Szex

Erotikus filmek amik feltüzelik a vágyat

Posted on by Gamemaster

Összeválogattam neked filmeket, amelyek ugyan nem tartoznak az erotikus szexfilmek közé, viszont mindegyikben igen fontos szerepet kap az erotika és a szenvedély, így a szexuális túlfûtöttség szinte észrevétlenül ragad majd át rád és a párodra.

A hűtlen
Rendező: Adrian Lyne
Főszereplők: Richard Gere, Diane Lane, Olivier Martinez, Zeljko Ivanek
Eredeti cím: Unfaithful
Az ösztönök a legváratlanabb pillanatban szabadulnak ki az ész börtönéből. Connie is a boldog nők szokásos életét élte. Szerette a férjét és a családját, elégedett volt az életével. Nem kereste a félrelépés lehetőségét, viszont egy francia diák meghívta egy teára, és elcsábította. Úgy tervezte, hogy kipróbálja a futó kalandot, de képtelen kilépni a szenvedélyes viszonyból. Hazudik és bujkál, de a férje mégis rájön a titkára, és mindhármuk élete veszélybe kerül.

9 és ½ hét
Rendező: Adrian Lyne
Főszereplők: Mickey Rourke, Kim Basinger
Eredeti cím: Nine 1/2 Weeks
A sztriptíz alapiskolája, amely a film bemutatása óta eltelt bő 20 évben mit sem veszített népszerűségéből. A film kevésbé jó, mint ahogy feltupírozott emlékeinkben él, de ettől függetlenül érdemes ismételni. Elizabeth öntudatos, határozott, a saját lábán biztosan álló, életét egyedül irányító nő. Vagy legalábbis annak ismerte magát, amíg nem találkozik Johnnal, és a férfi át nem formálja. Megismerkedésük után Elizabeth már képtelen önálló döntéseket hozni, képtelen távol tartani magát a férfitól, és mindent megtesz, amit csak John kér tőle. Kapcsolatukban szaporodnak az erotikus játékok, amelyek egyszerre töltik el félelemmel és izgalommal.

Elemi ösztön
Rendező: Paul Verhoeven
Főszereplők: Michael Douglas, Sharon Stone, George Dzundza, Jeanne Tripplehorn, Denis Arndt
Eredeti cím: Basic Instinct
Az erotikusthriller-történelem mérföldköve, klasszikus, de könnyen felejthető. Néhány év távlatából az ember csak annyira emlékszik, hogy volt a híres, bugyi nélküli jelenet, és volt valami a jégvágóval. Ha ennyire megfakultak az emlékek, érdemes újra megnézni. Sharon Stone meggyőzően alakította a jéghideg szőke szépséget, aki forró viszonyt alakít ki az utána nyomozó felügyelővel. Hosszú évek múlva megszületett a film folytatása is, de nem durrant akkorát, mint az eredeti film.

Eredendő bűn
Rendező: Michael Cristofer
Főszereplők: Antonio Banderas, Angelina Jolie, Thomas Jane, Jack Thompson, Gregory Itzin
Eredeti cím: Original Sin

angelina
Angelina Jolie és az ő telt ajka – ha találkozik a latinos szívtipróval, Banderasszal, akkor kő kövön nem marad. Persze csak akkor, ha a forgatókönyvíró félistenek is úgy akarják. Az Eredendő bűnben úgy gondolták. Luis Antonio Vargas (Antonio Banderas) a gazdag kávéültetvényes nem szenvedélyre és nagy szerelemre vágyik, hanem egy nőre, aki gyereket szül neki, és aki jó társ. Ehhez képest „megkapja” a legvonzóbb és legveszélyesebb nőt, ráadásul feleségül is veszi, viszont az esküvő után a nő távozik a férfi minden pénzével.

Megváltó szex
Rendező: Laura Mana
Főszereplők: Elisabeth Margoni, Pilar Bardem, Alex Angulo, Jose Sancho
Eredeti cím: Sexo Por Compasión
Izgató és erős szexuális kisugárzású nők, mind fiatalok, karcsúk és szőkék? Egy fenét. Dolores középkorú háziasszony, akit szentként tisztel az egész város, viszont ájtatossága olyan bosszantó, hogy férjének elege lesz belőle, és nagylelkű viselkedéséből is. Doloresnek, hogy visszaszerezze a férjét, rosszá kell válnia, és elhatározza, bűnt követ el. Lefekszik egy kedvét vesztett férfival, aki – mint a mesében – visszanyeri boldogságát. Hamarosan a sivár kisváros minden férfija Doloresnél keresi a boldogságot. Nem hagyományos erotikus film, viszont a szenvedély azon rétegeit kutatja, amelyek a szemnek legtöbbször láthatatlanok.

Femme Fatale
Rendező: Brian De Palma
Főszereplők: Antonio Banderas, Rebecca Romijn-Stamos, Peter Coyote, Thierry Frémont
Besorolása szerint thriller, de nyugodtan reklamálhat, akinek nem támad kósza gondolata, legyen férfi vagy nő, amikor az ékszerrablásnál két nő játszadozik egymással. Mindezek után valóban csökken a film erotikus hangulata, de legalább nem kell azzal vesztegetni az időt, hogy később a fontos részeket bepótoljunk, bőven elég a csattanóval zárni a filmet. A sztori végtelenül egyszerű. Laura Ash igazi csábító, ízig-vérig „femme fatale”, és nem válogat férfi és nő között. A nagy ékszerrablás után egy szemfüles fotós lefényképezi a gazdaggá vált nőt, és ezzel veszélybe is sodorja. Persze mindeközben Laura sem tétlenkedik. Édes-halálos bosszút áll.

Intimitás
Rendeztő: Patrice Chéreau
Főszereplők: Philippe Calvario, Alastair Galbraith, Susannah Harker, Kerry Fox, Mark Rylance
Eredeti cím: Intimacy
Kinek ne jutott volna eszébe, hogy milyen jó lenne egy szerdai szerető, aki nem kérdez, nem kell megbeszélni vele semmit, sőt bonyolult magyarázatokat vagy éppen hazugságokat sem kell kitalálni, csak szerdánként egymásnak esni, szexelni, élvezni azt a néhány lopott órát. Jay és Claire találkozásai nem szólnak egyébről, mint a szexről, és a titkos légyottjaik terepéül szolgáló szobán kívül nem ismerik egymást. Amikor Jay-ben felébred a vágy, hogy többet tudjon meg a szerdai nőről, Claire megszakítja a kapcsolatot, ám Jay közben megismerkedik Claire férjével, és a viszonyok bonyolódni kezdenek, de a film erotikus túlfűtöttsége nem csökken.

A szex és Lucia
Rendező: Julio Medem
Főszereplők: Paz Vega, Javier Camara, Najwa Nimri, Tristán Ulloa
Eredeti cím: Lucia Y El Sexo
A címével ellentétben ez a film a lelket mozgatja meg, és úgy játszik rajta, hogy a film után jó odabújni valakihez, élvezni az ölelő karokat, a simogatást és az orgazmust. Művészfilm. Igaz, hogy elkoptatták ezt a jelzőt, és legtöbbször hidegrázás jön az emberre, amikor ezt hallja, de ha minden művészfilm ilyen szép és összetett lenne, mint A szex és Lucia, nagyobb lenne az artmozik látogatottsága. A címben szereplő lány pincérnő Madridban, és szenvedélyes viszonyt tart fenn író barátjával. Amikor egyedül marad, egy festői szigetre utazik, és az eddig zárt ajtók mögött tartott fantázia és vágyakozás szabad utat talál magának.

Keserű méz
Rendező: Roman Polanski
Főszereplők: Hugh Grant, Peter Coyote, Kristin Scott Thomas, Emmanuelle Seigner
Eredeti cím: Bitter Moon
Bevallom, engem nem hoz lázba Roman Polanski híres filmje, a Keserű méz, viszont elég sok barátnőmet igen, ezért semmiképpen sem akartam lehagyni a listáról. Két férfi és két nő sorsa egy hajóút során keresztezi egymást. Nigel és Fiona kapcsolata kifulladóban, Oscar és Mimi pedig meglehetősen bonyolult „se veled, se nélküled” állapotban él, már évek óta. Oscar bizalmába avatja Nigelt, és elmeséli a Mimivel töltött évek erotikus és felkavaró momentumait. Nigel fantáziája meglódul, és minél inkább részesévé válik a gyönyörű-szomorú szerelemnek, annál jobban vágyakozik Mimi után. A sóvárgás viszont mind a négy ember életét alapvetően meghatározza.

Csipkés fűzőm

Posted on by Lulu
Mint ahogy azt már említettem, megajándékoztam magam egy klasszikus fazonú, fekete, csipkés fűzővel. Katalógusból választottam, így hetekig vártam rá, hogy megérkezzen. Igazán megörültem a csomagnak, ami várt rám itthon, izgatottan bontottam ki és alig vártam, hogy lenyugodjanak a kedélyek és nyugodtan próbálgathassam. Természetesen egy pár combfixet is előhalásztam hozzá, hogy teljes legyen az összahatás.
csipkes_fuzo
Korábban nem gondoltam, hogy ilyesmikkel töltöm meg a szekrényem fiókjait, de egy ideje furcsa vágy dolgozik bennem, ez akarta a fűzőt is. Na nem mintha bánnám, épp ellenkezőleg. Nagyon izgalmas efféle kelmékbe bújtatni a testem, mert már önmagában felizgat a tudat, hogy ezt veszem fel. A fantáziám beindul, arra gondolok, milyen alkalmak adódhatnak, amikor mások előtt is viselhetem majd. És nem feltétlenül a szexuális együttlét az, ahol megakad az agyam ilyenkor, de ösztönösen fordulok azok felé a férfiak felé, akikről tudom, hogy különösen fogékonyak, nemcsak rám, de rám fekete csipkébe borulva.
A másik hóbortom, hogy fotós híjján szeretem megörökíteni azokat a pillanatimat, melyek során csak próbálgatom magam. Egyrészt, mert kíváncsi vagyok, hogy mit lát belőle egy „harmadik szem”, másrészt, szeretek vele eldicsekedni, megmutogatni, hogy én ezt is megteszem. Nem tudom, mivel kezdődött, de kedves játékommá vált a „shot myself”. A képeket ritkán mutatom meg, leginkább beavatottaknak, de van, hogy vad idegenekhez támad kedvem. Sosem tagadtam exhibicionizmusom. De mégis úgy vélem, több ez annál. Legszívesebben azok előtt tárom fel lányszobám titkos képeit, akikhez kötődöm, mert akkor már nem csak az én izgalmamról szól a dolog, mint ahogy egy idegennek való megmutatáskor történik. Ilyenkor a másik izgalomba hozása is a célom, ami ugyanannyira jól esik nekem is. Talán valami perverz kifejezése ez részemről a másikkal való törődésnek…
De visszatérve a fűző okozta örömökre, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy bizony az egészben a legizgalmasabb a harisnyatartó. Megmagyarázhatatlan, de nem is igényel különösebb kommentárt. Egyszerűen van valami hihetetlenül erotikus abban, ahogy a fenekembe vág a vékony pánt. Mint ahogy abban is, ahogy ráfeszül a combomra és a combfix csipkés végébe torkollik.
És már el is képzeltem, hogy a fűzőt és a harisnyát viselve csupán, négykézláb térdelek, és felkínálom a vékony pántok és csipkeszegélyek keretezte pinám. És élvezem, hogy bár csak egy apró részletről van szó, mégis egy kicsit izgatottabban mozog bennem a farok, egy kicsit erősebben markol a tenyér és egy kicsit hangosabb a nyögésem

Idegen vágy

Posted on by Lulu
Az éjjel buli volt. Lassan, döcögősen, „lefulladósan” vágtunk bele az éjszakába. Nekem bűntudatom volt, neki meg szar hete. Nem akartam hallgatni, ahogy panaszkodik nekem, nem voltam kíváncsi rá. De egyik üveg bor után jött a másik, meghallgattuk egymást, ahogy a barátok között szokás. Mert ő tényleg barát, és ez olyan ritka, és annyira érték. Na meg túlontúl intim… Ígyhát a sok-sok célozgatás, közeledés, próbálkozás után, egyszercsak kicsúszott a számon, hogy „szeretnék veled lenni… ööö… szexre gondolok, igen.” Furcsa, hogy nem hozott zavarba, amit mondtam. És izgató, hogy őt sem hozta zavarba.
arckep
Persze, túl régóta gondolkodunk már ezen. Bizonytalanná tesz, hogy nem farka van. Meg, hogy a szex tönkreteheti a barátságot, amit hosszú éveken át építettünk és erőstettünk. Ígyhát csak megölelt. -Kész szerencse, hogy a férfiaknak nincs melle! Mert ha két nagymellű lány ölelkezik, akkor aztán gondosan össze kell igazítani őket, hogy kényelmes legyen.
Aztán belevetettük magunkat a táncoló tömeg és a mámorító zene ritmusába. Az összebújások szaporodtak, a simogatások egyre merészebbek lettek. Már nem tudtam ellenállni, hogy ne érjek a melléhez, miközben ő is egyre csak ölelgetett és bújt hozzám és belém. De olyan közönséges, mindig megvetettem azokat a lányokat, akik azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy eljátszák a legalábbis biszexualitást, kizárólag tömegrendezvények keretein belül és férfifogás céljával. Valahogy ő is így gondolhatta, mert többször megjegyezte, ha kimennénk, nem lenne kérdés, hogy azonnal megcsókolna.
Végül elért a hajnal, és álmosan vártunk a taxira. Ketten, kétfelé indultunk. Még egy utolsó ölelés, és a puszi már a száját érte. …
*Pontosabban szokatlan vágy, nem tudom, mit kell csinálni vele. Csak érzem, hogy eláraszt néha, és nem akarok ellene tenni. Egyébként a barátságok többségéhez csak azért nem kapcsolódik szex, mert a felek azonos neműek. De a barátság intimitása néha megköveteli, hogy valami mégis történjen. Hát, majd történik, egyszer, végre, valahára

Édes kis semmiség

Posted on by Lulu
Szeretem a szexbe vegyíteni az olyan dolgokat, amiknek alapvetően semmi közük sincs hozzá. Csak még nem sikerült eldöntenem, hogy azért, mert izgalmas mindent alárendelni a testi gyönyöröknek, vagy mert olyasmivel élni közben, ami nem is emlékeztet rá, felszabadító hatással bír. Persze, kérdés, hogy a tudattalan gátlásaim mennyire dominálnak és vajon milyen értelemben törnek felszínre.
De, a lényeg! Hogy nagyon vonzó számomra különféle, a testétől eltérő ízvilágú készítmények -hát ööö- a másikra, vagy a másik által magamra kenése, folyatása, csorgatása, tapicskolása, ha ehető, akkor lenyalása és szívogatása…stb. Mert szokatlan, tehát érdekes mondjuk egy kanál fagyival olykor „pikánsabbá” tenni a pinámat, arról nem is beszélve, hogy a rendelkezésre álló dolgok sora szinte végtelen. Éppen ezért gondolok a nyalókára. Ami édes, nem túl nagy, de felbukkanása, azaz csusszanása izgató érzés lehet. Nem utolsó sorban pedig az összes lyukam érzékien fogadja magába.
A száj az első, mint mindig, mert megfelelően össze kell nyálazni. Szájfetisiszta is vagyok, ha van ilyen. Ebben a helyzetben az a legizgatóbb számomra, hogy felváltva vesszük a szánkba, és az ő nyálától síkosan szopogathatom tovább az édességet. Na meg közhelyes, de egy-egy érzéki nyalintással, amit a nyalóka kap és nem a farok, őrületbe lehet kergetni a másikat.
A következő állomás a pina, mert most csak lyukakra célzunk. Szeretem, ha különböző tárgyakkal ingerelnek, vagy legalábbis nem a megszokott módon, de megint nem tudom, azért van-e így, mert a szex jellege változik meg ezáltal. Mindenesetre, úgy képzelem, hogy a be-becsúszó cukorgömböcske mégis csak finom lehet, miután a saját nedvemmel bevonva visszakapom a számba, persze a másiké az elsőbbség.
Na és ott a fenekem. Amit síkos nyalóka dörgölőzése bizonyára feltárulkozásra késztetne. Ez pedig azért tesz jót nekem, nekünk, mert valahogy a fenéknyalás, bár élvezetes dolog, mégis mindig zavarba ejtő. Tudom, hogy tiszta, hogy alaposabbnál alaposabban mostam meg, mégis- mégis! Viszont miután kellően odaolvadt az édes- gyümölcsös íz, sokkal inkább várhatom a nyelvet, és kínálhatom fel e célra a bűnösebbik lyukam. Arról nem is beszélve, hogy ekkorra az izgalmi szint eléri azt a pontot, amikor már megőrülhetünk, tehát az onnan frissen kihúzott nyalókát igazi ínyencségként fogom mohón a számba szívni, mint ahogy ő is…
Mi a fenétől izgalmas ez ennyire?!

Szőrtelenség

Posted on by Lulu
Minden szőrtelenítés alkalmával értetlenül állok a dolog előtt. Mert nem is én fogom a borotvát, hanem a férfi. Magamtól eszembe sem jutna nem elvégezni, és valahogy mindig szomorúvá tesz. Főleg ha megvágom magam, és még inkább ha a pinámat sebzem meg. Először is haragszom ilyenkor magamra, mert már természetes kötelességemnek tartom a műveletet. Másrészt haragszom a világra, mert azzá tette számomra.
Az utóbbi évtizedek arról szóltak, hogy a nő testén minden egyes szőrszál kellemetlenné, sőt, kifejezetten kínossá vált, nekünk pedig rengeteg erőfeszítést kell tennünk azügyben, hogy a lehető legkisebb feltűnés mellett végezzük a pusztításukat.
Gondolom a magyarázat(ok) evidens. Például a nők emancipálódása, ami alatt leginkább a korábban csak férfiak álltal végezhető szakmák/posztok nők általi betöltését értem, azt éreztette a férfiakkal, hogy a két nem közötti különbség mégsem akkora, mint azt ők gondolták, de tévedésük bevallása helyett másféle különbséget kellett teremteniük. Az észbeli különbségekre épült érvelésük összeomlott, így csak a testi jellemzők túlhangsúlyozása maradt. Vagyis a nő testét vissza kell áltoztatni az ártatlan – tudatlan – kislányéhoz hasonlóra. Nem is meglepő, hogy az oly kedvelt BDSM, vagy másnéven „domináns-szubmisszív szerepekkel való végtelen kombinációkat és variánsokat megengedő szexuális viselkedés” egyik alapszimbóluma a teljesen csupaszra borotvált női test, vagy legalábbis pina de extrém esetben fejbőr is, ami a nő kiszolgáltatottságát és védtelenségét jelzi, hiszen már a szőr sem takarja sehol, meztelenebb nem lehet, valamint odaadását, amiért kész ilyen helyzetbe kerülni a domináns párja kedvéért.
Aztán itt van a testkultusz, ami minden mozdulatunkra rányomja bélyegét és ideálokat állítva követel tőlünk valamiféle állandó megfelelni akarást. A sminkelt seggű pornőszínésznőket, tökéletesnek kikiáltott plakát lányokat elnézve nem is marad más lehetőségünk, mint cikinek érezni az aerobik stúdió öltözőjében, hogy apró szőrök éktelenkednek a lábunkon. És ha éppen nem babapunci a pinánk, inkább nem is tárjuk fel a kedvesnek, inkább hagyjuk szétfolyni a vágytól.
Na meg az állandó keresgélés, de sosem találás, ami olyan jellemző. Meg, hogy nem fogadunk el senkit- és ebbe saját magunk is beletartozunk, sőt, vezetjük a listát. A férfinak kislány kell, pihe-puha punuskával, akiről így még elhiheti, hogy a szűzike az esküvőre tartogatja magát. Hazug jelkép, hiszen a kézmunkájából pontosan kiderül, hogy egy világlátott kurva. Az asszony pedig elhiszi, hogyha lecsupaszítja magát, megfiatalodik és kívánatosabb lesz a fiatalok között is, micsoda önáltatás! Mintha nem ismerné a férfinépet, akik mindenkit megbasznak, aki hagyja magát. Csak a nőn múlik, hogy a szégyen súlya alatt összeomlik, vagy emelt fővel, büszkeségtől duzzadó mellbimbókkal tárja szét combját a következőnek.
A dolog iróniája egyébként, hogy a természetadta-szőrös pina ma már a perverz pornókategóriák sorát bővíti, mint az állati létre emlékeztető „tünet”.
/Részemről egyébként szívesen tűntetem el a bozontot annak a kedvéért, aki átlát rajta, és tudja, hogy a lényeg mögötte van (így sok esetben saját kedvtelésemnek eleget téve végzem a beavatkozást). És valóban, az odaadás, az adni, kedveskedni akarás késztet, hogy mégis lecsupaszítsam magam. Hogy a finom, puha és selymes bőrömet érintse, és ne legyen más útban, mert tisztán, teljesen, a lehető legjobban érezni akarom a tapintását, markolását, tenyere csattanását, körme karmolását, ujjhegyei becézgető simogatását, nyelve forró csapásait, foga kegyetlen harapását… Persze, tőle azt sem bánnám, ha egészen a bőröm alá hatolna. Csak lenne bennem

A nő dönt

Posted on by Lulu
A férfi és nő közül mindig a nő az, aki dönt, mégha a döntése abban is áll, hogy e jogát átruházza a férfire. Így örömmel vagyok kezdeményező, mert ezáltal inkább részesülök a tiszteletükben, mintha csak rájuk hagynám az egész „munkát”. Mint mindig, ebben az esetben is a két véglet között vergődünk: adni magunkat, vagy inkább csak kéretni, amíg az utolsó gomb is szét nem pattan a blúzunkon. De miért gondoljuk, hogy olyan nagy a különbség a kettő között?
Tudom, hogy minden két emberen múlik, de csak a női oldalról akarok /tudok?/ nyilatkozni. Szerintem a nőnek mindig egy kicsit többet kell adnia magából, akár elfogadják azt, akár nem. Mert készen kell állnia, figyelnie a férfi rezdüléseit, hangulatát, szükségletét… csendben kell tűrnie a hanyagolást, türelemmel várni a simogatást, mosolyogni és támogatni, akkor is, ha közben minden szomorú és kegyetlen.
Páldául a férfinak nem arra van szüksége legtöbbször, hogy primitív „vadászösztöneit” kielégítse, hanem valakire, aki minden helyzetben felébreszti benne a vágyat, a kalandozás legtöbbször csak ennek a hiánya. És a nőnek ezért kellene nyitottnak lennie, hogy mindig jelen tudjon lenni a férfi mellett, mögött, fölött, (alatt). Mert a férfi is rájön néha, hogy neki ez számít. A harmadik személyek mindig jönnek és mennek, de azért nem mellékesen a másik mindig ott marad. Egy nőnek pedig szerintem ezt le kell nyelnie, pedig néha nagyon hányinger gerjesztő, de máskor izgalmas játék is lehet. A féltékenység a biztonság hiánya, a játék viszont a vágy felélénkítése. Úgy képzelem, hogy minderre szükség van az „örökkön-örökké” állapot érvényességéhez.
De ettől függetlenül is… Mindig vannak gyenge pillanatok, pillanatnyi kiborulások, számonkérés és tányér dobálás… Azt hiszem, ha nem így lenne, akkor felesleges lenne az egész. Mégha így olykor értetlenül is kell állnom azelőtt, hogy miért az elutasítás, amikor nekem önmagában az meghozza a kedvem, hogy a másik akarja. De hiába minden odaadás, ha épp nem tud, nem akar mit kezdeni velem (-a pinámmal). Csak nehéz belátni, hogy ez nem ellenem van

Lelki gyötrelmek

Posted on by Lulu
Mostanában sok olyan hatás ért, ami megtapadt a fejemben. A függetlenség- függőség határvonala által nyújtott izgalomra gondolok. Azok a férfiak vonzanak, akikből árad a szabadság vágy és az öntudat. Az egész úgy kezdődött, hogy megkérdeztem, van-e valakije, hamár randira hívott. Azt felelte, csak szeretői vannak. Én pedig elképzeltem, hogy egyszer engem hív, aztán egy másikat, majd megint egy másikat, előbb- utóbb megint én kerülök sorra…stb. És ez hihetetlenül beindított. Nem akar magához láncolni, gondoskodik róla, hogy én se akarjam őt. Abban a tudatban hajolok előre a kanapéra, hogy közben látom magam előtt a másik nőt, aki ugyanígy tett, talán épp az előző este. És nem érzem magam rosszul, csak épp annyira rázza meg lelkivilágom, hogy még odaadóbban kínálom fel a pinám.
Persze, ez csak a fantáziámban van így. Ember és nő vagyok: a belém nevelt nő-tudat nem engedné, hogy ilyen könnyedén túllépjek a dolgon. Előbb-utóbb felébredne bennem a bűntudat, magammal szemben, talán az undor is, a másik nővel szemben. Mégis tudom, hogy a pinámban végződne a dolog: elöntene a szégyen.
Lehet, hogy épp ezért kacérkodom a gondolattal, hogy leromboljak magamban egy gátat, ami visszatart, ami miatt rosszul kell éreznem magam adott szituációkban. Talán ezért is reagáltam rögtön fájdalom okozás kiprovokálásával beszélgetés közben. Hiszen egyrészt, ha valaki megbánt, attól elvárom a fizikai fájdalmat is, másrészt, úgy képzelem, hogy az elviselhetővé teszi az elviselhetetlent. Hogy mi ebben az elviselhetetlen?
Az, hogy az én pinám felizgul a szégyen érzet gondolatától is, hogy az a fasz az előbb még egy másik lyukban kotorászott, most pedig már az enyém nedvesedik tőle. Ő pedig csak mondja és mondja, hogy volt, mint volt, én pedig nem akarom hallani, mert akkor ott kellene hagynom. Épp ezért, egyre jobban kívánom, hogy dugjunk, hogy elhallgasson és csak velem legyen, csak rám gondoljon. De nem fejezi be, tovább húz, a részletekbe menő beszámoló megőrjít, a szavai a hátamat karmolják, a pinám pedig üresen tátong, mert mindezek után nem dughat meg, csak ha én magam könyörgök érte… Dehát könyörgök érte.
És ugyanez fordítva is áll. Egész kora serdülő korom óta az egyik legizgalmasabb dolog számomra, hogy megjelenek a kedvesnél, és amikor leveszi a bugyim, idegen, ragadós, nyálkásan csordogáló spermával találja szembe magát… És, bár a nyalás különösebben nem központi történés számomra, ebben a helyzetben biztosan kiprovokálnám. (- igen, akár alapos megmosás után, mintha az számítana, mintha el lehetne tűntetni onnan az idegen nyomát…)

Szájpecek

Posted on by Lulu
Ösztönösen és a kezdeti szembesüléstől fogva elutasítottam egy bizonyos szájpecek nevű eszközt. Érthető, hiszen a kedvenc szervemet teszi használhatatlanná, zárja ki minden történésből. Épp ezért gondolom ormótlannak, taszítónak az amúgy állítólag nagyon puha golyócskát. A véleményem nem változott, de felbukkant előttem két szituáció, amiben esetleg izgalmas játékszer lehet. Hangsúlyozottan esetleg!
Egy pornófilmjelentben láttam, amint a magatehetetlen nő -szerintem a száj eltorlászolása már önmagában is teljesen lefegyverez- kipeckelt szájjal térdelt a férfi előtt, aki lehajolt hozzá, és megcsókolta. Már amennyire az lehetséges ilyen körülmények között. De izgalmassá vált a helyzet, azáltal, hogy a nő -legalábbis, ha én lettem volna- éppen korlátai miatt még jobban kívánta a csókot, és még dühítőbb lehetett számára, hogy mégsem tudott részt venni benne. Az ajkak ingerlése még sokkal- sokkal intenzívebb érzetet keltett benne, még jobban kínálni akarta magát: minden önmegtartóztatást elveszítve vágyta a bizarr csók viszonzását.
A másik jelenet tulajdonképpen egy állókép, de épp ezért fogott meg, mert nem történik semmi, és mégis mennyi minden zajlik le. A kipeckelt száj ugyanis megakadályozza, hogy az ember (lánya) lenyelhesse a nyálát. Ez önmagában is kiszolgáltatottsághoz vezet: a férfi előtt, amikor a legkívánatosabb fényben és pompában akarunk lenni, el kell viselnünk, hogy csorog a nyálunk, mintha valami magatehetetlen testté válnánk. Viszont ha türelemmel várunk, a nyál cseppek végigcsorognak az állon, a nyakon, és tovább a két mell közötti lankán. Teszik mindezt lassan, őrjítően lassan. Csiklandoznak, ahogy keresik saját medrüket, hogy végül elérjék a maguk torkolatát, és már egy másik ajakról csöppenjenek a földre, gondosan benedvesítve azt. Még szerencse, hogy addigra már biztosan elegyedhet az áradó helyi nedvességgel…
Végülis szinte minden dolognak

Szexjelenetek

Posted on by Lulu
I.
„Hogy is van ez? Arra akar rávenni, hogy menjek fel és dugjunk egyet. Beszélgetés, áludvarlás, jópofizás és legfőképp kérlelés nélkül. De hogyan lehet ezzel megbékélni? Egy „rendes lány” biztosan nem csinál ilyet, nem kínálja magát egy alkalmi szeretőnek… Van kedvem?- Van. Miért? -Azt nem tudom, nem hiszem, hogy rossz dolog lehet összefeküdni egy szimpatikus szeretővel. Akkor mi a baj? – Hogy csak ennyi, csak az ösztönök, az állatias reakció, a testi kielégülés keresése…stb. Ennyi, és ez nem elég. De miért nem elég? Mert azt sugallja a neveltetés, a konzervatív barátnők, a romantikus amerikai ponyvák.”
II.
– Akkor jössz?
– Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Csak azért menjek, hogy dugjunk?! Ekkora ribanc lennék?
– Igen, és ezt te is tudod.
– Hányra menjek?
III.
„Térdelj fel az ágyra, négykézláb! Jó így, jó. Ne, ne próbálkozz, előbb kérem a kezed. Tedd hátra őket, gyerünk. Nem, addig nem duglak, hiába mozgolódsz. Kérem a kezeid

Nedvesedik a pinám

Posted on by Lulu
Most, hogy a nyári záporok egymást váltják nap, mint nap, egyre zavaróbb tényezőkként tekintük a csapadékra. És éppen megint összegyűltek a felhők fölöttem, és már épp mérges lettem érte. Pedig alapvetően lenyűgöz a vihar, de naponta 3-4 alkalommal már sok belőle. Túl sötét, túl hangos, gyorsan jön és hamar múlik. Mindent elmos…
Aztán eszembejutott, hogy amikor kicsi voltam, mennyire szerettünk kimenni akkor, amikor a legsűrűbben esett, hogy csak engedjük átázni a ruháinkat és tapicskoljunk az átnedvesedett földön. Elmosolodtam, kiléptem a papucsból és mezítláb indultam el a túlhevült kő és a hűs víz elegyébe. A nedves fűszálak simogató érintése a talpamon igazán barátságos volt. Az eső pedig csak ömlött, a ruháim egy pillanat alatt átáztak, a bőröm selymesen nedvessé vált. És élvezni kezdtem a helyzetet, nagyon is.
A fehér felső alól átütött a melltartóm csipkéje és a hideg vízre reagáló kemény mellbimbóim… Az utóbbi időben a fantáziám „haldokolt”, és magamhoz is csak éjszaka, alvás közben nyúltam, amire felébredve rosszallóan döbbentem rá és abbahagytam. De ez a helyzet igazán felizgatott, és nagyon sajnáltam, hogy nem néz az üvegajtón át egy fürkésző tekintet. Hogy a vizes ruháimon keresztül vágyjon megérinteni és a lehült bőröm simogatva kutasson a meleget adó zúgaim után.
Egyszer egy nagyon bohókás fiú mondta nekem, hogy a legjobb dolog esőben csókolózni, és azt hiszem a csókolózáshoz még valóban tökéletes körülmény lehet egy hirtelen jött zivatar a fülledt melegben, de azt hiszem, jobb, ha mire az előjáték véget ér, már csak a ruhámból, hajamból elcseppenő vízgyöngyök csordogálnak végig a pinám nyílásán