A teraszon \u00fcl\u00f6k \u00e9s hallgatom a csendet, a madarakat. Szinte idillikus helyzet, v\u00e1llamon f\u00e9rfikezek oldj\u00e1k az elm\u00falt napok f\u00e1radts\u00e1g\u00e1t, el\u0151ttem forr\u00f3 tea g\u0151z\u00f6l\u00f6g, egzotikus jap\u00e1n teaf\u0171b\u0151l. A nev\u00e9t m\u00e1r k\u00e9rdeztem p\u00e1rszor a k\u00e9sz\u00edt\u0151j\u00e9t\u0151l, de mindig halv\u00e1ny f\u00e9lmosoly volt csup\u00e1n a v\u00e1lasza, arra utalva, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171leg soha nem venn\u00e9m a f\u00e1radts\u00e1got, hogy magamnak hajkur\u00e1sszam a nyilv\u00e1n csak Jap\u00e1nban beszerezhet\u0151 csod\u00e1t. \u00cdgy marad az \u00edz \u00e9s illat \u00e9lvezete, \u00e9s a titokzatos mosoly minden h\u00f3napban, amikor meg\u00e9rkezik a bizalmas csomag lak\u00f3t\u00e1rsam t\u00e1voli orsz\u00e1g\u00e1b\u00f3l. Kaito nem avat be a titkaiba. Nehezen szoktam meg z\u00e1rk\u00f3zotts\u00e1g\u00e1t, higgadt nyugalm\u00e1t kezdetben figyelmetlens\u00e9gnek hittem \u2013 jelzem, ezzel alaposan mell\u00e9fogtam. Kaito-n\u00e1l alaposabb \u00e9s figyelmesebb embert nem ismerek, csak id\u0151be tellett felfedeznem ezeket az \u00e9rt\u00e9keit.
\nA nyugati civiliz\u00e1ci\u00f3 szocializ\u00e1lt, \u00edgy felsz\u00ednesen \u00edt\u00e9lkeztem felette sok\u00e1ig. \u0150 persze tudta ezt, de nem sz\u00f3lt, engedte j\u00e1rni a magam \u00fatj\u00e1t, m\u00e9g ha nem is \u00e9rtett vele egyet \u00e9s hagyta, hogy magamt\u00f3l l\u00e1ssam meg a l\u00e9nyeget. Sok \u00e9ve m\u00e1r, hogy mellettem van, legf\u0151bb bizalmasom, testem \u00e9s lelkem \u0151re, a legjobb bar\u00e1tom. Elfogad olyannak, amilyen vagyok, \u00e9s nem pr\u00f3b\u00e1l megv\u00e1ltoztatni. Elfogadja azt is, mib\u0151l \u00e9lek, pedig szerintem ez igencsak nehez\u00e9re esik. Hogy \u0151 mib\u0151l \u00e9l, arr\u00f3l fogalmam sincs. Azt \u00e1ll\u00edtja, hogy a fizet\u00e9s\u00e9t a r\u00e1szorul\u00f3knak adja, hiszem szem\u00e9lyes s\u00e9rt\u00e9snek veszi, hogy megfizetem a szolg\u00e1latait. Csak azt tudom, hogy minden ny\u00e1ron hazautazik Jap\u00e1nba egy h\u00f3napra, \u00e9s rendszerint engem is mag\u00e1val visz. Ezt a p\u00e1r hetet egy bar\u00e1tj\u00e1n\u00e1l t\u00f6lt\u00f6m, egy eldugott kis jap\u00e1n falut\u00f3l nem messze l\u00e9v\u0151 h\u00e1zban a hegytet\u0151n, m\u00edg Kaito Toki\u00f3ban van.
\nEg\u00e9sz nap s\u00e9t\u00e1lok, pihenek, a vir\u00e1gokat \u00e9s f\u00e1kat n\u00e9zem. Az els\u0151 k\u00e9t napban az \u0151r\u00fclet hat\u00e1r\u00e1n vagyok, azt\u00e1n sz\u00e9p lassan lehiggadok, lecsendesedem, megsz\u0171nik a k\u00fclvil\u00e1g \u00e9s csak magamra figyelek. Ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy Kaito ilyenkor rendszerint mag\u00e1val viszi a mobilomat, \u00e9s \u0151 fogadja a h\u00edv\u00e1saimat. Az els\u0151 \u00e9vben meg tudtam volna \u00f6lni \u00e9rte, olyan elveszettnek \u00e9reztem magam egy idegen orsz\u00e1gban, idegen emberek k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s jap\u00e1nul persze egy kukkot sem besz\u00e9ltem. Ma m\u00e1r csak n\u00e9h\u00e1ny napig tart a hi\u00e1ny\u00e9rzet, azt\u00e1n igaz\u00e1n \u00e9lni kezdek, a jap\u00e1n nyelvtud\u00e1som m\u00e9g hagy ugyan maga ut\u00e1n k\u00edv\u00e1nnival\u00f3t, de eg\u00e9sz j\u00f3l elboldogulok. Hi\u00e1nyoss\u00e1gaim azonban egyre kev\u00e9sb\u00e9 zavarnak, egyetlen t\u00e1rsam a hegyen nem sz\u00f3sz\u00e1ty\u00e1r t\u00edpus, vele aligha cseveghetn\u00e9k fel\u00fcletesen, l\u00e9nyegtelen dolgok k\u00f6zt csapongva. T\u00e1vol mindent\u0151l felfedezem magamat minden \u00e9vben, mind kevesebb dolgot hi\u00e1nyolva \u201erendes\u201d \u00e9letemb\u0151l.
\nN\u00e9gy h\u00e9t eltelt\u00e9vel Kaito \u00e9rtem j\u00f6n \u00e9s visszautazunk Kaliforni\u00e1ba. Ez a p\u00e1r h\u00e9t el\u00e9g ahhoz, hogy hallani kezdjem a gondolataimat \u00e9s a sz\u00edvem dobban\u00e1s\u00e1t \u2013 ezek Kaito szavai. Azt mondja, egy nap majd \u00fagy t\u00e9r\u00fcnk haza, hogy \u00faj \u00e9letet akarok kezdeni, \u00e9s \u0151 boldogan seg\u00edt majd ebben, ahogy egykor neki is seg\u00edtett valaki. Enn\u00e9l t\u00f6bbet sosem mond, de azt hiszem, azzal vezekel valami\u00e9rt, hogy velem van, r\u00e1m vigy\u00e1z. Nem tesz szemreh\u00e1ny\u00e1st, nem b\u00e1nt. Seg\u00edt, t\u00e1mogat. B\u00e1rmit is k\u00f6vetett el, m\u00e1r kamatostul leszolg\u00e1lta. J\u00f3 ember, a legjobb, akit ismerek.
\nSzinte gondolataimban olvas, \u00e9s er\u0151sebben kezdi masz\u00edrozni a v\u00e1llamat. Pontosan tudom, hogy cs\u00fafond\u00e1rosan mosolyog mag\u00e1ban sziszeg\u00e9seimet hallva. Ujjai hossz\u00faak, kecsesek, \u00e9rint\u00e9s\u00fck nem k\u00edm\u00e9li izmaimat, de tova\u0171zi a f\u00e1radts\u00e1got. Titk\u00e1t m\u00e1r j\u00f3 ideje nem kutatom, csodak\u00e9nt k\u00f6nyvelem el, hogy a sajg\u00f3 v\u00e1llamb\u00f3l elsz\u00e1ll a f\u00e1jdalom, a tea visszaadja a frissess\u00e9gem. Elmosolyodom, fejem h\u00e1trahajtom a sz\u00e9ken, behunyom a szemem. T\u00f6k\u00e9letes pillanat.
\nT\u00f6k\u00e9letes pillanat, ami szertefoszlik a telefoncs\u00f6rg\u00e9sre. A mobilom az asztalon fekszik el\u0151ttem, kijelz\u0151j\u00e9n j\u00f3l ismert n\u00e9v, b\u0151r\u00f6m bizseregni kezd. Kaito h\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9p, majd bemegy a h\u00e1zba. Felveszem a telefont. Hangom nyugodt, noha a sz\u00edvem gyorsabban kezd verni. Munkak\u00f6ri \u00e1rtalom. \u201eLizbeth dr\u00e1g\u00e1m, van programod ma est\u00e9re?\u201d \u2013 az \u00f6r\u00f6k k\u00e9rd\u00e9s, noha ez egy kicsit r\u00f6vidre szabott felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9si id\u0151, de a k\u00e9rdez\u0151 nem ak\u00e1rki. Kobe k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen kedves \u00fcgyf\u00e9l, egy\u00fcttl\u00e9teink extra \u00e9lvezetet ny\u00fajtanak. Ez pedig gyenge pontom, v\u00e1laszom nem lepi meg: \u201eSemmi olyan, amit ne mondhatn\u00e9k le, ha jobb aj\u00e1nlatot kapok\u201d. \u2013 \u201eGyere este 9-re a szokott helyre\u201d \u2013 feleli, majd beleegyez\u00e9sem ut\u00e1n gyorsan elk\u00f6sz\u00f6n \u00e9s leteszi. Enn\u00e9l jobb aj\u00e1nlatot nem kaphattam volna. H\u00edv\u00e1sai kisz\u00e1m\u00edthatatlanok, de viszonylag gyakoriak, hab\u00e1r az elm\u00falt hetekben nem jelentkezett. Elgondolkozva teszem le a telefont magam mell\u00e9 a fotelbe, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom visszacsalogatni a nemr\u00e9g \u00e1t\u00e9lt b\u00e9k\u00e9t \u00e9s nyugalmat, de a meghitts\u00e9g elillant, hely\u00e9t \u00e1tvette a j\u00f3l ismert, borzongat\u00f3 izgatotts\u00e1g. Szeretem ezt az \u00e9rz\u00e9st, felkap \u00e9s mag\u00e1val ragad.
\n\u00d3r\u00e1mra pillantok, m\u00e9g csak 8 m\u00falt, rengeteg m\u00e9g az id\u0151m az esti tal\u00e1lk\u00e1ig. Felkelek \u00e9s a h\u00e1zba s\u00e9t\u00e1lok. Kaito a konyh\u00e1ban van, h\u00e1ttal \u00e1ll nekem \u00e9s z\u00f6lds\u00e9geket met\u00e9l hajsz\u00e1lv\u00e9konyra. Tudja, hogy m\u00f6g\u00f6tte \u00e1llok \u00e9s figyelem \u0151t, de nem sz\u00f3lal meg, nem k\u00e9rdez semmit. Fels\u00f3hajtok \u00e9s megt\u00f6r\u00f6m a csendet: \u201eKobe Bryant, ma este\u201d. Egy pillanatra meg\u00e1ll a k\u00e9s a kez\u00e9ben, gondolom a tal\u00e1lk\u00e1ig h\u00e1tral\u00e9v\u0151 kev\u00e9s id\u0151t furcs\u00e1llja, de nem teszi sz\u00f3v\u00e1. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg azzal is tiszt\u00e1ban van, hogy hi\u00e1ba is mondana b\u00e1rmit. B\u00f3lint \u00e9s folytatja az apr\u00edt\u00e1st.
\nAz edz\u0151terembe megyek, ami az alagsorban van. Hatalmas \u00fcvegfal v\u00e1lasztja el a kertt\u0151l, ami megaj\u00e1nd\u00e9koz a term\u00e9szet k\u00f6zels\u00e9g\u00e9nek \u00e9rz\u00e9s\u00e9vel. Feltekerem a hanger\u0151t a hifin \u00e9s megkezdem reggeli \u00f6nsanyargat\u00e1somat, k\u00f6zben a kerten felejtem a tekintetem. Amikor megvettem a h\u00e1zat 2 \u00e9vvel ezel\u0151tt, leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt a kert bujas\u00e1ga \u00e9s term\u00e9szetess\u00e9ge. A k\u00f6rny\u00e9k csendess\u00e9ge, a villa nagys\u00e1ga \u00e9s fekv\u00e9se csak hab volt a tort\u00e1n. Magas, d\u00fas lomb\u00fa f\u00e1k \u00e9s k\u0151ker\u00edt\u00e9s \u00f3vj\u00e1k \u00e9letter\u00fcnket, kamerarendszer vigy\u00e1zza biztons\u00e1gunkat. Az sem utols\u00f3 szempont, hogy nincs t\u00fal messze Los Angelest\u0151l, de m\u00e9gis el\u00e9g t\u00e1vol ahhoz, hogy itt nyugalomra tal\u00e1lhassak.
\nN\u00e9zem magam a t\u00fck\u00f6rben, hossz\u00fa haj\u00fa, sz\u00e9p arc\u00fa l\u00e1nyt l\u00e1tok, form\u00e1s test telt mellekkel \u00e9s kem\u00e9ny fen\u00e9kkel. Na igen, soha nem voltam az az el\u00f6l deszka, h\u00e1tul l\u00e9c t\u00edpus. Olaszorsz\u00e1gban, ahol sz\u00fclettem, ez nem sz\u00e1m\u00edt k\u00fcl\u00f6nlegesnek, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171ek, form\u00e1sak a n\u0151k.
\nAz igazat megvallva mindig is megn\u00e9ztek a f\u00e9rfiak, a legt\u00f6bbj\u00fcket az \u0151r\u00fcletbe kergette puszt\u00e1n a gondolata is annak, hogy elk\u00e9pzeltek ruha n\u00e9lk\u00fcl, az \u00e1gyukban. \u00c1ltal\u00e1ban nem is akartak enn\u00e9l t\u00f6bbet \u00e9s ez nekem is rendben volt egy darabig. 16 \u00e9ves korom \u00f3ta im\u00e1dom a szexet, \u00e9s fiatalon megragadtam minden alkalmat, hogy ezt az im\u00e1datot meglovagolva kipr\u00f3b\u00e1ljam a suli \u00f6sszes nagymen\u0151 fi\u00faj\u00e1t. Az \u00e9retts\u00e9gi ut\u00e1n a sz\u00fcleim R\u00f3m\u00e1ba k\u00fcldtek egyetemre, ami bizony j\u00f3 messze volt a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zt\u00f3l. \u00c9n pedig kihaszn\u00e1ltam minden el\u0151ny\u00e9t ennek a hossz\u00fa gyepl\u0151nek, no meg a testi adotts\u00e1gaimnak.
\nEgy \u00e9vet dolgoztam R\u00f3m\u00e1ban egy Virginia nev\u0171 madam-n\u00e1l, amikor a keresetemb\u0151l megvettem az els\u0151 r\u00f3mai lak\u00e1som. Virginia legal\u00e1bb sz\u00e1zh\u00fasz kil\u00f3s, sz\u0151ke, loknis haj\u00fa asszony volt, aki a legjobb l\u00e1nyokat futtatta R\u00f3m\u00e1ban, kiz\u00e1r\u00f3lag p\u00e9nzes, gazdag klienseknek. Alig 18 \u00e9ves voltam, ropog\u00f3san finom, fiatal h\u00fas, \u00e9s nagy forgalmat bonyol\u00edtottam le Virgini\u00e1nak, ami sz\u00e9pen hozott a konyh\u00e1ra. Im\u00e1dtam a szexet \u00e9s nem esett nehezemre \u00e1gyba b\u00fajni a sok fiatal, j\u00f3k\u00e9p\u0171 olasz aranyifj\u00faval, akik \u00e9sz n\u00e9lk\u00fcl sz\u00f3rt\u00e1k a p\u00e9nzt a luxuskurv\u00e1kra. Ha pedig a kliens nem volt \u00e9ppen egy Don Juan, h\u00e1t behunytam a szemem \u00e9s tettem a dolgomat. Nagyon hamar keresett \u00e1rucikk lettem, de valami\u00e9rt Virginia nem akart lestrap\u00e1lni \u00e9s megv\u00e1logatta a vend\u00e9geimet. Azt mondogatta, hogy a fiatalkori \u00f6nmag\u00e1ra eml\u00e9keztetem. T\u00e1ncolni tan\u00edttatott, nem engedte, hogy abbahagyjam az egyetemet, odafigyelt r\u00e1m, j\u00f3l esett a t\u00f6r\u0151d\u00e9se, figyelme. \u00c9ppen hogy bet\u00f6lt\u00f6ttem a 19-et, amikor meghalt \u00e9s \u00e9n egyed\u00fcl maradtam. \u0150 volt az egyetlen, akivel \u0151szinte lehettem, akinek nem kellett hazudnom magamr\u00f3l \u00e9s aki elfogadott annak, ami voltam. Kedves volt velem \u00e9s sokat tanultam t\u0151le. Hatalmas \u0171rt hagyott maga ut\u00e1n a sz\u00edvemben. Azt rebesgett\u00e9k, hogy hal\u00e1la nem volt v\u00e9letlen \u00e9s a konkurencia akart helyet csin\u00e1lni mag\u00e1nak.
\nNem v\u00e1rtam meg, am\u00edg \u00faj madam \u00fcti fel a fej\u00e9t \u00e9s hajtja maga al\u00e1 a l\u00e1nyokat. Eladtam a r\u00f3mai lak\u00e1somat, \u00e9s vettem egy rep\u00fcl\u0151jegyet Los Angelesbe. A sz\u00fcleim \u00fagy tudt\u00e1k, hogy \u00f6szt\u00f6nd\u00edjat kaptam az egyetemen \u00e9s rendk\u00edv\u00fcl b\u00fcszk\u00e9k voltak r\u00e1m. Ma sem tudj\u00e1k az igazat r\u00f3lam. Sem azt, hogy mivel foglalkozom, sem azt, hogy r\u00e9g nem j\u00e1rok egyetemre. Ahogy Los Angelesbe j\u00f6ttem, felkerestem Mirjamot, Virginia r\u00e9gi bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t, akivel egyszer tal\u00e1lkoztam R\u00f3m\u00e1ban. Mirjam 60 k\u00f6r\u00fcli asszony volt, h\u0171v\u00f6s \u00e9s eleg\u00e1ns, komoly t\u00e1rsadalmi ranggal. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 fiatal t\u00e1ncosn\u0151k\u00e9nt kezdte, majd elfogyasztott 4 j\u00f3l szitu\u00e1lt f\u00e9rjet \u00e9s ennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig elk\u00e9peszt\u0151 luxusban \u00e9lhet. Eml\u00e9kezett r\u00e1m R\u00f3m\u00e1b\u00f3l, \u00e9s \u00f3vott a Los Angeles-i madamokt\u00f3l. Helyette seg\u00edtett lak\u00e1st keresni \u00e9s elk\u00e9rte a telefonsz\u00e1momat.
\nN\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva felh\u00edvott egy idegen f\u00e9rfi \u00e9s tal\u00e1lk\u00e1t k\u00e9rt t\u0151lem. A rend\u0151rf\u0151n\u00f6k helyettes volt, igaz, ezt \u00e9n csak k\u00e9s\u0151bb tudtam meg. P\u00e1r h\u00f3nap alatt kialakult a vend\u00e9gk\u00f6r\u00f6m \u00e9s hallgattam Mirjam figyelmeztet\u00e9s\u00e9re: soha nem hirdettem magam, \u00e9s nem szerz\u0151dtem egyetlen madamhoz sem. A magam ura voltam, \u00fcgyfeleimet kezdetben Mirjam k\u00fcldte hozz\u00e1m, majd egym\u00e1snak aj\u00e1nlottak. A f\u00e9rfiak rengeteget besz\u00e9lnek a szexr\u0151l, \u00e9s ha j\u00f3 volt, azzal eldicsekszenek a t\u00f6bbi h\u00edmnek. Hamarosan sz\u00e9p kis h\u00edrn\u00e9vre tettem szert, \u00e9s ez b\u00e1ntotta a vet\u00e9lyt\u00e1rsak szem\u00e9t. Nagyon b\u00e1ntotta.
\nNem volt had\u00fczenet vagy figyelmeztet\u00e9s. Egyb\u0151l t\u00e1madtak. N\u00e9gyen voltak. A saj\u00e1t lak\u00e1somban leptek meg egy \u00e9jszaka. Megvertek \u00e9s meger\u0151szakoltak. Nem tudom meddig voltam eszm\u00e9letlen. Amikor fel\u00e9bredtem, a saj\u00e1t v\u00e9remben fek\u00fcdtem \u00e9s elviselhetetlen\u00fcl f\u00e1jt mindenem, az egyik szemem nem tudtam kinyitni. Alig b\u00edrtam a telefonig elv\u00e1nszorogni \u00e9s zokogva h\u00edvtam Mirjamot, majd a rend\u0151r\u00f6ket. Kiemelt b\u00e1n\u00e1sm\u00f3dban r\u00e9szes\u00fcltem, azt hiszem, els\u0151 \u00fcgyfelem el\u00e9gedett lehetett velem annak idej\u00e9n, mert a tetteseket nagyon hamar elkapt\u00e1k, \u00e9s r\u00e1cs m\u00f6g\u00e9 ker\u00fcltek. A megb\u00edz\u00f3iknak ennyi el\u00e9g volt, ezut\u00e1n b\u00e9k\u00e9n hagytak. A testem hamar gy\u00f3gyult, de lelkemen komoly sebet \u00fct\u00f6tt ez a t\u00e1mad\u00e1s.
\nH\u00f3napokig nem dolgoztam, nem aludtam rendesen, alig ettem, nem tudtam megb\u00edzni senkiben. Mirjam egy darabig n\u00e9zte verg\u0151d\u00e9sem, majd seg\u00edts\u00e9get k\u00fcld\u00f6tt. Ennek 3 \u00e9ve. Kaito lett a test\u0151r\u00f6m, majd ann\u00e1l sokkal t\u00f6bb: bizalmasom \u00e9s bar\u00e1tom, \u0151 volt az, aki a lelkemet is meggy\u00f3gy\u00edtotta. A legnagyszer\u0171bb ember, akivel valaha tal\u00e1lkoztam, tele titkokkal, \u00e9rt\u00e9kekkel, felfedez\u00e9sre v\u00e1r\u00f3 izgalmakkal. Kezdetben sokat s\u00farl\u00f3dtunk, keresve a m\u00e9rt\u00e9ket kapcsolatunkban. \u00c9n mindent r\u00e1z\u00fad\u00edtottam, keresve-fesz\u00edtve hat\u00e1rait, m\u00edg \u0151 t\u00e1vols\u00e1got tartott, de nem h\u00e1tr\u00e1lt meg a neurotikus n\u0151szem\u00e9lyt\u0151l, aki voltam. M\u00e1ra \u00f6sszecsiszol\u00f3dtunk, k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen tisztelve \u00e9s becs\u00fclve a m\u00e1sikat. A h\u00e1zamban \u00e9l, nekem dolgozik, \u00e9s \u00e9n mellette mindig biztons\u00e1gban \u00e9rzem magam. Sokmindenben megv\u00e1ltoztatott, megl\u00e1ttatott velem olyan dolgokat, amik felett eddig \u00e1tl\u00e9ptem \u00e9s megtan\u00edtott odafigyelni a k\u00f6rnyezetemre. \u00c9rz\u00e9kenyebb lettem a k\u00fclvil\u00e1gra, de egy\u00fattal er\u0151sebb is. Sokat k\u00f6sz\u00f6nhetek neki.
\nVele volt merszem \u00fajra dolgozni kezdeni, de ragaszkodott a saj\u00e1t m\u00f3dszereihez, szab\u00e1lyaihoz. Sz\u0171rni kezdtem az \u00fcgyfeleket, csak azoknak adtam ki a sz\u00e1momat, akiket ismertem, \u00e9s akikkel \u00e9lveztem a szexet, a t\u00f6bbieket meghagytam a mindig \u00e9hes konkurenseknek. M\u00e1r nem volt sz\u00fcks\u00e9gem arra, hogy minden munk\u00e1t elv\u00e1llaljak. Tal\u00e1lkoz\u00f3im sz\u00e1m\u00e1t ritk\u00edtottam, heti 2-3 alkalomn\u00e1l nem dolgozom t\u00f6bbet. Els\u0151sorban sportol\u00f3kkal, \u00fcgyv\u00e9dekkel, diszkr\u00e9t \u00fczletemberekkel tal\u00e1lkoztam, \u00e9s a biztons\u00e1g mindig els\u0151dleges szerepet j\u00e1tszott. \u00daj \u00fcgyf\u00e9l eset\u00e9n Kaito v\u00e9gzett n\u00e9mi kutat\u00e1st az illet\u0151r\u0151l, miel\u0151tt tal\u00e1lkoztam vele. Elk\u00eds\u00e9rt minden tal\u00e1lkoz\u00f3ra, a sz\u00e1llod\u00e1kban neki is foglaltam szob\u00e1t, hogy a k\u00f6zelemben legyen.
\nGondolataim k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte cik\u00e1znak, felid\u00e9zem ezerf\u00e9lek\u00e9ppen l\u00e1tott arc\u00e1nak nemes von\u00e1sait, sosem \u00e9rintett sz\u00e1j\u00e1t, s\u00f6t\u00e9t haj\u00e1t. L\u00e1ttam \u0151t sokszor mosolyogni, m\u00e9gis mindig egyfajta keser\u0171s\u00e9g lengi k\u00f6r\u00fcl, ami m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljess\u00e9 \u00e9s fels\u0151bbrend\u0171v\u00e9 teszi l\u00e9ny\u00e9t. Hogy \u0151 milyennek l\u00e1t engem? Egyszer megk\u00e9rdeztem t\u0151le. \u201eProfinak.\u201d – felelte, de titokzatos keleti mosolya el\u00e1rulta, hogy nem azt mondja, amit szeretne. Ennek m\u00e1r lehet, hogy van egy \u00e9ve is, \u00fagyhogy lassan azt hiszem, megk\u00e9rdem \u00fajra.
\nEkkor megpillantom. Mez\u00edtl\u00e1b, f\u00e9lmeztelen\u00fcl kis\u00e9t\u00e1l a kertbe, a f\u0171re. Tudja, hogy edzem, \u00e9s l\u00e1tom \u0151t. M\u00e1r j\u00f3 ideje nincsenek k\u00e9ts\u00e9geim a biztons\u00e1gom fel\u0151l, ak\u00e1r l\u00e1tom \u0151t, ak\u00e1r nem, de m\u00e9gis \u00fcgyel arra, hogy szem el\u0151tt legyen \u00e9s szemmel tartson. Kedvtelve n\u00e9zem karcs\u00fa, izmos test\u00e9t, sima mellkas\u00e1t, hossz\u00fa l\u00e1bait. Mozg\u00e1s\u00e1r\u00f3l sebesen v\u00e1gt\u00e1z\u00f3 l\u00f3, rep\u00fcl\u0151 sas jut eszembe, majd mozdulatai felgyorsulnak \u00e9s t\u00e1mad\u00f3 tigrisnek l\u00e1tom \u0151t, amint harcm\u0171v\u00e9szet\u00e9t gyakorolja. Gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m benne, \u0151 az egyetlen, akiben l\u00e1tom a f\u00e9rfit \u00e9s az embert is, \u00e9s mindkett\u0151 elvar\u00e1zsol. Rettegek t\u0151le, hogy egy nap megl\u00e1tja ezt a csod\u00e1t egy m\u00e1sik n\u0151 is benne \u00e9s elveszi t\u0151lem.
\nGyakorlatai v\u00e9g\u00e9n fel\u00e9m fordul, alighanem \u00e9rzi mag\u00e1n a tekintetem \u00e9s r\u00e1m mosolyog, majd int, hogy menjek ki hozz\u00e1. Eltolom az \u00fcvegajt\u00f3t \u00e9s nyakamban egy t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151vel kil\u00e9pek a kertbe, hogy egy\u00fctt fussuk k\u00f6rbe a birtokot, levezet\u00e9sk\u00e9ppen. Hamarosan eddigi kavarg\u00f3 \u00e9s csapong\u00f3 gondolataim egyetlen sz\u00f3v\u00e1 \u00e1llnak \u00f6ssze: leveg\u0151t! Kaito r\u00e1m nevet \u00e9s beleer\u0151s\u00edt, \u00e9s \u00e9n nem hagyom magam. Versenyt futunk a h\u00e1zig, persze \u0151 nyer. Nem meglep\u0151, mindig \u0151 nyer\u2026
\nKipirult arccal l\u00e9pek a teraszra, felhajtom a kih\u0171lt reggeli te\u00e1mat, majd felmegyek zuhanyozni, Kaito a saj\u00e1t lakr\u00e9sz\u00e9ben teszi rendbe mag\u00e1t. Tal\u00e1n egy nap megk\u00e9rdezem, hogy nem akar-e velem f\u00fcrdeni, hab\u00e1r nem hiszem, hogy t\u00fal\u00e9ln\u00e9m, ha nemet mondana…
\nLibid\u00f3m az egekben most is, Kobe h\u00edv\u00e1sa reggel felkorb\u00e1csolt, az edz\u00e9s megizzasztott \u00e9s a k\u00f6z\u00f6s fut\u00e1s Kaito-val tov\u00e1bb fokozta v\u00e1gyamat. \u00d6lem l\u00fcktet, ahogy a zuhany al\u00e1 \u00e1llok, \u00e9s megnyitom a vizet. A meleg v\u00edz lemossa a ver\u00edt\u00e9ket r\u00f3lam, hajamr\u00f3l a v\u00e1llamra, mellemre hullanak a cseppek. L\u00e1gyan d\u00f6rzs\u00f6l\u00f6m magam az illatos, habz\u00f3 tusf\u00fcrd\u0151vel. Kezembe fogom melleimet, fels\u00f3hajtok az \u00e9rz\u00e9st\u0151l, gondolatban m\u00e1ris Kobe kez\u00e9t \u00e9rzem a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, epekedve v\u00e1rom az est\u00e9t.
\nEddigi tal\u00e1lkoz\u00e1saink k\u00e9peit l\u00e1tom magam el\u0151tt \u00e9s kezem m\u00e1ris utat tal\u00e1l a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9. Puncim sima \u00e9s nedves, ujjaim lassan \u00e9rnek a kelyheim k\u00f6z\u00e9, majd v\u00e9gigsim\u00edtok a csikl\u00f3mon. Beleremegek az \u00e9rz\u00e9sbe, \u00e9s sikaml\u00f3s barlangomba cs\u00fasztatom k\u00e9t ujjam, majd megk\u00f3stolom saj\u00e1t \u00edzem, nem tudok betelni vele, lenyalogatom nedveimet, azt\u00e1n \u00fajra gyakorlott mozdulattal izgatom magam. Ujjaim lassan ki-be j\u00e1rnak, mik\u00f6zben m\u00e1sik kezemmel a mellbimb\u00f3imat simogatom, morzsolgatom. A forr\u00f3 v\u00edz g\u0151ze lepelk\u00e9nt ter\u00fcl r\u00e1m, a tus fej\u00e9t melleimre ir\u00e1ny\u00edtom. A mellbimb\u00f3m nagyon \u00e9rz\u00e9keny, azonnal kipirul a forr\u00f3 v\u00edzt\u0151l, kem\u00e9nyen mered el\u0151re.
\nAmikor a forr\u00f3s\u00e1g m\u00e1r elviselhetetlen, nekid\u0151l\u00f6k a zuhanyz\u00f3 fal\u00e1nak a mellemmel, eg\u00e9szen odanyomva \u0151ket a hideg csemp\u00e9hez. Felny\u00f6g\u00f6k a hirtelen j\u00f6tt k\u00e9jt\u0151l, egyik kezem m\u00e9lyen a puncimban, a m\u00e1sik a csikl\u00f3mon k\u00f6r\u00f6z mind gyorsabban. A gy\u00f6ny\u00f6r hirtelen szakad r\u00e1m, testem megfesz\u00fcl, \u00e9rzem a h\u00fcvelyem \u00f6sszer\u00e1ndul\u00e1s\u00e1t az ujjaimon, eg\u00e9sz testem remeg, l\u00e1baim reszketnek. Arcomat felemelem, sz\u00e1mat kinyitom \u00e9s engedem, hogy a v\u00edz belefollyon. Rem\u00e9lem, este valami m\u00e1st is \u00e9rezhetek m\u00e9g a sz\u00e1mban, de azt nem engedem kifolyni, mint most a vizet. Elmosolyodom, lust\u00e1n folytatom a zuhanyoz\u00e1st. K\u00ednz\u00f3 v\u00e1gyam csillapodott valamelyest, de jobb, ha nem gondolok t\u00fal sokat a mai tal\u00e1lkoz\u00f3ra, mert a s\u00f3v\u00e1rg\u00e1s m\u00e1ris \u00e9ledezni kezd\u2026
\nFarmert \u00e9s trik\u00f3t h\u00fazok, hajamat f\u00e9lsz\u00e1razra t\u00f6rl\u00f6m, majd szabadon hagyom megsz\u00e1radni. Mellbimb\u00f3im majd \u00e1td\u00f6fik a p\u00f3l\u00f3m v\u00e9kony anyag\u00e1t, mintha a tus alatti vill\u00e1morgazmus csak rontott volna a helyzeten, m\u00e1ris \u00fajabbat k\u00f6vetel a testem.
\nA konyh\u00e1ba s\u00e9t\u00e1lok, ahol Kaito az eb\u00e9det k\u00e9sz\u00edti. Hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1ltam meggy\u0151zni, hogy a bej\u00e1r\u00f3n\u0151 remek\u00fcl f\u0151z, szerinte az itteni \u00e9telek rombolj\u00e1k a test \u00e9s l\u00e9lek egyens\u00faly\u00e1t. Hiszek neki, \u00e9s engedelmesen megeszem, amit el\u00e9m tesz, ahogy ma is, de k\u00e9ptelen vagyok koncentr\u00e1lni. A villa kiesik a kezemb\u0151l, a poharam felbor\u00edtom. Kaito f\u00fcrk\u00e9sz\u0151en figyel, tekintete csak m\u00e9ly\u00edti zavarom.
\nMagam sem tudom, mi bajom. \u00c1ltal\u00e1ban \u00e9lvezem a munk\u00e1mat, de ma valahogy minden m\u00e1s: hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n telefon\u00e1lt Kobe ma reggel \u00e9s a v\u00e1rakoz\u00e1sba izgalom \u00e9s bizonytalans\u00e1g keveredik. Kaito nem f\u00e1rasztja mag\u00e1t azzal, hogy k\u00e9rd\u00e9seket tegyen fel. Egyenesen a szemembe n\u00e9z, amikor megsz\u00f3lal, \u00e9n pedig \u00fagy \u00e9rzem, mintha f\u00e9lelmeim \u00e9s \u00e9rz\u00e9seim nyitott k\u00f6nyvk\u00e9nt ny\u00edln\u00e1nak meg el\u0151tte. \u201eNem t\u0171nt el. Most itt van \u00e9s t\u00e9ged h\u00edv.\u201d R\u00e1meredek, mintha nem tudn\u00e1m, mir\u0151l besz\u00e9l, de nem enged mell\u00e9besz\u00e9lni, k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl folytatja: \u201eT\u00fal k\u00f6zel ker\u00fclt\u00e9l hozz\u00e1. Vigy\u00e1zz vele.\u201d
\n\u201eB\u00edzom benne\u201d \u2013 felelem alig hallhat\u00f3an. Nem felel, nincs mit mondania. Sosem ism\u00e9tli \u00f6nmag\u00e1t, a v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t elmondta. \u00c9n sem ragozom tov\u00e1bb.
\nD\u00e9lut\u00e1n Kaito s\u00e9t\u00e1lni h\u00edv a kertbe. Tudja j\u00f3l, hogy ott megnyugszom \u00e9s lehiggadok. Mint mindig, most is igaza van. Arcomat egy f\u00e1hoz sim\u00edtom, meztelen talpam alatt h\u0171v\u00f6s a f\u0171. Kaito mosolyogva n\u00e9zi, amint tovasz\u00e1ll a szertelens\u00e9gem. Marad a v\u00e1gy, ami perzsel \u00e9s k\u00f6vetel, de m\u00e1r uralom a szenved\u00e9lyem. Uralom mindaddig, am\u00edg Kobe be nem csukja majd az ajt\u00f3t maga m\u00f6g\u00f6tt \u00e9s meg nem \u00e9rint. Akkor megszakad minden uralom, el\u00f6nt majd a v\u00e1gy, amit\u0151l aj\u00e1nd\u00e9k lesz a mai este mindkett\u0151nknek.
\nKaito meg\u00e9rinti a v\u00e1llam, \u00e9s \u00e9n gy\u00f6ny\u00f6r\u0171nek l\u00e1tom \u0151t. Szeretn\u00e9m k\u00f6sz\u00f6netk\u00e9pp megcs\u00f3kolni, k\u00f6zelebb l\u00e9pek hozz\u00e1 \u00e9s \u0151 \u00e1llja a tekintetem. Megfogom a kez\u00e9t, mire mag\u00e1hoz h\u00faz \u00e9s meg\u00f6lel. Lassan ringatja reszket\u0151 testemet, k\u00f6zels\u00e9ge nyugalomra int, izmaim ellazulnak. Percekig tart a karj\u00e1ban, hozz\u00e1m simul \u00e9s nem enged. Nyugalmat, b\u00e9k\u00e9t sug\u00e1roz bel\u00e9m. Amikor felnyitom a szemem, elenged, r\u00e1m mosolyog, \u00e9s k\u00e9zen fogva vezet a h\u00e1zba. \u00dajra \u00f6nmagam vagyok. Csod\u00e1t tesz velem minden nap.
\nAz \u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9z – \u201eN\u00e9gy \u00f3ra, ideje k\u00e9sz\u00fcl\u0151dn\u00f6d\u201d. \u2013 mondja, \u00e9s elt\u0171nik szob\u00e1j\u00e1ban.
\nL\u00e9pteim k\u00f6nny\u0171ek, ahogy fels\u00e9t\u00e1lok az emeletre. A f\u00fcrd\u0151be megyek \u00fajra, meztelenre vetk\u0151z\u00f6m.
\nEl\u0151veszem a kis b\u0151r\u00f6ndszer\u0171 t\u00e1sk\u00e1t a mosd\u00f3 alatti polcr\u00f3l. Meleg szappanos vizet t\u00f6lt\u00f6k a tart\u00e1lyba, majd haszn\u00e1latba veszem a popsizuhanyt, \u00e9s magamba pump\u00e1lom a vizet. \u00c9rzem, ahogy fesz\u00edti a bels\u0151met. Tudom, hogy meddig fokozhatom a nyom\u00e1st, gyakorlottan hajolok a wc f\u00f6l\u00e9. A be\u00f6nt\u00e9s nem tartozik a kedvenc el\u0151k\u00e9sz\u00fcleteim k\u00f6z\u00e9, de k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl meg\u00e9ri a f\u00e1radts\u00e1got, ami ut\u00e1na t\u00f6rt\u00e9nik majd. Alaposan megtiszt\u00edtom magam bel\u00fclr\u0151l, majd fogat mosok \u00e9s a zuhany al\u00e1 \u00e1llok \u00fajra. Minden porcik\u00e1mat \u00e1tmosom, de mozdulataim most c\u00e9ltudatosak. V\u00e9gigh\u00fazom a kezem a l\u00e1bamon, t\u00fck\u00f6rsima. \u00d6lemhez \u00e9rve tal\u00e1lok p\u00e1r k\u00f3sza sz\u00e1lat, amit azonnal elt\u00e1vol\u00edtok. Borotv\u00e1val igaz\u00edtom meg a pici h\u00e1romsz\u00f6get a szem\u00e9remdombomon, ami mint egy ny\u00edl hegye kijel\u00f6li az ir\u00e1nyt az arra v\u00e1ndorl\u00f3nak.
\nA tus al\u00f3l illatosan \u00e9s t\u00f6k\u00e9letesen sim\u00e1n, mondhatni fogyaszt\u00e1sra k\u00e9szen l\u00e9pek el\u0151. Azaz, csak majdnem. A csodaszer m\u00e9g h\u00e1travan. Alaposan megt\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u00f6m, majd tet\u0151t\u0151l talpig bekenem magam a test\u00e1pol\u00f3 olajjal, amit Kaito hozat nekem Jap\u00e1nb\u00f3l. Illata, mint a van\u00edlia \u00e9s a l\u00f3tusz. B\u00f3d\u00edt\u00f3, elb\u0171v\u00f6l\u0151, felcsig\u00e1z\u00f3 illat \u00e9s \u00edz. Kac\u00e9ran kenegetem magam vele, im\u00e1dom az illat\u00e1t, engem is elvar\u00e1zsol. B\u0151r\u00f6m felforr\u00f3sodik alatta, ahogy mag\u00e1ba sz\u00edvja, hogy azt\u00e1n nem csak illata, de \u00edze is feledhetetlen legyen. Mindenem bekenem vele, puncim \u00e9s fenekem is szomjasan issza, hogy azt\u00e1n l\u00e1ngra lobbanjanak t\u0151le. Ujjam lassan bedugom a fenekembe, picit mozgatom benne, hiszen tudom, hogy mi v\u00e1r este. Finoman t\u00e1g\u00edtom a sz\u0171k ny\u00edl\u00e1st, \u00e9lvezve a fesz\u00edt\u0151 \u00e9rz\u00e9st, de m\u00e9g id\u0151ben abbahagyom, miel\u0151tt nagyon elragadna a h\u00e9v. Kritikusan szeml\u00e9lem magam a t\u00fck\u00f6rben, de nem tal\u00e1lok kivetnival\u00f3t. Melleim g\u00f6mb\u00f6ly\u0171ek, feszesek, b\u0151r\u00f6m b\u00e1rsonyos, hasam lapos, combjaim form\u00e1sak. Oldalra fordulok \u00e9s elgy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m a popsimban. Ez az egyik kedvenc r\u00e9szem magamon, kem\u00e9ny \u00e9s kerek, szerintem pont arra termett, hogy megmarkolja egy er\u0151s f\u00e9rfik\u00e9z \u00e9s alaposan megdolgozza.
\nVisszafordulok a t\u00fck\u00f6rh\u00f6z, majd cs\u00e1bosan lenyalom ujjamr\u00f3l a marad\u00e9k olajat. \u00cdze \u00e9letre kelti az \u00e9rz\u00e9keimet, a l\u00f3tusz felpezsd\u00edti bennem a n\u0151t, a van\u00edlia \u00e9des arom\u00e1ja k\u00e9nyezteti nyelvemet. Parf\u00fcm helyett is ezt haszn\u00e1lom, illata b\u00f3d\u00edt\u00f3bb b\u00e1rmilyen pacsulin\u00e1l. Ujjamat szopogatva eszembe jut, hogy milyen t\u00f6k\u00e9letes f\u00e9rfitestet im\u00e1dhatok ma este, \u00e9s bizony az a porcik\u00e1ja is t\u00f6k\u00e9letes, ami a legt\u00f6bbet lesz a sz\u00e1mban\u2026
\nA szekr\u00e9ny el\u0151tt hezit\u00e1lok egy pillanatot, de hamar megtal\u00e1lom a t\u00f6k\u00e9letes darabot, csipk\u00e9s als\u00f3t h\u00fazok, sz\u00edne b\u00edbor, illik a hangulatomhoz, szenved\u00e9lyemhez. A kaliforniai id\u0151 kedvez a lenge daraboknak, a melltart\u00f3t a fi\u00f3kban hagyom. V\u00e9kony p\u00e1ntos, ujjatlan bord\u00f3 ruh\u00e1ra esik a v\u00e1laszt\u00e1som, ami nem t\u00fal kih\u00edv\u00f3. T\u0171sark\u00fa szand\u00e1lt veszek hozz\u00e1, k\u00f6zepesen magas sark\u00fat. Hajam szabadon engedem, rakonc\u00e1tlan csig\u00e1kban omlik a v\u00e1llamra, h\u00e1tamra, sz\u00edne mint gesztenye, v\u00f6r\u00f6ses barna. Arcomat szinte alig sminkelem, csup\u00e1n a szemem emelem ki egy kis szemh\u00e9jp\u00faderrel, pill\u00e1imat feket\u00edtem, ajkamra csillog\u00f3 r\u00f3zsasz\u00edn f\u00e9nyt viszek fel. F\u00fclembe apr\u00f3, v\u00f6r\u00f6s k\u00f6ves f\u00fclbeval\u00f3 ker\u00fcl. Kecses kis retik\u00fclt v\u00e1lasztok a szekr\u00e9nyb\u0151l, sz\u00edne t\u00f6k\u00e9letes a ruh\u00e1hoz. El\u00e9gedetten szeml\u00e9lem a v\u00e9geredm\u00e9nyt.
\nKaito a nappaliban \u00fcl, amikor le\u00e9rek a f\u00f6ldszintre, kez\u00e9ben egy nyakl\u00e1nc. Tekintete v\u00e9gigsiklik rajtam, egy pillanatig szomor\u00fas\u00e1got l\u00e1tok benne, de nem enged olvasni szem\u00e9b\u0151l. Fel\u00e1ll, majd a pultra k\u00e9sz\u00edtett k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 sz\u00edn\u0171 med\u00e1lokb\u00f3l kiv\u00e1laszt egyet \u00e9s felf\u0171zi a v\u00e9kony l\u00e1ncra. H\u00e1tam m\u00f6g\u00e9 l\u00e9p vele, a t\u0171zpiros med\u00e1l ezerfel\u00e9 sz\u00f3rja a f\u00e9nyt, ahogy a nyakamba akasztja. L\u00e1tja a fintort az arcomon, de nem t\u00f6r\u0151dik vele. Csak mi ketten tudjuk, hogy a med\u00e1l egy apr\u00f3 riaszt\u00f3t rejt, amit csak meg kell nyomnom, ha baj van, \u00e9s \u0151 j\u00f6n. Okos kis szerkezet \u00e9s sz\u00e1mtalanszor \u00e9reztem m\u00e1r biztons\u00e1gban magam miatta, f\u0151leg \u00faj \u00fcgyfelekkel, de ma feleslegesnek \u00e9rzem, m\u00e9gsem sz\u00f3lok.
\n\u201eHogy tetszem?\u201d \u2013 k\u00e9rdezem, ahogy ell\u00e9p mell\u0151lem. \u201eGy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vagy, mint mindig\u201d- feleli rutinosan. M\u00e1r a munk\u00e1j\u00e1ra koncentr\u00e1l.
\nFelseg\u00edti a k\u00f6nny\u0171 kis kab\u00e1tom, kezembe adja a retik\u00fclt. Csup\u00e1n egy telefon lapul meg a kis t\u00e1sk\u00e1ban, n\u00e9h\u00e1ny \u00f3vszer (tudom, hogy Kobe nem szereti, \u00edgy val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ma nem lesz r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9gem, de sose lehet tudni), egy cd, n\u00e9mi p\u00e9nz \u00e9s fogselyem. A telefon nem a munka-mobil, ebben csak egyetlen sz\u00e1m van. A m\u00e1sik itthon marad, az irataimmal egy\u00fctt, Kaito m\u00e1r eltette \u0151ket szem el\u0151l.
\nAzt hiszem, k\u00e9szen \u00e1llunk. Kaito ki\u00e1ll a Jagu\u00e1rral, \u00e9s \u00e9n be\u00fcl\u00f6k mell\u00e9. Sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl hajtunk ki a kapubej\u00e1r\u00f3n. A szokott tal\u00e1lkahely fel\u00e9 veszi az ir\u00e1nyt, tudja, hogy sz\u00f3ltam volna, ha m\u00e1shov\u00e1 kell mennem. A kocsi gyorsan falja a m\u00e9rf\u00f6ldeket, halk zene t\u00f6lti be az utasteret.
\nKobe-val mindig ugyanott tal\u00e1lkozom, egy part menti hotelban, ami egy bar\u00e1tja tulajdona. Itt sz\u00e1m\u00e1ra garant\u00e1lt a diszkr\u00e9ci\u00f3, a szem\u00e9lyzeti bej\u00e1ratot haszn\u00e1lja \u00e9s senki nem tud \u00e9rkez\u00e9s\u00e9r\u0151l, sem t\u00e1voz\u00e1s\u00e1r\u00f3l. Mindig ugyanazt a szob\u00e1t veszi ki, \u00e9n pedig \u00e1ln\u00e9ven jelentkezem be. \u00c1ltal\u00e1ban el\u0151bb \u00e9rkezem, \u00e9s v\u00e1rok r\u00e1, m\u00edg meg\u00e9rkezik, ahogy ma is. Kaito f\u00e9l kilenckor parkol le a sz\u00e1lloda bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l. Hosszasan r\u00e1m n\u00e9z, majd megszor\u00edtja a kezemet. \u201eItt leszek a k\u00f6zelben, mint mindig, ha sz\u00fcks\u00e9ged lenne r\u00e1m\u201d \u2013 mondja, \u00e9s \u00e9n b\u00f3lintok. Tudom, hogy nem fogom ma este h\u00edvni, de nem vit\u00e1zom vele, felesleges. \u201eJa mata\u201d (k\u00e9s\u0151bb tal\u00e1lkozunk) \u2013 felelem jap\u00e1nul, m\u00e9ly leveg\u0151t veszek \u00e9s kisz\u00e1llok. Pulzusom sz\u00e1guldva d\u00fcb\u00f6r\u00f6g a f\u00fclemben. Hihetetlen\u00fcl v\u00e1rom a tal\u00e1lkoz\u00e1st Kobe-val.
\nA sz\u00e1lloda finom \u00e9s eleg\u00e1ns, m\u00e1rv\u00e1ny kopog a cip\u0151sarkam alatt. A port\u00e1s mosolyog, eml\u00e9kszik r\u00e1m a kor\u00e1bbi alkalmakr\u00f3l, de fogalma sincs kivel tal\u00e1lkozom \u00e9s mit csin\u00e1lok itt \u00fajra \u00e9s \u00fajra. Term\u00e9szetesen nem firtatja. K\u00e9szs\u00e9gesen \u00e1tadja a szoba k\u00e1rty\u00e1t, s felmegyek a lifttel.
\nA lakoszt\u00e1ly t\u00e1gas \u00e9s f\u00e9ny\u0171z\u0151, kellemes, j\u00f3 eml\u00e9keket id\u00e9z. Leteszem a retik\u00fcl\u00f6m \u00e9s a kab\u00e1tom, k\u00f6rbes\u00e9t\u00e1lok. Testem beleborzong a v\u00e1rakoz\u00e1s izgalm\u00e1ba, cd-t teszek a lej\u00e1tsz\u00f3ba.
\nNem kell sokat v\u00e1rnom, hamarosan halk kopog\u00e1st hallok. Az ajt\u00f3hoz l\u00e9pek \u00e9s kinyitom. Tekintetem falja az el\u0151ttem \u00e1ll\u00f3 f\u00e9rfit, nem hagy k\u00e9ts\u00e9get sz\u00e1m\u00e1ra a v\u00e1gyam fel\u0151l. Bel\u00e9p az ajt\u00f3n, becsukja maga m\u00f6g\u00f6tt \u00e9s n\u00e9m\u00e1n v\u00e9gigm\u00e9r. \u00c1llom a pillant\u00e1s\u00e1t. Keskeny, mandulav\u00e1g\u00e1s\u00fa s\u00f6t\u00e9t szem\u00e9ben, magas homlok\u00e1ban, mark\u00e1ns orr\u00e1ban, telt sz\u00e1j\u00e1ban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m. Ingben, zak\u00f3ban \u00e9s farmerban van, nyaka csokol\u00e1d\u00e9sz\u00edn b\u0151re ellen\u00e1llhatatlanul vonz. Szeretn\u00e9m meg\u00edzlelni, illata \u00e9s \u00edze \u00e9l\u00e9nken \u00e9l az eml\u00e9keimben, pontosan tudom, mire v\u00e1gyom.
\n\u00c9rzem perzsel\u0151 tekintet\u00e9t a mellemen, derekamon, combomon. Pillant\u00e1s\u00e1val vetk\u0151ztet, majd arcomra n\u00e9z, \u00e9s \u00e9n elveszek \u00e9js\u00f6t\u00e9t, mag\u00e1val ragad\u00f3 szemeiben. Magabiztos, er\u0151t\u0151l sug\u00e1rz\u00f3. Hozz\u00e1m l\u00e9p, kez\u00e9t a cs\u00edp\u0151mre sim\u00edtja. Ennyit b\u00edrok, nem t\u00f6bbet. Felny\u00f6g\u00f6k \u00e9s hozz\u00e1simulok, \u0151 lehajol hozz\u00e1m \u00e9s megcs\u00f3kol. Ajka perzsel, \u00e9rzem a forr\u00f3s\u00e1g\u00e1t \u00e9s v\u00e1gy\u00e1t, ami tov\u00e1bb sz\u00edt engem is. Nyelvem sz\u00e9d\u00fclt, esztelen t\u00e1ncot j\u00e1r sz\u00e1j\u00e1ban, kezeimmel v\u00e1ll\u00e1ba kapaszkodom. Kobe a fenekem al\u00e1 ny\u00fal, felemel, \u00e9n dereka k\u00f6r\u00e9 fonom a l\u00e1baimat. K\u00f6nnyed\u00e9n visz az \u00e1gyig, egy pillanatra sem enged cs\u00f3kj\u00e1b\u00f3l, leveg\u0151\u00e9rt kapkodom, amikor letesz az \u00e1gy mellett. Kib\u00fajik zak\u00f3j\u00e1b\u00f3l, \u00e9n pedig zsong\u00f3 fejjel simogatom le az inget r\u00f3la. Legsz\u00edvesebben azonnal r\u00e1vetn\u00e9m magam, \u00e9rezni akarom a test\u00e9t, felolvadni a gy\u00f6ny\u00f6rben, amit adni tud, de v\u00e1rnom kell m\u00e9g. Tudom, hogy Kobe mit szeret, mi\u00e9rt j\u00e1r hozz\u00e1m, \u00edgy az \u00e9n \u00e9lvezetemnek v\u00e1rnia kell m\u00e9g.
\nEl\u00e9t\u00e9rdelek, leh\u00fazom farmerja cipz\u00e1rj\u00e1t, majd letolom nadr\u00e1gj\u00e1t, boxer\u00e9t. Combjai form\u00e1sak, hossz\u00faak, b\u0151re s\u00f6t\u00e9t, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171nek l\u00e1tom minden porcik\u00e1j\u00e1t. Szemem el\u0151tt a legszebb r\u00e9sze, istenem, mennyire v\u00e1gytam m\u00e1r r\u00e1! Lassan veszem a sz\u00e1mba. \u00c9lvezem, ahogy ajkaim k\u00f6z\u00f6tt kem\u00e9nyedik meg a farka. Makkj\u00e1t nyalogatom, kezemmel k\u00e9nyeztetem, majd megsz\u00edvom, el\u0151bb finoman, azt\u00e1n er\u0151sebben. Hallom a halk ny\u00f6g\u00e9st, tov\u00e1bb folytatom, tudom, \u00e9rzem, mit akar. Dorongja m\u00e1r k\u0151kem\u00e9ny, a legfinomabb, amit valaha \u00edzleltem. Nem tudok betelni vele. \u00dajra \u00e9s \u00fajra v\u00e9gignyalom, her\u00e9it simogatom, majd sz\u00e1mba veszem \u00e9s lassan a torkomig engedem. Kobe megmerevedik, hangosan ny\u00f6g, ahogy finoman nyelek egyet, \u00e9s farka a torkomnak fesz\u00fcl. \u00d3vatosan engedem ki, v\u00e9gignyalom \u00fajra, majd vissza, j\u00e1t\u00e9kom hamar meghozza eredm\u00e9ny\u00e9t: Kobe kez\u00e9t \u00e9rzem a tark\u00f3mon, fejemen, ahogy a temp\u00f3t dikt\u00e1lja, cs\u00edp\u0151j\u00e9vel beseg\u00edt, fark\u00e1t torkomig nyomja, \u00e9s \u00e9n \u00e9lvezem a nyers szop\u00e1st, \u00e1tadom neki az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1st, engedem, hogy haszn\u00e1lja a sz\u00e1mat.
\nFigyelek a mozdulataira, ujjaim k\u00f6zt \u00e9rzem, ahogy her\u00e9i megduzzadnak, \u00e9rzem r\u00fadja r\u00e1ndul\u00e1s\u00e1t. Keze meg\u00e1ll, fejemet szorosan az \u00f6l\u00e9re szor\u00edtja, tudom, hogy m\u00e1r \u00e9lvez, torkomba engedem \u00e9s egy pillanat m\u00falva \u00e9rzem, ahogy egyenesen gyomromba l\u00f6vi forr\u00f3 sperm\u00e1j\u00e1t. Lassan h\u00fazom vissza a torkomb\u00f3l, utols\u00f3 cseppjeit a sz\u00e1mba spricceli, \u00e9lvezettel \u00edzlelem meg, v\u00e1gyamat tov\u00e1bb fokozza az \u00edze. Hatalmas fekete farka m\u00e9g a sz\u00e1mban, gyeng\u00e9den tartom, megv\u00e1rom, m\u00edg gy\u00f6ny\u00f6re elcsitul. Ekkor elengedem, kezembe veszem \u00e9s \u00f3vatosan k\u00f6rbenyalom, megtiszt\u00edtom, cs\u00f3kot lehelek r\u00e1.
\nFel\u00e1llok, k\u00e9zen fogom \u00e9s az \u00e1gyhoz vezetem. \u201eEz m\u00e1r nagyon hi\u00e1nyzott\u201d \u2013 ny\u00f6gi halkan, hangj\u00e1ra megborzongok. Sz\u00e1jon cs\u00f3kol, leheveredik, \u00e9n pedig a szoba k\u00f6zep\u00e9re s\u00e9t\u00e1lok, engedem pihenni, de nem hagyom unatkozni. Ismerem m\u00e1r a szok\u00e1sait, tudom, hogy v\u00e1gya hamarosan \u00fajra felt\u00e1mad \u00e9s az im\u00e9nti gyors \u00e9lvezetnek h\u00e1la tov\u00e1bb fog tartani a l\u00e1ngol\u00e1s, amiben mindketten felolvadunk majd. Testem sajogva v\u00e1rja, k\u00edv\u00e1nja \u00e9rint\u00e9s\u00e9t, de most nem h\u00e1borgathatom. C\u00e9lom a teljes kiszolg\u00e1l\u00e1s, de munk\u00e1l bennem a bizony\u00edt\u00e1si v\u00e1gy is, tudatni akarom az istenadt\u00e1val, hogy n\u00e1lam jobbat nem tal\u00e1l, b\u00e1rkivel is helyettes\u00edtett az elm\u00falt hetekben.
\nElind\u00edtom a hifit, \u00e9s t\u00e1ncolni kezdek. Lehunyom a szemem, \u00e1tadom magam a zen\u00e9nek, cs\u00edp\u0151met ringatom. Tudom, hogy n\u00e9z, m\u00e9gsem neki, hanem magamnak t\u00e1ncolok. Simogatom a testem, lassan leengedem a ruha p\u00e1ntj\u00e1t a v\u00e1llamon. Kezeim r\u00e1tal\u00e1lnak meredez\u0151 mellbimb\u00f3imra, meg\u00e9rintem \u0151ket, majd hasamon k\u00fasznak ujjaim, tov\u00e1bb a combjaimra, v\u00e9g\u00fcl besiklanak a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9. \u00c9rzem, hogy az apr\u00f3 tanga m\u00e1r nedves, puncim hevesen l\u00fcktet, mintha a zene \u00fctem\u00e9re dobbanna sz\u00edvem is. F\u00fclledt, szenved\u00e9lyes dallamok mozgatj\u00e1k tagjaimat, t\u00e1ncom tov\u00e1bb izgat engem is, tetszem magamnak, \u00e9lvezem a j\u00e1t\u00e9kot. A ruha lassan cs\u00faszik le r\u00f3lam, melleim szabadon, \u00f6lt\u00f6z\u00e9kem t\u00f6bb mint lenge, megv\u00e1lok h\u00e1t az utols\u00f3 darabt\u00f3l is \u00e9s meztelen\u00fcl, t\u0171sark\u00faban folytatom \u0151rj\u00edt\u0151 t\u00e1ncomat. \u00c9rzem, ahogy a testem felforr\u00f3sodik \u00fajra, van\u00edlia \u00e9s l\u00f3tusz illat t\u00f6lti meg a szob\u00e1t. Kobe fel\u00fcl az \u00e1gyon, l\u00e1tom rajta, hogy t\u00e1ncom megtette hat\u00e1s\u00e1t, d\u00e1rd\u00e1ja \u00fajra harck\u00e9szen meredezik, kez\u00e9t fel\u00e9m ny\u00fajtja \u201eGyere ide, b\u00e9bi\u201d \u2013 h\u00edvogat \u00e9s nekem nem kell k\u00e9tszer mondani. Kedvem lenne nyomban meglovagolni, fel\u00e9 l\u00e9pek, de ekkor kopog\u00e1st hallok. Meglepetten fordulok az ajt\u00f3 fel\u00e9, kezem \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen a nyakamban l\u00f3g\u00f3 med\u00e1lra simul.
\nKobe r\u00e1mmosolyog \u2013 \u201eRendeltem pezsg\u0151t.\u201d \u2013 mondja \u00e9s fej\u00e9vel a bej\u00e1rat fel\u00e9 int. Magamra kapom a ruh\u00e1t \u00e9s ajt\u00f3t nyitok a vigyorg\u00f3 szobapinc\u00e9rnek. Kobe a h\u00e1tt\u00e9rben marad, am\u00edg \u00e1tveszem a pezsg\u0151t, \u00e9s borraval\u00f3t adok a fi\u00fanak. Bus\u00e1s borraval\u00f3t, hogy megs\u00fcrgessem t\u00e1voz\u00e1s\u00e1t. Elismer\u0151en pillantok az \u00e1gyon hever\u0151 meztelen f\u00e9rfira, most sem okoz csal\u00f3d\u00e1st, a pezsg\u0151 a legjobb fajt\u00e1b\u00f3l val\u00f3. \u201eRendelt\u00e9l m\u00e9g valamit?\u201d \u2013 k\u00e9rdezem kac\u00e9ran mosolyogva, ruh\u00e1m p\u00e1ntjait leh\u00fazva \u00fajra. Fej\u00e9t r\u00e1zza, folytatni akarja a j\u00e1t\u00e9kot, h\u00e1t a pezsg\u0151t \u00e9rintetlen\u00fcl hagyom, \u00e9s \u00fajra t\u00e1ncolni kezdek. K\u00f6zelebb megyek hozz\u00e1, fell\u00e9pek az \u00e1gy v\u00e9g\u00e9n l\u00e9v\u0151 kis asztalk\u00e1ra \u00e9s ott l\u00e9pek ki ruh\u00e1mb\u00f3l. Kobe fel\u00fcl, arca \u00f6lem magass\u00e1g\u00e1ban van, de nem el\u00e9g k\u00f6zel. Illatom \u00edgy is \u00e9rzi, s\u00f6t\u00e9t tekintete szinte mag\u00e1ba olvaszt. Sz\u00edvem a torkomban dobog, \u00e9rezni akarom a test\u00e9t, azt akarom, hogy vegyen birtokba, hetek \u00f3ta n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00f6m \u00e9rint\u00e9s\u00e9t. Arcom kipirul, bimb\u00f3im hegyesen meredeznek, testem l\u00e1gyan ring a zen\u00e9re. H\u00e1tat ford\u00edtok neki, fenekem t\u00e1nc\u00e1t n\u00e9zi, \u00e9n pedig megadom neki a kegyelemd\u00f6f\u00e9st. H\u00e1trany\u00falok k\u00e9t k\u00e9zzel, sz\u00e9th\u00fazom a popsimat, \u00e9s el\u0151re hajolok, finoman risz\u00e1lok. E szem\u00e9rmetlen mozdulatom f\u00e9lres\u00f6pri eddigi higgadts\u00e1g\u00e1t. Kobe \u00e9rtem ny\u00fal, k\u00f6nnyed\u00e9n lekap az asztalr\u00f3l, \u00e9s maga mell\u00e9 r\u00e1nt az \u00e1gyra. Egyik karja bilincsk\u00e9nt a derekamon, a m\u00e1sikkal kisim\u00edtja a hajamat az arcomb\u00f3l, f\u00fclemet cir\u00f3gatja. Szenved\u00e9lyesen megcs\u00f3kol, bennem pedig elszabadul az elm\u00falt hetek minden szorong\u00e1sa, minden elfojt\u00e1sa. Titoktalanul \u00f6lelem, szor\u00edtom magamhoz, eg\u00e9sz testemmel hozz\u00e1 simulok, sz\u00e1m falja az \u00f6v\u00e9t, nyelvem v\u00e9gigfut a fogain, sz\u00e1j\u00e1n \u00e1t l\u00e9legzem. Heves v\u00e1gyam meglepi, f\u00fcrk\u00e9sz\u0151n pillant arcomra, de nem hagyom magam kiz\u00f6kkenteni. T\u00falf\u0171t\u00f6tt szenved\u00e9lyem mag\u00e1val ragadja \u0151t is, nyakamat, mellemet cs\u00f3kolja, kez\u00e9vel \u00f6lemhez \u00e9r, v\u00e9gigsim\u00edt nedves puncimon, ujj\u00e1t bel\u00e9m cs\u00fasztatja, \u00e9s \u00e9n megfesz\u00fcl\u00f6k \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l. Finoman mozog bennem, el\u0151bb egy, majd k\u00e9t ujjal \u00e9s alig b\u00edrok magammal.
\nAmikor cs\u00f3kjait hasamon \u00e9rzem, megpr\u00f3b\u00e1lok felkelni, h\u00e1t\u00e1ra g\u00f6rd\u00edteni, de es\u00e9lyem sincs ellene. Kez\u00e9vel \u00f6sszefogja csukl\u00f3imat \u00e9s a fejem f\u00f6l\u00e9 emeli a kezeim, \u00fagy tart fogva, szinte j\u00e1tszi k\u00f6nnyen. \u201e\u00c1tkozott kosaras\u201d \u2013 suttogom alig hallhat\u00f3an, ellen\u00e1ll\u00e1som \u00e9rtelmetlen, borost\u00e1ja a cs\u00edp\u0151met karcolja. Ujjai a h\u00fcvelyemben, nyelve f\u00fcrg\u00e9n halad a csikl\u00f3m fel\u00e9, \u00e9s \u00e9n belesz\u00e9d\u00fcl\u00f6k, amikor v\u00e9gre megnyalint. \u00cdzem \u00e9s illatom elvar\u00e1zsolja, szinte habzsolja nedveim. Nev\u00e9t ny\u00f6g\u00f6m \u00fajra \u00e9s \u00fajra, mint valami mantr\u00e1t, \u0151 pedig felgyors\u00edtja ujjait a h\u00fcvelyemben, sz\u00e1ja csikl\u00f3mra tapad \u00e9s nem kegyelmez. Ny\u00fcsz\u00edtve tolom r\u00e1 magam az ujjaira, arc\u00e1ra, a gy\u00f6ny\u00f6r k\u00e1pr\u00e1zatos t\u00fczij\u00e1t\u00e9ka v\u00e9gigs\u00f6p\u00f6r rajtam, testem vonaglik. Kobe keze lassan mozog tov\u00e1bb, felnyalja nedveim, belenyal popsim v\u00e1gat\u00e1ba is. Elengedi a csukl\u00f3mat, kedvesen simogat vissza mag\u00e1hoz, de m\u00e9g nincs er\u0151m mozdulni. Musz\u00e1j \u00f6sszeszednem magam\u2026 Felnyitom szemem \u00e9s l\u00e1tom, hogy mosolyog. El\u00e9gedett mag\u00e1val, \u00e9s erre minden oka megvan. Egy pillanatra elgy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m benne, leplezetlen rajong\u00e1ssal n\u00e9zem arc\u00e1t, ismer\u0151s von\u00e1sait, miel\u0151tt folytatn\u00e1nk.
\nAhogy feljebb cs\u00faszik, \u00e9rzem kem\u00e9ny, l\u00fcktet\u0151 fark\u00e1t az oldalamnak nyom\u00f3dni, \u00e9s ez l\u00e1zba hoz engem is. H\u00e1t\u00e1ra fektetem, \u00e9s most enged nekem, nem ellenkezik, ajk\u00e1n \u00e9rzem a saj\u00e1t \u00edzem. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 mellkas\u00e1t, izmos karjait, keskeny cs\u00edp\u0151j\u00e9t n\u00e9zem, majd r\u00e1hajolok a csokir\u00fadra, sz\u00e1mba veszem, k\u00f6rbenyalom, k\u00e9ptelen vagyok betelni az \u00edz\u00e9vel. \u00c9rzem, ahogy gyorsul a l\u00e9gz\u00e9se, karjait megfesz\u00edti, cs\u00edp\u0151je mozdul, \u00e9s \u00e9n nem csig\u00e1zom tov\u00e1bb. F\u00f6l\u00e9 t\u00e9rdelek \u00e9s r\u00e1ereszkedek forr\u00f3 r\u00fadj\u00e1ra. Csukott szemmel engedem magamba, lassan, centir\u0151l centire, hogy be tudjam fogadni. Makkja sz\u00e9tfesz\u00edti a h\u00fcvelyem, f\u00e1jdalom keveredik a k\u00e9jbe, ahogy el\u00e9ri els\u0151 l\u00f6k\u00e9se a m\u00e9hsz\u00e1jamat. Egy pillanatig nem mozdulok, ki\u00e9lvezem a tudatot, hogy eggy\u00e9 v\u00e1ltam vele \u00fajra, \u00e9lvezem a fesz\u00edt\u0151 \u00e9rz\u00e9st \u00e9s az enyhe f\u00e1jdalmat is, mert most minden a hely\u00e9re ker\u00fclt. Lassan kezdek mozogni rajta, kezemmel melleimet markolom, Kobe keze a derekamon, l\u00e1gyan mozgat, szoktat mag\u00e1hoz. Mind\u00f6ssze n\u00e9h\u00e1ny percig b\u00edrjuk, azt\u00e1n \u00e1tszakad az \u00f6nuralom g\u00e1tja mindkett\u0151nkben. K\u00f6nnyed\u00e9n mozog bennem, keze kem\u00e9nyebben markol, \u00e9n pedig v\u00e1gtat\u00f3 lovask\u00e9nt \u00fcl\u00f6m meg gyorsul\u00f3 temp\u00f3j\u00e1t, hevess\u00e9ge mag\u00e1val ragad. Hangosan ny\u00f6g\u00f6k minden alkalommal, amikor felny\u00e1rsal, testem ver\u00edt\u00e9kben \u00faszik, kezemmel mellkas\u00e1ra kell t\u00e1maszkodom. Derekamn\u00e1l fogva r\u00e1nt mag\u00e1ra \u00fajra \u00e9s \u00fajra, m\u00e9lyen \u00e9s k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl veszi el, ami j\u00e1r neki. Egyik kez\u00e9vel a fenekemre csap, tenyere hangosan csattan a popsimon \u00e9s a hang csak tov\u00e1bb fokozza izgalm\u00e1t. Nem titkolom, hogy nekem sincs ellenemre, amit csin\u00e1l. \u201eAkarod a popsimat?\u201d \u2013 k\u00e9rdezem zih\u00e1lva, hangomban buja v\u00e1rakoz\u00e1ssal. Nem v\u00e1laszol, csak fel\u00fcl hozz\u00e1m \u00e9s lassan leemel mag\u00e1r\u00f3l. Az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re t\u00e9rdelek \u00e9s felk\u00edn\u00e1lom magam neki h\u00e1tulr\u00f3l. M\u00f6g\u00e9m l\u00e9p \u00e9s belemarkol a fenekembe. Pont \u00fagy gy\u00farja \u00e9s paskolgatja, ahogy szeretem. El\u0151red\u0151l\u00f6k \u00e9s sz\u00e9th\u00fazom neki a popsimat. Leguggol m\u00f6g\u00e9m \u00e9s belenyal a v\u00e1gatomba. Nyelve k\u00f6rbej\u00e1rja apr\u00f3 kis lukamat, \u00e9s felkorb\u00e1csol a tudat, hogy nemsok\u00e1ra bel\u00e9mhatol, \u00e9s \u00e9rezhetem magamban. Nem v\u00e1rat meg sok\u00e1ig, \u00e9rzem makkj\u00e1t nekifesz\u00fclni a fenekemnek, de v\u00e9g\u00fcl nem nyomja m\u00e9g be, ink\u00e1bb felny\u00e1rsalja puncimat h\u00e1tulr\u00f3l. Meglep a v\u00e1ratlan mozdulat, ahogy t\u00f6vig mer\u00edti bennem fark\u00e1t, de nem h\u00faz\u00f3dok el t\u0151le, \u00e1tadom neki az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1st. Keze a derekamon, \u0151 dikt\u00e1lja az iramot, de nem gyors\u00edt be t\u00fals\u00e1gosan. Egyik kez\u00e9vel elenged, \u00e9s hamarosan \u00e9rzem ujj\u00e1t, amint utat t\u00f6r a fenekembe \u00e9s mozogni, k\u00f6r\u00f6zni kezd, t\u00e1g\u00edtja sz\u0171k j\u00e1ratomat. Cs\u00edp\u0151je sem lankad, \u00e9rzem verejt\u00e9k\u00e9t a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, azt\u00e1n lassan kih\u00faz\u00f3dik bel\u0151lem \u00e9s kez\u00e9t a h\u00e1tamra teszi. Engedelmesen lehasalok, fenekem fel\u00e9 nyomom, \u00e9s h\u00e1trany\u00falok, hogy sz\u00e9th\u00fazzam a popsimat.
\nMakkj\u00e1t a fenekemhez \u00e9rinti \u00e9s lassan, nagyon lassan bel\u00e9m nyomja. Arcom az \u00e1gyra sim\u00edtom \u00e9s ellaz\u00edtom magam, hogy cs\u00f6kkentsem a f\u00e1jdalmat. Tiszt\u00e1ban van a m\u00e9reteivel, v\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny pillanatot, hogy megszokhassam jelenl\u00e9t\u00e9t. \u201eGyere kedves\u201d suttogom neki. Kez\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edt a h\u00e1tamon, majd megfogja a cs\u00edp\u0151met. Lassan h\u00faz mag\u00e1ra, ny\u00f6sz\u00f6rg\u00f6k, ahogy kit\u00f6lt h\u00e1tulr\u00f3l. Elmozduln\u00e9k el\u0151le, de m\u00e1r nem enged, er\u0151sen tart. P\u00e1r m\u00e1sodpercig nem mozdul, csak \u00e9lvezi, ahogy sz\u0171k fenekem k\u00f6rbe\u00f6leli. \u00c9rzem magamban a l\u00fcktet\u00e9s\u00e9t, sz\u00edve minden dobban\u00e1s\u00e1t. Alig \u00e9szrevehet\u0151en kezd mozogni, igyekszik figyelni r\u00e1m, de tudom, hogy nagy gyeng\u00e9je a fenekem, \u00edgy feloldom kontrollj\u00e1t, engedem, hogy kedv\u00e9t lelje bennem. Finoman r\u00e1szor\u00edtok, felk\u00f6ny\u00f6kl\u00f6m \u00e9s h\u00e1trafordulok hozz\u00e1. \u00c9lvezettel n\u00e9zi, ahogy farka ki-be j\u00e1r a fenekemben. R\u00e1mosolygok \u00e9s \u0151 egyetlen mozdulattal t\u00f6vig nyomja bel\u00e9m. Felny\u00f6g\u00f6k, kezem a csikl\u00f3m fel\u00e9 v\u00e1ndorol, egyre gyorsul\u00f3 \u00fctem\u00e9hez igazodva izgatom magam. Ujjaimat a puncimba nyomom, \u00e9lvezem, ahogy \u00e9rzem vel\u00fck a fenekemben dolgoz\u00f3 h\u00edmtagot. A f\u00e1jdalom hely\u00e9t \u00e1tveszi a k\u00e9j, testem beleremeg Kobe egyre gyorsul\u00f3 mozdulataiba, vele egy\u00fctt mozgok. \u00c9lvezem, ahogy fenekemhez csap\u00f3dnak a her\u00e9i, im\u00e1dom, ahogy megh\u00e1g ebben az ezerszer \u00e1tkozott-\u00e1ldott kutyap\u00f3zban. Ny\u00f6g\u00e9sei elnyomj\u00e1k az eny\u00e9meket, karom remeg, ahogy tartani pr\u00f3b\u00e1lom magam, de m\u00e1r nem tart sok\u00e1, \u00e9rzem k\u00f6zelg\u0151 gy\u00f6ny\u00f6r\u00e9t. M\u00e9g egyszer t\u00f6vig nyomja k\u0151kem\u00e9ny fark\u00e1t a popsimba, majd hangosan ki\u00e1ltva pump\u00e1lja magj\u00e1t bel\u00e9m. Er\u0151sen r\u00e1szor\u00edtok l\u00fcktet\u0151 r\u00fadj\u00e1ra, kipr\u00e9selem az utols\u00f3 cseppet is bel\u0151le, forr\u00f3s\u00e1g \u00f6nt el. H\u00e1trapillantok r\u00e1, szeme csukva, ajka szorosan z\u00e1rva, test\u00e9n m\u00e9g vibr\u00e1l a fesz\u00fclts\u00e9g, apr\u00f3 remeg\u00e9sek borzongatj\u00e1k. Nem mozdulok, engedem, hogy addig maradjon bennem, ameddig j\u00f3lesik neki. Ki akarok \u00e9lvezni minden pillanatot, am\u00edg bennem van, am\u00edg magamban \u00e9rezhetem.
\nLassan mozdul, kih\u00faz\u00f3dik bel\u0151lem, majd mosolyogva n\u00e9zi, ahogy fenekemb\u0151l kicsorog a sperma egy r\u00e9sze. Lehasalok, majd a h\u00e1tamra fordulok \u00e9s \u0151 lihegve mell\u00e9m fekszik. \u00c9rzem izzad\u00f3 b\u0151re, forr\u00f3 teste, meg\u00e9lt gy\u00f6ny\u00f6re illat\u00e1t, \u00e9s ez \u00fajra \u00f6l\u00e9hez cs\u00e1b\u00edt. Apr\u00f3, finom cs\u00f3kokkal kezdem, nyelvem hegye alig \u00e9rinti. Lassan nyalom k\u00f6rbe, tisztogatom le szersz\u00e1m\u00e1t. Kobe a maga r\u00e9sz\u00e9r\u0151l nem f\u0171z hozz\u00e1 semmit a t\u00e9nyked\u00e9semhez, alighanem pulzus\u00e1t igyekszik rendezni. Szeme csukva \u00e9s \u00e9n lopva gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m benne. K\u00e9jes el\u00e9gedetts\u00e9g t\u00f6lt el, tal\u00e1n eddigi legjobb egy\u00fcttl\u00e9t\u00fcnk volt ez. Feljebb cs\u00faszok \u00e9s megcs\u00f3kolom a sz\u00e1j\u00e1t. F\u00e1radtan feln\u00e9z, visszacs\u00f3kol. J\u00f3l esne hozz\u00e1b\u00fajni, \u00e1t\u00f6lelve fek\u00fcdni v\u00e1ll\u00e1n, de ezt nem tehetem, ha \u0151 nem k\u00e9ri. Szeretn\u00e9m elmondani neki, hogy mennyire hi\u00e1nyzott, azt\u00e1n persze hallgatok. Karj\u00e1t, v\u00e1ll\u00e1t simogatom, ujjaim a tetov\u00e1l\u00e1s\u00e1ra t\u00e9vednek. – Vanessa \u2013 olvasom feles\u00e9ge nev\u00e9t az \u00e1bra k\u00f6zep\u00e9n, \u00e9s keser\u0171s\u00e9g t\u00f6lt el, n\u00e9mi f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9ggel keverve, mint minden alkalommal, amikor megl\u00e1tom. Ez az \u00e9rz\u00e9s valahogy mindig meglep \u00e9s felkavar, nem tudom hova tenni.
\nNem t\u00f6prengek rajta tov\u00e1bb, nem engedem megt\u00f6rni a hangulatot. Kobe a hajamat cir\u00f3gatja, ahogy mellette k\u00f6ny\u00f6kl\u00f6m. Mintha meg\u00e9rezn\u00e9 im\u00e9nti gondolataim, mag\u00e1hoz h\u00faz, \u00e1t\u00f6lel. V\u00e1ll\u00e1ra f\u00e9szkelem magam, k\u00f6zelr\u0151l n\u00e9zem s\u00f6t\u00e9t szem\u00e9t, \u0151 az eny\u00e9met faggatja n\u00e9m\u00e1n. \u201eFantasztikus vagy\u201d s\u00fagom neki, legyezgetve hi\u00fas\u00e1g\u00e1t. Elvigyorodik, \u00e9s szem\u00e9rmetlen nagyk\u00e9p\u0171s\u00e9ggel b\u00f3lint. Azt\u00e1n elkomolyodik \u00e9s legnagyobb meglepet\u00e9semre \u00edgy sz\u00f3l: \u201eHi\u00e1nyozt\u00e1l\u201d. Ennyi, csak \u00edgy, egyszer\u0171en. Sz\u00edvesen megk\u00e9rdezn\u00e9m, hogy merre j\u00e1rt az elm\u00falt hetekben, mi\u00e9rt nem h\u00edvott, ha \u00edgy van, de ezt a k\u00f6rt meghagyom Vaness\u00e1nak. Am\u00fagy is l\u00e1tom, hogy nem akar err\u0151l t\u00f6bbet besz\u00e9lni, h\u00e1t nem firtatom, biztos\u00edtom a k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6ss\u00e9gr\u0151l, \u00e9s tusolni h\u00edvom.
\nTetszik neki az \u00f6tlet, \u00e9s el\u0151re k\u00fcld a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba. Hallom, ahogy telefon\u00e1l, de nem akarom zavarni, behajtom az ajt\u00f3t \u00e9s a tus al\u00e1 \u00e1llok. J\u00f3lesik a meleg v\u00edz, kihaszn\u00e1lom az egyed\u00fcll\u00e9tet \u00e9s megtisztogatom magam. \u00c9ppen v\u00e9gzek, amikor Kobe m\u00f6g\u00e9m l\u00e9p, kez\u00e9ben a beh\u0171t\u00f6tt pezsg\u0151s\u00fcveg. Felnyitja az \u00fcveget, \u00e9s a j\u00e9ghideg pezsg\u0151t a hajamra locsolja. Meglep a v\u00e1ratlan hideg, felsikkantok \u00e9s f\u00e9lreugrom el\u0151le, de nincs hova menek\u00fclni. Szorosan m\u00f6g\u00f6ttem \u00e1ll, sz\u00e9les v\u00e1llai, izmos teste el\u00e1llja utamat. Megfordulok \u00e9s a falhoz simulok, kezemet v\u00e9dekez\u0151en emelem magam el\u00e9, de nem t\u00f6r\u0151dik vele. Magasba emeli a pezsg\u0151s\u00fcveget \u00e9s onnan \u00f6nti nyakamba, arcomra. Sz\u00e1mr\u00f3l, v\u00e1llamr\u00f3l, mellemr\u0151l issza az \u00e9des-h\u0171s ned\u0171t, saj\u00e1t mag\u00e1ra is locsol bel\u0151le \u00e9s \u00e9n szomjasan vetem r\u00e1 magam. Nyelv\u00e9t a sz\u00e1mba dugja, a falhoz szor\u00edt, \u00e9s \u00fagy cs\u00f3kol, hogy a l\u00e9legzetem is el\u00e1ll.
\nMikor elenged, l\u00e1baim alig tartanak meg, reszketek a v\u00e1gyt\u00f3l, reszketek \u00e9rte. Mellettem t\u00e1maszkodik a falhoz, tark\u00f3j\u00e1ra folyik a langyos v\u00edz a tusb\u00f3l, v\u00edzcseppek futnak versenyt a nyak\u00e1n, mellkas\u00e1n. \u00c9rzem, hogy v\u00e1gya m\u00e9g nem el\u00e9g er\u0151s, az eny\u00e9m viszont toporz\u00e9kol, kit\u00f6r\u00e9sre v\u00e1r. Elveszem t\u0151le a pezsg\u0151s\u00fcveget, has\u00e1ra locsolom a habz\u00f3 italt, el\u00e9 t\u00e9rdelek, k\u00f6ld\u00f6k\u00e9b\u0151l iszom. A r\u00e1m foly\u00f3 v\u00edz kimossa hajamb\u00f3l a pezsg\u0151t, arcomra hullanak a cseppek, szempill\u00e1mon egyens\u00falyoznak, majd odavesznek, ahogy lehunyom szemem, \u00e9s combjait cs\u00f3kolom. Csukott szemmel fedezem fel \u00fajra a test\u00e9t, kezemmel izmos fenek\u00e9t szor\u00edtom, sz\u00e1m a medenc\u00e9j\u00e9t, \u00e1gy\u00e9k\u00e1t k\u00e9nyezteti, majd r\u00e1tal\u00e1lok az igazi kincsre. M\u00e9g nem \u00e1ll k\u00e9szen, de sz\u00edvesen fogadja k\u00f6zeled\u00e9sem, \u00e9n pedig nem t\u00e9tov\u00e1zom. Alaposan k\u00f6rbenyalom, her\u00e9it is a sz\u00e1mba veszem, egyenk\u00e9nt foglalkozom vel\u00fck. \u00c9rzem az er\u0151s\u00f6d\u0151 izgalm\u00e1t, farka egyre merevebb, ez pedig megvad\u00edt engem is. Kem\u00e9nyen sz\u00edvom, gyors, pontos, er\u0151s mozdulatokkal. P\u00e1r percig engedi csak, azt\u00e1n keze v\u00e1llamra t\u00e9ved, enyhe nyom\u00e1ssal eltol mag\u00e1t\u00f3l. Karomn\u00e1l fogva fel\u00e1ll\u00edt, a falhoz nyom \u00e9s szemben \u00e1ll velem. Keze a fenekem alatt, k\u00f6nnyed\u00e9n emel mag\u00e1ra, bele\u00fcltet l\u00fcktet\u0151, \u00e1gaskod\u00f3 r\u00fadj\u00e1ba. Nyaka k\u00f6r\u00e9 fonom a karom, hozz\u00e1nyomom medenc\u00e9met, olyan m\u00e9lyen akarom \u00e9rezni, amennyire lehet, ebben a p\u00f3zban tudok a legk\u00f6nnyebben el\u00e9lvezni \u00e9s ezt \u0151 is tudja. Felny\u00e1rsal \u00e9s megmerevedik, nem mozdul. Sz\u0171k\u00f6lve k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6k, hogy engedjen mozdulni, de szorosan a falhoz nyom, v\u00e1llamat cs\u00f3kolja, popsimat d\u00f6g\u00f6ny\u00f6zi. Farka m\u00e9lyen bennem, r\u00e1szor\u00edtom h\u00fcvelyem, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten v\u00e1gyom heves l\u00f6k\u00e9seire, mire v\u00e9g\u00fcl megkegyelmez. F\u00e9lig kih\u00faz\u00f3dik bel\u0151lem, majd hirtelen vissza. Nyak\u00e1ba s\u00f3hajtok, ny\u00f6g\u00e9semet k\u00f6zvetlen f\u00fcle mell\u0151l hallja, \u00e9s nem k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s r\u00e1. Mozg\u00e1sa ism\u00e9t folyamatos lesz, \u00e9rzem, ahogy minden l\u00f6k\u00e9sn\u00e9l \u00e9rinti, ingerli h\u00fcvelyem m\u00e9ly\u00e9n a titokpontot. A falhoz szor\u00edt, kez\u00e9vel mellettem t\u00e1maszkodik \u00fajra, hogy k\u00f6nnyebben, gyorsabban mozoghasson. Combjaimmal, karommal kapaszkodok bel\u00e9, izmai vibr\u00e1lnak, velem egy\u00fctt ny\u00f6g \u00e9s zih\u00e1l m\u00e1r \u0151 is. Nem b\u00edrom m\u00e1r tov\u00e1bb, hirtelen forogni kezd a vil\u00e1g, ezernyi sziv\u00e1rv\u00e1ny robban, hangosan sikoltva hullok darabokra. A teljes megsemmis\u00fcl\u00e9s elragad, szor\u00edt\u00e1som el\u0151bb g\u00f6rcs\u00f6ss\u00e9 v\u00e1lik derek\u00e1n, majd elernyed. Gy\u00f6ny\u00f6r\u00f6m mag\u00e1val ragadja \u0151t is, \u00e9rzem ahogy pulz\u00e1l\u00f3 \u00f6lembe \u00e9lvez, forr\u00f3s\u00e1ga borzongat. Megsz\u0171n\u00f6k l\u00e9tezni \u00e9s megsz\u0171nik \u0151 is, most csak a \u2019mi\u2019 l\u00e9tezik, ketten alkotunk eg\u00e9szet. Karj\u00e1val derekamat fogja, megtart \u00e9s n\u00e9lk\u00fcle most rongybabak\u00e9nt csuklan\u00e9k \u00f6ssze. Kimer\u00fclten pihegek a v\u00e1ll\u00e1n, kihaszn\u00e1lom testi erej\u00e9t \u00e9s b\u00fcntetlen\u00fcl hagyom el magam n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercre.
\nTudatom \u00e9s er\u0151m lassan lopakszik vissza testembe, felemelem a fejem \u00e9s tekintet\u00e9t keresem. Pupill\u00e1ja m\u00e9g t\u00e1g, pillant\u00e1sa \u00e1that\u00f3. Finoman enged vissza a f\u00f6ldre, l\u00e1bam megremeg, tiltakozik a haszn\u00e1lat ellen. A falhoz t\u00e1maszkodom \u00e9s pihegek m\u00e9g egy kicsit. Kobe szorosan mellettem \u00e1ll, nem hiszem, hogy sokkal messzebbre jutna, mint \u00e9n. N\u00e9h\u00e1ny percig n\u00e9m\u00e1n \u00e9lvezz\u00fck a r\u00e1nk hull\u00f3 meleg vizet, gy\u0171jtj\u00fck az er\u0151t. \u00c9n egyel\u0151re ahhoz, hogy eljussunk az \u00e1gyig. V\u00e1gyaim ebben most kimer\u00fclnek.
\nKobe l\u00e9p ki el\u0151bb a kabinb\u00f3l, megszor\u00edtja a kezem, majd r\u00e1m csukja az ajt\u00f3t. Hom\u00e1lyosan l\u00e1tom alakj\u00e1t a zuhanyf\u00fclk\u00e9b\u0151l, megt\u00f6r\u00f6lk\u00f6zik, a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t a dereka k\u00f6r\u00e9 csavarja. Kil\u00e9p a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1b\u00f3l \u00e9s hi\u00e1nya m\u00e1ris sz\u00edven \u00fct. M\u00e1gnesk\u00e9nt vonz\u00f3dom ut\u00e1na, gyorsam megmosakszom \u00fajra \u00e9s k\u00f6vetem \u0151t. \u00d6lt\u00f6z\u00e9kem nekem is mind\u00f6ssze egyetlen t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151, de rem\u00e9lem, hogy hamarosan leker\u00fcl r\u00f3lunk \u00fajra. Csak vele tudok \u00edgy sz\u00e1rnyalni, ilyen t\u00f6k\u00e9letesen kiel\u00e9g\u00fclni. Elj\u00e1tszom a gondolattal, hogy milyen lenne minden reggel k\u00f6z\u00f6sen tusolni vele\u2026 Az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n \u00fclve tal\u00e1lom, \u00e9pp egy bor\u00edt\u00e9kot tesz az asztalra. Mozdulata j\u00e9gg\u00e9 dermeszt, az im\u00e9nti var\u00e1zs szertefoszlik. \u00c9pp most fizetett ki \u00e9s ez visszar\u00e1nt a val\u00f3s\u00e1gba. \u00dagy teszek, mintha minden a legnagyobb rendben volna. El\u00e9 \u00e1llok, \u00e1t\u00f6leli derekamat, \u00e9n kezembe fogom az arc\u00e1t \u00e9s gyeng\u00e9den megcs\u00f3kolom. \u201eIsteni volt, mint mindig\u201d \u2013 d\u00fcnny\u00f6gi h\u00e1l\u00e1san. \u00d3r\u00e1j\u00e1ra pillant, b\u0151ven elm\u00falt m\u00e1r \u00e9jf\u00e9l. \u201eMennem kell\u201d \u2013 mondja, majd fel\u00e1ll \u00e9s \u00f6lt\u00f6zni kezd. B\u00f3lintok, ing\u00e9t kez\u00e9be adom. \u201eMaradj nyugodtan, ameddig j\u00f3l esik, rendelj b\u00e1rmit, ami kell\u201d \u2013 mosolyog r\u00e1m \u00f6lt\u00f6z\u00e9s k\u00f6zben \u00e9s \u00e9n visszamosolygok, mik\u00f6zben a szomor\u00fas\u00e1g egyre h\u00edzik bennem.
\nMindig neh\u00e9z \u0151t elengedni, de most hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n v\u00e9gre \u00fajra jelentkezett \u00e9s nem tudom, mikor l\u00e1tom megint. Arca f\u00e1radt, de el\u00e9gedett, ez mindenk\u00e9pp j\u00f3 jel. Tudom, hogy j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t ma este \u00e9s rem\u00e9lem, hogy mihamarabb \u00fajra felh\u00edv. Az ajt\u00f3ig k\u00eds\u00e9rem. \u201eHamarosan h\u00edvlak\u201d \u2013 mondja b\u00facs\u00faz\u00f3ul \u00e9s lehajol hozz\u00e1m egy utols\u00f3 cs\u00f3kra. Nem engedem elsablonosodni az este hangulat\u00e1t, cs\u00f3kom nem tucat\u00e1ru, minden szenved\u00e9lyem beleadom. Ajkaim hevesen falj\u00e1k a sz\u00e1j\u00e1t, nyelvem t\u00e1ncot j\u00e1r az \u00f6v\u00e9vel. \u00dagy cs\u00f3kolom, mintha soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1thatn\u00e1m \u00e9s ez m\u00e9ly nyomot hagy benne. Karjait a derekam k\u00f6r\u00e9 fonja, tal\u00e1n r\u00e1b\u00edrhatn\u00e1m, hogy maradjon, de most engednem kell. H\u00e1tral\u00e9pek \u00e9s r\u00e1mosolygok: \u201eRem\u00e9lem is, kosaras.\u201d Elgondolkozva n\u00e9z, v\u00e9g\u00fcl megaj\u00e1nd\u00e9koz egy f\u00e9lmosollyal \u00e9s kil\u00e9p az ajt\u00f3n.
\nEgy percig csak t\u00e9tov\u00e1n \u00e1llok a csukott ajt\u00f3t n\u00e9zve, mintha v\u00e1rn\u00e1m, hogy visszaj\u00f6n, azt\u00e1n feleszm\u00e9lek. Nem j\u00f6n vissza. Most nem. Most hazamegy sz\u00e9pen a t\u00f6k\u00e9letes kis csal\u00e1dj\u00e1hoz \u00e9s \u00e1gyba b\u00fajik a feles\u00e9g\u00e9vel. Aludni. Mert abban biztos vagyok, hogy Vanessa ma m\u00e1r nem sok mindenre sz\u00e1m\u00edthat t\u0151le. Gonoszkod\u00e1som egy kicsit jobb kedvre hangol.
\n\u00d6lem, fenekem zsibbadt, bizonytalanul \u00e1llok a l\u00e1bamon. Egy p\u00e1r perce lerogyok az egyik fotelba, hagyom lecsengeni magamban az est\u00e9t. M\u00e9g \u00e9rzem a m\u00e1mor-illatokat, elevenen \u00e9l minden \u00e9rint\u00e9s bennem. A t\u00e9tlens\u00e9g nem nekem val\u00f3, most sem b\u00edrom sok\u00e1ig. Felkelek, \u00f6sszeszedem a ruh\u00e1imat, f\u00e9l p\u00e1r cip\u0151m ut\u00e1n hason k\u00faszva m\u00e1szom az \u00e1gy al\u00e1, nem is eml\u00e9kszem, mikor vettem le. Na igen, nem semmi este volt, az biztos. Fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6m, a t\u00e1sk\u00e1mb\u00f3l el\u0151veszem a mobilt \u00e9s Kaito-t t\u00e1rcs\u00e1zom. Most is valamelyik k\u00f6zeli szob\u00e1ban van ugyanebben a hotelben. Az els\u0151 cs\u00f6ng\u00e9s ut\u00e1n felveszi. \u201eK\u00e9sz vagyok, Kaito.\u201d \u2013 t\u00f6bbet nem is kell mondanom. Tudom, hogy mire le\u00e9rek a sz\u00e1lloda bej\u00e1rat\u00e1hoz, m\u00e1r a kocsiban fog v\u00e1rni. M\u00e9g egyszer k\u00f6rben\u00e9zek a szob\u00e1ban, pillant\u00e1som elid\u0151zik a gy\u0171r\u00f6tt leped\u0151n, vizes l\u00e1bnyomokon a padl\u00f3n, felteszem a napszem\u00fcvegem, majd kil\u00e9pek az ajt\u00f3n. Tekintettel az \u00e9ji \u00f3r\u00e1ra a napszem\u00fcveg nem \u00e9ppen praktikus viselet, de a zuhany alatt t\u00f6rt\u00e9ntek ut\u00e1n sminkem nem t\u00f6k\u00e9letes, h\u00e1t v\u00e1llalom a kock\u00e1zatot. Szerencs\u00e9re a hotel folyos\u00f3i \u00e9s hallja \u00e9jjel is f\u00e9ny\u00e1rban \u00fasznak, \u00edgy baj n\u00e9lk\u00fcl eljutok a bej\u00e1ratn\u00e1l parkol\u00f3 aut\u00f3ig. Kaito talpig \u00far, beseg\u00edt a h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sre. Munka ut\u00e1n mindig a h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sre. Sosem alszom a kocsiban, de most kimer\u00fclt vagyok \u00e9s f\u00e1radt, j\u00f3l esik pihenni. \u201eMinden rendben?\u201d \u2013 k\u00e9rdezi imm\u00e1r a vol\u00e1nn\u00e1l \u00fclve, a visszapillant\u00f3 t\u00fck\u00f6rb\u0151l figyelve arcomat. Minden alkalommal ugyanez a k\u00e9rd\u00e9s. N\u00e9ha az agyamra megy vele, de most j\u00f3l esik. \u0150 legal\u00e1bb itt van velem. \u201ePersze, minden rendben\u201d \u2013 felelem f\u00e1radtan. Nem esik t\u00f6bb sz\u00f3 k\u00f6zt\u00fcnk. H\u00e1trahajtom fejem a fejt\u00e1ml\u00e1ra, lehunyom a szemem. Kaito \u00fagy vezet, ahogy \u00e9n sosem fogok. Az aut\u00f3 l\u00e1gyan duruzsol, nincsenek hirtelen f\u00e9kez\u00e9sek, l\u00e1tv\u00e1nyos el\u0151z\u00e9sek. Nem figyel fel senki a s\u00f6t\u00e9t kocsira, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl \u00e9r\u00fcnk haza. A kapu engedelmesen ny\u00edlik meg el\u0151tt\u00fcnk, Kaito meg\u00e1ll a h\u00e1z el\u0151tt. Mire \u00f6sszeszedem a retik\u00fcl\u00f6met \u00e9s a szem\u00fcvegemet, \u0151 m\u00e1r kinyitja az ajt\u00f3t \u00e9s kez\u00e9t ny\u00fajtja. Kimer\u00fclts\u00e9gemet nem kell magyar\u00e1znom, nyilv\u00e1nval\u00f3 a sz\u00e1m\u00e1ra. Hat\u00e1stalan\u00edtja a riaszt\u00f3t, felk\u00eds\u00e9r a szob\u00e1mba. H\u00e1l\u00e1san n\u00e9zek r\u00e1, nyitom a sz\u00e1m, hogy megk\u00f6sz\u00f6njem, de ujj\u00e1t az ajkamhoz \u00e9rinti, r\u00e1m mosolyog, tekintete komoly. Egy v\u00e9gtelen hossz\u00fa pillanatig a szemembe n\u00e9z, mintha rajtam kereszt\u00fcl akarn\u00e1 l\u00e1tni az est\u00e9met. \u201eOyasumi nasai\u201d (j\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t) \u2013 mondja halkan, majd megfordul \u00e9s lemegy a f\u00f6ldszintre.
\nMinden l\u00e9p\u00e9s nehezemre esik, ruh\u00e1imat lesz\u00f3rom a f\u00f6ldre, v\u00e9kony trik\u00f3t \u00e9s sortot h\u00fazok. Az eg\u00e9sz napos fesz\u00fclts\u00e9g \u00e9s az este t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sei most j\u00f6nnek ki rajtam, fejem kimer\u00fclten hajtom a p\u00e1rn\u00e1ra. Az utols\u00f3 dolog amit l\u00e1tok, miel\u0151tt elalszom, az \u00e1gy melletti \u00f3ra. Hajnali h\u00e1rmat mutat\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
A teraszon \u00fcl\u00f6k \u00e9s hallgatom a csendet, a madarakat. Szinte idillikus helyzet, v\u00e1llamon f\u00e9rfikezek oldj\u00e1k az elm\u00falt napok f\u00e1radts\u00e1g\u00e1t, el\u0151ttem forr\u00f3 tea g\u0151z\u00f6l\u00f6g, egzotikus jap\u00e1n teaf\u0171b\u0151l. A nev\u00e9t m\u00e1r k\u00e9rdeztem p\u00e1rszor a k\u00e9sz\u00edt\u0151j\u00e9t\u0151l, de mindig halv\u00e1ny f\u00e9lmosoly volt csup\u00e1n a v\u00e1lasza, arra utalva, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171leg soha nem venn\u00e9m a f\u00e1radts\u00e1got, hogy magamnak hajkur\u00e1sszam a nyilv\u00e1n … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":19,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[2006,1328,1480,2709,2879],"class_list":["post-1200603","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-oromlany","tag-kejno","tag-kurva","tag-sztori","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1200603","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/19"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1200603"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1200603\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1200603"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1200603"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1200603"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}