A történet: Egy Franciaországban élő arab pornószínész, Manu barátnőjével elindul füvezni a parkba. Három arra járó férfi elhatározza, hogy kihasználják védtelenségüket, és megerőszakolják őket. A barátnő sikoltozva ellenáll, ám Manu közönyösen tűri az erőszakot, amellyel elrontja a férfiak szórakozását, akik ott is hagyják őket. Manu bátyja megtudja, hogy húgát megerőszakolták és pisztolyt ránt, hogy bosszút álljon. A lány kikéri magának, hogy fivérét csak a bosszú érdekli, de azt meg sem kérdezi, ő hogy érzi magát. A vita hevében Manu fejbe lövi bátyját, s ezzel megkezdődik az ámokfutás. A másik lány, Nadine társbérletben lakik, nehezen tud alkalmazkodni. Lakótársnőjének elege van abból, hogy Nadine sokszor eleszi előle kajáját, elszívja füvét, és nyíltan maszturbál a kanapén, miközben pornófilmet néz. Egyik veszekedésük verekedéssé fajul, s Nadine megfojtja lakótársát. Elindul a városba, de lekési az utolsó metrót, és ekkor akad össze véletlenül az arab lánnyal, akit felismer az egyik pornófilmből. Egymást erősítve folytatják ámokfutásukat…
Kritika: Húsz-harminc évvel ezelőtt teljesen természetesnek hatott, ha pornófilm került a francia mozikba. A videó forradalma azonban végleg száműzte a vászonról a műfaj egyre növekvő számú képviselőit. A pornómozik bezártak, mely egyúttal az egész korszaknak véget vetett. A Virgine Despentes és Coralie Trinh-Thi rendezte Dugj meg! akkoriban minden bizonnyal csupán egy lett volna a szériagyártásban készülő produkciók közül, ám napjainkban képes volt arra a bravúrra, hogy felhívta magára a figyelmet, és jelentősen megosztani a közönséget: az egyik oldal szerint a produkció komoly művészeti értékeket képvisel, míg a másik csoport véresen küzdött és küzd a mai napig azért, hogy a Dugj meg! végérvényesen letörlődjön a mozik műsoráról.
A franciaországi botrány szele hazánkban is megmutatkozott: a férfiközönség nyálcsorgatva töltötte meg a mozikat a Titanic Filmfesztivál idején, hogy aztán a felénél megrökönyödve hagyják el a termet. De vajon mindez tényleg azért volt, mert a bemutatott erőszak és brutalitás elviselhetetlen mértékben sokkoló? Nos, nem erről van szó.
Az ok sokkal inkább a film halvány minőségében keresendő. A nevetséges, feminista történet két hőse Manu és Nadine, akik egy véletlen találkozás során felkerekednek, hogy elégtételt vegyenek a világ összes kihasznált és meghurcolt nőjéért. Őrült ámokfutásuk során férfiak tucatjaival végeznek kíméletlen körülmények között, majd végül egy társkereső iroda rendezvényén minden jelenlévőt lemészárolnak.
A Született gyilkosok két őrült sorozatgyilkosával Oliver Stone a média társadalmunkra gyakorolt manipulálását mutatja be nagyszerűen, s főszereplőit egy pillanatig sem próbálja szimpatikusnak ábrázolni, addig a Dugj meg!-ben Manu-t és Nadine-t, a társadalom két kitaszítottját már-már hősként láthatjuk, akik ennélfogva nem hibáztathatók tetteikért.
A megideologizált gyilkolászósdin tovább ront a kivitelezés: a megmosolyogható operatőri munka a családi videók színvonalát idézi, a teljes mértékben hatásvadász erőszakolós részek és a katasztrofális színészi alakítások tovább csökkentik az alkotás nem létező érdemeit.
A Dugj meg! maximum a feminista mozgalmak éllovasai számára jelenthet élvezetet, mindenki más azonban jobb, ha messziről elkerüli azt a pár művészmozit, amely a botrány reményében műsorra tűzi. A film videón Baise-moi – Legyél velem! címen jelent meg.
[x69]