Szexuális kéjelgés a páholyban – erotikus történet

„A szék alattunk elég hevesen mozgott, de mi csak magunkkal foglalkoztunk. Csípőm érzéki táncolásba kezdett, ami hamarosan meg is tette hatását….”  Édesapám egy színházban dolgozik, és elintézte nekünk, hogy egy előadást, a legelegánsabb páholyból nézzünk meg a pasimmal. El is mentünk, de a darab elég unalmasnak indult, viszont mi az időt elég jól elütöttük. Mikor az előadás elkezdődött, a függöny felgördült, én kedvesem ölébe hajtottam fejem. Kigomboltam nadrágját, fütykösét, pedig kezembe vettem. Ujjaimmal masszírozni kezdtem golyóit, amitől fallosza rögtön ágaskodni kezdett. Mikor, pedig nyelvemmel kezdtem izgatni, úgy állt, mint a cölöp. Ettől én teljesen lázba jöttem. Egyik kezemmel őt izgattam, a másikkal, pedig magamat kezdtem kényeztetni.

Szexuális kéjelgés a páholyban - erotikus történetSzexuális kéjelgés a páholyban - erotikus történet

 Vágyom Rád…

Szoknyám alá nyúltam, bugyimat odébb toltam, és csiklómat kezdtem morzsolgatni. Párom egyre csak sóhajtozott, nyelvem munkálatait így díjazta. Nyalogattam farkát, tetejétől egészen az aljáig, majd szám rátapadt, és hevesen szoptam, égig érő dákóját. Az izgalomtól én is teljesen benedvesedtem, ujjam egyre hevesebben jártak ki-be hüvelyemben. Váltott gyorsasággal kényeztettem kedvesemet, hol érzékien szoptam pontról pontra minden idegvégződésén keresztül, hol pedig olyan vadsággal, mint aki az összes erőt ki akarja belőle szipolyozni. Kedvesem már alig bírta visszafogni magát, a kéj kezdett elhatalmasodni rajta, mire én visszafogtam magam, és fallosza tövét megszorítottam.
Szexuális kéjelgés a páholyban - erotikus történetSzexuális kéjelgés a páholyban - erotikus történet

 Szeret a puncim is

Majd szoknyámat felhúztam, és ölébe ültem. Érzéki testrészét egészében magamba fogadtam. Először finoman mozogtam rajta, amit mind a ketten halk nyögésekkel nyugtáztunk, majd egyre hevesebben mozogtam, és hatalmas lovaglásba kezdtem. A szék alattunk elég hevesen mozgott, de mi csak magunkkal foglalkoztunk. Csípőm érzéki táncolásba kezdett, ami hamarosan meg is tette hatását. Testünk nagyokat rándult, kedvesemből kitört forró nedve, mint a láva a vulkánból, amire én egy hangos sikollyal kikiáltott orgazmussal feleltem. Még szerencse, hogy az előadás befejezése előtt végeztünk, mivel elég ziláltan néztünk ki, és így gyorsan le tudtunk lépni, bár ezt az édesapám kicsit furcsállotta.

Vad erotika a szereposztó díványon – erotikus történet

„Miközben gyengéden mozgatta farkát a puncimban, kezével a mellemet kezdte el simogatni, csókolgatni majd lassan áttért a csiklóm kényeztetésére.” – Gyermekkorom nagy álma, hogy egyszer színésznő legyek. Már tini koromban tudatosan készültem rá, hogy amint késznek érzem magamat rá, akkor lépni tudjak. Mindig odafigyeltem hogy mit eszem és rendszeresen lejártam a konditerembe.
19. életévemet töltöttem be, amikor elérkezettnek láttam az időt, hogy bevessem bájaimat és szerencsét próbáljak. Számtalan sikertelen casting és próbaszereplés után, mikor már majdnem feladtam, az „számba repült a sült galamb”. A konditeremben megismertem Márkot, aki filmproducer. Edzés után beültünk egy kávézóba, és elmondtam neki vágyaimat. .
 

Vad erotika a szereposztó díványon - erotikus történetVad erotika a szereposztó díványon - erotikus történet

 Bekaptam merev dákóját…

Ő nagyon kedves volt és megígérte, hogy segít, de azt is elmondta, hogy nála egy főszerep ára, egy éjszaka. Rövid gondolkodás után igent mondtam. Tudtam, hogy nem helyes, de ha ez az ára, hát legyen.
A megbeszélt időpontban az irodájába voltam. Egy kicsit féltem, de igyekeztem nem mutatni. Egy rövid fotózás után, megkért, hogy vetkőzzek le. Nagyon gyönyörűnek találta a testemet. Márk a kanapéra ült, lehúzta a nadrágját és az öléhez húzott. Tudtam, hogy mit kell tennem. Megragadtam meredező farkát és gyengéden a számba vettem, és szopni kezdtem. Miközben szoptam, nyaltam, kezembe vettem golyóit és masszírozgatni kezdtem. Sóhajai egyre hangosabbak lettek, a vértől meg csak úgy dagadt a farka. Mikor már izgalma a tetőfokára hágott, lefektetett a kanapéra, ő mögém feküdt és hátulról belém hatolt. Lassú, ritmikus mozgásba kezdett. Miközben gyengéden mozgatta farkát a puncimba, kezével a mellemet kezdte el simogatni, csókolgatni majd lassan áttért a csiklóm kényeztetésére. Ujjai közé vette duzzadó csiklómat és morzsolgatni kezdte. Hamarosan az én testemet is átjárta a kéj. Mikor már én is kezdtem élvezni az együttlétet, mozgatni kezdtem a csípőmet, ami arra késztette Márkot, hogy gyorsabban mozogjon bennem. Mikor már mindketten majdnem a csúcson voltunk, megkért, hogy térdeljek fel, mert ő a hátamra szeretne élvezni. .

 

Vad erotika a szereposztó díványon - erotikus történetVad erotika a szereposztó díványon - erotikus történet

 Gyengéden mozgatta farkát a puncimban…

Eleget tettem a kérésének. Feltérdeltem, felé fordítottam a popsimat, majd ismét belém döfte férfiasságát. Pár másodperc után bizseregni kezdtem, majd egy hatalmas sikoly kíséretében el is élveztem. Hüvelyem ritmusos összehúzódásának hatására Márkot is elöntötte a kéj és a hátamra lövellte forró nedvét. Másnap megkaptam életem első szerepét.

Anális szex, mint óriási élvezet – erotikus történet

Volt idő amikor úgy gondoltam az anális szexre mint egy gusztustalanul perverz dologra. Ma azonban már imádom…” – Az egyik legkedvesebb barátom avatott be az anális szex rejtelmeibe. Beszélgettünk ugyanis, hogy ki mit próbált már és amikor az análra került a sor én elmondtam mit gondolok róla. Felháborodva mondta, hogy tiszta dinka vagyok, majd akkor alkossak véleményt róla, ha kipróbáltam. Addig-addig beszélgettünk a szexről, hogy mindketten teljesen begerjedtünk. Heves csókolózással estünk egymásnak, majd szinte letéptük egymásról a ruhát. Úgy éreztem a testem felgyullad a vágytól. Szorosan egymáshoz simulva élveztük a szenvedély minden pillanatát.

Anális szex, mint óriási élvezet... - erotikus történetAnális szex, mint óriási élvezet... - erotikus történet

 Imádom az anál szexet…

 

Formás dákójával játszadoztam, miközben a puncimat izgatta. Lassan beledugta az ujját, de közben a csiklómat is simogatta. Annyira belefeledkeztem az élvezetbe hogy szinte észre sem vettem, hogy a fenekemmel is játszadozik. Már félig bennem volt az ujja, amikor rájöttem, hogy ez tulajdonképpen tök jó érzés. Teljesen elengedtem magam és hagytam, hogy azt tegye amit csak akar. Síkosítót tett az ujjára és egyre beljebb haladt bennem. A puncimat már nem is izgatta, csak a fenekemre koncentrált. Először csak egy újjal játszott, a végén pedig már három ujja mozgott bennem. Ki-be járt a teljesen kitágult hátsómban. Amikor már úgy látta megfelelő a terep, lassan odarakta a dákóját.

Anális szex, mint óriási élvezet... - erotikus történetAnális szex, mint óriási élvezet... - erotikus történet

Szeretem a seggemben a faszt

Óvatosan kezdte befelé tolni. Az elején még jól esett, de aztán azt hittem szétrepedek. Eltoltam magamtól és azt mondtam hagyjon békén. De ő kedvesen visszahúzott és újra próbálkozni kezdett. Most még óvatosabb volt. Lassan, egészen finoman csúszott belém. Amikor már majdnem az egész farka bennem volt óvatosan mozogni kezdett. Rettenetesen jó érzés volt. Annyira különleges, hogy szinte őrjöngtem a kéjtől. Az volt a csúcs, amikor Laci belém élvezett. Az a hatalmas löket fellőtt a csúcsra. Csodálatos élmény volt. Azóta rendszeres szereplője az anális játszadozás a szexnek.

Egy kis medencés leszbi party – erotikus történet

Edina és én, pasi híján egymást is kielégítjük, ha elkap minket a vágy egy kis szex után. A minap is volt alkalmunk, hogy kényeztessük egymást… – Egyik ismerősünk lakására vigyáztunk, míg külföldön voltunk, ahol aznap épp a medencénél pihentünk. Edina lustálkodott a napozóágyon, míg én úsztam pár hosszt. Mikor végeztem, pont mellette létem ki a vízből, és a látványa, a mellei finom mozgása rögtön felizgatott. Hozzá léptem, és egy finom puszit nyomta a szájára, mire ő átkarolta a nyakamat, még közelebb húzott magához, és forrón szájon csókolt. Nem kellett több, hogy mindketten beinduljunk, gyorsan megszabadultunk a bikininktől, és simogattuk egymást, ahol csak értük. Nedves bőre vonzott engem, így a napozó ágyra fektettem, a melleire borultam, és kezembe véve formás kebleit, mellbimbóit számba véve finoman harapdáltam a rózsaszín dudorokat.
Nyelvem hol körzött rajtuk, hogy finom szívással ingereltem ékességét. A vágy és a kéj egyre jobban elhatalmasodott rajtam…
Edina halkan nyögdicsélt, miközben kezemmel lábai közé nyúlva kitapogattam csiklóját, majd bemélyesztettem ujjaimat hüvelyébe, ami már kecsegtetően nedvesen várt rám. Nem bírtam sokáig én sem, akartam, hogy érezzen, és élvezzen, így lábai közé bújva nyelvemmel végre rátapadhattam kemény csiklójára, és hevesen lefetyeltem rajta. Ujjaim közben rendületlenül törtek puncija belsejébe, és nem is kellett sokáig döfködnöm őt, pár kemény nyomulás után Edina eljutott a csúcsra. Az élvezet közben apró sikításokkal élte át a gyönyört. A végén ráfeküdtem, és megcsókoltam őt punci illatú számmal, miközben csípőmet hozzá dörzsölve jeleztem neki, hogy én is fel vagyok gerjedve, és kielégülésre vágyom. Edina nem is váratott sokáig magára, helyet cseréltünk, és ő nyelvével most az én csiklómat kényeztette, az újai helyett elővette a táskájából a vibrátorát, és puncimhoz illesztve, belém nyomta.  Imádom egy másik nő nyelvét a csiklómon…
Lassan fokozatosan tolta belém, a kemény műfarok, amennyire csak tudta, tövig. Nedves puncimtól hamar csúszóssá vált, így pár pillanat múlva már megállás nélkül csúszott ki-be puncimba. Én az élvezettől Edina haját simogatva adtam át magam a kényeztetésének, imádtam, ahogy testemmel bánt. A vágy és a kéj egyre jobban elhatalmasodott rajtam, és belsőmben egy helyre összpontosult. Egyre gyorsuló tempóban kezdte ki-be döfködni bennem, azt hittem elájulok a gyönyörtől. Nyelve egy pillanatra sem hagyta el csiklómat, ami minden pillanatban fokozatosan növekvő lüktetéssel készült a beteljesülésre. Edina nem lassított, tempója már őrült gyorsasággal követelte a gyönyört. Egy pár pillanat múlva hatalmas vonaglások közepette én is elélveztem, a kéjtől apró visítás tört elő belőlem. Miután lecsillapodtunk, a vízbe ugorva újra egymást simogatva, és kényeztetve juttattuk el egymást a csúcsra.

A szomszéd kényeztetése a mennyekbe repített…- erotikus történet

„Viktor nyelve őrült tempóban járt a csiklómon, néha rátapadva, szívásokkal ingerelte, amitől én még jobban átadtam magam a kényeztetésének, és húztam még közelebb magamhoz.” – Viktor és én pár hónapja vagyunk szomszédok, mindketten szabad szerelmi életet élve élünk, így ha nincs épp kéznél alkalmi partner, egymást is szívesen kielégítjük szexálisan.
Valamelyik nap is becsöngetett hozzám egy kis kölcsön kávéért, aminek a vége is szexbe csapott át. Nagyon meleg volt, így alig volt rajtam valami, amitő Viktornak hamar beindult a fantáziája. Alsónadrágja dagadni kezdett, tudtam, hogy kíván, így mosolyogva csak hozzá léptem, és szájoncsókoltam. Nem is kellett egyikőnknek sem több ennél. Vad csókolózásba kezdtünk, és gyorsan megszabadultunk a ruháinktól. Még arra sem gondoltunk, hogy elmenjünk a hálószobámig, a nappaliban estünk egymás testének. Viktor felültetett az asztalra, és úgy csókolt tovább, miközben kezeivel melleimet markolászta, ujjai pedig rózsaszín bimbóimat morzsolgatták. Önkéntelenül is széttártam lábaimat, akartam érezni kényeztetését az ölemben is, amire nem kellett sokáig várnom. Hamar lejjebb vándorolt a testemen, meg sem állva a puncimig.

A szomszéd kényeztetése a mennyekbe repített...- erotikus történetA szomszéd kényeztetése a mennyekbe repített...- erotikus történet

 Hátulról jött belém, megfogta a fenekemet, majd bevezette hatalmas farkát a puncimba…

Egyik kezével széthúzta a szeméremajkaimat, és máris szájával a csiklómnak esett, nyelve vad lefetyelésbe kezdett, ujjait pedig a puncimhoz illesztette, és fokozatosan tűntette el belsőmben. Miután tövig benyomta kezét, lassan mozgatni kezdte bennem, ami pillanatok alatt úgy benedvesedett, hogy sikamlósan csusszant ki-be a puncimba. Viktor nyelve őrült tempóban járt a csiklómon, néha rátapadva, szívásokkal ingerelte, amitől én még jobban átadtam magam a kényeztetésének, és húztam még közelebb magamhoz. Pár perc múlva, hangos sikítások között élvezetem el, ahogy a gyönyör átjárta minden részemet. Egy futó csók után gyorsan helyet cseréltünk, és most én vettem kezelésbe a dákóját. Eleinte csak finoman simogattam a farkát, majd ráhajolva nyalogatni kezdtem makkja vonalát, majd elkezdtem le-fel húzogatni rajta a bőrt, és azzal ellentétesen tolni számba a farka egész hosszát. Egészen a torkomig letoltam a szerszámát, majd kifelé húzva finom szívásokkal ingereltem őt.
A szomszéd kényeztetése a mennyekbe repített...- erotikus történetA szomszéd kényeztetése a mennyekbe repített...- erotikus történet

 Tolta a faszát belém, nagyon élveztem

Viktor ezt rövid ideig bírta, így még mielőtt elélvezett volna, magához húzott, megcsókolt, majd hátat fordítva neki, négykézlábra állított a kanapén. Hátulról jött belém, megfogta a fenekemet, majd bevezette hatalmas farkát a puncimba, és lassú mozgással kezdett döfködni. A ki-be mozgást, gyakran körkörös csípőmozgásokkal váltottuk fel, miközben Viktor az ujjait kissé benyomta a fenekem rózsájába. Én nagyobb terpeszben állva még jobban engedtem neki, miközben lábaim közé nyúlva simogattam, hol a golyóit, hol pedig a saját csiklómat. A tempónk egyre gyorsabb lett, Viktor erős csapásokkal vágódott a belém, csípője hangod csattanásokkal csapódott fenekemhez, ami még jobban izgatott engem is. Éreztem, hogy már mindjárt mindketten átéljük a gyönyört, ami nem is váratott sokáig magára. Viktor pár pillanat múlva hatalmas vonaglások közepett spriccelte tele belsőmet, mialatt a gyönyör engem is utolérve magával ragadott. Hangos visításokkal élveztem az orgazmus ezernyi apró remegését, miközben Viktor a lihegésével a tudtomra adta, hogy neki is fantasztikusan jó volt velem.

Útszéli ribanc

Büdös, mocskos, útszéli, riherongy kurvák! Meg kell állnom egynél, mert felrobbanok!
Ez járt a férfi fejében, dörömbölt, zakatolt, nem hagyta nyugton. Képek peregtek szemei előtt, térdeplő, mocskos, büdös szajháké, akik szopták méretes farkát. Pucsító, terpeszben álló, motorházon fekvő ribik, ahogy markolja a seggüket, és csak tolja nekik, miközben az orrában ott van az a jellegzetes áporodott, semmihez sem hasonlítható kurvaillat. Az a fajta szag, amit csak a mosdatlan, útszéli lányok árasztanak, a tisztálkodás nélkül lezavart néhány menet szaga ez, összekeveredve az illatosított óvszerek, sperma és izzadság groteszk parfümjében.
Nem tehetett róla, semmi sem tudta úgy felhúzni, bepörgetni, mint az út mellett álló kurvák. Próbálkozott már a rendes, lakáson dolgozó kurtizánokkal is, de azok valahogy nem hozták tűzbe. Hiába voltak gyönyörűek, szépek, kívánatosak, tiszták, egyszerűen nem gerjedt be rájuk. Tiszta szaguk volt, tusfürdő és parfüm illata lengte körbe őket, tiszta ágy, tiszta lepedő, túl steril volt minden.
-Ne fürgyél le! – mosolyodott el magában, mikor a jól ismert szlogen az eszébe jutott.
Igenis meg tudta érteni az ilyen embert. Tényleg nincs a tiszta nőnek semmilyen íze. Egy frissen mosott puncinak egyszerűen műanyag íze volt számára, de egy jó szaftos, napon izzadt luvnyának, annak mennyei, pompás, fenséges illata, bukéja, aromája van.
Ágaskodó farkát megigazította, megkeményedett, ahogy az emlékek felidéződtek. Érezte, hogy sürgősen fel kell szednie egy útszélit, mert feltüzelt teste követelte a jussát. Csak fél szemmel figyelte a forgalmat, lassabban hajtott, nehogy elmulassza az első lányt.
Kigombolta nadrágját, lehúzta a cippzárt, és kőkemény farkát kezdte masszírozni. Lassan húzta rajta végig kezét, megszorítva, jó erősen, fel-le. Egy kicsit engedett a szorítás a fejében, és farka sem akarta szétszakítani nadrágját. Hajtotta a vére, nem tudott mit tenni ellene.
Hamarosan meglátott egy gyöngyszemet. Kicsi volt, kb. 150 centi, fekete hajú, és bikiniben volt. Gyorsan eltakarta ágaskodó vesszőjét ingével, lehúzódott, az ablakot leengedte, és várta, hogy a kis mocsok behajoljon.
Csúnya volt, borzalmasan csúnya. Fiatal arcát kancsal szeme csúfította el, bár nem javított az összképen foghíjas vigyora sem. Mellei lógtak, ahogy behajolt az ablakon, és közben megütötte az orrát az ismerős, mosdatlan, vágykeltő szag.
– Mennyi? – kérdezte röviden, némi durvasággal a hangjában.
– Szaxi 3, dugás 4, komplett 6. De csak gumival. – jött a válasz.
Átnyúlt, felhúzta a gombot, fejével intett, a kis koszos lány beszállt. Nem szeretett sokat beszélni ezekkel a mocskokkal, nem volt rájuk kíváncsi, semmit sem akart tőlük, csak megdugni őket.
A lány navigálta, poros kis földúton haladtak, lassan, döcögve. Ránézett a lányra, mustrálta az árut. Csúnya fej, lógó mell, terhescsíkos has, koszos láb. Farka majdnem felrobbant, ahogy a mocskos szag betöltötte a kocsi utasterét. Orrcimpái kitágultak, ahogy egyre erősebb lett ez az ismerős afrodiziákum, amelytől a vére megpezsdült. Közben szégyellte magát, és kétségek közt gyötrődött.
De ez a szag egyszerűen megbabonázta. A prosti meg csak locsogott össze-vissza, de a férfinak fogalma sem volt, hogy miről, nem tudott rá figyelni.
Jobbjával megfogta a ribi koszos combját, és elkezdte simogatni. Kemény volt a húsa, jólesően belemarkolt, a kis mocsok meg csak huncutul rávigyorgott foghíjas szájával. Legalább nem fog fogazni, gondolta.
Pár száz méter múlva, egy erdő széli kis beugróban, amit a fák jótékonyan körbetakartak, végre megálltak. Leállította a motort, a kulcsot kivette, benyúlt a zsebébe, és a kialkudott összegett átadta. A lány mohón kapott utána, kis táskájába tette, és már vette is ki az óvszert. A férfi kiszállt az autóból, átment a másik oldalra, az ajtót kinyitotta, és már rutinosan tolta is le a nadrágját.
Merev farka a lány orra előtt ágaskodott, feszült a bőr rajta. A kis ribanc kiszabadította melleit a bikinifelsőből, oldalra fordult, az óvszert nagy rutinnal felhúzta, és elkedte szopni a hegyét, épp csak a makkot bevéve a szájába, miközben erős fejő mozdulatokkal a kezét is használni kezdte.
– Nem kézimunkát akarok, hanem szopj! – mordult fel a férfi. Erősen belemarkolt a hajába, és két kézzel elkezdte a lány fejét magára húzni. Földöntúli gyönyör töltötte el, ahogy a ribanc száját birtokba vette, és szopatni kezdte.
Csak nyöszörgött a kis szerencsétlen, ahogy a vastag faszt próbálta befogadni. Egyre jobban belejött, és tényleg nem fogazott. Egyik kezével elengedte a fejét, és a lógó mellett kezdte el fogdosni. Pont kézbe illett, és a szopás ütemére gyúrogatta. Imádta ezt a pózt, valahogy felsőbbrendűnek érezte magát tőle, bár a lelke mélyén ugyanakkor megvetette magát ezért.
Pár perc múlva elengedte a lány fejét.
-Fordulj meg! – utasította.
Azonnal megfordult, kilépett a bugyijából, enyhe terpeszbe állt, és kezeivel az ülésre támaszkodott.
Illatos kis picsáját csak úgy pucsította. A férfi megnyálazott ujjával szétfeszítette a nagyajkakat, kétszer végighúzta a résen, majd egy határozott mozdulattal bedugta középső ujját. A mocskos ribanca be volt nedvesedve, könnyedén csusszant bele. Kihúzta és orrához emelte a puncinedvtől csillogó ujját. Elégedetten szippantotta be az illatot. Megfogta felrobbanni készülő farkát, és lassan felnyársalta a lányt. Tüzes hüvely ölelte körbe, ahogy haladt egyre beljebb. Kissé meg kellett rogyasztani a lábát, hogy a megfelelő szögben tudjon behatolni, mert túl alacsonyan volt a lány.
Megszorította a ribanc gömbölyödő csípőjét, és egyre erősebb lökésekkel hatolt bele. Az ütemes dugás csattogó hangjába a lány nyöszörgése keveredett, mely egyre fokozta a férfi kéjvágyát. Előrehajolva megmarkolta a lógó melleket. Azokkal húzta magára a kis testet, miközben gyúrta, gyömöszkölte a puha húst.
Megunta ezt a pózt. Hátratolta az anyósülést, a támláját lejjebb engedte, de nem teljesen vízszintesre. A lányt befektette, egyik lábát a kormányra tette, a másikat a vállára vette.
A férfi egyik lába kint, a másik bent volt, és szemből hatolt be a lányba. Élvezte, ahogy nagy testével szinte az ülésbe préseli a kis cafkát, minden lökéssel szétfeszítette, miközben a melleit marcangolta. A kurva meg csak nyöszörgött, egyre kétségbeesettebb arcot vágot, de ez nem érdekelte a férfit. Csak a saját vágyának kielégülését keresve azzal foglalkozott, hogy minél erősebben megbaszhassa ezt a megvásárolt testet.
Érezte, hogy a vulkán hamarosan kitör. Egyre vadabb lökésekkel vette birtokba a ribancot, és minden egyes ütemnél görcsberándulva pumpálta ki magából a felgyülemlett ondót.
Óvatosan kihúzta még lüktető hímtagját, remegő lábakkal kikászálódott az autóból, lerántotta az óvszert, és eldobta. Nadrágzsebéből papírzsebkendőt vett elő, megtörölgette magát, és undorodva érezte meg az illatosított óvszer, a pinalé és a sperma keveredett illatát. Hányinger kerülgette, utálta, gyűlölte magát ezért a mocskosságért, aljasságért, ezért a megaláztató helyzetért. Üresség töltötte el, szótlanul szedte rendbe magát, és undorodva figyelte, ahogy a kurva összeszedelőzködött. Szótlanul vezetett visszafele, émelygő gyomrából savas büfögés tört fel.
A lányt gyorsan kirakta, egy szót sem szólva hozzá, majd csikorgó gumikkal elindult. A harag és a szégyen hullámai öntötték el, miközben hazafele vezetett. Gyűlölte magát ezért a gyengeségért, hogy nem tud vágyainak parancsolni, hogy egy kultúrlény, egy tanult, értelmes ember, mint ő, idáig le tud alacsonyodni. Végre hazaért, tökéletes otthonába, ahol tökéletes családja és még tökéletesebb felesége várta. Keserű mosollyal lépett be, megölelte az asszonykát, és tudta, hogy a következő hónapban ugyanúgy le fog aljasodni….
[történetek]

Léna a baszós állat

Lénával az utcán ismerkedtem meg. Előttem ment s a segge olyan ingerlően bilegett, hogy egyszerre szűk lett a nadrágom. Egy darabig követtem, hogy gyönyörködjek a feneke két odalának játékában, amint minden lépéssnél hol az egyik félgömbje, hol a másik dudorult ki a szoknyája alatt. Mikor már eleget gyönyörködtem benne (a faszom kezdett a nadrágban feszülni), pár sietős lépessel megelőztem, hogy az arcát is lássam. Két óriásinak tetsző barna szeme, meg a tűzpiros, húsos ajkai nagyon tetszettek. Nagyon magányosnak látszott.
Megszólítottam. Mondtam, úgy néz ki, mintha nagyon egyedül lenne. Elpanaszolta, hogy a vőlegéne elesett a háború utolsó napjaiban. Megkérdeztem, csatlakozhatok-e hozzá. Megengedte. Együtt folytattuk a sétát.
A múzeum háta mögötti parkban leültünk egy padra. Gondoltam, jó lenne meghívni egy cukrászdába, de nem volt pénzem. Az orosz fogságból sierült meglógnom, de itthon csak nyomor fogadott. A háburú szétszórta a családot, mindenki másfelé menekült, nem találtam senkit. Még szerencsém volt, hogy munkát kaptam egy új üzemben, még hozzá irodai munkát. Találtam egy kiadó szobát, aminek a bérét ki tudtam fizetni. Egy kicsi szoba, egy ágy, egy asztal, egy szekrény és egy szék a berendezése. De mi kell még valakinek, aki hozzászokott, hogy a fogságban még ennyi sincsen?
1946-ot írtunk. Minden romokban, nyomrúság, infláció. A háziasaszonyok, akik azelőtt tisztességes életet éltek, most széttették a lábukat kevés pénzért, hogy a gyemekeiknek enni tudjanak adni. A férj Isten tudja hol maradt; fogságban, vagy elesett? Évekig hűségesen vártak rá, nem engedtek más férfit magukhoz, de amikor az oroszok bejöttek, sorra baszták őket. Eröszakkal. Négyen is lefogták a nöt, kezeit, lábait lefogták és széthúzták, amíg az ötödik beledöfte a faszát és baszni kezdte, hiába sikongatott és ordított segítségért. Alig kezdett el a muszka lighegni, ami a magömlését jelezte, már tépték le öt a nöröl a társai. A farkából még csorgott a geci amikor elhúzták a nöröl, hogy a következö dughassa bele a faszát, az előzőnek a helyére. Naponta más, más csoport jött és ha nem több mint három vagy négy orosz katona baszta meg őket naponta, akkor még szerencsésnek érezték magukat. Mit számított ezek után egy idegen fasz a pinában, ha anyit kaptak érte, hogy gyerekeknek enni tudjanak adni?
Mi ültünk Lénával a padon és elkedtünk csókolózni. Jobban mondva én kezdtem el, ő tartózkodó volt, de kis idő múlva megismerte a nyelvem az övét. ?s azután már nem tartott sokáig, amíg a blúzába nyúltam és a kis csöcseit kezdtem símogatni. Éreztem, hogy felmelegszik. Rátapasztottam a számat a szájára és a kezemmel a lába közé nyúltam. Megérintettem a pináját s éreztem, hogy a bugyija nedves volt. Már már reménykedtem egy jó baszásban, de ő hirtelen összerándította a lábait és eltolta a kezemet. „Nem most és nem itt!” mondta. Talán holnap feljön hozzám – ígérte.
Azt sajnos nem lehet, mondtam, mert a házigazdám, egy idős hölgy, kijelentette, hogy hölgylátgató nem jöhet. Ebben az erkölcstelen világban tisztán akarja tartani a házát.
Aztán kimondta Léna a varázsszót: Állást keres. A húgánál lakik, de nem lehet sokáig annak a terhére. Elég szeszélyes a húga. Akkor támadt az ötletem: Jöjjön el másnap a céghez, ahol dolozm, talán be tudom oda protezsálni. Valóban arra gondoltam, hogy segítek neki, de a hátsó gondolat is fennállt: Meg akarom ezt a csibét baszni. Már vagy két hónapja óta nem láttam pinát, de úntam már a fszomat verni. Minek verjem? – gondoltam magamban – nem haragszom én rá!
Másnap délután tényleg eljött Léna, de a személyzetis akkorra már elment. Bevezettem az irodába és mondtam neki, hogy már beszéltem a személyzetissel. Az nem mondott nemet s az már jó jel, de szeretné személyesen megismerni.
Mivel egyedül voltunk, bezártam az ajtót. Volt ott egy párnázott karosszék, abba ültettem Lénát. Elkezdtem csöcsörészni. Eleinte ellenkezett egy kissé, mire mondtam: „De hiszen tegnap megígérted!”
Sikerült levennem a bugyiját. Szép pinája volt. A pinaszőre ugyanolyan volt mint a haja, sötétszőke, talán egy árnyalattal sötétebb a hajánál. Nem volt nagyon szőrös, a bundája alatt ki lehetett venni a szeméremajkai formáját. Szépek voltak. Párnás, duzzadt pinaajkak a szép, domború szeméremdomb alatt.
Elővettem a faszom és belenyomtam. Nagyon jó pinája volt. Szűk, duzzadt, úgy körülölelte a faszomat hogy attól magától le tudtam volna petézni. Ö csak ült, hátradőlve a karosszékben, én meg dugtam, döfködtem bele a faszomat, amíg elélveztem a pinájába.
Utána kicsit beszélgettünk. Egyszer megbaszva minden nő beszédesebb lesz. De kb. húsz perc mílva már megint állt a faszom. Bedugtam neki újra és negbasztam másodszorra is. Amikor kihúztam, azt mondta: Én még soha se….!”
Mi nem volt még soha se? kérdeztem. Talán azt akarta mondani, hogy még nem baszott? Az nem lehet, hiszen úgy,olyan könnyen csusszant a faszom a pinájába, hogy nocsak. Szűk volt ugyan, de már nem szűz, annyi bizonyos. Nem, – mondta ő – ő mégsohasem tudott elélvezni. Csak ha magának csinálja.
Kifaggattam. Volt egy vőlegénye, nagyon rendes fiú, szerették is egymást. Azzal baszott párszor, de annak be kellett vonulnia és rögtön a harctérre került. Oda is veszett. Azóta csak egy fiúval volt dolga. Az megbaszta háromszor, azóta nem mutatkozott.
Még sohase élvezett baszás közben. Nem nagyon értettem; mint ahogy a többi korombeliek, magam se tudtam sokat a nemi életről. Minket úgy neveltek, hogy a gólya hoza a gyerekeket és minden felvilágosítás nélkül engedtek el az életbe. Boldoguljatok ahogy tudtok.
Én csak azt tudtam, hogy baszni jó. A faszt a pinába bedugni nagyon jó. Ott mozgatni, ki be tologatni, dugni, még jobb. Aztán amikor a fasz elkezd spriccelni, az a legjobb. Gondoltam, baszás közben a nő is azt érzi amit a férfi.
Hiába, nem ismertük a nöket. Azelött nem tárgyaltak ilyesmiröl a szerelmesek, vagy házasfelek. Nem azt mondták, hogy „baszás”, házastársi kötelességnek nevezték. Kötelesség! Akár tetszik, akár nem. Akár jó, akár nem.
Még szerencséje volt annak a nönek, aki természeténél fogva buja volt. Az élvezte ha meg lett baszva. Legalább is többnyire. A töbi türte, hiszen „kötelesség”. És hallgattak, évszázadokon keresztül.
A háború felborította a világ rendjét. Most már nem hallgattak a nök. Miután számtalan faszt dugtak a lábuk közé, akaratuk ellenére, követelni kezdték a jogaikat. Azaz kezdték volna, ha nem lett volna akkoriban a legföbb probléma a napi kenyér megteremtése. De a forradalom ott zúgott a szívükben, az ereikben és a pinájukban és aztán a hatvanas években kitört a szexuális felszabadító harc.
De 1946-ban még nem volt harc. Csak megtanultak beszélni róla és szólni, ha nem élveztek. Igy Léna ist szóvátette. Sajnos nem ismertem a választ.
Azt Léna maga találta meg. Ö tudta, hogy ha a csiklójával játszik, akkor el tud élvezni. S ez vezette a helyes útra. Lehet, hogy nem maga jött rá, talán a barátnöivel beszélt a dologról és akkor ókumulálták ki, hogy ugyan jól esik a faszt a pinában érezni, de az magában nem ad kielégülést. Legalábbis nem mindenkinek.
Másnap estére meghívott magához. Megmuttta hol lakik Ella a növére. Elmondta, hogy Ella férje valahol fogságban van, de van neki egy palija, aki most vele él és töcsköli. Ök ketten a konyhában alszanak egy ágyon, mert az az egyetlen helyiség amit fütenek. Lénának szabad a jéghideg hálószobában aludni. Éppen tél volt, kegyetlen, kurva hideg tél. Szerencsére jó vastag dunyhával takarózhatott.
Megmutatta, hogyan jutok be az udvarra és melyik az ö ablaka. Este tíz után jöjjek, az ablak csak be lesz hajtva, de nem kilincsre csukva. Csendesen jöjjek be, mert Ella roppant uralkodó természetü és végeredményben övé a lakás. Tehát Lénának nem volt szabad palit hozni a házba. Önagysága azonban vígan baszatta magát a stricijével, mialatt a férje a fronton vérzett, vagy talan már régen kukacok ették a testét.
Striciek neveztem a barátját, mert ahogy késöbb megtudtam, Ella nem sokat gondolkodott, ha pénzt ígértek neki. Bankóért csak oda tartotta a pináját.
Na mindegy. Én ott voltam idejében. Halkan osontam a házfal mellett, nehogy észrevegyenek. Az ablakot csak be kellett nyomnom. Léna pucéran ugrott ki az ágyból, hogy csókkal üdvözöljön, vagy talán, csak ahogy becsukja az ablakot. És rögtön ugrott is vissza az ágyba, a dunyha alá, ahova én is követtem.
Jó meleg volt ott, Léna a testével fütötte az ágyat. Amint én is mellette voltam, háttal fordult felém. „Fogj át és melegítsd a hátamat”, mondta. Hátát és seggét hozzám szorította. A faszom rögtön megkeményedett. Jó volt a segéhez szorítani. Kezemmel átnyúltam és elkezdtem azegyik csöcsét dédelgetni. Nem voltak nagy mellei, de jó volt öket fogdosni.
Aztán lejebb csúszott a kezem es megtalálta a pináját. Elöbb csak a szeméremdombját símogattam, aztán bedugtam egy ujamat a pinájába. Léna megfogta a kezemet és odairányította a csiklójára. „Ott jó”, mondta. Hát simogattam.
Nem kellett sokáig símogatni, nagyon hamar eljutott a csúcspontra. Ugyan viszzafojtotta a hangját, de én hallottam, hogy nyög és hörög. Érdelkes módon, ha elsült a pinája, nem sikoltozott vagy sóhajtozott mint más nök. Valamiféle, a torkában keletkezett hörgö hangokat hallatott.
Elélvezett, aztan hátrahajtotta a fejét amennyire lehetett és azt mondta: „Csókolj meg!” Megcsókoltam. Kezem a seggével jatszott. Nagyon jól esett. Aztán azt mondta Léna: „Talán csináljuk úgy, hogy te nekem hátulról bedugod és én meg elöl játszom a csiklómmal. Hallottam, hogy az jó.”
Úgy is lett. Léna megemelte az egyik combját én meg az ujjaimmal megkerestem hátulról a bejáratot, odaillesztettem a faszom hegyét és lassan beugtam a pinájába. Irtó jó volt így ágyban fekve érezni, hogyan csúszik be a faszom a síkos pinájába. Sokkal jobb volt, mint az irodában a széken ülve, vagy korábban egy falhoz, vagy kerítéshez támaszkodva baszni egy kis kurvát. Ágyban baszni ritkábban volt alkalmam. És most nagyon jól esett.
De Lénának is. Éreztem, milyen intenziv módon ingerli a pináját. És aztán elélvezett hörögve.
Attól fogva mindig így keféltünk. Érdekes, hogy azelőtt soha nem gondolta arra, hogy egy nőt hátulról is meg lehet baszni. Tudtam, hogy az lehetséges és sokan csinálják is, de soha nem próbáltam ki. Nem csoda, hiszen alig volt módom rá. Akkoriban nem voltak a lányok olan könnyen kaphatók, legalábbis nem fiatal, pénztelen fiúk számára. És én szerettem, ha már egy lányba bedughattam a faszomat, azt úgy tenni, hogy csókolhassam is meg ölelhessem is. A mai napig is az a kedvenc közösülési módom, habár sok más változatot is volt módomban kipróbálni.
Akkoriban még nem. De ott az ágyban, úgy basztunk. És Léna egyik Orgazmust a másik után élte át, míg én basztam hátulról. Igy végre teljesült neki is a kívánsága, kielégülést kapni baszás közben.
Azon az éjszakán háromszor basztunk, közben pedig – halkan, hogy Elláék meg ne hallják, hogy Lénának látogatója van – beszélgettünk. Én főleg csak kérdeztem, mert minden érdekelt, ami Lénával kapcsolatos volt. Természetesen lehinkább az érdekelt, mit élt ő át más férfiakkal; az izgatólag hatott rám.
Először is a vőlegényéröl kérdeztem ki. Hogyan ismerkedtek meg, miként jutottak odáig, hogy basszanak. Nagyon banális történet volt, már nem is emlékszem lényegében rá. Mindketten nagyon fiatalok és tapasztalanatlanok voltak. Persze Léna akkor, amikor a vőlegényét megismerte, már régen kielégítette magát. A húga, Ella – az volt a mozgékonyabb, kezdeményezöbb – tanította meg rá, hogyan kell a pinát símogatni, hogy el is süljön, ahogy ők mondták. Léna erről be is számolt a vőlegényének, aki kérte, mutassa meg neki, hogyan csinálja. És Léna megmutatta neki. Közben a fiú is elkezdte a farkát verni, amiből Léna is megismerte, hogy csinálják azt a fiúk.
Miután a vőlgénye a fronton elesett, sokáig egyedül járt Léna, míg megismerkedett egy Tibor nev? fiúval. Az persze rögtön meg akarta hágni, de Lena még nem volt anyira túl az őt ért veszteségen. Míg egyszer aztán a fiú egyszr?en elővette a faszát és Léna kezébe nyomta. Ez – később én is tapasztaltam – gyakran hatásos szer ellenálló nők akaratának megtörésére. Léna is érezte, hogy a pinája benedvesedik és megengedte a fiúnak, hogy megbassza őt. Remélte, hogy ha már a vőlegényével nem tudott élvezni – ezt ő a nagy lelki szerelem által okozott gátlásnak tulajdonította – hogy talán most élvezni fogja a baszást. Igen, az jó érzés volt, amikor érezte hogy a fasz lassan belecsúszik a hüvelyébe, de a srác rögtön elkezdte lökni. Lökött vagy húszat, aztán lespriccelt. Az pedig bizony nem elég ahoz, hogy a nő élvezethez juson. Így aztán Léna megpróbálkozott még kétszer a Tiborral, de mivel akkor se lett jobb, szakított vele. Bár az is lehetséges, hogy Tibor únta meg őt.
Mi viszont az ágyban jó sokáig basztunk. Először is jól megfogdostam Lénát, sokat játszottam a pinájával. Nem számításból, se azért hogy feltüzeljem, hanem egyszer?en kívántam azt a csodálatos testrészt a kezeimmel tapogatni, élvezni, ami persze Lénát nagyon felizgatta. Jó volt őt baszni, akár hátultól is, bát így én nem kaptam meg azt a szoros kapcsolatot vele, mint amikor szemtől szembe basztunk. Ez azonban hozzásegített ahoz, hogy ne izguljak fel túl hamar s így sokkal tovább mozoghatott a faszom a pinájában, míg végre elsült.
Hajnalban korán kiosontam az ablakon és hazamentem, hogy még egy-két órát aludjak, míg munkába kellett mennem.
Két nap múlva – megállapodás szerint – bejött Léna az üzembe és beszélt a személyzetissel. Azegy igen rámenős pasas volt s gondoltam, biztosan meg is fogja Lénát baszni, ami viszont nem nagyon izgatott, mert nem voltam Lénába szerelmes és nem terveztem jövőt vele. Léna be is jött hozzám az irodába és elújságolta, hogy fel lett véve, elsején kezdhet. „És ezt csak néked köszönhetem” mondta. A nyakamba borult, átölelt és megcsókolt. Felállt a faszom.
Megkérdeztem, milyen volt a személyzetis. „Nagyon rendes és barátságos”, mondta Léna, „mondta azt is, hogy te ajánlottál engem. Kérdezte azt is, hogy köt e bennünket szorosabb kötelék egymáshoz.”
„És te erre mit mondtál?” kérdeztem, mire Léne azt válaszolta, hogy „Nem, csak jó ismerősök vagyunk. Mert ugye nem tartozik senkire, hogy mi van köztünk.”
„Helyes”, mondtam, bár egy kissé bántott, hogy megtagadott. „Basztatok?” kérdeztem. Léna nagy szemekkel nézett rám: „Hogy kérdezhetsz ilyet! Persze hogy nem!”
„Csodálom”, mondtam én, „mer ő olyan pasas, aki röptében megbaszná még a legyet is!”
„Az lehet”, mondta Léna, „de nálam meg se próbálkozott.” Nem tudtam, higyjek-e neki, vagy sem, de aztán inkább hittem, mert nekem az ugy esett jobban. Aznap éjjel megint basztunk az Ella hideg hálószobájában. Nem viseltem óvszert, amilyen hülye voltam, még csak nem is gondoltam rá, se arra, hogy következménye lehet annak, hogy telegecizem a pináját. De nem történt baj.
Aztán arra gondoltam, hogy jobb lenne nálam baszni, nem abban a hideg szobában Ellánál, ahol még bújkálni is kellett. Hát támadt egy ötletem. Azt mondtam a háziasszonyomnak, hogy eljegyeztem magam egy lánnyal, akit nagyon szomorít, hogy még csak meg se nézheti, hol lakik a vőlegénye. Nem tud nekem segíteni se a takarításban, meg néha szeretne megfőzni nekem egy levest, de hát nem szanad őt felhoznom lakásomra.
Az idős hölgy egyszerre ellágyult. „Menyasszona van? Nagyszer?. Tudja, nem szeretném, ha kurvák járnának a házamban. De egy menyasszon az más. Abból feleség lesz. Annak szabad feljönni a lakába, és tudja mit? Azt se bánom, ha néha itt alszik. Van bennem megértés, én is voltam fiatal!”
Hát ez aztán bomba volt!
Persze, ha menyasszony, akkor kell gyürünek is lenni. Hamarjában szereztem a zálogházban két olcsó gy?r?t, amit a tulajdonosai nem váltottak ki. Így be tudtam mutatni Lénát a szállásadónőmnek. Így legalább néha fenn allhatott nálam, nem kellett télvíz idején az ablakon keresztül Ella jéghideg hálószobájába mászni. Igaz, ott a dunyha alatt hamarosan bemelegedtünk, amit főleg a mozgásnak köszönhettünk, de ha a takaró egy kissé félrecsúszott, csak kellemetlen volt a hideg levegőt a faszomon érezni.
Annak, hogy az én szobámban aludtunk, volt egy járulékos haszna is. Ugyanis, az Ella hideg hálószobájában csak úgy tudtam a faszomat a Léna pinájába dugni, ha ő oldalt feküdt és én – ugyancsak oldalt fekve – hátulról közeledtem hozá. Eddig még jó is lett volna a dolog, mert hogy a bejáratot megtaláljam, a takaró alatt tapogatóznom kellett és bárki, aki már női segget tapogatott, meg tudja érteni, hogy az nagyon jól esett. Azonban a baszás már nagyobb erőkifejtést igényelt, mert oldalvást lökni a nehéz dunyha nyomása alatt kissé megerőltető volt.
Nálam azonban Lénának az az ötlete támadt, hogy én feküdjek a hátamra és ő ráereszkedik a faszomra. Háttal felém, két térde a testem mellett, ő pedig hátranyúlt a két lába között, megfogta a faszomat és odaigazította a pinája nyílásához. Nem tudom leírni, milyem gyönyör?ség volt a szép, fiatal és jól kifejlett seggét a szemem előtt látni és egyide?leg abban is gyönyörködni, hogyan nyitja szét a faszom hegye a pinája ajkait és hogyan csúszik be közéjük. Maga a tény, hogy a meleg szobában takaró nélkül baszhattunk a szememnek is gyönyör?séget okozott.
Csodálatos érzés volt a hátamon feküdni és nézni, hogyan emelkedik és sülyed Lénám segge, miközben a faszomon lovagolt. Néha még csak nem is térdelt, hanem felettem guggolt. Két lába mellettem s a segge nagyobb íveket tudott leírni. Ilyenkor még jobban láttam a pináját, amint a faszom belecsúszik és ismét kiemelkedik belőle. S a két kezem a segge két partját fogdosta és tapogatta. Könny? megérteni, hogy ilyen formában nagyon nehéz volt a magömlést hosszabb ideig visszatartani.
Szerencsére Léna nagyon sikeresen izgatta a csiklóját és így elég hamar elért a csúcsra, ami után én is szabadjára engedtem a zsilipeket és megtöltöttem a szép pináját a forró gecimmel. Nem volt nehéz felismerni, hogy mikor élvezett Léna. Akkora orgazmusai voltak, hogy sikoltott közben s hangosan a nevemet mondta: „Miklós! Jaj, Miklós!” Tartottam tőle, hogy a szállásadónőm megsokalja a dolgot, hiszen olyan maradi, bigott magatartást mutatott mindig, hogy nem hihettem, hogy a kéjsikolyok a szobámból ne zavarnák. De úgy hittem, hiába idegesítem magam; valószín?leg mélyen alszik. Mint mindenki akinek jó a lelkiismerete.
Egyre többször jött fel hozzám Léna éjszakára és egyre több gyönyör?séget nyújtott nekem. Nem csak baszás közben. Szerettem vele csókolózni, szerettem a csöcseit megfogdosni, kényeztetni, szerettem átölelni és közben a szoknyája alatt a bugyijába nyúlva hol a pináját, hol a seggét fogdosni. Ő hagyott mindent megtörténni, de – s ez csak később t?nt fel nekem – ő nem volt nagyon tapogatós. Teljesen átadta a testét a kezeimnek, de nem emlékszem rá, hogy egyszer is megfogta volna a faszomat. Természetesen, amikor beigazította a pinájába, akkor a kezébe vette, de az volt aztán a minden. Ez csak jóval később t?nt nekem fel, de annak tulajdonítottam, hogy tapasztalatlan, nem szabadult még meg a nevelése korlátozó parancsaitól. Majd én felszabadítom, gondoltam.
Hogy nagyon buja volt, az azon is látszott, hogy rettenetesen nedves volt a pinája. Baszás közben láttam, hogy a pinájából a kéjfolyadék végigcsorog a faszomon és tócsát képez a fanszőröm között. De minden bujasága dacára, a kezdeti néhány eset kivételével, sohase kezdeményezte a baszást. Csak ha én az ujjaimmal eléggé felizgattam a pináját, akkor guggolt fölém és attól kezdve baszott mint egy kisangyal.
Még jóval mielőtt őt megismertem volna, dolgom volt egy idősebb hölggyel. Az „idősebb” szó alatt azt kell erteni, hogy úgy harminc év körül járhatott, ami nekem, a huszas éveim elején még nagyon felnőttnek t?nt. Férjes asszony volt, de a férje hadifogságban volt és természetesen évek óta nem volt része rendszeres baszásban. Nagyon hiányzott neki a fasz, így kikezdett velem. No, ez a hölgy nemileg rettentően ki volt éhezve és azt nem is titkolta. Őszintén és nyíltan megmondta, hogy nem akar kapcsolatot, csak férfire van szüksége. Elmondta, hogy a férje nagyon szeretett nyalni neki és az hiányzik neki a legjobban. Nos, ez a hölgx megtanított engem a nyalásra és az oktatásáért nagydíjat érdemelt volna, mint azt több női partnerem is bizonyítani tudná.
Szerettem nyalni. Szerettem a pinát minden formában, enni tudtam volna és nagyon jól esett a nyelvemet mélyen bedugni a lyukba, amennyire csak ki tudtam nyújtani. Roppant szerettem nyelvem hegyével a nyálkahártyák ráncai között turkálni, különösen ha a pina fiatal és szép volt. Mert nem csak szép pinákat taláni a nők combjai között, volt módomban néhány nem nagyon gusztusos picsát is látni. Ha a fasz feláll, nem veszi azt az ember olyan szigorúan, de kielégülve már kissé idegenkedik az ember a formátlan, nem szép szín?, torz picsáktól.
Léna pinája nagyon szép volt. Állítom, hogy nem csak a legjobb pina volt amivel valaha is találkoztam, hanem a legszebb is. Nem tagadom, lehetséges, hogy azért láttam annyira szépnek, mert talán szerelmes voltam bele, ha nem is volt tudomásom róla. Ugyanis a kezdeti közeledésem Lénahoz lényegéből bujaságból eredt, egész egyszer?en csak nőre volt szükségem, baszni akartam. De néhány hét elteltével már éreztem, hogy ami hozzá köt, az már több mint csupán baszni akarás. Már hiányzott volna az életemből. Így aztán mindent szépnek és jónak láttam, ami vele kapcsolatos volt. De most is, annyi év után, ha visszagomdolok rá, tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy csodálatos pinája volt. A szeméremdombja úgy domborodott a hasa alatt, hogy az már magában izgató volt. Két ideálisan szép nagyajak, szorosan összezárva, mint egy durcás gyermek szája, szebb volt mint mindazok a pinák, amiket a világ legnagyobb festőzsenijei valaha vászonra festettek, vagy márványba véstek. Ha széjjelnyitottam őket, akkor két gyöngyházfény?, halványrózsaszín kisajak t?nt elö, amelyek felső találkozópontján egy nem túl nagy, de jól kifejlett csikló nyújtotta fejét a nyálkahártyák ráncai közül. Mint egy gyöngyszem, amit direkt szopásra teremtett a természet.
És pont azt nem engedte meg Léna. Amikor megkíséreltem a pináját akárcsak meg is csókolni, erővel eltolta a fejemet, kijelentvén, hogy azt nem szabad, mert az csúnya. Megkíséreltem többször is, de mindig csak heves ellenkezést váltottam ki vele, úgy hogy aztán felhagytam minden további kísérlettel. Megértettem: Ara nevelték, mint abban az időben minden polgári gyereket, hogy ami az öv és a térdek közötti területen van, az minden piszkos, b?nös és csúnya.
Szerencsére az ember nemi lénynek születik és ha valamennyire is egészséges, a baszás iránti vágyat nem tudja leküzdeni. Mert a nyugati kultúra nevelési rendszere mellett az emberiség enélkül kihalásra lett volna ítélve. Így Léna szeretett baszni, mert – ha felizgattam a kezemmel – ellenállhatatlan vágyat érzett a kielegülés után, de – s ez felt?nt nekem – baszás közben is folyton azt kérdezgette, hogy „Úgye ez szép. Úgye ez egy szép dolog!” Amit természetesen mindig igazoltam, sőt hozzátettem, hogy nem csak szép hanem szent is, mert arra szolgál, hogy új élet szülessen.
Csodálatos, hogy – amilyen fiatalok és buták votunk – nem gondoltunk védekezésre. A mai nők kényelme, az antibébipille még nem volt feltalálva. Óvszerre nem is gondoltunk. Nem is lett volna még pénzünk rá, de meg aztán rajtam csak egyetlen egyszer volt gummióvszer, az sem tovább mint tíz másodpercig; utána úgy téptem le a faszomról, minta forró lett volna. Nem tudom megmagyarázni, de nem voltam képes elviselni. Így aztán basztunk gondtalanul és nagy-nagy szerencsénkre nem ejtettem Lénát teherbe.
Prsze ez kevésbbé a szerencsének volt köszönhető, inkább annak, hogy Léna nagyon nehezen esett teherbe. Erről azonban később fogok beszélni.

Marcus: Aki elkésik…

„Aki elkésik, azt megbünteti az élet!”
Gorbacsov elvtárs-úr eme életbölcsességét az utóbbi években gyakran idézték. Amikor én hallottam, magamban mindig kiegészítettem: „… csak akkor nem, ha akad még egy esélye!” És ezzel már benne is vagyunk életem történetében…
Egy tusarok energikus kattogása riasztott fel gondolataimból. Önkéntelenül is odanéztem, hol a sztakkatő forrása. A reggeli napfényben a bevásárlóutca fekete-fehér, tiszta koborításán magas sarkú, fekete körömcipok vonultak elottem. Rézszínű végük éles torként csillant meg a fényben. Ha már kiszakadtam töprengésembol, feljebb is irányítottam pillantásomat: a karcsú bokák felett a bőrre tapadóan feszes nadrág izmos vádlikat rejtett, elegáns, formás combokat és egy olyan feneket, amitől minden férfinak össze kellett fusson a nyál a szájában. És a ringó csípő mozdulatai minden eroteljes lépésnél! A csodás félgömbök tánca felfelé és lefelé! A rugózó formaváltozások a kikerekített far csodás ruganyosságára vallottak, és ez bizonyosság volt, nem csak ígéret. A sötét, enyhén fénylő nadráganyag mélyen és élesen bevágott a húsos gömbök közti árokba, és tulajdonképpen túl határozottan sejlett át rajta a piciny bugyi széle. Fogadni mertem volna, hogy elöl is éppen így bevág az anyag, kiemelve a Vénusz-dombocskát. A nő felül egy hangsúlyos vállú, csípoben annál szukebb fekete bőrdzsekit viselt, amely rafináltan kiemelte farának ringó mozgását. A hollófekete, hosszú hajat súlyos, vaskos copf fogta össze.
Ezután azonban pillantásomat egy másik részlet nyugözte le. A vállon egy barna bevásárlótáska himbálódzott, igen drága darab, és egyértelmuen egy nádpálca fogantyúja és arasznyi része emelkedett ki belole. Egyértelmuen – nádpálca! A lépések ütemére ringott versenyt a copffal. Most már kétszeresen érdekelt a dolog, és mintegy hipnotizáltan bámultam a napsütésben felcsillanó popsit; mintha mágnes húzott volna vasat, úgy követtem a magas sarkak ritmikus, kemény kopogását, és magamtól folyton azt tudakoltam, mit szándékozik tenni e pompás hátsó tulajdonosa a professzionistának tűnő nádpálcával.
A széles lépések és az egyenes tartás öntudatra vallottak, és ez a ringó járás ismerősnek tűnt – de honnan is? Hiába kutattam emlékeimben – a tekintetemet lenyűgözte ez a remek segg, és bizony bele is ütköztem a nőbe, mikor megállt egy kirakat előtt. Bosszankodva fordult hátra, megvetve ügyetlenségemért. Szépen formált arcocska nézett rám, szemét egy divatos, nagy napszemüveg takarta, amit az orrára tolt, hogy jobban lásson, mialatt zavartan szabadkoztam. A napszemüveg felett a középiskolai tanárok jellegzetes felsőbbségtudatával pillantottak rám a megvetést tükröző szemek. De nem sokáig. Csakhamar kerekre tágultak a meglepetéstől, és a felismerés széles mosolyra húzta a sötétvörösre festett ajkait:
– Christoph – hallottam egy óvatos hangot, aztán bátrabban:
– Hát persze, hogy te vagy, Christoph! Micsoda véletlen! Hogy kerülsz ide?
Csak a mély bársonyos hanghoz társítva jöttem rá, ki áll elottem.
– Sylvia!
Sylvia volt, az én sose feledett régi szerelmem! Mennyi ideje nem találkoztunk? Tíz esztendő? Vagy annál is több? Szép volt és elegáns, mint mindig. Ott állt, és egyetlen pillantás meggyőzött róla, hogy dzsekije éppúgy ki van töltve cicivel, mint nadrágja popóval, és ez a feszes nadrág valóban kiemeli Vénusz-dombját. Felfelé vándorló tekintetem ismét a bevásárlótáskához érkezett, és ott meg is tapadt a feltűnően hanyagul himbálódzó nádpálcán.
És egyszer csak egy másik nádpálcát láttam magam előtt. Türelmetlenül lengett fel-alá egy anyai kézben. Az asszony sietősen kapta magára pongyoláját, és igencsak fenyegetően magasodott lánya elott. Az iskolai majáliskor tartott táncmulatságról bizony elkésve hoztam haza Sylviát – sajnos nem olyan gyorsan és egyenesen, ahogy megmondták. Ennek megfelelő volt a mama barátságtalan üdvözlése is.
– Nem megmondtam, hogy éjfélre itthon legyél?
– De igen, mama!
– És mennyi most az idő?
– Öt perc múlva ketto, mama…
– És tudod, hogy ez mit jelent?
– Igen mama… nádpálcát.
– Úgy bizony, kedvesem, nádpálcát!
A haragos mama és az aggódó, de dacos lány közötti párbeszédet egy családi ház padlásterében hallgattam végig, némileg kínosan feszengve, de nem sok figyelmet fordítottak rám. Legszívesebben olajra léptem volna, de ez nagyon gyáva megoldásnak tunt. Ugyanakkor mérgelődtem is, mert mindenképp magam akartam hazakísérni szerelmemet, Sylviát, hogy magamra vállaljam a felelosséget a késésért – ám sem személyem, sem a magyarázatom nem érdekelte a mamát.
– Tehát mars a konyhába! – rivallt rá zordan a határozott hölgy lányára, aki még inkább lehorgasztotta fejét, míg telt ajka szemmel láthatóan meg-megremegett. Csöndben indult el a padlástér másik végén lévő konyha irányába. Ez a perc látszott a legkedvezőbbnek, hogy előálljak valami kifogással, de ahogy elkezdtem beszélni, a szigorú mama egy megsemmisítő pillantást vetett rám.
– Tartsa a száját fiatalember, inkább nézze csak meg, mit csinált! – és azzal félreérthetetlenül a konyha irányába és Sylviára mutatott.
Akkoriban még nem értettem, miért nem szegülök ellen egyszerűen a parancsnak. Ma már sejtem: vitathatatlan tekintélye csak az egyik ok volt, legalább akkora volt a saját hatalmas kíváncsiságom, mert nagyon szerettem volna látni, mi zajlik le a konyha fala mögött. Már az is képtelenül hangzott, hogy egy Sylvia korában lévő lányt nádpálcával verjenek el, de hogy ráadásul előttem, az még nagyobb szenzáció volt. Másoknak mindez talán rémületes lett volna, de nekem… Követtem Sylviát a konyhába, szorongó és kéjes érzések közt keresve a középutat.
A fehérre sikált nyers konyhaasztalon már készen feküdt a fenyítés eszköze, egy nem teljesen egyenes, mintegy méternyi és kb. ceruzavastagságú pálca. Sylvia egyszerre ellenszenvvel és lenyűgözve meredt rá. Mikor látta, hogy anyja elott én is a konyhába lépek, tiltakozni akart, de néhány erőteljes pofon és még több vesszőcsapás ígérete „meggyőzte”, hogy nyugodjék bele jelenlétembe. Ekkor igencsak közönséges fráternek tűntem önmagam előtt, és nagyon rossz is volt a lelkiismeretem, különösen azért, mert Sylvia szomorú szemrehányással pillantott felém. Ám ahogy Sylvia mamája nekilátott a testi fenyítésnek, már csak a kíváncsiságot és a bámulatot éreztem. Sylviának le kellett vennie a kellemes anyagú és szabású nyári ruhát, amely alá oly könnyű volt odanyúlni, sőt, ki kellett bújnia bugyijából is; szégyenlősen szipogva tűrte le és nyújtotta át a mamának – az pedig egy pillanat múlva keze közt széthúzva, viszolygó pillantással tartotta lánya orra alá.
– És ez meg micsoda? Nem tiltottam meg neked a smacizást? – rivallt rá Sylviára. Bizony nem lehetett nem észrevenni az én régi jó Volkswagenemben lezajlott erőteljes petting nyomait. A konyhai lámpa fényében az áttetsző anyagon ragadós nedvességfolt jelezte, hogy óvatos ujjal csiklandoztam Sylvia buja puncijának szélét, késobb kicsit bele is nyúlkálva a szerelem fészkébe…
– Csak egy kicsit megsimogattak – nyafogott Sylvia sértetten és szemérmesen.
– Ezt nevezed te egy kis simogatásnak? – harsogott a felháborodott hölgy, és a lány orra alá nyomta a bugyit. – Úgy megsimogattak, hogy valósággal a saját levedben fürödtél, mint a cukrozott gyümölcs.
És aztán, lefelé pillantva:
– Még mindig cuppogsz ott lent, te malac!
Hát bizony, Sylvia rózsás hasadéka nedvesen csillogott a szeméremszorzet háromszöge alatt…
Mindketten elszontyolodva horgasztottuk le a fejünket – de jó, hogy az én alsónadrágom nem lett vizsgálat tárgyává! -, és csak akkor néztünk fel riadtan, mikor a feldúlt mama újabb tizenkét ütést rendelt el. Sylvia inkább sírósan, mint mérgesen tiltakozott, de így is eléggé ahhoz, hogy újabb négyet szabjanak ki rá büntetésként. És ekkor már az asztalon tárulkozott ki, egy nehéz bőrpárna által magasra polcolva, a feszes leánypopsi. A mama baljával leszorította a hátul keresztezett csuklókat, míg a lány hátrapislantott aggódó tekintettel. A feketén csillogó hosszú haj szétömlött az asztal világos lapján. Az erős combú, hosszú lábak széles terpeszben álltak, olyan szemérmetlenül, hogy a vér az arcomba tódult. Sylvia szeméremajkai még mindig sötétek és duzzadtak voltak az erotikus játék következtében, és virágkehelyként pihegett a lány vörös és nedves öle.
– Nő és akkor hány ütés is lesz összesen? – tudakolta a mama.
Sylvia arca lázasan összerándult és nagy nehezen nyögte ki az eredményt:
– Harminckettő!
A mama elégedetten nyugtázta:
– Pontosan annyi, gyermekem. Tizenkettő a késésért, tizenkettő a csókolózásért és kétszer négy a feleselésért; az összesen har-minc-ket-tő! – minden szótagot valósággal kéjesen hangsúlyozott. – Harminckét vesszőcsapás a csupasz fenekedre majd megtanít arra, mit jelent, ha nem úgy csinálod a dolgokat, ahogy mondom.
És ekkor elkezdődött a lány megfenyítése, amely pontosan tizenöt és fél percet vett igénybe, mert fél szemmel a konyhai faliórára pillantva Sylvia mamája pontosan harminc másodpercenként csapott le a nádpálcával. Eközben Sylvia hangosan zokogott, az ütéseket számolta és tizenkétszer mondta könnyekbe fúló hangon:
– Soha többet nem jövök későn haza!
Aztán ugyanannyiszor:
– Soha többet nem csókolózom!
És végül még nyolcszor:
– Soha többet nem fogok feleselni!
Mindannyiszor vastag csíkok jelentek meg szépséges popóján és combjain.
Sylvia eleinte görcsösen igyekezett megállni, hogy ne kiabáljon, de az első öt vagy hat ütéssel az anyja megtörte minden ellenállását. Elégedett mosolyt csalt az arcára a lány első éles kis sikolya, de szemmel láthatólag akkor érezte igazán jól magát, amikor Sylvia a következő ütések után istenigazából felüvöltött.
Tágra nyílt szemmel, visszafojtott lélegzettel figyeltem, hogyan csúfítja-díszíti egymás után huszonnégy csík Sylvia formás fenekét, hogy aztán nyolc sötét sáv sorakozzon fel nem kevésbé tetszetős combjain is. Hallottam, hogy zokog és sikolt az ütések alatt – és amit láttam meg hallottam, az egyszerre megrémített, felzaklatott és lenyűgözött.
Mindeközben valamikor Sylvia mamája kibújt otthoni köntösébol és lenge fehérnemuben tevékenykedett tovább, mintha kettesben volna lányával. Ez a látvány elbűvölt és felizgatott volna minden fiatalembert, mert a csillogó, hússzínű fehérnemű csábító formákat hozott létre. Mélyen kivágott melltartó emelte meg és szorította össze az anyai kebleket, harisnyatartóval kiegészített rugalmas fűző adott fogalmat arról, milyen hízelgő kifejezés lehet a „női segg”, s arról, hogy az ilyesféle intim ruhadarab nem csupán eltakarni tudja a női nemiszervet, hanem érvényre juttatni is. Már a lányt látva is dülledtek a szemeim, hát még ettől! Bosszúálló arkangyalként állt ott az asszony, terpeszben, csípőre tett kézzel, szorosan hátrafésült és a tarkón feltűzött hajjal, remegő orrcimpákkal és az anyai haragtól meg az erőfeszítéstől csillogó szemmel, míg keblei minden lélegzetvételkor mintha szabadulni akartak volna a melltartó fogságából. És a kezében az a suhogó pálca!
Egy pillanat alatt átfutott agyamon a konyhai fenyítés jelenete, amikor megláttam Sylvia táskájából a nádpálcát kikandikálni. A meglepetés pillanatai után azonnal egy kis kávézó felé indultunk, és Sylvia már el is kezdett mesélni: két év boldog házasság után tavaly veszítette el férjét. A férfi tizenöt évvel volt idősebb, és két nagylányt hagyott maga után, tizennyolc és tizenkilenc éveseket. E két mostohalánnyal költözött ide, az anyja számára túl naggyá lett házba. A második házassága volt ez, az első hamar és dicstelenül ért véget.
– Nem, nem ahhoz a hülyéhez mentem hozzá, aki miatt otthagytál! – valósággal tört döfött a szívembe, amikor errol kezdett beszélni, és csak ezért, hogy másra tereljem a szót, egy pillantást vetettem a nádpálcára, amely egy nemzeti lobogó szerénységével kandikált ki a válltáskából.
– Ezt meg minek hurcolod magaddal?
– A nádpálcára gondolsz? Ja, ezt most vettem. Elég sokat kellett mászkálnom, amíg kaptam egyet egy kosárboltban. Ez a két otthoni hölgyikéé!
– Micsoda, nádpálcával vered őket? – kérdeztem hitetlenkedve.
– De mennyire! És nem is csak azzal! – nevetett lazán. – Ha kiérdemlik, kapnak tőlem istenesen a fenekükre!
– Úgy, mint régen? – szakadt ki belőlem a kérdés.
Úgy nézett rám, mintha maga Humphrey Bogart kérte volna, hogy tekintsen mélyen a szemébe, és halkan kuncogott.
– Úgy bizony… ahogy én akkor… szóval, emlékszel még rá – és aztán egészen gyöngéd s bánatos lett a hangja. – Szép pár lehetett volna belőlünk, nem gondolod?
– De hiszen te voltál az, aki szakított! – mondtam szemrehányóan.
A csodálatos asszony ekkor nagyon boldogtalan pillantással nézett vissza rám, majd bólintott:
– Sajnos, ez így van, Christoph – mondta, majd ferde kis mosollyal tette hozzá – Azért te sem voltál a dologban ártatlan; úgy otthagyni csapot-papot, meg főként engem! Nem emlékszel?
De mennyire, hogy emlékeztem! Hogy is felejthettem volna el legutolsó találkozásunkat! Sylviát egy másik fiúval kaptam rajta a szobájában, és ezért felelősségre vontam. Duzzogott, és még ő tett szemrehányást. Szó szót követett, és végül dühösen elkaptam és a térdemre fektettem.
– Te csak egy nyelvet ismersz – kiáltottam rá -, az alapos verését!
És mikor nem akarta abbahagyni a visítást meg a kapálódzást, megfenyegettem:
– Ha nem maradsz nyugton, mindent elmesélek anyádnak, és te tudod a leginkább, hogy ez mit jelent!
Mert az ekkor már húszesztendős Sylvia még mindig érezhette anyja nádpálcáját, amitől mindennél jobban tartott. Épp ezért felháborodottan rivallt rám:
– Ezt nem teheted meg, Christoph, te disznó!
De ugyanakkor annyira komolyan vette a fenyegetésemet, hogy összeomlott, mint egy üres zsák és ernyedten feküdt az ölemben, sértett szavakat dünnyögve. Dühösen vad elszántsággal hajtottam hátára a szoknyát, ami ellen újult erővel tiltakozott, aztán elég lovagiatlanul, ám rendíthetetlenül rántottam le a piciny bugyit a két gyönyörű félgömbről, amelyeket, bárhogy is tiltotta a mama, én újra és újra simogattam, kényeztettem – meg még többet is. Ott feküdt hát előttem ez a pompás popsi, amit annyi csíkkal díszített már ki az anyai nádpálca; a csodálatosan rózsálló félgömbök reszkettek a félelemtol, össze-összehúzódtak, bemutatva a büntetésre való várakozás szorongó játékát. Két mozdulattal kihúztam nadrágom övét és kettéhajtottam. Ekkor azonban a lány rémülten felsikoltott:
– Ne! Ne azzal!
És arca elé kapta a kezét. Mintha az én nadrágszíjam rosszabb lenne a mama nádpálcájánál! Ám ekkor elhagyott a bátorságom. Már ütésre emeltem a szíjat, amikor leengedtem a karom – nem ment. Ekkor egyszerűen eltoltam magamtól Sylviát és kimentem a szobából, meg a házból is – ez volt az utolsó eset, hogy átléptem küszöbét. Hallottam, hogy mögöttem Sylvia utánam kiált, és a sírását is, de nem hallgattam oda, túlságosan ki voltam ábrándulva a szerelembol. Természetesen nagyon hiányzott a lány, de a büszkeség és az elutasítástól való félelem visszatartott attól, hogy ismét keressem, holott gyakran mondtam magamban: „Bárcsak odavágtam volna!”
És Sylvia, mintha csak gondolataimban olvasna, így szólt:
– Bárcsak odavágtál volna! Hiszen téged szerettelek! És olyan csalódást okoztál!
– Én okoztam csalódást neked? – hitetlenkedtem.
– Hát persze! Nyugodtan elverhettél volna! – mondta teljesen komolyan, és aztán, bár fájdalmas emlékről volt szó, mosolyogva tette hozzá: – Anyű egyébként alaposan megtette helyetted, mikor megtudta, pontosan mi történt. Ez volt a legnagyobb seggverés, amit életemben kaptam! De nem használt, mert csupa dacból másnak ugrottam a nyakába.
Aztán azt kérdezte:
– Te sose nősültél meg?
– De igen, csak nem volt az igazi. Rövid idő múlva barátságban elváltunk. Sose tudtalak elfelejteni téged.
– Bárcsak akkor… – nézett rám még egyszer, és épp olyan csábítóan szép volt, mint akkoriban.
– Ilyen esélye azonban csak egyszer akad az embernek az életben – mosolyogtam zavartan, ő pedig úgy nézett rám, mint a világ legnagyobb szamarára.
– Ma már nem fordulna elő velem ilyesmi – vigasztaltam mindkettőnket.
– Gondolod? – ajkán kis mosoly játszott, de pillantása komoly maradt. És azután hozzám hajolt, hogy selymes haja az arcomat érintette. Az illata elborított, és melle csaknem kipattant a mély dekoltázsból, mikor titokzatosan ezt suttogta:
– Lehet, hogy akad még egy esély?
Szemei tiszta vizű tóvá változtak, tele ígérettel, mélyükben végtelen öröm csillant fel, és egyszerre újra itt volt a mi régi-régi szerelmünk. A kávézó többi vendégének tulajdonképpen észre kellett volna venni a köztünk pattogó szikrákat, hiszen sistergett, mikor ajkaink találkoztak. Ekkor a magaméba helyeztem végtelenül lágyan simogató, de éppenséggel olykor eroteljesen markoló kezeit, és így szóltam:
– Másodszor már nagyon fog fájni!
– Tudom, drágám – mosolygott barátságosan kipirult arca -, és az lesz a jó!
Nemsokára kocsim elhagyta a város szélét, és csakhamar elértük a szétszórtan épült családi házak negyedét, amelyet évekkel korábban alakítottak ki a környező erdőkben – előzőleg azonban vettünk egy lovaglóostort, elég hosszút, hajlékonyt, a végén egy bőrlapocskával. Sylvia pontosan tudta, milyet keressen. Útközben azt is megtudtam, miért volt Sylviának sürgosen szüksége a nádpálcára és a lovaglóostorra.
– A két nevel lányom, Karin és Jutta valójában arra használta ki a költözködést, hogy eltüntette otthonról a régi nádpálcát és lovaglóostort – egyszerűen kidobták a szemétbe. Képzeld csak el!
Sylvia oszintén fel volt háborodva.
– Ráadásul a lovaglóostor emlék volt az apjuktól – ő hozta magával a házasságba a lányok fenyítésére. Mikor a halálos ágyánál mindhárman ott voltunk, szentül megígértette velem, hogy az ő szellemében nevelgetem tovább a lányokat. Természetesen megpróbáltak fölém kerülni, úgy hogy én meg elhoztam anyutól a régi nádpálcát, ami tökéletes állapotban volt, mert hetente olajoztam. Pálcával és ostorral aztán tökéletesen lehetett irányítani őket. Valóságos múzeumi darabokat semmisítettek meg a kis bestiák! Miután tegnapelőtt a kicsomagolásnál rájöttem, mi történt, ma elindultam, hogy újakat vegyek, és még ma ismeretséget is fognak kötni velük – már alig várják otthon az alkalmat!
– Még ma? – kérdeztem olyan izgatottan és meglepodve, mint akkor a padlástérben.
– Hajjaj, de mennyire! Semmit sem szabad elnézni ezeknek a lányoknak, és főként a szemtelenséget nem!
Sylvia haragosan nézett maga elé, és el tudtam képzelni, mi várhat mostohalányaira. Bennem azonban megválaszolatlan maradt egy kérdés.
– Mond csak… – kezdtem. – A korbács és a pálca… csak…
Nem tudtam folytatni.
– Azt kérdezed, hogy ez csak a két kisasszonynak volt-e fenntartva? – fülig érő szájjal mosolygott zavaromon, ahogy oldalról rámpillantott.
– Szeretnéd tudni, mi? – nevetgélt, és bekanyarodott a kocsival édesanyja háza irányába.
– Ezt majd később elmesélem, most először Juttát és Karinát kell megismerd, meg üdvözölnöd a mamát, aki ki fog ugrani a bőréből örömében, hogy újra lát; de én még nála is jobban örülök – búgta, és hozzámhajolt, hogy egy hosszú csókkal bizonyítsa boldogságát.
Mostohalányait rögtön a belépéskor megismertem – igaz, nem épp a megszokott módon. Mondhatni, „hátulról”. Amikor a tágas padlástérbe léptünk, pillantásom elsőként két pucér fenékre esett, ezek két, hasonlóan meztelen nőcskéhez tartoztak, akik a bejárati ajtónak háttal egy padon térdeltek egy nagy tükör előtt, és fehéren világító farukat igencsak illetlenül kínálták a belépőnek. Sajátkezűleg húzták kétfelé a feszes félgömböket, úgy, hogy mélyen be lehetett pillantani testük titkaiba. Mikor a tükörben észrevették, hogy anyjukkal együtt egy idegen férfi is a szobába lép, lepattantak a térdeplőről, és összefonódva igyekeztek szeméremdombjukat eltakarni. Legszívesebben bebújtak volna egy egérlukba. Nekem igen kínosnak tunt a helyzet, de Sylvia éppenséggel ügyet sem vetett rá.
– Hát ez meg micsoda? – kiáltott rájuk. – Remélhetőleg most azonnal visszatakarodtok a helyetekre. Vagy talán szeretnétek egy kis serkentést? – és előhúzta a válltáskából a nádpálcát meg a lovaglóostort. Ezeknek a szerszámoknak a megpillantása igen erős érv lehetett, mert a két lány rögtön elengedte egymást és visszatérdepelt a korábbi pózba – sot, bár morgolódtak, engedelmesen széthúzták a két popsi négy félgömbjét is.
E percben azonban jobban érdekelt Sylvia belépő édesanyja. Azonnal rámismert. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha villám csapott volna bele, de ez csak az öröm miatt volt. Másodperceken belül hatalmas kebleire szorított és össze-vissza csókolt. A nappaliban lánya részletesen elmesélte találkozásunkat és elmerültünk az emlékekben, amikor Sylvia felugrott:
– Majd megfeledkeztem Juttáról és Karináról! – kiáltotta, és előszólította a lányokat a padlásszobából. A konyhába velük, a nosztalgia várhat, első a nevelés. Ami itt lejátszódott, emlékeztetett a Sylvia mamája által művelt eljárásra – erről már eleget beszéltem -, csak éppen itt Sylvia volt az aktív fél. Az ő kezében volt a nádpálca, és mostohalányainak kellett a konyhaasztalra hasalniuk, jól szétterpesztett lábbal és egy bőrpárnával a lágyék alatt. Csak egy változás volt: az épp büntetés alatt álló lánykának teljesen előre kellett nyújtania kezeit, míg a másik erősen tartotta a két csuklót. Ahhoz képest, hogy milyen volt a megalázó kényszerű popsiszéthúzás a padlásszobában, ez a testhelyzet szinte illedelmesnek tűnt, habár a megfeszülő combok közt jó sok előbukkant a lányok ölének sarjadzó pamacskáiból. Mindketten huszonnégy-huszonnégy ütést kaptak, két ütés között fél perc szünetet tartva, és mindketten igazán rendesen kiüvöltötték a torkukat mostohájuknak kíméletlenül nagy erejű nádpálcacsapásai alatt. És természetesen minden ütést hangosan kellett számolniuk, és minden csattanás után szertebömbölni a konyha falai között:
– Soha többet nem dobom ki a nádpálcát!
A tizenkilenc esztendos Juttát, akinek ifjú bőrét elsőként cserezte ki a fenyítőeszköz egyre több üggyel-bajjal tudta csak szilárdan lefogni hugicája, Karina – háromszor is kiszabadult, amiért mindketten kaptak három-három igencsak csattanós ütést pótbüntetésként. Juttának a szabadulási mutatvány csak egyszer sikerült.
Sylvia mamája mindezt teljes nyugalommal, de feszült figyelemmel szemlélte; láthatólag megelégedéssel töltötte el, hogy a két leányzót ilyen szakavatottan fegyelmezik az ő régi receptje szerint. Mind a csinos popsikon keresztbe húzódó csíkokból, mind Sylvia elégedett arckifejezésébol úgy tűnt, hogy a nádpálca nem volt rossz vétel. Végül is, aki kiválasztotta, tökéletesen szakértő volt e területen. Csaknem dél volt már, amikor a két kis hölgy ismét széthúzott farpofikákkal térdepelt fenn a padlásszobában a tükör előtt. Immár harmadszor… Sylvia úgy vélte, egy kis pihenőre van szükség a büntetés folytatása előtt, és édesanyja készített is néhány falatot, melynek elfogyasztása során ismét elmerengtünk a múlt szép emlékein. Ennek ellenére igen meglepett, amikor Sylvia a további fenyítés kedvéért előparancsolta a két fruskát a padlásszobából, és a nappaliba irányította oket. Nos, miután a konyhában láthattam, mit tanult Sylvia a mamájától, most megtekinthettem, mi volt az, amit néhai férjétől vett át. Juttának a kanapéra kellett ülnie, kezeit összefogva a tarkóján, és hátradőlve égnek emelni lábait. Combja közt jól láthattam, milyen pirosra sírt, szorongó szemekkel néz maga elé, amikor Sylvia édesanyja és Karina megragadta és kétfelé húzta bokáját, szorosan tartva lábait, míg mostohája türelmetlenül játszadozott a lovaglóostorral. A két comb és a szeméremtest valósággal felkínálkozott e testhelyzetben a fenyítésre.
Előzőleg Jutta kénytelen volt egy szűk büntetőbugyit felhúzni, keservesen szipogva. Ez a ruhadarab némileg védte ugyan szeméremdombját, de egyben ki is emelte, és csábítóan „korbácskésszé” tette, ahogy Sylvia kifejezte magát. A pici bugyi rugalmas anyaga ugyanis valóságos párnácskát formált a Vénusz-dombból, amelyen szépen átlátszott a szuk vágás. A nádpálca kékes-vörös csíkjait azonban nem tudta a bugyi feledtetni, hiszen ahol takarta, ott is átsejlettek némely sötétebb, erősebb csíkok a finom anyagon.
Ekkor pedig Sylvia kezében táncba fogott a lovaglóostor, és a szigorú mostoha kizárólag a combokra irányította ütéseit – majd a Vénusz-dombra is! A lány szétterpesztett lábai közt jól megfigyelhettem Jutta arcán a nevelőanyja ütései által kiváltott érzéseket: ha felhangzott a csattanás, a szörnyű fájdalomtól keskeny réssé húzódtak össze a szemek, az orrtő fölött kemény ráncok jelentek meg, a száj fájdalmasan eltorzult, az ajkak közt felbukkantak a dühösen összepréselt fogak; a következő pillanatban azonban a szem és a száj kerekre tárult, „Auuuúú” és „Ouuuúú” hangja zengte be a szobát, panaszos és szemrehányó tekintet sugara lövellt a mostohamama felé; nyöszörgő hangocska adta tudtul a megkapott ütés sorszámát, és csak a sírás-vinnyogás szünete után hangzott fel a fájdalmas fogadkozás:
– Soha többé nem dobom el a lovaglóostort!
Különösen messzehangzó volt a lány üvöltése a nyolcadik ütés után, amikor a pálca a szoros bugyiban kidomborodó ölre csapott le. Pontosan nyolcszor volt ez a célpont, mert Sylvia felváltva ütötte a bal combot, a Vénusz-dombot és a jobb combot. Sylvia mamájának és a hugicájának mind nehezebb volt a hevesen kapálódzó lány lábait tartani. Sőt a lány is nehezen állta meg, hogy a parancs szerinti helyen tartsa kezét, és ne kapja maga elé, szörnyű kínokat elszenvedő combjait és ölét védendő. Jutta kétszer ezt is tette – majd utána Karina háromszor -, és ez kínálkozó alkalom volt Sylviának arra, hogy minden ilyen esetben még egyszer keményen odavágjon.
Azután Sylvia maga húzta le a büntetőbugyit, és megvizsgálta az elvert testfelületet, mielőtt Jutta fenyítését befejezettnek nyilvánította volna. Mikor a nagylány ezt meghallotta, legördült a kanapéról, és térdhajlatában bugyival anyja nyakába borult, hogy kisírja magát keblein. Sylvia gyöngéden simogatta a lány haját, és az elszipogott bocsánatkérést szinte derus elégedettséggel hallgatta. Szelíden ráfektette a lovaglóostort a bugyira, amelybe most Karinának kellett nádpálca csíkozta popsiját belepréselni, mielőtt átvette volna Jutta helyét a kanapén, hogy combjai és öle is megkapják a magukét. Az eljárás pontosan megegyezett az előzővel, legfeljebb a két lány egyéni reakcióiban nyilvánult meg némi különbség.
Szokványos körülmények közt Sylvia az új fenyítőeszközök „felszentelését” egy kis „tárt popóval” való büntetőpózzal toldotta volna meg, most azonban mély lélegzetet vett, és némi zavarban, erőltetett élénkséggel, mindannyiunk megdöbbenésére a következőket jelentette ki mostohalányainak:
– Christoph és én rövidesen összeházasodunk. Ám van még köztünk egy rendezetlen számla. Úgyhogy most én foglalom el a helyeteket.
Itt Sylvia egy kis szünetet tartott, hogy maga is felmérje szavai súlyát; a két frissen büntetett leányzó könnyein át hitetlenkedve nézett a szép asszonyra és az idegen férfira, aki oly váratlanul toppant közibük.
– És most, hogy ez a különleges esemény kellő nyomatékot kapjon, megnézhetitek, hogyan kapom én a fenyítést!
Ez bizony bombaként csapott le, hiszen magam sem gondoltam, hogy Sylvia idáig merészkedik és így megalázza magát – csupán egy kis nadrágszíjas verésre számítottam. Ám Sylvia nem hagyott kétséget afelől, hogy komolyan gondolja a dolgot. Az ugyan kétséges volt, hogy a lányok kellően méltányolni tudják gesztusát, annyira elfoglalták oket pokolian égő csíkjaik, ám mégis mintha át-átfutott volna némi káröröm elgyötört arcocskájukon, ahogy bámulva követték tekintetükkel mostohájuk megfenyítését. Sylvia mamájának arcvonásain azonban igen nagy megnyugvás látszott, miután magához tért az első meglepetésből, és ahogy rámnézett, abból a következoket olvashattam ki: „Rajta, fiacskám, itt a második esélyed! Az ég szerelmére, használd ki – jó alaposan!”
Ám nem volt igazán szükség a néma bátorításra. Szilárdan eltökéltem, hogy a végére járok a dolognak, és kezem keményen markolta a nádpálca fogantyúját, míg Sylvia „felkészült”, vagyis lányaihoz hasonlóan a konyhaasztalra hasalt, széttárta pompás combú hosszú lábait, és megmarkolta az asztal két oldalát.
Az így elém táruló látvány azt is lázba hozta volna, aki nem a női bájak iránt fogékony. A combok közt kidomborodott Sylvia húsos Vénusz-kagylója, a barnás külső és a rózsás, nedves belső szeméremajkak páros szirma, a csábító félgömbök hasadékának barna völgyében kinyílt a popsiluk, és három-négy centi hosszú ráncok jelezték körülötte az izgalmi állapotot. Na most megmutatom ennek a nőszemélynek, még egyszer nem tesz bolonddá, most megkapja a magáét… És Sylvia, úgy tűnik, leolvasta arcomról gondolataimat, mert kihívó-kötekedő vonásai a tiszta félelem mimikájává alakultak át – most érezte meg, hogy mi vár rá -, és ez egyszer kegyelem nélkül! Nem, még egyszer nem fog panaszkodni, hogy nincs elég bátorságom! A kezemben sivított és csattogott a nádpálca, egymás mellett sorakoztak a csíkok, míg a két félgömb valósággal úszott az égő ütésnyomokban.
Én azonban nem hagytam annyiban a dolgot, elvégre Sylvia maga mutatta meg, milyen az igazi testi fenyítés az ő szemében. Félreérthetetlenül mutattam a nappali felé a lovaglóostorral. Először mintha jajveszékelni akart volna elottem a szépasszony, de aztán eltűnt a védekező-rémült arckifejezés, és átadta helyét egy szinte boldogságos, csöndes felragyogásnak, és alig hallható suttogás ért fülemhez:
– Nagyon fog fájni – és meztelen talpa máris befelé csattogott a padlón. A mama és a mostohalányok aligha hallhatták ezt a megjegyzést, így csak annyit mondtam:
– Tudom.
Aztán végignéztem, hogyan préseli bele magát szipogva-nyögdécselve a lányok jóval kisebb büntetőbugyijába, majd hogyan foglalja el a lányok helyét a pamlagon, szép lábait a magasba nyújtva és szétterpesztve. Juttát és Karinát megbíztam a bokák megfogásával, és meg is tették, arcukon a szégyen, büszkeség és káröröm sajátos keverékével.
És akkor felemeltem a lovaglóostort, és gondoskodtam róla, hogy Sylvia gyönyörű combjain feltűnjenek a lovaglóostor végének sötétre színeződő nyomai, amint a bugyi börtönébe zárt asszonyi ölön is megjelentek a bőrlapocska lenyomatai, tisztán lehetett látni őket a feszülő bugyi eltávolítása után. A lovaglóostor szára és vége egészen sötétlilára színezte a bőrt odalenn. A két lánynak már a látványtól is könny szökött a szemébe, annyira meghatotta őket mostohájuk panaszos sírása. És Sylvia később nem minden büszkeség nélkül mesélte, hogy úgy érezte, mintha fájó ütéseim alatt világra hozná régi szerelmünket.
Azt hitte talán, hogy most végre megszabadul a lovaglóostor után, de sajnáltam volna, ha elmulasztja a végső megszégyenítés lehetőségét: a két mostohalány közt állva egy teljes órán keresztül kellett széthúznia farának félgömbjeit, mialatt a mamája és én izgatottan tárgyaltuk közös jövőnk csábító részleteit.
Mindez húsz esztendeje történt. Sylvia és én összeházasodtunk. Miután épp bővítettem az üzletet, kineveztem titkárnőmnek, Jutta és Karin pedig segéderő lett mellette. Ennek az volt az előnye, hogy nem csupán otthoni viselkedésüket tudtam ellenőrizni, hanem a hivatalit is, és munkaadójuk nem volt kevésbé szigorú, mint az új férj és apa. A nádpálcának és a lovaglóostornak később is akadt tennivalója boven.
Mindazonáltal boldog pár vagyunk, sot boldog család, és ezért mondhatom el, módosítva a bevezetőben említett szállóigét:
„Aki elkésik, azt az élet olykor újabb eséllyel ajándékozza meg.”
És csupán ritkán teszem fel a kérdést magamnak: mi lett volna, ha már az első esélyt kihasználom – a nadrágszíjjal?

Az orosz cári balett titkaiból 1. rész

balerina_kislanyEgy orosz hercegi család birtokán született, mint szegény jobbágyok gyermeke. Anyja egyike volt a belső szolgálatot teljesítő szobalányoknak, apja talán egyike az úri vendégeknek, kiknek a csinos jobbágyleányok állandóan rendelkezésükre állottak. Tizenhárom éves koráig a kastélyban nevelkedett és fiatal testén állandóan csattogott a korbács, egyrészt büntetésből a legcsekélyebb hanyagság miatt is, másrészt pedig a vendégek izgalmának fokozása céljából. Ekkor egy moszkvai varrodába került és eddigi urasága minden jogát a varroda tulajdonosnőjére ruházta át. Két évig volt itt, majd úrnője egy javítóintézetbe vitte, hol többszöri megkorbácsolás után elvették a szüzességét és egy éven át vándorolt egyik kéjenc kezéből a másikba. Ezek közül az egyiknek, a cári balett intendánsának megtetszett a formás testü fiatal leány és megvette úrnőjétől. Igy került Mariska, a kis jobbágyleány a balettbe, mi pedig átadjuk neki a szót, hogy elmondja élete további folyását. Másnap egy kocsi a táncintézetbe vitt. A kocsi ablakai homályos üvegből voltak és megakadályoztak egyrészt, hogy az utcára kinézhessek, másrészt pedig, hogy a járókelők indiszkrét pillantásokat vethessenek a kocsi belsejébe. Igy kezdődött az én fogságom és a világtól való elzáratásom. Az utam végén a kocsi egy aszfaltozott bejáraton robogott át és megállt egy belső udvaron. Kívülről kinyitották az ajtót és egy szobalányt láttam magam előtt, aki már várt reám. Bevezetett a gyakorlóterembe, mely az első emeleten volt. Rajtam az a ruha volt, melyet rendesen viselni szoktam, de miután ez a követelményeknek nem felelt meg, visszaküldték a varrónőnek. Egy inget és egy fürdőköpenyt adtak reám és ebben az öltözetben, szandálokkal meztelen lábaimon a fürdőszobába vittek. Itt két aszszony gondosan megmosott. A fürdő illatosítva volt és személyemnek megtisztítása természetesen testemnek minden titkos részére is kiterjedt, melyeket a legkisebb zugig alaposan megmostak. Dacára, hogy a vízben voltam, ezek az érintések megremegtették testemet, ami természetesen a fürdőasszonyok előtt nem maradt titokban. Nevettek, mint a bolondok. – Könnyen fel lehet izgatni a kicsikét mondták, miközben oldalukat fogták nevettükben. Mikor kiszálltam a fürdőből, a két szolganő ledörzsölt, mielőtt megszárítottak volna. Már a puha kezek dörzsölése is felizgatott, mikor pedig a szárításnál a forró kendő megérintette testem legérzékenyebb részét, ismét erőt vett rajtam a remegés és másodszor öntött el a kéj. Rögtön elkapták onnan a kendőt és észrevették gyönyöreimnek nyomát. Mulattatta őket ez az esemény és azzal szórakoztak, hogy felváltva izgattak két ujjukkal, mikor is mindkettőjüknek sikerült, hogy néhány pillanat alatt élvezethez segítsenek. Akkor még egy ülőfürdőt kellett vennem és kértek, hogy el ne árulja, mert különben vérig korbácsolják őket. Minden ilyen játék a legszigorúbban tiltva volt és ha rájöttek, a legkegyetlenebb módon büntették korbáccsal, vagy vesszővel. Sokkal jobban el voltam ragadtatva játékuktól, sem hogy hálátlansággal viszonoztam volna és elragadtatásom csak növekedett, mikor ezek a harmincéves, tapasztalt asszonyok odatérdeltek mellém és egyik elől, a másik pedig hátul tüzesen csókolni kezdtek. Életemben először élveztem ezt a kettős gyönyört, melyek közül mindegyik annyira fokozza a másikat. Úgy reszkettem, mintha két férfival lett volna dolgom, mert a szájak mesterien értették munkájukat. Mikor az első támadásnak vége volt, megfordultam, hogy egyikük se járjon rosszul és mondhatom, hogy ajkaik mindenütt egyformán ügyesek voltak… Végül is még egyszer meg kellett mosniok, tíz perc múlva minden be volt fejezve. Aztán az öltözőszobába vittek, ahol ismét meztelenre vetkőztettek. A ruhatárosnő maga vett méretet a testemről, nem bízta másra ezt a munkát, mert tudta, hogy minden hibáért az ő ülepét vonják felelősségre. Először a mellbőségemet mérte meg, azután a csípőm fölött, végül a test közepén és a popómon. Azután egy méternyire szét kellett vetnem a lábaimat és előrehajolni és így mérte meg az ülepem kerületét, mely így sokkal nagyobb volt. Most a mellemtől a combjaimig mértek meg. A két szolganő, akik előzőleg velem voltak a fürdőben, kérdezni látszottak magukban, hogy vajon ezeknél az érintéseknél neme fog velem valami szerencsétlenség történni. De az utolsó gyönyöröm óta oly rövid idő telt el és azonkívül a kéz, mely lapogatott sem puha, sem kedves nem volt, hanem durva és száraz. Ekkor a ruhatárosnő egy számozott dobozból egy trikót vett elő, előbb azonban reám adott egy selyemfüzőt, mely a melleim háromnegyed részét szabadon hagyta, azután a két szobalány rám húzta a trikót. Egy dívány szélére kellett ülnöm, az egyik szolganő felemelte a lábamat és kinyújtotta, a másik pedig ráhúzta a trikót, míg ráfeszül a lábszáraimra. Azután szandálba bújtatták a lábaimat és fel kellett állnom. Meg kellett erőltetniük magukat, hogy a combjaimra is felhúzhassák a trikót és éppen ilyen nehéz volt a hasamat és popómat belé szorítaniok. Miután a trikó az ülep közepétől hasított volt, hogy jobban a derekamra simuljon, úgy nézett ki, mint egy tölcsér, a test közepén is volt egy nyílása, hogy szorosan álljon a combokon, azután befüzték szorosan, mint a füzőt szokták. Pompásan tapadt a testemre. Most sétálnom kellett a ruhatárosnő előtt, hogy neme vet valahol ráncot a trikó. Minden oldalról megtekintett, mert tudta, hogy a legcsekélyebb hiba miatt alapos verést kap a nagyhercegtől, akié az intézet volt. Azután ismét egy méterre szét kellett vetnem a lábaimat, majd jelt adott az egyik szolganőnek, mire ez megragadott a vállaimnál fogva és lassan lenyomott a padló felé. Éreztem, hogy a selyem megfeszül az ülepemen és még nem voltam egészen vízszintes helyzetben, mikor a varrás az ülepemen egész hosszában kirepedt és előtünt meztelem testem. Már féltem, hogy verést kapok érte, de mikor a ruhatárosnő parancsára felemelkedtem, észrevettem, hogy attól, ami velem történt, el volt ragadtatva, megtalálta a nekem való trikót. Kellett ez az elővigyázatosság, hogy elkerülje a szemrehányásokat, melyek az ülepére nézve kellemetlen következményekkel járhattak volna. Ruházatom többi része egy rövid gazeszoknyából állott, melynek mértékét hamar megtalálták. A selyemfüző, éppen úgy, mint az ing, mélyen ki volt vágva, hogy a mellek, a bimbókkal a kivágáson kívül nyugodtak. Ha a mell nagyon buja és fejlett volt, úgy a két húsgolyó messze kint csüngött a ruhából és minden lépésnél táncolt. Hogy a gazeszoknyácskák olyan rövidek voltak, annak két oka volt: egyrészt alkalmat nyújtott a mindkét nembeli nézőknek, hogy a táncosnők intim bájaiban kedvükre gyönyörködhessenek, másrészt pedig nem akadályozta elöljáróinkat a gyakran előforduló pillanatnyi fenyítésekben. Mikor aztán tetőtől talpig rendben voltam, még egy vörös selyemből készült felsőruhát húztak reám és egy szobába vezettek, mely a nagyherceg részére volt fenntartva és ahol több, mint egy órát kellett várnunk, én teljes mozdulatlanságban, hogy öltözékem aranyosságát meg ne zavarjam, vezetőnőm azonban kevésbé korlátozva. Egy kocsi robogott az udvarba és megszólalt egy harang. Felálltunk, hogy így várjuk meg a fenséges urat. Egy magas, szőke, körülbelül 25 éves fiatalember lépett be egyedül. – Ez az új szerzemény? kérdezte közömbös pillantással. – Igen, fenséges uram!
– Hogy hívják?
– Mariskának, császári fenség! Erre közelebb jött hozzám, egy pillanatig a melleimet nézte, megtapogatta, majd ujjai közé fogta… * * * * * Már a belépésemet követő napon részt kellett vennem a gyakorlatokon és pedig ugyanolyan kosztümben, mint a többiek: a füző mélyen kivágva, mellek meztelenül, a gazészoknyácskák erősen kikeményítve és nagyon rövidek, hogy a combokat teljesen és a popó egy részét látni lehetett és ha fellebbentek a csípőkig, az egész test meztelen volt. Különböző színü selyemharisnyát viseltünk, melyek a térd felett voltak megerősítve, a lábainkon pedig tánccipőket. Trikót csak az esti előadásokon viseltünk. A nadrágocskát a nagyherceg parancsára elvették tőlünk, először, mert akadályul szolgáltak az előadásokat megelőző vizsgálatoknál, másodszor pedig, mert a nézők a meztelen testre tapadó selyemtrikóban jobban élvezhették testünk formáit. Télen erősen fütötték a gyakorlótermet, de nyáron is állandóan belépőkbe kellett burkolóznunk, melyet az előcsarnokban hagytunk. Hogy a gyakorlásoknál a combjaink és ülepünk ilyen hiányosan voltak eltakarva, annak megvolt az oka; először, hogy a közelben ülő nézők az üde, izmos leányhúsban gyönyörködhessenek, azután pedig, hogy a fenyítések, melyeket azonnal végrehajtottak a meztelen bőrön, mely minden védelem nélkül volt kiszolgáltatva a korbácsszíjaknak annál intenzívebben érezhetők legyenek. Maguknak a húsosabb részeknek is kettős céljuk volt: az volt a kötelességük, hogy a színpadon ugráljanak és még valahol máshol is. Különösen ez a második cél volt az, mely szegény ülepünket a nagyobb szenvedésektől megóvta és így történt, hogy csak kötelek, bőrszíjak és kezek, melyek azonban szintén eléggé égető emléket hagytak hátra, porolták ki az ülepeinket, de nem sebezték fel azokat. Az intézet minden növendéke, a táncosnők éppen úgy, mint a legfiatalabb patkányok, egész testükkel a magasabb udvari méltóságok és gárdatisztek szórakozásaira szolgáltak, akik gyakran éltek jogaikkal. Természetesen a nagyhercegeknek előjoguk volt a választásokban, de csak nagyon ritkán lehetett látni őket a gyakorlatoknál és próbáknál. Csak a gyermekek voltak felmentve e szolgálatok alól mindaddig, míg a testük kifejlődött, de naponta megvizsgálta őket az intendáns, az igazgatónő, vagy a balettmester, hogy elég erőseke már a szerelemre. Akkor őket is bevezették az ágymelegítők nyilvántartásába és kiszolgáltatták az első öregebb, vagy ifjabb kéjencnek, aki először végignézte kis farának táncát, ha nem az intendáns, vagy a balettmester tartotta fent magának, hogy az áldozatot végrehajtsa rajta. A hadseregnek, udvarnak és arisztokráciának szabad bejárata volt a gyakorlóterembe, túlsúlyban volt azonban az öregek száma. Ök azért jöttek, hogy a szemeik előtt kikorbácsolt ülepek buja vonaglásában és a megfenyítettek fájdalomkiáltásaiban gyönyörködve izgassák fel magukat. Öreg, kiélt testüknek nem volt jobb izgatószere, mint ezek a vonaglások és kiáltások. Mindegyik távcsővel volt felszerelve, dacára a rövid távolságnak, mely őket a színpadtól elválasztotta, minden valószínüség szerint a látott tárgyak megnagyobbítására. Igy történt nem is ritkán, hogy a leányok egy része gyakorlatok után eltünt és csak néhány óra múlva került ismét elő. Itt is megmutatkozott aztán a gyakorlóöltözék alkalmassága: az öregek, vagy fiatalok minden fantáziáját pillanatok alatt teljesíteni lehetett. Nők is jelentek meg a gyakorlatoknál, főleg azonban este, előadás után jöttek, nagyobb számban, néha egyedül, gyakran azonban a férjük társaságában, hogy jelen legyenek a fenyítéseknél, melyek vakító lámpafénynél, mely az egész meztelen testen visszatükröződött, csak izgatóbbak voltak. Ez az izgalom még növekedett azáltal is, hogy a vétkeseket először a fenyítés végrehajtása céljából elő kellett készíteni, miközben trikóját a térdéig lehúzták és azután hasra fektették egy bakra, miáltal ülepük kidomborodott és testük egy szabályos ívet képezett. A próbák alatt a növendékek csoportokban gyakorlatoztak, mindegyik abban az osztályban, melybe tartozott. Végül pedig még egy főpróbát tartottak. Az első gyakorlatoknál mint egyszerü néző voltam jelen. Beosztottak kezdők közé és lelkemre kötötték, hogy jól vigyázzak, mert a következő napon vizsgáztatni fognak. A kezdők csoportjában 1315 éves kis leányok voltak, és a 16 évemmel a legidősebb és legnagyobb voltam köztük. Természetes, hogy én voltam a legfejlettebb is és gócpontja a különböző férfi és női nézőknek, kik látcsövüket fellebbenő szoknyám alatt szabadon fekvő meztelen combjaimra és ülepemre, melyek szemeiknek gyümölcsök voltak, szegezték, hogy megértékeljék az áru jóságát és előnyeit. A kezdők csoportja, mely körülbelül húsz növendékből állott, egy tánctanítónő vezénylete alatt gyakorolt, egy hegedü és hárfa kísérete mellett. Minden előre tett lépésnél a könynyü szoknyák elől csapódtak a magasba, a hátra tett lépéseknél pedig hátul repültek fel. Aztán hirtelen elhallgatott a zene, a csoport megállott és láttam, mikor a legnagyobb leány előrehajolt, hogy szoknyácskája mint egy harang állott körülötte. A tanárnő odalépett hozzá és hat korbácsütést adott neki, hogy ülepének félgömbjei kipirultak és erősen vonaglottak. Nem tudtam felfedezni, mi lehetett az oka ennek a büntetésnek. Minden távcső a harang reszkető tartalmára volt irányítva, mely csak akkor foglalta el ismét függőleges helyzetét, mikor a bünös engedélyt kapott, hogy felállhasson. Most a hegedü és hárfa is felvették megszakított tevékenységüket, a növendékek a lépésgyakorlatokat, én a figyelmemet és a két nembeli nézők távcsövei azt a pontot, mely éppen a legjobban érdekelte őket. A növendékek most egyik lábukról a másikra ugrottak, hogy combjaik minden ugrásnál szétnyíltak. Látni lehetett, hogy csak négy vagy ötnek volt már pihés a teste és csak egyetlenegynek sürü, fekete hajzata. Miközben egy félfordulatot tettek, ez alkalommal két növendéknek kellett előrehajolnia, egy tíz évesnek és annak a leánynak, ki már ki volt fejlődve. A tanítónő a kicsikénél kezdte a büntetést, hat ütést a porolókorbáccsal, de a gyermeknek a szempillája sem rezdült. Aztán a nagyobbik számára egy nagajkát vett elő, az ideoda dobálta az ülepét és úgy ordított, mintha nyúzták volna. A nézők, különösen a hölgyek, nevettek és éljeneztek, újráztak, hogy megtanítsák a bünöst, hogy ilyen csekélység miatt nem szabad sivalkodni. A tanítónő persze eleget tett a nézőközönség kívánságának, ami parancs volt a számára és kiegészítette a tucatot hat újabb ütéssel, melyek sötétvörösre festették a leányka popóját, miközben a vonaglás fokozódott és sikoltozása betöltötte a termet. Dacára a büntetésnek, neki is tovább kellett gyakorolnia a többiekkel együtt, de most már világosan meg lehetett őt különböztetni bíborvörös nadrágocskájával, melyet a korbács szíjai húztak reá. A lecke egy félóráig tartott és még két tanulónő kapta meg hasonló módon a korbácsot. Azután a következő osztály került sorra, egy fuvola és egy második hegedü egészítette ki a zenekart. Ebben az osztályban az előrehaladottabb leányok voltak, 1520 évesek. Látszott, hogy mily különös gonddal válogatták össze őket. Mindnyájan csinosak, formás testüek voltak, gömbölyü, szépen domborodó, kemény üleppel, mely két, formás, izmos combon nyugodott. Bőrük úgy fénylett, mint a legfinomabb selyem. Valamennyinek gazdag hajdísze volt már, különösen kitünt közülük egy aranyszőke pihével, de volt öt vagy hat kiknek koromfekete hajzata volt. Különösen egy keltette fel csodálkozásomat. És még sem volt ezek között a 18 éves növendékek között egy sem, akinek olyan fejlett és sürü leány háromszöge lett volna, mint nekem volt az én 16 évemmel. Ebben az osztályban körülbelül harminc növendék volt, kik belépő táncokat gyakoroltak és lábaikat a levegőbe dobálták, miközben látszott, hogy ülepük felemelkedik és combjaik szétnyílnak. Azután lábujjhegyen megfordultak, hogy szoknyáik felrepültek és felváltva megmutatták formás ülepüket és a pihés szerelmi fészket, minden változatban. Végül együtt keringőztek, hogy a gyors tempónál szoknyáik állandóan magasan álltak és minden táncmozdulat tanulmányozható volt az ülepükön. Ezek hol jobbra fordultak, hol balra, előrehátra siklottak és a legapróbb részletet is pontosan megmutatták. Mikor a keringőt befejezték, a szokásos meghajlással üdvözölték a közönséget. Melleik, mind nagyok, gömbölyüek és kemények, a füző kivágásán nyugodtak és a gyors tánc utáni hullámzásukkal és kemény bimbóikkal nagyon bájos és izgató látványt nyújtottak. A táncot nem szakították meg, hogy az ügyetleneket megbüntessék, de mikor a sereg a végén „hátra arcot” csinált, felemelkedett az igazgatónő elnöki székéből, megragadott egy nagajkát és odalépett ahhoz a leányhoz, akinek valamennyi között a legszebb fekete hajzata volt. A balerina tudhatta, hogy mi vár reá, mert szétvetett combokkal előrehajolt és teljes terjedelmében mutatta meg a legszebb popót, melyet látni lehetett. Formája olyan bájos volt, hogy Vénuséval is bátran felvehette volna a versenyt. Abban a helyzetben, melyet most felvett, csak a kezdetét lehetett látni a pompás hajerdőnek, amely díszítette. Az igazgatónő jelt adott a felvigyázónőnek, mire ez, aki már tudta, hogy miről van szó, megragadta a táncosnőt a vállainál fogva és annyira lenyomta, hogy feje előtünt a lábai között és a sötét leányháromszög hajerdeje egész terjedelmében fel a köldökig látható lett. Megfontolt lassúsággal osztotta ki az igazgatónő az ütéseit, hogy a nézők annál hosszasabban gyönyörködhessenek a kegyetlenül megkorbácsolt popó buja mozdulataiban izgató látványában. Tizenkét ütést mért áldozatára, melyek széles popóját, melyek a közönség tetszésnyilvánítása közben kínosan vonaglottak, vörös huzattal vonták be. Mikor a fenyítés vége elérkezett, a két telihold sötétvörös alátünő naphoz hasonlított. Igy kellett maradnia, miközben a felvigyázónők még egy fél tucat popót végig korbácsoltak. Mindegyik tizenkettőt kapott. Ezután a még két hátralevő csoport kezdte meg gyakorlatát. Mintegy huszonöten lehettek, 2030 évesek és közösen gyakoroltak. Az ilyen öreg táncosnőket rendszerint már eltávolították az intézetből, de voltak közöttük olyanok is, akik üdén őrizték meg magukat és jól ápolt, fejlett bájaikkal jobban megfeleltek egyes kéjencek különös ízlésének. És ha egy olyan szerencsétlen volt, hogy minden elővigyázatossági rendszabály dacára teherbe jutott, úgy lebetegedése után irgalmatlan ul eladták valamelyik magán színházvállalkozónak. Igy volt a csoportban néhány 2830 éves leány, kiket az öregebb urak különösen kerestek, először buja formáik végett, melyeknek markolászása és tapogatása mindenek felett izgatta őket, másrészt pedig azért, mert szerelmi tudományuk az évek folyamán a legmagasabb fokra fejlődött. E csoportban láttam ülepeket, melyek szinte olyan óriásiak voltak, melyeket a javítóintézetben a nagyító üvegeken át láttam. Egy körülbelül 30 éves asszonynak szabályosan karcsú dereka alatt olyan nagy, széles és gömbölyü csípője és ülepe volt, aminőt sem azelőtt, sem azután asszonynál nem láttam. Hogy a combok vastagsága szintén megfelelt a kolosszális ülepnek, az természetes. És emellett olyan kemény és izmos volt a húsa, hogy a füzőből kicsüngő mell, mely olyan nagy volt, mint egy dajkáé, a hatalmas hústömeg súlya alatt sem lógott le, hanem a hosszú, rózsás bimbóval dacosan és egyenesen állott előre. Mint első táncosnőt, természetesen nagyon ünnepelték. Neki is egy valóságos őserdő volt testén hosszú, sürü, koromfekete hajból, de mert nagyobb és erősebb volt, mint a húszéves, a hajzata is ennek megfelelően teltebb, szélesebb és nagyobb. Tánc közben egyedül próbált egy lépést, miközben lábát többször oly magasan dobta a levegőbe, hogy a cipője a szeméig ért. Testének minden báját tisztán lehetett látni. Ö is megkapta a maga részét az igazgatónőtől és habár az ilyenkor szokásos ütések száma hat és tizenkettő közt váltakozott, ő kivételesen negyvenet kapott. Nála nem volt szükséges, hogy a felvigyázónő hozza a megkívánt helyzetbe, mindent látni lehetett és a hatalmas popó és a pompás combok látása, melyek között vonaglásai alkalmával előtünt minden szépsége, nagy mértékben szemérmetlen, de rendkívül buja és izgató látvány is volt. Ebben a helyzetben maradt, míg tíz másikat is megkorbácsoltak. Mikor aztán felemelkedett, az arca sötétpiros volt és minden vére a fejébe szállt. Ezen korbácsorgia alatt egy kis zenekar verődött össze, melynek tagjai szintén nem kevésbé gyönyörködtek a buja színjátékban. Végül még egyszer megpróbálták a ballettet, mely este került színre. E táncban néhányan a kicsikék közül is részt vettek. Igy mintegy 80 ülepet lehetett látni, melyek több, mint húsz percig repültek összevissza fellebbent szoknyákkal, mint a pillangók. Minden néző látcsövét az ülepekből és pihés bájakból álló tömkelegre irányította, melyek különböző méretekben és színekben forgolódtak, vonaglottak és ugráltak. A végén a táncosnők egy része vonalba fejlődött, bal lábukat a kezükbe tartva és a jobbon forogva, miközben a nézőknek megmutatták testüknek minden titkát. Tíz másik táncosnő középen a prímabalerina körül félkört alkotott. Ez fél térden feküdt és a jobb lábát vízszintesen kinyújtotta. Miután pedig a trikó élő húsból volt rajta, nagyon szemérmetlen látványt nyújtott. Egy másik táncosnő most a térdelő vízszintesen álló combjára lépett, előre hajolt, belekapaszkodott a másik nyakába, egyik lábát magasra emelte és így egy szöget alkotott, melynek szöge a trikóvágása volt. Az első táncosnő ekkor a másik lábát a karja alá fogta és a testet vízszintes helyzetben, széttárt combokkal tartotta. A többiek ezen élőkép körül térdeltek, mélyen előrehajolva. A hátralevők két oldalt létrákon térdeltek, egyik a másik fölé hajolva, úgy hogy egészben ki lencven popót és ugyanannyi élő trikókivágást lehetett látni. Ha azt mondom, hogy ugyanannyit, ez nem egészen helyes, mert a valóságban eggyel több volt és pedig azé a táncosnőé, kinek popójából alig lehetett látni valamit. Mikor a balettnek vége volt, azok, akik dolgukat rosszul végezték és a felvigyázónők felírták őket, ugyanazon helyzetben, melyet előzőleg elfoglaltak, büntetést kaptak. Igy korbácsoltak meg körülbelül tizenkettőt, párosával, lehetőleg szorosan egymás mellett, hogy a nézők az egész képet láthassák látcsövükkel, de meg a jelenet is nyert izgató voltában ezen összeállítás által. * * * * * Az utolsó korbácsorgiának a gyakorlatok végén és telt gömbölyü popók, valamint a csupasz és sürü mohában elrejtett édenkertek kiállításának még egy más célja is volt. Az öreg kéjencek a világ legizgatóbb színjátékának megszakítás nélküli szemléletétől, olyan állapotba jutottak, mely engedte nekik, hogy erejüket kipróbálják. Többen a megkorbácsolt táncosnők közül nem jöttek velünk vissza, némelyek egy óráig maradtak el, mások két óráig. Utóbbiakat fiatal tisztek vitték magukkal a cári gárdából, akik bizonyára izmosabb szerelmi harcosok voltak. Az udvari méltóságok ellenben többnyire már ősz emberek voltak, abban a korban, melyben az ismétlés már csak hosszú, fáradságos munka után sikerülhetett. Este, hét óra felé és a könnyü vacsora után a táncosnőket jól elzárt kocsikban a színházba vitték. Indulás előtt azonban az intendáns és az igazgatónő még egyszer felülvizsgálta őket. Miután nekem is velük kellett mennem, én is jelen voltam ennél a vizsgálatnál. A balettmester és az igazgatónő megosztották egymás között a munkát. A férfi egy hajlékony vesszőt, az asszony egy lovaglókorbácsot tartott a kezében. Ez a két javító eszköz alaposan bevághatott a vékony, tapadó lepeltől rosszul védett húsba. Mikor a táncosnők elvonultak előttük, mélyen előre kellett hajolniok. A két bíró megtapogatta a trikót és megnézték minden oldalról, hogy vajon hibátlanul fekszeneke. Kétszer csapott le közben a lovaglókorbács egy nagy lány popójára, aki előrebukott és élesen felsikoltott. Mióta a nagyherceg parancsára a nadrágokat eltiltották, egy ilyen ütés a szük, vékony selyemtrikóra éppen úgy fájhatott, mintha a meztelen bőrt érte volna, az egyedüli előny az volt, hogy nem sebezhette meg. Csaknem ugyanabban a pillanatban a vessző is mozgásba jött, ez is kétszer csapott le egy növendék ülepére, aki ugyanilyen mozdulatot tett előre. De újra fel kellett vennie előbbeni helyzetét és farának mindkét félgömbjére két erős ütést kapott.
– Ez meg fog tanítani arra, hogy ne fordítva vedd fel a trikót! Azután folytatták a felülvizsgálatot. A vessző és korbács gyakran munkába léptek, a leányok az ütés következtében előre buktak és szünet nélkül sikoltoztak. Különböző hibákért mintegy húszan részesültek büntetésben. Miután engem egy szobalány öltöztetett fel, nem kellett félnem a balettmester vesszőjétől, mikor a sor az én combjaim és ülepem felülvizsgálatára került, mely titkos bájaim összefogdosása által hosszabb ideig tartott. Közben rájöttem arra, hogy itt még sokkal rosszabb, mint a varrodában volt, ahol az úrnő nem használt ilyen kegyetlen fenyítőeszközöket. A színházban a balett alatt, a többi nem foglalkoztatott növendékkel a kulisszák mögött álltam. Először láttam itt balettet és hallottam egy teljes zenekar muzsikáját. A függönyön sok kis lyuk volt, melyeken az egész színházat át lehetett tekinteni és melyeken barátnőim kikukucskáltak. Én is odaálltam egy ilyen lyukhoz és láttam a megvilágított termet, a zenekart, a földszinti üléseket, a páholyokat, erkélyt megtöltve gazdagon öltözött és drágakövektől csillogó uraságokkal. A hölgyek estélyi ruhája mélyen ki volt vágva. Velem szemben megismertem egy hölgyet, aki jelen volt a gyakorlatoknál is. Ebben a pillanatban két ütést kaptam a trikó által gyengén védett ülepemre. Meglepetésemben előreugrottam és az égető fájdalomtól hangos kiáltásban törtem ki. A balettmester büntetett meg kíváncsiságomért. Az egész előadás alatt szenvedtem, mely három óráig tartott. Még a kocsiban is, mely bennünket hazavitt, éreztem a fájdalmat, mely még az ágyban is tartott, míg elnyomott az álom. Miért is kaptam ezt a két vesszőcsapást? Hiszen láttam, hogy a barátnőim is kinéztek a lyukakon. De ők valószínüleg azt az időt használták fel, mikor a balettmester el volt foglalva, de engem nem figyelmeztettek és kárörömmel lesték a szegény popóm számára oly fatális pillanatot. Közben folytatták a balettet és nekem a színpadra kellett néznem, a délután gyakorolt tánc megismétlésére, csakhogy akkor nem volt tüz a popómban és a nekem új látványosságban nagy élvezetet találtam, míg most csak a fájdalmat éreztem. Dacára, hogy az utolsó felvonásban nem fordult elő több tánc, esti köpenyünkbe burkolózva meg kellett várnunk az előadás végét, mielőtt ismét zárt kocsikba raktak bennünket, melyek a belső udvarban vártak ránk, hogy visszavigyenek az intézetbe. Kérdeztem szomszédnőmet, hogy miért nem engednek bennünket haza?
– Várd csak meg az időt és látni fogod volt a felelet. Mikor az előadásnak vége volt, beszálltunk a csukott kocsikba és hazamentünk. Köpenyünket az öltözőben hagyva beléptünk a gyakorló terembe, mely nappali világossággal volt elárasztva. Elegáns ruhánkat, melyet a színházban viseltünk, most is magunkon tartottuk. A zenekar helyén elegáns közönség gyúlt össze, a hölgyek estélyi ruhákban, ugyanazok, akik a színházban is jelen voltak. Tehát csupán ezért kellett megvárnunk az előadás végét, hogy elegendő idejük maradjon a fenyítéseket végignézni, melyeket a felügyelőnők bemondása alapján hajtottak végre. Ezek a kulisszák mögött állottak és minden legkisebb hibát feljegyeztek. Miután tudták, hogy egy bizonyos menynyiséget minden este le kellett adniok, nem sokat törődtek vele, ha néha ártatlanul is vádoltak valakit. A terem közepén észrevettem egy gömbölyü, párnázott bakot, előtte egy párnával, melyet távollétünk alatt állítottak oda. Kérdeztem magamban, vajon mire szolgálhat ez? Pedig nem volt más, mint a vérpad, melyen a bünösök ülepeit kivégezték. A felvigyázó egy névsort tartott a kezében. Az igazgatónő egy intésére, mellyel kétségkívül az ülés megnyitását jelezte, hangosan kiáltotta: Daischa! Nevének hallatára egy húszéves, nagy leány lépett reszketve elő a táncosnők sorából és lángba borult arccal és dobogó szívvel ment oda a szégyenpadhoz. Megérkezve letérdelt a párnára, mire a felügyelőnők egyike lehúzta ülepéről és combjairól a trikót. Akkor hasával végigfeküdt a bakon, karjait és lábait annyira széttárta, amennyire csak lehetett. Teste most egy ívet képezett és a popója, melynek finom bőre a vakító világosságban mint a selyem fénylett, magasan kiállt. A két széttárt comb teljes bujaságában látszott és közöttük tisztán lehetett látni testének minden titkát. A nézők egyike, R. hercegasszony, aki nem volt megelégedve Daischa táncával, fenntartotta magának a bünös megfenyítését. 2830 éves lehetett a főúri bestia, aki nemes férjével, a herceg úrral jelent meg. Nagy, vad szemei villámokat szórtak, mikor a korbácsot megsuhogtatta a hófehér, szoborszép popó fölött. De nem sokáig maradt ilyen. A magas rangú hölgy nagy élvezetét találta abban, hogy ezt a fehér popót, mely reszketett a félelemtől, pirosra fesse. Az alatta levő sötét hajbokor követte a megkorbácsolt popó vonagló mozdulatait és rázkódott, mintha lázban lenne. Mikor a hercegnő a rózsás ülep végéhez érkezett, még csak húsz ütést adott, megkezdte tehát az utat még egyszer alulról visszafelé, de ördögi kegyetlenséggel. A rettenetes ütések alatt magasra dobta szegény, megkínzott popóját, de egy panaszhangot sem lehetett hallani az ajkairól. Mikor a szíjak elérték utazásuk végpontját, úgy látszott, hogy a táncosnő piros nadrágot húzott a rózsaszínü trikóra. Könnytelen szemekkel emelkedett fel végre, akkor pedig félre kellett állnia a többiektől, meztelen üleppel és combokkal és lábszárain lecsüngő trikóval, mialatt teste nem szünt reszketni. A hercegnő ezalatt egy olyan asszony elégedett arcával, aki régen vágyott bosszúját végre kielégíthette, tért vissza a helyére a mindkét nembeli szomszédok helyeslése közben. Körülbelül még tizenkettőt korbácsoltak meg így. Kettőnek közülük popójukat trikóstól együtt kellett odanyújtaniok a bosszúálló kéznek. Két előkelő hölgy nagy ellenszenvvel viseltetett velük szemben és haragjukat rettenetes módon töltött ék ki rajtuk. Elkérték a lovaglókorbácsot az igazgatónőtől és szeszélyüknek áldozatain néhány sivító ütést húztak végig, a popójukon úgy, hogy mikor később a trikójukat lehúzták, a gyenge bőrön néhány sötétvörös csík volt látható. Egy fiatal gárdatiszt, aki egy 14 éves kis növendékre panaszkodott, saját kezüleg húzta le a trikóját, azután a balkarja alá fogta és alaposan kiporolta kicsi ülepét erős férfikezével. Gömbölyü popójának félgömbjei szünet nélkül vonaglottak, mialatt a csattogó ütések a megfeszült bőrre hullottak, mely csakhamar egész terjedelmében vörös lett. Igy kapott körülbelül harmincat, melynek tartama alatt tele torokból ordított. Többen a megkorbácsolt táncosnők közül nem jöttek a hálóterembe, köztük a gárdatiszt által megvert kis növendék sem. Valószínüleg az vitte magával. Mi többiek az ebédlőbe mentünk, míg a megbüntetett táncosnőket vacsora nélkül küldték ágyba. * * * * * A gárdahadnagy és a kicsike között a színházban a következő esemény játszódott le: A tiszt a leánykát, aki csoportjában a legcsinosabb volt, dacosnak találta. Először ugyanis szépen fejlett mellecskéit fogdosta össze és ahelyett, hogy a kicsike nyugodtan türte volna, elhúzódott tőle. Azután kezével a szoknyája alá nyúlt s akkor a leány kisiklott a kezéből. A férfi megígérte neki, hogy engedékenységre fogja tanítani, mikor is bizonyítékait hátulról fogja beléverni. Kérte tehát nyilvános megbüntetését az ő keze által, amit természetesen elfogadtak, anélkül, hogy ezen fantázia okáról érdeklődtek volna. Később pedig bevezették egy kis szobácskába, ahol már nem jutott eszébe, hogy továbbra is ellenkezzék vele. Utóvégre is mintegy hat hónapja nem volt szüz és már többeknek volt azóta ágyastársa. A tiszt a fenyítés után a legjobb állapotban volt; olyan tüzbe jött, hogy a kéj tetőpontjához vezető utat többször egymásután megtehette. A kicsike is elkábult s szívében már megbocsátotta a férfi kegyetlenségét. A következő napon, ez volt a harmadik belépésem óta, természetesen trikóban, azaz mint társnőim, meztelen üleppel és combokkal nekem is részt kellett vennem a gyakorlatokon. Csak a hercegnő által annyira megvert táncosnő húzhatott fel trikót. Ma tehát megkezdődött az én tanulásom. A balettmester odajött hozzám, valószínüleg azon szándékkal, hogy az újonnan jöttet vizsgálat alá vegye. Előre kellett hajolnom és akkor megvizsgálta a harang tartalmát, miközben inkvizítori ujjaival minden titkos bájamat összefogdosta. Mindez a nézők szemei előtt történt, kik látcsöveiket harangruhám tartalmára irányították. Akkor keze végigsiklott a csípőimen és megtapogatta, hogy keményeke, majd két kezével megmarkolta a popóm alatt, miközben ujjai a combom közé jutottak. Miután nagyon erős volt, néhány pillanatig a levegőben tartott. Azt hiszem, hogy ha ez kissé tovább tartott volna, úgy bizonyára különös tapasztalatra tesz szert. Azután a combjaim kerültek sorra, valamint a lábszáraim, mindkettő meg felelhetett az ő ízlésének. Végül meg kellett fordulnom és megkezdődött előrészem vizsgálata, a nézőközönség előtt. Felemelte a melleimet magasra, nyomkodta, tapogatta és csiklandozta ujjhegyével a bimbókat, melyek természetesen megkeményedtek. Aztán reám parancsolt, hogy emeljem fel elől a szoknyámat, és ez a vizsgálat különösen sokáig tartott. Azután elfoglaltam helyemet az első osztályban. Míg csak az előre való lépésekről volt szó, könnyen követtem a zene ütemeit, de roszszabb volt a visszatérésnél, miután nem voltam megszokva hátrafelé menni, mindig kijöttem a taktusból. Mikor visszatértünk a kiinduló pontra, be is teljesedett a sorsom. Az igazgatónő teljes erejéből kettőt húzott meztelen popómra a korbáccsal, ami rettenetesen fájt. Abban a szemérmetlen helyzetben miközben a nézők buja szemei testemnek minden titkát láthatták kellett maradnom, miközben az igazgatónő még két másikat is elintézett. Akkor folytattuk a gyakorlatokat. Repültem a többiekkel előrehátra és a végén rendesen megkaptam a két ütésemet. Egészben véve talán tizenkettőt kaptam és úgy égett a popóm, mintha kályhára ültettek volna. Miután valamennyi csoport együtt gyakorolt, talán harminc növendék akadt, kiket néhány jól irányzott ütéssel megtanították hivatásuk szeretetére és nagyobb igyekezetre. Ilyenkor nem sokat törődtek azzal, hogy a korbács hová talál, a popóra vagy combra, a felügyelőnők ütöttek, ahol érték. A véggyakorlaton még nem vettem részt, hanem néhány növendékkel, kik szintén újoncok voltak, mint én, félre állottunk és gyönyörködve szemléltük ezt a hangyabolyt meztelen ülepekből, melyek közül az egyik nagyobb volt, mint a másik és melyek összevissza vonaglottak, ugráltak. Miután ugyanazt a balettet próbálták, melyet előző napon, a befejező apothezis is hasonló volt. A nézők kívánságára a büntetésre feljegyzetteket most is a létrán korbácsolták meg. Csakhogy most a prímabalerina csoportján kezdték meg és mert a kép szimmetriáját nem akarták megbontani, a felügyelőnőt utasították, hogy abban a helyzetben korbácsolja meg, melyet elfoglalt. És ha emellett nem is láthatták az élő szobor pompás ülepeit, de bőven kárpótolta őket ezért egy sokkal szebb látvány… * * * * * A száz egynéhány elzárt leány számára tíz hálószoba szolgált, mindegyik két sorban felállított ágyakkal, melyek közül körülbelül tizenkettőt a növendékek, egyet pedig, mely a középen állott, egy felügyelőnő foglalt el. Négy porcelán burkolatú gázlámpa világította meg a hálótermet és így a felügyelőnő mindent jól láthatott, ami a teremben történt. Öltözködésünket közösen végeztük. E célból minden reggel a hálóterem mellett levő fürdőszobába vezettek bennünket, hol páronként egy ápolónő felügyelete alatt közös fürdőt vettünk, mikor is kölcsönösen lemostuk egymást. Az igazgatónő és balettmester egy napot sem mulasztottak el, hogy ne ellenőriztek volna bennünket, de az intendáns is gyakran bejött. Ilyenkor a fürdés sohasem múlt el verés nélkül nedves ülepünkre vagy combjainkra. Az intendáns úr volt olyan kegyes emlékezni arra az éjszakára, melyet egykor velem töltött. Három hét telt el azóta, mióta először vizsgálta meg használhatóságomat a javítóintézetben. Most nekem is, mint mindenkinek, akit ellenőriztek, fel kellett állnom a fürdőkádban, úgy hogy a testem csak térdig állott a vízben. Ekkor néhány gyenge ütést mért az ülepemre, aztán belemarkolt a hajzatomba, melyet alaposan megrángatott. Közben egymásután öthat hajszálat kitépett és a világosságban beható vizsgálat alá vette. Eddig csak éjszaka látta lámpafény mellett.
– Fürdés után ezt a leányt behozzátok a szobámba mondta az ápolónőnek. Adjatok rá egy flanel köpenyt, hogy útközben meg ne fázzék, más nem kell neki. Az igazgatónő és balettmester csodálkozva kérdezték magukban az intendáns ezen érdeklődésének okát egy újonnan jött iránt. Igaz, hogy fiatal és csinos, már egészen gömbölyü is, de a hajzata, habár a jövőre nézve sokat ígér, még korán sincs kifejlődve. És még ha megvolna a szüzessége! De semmiféle tekintetben nem szüz már. Én azonban jól tudtam, hogy miért hivat a szobájába. Az ápolónő eljött velem az előszobáig, ahol magamra hagyott, miután megmagyarázta, hogy az előttem álló szőnyegajtót emeljem fel. A szoba urát egy támla nélküli karosszékben találtam teljesen meztelenül.
– Vesd le a köpenyedet, gyermekem mondta nekem és állj ide a lábaim közé. Igy jó. Most hajolj előre, hogy egy kicsit kiporolhassam az ülepedet. Látni akarom, hogyan bírod ki az ütéseimet. Forró ölem szorosan a bal combján feküdt, popóm, mely meghajolt állásomban messze kidomborodott és gömbölyüségeit a legmegfelelőbb helyzetben nyújtotta oda a flagelláns kezének. Két percen át ütött teljes erővel, minden ütésnél előrebuktam és testem odadörzsölődött a combjához. Hirtelen abbahagyta, mert félt, hogy a kívánt esemény idő előtt bekövetkezik. Le kellett térdelnem a szőnyegre és dacára az élénk fájdalomnak, mely a popómat tépte, kéjes mosoly játszott az ajkaimon. Éreztem, mint foglalja el támadóállását és azután mindkét kezével megmarkolja a melleimet. Azt hitte, hogy előnye van velem szemben és én máris megelőztem. Én szünet nélkül éreztem a gyönyört az egész idő alatt, s a meghosszabbított küzdelem boldog hatással volt reám. A szükséges fürdés után már éppen el akart küldeni, mikor hirtelen más gondolata támadt. Csengetett és rögtön belépett egy ápolónő.
– Hozd ide Mártát, most megkapja a büntetést, melyet reggel a fürdőben ígértem neki. Egy huszonhárom éves nagy leány, szőke, mint a búza és nagyon szép alakú, lépett be. Egy köpeny volt rajta, melyet anélkül, hogy parancsra várt volna, rögtön levetett. Alatta teljesen meztelen volt. Az intendáns egy intésére letérdelt előtte olyképpen, hogy mellei a férfi combján feküdtek. Csodálatosan szép és formás popója volt és nagyon finom bőre. Urunk egy bőrszíjakkal ellátott korbácsra mutatott és megparancsolta, hogy negyven ütést mérjek vele Mártára.
– Ha kíméled őt folytatta , akkor Márta fog téged megverni. Nem volt szükség arra, hogy biztasson, nem tudom, milyen démon szállott belém, valószínüleg a kéj démona, de hihetetlen erővel ütöttem ezt a szép teste és kimondhatatlan gyönyörüséggel. A félgömbök vonaglása, az első, melyet én okoztam, annyira tüzbe hozott, hogy minden számolás nélkül vadul vertem, egyre erősebben. Az intendáns sejtette, hogy milyen tüz ég bennem, mikor az ötvenediknél beszüntette a korbácsolást. Márta szép ülepe bíborvörös volt. A férfinek nem kellett megbánnia, hogy abbahagyatta velem a verést, mert mihelyt elfoglalta előbbeni helyét, érezhette, hogy egész testem vonaglik és ő teljesen nyugodtan maradhatott. Tizennégy napon át időnként szobájába vitetett fürdés után, ahol néhány erősebb ütés után, egykétszer a magáévá tett. Azután behívatott egy másik leányt, akit az ölében meg kellett korbácsolnom. A popók vonaglása engem is mindig tüzbe hozott és rendesen én fejeztem be a munkát, ő pedig nyugodtan feküdt. Mikor aztán reám unt, átengedett más kéjencek szenvedélyeinek. A balettmester, mihelyt megtudta, hogy az intendáns kegyencnője vagyok, megszünt üldözni fájdalmas kedveskedéseivel. A következő éjszakán egy olyan popónak súlyos megbüntetését néztem végig, melyet jól ismertem ugyan, mert minden nap láttam, de ilyen merényletet még sohasem követtek el ellene. Két leszboszi hajlamú, nagyobb leány minden éjjel két fiatal táncosnő ágyába surrant. A felvigyázónő, egy harmincéves, jóindulatú asszony, úgy tett, mintha nem vette volna észre őket. És ekkor hírtelen egy éjjeli körútnál, mely máskülönben ritkaság volt, az igazgatónő és balettmester beléptek a hálóterembe. Éjfél felé lehetett, a két megrémült pár a paplan alá bújt.
– Igen, igen, most szeretnétek elbújni, de szemérmetlenségeteket drágán fogjátok megfizetni. És te, Marpha, tudod, hogy mi várakozik az ülepedre, miután ilyen szégyenletes dolgok előtt behunytad a szemedet. E szidalmazás közben valamennyi alvó felébredt. A felvigyázónő olyan rémült pillantásokkal nézegette a bünösöket, mintha azoknak intim viszonya új volna előtte, pedig ő éppen olyan jól tudott róla, mint mi, többiek. A legjobb akarat mellett sem tudtam belátni, hogy ilyen csekélységért hogyan lehet megverni egy macskát, még inkább egy fiatal balettpatkányt. A két párnak fel kellett állania, akkor az igazgatónő a két kicsikének egyegy korbácsot adott a kezébe. A két nagy, akik tudták a sorsukat, hogy mindkét párnak kölcsönösen meg kell korbácsolnia egymást, keresztül feküdtek az ágyon. Ekkor az igazgatónő az egyiknek, a balettmester pedig a másiknak felgyürte az ingét a hátára. A fiatal teremtések megsuhogtatták a korbácsot és lecsaptak vele nagy barátnőik ülepére, miközben a balettmester az ütéseket számlálta. Ezen gyors flagelláció után a táncosnők popója szép, élénk piros lett, de a hangjukat nem lehetett hallani, valószínüleg szégyenből, hogy ilyen könnyü büntetés miatt kiabáljanak. Azután az igazgatónő és a balettmester kivették a fiatal flagelláns nők kezeiből a korbácsot, hogy az ütéseket ötvenre kiegészítsék, mert ennyi járt a fiatal társnők elcsábításáért. Mikor fenyítésüket befejezték, az igazgatónő a nagyok kezeibe adta a korbácsot. Le kellett vetniök az ingüket, hogy egészen meztelenül álltak ott és teljes erejükből verték fiatal barátnőik gömbölyü kis popóját. Most azonban hallani lehetett sikoltozásukat és fogaik csikorgatását. Azután a felügyelőnő került sorra, kinek hatvanat kellett kapnia, ötöt mindegyik bünöstől, hogy máskor jobban vigyázzon, a többit pedig az uraságoktól. A fenyítés céljából a szoba közepén kellett felállania, hogy valamennyi táncosnő, kik a felügyelete alatt állottak, tanúi lehessenek megbüntetésének. Maga emelte fel az ingét, előrehajolt és így prezentálta nagy, fejlett popóját a szíjaknak, melyeket először a kicsikék suhogtattak meg. Még a nagyok sem tudták jajgatásra bírni, habár minden erejüket összeszedték és tíz ütés után sötétvörös csíkok borították az ülepét. Másként volt ez azonban, mikor az igazgatónő fogta meg a nagajkát: a szegény felügyelőnő kétségbeesetten sikoltozott. Tizenötöt kapott nagy ülepére, a többit a combjaira, a legutolsót pedig közéjük. Ezen éjszaka óta a felügyelőnő könnyen érthető ellenszenvvel viselkedett a két táncosnővel szemben, akik okai voltak megbüntetésének és nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy megkorbácsolja őket, bármilyen csekély mulasztásnál is, ami hetenként többször is előfordult. Igy naponta a kezei közé került valamelyikük, sőt sokszor mindkettő is. Minden alkalommal tíz ütést mért rájuk, ez volt a maximum, ami meg volt engedve neki és csak a kezeit volt szabad használnia korbács helyett. De mikor izmos, erős keze alá került a gyülölt popók valamelyike, akkor ellátta a bajukat és mint valami fadarabot pacskolta a megfeszült bőrt, miután kényszerítette őket annyira előrehajolni, hogy fejük a lábuk között volt. 2. rész itt

Lolita: Appendicitis

Lolita visszaemlékezése: 19 éves voltam, elsőéves a Tanítóképző Főiskolán. Az évvégi vizsgaidőszakban (június második felében), a mai vizsgát követően már csak egy könnyű vizsgám volt hátra, az is csak két hét múlva. Vidéki lévén kollégiumban laktam. Nagyon sokat kellett tanulni, készülni a gyakorlatokra, ezért kevés szabadidőm volt. A koleszos fiúk vagy linkek voltak, és dizsizni jártak, a néhány jófej srácnak pedig már volt barátnője, így egyedülálló voltam. Igazi jóbarátom a gimiben sem volt, illetve a szüzességem sem vesztettem el, persze ezt nem kötöttem a szobatársnőim orrára, csak úgy mondtam, mintha már rég túllennék rajta, és csak amiatt nincs most barátom, mert a továbbtanulás miatt vált külön az életünk.
Péntek reggel volt, nagyon izgultam, mert a matek kollokviumra megyek, és állítólag a Schwarz, az az állat is vizsgáztat ma. Reggel úgy ébredtem fel, nyomott a gyomrom, mint ahogy szokott a vizsgák előtt, nem volt kedvem reggelizni, de a hasam kicsit fura volt. Reménykedtem, hogy nem a vizsga alatt jön meg a menstruációm, mert igazság szerint már a hét elején kellett volna jelentkeznie, de hát máskor is előfordult, hogy késett, pláne ilyen helyzetben. A rektori épület előtti szobor legfényesebb részét én is megsimogattam, és a vizsga szerencsére sikerült, visszamentem a koleszba összecsomagolni, de nem jól éreztem magam, ebédelni sem volt kedvem, így inkább ledőltem pihenni. Anyuéknak küldtem egy SMS-t, hogy csak holnap megyek haza, nem volt kedvem ilyen állapotban többszáz kilométert vonatozni. Biztos a matek vizsga izgalma készített ki, és igazság szerint a sok tanulás miatt kevesebbet aludtam a szokásosnál. A kollégiumi szobában egyedül voltam, mert a többieknek ezen a héten már nem volt vizsgájuk, hazamentek tanulni, mert itt a koleszban nem mindíg lehet rendesen, ugyanis alattunk levő szinttől kezdődik a fiúk emeletei, és itt külföldi hallgatók is vannak, akik néha még éjjel is nyomatták nagy hangerővel a fejlődővilágbeli népzenéjüket.
Már késő délutánra járt, mire felébredtem, kicsit pihentebb voltam, de a hasam az továbbra is olyan volt, mintha megfeküdte volna valami a gyomromat. Felöltöztem, lementem a kollégiumi ügyeleteshez, hogy nem érzem a legjobban magam, aki azt javasolta, hogy menjek el a közeli orvosi ügyeletre, ott majd felírnak valami gyógyszert. Majd egy órát kellett várnom, mire behívtak, a doki kérdezett egy-két dolgot, megnyomogatta a hasam, és azt mondta, hogy menjek be a kórházba, nézzen meg az ottani orvos is, mert nem tudja mi a bajom, de nem tűnik komolynak. Valószínűleg csak megnéznek, és utána elengednek majd. Adott egy beutalót a sebészetre, és busszal elmentem a kórházba.
A sebészeti osztályra kellett mennem, mert ilyenkor már nincsenek a rendelőben, a kötöző előtt persze több ember volt, mindenféle apró-cseprő sérülésekkel, meg hasfájással, itt is várnom kellett. A lépcsőházban és az előtérben egy népes csapat tanyázott, hatalmas tál krumpli, csirke volt az edényekben, iszonyatos morzsa és panírhalom a földön, a cigarettafüstöt pedig vágni lehetett. Persze cigarettacsikkekből is szőnyeget lehetett volna kirakni. Valami vajdát hozhattak a sebészetre – gondoltam.
Mikor végre bementem, egy fiatal dokihoz kerültem, szerintem még meg sem száradt a tinta a diplomáján. Részletesen kikérdezett, azután megkért, hogy menjek a függönnyel elkerített vizsgálóasztalhoz, és ott vetkőzzek le. A függöny másik oldalán éppen valakinek a fejsebét varrták, persze hiába kapott érzéstelenítőt, azért lehetett hallani a műveletet. A doki részletesen megvizsgált, még a melleimet is megnézte, nincs-e benne valami kóros csomó, a legvégén pedig belenyúlt a fenekembe; biztos ez is hozzátartozik a vizsgálathoz gondoltam. Kicsit kellemetlen volt, de nem vészes. Utána felöltöztem. Mondta a doki, hogy nem egyértelmű a dolog számára, hívja az ügyeletvezetőt, vele is megbeszéli a problémát. Néhány percen belül sikerült is megtalálnia az illetőt, aki ismét kikérdezett, rákérdezett, hogy mikor volt az utolsó menstruációm. Mondtam, hogy már a hét elején kellett volna jelentkeznie, de úgy látszik, hogy késik. Kétszer is rákérdezett, hogy nem vagyok-e terhes, de hiába mondtam, hogy még szűz vagyok, ez nem győzte meg, mert attól hogy valaki szűz, még lehet terhes. Mondta, hogy nőgyógyásznak is megmutatnak a röntgenvizsgálat előtt, nehogy sugarat kapjon a baba. Persze lehet hogy a nőgyógyászati ultrahang során majd elvesztem a szüzességemet – tette hozzá kajánul. Ő is megvizsgált, ő is belenyúlt a fenekembe. Csak azt nem értem, hogyha a hasam fáj és nem a végbelem, akkor miért mindenki oda nyúlkál, meg ott nyomkod. /ezt később Maria elmagyarázta, hogy a hasüreg alsó felszíne, illetve a kismedence innen vizsgálható a legkönnyebben, azonkívül, ha belső vérzés van, akkor van amikor ezzel a vizsgálattal állapítható meg/. Végre felöltözhettem; a doki szólt a nővérnek, hogy rutin vérvétel a nőgyógyászati vizsgálat előtt, meg hogy lesz majd egy kis infúzió, mert eléggé kiszáradtnak nézek ki. Igazság szerint a hányinger és a hasam miatt nem sok vizet ittam ma.
Irma nővér az erősen rövidlátó szemüvegével és a maga mázsán felüli testsúlyával második szúrásra végül eltalálta a vénámat, vagy 4-5 csőnyi vért vett tőlem, és megnyugtatott, hogy valami műanyag csövet hagy az érben, és többször már nem kell megszúrni.
A beteghordó elvitt a nőgyógyászhoz, aki türelmesen kikérdezett, mikor volt az első menstruációm, mikor az utolsó, mennyire szabályos időközönként jelentkezik, mennyire erős vagy fájdalmas, tampont vagy betétet használok-e, mikor volt az utolsó szexuális kapcsolatom, stb. A vizsgálószobában a függöny mögött ismét le kellett vetkőznöm, felfeküdni arra a nőgyógyászati vizsgálóasztalra, melyről szobatársnőimtől oly sokat hallottam, és persze egyikük sem lelkesedett érte. A nőgyógyász elmagyarázta, hogy mivel szűz vagyok még, ezért hüvelyi betapintás nem lesz, csak a végbelemen keresztül végzi a nőgyógyászati vizsgálatot. Fél órán belül már harmadszor nyúlnak be oda, minek még csak a környékén sem járt idegen.
Rákérdeztem, hogy lesz-e nőgyógyászati ultrahang vizsgálat, de megnyugtatott az orvos, hogy szüzeknél csak igen indokolt esetben szokták végezni, akkor is csak akkor, ha a beteg beleegyezik, illetve ő jelenleg nem tartja szükségesnek, elegendő lesz a sima hasi ultrahang vizsgálat is.
Kérdeztem, hogy mitől fáj a hasam, mert már többen vizsgáltak, de még senki semmit nem tud. Lehet, hogy atípusos vakbélgyulladásom van, ezért vannak ilyen furcsa panaszaim. Terhességre utaló jelet nem észlelt.Végre valaki mondott már valamit!
A beteghordó átvitt egy másik épületbe, ahol előbb ultrahang vizsgálatot csináltak, itt is leírták, hogy nem vagyok terhes – miért nem lehet ezt elhinni egy érintetlen lánynak? – majd megröntgeneztek, szerencsére semmi nagy eltérés nem volt. A hasam viszont egyre jobban fájt, azt nem tudom, hogy ez esetleg egy betegség tünete, vagy csak olyan sokat nyomkodták, hogy annak a következménye. Egyre erősebb hányingert éreztem, remélem nem itt a folyosón fogok majd hányni, de ha igen, akkor hová? A beteghordó visszakisért a sebészetre. Azt persze nem értem, hogy miért tegez le rögtön egy idegen nőt, ez nem egy baráti társasági összejövetel, ahol így szokás.
A sebészeten az ügyeletvezető megnézte a röntgenleleteimet, a laboreredmények szerint valami gyulladásos jel is van. Mondtam az orvosnak, hogy egyre rosszabbul érzem magam, fokozódott a hasi fájdalmam, lehet hogy nemsokára hányi is fogok. Szóltak az Irma nővérnek, hogy vigyen be a kórterembe, kapjak még infúziót, meg valami hányingert csökkentő gyógyszert az infúzióba. A kórteremben már csak bal oldalon, az ajtó melletti ágy volt szabad, itt volt a vízcsap is. Amikor kiderült, hogy nem hoztam magammal semmit, rögtön zsörtölődni kezdett, hogy ez nem diszkó, hogy csak retiküllel jövünk. Szabadkoztam, hogy az ügyeleten egy szóval nem mondták nekem, hogy benntartanak a kórházban.
A sarokban valami idősebb nő jajgatott, akinek érszűkület miatt elgennyedt a lába, és nem engedte, hogy levágják; valószínűleg miatta van itt az a népesebb csapat a lépcsőházban és az előtérben. Azt persze nem értem, hogyha már nincs látogatási idő, akkor miért nem küldik el őket.
Irma hozott valami agyonmosott, kifakult, kissé szakadozott hálóinget, hogy ezt vegyem fel, a ruháimat majd elzárja. Az átöltözés idejére kicsavarta az infúziós csövet, nehogy kirántsam, majd azt követően ismét továbbfolyt az infúzió. Mivel az infúzió az ágyhoz – kórteremhez kötött, kénytelen voltam az éjjeliszekrény polcán levő bilit használni. Még szerencsére, hogy a jajgató nő kivételével a többiek már aludtak – hála a nővér által kiosztott altató tablettáknak.
Este 11-ig vagy három üveg infúziót kaptam, de a hasam egyre jobban fájt, és már hánytam is. A nővér szólt az orvosnak, aki megint megnyomogatta a hasamat, és azt mondta, hogy szinte biztos, hogy vakbélgyulladásom van, hamarosan megoperálnak. Aláiratott valamilyen műtéti beleegyező nyilatkozatot, majd szólt a nővérnek, hogy készítsen elő a műtétre, addig ő szól az altatóorvosnak meg a műtősnőnek, hogy lesz egy sürgős műtét.
A jajgató nőt kivitték cigarettázni a gyerekei, így végre egy kis csend lett a kórteremben. Irma nagy ajtócsapkodás követően ment ki a kórteremből, hogy mindjárt jön vissza. Valóban pár perc múlva megérkezett, a kezében egy legalább kétliteres űrtartalmú, vízzel félig telt kanna, mely aljából egy hosszabb hajlékony gumicső indult ki, majd egy üvegcső toldalék végén egy rozsdabarna egyenesnek tűnő gumicső volt. A hajlékony cső középen valamilyen ollós rendszerű csiptetővel volt elszorítva. A másik kezében levő ágytálat egy kis zsámolyra tette az ágy mellé. Felkapcsolta a kórterem mennyezeti neonját, és odahúzott egy másik állványt.
Húzd fel a hálóinged, a bugyidat is vedd le -mert a műtőbe már bugyi nélkül visznek be-, fordulj a bal oldaladra, és húzd fel a jobb térded! – szólt az ellentmondást nem tűrő felszólítás. Beöntést kapsz!
Hát jó kis előkészítés, szerintem inkább pszichológussal kellene kezdeni legközelebb – gondoltam.
Nekem minden reggel rendesen van székletem – próbálkoztam, de Irma tekintetéből látszódott, hogy felesleges bármit is mondanom. Túl sokat nem tudtam a beöntésről, de ha jól emlékszem, a női magazinokban a szüléssel kapcsolatban volt arról szó, hogy a kismamák többsége szeretné ezt elkerülni, mert kellemetlen dolog.
Kicsit feszengve hajtottam végre a az elrendelt műveletsort, nem szoktam hozzá, hogy mások így lássanak.
Hirtelen felgyorsultak az események: egy gumilepedőt és egy fehér lepedőt tett a fenekem alá, majd azt még láttam a szeme sarkából, hogy valamilyen áttetsző fehéres kenőccsel keni meg az egyenes csövet, majd ahogy elhelyezkedtem az kiszabott testhelyzetben, a következő pillanatban széthúzta a fenekemet, és a végbélnyílásomat is bekente ezzel az akármivel. Jutott a nagyajkaim hátsó részére is egy adag. Azután egy kérlelhetetlen kemény dolog nyomulását éreztem a végbelemben, mely az orvosi vizsgálathoz képest sokkal mélyebbre ment, sokkal fájdalmasabb volt, sokkal durvább behatolással. Reflexszerűen próbáltam összeszorítani a végbélnyílásomat, de a cső összenyomhatatlannak és ellenállhatatlannak bizonyult.
Nagyokat sóhajtasz ! – harsant a következő vezényszó, abban a pillanatban a hirtelen bezúduló víz fájdalmasan megfeszítette a végbelemet és az alhasamat, kibírhatatlan kakilási ingert éreztem, majd szétrobbant a hasam, a korábbi fájdalom felerősödött, új görcs jelentkezett. Éreztem, hogy visszatarthatatlan ingerem van, a cső mellett valószínűleg próbált kitörni az áradat. Irma a fenekemtől a hátamhoz lépett, hogy nézze mennyi víz folyt már be, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó, és a jajgató nőt hozták vissza a fiai és unokái; semmi kopogás az ajtón, csak nyomultak be, mikor ilyen helyzetben voltam. Irma is kissé lassú felfogású volt, mert már az ágyam magasságában jártak, amikor kapcsolt és öblös hangjával kizavarta őket, akik a maguk jellegzetes hanglejtésükkel a saját nyelvükön karattyoltak vissza valamit, persze közben bámultak rám.
Ez már mindennek a teteje volt, nem bírtam tovább, zokogni kezdtem. Közben zubogott belém a víz, Irma pedig: Nem feszítesz !, Sóhajtozol!.
Nem bírom tovább! – kérleltem, mire abbahagyta a folyamatot, kihúzta a fenekemből azt a szörnyű csövet, és nyúlt az ágytálért. Ahogy ügyetlenkedő mozdulataival alám tette az ágytálat, robbanásszerűen kitört belőlem a beöntőfolyadék; de az ágytál nyílása még nem volt a fenekem alatt, így egyrésze az ágytál mellé ment. Az ágytál megtelt, és bár megszűnt a folyadék kiáramlása, ennek ellenére állandóan olyan érzésem volt, hogy még további mennyiség akar kijönni, de nem tud. Irma nagy morgolódások közepette elment lavórért meg szivacsért, hogy letörölhessem magam, mert ebben a kórteremben nem volt zuhanyozó és WC, hanem csak a folyosón. A beszennyeződött hálóinget bedobta a szennyeszsákba, egy takaróval voltam betakarva.
Szerencsére már végeztem a mosakodással, amikor jött az altatóorvosnő és az altatónővér; az orvos röviden elmondta az altatás menetét, majd meghallgatta a szívemet és légzésemet, aláiratta a beleegyező nyilatkozatot. A nővértől kaptam valami injekciót a fenekembe, hogy ettől majd kicsit elbódulok, a műtőben pedig elaltatnak.
Éreztem, hogy álmosabb leszek, azután valamikor Irma tért vissza a műtőssel. A fekvőkocsit laza mozdulattal bekanyarította az ágyam mellé, lerántotta rólam a takarót, és mondta, hogy kapaszkodjak a nyakába, miközben a térdem és a vállam alá nyúlt, majd egy emelő félfordulattal áttett a fekvőkocsira. Míg a betakaráskoz használt lepedőt hajtogatta ki, addig próbáltam minél jobban összeszorítani a combomat, és félbódulatban arra gondoltam, hogy szeméremszőrzetem ha nem is túl sokat, de legalább a semminél többet fed el. Miután letakart, elindultunk a műtő felé, a familía ott várakozott az ajtó előtt. Mondjuk csak a vállam volt szabadon, de a helyzetből láthatták, hogy a lepedő alatt egy meztelen nő van; azt persze nem értettem, hogy miről beszéltek, de gúnyosan röhögcséltek közben.
Csak ne kelljen visszakerülni ebbe a kórterembe!
Megérkeztünk a műtőblokkba, több tolóajtó mellett elhaladva az utolsó műtőbe vittek be; az egyik előző műtőben égett a lámpa, a műtőasztal körül többen serénykedtek.
Megérkezve az utolsó műtőbe, a műtős levette rólam a lepedőt, és áttett a műtőasztalra. A műtősnő már bemosakodott, kesztyűben volt, és szólt a műtősnek, hogy nyissa ki a steril köpenyes dobozt. Belebújt a zöld köpenybe, és utasította a műtőst, hogy borotváljon meg. Félkábultan persze nem fogtam fel, hogy mit is takarhat ez az utasítás.
Fázni kezdtem. Lehet, hogy az altató injekció is okozta, de úgy éreztem, hogy a légkondicionáló is ment. A bal karomat egy kis karfához rögzítették, a másikat pedig az asztal szélén levő sínhez.
Közben nagy kiabálás hallatszott az elülső műtő felől, a műtősnő kirohant, és fémdobozok ütődését, zörejét hallottam. A műtős felém fordult, de arcát már szájmaszk fedte, kezében valami fémes tárgy volt, és közölte, hogy most megborotvál. A Vénusz-dombom jobb felső részét bevizezte, majd rutinos mozdulatokkal elkezdte lehúzni a szőrt, közben fütyörészett. A művelet jellegéből következően persze a bőrt különböző irányból kellett meghúzni, amit smirgliszerűen érdes ujjaival folyamatosan végzett. A sapka és a szájmaszk fedésében nem láthattam tekintetét, de ösztönösen igyekeztem minél jobban összeszorítani combomat. Már végzett a tevékenységgel, amikor visszajött a műtősnő az altatónővér társaságában, és látva a hűvös levegőtől /és persze a borotválástól/ libabőrös testemet, rászóltak a műtősre, hogy takarjon be már végre, nem látja mennyire fázom.
Hamarosan bejött az altatóorvos, elaltatott, majd amikor ismét magamhoz tértem, akkor éppen pofozgattak, hogy ébresztő, túl vagyok a műtéten. Nagyon távolinak tűnt minden körülöttem, a sebész odajött, mondta, hogy problémamentesen, jól sikerült a műtét. Kicsit tovább tartott a szokásosnál, mert a féregnyúlványom a vakbél mögött felcsapódott helyzetben volt, nem pedig lelógott, ahogy általában szokott lenni, ezért is voltak bizonytalan panaszaim. Azt még hallottam félálomban, hogy a főorvos úr egyágyas kórtermébe vigyenek; a főnök úgyis tengerentúli kongresszuson van, mire vissztér, már otthon leszek.
Ismét elaludtam, mikor legközelebb felébredtem, Maria volt mellettem. Bemutatkozott, hogy ő Maria, az éjszakás nővér, ha bármi gondom van, bizalommal hozzá fordulhatok. /Maria 29 éves, diplomás ápolónő/
A nyelvem és a torkom iszonyúan száraz volt, mint később megtudtam, az altatásnál használt injekciókoktél hatása ez. Mohón inni kezdtem a kezembe adott teából, de Maria óvatosságra intett, nehogy félrenyeljek így fekvő helyzetben. Most, hogy végre ittam egy kicsit, jobban éreztem magam, de egy új probléma okozott gondot: majd bepisiltem. Maria megkérdezte, hogy segítsen-e kimenni a kórtermem saját belső WC-jére, vagy ágytálba akarok-e pisilni. Mivel a legkisebb mozdulatra is nagyon fájt a friss műtéti sebem, ezért arra kértem Xéniát, hagy használjam az ágytálat, legközelebbi alkalommal már megpróbálok kimenni. Ügyes mozdulattal kicsit oldalra billentette a csípőmet, becsúsztatta a fenekem alá az ágytálat, majd visszatakart, hogy könnyíthetek magamon. Az ne zavarjon, hogy pisis lesz a gáttájékom és a fenekem, majd segít megmosni, egyébként is nemsokára kezdődik a mosdatás. Egy pár percig átmegy a szomszédos kórterembe, mert hajnal lévén már javában tart a mosdatás és a lázmérőzés.
Sikeresen kiengedtem magamból a sok vizeletet, csak vigyázni kellett arra, nehogy az erős nyomástól túl nagy ívben távozzék, és akkor a takarót is eláztassam. Furcsa érzés volt, ahogy a combom belső felszínén és a fenekemen végigcsorgott a meleg folyadék, miközben mindenhol másutt száraz volt a bőröm.
Nemsokára visszajött Maria, megkérdezte, hogy készen vagyok-e, és igenlő bólintásomra levette rólam a takarót, ügyesen kihúzta alólam az ágytálat, -mely már kezdte kissé nyomni a gerincemet és a keresztcsontomat-, majd kiöntötte a WC-be a tartalmát, és gyorsan elmosta az ágytálat. A lavórba friss meleg vizet hozott, letette a székre, és elkezdte keresgélni a mosakodóeszközeimet. Azt pár másodpercen belül észrevette, hogy semmim sincs, és felajánlotta, hogy hoz a saját holmijaiból. Betakart, míg kisietett, majd hamarosan visszatért tusfürdővel, mosdószivaccsal, fogkefével és fogkrémmel, dezodorral, meg egy hatalmas fürdőlepedővel. Kitakart, majd gyakorlottan elkezdett mosdatni felülről lefelé-, előlről hátrafelé. Kissé szabadkoztam, hogy ennyi gondot okozok számára, de megnyugtatott, hogy az éjszaka folyamán már kétszer megtörölt. Ugyanis rendszeresen ellenőrízni kell a műtéti területen a kötést, hogy nem vérzik-e át, és akkor látta, hogy az előző esti hatalmas beöntés kései eredményeként még az ágyba csordogált némi béltartalom. Úgyhogy popsimosás és lepedőcsere is volt míg aludtam – mondta anyás mosollyal.
Már csak a puncim volt hátra a tisztálkodásból, amikor egy külön kancsót hozott, hogy bő vízzel tudjam megmosni magam, ne maradjon a résben vizeletmaradvány, mely kicsípné a bőröm.
A fájdalmasan feszülő műtéti seb miatt óvatos mozdulatokkal csúsztattam szét a combjaimat, illetve a karjaimmal is jóval lassabban tudtam mozogni, mert kissé előrehajló mozdulatokat kellett tennem, hogy jól elérjem a pisis területeket. A lepedő alatt vízzáró réteg volt, így bátran önthettem magamra a vizet. Mennyivel kellemesebb, ha ezt nem belém öntik!
Nagyon szégyenlős lány vagyok, a kollégiumban is kerültem, hogy fürdés vagy fehérnemű váltás közben meglássanak, de Maria mellett minden oly természetesnek és megszokottnak tűnt, nem éreztem magam zavarban. A fürdőlepedővel alaposan szárazra törült, az egyik sarkát azt meghagyta nekem, hogy megtörölhessem puncimat, majd száraz lepedőt húzott az ágyra. Már kezdte volna rám adni a tiszta kórházi hálóinget, amikor eszébe jutott, hogy a múlt héten a szekrényében hagyott egy kivasalt, könnyű, vékony, fehér, pamutból készült szabadidőruhát. Végül nem ebben ment a strandra a munka után, mert a kelleténél jobban átlátszik, de most ez nekem megfelelő lesz; nem szoros, nincs rajta gomb vagy cippzár, csak egy madzaggal lehet összefogni a nadrág száját, a felső rész pedig laza. Maria hozzám hasonlóan karcsú nő, nagyjából hasonlóak lehetnek a méreteink is, ezért ideális lesz ez a viselet. Segített belebújni a ruhába, és végre megszűnt a kényszerű meztelenségem. Maria elbúcsúzott, hogy hazamegy aludni, de éjszakára ismét visszajön. Illetve a várható pár napos kórházi tartózkodásom alatt minden éjjel ezen a részen dolgozik majd.
A szombat lassan telt el: reggelire teát kaptam csak, ebédre szűrt levest meg krumplipürét. Reggeli vizit, hogy van a kislány, kötéscsere, és már rohant is tovább az orvos. A nappalos nővér is többet volt a másik nővérszobában, mint a sajátjában vagy a kórtermeiben. Pedig jó lett volna egy kis segítség, mert fájó hassal nagyon nehéz kikelni az ágyból és WC-re menni. A WC-re ülni is kínszenvedés /a fiúknak persze ebben is szerencséjük van/, meg felállni is nehéz. Szerencsére van kapaszkodó a kagyló mellett; azok az egyszerű mozdulatok, melyet naponta többször is teszek, most olyan odafigyelést igényelnek, mint valami kezdő csecsemőnek. Az első önálló pisilésnél pár csepp ráhullott a nadrágra, remélem Maria nem lesz mérges emiatt, bár olyan kedves fiatal nő, hogy ezt nem tudom elképzelni róla.
Anyuéknak küldtem egy újabb SMS-t, hogy közbejött valami, és itt maradok; azt nem mertem elmondani, hogy mi történt velem, mert csak halálra aggódnák magukat, és egy csomó gondot okoznék nekik, hogy az ország másik felébe kelljen jönniük, szállást keresni, stb. Azért sem mertem élő hanggal beszélni velük, nehogy a hangomból hallják, hogy baj történt.
Délután ismét görcsösen fájni kezdett a hasam, de nem mertem szólni a nővérnek, eléggé unszimpatikus volt. De aztán éreztem, hogy a méhem nyakcsatornája kezd megnyílni; nem elég hogy késett a menstruációm, most pont a leglehetetlenebb időpontban jön meg. Ráadásul az első egy-két napon nem győzöm szedni a görcsoldókat. A táskámban mindíg hordok magamnál egy betétet, eddig ha egyszer-egyszer váratlanul használni kellett, akkor volt időm bemenni a koleszba utánpótlásért, de ez a hétvége nagyon összejött nekem. Csak abban reménykedem, hogy addig nem kezdek el vérezni, amíg Maria meg nem jön, ő biztosan segít majd. A betét nagyon kényelmes, de ahhoz bugyit kell felvenni, amit valahova elzártak a többi ruhámmal együtt. Mondtak valami szekrényszámot is, de hát nem emlékszem rá, ez nem is csoda az altatást és a műtétet követően. Vacsoraosztást követően megjött a váltás, Maria átvette a kórtermeit, majd kezdte végigjárni, van-e valami teendő.
Elmondtam a problémámat, nagyon kedves volt, kikereste a szekrényből a ruhámat, és áthozta ide ebbe a szekrénybe, így hozzájutottam a bugyimhoz is. A saját ruháim mellé otthonról hozott két garnitúra pizsamát is meg egy hálóinget és egy pár papucsot.
Segített berögzíteni a betétet a bugyim széléhez, majd felvenni a bugyimat; alapesetben ezt pont fordított sorrendben csinálom, de itt most számításba kell venni azt, hogy nem tudok korlátlanul hajolgatni. Meg aztán mi lesz, mert még elég sokat fekszem az ágyban, és a betétnél ilyenkor nagyobb a mellécsorgás lehetősége.
Az esti viziten megnézték a kötést, kicserélték, van-e panaszom, és már rohantak is tovább. Azt nem kötöttem a doki orrára, hogy éppen most jött meg, a takarót pedig úgy igazítottam, hogy az átlátszó nadrágon keresztül ne vegyék észre a betéttel vastagított bugyim alsó részét.
Később görcseim kezdtek erősödni, hányingerem fokozódott; Maria látta, hogy rosszul érzem, megkérdezte hogy hozzon-e valami gyógyszert. Elmondtam, hogy Algopirint és Nospát szoktam bevenni, de most a szokottnál erősebb a hányingerem, hányni viszont nem szeretnék, mert anélkül is épp eléggé fáj a műtéti seb.
Meg az sem hiányzik, hogy az erőlködéstől kiszakadjon a varrat – tette hozzá Maria.
Megengeded, hogy injekcióban adjam be? – kérdezte.
Igazság szerint bármit megengedtem volna, csak enyhüljön végre. Az alkoholos vatta jellegzetes csípős szagát éreztem, egy hűvös nedvesség a csípőm felett, és máris megkaptam az injekciót; ráadásul Maria nagyon ügyesen adta be, tényleg alig éreztem valamit a szúrásból, és hamarosan görcseim is alábbhagytak. Megjött.
Legközelebb, amikor belépett Maria, ismét kértem a segítségét, mert csak ez az egy betét volt nálam, amit most betettünk. Hétvége lévén, még arra sem lett volna esélyem, hogy a kórházi büféből vetessek.
Maria mondta, hogy persze mindenben segítségemre lesz, nappalra ő is betétet használ. Rákérdezett, hogy éjszakára szoktam-e tampont használni? Még tegnap éjjel beleolvasott a kórlapomba, látta a nőgyógyászati leletet, hogy virgo intacta, azaz érintetlen szűz vagyok. Bevallottam, hogy a szűzhártyámon keresztül eddig még csak kifelé menő forgalom volt, azt sem tudom, hogy egyáltalán behelyezhető lenne-e a tampon. Korábban nem is foglalkoztam ennek a gondolatával.
Mindegy. Kaptam egy 16-os csomagolású normál betétet, és Maria elment beadni az esti 10 órás injekciókat. Én pedig azon gondolkodtam, hogy rendben, betétem már van, de a piros betűs napokon viszont egy bugyi nem elég egy napra; itt a zuhanyozómban ki tudom mosni, de a nyári meleg ellenére idő kell, míg megszárad. Bugyit meg mégsem kérhetek tőle.
Megfelezték a folyosó világítást, a kórtermekben lámpaoltás volt. Maria is visszatért a nővérszobába, mely itt van a kórtermemmel szemben, mint ahogy korábban említettem. Azt látta, hogy még ég a kislámpa az ágyam felett, így bejött megnézni, hogy vagyok. Szerencsére a görcseim minimálisak, de elmeséltem neki min tűnődtem.
Az általános iskolában ill a gimnáziumban amikor egészségismeret óra volt, akkor nagyon felületesen, elnagyoltan beszéltek ezekről a dolgokról, hogy gyakrabban mosakodjunk, tiszta legyen a kezünk, meg hogy vigyázzunk nehogy teherbe essünk. De a menstruáció részleteiről nem esett szó. Egy-két barátnőmmel is csak arról beszélgettünk, ha nagyon görcsös volt, ill Csilláról tudtam, hogy ő tampont használ, de már elsős gimnazista korában elvesztette szüzességét. Azt nem tudom, hogy milyen trükkjei vannak a tampon behelyezésének és eltávolításának, pláne szűz lány esetén. Igazándiból a nemiszerveket is csak vázlatosan ismerem. Persze, hogy fürdéskor érzem a nagyajkaimat, kisajkaimat, csiklómat, meg a húgycsőnyílásomat, hüvelybemenetemet és végbélnyílásomat, de a szűzhártyámat nem teszteltem, milyen formájú, mekkora a nyílása, mennyire rugalmas.
Maria kissé elpirult, és elmondta, hogy még elsős vagy másodikos szakközepes lány volt, amikor a barátnőjénél volt fenn valami kötelező olvasmányért. Akkor újságolta el a barátnője, hogy első önkielégítését végezte el előző éjjel, hogy milyen fantasztikus élmény volt. Ennek kapcsán nézték meg egy a falról levett kisebb tükörrel saját ill egymás punciját. Nem volt semmi több, csak egyszerű kiváncsiság, látták szűzhártyájukat ill a hüvelyfal egyrészét, és kész. Ez egy barátnői titok maradt, soha nem is beszéltek róla a későbbiekben.
Ő persze nálam részletesebben tanulta a nemiszervek anatómiáját az egészségügyi szakközépben, majd később a főiskolán, azonkívül ha nőbeteget kell katéterezni /a húgyhólyagba vizeletelvezető csövet behelyezni/, azt általában a nővér végzi, sokkal járatosabb azon a területen, mint én.
Elkezdtem azon morfondírozni, hogy persze, ha előre tudom, hogy ilyen helyzetbe is kerülhetek, akkor lehet, hogy én is korábban felkészültem volna.
Közben Maria pironkodva elmondta, hogy annak idején késő délutánonként és esténként mini tamponnal kezdte, kezdetben gyakrabban ellenőrízte, hogy mikor telítődik a tampon, és ideje kicserélni, később egyre jobban kitapasztalta, hogyan alakul a benntartási idő, végül áttért a normál tamponra.
Amíg szűz volt, addig a biztonság kedvéért tükör ellenőrzés mellett helyezte fel, de most már vakon is biztonsággal végzi a műveletet, bár utólag megtudta, hogy felesleges volt aggódnia, a tampontól nem deflorálódik.
Hirtelen kicsúszott a számon, hogy ez mind rendben van, de most nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár csak megnézzem magam, vagy felhelyezzek egy mini tampont.
És ahogy Maria szemébe néztem, kicsit megremegett az egész testem, majd fátyolozott hangon halkan folytattam: vagy ha már úgyis ilyen helyzetben és körülmények között vagyok, megtennéd, hogy megnézed, egyáltalán lehetséges-e? Te úgy is sok puncit láttál már, sokkal jobban tudnád megítélni mint én.
Rendben – válaszolta. Mindjárt jövök vissza. Az ágy mellett állva láttam, hogy fertőtlenítőszerrel nagyon alaposan kezet mos, sőt a körmei alatti részt is kitisztította, és egy dobozból steril gumikesztyűt vesz ki, majd elsietett a nővéröltözőbe, ahonnan a zsebében egy doboz minitamponnal tért vissza. Hallottam, amikor a folyosón odaszólt a másik nővérnek, hogy katéterezni megy, addig vigyázzanak a többi kórtermeire. Kicsit megijedtem ezek hallatán, már kezdtem volna visszakozni, de halkan mondta, hogy ez csak ürügy arra, hogy bezárkózhassunk a kórterembe, mert egyébként nem biztos, hogy zavartalanul tudnánk megtenni ezt a műveletet.
Megkérdezte, hogy gumikesztyűben csinálja-e vagy nem, de láttam a kézmosását, ezért megkértem, hogy inkább anélkül, mert tegnap egész este csak gumikesztyűs-gumiujjas kezek voltak bennem. Kioldotta a nadrágom madzagját, mely a gravitációnak engedelmeskedve lecsúszott a bokámig, így csak karjaiba kapaszkodva a lábfejeimet kellett megemelnem, és máris kiléptem a nadrágból. Az ágy közepére terített egy kisméretű sötétzöld műanyag lepedőt, mely másik oldalán sötétszürke szövetszerű anyag volt, majd erre terített egy párnahuzatot, és kérte hogy feküdjek hanyatt. Kicsit még igazított az ágyban levő helyzetemen, majd az ágy végén levő elektromos kapcsolókat kattintgatva éreztem, hogy medencém kicsit megemelkedik, míg az ágy láb felőli vége megsüllyed. A csípőm külső oldalán felcsúsztatva kezeit a bugyim oldalsó pántjaiba kapaszkodva elkezdte lefelé húzni azt, ügyelve, hogy a már sötétvörösen elszineződött betét nehogy oldalra billenjen. Immár ismét szabadon lévén, a hasi fájdalmam miatt lassan, óvatósan kezdtem széthúzni combjaimat. Testnevelés órán akár spárgázni is tudok, de most örülök, ha derékszögig ki tudok nyílni.
Egy kellemesen meleg-langyosvizes törlőkendővel először letörölte a nagyajkaimat, majd a szeméremrésem következett. A zsebéből kivett egy, az ideggyógyászok által használt pupillareflexet vizsgáló, nagyobbacska toll nagyságú és formájú lámpát, melyet kezével együtt előzőleg gondosan fertőtlenített, majd bekapcsolta. Széthúzta nagyajkaimat, ill a kezeimet odahúzva jelezve, hogy segítsek a széttárásban, majd a kisajkaimat még jobban kinyitva láthatóvá vált a hüvelybementem, a szűzhártyám és a külső húgycsőnyílásom. A szeméremrésem nedvesen csillogott, és a közelítő lámpácska fénye gyémántként tündöklött fel. Megdicsérte, hogy nagyon szép szabályosak a kisajkaim, a csiklóm is lágyan helyezkedik el a tokot képező bőrredőcskéjében. A szűzhártyám egyenletes szép gyűrűt formált a bemenetnél, majd a világító lámpát egy halk cuppanást követően lassan kezdte becsúsztatni a hüvelyembe. A visszaszűrődő fényben feltűntek a hüvelyfal rózsás redői. Rendben van minden, semmi szervi akadálya nincs, hogy behelyezhessük a tampont.
Kihúzta a lámpát a hüvelyemből, majd anélkül hogy kikapcsolta volna odatette mellém; a tamponos dobozból kivett egy fehér hengert, majd rövid celofánzizegést követően mondta, hogy akkor most lazuljak el. Lassú billegő mozgásokat követően egyre beljebb csúszott a tampon, majd az ujjvégét is éreztem a hüvelyemben. Kicsit igazított rajta, elsimította a kihúzószálat, és ismét letörölte puncimról a pirosan csillógó nedves foltocskákat, majd elpakolta a kintlevőségeket.
Most már nyugodtan aludhatsz – mondta, néhány óra múlva majd felébresztelek, hogy megnézzem minden rendben van-e. Az ágy halk zümmögéssel került vissza egyenes helyzetébe. Csak úgy egyszál pólóban, száradó puncival kimentem a zuhanyozóba kimosni a bugyimat, majd feltettem száradni a törülközőtartóra, a betétet összecsavarva bedobtam a WC-be. Kézmosás, fogmosás, a tükörbe tekintve láttam, hogy arcvonásaim igen megviseltek. Fáradtan bújtam vissza az ágyba. Egy fokkal már könnyebben ment a mozgás, de a hirtelen és nagy mozdulatokat még kerülnöm kell. A takaró jólesen terült el szeméremdombomon, de kissé furcsa érzést ad az aszimmetrikus szeméremszőrzet. Mikor nő ki újra teljesen?
Nem tudom, hány óra lehetett, mikor Maria gyengéden felrázott álmomból. Az ágy feletti lámpa fénye még túl erősnek, tűnt, de szemem gyorsan megszokta a fényerősséget. Kérdően rámtekintett, én pedig bólintottam, hogy kezdhetjük. A combjaim közt tiszta huzatot helyzett a fenekem alá, kissé széttárta a kisajkaimat, és finoman meghúzta a szálat. A tampon könnyedén megindult kifelé, de nem ez volt a célunk. Összeszorított combbal kecmeregtem ki az ágyból, és Maria oldalán bementem a zuhanyozóba. Itt segített kibújni a pólóból. Frissen ébredve kissé dideregtem, mellbimbóim fázósan nyújtózkodtak előrefelé. Mikor beállította a megfelelő vízhőmérsékletet, a zuhanyrózsa alá álltam, és jóleső melegség mosta végig kimerült testemet. Pár perc mosakodás után elzártuk a vizet, kissé oldalt csúsztattam jobb lábamat, Maria óvatos mozdulattal megkereste szeméremrésemnél a kihúzószálat, és finom egyenletes húzással kicsusszantotta a pirosló tampont, mely követte a betét sorsát. Ismét megeredt a zuhany, és kezemmel a szeméremrésemhez terelve a vizet megmosakodtam, Maria gyermekien áhítatos tekintetével kísérve. Már éppen készült elzárni a vizet, mikor arra kértem, hogy kivételesen hagy pisiljek itt a zuhany alatt, mert leülés és felállás még nem tartozik a legkellemesebb elfoglaltságaim közé. Maria tapintatosan megkérdezte, hogy elforduljon-e, de válaszul megindítottam a Sárga Folyót. A kiapadást követően ismét megmostam a puncimat, majd a víz elzárását követően Maria segítségével megtörülköztem. A sebet fedő kötés természetesen csuromvizes lett a nagy áradatban, de szerencsére a kórteremben volt némi steril gézlap, sebkenőcs és ragasztószalag, így ott bent tiszta kötést kaptam. Most láttam először a metszést, a bőrt rögzítő fémkapcsok előemelték a gyógyulástól kissé kipirult bőrszéleket.
Az ágy mellett felvettem a pizsamafelsőt, majd az ágyra felfeküdve nekikezdtünk a tiszta tampon behelyezésének. A térdeimet lassan fel és széthúzva a jobb kezemmel a fenekem felől kitártam a szeméremrésem, míg bal kezemmel Maria csuklóját fogva, az ujjvégeivel fogott tampon lassan, gyengéden felvezette a hüvelyembe. A térdeimet felhúzva hagytam, míg visszatért a kézmosásból, majd a pizsamanadrágot a bokáimra téve óvatosan felhúzta. A gumipántot csak a szeméremcsontom felső részéig engedte, nehogy nyomódjon a seb. Betakart, megsimogatta az arcomat, és megbeszéltük, hogy reggel már egyedül húzom ki a tampont, illetve mosakszom, mert kockázatos lenne ez a fajta segítség. Nappalra majd betétet használok, most már többet mozgok, kevesebbet fekszem, ill gyakrabban cserélem a betétet, és igyekszem úgy elhelyezni, hogy ne történjen baleset. A meleg víz fokozhatta alhasi vérbőségemet, mert egyre erősebb görcsöt éreztem a méhemnél, ezért megkértem Xéniát, hogy adjon még egy injekciót, melyet készségesen belémnyomott. Mondta, hogy a fiókomba tesz néhány tablettát, hogy ne legyek a nappalosokra utalva. Az éjjeliszekrény hátsó felszínére néhány méretre vágott ragtapaszcsíkot is tett, ha kötéscserére szorulnék. Ez elég egyszerű művelet, saját magam is elvégezhetem.
Mire reggel már felébredtem, a nappali műszak tette-vette dolgát. Behozták sovány reggelimet, megtörtént a reggeli vizit és ezt követően szerencsére nagy ívben elkerültek. Így kényelmesen elfogyasztottam amit reggeli gyanánt kiporcióztak, kibújtam a pizsamából, majd bezárkóztam a fürdőszobába. Fogat mostam, majd úgy határoztam, hogy most is a zuhanyozás alatt intézem el a pisilést. Megengedtem a vizet, szappannal megmostam az arcomat és felsőtestemet, majd a vízsugár alatt állva mégegyszer végiggondoltam az elkövetkezendő mozdulatsort. Lazán szétnyitottam a combomat, kitapintottam a szálat, enyhe húzás, és könnyedén kicsúszott a tampon – milyen egyszerű is ez. Szeméremrésemet mosva mutatóujjam fel alá sétált a csiklóm és a gát között. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ujjammal kitapintanám a szűzhártyanyílásomat, végül abban maradtam magammal, hogy mutatóujjam utolsó percével átlépem a misztikus határvonalat. Még egy pár percig gyűjtöttem a bátorságot, majd nagyot sóhajtva becsusszantam. Az a kellemes nyúlékony hüvelyváladék fogadott, melyet jól ismertem, újdonság volt viszont a hüvelyfal kissé redőzött borítása. Nem mertem sokat időzni, még túlságosan új volt az élmény, de megtettem az első lépést testem mélyebb részeinek megismerésében. Alaposan megmostam magam, a kezeimet is mégegyszer, majd megkezdődött a törülközés. Jobbára csak felitatásra használtam a frottírt, és száradtam, ezért bőröm lehűlt, kezdtem dideregni. Bugyimat magamhoz véve bementem a kórterembe, beragasztottam a betétet, majd bugyimat és a pizsamát felhúzva ágybabújtam és szenderegtem.
Az ebédosztáskor ébredtem fel ismét, éhesen elfogyasztottam az ennivalót, majd miután összeszedték az edényeket és ismét magamra maradtam, bevonultam a fürdőszobába. Fogat mostam, majd elérkezettnek láttam az időt a pisiléshez és a betétcseréhez is. Alaposan szemügyrevéve a fürdőszobát úgy láttam, hogy a zuhanyozócső elég hosszú, bőven elér e WC kagylóig, beállítottam a vízhőmérsékletet, és így a lehajtott ülőkére tettem a zuhanyrózsát, ráhajtottam a fedelet. Kibújtam a pizsamanadrágból és a bugyimból, a törülközőt feltettem a kapaszkodóra, és megnyitottam a vizet. A fedelet felhajtva beejtettem a vízbe a piros betétet, majd a zuhanycsövön átlépve óvatosan ráültem az ülőkére. Pisiltem, majd enyhe szellő könnyített hasamon. Így ülő helyzetben lezuhanyoztam a puncimat, gondosan kitakarítva a rést, vigyázva, nehogy a zuhany össze-vissza fröcsköljön, majd megtöröltem magam, illetve ráhajtottam a fedelet a zuhanyrózsára, míg elzártam a csapot. Visszahelyeztem a rózsát, még egyszer megtörülköztem, majd a bugyit és a pizsamanadrágot a kezembevéve visszamentem az ágyhoz, kötéscsere, és a betét bugyiratételét követően felöltöztem, és visszabújtam az ágyba.
Az idő szerencsére egyre gyorsabban telik már, nincs az a kínzó lassúság, mint tegnap. Elfogyasztottam a diétás vacsorát, bevettem a fájdalomcsillapító és a görcsoldó tablettákat, fogmosás, pisilés, betétcsere, vissza az ágyba Azon tűnődtem, ahogy elmesélem majd Xéniának a mai nap eseményeit, amikor jött az esti vizit. Nem is figyeltem oda, kötéscsere közben a szokásos kérdések, fáj-e a seb (nem nagyon), hogy vagyok (köszönöm jól), volt-e székletem (nem). NE-EM?!? Akkor adjunk egy beöntést mondta az ügyeletes orvos, és máris mentek tovább a következő kórterembe. Totál összeomlottam, hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem figyeltem oda a kérdésekre. Az esti vizit elhúzódhatott, mert az esti gyógyszerosztás is igen csak késésben volt, a nappalos nővér kutyafuttában odaszólt hozzám, hogy a beöntést már az éjszakástól kapom meg. Azzal rohant tovább. Én pedig az ágybabújva sirdogáltam, nem akarok soha többé beöntést.
Maria valószínűleg utoljára hagyta az én kórtermemet, előbb elrendezte a többit, mert már a lámpaoltás körüli időszakban jelent meg kezében azzal az utálatos beöntőkannával meg a csövekkel. A sötétben nem láthatta, hogy én a sírás miatt vagyok az ablak felé fordulva, előbb felkapcsolta az éjszakai lámpást, és odajött hozzám. Az ablakfelőli oldalra érve látta, hogy sírok.
Miért sírsz te kis csillagvirág ? – kérdezte azzal a kedves anyáskodó hangjával. Hát már mindjárt meggyógyultál, hamarosan hazaengedünk.
Hüppögve válaszoltam, hogy nem engedek mégegyszer egy beöntést, akkor inkább most rögtön, azonnal hazamegyek. Amit a műtét előtt kaptam, az is pokoli kínokat okozott, hát még az a megalázó helyzet, amibe kerültem akkor.
Odadőlt mellém -most úgysem keresik, mert mondta, hogy beöntést adni megy -, megsimogatott, és mondta, hogy jó, akkor előbb beszélgetünk egy kicsit, ne is gondolj arra, hogy beöntést kapsz, most csak beszélgetünk.
Tudod, az nagyon fontos dolog, hogy kakiljál, meginduljon rendesen a bélműködésed. A hasi műtéteknél velejáró dolog az, hogy magától a műtéti beavatkozástól /idegi hatásokon keresztül/ lelassul a bélműködés, előtte általában éhezés van, utána is csak folyadék, illetve a műtét előt kitisztítják a beleket, ezért meglehetősen kevés az a béltartalom, ami kiváltja a bélmozgásot. Azonkívül ha nincs bélmozgás, akkor a hashártyán okozott műtéti izgalom kedvez az összenövések kialakulásának, mely esetleg évekkel később misztikus hasi fájdalmakat, legrosszabb esetben az összenövés okozta bél összeszorítást, bélelzáródást okozhat, mely újabb műtétet vonhat maga után.
És nem kell hasprést alkalmaznod a székletürítéshez, mert olyan könnyedén kijön belőled, így a varratokkal és a sebgyógyulással sem történik semmi probléma.
Ezt elhiszem, de a beöntés akkor is egy kibírhatatlan dolog ! – tiltakoztam továbbra is.
Tudod, beöntés és beöntés között különbség van. Persze, akárkibe bezúdítanak hirtelen egy liter vizet, az a kínok kínját éli át. De a beöntést lehet úgy is adni, hogy lassan, kíméletesen, esetleg szakaszosan folyatják be, ilyenkor szinte észre sem veszik, nem okoz fájdalmat, hanem csak kakilási ingert, mint egy közepes hasmenésnél.
De azt a rettenetes csövet akár karóbahúzáshoz is lehetne használni ! – folytattam ellenkezésmet.
Igazad van, fűzte tovább mondanivalóját, az egészségügyi futószalagon a gyors, biztos eredményre készítik az eszközöket. Ha nem műtéti vagy vizsgálati előkészítésre van a beöntés, akkor leginkább többnapos székrekedést kell megoldani, a beszáradt széklet miatt sok víz kell a fellazításhoz, illetve erősebb vízáramlatra van szükség, hogy magasabb részre is jól feljusson a folyadék.
Egy ilyen esetben, mint a tiéd, tényleg elegendő a vékonyabb cső és a kevesebb folyadék.
Ha a saját érdekedben megengeded, hogy adjak egy óvatos beöntést, ígérem semmi fájdalmat nem érzel majd, és mint ahogy mondtam, a közepes hasmenésnél nem lesz rosszabb. Azonkívül megengedem, hogy te magad szabályozd, hogy milyen sebességgel, és mennyi folyadék kerüljön a popsidba.
Először csak pár millilitert engedünk be, és csak akkor folytatjuk, ha továbbra is megengeded.
Biztos, hogy így lesz?
Igen, megígérem. Ezt én is onnan tudom, hogy egyszer így kaptam beöntést; ne félj, nem lesz semmi baj!
Felültünk, fejemet a mellére hajtotta, kicsit még ott sírdogáltam.
Hozom a rövid, vékony csövet. – állt fel mellőlem, majd visszatért egy rövid, egyszerhasználatos női katéterrel.
Megpróbáljuk? – kérdezte bátorítóan.
Válaszul felálltam, és megindultam a fürdőszoba felé. Bent segített levetkőznöm, a használt betétet kidobtam, és teljesen meztelenül beálltam a zuhany alá, nekikezdtem a tisztálkodásnak. A puncimat jó alaposan megmostam, már éppen szólni akartam, hogy készen vagyok, amikor javasolta, hogy a popsimat is hasonlóan jó alaposan mossam meg, hogy a végbélnyílásom is ellazuljon. Majd két percig bő tusfürdőhabbal mostam a fenekem, amikor szólt, hogy már elég lesz. Nyúltam a csap felé, hogy elzárom, de nem engedte, hanem kicsit hűvösebbre vette a hőmérsékletét, minimálisra vette a víz erősséget, a csőről lecsavarta a rózsát.
Mondta, hogy kezemmel takarjam le a nagyajkaimat, nehogy a hüvelyembe kerüljön a víz, és a végbélnyílásom felé irányította a vízsugarat, de csak úgy, hogy kellemesen simogassa a víz az izomgyűrűt.
– Ha itt a nyílásnál kellemesnek érzed a víz hőmérsékletét, akkor az bent is kellemes lesz. – mondta el az első nagy titkot.
– A víz erősségét illetve a vízforrás távolságát pedig úgy válaszd meg, nehogy már most bejusson a víz ! – hangzott el a második titok.
Kiválasztottam a megfelelő hőfokot, míg arrébb léptem, hogy megtörüljem a popsim és a lábaim, addig ő kiöntötte a magával hozott liternyi kihűlt vizet, és a friss vízből kb 4 deciliternyit töltött a kannába, felhelyezte az üvegtoldalékra a rövid vékony csövet, légtelenítette a szereléket úgy, hogy 3 deciliternyi beadható folyadék maradjon. A kannát a WC felett húzódó csővezeték egyik rögzítőjére erősítette, majd odaléptem hozzá., úgy, hogy lábszáram a WC ülőkénél volt. Jobb kezének mutatóujját abba a fehéres kenőcs /vazelin/ tégelyébe nyomta, és tenyerével megfogta a csövet. Kitapintotta a zárógyűrűmet, a vazelinnel megkente, illetve ujjbegyét finoman bevezette a végbélnyílásom csatornájába, azt is bekenve vazelinnel. Majd ezt követően a csövet kb 3 centiméternyire bevezette, de azt is nagyon óvatosan, lassan, hogy a cső megtalálja magának a helyét. Így álló helyzetben maradtam, egy kicsit fura, de egyáltalán nem kellemetlen idegentest-érzéssel a végbelem alsó részén.
Most egy pár milliliternyi vizet beengedek, és utána szünet – tájékoztatott a következő lépésről. Egy icike-picike kis mozgást éreztem csak, ami akár a cső mozgása is lehetett volna.
Érzel valami kellemetlent? – kérdezte.
Egyelőre szinte semmit nem érzek.
Jó, akkor a puha gumicsövet a kezedbe adom, ha összenyomod akkor lelassul, ill teljesen leáll a folyadék bejutása, így magadnak tudod majd szabályozni, ha esetleg kellemetlennek éreznéd. Szorítsd el, mert én leveszem az elzáró csatot, majd sajád magad indítod el, és szabályozod a beáramlást. Mostantól szorítsd össze a feneked, nehogy kicsorogjon belőled a víz.
Egy fémes kattanást hallottam, és az én kezemben volt a további irányítás lehetősége. Óvatosan elkezdtem felengedni a csövet, egy pillanatnyi kis mozgáson kívül mást nem éreztem. Már teljesen felengedtem a csövet, szinte kieresztettem a kezemből, de még mindíg semmit nem éreztem. Lassacskán mintha valami emelkedne a hasam bal oldalán, de semmi kellemetlenség nincs; csak azt érzem, amikor a kezdetkor beengedte Maria azt a kis folyadékot.
Már készen is vagyunk – törte meg a csendet Maria hangja, a fenekemet kivülről határozottan összeszorította, így húzta ki belőlem a csövet.
Zárt combokkal, összeszorított popsival ülj le, és tartsd vissza egy kicsit. Kakilási ingerem volt, de nem kibírhatatlan. Egy percet vártunk, majd Maria jelezte, hogy kiengedhetem magamból a folyadékot. Mintha egy erőteljesebb, hosszantartó szellentés indulna el, és a folyadék nagyrésze máris kiürült belőlem, Maria egy másodperccel későbbi fintora jelezte, hogy ő is ugyanazt az elkerülhetetlen szagot érzi, mint én. Nyújtotta a papírt, hogy töröljem meg magam, és máris lehúzzuk, hogy a szagforrás nagyrészét elnyelje az öblítés. A művelet eredményes volt, pár olvadóban levő kis gombócocska volt sikerünk forrása.
Még vagy negyedórát vártunk, míg elmúlt a székelési ingerem, de jótanácsként Maria elmondta, hogyha szellenteni szeretnék, akkor azt inkább a WC-n ülve tegyem, elkerülve a nemkívánatos vendéget.
Mikor már úgy éreztem, hogy kiürültem, a zuhanyozó alá álltam, és hosszasan mostam a popsimat, ügyelve arra, nehogy a hüvelyembemenetem környékére jusson a víz. Megtörülköztem, felvettem a pizsamafelsőt, elhelyezkedtem az ágyon, és vártam amíg Maria visszajön a nővérszobából, ahol fertőtlenítővel mosta meg a kezét, mert most ismét betamponál. Megegyeztünk abban, hogy a hajnali mosdatást megelőzően lesz az újabb behelyezés.
Maria! – nagyon köszönöm, hogy ilyen türelmes voltál velem. Tényleg semmi kellemetlent nem éreztem.
Segítetett felvenni a pizsamanadrágot, betakart, lekapcsolta a villanyt és hamarosan elaludtam.
Nagyon mélyen aludtam, nem hallottam meg a szomszédos kórteremben a lavórok zörgését, a jellegzetes mosdatási hanghatásokat, így Xéniának hosszasan kellett felráznia. Ahogy egyre jobban gyógyul a műtéti sebem, már egyedül mentem ki eltávolítani a tampont, ill ezt követően egyedül zuhanyoztam. Ezt követően csak a pizsama felsőt felvéve feküdtem vissza az ágyba, betakaróztam, és ezt követően emeltem fel térdeimet, hogy mire bejön Maria, minél kevesebb időt kelljen nálam töltenie. A tamponálást követően míg felhúztam a pizsamanadrágot, egy puszit nyomott az arcomra, magával vitte a tegnap használt pizsamát, és folytatta munkáját. Én hamarosan ismét elaludtam. Reggel mikor felébredtem, az éjjeliszekrényen szilvabefőttet találtam egy kis cetli társaságában, hogy ezt nekem hozta.
Hétfő reggel lévén nagy volt a nyüzsgés-forgás az osztályon, sok műtétre előjegyzett beteg érkezett, az egész személyzet nyakig belemélyedt a munkába. Jött a reggeli nagyvizit, elégedetten nyugtázták, hogy jól vagyok, volt már székletem, rendben gyógyul a sebem, és közölték velem, hogy akkor holnap kiveszik a kapcsokat, és szerda reggel már mehetek is haza.
Az étkezésre kiadott mennyiség és minőség is javult, tízóraira és uzsonnára elfogyasztottam a Xéniától kapott befőttet. Szerencsére menstruációm már kezdett enyhülni, így ritkábban kellett betétet cserélnem, ill görcsoldót bevennem. Napközben sokat pihentem, hiába, a gyógyulás fárasztó dolog, majd elérkezett az este, és Maria is. Megköszöntem, a befőttet, elújságoltam a jó híreket. Az ágyam szélén ülve, megsimogatta hasimat, megkérdezte elkezdődött-e már az enyhülés. Visszasimogattam a kezét, és köszönöm túl vagyok a nehezén, szerintem már nem is kell tampon az éjszakára. A biztonság kedvéért kaptam egy pelenkát, melyet kétrét hajtva hosszában tettünk be a pizsamanadrágba, és úgy aludtam át az éjszakát. Reggel értejött a pelenkának, melyen csak minimális színes foltocska volt, így a mai kapocsszedéshez már betét nélkül, bugyiban mehetek.
Megreggeliztem, majd éreztem, hogy visszaállt biológiai ritmusom, és már mehetek is kakilni. Kicsit óvatos voltam a hasprés alkalmazásával, rendesen fogtam a hasam jobb oldalát, de viszonylag könnyedén túljutottam a kitolási szakaszon. A szokásos zuhanyozás, puncimnál már csak a szokásos nedvesség; megmostam a fenekem, és ekkor kezdett el motoszkálni bennem egy gondolat, mely végül egész nap rabul ejtett, nem tudtam szabadulni tőle.
Megtörtént a kapocsszedés, a doki abból a szempontból nagyon rendes volt, hogy nem fogadott el hálapénzt, mondván ő is volt egyetemista, és nem felejtette el, milyen ínségesek azok az idők. Megkaptam a zárójelentésemet is, mert a sebész holnap egy külső szakrendelőben lesz, és nem is jön be, így holnap már csak felveszem a ruhámat és viszontlátásra.
Visszatérve a kórtermembe és az ágyamba azon járt az eszem, hogy mi lenne, ha késő este azzal a problémával fordulnék Xéniához, hogy nem akaródzik megindulni a székletem. Az a beöntés, amit Maria adott nekem, egyáltalán nem volt kellemetlen; utólag visszagondolva és a nagy ijedelmet leszámítva a vékony beöntőcsőnek a mozgatása olyan kellemes simogatásnak, csiklandozásnak tűnt. Lehet persze, hogy ez egyátalán nincs így, és csak amiatt tűnik annak utólag, hogy rettenetesen nagy rosszra számítottam, és nem az következett be.
Elérkezett végre az este tíz óra, Maria szokás szerint benézett, hogy elalvás előtt van-e valami kérésem, amikor kissé izzadva ugyan, de előadtam, hogy holnap reggel megyek haza, de vasárnap este óta nem volt székletem, és tartok amiatt, nehogy otthon jelentkezzék valami probléma. Maria türelmesen meghallgatott, átérezte a problémámat, de az egyik szomszédos kórteremben egy súlyos állapotú beteget látnak el, akinél -szavai szerint: „alul-felől dőlt a szurok”. /belső vérzése volt/.
Szerencsére akadt egy lélegzetvételnyi ideje, bejött a kórterembe, és azt mondta, hogy vegyem le a pizsamanadrágot, majd forduljak a hasamra. Nem tudtam mire vélni a dolgot, nem tudtam, hogy mi történik most, mert közben kérdeztek valamit a folyosó közepéről, és ki kellett mennie az ajtóhoz, hogy válaszoljon. Mire visszajött, már elhelyezkedtem, igyekeztem olyan poziciót felvenni, hogy a hasam jobb oldala még ne nyomódjon. Leült mellém az ágyra, és közölte, hogy jelenleg nincs arra elegendő ideje, hogy beöntést adjon, de majd egy óra múlva visszajön. Addig megpróbáljuk megoldani egy glicerin kúppal, hátha az is elegendő. Kicsit széjjel huzatta a combjaimat, majd feltárta a fenekemet, és a kúp csúcsát odaillesztette a végbélnyílásomhoz. Mint utólag megtudtam, a kúpokat hűtőszekrényben tartják, és ezért éreztem azt a kellemes hűvösséget. Melegen nem lehetne tartani, mert akkor elolvadnak, pont ez történik majd testemen belül a végbelemben.
Ujjvégét ráillesztette a kúp alsó felén levő vájulatba. Szivem nagyon szaporán vert az izgalomtól,
Most akkor lazítsd el magad! – hangzott a jól ismert kérés, és a kúp elkezdett befelé csúszni a testembe. A záróizom relative vastag, és ahhoz, hogy ne csússzon ki a kúp, biztonságosan túl kell nyomni a külső és a belső záróizmon is. Éreztem, hogy ujjvége pár másodpercre bekerült a végbelembe, majd másik kezével fenekemet összeszorítva húzta ki ujját nyílásomból. Még egy fél percig összeszorítva tartotta, és elmagyarázta, hogy jó erősen szorítsam a popsimat, és legalább negyedóráig ne engedjem ki a kúpot, bármilyen erős ingert is érzek.
Egy jellegzetes, kissé talán csípőnek nevezhető érzést éreztem a végbelemben a kellemes hűvösség mellett, és pár másodpercen belül kakilási ingerem jelentkezett, térdeim beleremegtek a gyönyörűségesnek mondható érzéstől, azonban Maria nem volt sehol, hogy megkérdezzem tőle, mi a teendő ebben az esetben, így akármennyire is erőteljes volt az inger, tartottam magam az előíráshoz. Ilyenkor persze minden másodperc lassan, komótosan telik. A kezdeti erős inger kissé mérséklődött, de kitartóan jelezte, hogy nemsokára mennem kell. Órámra pillantva láttam, hogy már húsz perc is eltelt, de Maria hangja még mindíg csak valamely közeli kórteremből szűrődött ki. Így lehetőségeimhez képest gyorsan kiosontam a WC-re, ahol egy halk koppanást követően megtartott formájában kijött belőlem a kúp, majd ezt egy csaknem szokásos mennyiségű széklet követte. Kitöröltem a fenekem, éreztem, hogy az olvadt glicerin miatt csúszóssá vált kívül is, gyorsan lehúztam a WC-t, és ugyanúgy hasrafordulva visszafeküdtem az ágyra, betakarózva várva Maria bejövetelét.
Majd még húsz perc telt el mire visszatért; a súlyos állapotú beteg meghalt – közölte. Megkérdezte, hogy sikerült-e valami, de azt füllentettem, hogy csak a kúp ürült ki belőlem, de úgy érzem, mintha bentről még szeretne kijönni valami. Most mindenféle hivatalos formaságot kell elrendeznie, de megígérte, hogy amint végez visszajön, és ha még ébren leszek és megengedem, akkor adna egy beöntést.
Hát, ha más lehetőség nincs… – vágtam a fancsali képet, de belül repestem a boldogságtól, hogy ismét kapok egy beöntést. Persze annyira izgalomba jöttem, mégha álmos is lennék, akkor sem tudnék elaludni.
Bő egy órát eltartott az elhunyt ezernyi apróságának leltárbavétele, utána még egy kicsit szusszantak, ittak egy-egy doboz üdítőt a fáradtságos munka után, mire megjött Maria. Belépve a kórterembe halkan megkérdezte, hogy ébren vagyok-e még, melyre válaszoltam, hát akkor essünk túl azon, amin kell. Lepedőket tett a medencém alá, egyrészt ha kicsorogna víz, másrészt azért, hogy kissé feljebb kerüljön a fenekem, és enyhén lejtsen visszafelé a vastagbelem harmadik szakasza.
Hozott egy kannát, és megkért arra, hogy most hagy válassza ő meg a vízhőmérsékletet, mert nemsokára jönnek a betegszállítók a halottért, és nincs időnk arra, hogy közösen állítsuk be a vízhőfokot. Visszajött az egyharmadig telt edénnyel, megint a vékony csövet helyezte az üvegtoldalékra, és megkért, hogy maradjak így hasonfekvő helyzetben, mert valószínűleg magasabban lesz a béltartalom, mert a különben a kúp kihozta volna; ebben a testhelyzetben viszont a beöntőfolyadék kissé magasabbra is feljut, és akkor könnyeben kiürülök.
Halk sóhajtással nyugtáztam a magyarázatot, és érezve fenekemnél a vazelin síkosságát, ellazítottam magam. Ujjával gyengéden becsúszott a a glicerin kúptól síkossá vált végbelembe, majd azt kihúzva óvatosan áttolta a cső végét a záróizomrendszeren. Most ő szabályozta a folyadék beáramlásának erősségét és sebességét, de csak annyit éreztem, hogy hasam bal oldáról kellemes melegség árad szét, mintha csak szeretete sugározna.
Most kicsit többet kaptál, mint a múltkor – fejezte be az áramlást, és összeszorított popsim mellett kihúzta a csövet. Két-három perc múlva távolból a liftajtó csapódása hallatszott, melyet a halottszállító kocsi jellegzetes zörgése követett.
Most mennem kell – állt fel az ágyamról – még pár percig maradj így, és ha ki kell menned, akkor óvatosan állj fel, mert függőleges testhelyzetbe kerülve leszalad a víz a végbeledbe, és a hirtelen nyomás és térfogatváltozás miatt nagyon erős ingered lesz, nehogy útközben jöjjenek a vendégek.
Átment a másik kórterembe, én pedig két-három perc várakozás után, popsimat erősen összeszorítva kimentem a WC-re, és megkönnyebülve engedtem útjára az áradatot. Azért siettem, mert ha Maria látta volna a kijövő csekély eredményt, gyakorlott szemében gyanússá válhatott volna, hogy miért is üres ennyire a vastagbélrendszerem. A nagyobb mennyiségű víz persze tovább okozott ürülési ingert, így az első gyors öblítést követően többször éreztem átmeneti megkönnyebülést. Mikor már úgy éreztem itt az ideje, nekiláttam a zuhanyozásnak. A belső mosás után jól eset a külső mosás is; nem tudom mennyi ideje lehettem a zuhany alatt, amikor betoppant Maria is. Szabadkozott, hogy a szállítást követően visszajöttek hozzájuk beszélgetni a betegszállítók, most is csak injekcióbeadásra hivatkozva tudott eljönni a nővérszobából. Rákérdezett, hogy mi sikerült, ezúttal azt füllentettem, hogy köszönöm szépen, volt székletem. Erre megnyugodott. Az előzőleg megivott sok üdítő persze időközben kiválasztódott, és e csekély mozgás hatására Xéninál erős pisilési inger jelentkezett. Mivel a nővérszobájukból nyílik a WC-jük, ezért kihallatszódna a csorgó hang a nővérszobában beszélgető beteghordókhoz, ami zavarná Xéniát, mert nincs olyan viszonyba velük, hogy közelükben hallhatóan pisiljen. Ezért tőlem kérdezte, hogy kivételesen pisilhetne-e most itt a jelenlétemben. Mondtam, hogy igen, és addig elfordulok.
Ugyan már, te is lány vagy! Bőséges mennyiségű folyadék jött ki belőle, nem is csodálom, hogy kénytelen volt soron kívül pisilni. Ahogy felállt, hogy megtörölje magát, akkor vettem észre, hogy punciját teljesen borotválja. Mikor mosdatott, a póló ujján át láttam, hogy hónalját borotválja, de ez szinte teljesen elterjedt lányok körében, csak én tartozok az utolsó mohikánok közé, akik nem borotválják hajlataikat, és lábszáramat is csak azért, mert a fiúk bunkó módon adják tudtára a lányoknak, hogy mit gondolnak róluk, ha ezt nem teszik. Igazándiból ha szőke lennék, lehet, hogy még a lábamat sem borotválnám, mert egyrészt alig látszik, másrészt sokkal pihésebb jellegű, mint egyéb társai.
Maria észrevette, hogy csodálkozva nézek rá, kissé elpirult, de egyikünk sem szólalt meg. Szokásos tempójában húzta fel előbb a bugyiját, majd a szoknyáját. Én közben befejeztem a zuhanyozást, és elkezdtem törülközni. Mivel Maria még nem ment ki, beszélgetni kezdtem vele, megköszöntem neki áldozatos munkáját, melyet gyógyulásom érdekében tett, és megköszöntem neki, hogy átsegített ezen a nehéz időszakon értve ezalatt a kórházi tartózkodást és a menstruációmat is. Megköszöntem a tisztálkodó szereket és a női kellékeket is. Még annyi problémám maradt, hogy mikor adhatom vissza a rajtam levő pizsamáját mivel most mosom ki az egyetlen bugyim, ez korareggelig biztos nem szárad meg; viszont azt nem szeretném, ha esetleg idegenek előtt meztelenül kellene kimásznom az ágyból pizsama nélkül. Egy pillanatig elgondolkodott, és azt válaszolta, hogy ő hétfő szerda és péntek reggelente munka után úgyis takarítani jár, de akkor most 9-kor visszajönne. Illetve ha gondolom, akkor segít visszamennem a kollégiumba. Tényleg, lesz ott valaki, aki segít majd? Azt füllentettem, hogy a szobatársaim már befejezték a vizsgaidőszakot és elutazták, nekem viszont egy hét múlva van még egy vizsgám. Kiváncsi voltam, miért kérdezhette ezt, és vártam.
Arra gondoltam, hogy esetleg ezt a másfél hét felkészülést nálam tölthetnéd, és szívesen segítek a lábadozási időszakban. Szerdán, csütörtökön és pénteken úgyis szabadnapos vagyok itt a kórházban, a többit pedig megoldjuk.
Nagyon szépen köszönöm, akkor a kollégiumból elhozom a holmijaimat. Abban reménykedtem, hogy Zitáék ma is tartják szokásukat és 9-11 óra között az egyetemi sportközpont uszodájában lesznek.
Elkezdtem mosni a bugyimat, de még nem vettem fel a pizsamát, hagy párologjon a bőrömről gőzölgő víz. Szemem sarkából láttam, hogy Maria is kedvesen végigtekint rajtam. Kicsavartam bugyiból a vizet, kiterítettem a kapaszkodóra, majd előbb a pizsamafelsőt, ezt követően a nadrágot vettem fel. Odakisért az ágyamhoz, megvárta míg elhelyezkedem, majd betakart, és arcomra puszit adva szép álmokat kívánt. Holnap reggel 9-re majd visszajön értem.
Kellemes fáradtságot és megtisztulást érezve hamarosan elaludtam, és végig Xéniáról álmodtam.
Mire reggel felébredtem, már hozták a reggelit, melyet gyorsan elfogyasztottam. A reggeli pisilés megvolt, de a tegnap éjjeli nagytakarítás miatt csak a fogmosás és a zuhanyozás következett. Szerencsére megszáradt a bugyim, így a törülközést követően felöltöztem, és holmijaimat összeszedve elhagytam a kórházat. Maria a kapu környékén várt a buszmegállóban, innen mentünk a kollégiumba. Szerencsére üres volt a szobám, gyorsan bettem az útitáskámba a szükséges ruhákat, könyveket és jegyzeteket, valamint az egyéb fontos apróságokat, és elindultunk Maria lakhelye felé.
Maria a kertvárosi részen lakott egy takaros kis kétszobás családi házban – magányosan. Az egyik egyedülálló nagynénje hagyta rá, mivel súlyos betegsége idején oly odaadóan ápolta. A buszon már észrevehetően sokat ásítozott, és mikor hazaérkeztünk, gyorsan lepakoltunk, megmutatta a legfontosabb dolgokat, lezuhanyozott és lefeküdt aludni. Hasonló pizsamát viselt, mint amit kölcsön kaptam tőle, ezért tudom, hogy nagyon kényelmes. A kánikula odakint már mutogatta erejét, de itt a diófák árnyékában kellemesen hűs volt a levegő, a nyitott ablakon néha enyhe fuvallat frissítette fel a szobát. Ebben a mellékutcában alig volt forgalom, s a távoli főutca zaja már nem hallatszott ide.
A hálónak használt szobában széles franciaágy volt a fekhely, melyet halványkék lepedő borított, s a nagy melegre való tekintettel csak üres paplanhuzattal takarózott be. Míg az igazak álmát aludta, addig a nappaliban tanultam, mert vészesen közeledett a vizsganap. Évközben rendesen készültem az anyaggal, és szerencsére nem is nehéz a pszichológia. Délben ettem egy szendvicset, majd előzetes megbeszélésünk szerint délután 3 órakor felébresztettem Xéniát, akkor kezd majd főzni. Beléptem a hálószobába, nevét halkan mondogatva közeledtem az ágyához, de még édesen aludt. Kicsit megsimogattam a vállát, ill puszit adtam az arcára, mikor végre felébredt. Hosszasan nyújtózkodott, szemei álmosan pislákoltak, nagyokat ásítozott, majd kimentünk a konyhába, megittunk egy-egy pohár narancslevet, és visszatértünk a szobába. Ill Maria a konyhaajtóban visszafordult, benézett a hűtőszekrénybe, kicsit zörgött, és jött utánam. Azt hittem, hogy hoz valami előételt, de nem volt semmi nála. Biztos még nagyon álmos – gondoltam. A szobában magához vette a hajkeféjét, és mondta hogy elmegy fésülködni, meg tusolni, utána kezdi a főzést. Hosszasan fésülködött, majd a WC öblítés hallatszódott, melyet a zuhany csobogása követett. Nemsokára fürdőlepedőbe csavarva jött ki, a fiókból tiszta bugyit vett ki, a szekrényből pólót és szabadidőnadrágot, majd a fürdőlepedőt a földre oldva felöltözött, és nekikezdett az ebédkészítésnek. Irigylem azokat a nőket, akik gyorsan tudnak finom ételt készíteni anélkül, hogy utánuk külön mosogatókat kellene alkalmazni. Míg az ebédet készítette, addig segítettem megteríteni. Nagyon ízléses étkészlete és evőeszközei vannak, az abroszok színe és mintája is jól jellemzik őt. Ebéd után közösen elmosogattunk, eltörölgettük az edényeket és a tányérokat, kicsit beszélgettünk,
Bementünk a hálószobába, és megbeszéltük, hogy ezen a három éjszakán, amikor szabadnapos, én alszom a bal oldalon, ő pedig a jobbon. Azt követően, úgyis eltérő napszakban alszunk, használhatjuk az egész ágyat. Lehúzta az ágyneműt, és két tiszta garnitúrát vett elő, abba csomagoltuk a párnákat, illetve tekintettel a meleg nyári éjszakákra, a takarózásra könnyű gyapjúplédet bújtattunk a huzatba. Leengedtük a redőnyöket, nemsokára megvacsoráztunk, majd elérkezett az esti fürdés ideje. Én még kicsit kotorásztam a pszichológia előadásjegyzeteimben, ezért megkértem, hogy ő menjen előbb zuhanyozni, mert villanyoltás után már nem akarok rendetlenséget csinálni a szobába. A fogmosással és a zuhanyozással gyorsan végzett. Hallottam, amikor kijött a fürdőszobából és átment a hálóba. Pár percig még szöszmötöltem, majd én is bementem a hálószobába, hogy onnan magamhoz vegyem a pizsamámat, és azzal vonuljak be a zuhanyzóba. Gondolataim még a pszichológia vizsgatételek körül jártak. Kezembe vettem a pizsamámat, idultam kifelé, amikor felpillantottam, és akkor vettem észre, hogy az ágy mellett anyaszült meztelenül áll Maria, és testápolóval keni bőrét. A fal felőli lábát az ágyra tette, punciját is bekrémezte, és csiklója körül mindegyik kis redőcskét is külön-külön. Popsija és mellei is kaptak prémiumot, majd egy újabb adaggal visszatért szeméremréséhez. Mellei és puncija is csillogott a lámpafényben, én pedig rettenesen zavarba jöttem, hogy szórakozott figyelmetlenségemmel becsörtettem intim szférájába. Annyira zavarba jöttem, hogy hirtelen mozdulatlanná dermedtem, egy hang sem jött ki a torkomon.
Végül Maria törte meg a csendet: azt hittem pedig, hogy tegnap este már láttad, hogy én a puncimat is borotválom?
Iiigen – válaszoltam zavartan, és azon vettem észre magam, hogy folyamatosan pásztázom tekintetemmel felülről-lefelé, oda-vissza. Nem is tudom, hogy miért, hogyan jutott ez eszembe, de váratlanul megkérdeztem, hogy mennyi idő múlva nő vissza a leborotvált punciszőr?
– Kb 4-8 hét alatt – válaszolta pillanatnyi gondolkodás után.
Valahol a tudatalattimban nagyon zavarhatott, hogy szeméremszőrzetemnek csaknem egynegyedét eltávolították, és aszimmetrikus érzést okoz. Ráadásul már vagy 2 milliméteres kicsiny szőrszál kezdemények karistolják a bugyimat.
Összezavarodott gondolataim és beszédem tovább hömpölygött, mert szintén tudattalanul megkérdeztem, hogy nagyon nehéz leborotválni a szeméremszőrzetet?
– Mondjuk a lábszár borotválásnál lényegesen nehezebb, egyrészt sokkal érzékenyebb a bőr, másrészt nehezen hozzáférhető, nehezen átlátható zegzugos terület. Annyiban könnyű volt a helyzetem, hogy a hónaljamat már régebb óta borotváltam, és ismertem egy-két technikai trükköt, az érzékeny bőrfelület borotválására.
– Mikor és miért kezdted el borotválni a puncidat ?
– Ez egy apró, kissé bosszantó véletlennek köszönhető: érettségi után vizitúrára mentünk a barátnőimmel, és az indulás előtti délután vettem észre, hogy a korábban használt füdőruhámat valamilyen szines ruha megfogta a mosásnál. Így késő délután rohantam a boltba hogy vegyek egy újat, zárás előtt éppen csak beértem. Mivel másnap korareggel indultunk, – megvoltak már a vonatra a helyjegyek is- nem tudtam halasztani a vásárlást. Magamhoz próbáltam a kinézett bemutatódarabot, és az eladócsajszi ez alapján adott egy csomagoltat. Otthon, amikor bepakolás előtt felpróbáltam, akkor vettem észre, hogy ez kisebb méretű, mint amit kértem. És bár a szőrzetem határát a legkritikusabb férfiszem sem mondhatja a szabályosnál túlnyúlóbbnak, de a bikinivonaltól vagy kétujjnyi szőrrel borított terület maradt fedés nélkül. Egy-két kikandikáló szőrszál szerintem kifejezetten szexis, illetve ha biztosan tudtam volna, hogy a barátnőimen kívül más nem lát így, akkor nem problémáztam volna rajta. De egy teljes magyarországi Tiszát végigevezni így… pár helyen ki kell szállni, mások is eveznek, kempingeknél kihajózni… Így maradt az, hogy legalább a bikinivonalon kívül eső területet le kellett borotválnom, aztán majd veszek valamikor útközben egy normális fürdőruhát.
Azonkivül egyszer szem és fültanúja voltam egy eseménynek //az író megjegyzése: ezt én saját magam láttam-hallottam máshol, más helyen, de a szereplő szájába adom//, amikor az egyetemi sportközpontban tartott testnevelés órán az egyik lány tangavágású tornadresszben volt, és szószerint két-háromujjnyi punciszőr volt kint kétoldalt, és azok a fiúk, akik ezt látták, bunkó módon tették a megjegyzést – szerencsére a lány vagy tíz méterrel távolabb volt, és nem vette észre, hogy mit látnak a fiúk, de ez jellemző rájuk.
A lányok pedig megkérdezték, hogy mi történt velem (mármint a punciszőrzetemmel), de szégyelltem elmondani ezt a véletlen helyzetet, ezért arra hivatkoztam, hogy volt egy olyan fogadalmam, hogyha sikerrel átmegyek az érettségin, akkor még aznap este teljesen leborotválom a puncimat. Nem a csupaszságomon, hanem a fogadalom tárgyán kacagtunk egy jó nagyot, és ilyen indítás után egy fantasztikus vizitúránk volt.
Persze az lett a vége, hogy az első helyen, ahol melegvizes fürdési lehetőségünk volt, a másik három lány is csupaszra borotválta a punciját annak örömére, hogy átmentek az érettségin.
Éppenséggel elég lett volna a bikinivonalig borotválnom magam, de egyrészt nekem nem tetszik a téglalap alakú szőrzet, figyelni kell arra is, hogy szimmetrikus legyen, harmadrészt pedig így legalább a puncimat is teljes terjedelmével bekenhetem testápolóval, és akárki akármit mond, így is szép a punci, nem csak szőrösen. Úgyhogy azóta rendszeresen borotválom a puncimat, és szerencsére nem kerültem olyan helyzetbe, mint te, hogy legalább egy minimális árnyékolásra, takarásra lenne szükség. Persze ez benne van a pakliban, mindenkit érhet baleset, kerülhet kórházba, kiszolgáltatott helyzetbe, és (főleg) a férfiak egy jelentős része képtelen kultúrált módon lekezelni egy ilyen látványt, egy ilyen helyzetet.
– Segítenél nekem a borotválásban? – kérdeztem félénken.
– Persze, természetesen. Igazság szerint még a kozmetikusomnak sem engedném, hogy a puncimat kozmetikázza, mert ez is olyan mint szex, hogy maximum a párom tehetné ezt. Ne értsd félre, már vagyunk olyan jó barátnőnk, hogy ezt megcsinálhassuk.
Ebben a helyzetben felesleges lenne bent a fürdőszobában levenni a szabadidő ruhámat, illetve a fürdés után ott bent felvenni a pizsmámat. Ezért a pizsamát visszatettem az ágyra, és bent a hálóban kezdtem levetkőzni. Levettem a rövidnadrágomat, majd kiléptem a bugyimból, végül a pólóm került a székre. Maria bátorítólag megfogta a kezem, és így kézenfogva mentünk a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot, beállítottam a víz hőmérsékletet, előbb fogmosás, majd zuhanyozás, ezt követően leültem a kád aljára, széttárt combokkal. Maria megint csak áhítatos tekintettel nézte tisztálkodásomat, mint édesanya a kislányáét.
Amikor napközben /Maria aludt/ pisilni voltam bent, feltűnt a fürdőszoba furcsa szerelvényezése, tudniillik két zuhanyrózsa van. Az egyik a kád végében egy kombinált, egykaros töltő/zuhanycsap, a másik a kád mellett levő mosdókagyló ugyancsak kombinált, egykaros töltő/zuhanycsap; a kádnál levő szabályozható magasságú zuhanyrózsatartó rúdon pedig két változtatható helyzetű tartókar volt. Egyébként a kád sem a szokásos méretű öntöttvas fürdőkád volt, hanem egy 100*200*50 cm-es kicsiny medence, s mint később megtudtam, radiátorral fűthető a fala és az alja, ill az egész lakásban és persze itt is fűthető a padló.
Az ajtóval szemközt volt a mosdókagyló, balra tőle a fürdőkád, mely az oldalfal teljes hosszában volt, jobbra pedig a WC kagyló. A jobb sarokban volt egy kicsiny szekrény, rajta pedig egy polcos tároló, törülközőkkel és fürdőlepedőkkel megrakva.
Rákérdeztem, hogy miért van két zuhanyrózsa, mire azt válaszolta, hogy ez csak egy egyszerű technikai elrendezés, ugyanis a WC-t bidének is lehet használni, ha utána nem zuhanyozunk rendesen, hanem csak kakilás, vagy menstruációs tisztálkodás során megmossuk magunkat. Azonkívül a WC kagyló tisztántartása is sokkal könnyebb, hogyha a „vendégek” láthatóan szennyeződést okoznak, akkor vízsugárral rögtön tisztára lehet mosni. Az nekem is feltűnt, hogy a kollégiumi viszonyokhoz képest /de igazság szerint az otthoniéhoz képest is/ ragyogóan tiszta a WC.
Nagyon praktikus gondolkodású ez a Maria – gondoltam, de utóbb kiderült, hogy ez csak az igazság egy része volt. Közben elkészültem, és vártam Xéniára, hogyan tovább. Odament a kisszekrényhez, és kivette a nőiborotváját. A szekrényajtó jobbos volt, ezt az egy apró kényelmetlenséget találtam csak a fürdőben, én biztos balosat tettem volna oda, hogy kényelmesebben lehessen ki-bepakolni.
– Itt bent csak a szőrzet nagyrészét borotváljuk le, a preciziós munkát azt majd a hálóban végezzük el. – történt meg az eligazítás.
Ezzel jó alaposan, nagy habot képezve bekente puncimat, a vízfüggönyt talpammal tartottam a medence alján. Hiába nagy a kád, azért még így sem tudott kényelmesen hozzáférni nagyajkaimhoz. A hátsó felszín felől jött előrefelé, majd amikor szeméremrés elülső részéhez értünk akkor felállhattam, és szeméremdombomról is lekerült a szőr nagyrésze. Úgy nézhetek ki, mint egy kezdő pubarches lány, gondoltam. A zuhannyal lemostam a maradványokat, megnéztük, hogy nem maradt-e még valahol hosszabb szőrszál, vagy nagyobb egybefüggő terület. Majd mégegyszer tusfürdővel megmostam a puncimat, elzártam a vizet.
– Szilvi! Ha már ennyire megborotválkoztál, nem próbálod ki a hónaljadat is?
– Legyen! Igazság szerint nem lelkesedtem az ötletért, de ráhagytam. Ha valaki a hónalját borotválja, nagyobb a valószínűsége, hogy a punciját is, míg egy borotvált puncijú lánynál szinte kizárt a szőrös hónalj. Nem tudom, hogyan járok majd az utcán, mert borotvált puncival biztos az lesz érzésem, hogy meztelenül járkálok. Ha azt látja valaki, hogy szőrös a hónaljam, a legkevésbé sem gondolná, hogy lentebb pedig szőrtelen vagyok.
Ismét megnyitottam a csapot, pár perc alatt a hónaljamról is lekerült a szőrzet. A vizet elzártam, és törülközni kezdtem. Maria is letörte magáról azt az egy-két vízcseppet, mely ráfröccsent.
– A láb borotválás sem egy leányálom, de ez még macerásabb. Hát nem irigylem azokat a lányokat, akik részben vagy egészben borotválják a puncijukat.
Visszamentünk a hálóba, Maria egy nagy fürdőlepedőt terített az ágyra, mely szélére még egy duplára összehajtott törülköző is került, míg a másik törülközőt a kezembe adta. Egy kis tálkában meleg vizet hozott, melyet maga mellé tett a földre.
– Ülj le ide az ágy szélére, mutatott az összehajtott törülközőre, tárd szét a combjaidat és dőlj hanyatt, majd segítek. A kezemben levő törülközőt a hasamra tettem, és kezeimmel megfogtam a lábszáraimat, így feküdtem kitárulkozva, akár a nőgyógyásznál. Bekente a puncimat habbal, majd a teljes területet végigborotválta. Mikor elkészült, a hasamról levett törülköző egyik sarkát belemártotta a vízbe, lemosta a habfoltokat, szárazra törölte a puncimat, és végezetül a csiklótájékomra adott egy puszit, hogy most már mindjárt készen vagyunk. Testápoló krémmel simított végig, mely kifejezetten jótékony a bőr részére borotválkozás után, és a csiklómat nagy odafigyeléssel ápolta le. Kissé megduzzadt a „hidratáló krém hatására”, de úgy éreztem, hogy a hüvelyemből is pár nedves csepp távozott.
– Készen is vagyunk, most megnézzük, hogyan változtak meg a felszíni viszonyok, azzal felültetett, a kisasztalról felvette egy tükröt, és széttárt combjaim közé tette.
– Mint egy aranyos, ártatlan kislányé, olyan szép, tiszta és a puha a puncid, egyébként is még ártatlan (ti. szűz) vagy. Amikor a barátnőmmel megnéztük egymás punciját (az előzmények elhangzottak pár nappal ezelőtt), akkor még mindketten érintetlenek, és szőrösek voltunk, így borotváltan még nem láttam magam, úgyhogy nézzük meg magunkat is meg egymást is!
Csábított az újdonság ereje, illetve az elmúlt napokban szembesültem magammal, hogy csak felületesen ismerem saját testem részleteit, ezért nem tiltakoztam. Míg hozta a toll-lámpáját, addig magam előtt tartottam a tükröt, és végre teljes valóságában láthatom kisajkaimat, a csiklómat, és kislányosan szőrtelen puncimat. Visszatért Maria, szorosan mellémült, hogy vállaink és karjaink minél nagyobb felületen összeérjenek, majd átvette, és elém tartotta a tükröt, hogy kényelmesen feltárhassam magam, láthassan a kisajkaim rózsás belfelszínét, a pisilőmet, és már egyre nedvedzőbb hüvelybemenetemet valamint a szűzhártyámat. Amikor már kellően gyönyörködtünk a puncimban, még nem volt vége, mert most világította meg azzal kis lámpácskával, mellyel a kórházi ágyon is. Fantasztikusan szép, kár hogy nincs professzionális fényképezgépünk, mert ez esztétikailag is gyönyörű látvány. Hanyattfeküdtem, amennyire lehetett kitárulkoztam, és kértem Xéniát, hogy úgy tartsa tükröt, hogy láthassam magam, amikor bevilágítok. A lámpát fénylő csúcsát egyre közelítettem magamhoz, majd becsúsztattam a hüvelyembe, és egy pontnál ismét éreztem egy kellemes impulzust, melytől egy pillanatra összerándult az egész testem. Ugyanolyan lassan húztam ki a lámpát, mint ahogy bevezetettem, majd Xénián volt a sor, az ő punciját néztem/néztük meg teljes részletességével. A közben megtörölt lámpácskát ő is bevezette a hüvelyébe, majd miután lekapcsoltuk a lámpát, megfogva a kezemet a puncijához tette, illetve a mutatóujjamat becsúsztatta a hüvelyébe. Szaporábban vette a levegőt, puncija az enyémnél is jobban nedvedzett. Éreztem a redőzött hüvelyfalat, a tömény nedvességet, és engedelmeskedve csuklómnál fogott kezének előre-hátra csúsztattam ujjamat. Egyelőre itt abbahagytuk, összeszedtük a borotválási kellékeinket, és visszamentünk a fürdőbe. Maria most megmutatta, hogy ez is egy olyan helyzet, amikor a bidé-szerűen mossa meg punciját, majd míg törülközött, én következtem. Mivel fülledt éjszaka volt, csak pólót vettünk magunkra és úgy tértünk nyugovóra. Mielőtt lekapcsolta volna az ágyvégi kislámpát, kaptam egy jóéjtpuszit, és azt javasolta, hogy a takarót vegyem a lábam közé, nagyon kellemes érzés lesz. Az ne tartson vissza, hogy nedves lesz az ágynemű, s ezzel leoltotta villanyt.
Órákig nem tudtam elaludni. Tényleg nagyon kellemes érzés volt puncimnál a puha takaró, a kellemes huzattal, jól esett hozzá dörgölődzni, illetve az elmúlt napok eseményei nagyon felpörgettek. Olyan dolgok történtek meg velem, melyeket egy héttel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen létezik, ill ha létezne sem engedtem volna meg. Csak nem az altatás szövődménye, hogy ennyire megváltoztam?? Vagy esetleg ez csak egy altatási álom ?
Néha ébredtem már úgy fel, hogy arról álmodtam, ez nem álom hanem valóság, és mégis mikor reggel felkeltem, csalódottan vettem tudomásul, hogy becsapott az álmom.
Nagyon jól esik a hűvös ágynemű a lábam között, de érzem, hogy egyre inkább átveszi a testhőmérsékletemet, mely egyre emelkedik, de nem láztól. A takaró okozta kellemes érintéstől csiklóm megduzzadt, hasonlóképpen mint amikor Maria bekente a testápolóval, illetve hüvelyemből a szokásosnál sokkal bőségesebb és hígabb nedvesség tör elő. Mozgatom az ágyneműt, és eszembe jutott, hogy a koleszban egyszer-egyszer előfordult hogy egy-két pillanatra felébredtem az éjjel, hogy átforduljak a másik oldalamra, és akkor észleltem, hogy Zita, akinek az ágya az ablak és az én ágyam közt van kapkodja a levegőt, háta ívben hátrafeszül, de mindezt néma csendben, lábai közt a takaróval, de lehet, hogy a takaró alatt a kezei voltak? A menstruáción kívül nem szoktam a szobatársnőimmel más intimitásról vagy női dologról beszélni /jó azt látom, hogy a többiek borotválják a hónaljukat, ill Zita részlegesen a punciját is/, de az önkielégítésről soha nem beszélgettem velük. Tudomásul veszem, hogy vannak lányok akik csinálják (állítólag a fiúk közül mindenki részesül ebben), de én idegenkedem attól, saját puncimat simogassam; tisztálkodáskor is megmosom, mert meg kell, de semmi több. Lehet, hogy ez a szégyenlősségemből ered.
De most ez valahogy megváltozott. Az is kellemes érzés volt, amikor Maria ért a csiklómhoz, illetve amikor a hüvelyemben volt az a kis áramütésszerű impulzus. Meg most ez a puha takaró. Egyelőre még nem nyúlok a csiklómhoz, a kórházban is csak azért nyúltam be egy picikét a szűzhártyámon keresztül, mert lehet, hogy meg kell tanulnom a tampon használatát is. Lehet, hogy holnap majd szóbahozom ezt. Most már ideje aludnom, mert holnap is sokat kell tanulni.
Reggel nyolckor arra ébredtem, hogy Maria gyengéden rázogat, majd mikor felébredtem és feléfordultam, megpuszilta az arcomat, hogy ideje ébredni, kész a reggeli. Kitakaróztam, de mivel csak egyszál pólóban aludtam, kissé fáztam, hiába, a szervezetem fűtési rendszere még alszik. Xénián egy hosszú, combközépig érő póló volt, viszont alatta valószínűleg semmi nem volt, mellbimbói is kirajzolódtak, illetve bugyiszéleket sem láttam; esetleg valami nagyon vékony tanga, de itt és ilyenkor ugyan minek.
Látva libabőrösségemet a szekrényből elővett egy ugyanilyen nagyságú pólót, melyet a másik helyébe vettem fel, közben mellbimbóim fázósan nyújtogatták magukat, merre van egy magasabb hőmérsékletű hely. Miközben pólót váltottam, Maria beleszippantott takarómba, és megjegyezte, hogy nagyon kellemes illatom van. Remélem nem maradt valami nagy folt a huzaton, vagy pláne belül a takarón. Kimentünk, megreggeliztünk, még kicsit álmosak voltunk, keveset beszélgettünk, amúgy is gondolataim már a vizsga-tételsoron jártak. Maria a narancslevét kortyolgatta, amikor megköszönve a reggelit bementem zuhanyozni, amúgy is már nagyon kellett pisilnem, és a bőséges reggeli megindította a passzátot. Pisilés, kakilás rendben megtörtént, megtörölöm a puncimat, és konstatálom, hogy kifogyott a WC papír, a popsitörlés késlekedést szenved. Körülnézve a fürdőszobában szemmel láthatóan nincs papír, a polcokon csak törülközők és fürdőlepedők, marad az alatta levő kisszekrény; a nőiborotvát is innen vette ki, lehet, hogy itt találok papírt is. Kinyitottam az ajtót, rögtön kiszúrtam a felső polcon, kiveszem, csuknám be az ajtót, de a meglepetéstől visszahuppantam az ülőkére és kezemből kiesett a WC papír. Teljesen megdöbbentem a látványtól. Az elkerülhetetlen szagok zökkentettek vissza a valóságba, megtöröltem a fenekem, és lehúztam a maradványokat. Nem a szagoktól bújtam ki kábultan a nagy pólóból és kezdtem meg a zuhanyozást és a fogmosást, hanem amit az alsó polcokon láttam. Egy dolog volt, ami nagyon feltűnt, ha azt nem pillantom meg, a többit valószínűleg észre sem veszem, pedig volt egy-két jellegzetes dolog. Ami a meglepetésemet okozta, az egy beöntőkanna volt a hozzávaló csövekkel, és elzáróval. Voltak ott még különböző méretű és állagú egyéb csövek, csövecskék, egy hosszabb, a szokásosnál vastagabb üvegből és fémből készült nagy fecskendő, egy beöntőlabdácska, kb tízcentis egyenes csővel, illetve egy hozzá hasonló, de nagyobb térfogatú, hosszabb és vastagabb csövű labda is.
Zuhanyozás közben végig azon gondolodtam, hogy lehet, hogy nem véletlen, hogy Maria ennyire jól értett a beöntéshez, és ez a kibírhatatlan dolog majdnem hogy kellemesen is adható. Vajon miért van ez sok eszköz itt? Saját magának ad beöntést, vagy más ad neki, vagy ő ad másnak? Ezernyi kérdés cikázott bennem, de a legfontosabb az, hogy mikor és hogyan kérdezem meg őt erről? Vagy megint székrekedést szimuláljak, hátha kapok tőle egy beöntést?
Sok érvet és ellenérvet gondoltam végig, de arra jutottam, hogy nyíltan elmondom neki mit láttam, és finoman rákérdezek a dologra. MEGVAN! Amikor a vasárnapi beöntésnél ellenkeztem, akkor mondta, hogy egyszer kapott egy beöntést, az iránt érdeklődöm. Lassan kezdek visszatérni a normál helyzethez, ha nem lett volna ez az esemény, akkor biztos hogy a borotvált puncimmal foglalkoztam volna kicsit többet, de tanulást is folytatni kellene.
Megtörülköztem, és úgy jöttem ki a fürdőszobából, hogy a nagy pólót a kezemben vittem ki, arra gondolva, hogy bedobom a szennyestartóba. A tegnapi események óta úgy gondolom, hogy előtte nyugodtan mutatkozhatok meztelenül, vagyunk már annyira jó barátnők, hogy egymás előtt nem kell takargatnunk magunkat.
Mikor hallotta, hogy már jövök ki, elindult befelé, zajlik az őrségváltás. Elmosolyodott amikor meglátott meztelenül, kezemben a pólóval, pajkosan rámkacsintott, és bemondta az időjárásjelentést, hogy a kánikula ma is folytatódik, elég lesz mindkettőnknek ez az egyszál póló, azzal bevonult tisztálkodni. Gyorsabban végzett, mint én, üdén felfrissülten jött utánam a nappaliban, kezében egy könyvvel, melyet az idő alatt tervezett olvasni, míg én a jegyzeteimet bújom. Ő is elhelyezkedett a másik fotelben, lábát hozzám hasonlóan egy török bazárból hozott kis bőrborítású ülőpárnácskára helyezte, és elkezdett olvasni.
Már eltelt pár perc, és még egy épkézláb mondatot sem sikerült elolvasnom, nemhogy megtanulnom. Nem bírtam tovább, felkeltem, odamentem hozzá, az ölébe ültem mint kislány a mamájáéba, és nyíltan rákérdeztem, hogy miért van a fürdőszobai szekrényben az sok beöntő alkalmatosság?
Arca előbb elsápadt, majd kipirult, hirtelen nem is tudta mit válaszoljon, mivel kezdje a válaszát. De végül egy rövid válasszal kezdte:
– A beöntés lehet egy nagyon erotikus ingerforrás is bizonyos körülmények között, ez a legfontosabb ok. Ha továbbiakra is kiváncsi vagy, az lehet, hogy egy több órás beszélgetést vesz igénybe, annyira összetett dolog ez a látszólag egyszerű cselekvés.
Számomra mindegy volt, hogy azért nem tudok tanulni, mert beszélgetünk, vagy pedig attól a sok kérdéstől, amely bennem motoszkál. Felálltunk, és kézenfogva átmentünk a hálószobába, itt kibújtatott a pólómból, majd kezeimet a pólója aljára téve én is levettem róla a pólót és ráfeküdtünk az ágyra, egymásfelé fordulva.
– Hol is kezdjem? …
Mi a munkakörünknél fogva sokszor adunk beöntést. Megvallom őszintén, nem igen lelkesedünk a dologért, a betegek sem szeretik. Nem kellemes, amikor többnapos székrekedés után megindul az áradat, legszívesebben gázálarcot vennénk fel, néha még a köpenyünkbe is annyira beivódik a szag, hogy amikor végigmegyek a folyosón, utánunkfordulva megnézik a fenekünket, persze nem a formája miatt. Nem mindegyik beteg tudja tartani a beöntést, ilyenkor aztán tehetjük tisztába őket.
– Nekem sem sikerült ez az első beöntésnél. – fűztem hozzá bűntudatosan, olyan rendkívül erős volt az inger.
– Sok beteggel előfordult már, ne is törődj vele! – majd folytatta:
Kínos a betegnek, hogy szemérmesebb területeinél matatunk; több férfinél láttuk már, hogy merevedése támadt a beöntésnél, eleinte azt hittem, hogy csak azért, mert csinos nővér adja, de később amikor már többet tudtam a dologról, illetve az idősebb nővérek is megosztották velem tapasztalataikat úgy mondták, hogy férfiaknál a prosztata ingerlése okozza a merevedést. Persze, volt úgy hogy mondta utána a beteg, hogy ”nagyon frankó beöntést tetszett adni”; korábban azt hittem, hogy ez annak szólt, hogy a vizsgálat /ti. végbéltükrözés/ jól sikerült, tiszta felszínű volt a végbél, de később már tudtam, hogy mit is jelentett ez.
Persze nem szabad úgy adni egy beöntést, hogy ezzel fájdalmat, szenvedést okozzak a betegnek, és éppenséggel lehetne „erotikus” minőségűt is adni, de ez közintézmény, és orvosi célokból történik a bél tisztítása.
Van a másik véglet is, hogy „jaj nővérke nagyon rosszul vagyok, kérek egy beöntést!” Megintcsak mikor kezdő voltam, megesett a szívem, milyen súlyos panaszai lehetnek, ha már önként kéri a beöntést, de az évek során több olyan beteggel találkoztam, akik valószínűleg -persze nem nyíltan- kéjforrásként kérték a beöntést, és ilyenkor igencsak diplomatikusnak kell lenni, hogy leszereljük őket, általában azt mondjuk: „hogyha az orvos elrendeli”, – a többség ezután már nem erőlteti a dolgot.
– Igazság szerint a kedd esti beöntést én sem amiatt kértem, hogy nincs székletem. – gyóntam meg neki töredelmesen.
Elmosolyodott, arcomra nyomott egy puszit, megsimogatta a fenekemet.
– Nagyon ügyesen adtad az első beöntést is, és szerettem volna meggyőződni arról, hogy nem mindíg olyan szörnyű ez a beöntés – folytattam. Tényleg, említetted, hogy egyszer te is kaptál egyszer beöntést, az hogy történt?
– Én még csak saját magamnak adtam beöntést, de értelemszerűen abban a helyzetben nem mondhattam mást; te vagy első és egyetlen, akinek egyáltalán megemlítettem a betegek közül ezt, illetve azt is csak te tudod rólam, hogy szeretem az erotikus beöntést.
– És mégis ez hogyan kezdődött?
– Kissé hosszabb történet ez. Még máshol, egy távoli városban volt az első munkahelyem, ahol albérletben laktam, és a kevés fizetés miatt nagyon szűkösen éltem. Irigyeltem azokat a kolléganőimet, akiknek sikerült háziápolásból vagy házitakarításból többletjövedelemre szert tenniük, engem elkerült ez a szerencse. Egyszer történt, hogy amikor nővértovábbképzésen voltunk a belgyógyászati osztályon, akkor az egyik nőbetegnek a végbéltükrözés előtt én adtam a beöntést. Ez teljesen a szokásos dolog volt, megtörtént a kivizsgálás /székrekedés miatt volt/, nem találtak semmi lényeges elváltozást. Azután a későbbiekben valahogy beszélgettünk a kórteremben, és valaminek az okán elmondtam, hogy szívesen vállalnék házitakarítást, melyre azt mondta, hogy akkor járhatnék is hozzá. Úgyhogy hétfőn és csütörtökönként reggelente jártam el hozzá, mert egyébként a sebészeten ott is állandó éjszakás voltam, hogy minél több fizetésem legyen. A takarítás rendben is ment, de a második héten azt mondta, hogy nagyon kellemetlen neki ez az állandó székrekedés, hogy esetleg többletpénzért adnék-e beöntést azon a két napon, amikor úgyis takarítani járok hozzá. Ezer forintot adott pluszban egy beöntésért, lévén igen szerény körülmények közt élő és naiv leányzó belementem a dologba. Az első két alkalommal nem is volt semmi, de harmadik alkalommal már kezdett furcsává válni a dolog.
A beöntést a fürdőszobában adtam, mert abban a helységben volt a WC is, úgy oldottuk meg, hogy a fürdőkádba tettünk három egyszemélyes felfújt gumimatracot, és azon feküdt, utána átült a WC-re és a többit el tudod képzelni. A harmadik alkalommal azonban nem a szokásos oldalfekvőhelyzetben kellett adni a beöntést, hanem hanyattfeküdt, teljesen kitárulkozott előttem, és míg folyt belé a folyadék, simogatta a csiklóját, sőt amikor átült a WC-re, akkor is folytatta a simogatást, és akkor hallottam életemben először lüktetve kiürülni beöntő folyadékot. Akkoriban már rendszeresen végeztem önkielégítést, úgyhogy tudtam, hogy mit csinál magával, illetve ez a lüktető kiürülés orgazmusszerű volt.
Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mert nem tudtam, hogy velem is akar-e valamit vagy sem. Amikor visszagondoltam az elmúlt két alkalomra, utólag feltűnt az, hogy amikor takarítás után zuhanyoztam, akkor is bejött – hogy még jön ki belőle folyadék; persze azt nem láthattam, hogy mi jött ki, mit húzott le, de igen csak bámult rám. Bár nem vagyok annyira szégyenlős, de érettségi óta borotvált a puncim, és ezt csak a legjobb barátnőim tudták csak, még a munkahelyemen sem tudják. Egyébként is ez intim magánügy, és ennek a nőnek sem adtam volna tudtára. Úgyhogy otthagytam, végülis idejöttem a nagynénémhez, és azóta is itt vagyok.
Itt hamar egyedül maradtam, nyugodt körülmények között, viszont az éjszakázás ill a szabadnapokon a napszaki periódus váltás miatt a biológiai órám néha megzavarodott. Ugyanis alvást követőn szoktam kakilni, ami a hét négy-öt napján késő délután szokott lenni, a szabadnapokon pedig többségében éjjel alszom. És szabadnapot követő éjszakázásnál viszont több alkalommal úgy mentem munkába, hogy még nem kakiltam, odabent pedig – ahogy láthattad – néha macerás a dolog. Ezért azt csináltam, illetve csinálom most is, hogy ilyenkor szabadnapokon délután felnyomok egy glicerin kúpot, és utána megyek kakilni. Persze ha nem jön semmi, akkor egy kis beöntés következik.
És mivel saját magamnak adom a kúpot is illetve a beöntést, ezért az idők folyamán kitapasztaltam, hogy a legkellemesebb, illetve egyenesen erotikus ez a dolog.
Néhány nagyon fontos dolog van, amit SOHA SOHA nem szabad elfelejteni:
Az egyik az, hogy a bélben olyan baktériumok is vannak, melyek egyéb helyeken fertőzést, betegséget okozhatnak; elsősorban a lányoknál a kóli baktérium (és a többi bélbaktérium is) (mely a beöntéstől függetlenül is) okozhat húgyúti fertőzést, mely később akár vesemedencegyulladásig terebélyesedhet, de akár hüvelyi fertőzés is lehetséges.
A másik nagyon fontos, az a végbél anatómiája, ugyanis a a végbél legutolsó szakasza, rögtön egy derékszögű hajlattal megy felfelé, ezt mindenféle bevezetésnél figyelembe kell venni. Amikor gyakorlaton voltam, láttam a végbéltükrözést, ilyenkor a vizsgáló mintegy felfűzte a merev, egyenes eszközre a végbelet, persze ez a forma igen fájdalmas. Tekintettel kell lenni a záróizomzatra is, mert az elégtelen végbélnyílás kiközösítést von maga után a mi társadalmunkban.
Harmadsorban tekintettel kell arra lenni, hogyha tiszta vízzel (nem kissé sózott oldattal) végezzük a beöntést, akkor lehetőség szerint a mennyiség ne legyen nagy, és a benntartási idő se legyen hosszú, mert valamilyen mértékben befolyásolhatja a szervezet só és vízháztartását, illetve a bélfal nem ehhez szokott hozzá.
És még egy fontos jó tanács: ha a pospiddal foglalkozol, utána nagyon alaposan kell kezet mosni, ebben az egy esetben javaslom az antibakteriális szappant.
– Magtanítál engem arra, hogyan kell beöntést adni? – kérdeztem felcsigázva.
Válaszul megfogta a kezem, és felkeltünk az ágyról. Leterített két nagy fürdőlepedőt, és több törülközőt is az ágyra, majd kézenfogva kimentünk a konyhába. Azt nem tudtam, hogy miért megyünk oda, de sejtettem, hogy valami újabb titokzatos dolog történik. Nem is tévedtem. Kinyitotta a hűtőszekrény ajtót, és az egyébént üresen álló tojástartót felemelve feltűnt egy zöld színű doboz, meg egy világosabb is. A zöld színű rejtette a glicerin kúpot, ebből kivett kettő darabot, és visszamentünk a hálószobába. Az ágyvége elé húzott egy kis bőr ülőkét, erre ültem le, míg ő az ágyvégére ülve hanyttfeküdt, és teljesen kitárulkozott. Rózsás kisajkain fényes cseppek csillogtak miközben kicsomagolta az egyik kúpot. Először megmutatta az alakját, a végén levő kis vájulatot, ahová az ujjunkat kell illeszteni, hogy ne csúszzon el. Odaillesztette a végbélnyílásához, és lassított filmfelvétel-szerűen kezdte egyre beljebb nyomni. Mikor a kúp alsó széle elérte a nyílás határát megállt, és elmagyarázta, hogy a kúpnak még csak a csúcsa van bent ténylegesen a végbélben, a nagyrésze a záróizom képezte csatornában van. Az ujját kissé hátrébb engedte, és máris csaknem teljesen kicsúszott a kúp, de a határnál megállította.
– Az is egy kellemes dolog, amikor itt ki-be sétáltatom a kúpot, árult el egy újabb titkot. Amikor szeretnéd a végbeledbe benyomni, akkor az ujjadal túl kell menni a záróizmon.
De hagyta, hogy ismét kicsússzon, megnézte, hogy tiszta-e, és akkor a kezembe adta, hogy helyezzem fel úgy, hogy előtte egy párszor csiki-csukit játszok, hogy érezzem a záróizmot. Ezt meg is tettem, melynek az lett a jutalma, hogy hüvelyéből csillogó folyadék lépett ki.
– Most nyomd túl a záróizmon, ne ijedj meg! – s nagy óvatosan túlnyomtam a kúpot, és ujjamat az erős izomgyűrű fogta meg, de ellazította magát, és mondta, hogy ne hirtelen, hanem gyengéden vegyem ki az ujjam. Ezzel meg is lennénk, most kezet mosunk, és utána magadnak próbálod behelyezni a kúpot! – magyarázta el a következő feladatot. A kézmosás után visszamentünk, most helyet cseréltünk, én tárulkoztam ki, de Maria csak nézte, hogyan játszom a kúppal. Tényleg kellemes érzés volt. Mikor úgy ítélte meg, hogy már érzem a zárógyűrű nagyságát, akkor azt kérte, hogy úgy toljam be a kúpot, hogy mellette az ujjamat is mélyen felvezetem, érezzem hogyan fordul a végbél kanyarulata. Becsusszant a kúp, ismét az a kellemes csípős érzés, mint kedden, és persze a kakilási inger is. Az izomgyűrű reflexszerűen kicsit megszorította az ujjamat, de Maria ellazulásra biztatott, és hogy lassan vezessem tovább az ujjamat. Nagyon kellemes bársonyos borítása van a végbélnek, néhány hosszanti redőt is éreztem, de Maria azt mondta, hogy most már elég lesz ebből, óvatosan vegyem ki az ujjam. Enyhe préselést alkalmazva kinyomtam az ujjamat, de arra vigyáztam, hogy a kúp bent maradjon, mert bár reggel kakiltam, most mégis ingerem van, nem tudom, hogy mi szeretne kijönni. Felkeltem az ágyról, Maria az ülőpárnáról és ismét a fürdőszobába mentünk, és Maria ráültetett a WC-re, hogy könnyítsek magamon. Csodálkoztam rajta, hogy ennyire előzékeny, mert nekem már igen erős ingerem van annak ellenére, hogy nála rövidebb ideje van bent a kúp. Mintha kissé remegnének a térdei. Kicsusszant belőlem a kúp, és némi nyálkás folyadék is, ez csak egy kis megolvadt glicerin volt, a kúp nagyrésze ott pihent a WC fennsíkján. Megtöröltem a popsim, de továbbra is kellemesen csúszosnak éreztem az izomgyűrű külső felszínét. Maria megnyomta az öblítőgombot, és a gyönyörforrásom máris tovaúszott, én pedig felálltam és arrébbléptem, hogy átadjam a helyem. De Maria nem ült le. Formás fenekét a mosdókagyló széléhez nyomta, ot engedte ki magából a megfáradt kúpot, de sokkal több olvadék kiséretében mint én. A kúpot lemosta és félretette, az olvadékot vízsugárral leöblítette, és mondta, hogy mossam meg a popsim, a vízhőmérsékletet beöntés fokozatra állítsam be, mert az lesz a következő lecke. Míg mosakodtam, addig kivette a beöntőlabdácskát a szekrényből, odajött, és belépett a fürdőkádba. A megtisztított kúpot a kezembenyomta, békaállásba guggolt le, megkért, hogy helyezzem be a kúpot, és ha bent vagyok, akkor óvatosan minél magasabbra vezessem fel, egészen addig, míg az ujjam tövig bent nem lesz. Azért arra vigyázzak, nehogy a hüvelyébe tegyem, mert az ugyan kellemes, de nagy a fertőzésveszély. Fenekének két féltekéje között lefelé simogatva kerestem meg végbélnyílását, majd gyengéden benyomtam a kúpot, és ahogy haladtam egyre feljebb éreztem a bentlevő olvadt glicerin kellemes csúszását, és fenekének remegő szorítását. Miután kisegítette ujjamat, megtöltöttük vízzel a labdácskát, és fenekét felemelve négykézlábas testhelyzetben óvatósan átoltam a záróizmon a csövet, és kívánságának megfelelően lassan kezdtem benyomni a vizet. Egy perc alatt benn is volt az kb két deciliter, melynél kevesebbet nem is érdemes adni. Összenyomott állapotban kellett kihúzni az eszközt, nehogy visszaszívja, kilopja a vizet a végbeléből. Óvatosan felállt, és összeszorított popsival ráült a WC-re, de még nem engedte ki a folyadékot, hanem beszélgetni kezdett. Az első beöntéséről.
Egy egyszerű húszmilliliteres fecskendő volt, melyet teleszívott vízzel, odaillesztette a popsijához, és a dugattyút elkezdte nyomni. Persze a víz valamennyi része nem ment át a zárógyűrűn, de hat-nyolcszor megismételve a műveletet, úgy érezte, mintha valami lenne a popsijában, és kicsit erölködve valóban beöntővíz ürült ki belőle. De semmi komolyabb érzés nem volt a végbelében, annál inkább a titokzatos dolog izgalma. Azután kezdett komolyabbá válni a dolog, sikerült szert tennie egy száz milliliteres fecskendőre, amellyel két-három töltéssel már kiadósabb mennyiséget lehetett bejuttatni, sőt mi több, ennek olyan hosszú a kivezető nyílása, hogy át lehet jutni a záróizmon, így minimális a folyadékveszteség. Persze vigyázni kellett, nehogy a kemény cső megsértse a bél falát vagy a zárógyűrűt. Eleinte a újdonság izgalma volt érdekes, később egyre inkább a vízzel telt bél feszülése, a furcsán módosult kakilási inger jelentett gyönyört. Azt is elárulta, hogy a vízzel telt bélbe is lehet felnyúlni, és ilyenkor simogatva bél falát, nagyon intenzív szexuális jellegű gyönyörforráshoz lehet jutni. Lányoknál a G-pont, férfiaknál a prosztata közismert dolog, azt viszont már kevesebben tudják, hogy a keresztcsont felé eső felszínen, ahol a gerincvelőből eredő idegek lépnek ki, az is kellemesen ingerelhető.
Ezzel kiengedte magából az állott vizet, megtörölte a fenekét, és lehúzta a maradványokat. Még egy öt percig ült, hátha jön még valami, majd ezt követően lezuhanyozott.
Megkérdeztem, hogy kaphatnék-e beöntést?
– Igen persze. Most kicsit komolyabb mennyiség lesz, de ez sem kellemetlen. Beállítottam ismét a víz hőfokot, míg elővette a kannát, és egy hosszú, sárga színű hajlékony csövet illesztett az üveg toldalékra; ez a sárga cső egyébként vizeletelvezetésre szolgál a húgyhólyagból, de beöntésre is tökéletesen megfelel, sőt mi több, a nyílás alatt van egy felfújható ballon is, mely további izgalmas változat kipróbálására ad lehetőséget. Ezt most egyelőre nem használjuk ki. Úgy állította be a víz mennyiséget, hogy fél liternyi kerüljön belém, majd békaállásba leguggoltatott, és saját magamnak csúsztattam be a csövet, mely az előbbi glicerin kúpnak hála könnyen csúszott. Egyébként be kellett volna kenni vazelinnel a csövet is és a fenekemet is. Elindult a befolyás, melynek intenzitását változtatva nagyon kellemes érzés volt a méhemnél, szinte szerettem volna beszippantani a popsim felől a vizet. Az egyre erősődő kakilási inger jelezte, hogy lassan ideje befejezni a befelé irányuló forgalmat, majd a csövet kihúzva gyorsan átültem a WC-re és kiengedtem magamból a sok folyadékot legnagyobb megkönnyebbülésemre. Mikor lepillantottam, meglepetten láttam, hogy annak ellenére, hogy reggel kakiltam, még mennyi széklet ürült ki belőlem. Gyors lehúzás az elkerülhetetlen szagok miatt, illetve most én trónoltam még bő negyedóráig várva hogy ürül-e még valami. Minél kiadósabb egy beöntés, annál hosszabb ideig távoznak a vendégek.
Amikor már úgy éreztem, hogy készen vagyok én is lezuhanyoztam, majd törülközést követően együtt mentünk ki. Az emelkedő hőmérséklet ellenére mindketten normál bugyit vettünk fel, ill pizsmanadrágot húzva dőltünk le, kipihenni magunkat. Egy beöntés is lehet olyan kimerítő, mint a szex.
Már a délelőtt második felében jártunk, amikor felébredtünk. Maria szokás szerint puszival ébresztegetett, s ahogy hirtelen feléfordultam, a következő puszi nem az arcomon, hanem a szájamon cuppant. Beleremegtem, annyira kellemes volt. Eddig még egyik fiúval sem jutottam el a csókolózásig, így nem ismertem a csók érzését, de ha ilyen jellegű, akkor ez mennyei.
Maria kissé megszeppent az elcsúszott puszi miatt, de visszapusziltam a szájára, hogy nem történt semmi baj. Még nem keltünk ki az ágyból, hanem folytattuk a beszélgetésünket, melyet előzőleg nem fejeztünk be.
Visszaemlékeztem a kórházba kerülésemre, amikor kaptam az első (azt a szörnyű) beöntést; akkor még csak a női magazinokban a szülésnél adott beöntésről, mint valami szükséges rosszról írtak, hasonlóképpen a punciborotválásról is.
Maria elmagyarázta, hogy szülésnél a nagy hasprés és oxitocin hatás miatt, ill a szülés fizikájából kifolyólag a gyerek feje mindent, -így a székletet is- kitol maga előtt, ezért célszerű kitisztítani az alsó bélszakaszt; illetve a korábban említett okok miatt növekszik a szüléskori (anyai és újszülötti) fertőzés lehetősége, ha baktériummal tele széklet érintkezik a szülőcsatorna környékével.
De ha a kismamának van egy normális társa, akkor meg lehetne beszélni vele, hogy ő csinálja az előkészítést, mert ha nem zúdítják be a beöntővizet, hanem kíméletesen csorgatják be, akkor elviselhető a beöntés. Vagy a másik lehetőség, hogy még a terhesség előtt a leendő kismama és/vagy a társa megtanulja (megtanulják), hogyan kell beöntést adni. Azt persze tudni kell, hogy a beöntés is fokozhatja a szülőfájásokat, megindíthatja a szülést, tehát ezt szülészeti felügyület mellett célszerű megtenni.
Egyre több szülőnő már a szülészetre menetel előtt otthon megborotválja magát, vagy párja borotválja meg, így egy további macerával kevesebb. Ha gátmetszésre kerül a sor, akkor egy szőrös területet nehéz fertőtleníteni, mert a szőrszálaknak maradhat olyan oldala, mely úgy fordult el tengelye körül, hogy nem lett fertőtlenítve. Amellett a szüléseknél igen gyakran kell megvarrni a méhszájat, és ez esetben is fennáll a veszély, hogy a varróeszköz véletlenül hozzáér egy nem kellőképpen fertőtlenített területhez.
Mondjuk ez tényleg elfogadható, remélem, hogy olyan párom lesz, akivel meg tudom beszélni majd ezt a dolgot; lassan én is tudok már magamnak beöntést adni, és ráveszem a páromat is, hogy ő is tanulja meg, vagy akár esetleg fogadjon el beöntést tőlem.
Maria elmesélte még, amióta van itthon internetezési lehetősége, többször rákeresett a beöntésre (ill angolul az enema szóra), és igen csak meglepő dolgokat, honlapokat és képeket talált. Nem is gondolt arra, hogy mennyien foglalkoznak a beöntéssel. Viszont az nagyon megdöbbentette, hogy egy ilyen kellemesnek is mondható dolgot, miért szado-mazo környezetben tálalják legtöbbször. Pedig a beöntés olyan, mint a szex: intim és kellemes. Bár a szexet is gyakran szado-mazo rendszerben tüntetik fel.
A másik megdöbbentő dolog az volt még Maria számára, hogy még erre az intim dologra is rácsaptak a pénzszerzők és ügyeskedők, mindenféle csodaszereket, csodadolgokat kínálnak beöntés gyanánt -persze nem ingyen-, és olyan „életmódi tanácsokkal” árasztják el a laikusokat, hogy szinte már ő is elhiszi. Azt az egyet le kell szögezni, hogy az emberi szervezet (akár a többi biológiai rendszer) jól van megtervezve, nem kell külön praktikákhoz folyamodni „méregtelenítés céljából”. Persze a műtéti vagy orvosi vizsgálati előkészítés, illetve egy átmeneti székrekedés az más dolog, de egyébként a beöntést ne akarják piacgazdasági és fogyasztói társadalmi tényezővé degradálni.
A bőröm sem a beöntésektől ilyen szép bársonyos, hanem a sok testápolótól, amit használok – tette hozzá kuncogva, utalva a manökenek hóbortjára.
Volt egyszer egy nagyon jó honlap – emlékezett vissza-, amelyen a leírás nagyon korrekt volt; sajnos a képek többsége itt is alárendelt, kiszolgáltatott viszonyú volt, alig akadt néhány, mely tényleg tárgyilagosan, nem gusztustalanul ábrázolta a történéseket. Valamilyen okból eltűnt ez a honlap, s csak egy töredéke bukkant fel később máshol. Az nagyon tetszett, hogy a beöntést és az anális erotikát a szexuális élet egy érdekes részeként tüntették fel, és jelentősen csökkentették azt a negatív előítéletet, miszerint az anális szex a férfi homoszexualitás szimbóluma, majdnem hogy kiváltsága.
Volt még egy dolog, ami nagyon érdekelt, és megkérdeztem: a kisebb beöntőlabda mellett miért volt ott az nagyobbacska formájú is?
Az egy irrigátor, vagy más néven hüvelyöblítő. Azt csak abban az egy esetben használom, ha a tampon még nem nedvesedett át annyira, hogy könnyedén kicsússzon, ilyenkor tejsavas hüvelyöblítő folyadékot nyomok óvatosan a tampon alsó részéhez, hogy itatódjon át, és ilyenkor már könnyedén kicsusszan. Egyébként egy egészséges hüvelyű nő is csak azért vesz tejsavas hüvelyöblítőt ezen esetet kivéve, ha a hazai tejipar veszteségét szeretné mérsékelni. Ezt is próbálják rásózni a nőkre, mint a reklámokra legfogékonyabb alanyokra.
Beszélgetésünk itt visszatért, Xéniával kimentünk a fürdőszobába, elmagyarázta, hogy ilyenkor célszerű a WC-n ülve egy kis hasprést alkalmazni, ha akad még egy megkésett vendég, akkor az eltávozhasson. De már egyikünknél sem volt semmi, vagy ha korábban maradt is még egy kis víz bennünk, akkor az már felszívódott. Bidének használva az ülőkét megmosakodtunk és a mosdónál kezet mostunk, majd a hosszú pólónkat felvéve elmentünket ebédet készíteni és ebédelni. Ebéd után félóra pihenőt engedélyeztem magamnak, majd visszatértem a tanuláshoz, Maria pedig nekikezdhetett a regényolvasásnak, melyben megzavartam.
A napok gyorsan teltek, sokat tanultam. Szombattól Maria megint éjszakásként dolgozott, reggelente fáradtan jött haza, ilyenkor mindíg megterített asztallal vártam, illetve az ebédet is én készítettem el, hogy mikor késő délután felébred, már ne kelljen főznie, csak enni.
Elérkezett a szerda reggel is, a pszichológia vizsga napja. Anyuéknak küldtem egy SMS-t, hogy péntekre halasztottam a vizsgát, de ez csak füllentés volt, mert Maria megengedte, hogy szombat reggelig maradjak nála, ugyanis most megint szerda-csütörtök-péntek szabadnapos.
A kedvenc térdig érő sötétkék szoknyámat és fehér blúzt vettem fel. A blúz alatt fehér melltartó volt rajtam. Tudom, hogy ez áttűnik a blúzon keresztül de ilyen melegben kosztümöt már nem szívesen hordok, éppen elég a melltartó. Melltartót azt viszont mindíg hordok, szeretném megőrizni melleim szép formáját; kissé kiábrándítónak tartom, hogyha egy eredetileg gömbölyded mell megnyúlik.
A rektori épület előtti szobor legfényesebb pontját ez alkalommal is megsimogattam a többi vizsgázó lánnyal egyetemben. Sokan vizsgáztunk ma, többet kellett várakoznom, mint szerettem volna, hogy bejussak a vizsgára. Ráadásul az előtérben nagyon meleg is volt, vagy két palack ásványvizet ittam meg. A vizsga jól sikerült, jó tételeket is húztam, és a vizsgáztató is nagyon korrektül kérdezett, látta, hogy megfelelőek az ismereteim és a felkészültségem. Csak alig vártam már, hogy vége legyen a vizsgának, mert a sok ivástól már nagyon kell pisilnem. Csoporttársnőimmel is csak néhány szót váltottam, azután sietősen bementem a WC-be. Annak s rendje módja szerint pisiltem is, de pisilés közben arra gondoltam, hogy milyen jó is lesz otthon Xéniánál, egy szál pólóban ebben a melegben. És ekkor egy izgalmas, merész ötletem támadt: mi lenne, ha levenném a bugyimat a szoknyám alól, és úgy mennék haza. Mondjuk csak gyalog, a tömegközlekedésen ezt nem merném végigcsinálni, mert lépcsőn fel-le, esetleg leülni – a fiúk nagymesterei a bugyi nélküli lányok kiszúrásának. Kiléptem a bugyimból, beletettem a retikülömbe és gyalog elindultam hazafelé. Izgalmas és ugyanakkor kényelmes is volt,, amikor a nagy melegben egy-egy fuvallat hűsítette a puncimat. Bő félóra gyaloglás után megérkeztem haza, mikor beléptem a kertkapun, már nyílt is a ház ajtaja, Maria várt izgatottan a hosszú pólójában. Ő jobban izgult a vizsga eredménye miatt mint én, nagyon félt, hogy az elmúlt napok fordulatokban gazdag eseményei megzavarták a felkészülésemet. Mosolyomról látta, hogy sikerült a vizsga, de amikor még ezt követően is tovább mosolyogtam, megkérdezte, hogy van-e valami egyéb oka is?
– Igen!- válaszoltam, és az előszobában fellibentettem a szoknyámat, hogy láttassam bugyi nélküli puncimat. Kipróbáltam, hogy milyen bugyi nélkül sétálni az utcán – mondtam pajzánul.
– Én is legszívesebben felhúznám a pólómat, de a nagy meleg ellenére is most bugyi van rajtam, mert megjött a mentruációm, és ilyenkor nappalra betétet helyezek be.
-Esetleg megengednéd, hogy tanulási – gyakorlási céllal behelyezzek egy tampont? -kérdeztem.
-Bár csak alváshoz szoktam tampont használni, és majd este is behelyezheted, de akkor kivételesen most is beteszünk egy tampont. Levettem a ruháimat, is egy rövid pólót húztam fel, majd kikisértem Xéniát a fürdőszobába, ahol kidobta pirosló betétjét, és megmosta punciját. Eközben jutott eszembe illetve szembesültem a ténnyel, hogy az elmúlt napokban a sok tanulás mellett nem foglalkoztam a puncimmal, és a szőrszálak egyre gyorsabban növekednek. Abban maradtam magammal, hogy itt még borotválom a puncimat, mert otthon a szüleimnél nem fogom; örülök ha sikerül megőríznem ezt a titkom, ha esetleg mégis lebuknék, akkor azt mondom, hogy a műtétnél borotváltak le teljesen valami félreértés miatt.
Maria megtörülközött, majd egy rövid pólót felvéve mentünk vissza a hálószobába, ahol az ágyra terítette a fürdőlepedőt, és kitárulkozva elhelyezkedett. Kissé remegő kezekkel ugyan, de kicsomagoltam celofán burkolatából a tampont, majd bal kezemmel feltárva kisajkait a tampont a hüvelyébe csúsztattam, illetve kérésének megfelelően az ideális helyzetbe mozgattam be.
Ezzel készen is voltunk, de még nem fejeztük be, ugyanis Xéniának is az első napokban elég erős alhasi görcsökkel jár a menstruációja, és ő is fájdalomcsillapítóra – görcsoldóra szorul. Bár neki kevésbé erős a hányingere, mint nekem, mégis kúp formájában juttatja szervezetébe az enyhülést adó orvosságot. Sajnos a Meristin kúpban barbiturátot is alkalmaznak fájdalomcsillapítóhatást fokozó vegyületként, de ez egyrészt álmosságot okoz, másrészt könnyű hozzászokni a barbiturátokhoz.
Maria tanult gyógyszertani alapismereteket, illetve tudja, hogy a patikában lehet recept alapján helyben készített gyógyszereket is kapni; sokat gondolkodott azon, hogy olyan kúpot kellene összeállítatni, melyben Algopirin, NoSpa, és hányinger csökkentésre B6 vitamin van. Ezek ártalmatlan szerek, a napi összadagot figyelembe véve bátran alkalmazhatók. De nem találkozott össze még olyan orvossal, akit merne megkérni, hogy ezt az összetételű kúpot felírja, vagy esetleg egy gyógyszerésznőt, hogy vény nékül állítson össze ilyet. Mindenestre az összetevőket megjegyeztem, soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükségem.
Ebben a kényszerhelyzetben csak sima görcsoldó kúpot szokott használni, ezért kimentünk a konyhába, a tojástartó alól most a világos színű dobozt emelte ki, melyet felém nyújtott, kivettem egy kúpot, majd a többit a helyére téve visszamentünk a hálószobába. Ismét elhelyezkedett, kitárulkozott, széthúzta popsiját, és megkért, hogy a tanultak szerint helyezzem be a kúpot – ezt akár tekinthetem vizsgafeladatnak is. Kicsit megsétáltattam a kúpot a gyűrűcsatornában, majd felnyomtam a végbelébe, ott a bársonyos bélfalat simogattam meg, mielőtt kihúztam volna az ujjam. Kimentünk kezet mosni, majd visszatértünk a hálószobába. Eredetileg pihenni szerettem volna, de ez halasztódott.
Maria kibújt a pólójából és anyaszült meztelenül feküdt hanyatt, bár a szobában elég kellemes volt a hőmérséklet, pólóban is ki lehet bírni. Elmondta, hogy a gyógyszerek csak részleges, átmeneti megkönnyebbülést hoznak, viszont egyszer véletlenül rájött egy menstruációs-fájdalom-csillapító technikára, melyről később az interneten is olvasott. Mással nem merte ezt megbeszélni, de én vagyok olyan bizalmi viszonyba vele, hogy felfedi előttem ezt a titkot is.
Elkezdte simogatni magát, nyakát, melleit, hasát, majd egyre lejjebb a comjait és visszatérve a punciját is, csiklóját is. Zavarban voltam, mert ahogy a korábbiakban említettem, csak Zitát láttam egy alkalommal, hogy magát simogatta, akkor is csak véletlenül, illetve Zita nem tudott arról, hogy felébredtem, és észleltem amit csinál. Zavarban voltam amiatt is, hogy én még soha nem simogattam magam, eltekintve az elmúlt napokban a takaróhoz történő dörgölődzéstől. Maria egyre jobban izgalomba jött, légzése szaporábbá vált, puncija csillogott a nedvességtől, háta ívben megfeszült, majd egy felszabadult erőteljes sóhaj jelezte, hogy átlendült a csúcsponton, ezt követően fokozatosan csökkenő mértékű simogatás közben kezdett lecsillapodni.
Mikor kinyitotta szemét, és látta, hogy még mindíg zavartan nézem őt, elmagyarázta, hogy a szexuális izgalom során, de különösen az orgazmuskor erőteljes méh összehúzódása van, melyet nagy ellazulás követ, és ennek hatására csökken a görcsös fájdalom. Az orgazmus okozta méh összehúzódás segít a leváló méhnyálkahártya lelökésében, illetve a fokozott alhasi vérkeringés mintegy elmossa a fájdalmat és görcsöt okozó anyagokat.
Az izgalom okozta hüvelynedvesedésben persze a tampon is jelentősen telítődött, illetve egyébként is eljött a puncimosás ideje. A megelőző intimitás miatt nem kisértem volna ki a fürdőszobába Xéniát, de most mutatja meg, hogyan kell kivenni a nem teljesen átnedvesedett tampont. Először lezuhanyozott, majd széttárt térdekkel a hüvelyébe vezette a tejsavas öblítővel feltöltött irrigátort, ügyelve arra, hogy a tampont ne nyomja feljebb. Majd szép lassan kezdte összenyomni a gumilabdát, ügyelve a folyadék nyomására, nehogy az áramlás sodorja beljebb a tampont. Mikor már kellőképpen átnedvesedett a tampon, akkor húzószállal kicsusszantotta magából, majd szeméremrését megmosta.
Este egy új beöntési technikát mutatott meg nekem, melyet én is kipróbáltam utána. Az alsó zuhanyrózsát lecsavarta, így vastag sugárból jött a csőből a víz. Először csak éppen hogy csordogált a cső végén a víz, és guggoló helyzetben a popsijához kezdte közelíteni. A víz persze eleinte visszaverődött a gyűrűizomzatról, de amikor szinte már hozzányomta teljesen a cső végét a végbélnyílásához, a víz már csak egy utat talált: befelé a végbélbe. Ennél a módszernél a lányok esetében ügyelni kell arra, hogy nehogy a hüvelybe is bejusson a víz. Az első töltő-ürítő periódus után erősebbre vette a vízsugarat, és nem is kellett nagyon közel vinni a vízforrást, az erőteljes nyomás már távolból bepréselte a vizet a végbelébe. Kellemesen masszírozó érzést okoz ez a végbélben, ráadásul pont ott, ahol a székelési ingert kiváltó idegvégződések vannak. Ebben az esetben nem tudni, hogy mennyi víz kerül be, mennyi marad kint, vagy mennyi csorog ki a nyitva levő végbélnyíláson keresztül, de hamar bekövetkezik a telítődés érzése, és jöhet a megkönnyebbülés.
Most én következtem soron, a beöntésnek ez a formája is igen kellemes, bár sokkal jobban kell odafigyelni, részben a nyomás és töltöttségi viszonyokra, részben pedig a hüvelyi és húgyúti fertőzés megelőzésére, megakadályozására.
Míg a WC-n ülve engedtem a megkönnyebbülésnek, addig Maria visszaállt a medencébe, és a vízsugarat a csiklójára irányítva azzal masszírozta magát, közben elmondta, hogy ezt a vízsugaras technikát (melyet tréfásan csak NASA Jet Propulsion Laboratory-nak hív) mindenhol alkalmazható, ahol stabil hőmérsékletű, TISZTA, jól szabályozható nyomású víz áll rendelkezésre, anélkül, hogy árulkodó eszközöket kellene magával vinnie. Ha az árulkodó szagokat biztonsággal lehet kiszellőztetni, akkor idegen helyen is lebukásmentesen adhat magának beöntést – ha csak a felhasznált időmennyiség nem árulkodó, vagy a gyakori WC öblítés.
Közeledett az este, megvacsoráztunk, majd közösen állva a medencében lezuhanyoztunk; most mindkét zuhanyrózsát szabályosan használtuk, mindkettőnknek volt egy-egy, így egyszerre zuhanyozhattunk, illetve mosdattuk meg egymást. Maria elmondta, hogy eddig hivatalból elvégezte a mosdatásokat bent a kórházban, illetve engem is rutinból mosdatott meg, de látva a műtét és a megérkező menstruációm okozta kényszerű helyzetemet, segítő szándékkal tett meg intimitás határát érintő dolgokat. Először én mostam meg punciját, majd fenekét, hogy milyen érzés egy másik lányét megmosni, majd visszakaptam ugyanezt. Egymásra mosolyogtunk, majd egymás tekintetéből olvasva puszit adtunk egymás szájára. Ezt követően mindketten megborotváltuk puncinkat, most már egyedül csináltam, néha egy-egy tanácsot kaptam Xéniától.
Alapos kézmosást követően törülköztünk meg, illetve mentünk a hálószobába. Most csak egyszerűen betamponáltam Xéniát, kivételesen kúpot nem tettünk be, mert akkor bugyit kellene viselnie, ha esetleg a megolvadt kakaóvaj kiszivárogna popsijából, az ne a lepedőre kerüljön, hanem a bugyi megfogja.
Lekapcsolta a villanyt, és felhúzta az ablakon a redőnyt. A telihold bevilágított a szobába, romantikus árnyékvilágot varázsolva az ágyra. Nem vett fel pólót, hanem csak a paplanhuzattal takarózott be. Elkezdte a fájdalomcsillapító simogatását, egyre szaporább lett a légzése, egyre inkább remegett az ágy.
Úgy voltam ezzel, mint a tamponhasználattal: tiltakozott a lényem ellene, de rájöttem, hogy ezt is meg kell tanulnom, hogy szükség esetén alkalmazhassam. Simogatni kezdtem magam. Egyre inkább rájöttem, ráéreztem arra, hogy miért is csinálják ezt lányok milliói, ha nem milliárdjai. Kár lenne ezt kihagyni az életemből. Azt is tudom, miért adom oda magam majd életem párjának. Persze ha kedves, gyengéd és figyelmes lesz, és elhalmoz a kéjjel. Puncimból folyt már a nedvesség, csiklóm egyre inkább árasztotta magából a gyönyörűséget, majd a váratlanul bekövetkezett elektromos impulzus hirtelen végigszaladt teljes testemen, melytől kicsit felsikoltottam. Méhem szippantó mozdulatokat tett, várta a maga kis édességét, melyet talán majd a közeljövőben megkap, hogy egy új életet tudjon táplálni vele.
Hálásan gondoltam Xéniára, hogy megismertetett testemmel és a női intimitással, és hogy bizalmával ajándékozott meg. Mindketten a paplanhuzatot lábunk közé fogva tértünk nyugovóra, ahogy egymásnak hátat fordítottunk, fedetlen fenekünk egymáshoz ért, így aludtunk el. Éjjel arra ébredtem, hogy kissé fázom, ezért bebugyoláltam magam a huzatba. Maria békésen aludt, mint ahogy megszületett, a huzat mellette volt. Betakartam, nehogy megfázzon, majd mikor felébredtünk, a felkelő nap sugara leskelődött be az ablakon.
Az elkövetkező két napban Maria megmutatta szakkönyveit, részletesebben tanulmányozhattam az emberi test felépítését és működést, beleolvastam néhány szexológiával foglalkozó írásba, hirtelen sokat gyarapodott ezirányú ismeretanyagom. Az interneten található fórumokat, honlapokat, és képeket is végignéztük, hol örültünk a látottaknak, hol elborzadtunk a szörnyűségektől.
Megbeszéltük, hogy az őszi iskolakezdésre már úgy térek vissza, hogy nála leszek „albérletben”, legalábbis is otthon is és a tankörös társnőimnek is ezt mondom.
Elérkezett az indulás ideje. Az előszobában hosszasan összeölelkeztünk, éreztük egymás cicijét, majd megpusziltuk egymás száját. Az ajtón kívül csak egyszerűen mentünk, kezemben az utazótáskával. A pályaudvarra begördült az intercity. Az ajtóban elköszöntem Xéniától, láttam, hogy a napsugarak tündökölnek a szemében. Nekem is párássá vált a szemem.
Ugye visszajössz az ősszel? – kérdezte fátyolosan.
Igen, addig is nagyon hiányzol ! – válaszoltam elcsukló hangon.