Kora d\u00e9lut\u00e1n b\u00facs\u00fazunk el. A hazafel\u00e9 \u00faton a f\u0151n\u00f6k\u00f6m felteszi azt a k\u00e9rd\u00e9st, amelyen m\u00e1r \u00e9n is sokat gondolkodtam:
\n„Besz\u00e9lt\u00e9l m\u00e1r azzal a c\u00e9ggel, ahova ment\u00e9l volna dolgozni?”
\n„Nem… p\u00e9nteken nem volt r\u00e1 id\u0151m, \u00e9s t\u00fals\u00e1gosan \u00f6ssze voltam zavarodva… Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik.”
\n„Rendben. H\u00e9tf\u0151 reggel kezdj\u00e9l ott, ahogy megbesz\u00e9lt\u00e9tek. Ha a munkaszerz\u0151d\u00e9s miatt k\u00e9rn\u00e9k a kil\u00e9p\u0151s pap\u00edrjaidat, mondd azt, hogy beteg a szem\u00e9ly\u00fcgyes\u00fcnk, de ut\u00e1nan\u00e9zel. Szerd\u00e1ig dolgozz ott, majd mond azt, hogy mag\u00e1n\u00fcgyi okok miatt, b\u00e1r borzaszt\u00f3an sajn\u00e1lod, de sajnos nem maradhatsz.
\nJ\u00f3 lenne, ha cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n m\u00e1r nem kellene bemenned, \u00fagyhogy lehet\u0151leg reggel k\u00f6z\u00f6ld vel\u00fck. Addig is minden nap, amikor ott v\u00e9gezt\u00e9l, gyere be hozz\u00e1nk. Mindig h\u00edvj fel telefonon, amikor elindulsz.
\nAmikor a c\u00e9ghez m\u00e9sz, \u00fagy \u00f6lt\u00f6z\u00f6l, ahogy akarsz, de mire bej\u00f6ssz az irod\u00e1ba, bugyi ne legyen rajtad. Neked van kocsid, nem?”
\n„Van, csak most \u00e9pp szerel\u0151n\u00e9l. Kedden lesz k\u00e9sz, ha hinni lehet az \u00fcgyf\u00e9lszolg\u00e1latosnak…”
\n„Rendben. Gyere taxival, ne m\u00e1ssz \u00e1t a v\u00e1roson puc\u00e9r puncival. Lehet, hogy megdugn\u00e1nak p\u00e1rszor \u00fatk\u00f6zben, ami nem is lenne baj, viszont iszony\u00fa mocskosak az utc\u00e1k \u00e9s a k\u00f6zleked\u00e9si eszk\u00f6z\u00f6k. Ne felejts el sz\u00e1ml\u00e1t k\u00e9rni. M\u00e1rmint a taxist\u00f3l. \u00c9s m\u00e9g egy: s\u00fcrg\u0151sen borotv\u00e1ld le a pin\u00e1dat, egyetlen sz\u0151rsz\u00e1lat sem akarok l\u00e1tni rajtad legk\u00f6zelebb.”
\nEz a megold\u00e1s sz\u00e1momra is t\u00f6k\u00e9letesen megfelel, b\u00e1r az „\u00faj” helyen nagyon k\u00ednosan \u00e9rzem magam. J\u00f3pofa c\u00e9gnek t\u0171nik, az els\u0151 nap szinte alig adnak munk\u00e1t, f\u0151leg a munkat\u00e1rsak bemutat\u00e1sa \u00e9s a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 feladatokkal val\u00f3 megismertet\u00e9s zajlik. Ett\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl igyekszem min\u00e9l t\u00f6bbet magamra v\u00e1llalni, hogy k\u00e9s\u0151bb elhigyj\u00e9k, komoly oknak kellett lennie, ami miatt lel\u00e9pek.
\nEst\u00e9nk\u00e9nt bementem a c\u00e9ghez – a f\u0151n\u00f6k\u00f6m \u00fagy viselkedett velem, mintha soha, semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna k\u00f6zt\u00fcnk. Egyetlen apr\u00f3s\u00e1got lesz\u00e1m\u00edtva: valah\u00e1nyszor meg\u00e9rkeztem, leellen\u0151rizte, hogy val\u00f3ban babapopsi-simas\u00e1g\u00fa-e a puncim. Ezt k\u00f6vet\u0151en megn\u00e9ztem, milyen SOS munk\u00e1im vannak, ami val\u00f3ban nem t\u0171rt halaszt\u00e1st, azt gyorsan megcsin\u00e1ltam, a t\u00f6bbit pedig rendszerezve el\u0151k\u00e9sz\u00edtettem cs\u00fct\u00f6rt\u00f6kre. Val\u00f3j\u00e1ban nem volt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb gond. Azzal ugyan tiszt\u00e1ban voltam, hogy meg fogok szakadni a mel\u00f3t\u00f3l, de ezek f\u0151leg adminisztrat\u00edv jelleg\u0171 feladatok voltak, t\u00e1rgyal\u00e1s, szerz\u0151d\u00e9s-el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9s, fontos megbesz\u00e9l\u00e9s nem volt ezekben a napokban, kiv\u00e9ve Vincent l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t, de \u0151 ink\u00e1bb csak ismerkedett – t\u00e1voll\u00e9temben – a c\u00e9ggel \u00e9s a f\u0151n\u00f6k\u00f6mmel, szerz\u0151d\u00e9sk\u00f6t\u00e9sre, komolyabb t\u00e1rgyal\u00e1sra nem ker\u00fclt sor.
\nSzerd\u00e1n besz\u00e9ltem az „\u00faj” f\u0151n\u00f6k\u00f6mmel. Nagyon megh\u00f6kkent, f\u0151leg a „nagyon komoly mag\u00e1n\u00e9leti okokra” val\u00f3 hivatkoz\u00e1sn\u00e1l, amelyet akkora s\u00f3hajjal hoztam a tudom\u00e1s\u00e1ra, hogy nem is mert faggatni. Szerd\u00e1n sok\u00e1ig maradtam, hogy mindent rendbetegyek, \u00e9s min\u00e9l kevesebb fennakad\u00e1st okozzak, majd beugrottam a v\u00e9gre megjav\u00edtott Kispolskimba, \u00e9s m\u00e1r siettem is az igazi f\u0151n\u00f6k\u00f6mh\u00f6z.
\nNagyon be voltam s\u00f3zva: szombat \u00f3ta l\u00e9nyeg\u00e9ben semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s majd meg\u0151r\u00fcltem a v\u00e1gyt\u00f3l. A p\u00e1r m\u00e1sodperces tapogat\u00e1sok, amikor a borotv\u00e1lkoz\u00e1s min\u0151s\u00e9g\u00e9t ellen\u0151rizte, csak m\u00e9g jobban felhergeltek, \u00e1m szexr\u0151l, kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9sr\u0151l sz\u00f3 sem volt. Este, amikor beestem az \u00e1gyba, majdnem magamhoz ny\u00faltam, \u00e1m valami furcsa, megmagyar\u00e1zhatatlan f\u00e9lelem visszatartott. Biztos voltam benne, hogy err\u0151l is be kellene egyszer sz\u00e1molnom, \u00e9s nagyon sz\u00e9gyelltem volna. R\u00e1ad\u00e1sul nem voltam teljesen biztos benne, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n szabad-e.
\nM\u00e1r majdnem meg\u00e9rkeztem a c\u00e9ghez, amikor r\u00e1d\u00f6bbentem, hogy nem vettem le a bugyimat. A k\u00f6vetkez\u0151 k\u00f6zleked\u00e9si l\u00e1mp\u00e1n\u00e1l gyorsan feljebb igaz\u00edtottam a szokny\u00e1mat, felemeltem a fenekemet, \u00e9s letoltam. Miut\u00e1n kil\u00e9ptem bel\u0151le, illedelmes kisl\u00e1nyhoz m\u00e9lt\u00f3an lehajoltam \u00e9rte, hogy f\u00f6lvegyem \u00e9s elrakjam a ridik\u00fcl\u00f6mbe. Amikor \u00fajra fel\u00fcltem, \u00e9s lecsekkoltam az – egy\u00e9bk\u00e9nt m\u00e9g mindig piros – l\u00e1mp\u00e1t, gyorsan k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem, nem l\u00e1tott-e meg valaki. Megl\u00e1tott. A szomsz\u00e9dos aut\u00f3b\u00f3l \u00fagy b\u00e1mult egy pasi, hogy att\u00f3l tartottam, kiesik a szeme. B\u00e1r az \u0151 s\u00e1vj\u00e1b\u00f3l elvileg nem lehetett balra fordulni, ez a legkev\u00e9sb\u00e9 sem zavarta: k\u00f6vetni kezdett. Tettem n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6rt, hogy ler\u00e1zzam. A c\u00e9ghez persze nem tudott volna bej\u00f6nni ut\u00e1nam, hiszen a parkol\u00f3\u0151r meg\u00e1ll\u00edtotta volna, \u00e1m nem akartam, hogy megtudja, hol dolgozom.
\nMint ha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. Kedves, t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3, korrekt. Azt sem tudom, melyik l\u00e1bamra \u00e1lljak. Napok \u00f3ta egy mer\u0151 erog\u00e9n z\u00f3na a testem a hajam sz\u00e1l\u00e1t\u00f3l a kisujjam k\u00f6rm\u00e9ig, ami\u00f3ta csak a saj\u00e1t k\u00fcl\u00f6n bej\u00e1rat\u00fa rabszolg\u00e1j\u00e1v\u00e1 \u00e9s ribanc\u00e1v\u00e1 tett, az\u00f3ta el\u0151sz\u00f6r t\u00e9rdeln\u00e9k el\u00e9 megal\u00e1zotts\u00e1g n\u00e9lk\u00fcl, sz\u00edntiszta lelkesed\u00e9ssel, de \u00fagy l\u00e1tszik, most nem kell. Dolgozunk. Egyeztetj\u00fck, mi minden v\u00e1r r\u00e1m holnap, \u00e9s ebbe a „mi v\u00e1r r\u00e1m”-ban kiz\u00e1r\u00f3lag csak munka\u00fcgyi t\u00e9m\u00e1k f\u00e9rnek bele. N\u00e9ha m\u00e1r szinte zih\u00e1lok, annyira kapkodom a leveg\u0151t. V\u00e9g\u00fcl: „Hazaviszlek”.
\nAz \u00e9n kocsim meg persze a parkol\u00f3ban marad, de ki b\u00e1nja?
\n\u00d6sszeszor\u00edtom a combomat, r\u00e1homor\u00edtok az \u00fcl\u00e9sre: annyira fel vagyok izgulva a v\u00e1rakoz\u00e1st\u00f3l, hogy szinte a sz\u00f6vet d\u00f6rzs\u00f6l\u00e9s\u00e9t\u0151l el tudn\u00e9k \u00e9lvezni. Csak „szinte”. Ami pillanatnyilag \u00e9deskeveset jelent. Helyesebben: izgalmat, felizgul\u00e1st, \u00e9lvezked\u00e9st, de nem \u00e9lvezetet. R\u00e1msz\u00f3l, tegyem sz\u00e9t a l\u00e1bam. A hangja \u00e9s az utas\u00edt\u00e1s el\u00e9g hozz\u00e1, hogy m\u00e1r-m\u00e1r \u00f6nk\u00edv\u00fcleti \u00e1llapotba ker\u00fcljek. Belekapaszkodom az \u00fcl\u00e9sbe k\u00e9toldalt, k\u00e9rlelni kezdem, b\u00e1r k\u00e9ptelen vagyok megfogalmazni, mit is szeretn\u00e9k.
\nHagyd ezt abba – csattan f\u00f6l, \u00e9s \u00e9n megpr\u00f3b\u00e1lom. Elengedem az \u00fcl\u00e9st, nem sz\u00f3lalok meg t\u00f6bb\u00e9, de a l\u00e1bam remeg\u00e9s\u00e9t nem tudom csillap\u00edtani.<\/p>\n
Elveszi a kezemb\u0151l a kulcscsom\u00f3t, \u0151 nyitja az ajt\u00f3t, el\u0151reenged. Ahogy bel\u00e9p ut\u00e1nam, nem is l\u00e1tom a mozdulatot, csak a v\u00e9geredm\u00e9nyt \u00e9rz\u00e9kelem, d\u00f6bbentem, f\u00e1jdalmasan: hatalmas pofont kevert le. Elakad a l\u00e9legzetem, lehajtom a fejemet. A kulcsot az el\u0151szob\u00e1ban \u00e1ll\u00f3 asztalk\u00e1ra dobja, megfogja az \u00e1llam, felemeli a fejem. \u00c9s \u00fajra pofonv\u00e1g, a m\u00e1sik kez\u00e9vel. Kicsordul a k\u00f6nnyem, de m\u00e1r nem jajgatok. Leveszi a cip\u0151j\u00e9t, a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba l\u00e9p, kezet mos – nekem csak int, tegyem ugyanezt. Majd belemarkol a hajamba, a szoba fel\u00e9 l\u00f3d\u00edt: Vetk\u0151zz, \u00e9s azt\u00e1n fek\u00fcdj hanyatt az \u00e1gyra.
\nKapkodom le magamr\u00f3l a ruh\u00e1t. Nem komment\u00e1lja, csak n\u00e9z, egyetlen sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl. Az arc\u00e1r\u00f3l nem tudok leolvasni semmit, igaz, r\u00e1n\u00e9zni is alig merek. Amikor lefekszem, kil\u00e9p a szob\u00e1b\u00f3l, nemsok\u00e1ra a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1val t\u00e9r vissza. Szemellenz\u0151t rak r\u00e1m, komolyabb, mint egy kend\u0151, alul sem lehet kil\u00e1tni, szinte teljes a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g. Kezeimet, l\u00e1baimat kik\u00f6ti az \u00e1gy n\u00e9gy l\u00e1b\u00e1hoz. Majd v\u00e1r. Percekig nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi, \u00fajra reszketni kezdek.
\n„Nem \u00e9rdekel, mikor \u00e9s mennyire izgulsz fel. Ha k\u00edv\u00e1ncsi vagyok r\u00e1, megk\u00e9rdezem vagy megn\u00e9zem. Nem j\u00e1tszhatod a k\u00e9jv\u00e1gy\u00f3 kis kurv\u00e1t, mert pontosan tudom, hogy mire van sz\u00fcks\u00e9ged, \u00e9s mindig pontosan tudom azt is, hogy meg akarom-e ezt adni neked. Ha l\u00e1tni akarom az izgalmadat, sz\u00f3lok, hogy megengedem. Ha nem, \u00fagy viselkedsz, mint ha nem \u00e9rezn\u00e9l semmit – ak\u00e1r korb\u00e1ccsal verlek \u00e9ppen, ak\u00e1r meg\u0151r\u00fclsz az izgalomt\u00f3l, ak\u00e1r \u00e9pp el\u00e9lvezel. Most cs\u00f6ndben leszel. H\u00fasz korb\u00e1cs\u00fct\u00e9st kapsz mindk\u00e9t melledre \u00e9s a pin\u00e1dra. \u00c9s m\u00e9g annyit, ah\u00e1nyszor feljajdulsz.”
\nHalkan besz\u00e9l, nyugodtan, mintha csak esti mes\u00e9t mondana. Dermeszt minden szava.
\nSzinte be sem fejezi az utols\u00f3 mondatot, v\u00e1ratlanul \u00e9s nagyon er\u0151sen m\u00e1r le is csap a korb\u00e1ccsal. Annyira felk\u00e9sz\u00fcletlen\u00fcl \u00e9r, hogy azonnal felki\u00e1ltok. A tov\u00e1bbiakban viszont igyekszem sz\u00f3t fogadni. \u00dajra \u00e9s \u00fajra les\u00fajt, felv\u00e1ltva a k\u00e9t mellemre. A korb\u00e1cs k\u00f6telekb\u0151l lehet \u00f6sszefonva: k\u00f6zepesen hossz\u00fa, t\u00f6bb\u00e1g\u00fa m\u0171t\u00e1rgy, legal\u00e1bbis \u00fagy t\u0171nik. A sz\u00e1mba harapok, egyre nehezebb meg\u00e1llni jajgat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, zih\u00e1lok, r\u00e1ngatom a k\u00f6tel\u00e9keimet, b\u00e1r sejtem, a – viszonylagos – hallgat\u00e1s ellen\u00e9re ez az\u00e9rt nem felel meg t\u00f6k\u00e9letesen az „\u00fagy viselkedsz, mintha nem \u00e9rezn\u00e9l semmit” el\u0151\u00edr\u00e1snak.
\nA k\u00e9t mellemet \u00f6sszesen negyven csap\u00e1s \u00e9ri, a v\u00e9ge fel\u00e9 egyre er\u0151sebbek, az utols\u00f3 n\u00e9h\u00e1nyn\u00e1l b\u00e1rmennyire pr\u00f3b\u00e1lkozom, szinte folyamatosan jajgatok.
\nHelyet v\u00e1ltoztat, \u00e9rzem a matracon, ahogy arr\u00e9bb mozdult. Rettegek att\u00f3l, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00fasz a puncimat \u00e9ri, szeretn\u00e9m \u00f6sszeh\u00fazni a l\u00e1bomat, persze eredm\u00e9nytelen\u00fcl. Rem\u00e9nykedem, h\u00e1tha itt kicsit finomabb, kicsit f\u00e1jdalommentesebb lesz, de ez hi\u00fa rem\u00e9nynek bizonyul. M\u00e1r az els\u0151n\u00e9l \u00fagy \u00e9rzem, elviselhetetlen a f\u00e1jdalom. Csikorognak a fogaim, annyira igyekszem hallgatni, \u00e1m a tizedik k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n nem b\u00edrom tov\u00e1bb, „Ne…!” – ki\u00e1lltok fel, r\u00e1ngatom a fejem, de folytatja, a k\u00f6vetkez\u0151n\u00e9l s\u00edrni kezdek, \u00e9s azt\u00e1n, egy er\u0151sebb csap\u00e1s ut\u00e1n \u00fajra felsikoltok.
\nLassan, nagyon lassan \u00e9r v\u00e9get, de itt az utols\u00f3k nem olyan rettenetesen er\u0151sek, mint a mellemn\u00e9l.
\nA puncimba ny\u00fal, k\u00f6zben megk\u00e9rdezi:
\n„Mennyit \u00e9rdemelsz m\u00e9g?”
\nAlig b\u00edrok megsz\u00f3lalni, elakad a hangom:
\n„A melleimre… azt hiszem, hetet… a puncimra \u00f6t\u00f6t…”
\n„Eg\u00e9szen j\u00f3l sz\u00e1molt\u00e1l. \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy a nyafog\u00e1s k\u00f6zben erre az\u00e9rt volt energi\u00e1d.”
\nKih\u00fazza az ujj\u00e1t. Csurom nedves, az arcomra t\u00f6rli.
\nV\u00e1rom az \u00fct\u00e9seket, vagy ink\u00e1bb: remegek t\u0151l\u00fck. Hideg izzadts\u00e1g cs\u00faszik v\u00e9gig a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, amikor meghallom a t\u00e1ska z\u00e1rj\u00e1nak csattan\u00e1s\u00e1t, nem merek hinni a f\u00fclemnek, \u00e9s annak, amit a zaj jelenthet. \u00dagy t\u0171nik, a plusz \u00fct\u00e9sekhez m\u00e1sik eszk\u00f6zt vesz el\u0151. Nem is titkolja.
\n„A verg\u0151d\u00e9sed\u00e9rt plusz egy \u00fct\u00e9st kapsz mindenhova, p\u00e1lc\u00e1val.”
\nCsattan, eg\u00e9szen m\u00e1sk\u00e9pp, mint a korb\u00e1cs. \u00c9lesebb, cs\u00edp\u0151sebb, f\u00e1jdalmasabb. B\u00e1rhogy pr\u00f3b\u00e1lkozom, \u00fajra \u00e9s \u00fajra felsikoltok, ahogy v\u00e9gigsz\u00e1nt a b\u0151r\u00f6m\u00f6n. A mellemre lesz\u00e1molt nyolc \u00fct\u00e9st a puncim k\u00f6veti. Prec\u00edzen c\u00e9loz: n\u00e9ha a nagyajkamat \u00fcti, n\u00e9ha a v\u00e1g\u00e1sba c\u00e9loz, n\u00e9ha keresztben s\u00fajt le. A hatodik ut\u00e1n k\u00e9t ujj\u00e1val sz\u00e9th\u00fazza az ajkaimat, v\u00e9gigfekteti a p\u00e1lc\u00e1t a puncimon.
\n„Szeretn\u00e9l ide m\u00e9g egyet?”
\n„Nem… ha lehet, ink\u00e1bb nem, k\u00e9rem….” – ny\u00f6gd\u00e9cselek, b\u00e1r biztos vagyok benne, hogy \u00fagyis meg fog \u00fctni.
\n„De azt szeretn\u00e9d, ha megbaszn\u00e1lak?”
\n„Igen… igen, uram” – Igen. B\u00e1r l\u00fcktet a puncim a f\u00e1jdalomt\u00f3l, ahogy elhangzik a k\u00e9rd\u00e9s, pontosan tudom, hogy alig v\u00e1rom, bel\u00e9mhatoljon. B\u00e1rmivel, de lehet\u0151s\u00e9g szerint a fark\u00e1val.
\n„El\u0151tte h\u00e1ny \u00fct\u00e9st b\u00edrn\u00e1l elviselni ide, cser\u00e9be az\u00e9rt, hogy bedugjam a farkamat ebbe az \u00f3cska kis pin\u00e1ba?”
\n„Amennyit… amennyit csak j\u00f3nak l\u00e1t uram… nem tudom…”
\nK\u00e9t, majd r\u00f6gt\u00f6n ut\u00e1na h\u00e1rom ujj\u00e1t nyomja bel\u00e9m, nagyon durv\u00e1n, nagyon gyorsan. A testem jobban fogadja, mint az agyam: megd\u00f6bbenn\u00e9k, de a h\u0171velyem m\u00e1r t\u00e1gul is. Eg\u00e9szen k\u00f6zel hajol a f\u00fclemhez. „Hiszen te alig v\u00e1rod kicsik\u00e9m, hogy az eg\u00e9sz \u00f6kl\u00f6met bel\u00e9ddugjam…” Kir\u00e1ntja az ujjait, f\u00f6l\u00e9m t\u00e9rdepel, \u00e9s a sz\u00e1mba nyomja a fark\u00e1t. Ebben a poz\u00edci\u00f3ban l\u00e9nyeg\u00e9ben nincs is m\u00f3dom arra, hogy rendesen leszopjam. Helyettem is megfogalmazza a szitu\u00e1ci\u00f3t: „J\u00f3l van, te kis szop\u00f3skurva, itt \u00e9pp itt az ideje, hogy v\u00e9gre j\u00f3l sz\u00e1jbabasszanak”.
\nKapkodom a leveg\u0151t, fuldoklom, szinte a torkomig nyomja a fark\u00e1t. Igyekszem haszn\u00e1lni a nyelvemet is, hogy min\u00e9l nagyobb \u00e9lvezetet okozzak, de ezzel nem nagyon t\u00f6r\u0151dik: k\u00ednozni akar, \u00e9s siker\u00fcl is neki. Az utols\u00f3 pillanatban ler\u00e1ntja r\u00f3lam a szemellenz\u0151t, \u00e9s bebor\u00edtja az eg\u00e9sz arcomat ond\u00f3val.
\nSz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl lesz\u00e1ll r\u00f3lam, kimegy a szob\u00e1b\u00f3l, tal\u00e1n a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba. Viszonylag hossz\u00fa id\u0151 telik el, mire visszaj\u00f6n. Eloldozza a k\u00f6tel\u00e9keimet, utas\u00edt, hogy menjek el pisilni \u00e9s alulr\u00f3l mosakodjak meg – ebbe az arcom nyilv\u00e1nval\u00f3an nem tartozik bele, pedig m\u00e1r rendesen r\u00e1sz\u00e1radt az ond\u00f3.
\nAmikor vissza\u00e9rek, \u00fajra le kell fek\u00fcldn\u00f6m, \u00fajra r\u00e1mteszi a szemellenz\u0151t, \u00faj elemk\u00e9nt, f\u00fclhallgat\u00f3t tesz r\u00e1m. Klasszikus zene sz\u00f3l, tal\u00e1n r\u00e1di\u00f3b\u00f3l, mindenesetre m\u0171sorvezet\u0151nek, pl\u00e1ne az id\u0151pont k\u00f6zl\u00e9s\u00e9nek nyoma sincs, csak opera orat\u00f3rium h\u00e1t\u00e1n. Miel\u0151tt kik\u00f6t\u00f6zne, bugyit h\u00faz r\u00e1m – ut\u00e1na pedig a m\u00e1r klasszikus sz\u00e9tt\u00e1rt k\u00e9z-l\u00e1b poz\u00edci\u00f3. Egy pillanatra elh\u00fazza a f\u00fclhallgat\u00f3t, kedvesen k\u00f6zli: H\u00e1t akkor tov\u00e1bbi j\u00f3 sz\u00f3rakoz\u00e1st – , f\u00e9lreh\u00fazza a bugyimat, \u00e9s bel\u00e9mnyom egy vibr\u00e1tort. Mik\u00f6zben visszaigaz\u00edtja a f\u00fclhallgat\u00f3t \u00e9s a bugyit, nem felejti el bekapcsolni. Az utols\u00f3, amit \u00e9rzek, az az, hogy r\u00e1mdob egy v\u00e9kony takar\u00f3t.
\nFogalmam sincs, hova megy, egy\u00e1ltal\u00e1n: elmegy-e, csak azt \u00e9rzem, hogy meg\u0151r\u00fcl\u00f6k a v\u00e1gyt\u00f3l. Telik az id\u0151, a vibr\u00e1tor teszi a dolg\u00e1t, a puncim folyamatosan l\u00fcktet, \u00e1m el\u00e9lvezni \u00edgy nem tudok. Dob\u00e1lom magam, ny\u00f6sz\u00f6rg\u00f6k, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m hozz\u00e1, h\u00e1tha hallja, egyre hangosabban, \u00e9s egyre t\u00f6bb mindent \u00edg\u00e9rve. A „b\u00e1rmit”, az „ak\u00e1rh\u00e1nyszor”, \u00e9s az „ak\u00e1rhol” minden mondatomban el\u0151fordul.
\n\u00d3r\u00e1k telnek el. V\u00e1ratlanul meg\u00e9rzem, hogy a k\u00f6zelemben van. Leveszi a szemellenz\u0151t, a f\u00fclhallgat\u00f3t, kikapcsolja a vibr\u00e1tort, de nem engedi el.
\nKedvesen, gonoszul mosolyog. „Ezt a b\u00e1rmit, b\u00e1rmikor, b\u00e1rholt besz\u00e9lj\u00fck meg kicsit pontosabban – sz\u00f3lal meg, \u00e9s eg\u00e9szen picit megmozd\u00edtja a rudacsk\u00e1t – Sz\u00f3val komolyan gondolod, hogy sz\u00f3 szerint B\u00c1RMIT megtehetek veled?
\nIgen, igen, igen – mondom, olyan gyorsan, hogy a h\u00e1rom sz\u00f3 szinte egynek t\u0171nik.
\n„B\u00e1rmit, b\u00e1rmikor, b\u00e1rhol. Ak\u00e1r m\u00e1sok el\u0151tt is. Ak\u00e1r m\u00e1sokkal is. Ak\u00e1rkivel. Tam\u00e1ssal, Tam\u00e1sokkal. Ak\u00e1r jelen vagyok, ak\u00e1r nem. Ha akarom, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni fogsz minden j\u00e1r\u00f3kel\u0151nek, hogy legyen sz\u00edves megbaszni. Ha akarom, holnap lefekszel minden pasassal a c\u00e9gn\u00e9l, m\u00e1r amelyik ig\u00e9nyt tart a redves pics\u00e1dra.”
\nFolynak a k\u00f6nnyeim, mik\u00f6zben b\u00f3logatok.
\nRendben. Fogd meg ezt a vibr\u00e1tort – mondja, miut\u00e1n kik\u00f6t\u00f6tte a kezemet \u00e9s a l\u00e1bamat.
\nEl\u0151vesz egy f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9pet, majd utas\u00edt\u00e1sokat ad, hogyan fek\u00fcdjek, \u00fcljek, hogyan dugjam magamba a rudat, mennyire h\u00fazzam ki, milyen sz\u00f6gben \u00e1lljon.
\nPontosan kisz\u00e1m\u00edtott utas\u00edt\u00e1sokat ad: a mozdulataimmal tov\u00e1bb izgatom magam, \u00e1m egyik mozdulatsor sem tart annyi ideig, hogy val\u00f3ban el\u00e9lvezhessek. Amikor befejezte a f\u00e9nyk\u00e9pezget\u00e9st, r\u00e1msz\u00f3l, nyalogassam le a vibr\u00e1tort, majd elveszi t\u0151lem. \u00dajra kik\u00f6t\u00f6z, betakar \u00e9s elmegy. Biztos vagyok benne, hogy ma este m\u00e1r nem j\u00f6n vissza. P\u00e1r perc m\u00falva zokogni kezdek.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Kora d\u00e9lut\u00e1n b\u00facs\u00fazunk el. A hazafel\u00e9 \u00faton a f\u0151n\u00f6k\u00f6m felteszi azt a k\u00e9rd\u00e9st, amelyen m\u00e1r \u00e9n is sokat gondolkodtam: „Besz\u00e9lt\u00e9l m\u00e1r azzal a c\u00e9ggel, ahova ment\u00e9l volna dolgozni?” „Nem… p\u00e9nteken nem volt r\u00e1 id\u0151m, \u00e9s t\u00fals\u00e1gosan \u00f6ssze voltam zavarodva… Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik.” „Rendben. H\u00e9tf\u0151 reggel kezdj\u00e9l ott, ahogy megbesz\u00e9lt\u00e9tek. Ha a munkaszerz\u0151d\u00e9s … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1113,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[2410,2539,2848],"class_list":["post-1201860","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-sm","tag-szex","tag-titkarno"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1201860","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1113"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1201860"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1201860\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1201860"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1201860"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1201860"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}