A szaporodás fontos része. A szeretkezés állandó szereplője. De mi is a sperma? Miből áll, mik a jellemzői és mivel befolyásolhatóak a jellemzői. Mennyi kell belőle a megtermékenyítéshez? Mennyi az élettartama? És milyen az íze? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ. A 15. és a 60. életkor között az átlag férfi 30-50 liter spermát termel. Ez alatt az idő alatt 8.000-14.000 ejakuláció történik; alkalmanként egy teli evőkanálnyi, körülbelül 3-5 mili liter ondó távozik. Az ejakulátumnak csak csekély része (3-5%) áll spermiumból (ondósejt). Ezek nagyon kis méretűek, viszont igen nagy mennyiségben termelődnek. Minden ejakulációnál (az életkortól, egészségi állapottól, előzetes szexuális aktivitás és alkohol-szinttől függően) 40-600 millió ondósejt távozik. Vegyünk 300 millió spermiumot, mint egy átlagos értéket, és képzeljük el, hogy ezeket egymás után sorba állítjuk (egy spermiumkb. 0,05 mm hosszú), ekkor ebből egy 150 m hosszú spermium-sort kapunk.
Abból kiindulva, hogy a földön naponta körülbelül 100 millió ember szexel, akkor a földön a férfiak naponta kb. 300.000 liter ejakulátumot termelnek. Ez körülbelül akkora mennyiség, amekkorát 3750 magyar állampolgár fogyaszt üdítőből egy évben. Az ejakuláció során körülbelül 17 km/h sebességgel hagyják el a spermiumok a péniszt (kb. olyan gyorsan, mint egy maratoni futó). Ezután a női petesejtben kényelmesebb tempóban mozognak: az anyaméh irányában kb. 3-4 mm/perc sebességgel úsznak, ez kb. 0,0002 km/h.
Szex Dr
szex, dugás, szextanácsok, nemi betegség, nemi betegségek, szextippek, potencia zavar, szex dr, nőgyógyász, doktor,
A tesztoszteron tapasz és szexuális teljesítmény
A férfi nemi hormon tartalmú tapasz nem javítja a szexuális teljesítményt, habár a kezelés segíthet a nemi vágy élénkítésében, állapították meg egy ausztrál vizsgálatban. A vizsgálatban 55 év feletti 60 férfinak kellett véletlen besorolás szerint, vagy 5,0 mg tesztoszteron tartalmú tapaszt, vagy placebot használni egy éven keresztül minden este.
A vizsgálatba olyan férfiakat választottak be, akik objektíven jó általános egészségi állapotnak örvendtek, de saját magukat az optimálisnál rosszabb kedvűnek vagy felfogóképességűnek, fizikai erőnlétűnek és felépítésűnek, illetve szexuálisan az optimálisnál kevésbé aktívnak érezték.
A vér össztesztoszteron szintje az aktív hatóanyaggal kezelt férfiak csoportjában 30%-kal, illetve 4,0-17,7 nM-lal emelkedett, amíg elérte az egészséges fiatal férfiakra jellemző referenciatartomány középértékét. Ezzel párhuzamosan 50%-kal csökkent a vér luteinizáló hormon szintje, mely markere a csökkent férfihormon aktivitásnak.
A szexuális működést a merevedési zavarok súlyosságának meghatározására használt kérdőív segítségével állapították meg, mely kitér az erekció és az orgazmus képességére, a nemi vágy meglétére, valamint a közösülés nyújtotta és az általános kielégülés-érzés kérdésére.
Azt találták, hogy a tesztoszteron tapaszok nem befolyásolták sem a szexuális, sem a merevedési funkciót, azaz az aktív hatóanyagot tartalmazó tapasszal és a placebóval kezelt férfiak csoportja között nem mutatkozott jelentős különbség a vizsgálati periódus végén. A tesztoszteronnal kezelt férfiak azonban, az 52. kezelési hét után jelentősen gyakoribb és intenzívebb nemi vágyról számoltak be. A placebo csoportban semmilyen hasonló irányú változást nem észleltek.
A kutatók abban reménykednek, hogy ha alacsonyabb kiindulási tesztoszteron szintű férfiakat vizsgálnak, és/vagy ha nagyobb mértékben emelik meg a vér tesztoszteron szintjét, akkor talán jelentősebb változásokat sikerülne elérni a szexuális működés terén is.
Ahogy eszel, úgy szexelsz is
Abból, hogy mit és hogyan eszünk, következtetni lehet szerelmi életünkre. Miközben faljuk a lecsót, a nők titokban megfigyelnek, és étkezési kultúránkból szexuális szokásainkra következtetnek. A vágy és az ét-vágy között szoros kapcsolat áll fenn. Aki ínyenc módra türelemmel választja ki a fogásokat az előételek közül, feltehetően a szerelmi előjátékokat is kedveli. Aki kapkodva mindent belapátol, valószínűleg így fog viselkedni az ágyban is.
Charles J. Glickman amerikai szexológus évtizedek óta kutatja a konyha és a hálószoba közötti bonyolult kapcsolatot. Szerinte ha valakinek nem tetszik, ahogy választottja táplálkozik (sőt, netán zavarja), jobb, ha azonnal kereket old. Az ízlelés éppúgy az érzékek játéka, mint a szerelem: a falánkságtól nem vezet egyenes út a bujaságig.
Hát még ha hisszük is, hogy bizonyos étkek vágyfokozók. Casanova osztrigával szédítette a kikapós apácákat, Kleopátra mandulás mézzel kente be testrészeit, Josephine Bonaparte ibolyaillatot permetezett hajára, miközben Napóleon szarvasgombát falt marékszám. De bízott az afrodiziákumok mágikus erejében Caligula és Messalina is. (Állítólag mindkettő bájitaloktól őrült meg.) De Sade márki már ravaszabb volt, ő pasztillákba szórta (a rendkívül mérgező) kőrisbogárporból készült ajzószert, és örömhölgyekkel etette meg.
Ma már mosolygunk, ha valaki a szerelmes együttlét előtt petrezselyemgyökeret rág, pedig különböző kultúrákban évszázadokig hittek benne (mint a fahéjban, a szerecsendióban, sőt a XVI. századi Anglia a burgonyában!), s nem is tévedtek nagyot, hiszen a növény apiolvegyülete izgatóan hat az idegrendszerre. Miként bizonyított tény, hogy a szarvasgomba androsztendiolt, a csokoládé feniletilamint tartalmaz, a sáfrány pedig stimulálja az erogén zónákat. A borsmentateát maga a nagy Hippokratész ajánlotta „szerelmi játékokhoz”, s Törökországban máig ájult imámnak (Imam Bayildi) nevezik azt a töltött padlizsánt, amit egy kéjhölgy készített Allah (igen izgatott) szolgájának. A kínaiak ma is súlyos összegeket fizetnek az orrszarvúagyar poráért, és sokan máig hisznek a szárított csikóhal vagy a szürke ámbra serkentő hatásában. szanszkrit Káma-szútra erotikus receptjét (kos- vagy kecskehere édes tejben áztatva, verébtojás mézzel csurgatva) feltehetően ma már Indiában is kevesen készítik el, s valószínűleg nincs már nő, aki elhinné, hogy ha éjfélkor az akasztott ember alatt felássa a földet, kitépi a mandragórát (másképpen boszorkánygyökeret), s – túlélve annak iszonyú sikoltását – varázsitalt készít, akkor meddősége egy csapásra megszűnik.
„Ha a férfiban és a nőben van egyáltalán valami közös – írja Isabel Allende chilei írónő -, akkor az a szex és az evés.” A létfenntartás és a fajfenntartás ösztöne elkísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig. A szerelemhez azonban nem elég két ember. Kell hozzá négy hormon is: dopamin, szerotonin, endorfin és az a bizonyos feniletilamin. Ezért kotyvasztanak varázsitalokat a nők, fallikus formájuk miatt ezért hittek a spárga, a póréhagyma, a sárgarépa (utóbbit az „özvegyasszonyok vigaszának” is nevezték) vágyfokozó hatásában, Madame Pompadour ezért főzött zellerkrémlevest szegény XV. Lajosnak, amikor szenvedélyének tüze bánatos hamvaiba holt.
És ezért kísérleteznek a férfiak is a tenger gyümölcseivel. Az osztriga, a tengeri sün, a Szent Jakab kagyló, a tintahalas spagetti a tengernek azt az ősi, meghatározhatatlanul erotikus illatát idézi fel, ami mindig is izgatta álmaink asszonyát. A titok pedig nem is az étkekben rejlik. A nőket többnyire maga a szakács bűvöli el, aki a konyhában sürögve-forogva szerelmes gyöngédséggel válogat a friss zöldségek között, művészi módon készít el egy-egy fogást, és úgy kínálja oda, mint ajándékot az érzékeknek és a léleknek. Ez az igazi afrodiziákum.
A merevedési zavar kezelése génterápiával
Az erekciós zavarok génterápiával történő kezelése az elsődleges vizsgálatok szerint biztonságos, jelentették be az Amerikai Urológusok Társaságának éves közgyűlésén. Két évvel ezelőtt kezdődtek a vizsgálatok, amikor 11 erekciós zavarban szenvedő férfi kapott génkezelést, mondja dr. Arnold Melman, a New York-i Albert Einstein orvostudományi egyetem professzora.
A férfiak péniszébe a Maxi-K nevű humán gént fecskendezték be. – A gén egy olyan fehérjét termel, amely kialakítja a Maxi-K csatornát; mely, ha nyitva van, ellazítja a simaizmokat, amitől könnyebbé válik az erekció – mondja Melman professzor.
A vizsgálat eleinte csak a kezelés biztonságára vonatkozott. Majmokkal végzett kísérletek azt bizonyították, hogy a kezelés javítja az erekciót és a szexuális viselkedés egyéb vonatkozásait. A kezelés várhatóan évente lesz szükséges, mert az eddigi kísérletek szerint a hatás körülbelül hat hónapig tart. A kezelés előnye, hogy nem kell semmit sem előre tervezni, sem tablettát bevenni, sem injekciót beadni. A génterápia együttműködik az erekciót elősegítő gyógyszerekkel, melyekből alacsonyabb dózis is elég lehet.
Szexuális elvárásaink nem egyértelműek
Nemcsak a pornófilmekben van forgatókönyve a szexjeleneteknek: a hétköznapi ember fejében is él egy képsor arról, hogyan akar ágyba bújni valakivel. A férfi és a nő tervei sajnos nehezen egyeztethetők össze ezen a téren is, de nem teljesen reménytelen megtalálni az összhangot. Bár a hazai pornó-atyaúristen, Kovi nem győzi ecsetelni a világgazdasági válságnak a szexfilmgyártásra gyakorolt pusztító hatásait, minket jelenleg mégsem a két aktus közötti szöveges jelenetek megkurtítása érdekel. Forgatókönyvek ugyanis nemcsak a hollywoodi mogulok díványán, hanem a fejünkben is szép számmal sorjáznak. Az ún. szkriptek egy-egy élethelyzetben kívánatos viselkedésünket írják le lépésről lépésre (az „étterem” forgatókönyvünk például egy belső vázlat az agyunkban, amely a leülés, étlapnézegetés, rendelés, étkezés és fizetés cselekvéssorozat egymásutánját tartalmazza). A szexforgatókönyveink ugyanerre a rugóra járnak, csak a nemi élet területén: mit tegyünk udvarláskor, mekkorát pukkanjon a pezsgő dugója a gyertyafényesen, vagy ki legyen fölül első alkalommal. Tudja még valaki a választ az efféle kínzó kérdésekre?
Nem könnyű a férfinek
A különböző kultúrák eltérnek egymástól abban, hogy a ritualizált viselkedés-sorozaton belül – vagy ahelyett – mekkora szabadságot engednek meg a tagjaiknak. Míg egyes óceániai törzseknél kimondottan kívánatos a serdülőkori szexuális szárnypróbálgatás, addig másutt a nőknek szigorúan végig kell járniuk az udvaroltatás – esküvő – a szüzesség elveszítése szamárlétrát. Néhány évtizeddel ezelőtt felénk is egyértelműek voltak a szabályok: a férfi a kezdeményező, a betolakodó, a nő pedig afféle önmaga számára gyártott erényövként a határszabó. A kétféle szerep közötti különbség viszonylag egyértelműen meghatározta, kinek mi a tiszte az ismerkedés, a romantikázás, az együttjárás szakaszaiban, és persze az ágyban is. Telt-múlt az idő, elzúgtak a szexuális forradalmak, egy-két fogással színesedett a repertoár, lőn a webkettő és a totális káosz: a nyugati világban ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy „kapcsolatilag” mit várunk el nagy vonalakban a férfiaktól, és mit a nőktől. A „nagy vonalak” helyett maradtak az egyéni preferenciák. A 21. században közösen osztott – és éppen ezért előre kiszámítható – forgatókönyvek helyett a saját magunk gyártotta szkripteké a főszerep. Csak legyen, aki visszakódolja és megfejti őket…en fölül első alkalommal. Tudja még valaki a választ az efféle kínzó kérdésekre?
„Nem könnyű csajozni – mondja az egyik, férfiakkal foglalkozó kutatásban egy 19 éves diák. – A haverom gátlástalanul leszólít mindenkit, mondván, hogy ha nem jön be, még mindig ott a többi millió, akik közül halászgathat. Én viszont úgy gondolom, hogy mindig a nő választ. Ha nem adnak le jeleket, és itt most olyan apró dolgokra gondolok, mint egy mosoly vagy egy kitartott pillantás, szóval én olyankor nem lépek. A spanom szerint bolond vagyok, így szalasztom el életem nagy lehetőségét. Szerinte sok nő amolyan „láthatatlan csadorban” közlekedik, mert ha ő kezdene el flörtölni, akkor biztos kurvának tartanák.” Ábrándos szép napok, amikor a legényeknek világosan előírt kötelességük volt hónapokig az anyóséknál unatkozni udvarlás címén! A boldogító igen kimondását követően lejátszódó „véreslepedő-mustra” ugyancsak a múlté. Ahogy a kapcsolatteremtés mikéntje elvesztette az egyértelműségét, úgy az sem világos, hogyan és mikor kormányozzuk a hálószoba felé a bimbózó párkapcsolatot.
Még nehezebb a nőnek
„Bonyolult kérdés – feleli az előbb említett kutatás egyik férfi résztvevője a „Hogyan játszódik le az első szexuális aktus egy párkapcsolatban?” kérdésre. – Nem szeretem, ha a nők kezdeményeznek, jobb, ha én tartom kézben a dolgokat. Lehet, hogy konzervatívnak tűnök, de egyszerűen nem bűvölnek el ezek a rámenős, kemény csajok. Talán pont emiatt azt is utálom, ha egy nő könnyen adja magát. Nyomulok ezerrel, az világos, de nem igaz, hogy nem érzi a csaj, hogy ez a játék élvezete, a hódítás miatt történik így, nem pedig amiatt, hogy rám nézzen és megjegyezze: „Oké, felnőttek vagyunk, te is tudod, mit akarsz, én is, nyomás egy szállodába!” Mert lehet, hogy ezt akarom, és be vagyok indulva, de az ágyon lihegve már azt is tudom, hogy ebből sem lesz hosszabb távon semmi.” Ugyanez női oldalról: „A pasik többsége azt szajkózza, hogy aki az első éjszaka dől, az ribanc, és csak arra az alkalomra volt jó. Viszont annyira fölényesen tudnak viselkedni, szabályosan lehülyéznek és a „mamajókislányának” tartanak, ha nemet mondasz. Fiatalabb koromban olyannyira megalázottnak éreztem magam egy-egy ilyen szituban, hogy inkább megtettem, nehogy az terjedjen el rólam, hogy prűd vagyok. Így viszont azt beszélték, hogy egy ordas nagy… Sehogy sem tudtam a szájízük szerint tenni. Manapság inkább úgy viselkedek, ahogy akkor és ott nekem tetszik!”
A jó öreg kettős mérce a nőkkel kapcsolatban a mai napig kiirthatatlan. Férfiak szexuális forgatókönyveit vizsgálva számos ellentmondást találtak a fejekben a kutatók. A pasik egyfelől nem szeretik a könnyen kapható cafkákat, mert azok barátnőkként vállalhatatlanok, másrészt viszont kijelentik, hogy az ideális „feleség-anyagra”, a szabódó nőre való vég nélküli várakozást csak úgy képesek elviselni, hogy félre-félrekacsintgatnak másokkal. Jók a dögös, belevaló, kezdeményező csajok, ugyanakkor elveszítik a „férfiasság” érzését, ha nem náluk a gyeplő. Ha valaki lelkesen fogadja az udvarlást, az „túl könnyű pálya”, ha kéreti magát, akkor akad helyette száz, aki „örömmel ugrik”, és így tovább. A zűrzavar, bármennyire kétségbeejtőnek tűnhet is, azért nem nélkülözi a maga pozitívumait.
Míg a hagyományos társadalmakban az emberek a számukra előre gyártott öntőformákba simulnak bele, addig nálunk az egyéni kezdeményezéseké a terep. Ami persze bábeli kuszasággal jár karöltve, viszont rá is kényszerít bennünket a beszélgetésre. Mivel nincsenek mindenki által ismert szabályaink, kénytelenek vagyunk a partnerünkkel együtt, közösen megvitatni és kidolgozni a ránk vonatkozó megállapodásokat. Azt a keretet, amelyben a viszonyunk értelmessé és élvezetessé válik. Ideális esetben tehát képesek vagyunk kidolgozni mind a kapcsolatra, mind a szexre nézve olyan működő forgatókönyveket, amelyek mindkettőnk igényeit maximálisan figyelembe veszik. Az „ideális eset” azonban inkább nyitottság és odafigyelés, a másik tisztelete és némi önismeret, mint szerencse kérdése, azt hiszem. (Noilapozo)
Merevedési zavar jelzi a betegségeket
Holland szakemberek hosszú távú vizsgálatban igazolták a merevedési zavar és a később kialakuló szív-érrendszeri betegségek (szívinfarktus, agyi keringészavar) összefüggését.
A merevedési zavar kialakulásának ugyanazok a kockázati tényezői, mint a szív- és érrendszeri betegségeké, úgy mint életkor, dohányzás, cukorbetegség, magasvérnyomás és magas koleszterinszint. Ezért már korábban is felvetődött, hogy a merevedési zavar szív- és érrendszeri betegségek előjelzője lehet. Fentiek miatt a holland kutatók egy populációs alapú vizsgálatban keresték a választ arra, van-e összefüggés a merevedési zavar és a későbbiekben kialakuló szívinfarktus, stroke, illetve hirtelen halál között. Ötven és hetvenöt éves korú, egy Rotterdam melletti helyiségben élő 1248 férfi sorsát követték nyomon, átlagosan 6,3 éven át. A férfiaknál korábban nem fordult elő sem prosztata, sem szív- érrendszeri betegség. A „Vannak Önnek merevedései?” kérdésre adott válasz alapján sorolták csoportokba a résztvevőket; 258 (22.8%) férfi küzdött enyhe, 108 (8.7%) pedig súlyos merevedési zavarral a vizsgálat kezdetekor. A szív- és érrendszeri betegségek kockázatát szintén kiszámolták a vizsgálat elején.
Összesen 58 szív- és érrendszeri heveny katasztrófa következett be a megfigyelési periódus alatt. Az összegyűlt adatok statisztikai feldolgozása után kiderült, hogy az enyhe merevedési zavarral küzdő férfiaknál a szív- érrendszeri katasztrófa előfordulásának valószínűsége 1,6-szorosa; a súlyos fokú merevedési zavarral élőknél pedig 2,6-szorosa azokhoz képest, akiknek normális erekciójuk van.
Hasonló mértékű kockázatnövekedést jelentenek az olyan jól ismert rizikófaktorok, mint a cukorbetegség és a dohányzás. Az eredmények ismeretében a kutatók azt javasolják, hogy a férfiak szív- és érrendszeri rizikó állapotának felmérésekor, a többi kockázati tényező mellett tegyenek fel kérdést a merevedési zavarra vonatkozóan is. Ugyanilyen fontos, hogy javasolt lenne minden merevedési zavar miatt jelentkező férfinál elvégezni a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának felmérését.
Családon belüli erőszak
Szóbeli erőszak, megfélemlítés, elszigetelés, szexuális, verbális és testi erőszak. Az erőszak fokozatai, amely egy friss felmérés szerint három nőből kettőt érint élete során. A magyarországi krízisközpontok helyzetét bemutató kiadvány jó célt szolgál, de egyes szakértők szerint kissé félrevezeti az ügyet: csak a családon belüli erőszak áldozatairól beszél, és gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a bántalmazót. Fontos ügy, kissé elfuserált tálalás – nagyjából így foglalható össze az a tanulmánykötet, amit múlt hét végén mutattak be. A családon belüli erőszakról helyzetképet adó Sebek 2 című kiadvány zömében esetleírásokat tartalmaz, és a krízisközpontokat mutatja be.
A kötetet bemutató sajtótájékoztató gyakorlatilag egy színházi előadással is felért: először csak hallani, majd látni is lehetett néhány jelenetet egy házasságból. Persze, rémisztő volt, ám kicsit olyan is, mintha a szervezők most találták volna fel a spanyolviaszt: te jó ég, létezik olyan, hogy egy férj veri a feleségét.
Nemi szerepek?
A kötet – ami egyébként kereskedelmi forgalomban nem kapható, és amit elsősorban a szakembereknek ajánlanak – valamennyire önkritikus is: nem állítja, hogy a helyzet rózsás. Az eddigi feladatokról és eredményekről ad számot, de feltárja a problémákat és hiányosságokat is. A Sebek 2 című könyv bemutatóján a szakértők azt mondták: ugyan folyamatosan nő az ellátottak száma, ez csupán töredéke a ténylegesen bántalmazottak számának. A többség még mindig nem tudja, hova forduljon, vagy nem mer segítséget kérni.
Herczog Mária, a könyv lektora szerint nem véletlenül válik valaki elkövetővé, vagy áldozattá: s a kettő között nagyon vékony a mezsgye. Egy finn kutatásra hivatkozva azt mondta: már óvodában is elfogadóbbak a szülők és az óvónők is, ha a fiúk verekedősek. „Ezzel pedig gyakorlatilag előírják a nemi szerepmintákat” – véli.
Herczog szerint a szakmában rengeteg vita zajlik arról, hogyan kell ezeket az otthonokat felépíteni és megszervezni, hogyan kell segíteni feldolgozni a krízist. „A könyvnek éppen az a jelentősége, hogy a gyengeségekre és az erősségekre is felhívja a figyelmet. Kiderül belőle például, hogy a gyermekjóléti szolgálatok nagyon gyengén működnek, és sokszor bár mindenki tudta, hogy mi történik a szomszédban, semmilyen érdemi lépés nem történt.”
Nem jó a szemlélet
„Örülök, hogy a könyvben főleg eseteket írnak le” – mondja Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa, „mert a tényeket legalább nem lehet elferdíteni”. Szerinte viszont a könyv kommentárjai nagyon félrecsúsznak: „egyrészt azt mondja, hogy 2005 óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal itthon. Ez nem igaz, a Nők a Nőkért Egyesület már sokkal régebb óta. Csakhogy a könyv szerkesztői egyetlen civil szervezetet sem kerestek meg. Kár, pedig például a NaNe tudott volna segíteni”.
A jogvédő szerint a kötettel mégsem ez a legnagyobb baj. „Hanem az, hogy a magyar államnak az a családon belüli erőszakra adott válasza, hogy megerősíti a krízisellátást. A nemzetközi standardok pedig világosak: két pillérre kell támaszkodni.” Ebből az egyik a bántalmazottak biztonságának szavatolása, de ugyanennyire lényeges, hogy a bántalmazókat felelősségre vonják.
Spronz Júlia szerint hatalmas probléma, hogy a könyv sikertörténetnek mutatja be, ha egy nő újra képes a nulláról kezdeni egy tragédia után, „holott nem ez a kiindulási pont. A bántalmazók felelősségre vonásáról egyetlen szó sem esik a könyvben”. Az úgynevezett „családi csoport konferenciázásról” viszont annál több. Ennek gyakorlatilag az a lényege, hogy a családon belüli erőszak után a megoldás ne felülről jöjjön, hanem összeterelik a bántalmazót és a bántalmazottat, hogy együtt oldják meg.
„Ez képtelenség. Ezzel olyan szintre viszik az ügyet, mintha a problémákat meg lehetne diskurálni, mintha az erőszak civakodás lenne” – véli a jogvédő, aki szerint ráadásul a könyvben bemutatott krízisközpontokban sem a titkosságot sem a biztonságot nem tudják szavatolni. (Ezt támasztja alá szerinte a kötetben bemutatott eset is, amikor gyakorlatilag az egész anyaotthont le kellett menekítni a pincébe az egyik bántalmazó erőszakoskodásai miatt.) Spronz szerint az már csak hab a tortán, hogy a központokban a könyv tanulsága szerint olyan szakemberek dolgoznak, akik 3+2 napos képzésben vettek részt előzően. (Hírszerző)
A férfi meddőség és a forró fürdő
Amerikai kutatók bebizonyították, hogy a forró fürdőkádban ázó férfiak nemzőképessége csökken. A tényre már korábban is felhívták a figyelmet, de mindeddig nem végeztek módszeres vizsgálatokat. A vizsgálathoz olyan férfiakat toboroztak, akik a meddőségi klinikára jártak, és hetente több mint 30 percen át forró fürdőt vettek, vagy a jacuzziban lubickoltak.
Miután hat hónapig kerülték a forró fürdőt, a férfiak felénél drámai módon nőtt a spermiumszám, és az ondósejtek mozgékonysága 12-34 százalékkal magasabb értéket mutatott. Hat férfinél nem történt változás, közülük öten erős dohányosok voltak, a kutatók szerint ez lehetett a magyarázat. Köztudott, hogy az ondósejtek a hűvös környezetben fejlődik a legjobban, ezért helyezkednek el a herék a testüregen kívül, a herezacskókban. A vizsgálat vezetője, dr. Paul Turek a következőket nyilatkozta: – A forró vagy meleg kádfürdőzést és a jacuzzit is nyugodtan hozzá lehet sorolni azokhoz a tevékenységekhez, amelyeket a nemzőképesség fokozása érdekében ajánlatos elkerülni.
Pénisznövelő eljárások
Nem sebészi eljárások – Sebészi eljárások – Hosszítás – Vastagítás – Komplikációk – Konklúziók – Sok férfi jogosan, vagy alaptalanul, elégedetlen nemi szervének méretével. Lássuk, mai ismereteink szerint hogyan növelhető a férfi nemi szerv a kívánt méretre – már ha ez egyáltalán lehetséges. A pénisz hosszát és vastagságát célzó eljárások két főbb csoportra oszthatók: sebészi és nem sebészi eljárásokra. A férfiak ősidők óta a lehető legkülönbözőbb módszerekkel igyekeznek péniszük méretét növelni. A téma érzékeny volta, valamint az azt körülvevő szégyen és zavar miatt az érintett férfiak mindig is kiszolgáltatottak voltak a különböző gátlástalan, magukat szakembernek tituláló „segítőknek”.
A legtöbb orvos és egészségügyi szakember ugyan magas etikai normáknak megfelelően végzi a munkáját, azonban akadnak olyan vállalkozók, akik kihasználják ezeket az embereket és olyan beavatkozásokat és eszközöket állítanak be egyedül üdvözítő és bevált módszereknek, melyekről maguk is pontosan tudják, hogy azok hatásosságára semmiféle garancia nincs.
Nem sebészi eljárások: Elég, ha csupán átfutjuk egy férfimagazin apróhirdetéseit, máris az alábbi bombabiztos módszerekkel találjuk magunkat szemben:
– vákuumos módszer
– különböző péniszre függeszthető súlyok
– mágneses vagy elektromos péniszstimuláló eszközök
– hormonterápiák, tesztoszteron vagy más nemi hormonok (szteroidok)
– növényi hatóanyagok a világ különböző pontjairól.
Ezek mindegyike közös abban, hogy hatékonyságukat egyetlen komoly kutatás, egyetlen mértékadó orvosi lapban megjelent szakcikk sem támasztja alá. A vákuumos eszközök és a súlyok ugyan átmeneti jelleggel növelhetik a pénisz méretét, mindez azonban csupán annak köszönhető, hogy a férfi nemi szerv bizonyos mértékben rugalmas. Ez a rugalmasság azonban azt is jelenti, hogy a megnyújtott szerv idővel visszaáll eredeti állapotába, hasonlóan egy kinyújtott, majd elengedett gumiszalaghoz.
Sebészi eljárások: A ma ismert kozmetikai sebészeti beavatkozásokkal szintén az a probléma, hogy a különböző módszerek jórészt még kísérleti állapotban vannak, a várható előnyök korántsem bizonyosak és számos komplikáció veszélyét hordozzák. A sebészeti beavatkozások a hetvenes években jelentek meg, és elsősorban azoknál alkalmazták őket, akiknek születésüktől fogva kicsi volt a péniszük, vagy azoknál, akik valamilyen daganatos elváltozás, Peyronie-szindróma, esetleg baleset következményei miatt helyreállító műtétre volt szükségük.
A kozmetikai célú beavatkozások az 1980-as évek végén jelentek meg az Egyesült Államokban; a hosszméretek növelésének technikáját először 1990-ben írták le. Azóta több mint tízezer férfi esett át ilyen beavatkozáson, azonban megbízható információ a várható eredményekről és a lehetséges komplikációkról azóta sem jelent meg mértékadó szakmai lapban. Ez a tény – tekintve az esetek nagy számát nem csupán furcsa, de aggasztó is egyben.
Hosszítás
A legismertebb technika a hossz növelésére az, amikor elvágják a pénisz tartószalagjait, azokat a rugalmas szöveteket, melyek a hímtagot a szeméremcsonthoz rögzítik. Az átmetszés következtében az addig a test belsejében rejtőző pénisztest előrébb kerül, a szükséges többletbőrt pedig plasztikai sebészeti eljárásokkal pótolják. Az eljárás hatékonyságát nehéz objektíven megítélni, ugyanis a sebészek nem közölnek teljes körű adatokat a beavatkozások következményeiről. Az egyetlen megbízhatónak mondható tanulmány szerint a szalagok átvágása átlagosan mintegy fél centis növekedést okoz, míg a szükséges extra bőr beültetésével ez a szám 1,6 cm-re nő. Ezek az adatok természetesen nem pont azok, mint amiket az ilyen klinikák közzé tesznek, egyeseknél a növekedés kétségkívül nagyobb, míg másoknál kisebb mértékű.
A tartószalagoknak természetesen szerepe van, erektált állapotban ezeknek köszönhetően mutat felfelé a pénisz. Amennyiben ezeket a szalagokat átmetszik, ez a tartó hatás többé nem érvényesül. Számos páciens arról számol be ilyen műtétek után, hogy pénisze ugyan növekedett valamicskét, azonban felajzott állapotban már korántsem áll olyan „peckesen” mint korábban; mi több, olyan is előfordul, hogy a merev hímvessző a földre szegeződik.
Vastagítás
Ezt az eljárást szokás magában is elvégezni, de sokkal gyakoribb, hogy a hosszméretek növelésére irányuló beavatkozással párhuzamosan esik át rajta a páciens. Kétféle eljárás ismert. Az egyik esetben az alhasról vagy a fenékről leszívott zsírt juttatják a pénisz bőre alá, míg a másiknál a bőr mélyebb, vérerekben gazdag, dermis néven ismert részeiről származó ún. graftokat, valamint zsírt juttatnak a hímvesszőbe.
Az első módszer gyakran okoz csalódást, ugyanis az alhasból vagy máshonnan leszívott és a hímvesszőbe injektált zsír 90%-a általában egy éven belül felszívódik. A graftok beültetése valamivel hatásosabb módszernek tűnik, azonban megbízható forrásból származó adatok, a hosszú távú eredményekről beszámoló publikációk ez esetben is hiányoznak.
Komplikációk
Mint minden sebészeti beavatkozásnak, a pénisznövelő műtéteknek is megvan a maga kockázatuk. Eltekintve most a fertőződés és a vérzések veszélyeitől, fontos hogy felhívjuk néhány további lehetséges problémára is a figyelmet. A műtét bizonyos külső elváltozásokat okozhat, pl. a pénisz látszólag nem az alhasból, hanem úgy tűnik, mintha a herék közül nőne ki. Előfordulhatnak emellett sebgyógyulási komplikációk is. Az összehúzódó szövetek az eredetinél akár még kisebbé is tehetik a pénisz méretét. Szintén az elégtelen sebgyógyuláshoz köthető, ha a rossz vérellátás miatt a pénisz bőre kifekélyesedik és elhal.
A vastagságnövelő műtétnek is megvan a maga kockázata: említettük már a zsír felszívódását, ami kisebb probléma lehet, ha mindenütt egyformán szívódik fel, ami nem minden esetben történik így. A nem egyenletesen felszívódó zsírpárnák, göbök eltorzíthatják az amúgy teljesen normális hímvesszőt is.
Konklúziók
Azok a férfiak, akik elégedetlenek méreteikkel, jobb, ha kétszer is meggondolják, kés alá fekszenek-e, ugyanis nem csupán költséges, de veszélyes műtétekre vállalkoznak. A legtöbb férfinak erre amúgy sincs szüksége, sokkal jobb befektetés egy hozzáértő szexuálterapeutát keresni, aki megfelelő tanácsokkal látja el a kételyektől gyötrődő, segítségre szoruló férfiakat. Amennyiben azonban mégis a szike mellett döntünk, ne sajnáljuk az időt a megfelelő tájékozódásra, válasszuk a lehető legmegbízhatóbb klinikát és a legtapasztaltabb szakembert.
Hírességek tanácsai a nőkről
Courteney Cox – Jobban figyelünk a kezedre, mint gondolnád. Már az is elég baj, ha nem elég férfias a kezed, de ha hosszabb a körmöd, mint a miénk, akkor felejtsd el az egészet.
Saira Mohan – Válassz ki rajtunk egy váratlan testrészt és dicsérd meg. Lehet az a bal könyök, a homlok, vagy a sípcsont. Csak kreatívan.
Alyssa Milano – Mi csajok is szeretjük a pornót. Azt viszont ki nem állhatjuk, amikor a pasik rejtegetik a pornóvideóikat.
Mariska Hargitay – Egy nőnek a nyaka a legfontosabb. Időzz ezen a tájékon annyit, amennyit csak akarsz.
Cheryl Hines – Minden jobban hangzik, ha úgy mondod, hogy a szád egészen közel van a fülünkhöz és belesuttogsz. Tényleg minden, onnantól kezdve, hogy „bocs a szagért” egész odáig, hogy „örökre szerelmes lettem beléd”.
SuChin Pak – Ha nem vagy hajlandó nyilvános helyen megfogni a kezünket, mi sem leszünk hajlandók nemnyilvános helyen szájjal kielégíteni.
Maria Bartiromo – Ha be van kötve a szemünk, napszemüvegben vagyunk vagy tök sötét van, akkor is mindig tudjuk, ha megbámultál egy másik nőt.
Saira Mohan – A szemkontaktusnak pontosan 0,28 másodpercig kell tartania. Minél gyorsabb a pillantás, annál hatásosabb. Úgy nézz ránk, mint a napra napfogyatkozáskor.
Sarah Silverman – Azért szeretünk szex után még odabújni, mert szétfagyunk.
Kathryn Hahn – A bikinivonal-gyantázás kész kínzás. Puszta együttérzésből a pasik is nyugodtan kiszedhetnék a szőrt az orrukból. Meg le a zacskóikról.