Tahiföld: Lady vagy Ladyboy?

tahifoldi_pinaA Thaifölddel foglalkozó fórumokban, meg a kommentekben is gyakran előkerül a téma, hogy jók-jók ezek a csajok a képen, dehát nem biztos, hogy ezek tényleg nők. Vagy ámultam és bámultam eleget Thaiföldön, de nem mertem lépni, nehogy a végén derüljön ki, hogy a széplány fiúnak született. Vagy idézhetném az ismert urban legendet, melyben biztos vagyok, hogy igaz, miszerint a derék nyugat-európai farang (thai nyelven a pancser turista) teljesen belezúgott a legfrissebb thaiföldi szerelmébe, csak akkor lepődött meg, amikor magával akarta vinni, az útlevélben pedig a kedves miss helyett egy meglepő Mr. szerepelt.
Magyarul az aggodalom, mely szerint milyen könnyű összetéveszteni Thaiföldön az igazi lányokat a ladyboyokkal. A témát nem ismerők kedvéért, a ladyboyok azok a transzszexuálisok, akik bár fiúnak születtek, biológiailag nőnek érzik magukat, s ezért előbb-utóbb mindent megtesznek, műtétek és kezelések sorozatát vállalják, hogy a végén (majdnem) nő legyen belőlük. De mielőtt tényleg a székfoglaló következne, jöjjön a játék. A neten többfele is lehet találni ilyen teszteket, ahol mindenki kipróbálhatja, becsapja-e a szemét a valóság, vagy sem.
Ez a könnyebb sorozat BangkokPicture.com. A képek alatt a megfelelő gombot kiválasztani, a végén pedig a piros gombot megnyomva kiderül az eredmény.
Ez a haladó kategória BangkokDiaries.com, aki mindent eltalált, büszke lehet, hogy 100 %-os eredményességű ladyboy szakértő, és egy finom szűk thai punci helyett nem egy füstös segglyuk nyílik meg a farkának.
A kathőj angolos átírással: kathoey vagy katoey, thai nyelven: กะเทย a „nemváltó” férfiből-nő úgynevezett transgender személyek leggyakoribb megnevezése Thaiföldön. Nevezik őket még a következő módokon is: ladyboy, szao (vagy phujing) praphet szong („egy másfajta női nem”), phet thí szam (Harmadik nem). A kathőj szó valószínűleg khmer eredetű.
tahifoldi_pina_fiu_vagy_lanyA kathőj szó nem pontos megfelelője a nyugati „transznő” (transwoman) kifejezésnek – sokszor pejoratív értelemben használják, és feltételezi, hogy az illető férfi típusú (a szao praphet szong kifejezéssel szemben, ami női identitást feltételez, vagy phet thí szam, ami egy harmadik nemre utal). Peter Jackson szerint a kathőj szót a modern idők előtt az interszexuálisok megnevezésére alkalmazták, és a szóhasználat a 20. század közepétől a transzvesztita férfiakat kezdte jelölni. A szót használják nőies homoszexuálisokra is, akik nem cross-dresserek.
A ladyboyok általában nőnek öltöznek, nőként viselkednek, és átesnek hormonkezelésen; sokuk mellplasztikán is (szilikonbeültetéssel nőies formájú emlőt alakítanak ki); egyesek keresztülmennek nemváltó műtéten is, hogy nemi szervüket átalakítsák, valamint ádámcsutka-kisebbítő műtéten és további orvosi folyamatokon. Sokszor már nagyon hamar megállapítják transzszexuális identitásukat, (recept nélkül beszerezhető) hormonokat használnak, és átesnek több orvosi folyamaton kamasz korukban. A sminkjük, öltözetük, alkatuk igen nőies. A ladyboyokat onnan lehet megkülönböztetni a nőktől, hogy magasabbak és nagyobb a kezük, mint a nőké.
Sok ladyboy a szórakoztatóiparban dolgozik a turisták által kedvelt településeken, táncosnők és énekesnők, kabarékban (a legismertebbek talán az Alcazar és a Tiffany’s Pattajában) vagy prostituáltként. Folyamatosan híresztelik, hogy a turistaközpontokban ladyboyok csoportjai zsebtolvajként működnek, de ezek túlzó általánosítások. A ladyboyok gyakran vállalnak „tisztességes” munkát. Sok országgal ellentétben, Thaiföldön a ladyboyok sokszor dolgoznak boltban, kávézóban, étteremben és butikokban is. Több ladyboy is nagyra becsült kozmetikus, mesterfodrász.
Nyugathoz képest, ahol a transzszexuálisok csak most kezdenek láthatóak lenni (és jogaik érvényesítésén fáradoznak), a ladyboyok meglehetősen gyakoriak, és a thai kultúra jobban tolerálja őket a nyugatinál: számos híres és népszerű modell, énekesnő, színésznő ladyboy, és a thaiföldi sajtó gyakran közöl fotókat a női és a ladyboy-szépségversenyek nyerteseiről közös képet. Ez a jelenség nem csak városi jelenség; sok falusi ladyboy van, és a falunapokon és egyéb falusi ünnepeken gyakran tartanak ladyboy-szépségversenyt.
Sokak szerint ez a buddhista kultúrkörnek tudható be, ami nagyon fontosnak tarja a toleranciát, mások elfogadását. A karma eszméje alapján gyakran úgy tartják, hogy a ladyboy-létet a korábbi életek bűnei okozzák, és az illető a ladyboyként teljesíti büntetését.
Lehetséges magyarázat, hogy a nyílt homoszexualitás vizonylag új jelenség, és sokkal kevésbé látványos Thaiföldön; ladyboyjá válni tehát sok homoszexuális számára megoldást jelent. A legtöbb ladyboy mindenesetre olyan férfi szexpartnert keres, akik önmagukat heteroszexuálisnak vallják, nem pedig melegnek.
Azonban a ladyboyok élete nem is annyira egyszerű. A család (főleg az apa) általában csalódik, ha a fiuk ladyboy lesz. A jogi elismerésük nem létezik egyelőre Thaiföldön: még a nemi átalakító műtét után sem változtathatják meg hivatalosan a nemüket. Továbbá sokszor a hátrányosabb vagyoni helyzetű néposztályokba tartoznak, ezért az öngyilkossági hajlamuk aránya látványosan nagyobb a társadalom egészénél.
1996-ban egy ladyboy tanuló meggyilkolt egy fiatal nőt. Ezt a thai sajtóban megjelenő igen negatív tudósítás követte; a Rajabhat Institutes (tanárképző egyetem) ezután bezárta kapuit a ladyboyok előtt. Ezt óriási tüntetések követték, amiket melegek, leszbikusok és feministák szerveztek.
Egy műszaki iskolának már van külön mosdója ladyboyok számára is: 1996-ban egy főleg homoszexuálisokból és ladyboyokból álló röplabdacsapat (neve Iron Ladies, azaz Vashölgyek) megnyerte a thaiföldi nemzeti bajnokságot. A kormány a nemzeti imázsra hivatkozva nem engedte, hogy két ladyboy játékos bekerüljön a nemzeti válogatottba, és részt vegyen a nemzetközi versenyen.
Az egyik leghíresebb ladyboy Nong Tum, korábbi kickbox-bajnok. Már nőnek öltözött és hormonkezelés alatt állt, mikor még mindig kick-boxolt; hosszú hajjal és kisminkelve lépett a ringbe, néha csókot adott a legyőzöttnek. A pályafutása 1999-ben véget ért, miután átesett egy nemiszerv-átalakító műtéten.
[Neo]

Pornó a művészfimekben: Shortbus – Dugd életre

Rob és Sofia boldog házasok, attól eltekintve, hogy a lánynak még sohasem volt orgazmusa. A szomorú ténynek ráadásul van egy ironikus oldala is: Sofia párkapcsolati terapeutaként dolgozik, és másoknak ad szexuális tanácsokat. Munkája során megismerkedik egy meleg párral, a fiúk éppen arra készülnek, hogy nyitnak a kapcsolatukon, és más férfiakkal is barátkoznak. Segíteni akarnak Sofia problémáján, és elhívják magukkal a Shortbus nevű klubba, ahol az emberek azért gyűlnek össze, hogy jól érezzék magukat, beszélgessenek a művészetekről, a világról, és hogy mindenki mindenkivel szexeljen.

short_bus_cameron

Ha annak idején a Huncut felhőcske nézői azt gondolták, film ezen túl semmi újat nem fog tudni nekik mutatni, ha azt hitték, Ming-liang Tsai­nak köszönhetően láttak mindent, ami egy férfi, egy nő és egy dinnye között történhet, hát tévedtek. Bár a dinnye kimarad John Cameron Mitchell filmjéből, majd kétórás segédanyagot kapunk, mit tehet egy férfi gyertyapózban magával, esetleg egy vagy két másik férfival, hogyan játszadozhat el egy nő sajátmagával egy távirányítható, tojás alakú vibrátor társaságában, esetleg egy másik nővel vagy egy komplett házaspárral, netalán egy szobányi férfival és nővel. A Shortbus 102 perces játékideje alatt egy mindent átfogó kiállítás látogatói lehetünk, melyben a Káma-Szútra garantáltan összes póza és még annál több lehetséges szexpartner-párosítása vonul fel a néző szeme előtt a vásznon.
A provokatívnak szánt film rajongói azzal ünnepelték a Shortbust, hogy végre egy film, ami őszintén, elkendőzés, finomkodás, álszerénység nélkül beszél a szexről. A beállításokat, a színészek valósághű játékát valóban megirigyelhetnék még a sokat látott pornórendezők is. Az első félóra után azonban (a felére csappant közönség között) már teljesen megszokod a közeliket a nemi szervekről. Kezd kevés lenni ez az őszinteség. Több kellene a botrányból.
Mitchell a Shortbus-szal New Yorkba vezet minket, de ez a Nagy Alma már nem a West Side Story színes kultúrmasszája, nem is A taxisofőr háborús övezete, ahol azért mindig ott szunnyad az esélye annak, hogy egyszer jön majd egy nagy eső, ami a város minden szennyét elmossa, és főleg nem Woody Allen örök, megkérdőjelezhetetlen szerelme. Ez a New York egy szeptember 11. utáni New York, amiből nemcsak a remény, de mintha minden más is elveszett volna. Ez a New York, míg azzal hiteget, hogy kiismerhetõ és nyitott, valójában végletesen és véglegesen zárt és átláthatatlan. Ebbe a Manhattanbe, ahogy azt a Shortbus címadó underground szexklubjának egyik törzsvendége, az egyszer volt new yorki polgármester a meghatottságtól könnyes szemmel megvallja: „minden bűnös elzarándokol, hogy megbocsátást nyerjen”, de ez a Nagy Alma már fizikailag képtelen ennyi bűnös lélek feloldozására.
A Shortbus Manhattanje olyan, mint az egészestés játékfilm maga. Az expozícióban az establishment shotot úgy pipálja ki a rendező, hogy méregdrága légi felvétel helyett rajzolt, festett totált mutat az aszfalt- és felhőkarcoló-dzsungel házairól. Maradunk kint, a felszínen. Ez a város sem és maga a film sem képes ledönteni nemhogy a megrajzolt falakat, de a valóságosakat sem. Nem képes közel engedni az emberhez, a városlakóhoz, a Shortbus szereplőihez. Csak dokumentálja őket és tüneteiket anélkül, hogy magát a betegséget kutatná, épp ezért a kezelés sem hozhat valódi gyógyulást: csak a felszíni tüneteket enyhítheti, anélkül, hogy megszüntetné magát a problémát. Minden marad a felszínen Mitchell Manhattanjében. Mint ahogy a felszínen dagonyázunk a Shortbusban, nemcsak annak egyik főszereplője által unos-untalan kattogó, mindent és mindenkit lencsevégre kapó polaroid géppel, nemcsak a másik főhős, James szerelméről készített, a kapcsolat legfőképp gondtalanul boldog, szirupos pillanatait összevágott mázas montázsában, hanem magában a címadó Shortbusban, New York betegeinek, a szeretni képtelenségüktől megcsömörlött aszfaltdzsungel lakóknak szánt klinikán, az örömtanyán is.
A film többségében a világváros elektromossági gondokkal küzd: a lámpák örökösen kiégnek, nincs kellő megvilágosítás, nincs fény. Csak az orgazmus, az őszinte, valódi, átélt gyönyör tud újra fényt hozni a világra, vagy legalábbis Manhattan sötét utcáira Mitchell filmjében. Az alig százéves mozi történetében számos film és sorozat rendezőjét ihlette már meg a nő, aki nem képes az orgazmusra. Mitchell csavart még egyet a dolgon, és egy olyan hősnőt választott filmje (egyik) főszereplőjéül, aki ennek ellenére abból él, hogy azt tanítja, amiben magának még sosem volt része: szexterapeuta. Így keresztezi az útját két, öt éve együtt élő férfi: James és Jamie, akik Sofia, a tanácsadó kanapéján betegekből hirtelen orvosokká válnak. Varázsszerük az orgazmust prédikáló, frigid asszonynak a Shortbus, „a tehetségesek és a hátrányos helyzetűek” new yorki szexklubja, ahogy a házigazda, a transzvesztita Justin Bond mutatja be a helyiséget. Van itt minden: színház- és moziteremtől orgiaszobáig, kibeszélő fülkéig, ahol orgazmus-élményeiket oszthatják meg egymással a nők (, itt világosodhatunk meg pl. arról is – Mitchellnek köszönhetően -, hogy egy jó orgazmus képes véget vetni a háborúknak, és elhozni a várva várt békét.
Ha létezik orgazmus, azt itt kell keresni, és ha létezik gyógyír a szeptember 11. okozta sebekre, akkor az az orgazmusban keresendő, szól Mitchell tanítása, aki egy nyiltatkozata szerint mindent megad a Shortbusban a nézőnek, ami ahhoz kell, hogy túlélje az elkövetkezendő alig több, mint egy évet Bush-sal Fehér Házban. Dugj, ha annyira bizalmatlanná váltál mindenkivel szemben, hogy még a neved sem mered felfedni másnak, nemhogy magadat. Dugj, ha már a terápia, vagy az ordítás, veszekedés sem használ kiüresedett és megcsömörlött házasságodra. Dugj, ha társad, szerelmed a szerelem elvesztésével inkább élőhalottként kísért közös lakásotokban és ágyatokban, és titokban valóban a halálra készül. Dugd őt, dugd életre halott kedvesed. Dugj, ne szeretkezz, ne háborúzz, hangzik az új jelszó, mert ha a felszínen olyan is minden, mint a hatvanas években, belül már semmi sem maradt a hippi mentalitásból.
Hiába bánik Mitchell szereplőivel kétségtelen szeretettel, hiába juttatja őket külön-külön, vagy együtt, személyre szabott szexterápiával a kívánt gyönyörhöz. Kiutat ő sem talál számukra reményvesztettségükből, legfeljebb csak pillanatnyi bejáratokat a Shortbusba, egymás testébe, egymás reményvesztettségébe. Épp ezért gyanús a film műfaji meghatározása: paródiát látunk elvileg. Épp ezért tűnik erőltetettnek az irónia, amivel a Nagy Alma lakosait ábrázolja a rendező. Hiába a Pollock poszter a falon, amit egy kis testnedv még színesebbé tesz, hiába James inkább siralmas, mint nevetséges öngyilkossági kísérlete – hogy a jakuzziba fojtsa magát -, és hiába a valóban meghökkentőre sikeredett szexjelenet, amikor Jamie egy férfi segglyukát használja mikrofonként, hogy beleüvöthesse az amerikai nemzeti himnuszt. És hiába a botrány, a látszólag őszinte beszéd a szexről, a nagyközelik az egymásbahatoló, gabalyodó nemi szervekről. Nem tudunk szívből nevetni Mitchell karakterein. Nem tudjuk kinevetni őket. Legfeljebb csak velük együtt, erőltetetten hahotázni – ha már sírni sincs miért. Hiába a dugás orrba-szájba, marad a csömör. „Régebben meg akartam váltani a világot, most már csak méltóságomat megőrízve szeretnék távozni.”, vallja a Shortbus transzvesztita házigazdája, Justin Bond. A Shortbusnak és hőseinek egyik sem sikerül.

John Cameron Mitchell második filmjében szintén a pornográfia eszközeit felhasználva mutatja be az emberek közötti kapcsolatteremtési nehézségeket: gruppenszex, hetero- és homoszexuális aktusok, maszturbálás, önszopás, saját nemi szervét csapkodó, elélvezni nem tudó nő kerül a képernyőre. A szereplők olyan természetességgel dugnak, mintha csak karácsonyfát díszítenének, és pont ez volt a rendező elképzelése is: hogy a néző ne érezze magát kínosan a jelenetektől, és a film végére már ne is gondoljon a szexre. Hiszen a 2006-os mű lényege sem ebben rejlik Mitchell szerint, hanem abban, hogy mennyire nehezen jut el egyik ember a másikig.
[Videók]

Kutyáival szexelt a miniszter orvosa

Döbbenetes szexbotrány tartja izgalomban a szlovén fővárost, Ljubljanát! Egy hónapja történt, hogy meztelenül holtan találták a népszerű orvost, Saša Baricevićet villájában: mára kiderült, a doktort harci kutyái marták halálra, és a jószágok tetemét megvizsgálva egyértelművé vált: az orvos rendszeresen szexelt állataival.
Undorító! Barevic doktor nemcsak viadalra használta, szexelt is kutyáival! És itt még nincs vége! Az is kiderült: az orvos több politikussal, így többek között Katarina Kresal rendőrségi miniszterrel is közeli viszonyt ápolt, olyannyira, hogy a miniszter többször is átengedte ingatlanjait illegális kutya-viadalok lebonyolítására.
Kresal minisztert azzal vádolja az ellenzék, segített eltussolni az ügyet: Talán ennek köszönhető, hogy a rendőrség rekordgyorsasággal igyekezett eltussolni a rendkívül kínos ügyet. A szlovén ellenzék most azzal vádolja a baloldali kormányt, hogy segítségével tudta Baricević éveken keresztük folytatni bűnös üzelmeit. És a csattanó: Baricevićről a boncolás során kiderült, eredetileg nőnek született, később műtette férfivá magát. Kresal minisztert azzal vádolja az ellenzék, segített eltussolni az ügyet!
[Lolita] Lám nem csak én szeretem a kutyaszexet

Christian Serratos levetkőzött

A természetvédelem, az állatvédelem mindig is népszerű volt a sztárok világában. Ha pedig valaki mindezt összeköti a meztelenkedéssel, az egész biztosan számíthat rá, hogy a sajtó foglalkozni fog vele. Pontosan ezt a taktikát választotta a PETA, valamint a szőrmeviselés elleni kampányuk legújabb szereplője, az Twilight-filmekből ismert Christian Serratos. A mindössze 19 éves Christian Serratos a legtöbbek számára a Twilight-filmekből lehet ismert. A fiatal bombázó levetkőzött. Tovább a teljes cikkre és videóra
[Babes]

Kustánczi Lia fehérneműben pózolt

kustancziA nemzetközi hírnevű Kustánczi Lia topmodelleknek is dicsőségére váló felkérést kapott egy fehérnemű cégtől. Nagyszabású kampányuk arcának választották Liát.
Nemsokára országunkat elárasztják Kustánczi fehérneműs fotói óriás plakátokon és autók teljes felületére ragasztva is. Pikáns képek lesznek nemsokára nagy számban mindenhol. A modell már hetek óta keményen készült a nagy eseményre, próbálta hozni élete legjobb formáját. Vajon, mi is történt a fotózáson? A helyszín – Baksa fotó, XIII. kerület, Hegedűs utca volt. Nemrég intim titkokat is megtudhattunk Liától egy videóban, sőt tanácsadást is vállalt szexuális kérdésekben. Mint minden celeb, ő is megpróbált énekelni egy klipben:

[Babes]