Szex

Meztelen nő

Posted on by Lulu
Azt olvastam, hogy a teljesen lecsupaszított puncit nemzetközi nyelven szfinx típusúnak nevezik, a szfinx macskafajta után, ami egy érthetetlen genetikai hiba miatt nem növeszt bundát. Ami egyébként elég bizarr.
Azt is olvastam, hogy amerikában a meztelenül „dolgozó” nők szőrzetét törvényben szabályozták, pontosan 4 cm, azaz kétujjnyi széles sávban kell meghagyniuk a szeméremszőrüket, mert így az még elrejti a szemtelen szeméremrést. Ennek a modellnek a neve pedig playboy-fazon.
Továbbá, hogy a férfiellenes nők tagadják a hüvelyi orgazmus lehetőségét, és csak a csikló ingerlése általi kielégülést tartják valódinak. Ami azért elég nevetséges, a nők olyan buták tudnak lenni néha…
És még azt is, hogy a női mell formája teljesen funkcióellenes és nincs több olyan faj, ami félgömb alakú melleket növesztene. A magyarázat állítólag az, hogy a többi emlős négy lábon jár és a nőstények a fenekükkel keltik fel a hímek érdeklődését, amit a két lábra emelkedés már nem tesz lehetővé, ezért az ember nőstény növesztett a mellkasára egy újabb, látványosabb és hívogatóbb feneket. És így született meg a női mell…

Illatok, szagok

Posted on by Lulu
Az az illat a nyakadon…
Nem nem a parfümöd,
a hajad, a bőröd, a csontod illata,
puszta létezésed láng forró szaga,
a szaru tobzódó mámorpárlata,
a fölhabzó erény tarkód szegletén.
A testedből fonódó vágy ütőerén.
(Ákos)
Az jutott eszembe szex közben, hogy azért izzadunk, hogy összefolyhassunk. Mintha az egész kiválasztódás arról szólna, hogy a lényegünket préseljük ki magunkból, hogy a másik tudomására adhassuk. Felkínáljuk a testünk esszenciáját, amit a hétköznapokon a bűz és az undor jelzői fednek el az idegenek elől. De egymáson mozogva és egymásba olvadva a testünk folyékonnyá válik és cseppfolyosan eljutunk a másik testének rejtett zúgaibai, hogy minden porcikáját bejárhassuk. És az izzadtság már semmi rosszat nem jelent. A másik testének az ajándékaként, lényegeként és ízeként nyaljuk le róla. A bőrünk különböző illata is közössé válik, összekeveredünk az izzadtságunkban. És a világ legtermészetesebb dolgává válik, hogy a homlokáról lecsorduló „ő” az élvezettől tátva maradt számba cseppenjen.

Álmatlanság

Posted on by Lulu
Éjjel nem tudtam aludni. Érdekes, hogy az idő mindig túl gyorsan telik, ha álmatlanság gyötör. És az is, hogy az álmatlanság mindig meggyötör. Ilyenkor szoktam én maszturbálni. Mechanikusan, erőltetetten, kikényszerítve a testemből az elalvás ígéretével kecsegtető orgazmust. De ezúttal nem engedelmeskedett a pinám, mintha érezte volna, hogy az örömszerzés legapróbb szikrája sem rejtőzik a szándékaim mögött. A pornóhoz túl késő volt. Álmokra vágytam, nem mocsokra. Az az igazság, hogy bár elképsztően sok időt töltök pornókeresgéléssel/nézéssel/élvezéssel, alapvetően mocsoknak tartom. Mint ahogy az énemnek azt a részét is, ami ilyen mohón falja a gondosan válogatott kisfilmeket. Olyan nekem a pornó, mint a kíváncsi gyerekeknek a horror film: sötétedés után nem merjük nézni.
Meglepett, hogy nem hiába erőszakoskodtam elélvezés-ügyben, amikor ez a legkézenfekvőbb megoldás, ha altató kell. Általában a fantáziám vesz rá, hogy önkielégítsek, máskor a testem fejezi ki a hiányérzetét, de a racionális agyamnak úgy tűnik nem sok beleszólása van a dologba. Persze ettől függetlenül is előfordul, hogy nem tudok elélvezni, csak nagyon-nagyon erőltetve, de tegnap éjjel még csak fel sem izgultam. A hajlandóság legkisebb jelét sem mutatta a pinám. Mérges voltam rá és egyedül éreztem magam. Ma meg esik az eső és hideg van. Minden szürke, a kedvem is.

Hálóing

Posted on by Lulu
Megsimogattam egy szatén hálóinget a boltban. Aztán arra gondoltam, ő is biztos szívesen simogatná a lágy, selyem anyagot a bőrömön. Korábban mindig kerültem az efféle darabokat, mert túlságosan elzárja a bőröm, de ma megtetszett. Elképzeltem, ahogy végigsiklik a keze az oldalamon, egészen a fenekemig és a pikáns luxus ott lesz közöttünk. Szerintem arról fog mesélni közben, hogy ezek a kékvérű úrinők milyen könnyűvérűek és szabadosak. Imádom, amikor szex közben mesél. (Meg ha máskor is.)
Feketét választottam. A fehér jobban tetszett, amin meg is lepődtem. Arra gondoltam, hogy majd úgy mutatkozom be, mint angyalnak látszó. De túlzás lett volna. A piros fehérnemű nem tetszik. A fekete mindent visz, remélem, ezúttal is.

Szex fantázia

Posted on by Lulu
Legkedvesebb fantáziáim egyike egy kényelmes bőrfotellel, dohányzó asztallal, sötét színű bútorokkal berendezett könyvtárszobában játszódik. A hamutartóban szivarvég, a kristálypohárban konyak, a férfi kezében újság. Azt játszuk, hogy nem vesz észre engem, hiába a lenge öltözékem és minden próbálkozásom. A férfi hűvös és elutasító, hiszen „fontosabb” dolga van nálam. Én viszont nem adom fel, a csábítás minden trükkjét bevetve próbálom megkapni őt, hogy aztán diadalként éljem meg, amint végül leteper majd. Úgy tűnik, a valóság ennél egy kicsit mindig „butább”, de annál nagyszerűbb.
Hanyatt feküdtem, de ahelyett, hogy rám mászott volna, csak feltérdelt az ágyra. A könyvért nyúlt, amit nekem hozott ajándékba. Találomra kinyitotta és olvasni kezdte hangosan. Gondosan válogatta ki a mondatokat, zömében arról szóltak, hogy a nő miként csal az ágyába más nőket. Felültem az ágyon és lassan kihámoztam a farkát a nadrágjából. Ő tovább olvasott, én pedig szopni kedtem. Sóvárogtam az első sóhajok és nyögések hangja után, amit ajkaim csalogatnak elő belőle. Vártam, hogy olvasás közben akadjon el a lélegzete és elnyújtva nyögje ki a szavakat. És hallgatva mindezt, még mohóbban szívtam magamba őt. Azt akartam, hogy ne veszítse el a türelmét, és folytassa az olvasást. A szeretett fantáziaképek jártak a fejemben, és kívántam, hogy még kéresse magát egy kicsit, játszon a vágyammal, hiszen már alig vártam, hogy végre félredobja a könyvet és a magáévá tegyen.
A végkifejletről úgy érzem, nem illendő beszámolnom. Egyelőre nem tudom pontosan, hol van a két ember közti intimitás határvonala, de úgy érzem ennyi tartozik hozzám: kedves és alaposan „kitaposott” fantáziaképek felismerése a valós eseményekben. Ez önmagában is csodás élmény, pedig nem (csak) ezért szeretem.

Szexuális kellékek segédeszkzök

Posted on by Lulu
Ledöbbentem a húgom azon megnyilvánulásán, hogy miért vásárolok különféle szexuális izgalmat fokozó ruhadarabokat, hiszen az ő kapcsolatában anélkül is mindig megy. Nem nyitottam vitát, mert alapvetően különböző a hozzáállásunk (és mert semmi köze ahhoz, hogy én kivelmikorhogyan). De azt szűrtem le megjegyzéséből, hogy az ő (és ezek szerint más nők) fejében az a kép él, hogy akkor kell bevetni a csipkét, a selymet, combfixet, a tűsarkú cipőt, a vibrátort, a gésagolyókat, a nyalókát, a tejszínhabot, a korbácsot, stb. – kinek milyen az ízlésvilága -, ha amúgy nem működik a szex. Szerintem ez a legnagyobb baromság. Persze működhet a dolog, pár pillanatig, mert a férfi is állatból van és nem tud uralkodni az ösztönein, de pontosan tudja, hogy csupán kétségbeesett női cselszövésről van szó, amit a szerető szerep sokzor megkövtel.
Mivel a szerető szerephez kapcsolom a dolgot, eleinte zavarba ejtett bármiféle ruhadarabot kettőnk közé húzni. Egyrészt, mert hirtelen feleslegesnek tűnt minden más, ami rajtunk kívül állt, másrészt pedig a régi (szép) időkre emlékeztettek ezek a dolgok. Aztán lassacskán -és apránként- visszacsempésztem, -tünk mindenféle ínyencséget a legnagyobb örömünkre. A szex a kiegészítők nélkül, önmagában is szuper, de miért ne gyarapítanánk a nem mindennapi élménytárunkat, amikor olyan kellemesen bizsergető érzés felidézni a nyögést, amit a kedvenc tűsarkú lakkcipőm, -je láttán hallatott. És még csak különleges alkalom sem volt.

Google search: klasszikus szopás

Posted on by Lulu
Néha megnézem (pontosabban megnéztem, mert a hülye figyelmeztető előlap miatt már nem látom) a keresőszavak listáját, amik elvezették hozzám a virtualitásban bolyongó lelkeket. Egy-két kifejezetten viccessel is találkoztam, még több kiábrándítóval, de a „klasszikus szopás” kulcsszavakon elgondolkoztam. Mármint, hogy vajon ezt mégis hogy értette? Van a szopásnak klasszikus módja? Esetleg a mai pornóhálózatot uraló (amúgy általam favorizált) „deep throat” változat mellőzése számít klasszikusnak, és akkor a klasszikus tulajdonképpen konzervatívat jelent. A másik lehetőség, hogy a szopás során felvett teshelyzetek közül valamelyik (szerintem a férfi áll, a nő előtte térdel) póz tekinthető klasszikusnak, mint ahogy dugás közben klasszikusnak számít a hátulról történő behatolás.
Mindenestre a szopás mondhatni szívügyem, hiszen a szám a kedvenc erogénzónám, orálisan maximálisan fixált vagyok. Ahogy említettem volt, a mély torok látványa a filmeken különösen lenyűgöz, de nem a férfi miatt, mert pontosan nem tudom, hogy a férfiak számára ez jelent-e különösebb izgalmat. Úgy értem a dolog fiziológiai értelmében. Abban viszont biztos vagyok, hogy nekem jelent. Nem értem, hogy miért, de izgalommal tölt el, ha könnyekre fakadok közben, ha öklendezek közben, ha a férfi tökein és az én mellemen is csorog a nyálam. Egyszerűen minél többet követel a testemtől, annál mohóbban és mélyebben akarom elnyelni a farkat.
Sajnos a filmekből már kiábrándultam, merthát amelyik nő nem öklendezik és nem sír, az vagy keménydrogok hatása alatt áll, vagy lidocain sprayt használ. Nem azt mondom, hogy nem lehet ezt gyakorolni, hiszen szopás közben is érzem, ahogy lassanként befogadóképessé válok és mindig csak fokozatosan tudok „haladni”, de azért csodákra senki sem képes. Főleg, ha olyannal van dolgunk, aki nagy.
Éppen a méret miatt csábultam el majdnem a minap. Na nem egy farokra akartam rávetni magam, hanem a barátnőm lidocain sprayére. Régen egy mélytorokoktató oldalon olvastam róla, hogy az érzéstelenítő hatása ugyanis ellazítja a torok izmait és megkönnyíti a dolgomat, ha nehézségeket okoz a méret. Rövid tanácskozás után aztán mégis elvetettem az ötletet, mert azt beszélik, hogy a spray a farokra is hat, és kifejezetten csípi. És csodákra ez sem képes. Én meg tulajdonképpen nem bánom, hogy meg kell szenvednem vele. Sőt, szépnek tartom, ha szopás közben könnyek csorognak az arcomon. Mindig úgy gondoltam erre, hogy az egyik legszebb bók, amit a férfinak szex közben „mondhatok”.

Nemi vágy

Posted on by Lulu
Bár a nap nagy részét egymásban töltöttük, nekem még mindig olyan érzésem volt, hogy nem elég. Csúnya kifejezés, de többet akartam belőle magamnak. Pontosabban, nem tudtam eleget kapni. Először szembesültem a vágynak e csillapíthatatlan fajtájával. Az egész testemmel hozzá simlutam, és mégis úgy sóvárogtam utána, mintha ezer meg ezer kilométerre lenne tőlem. Ahogy végigsimított a mellemen, ordítani tudtam volna, mert egyszerűen kínzásnak éltem meg minden érintést: mintha el akarná szabadítani a bennem dühöngő és őrjöngő nőstényállatot, aminek visszatartásához minden erőfeszítésemre szükségem volt. Nem is értem, hogy lehetett olyan kemény a farka az egésznapos „megpróbáltatások” után, nekem is fájt a pinám. Nem panaszos fájdalommal, inkább elégedetten lüktetett a maga szétkúrt állapotában, de mégis nagyon üresen. Magamba akartam szívni a csak nekem szóló farkat, pedig nem hiányzott az orgazmus, nem is lettem volna képes rá, csak vágytam rá, hogy legyen bennem, hogy el tudjak aludni…
Végül a pinámba csalogattam. Nagyon lassan mozgott bennem és közben szorosan hozzábújtam. Szerelmesen csókolóztunk, egy pillnatra sem váltunk el egymás ajkától. A szobában gyertyafény, kintről behallattszott az eső kopogása. Lenyűgözött a gyengédség, amivel belémbújt. A féktelen vágyam egyik pillanatról a másikra tovaszállt – nem tudtunk volna ennél közelebb kerülni egymáshoz. Amikor ez tudatosodott bennem, érzetem, hogy a pinám már a boldog vallomásra készül, de ennyire intenzív orgazmusra nem számítottam. Olyan volt, mint az első. Az első hüvelyi orgazmus. Amikor egy pillanatra megáll idő és csak a semmiben lebeg az ember. És a lehető legmélyebben nyeli el a férfit -nem csak testi értelemben. És megint éreztem, ahogy könnyek szöknek a szemembe és csak bújtam és bújtam, mert annyira védtelenné váltam hirtelen az idegennek tűnő valóságban. Mondani akartam neki valamit, hogy csodálatos volt és hogy mennyire… De nem találtam megfelelő szavakat, és itt elakadtam. A segítségemre sietett: magához ölelt, szorosan és melegen.
Később jutott eszembe a franciák kifejezése az orgazmusra. Ők úgy mondják: voir les anges. Látni az angyalokat. Hát igen, találó.

Seggbe dugás

Posted on by Lulu
Néha jókat szórakozom azon, amikor egyeztetjük a közeljövőbeni szexet a másik érintettel. Értelemszerűen nem tervezzük meg pontról pontra az egészet, csak van, amihez előre kell készülni. Rájöttem, hogy nekem a fenék is ilyen. Az anális szex egyáltalán nem spontán dolog és ezt nem szeretem benne. Valószínűleg azért, mert nem vagyok túlságosan türelmes típus. Legalábbis felizgult állapotban. A behatolás mindig fáj egy darabig, de ha már túlestünk a bevezetőszakaszon, tulajdonképpen kifejezetten élvezetes a dolog (ha egyéb paráimat is leküzdöttem persze). Én mégis sokszor inkább lefújom az egészet az első fájdalmakkor, mondván, hogy úgysem fog menni. De ilyenkor inkább az említett félelmek uralkodnak rajtam, amiket éppenhogy seggbedugás-terápiával lehetne kikezelni. Ördögi kör… Valahogy úgy van ez, hogy túl sok macerával jár, hogy jó legyen és akkor inkább lemondok a jóról, mert a macerához nincs kedvem. Viszont nem csak az én jómról van szó, a másiknak pedig szeretünk a kedvében járni, úgyhogy közös megegyezéssel felvettük a popsiszexet a holnapi programba. Annak ellenére, hogy másik jójáról is szó van, ebben a kérdésben mindig én vagyok a kezdeményező, mert enyém a macera. Nem tudatosan alakult így, de ettől működik jól köztünk. És tulajdonképpen a kisördög reggel óta motoszkál bennem és bizsergeti az idegrendszerem és alig bírok nyugton maradni és pornót is néztem izgalmamban, úgyhogy levontam a következtetést: én most kifejezetten vágyom a dolgot.
(Jaésha valaki nem ismerné a trükköt, akkor elárulom, hogy fenékbe nem használunk síkosítót, mert az szart sem ér, hanem babaolajzselét, ami szuper!)

Perverz urak

Posted on by Lulu

Már egy ideje foglalkoztat a csak és kizárólg férfiak iránt érzett elemi undor kérdése és jó lenne írni róla. Írni arról, hogy milyen érzés az, amikor vadidegen (nyilván nem a legkifinomultabb körökben nevelkedett) férfiak nyíltan ajánlatot tesznek az utcán, a farkukat simogatják velem szemben a metrón vagy épp, hogy nem csorgatják a nyáluk a mellemre. Milyen visszataszító érzés ez, amikor szembesülni kell azzal, hogy valaki, akihez semmi közöm, úgy érzi, hogy rendelkezhet velem, hogy játszhat velem, mint egy babával és a világ legtermészetesebb dolga, hogy kinevez egy kurvának, és mint ilyen csak és kizárólag azzal a céllal vagyok a Földön egyáltalán, hogy őt szolgáljam. Továbbá, mennyire megalázó az a fajta gátlástalanság, hogy az elutasítás gondolata fel sem merül ezekben a férfiakban. Komolyan, mit gondolnak a Döbrögi urak?! És igen, nem is nézek oda, mintha meg se hallanám, mert ki akarom zárni az egészet, miközben a hányingerrel küszködök minden egyes alkalommal, amikor valaki véletlenül hozzám ér a tömött metrón ezek után. Nem más ez, mint szembesülni az állattal, ami még mindig inkább jellemzőbb az emberre, mint a fennkölt szavak. Mi ebben a fennkölt? Ahogy kétségbeesett, igénytelen, igazi vesztes faszok pökkhendi módon vesznek semmibe egy nőt. A reakció mindig ugyanaz, hányinger vagy késztetés arra, hogy leköpjem és elvágyódás (a semmibe, a távolba, akáhová). Az egész érdekessége pedig, hogy ezt a fajta zsigeri undort sosem éreztem még nő iránt. Szóval fontos lenne erről írni, de olyan ocsmány dolog.