Eléggé elcseszett nap ez a mai. Olyan nehezen szánom rá magam a váltásra, hogy a pöffeszkedő nőgyógyászomnál kötöttem ki, aki sosem figyel rám és mindig a szavamba vág. Mivel nem volt hajlandó tenyésztésre küldeni a baktérium készletemet, mondván, hogy felesleges, elmentem az általános betegellátásban aktuálisan (nem)dolgozó nőgyógyászhoz, akire két órát vártam, ebből egy óráig jöttek-mentek a betegek, utána egy óráig semmi. A hosszú sorban állás pedig manapság nem élmény.

A saját orvosomnál követelőzhettem volna jobban, csak annyira elszomorított. Elmesélte, hogy van olyan betegség, amitől a pina „fehér és túrós”; „zöld és habos”; barna és halszagú” dolgokat lök ki magából. És legszívesebben rákiabáltam volna, hogy „mivaaaan?!” Annyira kegyetlenül hangzott… Pláne egy férfi szájából. Nem tudom, hogy gyógyíthat valaki egy olyan testrészt, ami neki nincs is. Hogyan érthetné a betegségét?

Na de a jó hír, hogy az én „hüvelyem szép”, „a méhszájam rózsaszín”, „a petefészkeim pont úgy viselkednek, ahogy kell”. Betegségnek nyoma sincs. Csak ne szedjek antibiotikumot, mert az nagyon megviseli a baktérium háztartásomat és ettől érzékenyebben reagálok az „idegen” test elvileg jó szándékú és kedves közeledésére. És ne aggódjak, ettől még minden a legnagyobb rendben velem. Hát jó, ha ő mondja… (De már két napja keresztrejtvényt fejtek, pedig utálom. Folyton a válaszokat keresem. Ez őrjítő.)