Melegedőben a lepukkant színész és az éjszakai pillangó? Bár Mickey Rourke a filmes pályán újra feljövőben van, és egyesek szerint új, visszatérő filmjében, a The Wrestlerben nyújtott alakítása még Oscar-esélyes is lehet, úgy tűnik, a nők terén ez nem tette sem igényesebbé, sem válogatósabbá. A hosszú magánéleti válság és egészségügyi leépülés után visszatért színész a legfrissebb pletykák szerint Hollywood elsőszámú cicivillantójával, Bai Linggel jött össze. A kínai származású, folyton botrányra éhes színésznő és Rourke a hollywoodi hírességek körében rendkívül népszerű Chateau Marmontban gerjedt egymásra, több más vendég szeme láttára. Szemtanúk elmondása szerint a furcsa páros meglehetősen keményen partizta végig az éjszakát, majd együtt távoztak a szórakozóhelyről.
Látszólag össze nem illő emberek – életre szóló kapcsolatok. Dagadt asszony, cingár ember, magas csajszi, kertitörpe férfi, fotomodell baba, és ronda kis bibircsókos pasi, fekete fiú, fehér lány, öreg nő, fiatal fickó, és még sorolhatnánk. Miféle vonzalom tartja össze ezeket a konvenciókon kívüli kapcsolatokat?
Megbámult párok
Hasonló a hasonlónak örül – tartja a bölcs latin mondás, és mindjárt rá is cáfol a másik, állítván, az ellentétek vonzzák egymást. És mindjárt példák százait idézhetnénk mindkét kijelentésre, ám főképp az utóbbira, különösen, ha emberi kapcsolatokról van szó. Hajlamosak vagyunk megbámulni a jól megtermett nőt, cingár párjával. A magas fiút, ha mellkasáig érő lánnyal andalog, de még inkább a fordítottját, amikor a lány magassága „férfias”. A fiatal nőt idős férfival ugyanúgy össze nem illőnek találjuk, mint az idősebb hölgyet az érte lángoló ifjúval. Ilyen jóképű férfinek hogy lehet ennyire csúf párja, mondjuk gyakorta, ugyanúgy, ahogy elálmélkodunk, mit keres egy világszépe asszony az elvarázsolt béka oldalán? Egészséges emberről hajlamosak vagyunk azt hinni, szenvedő mártír beteg, vagy mozgássérült élettársa oldalán.
Ferdék-e a furcsa vágyak?
Össze nem illést sejtető ellentéteket vélünk látni, csupán a külső alapján. Valamiféle csalhatatlannak vélt ízlés, szokásrendszer nyomán ítélkezünk. Furcsa vonzalmakat sejdítünk, ferde vágyakat, szokatlan méreteket. Mi tartja össze a furcsa párokat, és egyáltalán, furcsák-e ezek a párok? Ami a szexuális méretekre való következtetést, mint a vonzalom alapját illeti, ebben vezetnek a keleti népek. Érdekes módon azokban a kultúrákban, ahol a nőt például csador rejti a férfi elől, elég pontosan lehet következtetni a menyasszony milyenségére. A szem nagysága, formája, vagy maga a kéz választ ad fel nem tett kérdésekre.Talán ezért van a kézmozdulatoknak is olyan fontos jelentése a keleti táncokban…
Beszél a kéz
A kéz feltérképezése elmondja, milyen jellegzetességekkel bír az illető ember teste más zónáiban. Ez igen pontosan leolvasható a hozzáértőnek, a jó megfigyelőnek. Következtetni lehet külső jegyekből a vérmérsékletre: gyakran mondjuk valakire, hogy halvérű, forróvérű, ezt a tekintetéből, viselkedéséből állapítva meg. Az ilyen kifejezések, mint az, hogy a „szeme sem áll jól”, „tutajos szemű”, (Azok kedvéért akik nem ismernék a kifejezést, a tutaj faszállító jármű!) megint ezt jelzik. A népi tapasztalat sok-sok megfigyelést sűrít össze, a kis emberek nagy bottal járnak, például, egyszerre két dolgot is jelent, alacsony férfiak férfiasságáról sejtet hízelgő dolgot, adatot, és arra is figyelmeztet, hogy derék, jól megtermett emberek nem biztos, hogy testmagasságukhoz arányosan „felszerszámozottak”. Ám ennek ellentétpárja is ismert, miszerint „Jóból Isten keveset ád”. A népdalok fordulatai, az olyan például, hogy édes a babám csókja, megint valóságos megfigyelést tesznek költőivé. A szerelmi lobogás állapotában megemelkedik a vércukorszint, és valóban édes a szeretett lény csókja. A külsőből sok minden kiolvasható, a vonásokból, arányokból, méretekből: de az, hogy két ember hogyan talál egymásra, az nagyon nehezen megmagyarázható, ugyanakkor az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.
Ki szép nő, és ki a jó anya?
A kívülálló számára nem mindig az. A nagy darab nő, sovány férfi párosítást szinte senki nem találja összeillőnek. Számos karikatúrában éppen ezt figurázzák ki. A jelenség alapja, hogy a nők másképp látják önmagukat, egymást, mint a férfiak. Milyen bájos, szép nő, mondják valakire, hogyhogy nem talál magának párt, ugyanakkor a nők szerint a „ronda” nő hódít. Kétfajta nőideál létezik. Minden kornak megvan a maga ideálja. Ki a szép nő? A válasz hol az volt, hogy Greta Garbo, hol Brigitte Bardot, Jane Fonda. De, ha azt kérdezik egy férfitól, hogy milyen az anya, akkor egy hatalmas, boldogítóan meleg, kenyérillatú, kemencealkatú asszonyra gondol.
Házasodj a jó anyáddal!
A férfiak egy részénél a női szépség és az erotikus vonzerő a szülő-gyermek kapcsolatból származik. Van férfi, aki érzelmileg adoptálja a kedvesét, nevemre veszlek, ezzel a formával fogadja asszonyává, kéri meg a kezét. Ez a kapcsolat ugyanakkor kölcsönös, egymást is örökbe fogadja a pár. A kemence-anyácska külsővel taszítónak érzik magukat a nők, nincsenek jóban önmagukkal, fogyni szeretnének, darázsderekú, csábító démonná válni. Úgy hiszik, akinek túlsúlyosan is tetszenek, az nem őszinte, vagy valami ferde vonzalma van. Ha egy anyatípusú, anyakülsejű nő elfogadja önmagát, nőként, a párja szerelmeként, szeretőjeként, „anyjaként”, ez egy meleg, gondoskodó anyai magatartást hív elő belőle, a vékonyka, simogatásra, gondoskodásra szoruló férfi iránt. Semmi patalogikus nincs ebben a vonzalomban, az ősasszony, az ősanya, a willendorfi Vénusz is ilyen volt. Társadalmilag az a helyesnek tartott, ha a férfi néhány évek idősebb a nőnél, de boldogan élhetnek fordított helyzetben is, ha szülő-gyermeki kötődés a domináns.