Szalai Annamária szerint az ORTT csak pártérdekeket szolgált, nem úgy mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa. Az internetet szerinte a mi érdekünkben kell szabályozni, a Facebookot pedig biztonsági okokból nem használja. Interjú a médiaszabályozás új vezetőjével.
Amikor még az Országos Rádió- és Televíziótestület fideszes delegáltja volt, sok nyilatkozatában ostorozta a médiahatóságot, hogy csak pártérdekeket szolgál ki. Most, hogy a Fidesz jelölte a médiatanács minden tagját, ez meg fog változni?
A struktúra alapvetően megváltozott. A régi szabályozás szerint az ORTT-tagok léte kizárólag a pártokhoz volt köthető. Amikor megszűnt a frakció, abban a pillanatban a függetlennek kikiáltott tanácstag is rögtön elvesztette a tagsági viszonyát.
Az új gyakorlat viszont lehetővé teszi, hogy ciklusokon átnyúló stabilitást és függetlenséget nyújtson a tanács, hiszen a médiatanács tagjai és az elnök is kilenc éven át visszahívhatatlanok. Éppen ez, azaz a ciklusoktól független és vissza nem hívható tagság az, ami végeredményben valóban függetlenné teszi a tanácsot. Ilyen körülmények között nyomást is nehéz gyakorolni rá.
Ez nem azt jelenti, hogy több mint két ciklusra bebiztosította a befolyását a média felett a Fidesz?
A parlament választott minket, ha egy kicsit elvonatkoztatunk a konkrét helyzettől, a választások eredményétől, akkor azt látjuk, hogy az új struktúra a korábbinál szélesebb körű demokráciát követel, hiszen a pártok jelöltjeit kétharmados többséggel választja meg az Országgyűlés. A Fidesz kétharmados győzelme persze itt is érződik, de az az új struktúra, mint minden átgondolt törvény, hosszú távú szabályozást szolgál.
Márészt az sem véletlen, hogy a ciklusokon átívelő kinevezések igen elterjedtek az Unióban. Gondoljunk csak a jegybankra, amelynek függetlenségét – ahogy azt a szocialistáktól is sokat hallhattuk – éppen ez az elmozdíthatatlanság, illetve a ciklusokon átívelő kinevezés garantálja. Ami ott függetlenséget jelent, az a médiatanács esetében miért ne lenne az?
Az ORTT-ben a fontosabb ügyekben gyakran együtt szavazott a szocialista és a szabad demokrata delegáltakkal. Az ATV és a Hír tv támogatásának megszavazása, vagy éppen az országos rádiós frekvenciákra kiírt pályázat elbírálása után akár úgy is tűnhetett, hogy az MSZP és a Fidesz egyeztet, és igyekeznek felosztani egymás közt a médiapiacot.
Az ORTT-n belül a tagok a döntéseik kilencven százalékát egyhangúan hozták meg, csak volt egy-két ügy, amit ezek közül kiemelt a média.
Ha a Hírt tv és az ATV esetét nézzük, akkor egyszerűen azt történt, hogy a jogalkotó a médiapluralizmus erősítése érdekében egyes szolgáltatókat helyzetbe hozott. Ilyen megoldást az Európai Unió több országában is láthatunk, de talán az Egyesült Államok a legjobb példa arra, hogy kereskedelmi adók markánsan különböző ideológiákat képviselnek.
Mindig az adott politikai közeg dolga, hogy eldöntse, hogy a véleménypluralizmust hogyan akarja előremozdítani. A jogalkotók Magyarországon a digitális átállás kapcsán egyes véleményadók kötelező terjesztésével akarták ezt megoldani, ezt a jogalkalmazón, azaz az ORTT-n nem lehet számon kérni.
Az országos rádiós frekvenciák ügye pedig roppant egyszerű: a két legjobb pályázó nyert. Az összes ellenérdekelt fél által sugalmazott állítás megdőlni látszik, a két új rádió több pénzt fizet be az államkasszába, mint a Sláger és a Danubius, ráadásul hiába riogattak egyesek azzal, hogy a két új rádió pártérdekeket szolgál majd, és propagandaműsorokat sugároz, semmi ilyesmi nem történt. Ugyanolyan zenei rádiók, mint amilyenek eddig is szóltak ezeken a frekvenciákon, csak nagyobb a magyar zene aránya, és kevesebb törvénysértést követnek el.
A vesztesek olyan rossz ajánlatot tettek, hogy például a Sláger Rádió utolsó lett a pontszámok alapján. A Sláger azt hitte, hogy valami anélkül is jár, hogy valódi teljesítmény lenne mögötte.
Gyakran fölemlegetik, főleg blogokon, hogy 1991-ben még egy erotikus lap főszerkesztője volt, most pedig már a gyerekek védelmében szabályozná a médiát. Hogyan tudja ezt a húsz évvel ezelőtti állást beilleszteni a szakmai önéletrajzába?
Húsz év közéleti tevékenység után csak ennyivel tudnak piszkálni. Mindössze egyetlen számról volt szó, ráadásul, ha mint a médiahatóság elnöke korhatár-besorolással kéne ellátnom ezt az 1991-es lapot, legfeljebb 16-os karikát raknék rá. De mi korunkat megelőzve, már akkor is gondoltunk a kiskorúak védelmére, hiszen szabályozás nem volt, mi mégis fóliázva engedtük árulni a lapot. Tehát én a felhozott példával kapcsolatban inkább a folytonosságot látom a médiatanács elnökeként. Az a fontos, hogy korlátozottan lehessen elérni a korhatáros tartalmakat.
A médiahatóság eddig gyakran érvelt a gyerekek védelmével, amikor korlátozni akarta egyes tartalmak elérését. Most azonban a technikai fejlődés már ott tart, hogy lassan minden digitális tartalom védhető lesz gyerekzárral a pornóadótól a letölthető horrorfilmekig. Nem lenne elég, ha a médiahatóság csak kötelezne minden piaci szereplőt a gyerekzár használatára, és ellenőrizné, hogy pontos-e a tartalmak korhatár-besorolása?
Az az ideális helyzet, amikor a gyereknek olyan szülei vannak, akik képesek szűrni a médiatartalmakat. Csak sajnos nem minden gyereknek vannak ilyen szülei, éppen ezért a gyermekek védelme nemcsak a szülők, hanem az állam feladata is.
Meglepő, hogy egyáltalán felmerül az a kérdés, hogy az államnak is bele kell-e szólnia ebbe, hiszen az Egyesült Államok, a szabadság nagy hazája is törvényben védi a gyerekeket, 2002-ben például már az internetes tartalmakat is szabályozták, mivel náluk egyértelmű, hogy ahogy gyerekek nem vehetnek cigarettát, ugyanúgy nem szabad engedni, hogy veszélyes tartalmakhoz hozzáférjenek.
De a tiltás csak a kérdés egyik oldala, az államnak támogatnia kell a gyerekbarát tartalmakat is. Jelenleg is vannak ugyan nálunk ilyen tévécsatornák és internetes oldalak, de állami segítséggel ezeket tovább lehet fejleszteni.
Emellett fontos az oktatás és a felvilágosítás is. Például a tinilányoknak fogalmuk sincs, hogy kik férnek hozzá azokhoz a képekhez, amelyeket felelőtlenül feltöltöttek az internetre. Sok kutatást végzünk, és abból az derül ki, hogy nagyon sok gyereket ért már atrocitás az interneten. A cukrosbácsik nemcsak az utcán leselkednek a gyerekekre, de a neten is, és az oktatás ezeknek a veszélyeknek a leküzdésében is segíthet.
A jelenlegi szabályozás szerint vannak olyan tartalmak, amelyeket a gyerekek védelmére hivatkozva sohasem lehet – mondjuk – tévében leadni. Ezután is így lesz?
Az a főszabály, hogy a kiskorúakat meg kell védeni. Vannak olyan eszközök, ahol ezt csak úgy érhető el, hogy a terjesztést tiltjuk, ilyen például a televízió. De ahol valamilyen enyhébb korlátozással megoldható a gyermekek védelme, például egy lekérhető videószolgáltatásnál, ott elegendő, ha különböző szűrőkkel lehetetlenné tesszük, hogy kiskorúak hozzáférhessenek a veszélyes tartalomhoz.
Mi a helyzet a korhatárkarikával, amit a nézők egy jelentős része egyszerűen gyűlöl, mert elrondítja a képet. Azokra a szép új, digitális gyerekzárral ellátott médiavilágban is szükség lesz?
Az uniós példák közül mi azt tartjuk követendőnek, amelyik a korhatár-besorolást állandóan, tehát nem csak a műsorok elején teszik láthatóvá, mivel a televíziózási szokások megváltoztak, a nézők ritkán ragadnak le egyetlen műsornál az elejétől a végéi. Alátámasztja ezt, hogy felméréseink szerint a nézők többsége elfogadja ezeket a jelzéseket, és ajánlásnak is tekinti.
Ennek ellenére lehet változtatni a most használt rendszeren. Egyes gyermekvédő szervezetek szerint például nem elég differenciált a három karikán alapuló besorolás, hiszen egy tizenkét éves és egy hároméves gyerek között nagyon nagy a különbség, ezért szükség lehet még egy köztes korhatár-besorolásra.
Ugyanígy meg lehet vizsgálni, hogy kellenek-e ilyen nagy és színes jelek. Eddig is lehetett volna ezen változtatni, csak sajnos az ORTT nagyon ritkán tudott stratégiai döntéseket hozni, nem tudtunk ilyen kérdésekben megegyezni. Bízom benne, hogy ez alapvetően meg fog változni az új rendszerben.
Az ORTT évek óta nem tudott mit kezdeni az emelt díjas betelefonálós játékokkal, sokáig azt mondták, hogy ez nem is a testület hatásköre. Az NMHH foglalkozik majd ezzel a problémával?
Én személy szerint évek óta küzdök ezekkel a műsorokkal, de az ORTT-nek csak megszűnése előtt fél évvel sikerült tisztáznia, hogy az Európai Unió az ilyen műsorokat úgynevezett vásárlási ablaknak tekinti, így félrevezető reklám miatt már a médiahatóság vizsgálatot indíthat. Bár az ORTT-nek korábban is lett volna hatásköre ebben a kérdésben, de a hivatal minden olyan esetben, amikor új problémával szembesült, inkább csak hárított, megoldás helyett széttárta a kezét.
A médiatanács alakuló testületi ülésén ugyanakkor már két ilyen ügyben is elindította a hatósági vizsgálatot. A szabályozás még tökéletesítésre vár, de jó úton járunk.
Évek óta visszatérő téma az idegesítő, a műsornál sokkal hangosabbnak tűnő reklámok problémája, de az ORTT még csak nem is foglalkozott a kérdéssel. A médiahatóság tevei közt szerepel-e ennek a problémának a rendezése?
Már az eddig érvényes törvényben is volt olyan passzus, amelynek alapján az ORTT ezzel a témakörrel foglalkozhatott volna, mégse tette meg. A monitoringrendszerünk viszont már képes mérni, hogy hangosabbak-e az adás egyes elemei, illetve telítettebb-e a hangsáv, vagyis nemsokára változás várható ebben a kérdésben is.
Az új szabályozás alapján a testületnek nemcsak ajánlásokat, hanem kötelező érvényű, úgynevezett pszeudorendeleteket is hoznia kell majd, mert csak ilyen hatáskörrel leszünk képesek ezt a kérdést is megnyugtatóan rendezni.
Az internetszabályozás szó hallatán tömegek horkannak fel több mint tíz éve Magyarországon. Milyen mértékű szabályozás várható a következő években?
A társadalomból gyakran hiányzik az önvédelmi reflex, az emberek nem érzik, hogy a szabályozás nem öncélú, hanem az ő érdekeiket szolgálja. Anno a KRESZ bevezetését is sokan ellenezték, mégis szükség lett rá, mert akkora lett a forgalom, hogy be kellett vezetni néhány szabályt, hogy ne menjenek egymásnak a lovas kocsik, és az autók ne üssék el a gyalogosokat. Az internetet a világban szinte mindenhol szabályozzák, sőt a szabályozás a nyugat-európai országokban sokkal fejlettebb, mint nálunk. Burmában van olyan, hogy webkamerával figyelik meg a nyilvános terminálon internetezőket. De mi nem Burmában élünk, hanem az Európai Unióban, az uniós országok szabályozása lesz a mérvadó
Szokta használni a közösségi oldalakat? Olvassa a Twittert, fent van a Facebookon?
Mindegyik közösségi felületet jól ismerem, igaz, nem vagyok aktív felhasználó. A Facebookon és az Iwiwen is fent vagyok álnéven, azonban napi szinten nem lépek be.
Azt gondolom, hogy hasznosak ezek a közösségi felületek, lehet jó célra is használni őket, de mint az NMHH elnöke úgy vélem, hogy komoly biztonsági kockázatai lennének, ha én a nevemmel, címemmel elérhető lennék, mondjuk, a Facebookon. Nagyon sokan nem tudják egyébként, hogy milyen kockázatot vállalnak, amikor megjelennek ezeken a közösségi oldalakon.
Ezekre a közösségi felületekre is kiterjed majd az NMHH fennhatósága?
Nem, a médiahatóságnak nincs szándékában szabályozni a közösségi tartalmakat. Sohasem volt erre igény, csak azt a kört szabályoznánk, amit az uniós irányelvek is a szabályozás hatálya alá rendelnek. Éppen ezért csak a neten megjelenő, lekérhető audiovizuális tartalmakat fogjuk szabályozni.
És az írott anyagokat?
Ha az egy újságszerű felület, akkor arra is vonatkozik a törvény, ugyanúgy, ahogy bármely sajtótermékre.
Amikor a Fidesz bejelentette, hogy nem akarják regisztrálni a blogokat, akkor úgy tűnt, hogy inkább csak meg akarják nyugtatni a választókat, de a nyilatkozók nem értik, hogy egy blogot és egy hírszájtot nem lehet olyan könnyen megkülönböztetni. Sok az átmenet. Az Index.hu-nak vélhetően regisztrálnia kell, de mi a helyzet mondjuk a Mandiner bloggal, amely az Index blogszolgáltatását használja, és többen szerkesztik, írják?
Nem értem, miért merült fel egyáltalán, hogy a blogokat regisztrációra köteleznénk. Aki ilyet mondott vagy írt, az egyszerűen nem olvasta a törvénytervezetet.
A regisztráció nem öncélú, nem azért tesszük kötelezővé a bejegyzést, hogy megnehezítsük mások életét, a regisztráció arra szolgál, hogy a törvénybe ütköző tartalom felelősét utol lehessen érni. Az Index.hu eddig is regisztrálva volt, ebben semmi változás nem lesz az új szabályozás alatt sem. Az említett esetben az Index felületén jelenik meg a Mandiner, így amíg nem foglalják le a mandiner.hu-t addig nekik nem kell regisztrálniuk.
Ez azt jelentené, hogy az értesítés-eltávolítás Európában elterjedt gyakorlata helyett a tárhelyszolgáltató is felelősséget kéne, hogy vállaljon a rendszerében tárolt tartalmakért?
Az értesítés-eltávolítási rendszer jelenleg nem működik elég hatékonyan. Ennek az az egyik oka, hogy sok szolgáltató nem része az önszabályozás rendszerének. Az önszabályozás pedig sok feladatot levehet a hatóságok válláról, és remélem, ahogy például a reklámpiacon, úgy más szektorokban is az önszabályozó testületekre lehet majd bízni a feladatok egy részét.
A hatóságnak mindent úgy kell szabályozni, ahogy lehet. Vannak olyan platformok, ahol magát a szolgáltatót kell felelősségre vonni. Ilyen például a nyomtatott sajtó. Van, ahol a terjesztőt kell büntetni, vagy kettős felelősség van. Ilyen például a kábeltelevízió, ahol a szolgáltató is felelős, ha a rendszerében egy tévécsatorna megszegi a kiskorúak védelmére vonatkozó törvényeket. Neki kell majd leszedni ezeket a tartalmakat.
Ha például olyan, a közösség elleni súlyos bűncselekményt követnek el, mint a pedofília vagy a terrorista szervezkedés, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a tárhelyszolgáltató felelősségét sem lehet kizárni.
Ha mondjuk a Blog.hu-n valaki készít egy blogot, majd felrak pár hamis, összemontírozott pornóképet, teszem azt, Rogán Antalról, akkor kit terhel felelősség?
Azt gondolom, hogy akinek a személyiségi jogait ilyen jellegű képekkel megsértik, annak meg kell adni a jogorvoslat lehetőségét. Hogy pontosan milyen intézkedéseket kell hozni ilyen esetben, kit lehet bírságolni vagy büntetni, azt most még nem tudom megmondani. Ezeket a részletszabályokat ugyanis nem is a médiatörvényben kell tisztázni, hanem egy kizárólag az internettel foglalkozó törvényben, és az leghamarabb jövőre kerülhet a parlament elé.
Ha, mondjuk, ezeket a képeket egy külföldi tárhelyre töltik fel, akkor hogyan érik el, hogy megszűnjön a jogsértés?
Az nem állapot, hogy egy hírportálról mindenki tudja, hogy hol szerkesztik, de mégsem lehet lekapcsolni, mert a szervereit külföldön tárolják. Szerintem, ha például a Kurucinfón olyan tartalmat találunk, ami súlyosan sérti a törvényeket, akkor igenis kötelezni kell az internetszolgáltatókat, hogy tegyék elérhetetlenné azt az oldalt.
Bármilyen hihetetlen egyébként, de a szabályozás már eddig is lehetővé tette, hogy egy szolgáltatót rábírjunk, hogy különböző szűrőkkel tegyen elérhetetlenné bizonyos tartalmakat. A hatályos médiatörvény szerint a terjesztőt most is rá lehetett bírni, hogy függessze fel veszélyes tartalmak elérhetőségét.
Nem csak az interneten kell megküzdenie ezzel a problémával, hiszen a majdnem kilencven magyar nyelvű tévéadó közül alig több, mint tíz van bejegyezve Magyarországon. Céljuk, hogy a külföldre távozó adók visszatérjenek az országba? Nem lehet, hogy a szigorú szabályozás elriasztja majd a még itt lévő adókat is?
Eddig sem a szabályozás vagy a sugárzási díjak miatt mentek külföldre a tévécsatornák. Volt, amelyik a gazdasági válság miatt egy központba vonta össze a régióban működő csatornáit, de sokan azért alapítottak külföldön csatornákat, mert a jelenlegi szabályozás szerint Magyarországon egyszerűen ezt nem tehették meg, például azért, mert már rendelkeztek egy országos televízióval. Ezeket az értelmetlen korlátozásokat az új szabályozásban fel fogjuk oldani, és azt reméljük, hogy több tévécsatorna áthelyezi majd a székhelyét Magyarországra.
A külföldön bejegyzett, de Magyarországra sugárzó adók sem vonhatják ki magukat a magyar szabályozás alól, hiszen az Európai Unióban lehetőség nyílik arra, hogy a társhatóságokkal egyeztetve, közösen lépjünk fel egy jogsértő tartalomszolgáltató ellen.
Azt ígérte, hogy jövő év közepére a nézők elégedettebbek lesznek a közmédiákkal. A köztévében dolgozók szerint azonban ennyi törvényi kötelezettség, kisebbségi és vallási műsor mellett nem lehet nézettebb műsorokat készíteni. Egyáltalán, nézettebbnek kell-e lennie a közszolgálati tévéknek vagy csak jobbnak?
Óvatosabban fogalmazva azt mondom, hogy a jövő őszi műsorrenden már láthatók lesznek a változások. Azt ígérhetem, hogy az új közszolgálati intézményrendszer kevésbé lesz pazarló, átláthatatlan, nem lesz politikai zsarolások terepe, sokkal inkább a függetlenség, a minőség és a hatékonyság lesz rá a jellemző. A minőségre helyezném a hangsúlyt, hiszen jelenleg a közpénzek töredékét fordítják csak a közszolgálati tévék műsorgyártásra, a többi egyszerűen eltűnik a ködben. Ezen kell változtatnunk.
Azt gondolom, hogy a kötelezettségekre hivatkozni csak kifogás. Lehet jó nemzetiségi és vallási műsorokat készíteni, amiket sokan meg is néznek. Egyébként a minőség és a nézettség nem feltétlenül korrelál egymással. Én természetesen azt várom az új közszolgálati rendszertől, hogy igenis sok nézője legyen. Ugyanakkor a köztévé feladata nem elsősorban a nézettség generálása, illetve a kereskedelmi televíziókkal való versengés. Az edukáció, a kultúra terjesztése, a vallási értékek megismertetése vagy éppen az ismeretterjesztés, azaz a társadalom formálása nem kevésbé fontos szempont.
A Magyar Televízió Este című műsorában az elmúlt hónapban számos fideszes politikus mellett csak egyetlen egy ellenzéki tűnt fel [1]. A médiatanács vizsgálódik esetleg majd ebben az ügyben, vagy ez a fajta kiegyensúlyozottságra törekvés már idejétmúlt?
A monitoringrendszerünk egyedülálló Európában, folyamatosan figyeljük a közéleti- és a hírműsorokat is. Természetesen amennyiben kiegyensúlyozatlanságot tapasztal a tanács, meg fogja hozni a szükséges döntéseket. Forrás: Index