fétis
Temetői MyVip képek
Átlagos női tabuk és körvonalak
Még mielőtt belevágnék önként vállalt keser[édes] gruppenembe [és még mielőtt bediliznék, a dátum közeledtével], összegezni támadt kedvem az elmúlt 2-3 évben elkövetett azon törekvéseimet, hogy megismerjem a mindenkori párkapcsolat mindkét oldalról való paráját: az igényeimet. Eddigi huszonpár, hosszabb-rövidebb bejegyzésemben érintettem már egy részét, de most a T. olvasóra erőltetek egy konklúziót is.
Nem állok ellen a különböző pózoknak, felőlem mindegyik jöhet, sőt. Első éjszakám alkalmával a misszonárius óta már vagy tizet kipróbáltak velem [rajtam], kedvencem nincs, szeretem, ha váltogatjuk. Volt alkalmam, ezért a valóságra hagyatkozva állítom, hogy az ágyon kívüli, a fekvő helyzeteket elkerülő együttlétek még a fantáziámat is jobban megmozgatták.
Magamnak is meglepő, de sikerült megszeretnem az orál műveleteit. Fel kellett hozzá nőlnöm, és kellett egy olyan férfi, akinek nem taszít a szaga. Szeretnivalónak találom, hogy erotikusan feltölt [engem], amíg játszadozom, és audiovizuálisan megtapasztalom a sikereimet. Jó érzéssel tölt el, ha jól csinálom, és dícséretet kapok érte… felforrósít. Amíg feltétlenül kellemes.
Testékszer, tetoválás, a saját jóízlésemen belül, vagyis túlzások nélkül, „természetesen”. Öltöztet :-) Szexi. Az ujjak szerepének különböző területein értékelhetőnek találtam az anális pluszmunkát, illetve szándékozom meglepni szeretve gyűlölt majmocskámat is hasonlóképpen [amit valahogy úgy neveznek, prosztata-izgatás]. Úgy érzem, illene hozzá, mivel már kért [és kapott] tőlem végbél puszit, ráadásul, mint ez már párszor elhangzott, tőle még így sem undorodom…
A magömlés kérdésében a szaftosabb dolgokat a „nem” címszó alatt helyeztem el, ide az kerül, amit szeretek: ha a dolog utódnemzésre alkalmas. Másszóval belém, hagyományosan, vele együtt érezve a csúcsot [az övét], boldogan tűrni, hogy közben ölelget, csókolgat. Ez a szeretet legintimebb kifejezőeszköze, jó érezni és tudomásul venni.
A zokni [óvszer] elhagyása elég korai balesetem, felelőtlen hozzáállásom csimborasszója, mármint, hogy egy tulajdonképpen nem állandó partnerrel kérés nélkül képes vagyok gumi nélkül lefeküdni, és nem félek. Az igazság az, hogy jobban félek a magamramaradástól, az intimitás hiányától és a másik fél emiatt érzelmileg gyengébb teljesítményétől. Kevés jutott, lehet, hogy még levesebb fog, az legyen nagyon…
Első és talán különös felfedezésem, hogy nem szeretem a sötétet. Nem szeretem, ha nem látom, hogy mi történik. Nem szeretem a meglepetéseket… viszont annál jobban szeretem vizslatni a partnet testét, arcát, szorosan hozzátartozik az élvezethez és nem utolsósorban a kommunikációhoz. Amiben az „állat vagyok, most jól megduglak” szerepet sem kultiválom, velem örüljön, ne rajtam.
Hogy engem kinyal, vagy nem [sosem], eddig még nem okozott fejtörést. Valahogy nem hiányzik. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor akart valaki odaférkőzni, és általában csak az első alkalommal. Köszönöm, nem kell, csak ha önállóan, és igazán szeretné. Arra ritkán volt példa, tehát hagyjuk.
Nem szeretem, ha valaki [leginkább férfi] magához nyúlkál édeskettes közben. Ha kókad, „használjon” engem… az ilyesmi a maszturbáláshoz kell, tehát arra emlékeztet, hát rám ne rejszoljon senki, ha kéznyújtásnyira vagyok. Ha százkilóméterekre, az más. Úgy én is szoktam. Szorosan a témához tartozik, hogy a ejakuláció hol ér véget. Kireszeli a hasamra, netán bele a számba, bónuszként kéri, hogy le is nyeljem. Szexuális felfedező utamnak még jócskán az elején topogok, tehát nem mondhatom halálbiztosra, hogy senkiért nem tennék ilyesmit önként dalolva, de most egyáltalán nem vagyok rá felkészülve, sértőnek, undorítónak találnám, a kapcsolat végének kezdete stb.
Mezei műfalloszomon kívül nem próbáltam, párban pláne nem, semmilyen úgynevezett szexuális kelléket, játékszert. Nem igénylem, meggyőződésem, hogy orgazmushiányom ellenére szükségtelen, nem emeli a szex élvezeti értékét, inkább lealacsonyítja, nevetségessé teszi. Vannak ujjaink, elképesztő dolgokra képesek. Műdákó helyett ott az igazi, vagina is akad a száj mellé, a meztelen tesnél pedig ebben az esetben nincs izgatóbb… amúgy is szürkébb vagyok az átlagnál, ne akarjon belőlem senki sem fétisbabát csinálni lakkcsizmával, kilyuggalt csipkefehérneművel. Ha pedig a férfi állna elő valami lokális érdekességgel, egy kiadós röhögés után levetkőztetném pucérra.
Ebből majdnem egyenesen következik az S/M [szado-mazo], egész kisgyerekként [6-8 éves] még voltak „szégyenletes” és megmagyarázhatatlan álmaim, de huszas éveimre nyomtalanul kinőttem. Én bántani senkit sem akarok, a gyengédséget többre értékelem. Egy-egy erősebb odaszorítás még jó is tud lenni, de a megalázás-megalázottság engem inkább dühítene, mint gerjesztene. Nem, még egy rózsaszín, prémes bilincs sem. Akkor nem tudnám közben simogatni…
Nem arra akarok kilyukadni, hogy ezek mind beteg perverzitások, csak örülök, hogy nekem a számos lelki problémám mellett nem kell még olyanokkal is foglalkoznom, hogy belevetem magam a Dunába, ha nem bilincsel az ágyhoz egy latexruhás nő, gyertyát csepegtetve rám, gésagolyókat dugdosva a seggembe.. vagy valami ilyesmi.
Gruppen férfival kiegészülve. Ez az én szolíd lelkivilágomban azon hölgyeményeket juttatja eszembe, akik vagy pénzért csinálják [gratulálok], vagy nimfománok [orvost], vagy aggyal nem rendelkező, általános elismerést [megbecsülést] ezen az úton szedegető libák. Vagy… eszembe jutott még az érzelmi zsarolás, majmocskámhoz például az lenne az utolsó szavam, amikor nemet mondok. Szerencsére sosem kért ilyesmire [eddig].
Lelkes tanulója vagyok a mélytoroknak. Még mindig úgy vagyok vele, hogy az öklendezés az egyik legkellemetlenebb közérzeti állapot, de felcsigáz, ha a partner [gyengéden, uraim, csak gyengéden] kéri, érezhetően új domenziókat nyújtanék neki. És ugye nem kell hozzá kellék, csak mi ketten. A kérdés ott lappang, hogy egyáltalán képes vagyok-e rá. Nekem még a manduláim is megvannak.
Egy sajnálatos baleset miatt eddig ellenálltam [és most is] az anális behatolásnak [valakinek sikerült teljes sebességen mellédugnia, orvos rakott össze], de ha megfelelően elő van készítve, még nem tudom, de lehet, hogy belemennék… sokan úgy érezhetik, hogy kettesével szedem a lépcsőfokokat, én fontosnak tartom, hogy minél hamarabb kiderüljön a számomra, hogy valamiből kell, vagy nem.
Gruppen nővel kiegészülve. Nővel más, az nem is közösülés, csak babráljuk egymást, oszt csá. A Férfi meg odavan, és ez a lényeg. Az örömszerzés… egyébként ez egy fájó pont, mivel már megtörtént, ezért nem írhatom, hogy nem. Mert nem mindegy, kivel, kiért és miért… azt, ott, akkor nem bántam meg, őérte tettem, rá figyeltem. De fáj, hogy nincs még vége… Mindazonáltal az érintést nagyon értékelem. Évtizedeket éltem le érzéki simogatások nélkül, ha így fogom fel, több jót kapok, mint rosszat. Testileg… érzelmileg nem biztos.
Összességében nem vagyok túl bevállalós. A természetesen megrendezett, mosolygós [páros…] együttléteket szeretem, amik önmagukért vannak, de nem zárkózom el jópár, sokaknak még mindig tabunak számító huncutságtól, a titok a megfelelő partnerben van. Nem elsősorban, vagyis nem kizárólag majomemberemre gondolok, bár kétségkívül jelenleg – pár „szépséghibával” – ővele érzem ideálisnak a szexuális bujálkodást, inkább erősen remélem, hogy míg ő két dugásunk között [közben] körbebassza a baráti körét, én titokban kijárom az iskoláimat egy következő, értékesebb kapcsolathoz.
Kikötözve
K. jött és nem sokat cicózott, hamar nekivetkőztünk, ő behízelgően érdeklődött, hogy ugye tartok itthon valami kötelet. Akadt. Egy alacsony de hosszú dohányzóasztalra esett a választása, erre fektetett úgy, hogy a fejem épp az egyik végéig ért, lábaim térdben behajlítva a padlón, de hozzákötve az asztal lábaihoz, csuklóim pedig szintén kétoldalt az asztal lábaihoz rögzítve. Ez a póz és a most már valódi kötelek szorítása még keményebb és izgatóbb volt, mint előzőleg a nővérszállón, ahol rugalmas pólyát használt.
– Jól érzed magad, édes? – hajolt hozzám, meztelen melleivel végigsúrolva, szemében a már ismert sötét megszállottsággal.
– Tudsz mozogni? Neeeem? Helyes! – kacarászott, majd bájosan integetett – Jó pihenést, majd jövök! – azzal eltűnt a konyha irányában. Hosszú percekig hallottam, ahogy matat, csörömpöl, mikor visszajött, sok minden volt nála, de mivel csak a fejem tudtam oldalra fordítani, nem láttam, mit hozott.
Egy kendőt biztosan, mert azzal hamar bekötötte a szememet.
– Felkészültél? – kérdezte, hangja elkomolyodott. – Ha nem bírod csak szólj… talán… talán abbahagyom…- gonoszkodott ismét a végén.
Kifacsart pózban feküdtem a kemény asztalon, kezem-lábam feszítette a kötél, szemem bekötve. Először kezének finom érintését éreztem, aztán pár harapás itt-ott… nyelvének nedves nyomai… csípések, szorítások. Ezeket az ingereket ismerősként fogadtam már és nagy élvezettel adtam át magam játékainak. Néha szájával ért számhoz, olykor melleid dugta oda, engedve, hogy csókolgassam, nyalogassam. Később lábait is végigfuttatta rajtam, számba nyomva a lábujjait, egyszerre az összeset is… Hamar erekcióm támadt, ő szinte mellékesen kicsit gyakorlatozott rajta a szájával és kezével, majd abbahagyta és valami gyanús csörgést hallottam, de fogalmam se volt, mire készülhet. Aztán hirtelen annyira erősen kontrasztos inger ért, hogy egész testemben összerándultam: egyik mellbimbómon puha, meleg száját éreztem, másikon valami dermesztően hideget. Aha, szóval jégkockát hozott a kis drága, eszem azt a furfangos észjárását, futott át rajtam. Kínlódva csavargattam magam, már amennyire a kötelektől mocoroghattam, mert őrjítő érzés volt, főleg, mikor cserélt és az eddigi jeges érintést meleg nyelve váltotta fel, aztán vica versa…
A jégkockákat néha cserélte, mert hamar elolvadtak, ahogy végighúzta őket a testem különböző részein, egyszerre éreztem úgy, hogy elég, felpattannék, hogy véget vessek neki, ugyanakkor élveztem is persze.
Miután elfogyott a jég, hallottam, ahogy gyufa sercen és már sejtettem, mi lesz a következő ötlete. Feszülten vártam, hol fog először lecsöppenni a forró viasz. Még sose volt részem ilyenben, fogalmam se volt, mit várjak, így meglepően fájdalmas volt az első csepp a mellbimbómon. A viasz forró tűszúrásként ért, felszisszentem, aztán szétterült és már csak meleg volt, de nem égetett. K. vontatottan, mély hangon nevetgélt elnyomott nyögéseimet hallgatva. Az égető cseppek rendszertelen időben és váratlan helyeken érkeztek, próbáltam felkészülni rá, de nem lehetett, kínlódva izegtem-mozogtam, de tűrtem összeszorított fogakkal, K. közben a farkamon kézimunkázott, biztosítva a fájdalom és a kéj élvezetes elegyítését, igen hatásosan.
– Nnna… hogy bírod? – érdeklődött.
– Hmmm… egész jól – feleltem, bár nem túl meggyőzően.
K. torokhangon, lassan kuncogott ismét, elfújta a gyertyát, a kilobbant kanóc füstjének szaga betöltötte a szobát. Leoldotta szememről a kendőt. Őrjítően gyönyörűnek láttam a kis szadista mosolyát.
Megfordult, majd mikor ismét hozzám lépett, egy kés pengéjén csillant meg a lámpafény.
Na, bevallom, akkor azért egy kicsit paráztam, de próbáltam hinni, hogy nem egy igazi pszichopatával hozott össze a sors. Szerencsére erről szó sem volt, de K. láthatta a szememben a pillanatnyi riadalmat… és élvezte.
– Félsz? – kérdezte, bársonyos volt a hangja. – Ugye félsz már, szívem? – duruzsolta, ahogy közelebb hajolt a hegyes pengével, majd alaposan végignézett rajtam, mintha a megfelelő helyet keresné… de mihez?
Féltem, de döbbenten tapasztaltam, hogy ez a fajta félelem nemhogy lankasztotta, inkább fokozta a merevedésem. K. pár pillanatig úgy állt fölöttem, mint valami kegyetlen istenség áldozó papnője, kreol bőre, kiálló járomcsontú, egzotikus arca, , zilált, hosszú, fekete haja, izmos, feszes teste tökélete illúziót keltett, ahogy rám hajolt a késsel.
Az ajkamba haraptam a feszültségtől… de persze semmi szörnyűség nem történt. A kés hideg hegye csak éppen érintve siklott rajtam itt-ott, majd lassan elkezdte vele lefeszegetni a rám dermedt viaszpacákat, ami egyszerre volt néha kicsit fájdalmas és csiklandóan érzéki élmény.
Mikor befejezte, ismét felvette a kedves, hétköznapi énjét.
– Úgy tűnik – markolta meg a meredező farkam – azért tetszett! –
– Naná – helyeseltem, – de kicsit már kezdek elzsibbadni – jegyeztem meg, mert már tényleg eléggé kényelmetlen volt a kikötött, természetellenes testhelyzet.
– Akarsz cserélni? – mosolygott és nekilátott a kioldozásomnak.
De még mennyire, hogy akartam!
Lábujjszopás: perverzió vagy művészet?
Míg Kínában évszázados hagyománya van a láb kultuszának, Európában még szexuális perverzitásnak számít külön figyelmet szentelni erre a testrészre az ágyban. Pedig köztudott, hogy a talp a rendkívül gazdag érzőideg-ellátása révén az egyik legérzékenyebb erogén zóna is lehet. A láb szerelmesei viszont ne keseredjenek el, örömhír, hogy a lakkozott lábköröm és a lábujjgyűrű is a lábfétisre való fogékonyság egyik jele.
Ha pedig a partner kapható egy kis játszadozásra, széles skálán mozog a lábfejek kényeztetésének módja.
Ugyan hazánkban és egész Európában sincs a láb kultuszának évszázados hagyománya, mégsem kiálthatjuk ki üldöznivaló perverziónak. Sőt, már Magyarországon is igen széles kört érint ez a téma, kezdve attól, hogy a láb mindenkinek egy speciális és erogén része, hiszen rengeteg (több mint hetvenezer) idegvégződés található csak a talpakon.
A kínai nők csaknem ugyanolyan örömmel járkáltak brutálisan eltört lábfejükkel a 17-es cipőben, mint az európai nők a szó szerint lélegzetelállító fűzőkben. A kínai férfiak pedig békácskának és aranyliliomnak becézték a pici lábfejeket, a cipőből pedig ittak is. Ugyan a kegyetlen lábzsugorítás mára már a múlté, egyes helyeken ennek a testrésznek különös szerepe van, és igencsak elterjedt szexuális izgalomforrás szerepe is – olyannyira, hogy külön szexuális fetisizmust neveztek el róla: a lábfetisizmust.
A lábfetisizmust sokszor keverik a cipőfetisizmussal, és bár a kettő gyakran együtt jelentkezik, két különböző fétisről van szó. A cipőfetisiszták imádatának tárgya elsősorban nem a láb, hanem a cipő, annak tűsarka, anyaga, tapintása, és – járulékos jelenségként – az abba belefülledt láb szaga. Ezzel szemben a lábfetisiszták kizárólag a lábfejekre koncentrálnak, az összes többi kiegészítő másodlagos. Az öröm forrása széles skálán mozog, mindenki másra kattan: van, aki a tiszta lábakat szereti, van, aki a retkes sarkakat és piszkos körmöket részesíti előnyben, de az sem mindegy egyeseknek, hogy kicsi vagy nagy a talp, kifelé vagy befelé görbülnek a lábujjak.
Mit? Hogyan? Miért? – William Rossi Sex life of foot and shoe című tanulmányában neheztel, amiért ezt a fajta fétist perveznek titulálják – szerinte az embereket egyébként is felizgatja a test minden része, és ideje lenne, ha végre a láb iránti imádatot sem tekintenék abnormálisnak.
Egyből felmerül a kérdés, hogy itthon hogyan állnak ehhez a kérdéshez az emberek? Vegyük csak a legalapvetőbb kiindulópontot: a nők többsége nyáron kifesti a lábkörmeit. Az indok sokféle lehet, de egy bizonyos, hogy a férfiak tekintetét szeretnék a lábukra vonzani, és tudatában sincsen annak, hogy állítólag ez a lábfétisre való fogékonyság egyik jele. A szakavatottak szerint legfőképp azokra a nőkre érdemes külön figyelmet szentelni, akik lábujjgyűrűt viselnek: ezt a következtetést abból vonják le, hogy ha valaki szereti az idegen tárgy érintését, biztosan odavan a kényeztetésért is. Mivel önmaguk számára is hangsúlyos ez a testrész, lehet számítani arra, hogy nem csupán kellemes nekik az érzés, hanem erogén is számukra ez a terület.
Ha már bárki eljut odáig, hogy kezei közé kaparint egy cipőtől megszabadított, általános tisztításon átesett meztelen lábat, nincs mást tenni, mint hogy beavassuk a lábkényeztetés örömeibe. A szűz lábak eleinte csiklandósak, de ez csak a kezdeti beidegződés, percek alatt fel lehet oldani és megtanítani a testet, hogy ez a típusú érintés sem negatív inger. A száj és a nyelvek játéka ezért eleinte legyen lassú, így a csiklandósság hamarosan megszűnik. A nők nagy része rendelkezik kedvenc lábujjakkal, így a kezdeti feszültségek feloldása után figyeljük meg, melyik érintésére reagál hevesebben. Hogy biztonságban érezze magát partnerünk, a legjobb póz erre az, hogy ő az ágyon fekszik, míg a másik a földön térdepelve úgy helyezkedik el, hogy a kényeztetésben részesült az esemény minden részletét szemmel követhesse.
Ha fejberúgás nélkül átvészeltük a lábujjak elleni merényletet, és játszótársunk a bizalmával is megajándékozott, fokozhatjuk az izgalmakat: jöhet a szemek bekötése. A vizuális ellenőrzést ugyan korlátozzuk ezzel, de a partner egyelőre szabadon döntheti el, mikor akarja levenni a kendőt – mindaddig, amíg következő lépésként be nem vonjuk a bondage-t (megkötözést). Ez sokak kedvence, ugyanis a kiszolgáltatott női test sokkal érzékenyebbé válik az ingerekre. Vannak, akik szadomazo elemekkel is tuningolják a hancúrt, kinek mi jön be: szurkálás, csiklandozás, forró viaszozás – az internetet ellepték az olyan videók is, ahol a főszereplő egyszerűen attól indul be, hogy átfutnak a hátán. Mint a legtöbb fétisnek, a lábfétisnek is van klinikai formája – amikor öröm helyett zavartság, idegesség és stressz jellemzi a személyt, az már inkább egyfajta parafília, az illető segítségre szorul.
Urománia pisiszex
Vizelet: Egy kicsit térjünk ki arra, mi is a vizelet. vizelet (urina) a szervezetben felgyülemlett felesleges elektrolitok és anyagcseretermékek folyékony elegye. Az olyan anyagok vérből történő kiválasztásával, mint a felesleges víz, a nátrium-, klorid-, kálium- és kalcium-ionok, urea és más anyagcseretermékek, elengedhetetlen szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, illetve a víz- és elektrolitháztartásban.
Az egészséges ember vizelete nem fertőző és gyakorlatilag nem mérgező. Olyannyira nem az, hogy számos természeti népnél, de modern, nyugati orvoslást művelő orvosok egy részénél is alkalmazzák néhol terápiás céllal. (Lásd: uroterápia, vizeletterápia). A különleges katonai egységek kiképzésénél is tanítják, hogy vészhelyzetben használhatják.A pisi szaga, íze sok mindentől függ, elsősorban a nap folyamán előtte elfogyasztott anyagoktól és folyadékok összetevőitől és mennyiségétől, a kiválasztás intenzitásától, a két pisilés közt eltelt időtől, stb. Az egészséges ember átlagos vizelete enyhén sárgás, közepesen erős szagú, mérsékelten sárgás folyadék, ízét nehéz meghatározni, szerintem többnyire a kissé elsózott, gyakorlatlan szakács által készített húslevesére emlékeztet.
A vizelet a testből való kilépéskor nem mondható kimondottan büdösnek, persze van szaga, de az igazi undorító, csípős húgyszagot az okozza, hogy a vizeletben lévő fehérjék a levegővel érintkezve egy idő után bomlásnak indulnak.
A szex: A pisiszexben az egyébként szokásos erotikus élvezkedés, játékok egy kiegészítője lehet a pisilés. A pisiszexre való ráérzés valahogy úgy kezdődhet, ha valamelyik partner például kicsit exhibicionista, és izgatja, ha nézik, akár pisilés közben is. Volt egy fantasztikus szerelmem, aki ismerkedésünk során panaszkodott róla, hogy ő mindig szerette volna, ha a fiúja meglesi pisilés közben, de hiába hagyta nyitva a vécé ajtaját, azok a finnyás hülyék mindig becsukták.
Ha már idáig eljutottak, előfordulhat, hogy éppen mondjuk kádban, zuhanyban történik az erotikus játszadozás, és jön az ötlet, hogy mondjuk úgyis pisilnie kéne, de ne kelljen már kikászálódni a vécébe, elvégezheti ott is… és nem lenne csoda, ha a másik mondjuk meg akarná próbálni, milyen érezni, ezért alátartja a kezét, erre a pisilős meg gonoszkodva ráirányítja a sugarat a testére, és ha nincs bennük eleve zsigeri averzió, kiderül, hogy ez ugyanúgy meleg folyadéksugár, mint ami a zuhanyból jön, lemosható, nem bánt, nem mar, ráadásul épp a kedves, szexis partner testéből fakad. Nem véletlenül hívják angolul golden showernek. Aki pedig elmenne a végsőkig ezen úton, annak eszébe jut, hogy mi lenne, ha megkóstolná, és lenyalja a kezéről. Ha nem érzi undorítónak, akkor legközelebb közvetlenül a forrásból fogadva se lesz már az, főleg, ha a partner is izgatónak érzi ezt…
Hát, tömören ennyi, ez maga az eksön, amiről a legtöbb ember azonnal hevesen felveti, hogy „de hát ez gusztustalan, miért jó ez?” Próbálok a dolgok mögé nézve valami ésszerű magyarázatot is felmutatni, mégpedig egy sokrétegű, mindenre kiterjedőt.
Esztétikai: Számomra a nő az érzékiség megtestesülése, teste ennek fizikai kifejeződése, testműködése természetes és minden velejárója annak tekintendő, így semmi kivetnivalót nem találnék abban, ha mondjuk egy nő pisilés közben izgalmasnak tekintené a jelenlétemet, kifejezetten izgatna a dolog.
Rituális: (ezúttal ismét a keresztényeket fogom magamra haragítani), mert számomra a keresztelési rítus profán, szexuális vetületének is felfogható, illetve akár valamilyen pogány termékenységi szertartásnak, melyben a szeretet női lény legbelsejéből fakadó nedűvel történik a megöntözés.
Érzelmi réteg: a másik ember totális testi-lelki elfogadása, a teljes bizalom, annak kinyilvánítása, mennyire közel állnak egymáshoz, hogy túl tudnak lépni a hétköznapi konvenciókon és másikat mindenestül, szőröstül-bőrőstül-pisistül is szeretik. Mindenre kiterjedő átélése annak, ami a másik lényének részét képezi.
József Attila biztos nem erre gondolt, mikor az Ódát írta, de számomra zseniálisan megfogalmazza ezt a fajta érzést, hiszen az egyszerű fizikális életműködést is képes áhítattal szemlélni, meglelve benne az élet ellentmondásaiban harmonikus, univerzális szépségét.
„Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját –
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.”
A tabuk rétege: a tabuszegés mindig is izgatta az emberek fantáziáját, lásd a kezdeteket a kereszténységnél a tiltott gyümölccsel, nem sokáig bírták ki…
Ez a fajta vágy az emberiségben általánosan megvan, a szexben is jelentős motiváció, nem csak a pisiszexre, hanem bármilyen az általánostól, a normától eltérőre. Egyszerűen maga a tény, hogy megtörhetik a tabut, megszeghetnek egy tiltást, már önmagában is izgalmas lehet.
Gyakran minél inkább szabályozott keretek közt zajlik a hétköznapi lét, annál jobban esik titokban valamilyen téren szétrúgni a konvenciók kereteit, és olyat tenni, amiről azt gondoljuk, hogy mások nem tennék meg, ez mindenkinek a saját kis magánlázadása.
Aligha akad, aki ne gondolt volna már bele párszor, vajon megtegyen-e valamilyen tiltott dolgot (mindegy, hogy a tiltás társadalmi norma, törvény avagy más erkölcsi kategória), és néha biztos úgy érzi, hogy igen, meg kell tenni.
Nem mindenki teszi meg, és az is változó, kinek milyen elégedettséget okoz egy ilyen tabuszegés, másoknak pedig épp az jelenthet örömöt, ha mindenben megpróbálnak az általános elfogadott és jónak ítélt szokások szerint élni.
De mindig akadnak, akik időről időre úgy érzik majd, hogy át kell lépniük a határaikon.
(Úgy gondolom, hogy még mindig sokkal kevésbé probléma bármilyen szempontból, ha valaki ezt egy nem káros és másoknak bajt nem okozó perverzióval kiélni ezt, mint mondjuk áruházból lopni, vagy a közúton másokat veszélyeztetve gyorsulási versenyt csinálni.)
A „művészi” réteg: a művészetben az ellenpontozás mindig fontos és megteremti a dinamizmust és feszültséget, ugyanakkor az ellentétek egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő egységét, ami az élet körforgásának és fejlődésének alapvető jellemzője is.
Ebben a kontextusban a tiszta, pozitív minőséget maga az örömszerző szex jelenti, míg a piszkos, negatív elem a pisilés, így a szex művészien experimentális átéléséhez a kettő elegyítése az élet és az emberi természet komplex és ellentmondásos valójának végsőkig feszített leképezése. (Azt hiszem, tanítani kéne, milyen jól hangzó önigazoló bullshitet kerekítettem ahhoz az egyszerű tényhez, ha valaki perverz dög…)
Végül a biológiai réteg: terület és tulajdonjelölés, atavisztikus formában, vizelettel fröcskölni a birtokolt személyt is akár…. :)
Amint látható, ha akarom, eléggé alaposan meg tudom magyarázni, de az ember nem ezekre gondol közben, ugyanakkor ki tudja, nincs-e a a háttérben tényleg valami a fentiekből.