– Oldozz fel aty\u00e1m, mert v\u00e9tkeztem\u2026
\nGabriel Martinez atya m\u00e1r azel\u0151tt tudta, hogy ki \u00fcl a gy\u00f3ntat\u00f3f\u00fclke m\u00e1sik oldal\u00e1n, miel\u0151tt a l\u00e1ny megsz\u00f3lalt volna, hiszen az illat\u00e1t, ezt a l\u00e1gy, finom, \u00fcde illatot m\u00e1r j\u00f3l ismerte. Izabella Swan, a v\u00e1ros egyik legm\u00f3dosabb csal\u00e1dj\u00e1nak k\u00f6z\u00e9ps\u0151 le\u00e1nya. A l\u00e1ny alig m\u00falt h\u00fasz \u00e9ves, elk\u00e9peszt\u0151en gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 alkattal \u00e9s arccal \u00e1ldotta meg a term\u00e9szet, m\u0171velt \u00e9s b\u00e1jos ifj\u00fa h\u00f6lgy, aki minden h\u00e9ten egyszer elj\u00f6tt hozz\u00e1 gy\u00f3nni, \u00e9s bevallotta apr\u00f3 kis b\u0171neit, amik\u00e9rt term\u00e9szetesen megkapta a feloldoz\u00e1st. Feloldoz\u00e1st k\u00e9rt a torkoss\u00e1g\u00e1\u00e9rt, mert nem tudta meg\u00e1llni, hogy a vas\u00e1rnapi eb\u00e9d ut\u00e1n felt\u00e1lalt csokol\u00e1d\u00e9tort\u00e1b\u00f3l ne egyen meg m\u00e9g egy szeletet. Vagy a hazugs\u00e1g\u00e9rt, amivel megmentett egy macsk\u00e1t, ami\u00e9rt az belenyalt a tejf\u00f6lbe. A harag\u00e9rt, amit a lov\u00e1szmester ir\u00e1nt \u00e9rzett, amikor az meg\u00fct\u00f6tte a kedvenc lov\u00e1t. \u00c1ltal\u00e1noss\u00e1gban v\u00e9ve Izabella Swan b\u0171nei k\u00f6nnyen feloldozhat\u00f3v\u00e1 v\u00e1ltak, mind\u00f6ssze p\u00e1r Mi Aty\u00e1nk-ot \u00e9s \u00dcdv\u00f6zl\u00e9gy-et kellett elmondania \u00e9rte. Gabriel sz\u00edvesen hallgatta kicsit rekedt, b\u00e1rsonyos hangj\u00e1t. Nem egy alkalommal besz\u00e9lgettek \u0151k ketten, nagyokat s\u00e9t\u00e1lva a templomkertben, \u00e9s Gabriel rendk\u00edv\u00fcl sz\u00f3rakoztat\u00f3nak \u00e9s kellemesnek tal\u00e1lta ezeket a besz\u00e9lget\u00e9seket a n\u00e1la t\u00edz \u00e9vvel fiatalabb le\u00e1nyz\u00f3val annak ellen\u00e9re, hogy \u0151 sokkal tapasztaltabb volt Izabelln\u00e9l \u00e9s t\u00f6bbet is l\u00e1tott a vil\u00e1gb\u00f3l, mint amennyit a l\u00e1ny egy\u00e1ltal\u00e1n el tudott volna k\u00e9pzelni.
\nGabriel atya h\u00fasz \u00e9ves kor\u00e1ra m\u00e1r megcs\u00f6m\u00f6rl\u00f6tt az \u00e9lett\u0151l. Neh\u00e9z sors\u00fa csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott, sz\u00fclei k\u00e9ts\u00e9gbeesetten pr\u00f3b\u00e1ltak tisztess\u00e9ges \u00e9letet \u00e9lni, de belebuktak a megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sokba. \u00c9desanyja beteg lett \u00e9s meghalt, apja pedig az alkohol rabs\u00e1g\u00e1ban v\u00e9gezte. Gabriel t\u00edz \u00e9vesen mag\u00e1ra maradt egy kegyetlen vil\u00e1gban. Koldul\u00e1sb\u00f3l, \u00e9s lop\u00e1sokb\u00f3l tartotta fenn mag\u00e1t. \u00c9ppen a sekresty\u00e9t akarta kirabolni, amikor Martin atya elkapta. A j\u00f3 pap ahelyett, hogy rendesen megruh\u00e1zta volna, enni adott neki, \u00e9s tiszta, meleg ruh\u00e1t. Felaj\u00e1nlotta a kis papi lakban a k\u00e1lyha melletti kis zugot, ahol a fi\u00fa megh\u00fazhatta mag\u00e1t. Gabriel az els\u0151 \u00e9jszaka ut\u00e1n megsz\u00f6k\u00f6tt t\u0151le, \u00e9s mag\u00e1val vitte a templom ez\u00fcst gyertyatart\u00f3it is.
\nHossz\u00fa, viszontags\u00e1gokkal teli \u00e9vek k\u00f6vetkeztek, Gabriel minden rosszat megkapott az \u00e9lett\u0151l, \u00e9s mindent elvett, amit az \u00e9let adott neki. Csak embert nem \u00f6lt, de minden m\u00e1s b\u0171ntettet elk\u00f6vetett. Lopott, csalt, hazudott, \u00e1rm\u00e1nykodott, \u00e9s hajszolta az \u00e9lvezeteket. Az \u00e9vek alatt uzsor\u00e1skod\u00e1ssal jelent\u0151s vagyonra tett szert, m\u00edgnem egy \u00fajabb r\u00e9szeg \u00e9jszaka ut\u00e1n egy \u00f6r\u00f6ml\u00e1ny karjaiban \u00e9bredt, ahogy abban az id\u0151kben eme tev\u00e9kenys\u00e9g \u00e1lland\u00f3 jelleget vett fel n\u00e1la. Felkelt az \u00e1gyb\u00f3l, ivott egy poh\u00e1r vizet, \u00e9s visszan\u00e9zett az olcs\u00f3 utcal\u00e1nyra. Undor fogta el t\u0151le, undort \u00e9rzett mag\u00e1val szemben is, ami\u00e9rt id\u00e1ig s\u00fcllyedt. H\u00f3napokat t\u00f6lt\u00f6tt el keres\u00e9ssel, de v\u00e9g\u00fcl megtal\u00e1lta a k\u00f6zel t\u00edz \u00e9vvel azel\u0151tt p\u00e9nzz\u00e9 tett gyertyatart\u00f3kat, felsz\u00e1molta a lak\u00e1s\u00e1t, a kapcsolatait, \u00e9s egy hideg, k\u00f6d\u00f6s reggel bekopogott a sekrestye ajtaj\u00e1n. Kiny\u00edlt a neh\u00e9z faajt\u00f3, \u00e9s egy hajlott h\u00e1t\u00fa, az \u00e9let \u00e1ltal meggy\u00f6t\u00f6rt ember \u00e1llt a m\u00e1sik oldal\u00e1n. Gabriel maga el\u00e9 tartotta a gyertyatart\u00f3kat, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– Martin atya, bocs\u00e1sson meg nekem, \u00e9s seg\u00edtsen, hogy jobb emberr\u00e9 v\u00e1lhassak.
\nMartin atya elk\u00e9pedve n\u00e9zett az el\u0151tte \u00e1ll\u00f3 fess fiatalemberre. Magas, sz\u00e9les v\u00e1ll\u00fa, j\u00f3k\u00e9p\u0171 idegen n\u00e9zett le r\u00e1. Term\u00e9szetesen felismerte a gyertyatart\u00f3kat, \u00e9s j\u00f3l eml\u00e9kezett a kisfi\u00fara is, aki annak idej\u00e9n ellopta \u0151ket. K\u00f6nny sz\u00f6k\u00f6tt a szem\u00e9be, \u00e9s h\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9pett az ajt\u00f3b\u00f3l, hogy beengedje a megt\u00e9r\u0151 b\u00e1r\u00e1nyt.
\nT\u00edz \u00e9v telt el az\u00f3ta, hossz\u00fa, tanul\u00e1ssal \u00e9s lemond\u00e1sokkal egy\u00fctt j\u00e1r\u00f3 kem\u00e9ny t\u00edz \u00e9v, Gabriel m\u00e9gsem b\u00e1nta meg egyetlen perc\u00e9t sem a d\u00f6nt\u00e9s\u00e9nek. Megtal\u00e1lta a hely\u00e9t az egyh\u00e1zban \u00e9s az\u00f3ta a nap \u00f3ta p\u00e9ld\u00e1s \u00e9letet \u00e9lt. Martin atya seg\u00edtett neki v\u00e9gigmenni ezen az \u00faton, \u00e9s Gabriel \u0151szinte k\u00f6nnyeket hullajtott, amikor k\u00e9nytelen volt elmondani a szentbesz\u00e9det \u00f6reg mestere, egyben legjobb bar\u00e1tja s\u00edrja felett. Neki k\u00f6sz\u00f6nte meg n\u00e9ma im\u00e1ja k\u00f6zben a kinevez\u00e9s\u00e9t, amikor ide helyezt\u00e9k, ebbe a kis v\u00e1rosba, \u00e9s \u00f6n\u00e1ll\u00f3 felekezetet kapott. A kezdeti idegenked\u00e9st, amit f\u0151leg fiatal kora \u00e9s kin\u00e9zete okozott, hamarosan felv\u00e1ltotta a tisztelet \u00e9s a szeretet. Szer\u00e9nys\u00e9g\u00e9vel, finom modor\u00e1val, seg\u00edt\u0151k\u00e9szs\u00e9g\u00e9vel, p\u00e9ld\u00e1s besz\u00e9deivel kiv\u00edvta az istenf\u00e9l\u0151 emberek tisztelet\u00e9t \u00e9s bizalm\u00e1t. Szinte minden titkukat ismerte, \u00e9s igyekezett az Isten \u00e1ltal megszabott \u00faton tartani \u0151ket.
\nFelriadt r\u00e9vedez\u00e9s\u00e9b\u0151l, \u00e9s v\u00e1laszolt az enged\u00e9ly\u00e9re v\u00e1r\u00f3 l\u00e1nynak.
\n– Milyen b\u0171nt k\u00f6vett\u00e9l el l\u00e1nyom?
\n– \u00d3h aty\u00e1m, a legs\u00falyosabbat, amit eddig m\u00e9g sosem tettem. B\u0171n\u00f6s gondolatok f\u00e9rk\u0151ztek az elm\u00e9mbe, \u00e9s nem tudok szabadulni t\u0151l\u00fck.
\n– Mif\u00e9le gondolatok ezek, l\u00e1nyom?
\n– Pajz\u00e1n \u00e1lmaim vannak aty\u00e1m, par\u00e1zna gondolatok \u00e9s v\u00e1gyak borzongatnak, \u00e9s mocskosnak \u00e9rzem magam t\u0151l\u00fck, megr\u00e9misztenek! \u2013 Izabella hangja elcsuklott, hiszen hazudott ebben a pillanatban is. Val\u00f3ban megijedt az elej\u00e9n hirtelen t\u00e1madt v\u00e1gyait\u00f3l, hiszen m\u00e9lyen vall\u00e1sos k\u00f6zegben n\u0151tt fel, ahol nincs helye az eff\u00e9le tiltott gondolatoknak. Ahogy egyre \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb reggel \u00e9bredt fel \u00e1tizzadt h\u00e1l\u00f3ing\u00e9ben, \u00f6sszegy\u0171rt takar\u00f3j\u00e1ba kapaszkodva, izgatott sz\u00edv\u00e9nek minden dobban\u00e1s\u00e1t ismer\u0151s \u00e9rz\u00e9sk\u00e9nt k\u00f6sz\u00f6ntve, hirtelen megv\u00e1ltoztak az \u00e9rz\u00e9sei. Ismeretlenek voltak a sz\u00e1m\u00e1ra, de m\u00e1r nem ijeszt\u0151ek. Minden este im\u00e1dkozott lefekv\u00e9s el\u0151tt, de minden este sz\u00edve egy r\u00e9sze foh\u00e1szkodott az \u00fajabb \u00e1lom\u00e9rt, ami felkavarta, \u00e9s izgatott borzong\u00e1ssal t\u00f6lt\u00f6tte el. Kivirult a v\u00e1gyakt\u00f3l \u00e9s az \u00e1t\u00e9lt \u00e9lm\u00e9nyekt\u0151l, oly m\u00f3don, hogy nevel\u0151n\u0151je aggodalmasan jegyezte meg a mam\u00e1j\u00e1nak, hogy tal\u00e1n egy h\u00f3dol\u00f3 van a dologban. Mam\u00e1ja pedig az eddig is szigor\u00fa tanrendet m\u00e9g feszesebb beoszt\u00e1sra v\u00e1ltoztatta, az utols\u00f3 kis percig kit\u00f6ltve l\u00e1nya idej\u00e9t, elej\u00e9t v\u00e9ve az esetleges kileng\u00e9seknek. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy Izabella a h\u00e1zukat csak akkor hagyta el, ha a templomba ment, mint ahogy most is. \u00c9rezte, hogy nem helyesek a gondolatai \u00e9s az \u00e1lmai, \u00edgy az egyetlen emberhez fordult, akiben teljesen megb\u00edzhatott: Gabriel aty\u00e1hoz.
\nEg\u00e9szen ezid\u00e1ig egy\u00e1ltal\u00e1n nem gondolt f\u00e9rfik\u00e9nt a fiatal papra, hiszen az atya gyerekkora \u00f3ta az \u00e9lete r\u00e9sze volt. Mostan\u00e1ban viszont megv\u00e1ltoztak az \u00e9rz\u00e9sei ir\u00e1nta. Egyre t\u00f6bbsz\u00f6r jutott esz\u00e9be a f\u00e9rfi mosolya, k\u00e9k szem\u00e9nek villan\u00e1sa, kez\u00e9nek l\u00e1gy mozdulatai, ahogy istentiszteleteit k\u00eds\u00e9ri v\u00e9gig, a reverenda alatt megb\u00faj\u00f3 izmos teste. Izabella \u00e9s a nevel\u0151n\u0151 az illemtan\u00f3r\u00e1ra igyekeztek egyik nap, amikor meg\u00e1ll\u00edtotta \u0151ket az egyik piaci \u00e1rus. A nevel\u0151n\u0151 hosszas besz\u00e9lget\u00e9sbe elegyedett vele, Izabella pedig hamarosan elunta mag\u00e1t. A templomt\u00f3l nem messze \u00e1lltak meg, l\u00e9ptei akaratlanul is afel\u00e9 indultak. A paplakot egy kis park v\u00e1lasztotta el a templomt\u00f3l, Izabella hangtalan l\u00e9ptekkel szelte \u00e1t, az egyre er\u0151s\u00f6d\u0151 balta csap\u00e1sok hangj\u00e1t k\u00f6vetve. Megker\u00fclte a kicsi h\u00e1zat, \u00e9s megd\u00f6bbenve \u00e1llt meg a kert sark\u00e1ban. Gabriel atya h\u00e1ttal \u00e1llt neki, \u00e9s f\u00e1t hasogatott. Nem volt rajta reverenda, s\u0151t m\u00e9g ing sem. Egyetlen feszes nadr\u00e1gban hajlongott, meztelen h\u00e1t\u00e1n megfesz\u00fcltek az izmok, ahogy felemelte a karj\u00e1t, hogy les\u00fajtson a balt\u00e1val a f\u00e1ra. Izabell\u00e1nak elakadt a l\u00e9legzete \u00e9s r\u00e1j\u00f6tt, hogy soha \u00e9let\u00e9ben nem l\u00e1tott m\u00e9g ilyen sz\u00e9pet, mint amilyen ez a f\u00e9rfi volt. Forr\u00f3 ny\u00e1ri nap hev\u00edtette a leveg\u0151t, \u00e9s az izmos, fiatal testet bebor\u00edtotta az izzadts\u00e1g, v\u00e9kony filmr\u00e9teget vonva a t\u00f6k\u00e9letes b\u0151rre. Izabella kipirult arccal n\u00e9zte, ahogy a verejt\u00e9k kis patakba gy\u0171lik Gabriel lapock\u00e1j\u00e1n, \u00e9s akad\u00e1lytalanul folyik v\u00e9gig a h\u00e1t\u00e1n, le eg\u00e9szen a keskeny cs\u00edp\u0151j\u00e9re, ahol a nadr\u00e1g anyaga mag\u00e1ba szippantja. Felgyorsult a l\u00e9legzete, amikor Gabriel letette a balt\u00e1t, \u00e9s a kerti k\u00fathoz l\u00e9pett. Vizet engedett a v\u00f6d\u00f6rbe, \u00e9s \u00fagy, ahogy volt, a feje f\u00f6l\u00e9 emelte a v\u00f6dr\u00f6t, \u00e9s le\u00f6nt\u00f6tte mag\u00e1t a v\u00edzzel, fel\u00fcd\u00fcl\u00e9st \u00e9s friss\u00fcl\u00e9st keresve. Felkacagott a hirtelen hidegt\u0151l, hangja er\u0151teljesen \u00e9s borzongat\u00f3an \u00e9gett bele Izabella f\u00fcl\u00e9be. Gabriel megr\u00e1zta a fej\u00e9t, vizes haj\u00e1t az ujjaival f\u00e9s\u00fclte \u00e1t, Izabella ujjai pedig bizseregni kezdtek, hogy azokat a s\u0171r\u0171, fekete tincseket a saj\u00e1t ujjaival \u00e9rinthesse. Megijedt saj\u00e1t mer\u00e9szs\u00e9g\u00e9t\u0151l, \u00e9s a pajz\u00e1n \u00e9rz\u00e9sekt\u0151l, amik fel\u00e9bredtek benne, leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodva fordult sarkon, \u00e9s szaladni kezdett vissza arra, amerr\u0151l j\u00f6tt.
\nEzut\u00e1n egyszer\u0171en nem tudta kiverni a fej\u00e9b\u0151l a f\u00e9rfit. Kereste az alkalmakat, hogy besz\u00e9lhessen vele, hogy hallhassa borzongat\u00f3an m\u00e9ly, f\u00e9rfias hangj\u00e1t, hogy l\u00e1thassa \u0151t, minden alkalommal kereste a tekintet\u00e9t, amikor az atya a sz\u00f3sz\u00e9kr\u0151l besz\u00e9lt a gy\u00fclekezethez, \u00e9s alig tudta leplezni v\u00e1gyait, amikor az atya a J\u00e9zus test\u00e9t szimboliz\u00e1l\u00f3 osty\u00e1t a sz\u00e1j\u00e1ba cs\u00fasztatta. Nem mert r\u00e1n\u00e9zni k\u00f6zben, f\u00e9lt, hogy a benne \u00e9g\u0151 v\u00e1gy felt\u0171nik a f\u00e9rfinak.
\n\u00c9s most itt van a gy\u00f3ntat\u00f3 f\u00fclk\u00e9ben, \u00e9s az \u00e1lmait akarja megosztani a f\u00e9rfival, amik r\u00f3la sz\u00f3lnak.
\n– Pajz\u00e1n \u00e1lmok? Mir\u0151l sz\u00f3lnak az \u00e1lmaid?
\n– \u00d3h aty\u00e1m, nem is tudom, hogyan mondjam el\u2026.
\n– Ne sz\u00e9gyelld magad, Isten el\u0151tt nem kell, hogy titkaid legyenek \u2013 Gabriel igyekezett \u00f3vatosan fogalmazni. Nem tudta, mi lehet az, ami ennyire felzaklatta ezt a l\u00e1nyt, de b\u00edzott benne, hogy b\u00e1rmi is legyen az, \u0151 majd tud neki seg\u00edteni, hogy lek\u00fczdje.
\n– Pillanatnyilag \u00d6n miatt vagyok zavarban aty\u00e1m. De m\u00e1snak nem mondhatom el\u2026 – Izabella hangja suttog\u00e1sig halkult.
\n– Miattam? \u2013 Gabriel \u0151szint\u00e9n megd\u00f6bbent. Nem eml\u00e9kezett r\u00e1, hogy valaha is adott volna r\u00e1 okot Izabell\u00e1nak, hogy b\u00e1rmit\u0151l is zavarba j\u00f6jj\u00f6n, amit neki elmond.
\n– Igen aty\u00e1m, hiszen \u00d6n is f\u00e9rfi.
\n– \u00d3h\u2026. Ez val\u00f3ban \u00edgy van, de azt hittem tudod, hogy \u00e9n els\u0151sorban pap vagyok, \u00e9s nem hiszem, hogy b\u00e1rmikor is jel\u00e9t adtam volna annak, hogy \u2026
\n– Persze aty\u00e1m, k\u00e9rem ne haragudjon r\u00e1m! \u2013 Izabella kezdte nagyon rosszul \u00e9rezni mag\u00e1t ett\u0151l az eg\u00e9szt\u0151l, pedig m\u00e9g bele sem kezdett \u2013 Egyszer\u0171en csak\u2026 nem akarom, hogy rossz v\u00e9lem\u00e9nye legyen r\u00f3lam\u2026
\nGabriel megzavarodva n\u00e9zett maga el\u00e9. Kez\u00e9ben tartotta a bibli\u00e1j\u00e1t, szinte soha sem v\u00e1lt meg t\u0151le. Ami\u00f3ta eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy a papi hivat\u00e1st v\u00e1lasztja mag\u00e1nak, mint \u00e9letform\u00e1t, az\u00f3ta megsz\u0171nt b\u00e1rmit is \u00e9rezni ak\u00e1rmilyen vil\u00e1gi \u00e9lvezet hajszol\u00e1sa ir\u00e1nt. Persze az elej\u00e9n el\u00e9g neh\u00e9z volt, de a papi reverenda sokf\u00e9le k\u00eds\u00e9rt\u00e9st\u0151l megmentette. Most pedig itt \u00fcl a f\u00fclke m\u00e1sik oldal\u00e1n egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 l\u00e1ny, aki minden bizonnyal m\u00e9g nem \u00e9lt \u00e1t egyetlen szerelmi kalandot sem, \u00e9s a felkavar\u00f3 \u00e1lmait fogja megosztani vele, ami nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel ki fog mer\u00fclni annyiban, hogy esetleg arr\u00f3l \u00e1lmodott, valaki megfogta a kez\u00e9t, vagy \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1, mint ahogy egy f\u00e9rfi szokott egy n\u0151re.
\n– Ne agg\u00f3dj l\u00e1nyom, term\u00e9szetesen nem fog v\u00e1ltozni r\u00f3lad a v\u00e9lem\u00e9nyem, tudom, hogy tiszta \u00e9s erk\u00f6lcs\u00f6s \u00e9letet \u00e9lsz. Ami most t\u00f6rt\u00e9nik veled, term\u00e9szetes folyamat. B\u00e1rmit is \u00e1lmodt\u00e1l, vagy \u00e9rezt\u00e9l, az mind annak a jele, hogy a n\u0151v\u00e9 v\u00e1l\u00e1s \u00fatj\u00e1ra l\u00e9pt\u00e9l. Ezek az \u00e9rz\u00e9sek seg\u00edtenek neked abban, hogy ha majd f\u00e9rjhez m\u00e9sz, akkor kell\u0151 \u00e9retts\u00e9ggel \u00e9s izgalommal tudd magad \u00e1tadni a h\u00e1zas\u00e9letnek.
\n– De ez nem b\u0171n, aty\u00e1m? Hiszen \u2026 \u00e9n\u2026 olyat \u00e9rzek, amit m\u00e9g soha, \u00e9s\u2026 szerintem ez b\u0171n\u00f6s \u00e9lvezet\u2026
\n– Mes\u00e9ld el az \u00e1lmodat, \u00e9s majd seg\u00edtek eld\u00f6nteni, hogy b\u0171n\u00f6s-e az \u00e9rz\u00e9s, ami \u00e1that, rendben?
\n– H\u00e1t j\u00f3\u2026 – Izabella behunyta a szem\u00e9t, \u00e9s maga el\u00e9 k\u00e9pzelte Gabrielt \u00e9s a legut\u00f3bbi \u00e1lm\u00e1t. Akadozva besz\u00e9lni kezdett.
\n– Egy t\u00f3 partj\u00e1n \u00e1llok, egyed\u00fcl. Vir\u00e1gszirmokat sz\u00f3rok a v\u00edzbe, ujjaim k\u00f6z\u00fcl egym\u00e1s ut\u00e1n hullanak a v\u00edzbe az illatos szirmok. L\u00e1gy szell\u0151 f\u00fajdog\u00e1l, meleg ny\u00e1ri nap hev\u00edti a b\u0151r\u00f6m. A v\u00edz annyira h\u00edvogat\u00f3an langyos, \u00e9s mivel egyed\u00fcl vagyok, arra gondolok, hogy megm\u00e1rt\u00f3zom a v\u00edzben. Kioldom a kalapom szalagj\u00e1t \u00e9s l\u00e1gyan a f\u00f6ldre ejtem. H\u00e1trany\u00falok, hogy kioldjam a f\u0171z\u0151m, mikor a kezem hozz\u00e1\u00e9r valaki m\u00e1s kez\u00e9hez. Egy f\u00e9rfi \u00e1ll m\u00f6g\u00f6ttem \u00e9s folytatja megkezdett mozdulatomat, gyeng\u00e9den bontogatni kezdi a f\u0171z\u0151met. Nem ijedek meg, olyan, mintha sz\u00e1m\u00edtottam volna az \u00e9rkez\u00e9s\u00e9re, egy\u00e1ltal\u00e1n nem f\u00e9lek t\u0151le, s\u0151t\u2026 a testem \u00e9rdekesen reag\u00e1l: a sz\u00edvem felgyorsul, a b\u0151r\u00f6m l\u00e1ngolni kezd, a mellem megtelik, \u00e9s izgatottan meredni kezd a bimb\u00f3m, \u00f6lemben s\u00fcrget\u0151 v\u00e1gyat \u00e9rzek\u2026.
\nA f\u00e9rfi mozdulatai lass\u00faak \u00e9s ingerl\u0151ek, hozz\u00e1m hajol, \u00e9s a sz\u00e1j\u00e1t a nyakamra tapasztja. Forr\u00f3 az ajka, nyelve pedig nedves, ahogy belecs\u00f3kol a nyakamba, enyh\u00e9n megharap, \u00e9rzem, hogy megremeg a l\u00e1bam az izgalomt\u00f3l. H\u00e1trahajtom a fejem, \u0151 m\u00e9g k\u00f6zelebb l\u00e9p hozz\u00e1m, egy kicsit felf\u00fcggeszti a vetk\u0151ztet\u00e9sem, \u00e1t\u00f6lel, karjai a derekamra fon\u00f3dnak. Egyik keze lassan felcs\u00faszik a hasamr\u00f3l a mellemre, \u00e9rt\u0151 mozdulattal \u00e9r hozz\u00e1m, a ruh\u00e1m al\u00e1 ny\u00fal, ujjai merev bimb\u00f3imat ingerlik. Fels\u00f3hajtok a v\u00e1gyt\u00f3l, \u00e9rzem, hogy szinte elem\u00e9szt valami hihetetlen \u00e9rz\u00e9s. Megfordulok a karjaiban, \u00e9s cs\u00f3kra ny\u00fajtom a sz\u00e1m. Karjaimmal \u00e1t\u00f6lelem a nyak\u00e1t, \u00fagy h\u00fazom magamhoz a fej\u00e9t, \u0151 pedig nem t\u00e9tov\u00e1zik, haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl hajol a sz\u00e1mra \u00e9s megcs\u00f3kol. \u00c9des a sz\u00e1ja, kem\u00e9ny \u00e9s m\u00e9gis b\u00e1rsonyosan puha. Olyan finoman cs\u00f3kol, hogy szinte elal\u00e9lok t\u0151le, a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban pedig em\u00e9szt\u0151 szenved\u00e9ly s\u00fcti \u00e1t a cs\u00f3kj\u00e1t, amit\u0151l szinte \u00f6sszecsuklik a l\u00e1bam, t\u00e1maszt keresve kapaszkodok bel\u00e9, \u0151 pedig er\u0151sen tart \u00e9s egy pillanatra sem f\u00fcggeszti fel a cs\u00f3kot. Nyelve m\u00e9lyen a sz\u00e1mba hatol, v\u00e9gigsimogatja a sz\u00e1jpadl\u00e1som, a fogaimat, majd az \u00e9n nyelvem keresi. B\u00e1tortalanul viszonzom, de \u0151 t\u00fcrelmesen megv\u00e1rja, m\u00edg \u00f6nk\u00e9nt mozdulok fel\u00e9. L\u00e9legzet\u00fcnk \u00f6sszekeveredik, egy\u00fctt vesz\u00fcnk leveg\u0151t, zih\u00e1lunk\u2026
\nKeze a hajamban matat, megtal\u00e1lja az elrejtett csatokat, p\u00e1r pillanat \u00e9s ujjaival r\u00e1zza sz\u00e9t a tincseimet. Megfogja a tark\u00f3mat, \u00e9s kem\u00e9nyen tapad a sz\u00e1mra, cs\u00f3kja imm\u00e1r s\u00fcrget\u0151 \u00e9s m\u00e9g t\u00f6bbet \u00edg\u00e9r, szab\u00e1lyszer\u0171en habzsolja az ajkaim. Szinte eszemet vesztem az \u00e9rz\u00e9sekt\u0151l, amik r\u00e1m t\u00f6rnek, viszonozni szeretn\u00e9m, vagy tenni valamit, amit\u0151l neki is legal\u00e1bb ilyen j\u00f3 lesz.
\nKir\u00e1ngatom a nadr\u00e1gj\u00e1ba t\u0171rt inget, \u00e9s al\u00e1 cs\u00fasztatom a kezem. B\u0151re forr\u00f3 \u00e9s sima, izmai ac\u00e9losak, eg\u00e9sz teste megremeg, ahogy meztelen mellkas\u00e1ra simul a tenyerem. Elszakad a sz\u00e1ja az eny\u00e9mt\u0151l, megp\u00f6rd\u00edt, \u00fajra h\u00e1ttal \u00e1llok neki, m\u00e1r nem olyan laz\u00e1k a mozdulatai, \u00e9rzem, ahogy szinte cib\u00e1lja a f\u0171z\u0151m szalagjait. El\u00e9g gyorsan v\u00e9gez vel\u00fck, \u00e9rzem, ahogy a szor\u00edt\u00f3 \u00e9rz\u00e9s megsz\u0171nik, kezei a v\u00e1llamon, l\u00e1gyan simogatja le r\u00f3lam a ruh\u00e1t, hamarosan csak als\u00f3nem\u0171ben \u00e1llok el\u0151tte. L\u00e1bammal l\u00f6k\u00f6m f\u00e9lre a feleslegess\u00e9 v\u00e1lt ruh\u00e1mat, kicsit zavarban vagyok a meztelens\u00e9gemt\u0151l. \u0150 is \u00e9rzi a zavaromat, oldani pr\u00f3b\u00e1lja. \u00dajra hozz\u00e1m simul h\u00e1tulr\u00f3l, a teste teljesen az \u00e9n testemhez tapad. Hajamat oldalra h\u00fazza, \u00fajra a nyakamat cs\u00f3kolja, kez\u00e9vel az \u00e1llamat fogja, megfesz\u00edtve ezzel a nyakam b\u0151r\u00e9t. Csak s\u00f3hajtani tudok az \u00e9rz\u00e9st\u0151l, ami el\u00f6nt az \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l. Mesteri, amit m\u0171vel a sz\u00e1j\u00e1val, a zavarom hamarosan teljesen a m\u00falt\u00e9, azt akarom, hogy teljesen meztelen legyek, hogy \u00fagy \u00e9rintsen meg, ahogy eddig m\u00e9g senki. Nem tudom szab\u00e1lyozni a ny\u00f6g\u00e9seket, \u00e9s a s\u00f3hajokat, amik felszakadnak a torkomb\u00f3l, pedig igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e9g semmit sem csin\u00e1lt velem \u2026
\n\u00dagy t\u0171nik, v\u00e9gre megkegyelmez, \u00e9s abbahagyja \u00e9des k\u00ednz\u00e1somat. Vagy \u0151 is t\u00f6bbre v\u00e1gyik? Megint maga fel\u00e9 ford\u00edt, tekintete az eny\u00e9mbe f\u00far\u00f3dik, szinte elveszek m\u00e9lyk\u00e9k szem\u00e9ben. K\u00e9t kez\u00e9be fogja az arcom, a cs\u00f3kja most hihetetlen\u00fcl gyeng\u00e9d, \u00e9rzem, hogy remeg az eg\u00e9sz teste a visszafojtott v\u00e1gyt\u00f3l. Eltol mag\u00e1t\u00f3l, \u00e9s lassan neki\u00e1ll, hogy teljesen levetk\u0151ztessen. Ujjai l\u00e1gyan simogatj\u00e1k le a v\u00e1llamr\u00f3l az als\u00f3nem\u0171met. M\u00e9g mindig egym\u00e1s szem\u00e9be m\u00e9lyed\u00fcnk, akkor is, amikor az utols\u00f3 akad\u00e1ly v\u00e9gleg leker\u00fcl r\u00f3lam. Becsukja a szem\u00e9t, s\u0171r\u0171 szempill\u00e1ja \u00e1rny\u00e9kot vet az arc\u00e1ra. Amikor \u00fajra kinyitja, m\u00e1r nem a szemem \u00e9rdekli. L\u00e1tni akar, v\u00e9gign\u00e9z rajtam, tet\u0151t\u0151l \u2013 talpig. Az eg\u00e9sz testem vibr\u00e1l a v\u00e1gyt\u00f3l, mellbimb\u00f3im megkem\u00e9nyednek, meg\u00e1ll\u00edthatatlanul remegek, l\u00e1tom, visszatartja a l\u00e9legzet\u00e9t, ahogy n\u00e9zi a testem. Hatalmas s\u00f3haj szakad ki bel\u0151le, \u00e9s azt suttogja:
\n– \u201eIstenem, de gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vagy!\u201d
\nTekintete visszat\u00e9r az arcomra, fogva tartja az eny\u00e9met, ahogy kigombolja az ing\u00e9t. Nincs m\u00e1s szavam r\u00e1, egyszer\u0171en sz\u00e9p a teste. Izmos, barna b\u0151r\u0171, bizseregnek az ujjaim, hogy v\u00e9gre hozz\u00e1 \u00e9rhessek. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl l\u00e9pek oda hozz\u00e1, tenyerem r\u00e1sim\u00edtom boltozatos mellkas\u00e1ra, sosem \u00e9reztem m\u00e9g ilyet\u2026 elk\u00e9pedek milyen \u00e9desen csikland\u00f3 az \u00e9rz\u00e9s, ahogy a puha sz\u0151r, ami a mellkas\u00e1t fedi a tenyerem \u00e9rinti. Megford\u00edtom a kezem, \u00e9s most k\u00e9zfejemmel simogatom, mer\u00e9szen k\u00f6vetve azt az \u00e9rdekes V alak\u00fa vonalat \u2026 elakadok a nadr\u00e1g derek\u00e1n\u00e1l, j\u00e1t\u00e9kos a megtorpan\u00e1som, utam \u00fajra felfel\u00e9 vezet, ujjhegyemet sz\u00e9les v\u00e1ll\u00e1n h\u00fazom v\u00e9gig, \u00e1t a kulcscsonton, le a karj\u00e1n, majd vissza. Elkapja a kezem, sz\u00e1j\u00e1hoz emeli az ujjaim, \u00e9s egyenk\u00e9nt puha cs\u00f3kot lehel r\u00e1juk. Sz\u00e1ja a tenyerem \u00e9rinti, s\u00edrni tudn\u00e9k az \u00e9rz\u00e9st\u0151l, amikor nyelv\u00e9t \u00e9rzem a b\u0151r\u00f6m\u00f6n. Valahol, m\u00e9lyen a hasamban bel\u00e9mnyilall valami k\u00e9jjel vegy\u00edtett \u00e9des f\u00e1jdalom, legal\u00e1bb olyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ges az \u00e9rz\u00e9s, mint amilyen f\u00e9lelmetes.
\nMag\u00e1hoz h\u00faz, szorosan, eg\u00e9szen szorosan, meztelen test\u00fcnk \u00f6sszesimul. B\u0151r\u00f6m borzaszt\u00f3 \u00e9rz\u00e9keny, szinte f\u00e1jdalomk\u00e9nt \u00e9lem meg nadr\u00e1gj\u00e1nak anyag\u00e1t, ahogy hozz\u00e1m \u00e9r. Egyik kez\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edt a h\u00e1tamon, v\u00e9gig a gerincemen, \u0151t nem akad\u00e1lyozza m\u00e1r semmi, gond n\u00e9lk\u00fcl jut el a fenekemig, hirtelen kem\u00e9nyen megmarkol, m\u00e9g szorosabban mag\u00e1hoz h\u00faz, szinte beleolvadok a test\u00e9be. Sz\u00e1ja \u00fajra az eny\u00e9mhez k\u00f6zel\u00edt, cs\u00f3kja, ha lehet, az eddigiekn\u00e9l is m\u00e9lyebb \u00e9s szenved\u00e9lyesebb. Megroggyan a t\u00e9rdem, \u00e9s m\u00e1r nem tart vissza, velem hanyatlik le a f\u00f6ldre. Sz\u00e9gyentelen\u00fcl t\u00e1rulkozok ki neki, hagyom, hogy f\u00f6l\u00e9m ker\u00fclj\u00f6n, k\u00f6ny\u00f6k\u00e9re t\u00e1maszkodik, hogy ne nehezedjen teljes s\u00faly\u00e1val r\u00e1m. L\u00e1baim k\u00f6z\u00f6tt fekszik, az \u00f6lemn\u00e9l valami kem\u00e9nyet \u00e9rzek, valami m\u00e9lyen eltemetett b\u0171ntudat tolakszik el\u0151t\u00e9rbe, de f\u00e9lres\u00f6pr\u00f6m, nem akarok foglalkozni vele. Most nem.
\nKezeim a derek\u00e1ra, l\u00e1baim a l\u00e1baira fon\u00f3dnak, magamhoz h\u00fazom, \u0151 \u00fajra a nyakam cs\u00f3kolja, meg-megsz\u00edvja n\u00e9ha a b\u0151r\u00f6m. Egyik keze a mellemet gy\u00farja, \u00e9rint\u00e9se m\u00e1r-m\u00e1r durva, de a f\u00e1jdalom, amit okoz csak tov\u00e1bb sz\u00edtja a v\u00e1gyam. Nincs bennem szemernyi f\u00e9lelem sem a k\u00f6vetkezm\u00e9nyeket tekintve, hi\u00e1ba kutatom sz\u00e9gyen\u00e9rzet nyom\u00e1t, semmi sincs bennem, ami megmentene att\u00f3l, ami hamarosan bek\u00f6vetkezik. Akarom ezt a f\u00e9rfit, tal\u00e1n m\u00e9g soha, semmit nem akartam ennyire az \u00e9letben. Fogalmam sincs, honnan a tudat bennem, \u00e9rzem, hogy k\u00e9szen \u00e1llok arra, hogy mag\u00e1\u00e9v\u00e1 tegyen, de nem tudom, hogyan adjam a tudt\u00e1ra. Magam is megd\u00f6bbenek a tettemen, amikor szem\u00e9rmetlen m\u00f3don megfogom a fenek\u00e9t, \u00e9s szinte magamra r\u00e1ntom. Felh\u00f6rren az egy\u00e9rtelm\u0171 felh\u00edv\u00e1sra, azt hiszem m\u00e1r \u00edgy is nagyon sok\u00e1ig tart\u00f3ztatta meg \u00f6nmaga v\u00e1gyait. Kett\u0151nk k\u00f6z\u00e9 ny\u00fal, hogy kibontsa a nadr\u00e1gj\u00e1t, de v\u00e1ratlanul m\u00e9gis elt\u00e9r az eredeti sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t\u00f3l\u2026 Vagy eleve ez volt a sz\u00e1nd\u00e9ka, hogy m\u00e9g tov\u00e1bb k\u00ednozzon?… Meg\u00e9rzi v\u00e1gyam nedv\u00e9t az \u00e1gy\u00e9komon, mivel rajtam fekszik, es\u00e9lyem sincs arra, hogy \u00f6sszer\u00e1ntsam a l\u00e1baim, \u00edgy tehetetlen\u00fcl t\u0171r\u00f6m, hogy hozz\u00e1m \u00e9rjen ott lenn. H\u00e1traejtem a fejem, hozz\u00e1fesz\u00fcl\u00f6k a kez\u00e9hez, \u00e1jul\u00e1s k\u00f6zeli az \u00e1llapot, amibe ker\u00fcl\u00f6k. Kez\u00e9ben nyoma sincs gyeng\u00e9ds\u00e9gnek, r\u00e9gen t\u00fal vagyunk azon a hat\u00e1ron, \u00e9n sem akarom, hogy gyeng\u00e9d legyen velem. Hat\u00e1rozottan \u00e9s k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl izgat az ujjaival, biztosan k\u00e9nyelmetlen neki a testhelyzet, amiben vagyunk, \u00e9s m\u00e9gsem v\u00e1ltoztat rajta. \u00c9rzem, hogy hamarosan \u00e1tlend\u00fcl\u00f6k valami l\u00e1thatatlan hat\u00e1ron, a fesz\u00edt\u00e9s a testemben m\u00e1r \u00f3ri\u00e1si, valami k\u00f6zeleg, valami megfoghatatlan, \u00e9s \u00e9n k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6k, hogy igen, m\u00e9g, m\u00e9g, m\u00e9g!!!\u2026.
\nIzabella hangja elcsuklott, egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra hallgatott el, \u00e9s a hirtelen be\u00e1ll\u00f3 n\u00e9ma cs\u00f6nd hangosabb b\u00e1rmilyen zajn\u00e1l.
\nGabriel a r\u00e1csos ablak m\u00e1sik oldal\u00e1n zih\u00e1lva l\u00e9legzik, fej\u00e9t a gy\u00f3ntat\u00f3f\u00fclke fal\u00e1nak veti, szem\u00e9t szorosra z\u00e1rja. K\u00e9ptelen r\u00e1, hogy megszabaduljon az el\u00e9be vet\u00edtett l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l: Izabella meztelen teste, ahogy k\u00e9szen \u00e1ll az egyes\u00fcl\u00e9sre, a gy\u00f6ny\u00f6r el\u0151tti utols\u00f3 f\u00e1zisban. \u00d3h, a gondolatai most egy\u00e1ltal\u00e1n nem voltak paphoz m\u00e9lt\u00f3ak, most csak a f\u00e9rfi gondolkodott, az a f\u00e9rfi, aki hossz\u00fa elnyom\u00e1s ut\u00e1n, most \u00fajra fel\u00e9bredt benne. Nem \u00e9rzi mag\u00e1ban a hitet, ami eddig t\u00e1pl\u00e1lta, csak az \u0151r\u00fclt, \u00f6nz\u0151 v\u00e1gyat, hogy leteperje \u00e9s mag\u00e1\u00e9v\u00e1 tegye ezt a l\u00e1nyt, hogy val\u00f3s\u00e1goss\u00e1 tegye \u00e9s beteljes\u00edtse az \u00e1lm\u00e1t. Olyan nagyon r\u00e9gen nem volt r\u00e9sze asszonyi \u00f6lel\u00e9sben, \u00e9s egy asszony teste \u00e1ltal adott gy\u00f6ny\u00f6rben. Felny\u00f6g a v\u00e1gyt\u00f3l, \u00e9s erre a hangra t\u00e9r mag\u00e1hoz a hirtelen t\u00e1madt \u0151r\u00fcletb\u0151l. K\u00e1b\u00e1n n\u00e9z k\u00f6r\u00fcl, bibli\u00e1ja r\u00e9gen nincs m\u00e1r a kez\u00e9ben, \u00e9szre sem vette, hogy leejtette a f\u00f6ldre.
\nVisszafojtott zokog\u00e1st hall az ablak m\u00e1sik oldal\u00e1r\u00f3l, amit\u0151l azonnal kij\u00f3zanodik. Keresi a hangj\u00e1t, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1l \u00e9rtelmes gondolatokat kicsikarni az agy\u00e1b\u00f3l. Lehajol a bibli\u00e1j\u00e1\u00e9rt, elfintorodik a f\u00e1jdalomt\u00f3l, amit \u00f6sszeg\u00f6rnyedt teste okoz. Nagy leveg\u0151t vesz, pr\u00f3b\u00e1l lehiggadni, \u00e9s t\u00e1vol ker\u00fclni a f\u00f6ldi \u00e9lvezet h\u00edv\u00e1s\u00e1t\u00f3l.
\n– Ne s\u00edrj, l\u00e1nyom. \u2013 sz\u00f3lal meg, r\u00e1 sem ismer a saj\u00e1t hangj\u00e1ra, k\u00f6sz\u00f6r\u00fcl a tork\u00e1n, hogy elm\u00faljon rekedts\u00e9ge.
\nM\u00e9g keservesebb zokog\u00e1s hallatszik a m\u00e1sik oldalr\u00f3l \u00e9s Gabriel hirtelen olthatatlan v\u00e1gyat \u00e9rez arra, hogy mag\u00e1hoz \u00f6lelje ezt a l\u00e1nyt, de tudja, ha megtenn\u00e9, nem lenne meg\u00e1ll\u00e1s. M\u00e1ris l\u00e1tja szemei el\u0151tt elsuhanni a k\u00e9pet, ahogy a l\u00e1ny a v\u00e1ll\u00e1ra hajolva s\u00edr, \u0151 a h\u00e1t\u00e1t simogatja, az \u00e9rint\u00e9s egyre bens\u0151s\u00e9gesebb lesz, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl \u00e1tveszi az uralmat a teste felett a v\u00e1gy, \u00e9s nem tud ellen\u00e1llni neki: megcs\u00f3kolja azt az \u00e9des ajkat, hogy meg\u00edzlelje, \u00e9s elt\u00fcntesse r\u00f3la a k\u00f6nnyek s\u00f3s \u00edz\u00e9t. Megr\u00e1zza a fej\u00e9t, nagyon neh\u00e9z visszat\u00e9rnie papi mivolt\u00e1hoz. F\u00e9lve k\u00e9rdezi meg:
\n– Mi t\u00f6rt\u00e9nik ezut\u00e1n?
\nA v\u00e1lasz hossz\u00fa csend ut\u00e1n \u00e9rkezik.
\n– Nem tudom\u2026. M\u00e9g sosem \u00e1lmodtam tov\u00e1bb\u2026 sikoltva \u00e9bredek, a takar\u00f3m a testem k\u00f6r\u00e9 csavarodva, az eg\u00e9sz testem mer\u0151 verejt\u00e9k, \u00e9s alig kapok leveg\u0151t\u2026
\nN\u00e9h\u00e1ny percig mindketten hallgatnak: a l\u00e1ny a sz\u00e9gyent\u0151l, a f\u00e9rfi a visszafojtott v\u00e1gyt\u00f3l.
\n– Ugye j\u00f3l \u00e9reztem aty\u00e1m? Ez b\u0171n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s?
\nGabriel \u00fajra hallja az \u00e9des hangban a k\u00f6nnyek jelentkez\u00e9s\u00e9t, ez\u00e9rt megpr\u00f3b\u00e1l k\u00edm\u00e9letes lenni:
\n– Val\u00f3ban rendhagy\u00f3, hogy egy olyan ifj\u00fa h\u00f6lgyn\u00e9l, mint amilyen Te is vagy, ilyen r\u00e9szletekbe hajl\u00f3 \u00e1lom megzavarja az \u00e9jszaka nyugalm\u00e1t. Ugye nem t\u00e9vedek, ha azt mondom, a val\u00f3s\u00e1gban ez sosem t\u00f6rt\u00e9nt meg veled?
\n– Term\u00e9szetesen nem, aty\u00e1m! Soha f\u00e9rfi m\u00e9g nem \u00e9rintett!
\n– Akkor viszont felmer\u00fcl a k\u00e9rd\u00e9s, hogy vajon honnan t\u00e1pl\u00e1lkozik az \u00e1lmod? Tudod, vannak dolgok f\u00e9rfi \u00e9s n\u0151 k\u00f6z\u00f6tt, amik csakis tapasztalat \u00fatj\u00e1n saj\u00e1t\u00edthat\u00f3k el. \u00c9s amit te most elmes\u00e9lt\u00e9l, azt \u00e1t kell \u00e9lni, an\u00e9lk\u00fcl nem lenne szabad, hogy ezekr\u0151l az \u00e9rz\u00e9sekr\u0151l tudom\u00e1sod legyen. M\u00e9g egyszer k\u00e9rdezem: ugye nem hallgatt\u00e1l el el\u0151lem semmit? Ugye nincs senki az \u00e9letedben olyan, aki \u2026 mondjuk megtan\u00edtott t\u00e9ged ezekre a dolgokra\u2026. \u00c9s aki vissza\u00e9lt az \u00e1rtatlans\u00e1goddal?
\n– Istenemre esk\u00fcsz\u00f6m, hogy soha, semmi ilyesmi nem t\u00f6rt\u00e9nt velem a val\u00f3s\u00e1gban!!! \u00c9rti m\u00e1r aty\u00e1m, hogy mi\u00e9rt vagyok ilyen k\u00e9ts\u00e9gbeesett? \u00c9rzem, hogy ez a k\u00e1rhozat fel\u00e9 tasz\u00edt engem!
\nIzabella \u00fajra fels\u00edrt.
\n– Sssss, ne s\u00edrj\u2026 Van m\u00e9g valami, amit meg kell k\u00e9rdeznem\u2026
\nGabriel megv\u00e1rta, am\u00edg a zokog\u00e1s csendes h\u00fcpp\u00f6g\u00e9ss\u00e9 alakul \u00e1t oda\u00e1t, \u00e9s csak azut\u00e1n folytatta:
\n– Ez a f\u00e9rfi, aki az \u00e1lmodban veled van\u2026. L\u00e1tod az arc\u00e1t? Be tudod azonos\u00edtani? Ismered \u0151t?
\nHirtelen \u00e9s megd\u00f6bbent\u0151 a csend, ami a k\u00e9rd\u00e9st k\u00f6veti.
\n– Izabella? \u2013 k\u00e9rdezi Gabriel, k\u00f6zelebb hajolva a r\u00e1csos ablakhoz, megpr\u00f3b\u00e1lta kif\u00fcrk\u00e9szni a l\u00e1ny arc\u00e1t. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban megh\u00f6kkenten egyenesedett fel, ugyanis Izabella a t\u00faloldalon felemelte a fej\u00e9t, tekintet\u00fck a r\u00e1cson kereszt\u00fcl \u00f6sszekapcsol\u00f3dott. A halk v\u00e1laszt\u00f3l megfordult k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a vil\u00e1g, \u00e9s \u00fagy \u00e9rezte atomjaira hullott sz\u00e9t.
\n– Igen aty\u00e1m. \u00d6n az \u2026.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
– Oldozz fel aty\u00e1m, mert v\u00e9tkeztem\u2026 Gabriel Martinez atya m\u00e1r azel\u0151tt tudta, hogy ki \u00fcl a gy\u00f3ntat\u00f3f\u00fclke m\u00e1sik oldal\u00e1n, miel\u0151tt a l\u00e1ny megsz\u00f3lalt volna, hiszen az illat\u00e1t, ezt a l\u00e1gy, finom, \u00fcde illatot m\u00e1r j\u00f3l ismerte. Izabella Swan, a v\u00e1ros egyik legm\u00f3dosabb csal\u00e1dj\u00e1nak k\u00f6z\u00e9ps\u0151 le\u00e1nya. A l\u00e1ny alig m\u00falt h\u00fasz \u00e9ves, elk\u00e9peszt\u0151en gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 alkattal \u00e9s … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[5438,6336,2879],"class_list":["post-1214818","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-atya","tag-gyonas","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1214818","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1214818"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1214818\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1214818"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1214818"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1214818"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}