Szex

A szám íze szerint

A száj a legfontosabb: kapocs a másikhoz. A számon keresztül adom át magam és a számon keresztül nyelem el őt. A száj a szex alapvető színtere és a rendezője is. Utasít, parancsol, hív, elküld, közöl és hallgat, figyel, felfedez, érez, kóstol és ízlel. A száj köti össze az eseményeket és a testeket az ágyban. Az ajkak puhasága, melegsége, nedvessége; a fogak keménysége; a harapás okozta gyilkos fájdalom; az ajkak gondoskodó ölelése; a nyelv gyengéd simogatása; a beszéd, a suttogás, az üvöltés, a nevetés, a mosoly, a lihegés, a nyögés…révén.
Az egész a beszéddel kezdődik, elvégre az ember nem kezd olyannal, akinek nincs mit mondania. Persze két szerető gyakran a legképtelenebb dolgokról kezd beszélgetni. De beszélgetni kell! Kora sedülőkorom óta az idősebb férfiak vonzottak, mert lenyűgöző dolgokat mondtak nekem és ez elbűvölt, felizgatott, vágytam rájuk. De szex közben sem lehet csend, a kommunikáció pedig mindenféle módon és eszközzel nagyon intenzív. Bár én nem szeretem, ha valaki egyáltalán nem hallat hangokat. Az olyan, mintha nem akarna velem osztozni az élvezetében.
De az én szám igényli, hogy végig aktív résztvevő maradjon és ne csak a klasszikus csók- szopás kombináció jusson neki. Nem tudom, például egy férfiben milyen késztetés dolgozik, amikor az ujjával hatol az ajkaim közé, és azt sem, hogy nekem ez miért fontos gesztus, de az. Pár éve együtt aludtam egy frissen megismert, de végül hosszabban megmaradt sráccal. Nem morális okokból, de úgy éreztem, korai lenne a szex. Persze, a testem akarta, az övé is, viszont tartottam magam a korábban hozott döntésemhez. Egészen addig, amíg az arcom simogatása közben az egyik ujjával el nem érte a számat és a hegyét végighúzta a mintegy varázsütésre szétnyíló ajkaimon. Azelőtt még nem történt így, mégis ösztönösen szívtam a számba, ösztönösen fogadtam magaba a behatolót. Nem tudtam másképp tenni és nemet sem akartam mondani többé…
Aztán ott van a harapás is, ami rendkívül izgalmas játék, látszólag a másikkal, de sokkal inkább önmagammal: önkontroll-gyakorlás. Még kiskoromban, 7-8 évesen, jótestvérek módjára martuk egymást a húgommal. Megharaptam a kezét, és akkor valamilyen furcsa, állati ösztön uralkodott el rajtam. Hihetetlenül erős és intenzív érzés volt, sosem tudnám elfelejteni. Belé akartam vájni a fogam, a húsába, nem törődve semmivel, nem törődve a fájdalmával. Tépni akartam, talán ez a legkifejezőbb megfogalmazás. Efajta állatiasság a szexben tört felszínre belőlem azóta.
A Káma-szútra szerint egyébként, ami megcsókolható, az meg is harapható- a szem, a felső ajak és a száj belseje kivételével. Tehát harapni kell és igényelni a másik harapását. Egyszer, egy fiú mellettem feküdt, az ujjai bennem voltak és ki-be csúszkáltak. Már nem tudtam magamról, teljesen belebújtam a nyakába, éreztem a bőrén a saját lihegésem forróságát. Miután elélveztem, mosolyogva jegyezte meg, hogy megharaptam a vállát. Nem is emlékeztem rá…

Részletkérdés

Egy internetes ismeretség volt: valami korábban nem tapasztalt, valami figyelemfelkeltő, valami izgalmas, valami, ami épp foglalkoztatott. Köszönt, elkérte a számom azzal a megjegyzéssel, hogy akkor ő most felhív, 30 percet kapok, arról beszélhetek, amiről csak akarok, a végére tudni fogja, egymást keressük-e. És akkor én egy idegennek megadtam a számom mindenféle előzmény nélkül, beszéltem fél órán keresztül- fogalmam sincs miről, nagyon zavarban voltam. De valószínűleg a fenekemet érő első tenyércsapásokról meséltem. (Mert erre volt kíváncsi, illetve, hogy hagyom-e magam, szükségem van-e erre és milyen hatással van/volt rám.)

Nagyon kislány voltam, lázadás mögé bújtatva az önbizalomhiányomat és a saját magam előtt fel nem fedezett nőiségemet. Acélbetétes bakancsot hordtam, mert szerettem, megjegyzem, önazonos cipőm volt akkoriban. Nem akartam változtatni sem, biztonságot jelentett, hogy egyfajta szubkultúra stílusjegyeit magamra ölthettem. Ő azt mondta, tűsarkú cipő kell, és el sem tudja képzelni, hogy egy bakancs bármiféle nőiességnek teret hagyhat. Haragudtam rá ezért, fel voltam háborodva, ő csak egy idegen, aki minden este 22:10-kor, Kis herceg analógia szerint felhív és napról napra próbál megszelidíteni. Miért hagyom, hogy összezavarjon? Pár héttel később cipőt vettem, jártam a boltokat. Tél volt, és arra gondoltam, nem hordom a bakancsomat többé. (Persze, hordtam.) De az egyik boltban végignéztem a tűsarkú cipősoron és izgalomba jöttem. Nem tudtam mi bújt belém, de hevesebben vert a szívem, próbáltam leplezni, hogy zavarban vagyok, de nem hinném, hogy sikerült. Mindenesetre, levettem egy fekete (és valamilyen fehér színű mintával díszített) tűsarkú, hegyes orrú cipőt, belebújtam. Büszke voltam; alig vártam, hogy este legyen és elmesélhessem neki, remélhetőleg örömet okozván ezzel; de szégyelltem is magam, mert nem én voltam az, olyat csináltam, amit korábban még nem és ez nevetségesnek tűnt. Ő is épp ezt mondta, a „szűz lány a szexshopban” hasonlattal kiegészítve. Megjegyeztem, hogy azt hittem, örülni fog és büszke lesz rám. Csak nevetni kezdett és hozzátette: nagyon boldoggá tettél. … Aztán a bakancs szép lassan lekopott, de a magassarkú cipőkig még várni kellett önmagamra. Egy napon viszont már nem volt kérdéses, hogy melyik csizmát fogom megvenni. Furcsa, hogy a részletek mennyire fontosak. Hogy mennyit változik az önbizalmam, a tartásom, a hangulatom, ha a metróperonon csendben várakozó emberek előtt végigsétálok a kopogó csizmámban és tudom, hogy mindenki odanéz- de már akarom is, hogy nézzenek.

A kurva szó jut eszembe magamról.

Vannak férfiak, akik nem indítanak el bennem semmit. Csak tudtuk, tudjuk, hogy minek kell történnie. Merthogy tudjuk már egész zsenge ifjú korunktól fogva: filmekből, a barátaink beszámolóiból, a Peti, Ida, Picuri című kedvenc gyerekkori képregényünkből, a szülők polcán titokban lapozgatott szocreál stílusú Hogyan szeretkezzünk? című oktatókiadványból… stb. Csak ez nem jelent sokat, lelkileg vagy érzelmileg lehet, de nem emlékszem rájuk, nem hagynak nyomot. Megtörténtek, ahogy kellett, ahogy várható volt. És épp ezt nyújtják, a kiszámíthatóságot, az állandóságot, a konformizmust.
De egész más a helyzet azokkal a hímekkel, akiknek a jelenléte már önmagában vágykeltő. Akik mellett és akikkel együtt megszűnnek a határok. Akik kreativitásra, „lázadásra” késztetnek. Akik kedvéért egy pillanatra más leszek, egy kicsit merészebb, egy kicsit perverzebb, egy kicsit erkölcstelenebb… És akik valószínűleg sosem lépik át a klasszikus értelemben vett szerető szerepet. De mindez mégis olyan fontos, mert észre sem veszem, de magamért csinálom, nekem (is) okoz örömet. Klasszikus példája ennek, amikor a nő egy kurva bőrébe bújik, hogy a szeretője kedvében járjon, aztán maga is meglepődik, milyen izgatott és milyen hevesen ver a szíve, miközben a ledér fehérneműk között válogat. (Ugyanakkor hozzátenném, hogy nincs annál nagyobb csalódás a nő számára, ha többszörösen átázott bugyijával, fejben ráhangolódva és előkészített vagy épp magán viselt kiegészítőivel nem a kívánt hatást éri el.)
Ha eljön az ideje, csak eszembe jut egy póz, egy helyzet, egy ruhadarab, egy tárgy, egy szerep…stb. és már nem tudom kiverni a fejemből. Ezeket az adott férfi inspirálja, és ezt nagyon fontosnak tartom, hogy hiába fantáziálok dolgokról, sosem lehet a kész jelenethez keresni a másikat, hanem együtt kell megvalósítani és átélni, érezni kell, hogy mit vegyíthetek a hétköznapok szürkeségébe. Persze, a férfiak alapvetően nyitottak: egy kis csipke, egy tűsarkú cipő, egy szatén kesztyű, egy üveg pezsgő- egy pezsgős üveg, egy dominaként csókra emelt kézfej vagy épp szubmisszívként felkínált fenék… (csak, hogy közhelyes legyek).
Nekem mindenesetre fontos mozzanata a szexnek ez a bennem zajló előkészülete, ami izgatottá tesz, átnedvesít és felforrósít, csillog tőle a szemem. Akár az olyan banális dolgoktól kezdve, mint pl. a pina-borotválás vagy a combfix vásárlás. Fontos, mert úgy érzem, megtehetek dolgokat, amiket máskor- mással nem, szerepekbe bújhatok, tőlem idegen mozdulatokat próbálhatok ki…stb., és élvezem, hogy ehhez előkészítem a testem, előkészítem a lelkem, hogy aztán átadjam magam, felkínáljam magam, mint ős-örömforrást. Cserébe pedig megkapom, amit akartam: egy férfit, aki sóvárog utánam, aki belém akar bújni, akinek a tekintetét elhomályosítja a vágy, akit egy mozdulatom vagy érintésem megbénít. Furcsa, hogy tudatmódosító gerjedelem ellenére, milyen józannak érzem ezeket az utolsó, „megadás” előtti pillanatokat. Furcsa, hogy mennyire intimmé és szeretettel telivé teszi az együttlétet a valami más. Ebben nagy szerepe van a hálának a lehetőségért; az önzetlenségnek, mert megteszem érted és neked; a bizalomnak, hogy megmutattam valamit, ami én vagyok, de máskor titkolnom kell; a kölcsönösségnek, hogy mindezt egymással tudtuk megosztani; a nyitottsgának, mert mellettem van valaki, aki ugyanazt akarja; és annak, hogy kicsit fel- és megszabadítjuk egymást. Az ilyen pillanatokban arra gondolok: „A kurvád akarok lenni.”

Fejmunka

Sosem tudom eldönteni, hogy mi késztet a(z ön)simogatásra: a testem jelez és a beindítja a fantáziámat vagy épp fordítva. Nem mintha a kezdeti lökés után számítana, ugyanis az esetek többségében a hangulatomnak megfelelő pornogáf műveket kutatom fel sürgősen vagy inkább kényelmesen, az erre fordítható időmennyiség függvényében. (Korábban nagyon élveztem a dialógus formájában zajló fantáziálásokat, magyarul a csetszexet, de a pornó kényelmesebb és könnyebb megtalálni azt, „ami segít”.)
Ha mégsem élek az online segédeszközzel, annak tipikus oka az unalom, illetve ha valamilyen szokatlan dolog jut eszembe, ami tudatmódosítóként hat rám. Ez alatt a különböző tárgyak, ruhadarabok, krémek, ékszerek szexuális felhanggal történő bevonását értem a játékomba, és a fantáziám felélénkülését. A fájdalomról majd máskor írnok, de az egyik kedvenc eszközöm a közönséges ruhacsipesz. Nagyon ritkán és a pinám külső ajkaira feltűzve vetem be őket. Amiért izgalmasak számomra, hogy több hullámban hatnak: amikor felkerülnek egy enyhe, kellemes fájdalommal, mely rögtön bizsergéssé válik; és amikor lekerülnek: igazán éles, hirtelen fájdalmat hasítva a húsba. Ez utóbbit az orgazmussal egyszerre szoktam időzíteni, nem is magyarázom, miért.
Ha a fejemre hagyatkozom, az örök klasszikus képeket hívok segítségül, úgymint a titokban leselkedő személy, aki figyeli a lelkesen dolgozó ujjaimat, aki kedvéért egy kicsit jobban széttárom a combjaim, akinek egy kicsit hangosabban nyögök…(Hasonlóan izgalomba hoz olykor a lebukás lehetősége is.) Bevált módszer a korábbi kedvenc élmények újraélése is, például egy emlékezetes éjszaka során félálomban- tudattalanul érzett, szűnni nem akaró gerjedelem, amit a bennem lévő és egymást váltó ujjak és farok véget nem érő ingerlése okozott, de minden megkönnyezett szopás felidézése is kiváló ajzószer.
Testi vonatkozásban az jutott eszembe, hogy ha saját magam generálom az orgazmust, sokkal kifinomultabban érem el. Sokkal kreatívabban ingerlem a testem, és tényleg az egész testem, nem csak a pinám. Ilyenkor nagyon szeretem alaposan benyálazni és harapdálni a szám és gyakran szorítom a nyelvem a fogaim közé, hogy aztán a szoros satuban mozgassam. Ilyenkor szoktam izgatni a melleimet is: sokszor nem is a jól bevált mellbimbó morzsolgatás, hanem az egész tenyeremmel való megmarkolás az, ami tovább fokozza a vágyamat. Érdekesnek tarom, hogy pornó-felhasználóként sosem nyögök hangosan, de ilyenkor nem tudom -vagy akarom- elfojtani a feltörő sikolyt.

Ha magam(ban) vagyok…

Szeretem simogatni magam, talán túlságosan is. Van, hogy órákat töltök ezzel és nem mindig azért, mert a pinám követeli vagy hiányzik, egyszerűen jól esik. Szeretem megérinteni a melegségét, a puhaságát. Az ajkaim maguktól nyílnak szét és csalogatják egyre beljebb az ujjaimat. És ez nem csak a gyengédségről szól, belemarkolni a nő-húsba erős tenyérrel vagy megcsapkodni, csippentve szétfeszíteni épp olyan izgalmas, mint lágyan belecsúszni a síkossá váló résbe.
Az orgazmus általában nem is célom, de természetesen elmaradhatatlan része a dolognak. Gondolom azért nem csábít a csúcs, mert lassan regenerálódom utána, így az mindig a játék végét jelenti. Ha rajtam múlik -és ki máson múlna-, sosem kapkodom el. Egy idő után az ujjbegyemen a bőr felázik, mint amikor túl sokáig fekszem a fürdőkádban. Ilyenkor tartom a kóstolómat annak rendje és módja szerint: előbb a szaglószervemet kínálom meg az izgatott pinám illatával, majd kiszívogatom a felázott bőrszövetből a sós-édes ízt. Nem is tudom, szeretem-e. Az illatát igen, önkielégítés után nagyon ritkán mosok kezet, mert imádom újra és újra megszagolni. És imádok pinás kézzel a dolgomra indulni, főleg mit sem sejtő férfiakkal kezet fogni.
Magányosan inkább csiklóérzékeny vagyok, vagy csak lusta. Nem szoktam megdugni magam és különbenis békében élünk egymásban a pinámmal, nem érzek késztetést rá, hogy ily módon hódítsam meg, győzzem le, tegyem a magamévá — hogy csak a klasszikus koitális hasonlatokat említsem. De kivételt képeznek azok a helyzetek, amikor valami szokatlanabb (egy marék filctoll) vagy épp borzasztóan banális (gyertya, de banán is) dolog akad a kezembe, amiről úgy vélem, pont belém fér, sőt, egyenesen oda teremtették, és erről bizonyosságot kívánok szerezni.
Az alaptermészetem szerint pénisz-irigy vagyok és gyakran gondolok úgy a csiklómra, mint egy aprócska farokra. Rajongani tudok, amikor a pornóirodalomban hasonló felfogással találkozom és a „verem a csiklóm” megfogalmazást kifejezetten találónak találom. Sokszor veszem két ujjam közé a kicsikémet miután megduzzadt és megkeményedett, hogy aztán húzogassam rajra a pici bőrréteget. Ez nem pusztán fiziolgiai ingerlés számomra, talán túl sokat is képzelek mögé.
Nem tudom, más nő pinája milyen ütemben és mennyiségben nedvedzik, az enyém elég lassan, de bőségesen. Szeretek megdolgozni a nedvességéért, és nagyon megnyugtatónak érezni, ahogy fokozatosan nyálkássá és simulékonnyá válik. Megfigyeltem, hogy egy intenzívebb orgazmus után sűrű, áttetsző-fehéres nedv csorog ki belőlem. Ez a kedvencem, egyrészt, mert a gecire emlékeztet, másrészt nagyon szeretem szétkenni a még érzékeny és vérbőségben lüktető pinámon.

Ok és cél

Miért foglalja el elménket annyira a szex? Azért, mert ez a legvégső menekülési mód. Ez az önmagunkról való megfeledkezés utolsó mentsvára. Egy pillanat erejéig, legalább egy másodpercig ez a teljes feledés- és nem létezik más módja annak, hogy megfeledkezzünk magunkról…
Amikor az életünkben csupán egyetelen dolog van, amely az abszolút menekülés igazi útja, akkor ahhoz nagyon ragaszkodunk, mert ez az egyetlen pillanat, amikor boldogok vagyunk. Minden más probléma lidércnyomássá változik…
Ragaszkodunk tehát ehhez az egyetlen dologhoz, amely az önmagunkról való teljes megfeledkezést nyújtja, amelyet boldogságnak nevezünk. De amikor ragaszkodunk hozzá, akkor ez is rémálommá válik, éppen ezért szeretnénk megszabadulni tőle. Nem akarunk a rabszolgájává válni.
(Krishnamurti: Szerelemről és magányról)

Teen ingyenes HD mozi

teen Ingyenes és SMS fizetős tini, és fiatal szex és pornó tartalom. Videómegosztó, ahová feltöltheted a videóidat. Képek, filmek, videók. HD videó és filmbemutatók! Flash videónézésnél húzd az egeret a videóra, és használd az előbukkanó menüt, pl. teljes képernyős üzemmód! Ha érdekelnek érintetlen szűz tinilányok, vagy minden szexuális perverziót bevállaló intézeti csajok, akkor ne késlekedj, kattints ide Teen.hu