Hogy is kezd\u0151d\u00f6tt? Gabi, a dobos \u00e9s Zoli a focis, a bar\u00e1tn\u0151m \u00e9s \u00e9n s\u00e1toroz\u00e1st tervezt\u00fcnk a Balatonhoz. Az alapok m\u00e1r ott s\u00e9r\u00fcltek, mikor a bar\u00e1tn\u0151met a sz\u00fclei nem engedt\u00e9k el. N\u00e1lunk is volt n\u00e9mi huzavona, de v\u00e9g\u00fcl any\u00e1m belegondolt, \u00faj ember\u00e9vel lesz p\u00e1r gyerek n\u00e9lk\u00fcli napja.
\nZolival h\u00e1rom h\u00f3napja, a villamoson ismerkedtem meg. Azt mondta k\u00e9s\u0151bb (sokkal k\u00e9s\u0151bb, Balaton \u00e9s egyebek ut\u00e1n, a keresztcs\u00edkos p\u00f3l\u00f3mban villamos-z\u00f6ty\u00f6g\u0151 cicijeimr\u0151l nem tudta levenni a szem\u00e9t.) \u0150 edz\u00e9sre ment, \u00e9n edz\u00e9s ut\u00e1n haza. Megk\u00e9rdezte hazak\u00eds\u00e9rhet-e? \u00c9n meg azt mondtam, mindenki\u00e9 az utca, arra megy, amerre akar. Pont arra akart, amerre \u00e9n. V\u00e9gig dum\u00e1ltuk a d\u00e9lut\u00e1nt, neki az edz\u00e9snek l\u0151ttek, nekem a tanul\u00e1snak. Sz\u00e9p hossz\u00fa, fekete haja volt a Zolinak, madulametsz\u00e9s\u0171 barna szemei, f\u00fclbeval\u00f3ja \u00e9s borzalmas zak\u00f3ja egy m\u00e9g borzalmasabb kock\u00e1s nadr\u00e1ghoz. Igazi egy\u00e9nis\u00e9g, figyelemfelkelt\u0151. Csod\u00e1lkoztam is, hogy any\u00e1m nem zavarta el a francba, mikor megl\u00e1tta.
\nEml\u00e9kszem az els\u0151 cs\u00f3kunkra. Ny\u00e1las sz\u00e1jjal adta, nyelves ny\u00e1lasnak k\u00f6nyveltem el. K\u00f6zponti szerepl\u0151nk lett a villamos \u00e9s a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1s, ahol v\u00e1rtunk r\u00e1, az ottani b\u00facs\u00fazkod\u00e1sok, nyelves ny\u00e1lasok \u00e9s cicigy\u00f6mk\u00f6d\u00e9sek \u00e9s kem\u00e9ny \u00e1gy\u00e9k d\u00f6rg\u00f6l\u0151dz\u00e9sek. Tov\u00e1bb nem k\u00eds\u00e9rhetett, mert az apja agyonverte volna, ha este t\u00edzre nem \u00e9r haza. Persze \u00e9n meg \u00e9ghettem, hisz a t\u00f6rzsk\u00f6z\u00f6ns\u00e9ggel egy\u00fctt d\u00f6c\u00f6gtem haz\u00e1ig, azokkal akik v\u00e9gign\u00e9zt\u00e9k a v\u00e1rakoz\u00e1s-pettinget.
\nEgy h\u00f3nap m\u00falva alakult el\u0151sz\u00f6r \u00fagy, hogy n\u00e1lunk aludt. Zen\u00e9t hallgattunk, vacsor\u00e1ztunk, igaz\u00e1n j\u00f3l viselkedt\u00fcnk \u00e9s sajnos k\u00f6zeledett a f\u00e9lelmetes kilenc \u00f3ra, mikor indulnia kellett volna. Els\u0151sorban az \u00e9lveztem ezid\u0151t\u00e1jt, hogy olyan, mintha lenne egy saj\u00e1t robotom, mert Zoli mindent megtett, amit csak k\u00e9rtem. Hagyott nyerni a k\u00e1rty\u00e1ban, a t\u00e9v\u00e9j\u00e1t\u00e9kban \u00e9s minden viccemen nevetett.
\n– Itt aludhatok? \u2013 k\u00e9rdezte illemtud\u00f3an els\u0151k\u00e9nt any\u00e1mat, aki \u00e9ppen kedvenc sorozat\u00e1t n\u00e9zte egy csomag mogyor\u00f3val a kez\u00e9ben.
\nAnyu mosolygott egy igent.
\nAkkor Zoli hazatelefon\u00e1lt, hogy \u00e1ramsz\u00fcnet miatt nem j\u00e1rnak a villamosok. J\u00f3 m\u00f3ka. P\u00e9ntek este \u00e9s szombat \u00e9s vas\u00e1rnap \u00e9s mi. Illatosra zuhanyoztam magam, felvettem a legszebb pizsam\u00e1m, Zotya pedig kapott egy n\u0151i k\u00f6nt\u00f6st (akkor m\u00e9g nem lakott n\u00e1lunk az \u00daJ apuk\u00e1m) ez\u00e9rt az any\u00e1m\u00e9t. T\u00e9v\u00e9zgett\u00fcnk a szob\u00e1mban, lassacsk\u00e1n magunkra csuktunk ajt\u00f3kat \u00e9s lassacsk\u00e1n felold\u00f3dtunk. Csikiztem a has\u00e1t a vizes hajammal, sok-sok ny\u00e1last v\u00e1ltottunk, bizseregtem t\u0151le, \u00edgy, hogy nem v\u00e1rt ut\u00e1na a villamos \u00e9s az utca n\u00e9pe. Felh\u00fazta a pizsifels\u0151m \u00e9s simogatta a melleimet, beny\u00falt a nadr\u00e1gomba, a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9, simogatott, \u00e9s \u00e9n is a k\u0151kem\u00e9ny f\u00fctyij\u00e9t nadr\u00e1gon \u00e1t. Szigor\u00faan \u00edgy, ilyen beny\u00falk\u00e1l\u00f3s m\u00f3don fetrengt\u00fcnk az \u00e1gyon. Kicsit ideges\u00edt\u0151 volt, hogy mindig f\u00e9lrecs\u00fasztak az ujjai a l\u00e9nyegr\u0151l, vagy \u00e9ppen akkor v\u00e1ltott m\u00e1sfel\u00e9, mikor kezdett igaz\u00e1n j\u00f3 lenni \u2013 ma m\u00e1r tudom, \u0151 is pont \u00edgy volt ezzel. Id\u0151vel belef\u00e1radtunk. \u00c9n legal\u00e1bbis. Aludni akartam. De \u0151 nem hagyott. Mikor \u00e9ppen elszender\u00fcltem az am\u00fagy is zsibbaszt\u00f3ra sz\u0171k\u00fclt \u00e1gyamban, r\u00e1j\u00f6tt a kang\u00f6rcs \u00fajra \u00e9s tapizott. \u00c9s ez \u00edgy ment, m\u00edg elkapott a d\u00fch, fogtam a p\u00e1rn\u00e1m, paplanom \u00e9s lek\u00f6lt\u00f6ztem a f\u00f6ldre. Nohiszen, ut\u00e1nam akart j\u00f6nni, \u00e9s akkor r\u00e1sz\u00f3ltam nem! Robotk\u00e9nt maradt.
\nIlyen volt az els\u0151 k\u00f6z\u00f6s \u00e9jszak\u00e1nk, amit sok hasonl\u00f3 k\u00f6vetett, egyre szabadabb, egyre meztelenebb. Ezek ut\u00e1n v\u00e1ltunk igaz\u00e1n egy p\u00e1rr\u00e1, hisz olyasmi volt m\u00e1r a kez\u00fcnkben, ami a M\u00e1soknak nem. B\u00fcszk\u00e9n mutatott be a bar\u00e1tainak, vel\u00fck l\u00f3gtunk, mert Zoli szerint az \u00e9n bar\u00e1tn\u0151im idi\u00f3ta vih\u00e1nc g\u00e9pek, ut\u00e1lta \u0151ket. Pedig \u0151k soha nem mondtak r\u00e1 semmi rosszat, s\u0151t.
\nNo de a Balatonhoz vissza. Igen vissza. Gyerekkoromban minden ny\u00e1ron legal\u00e1bb k\u00e9t hetet ott t\u00f6lt\u00f6ttem, nosztalgikus szagok \u00e1rasztottak el m\u00e1r a gondolat\u00e1t\u00f3l is. Gabesz tal\u00e1lt kempinget, hozta a s\u00e1trat, \u00e9n vettem a vonatjegyeket, a Zoli\u2026 nos \u0151 j\u00f6tt ut\u00e1nunk. Gabesz sz\u0151ke, hossz\u00fa, g\u00f6nd\u00f6r haj\u00fa sr\u00e1c, alig magasabb n\u00e1lam, kamaszosan izmos, a karj\u00e1n p\u00e1r nonform tetk\u00f3, \u00e9s \u00fagy v\u00e9ltem, a rockband\u00e1hoz, amiben dobol illik ez a k\u00fcls\u0151. Am\u00fagy kedves, halkszav\u00fa figura, ellent\u00e9tben Zolival, akinek \u00e1lland\u00f3an j\u00e1rt a sz\u00e1ja.
\nEggyel el\u0151bb sz\u00e1lltunk le a vonatr\u00f3l a kapkod\u00e1s v\u00e9letlen\u00e9ben, mint kellett volna, gyalogoltunk h\u00e1t a d\u00f6gv\u00e9sz melegben Szabadir\u00f3l, S\u00f3st\u00f3ba, m\u00e1lh\u00e1stul.
\nA kemping nekem k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00fajdons\u00e1g, mert sosem s\u00e1traztam. A sr\u00e1cok a t\u00f3partot sz\u00fart\u00e1k ki magunknak, \u00edgy a n\u00e1dasban szomsz\u00e9dunk sem akadt, igaz a zuhanyz\u00f3 j\u00f3 messze, de kit \u00e9rdekelt. Gabesszal v\u00e9g\u00fcl fel\u00e1ll\u00edtottuk a lak\u00e1sunkat, Zoli kimaradt bel\u0151le, mert b\u00e1rmihez fogott, csak rontott a dolgokon. Azt\u00e1n \u00e1tvedlett\u00fcnk f\u00fcrd\u0151cuccba \u00e9s igaz\u00e1n \u00e9lveztem, hogy k\u00e9t h\u00edm vesz k\u00f6rbe, \u00e9s m\u00e9g t\u00f6bb b\u00e1mul. Nem akarok k\u00e9rkedni, de tizenhat \u00e9vesen kenterbe verte a testem a parti felhozatalt. Zoli is sokat h\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt G\u00e1bornak, hogy ugye\u2026 meg ugye megmondtam. Tudtam mire c\u00e9loz. G\u00e1bor ezalatt sz\u00edvesen n\u00e9zett ink\u00e1bb sz\u00e9gyenl\u0151sen m\u00e1sfele.
\nA v\u00edz meleg, a nap s\u00fct, kell enn\u00e9l t\u00f6bb? \u00dasztam egyet, \u00e1t\u00e1zott f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1m m\u00e9g ink\u00e1bb vonzott szemet, ny\u00e1lcseppet, \u00e9lvezettel napoztam kirakatot mindehhez. K\u00e9t partnerem \u00e1tment gyerekbe, a v\u00edzben t\u00e9rdig labd\u00e1zgattak r\u00f6h\u00f6gve. Egyszer csak Zolika feljajdult \u00e9s s\u0171r\u0171n k\u00e1romkodott. Jajjaj, megr\u00e1ndult a nyaka \u00e9s csak jobbra volt k\u00e9pes n\u00e9zni ezut\u00e1n. Keserves k\u00e9ppel ny\u00f6sz\u00f6rg\u00f6tt mellettem a pokr\u00f3con, hogy massz\u00edrozzam meg, de hi\u00e1ba, csak rontottam a helyzet\u00e9n. \u00dccs\u00f6r\u00f6gt\u00fcnk estig, imm\u00e1r, mint a nyugd\u00edjasok.
\nEste m\u00e1jkr\u00e9mes konzervet kanalazgattunk \u00e9s mit ad isten, G\u00e1bor is elkezdett nyafogni, hogy le\u00e9gett a v\u00e1lla. Kenc\u00e9ztem babakr\u00e9mmel, de ak\u00e1rmilyen \u00f3vatosan csin\u00e1ltam, \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt, hogy F\u00c1\u00c1\u00c1J! Hamar nyugov\u00f3ra t\u00e9rt\u00fcnk. Egy dupla gumimatrac a mienk Zolival, egy a jobb sz\u00e9len G\u00e1bor\u00e9. De nem lehetett t\u0151l\u00fck aludni, mert az egyiknek a nyaka f\u00e1jt, a m\u00e1siknak a h\u00e1ta. Borzalmas volt. \u00c9s az a h\u00fclye matrac iszonyat k\u00e9nyelmetlen. Folyton att\u00f3l rettegtem, belem\u00e1szik valami k\u00f3bor bog\u00e1r a f\u00fclembe t\u00e9ved\u00e9sb\u0151l. V\u00e9gre elszunnyadtam, erre Zoli, a ferdenyak\u00e1val k\u00e9pes volt fel\u00e9breszteni.
\n– Annyira f\u00e1j \u2013 szuszogta \u00e9s a kezem a f\u00fctyij\u00e9re h\u00fazta. \u2013 Puszilgathatn\u00e1d.
\n– H\u00fclye vagy? \u2013 t\u00f6rt ki bel\u0151lem, mert \u00fagy gondoltam, ha m\u00e1r sz\u00e9p id\u00e9tlen h\u00e1rmasra sikeredett a nyaral\u00e1s, akkor nem lesz ilyen. K\u00fcl\u00f6nben sem szerettem puszilgatni a micsod\u00e1j\u00e1t. Bev\u00e1gtam a durc\u00e1t, visszacipz\u00e1roztam a h\u00e1l\u00f3zs\u00e1komat, amit Zoli le, \u00e9s dacb\u00f3l elaludtam t\u00e9nyleg. Hajnalban a nappal keltem. A fi\u00fak m\u00e9g durmoltak. H\u0171v\u00f6s volt \u00e9s a Balaton parti t\u00f3, feltehet\u0151leg maga a s\u00f3st\u00f3, amir\u0151l a hely a nev\u00e9t kapta, tele b\u00e9k\u00e1val. Ezek a k\u00e9t\u00e9lt\u0171ek reggelente igen lass\u00faak, unalmamban fogtam is h\u00e1rmat, \u00e9s egyenk\u00e9nt beengedtem a s\u00e1torba \u0151ket. Gondoltam vicces.
\nErre ezek \u00f6sszed\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k a v\u00e1runkat ijedt\u00fckben, a nyomor\u00e9k \u00e9s a le\u00e9gett, ahogy menek\u00fcltek h\u00e1rom kicsike b\u00e9ka miatt \u2013 h\u00e1t musz\u00e1j volt r\u00f6h\u00f6gni, amit a b\u00e9k\u00e1kkal egy\u00fctt rossz n\u00e9ven vettek.
\nA program el\u0151teremt\u0151d\u00f6tt, bebuszoztunk Si\u00f3fokra, gy\u00f3gyszer\u00e9rt. K\u00e9t sr\u00e1c velem, egyik \u00fagy s\u00e9t\u00e1l, mint akinek g\u00f6r\u00f6gdinny\u00e9k vannak a h\u00f3na alatt, a m\u00e1sik rend\u00fcletlen\u00fcl n\u00e9zi a jobb oldalt. \u00c9n, mint n\u0151, el\u0151adtam a patikusnak az ig\u00e9nyeimet. R\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s felvil\u00e1gos\u00edtott, a kence \u00e9s a tabletta sokat nem fog seg\u00edteni t\u00e1rsaimon, csak az id\u0151. Remek. Ezt nekik nem mondtam meg.
\nBe\u00fclt\u00fcnk egy \u00e9tterembe, ahol kider\u00fclt, Zolit szok\u00e1s szerint alulp\u00e9nzelt\u00e9k, viszont k\u00e9pes h\u00e1rmunk helyett enni, elv\u00e9gre sportol\u00f3. A gy\u00f3gyszert\u0151l egyb\u0151l jobb kedve lett, b\u00e1r t\u00e9nyleg nem javult. Ha m\u00e1r Si\u00f3fokon j\u00e1rtunk, di\u00e1kjeggyel \u00e1tkompoltunk Tihanyba. Ahol a m\u00f3l\u00f3n s\u00e9t\u00e1lva Zoli r\u00f6gvest fagyit k\u00edv\u00e1nt, \u00e9s akkor \u00e9szrevettem, elt\u0171nt a retik\u00fcl\u00f6m, amiben mindannyiunk cucca, p\u00e9nze leledzett. Nem lopt\u00e1k el, dehogy, csup\u00e1n a haj\u00f3n hagytam. Loholtunk a kik\u00f6t\u0151be. Nagyon rendes volt a haj\u00f3s t\u00e1rsas\u00e1g, hamarosan minden kimen\u0151 vizij\u00e1rm\u0171 a t\u00e1sk\u00e1mat kereste. Meg is tal\u00e1lt\u00e1k \u00e9s biztos\u00edtottak r\u00f3la, hogy az a komp, amivel vissza kell menn\u00fcnk, el is hozza. \u00c9tlen szomjan \u00fccs\u00f6r\u00f6gt\u00fcnk a j\u00f3 h\u00edrrel egy\u00fctt. K\u00e9s\u0151 este \u00e9rt\u00fcnk haza \u00e9s a marad\u00e9k konzerveket is bezab\u00e1ltuk. Zotya s\u00fagott-b\u00fagott valamit G\u00e1bornak arr\u00f3l, hogy hosszabban is zuhanyozhatna, engem meg ber\u00e1ngatott a s\u00e1torba.
\nFeladtam a harcot, szerettem volna, ha j\u00f3l \u00e9rzi mag\u00e1t. Cs\u00f3kok, itt-ott, eszem \u00e1g\u00e1ba nem volt beleizgulni, csak r\u00e1 figyeltem. Lihegtem vissza liheg\u00e9seket \u00e9s simogattam a f\u00fctyk\u00f6s\u00e9t teny\u00e9rrel, marokkal, azt\u00e1n \u00fagy, ahogy mutatta \u00e9s k\u00f6zben agg\u00f3dva figyeltem szem\u00e9rmesen a kinti zajokra. N\u00e9met kiab\u00e1l\u00e1s, r\u00f6h\u00f6g\u00e9s, papucs klottyok \u00e9s a markomban, Zotya has\u00e1n, a hajamon n\u00e9mi spricc ezek ut\u00e1n. Valamint jogomban \u00e1llt zs\u00e9mbel\u0151dni, noh\u00e1t, most akkor hogy n\u00e9zek ki, miut\u00e1n \u0151 el\u00e9gedetten s\u00f3hajtozott. Szerinte gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, csod\u00e1latos, \u00e9s ilyenek voltam.
\nM\u00e1snap G\u00e1borral k\u00f6lts\u00e9gvet\u00e9st k\u00e9sz\u00edtett\u00fcnk. Zolit ez ugye nem \u00e9rintette, hisz az els\u0151 nap elfogyott a szer\u00e9ny \u00f6sszeg, amit am\u00fagy, ha nem is gazdag, de tehet\u0151s sz\u00fclei smucigoskodtak \u00f6ssze. Kider\u00fclt \u00e9pphogy ki tudjuk fizetni a kempinget, a vonatjegy \u00e1r\u00e1t haza, azaz, ir\u00e1ny haza.
\nKiss\u00e9 lelohadva, m\u00e1r nem vih\u00e1ncoltunk a gondolatra, mely szerint kil\u00f3m\u00e9tereken \u00e1t cig\u00f6lj\u00fck a cuccokat. B\u00e1tran felsz\u00e1lltunk h\u00e1t a buszra, jegy n\u00e9lk\u00fcl. Komolyan mondom, ennyi balsors , mi lehett\u00fcnk volna a himnuszb\u00f3l a r\u00e9gent\u00e9p \u2013 ahogy nagyany\u00e1m szlengelte, mikor hossz\u00fa hajam loboncosra f\u00fajta a sz\u00e9l \u00e9s \u0151 mindenk\u00e9pp f\u00e9s\u00fclni akart. \u2013 szerintem t\u00edz m\u00e9tert sem haladtunk \u00e9s j\u00f6tt az ellen\u0151r. H\u00e1rom kem\u00e9ny ezresre akart megb\u00fcntetni, mi h\u00fcly\u00e9k \u2013 els\u0151sorban a becs\u00fcletes rockdobos G\u00e1bor mutogattuk, hogy \u00f6sszvissz ezer\u00f6tsz\u00e1zhuszonnyolc forintunk van. Na azt mind elvette \u00e9s m\u00e9g a buszr\u00f3l is lel\u00f6k\u00f6tt minket. Komoran \u00fccs\u00f6r\u00f6gt\u00fcnk a S\u00f3st\u00f3-fels\u0151, vagy als\u00f3, t\u00f6kmindegy \u00e1llom\u00e1son, a telefonok \u00e1ramilag, p\u00e9nzileg lemer\u00fclve, \u00e9s akkor j\u00f6tt az isteni \u00f6tlet! Nagyany\u00e1m a r\u00e9gent\u00e9p, ott lakik a kispesti vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s mellett, \u00e9s egy bar\u00e1tn\u0151m mam\u00e1ja pont ott forgalmista. Bez\u00fadultunk a helyi \u00e1llom\u00e1s irod\u00e1j\u00e1ba \u00e9s els\u00edrtam (sz\u00f3szerint) a b\u00e1natom. Mosoly b\u00e1csi felh\u00edvta a szolg\u00e1lati vonalon kispestet, ott a n\u00e9ni szalajtott a nagyihoz fut\u00e1rt, a nagyi felh\u00edvta any\u00e1mat, any\u00e1m az \u00faj apuk\u00e1mat \u00e9s azt\u00e1n minket, hogy ne mozduljunk, G\u00e9za (a mostoha) Opelj\u00e1val repesztenek \u00e9rt\u00fcnk.
\nFelh\u0151tlen volt az \u00e9g \u00fajra, behurcolkodtunk a strandra. Pancsihoz vetk\u0151z\u00e9s k\u00f6zben no mi t\u00f6rt\u00e9nik, Zotya ing zseb\u00e9b\u0151l kihullik egy \u00f6tezres. Felp\u00f6rg\u00f6tt \u00f6nmagam ekkor \u00fagy \u00e9rezte, elj\u00f6tt az id\u0151, hogy kezd\u0151d\u0151 szerelmem meg\u00f6ljem. Sz\u00e1nd\u00e9kosnak v\u00e9ltem a tettet, hi\u00e1ba menteget\u0151z\u00f6tt, hogy \u0151 sem tudja, hogyan ker\u00fclt oda, feltehet\u0151leg az anyja sz\u00e1nta meg, mikor az apja lefaragta a k\u00f6lts\u00e9gkeretet. Led\u00f6nt\u00f6ttem a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a has\u00e1n ugr\u00e1ltam t\u00f6r\u00f6k\u00fcl\u00e9sben \u00e9s veszett\u00fcl cs\u00e9peltem, \u0151 meg f\u00e9lig r\u00f6h\u00f6gve f\u00e9lig s\u00edr\u00f3san v\u00e9gszavazott a szem\u00e9t vagy \u2013 nem \u2013 zsugori \u00e1llat \u2013 nem \u2013 jelenetben. \u00c9s hogy m\u00e1r nem f\u00e1j a nyaka, balra is l\u00e1t \u2013 hurr\u00e1!
\nG\u00e1bor a maga m\u00f3dj\u00e1n v\u00e1rt r\u00e1nk, mikor csillapodtunk k\u00e9rdezte csak meg:
\n– Esz\u00fcnk valamit?
\nNan\u00e1! S\u00fclt hal, s\u00fclt krumpli, s\u00fclt kolb\u00e1sz, palacsinta, k\u00f3la, mindent. Az \u00f6sszes t\u00f6bbi napon nem \u00e9rezt\u00fck olyan j\u00f3l magunkat, mint v\u00e1r\u00e1s k\u00f6zben.
\nHazafel\u00e9 a kocsiban a t\u00e1sk\u00e1mban kotor\u00e1sztam, sz\u00e1mvet\u00e9st k\u00e9sz\u00edtettem, az els\u0151 \u00f6n\u00e1ll\u00f3 fi\u00fas nyaral\u00e1som nem is volt rossz, \u00e9s mint rendes kisl\u00e1ny, eltettem eml\u00e9kbe a vonatjegyeket, n\u00e9zegettem, mint relikvi\u00e1kat \u00e9s megk\u00e9rdeztem any\u00e1mat.
\n– Mit jelent az, hogy ret\u00far? \u2013 mert valami sejtelmem az\u00e9rt t\u00e1madt a sz\u00f3r\u00f3l.
\nHa valaki olyan h\u00fclye lenne, mint \u00e9n, annak megjegyzem, a jegyekkel laz\u00e1n hazamehett\u00fcnk volna.
\nDe nem lett balh\u00e9 a felesleges fuvaroz\u00e1sb\u00f3l, mert G\u00e9za \u00fajk\u00e9nt m\u00e9g laz\u00e1n kezelte kamaszkorom probl\u00e9m\u00e1it, \u00edgy any\u00e1m is hanyagolta a felpofozlak t\u00e9m\u00e1t, nehogy elrontsa a hangulatot. Minta sz\u00fcl\u0151kkel b\u00fcszk\u00e9lkedhettem a fi\u00fak el\u0151tt, akik kedvesen hetyegtek vel\u00fcnk \u00e9s egym\u00e1ssal, magukat is bele\u00e9lve a h\u0171dej\u00f3fejek vagyunkba, m\u00e9g j\u00e9gkr\u00e9met is vettek a benzink\u00fatn\u00e1l.
\nEz a kaland rendesen \u00f6sszekov\u00e1csolt benn\u00fcnket, a ny\u00e1r adta szabads\u00e1gban valaki, valakin\u00e9l aludt egyfolyt\u00e1ban, sose akartunk elv\u00e1lni. \u00c9s az \u00e1gyjelenetekben kezdt\u00fcnk finomodni. M\u00e1r sz\u00f3ltam, mit ne hagyjon abba, \u00e9s \u0151 is sz\u00f3lt \u00e9s ennek ellen\u00e9re, ezzel egy\u00fctt persze \u00edgy is el\u0151fordult, hogy hol \u0151 maradt hoppon, hol \u00e9n, s\u0151t az is, hogy \u00e9n magam d\u00f6nt\u00f6ttem \u00fagy, most \u0151 j\u00e1rjon csak a mennyekben. Amit m\u00e9g \u00e9reztem, Zoty\u00e1nak persze nem k\u00f6t\u00f6ttem az orr\u00e1ra, ak\u00e1r haladhatn\u00e1nk komolyabb ir\u00e1nyba \u00e9s ehhez be is szereztem a sz\u00fcks\u00e9ges szert, szigor\u00faan esem\u00e9ny ut\u00e1nit, mert valahogy riasztott, hogy csak \u00fagy, gy\u00f3gyszert szedjek. Az \u0151r\u00fclet hat\u00e1r\u00e1ig volt k\u00e9pes sodorni sokszor, \u00e9s m\u00e9g sem tettem semmit, v\u00e1rtam, hogy \u0151 tegye meg, \u00e9s mikor j\u00f6tt a csillagsz\u00f3r\u00f3s \u00e9lvezet, akkor pl\u00e1ne minek? maradt a k\u00e9rd\u00e9s. Ez, az az id\u0151szak, mikor nem a l\u00e1nynak kell f\u00fcrdeni szex ut\u00e1n \u00e9s ez tulajdonk\u00e9ppen j\u00f3. Kuncogtam f\u00e9l\u00e1lomban rajta, m\u00edg \u00e9n elszenderedek a boldog \u00e1hitatba, lovagom pr\u00f3b\u00e1l a lehet\u0151 legcsendesebb m\u00f3d\u00f3n, any\u00e1m\u00e9k el\u0151tt titokban, \u00e9jjel ikszkor megszabadulni a szerte rajta ragacst\u00f3l. Egy ilyen \u00e9jszaka ut\u00e1n, m\u00e9g bioritmusom igaz\u00e1n nem kiismerve, ismer\u0151s v\u00e1gyra \u00e9bredtem, ma m\u00e1r persze tudom, mikor ennyire k\u00edv\u00e1nom, bizony cs\u00fanya term\u00e9szet, \u00e9ppen ovul\u00e1lok.
\nDe a l\u00e9nyeg, mad\u00e1rf\u00fctty\u00f6s virradat volt m\u00e1r, a nap finoman be is kandik\u00e1lt az ostoba reluxa cs\u00edkjai k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s partnerem az \u00e9breszt\u0151mt\u0151l boldog d\u00edszbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt r\u00f6gvest. Belecs\u00f3kolt a nyakamba, h\u00e1tat ford\u00edtottam neki, \u00e9s meztelen fenekem az \u0151 lemeztelen\u00edtett c\u00e9lter\u00fclet\u00e9hez d\u00f6rzs\u00f6ltem szende ny\u00fajt\u00f3z\u00e1sk\u00e9pp. A combjaim k\u00f6z\u00e9 tolta a v\u00e1gyt\u00e1rgyat, \u00f6lelt k\u00f6rbe, a melleimet simogatta, d\u00f6rzs\u00f6lt ott lent \u00e9s \u00e9rz\u00e9kenyt \u00e9rintett fent, a fellegekben j\u00e1rtam, igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e1r azt sem tudtam mit k\u00edv\u00e1ntam, hogyan, mi\u00e9rt, csak csin\u00e1lja ahogy akarja. Egyre hevesebben mozgott az \u00e1gy\u00e9ka \u00e9s \u00e9n ellen neki, mikor teljesen v\u00e9letlen cs\u00faszott bel\u00e9m \u00e9s \u00e9n abban pillanatban, hogy ezt meg\u00e9reztem el is \u00e9lveztem \u00fagy, mint m\u00e9g soha se \u00f6nkezemt\u0151l, se m\u00e1s\u00e9t\u00f3l. \u0150 g\u00f6rcs\u00f6sen szor\u00edtott \u00e9s arra eszm\u00e9ltem ott \u00e1ll az \u00e1gy el\u0151tt r\u00e9m zavartan, r\u00e9m id\u00e9tlen, f\u00e9lig \u00e1ll\u00f3 f\u00fctyk\u00f6ssel. Majd \u00e1t\u00e9rezve \u2013 gondolom \u2013 hogy fest f\u00e9rfik\u00e9nt a reluxacs\u00edkos f\u00e9nyben mell\u00e9m \u00fclt \u00e9s \u00e1tkarolt.
\n– Ne haragudj, nem akartam\u2026 f\u00e1jt?… bocs\u00e1nat\u2026
\n\u00c9s hasonl\u00f3kat marhult \u00f6ssze nekem. \u00d3 egek, tudtam, hogy szerelmes vagyok, de ott, akkor, abban a pillanatban lettem t\u00e9nyleg az.
\nA nyak\u00e1ba csimpaszkodtam \u00e9s megs\u00fagtam, milyen csod\u00e1latos volt.
\nHa l\u00e9tezik szexu\u00e1lis forradalom, mi igaz\u00e1n aktivist\u00e1i lett\u00fcnk. Ha \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt nem is, illetve dehogynem, egy napos sz\u00fcnet ut\u00e1n, ak\u00e1r \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt is zab\u00e1ltuk egym\u00e1st. Minden tisztelet kiveszett bel\u0151l\u00fcnk, ha picinyke lehet\u0151s\u00e9g t\u00e1madt. Egy alkalommal p\u00e9ld\u00e1ul n\u00e1luk valami rokoni banz\u00e1j volt. Zoty\u00e1nak d\u00e9lel\u0151tt meccse vid\u00e9ken, ez\u00e9rt kiv\u00e9telesen otthon aludt \u00e9s \u00e9n mentem \u00e1t hozz\u00e1juk m\u00e1snap, eb\u00e9dre h\u00edvott a mam\u00e1ja. El\u0151bb \u00e9rkeztem oda, mint fi\u00faf\u00e9rfim, sajnos. B\u00e1jologhattam vas\u00e1rnapi habfeh\u00e9r ruh\u00e1mban a n\u00e9pes fam\u00edlia el\u0151tt. Zotya apja nagyon b\u00fcszke volt arra, hogy \u00c9N vagyok a fia n\u0151je, az anyja, mondjuk \u00fagy, elviselt, a nagyb\u00e1tyja meg a konyh\u00e1ban r\u00f6ty\u00f6gve r\u00e1\u00fct\u00f6tt a seggemre. El\u0151kel\u0151 csal\u00e1d, nohiszen. De a l\u00e9nyeg, Zotya is v\u00e9gre befutott, roppant feldobottan, mert h\u00e1rom g\u00f3lt r\u00fagott aznap. Jaj, de b\u00fcszke lettem r\u00e1! Teh\u00e1t, a lak\u00e1suk viszonylag nagy, de ekkora seregnek a hallban ter\u00edtettek, ott is \u00fccs\u00f6r\u00f6gtek sz\u00e9pen, mind a t\u00edzen-h\u00faszan \u2013 nem tudom. Ebb\u0151l a hallb\u00f3l ny\u00edlt kedvesem szob\u00e1ja, ahov\u00e1 hamarosan visszavonultunk. Egyetlen \u0151sr\u00e9gi ajt\u00f3 v\u00e1lasztott el benn\u00fcnket t\u0151l\u00fck.
\nZoli elkezdte mes\u00e9lni a g\u00f3lt\u00f6rt\u00e9neteit \u00e9s elkezdte gombolgatni a ruh\u00e1mat is. M\u00edg csak a kez\u00e9nek csin\u00e1lt alagutat, hagytam. Mikor m\u00e1r kezdett puc\u00e9rs\u00e1gomba \u00e1tmeni a t\u00f6rt\u00e9net a tizenhatosr\u00f3l \u00e9s a jobbsz\u00e9lr\u0151l, \u00f6leltem az \u00f6l\u00e9ben \u0151t \u00e9s s\u00fagtam, hogy: – Nee\u2026
\n\u0150 meg azt hogy: – De.
\n– \u00c9s ha benyitnak?
\n– Nem nyitnak.
\n– De ha m\u00e9gis\u2026
\n– Nem merik megtenni. \u2013 ezt m\u00e1r \u00fagy bel\u0151lem valahonnan d\u00f6rm\u00f6gte.
\nAz \u00e1gyra gurultunk, ink\u00e1bb gur\u00edtott mag\u00e1val, \u00e9s \u00fagy \u00f6lelt, hogy a k\u00e9rd\u00e9seim tiltakoz\u00e1stul elfogytak. Megnyugtat\u00e1sk\u00e9pp r\u00e1nk r\u00e1ntott n\u00e9mi habk\u00f6nny\u0171 leped\u0151f\u00e9l\u00e9t. Az alatt is, mint valami term\u00e9kenys\u00e9gi ritu\u00e1l\u00e9 a vadonban, \u00e9ppen csak a sz\u00fcks\u00e9gesek lettek felszabad\u00edtva, de akkor m\u00e1r \u00e1llatm\u00f3dra tett\u00fck a dolgunkat. \u00c9n ker\u00fcltem fel\u00fclre, mert nem akartam v\u00e1rni r\u00e1, annyira bevad\u00edtott a vads\u00e1ga. Egyh\u00f3napos tapasztalatom \u00e9veknek hathatott, \u00fagy igaz\u00edtottam magamba \u00e9s mozogtam rajta cseppet sem finomkodva. Markolta a cicimet a temp\u00f3hoz ill\u0151 t\u00e9bollyal \u00e9s mikor el\u00f6nt\u00f6tt a k\u00e9j, mag\u00e1hoz szor\u00edtott \u00e9s mozgott tov\u00e1bb, hogy \u00e9lvezet\u00e9ben azt\u00e1n a leveg\u0151t is kiszor\u00edtsa bel\u0151lem. F\u00fajtattunk a takar\u00f3 alatt, visszafogottan, mintha ez lenne a leghangosabb abban, amit m\u0171velt\u00fcnk. K\u00e9tsz\u00e1zas pulzusra neh\u00e9z r\u00e1ijedni, ez\u00e9rt els\u0151k\u00e9nt kiszabadulva a szobaleveg\u0151re v\u00e1ltozatlan temp\u00f3ban lihegtem a hat \u00e9v k\u00f6r\u00fcli unoka\u00f6ccsre egy szi\u00e1t. Az ajt\u00f3 t\u00e1rva nyitva, kint v\u00e1ltozatlan cseveg\u00e9s, a k\u00f6l\u00f6k ki tudja mi\u00f3ta \u00e1llt ott, de visszaszi\u00e1zott illend\u0151en.
\n– Van r\u00e1g\u00f3d? \u2013 k\u00e9rdezett r\u00e1 Zolira, mikor \u0151 is el\u0151bukkant.
\n– Nincs. Mars ki! \u2013 mordult r\u00e1 vadt\u00e1rsam, nem lep\u0151dtem volna meg, ha elfogyasztja a k\u00f6l\u00f6koroszl\u00e1nt. \u2013 \u00c9s csukd be az ajt\u00f3t magad ut\u00e1n!
\n– M\u00e9r? M\u00e9g dugtok? \u2013 k\u00e9rdezte a gyermek az ajt\u00f3b\u00f3l fennhangon \u00e9s odakint csend lett.
\nEste nyolc k\u00f6r\u00fcl, Zoli \u00e9s az anyja b\u00edztattak, hogy most m\u00e1r nyugodtan el\u0151j\u00f6hetek. Azt hiszem onnant\u00f3l \u00e9n is csal\u00e1dtag lettem, m\u00e9g ha aznap, \u00e9s m\u00e9g j\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny azt k\u00f6vet\u0151 alkalommal, a kedves rokons\u00e1g kenyeret pir\u00edthatott volna az arcomon. Valahogy \u00edgy zajlott az els\u0151 nyaram vele.
\nMost, hogy elkezd\u0151d\u00f6tt a foci szezon \u00e9s magamra maradtam k\u00e9t teljes napra, elkapott a nosztalgia, hogy mindezt le\u00edrjam. \u00c9ppen a v\u00e9g\u00e9re \u00e9rtem az \u00edr\u00e1snak, ahogy v\u00e9ge lesz az \u00e9hs\u00e9gnek is mindj\u00e1rt. Ez\u00e9rt a t\u00f6bbi t\u00f6rt\u00e9net pillanatnyilag dobozban marad.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Hogy is kezd\u0151d\u00f6tt? Gabi, a dobos \u00e9s Zoli a focis, a bar\u00e1tn\u0151m \u00e9s \u00e9n s\u00e1toroz\u00e1st tervezt\u00fcnk a Balatonhoz. Az alapok m\u00e1r ott s\u00e9r\u00fcltek, mikor a bar\u00e1tn\u0151met a sz\u00fclei nem engedt\u00e9k el. N\u00e1lunk is volt n\u00e9mi huzavona, de v\u00e9g\u00fcl any\u00e1m belegondolt, \u00faj ember\u00e9vel lesz p\u00e1r gyerek n\u00e9lk\u00fcli napja. Zolival h\u00e1rom h\u00f3napja, a villamoson ismerkedtem meg. Azt … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15,14],"tags":[183,1285],"class_list":["post-1222497","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","category-teen","tag-balaton","tag-kamasz"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1222497","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1222497"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1222497\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1222497"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1222497"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1222497"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}