Miért került sor a Lót és leányai közötti szexuális kapcsolatra? Művészettörténész szerzőnk az okokat kutatta a legnagyobb festők segítségével. Az Ószövetség bővelkedik pikáns történetekben. Mint ahogy egyes forrásokból kiderül, az egyház bizonyos korokban úgy ítélte, hogy jobb, ha ezeket a passzusokat a laikus hívek, s különösen a fiatalkorúak átlapozzák, nehogy helytelen gondolatok, asszociációk ébredjenek bennük.
Mondanunk sem kell, hogy ugyanez a veszély még inkább fennállt, ha egy-egy ilyen sikamlós történetet vizuális formában is megjelenítettek. Joggal merül fel a kérdés, vajon betölthették-e feltételezett erkölcsi példázat szerepüket például a Lót és lányai-témát megörökítő, nemritkán kifejezetten erotikus 16-17. századi jelenetek. Amikor még az is kérdéses, hogy valójában milyen morális tanulság vonható le a Mózes I. könyvében olvasható történetből.
Mint ismeretes, a jámbor és istenfélő Lót, családjával Szodomából menekülve egy barlangban húzta meg magát. A tilalom ellenére hátraforduló felesége még útközben sóbálvánnyá változott, így lányai attól tartva, hogy kihal az emberiség, illetve, hogy magva szakad a családnak, leitatták idős apjukat, és egymást követő két éjszaka vele háltak, és teherbe is estek. A bibliai szöveg minden különösebb kommentár nélkül, tényszerű objektivitással írja le az eseményeket, semmi útmutatást nem kapunk tehát arra nézve, hogy a történetnek mi is a tulajdonképpeni tanulsága. Lót és lányainak története netán arra akarna figyelmeztetni, hogy az érzéki csábítások, illetve a részegítő ital még a legerényesebb embert is bűnbe viszik? Nem könnyű egyértelmű választ adni.
Történet tanulság nélkül?
Jellemző egyébként, hogy az említett esemény interpretálása még az egyházatyáknak, és a későbbi moralistáknak is komoly problémát okozott. Szent Jeromos, majd később Rotterdami Erasmus és mások is, mindenesetre azzal igyekeztek felmenteni Lót leányait, hogy ők korántsem bűnös, érzéki vágytól hajtva, hanem kizárólag az utódnemzés céljából csábították el apjukat, s e nemes cél érdekében még legféltettebb kincsüket, az ártatlanságukat is hajlandóak voltak feláldozni.
Mindez bár igen szépen hangzik, de akárhogy nézzük, végső soron mégiscsak előre megfontolt szándékkal, többszörösen elkövetett vérfertőzésről van szó. Nehezen képzelhető el, hogy ebben bárki és bármikor követendő példát látott volna. A lányok megtévesztették, és csalárd módon bűnbe vitték apjukat, s ez a tény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy idővel ők is visszatérő szereplőivé váltak a németalföldi irodalomban és képzőművészetben egyaránt igen népszerűvé váló „Női cselek” névvel illetett sorozatoknak.
Lót, bár a történetben többé-kevésbé alárendelt szerepet játszott, szintén nem mentesíthető teljesen a felelősség alól, még akkor sem, ha a bibliai szöveg utalásai szerint mindkét alkalommal annyira leitta magát, hogy másnap reggel semmire sem emlékezett. Nyilván nem véletlen, hogy később számos moralista, így Sebastian Brant 1494-ben megjelent A bolondok hajója című, a kor világnézetét összefoglaló műve is a mértéktelen italozás veszélyeit taglalva utal Lót és lányai esetére. Diószegi Bónis Mátyás, 1649-ben Leidenben kiadott A részegesnek gyűlölséges, utálatos és rettenetes állapotja című művében ugyancsak A részegség a paráznaságnak barlangja című fejezetben említi a szóban forgó ószövetségi történetet.
Akár egy pogány bacchanália
Annyi már e rövid, vázlatos áttekintésből is kiderülhetett, hogy Lót és lányainak tettét koronként és egyénenként igen eltérő módon interpretálták.
Ha mindezek után a téma képzőművészeti ábrázolásait vesszük szemügyre, kiderül, hogy a művészek fantáziáját többnyire a történet pikáns mozzanatai izgatták elsősorban. Jól érzékelteti ezt többek között a jeles németalföldi grafikus, Lucas van Leyden 1530-ban készült metszete is, ahol bár az italozás motívuma is fontos szerepet kap, a figyelmet mégis az előtérben látható ruhátlan, enyelgő alakok vonják magukra. Akár egy pogány bacchanália ábrázolásának is vélhetnénk a jelenetet, ha nem tűnnének fel a háttérben a lángokba borult Szodomából menekülő Lót és családtagjainak apró figurái.
Lót és lányai Van Leyden metszetén
Az ital hatására fellobbanó érzéki vágyak Peter Paul Rubens 1611-es festményén (nyitóképünkön) is igen érzékletes formában jutnak kifejezésre. Bár az apjukat leitató lányok ezúttal még fel vannak öltözve, az idős Lót mozdulata és kéjsóvár pillantása nem hagy kétséget afelől, hogy hamarosan mi fog történni.
Rembrandt körében készültek azonban a témának olyan feldolgozásai is, ahol nem a pikáns részletekre, hanem sokkal inkább a leitatott apa részegségére helyeződik a hangsúly. Ennek az ábrázolástípusnak az egyik markáns példája Jan Joris van Vliet 1631-es rézkarca, ahol a földön heverő, részegen kurjongató Lót már szinte komikus benyomást kelt. Tágabb értelemben véve, Lót és lányai (akárcsak például Zsuzsanna és a vének ) kiválóan illeszkedtek az „össze nem illő párok” néven ismert tematikába, s ennek is szerepe lehetett abban, hogy ezek a jelenetek rendkívül népszerűvé váltak az európai képzőművészetben.
apa lánya
Pornót írt rémtetteiről Fritzl
Irtózatos tartalmú jegyzettömböt koboztak el az őrök Josef Fritzltől (75), aki a cellájában írta önéletrajzi regényét.
Az osztrák rém 24 éven át tartotta fogva házuk alagsorában lányát, Elisabethet, legalább 3000-szer erőszakolta meg, és hét gyermeket nemzett neki. A történet állítólag szadista, perverz részletekkel volt tele, a steini fegyház vezetősége azonnal a „mű” elégetése mellett döntött, pedig még joga sem volt hozzá.
– Fritzl egy jogi kiskaput kihasználva látott hozzá életrajzi regényéhez, de a lánya érdekében még időben megsemmisítették – tudatta a brit Thurs nevű lapban egy bennfentes.
– Olyan részletekkel volt tele, ami tönkretehette volna a lánya és a gyerekek további életét. A törvény ezt a jogát is biztosítja a bűnözőknek, mint ahogy azt is, hogy lakótelepet építtessen a börtönből.
Korábbi cikkek családi erőszak témában: Natascha Kampusch 3096 napja részlet – Fritzl savval akart végetvetni a vérfertőzésnek – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok
Natascha: Szexrabszolga életem a börtönben
„Amikor az ajtó bezáródott, zokogni kezdtem. Egyedül voltam, bezárva egy üres szobában valahol a föld alatt. Élve konzerváltak egy föld alatti trezorban. A börtönöm egy körülbelül két méter hetven centiméter hosszú, egy méter 80 centiméter széles és két méter negyven centiméter magas cella. Tizenegy és fél köbméter levegő. Nem egészen öt négyzetméter terület, amelyben ketrecbe zárt tigrisként ide-oda rohantam, egyik faltól a másikig. Hat kis lépés oda, hat kis lépés vissza. Négy nagy lépés oda, négy nagy lépés vissza. Az elrablóm a pincében töltött első napok alatt folyamatosan égve hagyta a villanyt. Én kértem erre, mert rettegtem az egyedülléttől a teljes sötétségben. De ez ugyanolyan szörnyű volt, mint amilyen megnyugtató. Fájt tőle a szemem, ráadásul a hermetikusan lezárt pincében teljesen elvesztettem az időérzékem, fogalmam sem volt, mikor van éjjel és nappal. Még egy hang sem jött be, az egyetlen zaj, ami kintről jött, a levegőbefúvó állandó kattogása. Ez a hang maga volt a kínzás. Az apró helyiségben néha annyira hangossá vált, hogy befogtam a fülem, ne halljam többé” – írta le könyvében a nyolc és fél évig az otthonául szolgáló fogdát Natascha Kampusch. Tovább a teljes cikkre
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja részlet – Natascha Kampusch a pincében – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelent – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány
Natascha Kampusch 3096 napja – részlet
1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el. A 3096 napban Natascha először meséli el egy könyvben hihetetlen történetét: nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki.
Régi életem utolsó napja: Megpróbáltam kiáltani. De egy hang se jött ki a torkomon. Hangszálaim egyszerűen felmondták a szolgálatot. Minden egyetlen kiáltássá sűrűsödött bennem. Néma kiáltássá, amelyet senki sem hallhatott.
Másnap szomorúan és zaklatottan ébredtem. Azért fájt leginkább a szívem, mert anyám rajtam töltötte ki a mérgét, pedig nyilvánvalóan apámra volt dühös. De még ennél is jobban gyötört, hogy anyám eltiltott tőle, hogy soha többé nem láthatom őt viszont. Egyike volt ez azoknak a könnyelműen kimondott döntéseknek, amelyeket a felnőttek a gyerekek feje fölött hoznak – dühből vagy hirtelen felindulásból –, nem gondolva bele, hogy mit okoznak ezzel a gyereknek, aki tehetetlen és kiszolgáltatott az ilyen helyzetekben.
Gyűlöltem ezt a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, mert folyton arra emlékeztetett, hogy még gyerek vagyok. Végre már felnőtt akartam lenni, abban a reményben, hogy az anyámmal való összetűzések talán már nem érintenek olyan közelről. Meg akartam tanulni, hogyan fojtsam magamba az érzéseimet és ezzel egyidejűleg azt a mélyreható szorongást, amelyet a szülőkkel való vita a gyermekekben kivált.
Tizedik születésnapommal magam mögött tudtam életem első és a legkevésbé önálló szakaszát. Az önállóságomat hivatalosan is szentesítő dátum közelebb került ezzel: még nyolc év és elköltözhetek, találhatok valami hivatást. Akkor nem függök többé azoknak a felnőtteknek a döntéseitől, akiknek az én igényeim és szükségleteim mit sem számítanak, és egyenesen csökkent értékűek az ő kicsinyes vitáikhoz és féltékenykedéseikhez képest. Még nyolc év, amelyet arra kell használnom, hogy előkészítsem magam a magam igényeihez szabott életre.
Néhány hete egy fontos lépést már megtettem az önállósághoz vezető úton: meggyőztem anyámat, hogy egyedül is elengedhet az iskolába. Jóllehet már negyedikes voltam, még mindig autóval vitt és rakott le az iskola előtt. Még csak öt percig sem tartott az út. Mindennap megszégyenültem a többi gyerek előtt a gyengeségemért, amely akkor vált szemmel láthatóvá, amikor kiszálltam a kocsiból, és anyám adott egy búcsú puszit. Már jó ideje tárgyaltam vele, hogy eljött az idő, amikor már egyedül szeretnék iskolába járni. Ezzel nemcsak a szüleimnek, de magamnak is meg akartam mutatni, hogy immár nem vagyok pici gyerek, és képes vagyok leküzdeni a szorongásomat.
Mert a bizonytalanság volt az, ami a leginkább gyötört. Már akkor rám tört, amikor átmentem a lépcsőházon, folytatódott a házak között, és egészen határozott alakot öltött, ha a lakótelep utcáin járkáltam. Védtelennek és eltiporhatóan parányinak éreztem magam, és gyűlöltem magam ezért. De ezen a napon szilárdan elhatároztam, hogy erős leszek. Úgy döntöttem, hogy ez a nap lesz új életem első és egyben a régi életem utolsó napja. Utólag ez szinte cinikusan hangzik, mert valóban éppen ezen a napon fejeződött be a régi életem. Persze olyan módon, ami meghaladta minden képzelőerőmet.
Határozott mozdulattal löktem félre a mintás ágytakarót, és talpra szökkentem. Mint mindig, anyám ezúttal is kikészítette a ruhákat, amelyeket fel kellett vennem. Farmeranyagból készült felsőrész, csíkos, szürke flanel szoknya. Formátlannak éreztem magam ebben a ruhában, mintha belepasszíroztak volna, hogy megtartson abban az állapotban, amelyből már rég ki akartam nőni.
Kedvetlenül bújtam bele, aztán kimentem a konyhába. Az asztalra anyám odakészítette a tízóraimat – a szalvétán a Marco Polo telepen lévő kisbolt logója és anyám neve állt. Induláskor belebújtam vörös anorákomba, és felvettem tarka hátizsákomat. Megsimogattam a macskákat, és búcsút vettem tőlük. Aztán kinyitottam a bejárati ajtót, és kiléptem. Az utolsó lépcsőfordulóban megálltam, és azon a mondaton rágódtam, amelyet anyám több tucatszor is elismételt: – Sose válj el haraggal! Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?
Lehetett bár dühös vagy durva, és sokszor könnyen eljárt a keze, de búcsúzáskor mindig kedves volt, és szeretetteljes. Tényleg elmenjek így, egyetlen szó nélkül? Megfordultam, de aztán mégis győzött bennem a csalódottság, amelyet az előző este okozott. Nem adok neki több puszit, és a hallgatásommal büntetem. Azonkívül meg: ugyan mi történhet?
„Ugyan mi történhet?!” – mormoltam félhangosan magam elé. A szavak visszhangzottak a szürke csempével kirakott lépcsőházban. Megfordultam, és lementem a lépcsőn. Ugyan mi történhet? Ez a mondat amolyan mantrává lett számomra az utcán és a háztömbök közt, az iskolába vezető úton. Az én mantrám a szorongás és a lelkifurdalás ellen, hogy nem búcsúztam el anyámtól.
Elhagyva a lakótelepet, elhaladtam a falak végtelen sora mellett, és megálltam a zebránál. Eldübörgött előttem egy villamos, telezsúfolva a munkába menő emberekkel. Bátorságom alábbhagyott. Minden, ami körülvett, egy csapásra sokkal nagyobbnak tűnt, mint én. Az anyámmal folytatott vita utolért, és ezzel együtt a szorongató érzés is, hogy tönkre fogok menni abban a harcban, amelyet az egymással vitázó szüleim és az engem elutasító új partnereik folytatnak egymással. Az aznap általános jó érzését legyőzte ama bizonyosság, hogy egy puszta helynél azért többet kellene kiharcolnom e családi csatározásban. Ám hogy sikerül megváltoztatni az életemet, ha még a zebra is leküzdhetetlen akadálynak bizonyul számomra?
Sírva fakadtam, elfogott az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszerűen eltűnjek, semmivé foszoljak a levegőben. Néztem az előttem áramló forgalmat, és elképzeltem, hogy lelépek a járdáról, és egy autó maga alá gyűr, vonszol egy darabig, míg meg nem halok. Elképzeltem, ahogy mellettem hever a hátizsákom, és a vörös anorákom mintegy jelzőfény lenne az aszfalton, amely ezt kiáltja: – Nézzétek meg, mit tettetek ezzel a gyerekkel! – És anyám ekkor kirohanna a házból, sírva ölelne át, és belátná összes hibáját. Igen, ezt tenné. Biztosan.
De természetesen nem ugrottam egy autó elé sem, villamos elé meg még kevésbé. Soha nem akartam volna ilyen feltűnést kelteni. Ehelyett összeszedtem magam, átmentem a zebrán, és elindultam a Rennbahnwegen a Brioschwegen található általános iskola irányába. Az út pár csendes mellékutcán át vezetett, az út mentén az ötvenes években épült kis családi házak sorakoztak, előttük szerény kertecskék. Ezen az ipari épületek és a panelházak uralta környéken e kis utcácskák és apró házaik anakronisztikusan, ám egyben megnyugtatóan hatottak. Mikor befordultam a Melangasséba, letörültem utolsó csepp könnyeimet is, aztán leszegett fejjel baktattam tovább.
Nem tudom, mi vett rá, hogy mégis felemeljem a fejem. Valami zaj? Egy madár? Annyi bizonyos, hogy pillantásom egy fehér furgonra esett. Az utca jobb oldalán állt, és ezen a nyugodt vidéken nagyon idegenül, nem odaillően hatott. A kisteherautó előtt egy férfi állt; vékony, nem túl magas, aki valahogy céltalanul járatta körbe a tekintetét, mint aki vár valamire, de azt már nem tudja, mire.
Lelassítottam a lépteimet, járásom merev lett. Irányíthatatlan szorongásom egy pillanat alatt visszatért, karom libabőrös lett. Valami rögtön azt súgta, menjek át a másik oldalra. Képek villantak fel, szófoszlányok zsibongtak a fejemben: „ne állj szóba idegenekkel… ne szállj be idegen ember autójába…” Eszembe jutott az a mindenféle gyerekrablás, bántalmazás, megerőszakolás, mindaz a sok történet, amelyeket az elrabolt kislányokról a tévében korábban láttam. De ha valóban felnőtt akartam lenni, nem engedelmeskedhettem ennek a homályos érzésnek. Össze kellett kapnom magam és rákényszeríteni, hogy továbbmenjek. Ugyan mi történhet? Egyedül menni iskolába – ez volt a vizsgám. Nem térek ki előle.
Utólag visszatekintve, már nem tudom megmondani, hogy a furgon megpillantásakor miért szólalt meg bennem azonnal a vészcsengő; talán valami ösztönös érzés volt, de az is lehet, hogy túlcsordultak bennem azok a szexuális bántalmazásokról szóló riportok, amelyeket akkoriban a Groëreset nyomán sugároztak. A kardinálist 1995-ben azzal gyanúsították, hogy kiskorúakat zaklatott, a Vatikán reakciója szabályos médiahisztériát váltott ki, és egyházi népszavazáshoz vezetett Ausztriában. Ehhez jöttek aztán az elrabolt és meggyilkolt gyerekekről szóló beszámolók, amelyeket a német tévéből már ismertem. De feltehetően páni félelmet okozott volna minden olyan férfi, akivel valami szokatlan helyzetben találkozom az utcán. Az, hogy elrabolnak, gyermeki szememben kézzelfogható lehetőség volt, de lelkem legmélyén azért mégiscsak olyasmi, ami a tévében történik, nem pedig a valós életben.
Mikor nagyjából két méterre megközelítettem, a férfi a szemembe nézett. És ebben a pillanatban összes szorongásom szertefoszlott. Kék szeme volt, és a kissé túl hosszúra növesztett hajával egészében úgy hatott, mint egy diák a hetvenes években készült tévéfilmek egyikében. Tekintete furcsán üresnek tűnt. Te szegény, gondoltam, mert olyan fokú elesettség sugárzott belőle, mely rögtön felkeltette a vágyat, hogy segítsek neki. Talán ez furcsán hangzik, mert azt sugallja, mintha lenne a gyermeki hitben valami feltétlen ragaszkodás ahhoz, hogy létezik a jó az emberben. De amikor ezen a reggelen először néztem a szemébe, valóban elveszettnek és nagyon sebezhetőnek hatott.
Igen. Ezt a próbát kiállom. El fogok menni a férfi mellett. Nem szívesen találkoztam más emberekkel, és a lehető legtávolabbról akartam elhaladni mellette, nehogy akár véletlenül is megérintsem.
Aztán minden nagyon gyorsan történt.
Abban a pillanatban, amikor lesütött szemmel elmentem volna a férfi mellett, derékon ragadott, és a nyitott ajtón át beemelt a furgonba. Mindez egyetlen mozdulattal történt, mintha megkoreografálták volna a jelenetet, mintha közösen tanultuk volna be, hogyan hajtsuk végre az előírt mozdulatokat: a rettenet koreográfiáját.
Kiáltottam? Azt hiszem, nem. És mégis: minden egyetlen kiáltás volt. Felfelé nyomult, és megmaradt a torkomban – néma üvöltéssé változott. Mintha valóra vált volna ama rémálmok egyike, amelyekben az ember kiáltani akar, de egyetlen hang sem hallható, amelyekben az ember el akar rohanni, de a lába mintha futóhomokon mozogna.
Védekeztem? Megpróbáltam megzavarni a tökéletes rendezést? Feltehetően ellenálltam, mert másnap egy kék folt éktelenkedett a szemem alatt. Az ütés okozta fájdalomra másnap már nem emlékeztem, csak a bénító tehetetlenség érzésére. A gyerekrabló könnyűszerrel elbánt velem. Ő 170 centi magas volt, én mindössze 150. Én kövér voltam, és amúgy sem különösebben gyors, ráadásul a nehéz hátizsák akadályozott a szabad mozgásban. Az egész alig néhány másodperc alatt történt.
Hogy elraboltak, és valószínűleg meg fogok halni, az abban a pillanatban tudatosult bennem, amikor a kocsi ajtaja becsapódott mögöttem. A szemem előtt felvillantak a Jennifer temetésén készült képek, akit januárban erőszakoltak és gyilkoltak meg egy autóban, miután megpróbált elmenekülni. Emlékeztem a Carla életéért aggódó szülők arcára – a kislányt eszméletlenül hajították egy tóba, s egy hét múlva meghalt. Akkoriban sokat töprengtem rajta, milyen lehet meghalni, és hogy mi van a halál után. Hogy vajon érez-e fájdalmat az ember röviddel előtte, és hogy ilyenkor valóban lát-e valami fényt.
A képek vad összevisszaságban keveredtek a fejemben száguldó gondolatokkal. Egy hang ezt kérdezte: ez most tényleg megtörtént? Velem? Micsoda ostoba gondolat, elrabolni egy gyereket, az ilyesmi soha nem működik – mondta egy másik hang. És miért éppen engem? Kicsi vagyok, és kövér, egyáltalán nem illek bele egy gyerekrabló zsákmányszerzési szokásaiba – így könyörgött a harmadik hang. A tettes hangja húzott vissza a valóságba. Megparancsolta, hogy üljek le a földre a csomagtérben, és meg se moccanjak. Rosszul járok, ha nem teljesítem az utasításait. Azzal beült az első ülésre, és elindult.
Mivel nem volt válaszfal a vezetőfülke és a rakodótér között, hátulról jól láthattam a férfit. És azt is hallhattam, milyen hevesen üti be a számokat a telefonjába. De nyilvánvalóan nem ért el senkit.
Eközben tovább zakatoltak a fejemben a kérdések: – Váltságdíjat fog követelni? És ki fogja kifizetni? Hova visz? Milyen autó ez? Most hány óra van? – A furgon ablakai sötétített üvegből készültek, így aztán a padlóról nem láthattam pontosan, hova megyünk, a fejemet pedig nem mertem olyan magasra emelni, hogy kilássak az első szélvédőn. Az út hosszúnak és céltalannak tűnt; gyorsan elveszítettem az idő- és térérzékemet. De a fák koronájából és a villanyoszlopokból, amelyek mellett elhúztunk, olyan érzésem támadt, hogy alighanem körbejárunk a környéken.
Beszélni. Beszélnem kell vele. De hogyan? Hogyan szólít meg az ember egy bűnözőt? A bűnözők nem ismernek tiszteletet, az udvarias megszólítási forma használhatatlannak tűnt számomra. Akkor hát marad a tegeződés. Az a megszólítás, amely voltaképpen azoknak volt fenntartva, akik közel álltak hozzám.
Képtelenségnek tűnik, de először azt kérdeztem tőle, hányas lába van. Ezt a „Megoldatlan esetek” című tévésorozatból jegyeztem meg. Az ember legyen képes pontosan leírni a tettest, a legapróbb részlet is fontos lehet. Választ nem kaptam, természetesen. Ehelyett durván rám parancsolt, hogy maradjak nyugton, akkor semmi rossz nem történik velem. Máig sem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy figyelmen kívül hagyjam az utasítását. Talán mert azt gondoltam, hogy mindenképpen meghalok – és ennél nem jöhet rosszabb.
– Most akkor megerőszakolsz? – kérdeztem.
Ezúttal válaszolt:– Ahhoz még kicsi vagy. Soha nem tennék ilyet. – Aztán megint telefonálgatni kezdett, miután letette, azt mondta: – Most elviszlek egy erdőbe, és átadlak a többieknek. Attól kezdve semmi dolgom veled. – Ezt a mondatot többször és gyorsan megismételte: – Átadlak, és aztán semmi dolgom veled. Soha nem látjuk viszont egymást.
Ha az volt a célja, hogy megrémítsen, akkor jól választotta meg a szavakat, hiszen a kijelentésétől, hogy átad a „többieknek”, elakadt a lélegzetem, és megdermedtem a rémülettől. Több szó se kellett, tudtam, mire gondol: a gyermekpornóhálózat hónapok óta az egyik vezető téma volt a sajtóban. A múlt nyáron nem akadt olyan hét, amikor ne erről beszéltek volna: az elrabolt, szexuálisan bántalmazott és közben lefilmezett gyerekekről. Lelki szemeim előtt már pontosan láttam az egészet: egy csomó férfit, akik bezárnak egy pincébe, összevissza fogdosnak, miközben a többiek lefényképezik az egészet. Eddig a pillanatig szent meggyőződésem volt, hogy hamarosan meghalok. Ám ami most fenyegetett, még a halálnál is rosszabbnak tűnt.
Nem tudom, meddig tartott az út, míg végül megálltunk. A Bécs környékén nagy számban található fenyőerdők egyikébe jutottunk. Leállította a kisteherautót, és megint telefonálni kezdett. Úgy tűnt, valami félresiklott. – Nem jönnek, nincsenek itt! – átkozódott maga elé. Izgatottnak, megfélemlítettnek látszott. De talán ez is csak egy trükk volt, talán azt akarta, hogy ezzel magához kössön, szövetséget alkotva a „többiek” ellen, akiknek át kellett volna adni, és akik most felültették. De talán csak azért találta ki őket, hogy még jobban megfélemlítsen, még jobban megbénítsa az akaraterőmet.
Kiszállt és megparancsolta, hogy egy tapodtat se mozduljak. Némán engedelmeskedtem. Hát Jennifer nem egy ugyanilyen autóból akart elmenekülni? Hogyan próbálta meg? És mit csinált rosszul? Fejemben egymást kergették a gondolatok. Ha nem lenne bezárva az ajtó, talán félre tudnám csúsztatni. És aztán? Két lépés, és máris elkap. Nem futok elég gyorsan. Ráadásul fogalmam sem volt róla, melyik erdőben vagyunk, és merrefelé kellene menekülnöm. Ráadásul itt vannak a „többiek”, akik elkaphatnának, és akik bárhol lehetnek. Élénken láttam magam előtt, ahogy loholnak a nyomomban, elkapnak, lelöknek a földre. Már láttam is magam előtt a holttestemet, elkaparva egy fenyő alatt.
A szüleim jutottak eszembe. Anyám délután bizonyára elmegy értem a napközibe, de az ügyeletes tanárnő azt mondja: – De hiszen a Natascha ma egyáltalán nem is volt itt! – Anyám erre kétségbeesik, és nincs rá lehetőségem, hogy megóvjam ettől. Majdnem meghasadt a szívem, ha arra gondoltam, hogy elmegy a napközibe, én meg nem vagyok ott.
Ugyan mi történhet? Ma reggel egyetlen szó nélkül, búcsú puszi nélkül jöttem el otthonról. „Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?”
A tettes szavaitól eszméltem fel: – Nem jönnek. – Aztán beszállt, beindította a motort, és megint elindultunk. A háztetőkről ezúttal felismertem, melyik irányba haladunk: vissza a város peremére, és aztán egy leágazó úton át Gänserndorf irányába.
– Hova megyünk? – kérdeztem.
– Strasshofba – válaszolta őszintén.
Mikor Süssenbrunnon áthaladtunk, elfogott valami mélységesen mély szomorúság. Anyám régi üzlete mellett mentünk el, amit nemrég adott fel. Még három hete is itt ült délelőttönként az íróasztalnál, és a hivatalos ügyeit intézte. Kiáltani akartam, de csak egy csenevész vinnyogás tört elő belőlem, amikor elhaladtunk az utca mellett, amely nagyanyám házához vezetett. Itt töltöttem gyerekkorom legszebb pillanatait.
Aztán a férfi egy garázsba érve megállt az autóval. Megparancsolta, hogy maradjak fekve, azzal leállította a motort. Utána kiszállt, előhúzott egy kék takarót, rám dobta, és szorosan belecsavart. Alig kaptam levegőt, miközben körülölelt a teljes sötétség. Amikor felemelt, és kivett a kocsiból, akár egy madzaggal átkötött csomagot, pánik fogott el. Ki akartam kerülni ebből a pokrócból. És ki kellett mennem vécére.
Hangom tompán és idegenül csengett a takaró alatt, amikor arra kértem, hogy tegyen le, és engedjen ki vécére. Egy pillanatig habozott, aztán kibugyolált a pokrócból, és egy előtéren át egy kis vendégvécéhez vezetett. A folyosóról röpke pillantást vethettem a vele határos szobába. A berendezés elegánsnak és drágának látszott – számomra ez ismételten megerősítette, hogy valóban egy bűnöző áldozata lettem, ugyanis a tévében látott krimiben az összes bűnözőnek nagy és értékes bútorokkal berendezett háza volt.
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja könyv – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelennni – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány
Natascha Kampusch 3096 napja – könyv
A sokkoló osztrák történetet 15 perces videóban kezdik el összefoglalni. A Scolar Kiadónál megjelenő kötet címe 3096 nap, mert pontosan ennyi időt töltött Natascha Kampusch tíztől tizennyolc éves koráig a tettes, Wolfgang Priklopil fogságában. A férfi egy vastag ajtóval és biztonsági berendezésekkel ellátott „cellát” alakított ki Bécs melletti háza pincéjében, ide hurcolta a lányt, miután fényes nappal elrabolta az utcán. Natascha Kampusch évekig nem hagyhatta el ezt a pincehelyiséget. Fogvatartója később megengedte neki, hogy felmenjen a házba, s egyszer-egyszer a városba is magával vitte. A szomszédok közül többen is látták, de nem ismerték fel benne az 1998-ban eltűnt kislányt.
Sugár S. András, a kötetet kiadó Scolar Kiadó vezetője elmondta: a 3096 nap hatalmas könyvsiker a német nyelvű könyvpiacon, Németországban például több százezer példányban vásárolták meg az emberek a megjelenés utáni hetekben.
A kötetet november közepén tervezi megjelentetni a Scolar, s mint a kiadóvezető fogalmazott, ez lesz az első bestseller típusú könyv a cég történetében. Véleménye szerint a könyvben Natascha Kampusch „hihetetlen színvonalas módon” meséli el azt nyolc évet, amelyet Wolfgang Priklopil fogságában töltött.
Sugár S. András hozzátette: december elején a könyv népszerűsítésére a szerző is Magyarországra látogat, hogy néhány interjút adjon, de elfoglaltságai miatt a nagyközönséggel nem lesz ideje találkozni.
Bán Zoltán András, a könyv fordítója elmondta: Natascha Kampusch nem egyedül írta a könyvet, hanem két újságíró, Heike Gronemeier és Corinna Milborn közreműködésével. „A könyv egyszerű nyelven írodik, ami nem is meglepő egy dokumentumkötet esetében. Viszont az anyag annyira hátborzongató és egyedülálló, hogy attól a szöveg a szépirodalom felé mozdul” – vélekedett a fordító, aki szerint a német kritikák legtöbbje is megemlékezett arról, hogy meglepően választékos nyelven írt az évekig a világtól elzárt Natascha Kampusch.
„A kötetben ráadásul megfigyelhető egyfajta erős társadalomkritikai vonulat is, azt sugallja, hogy az ilyen esetek nem véletlenül következnek be” – tette hozzá Bán Zoltán András, majd elmondta: a visszaemlékezést esszéisztikus betétek tarkítják. „Csalódni fog, aki azt hiszi, a borzalmak és szexuális perverziók tárházát találja majd a könyvben” – jegyezte meg.
A 3096 nap első fejezete az elrabolt kislány gyerekkorát, szüleit és Bécs peremvárosának nyomasztó hétköznapjait mutatja be – mondta a fordító, majd hozzátette: Natascha Kampusch az elrablását és a szabadulását taglalja részletesen, ezenkívül a nyolc év csomópontjait emeli ki. „Pszichológiai fejlődésregénynek nevezném, ha műfajilag kellene besorolni” – mondta Bán Zoltán András, aki szerint a kötet első fele „leépülési regény”, azt meséli el, hogyan fejlődött vissza a tízéves kislány egy négyéves gyerek színvonalára. „Önmaga építette ki azokat a lelki börtönfalakat, amelyek nem engedték megszökni. Lett volna alkalma, hiszen Wolfgang Priklopil még síelni is elvitte” – vélekedett, majd hozzátette: a könyv második fele arról szól, hogyan sikerült ezeket a falakat elbontania és végül megszabadulnia.
Bán Zoltán András ugyanakkor elmondta: a kötetben kevés szó esik a szabadulás óta eltelt időről. „A könyv azzal a mondattal zárul, hogy végre szabad lett, vagyis attól szabadult ki végleg Priklopil fogságából, hogy megírta a könyvet” – tette hozzá a fordító.
Natascha Kampusch hírek, szex, bulvár: Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelennni – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány
Apa lánya szex bevezetés
Egy család életéből 1
Marynek hívnak, 40 éves vagyok, igen csinos még mindig (mint ahogy azt többen meg is szokták jegyezni). Nem csoda, mert igen sok munkám fekszik benne. A napi esti kocogásokra és a heti egy alkalommal beiktatott edzőtermi látogatásokra gondolok, Barna vállig érő hajú, telt keblű asszony vagyok. 98-as mellbőséggel, 72-es derékbőséggel és 98-as csípőbőséggel megáldva. Melleim igaz, hogy már nem állnak úgy, mint 20-éves koromban, de azért nem is lógnak. Általában csak egy kis nyitott kosaras melltartót szoktam viselni, mert imádom mikor a férfiak szeme megakad a pólóm alól kikandikáló mellbimbóimon amik majdnem átszúrják a vékonyka anyagot.
Férjem Tom is nagyon büszkén szokott sétálni velem a városban, dagad a melle, hogy ilyen szép kis asszonykája van, aki után még mindig megfordulnak az utcán a férfiak. Tom 42 éves, 180 cm magas, 10 cm-rel magasabb mint én. Sötétbarna haja van és helyes kis szőrös mellkasa amiben úgy imádok turkálni mikor meglovagolom. Ő középvezető egy kereskedelmi vállalatnál, külön szobával és külön titkárnővel, egész jó fizetéssel.
Így nekem elvileg nem is kellene dolgoznom, de hogy halálra ne unjam magam elvállaltam egy négyórás állást férfi ruhákat, öltönyöket árusító butikban.
Sajnos nem mindig volt ez így, fel kellett küzdeni magunkat. Még középiskolás korunkban ismerkedtünk meg, egy iskolában jártunk, de más évfolyamon. Együtt jártunk, de semmi komolyabb dolog nem volt közöttünk, ahogy az akkoriban nem is volt szokás. Az érettségi bulin jöttünk össze úgy igazán az elfogyasztott alkohol hatása miatt rögtön a karjaiban és egy autó hátsó ülésén találtam magam, aminek meg is lett az eredménye kilenc hónap múlva. 19 évesen szültem az első gyermekemet akinek a Steve nevet adtuk.
Nem bántam meg a dolgot, de így kimaradt a főiskola, egyetem – amit Tom a munka mellett kellett hogy elvégezzen. Jól bedolgozta magát, egyre emelkedő fizetéssel, így két év után úgy döntöttünk, jöhet a 2. gyerek. Kathy megszületése után úgy éreztem révbe értem, nem hiányzik semmi az életből. Volt egy szerető kedves, jól kereső férjem, aki eltartott, két szép gyerekem, akiknek a nevelésével kellett csak foglalkoznom. Mikor már Kathy is olyan idős korba került, akkor helyezkedtem el.
Steve tisztára az apja, érzéki ajakkal, villogó fehér fogsorral, aki után sok kislány epekedik.
Ő most 2-éves az egyik jóhírű egyetemen itt a városban, így még itthon lakik.
Kathy mivel késett 1 évet most végez a gimiben, és tovább akar tanulni. Ha a lányomra nézek mintha csak magamat látnám fiatalkoromban. Igaz hogy a haja szőke, és hegyes kis mellei vannak, de azokkal is ugyanúgy tudja a fiúk tekintetét csalogatni akárcsak az anyukája sajátjával. Mindkettőjüknek volt már kapcsolata az ellenkező nemmel, de komolyabb hosszantartó egyik se volt, pedig Steve karcsú egyforma magas az apjával, és valljuk be, kívánatos sportos testtel, és valószínű termetes mérettel rendelkezett – ahogy a nadrágja kidudorodásán láttam.
Hát igen, ebben is az apjára ütött, akinek szerintem legalább húszcentis farka van. Bár még sosem mértem meg, de mikor igazán bennem van, azt hiszem a számon jön ki. Az őrületbe tud vele kergetni. Kathy is elő tudja adni magát, mikor belebújik a szűk farmerjába, csak úgy feszül a fenekén a nadrág, hogy az embernek kedve lenne beleharapni, vagy legalább rácsapni egy jót. Melltartót sose szokott hordani, nem is volt rá szüksége még soha. Elég, ha csak kicsit gyorsabban jár, a cicijei, mint két kis gumilabda ugrálnak a ruha alatt.
Mindketten délután öt-hatig szoktak a suliba lenni, és ha nincs egyéb programjuk, sietnek haza, ahol én várom őket, mivel nekem csak kilenctől egyig kell dolgoznom.
Tom teljesen kiszámíthatatlan, Ő akkor érkezik mikor a munkáját elvégezte, ami akár estig, vagy nagyon ritkán éjfélig is eltarthat. Sajnos ez az ára a jó fizetésnek. A viharos fiatalkori napi szeretkezések mára sajnos heti egyszer-kétszeri együttlétre csökkentek, amik panaszkodás nélkül mondhatom, hogy még mindig 2-3 orgazmust okoznak.
Imádok szeretkezni a férjemmel, imádom azt a hatalmas szerszámát, ha csak hozzám ér bevadulok, teljesen elvesztem az önkontrolomat, és mocskos szavakkal biztatom mégnagyobb teljesítményre. Valószínű, sőt biztos, hogy ilyen szavakat a mindennapi életben soha nem használnék, de ki tudja megállni mikor egy nagy vértől duzzadó, kőkemény szerszám csúszkál a puncijában vagy éppen a számban érzem a hatalmas makkot, amiből az az isteni nedű spriccel ki, aminek az izét úgy imádom. Sose gondoltam volna, hogy ennyire rá lehet szokni.
Szabályszerűen függővé váltam. Ha nem kapom meg legalább hetente az adagomat, addig ügyeskedek, míg Tomot rá nem veszem egy újabb szeretkezésre. Na akkor aztán csak az lehet, amit én akarok. Tom hibája az egész, ha nem erőszakoskodik fiatal házasként, hogy próbáljam ki, most nem tartanánk itt. Mikor viccesen a szemére vetem a dolgot, szabadkozik ugyan, de látom rajta, hogy nagyon is szereti mikor lenyelem a spermáját, ami bőségesen szokott előtörni belőle. Nem tudom hogy csinálja, de rengeteg szokott lenni, néha nem is tudom lenyelni mindet egyszerre, csak folyik kifele a számon, le az államon, végig a melleimen, Ilyenkor nagy örömmel kenem szét az ágaskodó bimbóimon.
Ezek az együttlétek sajnos csak késő este jönnek össze általában, mikor a gyerekeim vagy nincsenek itthon, vagy már alszanak. Amúgy hétköznapjaim elég egyformán telnek. Reggel a gyerekek előtt kelek, megcsinálom a reggelit, elvinnivalót készítek nekik és a férjemnek, majd meló, utána bevásárlás, főzés, futás, TV, alvás és kezdődik minden elölről.
Az egyik nap munkából hazafelé menet azon gondolkoztam, milyen finom kajával lephetném meg családomat, de aztán elhessegettem a gondolatot, lesz még rá idő jelszóval, úgyhogy beálltam a garázsba és felmentem a lakásba.
Itt azért meg kell, hogy jegyezzem a házunk egy eltolt szintes épület, a garázs egy fél szinttel lejjebb van a tényleges lakás alatt, ami alatt pince is van. Szóval lakás földszintje: nappali, nagy kanapéval hiper-super lcd 100 cm-es tv-vel DVD lejátszó, 5. 1-es Hi-Fi-vel (ami nekem nem sokat mond, de Tom ragaszkodott hozzá, mert hogy azzal milyen térhatású a hang. Hát legyen, ha Őt ez feldobja. ) Szóval a mai technológia csúcsa felsorakoztatva – állítólag. Van még egy-két kiegészítő bútor úgymint dohányzóasztal könyves szekrény satöbbi, konyha, természetesen a munkámat megkönnyítendő mindenféle elektromos kütyükkel, ami egy légtérbe van a nappalival.
Van még fürdőszoba káddal, külön WC, előszoba stb. Az emeleten vannak a hálószobák, nekem és Tomnak egy, a gyerekeknek külön-külön. A gyerekeknek számítógép internettel és mindegyikbe van TV kábellel is, ami az úgynevezett felnőtt csatornákat is fogja (Tommal néztük már párszor) Hogy a gyerekek szokták-e nézni nem tudom, dehát már felnőttek, nem éreztem szükségét, hogy tiltsam nekik. Van 1 előszobaszerűség, amiből az összes többi helyiség nyílik, és van 1 fürdőszoba tusolóval. Szóval fel a lakásba, ordítozok:
– Sziasztok, itthon vagyok!
Aztán gondolkoztam, hiszen még csak fél kettő körül lehet, úgyhogy senki nincs itthon. Na jó, akkor előrébb hozzuk az esti kocogást, más dolgom úgysincs egyelőre. Felmentem az emeletre a gardróbból kivettem az edzőruhát. Vetkőzés közben megláttam magam a tükörben. Az alulról melltartóval alátámasztott melleim, karcsú derekam, tangával fedett borotvált puncim, ami még női szemmel is kiváló minősítést kapnának. Puncimat Tom kérésére fazonra borotváltam, csupaszon hagyva a szemérem ajkakat, és csak a vénuszdomb felett hagyva meg egy kis pamacs csíkot.
Csak úgy mentem bele, megmondtam Tom-nak is, ha ő is fazonra igazítja a dzsungelt a lába között. Megtette, és így még nagyobbnak tűnik az amúgy se kicsi farka. Amint ezeket végiggondoltam, éreztem, hogy elkezdett bizseregni a punci. Tom nagy farkára gondolva végigsimítottam melleimet, a barna mellbimbóudvarral körülvett bimbóimat. Az érintésre a bimbók megkeményedtek, ágaskodni kezdtek. Minden egyes simításra egyre jobban kiemelkedtek. Nem bírtam megállni, két ujjam közé fogtam, elkezdtem morzsolgatni, dörzsölgetni őket.
Ha Tom most itt lenne- gondoltam. De nincs itt, így megemeltem melleimet, számba vettem az egyik, majd a másik bimbót, és felváltva kezdtem el szopni őket. Szemeimet behunyva élveztem a saját szoptatásomat, majd egyik kezemmel benyúltam a csipkés szélű, vékony kis tangabugyimba, ahol már türelmetlenül várta a csiklóm a simogatást. A mutató és gyűrűs ujjammal szétnyitottam a punciajkakat majd a középső ujjammal megkerestem a csiklómat, ami már rendesen meg volt duzzadva, így igazán nem is kellett keresni, mert rögtön rátalált az ujjam.
Elkezdtem simogatni, egyre erősebben dörzsöltem, miközben az egyik bimbómat szívtam, nyalogattam. A másik vörösen ágaskodott az ég felé kényeztetésre várva. Számbavettem azt is, és ha lehet még erősebben kezdtem szívni. Majd egyik ujjamat bedugtam a már lucskos faszra éhező puncimba. Egyre gyorsabban kezdtem el magamat ujjazni, bedugtam a második ujjamat is a forró egyre táguló pinámba.
– Nem ez még nem elég gondoltam zihálva, bemegyek a hálóba a pár évvel ezelőtt vásárolt műfaszért, de a lábaim nem bírtak mozdulni, így következett a harmadik, és utána a negyedik ujjam.
Már négy ujjal basztam magam, pinám egyre lucskosabb lett, melleim már szinte fájtak a harapdálástól, szívástól. A nedveim folytak le a combomon, és én négy ujjal egyre beljebb és egyre gyorsabban basztam magamat. Térdemet felraktam a mosdóra, hogy minél mélyebben hatolhassak zaftos, létől tocsogó pinámba. Fejemet hátravetve zilálva élveztem a négy ujjamtól, és már csak egy hajszál választott el attól, hogy egész kezemet magamba nyomjam, mikor éreztem a vég bekövetkeztét. Éreztem a fejemből elinduló kéjhullám hogyan fut végig a gerincemen, hogy aztán a hüvelyembe hatalmas élvezetté alakuljon.
Pinám belső fala görcsösen összerándult, rátapadt ujjaimra és mintha egy fasz járna bennem próbálta az életet adó ondót kisajtolni belőlük. A pihés szőrök felálltak a karomon, lábaimon, és remegni kezdett mindenem. Markom telelett orgazmusom eredményével, és ujjaim között folyt ki a bugyimba, és onnan a szélén le combjaimon a drága nedű amit Tom annyi élvezettel szokott pinámból kiszürcsölni. Ennyire bőséges kéjlevet nagyon ritkán tudok produkálni. Vajon milyen íze lehet? Ha férjem spermáját lenyelem, sőt szeretem miért undorodnék saját magamtól?
Kezemet a számhoz emeltem és nyelvem hegyét beledugtam saját nedvembe.
– Nem is rossz gondoltam, majd elkezdtem lenyalni kezemről a ragacsos folyadékot. A ferromonok megtették hatásukat, és majdnem újra kezdtem a maszturbálást, mikor lentről hallottam, hogy csapódik az ajtó.
– Szia anya – hallottam Steve hangját lentről.
Gyorsan felhúztam átázott bugyimat nedves puncimra, combjaimon szétkentem nedveimet, úgyis megyek kocogni, majd utána lezuhanyozok. Magamra kaptam a pólómat és az edzőruhát és siettem lefelé.
– Szia kicsim – üdvözöltem Stevet. Hogy telt a napod?
– Semmi különös – volt a válasz. Mi van enni?
– Jaj drágám még nem voltam a boltba, és most futni készülök. Megtudod várni, míg megcsinálom?
– No promblem, nem vagyok nagyon éhes, majd addig nassolok valamit.
– Édes vagy. Na megyek is, minél hamarabb végezzek. Puszi.
Elkezdtem a szokásos köröket. Imádtam mikor a férfiak akik velem szembe futottak hirtelen irányt változtatva elkezdtek követni.
Volt aki megelégedett formás fenekem látványával, és hosszú ideig csak mögöttem futott, volt aki merészebb volt és mellémérve melleimre tapadt szemmel, lihegve próbált beszédbe elegyedni velem. Azonban egy két szóváltás után gyorsítottam a tempón és otthagytam őket. Ma még a szokottnál is gyorsabban tettem meg a napi távot, hisz még dolgom volt. Hazaérve azonnal az emeletre mentem, ahol Stevet a számítógépe előtt találtam. Valami filmet nézet, amit gyorsan ki is kapcsolt ahogy benyitottam.
– Na már itt is vagyok – mondtam.
Remélem nem haltál még éhen? Mit néztél?
– Semmi különös, csak egy amatőr felvétel volt – dadogta.
– OK, akkor most gyorsan lezuhanyozok és elmegyek a szupermarketbe valami kaját venni. Van valami kívánságod, valami amit szívesen ennél?
– Nem, nincs – dünnyögte, és visszafordult a gépe felé.
Bementem a fürdőszobába, és kezdtem levetkőzni. Zokni, nadrág, póló és végül a kéjnedveimtől még mindig nedves bugyi mind a szennyeskosárba landolt. Beálltam a zuhany alá, és engedtem magamra a langyos, frissítő vizet.
A folyékony szappant élvezettel kentem a testemre. A nyakamnál kezdtem és haladtam lefelé a karomra majd a melleimre kentem. Eszembe jutott Tommal való utolsó szeretkezésünk, amikor a mellemre élvezett, és én beledörzsöltem a bőrömbe a spermáját. Most hasonló volt az élmény és bimbóim kezdtek megmerevedni. Gyorsan elhessegettem a gondolatot és folytattam mosakodást a hasammal, puncimmal és fenekemmel. A szappan a dörzsölés hatására habzani kezdett, ami megint csak a múltkori akciót juttatta eszembe.
Így gyorsan lemostam a testem, még mielőtt újra felizgulok és megint maszturbálni nem kezdek. Gyorsan de alaposan szárazra dörzsöltem a testem és magamra kaptam egy tiszta bugyit, melltartót, és könnyű kis nyári ruhát. Mivel még csak augusztus vége volt, kellemes langyos szellő fújdogált. Imádtam az ilyen időt, mikor a szellő átfúj az ember lányának a lába között, megcsiklandozva a combjai belső felén a pihéket. Most meg amúgy is kocsival megyek, így nem kell nagyon kiöltöznöm.
– Mentem bevásárolni – ordítottam lentől, de válasz nem jött úgyhogy beültem az autóba és irány a market.
Körülbelül 1 órát töltöttem el bevásárlással, mert nem kész listával jöttem, mindent ötletszerűen vásároltam. Végül a csirkemell mellett döntöttem és vettem hozzá rengeteg zöldséget köretnek. Volt köztük bébikukorica, bambuszrügy, gyömbér, egy üveg bor a vacsi mellé, stb. Valami gyors könnyű kínai kaját ütök belőle össze – gondoltam.
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy remélem Tom ma hamar hazaér és a további akciókra éhes puncimat lerendezi. A garázsba érve, csak nagy nehezen tudtam összeszedni a rengeteg szatyrot és papírzacskót amibe vásároltam.
Jöhetne Steve segíteni – morogtam magamban. Nem igaz ez a gyerek ha belefelejtkezik valamibe akkor se lát se hall. Hogyhogy nem hallotta meg az autómat? Na mindegy, már legalább a konyhába vagyok. Mindent ledobtam az asztalra, majd elpakolok, csak felmegyek átöltözni itthoni ruhába. Stevet még mindig a gépe előtt találtam, szerintem ugyanazt a filmet nézte mint mikor elmentem bevásárolni, vagy valami nagyon hasonlót. Nem nagyon láttam mert a feje félig eltakarta a monitort. Háttal ült nekem és az ölébe matatott valamivel.
– Szia nagyfiú – köszöntem rá újból. Összerezzent és gyorsan kikapcsolta a monitort.
– Anya máris itt? – kérdezte, de nem fordult meg.
– Sőt, a kaja is mindjárt kész lesz, csak átöltözök itthoni ruhába.
Bementem a fürdőszobába és előszedtem itthoni ruhámat, ami elég rövid volt ugyan, csak combközépig ért, és a melleim közé is szabad belátást engedett, de úgyse volt itthon senki (csak Steve, ő is a saját szobájába). Ilyen szép időben a főzéshez a párában nem kell nagyestélyi dünnyögtem csak úgy magamnak.
A bugyi és melltartó maradt, két kis könnyű darab, nem sok vizet zavar.
– A konyhába leszek szóltam be menet közben Stevenek.
– Ok míg nincs kész a kaja addig én is letusolok. Jaaa anya amúgy telefonált Kathy, hogy ma nem jön haza, mert az egyik barátnőjével – mondta a nevét ugyan, de már elfelejtettem – mennek valami buliba, így ott fog enni, és ott is alszik.
– Na egy zavaró tényezővel kevesebb – gondoltam kajánul magamban.
Elkezdtem elpakolni a vásárolt cuccokat, közben kezembe akadt a bor is, amit a vacsihoz vettem.
Nem vagyok valami nagy borszakértő, de úgy gondoltam, hogy a könnyű csirkéhez valami erősebb, testesebb bor dukál. Igy egy édes vörös bor volt a választásom. Hogy jó-e na azt mindjárt eldöntöm – kuncogtam, és már nyúltam is a dugóhúzóért. Az első pohár után megállapítottam, hogy nagyon jó választás volt. Édes, női szájnak való magát itató bort találtam. Miközben elpakoltam és előkészítettem a csirkét töltöttem még egy pohárkával, és mert kellemes bizsergést éreztem az ízlelőbimbóimon rögtön fel is hajtottam.
A francba, elfelejtettem megkérdezni Stevet hogyan készítsem el a csirkét szecsuánis, csípős, vagy esetleg édes-savanyú, vagy pikáns legyen? Pedig akkor még nem is ittam. Na mindegy felszaladok megkérdezni – döntöttel el magamban.
Steve már nem volt a szobájába, de bekapcsolva felejtette a monitorát, amin már megint az a film ment. Közelebb mentem és döbbenten láttam, hogy én vagyok rajta a délutáni masztizos akcióm közben. Hát ez meg hogy lehet? A döbbenettől nem tudtam mit csináljak, megmozdulni sem tudtam, csak álltam és figyeltem magam ahogy 4 ujjal nyúlkálok saját magamban.
Láttam kívülről saját orgazmusom. Nem mondom hogy nem volt izgató, de azért mégiscsak sok, hogy a saját fiam így kilessen engem, és egyáltalán hogyan csinálta ? Amint egy kicsit magamhoz tértem, elindultam a fürdőszoba felé, hogy kérdőre vonjam Stevet. Na itt jött a második döbbenet. A fürdőszobaajtó nem volt bezárva, csak behajtva, és ahogy beláttam Steve félig háttal nekem térdig letolt gatyával állt a fürdőszobában, egyik kezében mereven ágaskodott szerszáma, ami mint sejtettem is nem volt egy kis darab.
Talán még az apja farkánál is nagyobb lehetett, ahogy megtudtam saccolni. Dolgozta is rendesen, húzogatta rajta a bőrt, miközben becsukott szemmel a másik kezében lévő délutáni nedves bugyimat dugta az orra alá.
A bugyim illata teljesen beindíthatta, mert az orrától levitte a szájához, és elkezdte nyalogatni a női nedvektől még mindig nedves láb közötti részt. A látványtól nem tudtam, mit csináljak. Szóljak rá, ijesszem meg, vagy csendesen vonuljak vissza? Egy biztos, hogy nem hagyott a látvány engem se hidegen.
Az elfogyasztott bortól bátrabb lettem, és elhatároztam, kivárom a végét, és csak utána osonok vissza a konyhába. Közben Steve keményen gyűrte a szerszámát, a vérrel teli makk lilásan pompázott a farka végén, miközben gyorsan verte magának, és zihálva, lihegve felváltva szagolgatta és nyalta bugyimat. Kezdtem beindulni farkának látványától, felhúztam a ruhámat, hogy hozzáférjek a bugyimhoz, amit félrehúzva a pinámat kezdtem simogatni. Istenem csak egyszer add, hogy ezt a csodálatos fiatal erős faszt magamba érezhessem – gondoltam megkeményedett csiklómat dörzsölgetve.
Két ujjamat újra és újra hüvelyembe mélyesztve maszturbáltam miközben fiam faszát néztem. Milyen csodálatos lehet, ahogy ez a kemény fasz szétfeszíti pinám bejáratát és nedves, baszásra váró barlangomba hatol. Igen ezt akarom, azt akarom hogy ez a hatalmas lilafejű kemény fasz ki-be járjon a pinámba, spriccelje tele ondóval, ahhh ez az mééééég… méééég!!!!! Lecsuktam a szemeimet és a fiam faszára gondolva élveztem el. Nem tudom, meddig tartott az orgazmusom – ma már másodszor – de a szememet kinyitva azt láttam, hogy Steve mereven bámul rám, miközben megpróbálja elrejteni bugyimat és farkát.
Már megint nem tudtam csendesen magamban elélvezni. A helyzet visszájára fordult, én akartam megszégyeníteni Stevet, és én kerültem ebbe a furcsa helyzetbe. Szégyenemben gyorsan a szobánkba futottam és leültem az ágyra gondolkozni. Most hogy mondjam meg neki, hogy nem helyes, ha kilesi az anyját, mikor az anyja az ő faszára gondolva élvez el, ráadásul fia szeme láttára. Ahogy ezeken gondolkoztam, halkan nyílt az ajtó és Steve dugta be a fejét. Bejöhetek – kérdezte. Én csak némán bólintottam.
Farka már nem volt a merev, de a gyatyája dudorodásán láttam, hogy nem is lankant le egészen. Eléggé feltünően kitüremkedett, meg is akadt a szemem rajta, amit Steve észre is vett. Gyorsan elkaptam a tekintetemet.
– Anya én nagyon szégyellem magam – mondta miközben leült mellém az ágyra.
– Szégyelheted is magad – mondtam miközben arra gondoltam, hogy hogyan szégyellem én magamat azért, hogy rajtakapott. Hogy csináltad azt a felvételt ami a gépeden van?
– A múltkor vettem egy webkamerát, amit titokban felszereltem a fürdőszobában.
– Te az egész családot kilested?
– Na nem az egészet, csak Kathyt és téged – próbált meg viccelődni.
– Most nem vagyok vevő a humorodra – torkoltam le. Mégis hogyan gondoltad ezt?
– Nézd én már régen nem csak úgy nézek rád mint anyára, hanem mint NŐ-re, a nagybetűs nőre. Minden kapcsolatomban olyan nőt kerestem mint te vagy. Minden nőt hozzád hasonlítok, de egyik se érhet a nyomodba. Ezért nem is tartanak a kapcsolataim sokáig. Imádom azt a formás tested, a telt, nőies melleidet, a kerek kemény fenekedet – mondta és átölelte a derekamat.
Nagyon jól esett amit mondott, belül büszke voltam magamra, azért megpróbáltam kibújni az ölelésből, de szorosan tartott, és még közelebb húzott magához.
– Anya kívánlak nagyon, szeretném a melleidet a kezembe tartani, nyakad csókolgatni, tested minden porcikáját kényeztetni, feneked simogatni, pinádat kinyalni és jól megbaszni – mondta, és egyik kezét
lecsúsztatta a mellemre, míg a másikkal combjaimat simogatta. Szájával rátapadt a nyakamra, és én éreztem hogyan gyengül az ellenállásom.
Jézusom – gondoltam, ha ezeket mind beváltja akkor teljesül a fél órával ezelötti vágyam és magamba érezhetem fiam faszát. Még megpróbáltam egy erőtlen kisérletet. Nem szabad, ne tedd ezt velem – mondtam, közben azt gondoltam: Igen Steve gyere basszál meg, mikor érezhetem már kökemény faszodat a számban és a pinámban.
Közben hanyat döntött az ágyon és nyakamat csókolgatva gombolta ki ruhámat. Elöbukkanó melleimra hajolt és szájába vette bimbómat. Nyelvével körbenyalta bimbóudvart, majd gyengéden a fogai közé vette megduzzadt bimbómat.
Egyik kezemmel a mellem alá nyúltam, megemeltem, hogy jobban hozzáférjen, a másikkal a fejét simogattam, és enyhén nyomtam mellemre. Igen Steve szopd meg anya mellét, izgasd fel minnél jobban. Harapdál meg a bimbóimat, ez az, csináld fiam. Farka az oldalamnak feszült és örömmel tapasztaltam hogy még mindig nő. Elengedtem mellemet és megfogtam a farkát a nadrágon keresztül. Mit is mondjak? Ekkora hatalmas faszt életembe nem fogtam még. Most már biztos voltam benne, hogy nagyobb mint Tomé. De eltolta a kezemet és a mellem szopásáról áttért a hasam puszilgatására.
Apró kis puszikkal haladt lefelé a puncim felé. Alig vártam, hogy szájával elérje csiklómat. Ekkor felhúztam lábaimat, jó szélesre tárva azokat megmutattam még bugyival takart pinámat. Steve lecsusszant az ágyról és elé térdelt, fenekemet megfogva kihúzott az ágy szélére, hogy puncim könnyen elérhető legyen. Lábaimat a vállára raktam, és úgy szétterpesztettem combjaimat hogy az már szinte fájt. Vártam, hogy Steve rábukik a puncimra, de ő a térdemtöl kezdve felváltva puszilta, nyalogatta, harapdálta hol az egyik, hol a másik combom belső felületét.
Egyre közelebb került pinámhoz, amit már magamon kivűl vártam. Bugyimon keresztül kezdte puszilgatni, gyengéden a fogaival harapdálni. Pinám egyre jobban benedvesedett, bugyim a nyálától és a nedveimtől átázott.
– Ahh igen, ez nagyon jó, nyald ki a anya pináját – könyörögtem neki. Kérlek dugd nyelvedet anyád pinájába. Szeretném érezni ahogy nyelveddel izgatod anya pináját. Csináld kérlek mert megőrülök. Érezni akarlak a lábam között, basszál meg a nyelveddel. Steve félrehúzta a bugyimat és végre rátapadt lucskos pinámra.
Először a nagyajkakat puszilta körbe, majd a kisajkak kerültek sorra. Mikor széthúzta őket és belenyalt a pinámba már hörögve dobáltam magam. Gyere Steve, kérlek ne várakoztasd meg anyádat, baszd meg jól anya lucskos pináját. De Steve egyelőre a csiklómat vette kezelésbe. Szájába vette, megszívta, majd a fogai között morzsolgatta. Kiengedte szájából, aprókat liheget rá, majd kezdte az egészet elölről. Ekkor élveztem el először. Elöntött a meleg, hüvelyem, méhem görcsbe rándult, kezemmel a fejét szorosan a pinámhoz nyomtam és másodpercekig csak élveztem.
Stevenek erővel kellett a fejéről lefejtenie a kezemet, mert majdnem megfulladt. Éreztem, hogy a pinámból szivárog nedvem, Steve rábukott és felnyalta az egészet. Gyere, nem akarom, hogy te is kimaradj a jóból. Szopni akarok, szeretném a fiam nagy faszát a számba érezni – mondtam. Gyere kicsim, hagy szopjam meg azt a drága nagy faszodat, már nagyon kivánom, érezni akarom az én nagy fiam ízét.
Steve a fejem mellé térdelt és számba adta azt az gyönyörű nagy faszát. Úgy helyezkedett, hogy közben egyik kezének két ujjával széthúzta pinámat, középső ujjával pedig a tüzes csiklómat ingerelte.
Másik kezével megfogta a fejem és szabályosan ráhúzta a faszára. Fuldokolva nyeltem a hatalmas szerszámot, miközben altestem vonaglott az izgatástól.
– Gyerünk anya szopd a fiad faszát – hallottam valahonnan egész távolról, de örömmel teljesítettem. Kihúzta a számból az annyira áhított farkat, és a számat kezdte el vele körbe dörzsölni. A lilás fejű fasz körbejárta a számat, beleütközött az orromba, majd tolakodóan hatolt a számba ismét. Egyik kezemmel megfogtam a beton keménységű faszt és a számból ki sem véve elkezdtem verni.
A másik kezemmel a két feszes golyót morzsolgattam.
– Ez az, verd bele a szádba, nagyon jól csinálod anya – hörögte Steve. Szopd jó keményre a faszomat, hagy tudjam jól megbaszni azt gyönyörű lucskos pinádat. Imádom azt szép kerek melleidet, szeretném látni milyen mikor folyik rajta a geci. Ahhh ez igen, ezt szeretem mondta miközben a faszát a számból kivéve nyalogattam körbe. A hatalmas makkal kezdtem, körbenyaltam, majd az egyik golyóját vettem a számba és óvatosan, de határozottan szívni kezdtem.
Tojása kitöltötte az egész számat, de én még többet akartam. Nagyra tátottam a számat, és a másik golyót is a számba erőszakoltam. Mikor már majdnem megfulladtam, óvatosan kiengedtem őket fogságukból és újra neki álltam a hatalmas fasz verésének. Láttam, hogy már a cseppek már megjelentek a makk hegyén, ezért lassítottam a tempón egy kicsit és nyelvem hegyével lenyaltam az előváladékot. A makkot megszorítottam egy kicsit, igy a nyilása kinyilt, és én örömmel próbáltam a nyelvem beledugni.
– Kicsim gyere élvezz anya szájába, szeretném érezni a gecid ízét, szeretném lenyelni az összes spermádat, kérleg spricceld tele anyád száját – hallottam a hangomat, de mintha nem is én mondtam volna. Az agyam már nem müködött, az összes vér az altestembe áramlott, föleg, hogy Steve már a harmadik ujját dugta a vérbő pinámba.
– Gyere anya, állj négykézlábra, hagy basszam meg már végre ezt a csodás pinát.
Én rögtön teljesítettem kérését, kutyapózba kezdett el baszni az a drága nagyfaszú fiam.
Először csak a makkot vezette végig szeméremajkaim között le és fel, nedveimmel síkosítva a szerszámát. Két kezével megfogta fenekem félgömjeit és úgy széthúzta őket, hogy azt hittem szétszakadok, de nem bántam, csak basszon már meg végre. Lassan bevezette a makkját, majd kihúzta, aztán újra be és újra ki. Már extázisban voltam a vágytól
– Steve, édesem baszd meg anyádat, baszd szét ezt a tüzelő szukát.
Végre, bevágta a farkát a vágytól lucskos pinámba, egészen a méhemig ért a makkja, méhszájamat döfködte hegye, golyói csiklómat verdesték, és előttem kezdett minden elsötétedni a kéjtől.
– Ez az kicsim, nagyon jó, mééég… méééég basszál, tedd magadévá anyád tüzelő pináját. Spicceld tele gecivel anyádat, kérlek tölts fel teljesen. Akaroooom… akarooom, az összes ondódat lödd belém… ahhhhh, igeeeeen
– Isteni vagy anya, nefélj megkapod az adagodat, szétfogom kefélni azt a gyönyörű pinádat. Ahhhhh, most, anya most spiccelek beléd.
Egyszerre élveztünk el a fiammal, éreztem ahogy farkát tövig belémnyomja, pumpálni kezdi belém az ondót. Hüvelyizmaimat megfeszítve próbáltam az utolsó cseppet is kisajtolni a faszából.
Minketten lihegtünk a kimerítő akciótól, de megért. Steve lassan kihúzta faszát szétbaszott puncimból, és én az oldalamra döltem, mert éreztem, hogy lassan kezd folyni kifelé belőlem a sperma. De az eredmény igy se lett jobb, mert most a combomon kezdett folyni. Igy hanyat feküdtem, combjaimat széttártam és kezemet lüktető pinámra szorítottam.
– Gyere ide kedvesem, hagy tisztítsam le ezt a drága szerszámot – mondtam, és Steve újra a fejemhez térdelt. Farkából még szivárgott a geci, és teljes hosszában habos sperma borította.
Kéjesen a számhoz húztam lankadófélben lévő szerszámát, és ahogy ő csinálta, szétkentem a számon körbe ami még jött belőle, majd megfogtam a tövét, és elkezdtem a kezemmel kifejni belőle a maradékot, amit aztán ujracsak a számra kentem. Közben a puncimból kifolyó spermát próbáltam a kezemmel visszatartani, de szivárgot az ujjaim között, lassan folyt végig az ánuszomon, egészen izgató érzést keltve bennem. A fiam ondója a lepedőn a fenékvágatomnál kis tócsába gyült össze. Benyúltam a keféléstől vöröslő pinámba és két ujjal amennyi spermát csak tudtam számhoz vittem és lenyaltam ujjaimról.
Mintha kikanalaznám fiam spermáját ujjaimmal magamból, próbáltam mégegyszer minnél többet a számba juttatni.
Ekkor szólalt meg a telefon. Biztos Tom az gondoltam, mert ilyen időben szokott rám csörögni. Az ágy melletti kagylóért nyúltam és a fiam gecijétöl síkos számhoz emeltem.
– Szia Mary – hallottam Tom hangját. Mit csinálsz?
– Éppen csinálom a vacsorádat, mindjárt kész – hazudtam.
– Szivem egy kicsit később érek ma haza, kb 2 óra múlva, ne várj meg vele.
Egyél nyugodtan.
– Áááá én most éppen tele vagyok, most kaptam be valamit – mondtam kétértelműen, és magamban mosolyogtam. Mindennap szivesen elviselnék egy ilyen vacsorát – gondoltam.
– Akkor jó, később találkozunk – búcsúzott el.
Ideje rendbeszedni magam gondoltam, mert a sperma már rászáradt a számra, a puncimból meg mintha patakokba folyna. Adtam Steve fejére egy puszit és bevonultam a fürdőszobába. Megmostam a számat, és a puncimat megtöröltem vagy három papírzsebkendővel, mivel szerintem legalább fél liter ondó folyt ki belőlem.
Tusolás későbbre halasztva, először Tomnak kell a vacsit csinálni, ha már azt hazudtam. Bugyi nem kell, nem koszoljuk össze, vissza a könnyű kis itthoni ruha és irány a konyha. Lefelé menet még beszóltam Stevenek, hogy zuhanyozzon le.
A konyhában minden a feje tetején állt, hiszen nem volt időm elpakolni semmit. Nekikezdtem hát, megpucoltam a zöldségeket, feldaraboltam a csirkemellet – de azt még mindig nem tudtam meg, hogy hogyan készítsem el. Viszont megtudtam, hogy a fiamnak mekkora hatalmas farka van, és milyen jól bánik vele a puncimba.
Mosolyogva, és elégetten gondoltam vissza az előző óra eseményeire. Steve megkapta amire olyan régen vágyott, és valljuk be én is olyat kaptam, amilyet ezelőtt soha. Reménykedtem, hogy nem ez volt az utolsó, merthát mégcsak másodéves. Még van legalább 3 éve az egyetemből, és addig itthon fog lakni. Közben hallottam a víz csobogását az emeletről. Steve most mossa azt csodálatos szerszámát – gondoltam magamba.
Odaraktam a zöldségeket párolni, a rizst főni, és letakarítottam a konyhaasztalt a zöldség maradványoktól.
Éppen végeztem, és ujabb pohár bort öntöttem magamnak, mikor megjelent Steve egy szál törölközőben, ami a dereka köré volt csavarva. Haja meg vizes, férfiasan összeborzolva, kissé a szemébe lógott. Felsőtestén vizcseppek szaladgáltak lefelé, két izmos melle között csillogott a nedves szőre. A törölköző alatt dudorodott vágyam kielégítője. Hozzám lépett, a nyalkam és vállam közé csókolt én a kis bozontos mellkasát simogattam végig.
– Kérsz egy pohár bort? – kérdetem, és megfordultam az asztal felé, hogy töltsek.
– Inkább mást kérnék – szólt, és a hátam mögé lépve a combjaim közé nyúlt megfogva a spermájától meg mindig lucskos puncimat.
– Imádom azt kis gecis pinádat – lihegte a nyakamba. Éreztem ahogy farka a fenekemnek feszűl, és elkezd dagadni. Szememet becsuktam, és éreztem, hogy újra elvesztem. Fenekemmel kicsi hátrébb toltam. Felsőtestemmel ráfeküdtem az asztalra, melleimet az asztallapnak nyomtam. Lábaimat nagy terpeszbe raktam, hogy minnél jobban hozzáférjen izzó barlangomhoz.
Mindkét kezemmel hátranyúltam, ruhámat felhúztam derekamig, két kézzel megfogva fenekemet széthúztam, és boldogan kínáltam fel neki nedveitől tocsogó pinámat.
Fritzl savval akart végetvetni a vérfertőzésnek
Hogy ne maradjon nyoma rémtetteinek, savas fürdőben akarta eltüntetni pincéjében rejtegetett családját Josef Fritzl. Az osztrák férfi 24 éven át rejtegette házuk pincéjében lányát, Elisabethet, közben hét gyermeket nemzett neki, akik közül egy meg is halt.
Rémtettei miatt a bírósági ítélet szerint élete végéig börtönben kell maradnia. Felesége és többi gyermeke fönn élt a házban, ők semmit sem tudtak a családfő kettős életéről.
Az amstetteni rém korábbi borzalmas tervébe csak egy cellatársát avatta be. A tinédzserkorú Patrick Jacob már az első nap rettegett tőle, ugyanakkor meglepte, mennyire kitárulkozó előtte Fritzl. Jacob azonban időközben rájött, hogy elbeszéléseivel Fritzl csak manipulálni akarta, hogy jó színben tüntesse föl magát előtte, hazudozott is családjáról, hátha állításai kitudódnak, és enyhítést kap. Azt akarta elhitetni cellatársával, hogy Elisabeth drogozott, és saját érdekében zárta a pincébe.
Aztán azzal rukkolt elő a fiúnál, hogy nem hagyta meghalni a saját gyermekétől született lányát, Kerstint, akinek egészsége a pincében való élet miatt omlott össze. Akkor bukott le, amikor Elisabethnek megengedte, hogy a lányt kórházba vigye.
– Azt mondta, a végén már félt, hogy lebukik kettős élete miatt, ezért akarta savban feloldani a családját – emlékezett vissza már egy másik börtön rejtekéből a gyújtogatásért elítélt tinédzser.
– A cellában is két arca volt. Amikor szembesítették lányával, és mindent bevallott, a cellában rögtön lefeküdt, és úgy zokogott az ágyában, mint egy gyerek. Akkor szánalmas öregembernek nézett ki, de pillanatok alatt vademberré vált. Ha este nem tudta megnézni a híradót, tombolt, olyankor rettegtem tőle. Egyébként máig nem értem, hogy kispályás létemre hogy rakhattak egy cellába egy ilyen szörnyeteggel…
További cikkek: Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok
Éveken át erőszakolta nevelt lányát
Az első fokon eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletét helybenhagyva a Debreceni Ítélőtábla kedden jogerősen 11 év fegyházbüntetésre ítélt egy férfit, aki öt éven keresztül szexuálisan zaklatta, többször megerőszakolta nevelt lányát.
Mivel a sértettre való tekintettel a tárgyalás végig zárt ajtók mögött zajlott, az ügy részleteit nem ismertethette a bíróság szóvivője. Amit tudni lehet: a más jellegű bűncselekmények miatt már korábban büntetett, jelenleg 36 éves férfi 2003 és 2008 között rendszeresen szexuálisan zaklatta nevelt lányát. Az első aktus idején a kislány még nem volt 11 éves, az együttlétekről a férfi fényképeket és videofelvételeket is készített.
Az ítélőtábla a vádlottat többek között folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak és erőszakos közösülés bűntettében találta bűnösnek.
További cikkek hasonló témában: Jó, hogy Polanski megúszta örül az áldozat – Az egész család fajtalankodott 4 gyerekkel – Két különböző alkalommal erőszakolta meg ugyanazt a nőt – 12 éves unokahúgát kínozta aztán megölte – Kislányt kényszerített orális szexre egy öreg férfi – Perverz szexet kért az iskolás fiúktól akomlói pedofil – 12 évesre izgult a kisvárdai férfi – Megmentette a tinilányt az erőszaktól, ajándékot kapott – Brutális tinik: megerőszakolták, kínozták társukat – Kéjjel kínozta a kurvákat a magyar banda – Edith Vogelhut eszébe jutott, hogy őt is seggbe kúrta Polanski – Fiatalkorúak kólás üveggel és seprűnyéllel erőszakoltak – Nemi erőszakkal dugta a csajokat a svéd főrendőr – 10 év börtönt kapott a diákkal szexelő tanárnő – Pedofil férfit tartóztattak le Ausztriában – Verések és szexuális erőszak a kiskunhalasi pszichiátrián – Kórházi szexuális erőszak miatt nyomoznak Győrben
Szexrabszolgaként tartotta gyerekeit a pirtói férfi
Több mint 10 évig fajtalankodott saját és nevelt gyermekeivel az a férfi, akit csütörtökön jogerősen 19 év fegyházbüntetésre ítélt a Szegedi Táblabíróság.
„Azért jöttem el a tárgyalásra, hogy végre pontot tudjak tenni magamban az ügy végére. A nevelőapám 12 évig fajtalankodott velem” – mesélte lapunknak a nevelt lánya annak a férfinek, akit csütörtök délelőtt többrendbeli szemérem elleni erőszak, erőszakos közösülés és egyéb bűncselekmények miatt jogerősen 19 év fegyházbüntetésre ítélt a Szegedi Táblabíróság.
A 43 éves pirtói Tímár Pál a Bács-Kiskun Megyei Bíróság első fokú ítélete szerint 1994-től előbb nevelt lányát, később nevelt fiát, majd vér szerinti lányát és fiát is számtalanszor fajtalankodásra kényszerítetette. Beteges tette odáig fajult, hogy később nevelt fiát arra kényszerítette, hogy közösüljön féltestvérével, amit a férfi végignézett.
A gyerekekkel szembeni fajtalankodások 2-3 heti rendszereséggel történtek meg. A vádlott nevelt lánya 5 évig hallgatott a dologról anyja előtt, akinek ekkor beszámolt a történtekről, ám az anya csak élettársával beszéléte meg a törénteket, aki megverte őt. A rendőrséghez csak tavaly fordult, miután volt élettársát és annak új barátját egy tapétavágó szikével megpróbálta megölni abbéli dühében, hogy az asszony miért nem engedte el közös gyerekeiket láthatásra. Csak a támadás után megtörtént kihallgatáson derült fény a férfi szörnyű titkára.
A büntetőtanács az ítélet mértékén végül nem változtatott, és az eredetileg 17 rendbeli bűncselekménnyel vádolt férfit kevesebb vádpontban mondta ki bűnösnek, de ez semmiféle felmentést nem jelentett a számára. Mindössze arról volt szó, hogy a táblabíróság az egyes cselekményeket nem külön, hanem a folytatólagosság egységén belül értékelte.
További bűncselekmények amik nemiséggel kapcsolatosak: 12 évesre izgult a kisvárdai férfi – Megmentette a tinilányt az erőszaktól, ajándékot kapott – Brutális tinik: megerőszakolták, kínozták társukat – Kéjjel kínozta a kurvákat a magyar banda – Edith Vogelhut eszébe jutott, hogy őt is seggbe kúrta Polanski – Fiatalkorúak kólás üveggel és seprűnyéllel erőszakoltak – Nemi erőszakkal dugta a csajokat a svéd főrendőr – 10 év börtönt kapott a diákkal szexelő tanárnő – Pedofil férfit tartóztattak le Ausztriában – Verések és szexuális erőszak a kiskunhalasi pszichiátrián – Kórházi szexuális erőszak miatt nyomoznak Győrben