Az az igazság, hogy elegem van az összes gyáva és álszent férfiből, akiknek csak a szája jár, hogy a szexnek milyennek kéne lennie és egy nőnek milyennek kéne lennie, ha szexről van szó. Merthogy mi, hölgyeim nem vagyunk elég nyitottak, nem veszünk fel elég csipkét és nem szopunk a moziterem hátsó sorában… De mi ez a baromság? Csak duma, mert mindig van ok az elégedetlenségre, csakhogy mindehhez jellemesnek lenni és akkor azt mondani, hogy ebből elég, és megkeresem azt, akivel ez is működik, hát azt már nem, mert izé meg izé, és tulajdonképpen olyan kényelmes, hogy ez a nőci itt szeret is engem, meg is szoktam már, mellette majd randizgatok belevaló nőkkel, olyanokkal, akikről csak álmodozom, de hát ez csak játék, majd kimagyarázom valahogy…Hát mindenki csessze meg, az összes farok, aki nem tud nyugodni. Merthogy az nem magyarázat, hogy „jaháténaztnemisúgygondoltam”, akkor mégis hogy gondoltad, drágaság?! Álló farokkal szépeket mondani könnyű, én is nagyon kezes bárány vagyok, ha már átázott a bugyim…Ami viszont felháborító, az a tisztelet teljes hiánya, és ezt nem vagyok hajlandó elnézni…

Nem azért, mert erkölcsi csősz vagyok, hanem mert magammal szemben sosem engedném meg, hogy megálljak valaki mellett, akivel nem csinálhatom azt, amit valójában szeretnék. Nincs olyan kifogás, hogy ez csak szex, a szex baromira fontos… bájcsevegni akárkivel lehet, megszeretni is akárkit lehet, de ha a vágyvilágomat oszthatom meg valakivel és így válunk eggyé, akkor az már valami… De a gyáva férfi mit tesz, találkozik egy olyan nővel, aki megadná, amire vágyik, tudja, érzi, minden porcikájával felé fordul, de mégis nemet mond a végén… És ez a baj.