrik, akkor az nem bájos, ahogy a vén galamb etetgető nyanyák gondolják a parkban, hanem vérkomoly harc. Ebbe még most is belezsezseg a kis puncogóm. Akkor még nem tudtam, hogy egy rihe ribanc leszek, de a felnőttség távlatából már minden világos.
Eddig életemben kétszer voltam csak orgián, de azok elég bénára sikeredtek. Először 17 éves koromban, egy elbaszott házibuli után került sor csoportszexre. Képzeljetek el 3 részeg kisfiút és 2 részeg kislányt. Az erkölcstelenség, a lázadás és az istentelenség mozgatott minket: hatalmas bakancsokkal jártuk a bűn útját, és üdvözöltünk mindent, amit az anarchia ösztönzött. Nem is tudom, hogy indult el. Mindenki hazament, mi pedig amúgy is ott aludtunk volna. Ekkor az egyik srác felvetette, hogy ne aludjunk, inkább basszunk. Neki is láttunk: mindannyian a padlószőnyegre estünk és egymásba gabalyodtunk, innen másztunk fel a franciaágyra. Már az egymás levetkőztetésénél bénáztunk. Tiszta vígjáték volt! Igazából senki sem tudta, hogyan kell kivitelezni az ilyesmit a gyakorlatban – pedig a pornókban olyan simán megy minden. Persze, ott megvan koreografálva az egész. Nem tudtuk, hogyan kell csinálni, fiatal tacskóként elröhögcséltük zavarunkat – az egyik srác annyit bénázott: mindig rálépett az egyik csaj kezére. Végül abbahagytuk, és párokra bomolva folytattuk, külön-külön helyiségekben. 1 srác maradt csak tétlen, de neki az egyik pár megengedte, hogy kiverje faszát a tevékenységükön. Természetesen ennek az irgalmas párnak én voltam a női tagja…!
A második orgia már jóval simábban indult, de még mindig nem volt tökély. A neten szervezték, és én is csatlakoztam. Nem is a kivitelezéssel volt a bajom, hiszen egy festői táj, festői víkendházában zajlott a dolog, hanem a felhozatal. Idős, kövér urak és aszott nyanyák alkották a magot. Na, találtam azért három helyes pasit is, azokkal baszattam magam. Amikor kinyaltam mindhárom seggét, annyira meg voltak lepődve örömükben, szinte éreztem, ahogy Ámor kis nyila belefúródik a szívükbe. Peng!
Igen, erkölcstelen, parázs seggű szuka vagyok és leszek is még sokáig. Továbbra sem alapítunk családot Tomival. Nem csak azért, mert rossz világ van, hanem alkalmatlan vagyok rá. De minden együttérzésem a családosoké, mert igen rossz világ van, pláne ebben az országban – családalapítás csak milliomosoknak! Hiába sulykolják az emberbe, hogy lézengő, gyökértelen semmi vagy, ha nem alapítasz családot – ez egy faszság! Miért kell követni egy társadalmi modellt, csak azért, hogy elfogadjanak? Bassza meg a társadalom. Adjon lóvét az állam, és célbaszülök! Bárkihez hozzámegyek bármennyiért. Valahogy nem indít meg, amikor sírnak az asszonyok a tévébe, hogy 6 gyereke van, és rájuk szakad a tető, mert nix lóvé. Há’ bazd meg, a picsádat be kellett volna varrni az első kölyök után!
Össze-vissza fecsegek most, mert izgatott vagyok – ma este megyünk a tegnap beharangozott orgiára. Már nagyon várom, és hétfőn mindenről beszámolok.
Hol is tartottam. Ja, igen, hogy mekkora mocsok voltam kislányként. Volt egy szemét nagyim, aki napközis tanárként ment nyugdíjba. Természetesen undorító matek-fizika szakos volt, de szerencsére annyira leépült már, hogy számológéppel sem tudott már számolni 83 éves korára. Mindenki gyűlölte. Élvezet volt foglalkozni vele. Sokáig csak érzelmileg kínoztam: felhívtam telefonon és megmondtam neki, hogy már nem szeretem, és soha többé nem akarom látni a ráncos pofáját. A vén szemét elmondta a szüleimnek, de mindent tagadtam: „szegény néni, tiszta köd már az agya, és el van varázsolva kissé”.
Sokat fenyegetett engem öngyilkossággal, de én rá se hederítettem. Néha, amikor az udvaron labdáztam, szándékosan fejbe rúgtam, majd sűrűn bocsánatot kértem tőle – persze belül mélységes öröm töltött el. A temetésén arról fantáziáltam, hogy milyen jó lenne egyet kúrni a koporsóján, a megrendült tömeg előtt.
Aztán nőttem-növögettem, fejlődtem, tanultam. Csitri koromban, amikor már bátran össze-vissza menstruáltam, egy srác, aki folyton egy szutykos baseball sapeszban nyomult, úgy próbált meghódítani, hogy elvitt egy – állítása szerint – szellemjárta temetőbe. Ültünk egy síron fél órát, de nem történt semmi. Se szellem, se dugás, ugyanis a srác jobban be volt szarva, mint én. Akkor még nem voltam olyan vagány, hogy mindenféle palit azonnal magamra rántsak. Aztán pár napra rá felkeresett és végre megcsinált. Lassan mozgott a seggével rajtam és nyöszörögve élvezett el, olyan hangokat hallatva, mint egy kiskutya. Az arcomba csapódó ondóját valahogy hidegnek éreztem. Ez rettenetesen fura volt. A srácnak valami baja lehetett, a keringésével tán, mert ez nem normális. Elaludtunk egymás mellett. Egyszer csak arra ébredek, hogy valami az ajkamnak dörgölőzik: a faszát a kezében ceruzaként fogva nyomkodja nekem. Kérdem, mit csinál? Azt feleli: rúzsozom a szádat, kislány! Hát, kurva anyád. Ezt a hideg gecit termelő vágyrudat pedig dugd a seggedbe!
Mindig is idióták vettek körül. Itt van pl. az én Bikámom, aki régebben megcsinálta velem azt, hogy szó nélkül belefújta az orrát a ruhámba.
– Normális vagy?! – ordítok vele.
– Vigyázz, anyukám, nehogy a pofád legyen a következő zsebkendőm! – érvelt vissza, mire leköptem. A csula egyenesen az arca közepén landolt. „Az eszeddel célozz, és a szíveddel lőj!” Ez volt az előjáték: fergetegeset basztunk aznap, ott és azonnal.
MÁS: (megint csapongok, tudom) Láttam ma egy ilyen plakátot: „Szüntessük meg a férfiak és nők közti bérszakadékot!” Mármint a nők állítólag kevesebbet keresnek, mint a férfiak? Hát nem a kurvák szakítják a legnagyobb lóvékat? Még hogy diszkrimináció? Bikámat tuti diszkriminálnák, mert kevesebb sikerrel „dubajozna” mint egyes ribancok.
Megmondom, milyen egy igazi dolgozó lány: tavaly nyáron adtam egy nagypofájú beszólogatós, „füttyös építőmunkás” pofájára: egy építkezés mellett vitt az utam, amikor beszóltak, hogy: Hé, cicabogár, mit csinálsz este?
Megálltam, hátranéztem. 3 malteros, védősisakos fasz támaszkodik a lapátjára. Nem tudom melyik szólt be, mind vigyorog. Hogy ezt kiderítsem, visszaszóltam:
– Este alszom. Baszni nappal szoktam!
A két szélső először döbbenten kussolt, majd megveregette a középső gyerek vállát. „Megvan a bűnös. Elárultak a barom haverjaid. Na, most legyen nagy a szád.”
Elindultam, egyenesen feléjük. A mellette álló másik két paraszt elsápadt és azonnal élet költözött azokba a lapátokba, amire eddig támaszkodva dolgoztak. Tán azt képzelték, majd azzal védekeznek, ha nekiesek a srácnak. Fantasztikus, hogy egyes férfiak egyszerűen megrekednek egy 17 éves gyerek szellemi és érzelmi szintjén. A nagyszájú fiú elé álltam:
– Van kedved megbaszni? Vagy rossz helyen járok?
– Én…izé…persze
A háttérben a két idióta haverja meg: „Höj-höj, hallottad ezt, Matyiii??!!
– Na, nagyfiú, akkor gyerünk! Van hol? Merre a baszoda?
– Van itt egy konténerünk…
– Remélem is, mert betonkeverőn az én seggem senki nem nyalhassa ki!
A srác fellelkesült és sietve beterelt egy irodának látszó, és valszeg az éjjeli őröknek berendezett konténerbe. A hülye haverjai a hátunk mögött huhogtak, hogy „mindent bele Matyiii, vágj alá!” Idebent malterszag, egy ágy, meg egy íróasztal volt. A sarokban iratszekrény. A falakon pucérnős képek. Leültem az ágyra, amit egy koszos kockás pokróc borított, és keresztbe tettem a lábam. Matyi zavartan megállt előttem, karba font kézzel, mint egy ingatlanügynök, aki azt igyekszik felmérni magában, milyen hazugsággal adjon el nyaralónak egy kutyaházat az osztrák nyugdíjas párnak. Mosolygott, pirult, kapkodta a tekintetét. Hogy valamelyest oldjam a gátlásait, letérdeltem elé és elkezdtem kicsomagolni a kolbászát. Hagyta. Hogyne hagyta volna! Aztán végre bemelegedett és ledöntött az ágyra. Istenesen kinyalt, majd megpróbálta berakni a farkát, de én leállítottam egy pillanatra:
– Öcsi, ne haragudj, nem ismerlek, legyél szíves házipapucsban belépni a szalonba.
Ostobán nézett rám:
– Szerezz egy kotont! Óvszert!
A srácnak azonnal leesett. Az összetákolt íróasztalból elővett egy csomag óvszert, majd sietve felhúzta magára. Így már mehet. Szépen berakta a faszát és először lassan, majd egyre gyorsuló iramot diktálva baszni kezdtünk. Néztem közben az arcát: a korábbi móka eltűnt róla, vörös volt, elszánt és izzadt. Szép arca volt. Szép barna szeme. Tetszik ez a fiú. Amikor kivette belőlem a faszát, hirtelen azt hittem infarktusa van, mert olyan torokból jövő, mély hahh-hahh hangokat hallatott… semmi ilyesmiről nem volt szó, csak rám verte a farkát. A pinámra. Nagyon sok fiúgeci jött belőle. Ha majd egyszer sok pénzem lesz, összeállítok egy olyan CD-t, amin férfi orgazmusok hangjai lesznek gyűjteményben. Nincs két egyforma orgazmus-hang, én már csak tudom. Rám hasalva mellém könyökölt, izmos alkarja keretbe foglalta arcom, majd elkezdte nyalogatni a nyakamat. Gondoltam egy merészet: megmarkoltam a haját, hátrarántottam a fejét és egy hosszú, mély nyelves csókkal nyomultam a szájába. Egészen a torkáig ledugtam a nyelvem, de a srác azon agyalhatott magában, nem nyalom-e ki még a szemgolyóit is! Megint végigfutott rajtam az az ismerős érzés – tudod, amikor érzed, hogy beléd szeretnek. Mindegy: ez a fiú megdolgozott a jutalomfalatért. Megkértem Matyit, hogy legyen szíves csináljon valamit, mert még nem mentem el. A fiú úriember volt, mert habozás nélkül a lábam közé dugta a fejét és a nyelvével segített a dolgon. Olyan ügyes volt, hogy hamar el is mentem. Telefonszámot nem cseréltünk. Valahogy egyikünk sem akarta. Nem akarta a folytatást. Vagy nagyon is igen. Talán még járok erre, mielőtt még felépítenék a házat. Kár, hogy nem a 4-es metrón dolgozik, mert akkor nagyon sokáig tudnám még, hol keressem.
Nem vagyok egy elveszett csaj, akit mindenki ugráltathat. Csak akkor baszogathatnak, ha én is jónak látom. Volt egy srác, akivel egykor futottam: ő egy multicégnél dolgozott. Vele kifejezetten a lóvéja meg a jó kocsija miatt jártam, mert még a neve is kövér volt: Orosházy. Megálltam a garázskapuban, ahol a raktárak voltak és őt vártam, hogy vigyen el vásárolni, ahogy megígérte. Unalmamban rágyújtottam. Egy főnöknőnek látszó, dirigáláshoz szokott, feszült arcú muff, valami borzasztó kosztümben odavágtatott hozzám és rám szólt:
– Hé, nyomd már el, nem látod, hogy terhes vagyok??
Azt hitte, engem is ugráltathat, mint a befenyített csicskáit, pedig nagyon nem voltam az alkalmazottja. Ezt a tyúkot sem az első kései szexuális élménye avatta nővé, hanem a görcs és a stressz. Azt mondtam neki:
– A garázs területén kívül vagyok, ergo szabad a dohányzás. Ráadásul ez a dohányzásra kijelölt hely, ki van írva. Mi közöm nekem ahhoz, hogy a lábad közé engedtél egy szerencsétlen hülyét, aki félelmében beléd pumpálta az ebihalait és most itt puffadsz, te vemhes vén kurva! Le vagy szarva, te is, meg a hülye kölyköd is! Szó nélkül, sírva szaladt el.
[Lolita történetek]

Szerepjáték beöntéssel

Tegnap egész nap basztunk. De nem ám kispolgári módon. Bár még nincs itt az ideje a locsolásnak, engem tegnap alaposan meglocsoltak. Gecivel is, pisával is. Délben kezdődött az egész, amikor Bikám se szó, se beszéd, elkapta a hajam és alaposan megrángatta.
– Mi az, hülye vagy? – ordítottam rá a neveletlen fráterre.
– Basználak.
– Kérlek. Állok rendelkezésedre.
Letérdelt seggem oltárához, és a farmergatyán keresztül szimatolni és nyalogatni kezdte a valagam. Valahogy annyira izgató volt ruhán keresztül érezni a forró leheletét, a fogait és a türelmetlenséget, hogy mennyire szeretne már meztelenül látni. Lehámoztuk egymásról a göncöket és már jött is egy ötlet. A hűtőhöz léptem és előszedtem egy csomag virslit, kiválasztottam a legtökösebbet, majd Bikám figyelmébe ajánlottam:
– A seggedből akarom kifalni! – mondom neki.
– Nyomjam fel, mint buzi? – kérdi lencsibaba szemekkel.
– Ne, majd én…
Tomi mögé lopóztam. Ő hagyta, és várta a dolog végét. Mitől félt volna, amikor tudhassa, hogy egy rohadt virslivel nem tágítom használhatatlanná az ánuszát és nem fogom megerőszakolni vele. A seggébe illesztettem a virslit, jól beleszúrtam – nehogy kiessen – majd elkezdtem kihappolni onnan. Először aprókat haraptam, és haladtam üregirányba. Amikor a végére értem, a seggbe szorult falat félénken becsúszott a lyukba. Elbújt előlem. Az ujjammal matattam utána, de eltűnt és soha többé nem láttam. A szerepjáték ötlete neki jutott eszébe, nem tudom, hol hallotta, biztos valami másodosztályú amerikai vígjátékban. A házaspárok használják, ha fel akarják dobni ellaposodott szexuális életüket. Amikor felvetette nekem az ötletet, kérdeztem, hogyan képzeli. Körülnéztünk a szekrényben: nem sok különleges ruhadarabunk volt: egy orvosi köpeny, egy overall és egy motoros ruha. Emlékeztem, hogy van valahol egy vörös, ribancos parókám, azt is előszedtem. Bikám azt kérte, hogy öltözzek be utcalánynak. Egyelőre még nem tudja, hogy legyen tovább, mi legyen a szerepjáték témája, esetleg menjünk le az utcára és felszed? Kitalálta, hogy meg akar erőszakolni. Megbeszéltük, hogy én kéjhölgynek öltözve a nappaliban állok, ő pedig levadász, mint „erőszaktevő”. Így is történt. Nagyban álldogálok és várom a buszt, amikor Bikám hirtelen rám vetődik:
– Mi a picsát kóvályogsz itt te szerencsétlen kis pincsi?? – suttogja a fülembe és a szőnyegre dönt. Annyira beleéli magát, hogy fájdalomig szorítja a karomat. Persze, nem esek ki a szerepemből: tiltakozok, heveskedek. Tépi a ruhámat, harapja a nyakamat, nyalja a fülemet, mint egy hulmán. Befurakodik a lábam közé, és tocsogó, szaftos vaginámmal érzem a gatyájában ágaskodó örömrudat.
– Hagyjál, te szarfaszú csesznye! Az anyádon kívül meg sem tudnál baszni rendesen egy nőt.
Mocskos szám még jobban feltüzelte támadómat, aki újabb lendülettel támadt, hogy elhallgattasson.
Amikor az ellenállásom lanyhult – ugyanis már nagyon szerettem volna szopni – a csirifiszkió rám rivallt:
– Tiltakozz, te maskara!! Szégyentelen Jezabell!
Mit tehettem mást, tiltakoztam. Amikor megunta, rám parancsolt, hogy toljam le a szoknyámat – amit előzőleg alaposan megtépázott már – és meztelen valaggal álljak a feje fölé. Megtettem. Ő izgatottan feküdt a padlón, de még nem csomagolta ki a kolbászát, csak gatyán keresztül dörzsölte. Az egyik lecibált zoknimat a szájába tömte, így alig értettem, mit motyog, mert értékes szavai el voltak rekkentve:
– Szarik a néni! Szarik a néni!
Először azt értettem, hogy „Marika néni, Marika néni”. Ki a tollas szűzmária az a marikanéni??
Aztán leesett. Azt akarta, hogy szarjam le a fejét. De nem kellett. Ezt meg is mondtam támadómnak, aki kivette a zoknit a szájából és közölte, hogy nem akarja, hogy leszarjam, egyszerűen csak izgató mondogatni ezt. De ha már szóba került a szarszex – mint tudjátok, nem szívesen játszom szarral (a neveltetésem nem engedi), viszont maga az ötlet izgató és kellően perverz. Bikám szíves elnézését kérve, tettem a konyhába egy kis kitérőt. Azt mondtam neki, hogy várjon, és ne menjen el nélkülem… érdemes lesz. A konyhában elővettem egy üveg Nutellát és bekentem vele Tomi egyik elhagyott alsógatyáját. Mindenét széthányja, mint egy gyerek. Nem tetszett a szarcsík. Olyan élettelen volt. Kentem rá egy kis baracklekvárt, amitől az egész folt olyan lett, mint a hurutos fos. Bevittem művemet Tominak, aki henye arccal nézett rám.
– Mi az, te beszartál, pintyőkém?? Próbáltál nyomni nekem egy helyes csoki tojást?
– Nem, ez nem szar. Finomság. Kóstold meg.
Bikám bizalmatlankodva megszagolta, majd miután konstatálta, hogy a barna folt nem belőlem jött, kicsit meg is nyalta. Visszaadta, majd azt mondta.
– Dobd az arcomba, te éjféli szajha! De tüstént!
Megpróbáltam egyenesen az arca közepébe dobni, de mellé ment. Nem akartam kivívni Bikám haragját, pedig észrevette a kis fiaskót. Nem lehet több baki. Egy alapos verést kockáztatok vele. Ha Bikám fel van búgatva, kiszámíthatatlan. Ezúttal telibe kaptam az arcát, ő pedig a földön hanyatt fekve szagolgatta és nyalta a műszart, a saját gatyájából. Hamar el is tüntette a náthás fosra emlékeztető anyagot, és új játékon kezdtük törni a fejünket. Megkért, hogy vegyem fel a parókát és sminkeljem ki magam erősen. Megtettem.
– Akkor brunyálj le rögvest, te maskara!
– Nem kell pisálnom…
– Igen? Akkor majd teszünk róla. A seggeden keresztül fogsz rám pisilni! – acsarkodott felém, majd felállt és kidübörgött a hálószobába. Kisvártatva egy kézi beöntő ballonnal tért vissza. Egészségügyi célokra használtam eddig, szexuálisra még soha. Bikám bevitte a fürdőszobába és hallom, hogy vizet enged. Közben magában dünnyög, hogy „most megtanulod, te cafat”. Rövidesen visszaérkezett és azt mondta, hogy vetkőzzek le és feküdjek a szőnyegre a testemmel. Benyomta a beöntő ballon kis csutorát a seggembe és finoman megnyomta. Éreztem, ahogy árad a víz befelé, és gyanítottam, hogy közeleg a pillanat, amikor majd sugárszerűen távozik. Bikám kihúzta, és szinte szájba lőttem, olyan intenzitással jött belőlem a cucc. Esküszöm, legalább 2 méterre kilőttem. Erre Tomi lebasz, hogy miért nem tartottam bent, ugyanis az volt a terve, hogy majd a seggemből iszik.
– Ne kókadj, kis kanász, jut is, marad is.
Bikám éhes cicusként a seggemhez hajolt és kiszopta onnan a maradék vizet.
– Szopd ki a valagamat, kis kurvám – mondtam Bikámnak, mert tudtam, hogy szereti. Legalább annyira, mint én a talpát, vagy a here zacskója alatti petyhüdt bőrlebenyt nyalogatni. Amikor végzett a segglevessel, a nedves száját az enyémhez tapasztotta és smároltunk. Utána megfogtam a két keblem és azok mellbimbóját hozzádörzsöltem Bikám cicipontjaihoz. Olyan finom móka. Ezt nagyon szeretjük mindketten. Igazából akkor jó, ha előtte megnyálazzák, mert jobban csúszik. Ezt a fogást úgy hívtuk, hogy Csilla-féle cicimica. A beöntő ballont még egyszer feltuszkolta nekem, hogy újra az ő míves aranykelyhéből ihasson. Nem bírta már, üvöltve élvezett el, rá a csöcsre. A mellemről lecsöpögő bőséges ondót Bikám lábujjaira kentem: nem is kellett mondani, mit akarok: ő simán beletunkolta a sunámba, meg a seggembe, de volt olyan figyelmes, hogy hagyjon egy kicsit a számba is. Ennyi nem volt elég. Este tízig nyomtuk, és nem is tudom, hányszor élveztünk el. Számomra kedves nektárját minden alkalommal megkaptam és egy csepp sem veszett kárba a fehér fiúgeciből. Több alkalommal csináltuk úgy, hogy ő fölöttem magasodik, én pedig a lábai elé vetem magam, és így rimánkodom hozzá:
– Könyörgöm gecizz le!!
– Lyukat vágok rajtad, te kurva.
– Megköszönöm!
– Mibe fogjam fel a véred, kis imposztor?
– Semmibe, hadd folyjék szabadon!
Más említésre méltó nem történt, szokás szerint bő nyállal kinyaltam Bikám seggét, de ezúttal úgy, hogy megkértem, legyen szíves, üljön az arcomba. Persze ne a teljes súlyával, mert meggebedek, hanem támassza ki a két mellső lábával testtömege döntő többségét. Na, ez új fogás volt és nagyon tetszett. Még megismételjük. Reggel annyira fáradtak voltunk, hogy alig bírtunk talpra vergődni.
[Történetek]

Édes tanulóévek

Utaztatok már tömött autóbuszon? Hát nekem kijutott a jóból. Középiskolás koromban kollégista lévén rengeteg időt töltöttem utazással és főleg autóbuszon. A vasárnap esti visszautazások a koleszba, olykor-olykor rémtörténetbe illő események közé tartoztak. Azok, akik belekóstoltak a kollégiumi élet rejtelmeibe, valószínűleg megértik, mire gondolok. Viszont, ami negyedikes korunkban történt velem és a barátommal, az minden addigi képzeletemet felülmúlta és egyáltalán nem tartozik a horrorisztikus jelenetek közé. Sőt… De, ne vágjunk az események elé: Barátom Zoltán, és én egy ugyanazon koedukált kollégiumban laktunk, természetesen ő a fiúk számára kijelölt harmadik emeleten, én pedig a lányok első emeleti ”lakosztályában”. A kor követelményeinek megfelelően, és ahhoz igazodva, az emeletek vasrácsos-vaskapus elválasztással voltak ellátva, ami állandó kihívást jelentett nevelőnek, diáknak egyaránt. Ugye mondanom sem kell, hogy a diákok – és köztük én is, barátom is – az esetek nagy részében túljártunk a rács-akadályok okozta problémákon. Kétéves szerelmünk alatt az egymásratalálás legtrükkösebb fortélyait kidolgozva oldottuk meg azt a feladványt, amit a biológia állít minden tinédzser hormonháztartása, és az úgymond társadalmi elvárások támasztotta viselkedési normák közé. Magyarán, ha vágytunk egymásra, és ez a kollégium falain belül tört ránk, akkor folyton találtunk rá időszerű receptet. Zoli volt az, aki ártalmatlanságomat a múltnak ajándékozta az egyéves évfordulónkon, és én voltam az, aki ugyanezt művelte az övével is, ekkor 17 évesek voltunk Az első alkalom csodálatos élmény volt, habár nálam a beteljesülés elmaradt az izgalom, az új érzések, a félelem és a meztelen férfi, azaz fiú test látványa okozta megrázkódtatás – amit jó értelemben vett megrázkódtatásnak tessék érteni – egyvelegéből kialakult érzés miatt. Zoltánomnál természetes módon ez bekövetkezett, kétszer is. Minden apró fájdalom és ismeretlen izgalom ellenére egy életre szóló emléket adott nekem ő és az aktus, amit senki nem vehet el tőlem, szívesen fogok rá visszaemlékezni még nyolcvan évesen is, ha megérem. Azonban most egy másik történetet szeretnék megosztani veletek, nem pedig a szüzességem elvesztését, habár az is megérne egy írást.
Egy szokatlanul meleg október eleji vasárnap este szokásosan a tömegben nyomorogtunk az autóbusz-pályaudvaron, várva azt a megváltó pillanatot, amikor sofőrünk szíveskedik kinyitni az ajtókat és a furakodó, lökdösődő sokaság végre elfoglalhatja helyét és kényelembe helyezve magát, felkészülhet az utazás fáradalmaira. Amire mi feljutottunk a buszra, már persze nem volt ülőhely, így a csukló részben kerestünk magunknak állóhelyet. Én a csukló korlátjának támaszkodtam, míg Zoltánom a csuklórészben található oszlopnak támasztotta a hátát, mert nem szerette nézni azt a sok unott pofát, akik körülvettek minket. Csomagjaink az oszlop és a korlát közé kerültek, így én Zolival szemben, de egy kicsit tőle jobbra helyezkedtem el és arra gondoltam, hogy mielőbb legyen már vége az útnak. Miközben az elmúlt hétvége eseményeiről beszélgettünk, lassan megtelt a busz teljesen. A teljesen szót úgy kell érteni, hogy a szó legszorosabb értelmében egymáshoz passzírozódtak az emberek. Egy esetleges hirtelen fékezésnél még elesni sem volt esélyünk, mert a mellettünk álló ember megtartott. A heringes doboz táncparkettnek minősült a buszunkhoz képest, és elszörnyedve gondoltuk végig, hogy kb. másfél órán át kell ezt az áldatlan állapotot elviselnünk.
Majdnem egy órája utaztunk így, már minden zsigerünk zsibbadt és fájt, de tudtuk, hogy hamarosan megérkezünk. Útközben Zolival mindenféléről beszélgettünk, de végül témánk a sexre terelődött, hiszen a hormonok dolgoztak bennem is és benne is, mivel már hét napja nem lehettünk együtt a nőket sújtó havi ”mikulás” beköszöntése miatt. Nálam ez a dolog öt napig szokott tartani, de anyukám tanácsolta, hogy a biztonság kedvéért mindig várjak egy-két napot a szex-szel. Megfogadtam a tanácsát, de ennek ellenére egyszer már kerültem kínos helyzetbe, amit szerelmem, Zoli tökéletesen kezelt, és nem éreztetett velem negatív érzelmeket, így zavarom is hamar elmúlt. Tehát a beszélgetésünk tárgya az esti titkos találka lebonyolítása körül forgott. Megbeszéltük, hogy az én szobámban találkozunk, tehát most neki kell kijátszani a rács gátakat, és a nevelők őrző figyelmét, de ez neki már-már rutin feladatnak számított. A szobatársaim ilyen esetben magunkra szoktak hagyni, egy másik szoba lányaival egyezségben ott alszanak, ágybetétet terítve a földre. Általában kétnaponta kell költözniük, vagy költöznöm, attól függően, hogy kinek a fiúja jön látogatóba. De van olyan is, hogy mi látogatjuk meg a fiúkat. Szerencsés vagyok, mert csak nekem és egy másik szobatársamnak, két emelettel feljebb van a fiúnk, de a másik két lánynak a városban laknak az udvarlóik. Így ők általában ott szokták elvégezni szükségleteiket, emiatt szinte minden nap lehetőségünk nyílt együtt lenni Zolival.
Hangunkon lehetett érezni, hogy a várakozás az estére nem hagyja hidegen érzékeinket. Tenyerem hidegen verejtékezett, Zolim pedig álmodozva sóhajtozott. Miután kiveséztük az esti előkészületek mikéntjét, hirtelen elhallgattunk. Ismertem ezt a fajta hallgatást: mindkettőnk agya azon járt, hogy most mit kellene mondanunk, hiszen tehetetlennek éreztük magunkat. Mélyen egymás szemébe néztünk és vártuk a pillanatot, hogy a másik megszólaljon. Szinte szikrázott közöttünk a levegő, éreztem, hogy a vér az arcomba tódul, és a vágy bejárja a testem és lassan összpontosul ölemben. Zoli halkan megszólalt:
– Most itt szeretnélek magamévá tenni – tudta ő is, én is, hogy erre nem kerülhet sor.
– Tudom…, én is szeretném, deee… várjuk meg az estét. – Hebegtem a fülébe, annak ellenére, hogy most én sem vágytam másra csak az ő érintésére. Beszélgetésünket senki sem hallhatta, hiszen egymás vállra hajoltunk, és szinte a fülünknél volt a másik szája. Két oldalt háttal állt egy-egy ember, így nem hogy nem hallottak, hanem nem is láthattak. Ehhez segítséget nyújtott a busz gyatra világítása is. Csak elöl világított egy lámpa, és teljesen hátul kettő. Szenvedélyesen megcsókoltam szerelmemet, nyelvem hegyével ingereltem az ő nyelve hegyét. Ezt mind a ketten szerettük. A nyáltermelődésünk felfokozódott, időnként abba kellett hagyni a csókot, hogy nyelni tudjunk, de aztán azonnal folytattuk. Jobb kezemet lassan csúsztattam le a testén, vékony ingén keresztül ingerelve mellbimbóját, majd folytattam az utat egészen a nadrágjáig. Egyértelműen éreztem, hogy férfiassága vágyik rám. Simogattam a hímtagot, majd az ujjaimat lefele fordítva alányúltam és ágyékát kezdem simogatni, majd finoman megfogtam a heréit, és lassan morzsolgattam ujjaim között. A csókot időközben abba hagytuk, Zoli fejét a vállamon pihentette, becsukta a szemét és élvezte kezem játékát, én pedig izgalommal figyeltem lélegzetének apró rezdüléseit. Aztán megmarkoltam a telt heréket és csuklóm belső élét péniszéhez nyomva le-fel kezdtem rángatni a nadrágot.
– Nagyon jó… – suttogta a fülembe, szemét csukva tartva. Én gyorsan körbenéztem, és újból megbizonyosodtam róla, hogy olyan szorosan állunk, hogy nyaktól lefelé senki nem láthat semmit.
– Van egy ötletem. Ne ijedj meg! – mondtam neki halkan. Lassan lehúztam a sliccét és benyúltam rajta.
– Így jobban hozzá férek.
– De megláthatnak… – tiltakozott bátortalanul, bár önkéntelenül is tolta kezem felé a férfitagját.
– Nyugi! Senki nem láthat meg. – nyugtattam – Én is szégyellném magam, ha meglátnának. Bízz bennem! És ne mozogj, mert azt megérzik a hátad mögött állók – És ahogy ezt kimondtam, már a kezem bent is volt a farmer alatt. A boxeralsón keresztül megmarkoltam a jól ismert falloszt és úgy nadrággal együtt húzogatni kezdtem. Tökéletes példány volt. Számomra megfelelően hosszú és megfelelően vastag, a makktól a tövéig vastagodott, amit azért szeretek, mert ha bennem ficánkol tövig, akkor a hüvely bemenetemet és a csiklómat egyaránt dörzsölte, amit én rettentően szeretek. Hatalmas herezacskó tartozott még hozzá, amiről annyit kell tudni, hogy ha hátulról támad meg ez a csodás farok, akkor ez a kedves jószág minden egyes lökésnél neki csapódik a csiklómnak, és pillanatok alatt a csúcsra juttat. Ezért is szeretem, ha hátulról kefél meg Zoli. Akár hagyományos módon, akár análisan. És van még egy nagyon jó tulajdonsága ennek a remek szerszámnak: tökéletesen egyenes, és hihetetlen kemény, amikor feláll. Sokszor nem tudok vele betelni, újra meg újra életet akarok bele lehelni, miután ”kilehelte lelkét”.
Kezemben a farokkal és agyamban a száguldó, buja gondolatokkal, már csak egy akadályt kellett leküzdenem. Ez pedig az alsó volt. Megkerestem ezen is a sliccet, majd könnyedén benyúltam rajta és már kezemben is volt a kőkemény fasz. Amint megragadtam, erősen átkulcsoltam rajta az ujjaimat és szorosan fogva húzogatni kezdtem a bőrt rajta. Nem húztam le a makkról teljesen, mert most nem volt alkalmam megnedvesíteni nyelvemmel, és tudtam, hogy így kellemetlen lenne Zolinak. Ezért csak piciket húzogattam rajta és mikor felértem, teljesen összezártam a bőrt a makk végén a hüvelykujjam és a mutatóujjam jótékony közreműködésével. Aztán éreztem, hogy olykor megvastagszik és tudtam, hogy hamarosan kitör a forróság belőle. Ezt Zoli is jelezte:
– Nem akarok a nadrágomba… élvezni – sóhajtotta a fülembe.
– Nem menekülhetsz – válaszoltam kaján mosollyal – a markomban vagy. Szándékosan így fogalmaztam, végül is így volt. Még volt hátra kb. 10 perc az utazásból, ezért tudtam, hogy véghez vihetem azt, amit elterveztem.
– Most kiverem a faszod, még akkor is, ha most nem akarod. El fogsz élvezni! – fenyegettem suttogva és buján – Próbáld megakadályozni, ha tudod. – incselkedtem kedvesemmel.
– Kérlek ne… – próbált tiltakozni és kezével tett egy erőtlen próbálkozást, annak érdekében, hogy kezemet kihúzza a nadrágjából. Persze nem sikerült, mert erősen szorítottam a farkát és igazából ő sem akarta, hogy elengedjem. Mind a ketten szerettük, ha ”csúnyán” beszélünk sex közben, nevén nevezve a dolgokat. Mostanra már én is annyira felizgultam, hogy elég lett volna, ha hozzám ér, abban a pillanatban elélvezek.
– Annyira kívánlak, hogy itt helyben belém rakhatnád a farkad. – búgtam a fülébe, miközben éreztem, hogy a bugyim teljesen átázott.
Ezzel egy időben erősebben fontam ujjaimat arra a dorongra, amely lüktetve vergődött szerelmem lába között.
– Megbasználak… de most nem… lehet… – zihálta alig hallható hangon. Farka egyre sűrűbben meg-megremegett, és tudtam, hamarosan élvezni fog.
– Mindjárt lövellsz. Ezaz! Élvezz kedvesem! – suttogtam, miközben gyorsabban vertem a kezemben lévő faszt, de még mindig csak piciket húzogattam rajta.
– Ne… – tiltakozott erőtlenül, tudtam, hogy pontosan az ellenkezőjét akarja. Rendkívül élveztem a helyzetet. A barátom kiszolgáltatott helyzetben, farka a kezemben lövésre készen és nem tud mit tenni ellene. Ha akarom, befejezem, amit elkezdtem, ha akarom nem. Hát persze, hogy akartam. Az élvezet gyorsan jött. A farok megmerevedett, éppúgy, mint a puncimban vagy a számban szokta, aztán heves rángások közepette kiadta az egy hét alatt felgyülemlett ondót magából. Minden összerándulásra újabb adag sperma került a nadrágba és a kezemre, de a mozgást még mindig nem hagytam abba, csak vertem, vertem, amennyire csak tudtam. A rángások lanyhultak és már nem is lövellt, de én tovább mozgattam rajta a kezem.
– Lassíts légy szíves – fordult felém csillogó szemmel – kezd kellemetlen lenni. Én teljesen fel voltam ekkor ajzva. Éreztem, hogy csuklóig gecis vagyok és kívántam, hogy jól megbasszon kedvesem. Nem tudtam magam kontrollálni. Zolinak kellett a kezemet leállítani. Szerintem én még a mi napig is verném, ha nem fogja meg. Aztán lassan magamhoz tértem és éreztem hogy a markom és a kézfejem egymerő lucsok. Próbáltam beletörölni barátom alsójába a kezem, de hát az is teljesen át volt ázva a frissen vert ondótól. A nagyját azért sikerült letörülni, ennek ellenére úgy éreztem, mint aki kezet mosott és csak lerázni tudja róla a vizet.
Egy perc sem telt el és megérkeztünk a buszpályaudvarra. Szerencsére a kolesz nem volt messze, így nem kellett sokáig a nedves kezemmel bíbelődni. Azért sikerült a táskámat és a ruhám oldalát összekenni, de nem volt feltűnő. A kolesz mellett volt egy kis non stop ABC szerűség, ahova Zoltánom kérésére még bementünk, mert valamit otthon hagyott. Amikor kijött az üzletből, hirtelen nem a kolesz felé vezetett, hanem épp az ellenkező irányba.
– Hova megyünk? – néztem rá kérdőn, hiszen szerettem volna már kezet mosni és szó mi, szó maszturbálni, hiszen nagyon fel voltam izgulva és csak egy pici érintésre vágyott pinusom. Ez addig kitartott volna, amíg barátom meg nem gyötri rendesen. Zolival csak éjjel 12-kor találkozhatok, addig pedig nem bírom ki ilyen állapotban. (Bizonyára tudjátok milyen érzés az, amikor csak pillanatok választanak el az orgazmustól, és nem tehetsz semmit?! Szörnyű!)
Kénytelen kelletlen követtem páromat. Aztán kezdtem sejteni hová megyünk. Volt egy kis szűk sikátor az épületek között, ami aztán egy piciny térbe torkollott, tökéletesen elzárva a külvilág kíváncsiskodó szemeit. Hallottam, hogy ide szoktak járni azok a párok, akiknek nincs hova menni, ha a természet buja érzésekkel borítja el testüket. Mesélték, hogy elő szokott fordulni, hogy 3-4 pár is van egyszerre itt. Mi nem vettük igénybe még ezt a ”lehetőséget”, hiszen mindig volt alkalmunk érzéki gerjedelmünket hol csillapítani.
Befordultunk először jobbra, majd ballra és egy néhány négyzetméteres kis helyre érkeztünk. A tervezőmérnök, amikor rajzolta ezt a lakótelepet, bizonyára elszámította magát, mert a házak között kialakult egy aranyos kis udvar, amelynek a fiatalok pajzán tevékenysége miatt a szex center nevet adták. Nem véletlenül. Amint beléptünk a kicsiny területre azonnal észrevettük, hogy két pár serénykedik. Az egyik éppen most kezdhette, mert még nagyon finom mozdulatokat tett, míg a másik a végjátékban járhatott, hiszen a fiú elemi erővel tömte kedvesét hátulról, majd hirtelen mindketten megvonaglottak és nem mozdultak. Én szerettem volna otthagyni a társaságot, de Zoltán visszahúzott, a következő szavakkal:
– Nézd! Észre sem vettek. Itt mindenki ezt teszi. – És valóban. Figyelemre sem méltatták érkezésünket, de ennek ellenére egy kicsit zavaró érzés volt ott állni és nézni szeretkezés közben a többieket. Soha életemben nem láttam még élőben szeretkező embereket.
– Tudom, hogy milyen állapotban vagy – fordult felém a párom, miközben arcomat végigsimítva kezét leeresztette melleimre. Azonnal beleremegtem az érintésébe.
– Igen nagyon kívánlak, de jobb szeretnék ágyban sze… – nem tudtam befejezni, mert keze benyúlt a szoknyám alá, ahol a puncimat takaró nedves tangához ért, és finoman belemarkolt.
– Akkor ne is figyelj másra. Fordulj a fal felé és lazíts! – utasított finoman lágy búgó hangján. Engedelmeskedtem, mert ujjai jótékony hatást gyakoroltak átázott ölemre, és már csak arra tudtam figyelni, hogy lábamat terpeszbe tegyem, hogy minél jobban puncimhoz férhessen, kívántam, hogy megérintse csiklómat. Nem tette. Helyette letérdelt mögém és bugyim vékony pántját a popsimból kiemelte, ujjaival végigszánkázott annak ágyékrészén, és amikor elérte volna könnyező szemérmemet hirtelen félretolta. Éreztem ajkaimon, csiklómon, hüvely bemenetemen, egyszóval az egész puncimon, hogy a hűvös őszi levegő simogatja, éreztem a hideget, és nagyon kívántam Zoltánom érintését. Ekkor megéreztem forró nyelvét csiklómon. Nem sokat teketóriázott, célzottan érzékeny pontomat vette kezelésbe. Nyelvét nekinyomta csiklómnak, és úgy dörzsölte előre-hátra, majd hirtelen engedett a szorításból s nyelve hegyével pöckölgette, majd mélyen belenyalt a puncimba, úgy istenesen. Ezt imádtam, és ő ezt tudta. Végignyalta a csiklómtól indulva az egész pinám tovább a popsimig és annak tetejéig, majd visszafelé a popsi rózsánál elidőzött egy kicsit, aztán haladt tovább. A hüvelyhez érve belemélyesztette nyelvét, ki-be húzogatta, aztán visszatért a kiindulópontra a csiklómhoz, ami megduzzadva várta a férfias érintést, aztán ajkai közé véve szopta, és tetejét nyelvének hegyével ingerelte. Vágytam az orgazmust és vágytam, hogy kemény farka bennem legyen. Hirtelen megfordultam, letérdeltem és lerántottam a sliccét és megfogtam lucskos farkát, ami ismét keményen meredezett szemem előtt. Legszívesebben bekaptam volna, de a vágy, hogy meghágjon, nagyobb volt ennél, szerettem volna magamban érezni.
– Nem, nem!!! – kiáltott fel Zoli. – Most nem lehet. Csak szájjal foglak kielégíteni.
– Könyörgöm, kefélj meg. – esdekeltem neki – nem teheted ezt velem drágám! BASZNI AKAROK!!! – keltem ki magamból, mert a vágy ekkorra már elhatalmasodott rajtam és a külvilág teljesen megszűnt létezni számomra. Csak egy dologra tudtam összpontosítani, az pedig Zoltánom lába között ágaskodott.
Zoli hajthatatlan volt. Felállított a fal elé és térdelve előttem hevesen folytatta pinám nyalását. Egy pillanatra láttam a szemközti falnál álló párt, a lányban ki-be furkáló faszt, ahogy hevesen kefélnek. Akkor és ott borzasztóan gerjesztett a látvány. Aztán már semmi másra nem figyeltem csak arra tudtam összpontosítani, hogy párom nyelve egy pillanatra se hagyja el puncimat, és agyammal követtem a feltörő gyönyör útját. Az orgazmus úgy jött, mint egy gyorsvonat. Átrobogott a testemen, pinám minden porcikája összehúzódott és egy hatalmas rándulással elérte csiklóm tetejét. Láthatatlan erők összerántották lábamat, szerelmem fejét elemi erővel szorítottam altestemhez és szinte megkeféltem a száját. Hüvelyizmaim eszeveszetten rándultak össze a kéj alatt, ezzel kipréselve magából a boldogság nedveit, amit Zoli élvezettel szürcsölt. Ilyenkor szokott Zoltánom belém élvezni, hiszen puncim izmai szorosan körbefogják őt, a szívóhatás miatt szinte leszopja hüvelyem a farkát. Most finoman nyalta puncimat, olykor nyelvével lágyan megérintve belekóstolt még csiklómba is, amire seggemet hátra rántottam, combomat összezártam, majd megint kitártam, aztán kezdetem elölről. Így rángatóztam, ki tudja meddig.
Az önkívület lassan múlni kezdett, de lábaim még mindig görcsösen remegtek, figyelmeztetve arra a tényre, miszerint alaposan kinyaltak. Barátom felegyenesedett és megcsókolt. Éreztem száján a puncim izét. A finom, lágy csókból kiszabadulva megkérdezte:
– Mehetünk?
Kiszáradt szám és nyelvem miatt csak annyi tudtam felelni kimerülten remegő hangon:
– Elélveztem drágám!
– Láttam és éreztem. – válaszolta a tőle megszokott kedveskedő hangon – Örülök, hogy jó volt. Láttam rajtad, hogy már nagyon szükséged van erre.
Nyelvemmel megnedvesítettem ajkaimat, majd feleltem:
– Az volt a tervem, hogy maszturbálok, amikor beérek. Nagyon felizgultam arra, amit a buszon tettem. – egy picit elgondolkodtam, majd hozzátettem – Csodálatos szerető vagy! – Ezt egy érzéki csókot lehelve a szájára nyomatékosítottam.
– Azért este még meglátogatlak, mert ami a buszon és itt történt, csak előjátéka volt az éjjeli nagy találkozásnak. Nem így gondolod?
– Nagyon várom a látogatásodat. Pihenek addig, dumcsizok a csajokkal, lezuhanyozom, és aztán jöhetsz. Ma mindent megtehetsz velem!
Pajkosan, már-már kisfiúsan mosolygott vissza rám, megsimogatta az arcomat, majd megkérdezte:
– Induljunk?
Nem válaszoltam csak az udvar másik oldala felé biccentettem fejemmel, jelezve, hogy nézzen oda. Fejét hátrafordítva láthatta, hogy az előző pár most jutott el a csúcsra. Hevesen kefélt a fiú, majd megremegett a lába, berogyasztott, aztán ismét felegyenesedett és közben nagyokat döfött ágaskodó farkával a lányba. A lány egyik keze a falat támasztotta, a másik a lába között matatott s fenekét összhangban a fiú mozgásával mindannyiszor hátranyomta, ahányszor csak a fiú belényomta merev falloszát. A lány visszafojtott sikolyokat engedett el, keze hatásos kezelésben részesítette punusát és a testét elöntő orgazmus jól követhető volt minden porcikáján.
– Seggbe dugta. – állapította meg Zoli. Ezt nem tudom, honnan szedte, mert nem igazán lehetett látni a részleteket, de, aztán amikor a fiú lassan kihúzta a lányból meggyötört szerszámát, láthattam, hogy valóban a hátsó bejáraton hatolt be.
– Te is szeretnéd, ugye? – kérdeztem.
– Majd este megkapod a magadét! – fenyegetett Zoli, hangjában valami észbontó szeretettel.
– Remélem is. Ma mindent akarok! – követelőztem válaszul.
Ekkor vettem csak észre, hogy Zoltánom farka még mindig szabadon van, és feje a már csillagos eget kémleli. Finoman megfogtam, és lágyan simogattam szememben az érte csillogó vágytól. Szerettem volna őt is boldoggá tenni, eljuttatni oda, ahol az imént én jártam. Finoman verni kezdtem, tövig lehúztam a bőrt a spermától elázott hímtagról, majd megcsillant a makk. Gyönyörű látvány volt! Majd felhúztam a bőrt, aztán ismét vissza. Elkezdtem lágyan verni, miközben halkan cuppogott minden mozdulatom, ahogy a fityma ráborult a makkra. Zoli mélyebben kezdte venni a levegőt, de végül megfogta a ficánkoló kezemet, és erőt véve magán azt mondta:
– Most ne, kérlek. Tartogassuk estére az energiáinkat.
– Rendben. – válaszoltam.
– Most elrakom, jó?
– Majd én. – Visszaraktam a meredező dákót az alsóba, és a sliccen benyúlva ismét megragadtam. Le-föl húzogattam, miközben közel hajolva belesúgtam a fülébe:
– Jól mosd meg, mert le fogom szopni! – Gyorsabban kezdtem verni a farkát. Ez és a buja hangok, no meg az előbbi seggbedugós jelenet nem maradtak hatás nélkül. Lihegni kezdett, kezemben a fasz meg-megrándult, és tudtam, hamarosan jön a kéjes spricc. Láttam Zolin, hogy átadja nekem az irányítást, ő már nem tudja türtőztetni magát, párzó mozdulatokkal nyomta előre hátra a fenekét. Majd az egész farok megremegett, ha lehet még keményebbé vált, a makk pereme megdagadt, és elkezdte a már jól ismert rándulásait. Jól tudtam, ha még néhányat húzok rajta, menthetetlenül elélvez. Hirtelen abba hagytam, elengedtem a begerjedt faszt, kirántottam kezem a nadrágból és egy gyakorlott mozdulattal felhúztam farmerja sliccét. Olyan hirtelen történt minden, hogy amikor a sliccel végeztem, fenekét még akkor is előre hátra mozgatta. Amikor eszmélt, a szemembe nézett, összezárt fogai között sziszegve vette a levegőt és kezével hirtelen farkához kapott. A farmeron keresztül erősen megmarkolta és szorította, ahogy tudta, miközben csak ennyit sziszegett:
– Istenem… drágám… – és mozdulatlanul szorította önmaga férfiasságát
– Majd este folytatom ott, ahol abbahagytam. – pajzánkodtam vele. Lassan lehiggadt.
– Majdnem elélveztem. Te kis boszorkány!
– Tudom! De tartalékold az energiáidat estére– válaszoltam barátom korábbi szavait idézve huncut mosollyal az arcomon. – De most már tényleg indulnunk kellene.
Összeszedtük motyóinkat és elindultunk a kolesz irányába. Az előző párocska is szedelődzködött, habár a fiú még csak Ádám-kosztümben keresgélte elszórt ruháit, míg a leányzó segített neki. A lánynak egyszerű dolga volt az öltözködéssel, mert csak a derekáról kellett a ruhát visszahúzni és már kész is volt. Bugyiját – ha volt neki – a táskájába gyűri és ennyi. A kollégium bejáratánál Pista bácsi állt és várta az érkezőket. Szerettük a kis öreget, mert nála mindig lehetett egy kis jóindulatra számítani, ha az ember elkésett a kimenő végén. Volt már arra is példa, hogy a szobájában tartottuk pásztoróráinkat. Ha a szükség fűtötte testünket nem volt hol lehűtenünk, és ezt elmeséltük Pista bá’-nak – mert volt olyan kapcsolata a fiatalokkal, hogy ilyesmit meg lehessen vele beszélni – felajánlotta a szobáját, meg azt, hogy falaz nekünk, csak arra kért, hogy ne kenjünk össze semmit. Megnyugtattuk, hogy mivel óvszert használunk, tudunk vigyázni a tisztaságra, de a biztonság kedvéért egy törölközőt terítettünk magunk alá. Szóval szerettük az öreget. Aztán felértem a szobámba és azonnal készülődtem fürdeni. Egyrészt, mert kezemen barátom megszáradt spermája eléggé zavart, másrészt az esti ágycsatához ki kellett csinosítanom és illatosítanom magam, harmadrészt pedig, ha nem sietek, elfogy a melegvíz és ez sem elhanyagolható érv. Miután lezuhanyoztam, visszatértem a szobába, ahol már várt Ica, az egyik legjobb barátom.
– Mesélj, mi történt a hétvégén? – lelkendezett mikor meglátott. Mindig meg szoktuk beszélni sok egyéb mellett, kalandjainkat a fiúkkal, és tudta, hogy most hétvégén esetleg történhetett valami. Mindent elmeséltem neki a buszt, a sikátort, a párocskát, akik anális játékot játszottak, az érzéseket, egyszóval mindent. Ő is beszámolt a fiújával történt dolgokról. Még mondják azt, hogy a nők nem beszélnek a szexről! Dehogynem! Talán többet, mint a férfiak. Aztán a női csacsogásé lett az úr, közben megérkeztek a többiek is Ági és Viki. Beszélgettünk suliról, fiúkról, zenéről, filmekről, no persze sexről is. Ekkor kértem őket, hogy a pénteki megállapodásunk értelmében jó lenne, ha éjszakára magamra hagynának. Csillogó szemekkel és huhogva kacarászva bólogattak.
Úgy 11 óra körül magamra hagytak. Egy kicsit végre egyedül lehettem és átgondolhattam a nap eseményeit. Újra felidéztem, milyen elszánt voltam a buszon. Milyen jó érzés volt kezemben tartani szerelmem férfiasságát, aki tehetetlenül, de elégedetten tűrte kezem jótékony masszírozását. Aztán, hogy barátom ”elhurcolt” a sikátorba. Ez volt Zolira jellemző. Tudta, hogy mire van szükségem, és úgy érezte, hogy tartozik nekem. Nem tudta elviselni, ha ő többet kapott, mint én bármiről is legyen szó. Úgy érezte, hogy valamit vissza kell adnia abból a jóból, amit ő kapott, ezenfelül láthatta rajtam azt az észvesztő vágyat, ami ilyenkor arcomra szokott kiülni. A sikátorban megkaptam tulajdonképpen azt, amit akartam, de én szívesen tovább mentem volna. Valahogy úgy éreztem magam, mint Mici mackó, aki megnyalja a mézes köcsög szélét, és annyira ízlik neki, hogy végül megeszi az egész mézet. Hát az én mézes köcsögömet is megnyalták és erre akartam az egész kaptárat. Örülök neki, hogy nem történt semmi, mert akkor most nem várhatnám az én édes szerelmemet. Éreztem, hogy az izgalom kezdi ölemet sikamlóssá tenni ezért egy picit megérintettem, de nem akartam a játékba nagyon belemerülni, csak ráhangolódni. Néhányszor megsimogattam az ujjammal, majd leszopogattam a kéj nedveit róla és erőt véve magamon a testem mellett az ágyon pihentettem kezemet. Zoltánom meredező falkoszára gondoltam, amint a számhoz emelem, és érzékien végig nyalom a nyelvemmel, majd halk cuppantással számba veszem és elkezdem szopni, miközben egyik kezemmel verem, és a másikkal a heréit masszírozom. Éppen addig jutottam el gondolatban, hogy hamarosan elélvez, amikor is nyílt az ajtó és az én szerelmem surrant be rajta, hogy vágyainkat, fantáziáinkat megvalósíthassuk és egymást szerelmünkkel boldoggá tegyük…
[ZitaTörténetek]

Behúnyt szemmel

A szalagavató próba színpadon állós, matrózblúzos, szalagtűzős részen túl voltunk, és most arra készültem az elkülönített öltöző és raktárhelyiségben, hogy nyugodtan megszabadulhassak a fényes, fekete, tapadós, nyúlós, feszülős, szűkre szabott és masnis, „nagyoncuki”, „ünneplő – alkalmi”, „szalagavató színpadra jó lesz” szoknyámtól, és fölvehessek valamit, ami jobban passzol az egyéniségemhez.
Amikor éppen azon gondolkodtam, hogy ki menjek-e még az este folyamán ebből a jó búvóhelynek tűnő teremből, valaki halkan becsukta maga után az ajtót; de mégsem úgy, hogy jól kiképzett füleim ne hallják meg. Szerencsétlenségemre, egy fiú jött be, úgyhogy a ruhacserét kénytelen voltam elodázni, vagy minél előbb kizavarni őt a teremből. Nem mintha bármi bajom is lett volna azzal, hogy fiúk előtt átöltözzek, de egy nejlonharisnyát képtelenség esztétikusan fölvenni. Így hát megszólítottam, mire felém fordította hosszabbra növesztett tincsekkel szegélyezett arcát és barna szemeit.
– Szia! – köszöntem. – Hát te meg miért ide jöttél? Nem úgy volt, hogy ez a terem a mi osztályunké?
– De, csak felküldtek ide, hogy vigyek le valami dobozt… Amúgy te miért vagy itt? – kérdezte.
– Szerettem volna átöltözni, úgyhogy vidd hamar azt a dobozt! – kicsit agresszív hangulatomban voltam már, mert nem csak az ünnepség előtt és után, de pár perce is koccintottunk barátnőimmel.
– Ráér még az a doboz. – mondta, és elmosolyodott, mint akinek pontos terve van, amit feltétel nélkül szeretne véghezvinni. – Kíváncsi vagy valamire? – kérdezte nem kis meglepetésemre. Hátamat nekivetettem a legközelebb álló falnak, keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt, és vártam, mi fog kisülni ebből.
– Hogyan lehetnék kíváncsi valamire, amiről azt sem tudom, hogy micsoda? – kérdeztem vissza, ismét túllőve a gonoszkodás céltábláján. Nem akartam kiakasztani ezt a srácot, mert amúgy iskolaidőben mindig figyelmes, képes jó étvágyat kívánni, ha a folyosón szendvicset eszem, és mindig tudja, kinek mikor van névnapja. Tehát gyorsan egy finomabb hangnemre váltottam, és elmosolyodva hozzátettem – Mindazonáltal… igen, kíváncsi vagyok…
– Rendben. – közben tett pár lépést felém. – Csukd be a szemed!
– Tessék? – kérdeztem vissza egy apró megrökönyödéssel.
– Nyugi – válaszolt. – Csak csukd be a szemed! – mondta olyan nyugodt hangon, hogy én is lazítottam idegeim szorításán. Tényleg kíváncsivá tett, tehát sóhajtva lehunytam a szemeimet, még mindig a falnak támaszkodva, és vártam.
Először két váratlanul finom tapintású kéz kioldotta a karjaim képezte csomót, melybe felsőtestemet kötöztem. Még nem nyitottam ki a szemem, így hát automatikusan működésbe léptek egyéb érzékszerveim is.
Éreztem, ahogy közelebb lép hozzám, és egy kellemes, hívogató illat kúszik az orromba. Hallottam egy sűrűn dobbanó szívet, csak nem tudtam kivenni, hogy az enyém-e, vagy az övé. Kellemesen meleg ujjai tapintották az én hűvös kézfejemet. A következő pillanatban pedig két nedves ajak bizsergető ízét éreztem a számon. Csak egy másodpercre blokkoltam le. Szemeim zárva maradtak, hiszen minden érzőidegszálam átkapcsolódott máshova. Ajkaimat pedig résnyire nyitottam, és hagytam, hogy a fiú kedvére ízlelgesse hol az alsó, hol a felső részét.
Megszorítottam a kezét, majd óvatosan a derekamra helyeztem, aztán végigsimítottam az ünneplő fehér ingén, egészen a gallérig, amit hirtelen, jó erősen kezembe zártam, és magam felé rántottam.
Ezen felbátorodott, és a kezdeti ajak-becézgetést folyamatosan átalakította egy őrülten szenvedélyes csókká, melyet én úgy ittam, mint aki három nap után először kap vizet. Nyelvünk szédítő iramban kergetőzött egymás körül, és a köztünk lévő távolság minimálisra csökkent. Kíváncsian, simogatóan siklott lejjebb a keze a fekete szaténon, majd vágyakozva, két kézzel belemarkolt. Ennyi nem lesz elég úgy néz ki egyikünknek sem… Teljesen megfeledkezve arról, hogy az a szoknya milyen kevés mozgásteret ad, felemeltem az egyik lábam és a dereka köré fűztem volna, de egy apró reccsenéssel jelezte a gyűlölt ruhadarab, hogy úgy néz ki, többet tényleg nem fogom fölvenni már sehova. Erre felnyitottam a szemem, és kíméletesen kiszabadítottam újdonsült rajongómat ajkaim rabságából.
– Asszem elrepedt a szoknyám… – szóltam a vágytól tüzes szemekbe, melyekbe enyhe csalódottság vegyült, amiért ilyen apróságok miatt megszakítottam a csókot.
– Akkor… vedd… le… – mondta ki három kapkodó levegővétel között. Felnevettem, és csak ennyit bírtam hozzászólni:
– Jó, de akkor a harisnyámat és a cipőmet is le kell vennem…
– Hát vedd le azokat is! Úgy is át akartál öltözni, nem? – ja, végül is de… válaszoltam már magamban, és hogy könnyebb legyen levenni a cipőm, felültem a konferenciaasztal szélére. Kicsatoltam a fekete topánkát, és lerúgtam magam alá a parkettára. Leugrottam az asztalról, és kicipzároztam a szoknyámat, majd a harisnyával együtt levettem, és ráterítettem az egyik közelben lévő szék támlájára. Közben nekidőlt a falnak, és karba tette a kezét, ugyanúgy, ahogy pár perce én.
– Hé, nem ér utánozni! – szóltam, mire elmosolyodott – Amúgy… – léptem olyan közel, hogy pont elfogyjanak köztünk a centik, és pontosan belenézhessek a szemébe. – Kellemes meglepetés volt, köszönöm… – ismét szenvedéllyel teli csókba kezdtem, de pár mozdulat után finoman mögém nyúlt, és a tarkómnál fogva eltolt magától.
– Ki mondta, hogy vége van? – kérdezte, és másik kezével végigsimított az oldalamon, és óvatosan, a combom meztelen bőrét cirógatva maga köré fonta egyik lábamat. – Valahol itt hagytuk abba, igaz? – Nem engedte, hogy válaszoljak, elnémított forró csókjaival, és folytatta a kéjes és félreérthetetlen mozdulatokat a lábamon. Igen, ott… valahol egészen arrafelé…
Közben a nyakába kapaszkodtam, hiszen két lábon is alig bírtam volna megállni, nem hogy egyen, és élvezettel összeborzoltam az aranyszőke hajkoronát. Észre sem vettem, hogy miután ismét két lábbal álltam a földön, akaratlanul eltolt az asztalig, és újra felülhettem a szélére. Egyik lábamat rátettem egy közelben álló székre, a másikat lazán magam mellett lógattam, és mosolyogtam a fiúra, aki minderre ilyen rövid idő alatt rá tudott szedni. Innentől tényleg meglepetés volt minden, mert abszolút nem az következett, amire számítottam.
– Csukd be a szemed…
– Hiszen csukva volt… – mondtam lágyan, és két tenyerem közé vettem arcát.
– Jó, akkor úgy mondom, hogy ne nyisd ki! – felelte, és ő is megcirógatta az arcomat.
– Rendben… – egyeztem bele. Ismét elsötétítettem magam előtt a világot, tehát őrá és az érzékeimre hagyatkozhattam csupán. Elsőként lehámozta rólam a maradék fehérneműt; annak ellenére, hogy ő teljesen fel volt öltözve, én pedig fölülről kifogástalan matrózblúzban pompáztam.
Innentől következett a csoda. Azt a lábamat, amelyik lelógott az asztalról, finoman behajlította, és föltette a szegélylécre, miközben apró csókokkal ingerelte a belső oldalát. Minden pontból, ahol hozzámért, hajszálvékony áramvonalak mentén végigfutott a vágyakozás testem minden szegletébe. Egyre közelebb ért, és ahogy először megéreztem a nyelvét ott, arra nincs szó… csak egy édes nyögés. Hátrahajtottam a fejem, és megtámaszkodtam, nehogy összezuhanjak a sorozatosan kibontakozó kényeztetésre.
Időtlen percek, remegő, rezgő, pezsgő hullámok, melyek szaladgáltak fel és le, egyre sűrűbben és intenzívebben, míg minden feloldódott egy kimerítő, színesen – fényfoltosan villódzó zuhanásban. Vagy emelkedésben?
Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de arra eszméltem, hogy a fejem a konferenciaasztalon nyugszik, a lábaim, pedig teljesen érzéketlenül lógnak valahol. Még mindig nem nyitottam ki a szemem. A színes villámok eltűntek már, de még nem értem földet, csak valami sötét, tér és idő nélküli dimenzióban lebegtem boldogan.
Váratlanul, a kezeimnél fogva talpra állítottak, majd két biztos kar kulcsolódott körém. Megint megéreztem azt az új illatot, és nyugodtan belélegeztem, miközben pihentetően a vállán nyugtattam a fejem.
– Jól van… – suttogta a fülembe halkan. – Jól van, kellett ez már, nem igaz?
– Hm… – válaszoltam egy barokk körmondatban mosolyogva, még mindig csukott szemmel. Éreztem, hogy engem néz, és halkan felnevetve kisimít egy elszabadult hajtincset az arcomból.
– K., hogy lehetsz egészen ennyire paréj… – szólt lemondóan sóhajtva, és még csöndesebben. Vagy csak én hallucináltam?
Hol a fenében van eddig? Én megmondtam, hogy ne oda tegyük azt az izét! Majd én utánanézek, hol járkál! Szóltam K.-nak, ha kis időn belül nem keríteném elő, jöjjön utánam. Megállok a kiszemelt ajtó előtt. Szokatlan csend. Elővigyázatosságból benézek az egyik kulcslyukon… atya-úr-isten…
Öt perc múlva K. is befut. Szó nélkül odanyomom a szemét a magasabbik kulcslyukhoz. Igaz, nem kellett neki kétszer mondani, utána nem is nézett máshova egy darabig…
Egyszerre kaptuk fel a fejünket a kulcslyuktól, és néztünk egymás szemébe. K. arcán különleges egyvelegben keveredett a megrökönyödés és egy halom kérdés; rágondolni sem mertem, milyen témákban. Én először elvigyorodtam, majd kitört belőlem a spontán röhögés és – remélem jól titkolt – szánalommal ennyit fűztem hozzá:
– Tudod…– nevettem fel ismét – szerintem, igaza van! Ekkora marhát mint te, még tényleg nem hordott a hátán a föld!
[Történetek]