Nem bírták tovább a kislányok apjuk szexuális perverzióit

Kilenc év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték első fokon azt a tiszasasi férfit, aki évekig verte és szexuálisan molesztálta gyermekeit.
Az ügyet első fokon tárgyaló Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság dr. Pongrácz Zsolt által vezetett büntetőtanácsa nevelése alatt álló személyek sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette, továbbá testi sértés vétsége, kiskorú veszélyeztetése és zaklatás miatt mondta ki bűnösnek a tiszasasi apát.
Az ítélet kihirdetésében elhangzott, O. Antal 2001-től egészen 2009-ig, letartóztatásáig különböző módon bántalmazta saját és nevelt, összesen nyolc gyermekét. Nyújtófával, fakanállal, ököllel verte őket, egy esetben pedig kést dobott egyik nevelt kislánya felé, akinek emiatt a lába is megsérült. Furcsasága volt a tárgyalássorozatnak, hogy O. Antal a nevelt lányaival szemben a szexuális molesztálás vádját vallomásában elismerte, csak az ütlegeléseket nem. A férfit 2009. július 30-án vette őrizetbe a rendőrség, mert a gyermekek már annak ellenére sem akarták elhallgatni a velük szemben történt fajtalanságokat, hogy a nevelőapa életveszélyesen megfenyegette a kislányokat, ha a szörnyű titkokat kifecsegik.
Elhangzott: O. Antal és a letartóztatásáig vele egy háztartásban élő párja korábban házasok voltak, több gyermekük is született. Kapcsolatuk azonban egy idő után megromlott, elváltak, az asszony pedig egy új férfit, egy új férjet talált magának. Az anyának ebből a kapcsolatából is születtek gyermekei: a két házasságból összesen nyolc. Miután azonban a nő második frigye is tönkrement, 2000-ben újra visszatalált első férjéhez, O-hoz, és Tiszasason ismét összeköltöztek. Az egyik kislány korábban úgy vallott, számukra minden apró gyermeki hibáért is ütés járt nevelőapjuktól: fakanállal, sodrófával vagy ököllel. Elmondása szerint a vádlott a legkisebbekkel legyeket etetett, vagy egy órán belül elszívatott velük egy fél doboz cigarettát.
Mindezek miatt a kicsik sokszor öklendeztek, hánytak. – Arról is ez a fiatal lány számolt be, hogy nevelőapja a letartóztatása előtti hetekben meztelenül megfürdettette, simogattatta magát a házban tartózkodó kisebb lányokkal, de egyéb, súlyosabb fajtalankodásokra is kényszerítette őket. Az ügyben kirendelt igazságügyi pszichológiai szakértő a gyermekek vizsgálata során megerősítette az évek óta tartó fenyegetettségüket, bántalmazásukat. Megállapította, hogy a család összes fiatalkorú tagja veszélyeztetve volt O. Antal által, egyikük másikuk, többé-kevésbé fizikailag, lelkileg és szellemileg is megtorpant az egészséges fejlődésben. Arra is kitért, nem volt szükségszerű, hogy az éjjel-nappal dolgozó anya nem tudott az otthon történtekről. Ehhez dr. Pongrácz Zsolt bíró hozzáfűzte: lehet, a nő sejtette, hogy „baj van a ház körül”, ám a gyermekei nem beszéltek a velük történt szörnyűségekről, ő pedig a családösszetartás miatt nem akarta figyelni a jeleket…
Az elsőfokú ítélet nem jogerős, miután annak kihirdetését követően O. Antal és jogi képviselője részben felmentésért, részben enyhítésért fellebbezett. Az ügy így a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.
Saját lánya O. Antalt vette védelmébe – Az első fokon elítélt férfi saját lánya, a nyolc közül a legidősebb gyermek az édesapja védelmére kelt a tárgyalásokon. Tanúvallomásában elmondta, apja őt mindig segítette és soha nem bántotta. Kijelentette: nem tudja elképzelni, hogy a vádiratban szerepelt bűncselekményeket elkövette volna. Jegyzőkönyvben rögzítve végül arról is beszámolt, hogy őt az anyjának második férje molesztálta szexuálisan. Ennek vizsgálatára azonban ez a büntetőügy nem tért ki. Forrás: Szoljon.hu

Apakomplexus Lili

– Apa, akkor be tudsz vinni a városba?
– Lili! — Már megint rám akaszkodik. A lányom. Nem vér szerinti, de semmit sem számít az érzésen, sajátomként nevelem.Tizenhét éves fruska, de néha úgy lóg rajtam, mintha még csecsemő volna. Sokszor zavarba hoz. Úton-út mentén belém csimpaszkodik, fogdos, ezért sokszor azt hiszik a csajom.
Lili nagyon csinos lány. Százhetvenkét centi magas, karcsú alakkal, hosszú, szőke hajjal, bögyös is, szóval guvadnak a férfi szemek a láttán. Én negyvenhárom éves vagyok, és beképzeltség nélkül mondhatom, nem nézek ki harmincnál többnek. Komolyan.
Szerencsére a természet olyan adottságokkal áldott meg, amit heti három edzéssel nagyon jól karban tudok tartani. Jól nézek ki és pont. Izmos, magas és dögös vagyok. Beképzelt lennék? Na és, megtehetem. Szóval bejövök a nőknek, nem is hagyok ki egyetlen felkínálkozó alkalmat sem!
– Jól van, nem bánom beviszlek — válaszolom sóhajtva.
– Gyere lányom! De hová mész már megint, diszkóba a barátnőiddel? Talán inkább tanulnod kellene, nem? Azt hiszem, hogy túl engedékeny vagyok veled!- A slusszkulcsot magamhoz veszem, és már venném a farmerkabátomat is, de Lili vacakol.
– Siess már kislányom, meddig várjak rád? Fontos találkozóm lesz kilenckor!- Persze Ágival találkozom a munkatársnőmmel, jó bőr, kefélem hetente.
– Hová is vigyelek, mit mondtál? Mert mindenhová, nem foglak csak úgy elengedni!
– Jaj, apa, házibuliba megyek az osztálytársamhoz. Na, na, na, hadd menjek! Már megígértem.
– Csak bámulok, amikor a nyitott szobaajtó mögül kiszűrődő hangja után, meg is jelenik előttem. A kis fruska félig meztelen.
A melltartója lila, őrjítően csipkés a bugyijával együtt. Nem akarom bámulni, de nehéz nem észrevenni a lába között megbúvó keskeny kis háromszöget, ahonnan puha simaság sejlik elő az áttört csipkén keresztül. Nem állhatom meg szó nélkül.
— Anyám, milyen harmatos teste van az én kicsikémnek! – A mellbimbói majd kiszúrják a fehérneműje anyagát, ágaskodnak, szinte simogatásért kiáltanak. De, szerencsés lesz majd az a fickó, aki először megérintheti! Az ember bele tudna harapni mindenhol, kóstolni a bőrét, ízlelni a zamatát!
Muszáj leállítanom magam. Ennyire nem lehet tele a tököm, de nagyon nehéz Lilire nem nőként tekinteni. Ajjaj! Hogy a ménkű vágna bele valahová, a farkam már bekeményedett, győzöm takargatni az ágyékomat.
– Apa? Mi van veled, nem vagy jól? – kérdi tőlem, míg én pislantok egy párat, ég a pofám rendesen.
– Dehogy, nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok! Öltözz, mert nem fogok rád egész este várni, dolgom van – vakkantom oda neki és sürgősen elmenekülök. Majd visszafordulok az ajtóból és gonoszul odaszólok neki.
– És mi van, ha nem engedlek el mégsem? – Lili hatalmas szemeket mereszt rám. Az írisze zölden villan. Próbálja, nem kimutatni a dühét. A kis bestia elfelejti, hogy előttem nyitott könyv.
– Ezt most nem mondod komolyan, ugye?- közelít felém. Úgyhogy belegyezően legyintek, csak nehogy a közelembe jöjjön így félmeztelenül.
Éjfélkor már kezdem egyre idegesebben tologatni az iratokat az asztalomon. Nem tudok összpontosítani. Kurva meló, örökké robotolok, de mit is tehetnék? Hogyha azt akarom, hogy jól menjenek a dolgaink, muszáj erőt belefektetnem.
Drága az élet és én mindent meg akarok adni Lilinek és magam is szeretem, ha bőven van pénzem. Szeretek jól élni, törekvő típus vagyok. Ha egy köteg pénz lapul a zsebemben Isten tudja miért, sokkal nyugodtabb vagyok.
Eszembe jut Ági. Másfél órát töltöttem el a lakásán, szimpla szex volt csupán, megszokott és kényelmes, pontosan előre kiszámítható.
Flancos fehérneműben nyomta magát nekem. Előtte jégbe hűtött pezsgőt ittunk szokás szerint, kis orál, majd dugás. Kicsit kezd ellaposodni a kapcsolat, a tűz már nem lobog úgy mint az elején, ha egyáltalán voltak lángok. Inkább jó helyen volt jó időben a nő és én piszkosul kihasználtam a lehetőséget.
Megcsörren a mobilom. A szívem összeszorul, Lili hív. Mielőtt bármit is mondhatna már izgatottan kérdezem tőle.
– Baj van? – Nem Lili válaszol. Egy lány az. Azt kéri, menjek Liliért, mert nagyon berúgott. A francba, még csak ez hiányzott!
Padlógázzal hajtok, az út menti fények fényes szalagként suhannak el a kocsim két oldalán. Tépem a csengőt, be tudnám rúgni a flancos kaput, alig bírom kivárni, hogy beengedjenek. Szinte fellököm a sok kölyköt, minél előbb látni akarom a lányomat.
Lili alig van magánál, fel sem ismer. Ordítok, a szemeim szikrákat szórnak. A fiatalok megszeppenve néznek rám, rémület költözik a tekintetükbe.
Tajtékzok, miközben a karjaimban viszem Lilit az autóba. Szinte öntudatlanra itta magát, a lelkiismeret-furdalás mardossa a bensőmet. Nem kellett volna elengednem!
A lány, aki utánunk hozza a lányom táskáját, bánatos kutya szemekkel bámulja az aszfaltot. Nem mer rám nézni, szinte remeg a félelemtől. Neki tudnék menni, komolyan mondom. Kikapom a kezéből a retikült és szó nélkül vágom be magam mögött az autó ajtaját.
Addig kotorászok a zsebemben, amíg rálelek a cigis dobozra. Próbálok leszokni, de mindig van nálam egy csomag, ha ellenállhatatlan késztetést éreznék a bagózás iránt. Most is így van, a félig lehúzott ablakon gomolyogva szál kifelé a szürke füstfelhő, hogy elvegyüljön a párás éjszakával, ami beborítja a várost.
Az autóban megrohannak az emlékek. Eszembe jut Lili anyja a ribanc! Rám hagyta a lányt háromévesen, míg ő lelépett, egy nála tíz évvel fiatalabb fiúval. A kurva!
Megtudnám ölni, ha tudnám, hol van, agyonverném, de azóta semmit nem hallottunk felőle. Gondoskodnom kellett volna egy mostohaanyáról! Ám az első pocsék házasságom után menekültem a tartós kapcsolatok elöl. A fenébe is, féltem!
Nem kellett volna, Lilinek nincs rendes támasza. Elszúrtam a nevelését, nem jó ez így sehogy. Nyomom a gázpedált, gyorsan akarok haza érni. Lili felnyög és minden piát az ülés mellé okád. A francba, még ez is!
Leparkolva próbálom úgy felnyalábolni Lilit, hogy az okádék ne szennyezze be a ruhámat, ami az övét elborítja. Egyenesen a fürdőbe cipelem.
Nem teketóriázok, a hideg vízsugár alá állítom ruhástul, úgy ahogy van. A feje félrebillen, a hosszú haja ragacsos. Alig bírom tartani és mosni is közben. Lassan kezd magához térni, a hideg víztől reszket az egész karcsú test. A bőre libabőrös az ajkai kékülni kezdenek.
– Fázom – vacogja. Megesik rajta a szíven, melegre állítom a vizet és hagyom, hogy a vízsugár, átmelegítse mindenhol. Én is teljesen elázok, tocsog a cipőmben a víz. A szűk, fekete póló rátapad az izmaimra, a farmerem elől nedvesen nyomódik az ágyékomra.
– Apa, mit csinálsz velem?
– Hallgass Lili, részeg vagy! – Tisztának tűnik, de elkezdem vetkőztetni. A háta mögé állok, így támasztom meg a testét. A derekához nyúlok, lehámozom róla a mélyen kivágott fekete felsőt. A melltartót inkább hagyom. A szoknyája cipzárja gyorsan kettényílik, nemsokára a kis szoknya ázott csomóként fekszik a lábunk mellett. A lányom kissé megmozdul, a keze hátra nyúl és a fenekemre tapad.
– Úristen apa, de imádom a segged! Mondtam már, hogy te vagy a legjobb hapsi a világon? – Meg sem akarom hallani, Jézus! Félrecsapom a kezét és megrázom kissé az egész testet.
– Fejezd be azonnal, nem vagy magadnál! – Lili feléled, szembe fordul velem. A hegyes kis orra hegyéről, kis vízpatak talál utat lefelé. A szemei zöldjébe beleköltözik valamiféle meleg és fojtogató csillogás.
– Apa- suttogja kéjesen, és kinyúl, majd az ázott tincseimet simítja.
– Nagyon szép vagy. Apa én nem bírom tovább! Beléd vagyok zúgva. – A levegő bennreked a mellkasomban, légszomjam van, megszédülök, és eltolom az arcomról a kezét.
– Össze – vissza, beszélsz te lány. Öltözz fel és takarodj aludni, a ma estéről még fogunk beszélgetni ne félj!- Egy törölközőt veszek magamhoz és szapora szívveréssel rohanok ki a konyhába.
Öt perc múlva is csak ácsorgok a helyiség közepén, a cigi leég a kezemben, meg vagyok rökönyödve és döbbenve. Azoktól a hatalmas lángoktól, amit a saját lányom szavai gyújtottak bennem. Istenem, ne! Mit tegyek?
Bízom benne, hogy reggel majd minden visszaterelődik a régi mederbe, és Lili remélhetőleg semmire sem fog emlékezni majd abból az ostobaságból, amit mondott nekem.
Szerencsére egy idő után magával ragad az álom, igaz pihenést nem hozó, üres órák ezek. Reggel semmi kedvem felkelni, ébredés után csak sokára kászálódok ki az ágyból. Még jó, hogy Vasárnap van, villan át az agyamon, munkába menni ma, kész Istencsapása volna!
Belebámulok a tükörbe borotválkozás közben. Aggastyánnak érzem és látom magam, olyan öregnek, mint az anyám, kis, sátortetős, falubeli háza előtt elfutó, öreg út.
A frissen kifőtt kávé illata kicsalogatja Lilit a szobájából. Gyönyörű, most is. A haja kócosan terül el az angyalian szép arca körül. Csak mostanában szokott rá a kávéra. Kis fehér fürdőköpenyt visel. Rövid. Túl rövid. A hosszú, hófehér bőrű combjai majdnem teljes szépségükben tárulnak elém.
– Apa, nagyon szörnyű voltam az éjjel?-Megkönnyebbülök, nem emlékszik!
– Igen, mondhatjuk úgy is. Egy hónapig az iskolán kívül nem mehetsz sehová!- Mielőtt szóra nyitná a száját, bekeményítek.
– Azt mondtam egy hónap! Esténként majd gondolkodj el azon, hogy mennyi az elég, hogy fiatal kislány létedre alkoholista módjára vedeltél!— Sértetten reagál.
– Kislány? Te még mindig azt hiszed, hogy pelenkással van dolgod! Én felnőtt nő vagyok apa, vedd már észre!- közelebb lép hozzám. Kiveszi a kezemből a forró kávétól gőzölgő poharat. Beleiszik, nagyokat kortyolva, majd visszanyomja a kezembe a poharat.
Figyelni kezd. Végig gusztál, mintha valamiféle kiállítási tárgy lennék.
– Apa! Én mindenre emlékszem!- Nagyot nyelek, próbálok keményen visszanézni rá.
– Annál jobb, akkor legalább van miért szégyellned magad!- A poharat a konyhapultra csapom és próbálok menekülni, de a boszorka lányom nem enged. Elém áll.
A frottír köpenye pántját egy pillanat alatt kioldja, így kettényílik a szárnya. Meztelen alatta, Istenem!
A mellei gyönyörű halmokban tűnnek elő, a vastag anyag alól. A bimbói merevek és gyönyörű rózsaszínek. Felemeli a fejét és vágyakozva pillant rám, merészen és nem engedve el a tekintetemet.
-Meddig kínlódjak még? Nem bírom ki, hogy nap, mint nap itt vagy mellettem és nem érhetek hozzád. Csak nézhetlek. Az arcodat, a testedet. Kívánlak! Azt hiszed, hogy fából vagyok?- már ordít, az arca piroslik a felindultságtól.
Én még mindig nem mozdulok, csak állok, merev kőszoborként, ezért harcmodort változtat, rimánkodik, könyörög. Megszédülök, megrogynak a lábaim. Egy utolsó kétségbeesett kísérletet teszek a menekülésre, de Lili utánam kap, a körmei a karomba hasítanak. Megállok, és indulatosan hátra fordulok.
A bájos arcán csattan az első pofon, majd a második, a harmadiknál, a kezét az arcára szorítja, de nem engedem el akkor sem. Rángatom, elborít a vörös köd, már nem tudom egészen azt, hogy mit csinálok.
– Büdös kurva vagy Lili! Egyáltalán szűz vagy még, ahogy eddig, én idióta hittem? Ugye hogy nem! Mondd meg azonnal, tudni akarom!
– Nem vagyok az, hogy lennék, mit gondolsz? Ez már a huszonegyedik század apa! Tizennégy sem voltam, amikor elveszítettem az ártatlanságomat. – Megállok és pislogok. Eszembe jut a sok rózsaszín plüss maci, amit kapott tőlem. Hitetlenül rázom meg a fejem, hátha helyre teszem vele az agyamban keletkezett kuszaságot. Ám csak arra jó a dolog, hogy még jobban összezavarodjam, és a düh, ami bennem rejlik, teljesen a hatalmába kerítsen.
Bevadulok akár valami buldózer, Lilit megragadva a falhoz tolatok. Odanyomom erősen a lambériázott felülethez, szinte belepréselem, elvágva előle a menekülés lehetőségét.
– Kefélni akarsz? Velem? Még ha nem is vagyok vér szerint a nemződ, akkor is apádként kellene rám tekintened! Nem bírsz magaddal, akkor legyen!- Az ágyékomat nekicsapom erősen, a falhoz ütődik tőle rendesen.
Tetszik neki a vadságom, a szája egészen elnyílik. A két kezét elkapom a csuklójánál fogva és szétfeszítve a falhoz szegezem. A szám lecsap Lili vaj puha, zamatos ajkaira. A lány kéjesen felnyög abban a pillanatban, amikor összeér a szánk.
Eszméletlenül felizgulok, olyan keményem áll a farkam ettől a mocskos dologtól, mint a gyémánt. Bedugom a nyelvem a szájába, ízlelem, kóstolom, a zamatossága hihetetlenül finom. A lányom lábai megrogynak a csóktól, a csípőmmel támasztom, nehogy lecsússzon a fal mentén.
-Lili – suttogom elveszve, már nem akarok vele durva lenni, szeretni akarom. Felkapom az ölembe és körülnézek, hová is tehetném.

Megakad a szemem a konyhaasztalon. Odaviszem az édes testet, mielőtt ráültetem a tetejére a lányomat, helyet csinálok, a kezemmel lesöprök mindent. Leesnek a poharak, koppanva hullnak alá, szilánkokra törve, de nem érdekel. Lili feneke az asztalon landol, míg én a szétvetett lábai közé állok.
A kezemmel lenyúlok a lába közé. A borotvált puncija már nedvesen és harmatosan vár. A szám a melleire csap, nyalogatom, szívom az édes bimbókat. A lányom a hajamat borzolja, közel hajol a fejemhez, érzem a fejbőrömön a meleg leheletét.
– Apa, Istenem, apa nagyon jó!- Alig hallom mit mond. A nedves ajkak között matatok, siklanak az ujjaim. A csiklója duzzadt rügyként emelkedik, várja a nedves kényeztetésemet.
Lerogyok, a kezem a combokat markolja. Bámulom a lába közét, a csillogó nedvességét, a puhának tűnő húst. A szemem bár nem látom, tudom, hogy egészen fátyolos a vágytól. Micsoda íze van! Beleremegek az első nyalintásba Lilivel együtt.
Izzok és égek, mintha a pokol lángjai sütnének a lelkemben és a testemben ugyanúgy. Tudom, hogy bűnös vagyok és leszek örök életemben, de ez sem tud megállítani. Vigyen el az ördög azt sem bánom, ha a kénköves pokol lángjai égetnek is el a végén. Akarom! Úristen mennyire nagyon!

Lili ritmikusan nyomja az ölét a számnak, már tiszta nedves az arcom. Beletemetkeztem a punciba mocskosul és állatiasan. Nyalom – falom ahol érem. Aztán érzem, hogy majd szétdurran a farkam, keményebb már nem is lehetne, muszáj továbblépnem.
A letolt farmerem és alsóm a térdem körül landol. Az eres férfiasságom már a kezemben. Közelítek a rózsaszín szirmokhoz.
– Apa még ne, várj egy kicsit! – Lili lesiklik az asztalról, majd térdre ereszkedik. A tekintete falja a farkamat. Nézi, mintha a világ legdrágább kincsét tartaná az ujjai között.
– Fantasztikus – leheli, mielőtt lehunyt szemmel és átszellemült arccal egy csókot lehel a péniszem oldalára. Belerázkódok ebbe az ártatlan első érintésbe.
Nedvesség kezd csillogni a makkom tetején az izgatottság miatt, kis cseppek bukkannak elő, amit Lili élvezettel lenyalogat. Én csak nagy szemekkel bámulom, amit csinál, a kezeim a lányom vállát szorítják.
Aztán végre a szájába engedi a farkam felső harmadát, és nagyon lassan, kegyetlenül finoman, elkezd szopni. Jól benedvesít mindenhol, majd visszahúzza egészen a bőrt a makkom hegyére. Addig ügyeskedik, amíg a bőr alá tolja a nyelve hegyét. Kész vagyok, megőrülök, nem bírom. Nyüszítek, annyira jó.
Tépem a haját, a ragyogó fürtök az ujjaim köré gabalyodnak. Körbe tapogat a nyelvével, boszorkányosan ügyes, csak tudnám ki tanította neki a fenébe is, agyoncsapnék mindenkit, aki csak hozzáért előttem.
Lili mohóbbá válik velem együtt, rendesen elkezd szopni, én pedig nyomom magam a szájába vigyázva, de éppen elég erősen ahhoz, hogy jó legyen.
Az egyik kezem lesiklik, a herémre fogok, gyűrögetem és masszírozom, szorítanak az ujjaim és elernyednek váltakozva. Szédülök, a csillagokat keresem, hátha nem is itthon vagyok, mert ez nem lehet valóság, csak valami perverz álom, ami bekebelez egészen.
Már nem kell sok nekem és végem van. Ezért a lányom arcát, simítva intem megállásra. Mindig kicsit távolabb tolom a péniszemtől.
– Elég – nyögöm rekedten, majd felhúzom a lányt magamhoz és perverzül, a szopástól nyálas és duzzadt szájára tapasztom az enyémet. Finom az íz egyveleg, amiben a különös édes mellett érzem a sajátomat is. Tetszik!
Végig csókolózunk azon az úton, mialatt szerencsétlenül és botladozón, egymás oltalmába kapaszkodva, a szobáig jutunk. Még nem érünk az ágyhoz, amikor a lányom a vállamba csimpaszkodva rám ugrik, a lábait a csípőm köré fonja. Az egyik kezemmel fogom őt, a másikkal a feszes feneke alá nyúlok, hogy jobban a férfiasságomhoz igazítsam.
Villámok vágnak keresztül rajtunk, erotikus viharba kerülünk, ami heves és orkánszerű vadsággal rázza meg a testünket.
Felnyög, örömmámort látok elterülni az arcán. Az ágyra döntöm magunkat, a testünk összegabalyodik. Az alsóm és a nadrágom villámgyorsan kerül le rólam, ahogy Lili köntösétől is megszabadulunk egészen.
A pólómat ő maga rángatja le rólam, aztán belecsókol a mellkasom közepébe, mielőtt magam alá gördítem. Forró mindkettőnk teste, ahogy összesimul.
Félek ráereszkedni, teljes súlyommal egészen, olyan törékenynek tűnik. Fészkelődök egy kicsit, ő készségesen széttárja a lábát. Mintha kívülről látnám magunkat, pörögnek előttem a képek, akár egy mozifilm kockáit vágnák be, összevisszaságban.
Benyomul a makkom a szűkös forróságtól áradó helyre. Keresem a hajzuhatag alatt a száját, hogy összekapcsolódhassunk az ajkainkkal is mielőtt, belenyomulnék mélyen.
Az első mély lökés maga a katarzis, el tudnák élvezni az első pár pillanatban. Megpróbálom húzni az időt, azt akarom, hogy neki is jó legyen. A testünk azonos ritmusra talál, a mozgásunk egyre intenzívebb. Lili szeme csukva van, az enyém is csak ritkán pillant az arcára.
Pumpálom magam, egyenesen bele a mennyországba! Csodálatos az egész, minden porcikámmal csinálom azt amit, a lényem is szexel, hihetetlenül be vagyok indulva.
Akarok, de nem bírok leállni.
Fojtott nyögés helyett ordítás hagyja el a torkom abban a pillanatban, amikor a megfeszült testem megremeg, és hatalmasat rándul többször is, egymás után. Nagy löketeket engedek a szűk csatornába, mialatt Lili folyton sikoltozik. Elélvez szerencsére ő is, bár nem tudom, neki elég lesz- e. Nekem maga a paradicsom, a négy óriási löket alatt őrjítőt élvezek.
Aztán remegve leengedem magam Lili finom testére. A lányom szorosan ölel át, érzem az elégedettségét. Kis idő múlva legördülök róla, ő pedig a karomba fészkeli magát.
Ahogy múlik a kielégülés utáni bágyadt köd, kezdek rájönni mit is tettem, tettünk.
Félve nyúlok a fejemhez, megtapogatom, nem-e nőttek szarvaim, az ördög kísértésének jeleként. Persze nincs ott semmi, mégis úgy érzem a lelkem szennyezett. Kinyitom a szemem, Lili zöld írisze beleveszik az enyémbe. A finom teste ott piheg az enyém mellett. Csodálatos, úgy ahogy van! Egymás karjai közt alszunk el.
Reggel ébredés után rá pillantok Lilire. Angyalinak és ártatlannak tűnik a lányom. Miközben legeltetem rajta a tekintetem, egy kérdés tolul az agyamba, amire nem tudom a választ.
Ha visszautasítottam volna, akkor, vagy most boldogabb Lili? A választ megadja nekem az ébredő mosolya, amit kapok tőle és az a sok csók és ölelés, ami utána következik.
Mocskos a lelkem, szennyes, de Isten bocsássa meg nekem, boldog vagyok én is… Írta: Ael M

Saját kistestvérét ejtette teherbe a 16 éves fiú

Megdöbbentő eset kivizsgálásába kezdett a rendőrség Iaşi megyében: egy 14 éves lány Ion Neculce településről nyolc hónapos terhes, és bevallása szerint a 16 éves testvére ejtette teherbe.
Egy szociális munkás és a lány tanárai emeltek panaszt a rendőrségen, ugyanis ijedten vették észre, hogy Petronela Nechifornak egyre nagyobb a hasa.
„A lány nyolc hónapos várandós, a hónap végén pedig meg fog szülni. Beszéltem vele, megkérdeztem, kié a gyerek. Szó szerint azt mondta: « A testvéremtől vagyok terhes! »”, magyarázta Felicia Păvăluc, a település szociális munkása.
A rendőrségi iratcsomóban szerepel egy vallomás a két kamasz anyjától, Lăcrămioara Nechifortól is. Az anya kezdetben kizárta, hogy a két testvértől fogant volna a gyermek. Szerinte Petronela attól került áldott állapotba, hogy „testvére után fürdött a kádban, ugyanabban a vízben”.
A nő egy szakorvosi igazolást is átadott a rendőrségnek, amelyben az áll, hogy lánya bár terhes, de még szűz. A nyomozók szerint nem elképzelhetetlen, hogy a szexuális közösülés alkalmával nem szakadt át teljesen a szűzhártya.
Később az anya megváltoztatta a vallomását. „A fiú azt mondta, hogy csak egyszer történt meg. Nem erőltette. Nem tudom… Talán játék volt, nem tudhatom. Tudom én, hogy mi van az ő fejükben?” – mondta. Azt is megosztotta, hogy kegyetlenül megverte a fiát, további büntetéseket már nem alkalmazott, mert félt, hogy öngyilkos lesz a kamasz.
Lăcrămioara Nechifor nem szeretné megtartani a babát, állami gondozásba adják. „Lányom nyolcadik osztályos tanuló, tovább kell tanulnia” – jelentette ki határozottan. Forrrás: Manna.ro

Nemes célból elkövetett vérfertőzés

Miért került sor a Lót és leányai közötti szexuális kapcsolatra? Művészettörténész szerzőnk az okokat kutatta a legnagyobb festők segítségével. Az Ószövetség bővelkedik pikáns történetekben. Mint ahogy egyes forrásokból kiderül, az egyház bizonyos korokban úgy ítélte, hogy jobb, ha ezeket a passzusokat a laikus hívek, s különösen a fiatalkorúak átlapozzák, nehogy helytelen gondolatok, asszociációk ébredjenek bennük.
Mondanunk sem kell, hogy ugyanez a veszély még inkább fennállt, ha egy-egy ilyen sikamlós történetet vizuális formában is megjelenítettek. Joggal merül fel a kérdés, vajon betölthették-e feltételezett erkölcsi példázat szerepüket például a Lót és lányai-témát megörökítő, nemritkán kifejezetten erotikus 16-17. századi jelenetek. Amikor még az is kérdéses, hogy valójában milyen morális tanulság vonható le a Mózes I. könyvében olvasható történetből.
Mint ismeretes, a jámbor és istenfélő Lót, családjával Szodomából menekülve egy barlangban húzta meg magát. A tilalom ellenére hátraforduló felesége még útközben sóbálvánnyá változott, így lányai attól tartva, hogy kihal az emberiség, illetve, hogy magva szakad a családnak, leitatták idős apjukat, és egymást követő két éjszaka vele háltak, és teherbe is estek. A bibliai szöveg minden különösebb kommentár nélkül, tényszerű objektivitással írja le az eseményeket, semmi útmutatást nem kapunk tehát arra nézve, hogy a történetnek mi is a tulajdonképpeni tanulsága. Lót és lányainak története netán arra akarna figyelmeztetni, hogy az érzéki csábítások, illetve a részegítő ital még a legerényesebb embert is bűnbe viszik? Nem könnyű egyértelmű választ adni.
Történet tanulság nélkül?
Jellemző egyébként, hogy az említett esemény interpretálása még az egyházatyáknak, és a későbbi moralistáknak is komoly problémát okozott. Szent Jeromos, majd később Rotterdami Erasmus és mások is, mindenesetre azzal igyekeztek felmenteni Lót leányait, hogy ők korántsem bűnös, érzéki vágytól hajtva, hanem kizárólag az utódnemzés céljából csábították el apjukat, s e nemes cél érdekében még legféltettebb kincsüket, az ártatlanságukat is hajlandóak voltak feláldozni.
Mindez bár igen szépen hangzik, de akárhogy nézzük, végső soron mégiscsak előre megfontolt szándékkal, többszörösen elkövetett vérfertőzésről van szó. Nehezen képzelhető el, hogy ebben bárki és bármikor követendő példát látott volna. A lányok megtévesztették, és csalárd módon bűnbe vitték apjukat, s ez a tény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy idővel ők is visszatérő szereplőivé váltak a németalföldi irodalomban és képzőművészetben egyaránt igen népszerűvé váló „Női cselek” névvel illetett sorozatoknak.
Lót, bár a történetben többé-kevésbé alárendelt szerepet játszott, szintén nem mentesíthető teljesen a felelősség alól, még akkor sem, ha a bibliai szöveg utalásai szerint mindkét alkalommal annyira leitta magát, hogy másnap reggel semmire sem emlékezett. Nyilván nem véletlen, hogy később számos moralista, így Sebastian Brant 1494-ben megjelent A bolondok hajója című, a kor világnézetét összefoglaló műve is a mértéktelen italozás veszélyeit taglalva utal Lót és lányai esetére. Diószegi Bónis Mátyás, 1649-ben Leidenben kiadott A részegesnek gyűlölséges, utálatos és rettenetes állapotja című művében ugyancsak A részegség a paráznaságnak barlangja című fejezetben említi a szóban forgó ószövetségi történetet.
Akár egy pogány bacchanália
Annyi már e rövid, vázlatos áttekintésből is kiderülhetett, hogy Lót és lányainak tettét koronként és egyénenként igen eltérő módon interpretálták.
Ha mindezek után a téma képzőművészeti ábrázolásait vesszük szemügyre, kiderül, hogy a művészek fantáziáját többnyire a történet pikáns mozzanatai izgatták elsősorban. Jól érzékelteti ezt többek között a jeles németalföldi grafikus, Lucas van Leyden 1530-ban készült metszete is, ahol bár az italozás motívuma is fontos szerepet kap, a figyelmet mégis az előtérben látható ruhátlan, enyelgő alakok vonják magukra. Akár egy pogány bacchanália ábrázolásának is vélhetnénk a jelenetet, ha nem tűnnének fel a háttérben a lángokba borult Szodomából menekülő Lót és családtagjainak apró figurái.
Lót és lányai Van Leyden metszetén
Az ital hatására fellobbanó érzéki vágyak Peter Paul Rubens 1611-es festményén (nyitóképünkön) is igen érzékletes formában jutnak kifejezésre. Bár az apjukat leitató lányok ezúttal még fel vannak öltözve, az idős Lót mozdulata és kéjsóvár pillantása nem hagy kétséget afelől, hogy hamarosan mi fog történni.
Rembrandt körében készültek azonban a témának olyan feldolgozásai is, ahol nem a pikáns részletekre, hanem sokkal inkább a leitatott apa részegségére helyeződik a hangsúly. Ennek az ábrázolástípusnak az egyik markáns példája Jan Joris van Vliet 1631-es rézkarca, ahol a földön heverő, részegen kurjongató Lót már szinte komikus benyomást kelt. Tágabb értelemben véve, Lót és lányai (akárcsak például Zsuzsanna és a vének ) kiválóan illeszkedtek az „össze nem illő párok” néven ismert tematikába, s ennek is szerepe lehetett abban, hogy ezek a jelenetek rendkívül népszerűvé váltak az európai képzőművészetben.

Állatszexre kényszerítették gyermekeiket

Embertelen gaztettekkel vádolnak egy négygyermekes házaspárt, s a kicsik nagyapját. Mindannyian megerőszakolták a 10 évesnél fiatalabb fiúkat, akiknek a kutyájukkal is fajtalankodniuk kellett.
Szörnyetegek: Jelzőket is nehéz találni arra, amivel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség gyanúsítja a Rásonysápberencsen élő M. Bélát, a feleségét és a férfi apját. A vád szerint a 43 éves férfi, 35 éves felesége és a 68 éves nagyapa 2008 előtt hetente többször bántalmazták a 4, 8, 9 és 10 éves gyerekeket – seprűnyéllel vagy puszta kézzel verték őket. A három felnőtt szexuális aktusokba is bevonta a négy kicsit, sőt még a család kutyájával is fajtalankodásra kényszerítették őket. Később M. Béla brutális kínzások közepette végzett az ebbel a gyerekek szeme láttára: felakasztotta, majd feldarabolta a négylábút. A gyerekeket a gyámhivatal elvette a családtól, nevelőszülők vigyáznak rájuk. A gyerekek azóta is pszichiátriai gondozásra és gyógyszeres kezelésre szorulnak.
A három vádlott előzetes letartóztatásban volt, ahonnan nemrég hazamehettek. A Bors felkereste a közös házban élő M. családot, munkatársunknak a nagyapa nyitott ajtót.
– Egy szó sem igaz az egészből – szögezte az idős férfi.
– Aljas rágalom! Soha nem lennénk képesek ilyen borzalmakra. A gyerekeket elvették tőlünk, nevelőszülőkhöz kerültek, ők találták ki ezt az egészet.
A nagyapát követve lépett ki a házból az anya.
– Sárba tiportak bennünket, elvették a becsületünket, miért nem tudnak békén hagyni?! – mondta az asszony, majd kisvártatva az édesapa is megjelent.
– Takarodjanak innen, azonnal tűnjenek el! – ordította magából kikelve M. Béla, akit felesége fogott vissza a támadástól.

Natascha: Szexrabszolga életem a börtönben

„Amikor az ajtó bezáródott, zokogni kezdtem. Egyedül voltam, bezárva egy üres szobában valahol a föld alatt. Élve konzerváltak egy föld alatti trezorban. A börtönöm egy körülbelül két méter hetven centiméter hosszú, egy méter 80 centiméter széles és két méter negyven centiméter magas cella. Tizenegy és fél köbméter levegő. Nem egészen öt négyzetméter terület, amelyben ketrecbe zárt tigrisként ide-oda rohantam, egyik faltól a másikig. Hat kis lépés oda, hat kis lépés vissza. Négy nagy lépés oda, négy nagy lépés vissza. Az elrablóm a pincében töltött első napok alatt folyamatosan égve hagyta a villanyt. Én kértem erre, mert rettegtem az egyedülléttől a teljes sötétségben. De ez ugyanolyan szörnyű volt, mint amilyen megnyugtató. Fájt tőle a szemem, ráadásul a hermetikusan lezárt pincében teljesen elvesztettem az időérzékem, fogalmam sem volt, mikor van éjjel és nappal. Még egy hang sem jött be, az egyetlen zaj, ami kintről jött, a levegőbefúvó állandó kattogása. Ez a hang maga volt a kínzás. Az apró helyiségben néha annyira hangossá vált, hogy befogtam a fülem, ne halljam többé” – írta le könyvében a nyolc és fél évig az otthonául szolgáló fogdát Natascha Kampusch. Tovább a teljes cikkre
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja részlet – Natascha Kampusch a pincében – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelent – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány

Egy család életéből 2.

Eltelt kb. 3 – 4 nap mióta Steve jól megkefélte a puncimat, de azóta sajnos nem akadt újabb alkalom az együttlétünkre, pedig igen vártam már. Reméltem, hogy nem ez volt az első és egyben az utolsó szeretkezésünk. Kerestem az alkalmakat, de vagy Steve nem volt otthon mikor én, vagy mindenki otthon volt a családból. Azért a szemén láttam, hogy huncutul mosolyog, mikor találkozott a tekintetünk. Hogy kellene elintézni, hogy kettesbe legyünk? Nagyon sokat gondolkoztam ezen, már azt is gondoltam, hogy kiveszek egy nap szabadságot és felhívom az egyetemen, hogy jöjjön haza, mert nem érzem jól magam.
De erről letettem, mert nem akartam megijeszteni. Nem tudom mi lett velem, de mióta szeretkeztünk azóta csak azt vártam, hogy újra együtt legyünk. Érezni akartam újra azt a csodálatos nagy farkát a számban, utána keféljen meg jól és szeretném érezni a spermája ízét újra a számban.
Aztán az egyik szerdai napon rám mosolygott a szerencse. Steve előző este bejelentette, hogy másnap nem lesz az egyetemen előadás, mert a tanárok valami sztrájkot tartanak, és így itthon marad. Reggel még aludt mikor elmentem otthonról.
Egész nap azon járt az eszem, hogy mikor lesz már vége a melónak, hogy rohanjak haza az én édes nagyfaszú fiamhoz. Igaz, hogy azóta voltam együtt Tommal, de Steve – vel teljesen más érzés volt a kefélés. Az az izgalom, amit ez a tiltott kapcsolat okozott semmihez nem hasonlítható. Már a gondolattól, hogy a saját fiam hatalmas farka járkál bennem olyan izgalomba hozott, hogy a puncim rögtön benedvesedett, és elkezdett bizseregni a csiklóm. Mivel vevő nem volt a boltban többször végig simítottam – persze csak ruhán és bugyin keresztül – a puncimat.
Már majdnem vége volt a munkaidőmnek, mikor bejött egy magas kreol bőrű 40 – 45 éves úriember, azzal a szándékkal, hogy egy öltönyt szeretne vásárolni magának a fia esküvőjére. Annak ellenére, rögtön szimpatikus lett, sőt talán azt is mondhatnám, hogy megtetszett, azért haragudtam rá. Zárás előtt bejönni öltönyt vásárolni, mikor az akár órákig is eltarthat, mire többet felpróbál, kiválasztja, stb. Nem is beszélve arról, hogy a puncim simogatása miatt már igencsak fel voltam izgulva, és alig vártam, hogy hazaérjek.
Ennek ellenére mosolyogva kiválasztottam az alkatának és a méretének megfelelő öltönyöket. Egy sima fekete, de elegánst, és egy halvány halszálkás öltönyt. Bevitte a próbafülkébe, és onnan szólt ki mély bariton hangján:
– Ha már volt olyan kedves választani helyettem, akkor legyenszives segíteni, hogy melyik lenne az alkalmasabb.
– Ez csak természetes – mondtam. A vevő nálunk nem mehet el kielégítetlenül – mosolyogtam magamban. Ha tudná, hogy én ezt hogy értettem, akkor biztos nagy kurvának tartana – gondoltam.
Kidugta a fejét a függönyön keresztül és nevetve válaszolt kivillantva hófehér fogait.
– Egy ilyen csinos hölgy szájából igen jó ezt hallani. Remélem, méltó leszek a figyelmére.
A “szájából” szót igen erősen hangsúlyozta, ami fel is tűnt, de akkor nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, észrevettem, hogy az Ő figyelme nagyon is elkalandozott, láttam, hogy a melleimen állt meg, ami egy mélyen dekoltált blúzból kandikált elő. Miközben öltözött bezártam az ajtót, mert már lejárt a nyitvatartási idő és nehogy valaki még betévedjen.
Pár perc múlva cipő nélkül, de öltönybe lépet ki a próbafülkéből. Igencsak jól állt neki a fekete. Elismerően néztem rá, miközben Ő a tükör előtt nézegette magát. Mellé álltam, hogy a tükörben szemből is lássam. Felém fordult és kérdőn nézett rám.
– Tökéletes – mondtam. Mintha direkt önnek készítették volna.
A zakó hajtókáján észrevettem egy kis gyűrődést, amit végigsimítottam. Egy kicsit közelebb lépett hozzám, de én hátrább léptem, mert a nadrág szárán láttam, hogy egy kicsit meg van rogyva.
Leguggoltam elé és a vasalás élét megpróbáltam kihúzni. Pár centivel hosszabb volt a nadrág, vagy csak nem volt rendesen felhúzva, ezért még mindig guggolva megpróbáltam feljebb húzni, miközben az oldalt lévő tükörben figyeltem a végeredményt. Ő is oldalra fordította a fejét, hogy ne csak a fejem búbját lássa. Sikerült kicsit feljebb tornázni a nadrágot, és úgy nézett ki, most már tökéletes. Minden hátsó szándék nélkül végigsimítottam a nadrág elejét, miközben a farkának a dudorodásához értem. Meglepetésemre a dudor az érintéstől láthatóan nőni kezdett.
Megfogta a vállamat, és a karomat kezdte el emelni. Azt hittem fel akar segíteni, de mikor megfogta a kezemet, egyszerűen a farkára tette. Meglepetésemben – meg akaratlanul is, ha egy farok van a kezemben – gyengéden megszorítottam. Éreztem, ahogy a kezembe egyre keményedett. Na ebből elég – gondoltam, nem erre készültem ma. Megpróbáltam felállni, de a vállamra tette a kezét és gyengéden visszanyomott, így folytattam a farka masszírozását, miközben Ő a tükörből nézett. A szoknyám felcsúszott a combjaimon, és így látszott a csipkés bugyiba bujtatott puncim.
Egy kicsit a tükör felé fordítottam lábaimat, és szétnyitottam, hogy Ő is jobban láthassa. Miközben az egyik kezemmel a farkát fogtam, a másikkal elkezdtem kigombolni a nadrág sliccét. Ha már azt mondtam, hogy nem mehet el kielégítetlenül, nehogy hazugságon kapjon. A kigombolt sliccén keresztül megfogtam az alsónadrágját és lehúztam annyira, hogy ki tudjam halászni a farkát. Mikor előkerült a szerszáma, először igen rövidnek tűnt, de lehet hogy a hosszával nem volt baj, csak a dús szőrzete miatt hatott rövidebbnek az átlagosnál.
Csodálkoztam is, hogy még van olyan ember manapság is, aki nem borotválja a fanszőrzetét. Viszont a vastagságán meglepődtem. Olyan vastag volt, mint egy rúd szalámi. A kezemmel nem is értem át. A természet így kompenzálta hossza miatt. Egyszóval rövid, tömzsi, de annál vastagabb volt a fasza. Most a golyói következtek, benyúltam a sliccen keresztül a nadrágba, és gyengéden a markomba fogtam a golyóit. Természetesen azok sem voltak leborotválva, de a méretei csodálatra méltók voltak. Mint két tojás.
Markomba a tojásaival kihúztam a kezem, így most már teljes férfiassága a nadrágon kívülre került. Jobb kezemmel a faszán kezdtem húzgálni a bőrt, a ballal a heréit morzsolgattam. Kiverem neki aztán nyomás haza egy jó kefélésre a fiamhoz – gondoltam. De neki erről más elképzelése lehetett, mert ahogy egyre jobban zihált a hajamba túrt és a fejemet a farka felé nyomta. Ez azt akarja, hogy leszopjam?! Igaz, hogy ilyen vastag fasz még sose volt a számba, de egy most betévedt idegen egyből leszopni, az azért igencsak kurvás.
De hajtott a kíváncsiság. Csak nehogy szétrepedjen a szám ekkora szerszámtól, bár még mindig jobb mintha a puncimat repesztené szét, gondoltam. Most elengedtem a golyóit, és a puncimat kezdtem simogatni, míg a másikkal tovább vertem a farkát. Fejemet egyre közelítve óvatosan bekaptam a faszát. Elkezdtem szopni, és erőteljesen megszívtam a hatalmas makkot. Most már én is rendesen benedvesedtem odalent, amit a kezemmel is éreztem, ugyanis a bugyim teljesen át volt ázva. Már említettem, hogy bő szokott lenni a szerelmi nedvem, hát most is kitett magáért a puncim.
Bugyim teljesen átázott, és kezem a bugyin keresztül is nedves lett. Számba a faszával, egyik kezemmel vertem neki, másikkal maszturbáltam, nyelvemmel a makkján köröztem. Ő egyre jobban nyögött, és megpróbált felállítani, gondolom azért, hogy megkeféljen. Ohó azt már nem, én ma a fiammal akarok kefélni, erre készültem napok óta. Most nem fogom magam engedni, azonkívül óvszer sincs nálam. Elégedjen meg azzal, hogy leszopom. Így hát eltoltam a kezét és egyre gyorsabban kezdtem el verni a farkát. Időnként abbahagytam, ilyenkor tövig nyeltem a faszát.
A szőre az orromat csiklandozta, a makkja a szájpadlásomnak feszült. Éreztem, ahogy a farka megfeszül, golyói összehúzódnak, hát gyorsan kivettem a számból a faszát, és anélkül, hogy abbahagytam volna a farka verését a szőrös golyóit kezdtem nyalogatni. Ő már nem bírta tovább, hangosan hörögve élvezett el, beterítve a fél arcomat a spermájával. Éreztem, hogy a hajamra is jutott bőven. Ő a tükörből nézte az akciót. Ilyen élvezést még nem láttam, legalább tizenötször spriccelt összekenve mindenemet.
A hajamról csöpögött az ondó, az arcom nem is igazán látszott a rengeteg spermától. Mikor felálltam a tükörbe nézve gyönyörködtem magamba, fasza még mindig a kezemben, kezdett elernyedni. A sperma csomókba lógott a hajamról és az arcomról folyt le a dekoltázsomra. A másik kezemmel szétkentem arcomon az anyagot. Igen izgató látvány volt, ilyet még nem csináltam, tükörbe látni magam gecitől csöpögő arccal. Ha nem sajnálnám annyira ezt a drága nedűt otthon is bevezetném. A férfinek is tetszhetett, ahogy szétkenem magamon, mert a farka igencsak lüktetett a kezembe.
Gyorsan elengedtem, már így is késésbe voltam. A pucim tisztaságát sikerült megőrizni. Remélem, hogy a fiam jól ki fogja nyalni.
Hát nem semmi nő vagyok, gondoltam magamba. Most szoptam le egy vadidegent, a spermája még mindig csöpög rólam, én meg már azon gondolkodom, hogy a fiammal mekkorát fogunk kefélni. Az igaz, hogy ez az akció csak a “kuncsaftnak” hozott kielégülést, de engem rettenetesen felizgatott. Szabályszerűen tüzelt a puncim. Ezt a tüzet csak a fiam spermája olthatja el.
Tehát irány hazafelé. A “kedves vevő” már elrakta a farkát, de még mindig kiguvadt szemekkel figyelte a tükörből, ahogy a spermája vékony csíkokban folyik le az arcomról a mellemre.
– Remélem, uram meg van elégedve a szolgáltatásunkkal – mondtam.
– Tökéletesen, ilyen kielégítő vásárlásban még nem volt részem. De ez csak az egyik öltöny, szeretném felpróbálni a másikat is, hátha az is ilyen jól áll – mosolygott. Pár nap múlva visszanéznék, remélem akkor már, nemcsak az öltönyt tudom felpróbálni, és ön is vállalkozóbb kedvű lesz – villantotta ki újra a fogsorát.
– Legyen szerencsénk, de, most ha megbocsát, nagyon kell sietnem, vár a fiam.
Míg bement átöltözni, elővettem egy zsebkendőt és elkezdtem letakarítani az arcomat és a hajamat. Már a harmadik papír zsebkendőt használtam el mire elkészült. Búcsúzásul meg akart csókolni, de csak az arcomat tartottam oda neki. Nehogy már azt higgye, most már mindent szabad. Miután elment még egyszer ellenőriztem magam a tükörbe, majd gyorsan rendet csináltam. Visszaakasztottam az öltönyt, mikor észrevettem, hogy a nadrág eleje is tiszta fehér folt a rászáradt ondótól.
Legközelebb, ha jön ezt is, eladom neki, mert így már nem lehet másnak eladni, és amúgy is Ő csinálta. Bezártam az üzletet most már kívülről, és lementem a földalatti parkolóházba az autómhoz. Igyekezni kell, minél több időnk legyen kettesben a fiammal.
Az úton hazafelé már azon gondolkoztam, hogy fogom kényeztetni Steve – t. A nedves bugyim most hidegen tapadt a puncimhoz, de a jókedvemet nem tudta elvenni semmi. Egy buta kis gyerekdalocskát dúdolgattam, mikor az elsuhanó épületek között az egyiknek a homlokzatán megláttam az eroticshop táblát.
Egy hirtelen ötlettől hajtva megfordultam és beálltam a parkolójába. Félve léptem be az üzletbe, mert még ilyen helyen soha nem jártam, de kellemesen csalódtam. Ha hirtelen körbenéz az ember, és nem veszi észre, hogy milyen áruk vannak a polcokon, akkor tisztára, mint egy kisebb supermarket. Csak ha jobban körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy az egyik sornak a polcain különböző méretű és színű műpéniszek sorakoznak, a másik soron vibrátorok, a harmadikon erotikus fehérneműk, a negyediken pornó DVD – k, a falakon mindenhol a legkülönbözőbb szexuális segédeszközök a korbácstól, szájpecektől, gumibabáktól a bilincsig.
Az üzletben az eladónőn és rajtam kívül még két másik vevő volt, mindketten férfiak. Ahogy beléptem először furcsán néztek rám, de ez csak pár pillanatig tartott, utána napirendre tértek a dolog felett, mármint hogy egy NŐ be mert jönni egy szexshopba. Az eladónő hozzám sietett és azt tudakolta miben segíthet. Egyelőre csak nézelődöm hárítottam el a szívességét. Először a műpéniszeket nézegettem végig, kezembe fogtam egy kb. 30 cm hosszú és kb. 8 – 10 cm átmérőjű fekete csodát, és ámulva gondoltam el, hogy van olyan nő, aki ezt magába tudja dugni, és még élvezi is.
Bár ha otthon lenne egy ilyen biztos én is kipróbálnám. Következtek a vibrátorok, de nem sok figyelmet szenteltem nekik, mert az viszont van otthon. Annál inkább lekötött a fehérneműs polc. Vajon Steve minek örülne? Volt ott mindenféle. Volt apácaruha, ápolónői ruha, és rendőregyenruhára hasonlító ruha is. Legyek szigorú rendőrnéni aki megbünteti a rosszalkodókat, vagy legyek ártatlan – faszt még soha kézbe nem vevő – apáca, esetleg öltözzek be ápolónőnek és “ápoljam le” a kisfiam?
Egyelőre valami “szolidabb” kell gondoltam. Ahogy nézelődtem, a kezembe akadt a tökéletes ajándék. Egy csupacsipke vérvörös nylonbugyi, amely teljesen átlátszó volt, amellett a lába között szét volt vágva, ami teljes hozzáférést biztosított nemcsak a puncihoz, hanem a hátsó bejárathoz is. Ez az, ez kell nekem, ebben a bikavadító bugyiban úgy is lehet kefélni, hogy az ember lánya le sem veszi, amellett sexi is. Mindenesetre azért még kiválasztottam egy fekete egyberészes fűzős – harisnyatartós ruhát, aminek a mellrésze legombolható volt.
Ezt kigombolva a cici teljesen szabadon marad, csak a pántok fogják közre, és így egy kicsit meg is emelik. Ezenkívül kiválasztottam egy fekete harisnyatartót, fekete nylonharisnyát is, az oldalán egészen a lábfejig lefutó mintával, és egy a bugyihoz színben menő nylon babydollt, ami szintén teljesen átlátszó volt. Ezekben olyan leszek, mint a mesében, van is rajtam ruha meg nincs is, viszek is ajándékot meg nem is. Mielőtt a pulthoz mentem volna fizetni, még körbesétáltam az üzletben. Az egyik falon egy nyitott ajtó volt, benéztem, fülkék voltak egy teremben, némelyik fülke ajtaja alól TV képének a villódzása szűrődött ki, és elfojtott sikolyok, nyögések hallatszottak.
Tovább mentem és egy másik falon újabb ajtó, ami nem volt nyitva, de felette táblán a SwingerClub felirat volt. Aha, ez a párcserélős klub. Állítólag nemcsak párcsere lehet, hanem bárki beszállhat bárhova, akár 3. – nak, 4. – nek, vagy 5. – nek is, lényegében mindegy, csak jól érezzék magukat, meg egymást. Én még nem voltam ilyenbe, de már hallottam róla. Miután minden számomra érdekes dolgot láttam, fizettem és nyomás haza. A kocsiban megnéztem az órámat, még mindig van kb. 3 óránk Steve-vel kettesben….

Natascha Kampusch 3096 napja – részlet

1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el. A 3096 napban Natascha először meséli el egy könyvben hihetetlen történetét: nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki.

Régi életem utolsó napja: Megpróbáltam kiáltani. De egy hang se jött ki a torkomon. Hangszálaim egyszerűen felmondták a szolgálatot. Minden egyetlen kiáltássá sűrűsödött bennem. Néma kiáltássá, amelyet senki sem hallhatott.
Másnap szomorúan és zaklatottan ébredtem. Azért fájt leginkább a szívem, mert anyám rajtam töltötte ki a mérgét, pedig nyilvánvalóan apámra volt dühös. De még ennél is jobban gyötört, hogy anyám eltiltott tőle, hogy soha többé nem láthatom őt viszont. Egyike volt ez azoknak a könnyelműen kimondott döntéseknek, amelyeket a felnőttek a gyerekek feje fölött hoznak – dühből vagy hirtelen felindulásból –, nem gondolva bele, hogy mit okoznak ezzel a gyereknek, aki tehetetlen és kiszolgáltatott az ilyen helyzetekben.
Gyűlöltem ezt a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, mert folyton arra emlékeztetett, hogy még gyerek vagyok. Végre már felnőtt akartam lenni, abban a reményben, hogy az anyámmal való összetűzések talán már nem érintenek olyan közelről. Meg akartam tanulni, hogyan fojtsam magamba az érzéseimet és ezzel egyidejűleg azt a mélyreható szorongást, amelyet a szülőkkel való vita a gyermekekben kivált.
Tizedik születésnapommal magam mögött tudtam életem első és a legkevésbé önálló szakaszát. Az önállóságomat hivatalosan is szentesítő dátum közelebb került ezzel: még nyolc év és elköltözhetek, találhatok valami hivatást. Akkor nem függök többé azoknak a felnőtteknek a döntéseitől, akiknek az én igényeim és szükségleteim mit sem számítanak, és egyenesen csökkent értékűek az ő kicsinyes vitáikhoz és féltékenykedéseikhez képest. Még nyolc év, amelyet arra kell használnom, hogy előkészítsem magam a magam igényeihez szabott életre.
Néhány hete egy fontos lépést már megtettem az önállósághoz vezető úton: meggyőztem anyámat, hogy egyedül is elengedhet az iskolába. Jóllehet már negyedikes voltam, még mindig autóval vitt és rakott le az iskola előtt. Még csak öt percig sem tartott az út. Mindennap megszégyenültem a többi gyerek előtt a gyengeségemért, amely akkor vált szemmel láthatóvá, amikor kiszálltam a kocsiból, és anyám adott egy búcsú puszit. Már jó ideje tárgyaltam vele, hogy eljött az idő, amikor már egyedül szeretnék iskolába járni. Ezzel nemcsak a szüleimnek, de magamnak is meg akartam mutatni, hogy immár nem vagyok pici gyerek, és képes vagyok leküzdeni a szorongásomat.
Mert a bizonytalanság volt az, ami a leginkább gyötört. Már akkor rám tört, amikor átmentem a lépcsőházon, folytatódott a házak között, és egészen határozott alakot öltött, ha a lakótelep utcáin járkáltam. Védtelennek és eltiporhatóan parányinak éreztem magam, és gyűlöltem magam ezért. De ezen a napon szilárdan elhatároztam, hogy erős leszek. Úgy döntöttem, hogy ez a nap lesz új életem első és egyben a régi életem utolsó napja. Utólag ez szinte cinikusan hangzik, mert valóban éppen ezen a napon fejeződött be a régi életem. Persze olyan módon, ami meghaladta minden képzelőerőmet.
Határozott mozdulattal löktem félre a mintás ágytakarót, és talpra szökkentem. Mint mindig, anyám ezúttal is kikészítette a ruhákat, amelyeket fel kellett vennem. Farmeranyagból készült felsőrész, csíkos, szürke flanel szoknya. Formátlannak éreztem magam ebben a ruhában, mintha belepasszíroztak volna, hogy megtartson abban az állapotban, amelyből már rég ki akartam nőni.
Kedvetlenül bújtam bele, aztán kimentem a konyhába. Az asztalra anyám odakészítette a tízóraimat – a szalvétán a Marco Polo telepen lévő kisbolt logója és anyám neve állt. Induláskor belebújtam vörös anorákomba, és felvettem tarka hátizsákomat. Megsimogattam a macskákat, és búcsút vettem tőlük. Aztán kinyitottam a bejárati ajtót, és kiléptem. Az utolsó lépcsőfordulóban megálltam, és azon a mondaton rágódtam, amelyet anyám több tucatszor is elismételt: – Sose válj el haraggal! Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?
Lehetett bár dühös vagy durva, és sokszor könnyen eljárt a keze, de búcsúzáskor mindig kedves volt, és szeretetteljes. Tényleg elmenjek így, egyetlen szó nélkül? Megfordultam, de aztán mégis győzött bennem a csalódottság, amelyet az előző este okozott. Nem adok neki több puszit, és a hallgatásommal büntetem. Azonkívül meg: ugyan mi történhet?
„Ugyan mi történhet?!” – mormoltam félhangosan magam elé. A szavak visszhangzottak a szürke csempével kirakott lépcsőházban. Megfordultam, és lementem a lépcsőn. Ugyan mi történhet? Ez a mondat amolyan mantrává lett számomra az utcán és a háztömbök közt, az iskolába vezető úton. Az én mantrám a szorongás és a lelkifurdalás ellen, hogy nem búcsúztam el anyámtól.
Elhagyva a lakótelepet, elhaladtam a falak végtelen sora mellett, és megálltam a zebránál. Eldübörgött előttem egy villamos, telezsúfolva a munkába menő emberekkel. Bátorságom alábbhagyott. Minden, ami körülvett, egy csapásra sokkal nagyobbnak tűnt, mint én. Az anyámmal folytatott vita utolért, és ezzel együtt a szorongató érzés is, hogy tönkre fogok menni abban a harcban, amelyet az egymással vitázó szüleim és az engem elutasító új partnereik folytatnak egymással. Az aznap általános jó érzését legyőzte ama bizonyosság, hogy egy puszta helynél azért többet kellene kiharcolnom e családi csatározásban. Ám hogy sikerül megváltoztatni az életemet, ha még a zebra is leküzdhetetlen akadálynak bizonyul számomra?
Sírva fakadtam, elfogott az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszerűen eltűnjek, semmivé foszoljak a levegőben. Néztem az előttem áramló forgalmat, és elképzeltem, hogy lelépek a járdáról, és egy autó maga alá gyűr, vonszol egy darabig, míg meg nem halok. Elképzeltem, ahogy mellettem hever a hátizsákom, és a vörös anorákom mintegy jelzőfény lenne az aszfalton, amely ezt kiáltja: – Nézzétek meg, mit tettetek ezzel a gyerekkel! – És anyám ekkor kirohanna a házból, sírva ölelne át, és belátná összes hibáját. Igen, ezt tenné. Biztosan.
De természetesen nem ugrottam egy autó elé sem, villamos elé meg még kevésbé. Soha nem akartam volna ilyen feltűnést kelteni. Ehelyett összeszedtem magam, átmentem a zebrán, és elindultam a Rennbahnwegen a Brioschwegen található általános iskola irányába. Az út pár csendes mellékutcán át vezetett, az út mentén az ötvenes években épült kis családi házak sorakoztak, előttük szerény kertecskék. Ezen az ipari épületek és a panelházak uralta környéken e kis utcácskák és apró házaik anakronisztikusan, ám egyben megnyugtatóan hatottak. Mikor befordultam a Melangasséba, letörültem utolsó csepp könnyeimet is, aztán leszegett fejjel baktattam tovább.
Nem tudom, mi vett rá, hogy mégis felemeljem a fejem. Valami zaj? Egy madár? Annyi bizonyos, hogy pillantásom egy fehér furgonra esett. Az utca jobb oldalán állt, és ezen a nyugodt vidéken nagyon idegenül, nem odaillően hatott. A kisteherautó előtt egy férfi állt; vékony, nem túl magas, aki valahogy céltalanul járatta körbe a tekintetét, mint aki vár valamire, de azt már nem tudja, mire.
Lelassítottam a lépteimet, járásom merev lett. Irányíthatatlan szorongásom egy pillanat alatt visszatért, karom libabőrös lett. Valami rögtön azt súgta, menjek át a másik oldalra. Képek villantak fel, szófoszlányok zsibongtak a fejemben: „ne állj szóba idegenekkel… ne szállj be idegen ember autójába…” Eszembe jutott az a mindenféle gyerekrablás, bántalmazás, megerőszakolás, mindaz a sok történet, amelyeket az elrabolt kislányokról a tévében korábban láttam. De ha valóban felnőtt akartam lenni, nem engedelmeskedhettem ennek a homályos érzésnek. Össze kellett kapnom magam és rákényszeríteni, hogy továbbmenjek. Ugyan mi történhet? Egyedül menni iskolába – ez volt a vizsgám. Nem térek ki előle.
Utólag visszatekintve, már nem tudom megmondani, hogy a furgon megpillantásakor miért szólalt meg bennem azonnal a vészcsengő; talán valami ösztönös érzés volt, de az is lehet, hogy túlcsordultak bennem azok a szexuális bántalmazásokról szóló riportok, amelyeket akkoriban a Groëreset nyomán sugároztak. A kardinálist 1995-ben azzal gyanúsították, hogy kiskorúakat zaklatott, a Vatikán reakciója szabályos médiahisztériát váltott ki, és egyházi népszavazáshoz vezetett Ausztriában. Ehhez jöttek aztán az elrabolt és meggyilkolt gyerekekről szóló beszámolók, amelyeket a német tévéből már ismertem. De feltehetően páni félelmet okozott volna minden olyan férfi, akivel valami szokatlan helyzetben találkozom az utcán. Az, hogy elrabolnak, gyermeki szememben kézzelfogható lehetőség volt, de lelkem legmélyén azért mégiscsak olyasmi, ami a tévében történik, nem pedig a valós életben.
Mikor nagyjából két méterre megközelítettem, a férfi a szemembe nézett. És ebben a pillanatban összes szorongásom szertefoszlott. Kék szeme volt, és a kissé túl hosszúra növesztett hajával egészében úgy hatott, mint egy diák a hetvenes években készült tévéfilmek egyikében. Tekintete furcsán üresnek tűnt. Te szegény, gondoltam, mert olyan fokú elesettség sugárzott belőle, mely rögtön felkeltette a vágyat, hogy segítsek neki. Talán ez furcsán hangzik, mert azt sugallja, mintha lenne a gyermeki hitben valami feltétlen ragaszkodás ahhoz, hogy létezik a jó az emberben. De amikor ezen a reggelen először néztem a szemébe, valóban elveszettnek és nagyon sebezhetőnek hatott.
Igen. Ezt a próbát kiállom. El fogok menni a férfi mellett. Nem szívesen találkoztam más emberekkel, és a lehető legtávolabbról akartam elhaladni mellette, nehogy akár véletlenül is megérintsem.
Aztán minden nagyon gyorsan történt.
Abban a pillanatban, amikor lesütött szemmel elmentem volna a férfi mellett, derékon ragadott, és a nyitott ajtón át beemelt a furgonba. Mindez egyetlen mozdulattal történt, mintha megkoreografálták volna a jelenetet, mintha közösen tanultuk volna be, hogyan hajtsuk végre az előírt mozdulatokat: a rettenet koreográfiáját.
Kiáltottam? Azt hiszem, nem. És mégis: minden egyetlen kiáltás volt. Felfelé nyomult, és megmaradt a torkomban – néma üvöltéssé változott. Mintha valóra vált volna ama rémálmok egyike, amelyekben az ember kiáltani akar, de egyetlen hang sem hallható, amelyekben az ember el akar rohanni, de a lába mintha futóhomokon mozogna.
Védekeztem? Megpróbáltam megzavarni a tökéletes rendezést? Feltehetően ellenálltam, mert másnap egy kék folt éktelenkedett a szemem alatt. Az ütés okozta fájdalomra másnap már nem emlékeztem, csak a bénító tehetetlenség érzésére. A gyerekrabló könnyűszerrel elbánt velem. Ő 170 centi magas volt, én mindössze 150. Én kövér voltam, és amúgy sem különösebben gyors, ráadásul a nehéz hátizsák akadályozott a szabad mozgásban. Az egész alig néhány másodperc alatt történt.
Hogy elraboltak, és valószínűleg meg fogok halni, az abban a pillanatban tudatosult bennem, amikor a kocsi ajtaja becsapódott mögöttem. A szemem előtt felvillantak a Jennifer temetésén készült képek, akit januárban erőszakoltak és gyilkoltak meg egy autóban, miután megpróbált elmenekülni. Emlékeztem a Carla életéért aggódó szülők arcára – a kislányt eszméletlenül hajították egy tóba, s egy hét múlva meghalt. Akkoriban sokat töprengtem rajta, milyen lehet meghalni, és hogy mi van a halál után. Hogy vajon érez-e fájdalmat az ember röviddel előtte, és hogy ilyenkor valóban lát-e valami fényt.
A képek vad összevisszaságban keveredtek a fejemben száguldó gondolatokkal. Egy hang ezt kérdezte: ez most tényleg megtörtént? Velem? Micsoda ostoba gondolat, elrabolni egy gyereket, az ilyesmi soha nem működik – mondta egy másik hang. És miért éppen engem? Kicsi vagyok, és kövér, egyáltalán nem illek bele egy gyerekrabló zsákmányszerzési szokásaiba – így könyörgött a harmadik hang. A tettes hangja húzott vissza a valóságba. Megparancsolta, hogy üljek le a földre a csomagtérben, és meg se moccanjak. Rosszul járok, ha nem teljesítem az utasításait. Azzal beült az első ülésre, és elindult.
Mivel nem volt válaszfal a vezetőfülke és a rakodótér között, hátulról jól láthattam a férfit. És azt is hallhattam, milyen hevesen üti be a számokat a telefonjába. De nyilvánvalóan nem ért el senkit.
Eközben tovább zakatoltak a fejemben a kérdések: – Váltságdíjat fog követelni? És ki fogja kifizetni? Hova visz? Milyen autó ez? Most hány óra van? – A furgon ablakai sötétített üvegből készültek, így aztán a padlóról nem láthattam pontosan, hova megyünk, a fejemet pedig nem mertem olyan magasra emelni, hogy kilássak az első szélvédőn. Az út hosszúnak és céltalannak tűnt; gyorsan elveszítettem az idő- és térérzékemet. De a fák koronájából és a villanyoszlopokból, amelyek mellett elhúztunk, olyan érzésem támadt, hogy alighanem körbejárunk a környéken.
Beszélni. Beszélnem kell vele. De hogyan? Hogyan szólít meg az ember egy bűnözőt? A bűnözők nem ismernek tiszteletet, az udvarias megszólítási forma használhatatlannak tűnt számomra. Akkor hát marad a tegeződés. Az a megszólítás, amely voltaképpen azoknak volt fenntartva, akik közel álltak hozzám.
Képtelenségnek tűnik, de először azt kérdeztem tőle, hányas lába van. Ezt a „Megoldatlan esetek” című tévésorozatból jegyeztem meg. Az ember legyen képes pontosan leírni a tettest, a legapróbb részlet is fontos lehet. Választ nem kaptam, természetesen. Ehelyett durván rám parancsolt, hogy maradjak nyugton, akkor semmi rossz nem történik velem. Máig sem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy figyelmen kívül hagyjam az utasítását. Talán mert azt gondoltam, hogy mindenképpen meghalok – és ennél nem jöhet rosszabb.
– Most akkor megerőszakolsz? – kérdeztem.
Ezúttal válaszolt:– Ahhoz még kicsi vagy. Soha nem tennék ilyet. – Aztán megint telefonálgatni kezdett, miután letette, azt mondta: – Most elviszlek egy erdőbe, és átadlak a többieknek. Attól kezdve semmi dolgom veled. – Ezt a mondatot többször és gyorsan megismételte: – Átadlak, és aztán semmi dolgom veled. Soha nem látjuk viszont egymást.
Ha az volt a célja, hogy megrémítsen, akkor jól választotta meg a szavakat, hiszen a kijelentésétől, hogy átad a „többieknek”, elakadt a lélegzetem, és megdermedtem a rémülettől. Több szó se kellett, tudtam, mire gondol: a gyermekpornóhálózat hónapok óta az egyik vezető téma volt a sajtóban. A múlt nyáron nem akadt olyan hét, amikor ne erről beszéltek volna: az elrabolt, szexuálisan bántalmazott és közben lefilmezett gyerekekről. Lelki szemeim előtt már pontosan láttam az egészet: egy csomó férfit, akik bezárnak egy pincébe, összevissza fogdosnak, miközben a többiek lefényképezik az egészet. Eddig a pillanatig szent meggyőződésem volt, hogy hamarosan meghalok. Ám ami most fenyegetett, még a halálnál is rosszabbnak tűnt.
Nem tudom, meddig tartott az út, míg végül megálltunk. A Bécs környékén nagy számban található fenyőerdők egyikébe jutottunk. Leállította a kisteherautót, és megint telefonálni kezdett. Úgy tűnt, valami félresiklott. – Nem jönnek, nincsenek itt! – átkozódott maga elé. Izgatottnak, megfélemlítettnek látszott. De talán ez is csak egy trükk volt, talán azt akarta, hogy ezzel magához kössön, szövetséget alkotva a „többiek” ellen, akiknek át kellett volna adni, és akik most felültették. De talán csak azért találta ki őket, hogy még jobban megfélemlítsen, még jobban megbénítsa az akaraterőmet.
Kiszállt és megparancsolta, hogy egy tapodtat se mozduljak. Némán engedelmeskedtem. Hát Jennifer nem egy ugyanilyen autóból akart elmenekülni? Hogyan próbálta meg? És mit csinált rosszul? Fejemben egymást kergették a gondolatok. Ha nem lenne bezárva az ajtó, talán félre tudnám csúsztatni. És aztán? Két lépés, és máris elkap. Nem futok elég gyorsan. Ráadásul fogalmam sem volt róla, melyik erdőben vagyunk, és merrefelé kellene menekülnöm. Ráadásul itt vannak a „többiek”, akik elkaphatnának, és akik bárhol lehetnek. Élénken láttam magam előtt, ahogy loholnak a nyomomban, elkapnak, lelöknek a földre. Már láttam is magam előtt a holttestemet, elkaparva egy fenyő alatt.
A szüleim jutottak eszembe. Anyám délután bizonyára elmegy értem a napközibe, de az ügyeletes tanárnő azt mondja: – De hiszen a Natascha ma egyáltalán nem is volt itt! – Anyám erre kétségbeesik, és nincs rá lehetőségem, hogy megóvjam ettől. Majdnem meghasadt a szívem, ha arra gondoltam, hogy elmegy a napközibe, én meg nem vagyok ott.
Ugyan mi történhet? Ma reggel egyetlen szó nélkül, búcsú puszi nélkül jöttem el otthonról. „Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?”
A tettes szavaitól eszméltem fel: – Nem jönnek. – Aztán beszállt, beindította a motort, és megint elindultunk. A háztetőkről ezúttal felismertem, melyik irányba haladunk: vissza a város peremére, és aztán egy leágazó úton át Gänserndorf irányába.
– Hova megyünk? – kérdeztem.
– Strasshofba – válaszolta őszintén.
Mikor Süssenbrunnon áthaladtunk, elfogott valami mélységesen mély szomorúság. Anyám régi üzlete mellett mentünk el, amit nemrég adott fel. Még három hete is itt ült délelőttönként az íróasztalnál, és a hivatalos ügyeit intézte. Kiáltani akartam, de csak egy csenevész vinnyogás tört elő belőlem, amikor elhaladtunk az utca mellett, amely nagyanyám házához vezetett. Itt töltöttem gyerekkorom legszebb pillanatait.
Aztán a férfi egy garázsba érve megállt az autóval. Megparancsolta, hogy maradjak fekve, azzal leállította a motort. Utána kiszállt, előhúzott egy kék takarót, rám dobta, és szorosan belecsavart. Alig kaptam levegőt, miközben körülölelt a teljes sötétség. Amikor felemelt, és kivett a kocsiból, akár egy madzaggal átkötött csomagot, pánik fogott el. Ki akartam kerülni ebből a pokrócból. És ki kellett mennem vécére.
Hangom tompán és idegenül csengett a takaró alatt, amikor arra kértem, hogy tegyen le, és engedjen ki vécére. Egy pillanatig habozott, aztán kibugyolált a pokrócból, és egy előtéren át egy kis vendégvécéhez vezetett. A folyosóról röpke pillantást vethettem a vele határos szobába. A berendezés elegánsnak és drágának látszott – számomra ez ismételten megerősítette, hogy valóban egy bűnöző áldozata lettem, ugyanis a tévében látott krimiben az összes bűnözőnek nagy és értékes bútorokkal berendezett háza volt.
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja könyv – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelennni – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány