– Csin\u00e1lsz amit akarsz!
\nLiv olyan hideg, amilyen lenni szokott. Egy ideig n\u00e9zem a becsukott ajt\u00f3t \u00e9s magam sem tudom, miben rem\u00e9nykedem. Hogy visszafordul \u00e9s azt mondja, besz\u00e9lgess\u00fcnk? Bej\u00f6n, hozz\u00e1m hajol, hagyja, hogy f\u00e9nyl\u0151 barna haj\u00e1nak zuhataga az arcomba hulljon, \u00e1t\u00f6lel \u00e9s azt mondja, minden a r\u00e9gi lesz? Igen, ilyesmire v\u00e1rok. M\u00e1r tal\u00e1n h\u00e1rom \u00e9ve. De nem t\u00f6rt\u00e9nik meg. Ma sem. Kirekeszt. Az \u00e9let\u00e9b\u0151l, az \u00e9letemb\u0151l. Ma az sem \u00e9rdekelte, mi\u00e9rt j\u00f6ttem haza k\u00e9s\u0151n. Gyerekek \u00e1gyban, \u00e9tel az asztalon, \u0151 pedig behurcolkodott a nagyh\u00e1l\u00f3ba, ahol elm\u00e9letileg filmet n\u00e9z. Szigor\u00faan n\u00e9lk\u00fclem. \u00c9rezteti velem, zavarom.
\n\u00dagy ny\u00falok a kocsikulcs\u00e9rt, mintha nem is \u00e9n lenn\u00e9k. Ki\u00fcr\u00fclt aggyal bolyongok a ki\u00fcr\u00fclt utakon. Nem kellene itt lennem. Otthon kellene lennem, megr\u00e1zni Livet \u00e9s kik\u00f6vetelni t\u0151le a figyelmet, hogy \u00e9bredjen m\u00e1r r\u00e1, mi tessz\u00fck t\u00f6nkre az \u00e9let\u00fcnket, nem az minket. Tenn\u00fcnk kellene valamit, hogy ne t\u00e1volodjunk ilyen m\u00e9rhetetlen sebess\u00e9ggel egym\u00e1st\u00f3l. Nem csak a gyerekek miatt, magunk miatt is.
\n\u00dagy kanyarodom az \u00faton, mint egy holdk\u00f3ros. M\u00e1r harmadszorra ker\u00fcl\u00f6m meg a h\u00e1zt\u00f6mb\u00f6t, mire r\u00e1\u00e9bredek, hov\u00e1 is hoztam magam. Ez az a h\u00e1z. Nyelek egyet, beparkolok a sz\u00e9l\u00e9n, az orgonabokor mellett, ahol a legnagyobb a takar\u00e1s. Feln\u00e9zek. Nagyj\u00e1b\u00f3l megtal\u00e1lom az ablakot. \u00c9g a villany. De lehet, hogy nem is az az ablak.
\nEl\u0151veszem a mobilt, b\u00e1mulom. Vissza kellene mennem. De m\u00e1r nem fogok, \u00e9rzem. Ujjam gyorsan megtal\u00e1lj\u00e1k a bet\u0171ket, m\u00e1r megy is az \u00fczenet. Kellesz. Ennyi. Ilyen egyszer\u0171en. L\u00e9legzetvisszafojtva v\u00e1rok. M\u00e9gis mire sz\u00e1m\u00edtok? De a v\u00e1lasz nem k\u00e9slekedik. Hol vagy? Megnyomom a h\u00edv\u00e1s gombot. Hangja mosolyog a telefonban. Megism\u00e9tli a k\u00e9rd\u00e9st.
\n– Hol vagy?
\nMelegs\u00e9g j\u00e1r \u00e1t.
\n– A h\u00e1z el\u0151tt. \u2013 mondom kisz\u00e1rad\u00f3 torokkal.
\n– Gyere fel! Ha berreg, l\u00f6kd meg az ajt\u00f3t.
\nTudom, hogyan m\u0171k\u00f6dik az ajt\u00f3. Szinte futok od\u00e1ig, fesz\u00edt bel\u00fclr\u0151l valami. Bejutok. A lift gyors, k\u00e9nyelmes, t\u00e1gas. Vetek egy pillant\u00e1st a t\u00fckr\u00e9be. Nem borotv\u00e1lkoztam, \u00e9s egy r\u00e9gi cs\u00edkos p\u00f3l\u00f3 van rajtam. \u00c1t kellett volna \u00f6lt\u00f6zn\u00f6m legal\u00e1bb.
\n\u00c1ll az ajt\u00f3ban, ragyog a mosolya, a benti f\u00e9ny gl\u00f3ri\u00e1t von k\u00f6r\u00e9. \u00c1t\u00f6lelem, viszonozza. Megfogja a kezem, \u00fagy h\u00faz beljebb.
\n– Gyere!
\nL\u00e1bbal l\u00f6k\u00f6m be az ajt\u00f3t, a falhoz simul, cs\u00f3kolom. A sz\u00e1ja meleg, d\u00e9delget, \u00e9lvezettel keresi az ismer\u0151s sz\u00f6geket. Hirtelen \u00e9rzem, hogy felenged bennem minden fesz\u00fclts\u00e9g. J\u00f3 itt, j\u00f3 a karj\u00e1ban. Nem k\u00e9rdez, \u00edgy nem hazudok semmit. Belet\u00far a hajamba, ujjai simogatj\u00e1k a nyakamat, \u00e1llamat.
\n– Sz\u00farok? \u2013 k\u00e9rdezem bocs\u00e1natk\u00e9r\u0151n.
\n– Sz\u00farsz. De finom.
\nTenyerembe rejti arc\u00e1t, simogatom a szem\u00f6ld\u00f6ke \u00edv\u00e9t, azt\u00e1n \u00fajra cs\u00f3kolom, az arc\u00e1t, f\u00fcle m\u00f6g\u00f6tt a meleg, \u00e9rz\u00e9keny ter\u00fcletet, a nyak\u00e1t. Nyelvemmel, ajkaimmal k\u00e9nyeztetem, \u00e9rzem, ahogy felgyorsul az \u00e9rver\u00e9se. Teste szorosan hozz\u00e1m simul. Ujjaimat lesiklatom a mell\u00e9re. A kis hetyke mellbimb\u00f3 meredezve ugrik a tenyerembe. H\u00e1rom ujjam k\u00f6z\u00e9 veszem, \u00fagy simogatom, sodrom, a v\u00e9kony pamut anyagon kereszt\u00fcl. H\u00e1l\u00e1san fels\u00f3hajt. N\u00e9zem az arc\u00e1t. Lehunyt szemmel adja \u00e1t mag\u00e1t a k\u00e9jnek, ajkai elny\u00edlnak. Olyan izgat\u00f3 \u00edgy, legsz\u00edvesebben itt, most azonnal szeretkezn\u00e9k vele, le sem v\u00e9ve a ruh\u00e1j\u00e1t, csak f\u00e9lreh\u00fazva a szokny\u00e1t \u00e9s a bugyit, combra letolt nadr\u00e1gban esn\u00e9k neki. Ehelyett tov\u00e1bb gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m benne, mik\u00f6zben lesim\u00edtom a v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l a bl\u00faz keskeny p\u00e1ntj\u00e1t, \u00e9s nyelvemmel elindulok a melle ir\u00e1ny\u00e1ba. Kihagy a l\u00e9legzete egy pillanatra, \u00e9n pedig hagyom, had v\u00e1rja az \u00e9rint\u00e9st. Kicsit h\u00fazom, n\u00e9zem az arc\u00e1t \u00e9s a remeg\u0151 mellet. Nem b\u00edrom tov\u00e1bb, musz\u00e1j a sz\u00e1mba vennem, l\u00e1tnom kell, ahogy megfesz\u00fcl egy pillanatra az eg\u00e9sz teste az \u00e9lvezett\u0151l, azt\u00e1n elernyed. M\u00e1sik kezemmel a szoknya al\u00e1 tapogat\u00f3zom. Felemeli a l\u00e1b\u00e1t, t\u00e9rdhajlatomba helyezve az \u00f6v\u00e9t. Nincs benne cseppnyi sz\u00e9gyenkez\u00e9s, g\u00e1tl\u00e1stalanul v\u00e1rja a k\u00e9nyeztet\u0151 \u00e9rint\u00e9st. \u00c9lvezettel simogatom a b\u00e1rsonyos b\u0151rt, \u00e9rzem, ahogyan \u00e9rint\u00e9semre sz\u00e9jjelebb tolja a l\u00e1bait. Ajkaim k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtott bimb\u00f3j\u00e1t sz\u00edvom, mik\u00f6zben ujjaimat a bugyija pereme al\u00e1 b\u00fajtatom. Felny\u00f6g, legsz\u00edvesebben \u00e9n is ny\u00f6gn\u00e9k, amikor meg\u00e9rzem, milyen forr\u00f3 \u00e9s nedves az \u00f6le. Leny\u0171g\u00f6z, milyen hirtelen t\u00f6rt\u00e9nik ez n\u00e1la. Ujjamat \u00e9lvezettel cs\u00fasztatom a s\u00edkos ajkak k\u00f6z\u00e9, k\u00f6zben hallgatom fojtott ny\u00f6g\u00e9seit. Jobb szeretek egyszerre \u00e9lvezni vele, de tudom, hogy most nagyon k\u00f6zel j\u00e1r. Tal\u00e1n rossz n\u00e9ven is venn\u00e9, ha most felkapn\u00e1m \u00e9s bevinn\u00e9m az \u00e1gyra. Kiesne a ritmusb\u00f3l, velem foglalkozna, engem vetk\u0151ztetne, cs\u00f3kolna, k\u00f3stolna, ahol \u00e9rne, \u00e9s elvesz\u00edten\u00e9 az es\u00e9lyt erre a csod\u00e1s mag\u00e1norgazmusra. Simogatom h\u00e1t, ujjaimmal bebarangolom az \u00f6sszes ismer\u0151s utat, amir\u0151l tudom, hogy \u00e9lvezetet jelent sz\u00e1m\u00e1ra. G\u00e1tja \u00e9s a h\u00fcvelybemenet k\u00f6z\u00f6tti s\u00edkos ter\u00fcletet simogatom, k\u00f6zben nyelvem lesiklik mell\u00e9r\u0151l, elindulok lefel\u00e9.
\n– Ne! \u2013 s\u00f3hajtja, vagy tal\u00e1n ink\u00e1bb csak leheli, de olyan er\u0151tlen\u00fcl, hogy nem vehetem komolyan. Let\u00e9rdelek el\u00e9, lesodrom a cs\u00edp\u0151j\u00e9n a kis tang\u00e1t. Ujjammal benne j\u00e1rok, nyelvem pedig a sz\u00e9tv\u00e1l\u00f3 nagyajkak tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1n\u00e1l keresi a kis dombocsk\u00e1t. Nagy csikl\u00f3ja van, nagyobb, mint akikkel eddig tal\u00e1lkoztam, felizgultan szinte kit\u00fcremkedik, nyelvem r\u00e1tal\u00e1l, l\u00e1gyan simogatom. \u00c9rzem, ahogyan megroggyan a t\u00e9rde az \u00e9rint\u00e9st\u0151l.
\n– Ne, k\u00e9rlek! \u2013 suttogja zaklatottan. Er\u0151sen tartom a fenek\u00e9t, mik\u00f6zben \u00fajabb t\u00e1mad\u00e1st int\u00e9zek a csikl\u00f3t bor\u00edt\u00f3 finom b\u0151r ellen. Remeg a l\u00e1ba, l\u00e9legzetv\u00e9telei h\u00f6rg\u00e9sbe csapnak \u00e1t. N\u00e9h\u00e1ny l\u00e1gy, k\u00e9nyeztet\u0151 nyelvsim\u00edt\u00e1s ut\u00e1n egy gyors, kem\u00e9ny nyelvmozdulatot teszek. Halk sikkant\u00e1s szakad fel bel\u0151le, cs\u00edp\u0151j\u00e9t el\u0151re l\u00f6ki, remeg. \u00dajabb finom \u00e9rint\u00e9sek, mintha csak altatn\u00e1m a figyelm\u00e9t, azt\u00e1n egy \u00fajabb t\u00e1mad\u00e1s, ez\u00fattal eg\u00e9szen lel\u00f6k\u00f6m csikl\u00f3j\u00e1r\u00f3l a csukly\u00e1t. Feln\u00e9zek r\u00e1, reszket, ajkai elny\u00edlva, keze mell\u00e9t markolja. Szinte v\u00e9gigl\u00fcktet rajtam a k\u00e9j, \u00e9rzem, ahogy farkam megr\u00e1ndul. Visszatemetem a fejem a combjai k\u00f6z\u00e9, finoman k\u00e9nyeztetem a csikl\u00f3j\u00e1t, k\u00f6zben ujjaimat beg\u00f6rb\u00edtem, sebesen simogatom, kint maradt ujjaimmal g\u00e1tj\u00e1t izgatom. Sz\u00e1mba veszem csikl\u00f3j\u00e1t \u00e9s megsz\u00edvom. V\u00e9gigr\u00e1ng a teste, ujjaimat szinte elroppantj\u00e1k a szor\u00edt\u00e1sai. \u00dajra \u00e9s \u00fajra sz\u00edvom a kis gombot, nyelvemet j\u00e1rtatom a hegy\u00e9n. Zih\u00e1l, tehetetlen\u00fcl verg\u0151dik, szorosan tartom, am\u00edg \u00e9lvezete el nem csitul. Lassan cs\u00faszik le mell\u00e9m a f\u00f6ldre, szeme hatalmas, tekintete p\u00e1r\u00e1s.
\n– Jaj\u2026 – suttogja. Tudom, hogy ilyenkor nem tal\u00e1lja a szavakat, \u00e9s ez b\u00e1ntja \u0151t. Gyorsan az sz\u00e1j\u00e1ra helyezem az ujjaimat.
\n– Tudom \u2013 suttogom a f\u00fcl\u00e9be.
\n– Punciszag\u00fa az ujjad. \u2013 kuncogja halkan.
\n– Azt is tudom. \u2013 mondom mostm\u00e1r norm\u00e1l hangon. Nincs mi\u00e9rt suttognunk, k\u00e9jhangjait hallhatta az eg\u00e9sz l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z. Vigyorgok.
\nMagamhoz szor\u00edtom. B\u00fajik \u00f6lembe, piheg. Szeretem ezt ilyenkor, olyan kisimult \u00e9s h\u00e1l\u00e1s.
\nFel\u00e1ll, leh\u00fazza mag\u00e1r\u00f3l a bl\u00fazt, elindul a szoba fel\u00e9, menet k\u00f6zben sz\u00e1nd\u00e9kosan elejti a ruhadarabot. N\u00e9zem a h\u00e1t\u00e1t, karcs\u00fa alakj\u00e1t, a derek\u00e1n ring\u00f3 szokny\u00e1t, feneke f\u00e9lg\u00f6mbj\u00e9t, ahogy l\u00e9p\u00e9senk\u00e9nt kirajzol\u00f3dik. Sz\u00e9p. Nem felt\u0171n\u0151 jelens\u00e9g, \u00e9s ha hajlamos lenne r\u00e1, tal\u00e1n \u00f3r\u00e1kig hisztizhetne sz\u00e9les cs\u00edp\u0151j\u00e9n, a has\u00e1t jelz\u0151 kis dombon. De \u0151 nem ilyen. Ut\u00e1na l\u00e9pek, \u00e1t\u00f6lelem. Megfordul. N\u00e9zi a szemeimet, azt\u00e1n cs\u00f3kol, l\u00e1gyan, j\u00e1t\u00e9kosan, \u00e9v\u0151dve. Nem tudom elfojtani sz\u00e9les vigyoromat. Tudom, hogy most \u00e9n k\u00f6vetkezem, hogy most minden mozdulata csak \u00e9rtem van, az\u00e9rt, hogy min\u00e9l nagyobb \u00e9lvezetet l\u00e1thasson az arcomon. Nem titkolom, j\u00f3l esik a v\u00e1rakoz\u00e1s is, mert biztosan tudom, hogy megkapom, amire v\u00e1gyom.
\n– Akarlak \u2013 kimondom, mert tudom, hogy szereti hallani. Hangom kiss\u00e9 rekedtes, nyelvemen az \u0151 \u00edze van m\u00e9g. J\u00f3les\u0151 \u00edz, ami cs\u00f3kja nyom\u00e1n sem t\u0171nik el a sz\u00e1mb\u00f3l. Kecses ujjai szinte lesimogatj\u00e1k r\u00f3lam a p\u00f3l\u00f3t. \u00c9lvezettel n\u00e9zi a testemet, adonisznak \u00e9rzem magam a tekintet\u00e9t\u0151l, ahogyan lesiklik mellkasomon, megpihen a hasamon. Ajkai k\u00f6vetik, l\u00e1gyan, forr\u00f3n cs\u00f3kol, ahol csak \u00e9r. Beleborzongok, b\u0151r\u00f6m csupa libab\u0151r. F\u00fcrge ujjai kigombolj\u00e1k a farmeromat. Felny\u00f6g\u00f6k, ahogy megszabad\u00edt a farkamat betonp\u00e1nc\u00e9lk\u00e9nt szor\u00edt\u00f3 ruhadarabt\u00f3l. Kil\u00e9pek bel\u0151le, vill\u00e1mgyorsan ler\u00fagom a zoknikat, miel\u0151tt kis der\u00fclts\u00e9g k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben leseg\u00edten\u00e9 r\u00f3lam. Keze tov\u00e1bb siklik a testemen, fenekembe kapaszkodik, l\u00e1that\u00f3 \u00e9lvezettel simogatja a b\u0151r\u00f6m, k\u00f6rm\u00e9vel \u00e1br\u00e1kat karcol r\u00e1. Torokhangon nevet hozz\u00e1.
\n– Ez tetszik neked \u2013mosolyodok el.
\n– Igen \u2013 vallja be sz\u00e9gyenkez\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. \u2013 Tetszik a tested! J\u00f3 \u00e9rinteni t\u00e9ged.
\nCs\u00f3kol, mik\u00f6zben ujjai combomra siklanak. Farkam apr\u00f3t b\u00f3kol a mozdulatra. Meleg tenyer\u00e9t r\u00e1tapasztja a combom \u00e9s a hasam k\u00f6z\u00f6tti hajlatra. V\u00e1rom, mikor \u00e9rinti meg v\u00e9gre az egyre duzzadoz\u00f3 szersz\u00e1momat, de \u0151 csak simogat, k\u00f6zben nyelve \u00f6leli nyelvemet, ajkaival sz\u00edvja ajkamat. Feladom a v\u00e1rakoz\u00e1st, megfogom a m\u00e1sik kez\u00e9t, \u00e9s finoman a farkamra vezetem. Halk torokhangon felnevet.
\n– Hell\u00f3!- k\u00f6sz\u00f6nti, hangj\u00e1ban cs\u00f6pp fl\u00f6rt\u00f6l\u00e9ssel, mintha k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 szem\u00e9lyis\u00e9g lenne.
\n– M\u00e1r k\u00e9ptelen k\u00f6sz\u00f6nni, el\u00e1llt a szava! \u2013 mormolom a f\u00fcl\u00e9be.
\nFelnevet. Tetszik neki a j\u00e1t\u00e9k.
\n– Azt hiszem ebben az esetben besz\u00e9lnem kell vele!
\nOlyan hirtelen t\u00e9rdel le el\u00e9m, hogy egy pillanatig nem is \u00e9rtem az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9st. Persze nem is \u00e9rdekel, forr\u00f3 sz\u00e1ja farkam magass\u00e1g\u00e1ban, az egyetlen, amire koncentr\u00e1lni tudok, az a l\u00e1tv\u00e1ny. Legsz\u00edvesebben belekapaszkodn\u00e9k a haj\u00e1ba \u00e9s dugn\u00e1m azt a forr\u00f3, \u00e9des sz\u00e1j\u00e1t, baszn\u00e1m, mint a g\u00e9p, de tudom, hogy nem venn\u00e9 j\u00f3 n\u00e9ven. \u0150 enn\u00e9l kreat\u00edvabb j\u00e1t\u00e9kokat kedvel. Egy ideig szemez a darabbal, azt\u00e1n k\u00f6zel hajolva, bec\u00e9zve suttog neki. Sz\u00e1ja millim\u00e9terr\u0151l millim\u00e9terre egyre k\u00f6zelebb ker\u00fcl hozz\u00e1, \u00e9n meg \u0151rj\u00f6ngve v\u00e1rom a pillanatot, amikor v\u00e9gre el\u00e9ri. Feln\u00e9z. Legsz\u00edvesebben r\u00e1ki\u00e1ltan\u00e9k, hogy vegye m\u00e1r v\u00e9gre a sz\u00e1j\u00e1ba. R\u00e1 van \u00edrva az arcomra, tudom, l\u00e1tom az el\u00e9gedett tekintet\u00e9b\u0151l. Gonosz m\u00f3don vill\u00e1mgyorsan v\u00e9gignyal a combhajlatomon. Megr\u00e1ndulok, de tartom magam. Forr\u00f3 puszikat lehel a hasamra, gondosan elker\u00fclve a l\u00e9nyeget. Megmarkolom a legalj\u00e1t, \u00e9s a sz\u00e1j\u00e1hoz ir\u00e1ny\u00edtom.
\nIsm\u00e9t feln\u00e9z r\u00e1m, nem szereti, ha \u00e1tveszem a kezdem\u00e9nyez\u00e9st, elrontom a j\u00e1t\u00e9k\u00e1t. Kez\u00e9t engedelmesen r\u00e1helyezi, azt\u00e1n nyelve hegy\u00e9vel \u00e9pp csak meg\u00e9rinti. Mint egy furcsa nev\u0171 ismeretlen fagyit, amir\u0151l m\u00e9g nem tudja, milyen \u00edz\u0171 is lehet val\u00f3j\u00e1ban. S\u00f3hajtok. \u00d3vatosan ism\u00e9t meg\u00e9rint a nyelv\u00e9vel, v\u00e9gigfuttatja a makk perem\u00e9n. Ez m\u00e1r jobb, sokkal jobb, \u00e9lvezem, ahogy a nedves, meleg n\u0151i nyelv v\u00e9gigsz\u00e1nk\u00e1z a leg\u00e9rz\u00e9kenyebb r\u00e9szen. Kis sz\u00fcnetet tart, nem n\u00e9zek oda, \u00fagyis tudom, mit tesz. Nedvess\u00e9get csemp\u00e9sz ujjaira, \u00fagy siklatja \u00fajra farkamon \u0151ket, mik\u00f6zben ajkai v\u00e9gre megkegyelmeznek \u00e9s forr\u00f3 sikaml\u00f3s sz\u00e1j\u00e1ba engednek. Ujjai, ajkai, nyelve egyszerre k\u00e9nyeztetnek. Ny\u00f6g\u00f6k az \u00e9lvezett\u0151l, marh\u00e1ra nem \u00e9rdekel, ki hallja, kib\u00edrhatatlanul j\u00f3 \u00edgy, \u00fcv\u00f6lteni is tudn\u00e9k. Le sem kell tekintenem, lehunyt szemh\u00e9jaim m\u00f6g\u00fcl is l\u00e1tom, ahogyan ajkai siklanak a farkamon. Haj\u00e1ba sim\u00edtom a kezem, \u00e9rzem a b\u00f3logat\u00e1sa ritmus\u00e1t. Tudja \u0151 is, hogy t\u00fal j\u00f3, felhagy ezzel az \u0151r\u00fclt k\u00e9nyeztet\u00e9ssel, nyelve k\u00edv\u00e1ncsian rajzol v\u00e9gig egy eret a farkamon. Remegek, pedig ez csak a safety car-os k\u00f6r. Magam ellen k\u00f6vetek el er\u0151szakot, amikor kezem a karj\u00e1ra helyezem.
\n– Gyere!
\nFinoman az \u00e1gy ir\u00e1ny\u00e1ba tolom. Fel\u00e1ll, eg\u00e9szen szorosan hozz\u00e1m simulva, melleivel v\u00e9gigsim\u00edtva combomon, farkamon, mellkasomon. Magamhoz szor\u00edtom, k\u00e9t l\u00e9p\u00e9s az \u00e1gy, szinte r\u00e1dobom, majd r\u00e1vet\u0151d\u00f6k \u00e9n is. Cs\u00f3kolom, pr\u00f3b\u00e1lok r\u00e1 koncentr\u00e1lni, hogy kiss\u00e9 al\u00e1bbhagyjon a gerjedelmem. Vele akarok el\u00e9lvezni, egyszerre. Ehhez musz\u00e1j kicsit lass\u00edtanom. Elindulok a test\u00e9n, kicsit j\u00e1tszom a melleivel, ujjaimmal l\u00e1bai k\u00f6z\u00e9 t\u00f6rekszem. Alig \u00e9rintem, m\u00e1ris ny\u00f6g, remeg. L\u00e1ba k\u00f6z\u00f6tt csupa lucsok, nocsak, elmondhat\u00f3, hogy \u00e9lvezettel szopott. Egy pillanatra felr\u00e9mlik bennem, ahogyan k\u00e9nyeztet, gyorsan m\u00e1sfel\u00e9 terelem a gondolataimat. Most sz\u00e9tsim\u00edtom a nagyajkait, k\u00f6z\u00e9ps\u0151 ujjamat l\u00f6k\u00f6m bel\u00e9 ritmikusan, mik\u00f6zben h\u00fcvelykemmel a csikl\u00f3j\u00e1t massz\u00edrozom. Cs\u00edp\u0151je k\u00f6vetel\u0151z\u0151en lend\u00fcl a leveg\u0151be, mik\u00f6zben sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l artikul\u00e1latlan ki\u00e1lt\u00e1sok hangzanak. Ez az, igen, innen m\u00e1r nincs sz\u00e1m\u00e1ra vissza\u00fat. R\u00e1g\u00f6rd\u00fcl\u00f6k, az \u00e1gyra szor\u00edtom, cs\u00f3kolom, ahol \u00e9rem. Cs\u00edp\u0151j\u00e9t r\u00e1zza, hi\u00e1nyolva az ujjaim k\u00e9nyeztet\u00e9s\u00e9t. Feltolom az egyik l\u00e1b\u00e1t, t\u00e9rde szinte a v\u00e1ll\u00e1t \u00e9ri, \u00e9s lassan, nagyon lassan bel\u00e9hatolok. K\u00f6r\u00fcl\u00f6lel a forr\u00f3, feszes, l\u00fcktet\u0151 punci, \u0151rj\u00f6ngeni tudn\u00e9k, olyan j\u00f3, k\u00e9nyszer\u00edtem magam, hogy lassan, nagyon lassan kih\u00faz\u00f3djak azt\u00e1n iszonyatosan gyorsan \u00fajra be. Felki\u00e1lt, ahogyan test\u00e9nek csap\u00f3dik a testem. Egyik kezemmel bok\u00e1j\u00e1t tartom, m\u00e1sik a csikl\u00f3ja ut\u00e1n tapogat. Nem tudom olyan pontosan simogatni, de az\u00e9rt mindent megteszek, ami t\u0151lem telik.
\nMint egy dugatty\u00fa, \u00fagy mozgok benne, nagyon lass\u00fa kih\u00e1tr\u00e1l\u00e1sokkal, er\u0151s, gyors, m\u00e9ly behatol\u00e1sokkal. Minden behatol\u00e1sn\u00e1l halk ki\u00e1lt\u00e1ssal szakad ki bel\u0151le az \u00e9lvezet. H\u00fcvelye szorosan z\u00e1r farkamra, azt\u00e1n m\u00e1r nem \u00e9rdekel az \u00fctem, gyorsan, vadul mozgok benne. Cs\u00edp\u0151j\u00e9vel k\u00f6veti a ritmusom, b\u00e1rmilyen gyors \u00fctemre v\u00e1ltok, velem mozdul, egyszerre l\u00e9legz\u00fcnk, \u00e9s egyszerre szakad ki bel\u0151l\u00fcnk minden ki\u00e1lt\u00e1s. A gerincemb\u0151l \u00e9rzem kirobbanni a k\u00e9jt, fel\u00fcv\u00f6lt\u00f6k, azt\u00e1n v\u00e1ll\u00e1ba harapva fojtom el a hangot, hogy csak az \u00e9rz\u00e9sre koncentr\u00e1lj\u00e1k. Remeg alattam, puncija \u00e9szveszejt\u0151en szor\u00edt, egy\u00fctt l\u00fcktet\u00fcnk, cs\u00edp\u0151m tehetetlen\u00fcl enged a lend\u00fcletnek, \u00fajra \u00e9s \u00fajra a test\u00e9nek v\u00e1g\u00f3dom, forr\u00f3 l\u00e1vak\u00e9nt l\u00f6vell ki bel\u0151lem az anyag, k\u00e9jjel perzselve fel az \u00fatj\u00e1t.
\nPercekig csak lihegni tudok, mozdulni is alig. Leg\u00f6rd\u00fcl\u00f6k r\u00f3la, nehogy s\u00falyommal agyonnyomjam. Azonnal k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dik hozz\u00e1m, \u00e1t\u00f6lel. \u00cdgy feksz\u00fcnk, j\u00f3 darabig, csendben, harm\u00f3ni\u00e1ban. Magamhoz szor\u00edtom, hogy \u00e9rezz\u00fck egym\u00e1st. Tal\u00e1n egy \u00f3r\u00e1t is \u00edgy feksz\u00fcnk, \u0151 mozdul el\u0151sz\u00f6r.
\n– Menned kell. \u2013 mondja ki \u0151, hogy megk\u00f6nny\u00edtse. Hogy \u00e9rezzem, nem haragszik. Megcs\u00f3kolom a homlok\u00e1t, rossz elszakadni a teste \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l. Egy percig m\u00e9g \u00fcl\u00f6k az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n, csendben gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dve a kiel\u00e9g\u00fclts\u00e9gt\u0151l sug\u00e1rz\u00f3 n\u0151i alakban. El\u0151keresem a ruh\u00e1imat. Kik\u00eds\u00e9r az ajt\u00f3ig, m\u00e9g egyszer meg\u00f6lel. Nem k\u00f6sz\u00f6n, \u00e9n sem akarok elk\u00f6sz\u00f6nni.
\nA v\u00e1ros ugyanolyan, az utc\u00e1k \u00fcresek. A h\u00e1z el\u0151tt rossz lelkiismerettel ellen\u0151rz\u00f6m magam. Nincs rajtam nyom, nincs rajtam idegen illat, ruh\u00e1m rendben, az arcom, tekintetem \u00fcres. Ugyan\u00fagy, ahogyan elindultam. Halkan nyitom az ajt\u00f3t, a nagyh\u00e1l\u00f3b\u00f3l vill\u00f3dz\u00f3 f\u00e9nyek l\u00e1tszanak. Benyitok, Liv az \u00e1gyon, mindig hideg k\u00e9k szemei lehunyva, nyugodtan, egyenletesen szuszog. F\u00e9lig lecs\u00faszott takar\u00f3j\u00e1t feljebb emelve betakarom, azt\u00e1n kimegyek. Megn\u00e9zem a kicsik szob\u00e1j\u00e1t, a gyerek\u0151r halv\u00e1ny f\u00e9ny\u00e9ben \u00fagy n\u00e9znek ki, mint az alv\u00f3 angyalok. Azok is. Szeretettel simogatom meg a l\u00e1nyomat, fiam izzadt k\u00f3cos f\u00fcrtjeihez nem ny\u00falok, mert r\u00f6gt\u00f6n fel\u00e9bredne, megriadna. T\u00fal\u00e9rz\u00e9keny mostan\u00e1ban. \u00c9rzi, nincs valami rendben. Milyen okos, mennyi mindent \u00e9rt, m\u00e1r most, alig h\u00e1rom \u00e9vesen. Elgy\u00f6t\u00f6rten lehunyom egy pillanatra a szemem. Tiszt\u00e1ba kellene tenni a dolgokat. Nem miattam, miattuk.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
– Csin\u00e1lsz amit akarsz! Liv olyan hideg, amilyen lenni szokott. Egy ideig n\u00e9zem a becsukott ajt\u00f3t \u00e9s magam sem tudom, miben rem\u00e9nykedem. Hogy visszafordul \u00e9s azt mondja, besz\u00e9lgess\u00fcnk? Bej\u00f6n, hozz\u00e1m hajol, hagyja, hogy f\u00e9nyl\u0151 barna haj\u00e1nak zuhataga az arcomba hulljon, \u00e1t\u00f6lel \u00e9s azt mondja, minden a r\u00e9gi lesz? Igen, ilyesmire v\u00e1rok. M\u00e1r tal\u00e1n h\u00e1rom \u00e9ve. … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":5,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[701,3755,2539,2709,2879],"class_list":["post-1197433","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-erotikus","tag-szenaplo","tag-szex","tag-sztori","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1197433","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/5"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1197433"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1197433\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1197433"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1197433"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1197433"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}