Csütörtökön egy újabb forrás – a parlamenti vizsgálóbizottság egyik tagja – erősítette meg, hogy Iránban az elnökválasztás után a börtönben megerőszakoltak letartóztatott tüntetőket. A bizottság meg nem nevezett tagja az interneten közölte, hogy „bebizonyosodott számunkra, hogy néhány foglyot bottal vagy szódáspalackkal megerőszakoltak” – írta a képviselő. A kormányzat alaptalannak minősítette az ilyen tartalmú állításokat, amikor Mehdi Karubi volt elnökjelölt a nyilvánosság elé állt velük. Ali Laridzsani parlamenti elnök azonban kijelentette a múlt héten, hogy figyelembe fog venni minden dokumentumot, vagy más bizonyítékot, amit Karubi be tud nyújtani. A mérsékelt reformista ellenzéki politikus azt állítja, hogy négy személy is kész tanúskodni a parlament előtt a börtönben elkövetett szexuális visszaélésekről, ha garantálják a biztonságát.
Egy reformista honlap, a Mosarekat szerint a vizsgálóbizottság több tagját megfenyegették, ezért benyújtották lemondásukat, de Laridzsani kérésére utóbb folytatták a munkát.
A június 12-i elnökválasztás és az utána kitört tüntetések és zavargások az iszlamista Irán három évtizedes történetének legsúlyosabb belső válságát okozták. Több száz embert, köztük vezető ellenzékieket és reformistákat tartóztattak le, és négy tömeges per folyik ellenük.
Az ellenzék pártjára kelő tekintélyes hitszónok, Hoszein Ali Montazeri nagyajatolláh figyelmeztette a hatóságokat, hogy tevékenységükkel maguk alatt vágják a fát. „Remélem, felébrednek, mielőtt még nem késő, és nem szennyezik be tovább az iszlám köztársaság hírnevét… és nem okozzák önmaguk és a rendszer bukását” – írta internetes oldalán.
fogoly
Natascha Kampusch 3096 napja
Pár nap múlva megjelenik Natascha Kampusch (22) könyve arról a 3096 napról, amelyet a fiatal lány Wolfgang Priklopil (†44) fogságában töltött.
Még nincs is a polcokon, de máris sok támadás éri az írást és az íróját is. Mégpedig azért, mert a rendőrség jegyzőkönyve és Kampusch könyve sok helyen nem egyezik.
– A könyv készítése közben egy osztrák újságírónő, Corinna Milborn segített Nataschának, nyilvánosságra került a kihallgatási jegyzőkönyv. A fiatal lányt szabadulása után ugyanis egy hétig egy klagenfurti szállodában dugták el, hogy megtudjanak mindent arról a nyolc és fél évről, amelyet elrablójánál töltött. Akkor mesélt arról, hogy az utolsó két évben szinte élettársként éltek, hogy Priklopil feleségül akarta venni, és még nyaralni is elvitte magával.
Ezt azonban pár héttel ezelőttig csak a rendőrök tudták, ám amikor mindez nyilvánosságra került, át kellett írni a könyvet. Abban ugyanis egy csomó minden teljesen máshogyan szerepelt, mint a jegyzőkönyvben – állítja az Österreich című osztrák lap, akik szerint Natascha Kampusch egymillió euróért adta el élete történetét.
De nem csak ezért támadják a fiatal lányt. Natascha Kampusch egy hónappal a kiszabadulása után adott interjújában indiszkrécióval vádolta az újságírókat, többek között a német Bild című napilapot, most azonban mégis ez az újság az, amely hétfőtől exkluzív részleteket közölhet Natascha Kampusch 3096 napjából.
Emellett az oly sokszor a magánélete védelmében kardoskodó fiatal lányt állítólag csak kellően meg kell fizetni, és akkor szívesen ül be egy talk-show-ba beszélgetni arról, hogy is érzi magát.
– Natascha Kampuschnak eddig nem volt lehetősége kezébe venni az életét, nem tanulhatott, nincs munkája, így valamiből élnie kell – vette védelmébe már korábban is az egyik ügyvédje, akinek Natascha valószínű szintén komoly pénzt fizet, hogy az ügyeit intézze.
További cikkek: 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány
Kopaszra borotválta Natascha Kampusch szexrabszolgát
60 millió forintnyi gázsiért vállalta az egykori szexrabszolga a nyilatkozatot. Natascha Kampusch (21) három és fél évvel szabadulása után újabb részleteket tárt a nyilvánosság elé pincébe zárva eltöltött nyolc évéről. Az egyedülállóan magas gázsiban az is benne volt, hogy Natascha visszavitte a Bécs környéki házba a dokumentumfilm stábját, s megmutatta, hol raboskodott, és mit csinált olyankor, ha elrablója, Wolfgang Priklopil nagy ritkán felengedte a házba. Natasha szemmel láthatólag nem képes szabadulni a férfitól, aki szökése után öngyilkos lett. A lány a tárcájában ma is őrzi a fotóját, és az interjú közben többször is elpityeredett, amikor róla beszélt. Pedig a tízévesen elrabolt osztrák kislány története a legtöbb emberből dühöt váltana ki, nem szomorúságot. Tovább a teljes cikkre
Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok
Újabb könyvet dobtak a piacra az Amstetteni Rémcsaládi drámája nyomán. Az apja által évizedekre bebörtönzött és több ezerszer megerőszakolt Elisabeth Fritzl történetének a szerzők részletesen utánajártak, és szakértői vélemény alátámasztásával állítják, hogy a házban élő albérlőknek hallaniuk kellett a lány sikoltozását. Időközben az életfogytiglani börtönre ítélt apa is tollat ragadott és emlékiratait írja, napjai pedig azzal telnek, hogy felnőtt gyerekeit zaklatja telefonon.
A korábbi feltételezésekkel szemben, miszerint hangszigetelt volt az a pince, ahol Josef Fritzl 24 éven át fogva tartotta lányát és közös gyermekeiket, igenis kiszűrődtek a hangok – állítják a családi dráma nyomán készült legújabb könyv szerzői.
Stefanie Marsh és Bojan Pancevski The Crimes of Josef Fritzl: Uncovering the Truth (Josef Fritzl bűntettei: az igazság feltárása) című könyvükben azt állítják, hogy a dörömböléseket és segélykiáltásokat hallaniuk kellett azoknak a bérlőknek, akik a börtön feletti lakást bérelték az amstetteni rémtől, csak valószínűleg nem tudták megállapítani, honnan jönnek a hangok. Ezt a tényt egy hangmérnök segítségével támasztották alá, aki tesztelte a pince akusztikáját. A szakember szerint rettenetes, hogy az albérlők képtelenek voltak beazonosítani az alóluk jövő kalapálást, nyöszörgést, meg a többi furcsa zajt, és soha nem fogtak gyanút.
A könyvből többek között az is kiderül, hogy az osztrák férfi szintén tollat ragadott, és az emlékiratait írja a bécsi börtöncellájában, ahol életfogytiglanját tölti. Látogatói szerint Fritzl rendkívül derűs és kiegyensúlyozott, és állandóan felnőtt gyerekeinek telefonálgat, akik emiatt már feljelentést tettek.
A Telegraph.co.uk információi szerint Marsh és Pancevski azt is részletezi, hogy Fritzl hogyan tudta foglyul ejteni lányát: 1984. augusztus 29-én egy veszekedést követően arra kérte az akkor 18 éves Elisabeth Fritzlt, hogy egy privát helyen, a pincében beszéljék meg a dolgokat. Ott kloroformmal átitatott ronggyal kábította el, és mire a szerencsétlen lány órákkal később felébredt, kezei már hátra voltak láncolva. A pince akkorra már felkészülten állt az érkezésére, Fritzl ágyat vitt le, és mosdókagylót, elektromos tűzhelyet is beszerelt.
Az amstetteni rém 24 év alatt mintegy 3000-szer erőszakolta meg lányát, kapcsolatukból hét gyermek született – közülük egyik még csecsemő korában meghalt, hármat pedig felvitt a felszínre, és feleségével együtt közösen nevelték őket.
Úrnőd vagyok 1
-Tessék? Mit merészelt? – hasított keresztül a szobán Dominika kisasszony felháborodott hangja. A jelenlévö rabszolgák összerezzentek.
– Megpróbált megszökni, úrnöm! – válaszolták a katonák, akik lábánál fogva hurcolták be a rabszolgát a nagyterembe. Éjszaka elvágta a köteleit, és leütötte az ört.
– Hallatlan! – villogott a szeme a császári helytartó lányának. Hozzátok elém! Idöszámításunk kezdetén járunk. Dominika kisasszony, atyja távollétében, a Római Birodalom egy kis germán tartományának kizárólagos úrnöje.
Márpedig atyja a birodalom északi határait védi, és szinte állandóan hadjáraton van. Ezek a helyi lakók hozzászoktak törzseikben a matriarchátushoz, és ilyen messze Rómától senki nem meri megkérdöjelezni, hogy egyedüli leszármazottként, nö létére ez az ifjú hölgy rendelkezik a császári jogokkal. Egyeduralma van a vagyon, a föld, a katonák, és persze a rabszolgák élete felett. Szigorú de igazságos úrnö, csak néha szereti kiélvezni a hatalmát. Mint most is, ahogy a lábai elé vetették ezt a rabszolgaszökevényt, akinek Kreol teste remegett, mint a kocsonya, mozdulni sem mert. Tudta, hogy járnak a hozzá hasonlók: látta társait, amint az oroszlánok elé veti, vagy külön erre a célra tartott harci elefántokkal tapostatja el öket Dominika kisasszony.
Most egyetlen rossz mozdulat az életébe kerülhet. Néha ugyan, hirtelen jött szeszélyböl, néhány lázadónak megkegyelmez az úrnö. Ezt a halvány esélyt viszont csak azért adja meg nekik, hogy lássa öket irgalomért rimánkodni. Egy kis izgalom a távoli kis település hétköznapjaiban: itt ez helyettesíti a római föváros cirkuszait. A tartomány kizárólagos úrnöje tehát, – miközben behívatta szolgálólányait, a testörségét, és a házi rabszolgákat, – most újabb „tréfán” törte a fejét. Izgalmassá akarta tenni ezt a napot, márpedig a zenét, a táncot, a hagyományos tivornyákat már igen unta.
– Most ti fogjátok le ezt a férget! – rendelkezett a felszabaditott, de hüséges szolgálólányainak, miközben a felfegyverzett katonákat hátrébb intette – az örség még összevérezné nekem a házamat! Elégedetten nézte, hogy a szolgálók készséggel – de milyen készséggel! – szorították le a földre a tehetetlen férfitestet. Hasra fektették, fejével az úrnö felé. Lábait ketten szorosan megkötözték, vállaira kétoldalról ráléptek, karjait pedig hátracsavarták ismét mások. A rabszolga arcára a rémület és a fájdalom ült ki. Látszott: erősen türtöztetnie kell magát, hogy ne üvöltsön fel.
– Ez egy földművelö rabszolga, úrnöm. Valami közelkeleti hadjáratban esett fogságba – jelentette az örparancsnok hátulról – csak fél éve szállították ide.
– Nemrég még szabad ellenség voltál, és még nem törtél be, mi? – mosolygott gúnyosan Dominika a földön heverö testre.
Volt ebben a rabszolgában valami izgalmas: izmai, egész teste valóban férfias volt, kemény munkában edzett, szabad ég alatt barnult. Mint valami nemes telivér. Most viszont csak egy halvány, bátortalan nyögés tört fel belöle, valahonnan mélyröl. Ezt a hölgy egy „igenis”-nek értelmezte. Közelebb lépett.
Bal lábával a hajába túrt, játékosan a fejét simogatta, miközben – mintegy magában tunödve – félhangosan megkérdezte:
– Nos, azt akarod hogy megkegyelmezzek?
– I…igen…. – tört ki a rabból egy tiszta szó a hirtelen jött reménységre.
Még meg is próbált felemeledni egy kicsit, bár nem sok sikerrel, mert erösen fogták a szolgálók. Most egy pillanatra még megkönnyebbülni is látszott. –
Hát nem tudtad, hogy semmit sem „akarhatsz”, amíg azt sem tudod, mik veled a terveim? – rivallt rá Dominika kisasszony, és a nyomaték kedvéért, bal lábával amivel eddig csak játszadozott a fején, teljes súlyával az arcára lépett. És föleg nem beszélhetsz a jelenlétemben!
És így, az arcon taposva eggyütt kacagott a háza népével, akik persze már rég óta tudták, hogy ez kedvenc beugratós kérdése. Intett a frissítö italokat tartó szolgáknak, és töltetett magának egy kupa frissen facsart narancslevet. Közben jobb lábával lassan áthelyezte a testsúlyát a rabszolga felsö testére, úgy vette el a kupát. Nevetésre csalta, ahogy a kemény munkában megfáradt csigolyák megreccsennek alatta. Aztán visszalépett a fejére. Lassan kortyolgatta a messziröl hozatott drága csemegét. Amikor a frissítöt kiitta, huncut mosollyal körbe nézett a szolgálólányokon:
– Ezt soha nem tanulják meg. Egy rabszolgának egyáltalán ne legyen akarata, hacsak az nem, hogy engem, az Úrnöjét szolgálja. Pedig ez egyszerű. Azért is hívtam ma össze mindenkit, a ház népét, a rabszolgákat is, hogy okuljatok – ezt még szinte tárgyilagos hangon mesélte el, de fenyegetö hangnemre váltott, amint már a hátrébb felsorakoztatott házi rabszolgáknak címezte:
– a ti életetekne
k csak ez az egy célja van, csak ezt akarhatjátok! A szolgálólányok gyöngyözö kacaja közepette hátra hajitotta a kupát és lenézett. A lába alatt a kivörösödött fej elkeseredetten küzdött minden lélegzet vételért.
– Nos, mi jár annak, aki ekkorát hibázik? – csilingeltek a szavai, újra olyan játékosan, mintha egy kisgyermekkel incselkedne. Mi legyen a büntetésed, hm ? Néhány szabad szolgáló felkiáltott:
– Halál rá! – és várták az ítéletet.
Odakint tombolt a tél. Fagyott minden éjjel. Most még csak délután volt, de ekkora hóviharban a kutyákat sem engedték ki. A várakozás csendjében hallani lehetett a szél süvítését. Dominika kisasszony hirtelen elhatározásra jutott. Visszalépett a földre a rabszolga fejéröl, és parancsolt a katonáknak:
– Amíg kitalálom, mi legyen a lázadó sorsa, addig kötözzétek ki az udvarra és korbácsoljátok meg! Vacsora után majd folytatjuk a játékot. Estére láncra verve hozzátok az északi kisterembe, és hagyjatok vele, meg a szolgálóimmal magunkra! A szolgálók tudták, hogy ma este igen különleges programra készülhetnek. Már alig várták, hogy Dominika kisasszony hogyan fogja engedelmességre tanítani a megkorbácsolt, átfagyott, a terem közepén tehetetlenül fekvő, kiláncolt férfit, aki láthatóan belül még mindig tele volt lázadással. Ezt egy rabszolgának megengedni túl nagy luxus volt abban az idöben. Meg kellett törni a büszkeségét. Vacsora után, amint belépett a terembe, maga Dominika kisasszony is kíváncsi volt, milyen ötlet jut majd eszébe. Mindig átadta magát a hirtelen jövö szeszélyeinek, így még ö maga sem tudta, mire számítson saját magától. Minden esetre azt akarta, hogy a rabszolga valahogy kimutassa az iránta való hüségét.