Marilyn Monroe-t csak alázták a férfiak

marilyn-monroe-sexMarilyn Monroe hiába volt szép, gazdag, híres, és a legkívánatosabb nő a világon fénykorában, mindig csak egyre vágyott: olyan férfira, aki igazán szereti. Talán épp ez vihette a sírba. Szerelmei kihasználták, ütötték és nem tudták elviselni pályafutásának felfelé ívelését. J. Randy Taraborrelli most előállt egy botránykönyvvel, amiben lerántja a leplet Monroe magánéletének legdurvább titkairól. Marilyn mindig csak boldog akart lenni. Kereste a férfit, aki mindig mellette lesz, de tragikus módon sosem találta meg az igazit. Legnagyobb szerelme levegőnek nézte, csak egy éjszakára kellett neki.
J.F. Kennedy volt élete legnagyobb szerelme. Nem volt kérdés, hogy Monroe és JFK lefeküdtek egymással. Mindenki észrevette, hogy vibrál köztük a levegő, és hogy Marilyn áhitattal néz az elnökre.
Azonban Kennedy falta a nőket, számára a színésznő is csak egy skalp volt a sok közül. A gyors numera után, amit Bing Crosby házában ütöttek nyélbe, már csak levegőnek nézte, nem is vett róla tudomást. Monroe hívogatta, könyörgött neki, de Kennedy fel sem vette neki többet a telefont.
Ez is egy szög volt Marilyn koporsójában – állította egy titkos ügynök, aki mindig JFK közelében tartózkodott. De nem csak az elnökkel járt pórul a szépségideál. Joe DiMaggio, második férje, nehezen viselte, hogy szerelme csillaga fényesebben ragyog, míg az ő baseballkarrierje haldoklik. Végső elkeseredésében odáig fajult, hogy meg is ütötte Monroe-t.
– Joe-nak elege volt Marilyn karrierjéből. Azt akarta, hogy otthon üljenek, és egyszerű életet éljenek. Ezt persze a csillogó élethez szokott felesége nem szerette volna. Aztán amikor Joe meglátta az elhíresült fotót, amelyben szerelme szoknyáját felfújja a szél, és csaknem megmutatja mindenét, elszakadt nála a cérna.
Véresre verte nejét, és faképnél hagyta. Másnap csak sok sminkkel tudták eltüntetni Marilynről a sérüléseket – mesélte Stacy Edwards sportújságíró, aki hozzátette, ebben az időben már súlyosan gyógyszerfüggő volt Monroe, és többször is túladagolta magát.
A legnagyobb kést azonban talán Frank Sinatra döfte belé, aki nem törődött Marilyn idegösszeroppanásával, csakis az foglalkoztatta, hogy hírnevén ne essen csorba.
– Az utolsó napokat Sinatra házában töltötték, baráti társaságban. Szeretők voltak, de állítólag Sinatra keze is gyakran eljárt ha Marilyn nem úgy viselkedett, ahogyan elvárta volna. Monroe már marékszámra szedte a gyógyszereket, Frank viszont rá sem hederített, még ő is további tablettákat tömött belé. Legfontosabb számára az volt, hogy hagyja el egykori kedvese a lakást, mielőtt újra túladagolná magát.
Csakis ezzel foglalkozott. Marilyn pedig végleg összeomlott – árulta el a lehetséges okot Pat Lawford színésznő, aki szintén ott volt az összejövetelen, hogy mi vezethetett a valaha volt leghíresebb szexszimbólum elmúlásához.

A legdurvább orgiák a sztárvilágban!

Legyen a helyszín bár Hollywood vagy New York, a szórakoztatóipar központjainak mind megvannak a maguk nagyon durva sztorijai!
playboy_orgiaA Playboy Mansion orgiái
A körképet nem is lehetne jobb helyen kezdeni, mint a Playboy-alapító Hugh Hefner Beverly Hills-i villájában, amely a ’70-es években villámgyorsan hírhedtté vált a nagyon durva partik miatt. A hatalmas, 22 szobás kúriát Hugh Hefner 1971-ben vette meg, mikor Chicagóból Los Angelesbe költözött, és berendezte mindennel, ami a vendéglátáshoz kell: bárok és játékgépek sora, uszodák, csodaszép kert, no meg hálószobák mindenfelé.
A házban rendezett féktelen orgiák hamar hírhedtté váltak. Az egyik, látogatók előtt általában zárva tartott szobában hancúrozott Elvis Presley egyszerre nyolc lánnyal, de rengeteg híresség volt rendszeres látogató az idők folyamán.

DiCaprio hat lánnyal hetyegett
– Leonardo DiCaprio, Owen Wilson és Colin Farrell néha szinte beköltöztek a villába. Nagyon durva, ami ott folyt. Leo állandóan öt vagy hat lánnyal volt, és imádott a villa kis állatkertje mellett, a bokrokban hancúrozni velük. Colin szintén a szabad ég alatt érezte magát a legjobban, Owen is a gruppenszexre esküszik. A lányok imádták, mindenki azt mondta, hogy fantasztikus az ágyban – mesélt a helyről a két évig a kúriában élő playmate, Izabella St James.
hugh_hefnerA legnagyobb kényeztetést persze maga a ház ura, Hugh Hefner kapja: a szőkékre bukó Playboy-vezér még éltes korában is komoly bulikat rendez, bár már csak Viagrával bírja a hajszát:
– A házban élő nőknek szerdán vagy pénteken kell jelentkezniük Hefnél egy éjszakára, beleértve a titkárnőjét is. Általában 12 lányt választ ki, és visz magával a szobájába. A kivetítőkön melegpornó-jelenetek vannak, és a lányok a legkülönbözőbb módokon elégítik ki Hefnert, no meg egymást – írta könyvében egy másik korábbi villalakó.

joan_collinsJoan Collins és a British Open
A Dinasztia című sorozatban világhírűvé vált, most 74 éves Collinsnak 18 éves koráig nem volt dolga férfival, de ezt a hátrányt alaposan kompenzálta, mikor a filmvilágba került. Az angol színésznő még Hollywoodban is rendkívül hírhedt férfifalónak számított, méghozzá ez, ismerjük el, nem akármi.
– A számát sem tudom a pasiknak, akikkel lefeküdtem. Három évig én voltam a leghírhedtebb nő Hollywoodban. A Beverly Hills-i feleségek rettegtek tőlem – nyilatkozta egyszer.
Collins leghírhedtebb orgiáját a hollywoodiak a British Open névre keresztelték: két héten keresztül gyakorlatilag ki sem jött az ágyból, és minden napra más partnert szerzett: többek közt a fiatal Warren Beattyt és Dennis Hoppert is az ágyába fektette.
Még így sem mindenki jutott be: Dean Martint, aki az eredeti Ocean’s Elevenben szerepelt, egy éjjel kizárta, és a férfi aztán hiába akart bejutni.
– Engedj be, bébi, lógsz nekem egy menettel! – döngette az ajtót Martin, de nem nyert bebocsáttatást.

studio_54A Studio 54 fénykora
A diszkó-korszak fellegvárát, New York leghírhedtebb szórakozóhelyét 1977-ben nyitották meg, és rövid idő alatt a sztárok kedvenc szórakozóhelye lett: rendszeresen itt bulizott Mick Jagger, Liza Minelli vagy a Blondie énekesnője, Debbie Harry. A vad partik, durva orgiák és az ipari mennyiségű kábítószer otthona volt, olyannyira, hogy végül a rendőrségnek kellett bezáratnia.
A klub jelképe a Holdbéli Ember volt, aki épp egy kokainos kanalat tart az orra elé – ebből nagyjából lehet következtetni a partik hangulatára. A visszaemlékezések szerint az erkélyeken gyakorlatilag állandó volt a gruppenszex, de minden helyiségben egymásba gabalyodott hírességeket lehetett találni. A zenei producer Nile Rogers élete legjobb éjszakájának nevezte egy interjúban azt a bulit, amelyen hat lánnyal zárkóztak be a fürdőszobába, a később világhírűvé vált Alec Baldwin meg bizarr okból hagyta ott bárfiúi posztját:
– Mindenfelé ment a vad szex. Párok, fiúk, lányok, sokszor tízen-tizenketten is összegyűltek. Nekem dolgozni kellett volna, de annyira kanos lettem a látványtól, hogy nem bírtam a munkára koncentrálni. Inkább kiléptem – mesélt a Studio 54 25 éves megnyitására emlékező sztár 2002-ben. A klubot végül 1983-ban, adócsalásért záratta be a rendőrség. Amikor lekaparták a tapétákat, nagy mennyiségű kokain és pénz került elő a falak mellől – a Studio 54 rejtett tartalékai. A szórakozóhely történetét 1998-ban filmben is feldolgozták Ryan Philippe és Salma Hayek főszereplésével.

Marilyn Monroe halála

marilyn-monroe1962. augusztus ötödikén, vasárnap hajnalban Jack Clemmons őrmester, a los angelesi rendőrség tagja talál rá a már halott (mások szerint még bizonyos életjeleket mutató) sztárra, annak brentwoodi lakásán. A boncolás (amelynek korrektségéről és következtetéseiről majd később ejtek pár szót) megállapította, hogy Marilyn Monroe (a továbbikban: MM) ereiben a klórhidrát és a Nembutal nevű barbiturát keverékének olyan koncentrációja volt jelen, amely nyolc (más források szerint tizenkét) embert is pikkapakk eltett volna láb alól. A megyei bíróság a felsorakoztatott bizonyítékokat elegendőnek találta ahhoz, hogy a szexistennő halálát pillanatnyi tudatzavarból eredő, „valószínűsíthető öngyilkosságnak” minősítse. Klasszikus nyomozást nem rendeltek el; mai magyar szóhasználattal élve „államigazgatási eljárás keretein belül és szabályai szerint” állapították meg a halál feltételezett okát. Oszt’ jónapot.
Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a nép hangja (emlékezzünk a színes fotókra az említett plebejus helyszíneken…) egészen más következtetést vont le az eseményekből. Az öngyilkossági szcenárió tarthatatlansága azzal kezdődik, hogy egy nappal a halál bekövetkezte előtt MM telefonon beszélt aktuális férjével, a baseball-sztár foglalkozású (és ugyancsak félisteni státuszú) amerikai hőssel, Joe DiMaggio-val és (legalábbis ennek utólagos beszámolója szerint) kiváló hangulatban volt; többek között beszámolt szakmai és magánéleti terveiről, hónapokra előretekintve.
A másik furcsaság, hogy a halálesetet bejelentő dr. Hyman Engelberg vészhelyzeti telefonhívását követően (Engelberg doktor MM menedzsere és péerese volt, aki a hírt Eunice Murray-től, MM házvezetőnőjétől kapta, aki rátalált a színésznőre) a rendőrségnek hat órára volt szüksége ahhoz, hogy kiérkezzen a helyszínre, noha a lakás és a legközelebbi rendőrörs közötti távolság alig haladta meg a négy kilométert. És mégsem egy nímandról volt szó, hanem Amerika egyik legismertebb celebjéről, filmsztárrról, hogy a többi tulajdonságáról most ne is tegyek említést.
A halottkémi vizsgálat során megállapították, hogy testén elszórva (főleg nyakán és végtagjain) számos (12-18 darab) olyan friss zúzódás és horzsolás volt látható, amelyek idegenkezűségre engedtek (volna) következtetni, de minimum egy igen viharos és friss szexuális együttlétre (hüvelykenetet nem rögzítettek, tehát közösülésre közvetlenül utaló nyom nem volt). Az emésztőrendszerből vett minták utólag titokzatos módon eltűntek (tán egy figyelmetlen laborasszisztens dobta ki őket a hűtőszekrényből), de a laborvizsgálatot végzők közül többen megesküdtek (később és persze név nélkül), hogy az ágy körül – mondhatni színpadias módon – szétszórt (és üres) altatós dobozok ellenére a gyomorban alig volt barbiturát.
MM nem volt kispályás versenyző (de ezt bárki megállapíthatja, akinek van szeme a nőies idomokhoz; azokkal a mellekkel és szájvonallal még ma is NB1-es esélyekkel indulhatna bármelyik fizetős szexpartner-keresőn, noha akkoriban a szilikon még csak ipari tömítőanyagként funkcionált). Köztudomású volt a Kennedy fivérekhez fűződő viszonya (az egyik Kennedy, az a bizonyos JFK az USA elnöke volt akkoriban, a másik pedig (Robert) az igazságügyi miniszter, aki az Államokban többek között az FBI feletti ellenőrzési és irányítási jogot is gyakorolja, mint miniszter és fő-államügyész egyszemélyben – csak mondom).
Ugyanakkor MM (aki egészen ifjúkorában állítólag még a pornóval is kacérkodott) nem arról volt híres, hogy egyidőben csak egyetlen (na jó: két) vasat tartott volna a tűzben: Frank Sinatrával ugyancsak lebonyolított jó pár (minden bizonnyal izgalmas és lendületes) menetet, de csillapíthatatlannak tűnő étvágyába belefértek még élsportolók, színészek, újságírók és a rendészeti, valamint a katonai szervezetek csúcsvezetői is – élni tudni kell, és MINDEN nő tudja, hogy a hivatásos állományú férfiak a legjobbak a… a párkapcsolatban.
Egy konteó-vonulat abszolút élethűen felvázolja azokat a randikat, amelyeket a Kennedy-fivérek bonyolítottak le MM-el, és változó kolléganőivel, de nem ám csak egyenként, hanem – hogy is mondjam – csoportosan. Mondhatni gruppen-módon.
Ezek a bulik főként még azelőtt következtek be (mondja a rosszindulatú teória), mielőtt JFK beköltözött volna a Fehér Házba. És MM nem vállalta volna soha a modell-szerepet egy, a hallgatagság és a diszkréció szobrát megmintázó képzőművészeti alkotáshoz. Már ha világos voltam.
Magukat a los angelesi rendőrséghez közel állóknak mondó források szerint (akik a körzeti telefonközpont adatait lekérték), élete utolsó 36 órájában MM számtalan hívást kapott egy titokzatos telefonszámról, amelyet utóbb a washingtoni DoJ (Department of Justice, Igazságügyi Minisztérium) központi székháza melletti egyik telefonfülkével azonosítottak.
Névtelenséget kérő szemtanúk a minisztert, Robert Kennedyt vélték többször látni a környéken augusztus negyedikén, amint orrba-szájba távbeszél a fülkéből, a dühtől vörös fejjel, ordítozva és gesztikulálva. Azt is rebesgették, Robert előzőleg azt ígérte MM-nek, hogy hamarosan el fog válni és feleségül fogja venni őt, amit hősnőnk csont nélkül elhitt (majdnem azt írtam: benyelt), elvégre az USA igazságügyi miniszterének ígérete hitelesnek tűnt.
No de térjünk vissza az augusztus ötödikén hajnalban jegyzőkönyvezett eseményekhez: A hajnali 4 óra 40-kor elsőként kiérkező mentőben (emlékeztető: hat órával a sürgősségi telefonos bejelentést követően) ott ült dr. Ralph Greenson is, aki MM pszichológusaként ténykedett az utolsó négy évben. Greenson doktor eleinte nem is igazán volt kíváncsi a testre, mondván: „láttam eleget, nem vagyok én újraélesztő specialista; ha meghalt, hát nyugodjék békében”.
James Hall mentőtiszt szerint Greenson ennek ellenére végül mégiscsak bement MM hálószobájába és mintegy 30 másodpercet egyedül töltött, mármint a test társaságában. Amikor kijött, tiszta verejték volt, keze reszketett és akadozva azt mondta: igen, halott, nincs mit tenni, vigyék el innen…
A nép gyilkosságot kiáltott és ötletei voltak számolatlanul… A potenciális emberölés okai között meg kell említenünk MM tartósabb kapcsolatát és egyik előző férjét, Arthur Miller amerikai írót, irodalmárt, esszéistát (A salemi boszorkányok, Az ügynök halála, Pillantás a hídról, hogy csak a legismertebb műveit említsem), aki évek óta szerepelt az FBI feketelistáján, mint kommunista-szimpatizáns, istentagadó, alkoholista, kábítószer-élvező és amúgy meg Amerika-ellenes felforgató egyén. Igaz ugyan, hogy ’61-ben elvált MM-től, de köztudomású volt, hogy egykori felesége továbbra is megtiszteli bizalmával, és biztosan szaftos sztorikat tudott volna mesélni a drámaírónak például JFK szexuális preferenciáiról. De az sem használt szegény MM-nek, hogy orrba-szájba híresztelte: 1962 tavaszán IGAZI kommunistákkal találkozott Mexikóban és hogy milyen jó fejek.
Joe DiMaggio, az utolsó férj teljesen kiakadt az eseményeken. Ő kezdte el híresztelni, hogy MM – életének utolsó napjaiban – elmesélte neki, hogy Robert Kennedy (az USA igazságügyi minisztere, csak emlékeztetőül mondom) legutóbbi légyottjuk alkalmával (nyílt házasságok már negyvenhat évvel ezelőtt is léteztek) egy, Fidel Castro elleni CIA-merénylet tervezetéről mesélt neki, közvetlenül az első orgazmus után, a második pezsgő alatt, valamint a harmadik kokainszippantás előtt. Még arra is kitért, hogy egy floridai gengsztervezért, bizonyos Sam Giancanát fogják felhasználni a merényletre, mert utólag így mindenki a szervezett bűnözésen belüli leszámolásra fog gyanakodni.
MM mostohagyermeke, ifjabbik Joe DiMaggio tíz évvel a haláleset után azt nyilatkozta újságíróknak, hogy 1962. augusztus 4-én délelőtt (vagyis mintegy 16 órával halála előtt) MM azt mondta neki, hogy „elege van az egészből”, és hogy „mindent nyilvánosságra fog hozni, a Kennedy-fivérektől kezdve egészen más, sokkal vaskosabb disznóságokig”. Ugyancsak ez a legény adott magyarázatot arra, hogy MM gyomrában miért nem találtak altatót. Szerinte a szervezett bűnözés akkoriban előszeretettel alkalmazta az altatós beöntéseket, vagyis az előzetesen elkábított isteni Marilyn (bármennyire is kiábrándító) a minden bizonnyal ugyancsak isteni végbelén keresztül kapta az elefántcsordának is elegendő Nembutált, amely aztán a bélbolyhokon keresztül rohamos gyorsasággal szívódott fel, de a gyomortartalomban nem mutatkozott.
Azt, hogy a Kennedy család patriarchája, Joe Kennedy politikai pályafutása hajnalán, a húszas-harmincas években igencsak szoros kapcsolatokat ápolt a floridai és a kaliforniai szervezett bűnözéssel, illetve ennek egyik fejével, Frank Costellóval, köztudomású, miként az is, hogy bármit megtett (volna?) ragyogó karriert befutott fiai érdekében. Amikor Robert a rendvédelem és az igazságügy első számú emberévé vált, mindezen családi örökség ellenére kemény kézzel lépett fel a Cosa Nostrával szemben, amit a keresztapák biztosan nem néztek jó szemmel (többek között figyelemmel arra a hathatós támogatásra, amivel – szintén állítólag – JFK 1960-as megválasztásához országszerte hozzájárultak).
Egy másik érdekes másodszereplő is felbukkan a színen: bizonyos Peter Lawford (aki JFK sógora volt), többször beszélt ’62 nyarán Greenson doktorral (MM pszichiáterével) arról, hogy szerinte MM-nek igencsak szüksége lenne nyugtatókra, és ezeket akár erőszakkal is be kell adni, ha a művésznő „nyugtalankodik és beteges fantazmagóriáinak nyilvánosságra hozataláról beszél”. Tény, hogy Eunice Murray-t (a házvezetőnőt) Greensonon keresztül Lawford ajánlotta MM-nek felvételre. Murray volt az, aki – a színésznő mozdulatlan testét látva – hívja Engelberget (jó, tudom, sok a név, de ez a konteók során mindig így lesz, sajnálom…), de egyetlen gesztust sem tesz, hogy esetleg elsősegélyben részesítse az akkor még (állítólag) hörgő és itt-ott meg-megránduló végtagú sztárt.
Az mindenesetre ennyi év távlatából is biztosra vehető, hogy J. Edgar Hoover (az FBI mindenható ura, itt a fenti képen baloldalt) pici szíve minden melegével gyűlölte a Kennedyeket és többször is kijelentette, hogy ilyen erkölcstelen, liberális és kicsapongó főnökei eddig soha nem voltak.
Ez a kinyilatkoztatás (Hoover magánéletének apró rezdüléseit ismerve, különös tekintettel a rózsaszínű otthonkák és a karcsú fiatalemberek iránti vonzalmára) első hallásra elég meredeknek tűnik, de Edgar nem volt az az ember, aki túlzottan megválogatta volna a szavait. Nos, öngyilkosság volt-e, vagy emberölés? Ha ez utóbbi, ki tette: a Kennedyek, a maffia, az FBI, az oroszok, a CIA, a kubaiak? Netalán egy rosszul elsült, és MM által sima figyelemfelhívásnak szánt ál-öngyilkossági kísérlet volt amint arra egy, 2007-ben nyilvánosságra hozott, de 1964 októberéből származó, akkor minősítettnek íródott FBI-jelentés utal? Tessék, lehet találgatni… (Konteo) – Marilyn Monroe-t csak verték a férifak – Marilyn Monroe leszbikus volt