Megtapogatnak az utcán vagy a buszon, letámadnak klubokban, a munkahelyeden, vagy nyomdafestéket nem tűrő megjegyzésekkel illetnek. Minden nővel megtörtént már ilyesmi, és szerencsésnek tarthatod magad, ha ennyivel megúsztad. Mi a szexuális zaklatás? Lehet tenni ellene?
A nők bántalmazása nem kötött sem kultúrához, országhoz, és nem korlátozódik csak bizonyos típusú nőkre. Európában legalább olyan mértékben bántalmaznak nőket, mint a világ bármely más pontján. Legfőbb oka a férfiak és nők közti egyenlőtlen fizikai erőviszonyokban rejlik, így minden kultúrában a nők alulmaradnak. Habár bizonyítékok vannak a nők elleni erőszak globális megnövekedésére, tény, hogy a legtöbb áldozat elhallgatja az ilyen eseteket, ami nagyon megnehezíti az adatgyűjtést. Egy 2005-ös felmérés szerint 24 ezer, 10 különböző országból származó, nő közül csupán 55 százalékuk jelentette be az erőszakot.
Az áldozatokat a kulturális előítéletek és a félelem tartja vissza a segélykéréstől, így sokan még évekig képesek erőszakos körülmények között élni. Az adatok nem is olyan meglepőek, hogy ha az egyenletbe azt is beleszámoljuk, hogy kifejezetten szexuális zaklatásra vonatkozó törvények a világon csak 90 országban vannak, a házasságon belüli szexuális bántalmazást meg csupán 104 országban bünteti a törvény.
Csak hiszti? – Nőkkel szembeni diszkriminációnak, bántalmazásnak számít a szexuális zaklatás is. A problémát egy, a cinizmusba hajló hamis közéleti megközelítési mód övezi, miszerint amelyik probléma nem jár anyagi-vagyoni kárral, az nem is igazán az, mindössze a túlérzékeny állampolgárok kicsinyessége, vagy (például a szexuális zaklatás esetében) önző és elkényeztetett nők „hisztizése”. Ilyen körülmények közt nem is meglepő, hogy a legtöbb nő inkább elhallgatja, hogy bántalmazták abbéli a félelmében, nehogy a társadalom elítélje ezért.
Egyszerű tesztként meg lehet guglizni a szexuális zaklatás címszót. Sok jót nem ígér az eredmény: szörnyűségek vannak, tucat számra lehet olvasni és áldozatok képeit nézni.A Törvény nem vény – Tény, hogy Romániában, habár már született erre vonatkozó törvény, a kérdésre még mindig nincs válasz. 2002-től létezik a 202-es törvény, amely kimondja a férfiak és nők közti esélyegyenlőséget, viszont azóta még egyetlen egy olyan esetet sem jegyeztek, amelyben bíróság előtt a zaklatott nő javára ítéletek volna. Hogy mi erre a magyarázat? Az átlagember maradi mentalitása, az anyagi problémái és a teljes procedúra szövevényessége.
Ellentétben a köztudatban elterjedt tévhittel, amely alapján személyes és egyéni „bajként” értelmezik a nők ellen irányuló szimbolikus erőszak jelenségeit, a szexuális zaklatás közügy.
A munkahelyi zaklatást megélt nők amennyiben elszánják magukat, és a hatóságokhoz fordulnak, bonyolult procedúrának állnak elébe: legelőször a felettesükhöz kell beadniuk panaszlevelet, aki lehet, hogy épp a zaklató. Ilyenkor inkább a zaklató főnökét ajánlatos megkeresni. Ha ez a folyamat nem hoz megoldást, akkor lehet csak a rendőrséghez, majd bírósághoz fordulni. Az elkövetőt a román Btk. Szerint 3 hónaptól 2 évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel sújthatják.
Malackodás csak vályú mellett -A fent említett törvény alapján szexuális zaklatásnak lehet venni minden olyan szexuális tartalmú viselkedést az ellenkező nem részéről, amely méltóságában sérti az embert. A nemzetközi jog ennél pontosabban körülírja a fogalmat. Az ENSZ CEDAW (Convention ont the Elimination of All Forms of Discrimination against Women) Bizottsága által kidolgozott meghatározás szerint a szexuális zaklatás magában foglalja az olyan szexuálisan determinált nemkívánatos viselkedést mint a testi kontaktus és közeledés, a szexuális színezetű megjegyzések, pornográf képek mutogatása és szexuális igények kinyilvánítása akár szóval, akár tettel.
A meghatározás nagyon tág, de igen, szexuális zaklatásnak számít, ha a munkatársad vagy főnököd folyton malacviccekkel illet, ha az utcán megmarkolják a feneked, vagy egy sötét sarokban a bácsi a fütyiét mutogatja neked. Ez utóbbi a törvény szerint a szexuális zaklatásra való kísérletnek minősül, és büntetik, habár a törvény nem pontosítja a szankciót.
Habár, így első látásra elhanyagolhatónak tűnnek a fent említett esetek, legtöbbször lassan gyógyuló sebeket, örökre megmaradó hegeket hagynak a tudatunkban. A legtöbb zaklatott nő egyszerűen felejteni próbál, viszont ez nem ilyen egyszerű.
Női szolidaritással a társadalmi előítéletek ellen – Nagy Zsuzsa családterapeuta, gyógypedagógus azt ajánlja, hogy ha a munkahelyen fordul elő ilyesmi, előbb próbáljunk meg a zaklató féllel beszélni, előfordulhat, hogy ha felhívjuk a figyelmét sértő viselkedésére, a jövőben abbahagyja. Ajánlatos ilyenkor megbeszélni problémádat más női munkatársakkal. Ha összefogtok és kellő nyomást gyakoroltok a megfelelő szervekre, hatalmas lépéseket lehet tenni a hátrányos megkülönböztetés felszámolására. Először is vissza kell utasítani az elfogadhatatlan jelenségeket és viselkedési formákat.
Ha már tudunk félelem nélkül nemet mondani, akkor környezetünket is meg kell tanítani arra, hogy ezt a nemet tiszteletben is tartsák, mert a legtöbb bántalmazó egyszerűen nem hiszi el, hogy amikor egy nő nemet mond, azt komolyan is gondolja. Szolidárisnak kell lenni egymással, mert amíg a társadalmi tudat nem változik, jórészt csak egymásra lehet számítani. Viszont ha ez sem jön be, akkor nekünk kell változtatnunk, általában más munkahelyet kell sajnos keresnünk.
Felejtés kizárva, fel kell dolgozni – A zaklatás élménye után a nők sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak érzik magukat, mondta továbbá a pszichológus. A felejtés nem mindig megoldás, mert ezt a lelkiállapotot megőrzi a tudatalatti. Valahányszor újra olyan helyzetbe kerül, ahol fél, kiszolgáltatott akkor a nőben újra aktiválódik a régi szorongó érzés, annak ellenére, hogy már nincs veszélyben. Ugyanígy újraéli a szorongást, ha olyan helyzetbe kerül, amikor kényszerű döntést kell hoznia (pl. ha nem tudja partnere szexuális kezdeményezését visszautasítani).
Magukat kellető cicababák – Pszichológusunk továbbá azt is hozzátette, hogy nem kell átesni a ló másik oldalára. Vannak helyzetek, amikor akarva-akaratlanul kellemetlen helyzetbe kerülnek a nők-férfiak egyaránt. Az elmúlt évek folyamán a szexuális zaklatást a fiatal, csinos nők lassan kikövetelték maguknak. Bóknak veszik, ha az arasznyi miniszoknyájuk alól kilógó feneküket „véletlenül” megfogják, vagy ha a mély dekoltázsukat megbámulják.
Sajnos az a következtetés, hogy a fiatal nők nagy százaléka olyan mint egy hirdető tábla, szinte könyörögnek és provokálnak minden tekintetet, de nemcsak a férfiakét. Továbbá sok helyzetben az állítólagos zaklató nem is tudja, hogy tette sértő lehet.
A serdülő fiúk nagy része például meglepő módon csak a nemi erőszakot sorolják a szexuális zaklatás címszó alá. Hogy is lehet elvárni, hogy megfelelő felvilágosítás hiányában maguk jöjjenek rá tettük súlyosságára?
Nem oldódik meg magától – Abszolút normális és nem számít női hisztinek ha ilyen helyzetben, vagy azt megelőzően megszólítod az illetőt, vagy egyszerűen lekeversz neki egy maflást. Perverz szemtelen alakok mindig is lesznek, ezért jó, ha esti sétád előtt bepakolsz magadnak a retikülbe egy gázsprayt. Ugyanakkor manapság minden küzdősport kurzus mellett megtanítanak alapvető önvédelmi trükkökre is. Elvégre a te cipőd orra még mindig keményebb, mint az ő ágyéka. Forrás: Manna.ro