Az egyetlen, kopasz pincért a legyek jobban foglalkoztatták, mint a gyér számú vendégsereg. Egész repülőkötelékekben zúgva találtak maguknak leszállópályát fénylő fejebúbján. A fehér asztalkendővel mégsem hessegethette őket a vendégek szeme előtt, tenyerével sem vághatott csattanósat a kopasz foltra, hát csak idegesen kapkodta a fejét. Amúgy nem ugráltatták, a terem hűvösen sötét sarkába húzódott pár ebédelt. A söntésben üldögélő kiskatona elé csak a korsókat kellett tenni, azok ürülésének lassuló sebességéhez igazodva.

Mit szólna a pincér, ha kérnék egy lavór jeges vizet az asztal alá? Igazán jó a konyhájuk, de az összkomforthoz ez még hiányzik. Nagy ötlet volt ma kirándulni, kellemes, hűvös tisztás, csobogó patak, tavaly fedeztük fel, csak elolvadunk, mire odaérünk. Gitta kedvetlenül turkálja az ételt, és a cunusát szellőzteti az asztal alatt. Gyönyörű lábai vannak, erős, formás vádlik, telt, kerek combok, olyan szoknyát még nem találtak ki, amit ő rövidellett volna. A bugyija többnyire csak jelkép, hogy legyen mibe beleakadni a szemnek. Ezért haladunk mi mindig legfeljebb ötvenes átlagot országúton, mert a sebváltóról állandóan a lábára téved a kezem.

Nahát, teljes combszélességgel a pultnál üldögélő kiskatona felé. Ő észre sem veszi, de a kiskatona már felfigyelt. Magas a bárszék, mi? Nem látsz alája.

– Sok lesz fiú, már a harmadik, szétreped a hólyagod.
– Érdekel? Akkor vesd be magad!
Lelkesen bólint. Ismerem ezt az állapotát, száz férfi elmehet mellette, rájuk se néz. Aztán megpillant valakit, felragyog az arca, fénylenek a szemei, mintha becsípett volna, és nem nyugszik, amíg észre nem véteti magát. A tüzelő nőstény állapota, vagy az áldozatra készülő bacchánsnőé.
Ilyenkor rá sem lehet ismerni a nejemre, engem rettenetesen felizgat a látvány. Aztán ha sikerül becserkészni az áldozatát, ráveti magát, és kiszopja belőle még a velőt is.
A srácból áldozat lesz, akárki meglássa, mert Gitta kivonul. Mit vonul, lejt, siklik, suhan az illemhelyre. Csodás, kerek feneke úgy hullámzik, hogy az embernek eszébe sem jut, szoknya van rajta.
A kiskatona szemei most már kocsányon lógnak. Készülj öreg, mert a hálót már kivetették. Játszik még veled egy kicsit a cica, aztán odaküld engem, hogy becserkésszelek. Én meg lelkesen foglak szállítani.
Nehéz erről beszélni, hogy miért, most ugyanis fel kéne sorolni kapcsolatunk kezdetétől sok mindent. Mert a nejem finoman szólva is jó nő, midenkinek jó, mindenkinek megakad rajt a szeme. Ahogy soha nem lehetett haragudni rá, mert minden dugás fénylő neonbetűkkel volt a homlokára írva. Mert minden alkalommal úgy hordta, olyan büszkén nőiességét, mint egy lobogó zászlót. Amikor először nézhettem végig, ahogy másokat elégít ki, mérhetetlenül felizgatott a látvány. Addig sosem tapasztalt büszkeséget éreztem, hogy az a nő, akiért annyi férfi farka áll feszes vigyázban, hozzám tartozik.
Nem mondom, hogy túl gyakran ismételjük, de számomra mindig különös ünnep, ha másra támad étvágya. A találékonysága, a tehetsége, ahogy magához vonzza „áldozatait”, mindig csodálatra késztet.
Most is, jön vissza, a kiskatona feje meg úgy mozdul utána, mintha dróton húznák. Kétség ne maradhasson, kinek játszik, mélyen a szemébe néz, és olyan közel megy el mellette, majd földönti.
Előrehajolva ül a szék szélén. Lazán tartott combjai a katona felé fordítva, gyanítom, hogy bugyi már nincs rajta, ezért mehetett ki az illemhelyre. Derékból elfordulva könyököl az asztalon, hogy a srác oldalról pontosan felbecsülhesse mellei feszességét.
– Helló! Soká jön a buszod?
– Elviszünk, ha akarod.
– Akkor arra.
Lacinak hívják, riadt egy kicsit. Még mindig nem érti, mire megy ki a játék, vagy csak nem akarja elhinni, hogy ilyen szerencséje van.
Örül, hogy elvisszük, de Gittának még a közelébe sem mer menni. Persze Gitta kisugárzása elől nem lehet menekülni, életveszélyes egy bestia.
Kinyitotta az első ajtót – szellőztetni – aztán betessékelte a srácot a hátsó ülésre, és diadalmasan bevágódott melléje. Laci arcát látva, azt hittem, felröhögök.
Van fogalmam róla, mi fog történni. Ismerem Gittát, mikor így felragyog az arca. Csillognak a szemei, és a nagy koncentrálásban végignyalja az ajkát.
Persze most szabályosan meg fogja erőszakolni. Jó, tudom, egy férfit nem lehet megerőszakolni, nem engedi a büszkesége, meg legfeljebb nem áll fel neki. De ez akkor is az, intellektuális erőszak, a nőiességével gyűri le.
A srác meg majd elmesélheti a laktanyában, hogy úgy bukott a lomposra, mint aki tüstént szomjan hal.
Igazítsuk csak meg a tükröt! Szegény fiút egészen beszorította a sarokba. Kár, így nem látom a kezét, de a válla mozgásából világos, hol matat. Boszorkány, diadalmasan rám vigyorog a tükörben. Kerekre csücsörített ajkakkal csókot dob.
Ne viccelj, tudom, hogy most nem engem akarsz csókolni!
A mi időnkben a kincstári gatyákon csak egy hosszú, függőleges vágás volt, minden cifrázás nélkül, akkor is kilógott belőle az ember, ha nem akart. Ha ébresztőkor valakit kitakarózva talált a tizedes, szelíden ordítva megkérdezte, mi ez a fitymacsattogás.
És ez a cuppogás? A tükörből csak annyit látok, Gitta feltérdelt az ülésre, szoknyája felcsúszott, háta, formás feneke hullámzik, ahogy dolgozik a legényen.
A fiú meg rendesen kapaszkodik. Két karjával az én ülésem támlájára dől. Felsőtestével mindenáron rejtegetni akarja, ami odalent történik. Pedig nem semmi, ami ott folyik, Gitta úgy cuppog, mint Micimackó a mézesköcsögben.
Segítsünk egy kicsit nekik! Teljesen üres az út, meglátjuk, mit szólnak, ha rálépek a fékre. Nejemnek csak a felfelé meredő popsija látszik, feje valahol Laci öle, s az első ülés háta között. Egy tér ugyan a kocsi, mindent jól hallok, de milyen mások a dimenziók!
Elől vezetni, hátul tankolni nem ugyanaz!
Hoppá, majdnem elvétettem a keskeny erdei utat. Lehet, hogy egy kicsit élesen vettem ezt a kanyart, rendesen egymásra borultak.
De Gitta nem tud tiltakozni, tele van a szája. Laci úgy tűnik, már nem akar. Nem tudom, melyikük hörgését hallom hátulról, feltételezem mindkettőét.

Megőrülök a melegtől! A kocsiban azt hittem, éhes vagyok, de a két őszilé bőven elég volt. Így hát az ebéd csak ürügy arra, hogy hűsöljünk még egy kicsit ebben a félhomályban. A kocsi úgyis a tűző napon áll, bele sem lehet majd ülni, majd lehúzom az ablakokat, és elnyúlok a hátsó ülésen.
Aztán, ha odaérünk, megengedem, hogy Tamás lemosson a patakban. Persze csak azért, hogy utána jól összemaszatoljon a gecijével.
Hm, azt hiszem, ennek a kiskatonának is megengedném. Szép széles vállai vannak, a nadrág meg majd szétreped a combján. Hát nem tudtak neked, valami rendes ruhát adni? Aha, már figyel! Szeretem, ha észrevesznek, simogatnak a szemükkel, lenézik rólam a ruhát. Na ehhez mit szólsz? Még rajtam van a bugyi, de ha akarod, levethetem.
Hé, most a sör a fontosabb, vagy csak kiszáradt a torkod attól, amit láttál?
– Szerintem a tojásai is tele lehetnek
Ezt szereti, megtartani az egész fölötti ellenőrzést, amibe annyi még belefér, hogy másnak is engedjen ezt – azt, de úgy. hogy ezekben a gesztusokban az ő engedésén legyen a hangsúly.
Néha még kommendál is nekem jelölteket, de az a finom érzék hiányzik belőle, hogy megsejtené, mitől is indulok be. Persze ne legyünk igazságtalanok, magam sem tudom megmondani, kitől lesz egy szempillantás alatt csurom nedves a bugyim. De akkor aztán képtelen vagyok visszatartani magamat, és Tamás tolerálja ezt a gátlástalanságot, sőt gyanítom, belül büszke is rám.
Általában az van, hogy a játszma ugyan nélküle folyik, ő a teljes érzéketlenség állapotában tünteti fel magát, mint aki nem bánja, s csak annak örül, ha neki is leesik valami, közben pedig a szerszámja fájdalmasan lüktet, és a legkisebb érintésre megvetően szemközt köp. De ezt én nem bánom, mert tudom, ilyenkor merevségéből mit sem veszít, és pillanatok alatt újra bevetésre kész. Sőt, ezek az emlékek hetekig, néha hónapokig kitartanak, s kettesben is elég rám néznie ahhoz, hogy kedve támadjon egy kis hancúrozásra.
Hát csak gyerünk, nem siethet úgy egy katona, hogy engem kihagyjon. Mit is ígértem neked? A bugyimat? Úgyis feléje kell menni a toalettre. Akkor vedd elő a legjobb formádat kislány!
Látod ezt a csípőmozgást? Így kevernék vele a gyönyörű farkadon is! Csak vegyél szépen szemügyre hátulról is! Vigyázz, nehogy magadra öntsd a sört! Különben is jó lesz mérsékelni a vedelést, elázott katonával nem tudok mit kezdeni.
Helyes, úgy fordul a feje utánam, mint kislánykoromban a díszszemléken a tribün felé. Jó, akkor most visszafelé felvesszük a szemkontaktust, hátha megérti, hogy többet is kaphat belőlem, mint a látvány.
Nem szokták venni a lapot, ránéznek Tamásra, és rögtön lehervadnak. Még senki nem mert vele pofozkodást kezdeményezni, ez mindig megnehezíti a dolgot. Pedig, ha tudnák, hogy direkt ez a kedvence.
Na akkor most mutatunk valamit. Mintegy véletlenül szembefordulok, fél könyököm könnyedén az asztalon, hogy lásson valamit a cicimből is. De koncentrálj csak a térdemre! Tíz centi, húsz, csak lassan. Na mit ígértem? Ugye hogy levettem? Szegény most már tényleg nem tudja, mit csináljon. Hol a cunusomat bámulja tátott szájjal, hol Tamást riadt tekintettel.
Rajongok Tamásért, a gondolataimat is kitalálja, de félszavakra más ugrik is.
Laci egy kicsit tartózkodó, de a nadrágja dudorodásából ítélve erős hatással vagyok rá. Szépen becselezzük a hátsó ülésre, aztán majd közelebbről is megvizsgáljuk. Gyorsan észre fogja venni, hogy nem is olyan széles az az ülés két embernek.
Édes, meg sem mer mozdulni, csak pislog az árokpartra az út szélén. A combommal, fenekemmel hozzá simulok, ha szorosabban ülnék, még kiesne nekem az ajtón.
Nézz le egy kicsit! Igazán nem olyan hosszú a szoknyám, és tudod, hogy nincs alatta bugyi! Na végre észrevette, a keze lassan kezd felfelé vándorolni a combomon. Megvárom, amíg odaér a pinusomhoz, és fogságba ejtem. Ne ijedj meg, nem lesz semmi baj!
Most mutasd, mit tudsz nyújtani nekem! Mozdulatlanul tűri, hogy gombolgassam. Hát keresni nem kell, az biztos. Kipattan a nadrágból az első érintésre, mint a jó rugó. A puha, vékony ujjaimmal fogom át, járok egy kicsit rajta fel – le, hogy megbecsüljem a méretét. Nem kell szégyenkeznie. Szépen, lassan simogatni kezdem, ő meg rám sem mer nézni, de az ujjai már megmozdultak, lágyan simogatja a muffomat.
Belemosolygok a tükörbe, tudom, hogy Tamás észreveszi. Dobok neki egy csókot, aztán közelebb hajolok Laci farkához. Igazán szemrevaló falat, gondosan körbenyalogatom előbb.
Tamás nem pusztán nem vesz részt, hanem mintha nem is venné észre, hogy miben nem. Na pont ez az egy lehetetlen, mert cuppogok, mint maci a málnásban.
Szélesre nyitott szájjal is jókora málna, piros, selymes és meleg. Arcomat a combjára simítom, és hagyom, hogy a nyelv beszéljen önnön kedvéért, előre nem rögzíthető alakzatokat képezve az oldalán és körbe, a tövétől a hegyéig.
Aranyos, széles vállával egészen előredől, naivan rejtegeti a szerszámján folytatott nyelvgyakorlataimat. Hát megbillegtetem egy kicsit a popsimat Tamás szemének.
Persze összehangolatlan még ez a síp, a hely is szűk. De a témák kibomlanak, kergetőznek, a variációk révén új meg új arcukat mutatják.
Laci heréi lassan felhúzódnak, combjai megfeszülnek, dereka meg – megrándul, ahogy mélyebbre akarja fészkelni magát a torkomba.
Na mármost eddig, és ne nagyon tovább! Tudom, hogy neked van még bőven, de hát végül is ki erőszakolgat itt kit?
Hoppá, Tamás elkezd rallyzni, egy balkanyar és én Lacinak lódulok. Kétségbeesetten igyekszem szabadulni, mielőtt megfulladnék. A srác képtelen visszatartani magát.

Ha hazaérek, első dolgom lesz levetni magamról ezt a göncöt. Aztán este elmegyek a diszkóba. Ott lesznek a haverok, mindenkivel inni kell egy kört. Akkora bulit csapunk, mint ide Lacháza.
A bevonulásomkor is, máig nem tudom, hogy értem haza, gondolom vittek. Meg az a kis barna, akit Misi hajtott fel, hogy ne menjek szűzen a seregbe. Hű, hogy az miket tudott! A fiúk meg szurkoltak közben.
Hátha ott lesz este ő is. Olyanforma rövid, barna hajú volt, mint az a csaj ott. Csak nem voltak ilyen nagy, markolnivaló dudái. Aha, a bugyija meg fehér. Meleged van, mi? Szívesen kihámoználak a bugyidból. Szabályosan szellőztet, teljes a belátás, és észre sem veszi. Micsoda nő! Csak nem nekem, kár, hogy itt van a hapsija. Sajnálom öregem, de a látvány mindenkié. Erre inni kell!
– Még egy korsót, legyen szíves!
Kopasz torzsarágó legyek, ha ez a csaj nem engem nézett ki magának. Jó, mást nehéz is lenne, hacsak nem a tényleg kopasz pincérre bukik.
Kár, hogy itt a haverod kisanyám, mert annyi felesleges nedűm lenne a számodra, amennyi csak egy koszos laktanyában gyűlhet össze.
Csak lopva néz felém, aztán a haverjára pislog, de a lábai folyamatosan felém morzéznak. A fehér bugyisával adja a jeleket. Ti-ti, tá-tá, pici fehér villanások, széles fehér kitartások. Jó, jó, már azt is látom, hogy fekete a muffod. Hagyjuk ezt, nem tisztességes egy kiéhezett katonával szemben.
Foglalkozzunk inkább a sörrel, mert itt fogok elmenni az asztal alatt. Na mi van, elmentek végre? Legalább kibírom valahogy estig, akkor úgyis felcsípek valami kiscsajt. Nem lehet igaz, hogy az ember kilép a laktanyából, és rögtön egy ilyen bombázó kerül az útjába.
Dehogy mennek, csak a csaj ringatózik el a WC – ig. Olyan feneke van, hogy az embernek beleharapni támad kedve. Nem tini, közelről látszik, de ezt öt méterről már senki nem mondaná meg róla. A combjai feszesek és izmosak, és olyan barnák, mintha már nyár vége volna, biztos szoláriumba jár. A didkói pedig majd szétrepesztik a pólóját. Úgy vonul el mellettem, mint egy vezérgálya, lassan és méltóságteljesen. A csípőjével majdnem súrolja a karomat, nem lehet nem nézni. Na végre bement. A haverja engem vizsgálgat. Bocs öregem, nem én tehetek róla, hogy a csajod exhibicionista. Vigyázz rá jobban.
Én békén megvagyok a sörömmel, annak meg csak örülök, ha egy ilyen jó bőrön legeltethetem a szememet. És ne is haragudj, de attól igazán nem fogy el.
Na, itt van megint! Ez nem igaz, rám kacsint!
Mintha a táskáját mutogatná. Jól van, na, nem lopom el. Tudom, mit szoktatok tartani benne dezodort, tampont, előrelátó lányok kotont, meg ezer felesleges vacakot.
Na ne, ezt ne csináld, mert elharapom a korsó szélét. Ez levetette a bugyiját. Azt mutogatta az előbb! Most már teljesen nyíltan idenéz, a pincér békésen olvassa az újságot, ő meg egyik kezével még a szoknyáját is megemeli, hogy jól lássam, amit meg akar mutatni.
A barátja föláll, idetart. Kár a gőzért öreg! Vontasd ki a csajodat, ha valami nem tetszik! Nem én mutogattam neki a farkamat.
– Még egy óra 
– Drégely felé megyek.
Öreg, vajon te tudod, hogy a csajod miért ilyen nagyvonalú?
Tulajdonképpen irigyellek, nem semmi élmény lehet egy ilyen nő az ágyban. De sajnállak is, mit művelhet, ha nem vagy a közelében? Legalább elvisztek egy darabon.
Istenem, ilyen nincs, ez a csaj kinyom az ablakon! A combja egészen forró, ahogy hozzám nyomja. A szögletes minták a harisnyájukon csak azért vannak, hogy az ember észrevegye, egyébként milyen vadítóan kerek, ami alatta van.
Tudom, a bugyidat már a táskádban raktározod. A fényes, fekete muffja előgöndörödik a szoknya alól. Micsoda őserdő, forró és párás.
A combjai meg csak cselből olyan készségesek, aztán úgy szorít, mint a satu. Csak az egyik ujjammal tudom keresgélni a bozontban a vágást. Egészen rám dől, és magába szorítja a kezemet.
Aztán ő is keresgélni kezd, épp jókor, mert a sliccgombjaim már lepattanni készülnek. A hosszú, bíbor körmeivel gombolgat.
Érzed, milyen apró kezed van a szerszámomhoz képest? Csak markold meg szépen, már hat hete, hogy csak pisilésnél került elő.
Közben rám se néz, figyel, hogy a barátja észre ne vegye, mit művel. Nem igaz ez a nő, szemrebbenés nélkül markolássza a farkamat, közben meg belemosolyog a tükörbe!
Lehet, hogy az indítja be, ha tíz centivel a barátja háta mögött élvezkedhet? Kéne egy zsebkendő, mert ha ezt így folytatja, gyorsan kitör a gyalázat.
Feltérdel az ülésre, a pucér feneke úgy világít előre, hogy nem lehet nem észrevenni.
Művész, amit csinál, meg kell őrülni tőle. Nem cumizik, mint a legtöbb kiscsaj. Lágyan harapdálja, a nyelve hegyével simogatja, ajkával összeszorítja a végét, hihetetlen találékonysággal játszik rajtam.
Csak még egy percig tudja csinálni, utána már nyugodtan kitörhet a botrány. Legalább a fenekedet szorítsd le egy kicsit! Reménytelen, hullámzik, kígyózik az egész teste.
Ráadásul elkezd cumizni, és olyan cuppogást csap, mint aki három hete nem evett. Áthallatszik még a motorzúgáson is.
Olyan álkapcsa lehet, mint a kígyóknak, ha el akarnak nyelni valamit, csak kiakasztják, aztán már mehet is lefelé. Ha megfognám a nyakát, szerintem érezném is, hogy legalább odáig érek.
Na vége, lebuktunk! Olyan kanyart vettünk, hogy nekivágódtam az ajtónak, a csaj meg rám repült, és csak a farkam dúcolta ki az ülés meg a hasam között. Most már mindegy, hatheti adag fröcsköl belőlem végeérhetetlenül. Hogy megyek haza, azt nem tudom, mert a nadrágom eleje egy merő trutymó, de hogy megérte, az, biztos.

A kocsi befejezve a rallyzást és bukdácsolást most már szelíden állapodott meg néhány százados fa árnyékában a patakparton. Tamás elégedetten fordult hátra.
– Na, sikerült segíteni nektek a végén?
Gitta boldogságtól ragyogva úgy emelkedett fel, mint Cirmos cica a tejfölös köcsög után. Laci zavartól piros arccal makogta.
– Te tudtad?
 – Hát persze. – nyújtott kezet Tamás. – Én vagyok e lompos asszonyka férje. Ő ingyen megmutatja neked testét, lelkét. Tudod, engem nem zavar, ha a nejem mást is megkóstol néha. – fűzte hozzá.
– Mondd csak, mióta nem léptél ki a laktanya kapuján, hogy ennyi minden összegyűlt benned? Rendesen eláztattál, meg magadat. – nevetett Gitta.
– A te segítségeddel.
– Vesd le! Kimosom, jó? Így mégse mehetsz haza.
Gitta két kerek, vízmosta kövön guggolt, háttal a kocsinak. Iluska szoknyája derékig fel van hajtva – Petőfi után szabadon – hiszen ruhákat mos a patakba’. A fiúk a nyitott kocsiajtóból nézték.
– Tudod, a játékszabályok nem tőlünk függetlenek, de ő alakítja őket. Hogy ne támadhasson kétség, mik a szabályok, mi is tekinthető vezető paradigmának. Sohasem sejtheted előre, melyek azok a jelek, arcok, szavak, amik alapján dönt. Mindezek az indítékok számunkra rejtettek maradnak, de amit kínál, abban még soha nem csalódtam. Látod?
Gitta most feléjük fordult, a nadrágot óvatosan egy kőre helyezte, és levette vékony pólóját, amibe az előbb az arcát törölte. Nyitott combjai közt fénylett az ollót, gyantát, borotvát sosem látott bozont, és világosan látszott pinusának az átlagnál hosszabb vágása, a nagy pirosló ajkak. A pólóval végezvén melltartója repült ki a fűre, aztán lassú, kiszámított mozdulattal szabadult meg a szoknyájától is. Élvezettel mosta, locsolta magát a hűvös vízben, világos volt, hogy a fiúknak is játszik közben.
– Ti jöttök, indulás a vízbe, mert így nem vagyok hajlandó veletek foglalkozni! – mondta.
Mellbimbójáról csöpögött a víz, amíg a ruhákat a motorháztetőre teregette. Aztán az árnyékba terített pokrócról nézte a vízben pancsoló férfiakat. A királynő mérlegelt egy darabig.
– Laci, gyere csak! Most hagyjuk, hogy a nyelv intézkedjen! – nyitotta szét neki hanyatt fordulva a lábát.
A nagy, nedves ajkak hívogatóan csillogtak, és Lacit nem kellett kétszer invitálni, Tamás Gitta feje mellett térdelve élvezte a látványt. A lágyan oldalra sikló melleket, a hullámzó hasat, a magasra vont, telt combokat, s közöttük a sűrű bozontba merülő, rövidre nyírt katonafejet. Gitta keze csak alig érintve simogatta őt, tudván, hogy számára a látvány izgatóbb minden érintésnél.
Laci két kézzel simította ketté a szőrszálakat, mohón szeme elé tárva a rózsaszín – vörös barlangot, amelynek egyetlen szegletét sem hagyta nyelve felderítetlenül. Gitta mélyről jövő, hálás dorombolása jelezte, hogy jó helyen keresgél, csak érthető okokból, nem elég mélyen. Remegő lábakkal tápászkodott fel, és hátulról nyársalva fel magát, ült bele a jóba.
Laci egyik tenyere muffjára simult, és ágaskodó csiklóját simogatta, a másik felváltva morzsolgatta kemény mellbimbóit. Tamás mellettük állva nézte az egyre vadabbá váló lovaglást. Tudta, hogy Gitta hüvelyének síkos, gyűrűs izmai ilyenkor szorítják, fojtogatják, felfalják áldozatukat. S addig nem engedik el, míg az utolsó csepp nedűt is ki nem sajtolják belőle. Valóban az utolsó cseppeket, mert Laci készletei már korántsem voltak olyan bőségesek, mint az előbb.
De ezért bőven kárpótolta Tamás, akinek farka Gitta egyetlen futó csókjára hálásan fecskendezte ki magából az egész délután kéjesen borzongató izgalmát, beterítve felesége arcát, mellét.
A kimerült, síkos, izzadt testeket pedig újra várta a semmit sem látó patak közömbösen csobogó vize.
A meleg éjszakában apró szentjánosbogarak imbolyogtak a távolban, Pest fényei. Gitta begombolatlan ingét szétlibbentette a lehúzott ablakon bevágó langyos szél. A melltartót már délután sem vette vissza, most lehunyt szemmel élvezte az izzadt bőrét szárító levegőt. Lecsúszott az ülésen, térdét feltámasztotta, és hagyta, hogy szoknyája alá is bekukkantson a kíváncsi szellő. Tamás irigyelte, neki taposnia kellett a pedálokat, ügyelni az előtte haladók piros lámpáira, tűrni a hátán csorgó verejtéket.
– Odahaza enyém a fürdőszoba. De ha akarsz, te is beférsz a kádba. – simította végig Gitta hűvös combját!