Erotika
Csak zokni és más semmi
A zokni alapvetően semleges ruhadarab, védelmi rendszerünk hűséges pillére, de ha szexről van szó, ádáz ellenséggé válik. Számos fórumon elsiratták már a jelenséget, de az urak váltig magyarázzák a bizonyítványukat. Most vigyázó szemünket mi is a lábszárra vetjük, és kritikusan nézünk a fanatikus zoknistákra.
Akad-e lelombozóbb látvány, mint végigtekinteni a felajzott szerelmesen, akin – a szemérmet takaró árva fügefalevél modern kori szinonimájaként – mindössze egy pár zokni csúfkodik? Hiába, hogy megannyi vígjáték csontig lerágott, ócska poénját idézzük meg, a jelenség állandóan napirenden van, a magunkon felejtett zokni csak nem akar kikopni a szexuális kultúránkból. Még a rémálmainkban is ott kísértenek a nagylábujjnál lyukas frottírok az oldalukon egymást keresztező teniszütőkkel, vagy a megnyúlt, felemás pamutok, barnában, sötétkékben, fáradt szürkében. A meztelen férfitest és a lábszárakon egyetlen kifejező elemként főszereplő zokni persze a pornónak is vissza-visszatérő eleme: a barbár macsó kivagyiságának jelképe, társíthatunk hozzá némi alpárias közönségességet vagy durva póriasságot is, mindegy, a filmipar nemegyszer a „hatalom” jelképeként emeli be – míg a hétköznapi gyakorlatban inkább a lúzerség vagy az igénytelenség, ami elsőre beugrik. Ehhez képest a „meztelen nő zokniban” típusú – közel sem csak férfimagazinokban megjelenő! – fotósorozatokkal is Dunát lehetne rekeszteni. Ez utóbbi azonban erotikus töltetét inkább abból nyeri, hogy a diáklányos hamvasságra apellál, bujaságot és ártatlanságot kommunikál egyszerre, mindenesetre a legkevésbé sem szokás taszítónak tartani. A nők szeretkezés közben viselt „klasszikus” darabjai között amúgy is inkább találunk félig lecsúszott melltartót vagy csak a behatolás kedvéért arrébb hajtott alsóneműt, a zokniviselet a legkevésbé sem tipikus. De vissza a fősodorhoz! Az urak mentőövként bedobott érvei között első helyen szerepel a „nem jött le a farmerral, amikor húztam, később meg már nem akartam csak ezért bíbelődni vele és kiesni a lendületből” típusú mellédumálás, erre tán szót vesztegetni is kár, aki pedig tényleg komolyan gondolná, az a jövőben szánja rá nyugodtan azt a maximum három másodpercet, azon már igazán nem múlhat a siker. A fázós lábúak (ami szerintünk szintén csak a lustaságot palástolandó alibizés) már messzebb merészkednek, és tudományos kísérletekre hivatkoznak, miszerint bebizonyították, hogy a kielégülés valószínűbb és édesebb, ha nem reszket szex közben a lábfej. Ergó: melegen kell tartani azt a jéggé dermedő lábat, nincs mit tenni, zokni marad. De olvastunk ennél cifrább ostobaságot is, amit igazán csak a szórakoztatás kedvéért biggyesztünk ide, jelesül, hogy a kellemetlen lábszag okozta szégyentől is megvéd a zokni, és a kedvest sem riasztjuk el, ha biztonsági okokból ekképp vértezzük fel magunkat. Mintha ez a két vékony kis semmiség képes lenne vákuumot képezni, és bent tartani a penetráns bűzt. Ha valakit eddig tényleg csak ez tartott vissza, hagyjon fel vele – a savanyú lábszag már a cipőlevétel utáni második másodpercben arcul csapja az embert, nincs az az alpesi kézimunka vagy nagyanyai gyapjúzokni, ami képes lenne gátat szabni az alattomos ellenségnek. Rohanjunk inkább a vesztünkbe, a lábszagnál van rosszabb is.
A sok egyéb mellett tán ezért is üdvözlendő, hogy nyár van, a férfiak körében is hódítanak a vietnami papucsok, szandálkák és mokaszinok, amikhez nem kell – de legalábbis nem ajánlatos – zoknit húzni, így a melegebb hónapokat talán megúszhatjuk anélkül, hogy ilyen siralmas hibák csúfítsák a partner meztelenségét, és lohasszák a mi vágyunkat. Értsük meg egyszer s mindenkorra: a nem feltétlenül tragikus, de mindenképpen tragikomikus és kiábrándító pillanatkép legtöbbször a gyönyör és a kívánalom ellen dolgozik, hovatovább a partner igényessége is zárójelbe kerül. Mert a zoknis szex, ahogy fentebb már megpendítettük, vígjátékokban kiapadhatatlan humorforrás, pornófilmben termékeny fantázia, de a való életben csak szánalmat ébreszt, és talán a szexuális életünkben ez utóbbival a legkevésbé sem szeretnénk azonosulni. Tessék lehámozni azt vágygyilkos frottírt!
Azusa Yamamoto japán tini modell
Yuuri Morishita
Yiling japán tinimodell
Japán lányok
Huncut felhőcske – japán mozi erotika
Tian bian yi duo yun, az eredeti cím. Ne gondolják, hogy a filmvilág rá van állva a szexualitásra, csak hát ilyenek a rendezők. Rá vannak állva a szexualitásra. S ha a rendező még ázsiai is, akkor egy szemernyit sem kell ezen csodálkozni: ott ez így szokás. Ázsiában már akkor volt szexkultúra, amikor errefelé a vizet alig fedezték fel a fürdése. Apropó víz. A tajvani Ming-liang Tsai filmrendezõ népszerûsége megoszlik, a filmes elit ennek ellenére ünnepli. Legújabbja a Huncut felhõcske címû, amelynek központi motívuma a víz. Meg a szex. Tajvan. Nyári szárazság. Hõguta. Vízhiány. A szomjúság gyötrõ, mindenkit dinnyelé ivására buzdítanak. A szomjúság szimbolikus. Az egymás mellett élõ, de egymással kommunikálni képtelen nagyvárosi emberek magányáról beszél.
A sztori az, hogy az egyik szereplõ Shiang-Chy közmosdók vizét lopja, a másik, Hsiao-Kang háztetõk csatornáiban fürdõzik. Összetalálkoznak újra, mert már elõtte is egyszer. A fiú azóta pornószínész, a lány nem. S nem tudja, hogy a fiú az. Persze, egymásba szeretnek, viszont a fiút a munkaköri kötelesség egy másik leányzóhoz is irányítja. A Huncut felhõcske, ha lehet hinni ítészeinek, kreatív szexszel megszórt komikus szerelmi dráma és színes, mint egy musical. Berlinben díjazták!
Ha szárazság és vízhiány van, az emberek pótmegoldásokhoz folyamodnak: az ásványvíznél is olcsóbb görögdinnyelevet isznak víz helyett, ásványvízzel mosdanak vagy vízgyűjtő csatornákban fürdőznek. Tsai Ming-liang filmjének figurái ennek megfelelően nemcsak hétköznapi szükségleteiket, de érzelmi életüket is pótlékokon keresztül élik (például dinnyével közösülnek vagy – képletesen legalábbis – dinnyét hoznak világra gyermek helyett). Ezt jelképezve a filmben a görögdinnye igen sokoldalú felhasználási módozatai jelennek meg: hol mint szomjoltó ital, hol mint szexuális segédeszköz (sőt mint nőinemiszerv-pótlék), hol mint magzat és újszülött funkcionál, de adandó alkalommal a főhős sisakként használja a dinnye héját. A dinnyemotívumhoz hasonlóan a címben jelzett felhő is végigvonul a filmen: a nagyvárosi elidegenedést tárgyaló mű hősei felhőkként úsznak el egymás mellett, kapcsolatuk illékony, légnemű, szinte alig súrolják egymást. A filmet formailag is végigkísérik a felhőmotívumok a hősök szobájának plafonján látható felhőktől kezdve az olajba téve egy pillanat alatt megdagadó hófehér tésztáig, ám a szimbólum a vége főcím alatt hallható szerelmes dalban teljesedik ki (amikor a földtől felhőként való elemelkedésről énekelnek). Mindez egyértelmű jele annak, hogy a kommunikáció képtelenségéről szóló filmet óvatos love storyként is felfoghatjuk. A két ember – a neurotizált nő (aki vélhetően antidepresszánst szed és retteg, ha beszállnak mellé a liftbe) és a pornószínészként dolgozó férfi – kapcsolata a két párhuzamos történetszál találkozása után ráérősen, de határozottan fejlődni kezd. Ez a fokról fokra való közeledés talán az egyetlen emberi kapcsolat mindkettejük életében. Mivel a filmben a tévéadást és a zenés-táncos betéteket leszámítva szinte egy szó sem hangzik el, ez a viszony sem a dialógus, hanem az apró gesztusok segítségével alakul. A két főalak nem beszél egymással, helyette mozdulataik és tetteik árulkodnak érzelmeikről. A film során úgy tűnik, a fiú az, aki sorozatosan gesztusokat tesz: kivájja a lány aszfaltba ragadt kulcsát, megpróbálja felnyitni beragadt bőröndjét, úgy tesz, mintha jóízűen megitta volna a lánytól kapott dinnyelevet, a lány lábujjai közé teszi cigarettáját, és onnan szívja el stb. Ezen visszafogott, minimális kis intimitások során a fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, már-már úgy viselkednek, mint egy szerelmespár (tésztafőzés, közös kaland a konyhában, majd a furcsa mód az Annie Hallt idéző rákvadászat). Mindezek ellenére többször látjuk őket úgy, hogy a képmező két ellenkező szélén állnak, s fal választja el őket egymástól. Úgy tűnik, az utolsó jelenetben meglehetősen bizarr módon végre egymáséi lesznek. Arról, hogy ez a sokat vitatott jelenet milyen fontos, mi sem árulkodik jobban, mint hogy ebben található talán az egyetlen hangsúlyos premier plán: a kitartott közeli a lány arcát mutatja, szájában a fiú nemi szervével. Ám a fal továbbra is ott van köztük, hiszen a felláció egy rácsos ablakon keresztül történik.
Senkit nem áltatunk azzal, hogy a rendező nem teszi ismét próbára nézőit: kitartó rajongóinak sok mindenre nyitottnak kell lenniük, hiszen Tsai már a második jelenetben sokkol (a félbevágott dinnyén keresztül szeretkező pár), majd további polgárpukkasztó állomások (például egészen közelről mutatott önkielégítés) után a kínzóan gyötrelmes utolsó 25 percben homoszexuális incesztus helyett ezúttal hullagyalázást és kemény pornót láthatunk. A rendező ismét az ellentétekre épít, és A lyukban már alkalmazott megoldást használja (a film cselekményét csillogó-villogó, vidám és látványos zenés-táncos jelenetek szakítják meg, melyek tematikailag kapcsolódnak, ám stílusukban és hangulatukban erőteljesen kilógnak a mű szövetéből). A musicalbetéteket leszámítva hosszú, statikus, kameramozgás nélküli beállításokat kapunk eseménytelen képsorokkal – a sivár és monoton látottak hatására az eseményeknek a fejünkben kell megtörténniük.
Port leírás: Tajvant szörnyűséges vízhiány sújtja. A televíziós csatornák is takarékoskodásra szólítják fel a lakosságot, és mindenkit arra biztatnak, hogy dinnyelevet igyon. De mint mindig, az emberek ezúttal is saját megoldásokhoz fordulnak. Shiang-Chyi közmosdók vizét lopja, míg Hsiao-Kang háztetők vízgyűjtő csatornáiban bonyolítja éjféli fürdőzéseit. Felhőkként sodródnak, egymást egy pillanatra sem érintve. A túlélés nehéz feladat, a magány viszont elviselhetetlen. Shiang-Chyi talál egy dinnyét, és ugyanazon a napon találkozik Hsiao-Kanggal. A lány jól emlékszik, hogy vásárolt tőle egy órát, amikor a fiú még utcai árusként kereste a kenyerét. Most viszont már pornószínészként teszi ugyanezt, ám erről a lány nem tud. Azóta nem találkoztak, és a lánynak fogalma sincs, miért ólálkodik a fiú a lakása környékén. Egymásba szeretnek. Két felhő összeér.
[Videók]
Natsuki Ikeda
Tiana HQ fotósorozat (4000 pix)
A pedofília nem csak a katolikusoké!
Legalábbis Tomcat politikus blogger szerint, akinek az oldalán pólót is rendelhetünk. Bocsánatkérés pedofil papok bűnei miatt: Bocsánatot kért a katolikus hívektől az Egyesült Államokban a philadelphiai egyházmegye vezetője azokért a szenvedésekért, amelyeket az érsekség pedofil papjai okoztak áldozataiknak, visszautasította ugyanakkor a bűnpártolás vádját. Justin Rigali bíboros bocsánatkérő levelét az egyházmegye legfrissebb heti értesítője tartalmazza. Ebben az áldozatok megkövetése mellett a főpap bírálja azt a múlt hét végén közzétett vádesküdtszéki jelentést, amely súlyosan elmarasztalja az érsekséget a pedofil papok bűneinek eltussolása miatt. Három évig tartó vizsgálat eredményeként a testület arra a megállapításra jutott, hogy Rigali elődei tudatosan szemet hunytak az egyházmegye legkevesebb 63 papja által kiskorúak százainak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények fölött.
Az esküdtszéki jelentés szerint az egyházmegyét 1961-től 1988-ig vezető és 1996-ban elhunyt Krol érsek és utódja, a 2003-ban nyugalomba vonult Bevilacqua püspök „egyaránt lehetővé tette és eltűrte” a visszaéléseket azáltal, hogy a megvádolt papokat egyik parókiáról a másikra helyezte a hívek vagy a hatóságok tájékoztatása nélkül. A jelentés szerint a papok egyike megerőszakolt, majd abortuszra kényszerített egy 11 éves kislányt. Az esküdtszék feltárta azt is, hogy a philadelphiai püspökségben tíz gyermekmegrontó papot még az után is megtartottak az aktív szolgálatban, hogy az amerikai püspökök 2002. júniusi dallasi értekezletükön ünnepélyesen kötelezettséget vállaltak a gyermekmolesztálás megalapozott gyanújába keveredett összes egyházi személy szolgálatból való eltávolítására.