Minden csütörtökön tovább kell bennt maradnom a bankban, mivel ilyenkor hosszabb a nyitvatartási idő. Mivel elég sok túlórám összegyűlt ezért elkéretőztem a főnökömtől, aki engedélyezte, hogy lecsúsztassam a túlórákat. Siettem haza, mivel sok volt még a házimunka.
A lakásom a város szélén zöldövezetben van, a szüleimtől örökölt kis kertesházban élek a 2 fiammal együtt. A nagyobbik fiam 19 éves és távol a fővárosban tanul, őt ritkán látom, mert csak pár hetente látogat haza. A kisebbik Attila, a helyi gimnázium végzőse. A férjem 5 éve elhagyott bennünket egy kis fiatal cafka miatt. Sajnos az elköltözés és a válás nagyon megviselt, az elmúlt öt évben nem sikerült újra párt találnom magamnak. A 2 fiú nevelése és karrierépítés kötötte le az összes energiámat. Az elmúlt öt évben nagy súlyfelesleget szedtem fel, a hasam is megnőtt, be kell vallanom egy nagydarab, hájas nő vált belőlem. Legjobban a saját testemből a nagy melleimet szerettem. A nagy túlsúly miatt a melleim megereszkedtek, de a nagy mellek jól álltak nekem.
Szóval:
Siettem haza vacsorát készíteni. A bejárati ajtót kinyitottam és beléptem a lakásban. Felmentem az emeletre, ahol a fiúk és az én hálószobám is van. Bekukkantottam a fiúk szobájába és földbe gyökeredzett a lábam:
Attila fiam éppen maszturbált! A fiam teljesen meztelen volt, az egyik kezében az én használt bugyimat tartotta és azzal a heréit simogatta. A másik kezében egy másik használt bugyit tartott, amelyet az orrához fogott és szagolta belőle az én illatomat. Megkövülve álltam és meg sem tudtam szólalni. Az a kis „szaros” mit képzel magáról?! A fiam kihasználta a pillanatot és ledobta a bugyikat és elkezdett öltözködni.
– ÁLLJ! – kiáltottam rá.
– Mit képzelsz magadról, hogy tehettél ilyet? Hogy képzeled, hogy az ÉN dolgaimat használod a te kis kisded játékodhoz? Nem bírsz parancsolni az állati ösztöneidnek? Mi vagy te, állat? – mérgemben csak úgy záporoztak a szemrehányások.
Kiléptem a gyerekszobából és befutottam a saját szobámba. Magamra zártam az ajtót és zokogtam. Nagyon megalázva éreztem magam. Itt van az én okos kisfiam és az ÉN ruhámmal segíti magát az orgazmushoz. A KIS SZEMÉT!!! Meg kellene leckéztetnem! Hosszan gondolkodtam és egy fél óra múlva átmentem a szobájába. Az íróasztalánál ült és úgy csinált mintha írná a háziját. A keze remegett és kipirosodott arccal várta, hogy mit akarok mondani. Meg akart szólalni, de beléfojtottam a szót:
– NE SZÓLALJ MEG! Most én beszélek! Szóval így állunk, az én kisfiam maszturbálgat. Ez rendbe is lenne, de miért az ÉN ruhámat használod hozzá. Az, hogy maszturbálsz, az nem zavar, de miért kell az én fehérneműmet használnod??? Nem értem, nem értem… – hadartam.
Hosszan gondolkodtam arról mi legyen a büntetésed, és azt hiszem megtaláltam. Ha már ennyire anyád holmija kell az önkielégítéshez, akkor innentől anyád ELŐTT kell csinálnod!
– Mit, mit kell elötted? – kérdezett vissza.
– Elöttem kell maszturbálnod. Mindennap levetközöl és előttem csinálod. Nem nézhetsz rám, csak a földet nézheted. Most pedig le a gatyát! Hányszor csinálod ezt egy nap?
– Kétszer, egyet délután egyet meg este az ágyban.
– Mibe törlöd bele a spermádat, mikor végzel?
– A te bugyidra szoktam. – vörösödött el.
– Akkor most vegyél elő papírzsebkendőt, mert még egyszer az én bugyimat nem használhatod!
Jó, akkor minden este háromszor kivered a farkad és ezt addig kell csinálnod, amíg én úgy nem döntök. A testvérednek nem beszélhetsz erről! Vetkőzz most!
A fiam kelletlenül vetkőzni kezdett.
– Gyorsabban! Csináld már!
Levetkőzött, most kezdtem csak szemügyre venni a fiam testét. Lehorgasztotta a fejét, a péniszét nézte és jobb kézzel elkezdte huzogatni a bőrt rajta. A fiam – bevallom őszintén – nem eg adonisz. Kis pocakocska, 10 – 15 kg túlsúly, szemüveg, az arcán még mindig ott vannak a pubertáskori mitesszerek. Nagyon gátlásos is szegénykém, ezért gondoltam ki ezt a büntetést. Buliba nem jár, mindig csak internetezik, és olvas a szobájában. Barátnője tudtommal nincs, nagyon gátlásos a lányokkal is.
Ahogy húzkodta a bőrt a kis farkincáján, az nőni kezdett. A pénisze nem nőtt nagyra, 12 centi lehet, de a sok szőrtől igazán nem tudtam megállapítani. Ahogy néztem a fiamat, megdöbbenve éreztem, hogy kezdek benedvesedni. Amióta a férjem lelépett nem voltam férfival. Persze egy héten 1 – 2 alkalommal megadtam a puncimnak ami járt, de az mégiscsak más mint egy fasz a puncimban.
A fiam már a végéhez közeledett a maszturbációnak. Amikor elélvezett egy nagyot sóhajtott és összehúzta a bőrt a farkán. A végén az összes spermát letörölte a papírzsebkendővel. Jó adagot lőtt ki magából, mert 3 papírzsebkendő kellett a pénisze letisztításához.
– Most pedig lódulj tanulni!
Aznap este már kicsit lehiggadtam. Már megbántam ezt az őrült ötletet, de az évek során megtanultam, hogy következetesség a nevelés alapja. Ha nem vagyok következetes, akkor a gyerekek a fejünkre nőnek. Ha már egyszer beígértem, akkor folytatnom kell.
Azt esti önkielégítés ugyanúgy történt mint a délutáni. Levetkőzött meztelenre, kiverte a farkát, miközben a földet figyelte és a végén letörölte a zsebkendővel.
A szexuális izgalom annyira felizgatott, hogy este mikor már ő lefeküdt és is kielégítettem magamat. Az önkielégítés közben egy arctalan férfire gondoltam.
Teltek – múltak a napok és nem változott a szexuális programunk. 4 nap múlva egy rettenetes dolgon kellett megdöbbennem: a saját önkielégítésem közben az arctalan férfi helyét a fiam vette át. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, az arctalan férfi eltűnt, helyette a fiam meztelen képe jött elő. Annyira ledöbbentem, hogy másnap a munkám fikarcnyit sem ért, a főnököm is figyelmeztetett, hogy térjek magamhoz, mert állandóan máshol járnak a gondolataim. Az én gondolataim, sajnos a fiam pénisze körül jártak. Attól a gondolattól, hogy este ismét látni fogom a testét és látni fogom az orgazmusát állandó szexuális túlfűtöttséget eredményezett. A puncim nedves volt, csak a fiam farka járt a fejemben.
Délután és este megtörtént minden mint máskor és akkor leültünk a TV elé. Általában közösen szoktunk TV – t nézni. A film közben egyszer csak a fiam megszólalt:
– Most is csinálhatnám, Anya? Annyira akarom!
– Mit akarsz? – adtam az értetlent.
– Ki akarom előtted verni a farkamat.
– Ha ez a vágyad, ám legyen. – ekkor követtem el a hibát, hogy nem tartottam kordában a nemi vágyát.
A filmnézés közben szépen előkapta a farkincáját és húzni kezdte a bőrt rajta. Szemeit viszont nem sütötte le, hanem engem nézett és elélvezett. A spermát összefogta a bőrben, de nem készült, ezért zsebkendő nem volt ott. Én szaladtam el papírzsebkendőért és tartottam oda. Ő ahelyett, hogy a kinyitott zsebkendőt átvette volna, a pénisze gyümölcsét rárázta a kinyitott zsebkendőre. A művelet nem sikerült túl jól, az én ruhám és a kezem is olyan lett.
– Mit csinálsz, te őrült! – ripakodtam rá.
– Ezután légy szíves, ha rád jön a kangörcs, akkor csináld úgy, hogy én ne legyek olyan.
Felszaladtam a felső fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magamat. Egy őrült ötletem támadt, a kezemen lévő spermát a nyelvemmel lenyaltam. Örömmel állapítottam meg, hogy a fiamnak jóízű a spermája. A férjem a házasságunk utolsó éveiben állandóan azt akarta, hogy nyeljem le a spermáját. Ez akkor undorított és nem is tettem meg, de a fiamé ízlett. Levetkőztem, hogy megfürödjek.
Egyszer csak a fiam lépett be az ajtón teljesen meztelenül. A pénisze teljesen összement és szinte eltűnt a sok szőr között.
– Bocsánatot kérek az előbbiért. – hebegte.
Amikor meglátott meztelenül, akkor a kis farkincája nőni kezdett. Ő és én is álltunk megkövülten. A fiam emlékeim szerint nagyon – nagyon régen látott engem teljesen meztelenül. Soha nem tettem meg, hogy a gyermekeim előtt meztelenül mutatkozzam. Nem tudtam megszólalni. A fiam egyszer csak a farkához kapott és verni kezdte. Nézett – nézett, nézte a nagy melleimet, a szőrös, dzsungeles puncimat. Soha nem borotváltam a puncimat és a hónaljamat sem, csak a lábamról szoktam a szőrt eltávolítani. A fiam csak verte és verte a farkát és nemsokára nagy nyögés közepette elélvezett. A bőrt nem húzta össze az orgazmus előtt, ezért az egész fürdőszoba és én is tiszta spermás lettem.
– TAKARODJ! – üvöltöttem rá
Amikor kiment, a lábaim remegtek az izgalomtól. Bezártam a fürdőszoba ajtaját és magamhoz nyúltam. A testemről lecsöpögő spermát az ujjaimmal összeszedtem és lenyalogattam. Mikor végeztem, akkor ott a fürdőszobában állva magamhoz nyúltam és elélveztem. Hogy a fiam ne hallja mit csinálok, ezért előtte megnyitottam a zuhany csapját. Mikor elélveztem, akkor lezuhanyoztam és kimentem a nappaliba. A fiam már felöltözve TV – t nézett.
Kicsit békülékenyebben kezdtem hozzá beszélni:
– Édes fiam! Miért nem keresel magadnak végre egy lányt, akivel együttlehetnél és akivel megízlelhetnéd a szexualitás örömeit. Amit itthon csinálsz, illetve csinálunk az nem normális dolog!
– De anya! A lányok le sem köpnek, kövér vagyok, tartózkodó és igazi „anya kedvence”. Az iskolában úgy csúfolnak, hogy „anya kedvence”. Igaz, hogy én vagyok a legjobb tanuló, de a lányoknál ez nem szempont. Nagyon vágyom már egy lány társaságára! Amit csinálunk, szerintem az nem rossz, én legalábbis nagyon élvezem. Olyan jó, hogy előtted, a saját anyám előtt élvezhetek el! Nagyon szeretlek Anya!
Aznap este már kerültük a további beszélgetést és hamar lefeküdtünk. Másnap megint teljesen szétestem, a főnököm megfenyegetett, hogyha ez így megy tovább, akkor kirúg! Oldjam meg a problémát és ismét foglalkozzam a céges dolgokkal már. Tudtam, hogy mi a probléma, de nem tudtam elképzelni a megoldást.
Másnap délután odaállt elém a fiam meztelenül, hogy a szokásos délutáni „faszverésnek” sorát ejtsük. De én változtatni akartam:
– Most nem így csináljuk. Gondolom sejted kisfiam, hogy amikor önkielégülsz, az engem is nagyon felizgat. Most úgy csináljuk, hogy bemegyünk az én szobámba és is levetkőzöm és én az ágyon kényeztetem magamat, te meg az ágy mellett állva. Addig légy szíves ne élvezz el, amíg én el nem megyek. A spermádat pedig papírzsebkendőbe tedd, nem akarok megint spermás lenni!
– Fiam! Figyelmeztetlek, ez lesz az utolsó ilyen alkalom, holnaptól már befejettük ezt a nyilvános önkielégítést.
A fiam először felderült, majd elszomorodott. Először ő vetkőzött le, majd én következtem. Lefeküdtem az ágyra és odaadtam neki egy porcelánpoharat.
Kezdtem ujjazni magamat és néztem közben a fiamat. Ő nézett engem én pedig őt. Közben neki többször meg kellett állnia, hogy előttem el ne menjen. Annyira extázisba kerültem amikor a fiamat látva elélveztem, hogy az összes gátlás eltűnt belőlem.
– Gyere ide! – parancsoltam rá.
Felültem az ágyról és odaparancsoltam elém. A pénisze ott volt előttem egy karnyújtásra. Megfogtam a péniszét, ettől sóhajtott egy nagyot. Közelebb húztam és simogatni kezdtem a heréit. A kéjrúdjához nem akartam hozzáérni, mert láttam rajta, hogy közel van az elélvezéshez. Először megsimogattam a heréit, majd még közelebb húztam magamhoz. Attila zihált mint egy hosszútávfutó, földöntúli boldogságot láttam az arcán. A pénisze már ott himbálódzott az arcom előtt. A gátlásaimat és az önérzetemet elveszítve, a tetteimet már csak a kéjvágy irányította.
Bekaptam a farkát és szopni kezdtem. Alig fél perc múlva a fiam elélvezett és az összes spermájával megtöltötte a számat. Az összes spermáját lenyeltem és tisztára szoptam a péniszét. A kis szerszáma teljesen összement, de én még akkor is csak szoptam és szoptam. A fiam meg sem tudott szólalni a boldogságtól. Felálltam az ágyról és átöltem őt.
Gyere ide Anyához!
Magamhoz szorítottam a meztelen testünk összeért. Megcsókoltam a száján, ő visszacsókolt. A nyelvemet átdugtam a szájába, a szemén láttam, hogy ettől kicsit meghökkent. Lehet, hogy a számban lévő spermaíz lepte meg, vagy csak a nyelves csók? Ki tudja. Magamhoz öleltem a fiamat és nem engedtem el percekig.
A kis fiacskám kezei hirtelen megmozdultak. Megfogta a fenekem, végigsimította a hátamat. Az egyik kezével előrenyúlt és megfogta a bal mellemet. Kibontakoztam az öleléséből és mélyen a szemébe néztem:
– Biztos most akarod?
– Igen Anya!
A kezei, mint valami polipkarok körbefogták a testemet és simogattak. Magamhoz húztam és lefeküdtünk a franciaágyra. Az én gátlásos kisfiam végicsókolta a testemet és simogatott és markolászott. Sok időt foglalkozott a melleimmel, szájba vette a bimbókat, melyeket annak idején nagy örömmel szopott, mikor kisbaba volt. Nézegette, simogatta a szőrös puncimat, dörzsölgette. A puncim szinte csurgott a nemi nedvtől, de ő örömmel nyalogatta. Szétnyitottam a lábaimat és ő könnyebben hozzáfért a puncimhoz. Simogatta, csókolgatta, és sokat nyalogatta a puncimat. Mikor láttam a péniszén, hogy kezd feléledni „téli álmából”, akkor megfogtam a péniszét és én is elkezdtem megismerkedni a testével. Megnyaltam a mellbimbóit, végigszaladtam a kezeimmel az egész testén. A heréit simogattam, a számba vettem és játékosan bekaptam a péniszét. A fiam az izgalomtól szinte önkívületi állapotba jutott.
Mikor éreztem, hogy közel van már az orgazmushoz, akkor misszionárius pózba helyezkedtem és az álló dákóját magamba vezettem. Ahogy a pénisze beért a hüvelyembe, szinte sírtam az örömtől. A fiam döfködni kezdte a péniszét, minden döféstől szinte a mennybe jutottam. Nem tartott sokáig az aktus, a fiam gyorsan, hörögve belémélvezett. Mikor a spermáját magamban éreztem én is ismét elélveztem. A fiam már nem tudta tartani a kezeit és rámfeküdt. Ott pihegtünk még percekig. Átölteltem és legördítettem magamról, hagyta magát, teljesen elernyedt. Láttam rajta, hogy nagyon boldog.
Ezután a nap után minden éjszaka velem aludt az én kisfiam.
incest
Családi szextörténet: Marci
„Kakuk Marci, ha csavargó is, nem annyira züllött, alja egyén. Sem nem tolvaj, még csak nem is iszákos túlságosan, sőt még azt sem lehet egészen ráfogni, hogy dologkerülő. Szíve pedig? Sosem romlottabb a Kakuk Marci szíve a másokénál! Csak valahogy, mintha eleve csavargónak lett volna rendelve a Magasságoktól.” (Tersánszky)
Megizzadtam az öreg vadkörtefa tuskójával. Kivágni, feldarabolni sem volt egyszerű a jó 80 cm. átmérőjű törzset, de a kölcsönzőből hozott Stihl fűrész megbirkózott vele. Kaphattak elég napfényt a gyümölcsfák, s a bográcsoláshoz is sokáig elegendő lesz a fa. De a jókora tuskó csak ott éktelenkedett a telek sarkában.
Már derékig álltam a körülötte ásott lövészárokban, vagdostam a karvastagságú gyökereket. Persze a legerősebbek lefelé nőttek, amelyekhez legfeljebb alagutat áshattam volna. A legjobb az egészben, az árnyékban várakozó sör volt, csak tőle nem jött ki a tuskó.
A szomszéd víkendházán éppen dolgoztak. Nem tudom, lehet-e székelyesíteni a budai hegyeket, de látszott, a ház szép lesz, az erdélyi ácsok ügyesen dolgoztak, és biztos olcsók is voltak. A délelőtt folyamán félszemmel, érdeklődve figyelték erőfeszítéseimet. Ebédszünetben aztán az egyikük közelebb ballagott.
– Jó munkát!
– Köszönöm, van.
– Egészben akarja kiszedni?
– Nekem már gyufaszálakban is megfelelne.
– Segíthetek?
– Hát, megköszönném.
Úgy negyed órába került, amíg néhány éket faragott és beleverte őket a tuskóba. A körtefamaradék nagy recsegések közepette megadta magát, és négyfelé esett.
– Na, ennyi.
– Ez ilyen egyszerű? Köszönöm, mivel tartozom?
– Ugyan, hagyja.
Az ebédidő végéig még leültünk sörözni. Délutánom felszabadulván gulyást főztem, és leballagtam a boltba némi sörutánpótlásért a vacsorához, amire meghívtam Attilát is. A vacsora, a lassan fogyó üvegek megoldották Attila nyelvét. Ráérősen mondta, mondta éjszakába nyúlóan, csak egyszer-egyszer kellett kérdésekkel továbblöknöm a történetet.
A tavasszal jöttem át Magyarországra, azóta hol itt dolgozom, hol ott …
Olyan vagyok én, mint a Kakuk Marci, húzta elő zsákjából Tersánszky rojtosra olvasott könyvét.
Állami gondozott voltam kicsiny korom óta. Apám valahol Constantában dolgozott állítólag, de soha nem találkoztam vele. Anyám látogatott egy darabig, aztán új családja lett, elmaradt. Ha igaz, van két húgom. Nem látogattam meg őket soha, ha ők nem voltak kíváncsiak rám, hát én miért legyek? Lakatosságot tanultam a tanonciskolában. Jó mestereim voltak ott is, az üzemben is, én meg mindent magamra szedtem, amit lehetett. 86-ban kezdtem dolgozni Csíkszeredán a mezőgazdasági gépgyárban. Ronda idők voltak, de legalább ellakhattam a munkásszálláson, amit kerestem azt meg, család nélkül magamra költhettem teljes egészében. Nekem mindig volt időm autót javítani, ezt azt elvállalni, abból is jött valami. Azt is tudtam persze kinek érdemes dolgozni, kinek nem. Bár nem nagyon válogathattam, az olyanoknak nemet mondani sem lehetett. 89-ben majdnem meg is lincseltek, pedig nem tehettem én arról, hogy behívtak időnként „beszélgetésre”, s bizony isten nem mondtam és rosszat senkiről sem. De akkor spicli volt mindenki, akit korábban a szekusok közelében láttak, hát még egy ilyen apátlan, anyátlan, mint én. Megúsztam, de nem sokáig volt ott maradásom.
Tavasszal „privatizáltam” magamnak bagóért egy traktort, nem olyat, amit mi gyártottunk, hanem olyat, ami megy is. Tíz karton cigarettáért vettem hozzá egy kiszuperált útkaparó kocsit, olyan szép lilára festettem, mint a Milka tehenet a magyar tévében. Azzal kezdtem járni a falvakat. Javítottam ekétől vetőgépen keresztül traktorig mindent. Ha kellett kutat mélyítettem, ha építkezést találtam, oda is beálltam. Közben árultam kaszakövet, kocsizsírt, késeket és szappant, mosóport és szexújságot.
– És ebből meg lehetett élni?
– Nem nagyon, a megélhetéshez kevés volt, az éhenhaláshoz sok.
Bejártam egész Erdélyt Hunyadtól Máramarosig, Aradtól Brassóig. De a falvakban gyakran fizetni sem tudtak, adtak sajtot, tojást, egy-egy bárányt, éhen nem maradtam soha, de pénzt azt ritkán láttam. A Regátba nem is mentem, ott még nagyobb a nyomor. Ezért is jöttem át Magyarországra, hátha itt jobb.
– És jobb?
– Egy fenét! A magamfajtának? Keresni persze lehet, munka akad, de el is költi az ember. Azt kéne, itt keresni, ott költeni, de hogyan? Ahogy meg él az ember. Itt meghúzódom, ott alszom, a zsákom a házam. Nekem sose volt, de legalább a lila bodegámban meghúzhattam magam. Nőt is, mióta átjöttem, csak messziről láttam, meg álmomban.
– Tényleg, Kakuk Marci nem csak arról volt nevezetes, hogy mindenhez értett, hanem arról is, hogy minden üres fészekbe betelepedett. – próbáltam vidámabb vizekre terelni a beszélgetést.
– Aztán mindig odébb is állt. Persze ha lehetett, én sem hagytam üresen egy fészket sem. Ne higgye, hogy dicsekszem, de még ma is gyakran eszembe jut egy eset.
Egyszer, augusztusban Visó környékén jártunk épp egy cimborával. Csabi ügyes kezű fiú volt, amúgy nagy csirkefogó. Ő is próbált már mindent az életben, tán csak akasztott ember nem volt még. Bár lehet, hogy az óta lóg valahol, mert a farka az nem fért a nadrágjába soha. Szóval szénagyűjtés ideje volt, rekkenő délután, megrakott szekerekkel találkoztunk az úton. Az egyik kisebb, erdőszéli kaszálón négyen raktak épp egy szekeret. Azazhogy hárman, mert a gazda az árnyékban falatozott. Két nő dobálta fel a szénát, egy kamaszforma fiú meg a szekéren egyengette. Csabinak persze rögtön a nőkön akadt meg a szeme.
– Testvérek.
– Á, egy család, anya meg a lánya.
– Testvérek, fogadjunk!
– Majd odaérünk. De ha annyira izgat, szaladj előre.
Az út is kanyargott, a traktor is erőlködve pöfögött fölfelé, bőven megelőzhetett volna, de ahhoz nem fűlt a foga a hőségben. Hát nem értünk oda. Mire a következő kanyarból, az erdő sarka mögül kiértünk, szembejött velünk a szekér. A gazda mellett a bakon jó negyvenes asszony ült, a fiú fönn a széna tetején, a negyediket nem láttuk.
– Mondtam, hogy egy család.
– De a lány ottmaradt. – nyalta meg a szája szélét Csabi.
Tényleg ott maradt, széles fagereblyével gyűjtötte a maradék szénát. Pólója hóna alján látszott, hogy izzad, arcán megült a szálló por, hajába szénaszálak ragadtak. A szekér már eltűnt a kanyarban, Csabi két ujjal nagyot, éleset füttyentett.
– Micsoda picsa! – és úgy integetett, majd leesett a sárhányóról.
A lány felnézett, homlokából kitörölt egy előrebukó tincset, és visszaintegetett, de nem mutatott hajlandóságot arra, hogy közelebb jöjjön. Lekormányoztam a traktort a mezőre, megálltam, most már ő is letette a gereblyét.
– Hát téged itt hagytak? Nem vagy szomjas?
– Olyan száraz itt minden, a széna, a por csak úgy fojtogatja az embert.
Amíg ivott szemügyre vettük, szép, erőteljes felépítésű lány volt. Bőre barna a nyári naptól, ami az orra körül apró szeplőket hozott ki, de ettől csak mókásabb, huncutabb lett az arca.
– És apád, anyád sokáig marad távol? – Csabika nagyon célratörően tudott kérdezni, ha akart.
– Ma már nem jönnek vissza. Anyámnak el kell látni az állatokat. A szekeresnek meg a saját szénáját is be kell hordani. Én csak összeszedem a maradékot, hogy ne ázzon meg, majd holnap bevisszük. – mosolygott.
Csabi diadalmasan nézett rám, és rögtön évődni kezdett a lánnyal. Vidám beszélgetés kerekedett, amit óvatosan tereltünk a lényeg felé, de ez neki sem lehetett ellenére.
– Nem vagytok ti idevalósiak, csak jöttök, aztán továbbálltok. – mondta egyszer csak megbántottan.
– Mi baj van? – húztuk fel a szemöldökünket.
– Semmi, csak nagyon jól tudom én, miért akarnak a ti fajtátok beférkőzni egy lány bizalmába. Csak etyepetyézni egy kicsit, aztán itt hagyni, nem?
Ilyen rosszak volnánk? Persze végeredményben tényleg csak azt akarjuk. De ha ő is tudja? S ha ilyen egyszerűen az ölünkbe pottyan?
– Hát, mi tényleg… – mondtam
– Nem sietünk sehova, van időnk egy kis… – fűzte hozzá Csabi.
A lány talán egy kicsit csodálkozva nézett ránk, hogy ilyen gyorsan kiböktük, két kézzel játékosan nyakon is legyintett minket, de nem húzódott el közülünk.
– Egy kis mire? Mit akarnátok megmutatni nekem? – nevetett.
De túl sok csacsogásra már nem maradt ideje, mert Csabi szája az ajkán csattant. Ha meg elkapta a fejét, lélegzethez sem jutott, és az én ajkamba ütközött. Váltakozva próbált védekezni ellenünk, nem sok sikerrel. Igazán csókra termett, telt, piros szája volt. Ahogy hevesen forgatta a fejét, olyan erővel ütközött ajka a miénknek, végül már nyitott szájjal csókolt. Nem tartott sokáig, hogy egy nyelv is benyomuljon a fogai közé. Próbálta megakadályozni, hogy megtaláljuk az ő nyelvét, aztán inkább visszacsókolt, megadta magát. Hogy véget ért a szája utáni fogócskázás, persze már tovább tartott a dolog, egyikünk mindig munkátlan maradt. Szemügyre lehetett venni, izmos, nyúlánk alakját közelebbről is. Jókora, formás melle volt, amit a vékony póló kevéssé rejtett. Az agyonmosott szövet alatt élesen kirajzolódott a melltartó vonala. A nagy, barna bimbók még azon is áttetszettek. A póló nyaka szabadon hagyott egy meleg, lebarnult foltot a melleiből. A szoros melltartó úgy egymáshoz préselte őket, hogy köztük szoros hasadék képződött, amelyben a melegtől csorgott a verejték. Belemelegedve a játékba, megmarkoltam az egyik mellét. A lány kiszakította magát Csabi öleléséből, és felém perdült. Nyaklevest vártam, de:
– Na végre! Már azt hittem, tőletek mindent előre kérni kell. Ne gondoljátok, hogy az egész délutánt rátok szánhatom. – a haját hátrasimította, és visszafordult Csabihoz.
Hát, ha többet szeretnél, azon nem múlik, gondoltam. Megkaptam a vállát, és belehuppantottam az összehúzott szénába. A lány gurult egyet, lábai egy pillanatig az eget célozták, aztán hanyatt maradt, mi meg késlekedés nélkül rávetődtünk. Csabi foglakozott vele alul, én felül, ő meg visítozott a gyönyörtől és a nevetéstől. Hullámzott a hasa, amikor Csabi keze a szoknyája alá kúszott. Nevetve tekergette magát, amikor a melleit próbáltam megragadni. S amikor a számmal próbálkoztam, akkorát haraptam a szénába, hogy magam is csodálkoztam rajta, ő meg hangosan kacagott rajtam. Bosszúból kiráncigáltam a pólóját a szoknyájából, és egész a nyakáig gyűrtem fel. Egy szál melltartóban hevert előttem, amin átvilágított a mellei fehérsége. Nagy, barna mellbimbói szinte kiszúrták a vékony anyagot. De még nem volt elég csupasz, a kezemet a szénába fúrva igyekeztem a hátához férni, hogy kikapcsolhassam. Sose tudtam tisztába jönni ezekkel a kapcsokkal, sokáig szerencsétlenkedtem vele, amíg megkönyörült rajtam. A hátát ívben megemelte, így sikerült a kapcsot megadásra késztetni. A szoros melltartó ugrott egyet, a keblei igazán hálásak voltak, hogy végre levegőhöz jutottak. Én meg a melltartót is a nyakába gyűrtem a póló után. Csodás, körte alakú cicik voltak, annak ellenére, hogy hanyatt feküdt, feszesen álltak, egyenesen meredtek fölfelé. Mellette térdelve két kézzel ragadtam meg őket. A hüvelykujjam belemélyedt, eltűnt a lágy, fehér húsban. Ahogy megmarkoltam őket, a bimbók hetykén ágaskodtak a levegőbe. Az először a melltartón át látott bimbók most még sötétebbek, pirosbarnák lettek, és a környékük is duzzadt, kemény volt. Rövidlátón föléjük hajoltam, és hozzájuk dörzsöltem a nyelvem. Próbáltam minél keményebben szopni, hogy a fehér húsból is minél többet a szájamba szívhassak. Ekkor már nem nevetett, folyamatosan nyögdécselt alattam. Nem kellett magamhoz emelnem, ő tolta felém felsőtestét, és húzta magára a fejemet.
Ahogy felemelkedtem, csücsörítve húztam magammal a bimbót, hogy aztán egy nagy cuppanással kiszabaduljon. Rögtön a másikat vettem sorra, csodás kemények voltak, a hús meg lágy, puha. Két kézzel gyúrtam, dagasztottam őket, időnként gyengéden belecsípve az épp szabadon maradt bimbóba.
Úgy látszott közben Csabi sem tétlenkedik. Eleinte finoman játszott a szoknyája alatt. A lány pinája izzadt, meleg és nedves volt. Csabi a térdeit széttárva, összezárva szabályosan szellőztetett a szoknya alatt. De a bugyi ettől még nem száradt meg, és a lényeghez sem férhetett hozzá, hát leráncigálta róla. Majdnem szoknyástul, mert a bugyi szoros volt. Neki bezzeg nem tekergett a lány, rögtön megemelte a fenekét segítőkészen. A bugyi repült a szénába, a szoknya fel a hasára, Csabi meg fejest ugrott a lába közé. Közelről forró, mély pinaszaga volt, a szeméremajkak nedvesen nyíltak szét megmutatva a pici piros lyukat. Hogy az íze milyen lehetett, nem tudom, de Csabit egyáltalán nem zavarta abban, hogy körbenyalogassa. Kipislantott a pamacs mögül, és beszegezte a lyukat. Aztán körbecsipkedte a nagyajkakat, hogy azok teljesen felnyíltak, s csak a sokkal puhább kisajkak lógtak közöttük a nedvességtől összeragadva, meg a pecke ágaskodott felfelé. Csabi pont azt a kis ragacsos lyukat nyitogatta a nyelvével, ami pedig közben a szájába jutott, azt szorgalmasan összeszedegette. Kezével közben a fenekébe markolt, hogy kissé kényelmesebb bejárás essék. A lány engedelmesen húzta fel a térdét, emelte meg a csípőjét, még a kezével is segített széthúzni a punciját, hogy a nyelv könnyebben hozzáférjen.
Én közben továbbra is a cicijével foglalatoskodtam, felváltva szopogatva a mellbimbóit. Örült nekünk, mert folyamatosan nyöszörgött sóhajtozott, sikítozott, és úgy izgett-mozgott, hogy állandóan utána kellett kapnom. Szerencsére Csabi is észrevette, hogy már nem sokáig kell játszani rajta, és ledobta a nadrágját. A lány felhúzott térdekkel, nedvességtől fénylő, szétnyílt puncival feküdt előtte. Hát csak odanyomta a farkát, keresgélt egy picit, a lány is segített, hogy jó helyre menjen a makkja, be is csúszott egy pillanat alatt. Mivel gondoskodott már arról, hogy jó síkos legyen, ellenállás nélkül fúrta magát a puha testbe. Kényelmesen el – nyújtózott rajta, csak én voltam útban neki.
– Hé, menj már te is dugni, mert nem férek el tőled!
Felnézve láttam, hogy Csabika lelkesen pumpál, gyorsan letoltam hát a nadrágot és a lány fejéhez térdeltem. Tátott szájjal, kinyújtott nyelvvel várta a szerszámomat. Oda is dörzsöltem a nyelvéhez rögtön, aztán lassan a szájába adtam. Az ajkát összezárta a farkam körül, és szívni kezdte. Igazán jól nézett ki így, kisámfázott pofával, lehunyt szemmel, kicsit rezgő szempillákkal. Szája vastag vörös gyűrű, amiben fel-le csúszkál a farkam. A nyelve odabent folyamatosan táncolt a makk körül, ha éppen volt egy kis helye, mert néha a torkáig szaladtam. Az orrcimpái remegve tágultak, ahogy levegőt vett közben.
Csabi a kezére támaszkodva, nagy lendülettel mozgott a combjai között, így a mellek minden lökésnél meglódultak. Belemarkoltam az egyikbe és morzsolgatni kezdtem a bimbót. Úgy tűnt, lassan elég is lesz neki, mert a teste ívben megfeszült, felemelkedett, a combjait még szélesebbre nyitotta, és hangosan, teli torokból élvezett.
Amikor elernyedt, gondoltuk, jöhet a második felvonás, és helyet cseréltünk.
Feltérdeltettük a lányt, és én hátulról nyomtam be a jó szaftos puncijába. Csabi meg eléje térdelt, és az arca előtt lóbálta a dárdáját, amit a lány rögtön engedelmesen bekapott. Lassan mozogtam a csípőjébe kapaszkodva, minden lökésnél csattantam egyet az ülepén. Ahogy egyre jobb lett, ráléptem a gázra, a csecsei előre, hátra himbálóztak. Csabi is profitált a dologból, mert ahogy előre löktem a lányt, a farka automatikusan csúszott a szájába. Látszott, már egyre nehezebben viseli, hogy egy fasz ostromolja a punciját, egy másik meg a szájában veszi el tőle a levegőt. Ha Csabi visszahúzta magát egyre gyakrabban kapkodott levegő után, amikor pedig újra a torkába nyomta, öklendezni látszott. Ráadásul Csabi vadulni kezdett, egyre gyorsította a tempót, én meg hátulról hiába igyekeztem kíméletesebben dugni. Szerencsére most már gyorsan kész lettünk mi is. Jó adagot lőttem a lányba, Csabi meg kérdés nélkül a szájába fröcskölt. Ahogy megszabadult a farkunktól, csak leesett közénk, mint egy darab rongy. Két oldalról melléfeküdtünk, és óvatosan simogattuk formás testét. Lehunyt szemmel élvezte az igazán megszolgált kedveskedést. Ujjaimat még egyszer megjárattam a síkos pinájában, a fejünket meg puha melleire hajtottuk.
Majdnem elaludtunk a tűző napon. Karjával átölelte a nyakunkat, suttogva mondta:
– Hát ti aztán tényleg tudtok. Nem gondoltam volna, hogy így megdolgoztok. Úgy érzem, sajog minden tagom.
Egymásra néztünk, erre mondjon az ember valami okosat, de folytatta:
– Kár, hogy vissza kell mennem dolgozni, mert szívesen kipróbálnék még egy kört.
No nézd csak, hisz az előbb még meg akart fulladni Csabi szerszámjától. Sok nővel találkoztam már életemben, de azért ilyen fehérmájúval még nem. Csabika persze tudta: „Addig üsd a vasat, amíg meleg!”
– Itt leszünk mi még a környéken este is. Ha kedved van a társaságunkhoz éjszakára, ígérjük, nem fogsz elaludni mellettünk! – a lány lassan tápászkodott.
– Igazán jó lenne. De nem garantálhatom, hogy vissza tudok jönni. Különösen, ha észrevesz valaki. Anyámnak meg különösen jó orra van az ilyesmihez. Legutóbb is, csak beszélgetni surrantam ki egy barátomhoz, amikor vissza akartam osonni, anyám már ott várt a kapu alatt. Bevonszolt a pajtába, lehúzta a bugyimat, és irgalmatlanul elvert, eszembe ne jusson még egyszer éjszaka elmenni. Ketten lakunk, észreveszi, ha nem vagyok otthon. Nem szeretném kipróbálni, mit csinálna velem, ha még egyszer elkapna.
– És miért nem mutatsz be minket anyádnak? – kérdeztem.
– Titeket? – látszott rajta a meglepődés, tátott szájjal bámult ránk.
– Persze. – gondoltam tovább az ötletet.
– Engedjelek be benneteket az éjszaka közepén, amikor anyám épp a hasára fordul. Ébresszem fel, mutassalak be benneteket azzal, hogy hagyjon minket, egy jót dugni. Hülyék! – csóválta a fejét hitetlenkedve.
– Végül is, vele is játszhatunk, ha akarja, és akkor ellened sem lehet kifogása.
– Ti tiszta hülyék vagytok. – mondta.
Csabinak azonban láthatóan tetszett az ötlet, tulajdonképpen ezzel nem tennénk semmi rosszat, és még jól is elsülhet a dolog. Magához húzta a lányt.
– Neked nem kell semmit csinálnod. Megmondod, hogy délután ismerkedtünk meg, és bemutatsz minket. Ha anyád benne van a mókában jó, ha nem, beszélgetünk egy kicsit, és szomorúan eljövünk.
– Ti igazán meg akarjátok dugni?
– Miért ne, ha téged megdugtunk.
Elgondolkodva vette fel a melltartóját, belepréselte a jókora labdákat. Igazán bizsergető látvány volt így, de gyorsan elfedte a pólóval. Aztán a bugyi, a szoknya következett. A lábát felváltva nyújtotta nekünk, és mi úgy húztuk rá a kitaposott tornacipőt, mint Hamupipőkére a báli cipellőcskét.
– Nagy marhaság, de azért még meggondolom. – mondta, és indult gereblyézni.
Szó nélkül álltunk be mellé dolgozni, behoztuk az időt, amit a hancúrozással töltöttünk.
– Szóval, mikor jönnétek? – kérdezte csendesen.
– Meg kéne beszélni egy időpontot, gondolom, amikor a falu már alszik. – mondtam.
– Kéne valami hely is, ahol a traktort, meg a kocsit hagyhatjuk éjszakára, és nem kötik el. Esetleg tudsz valami alkalmas helyet? – fűzte hozzá Csabi.
– Mutatok, az erdőben. – pirult el a lány felfogva a kérdés élét.
Tényleg alkalmas kis tisztásra kalauzolt bennünket. Félreeső volt, csendes, bokros, és a szélén kis patak csordogált, ahol lecsutakolhattuk magunkat. Részletesen elmondott mindent, miről ismerjük meg a házat, hogy jutunk be, hol kopogjunk – halkan.
– Hogy ebből mi lesz?
– Ne aggódj! Minden rendben lesz. Anyád igazán jól néz ki. Természetesen már nem olyan fiatal, mint te, de láttam, nagyon jól tartja magát. – adtam még egy cuppanós puszit a piros ajkára búcsúzóul, Csabi féltékenyen figyelt minket.
Aztán, hogy a lány elment, elnyúlt a fűben, és hortyogni kezdett az árnyékban. Én bele – feküdtem a patakba, a jéghideg víz először szúrta, hasogatta izzadt bőrömet, aztán lemosott rólam mindent: összeragadt port, szénát, a délutáni hancúrozás nedveit, nyomait. Csak mikor kijöttem a vízből, éreztem messziről Csabika szagát. Hát őt is berugdostam a patakba.
– Azt hiszik, egy kangörény akarja meglátogatni őket.
Vacsoráztunk, „álcáztuk” a kocsit, és tíz után elindultunk. A falu már aludt, mire leértünk, a kutyák persze nem, de azért megtaláltuk a házat. A kapunál egy kicsit sokat motoszkáltunk, de csak bejutottunk.
– Te, mi lesz, ha rossz helyen járunk? Vagy ha kisbaltával várnak? – sziszegte Csabi.
– Akkor futunk fiam. Kockázat nélkül nincs üzlet.
De nem vártak minket kisbaltával az ajtó, kopogtatás nélkül kinyílt. Látszott, ketten állnak benn. A lány szó nélkül húzott be minket. Bevezettek a szobába, s csak ott gyújtottak villanyt. Mit mondott a lány az anyjának, mit nem, nem tudom. Vártak minket, mert egyik sem vetkezett még hálóingre. Az asszony meglehetős gyanakvással méregetett minket, de talán nem ellenségesen. Bemutatkoztunk egymásnak: a lányt Klárinak hívták – mint végre kiderült – az anyját Vilmának.
– Azt mondtad, délután ismerkedtetek meg, hogy nem tudják mégse a nevedet?
– Még nem volt időnk bemutatkozni anya. Meg tinektek is meg kellett ismernetek egymást. – vörösödött el Klári.
– És mi igazán kedvesnek találtuk a meghívást. – Szúrtam közbe, mielőtt kitört volna a botrány.
Klári kifordult a konyhába, hamarosan egy üveg pálinkával tért vissza. Lehuppantam a sezlonra, és magam mellé húztam az asszonyt is. Hát a csacsogóját nem tőle örökölte a lánya. Mondtam, mondtam, de belőle egy-egy igenen, nemen kívül többet nem húztam ki. Keze az ölében, szeme a padlón, és csak bólogatott, hallgatott.
Csabika persze megint a dolog könnyebb végét fogta meg. Az asztalnál ültek Klárival, pálinkaközelben, s egyre kevésbé illedelmesen. Ha felnéz az anyja is, láthatta volna. De nem nézett arra. Talán csak elodázni akarta, hogy észrevegye a kikerülhetetlent. Talán maga is ki – találta már, mi végre az éjszakai látogatás. Talán maga sem tudta mit tegyen, várta, történjen valami. Mindegy, vagy kidob, vagy maradunk. Elszántam magam. Orromat a hajához dörgöltem. Hagyta. Kezemmel az álla alá nyúltam, felemeltem a fejét. Megcsókoltam a nyakát, érdes, cserepes száját. Nem mozdult. Hiszen ő ugyanúgy vágyódik egy kis gyengédségre, mint a lánya! Tovább csókoltam, egészen más szája volt, mint Klárinak, durvább, keményebb. Szilárdan tartotta az ajkát, nem hagyta, hogy közéjük férkőzzek, aztán egyszer csak ellazultak, megnyíltak. Gyengéden beharaptam az alsó ajkát, száraz volt, érdes, végignyaltam. A nyelvemmel fogai közé bújva rögtön megtaláltam az övét. Ahogy kergetőztünk egymás szájában, éreztem teste forróságát, s hogy a szerszámom ágaskodni kezd. Hanyatt nyomtam a sezlonon, hagyta, és magára húzott, ott csókolóztunk tovább. Klári mégiscsak sok mindent örökölt az anyjától. Megfogtam a mellét, és nem állt ellent. Megszorítottam, felnyögött és még forróbban csókolt. Kezdett megjönni a bátorságom, merészebben kutattam a testén. Fel a mellére, a blúz alatt is gyorsan megtaláltam a kemény bimbókat. Aztán végigsimítottam az oldalán lefelé, válaszul nekem nyomta a hasát. A húsos, kerek csípője, kövér, de kemény combja következett. A lábát még szorosan zárva tartotta, közéjük nyúlnom nem sikerült. Mindegy, tovább hátra, az ülepe engedelmes zsákmány volt. Ugyanolyan erős és nagy, mint a combja, ahogy belemarkoltam, összerándult. Megpróbáltam a kezemet a bugyijába csúsztatni. Hagyta, csak a gumi volt nagyon szoros, de a csupasz, meleg bőr sokkal izgalmasabb volt, mint ruhán keresztül.
– Hadd, vetkőztesselek le! Szeretnélek egészen meztelenül látni! – súgtam.
Félig öntudatlanul ült fel. Pillantást sem vetve az asztal felé hámozta le blúzát, melltartóját. Csodálatos mellei voltak, jóval nagyobbak a lányánál. Két kézzel emeltem meg őket, súlyosak voltak, de jó formájúak. A bimbók nagyok és kemények, mint az én szerszámom, ami már nagyon kikívánkozott a nadrágból, hát gyorsan ledobtam. Így egyenesen az arcának szegeződött. Most már nem törődött azzal, hol van. Egy „Ó” kiáltással, megragadott, és közelebb rántott magához. Gyorsan a szájába adtam a makkot, és ő a nyelvével gyúrta, nyalta, ahogy bírta. Nem mozdultam, néztem a hullámzó, széles, csupasz hátát. Vilma szája fel-le szánkázott a farkamon. Olyan szakavatott módon furulyázott, hogy biztos nem először csinálta. Néha szürcsölő hang hallatszott, amikor a nyála épp kicsurranni készült. Nagyon jó volt, de a megfeszített térdem majd görcsöt kapott, hát egy nagy cuppanás kíséretében kirántottam magam, s hanyatt feküdtem a sezlonon. De Vilma most már nem hagyta a zsákmányát, mint egy tigris vetette utána magát. Arccal a lábam felé feküdt és újra a szájába kapott. Erőteljesen szopta, közben az alsónadrágot is leráncigálta rólam, és a zacskómat morzsolgatta. Kinyújtott kezemmel épp elértem a melleit. Csíptem, gyúrtam a jókora dinnyéket. Olyan lágy volt, hogy szorosan összepréselhettem őket. A bimbói érzékenyek, amikor megszorítottam őket tele szájjal felnyögött. Két oldalról simogattam a melleit, véknyát, csípőjét. Súlyos teste rázkódott a csiklandozástól, nevetéstől. Ahogy feltérdelt, szájából ki nem engedve a farkamat, nagy húsos fara pont a fejem mellett volt. Rögtön otthagytam a melleit, és kezdtem lehámozni a szoknyáját, bugyiját. Segített, engedelmesen emelte lábait, és hamarosan ott volt a szemem előtt az óriási, puha, fehér hús. Kezem a széles, mély vágásba csúsztattam, aztán lejjebb a pinájára, keresve a lyukat. Segítőkészen vetette át egyik combját az arcom felett. Pont szembe került velem a gyönyörű pina. Végigsimítottam a peckén, aztán bedugtam az ujjamat. Elégedettem nyögött fel, a hosszú szopás neki is jól esett, mert már teljesen át volt ázva. Lágyan himbálta magát, ahogy ujjaztam. Egyre mélyebbre nyúltam, és tágítani igyekeztem, bár erre kevéssé volt szüksége. Hangosan sóhajtva tárta ki magát egyre jobban, hogy még több ujjal tudjak benyúlni. A szó szoros értelmében lovagolt a kezemen. Hátranyúlt, megragadta a csuklómat, és most már minden elfogódottság nélkül élvezett. Aztán megtömtem hátulról is. Négykézlábra állítottam, és ágaskodó szerszámomat egy ideig szép, fehér fenekéhez dörzsöltem. Már a látvány is lélegzetelállító volt. A széles, puha háta, nagy, világító fara, lábai szélesre nyitva, köztük a sűrű, feketén göndörödő szőrrel szegélyezett pina díszelgett, fölötte a barna, ráncos segglyuk. Ahogy néztem, eszembe jutott: vajon gondoltam én ezt az este? Legszebb álmaimban sem mertem ilyet remélni. Gondosan célozva beigazítottam magam. A punci csak egy pillanatra állt ellent, aztán olyan simán csusszantam be, hogy hasam máris a farának ütközött. Belekapaszkodtam a fenekébe, aztán húztam-löktem, húztam-löktem. Ő a fejét lehajtotta, és csukott szemmel, nyitott szájjal lihegett. Kicsorduló nyála nedves foltot ütött a szőnyegen. Alányúltam, és felemeltem lógó melleit. Olyan nehezek voltak, hogy súlyuk szinte megnyújtotta oldalt a selymes, finom bőrét. Borzasztóan vonzottak ezek a tulajdonképpen elhasznált mellek. Támadt egy ötletem. Mi lenne, ha?
Kirántottam magam, és Vilmát hanyatt fektettem. A mellei lágyan ringatózva siklottak oldalra. Óvatosan a hasára telepedtem, és ágaskodó szerszámomat közéjük fektetve összeszorítottam őket. Lassan mozogni kezdtem, a pinától még maszatos farkam könnyedén csúszkált közöttük. Egyre gyorsabban dugtam őt a mellei között, ujjaimmal a bimbókat morzsolgattam közben. Vilma kíváncsian nézte, ahogy az ibolyakék makk kibújt, előre lökődött. Megemelte a fejét, és ajkával csücsörítve kínálta neki a céltáblát. Éreztem, hogy a hasam összerándul, és teljes erővel a szájába lőttem. Bár szélesre tátotta, azért mégsem céloztam elég pontosan, jutott belőle máshova is. Már majdnem a nyakán ülve néztem le rá. Összemaszatolt arcán huncut mosollyal pislogott, míg a szeméből ki nem törölte az ajándékomat, gyönyörű volt. A most már nem egészen kemény szerszámomat lelkesen nyomtam a lába közé. Átkarolta a derekamat, és erősen húzott magába, fenekét emelgetve mozgatott. Végignyúltam rajta, és a lágy mellein ringatóztam. Rövidesen ő is elment, összerándult, és felkiáltott. Eltaszított magától, és kimerülten pihegtünk egymás mellett. Egyszer csak megjelent Csabika, hogy cseréljünk helyet. Ő eddig Klárival dugott a széles nagyágyon, de a lány olyan kimeríthetetlen volt, hogy azt már Csabi sem bírta. Hát most egy kis nyugodt enyelgést akart az anyjával. Vilma már meg sem lepődött, érdeklődve várta új lovagját.
Klári lelkesen, szélesre nyitott combokkal hívogatott engem. Hiába, mert én még legfeljebb félárbocon álltam, ezért az ágy fejrészéhez mentem, és a szájába kínáltam magam. Ez sem volt ellenére, olyan erővel szopott, hogy hamarosan újra mindenre képes lettem, másztam is a lába közé fürgén.
– Hé, figyelj csak! Délután megígérted, hogy a számba is spriccelsz. – állított meg.
– Az is meglesz, de először az édes puncidat akarom kitömni.
Az övé persze sokkal szűkebb volt, mint az anyjáé, de formásabb, piros, duzzadt. Óvatosan, lassan csúsztam be, és csodásan szorította a farkamat.
Rátámaszkodtam a felhúzott térdeire, és amennyire lehetett lenyomtam őket a teste mellé. Így egészen kitárva feküdt alattam, a feneke egészen összeszorult, a puncija nagyszerűen látható volt. Ahogy tömtem, néha hangosan visszaköszönt. Klári maga is szinte szívott magába. Próbáltam lassítani, mert éreztem, hogy ezt nem bírom sokáig, ő meg félig lehunyt szemmel, csücsörítve nézett. Hát persze, majd elfelejtettem! Lefordultam róla, és ő gyorsan mellém térdelt. Megfogta lüktető szerszámomat, és a jó részét egyszerre elnyelte. A nyelvével körözött, az ajkával szorított, kezével a lábam közé nyúlt és csiklandozta a zacskómat. Az egyik combom, amelyikre a könyökével támaszkodott, olyan görcsöt kapott, hogy mozdítani sem bírtam. Aztán a fenekem alá nyúlt, és minden teketória nélkül belém döfte az ujját. Úgy meglepődtem, hogy a vállába kapva, végigkarmoltam a bőrét, a csípőmön meg olyat dobtam, hogy egyből a torkába döftem magamat. Ő meg önkéntelenül is belém harapott. Belém hasított a fájdalom, és rögtön fröcskölni kezdtem, mélyen bele a torkába. Klári aztán kinyitotta a száját, végigfolyatta farkamon a ragacsot, és újra beszürcsölte. Megfürdetett így néhányszor, végül piros nyelvével fényesre tisztogatott. Életemben nem éreztem magam még ilyen kiürültnek, de ilyen picinek sem. Csak Klári nem volt tökéletesen elégedett. A szerszámom egészen eltűnt a tenyerében, ahogy óvatosan újra babusgatni kezdte. Kényelmesen beszopta a makkot, és olyan gyengéden, finoman nyalogatta, hogy csak sikerült neki életet lehelni belé, ha nem is tökéletesen. Bíztatónak tekinthette a dolgot, mert lovagló ülésben rám telepedett, és a pinájával folytatta a tornáztatást. Biztos voltam benne, hogy azért segítség nélkül nem fog menni még egyszer.
Átsandítottam a másik ágyra, láttam, hogy Csabiék sem unatkoznak. De egy meneten biztos túl voltak, mert Vilma fél könyökén feküdt, és kényelmesen szopogatta Csabi nyalókáját.
– Gyertek át hozzánk! Csinálhatjuk négyesben is.
Közelebb jöttek, de az ágyon azért nem fértünk volna el ennyien. Vilma megállt mellettünk, és az arcom fölé hajolt, hogy nagy mellei előrebuktak. Kezével széthúzta a hátsóját, Csabinak kínálta magát, aki élvezettel ütögette, simogatta szerszámával az igazán terjedelmes jószágot. Láttam az arcán, hogy egészen elvarázsolta a játék. Én meg magamra húztam az asszonyt, és a csecseibe temetkeztem, közben Klári egyre jobban érezte magát a farkamon. Éreztem, hogy Csabi nagyot lök Vilmán, aki rám esett, és kikandikálva alóla, láttam, hogy tövig merült a puncijába. Magam is tudtam, közelről nézni ezt a felkínálkozó, puha ülepet, izgalmas látvány. A tengernyi fehér hús, a lucskos, szőrös pina, a ráncos, barna lyuk Csabát is feltüzelte.
Csabi kihúzta a szerszámját, és Vilma kisvártatva fájdalmas arccal feljajdult. Tömtem én már hátulról leányt, de aki még nem próbálta, nem biztos, hogy képes lesz rá. Kényes jószág a finom, ráncos lyukacska, megsértődik, és úgy bezárul, hogy zabszemet sem lehet beledugni, nemhogy egy jókora dorongot. Ha meg nem elég síkos, csak a bőrt nyúzzák le egymásról. De Csabika próbálkozott.
Átkaroltam az asszony nyakát, és megnyugtatóan simogattam a hátát, hátha mégis elviseli. Láttam, hogy Csabi a sikertelen próbálkozás után újra a rendes helyen keresgél, de csak azért, hogy síkosabbá tegye a szűkebb bejáratot. Mártogatott és kenegetett, mártogatott és kenegetett. Aztán összeszorított szájjal újra próbálkozott, a jajkiáltásból és Vilma arcából ítélve, most sikerrel. Világos volt, hogy még soha nem dugták így, de nem mozdult, engedelmesen állt előre hajolva. Közben folyamatosan simogattam a hátát, melleit, kőkeményre szoptam a mellbimbóit. Csabi finoman végigkarmolta a combjait, fenekét. Megremegett és az egész teste libabőrös lett, a térdei megroggyantak, erősebben támaszkodott az ágyra, így védtelen feneke még könnyebb préda lett. Újabb kiáltás jelezte, hogy Csabi is észrevette az alkalmat, és tovább nyomult a végbelében. A kezével előrenyúlt, és ujjait Vilma puncijába mélyítette, majd a peckét kezdte simogatni. Csabi keze feledtette a farkát, mert az asszony most már halkabban, és az örömtől kezdett nyögdécselni. Amikor pedig Csabi mozogni is kezdett, már csak halk sóhaj hagyta el az ajkát. Persze eltartott egy ideig, amíg a végbele is olyan síkos és tág lett, hogy könnyedén lehetett benne mozogni. De akkor már ugyanolyan jó volt, azzal a különbséggel, hogy minden mozdulatot sokkal jobban érzett. Ráadásul elöl sem maradt játék nélkül, mert Csabi ujjai felváltva jártak a hüvelyében, és simogatták a peckét. Már megkülönböztetni is nehéz volt őket különösen, amikor maga is tekergetni kezdte a fenekét. Egyszer csak felkiáltott:
– Hé, most tulajdonképpen, hol vagy? Ugyanazt érzem mindenhol, melyik igazából a farkad?
Csabi most aztán diadalmaskodott, az eddig szűz fenék igazán alkalmazkodott a dugás – hoz. Most már mindegy volt, hol dolgozza meg. Láttam, hogy a változatosság kedvéért a pinájába hatol, aztán újra a fenekébe, és folyamatosan simogatja. Lelkesen haraptam egyet a számba lógó csecsen, mire Vilma feljajdult, de Csabi olyan erővel tömte, hogy teljesen rám borult. Erősen tartanom kellett, míg csak hisztérikusan sikítozni nem kezdett, kitépte magát kettőnk közül, és lihegve rogyott le az ágy szélére.
Klári az egész jelenetet olyan kíváncsian nézte, hogy még lovagolni is elfelejtett rajtam, de nem riadt meg tőle.
– Mutassátok meg nekem is! Én is szeretném kipróbálni.
Homlokát a vállamra hajtotta, és formás fenekét az égnek meresztve kínálta magát. Csabinak nem kellett kétszer mondani, felmászott az ágyra, de annyi kímélet azért volt benne, hogy megvárta, amíg Vilma felkészíti egy kicsit a lányát a dologra. Az asszony megnyálazta az ujját, és néhányszor a lánya fenekéhez dörgölte, aztán be is nyomta egyszer – kétszer, hogy a kezdeti ellenállást csökkentse. Aztán Csabi farkát is megkenegette, pedig az még az ő nedveitől volt fényes. Csabi türelmetlen volt már egy kicsit, és Klári fenekéhez már korántsem volt olyan tapintatos, mint az anyjáéhoz. A kétségbeesett sikoltásból legalábbis azt hittem, szétrepesztette a végbelét. De nem, Klári vagy gyorsan alkalmazkodott, vagy semmiképpen sem akart lemaradni az anyjától, mert potyogó könnyekkel, sírástól fátyolos hangon mondta:
– Gyerünk, érezni akarom!
– Ha akarod… – kacsintott Csabi, és megfogva csípőjét, most már tényleg felnyársalta. Vilma közben bágyadtan simogatta a lánya hátát.
– Próbáld meg ellazítani magad!
Sikerült-e, nem-e, nem tudom, de most már egyszerre két szerszám dolgozott benne. Illetve az enyém nem, mert mozdulatlanul fekve is éreztem Csabi farkának löketeit, amelyek egészen rám préselték a lányt. Vilma pedig, hogy tovább már nem kellett segítenie, egyik mellét emelte Csabi szájához, aki rátámaszkodott Klári hátára, és rám hagyta a mozgást. Most én löködtem Klári testét az ő farkára, közben Vilma lábai közé nyúltam, aki készségesen állt terpeszbe, és engedett síkos, maszatos pinájához. Klári kezdte élvezni a dolgot, nyögdécselve harapdálta a fülemet, és már ő is segített alulról – felülről nyársalni magát. Nem sokára elég is lett neki, elbágyadt, s úgy feküdt közöttünk, mint egy rongycsomó. Először Csabi adott neki jókora beöntést. És ez már neki is sok volt, egy perccel később már csak egy apró kukac fordult ki a lány tágra nyílt végbeléből. Világos volt, hogy nem áll fel egyhamar. Levezetésképpen Vilmát ültette az ágy szélére, a széttárt, vaskos combok közé térdelt, és gyönyörködve a fényes, szőrös pinában nyalakodni kezdett. Vilma hálásan fogadta a kedveskedést, kezével szélesre nyitotta magát, hogy Csabi jobban hozzáférjen.
Klári közben erőtlenül hevert rajtam, két kézzel megragadva szétdugott fenekét, egy – két erőteljes lökéssel én is elmentem. Most már annyi sperma volt benne, hogy bátran tisztálkodhatott volna vele. Egymást ölelve, nehezen tápászkodtunk fel, hogy helyet adjunk az anyjának, aki hálásan dőlt hanyatt. Csabi szorgalmasan simogatta a combjait, nyalogatta a punciját. Mi két oldalára húzódtunk, egy-egy mellét véve kezelésbe. Három száj, és hat kéz becézte most Vilmát, óvatosan, gyengéden köszönve meg neki ezt az éjszakát, aki hamarosan hatalmas sóhajjal élvezett el. Klári fejét magához ölelve, fáradt csókot lehelt a hajára.
– Most már elég. – nézett ránk, bágyadtan felülve.
– Lefektetlek benneteket, aludjunk. Majd reggel beszélgetünk.
Jócskán szürke volt már az ég, mire ágyba kerültünk.
Még szerencse, hogy nekünk reggel nem kellett kelni, két óra is volt már mire reggel felébredtem. Akkor is aludtam volna még, de Klári állt az ágy mellett, és rázta a vállamat. Friss volt és jókedvű, mosolyogva telepedett mellém az ágy szélére. Fektében átkaroltam a derekát, de lerázott magáról.
– Ne, ne csináld! Nem enyelegni akarok, csak megbeszélni veletek valamit.
Csabika is felnézett, érdeklődve pislogott ránk.
– Ne nézz olyan féltékenyen, még hozzám sem nyúlt. De ha igyekszünk még arra is jut idő.
Nem tudom, Csabikának mennyi az elég, de rögtön ott termett mellettünk.
– No, mit találtál ki? – kérdezte. Klári mosolygott.
– Csak azt akarom megbeszélni veletek, hogy vigyetek magatokkal.
– Hogy mit?
– Vigyetek magatokkal! – nézett kihívóan egyikünkről a másikra.
– De hát hogy gondolod, hogy az anyád ebbe beleegyezik?
– Miért ne egyezne bele, azt mondta, nagyon jó volt veletek.
– De ez nem azt jelenti, hogy akkor most már jöhetsz is velünk!
– Miért ne? Kérdezzétek meg tőle!
Nem, ez nem lehet igaz, gondoltam. Klári pedig már perdült is az ajtóhoz.
– Na, megkérdezed?
Sokatmondóan néztem Csabikára, csak most meg ne szólaljon. Vilma a tűzhely mellől lépett be a szobába.
– Mindent megbeszéltetek?
– Majdnem, csak tőled akarják hallani, hogy beleegyezel.
– Hát persze. Tudjátok, életemben nem dolgoztak meg olyan jól, mint ti az éjszaka. Veletek aztán igazán szerencséje lenne Klárinak. Világot is láthat mellettetek.
Ez nem lehet igaz, olyan ártatlan játéknak tűnt tegnap, most meg egy jó dugásért vegyünk a nyakunkba egy lányt, az is lehet, hogy kiskorú még. Mi a francot csináljunk?
– Hallottátok? Megengedi! – kiabálta Klári, és a nyakunkba borult, szájon csókolt minket. Vilma mosolyogva nézte.
– Boldog, hogy kiszabadul ebből az isten háta mögötti faluból. Az apja vére van benne, az se tudta megemészteni soha, hogy keserves földtúrással kell töltenie az életét. Először csak a kocsmáig ment, aztán egyszer csak elfelejtett hazajönni. Jól tette, hogy elment, Klári is jól teszi, ha húsz évvel fiatalabb volnék, én sem gondolkodnék rajt egy csöppet sem.
Jézusom, még két perc és bejelenti, hogy ő is jönni akar! – Klári most az ő nyakába borult.
– No, anyádért azért ejthetnél egy könnycseppet. – mosolygott rá Vilma.
– De most szaladj el István bátyádhoz, hogy ma nem tudunk szénát hordani. Addig én összeszedem a holmidat.
Ahogy Klári elviharzott, az anyja egy pillanat alatt megváltozott.
– Ugye, eszetekben sincs magatokkal vinni? Csak eladnátok valahol a városban, amikor terhetekre lenne.
– Nem vagyunk mi olyanok. – mondtam csendesen, elvörösödve.
– Nem tudom, de inkább ne próbáljuk ki. Köszönöm nektek a tegnap éjszakát, de most siessetek. Csak fél óra és visszaér. Én meg nem tudom visszatartani, hát inkább benneteket szidjon.
Úgy éreztem, most akár bele is tudnék szeretni. Búcsúzóul megcsókolt, és hátba vert minket, aztán még a kezünkbe nyomott egy batyut.
– Hogy éhen ne haljatok!
– Azért ne gondold, hogy az én csavargó, Kakuk Marci életemben gyakran fordult elő ilyesmi. Az igazság az, hogy mióta átjöttem Magyarországra, két méternél közelebb nem kerültem nőhöz. Mintha a magyar nők minket, erdélyieket észre sem vennének. Csoda hát, ha sokat álmodom Vilmáról és a lányáról? – fűzte még hozzá Attila.
Családi szextörténet: Tömbházmesterné
Számomra a költözés legkedvesebb része, amikor a bútorok már a helyükre kerültek, a cipekedésben segítő barátok már elmentek, az ember kibont egy üvegsört, és leül. Még meg kell tanulni, hány lépés a konyha, befelé nyílik a fürdőszoba ajtaja, vagy kifelé, még nem esik kézre a TV távirányítója, még ezernyi csetresznek kell helyet találni, de fél órát egy üveg sör társaságában már megengedhet magának az ember.
Aztán másnap kissé unalmas, feszengő feladat legalább az emeleten lakóknak bemutatkozni. Rövid csengetés, résnyire nyíló ajtó: Jó napot kívánok! Kezét csókolom! Szia! Engedje meg.! Most költöztem ide … Nem, nem köszönöm … Még rengeteg a dolgom … Fut minden odaát …
Szóval feszeng az ember, mert az úgyis csak később derül ki, kivel lehet majd eljárni meccsre, vagy sörözni. Ki kopog át a falon minden WC-lehúzásra. Kinél ordít a TV éjfélkor is, mert nagyothall. Ki néz ki minden liftcsapódásra, ellenőrizve az érkezőt-távozót. Később az ember a lakótársak zömével úgyis köszönő viszonyba kerül. A felével vált is néhány mondatot. Pl. közösen sokallják a közös költségeket. De igazi barátságok inkább csak a Szomszédokban köttetnek, meg az égben, ritkábban a valódi lakótelepeken.
Harmadik napja laktam Békásmegyeren, hogy pontosan hol, nem írom. Tudomásom szerint a történet főhőse ma is ott él. Ha valaki mégis ráismerne, az valószínűleg úgyis jól tudja, miről beszélek, hát nagy baj nem származhat belőle.
Szóval a csengetés hosszú volt és határozott, vagy erőszakos, ahogy tetszik. Az ajtóban alacsony, gömbölyű nő állt. Találkoztunk már, ha hagy egy kis időt, eszembe is jut kicsoda. De nem hagyott!
– Láttam, hazaért már. Mondom, megnézem, hogy rendezkedett be. Nincs-e szüksége valamire. – Aha, tudom már.
– …né vagyok, amúgy Ica. Én vagyok a közös képviselő, a lakóbizalmi, ahogy régen mondták, de neveznek egyszerűen házmesternének is.
Esetleg tömbházmesternének, gondoltam, elnézegetve a kellemesem gömbölyű formákat. Tényleg találkoztunk már.
– No és persze tájékoztatnom is kell. – nyomult beljebb, a feje búbja nagyjából az államat súrolta.
– Nem is tudja elképzelni, mennyi gond van egy ilyen házban. És minden az én vállamon. De hozzám bizalommal fordulhat, én mindent elintézek. A közös költségeket havonta szedem. Persze, tudom én, hogy sokallják, mindenki sokallja, pedig ők is megszavazták. És egyáltalán, azt senki sem kérdi, mibe kerül a festés, a patkány – és csótányirtás, a szigetelés. Az égőket állandóan kicsavarják, a zárakat feltörik, és persze cserélni kell, aztán kulcsot másoltatni ennyi lakónak. Az utánjárás, mert nem mindegy, hol rendelem meg.
Ömlik belőle a szó. Szerintem a fülén vesz levegőt, mert szünetet, nem tart. Lecövekel az előszobában, szűk, úgyhogy karnyújtásnyi távolságból pislog fel rám, és mondja, mondja, mondja. A haja festett vörös, másként talán már ősz szálak is keverednének benne, de a negyvenen még innen van. A szája is vörös, mit vörös, élénk piros, mint a körmei. A pulóvere vastag, bordó, jókora mellek töltik ki. Az egész nő vörös, ahogy beszél, vörös mondatok hömpölyögnek belőle megállíthatatlanul.
– Én takarítom a lépcsőházat, meg a folyosókat. Persze ezen is takarékoskodni akartak, hogy majd beosztják lakásonként. Ki is volt függesztve odalent a takarítási rend. Na ettől megmenekült, mert persze mindig elfelejtették, ha meg nem, hát abban a munkában sem volt köszönet. El sem tudja képzelni, milyen rendetlenek az emberek! Hiába van négy konténer is a ház előtt, csak leviszik a szemetet egy nylon szatyorban, aztán odavágják melléje. A kóbor kutyák meg szétszednék, ha én nem tenném be utánuk. Jó, nem azért mondom, láttam, hogy maga rendesen beteszi!
– Te jó isten! Lehet, hogy még a szemetet is ellenőrzi, amit leviszek?
– Tudom én, hogy nehéz az ilyen magányos férfiaknak takarítani. Mégsem lehet hagyni, mert a piszokra egyszer csak megjönnek a csótányok. – és úgy néz körül, mintha a konyhaszekrény alól minden pillanatban várható lenne a csótányok bevonulása.
– Na, ne sértődjön meg! Nem azért mondtam. Csak, hogy tudja, vállalok takarítást is, ott, ahol nagyon elfoglaltak, vagy eleve nem értenek hozzá. A szomszédjánál is én takarítok. Tudja, az öreg mérnöknél. Köztünk maradjon, de hogy ott mi lenne, ha én nem ganajoznék ki hetente kétszer!
Értem, gondolom, most jön a szomszédok nacionáléja, és nem is tévedek.
– Hogy az micsoda egy mocskos vénember! És nem csak úgy, ha érti, mire gondolok. Nem tudok úgy takarítani nála, hogy végig ne simogatná a fenekemet, vagy meg ne markolászná a mellemet a disznó. Na jó, egy kicsit hagyom neki, úgysincs más öröme az életben. De a disznó azt akarta, hogy a lányom járjon fel hozzá takarítani. Hogy ő majd cserébe matekozik vele, meg hogy csak segíteni akar. Szeretem a hajnalt! Közben meg a bugyijába nyúlkálna. De én aztán megmondtam neki a magamét. Elégedjen meg velem a perverz disznója! Ha tetszik, tetszik, ha nem, nem! Ne gondoljon rosszra, de az a kis pénz is pénz. Nehéz a magamfajta asszonynak, egyedül egy ekkora lánnyal. Tudom én, hogy van mit nézni rajta, mert olyan feneke, és olyan combjai vannak, hogy mindenki utána fordul, de nem egy ilyen vénembernek.
Tényleg van mit nézni rajta, ha jóra gondolok, találkoztam már vele odalent. Szép, égszínkék bugyija volt, pedig nem is hajolgatott előttem, csak mintha a szoknyája alsó felét veszítette volna el.
Az mamában volt valami egészséges közönségesség. El tudtam volna képzelni disznóölésen, ahogy a visító állat nyakához tartja a tálat, aztán fél kézzel elkeveri a friss, meleg vérbe a maréknyi sót. De lehet, hogy soha nem is élt falun. A Ferencváros valamelyik lepusztult bérházának gangján nőtt fel. Életrevalóságot ott is össze lehet szedni. S most foggal-körömmel ragaszkodik a másfél szobás panelhez, fürdőszobához, melegvízhez, távfűtéshez.
– Szerencsére már nem kell rá annyira vigyázni, elmúlt tizennyolc.
Vagy nem, határeset, ha jóra gondolok.
– De azt azért megnézem, hova engedem fel takarítani!
Nocsak, és ide felengednéd, mozdul bennem a kisördög, mert egyre inkább az az érzésem, hogy a lányát kommendálja itt nekem.
– És a másik szomszéd, biztos találkozott már vele. Na, azzal csak vigyázzon! – halkítja le a hangját.
Jé, így is tud beszélni?
– Meleg, izé, érti, na, szóval homokos. A gyerekek fel is szokták írni a folyosón, de még az ajtajára is, hogy „Hülye Buzi!”. Hát én nem mosom le! Végül is igaz, nem? Amúgy nem sok vizet zavar, csak tudja, mindig attól félek, hogy hazahoz valami betegséget. Annyi mindent hall az ember! Aztán ki tudja, hogy fertőznek az ilyenek. Na vele ezért vigyázzon! De egy ilyen stramm fiatalembert igazán nem fenyegethet ilyen veszély! Igaz?
Egészen közel hajol, mintha rögtön bizonyságot akarna szerezni „normális” beállítottságomról.
– Nahát, részemről aztán igazán nem fenyegeti veszély … a szomszédot. – emeltem fel a kezemet, végigsimítva a vastag pulóvert.
– Nana, rácsapok a kezére!
De nem csapott, sőt a csípőjét úgy lendítette nekem, mintha én állnék a fal mellett, nem ő. Így is értelmeztem a tiltakozását, és minden tapintatos álca nélkül kezdtem simogatni a pulóveren keresztül.
– Naa, mit csinál? – és úgy nyomta nekem a csípőjét, hogy kénytelen voltam a fenekét is felderíteni.
Az biztos, hogy kétszer állt sorba érte, de az eredmény lenyűgöző lett. Tenyérbe simuló, gyűrhető, markolható gyönyörűség. Végre a száját is befogta/befogtam, bár közben is olyanokat sóhajtott, hogy visszhangzott tőle a folyosó, és nagyon szenvedélyesen kent össze a rúzsával, ami nem lehetett valami szuper gyártmány, de ez igazán nem zavart. S rögtön ki is próbáltam, tudok-e már én is maszatos csókot adni. Feltűrtem a vastag pulóvert, és szép szabályos lenyomatot helyeztem el fenséges, hófehér cicijére, ahol nem takarta a melltartó. A mozdulatot már ő fejezte be, pillanatok alatt kibújt a pulcsiból. Az apró, hegyes, ágaskodó mellbimbóknak is megvan a maguk bája, de az ilyen csodás, beletemetkezni való willendorfi keblek mindig lenyűgöztek. Az ajtót már mégiscsak becsuktam, és befelé, a nappaliba kormányoztam a házmesternét. Figyelmen kívül hagyva a folyamatosan hangoztatott
– Naa, na mit csinál ?! – mert amúgy nem igazán vonakodott. A fehér melltartó formát adott, kissé talán már puha melleinek. Lenyomtam a bőrfotelbe és folytattam a szép fehér hús összemaszatolását. Bennem pajzán gondolatokat keltettek a rúzsnyomos cicik, ő egyszerűbb lélek volt, lehunyt szemmel sóhajtozva élvezte a becézéseket. Szájam lekalandozott puha pocakjára is, amibe belevágott a melegítőnadrág gumija. Ahogy alányúltam vöröslő csík tűnt elő a fehér bőrön, alig valamivel a köldöke alatt. Hasa épp kellemesen domborodott a tenyerem alatt. Tornázni biztos nem járt, de izmai még nem ereszkedtek meg, nem váltak petyhüdtté, csak kissé gömbölydeddé, asszonyossá.
– Levehetem a nadrágodat?
– Hát, ha már eddig jutottunk.
Sóhajtotta elégedetten, és készségesen emelte a fenekét.
Bugyiban és melltartóban azért mégis elbizonytalanodott egy kicsit, mert maga alá húzta a lábait, és karjaival mellét takarva kuporodott a fotelba. Rövid, vaskos combjai, és kerek feneke félgömbjei között persze szabadon maradt a bugyi egy szelete, jól láthatóan duzzadt, sűrű szőrös gyümölcsöt rejtve a selyem alatt.
Olyan gusztusosan kerek és pici volt, hogy összefutott szájamban a nyál. A fekete fotelban a sápadt test igazán megörökítenivaló volt. De ha elővennék egy fényképezőgépet, perverz disznó lennék, talán majd máskor, hátha.
Inkább a fotel karfájára ültem, és piros ajkát kerestem, hogy oldjam a gyors lerohanás miatti vonakodását. Ha volt benne egyáltalán, és nem csak a látszat kedvéért játszotta a meglepődöttet. Ha nem pont ilyen hátsó gondolatokkal csöngetett be a galambom. Nem tudom mennyi lehetett a napi rúzsfogyasztása, de most aztán tényleg rendesen összemaszatoltuk egymást. Szenvedélyesen karolta a nyakamat, játszott a nyelvemmel, harapta az ajkamat, időnként a fülemig kalandozott, hogy belesúghassa:
– Ez nagyon jó, igazán finom, még!
Közben a cicijét markolhattam a melltartón keresztül, de a bugyijába még nem engedett.
– Ne, előbb húzd be a függönyt! – pedig én éppen, hogy látni szerettem volna.
Ezért inkább magam kezdtem vetkőzni, ami ellen nem tiltakozhatott, csak a szemével kutatott a hálószoba után. De nem akartam neki paplannal, takaróval sem kegyelmezni. Visszatelepedtem a karfára és leplezetlenül a szemébe nézve, simogatni kezdtem a nyakát, melleit. Rövidesen észrevettem, hogy óvatos pillantásokat küldözget az alsónadrágom felé. Az én szerszámomnak már nem kellett különösebb bíztatás, amúgy is elég büszkén meredezett. Ezért a kezét odahúztam, hadd ismerkedjenek.
Így már igazán nem lehetett kifogása az ellen sem, hogy én is felderítsem a cunusát. A bugyijába csúsztatva a kezemet, éreztem, hogy a vastag bozont alatt a puncija forrón lüktet. Jócskán nedves is volt már a bejárat, hogy középső ujjam igen szíves fogadtatásra talált. A fürge csiklandozás egyre erősödő nyögéseket csalt ki belőle. Meg egy csalódott, szemrehányó pillantást, amikor elhagytam a meleg fészket, igazán csak annyi időre, hogy megszabadíthassam a melltartójától. De ehhez mindkét kezemre szükség volt, és már igyekeztem is vissza a combjai közé. Ő megnyugodva markolta meg újra a farkamat. A cicijei tényleg olyanok voltak, mint képzeltem, hatalmas, már nem feszes fehér dinnyék, lefelé néző csodás, barna bimbókkal. Csak úgy kínálkoztak az ember szájának.
Ahogy izgalma fokozódott lett a bozontja egyre csatakosabb rásimuló tenyerem alatt. Amíg a cicijét szoptam, ő nyakamat, vállamat harapdálta, és úgy rángatta a szerszámomat, hogy éreztem, rövidesen a markába lövök. De ezt a váratlanul jött alkalmat mégsem adhattam ilyen olcsón. Felhúztam hát a fotelból, és átölelve súgtam neki:
– Menjünk be az ágyra!
Előreengedve az ajtóban, feltárult előttem gyönyörű, kerek hátsója.
– Állj meg! – amint lehúztam róla az utolsó ruhadarabot is, láttam, az is jó nedves már, szőrzete csatakos csomókba állt telt combjai között, hátul a lassan ritkuló szőrszálak magasan felhúzódtak a feneke vágatába is.
Az ágyon rögtön magára akart vonni, de én – lehet, persze disznó vagyok – előbb közelebbről is szemügyre akartam venni terjedelmes kufferját, fénylő punciját. Combjait egy kissé szét kellett igazítanom, térdét feltolnom, hogy az ágy mellett térdelve könnyebben hozzáférjek. Ujjammal rögtön beletaláltam, de a sűrű függönyt előbb szét kellett fésülnöm, hogy a rózsaszín kagyló is előbukkanjon, a koronáján ágaskodó csiklóval. A csípője rándulásán éreztem, meglepődött, amikor nyalogatni és szívni kezdtem. Tudom, sokan idegenkednek a cunnilingustól. Pedig, ha szégyenli is a partner nedvességtől fénylő kitárt ölét, gyorsan átadja magát a csiklandó örömnek, és az egyik legbiztosabb módja őt az orgazmus közelébe juttatni. Talán tartva a visszautasítástól, kevés nő kezdeményezi ezt maga, de végtelenül hálásak tudnak érte lenni. Az én gömbölyű tömbházmesterném is összerántotta egy pillanatra puha combjait, de így csak a fejemet szorította még jobban magára. A hasa hamarosan hullámozni kezdett a tenyerem alatt. Másik kezemet elöntötte a síkos nedvesség, éreztem, ahogy hüvelye többször összerándult mélyen feldugott ujjaim körül.
Melléhúzódtam az ágyon, és apró, megnyugtató simogatásokkal igyekeztem csitítani szíve dobogását. Eltartott néhány percig, amíg kinyitotta a szemét és rám mosolygott. Akkor feltérdelve mutattam neki magamat, hogy még egyáltalán nincs vége. Tágra nyílt szemmel vidáman bólintott, és készségesen húzta fel a térdét. Megkértem, nem feküdne-e inkább hasra kedvemért.
– Tudod, olyan gyönyörű popsid van.
– Ne térdeljek inkább? – kérdezte felszabadultan.
Fejét a karján nyugtatta, és kíváncsian pislogott hátra. Térdét távolabbra igazította, gömbölyű fenekét magasan a levegőbe emelte. Széles hát a könnyű ívben meghajlott, gerince árkában még az előző erőfeszítés verítéke csillogott. Mellei oldalra gyűrődve nyugodtak a lepedőn, puncija hátulról jól láthatóan, pirosan csillogva tátongott. Ha lehet, egyszer megörökítem, mindenféle pózban, csak tudjam rábeszélni, nyeltem egyet. De most végre én következem, helyezkedtem el mögötte. Nem én voltam ebben a punciban az első, gyanítom nem is a legnagyobb, de forró volt, olvadó. A mellei elomlók, markolhatók, felszisszent, mikor a bimbóit kezdtem morzsolni. Aztán egész teste újraéledt, mikor megkerestem a csiklóját, és ujjamat rászorítva, löketeimmel egy ritmusban kezdtem dörzsölgetni. Csípője egyre gyorsabb hullámzásával segített nekem. Már egyikünknek sem volt sok hátra, mikor hanyatt fordítottam, és beléhatoltam, amennyire csak tudtam. Mélyen a hüvelyébe ékelődve csak apró mozdulatokkal mertem válaszolni hullámzó testének, míg végre hosszan elömlöttem én is.
Sokáig feküdtünk egymás mellett, alig-alig becézgetve a másik testet. Az izzadtság lassan száradt fel rajtunk, amikor megkérdezte:
– Elégedett vagy? Mert én rég éreztem ilyen jól magam.
Megnyugtattam, hogy én sem bántam meg a dolgot. Csak magamban tettem hozzá némi iróniával. Nem, nem bántam meg, hogy galambom lett a tömbházmesterné.
– Jesszusom! – pillantott egyszer csak az órára
– Már ennyi az idő? A lányom rég otthon.
Úgy pattant ki az ágyból, mint egy gumilabda. Én igen elégedetten néztem az ajtóból az eltűnő gusztusos gömbölyűségeket, ahogy felkapkodta ruháit a nappaliban. Egyszer meg kell örökíteni, ha a fene fenét eszik is.
– Legalább az arcodat töröld meg! – hoztam neki egy törülközőt.
– Te is belenézhetsz egy tükörbe. – nevetett rám.
– Szia! Ha tudsz még ilyen finomakat, azt hiszem, gyakran fogok hozzád jönni – takarítani. – kaptam még egy sietős puszit, búcsúzóul.
Az igazsághoz az is hozzátartozik – hogy visszakanyarodjak a történet elejére – a dolognak ennyivel nem lett vége, és a lány is anyja méltó követőjének bizonyult. De ez már csak a történet folytatása lehet.
Hetek sem teltek el, s Ica számra kezdtem intézménnyé válni. Vacsorát hozott fel, ha későn értem haza. Gyakran megjelent, ha otthon dolgoztam, ilyenkor többnyire egy kis hancúrozásra is sort kerítettünk, aztán rohant, hogy dolga van. A takarítási rohamait időnként nehéz volt elhárítani, de amúgy jól megvoltunk. A kapcsolat számomra kényelmes volt, s én könnyelműen hagytam magam sodortatni az eseményekkel. Csak mélyen éreztem, hogy valahol lapul egy pici kis szörnyeteg, egy apró ördögöcske, de sejtelmem sem volt honnan fog előugrani.
Ica beszámolt ügyes – bajos dolgairól, Gabi (a lánya) tanulmányairól, előttem ismeretlen rokonokról és eseményekről mesélt anekdotákat. Tanácsot kért, időnként pénzt is, de mindig mértékkel, s szigorúan kölcsönként, ha mindketten tudtuk is, hogy nem egészen erről van szó.
Veszélyes játék volt. Az apró, családi titkok megosztása lekötelez, hasonlóval kell viszonozni, hogy az ember kiérdemelje ezeket a bizalmas, intim történeteket, aztán észre sem veszed, s nyakig benne vagy egy család mindennapjaiban.
Ica számára egyetlen tabu volt, valahai (?) férje, élettársa (?), akiről egy szót sem tudtam kihúzni belőle. Nem is nagyon igyekeztem. Önállónak tűnt, aki két lábbal, szilárdan áll a földön, én megelégedtem a fennálló helyzettel. Míg egy napon be nem ütött a ménkű.
Általában nem szoktam Icához bemenni, a lánya vagy otthon volt, vagy nem, de ha nem, akkor is gyakran becsengetett valamelyik lakó a legkülönfélébb gonddal, nyűggel. Szóval ott ritkán volt nyugalom, Ica is szívesebben menekült hozzám, egy kis kikapcsolódásra.
Aznap azonban behúzott a földszinti lakásba, és úgy dorombolt, ahogy még ő is ritkán szokott. Hideg sörrel kínált, a virágos otthonka gombjai maguktól pattantak ki Ica erős mellén, feneke szélesen préselődött a konyhaasztal szélére. Karnyújtásnyi távolságból láttam, hogy fehér combjai csábos fekete bugyiban tűnnek el, amely elég vékony és kicsi volt ahhoz, hogy sűrű bozontjának néhány tincse előgöndörödjön alóla. Az arca felszabadultan kipirult volt, a mosogató mellett félig telt pohár jelezte, hogy kortyolt már kedvenc Éva vermutjából. Nem mondta, mit ünnepelünk, hiába érdeklődtem, de fél fenékkel felült az asztalra, és széjjelebb nyitotta a combját, hogy simogathassam. A tiszteletemre felvett csipkés bugyi alá még nem is jutottam, amikor nyílt az ajtó. Azt hittem, legalább bezárta.
– Mindig tudtam, hogy az én Icám kurva jó nő! – a hangban volt már néhány fröccs.
Tulajdonosa ötven körüli, izmos fickó volt. Ica mulatságos rémülettel rántotta össze otthonkáját, és sikított fel. Nem mintha akkor nevettem volna, de Ica elég gyenge színésznő volt. Mindenesetre elég bambán tűrtem a férfi nyomulását, némi magyarázat nem ártott volna nekem.
– Na, mit ülsz ott? Nem félsz, hogy beverem a pofádat?
Biztos, hogy több mint húsz évvel fiatalabb voltam nála. Nem kis előny, ha nem is építkezésen trógerolok reggeltől estig. De egyébként is, a dolog annyira megrendezettnek tűnt, Ica túljátszott rémülete, a fickó ajtóstul a házba rontása, műbalhét éreztem.
– És hol gondolod, a szántáson, vagy a térdig érő golyózáporban?
– Hehe, de legalább nem félsz. Én a Sanyi vagyok, az Ica barátja. Csak leülünk, aztán megbeszéljük, hogy is van ez.
Otthon volt, biztos. Ica szó nélkül gombolkozott, hozta a sört, de csak kettőnknek, előkerített egy üveg kísérőkonyakot is. No nem Napóleont, Trois Tours volt, még alig hiányzott belőle. Ő maga, némán az asztal sarkához húzódott egy hokedlire.
Ráhibáztam, Sanyi kőműves volt. Elégedetten nyugtázta, hogy azt építi, amit én rajzolok. Nem nagyon lehetett lebeszélni róla, hogy utakat, meg autópályát ritkán építenek téglából.
– Nem baj, azért megértjük egymást.
Megértettük, szó se róla, a sörök fogytak, és belülről feszítettek is már lassan. Gabi is megjött és rögvest elfoglalta a fürdőszobát, sajnos a WC is ott volt. Aztán bugyiban, melltartóban átlibegett a konyhán.
– Nem szégyelled magadat, Öltözöl fel azonnal? – csattant fel Ica.
Talán tekintélyét helyreállítandó, legalább a lánya fölött, de Gabika nem vette a lelkére. Amikor visszajött a szobából három számmal kisebb farmer volt rajta, hogy csak zsilettel lehetett volna lehámozni róla, és vékony fehér pamutpóló, hogy mindenki láthassa, a melltartótól megszabadult már, és leült az egyik sarokba szájat tátani, meg kagylózni. Angyali ártatlansággal bejelentette, hogy discóba megy, és némi pénzre van szüksége.
– Mióta nem fizetnek be a haverjaid? – kérdezte Sanyi.
– Én itthon is maradhatok, ha nem zavarok … – válaszolta kihívóan.
Kezdtem felengedni, hogy a kényesebb kérdéseken már túl vagyunk. Most már csak két szomszéd sörözget békésen, fociról meg építkezésekről beszélgetve, amikor Sanyi megint belevágott a közepébe.
– Csak az nem fér a fejembe, hogy miért pont az Icára buksz? Mert tudom én azt nagyon jól, hogy mit tud az Ica. Igaz aranyom? De hát a Gabika mégiscsak fiatalabb kiadás, nem?
– Az, 16 éves iskolás kiadás. Én meg 25 vagyok, nem gondolod, hogy egy kicsit fiatal hozzám?
– Fiatal, miért? Az Ica meg öreg hozzád, nem?
– Nahát ez az, akkor talán jobb is, ha hagyjuk a dolgot, nem? Úgyis mennem kell már. – álltam volna fel.
Azt nem tudtam megállapítani, hogy a két nő örült – e távozási szándékomnak. Gabi nagyon fülelt, látszott. Ica kerülte a tekintetemet, de ő is figyelt, és olyan tempóban töltögette a poharakat, mintha gyorsan az asztal alá akarná küldeni valamelyikünket, vagy mindkettőnket.
– Ugyan, hová mennél! Na, ülj csak vissza! Ica, bonts még sört, ugye nem fogyott el. Gabikám, gyere ide! Mutasd meg a Zsoltnak, mennyire nem vagy már kislány!
Sanyi maga mellé húzta a nem igazán vonakodó lányt, és megpróbálta fehér pólóját kiráncigálni a farmerból.
– Ne hülyéskedj már! Mégiscsak a lányod.
– Jaj, dehogy! Te eddig azt hitted? – röhögött fel Sanyi.
– Dehogyis! Valami tróger az apja, aki húszéves korában egyszer megmászta az Icát, aztán lelépett. Gabi nem a lányom. – közben, hogy a pólóját nem sikerült felhúznia, tenyerével mutatta micsoda formás kis didiket rejt a vékony pamut. Gabi egyáltalán nem tűnt meglepettnek.
– No meg a Gabi is megéri a pénzét. Már tizennégy éves korában nem lehetett levakarni róla a fiúkat. Még előttem sem volt szégyenlős! Igaz, Gabi? No az Ica persze eleinte arénázott egy kicsit, de hát attól még neki sem jutott kevesebb. Sanyi ugyan részeg volt, de Ica arcán láttam, igazat mond. Annyi mindent hall az ember, olvassa pszichológusok mélyinterjúit különböző könyvekben. Lát a tévében eltakart arcú riportokat és megrontásról szóló bűnügyi tudósításokat ismeretlen családok életének rejtett, sötét bugyrairól. Szemtől szemben állni ilyesmivel mégis más. Ott ültem, néztem őket, és nem tudtam legyőzni a kíváncsiságomat. Úgy hiszem, ismertem Icát, tudtam sok mindent képes megtenni egyszerű, egészséges bővérűségből, magyarul – szeret kefélni, és ugyanennyire szereti a pénzt is. Burkoltan nekem is célozgatott már a lányára. Mégsem értettem. Keserű – kényszerű kompromisszum volt-e ez részéről élettársának megtartására, vagy különös, eltorzult – Lám milyen szép lányom van! – anyai büszkeség.
Vajon, hogyan festhetnek egymás mellett ruhátlanul? Ica alacsony, kipárnázott nőiessége, és Gabi tizenhat éves sudár, izmos nyúlánksága, amit talán ismeretlen apjától örökölt. Arcról le sem tagadhatták volna egymást, különösen, hogy Gabi Ica iskolájába járt. Ugyanaz a hajfesték, ugyanaz a vékonyra tépett szemöldök, a feketével hangsúlyozott, kékkel keretezett démoninak szánt szem, Icánál inkább a fáradtságtól csillog, Gabié nagylányosan, hatalmának tudatában. Erős, jellegzetes arccsont, keskeny, idegesen kígyózó ajkak, amit Ica ugyan mindig túlmázol az élénk rúzsaival, de igazán megvastagítani nem tud. A rövid otthonkában ülő Ica feneke éretten kívánatosnak tűnt, a ruha által alig takart combokkal. De a hosszú lábú, feszes pólós, farmeros Gabi ugyanolyan izgatónak tűnt, bimbózó mellén Sanyi lapát tenyerével.
Milyen szálak, érdekek, érzelmek kapcsolhatják össze családdá ezt a három embert? Az öregedő, de még jó erőben lévő Sanyit, aki egyként otthon van építkezésen és kocsmában, anyánál és lányánál, de jó esélye van arra, hogy kivénhedt alkoholistaként végezze valahol az utcán. A lassan hervadó de még mindig szép Icát, aki remeg nehezen megszerzett kis egzisztenciájáért, és a lányával való etyepetyézést elnézi Sanyinak, de egy sörre valót valószínűleg nem nyomna a kezébe. Az üde, manöken szépségű Gabit, akiről nem lehet levakarni a fiúkat, de otthon a meleg szobáért, az ételért eltűri Sanyi tapizását, talán még többet is. De tudja, nem ez az igazi, s amint lehet le fog lépni. Gondoltam, s bár jócskán volt nyomás a fejemben, azt azért tudtam, hogy ebbe a játékba én legfeljebb játékból szállhatok be, s csak egyszer.
– Hé, elaludtál? – riasztott fel Sanyi hangja
– Látom, javíthatatlan vagy. – követte tekintetem irányát. Icán az otthonka jócskán felhúzódott, ahogy sarkát a hokedli lábtámaszára emelte. Nyitott térdei között fénylettek a fehér combok, halványkéken világított a bugyi kis darabja.
– Gabikám, ne siess már annyira! Ilyenkor már rég a téren szoktál lenni. – mondta Sanyi.
– Lóvé nélkül, nincs hol lógni. – Tartotta a markát a lány.
– Te Zsolt, van nálad egy kis suska? Én már egészen kifogytam! – oldotta meg Sanyi nagyvonalúan a zsebpénz kérdését.
Volt, Gabi szó nélkül gyűrte zsebre, és indult.
Hármasban maradva Sanyi figyelme újra Ica felé fordult. A sör és a gyorsítóként ivott konyak kezdte feloldani a gátlásokat. Sanyi egyre kedélyesebben dicsérte nekem Icát, a főztjétől a bámulatos melleiig, aki szótlanul tűrte a már tapogatásba átcsapó mustrát. A barátja közelebb csúszott hozzá, átkarolta a nyakát és mindenáron be akarta vonni őt is a társalgásba.
– Icuskám, drága. Látod, mondtam én, hogy jó barátok leszünk mi ezzel a fiúval. Ő is ugyanazt szereti, amit én. Ugye mondtam, hogy nem fogunk összeveszni.
– Jó, mondtad, na és? Mit iszol annyit? Attól csak a hólyagod lesz nagyobb, nem a faszod.
– Hát, mit csináljak, ha te csak gubbasztasz azon a hokedlin? Ez így olyan, mint egy kanmuri. Bizony isten mindjárt előveszem a kártyát. – közben lelkesedésében majdnem a konyha kövére rántotta Icát.
– Gyere már ide, na! Te mégsem lehetsz szégyenlősebb, mint a lányod.
– Tiszta részeg vagy. – billent vissza Ica.
– Na és? Attól még működik. Megmutassam? – és röhögve kezdte gombolgatni magát.
– Na, Ica, tényleg! Mutass már nekünk valamit! Zsolt, segíts már rábeszélni ezt a libát! – képtelen volt beletörődni az egyszerű sörözésbe.
– Ugyan, hagyd! Ha egyszer nem akarja. – próbáltam békítgetni.
– Nem akarja a fenét! Neki is viszket a picsája. Csak kéreti magát.
Ica akkor kiitta a maradék vermutot, és lehajtott fejjel, komolyan gombolgatni kezdte az otthonkáját. Félig hátat fordított nekünk a hokedlin, csak világító, kövérkés combjait láthattuk, meg a fenekéből egy szeletet, ahogy felhúzódott a ruha. Nem nézett ránk, de a pózban benne volt a „Na, ezt akartátok?” ígérete.
– Mocskos disznók vagytok, mind a ketten. Tudjátok? – mondta alig hallhatóan.
Egyik mellét kiemelte a szűk ruhából, tejfehéren világított. Másik kezét a combjai közé zárta, mintegy védve magát az elkerülhetetlentől.
– Ez az Ica! Látod, így szeretlek én. – lépett mögéje Sanyi.
Az ujjatlan, virágos otthonkát még két gomb tartotta középen, Ica dundi pocakján, így Sanyi felül kibújtatva belőle csak hurkába gyűrte azt a derekán. Lehámozta róla a fekete melltartót, és nagy, lapát tenyere a lelógó ciciket kezdte masszírozni, csavargatni a tallérnyi barna bimbókat. Kortyoltam a konyakból, aztán a sörből is. Sanyi hátulról az ülő Ica fölé hajolt, és felém fordítva őt, szélesre nyitotta a combjait. Láttam az áttört, fekete bugyit, amit ma már majdnem felderítettem egyszer, és Sanyi kezét, amint eltűnik benne. Fülig vigyorogva nem annyira simogatta, inkább markolászta Ica pinusát és melleit. Aztán az álla alá nyúlva felemelte a fejét, és szájon csókolta.
– Gyere, Zsolt! – kacsintott rám.
– Add a szájába, attól mindig felpörög!
Melléjük állva Ica kihámozott a nadrágból és cumizni kezdett. Sanyi a combjait gyúrta, aztán elfordult, és töltött magának. Mire visszajött, már neki is nyitva volt a slicce, és részeg volt, vagy sem, de tényleg működött neki. A mi, immár közös, házmesternénk hol ide, hol oda fordult köztünk, de azért a markából egyikünket sem engedett ki. Jó volt, buli volt, kezdtem elfelejteni a zavaró előzményeket.
– Na nagyfarkúak, gyertek be a szobába! Melyikőtök akar első lenni? – pattant fel Ica.
Menet közben dobta le az otthonkáját, a szemünk előtt már csak a fekete bugyi feszült terjedelmes fenekén. Mi pedig olyan lelkesen vetkőztünk, mintha legalábbis az életünk múlna azon, ki ugrik először Ica combjai közé, de ő már választott. Az ágy szélére helyezkedett, hogy Sanyi levetkőztethesse, és eléje térdelhessen.
– Zsolt, te ülj ide a hasamra, hogy elérhesselek!
Nem panaszkodhattam a szereposztásra. Ica puha dunyha pocija csak úgy kínálta magát a fenekemnek, bár inkább térdeltem fölötte. A két összeszorított cicivel pedig beboríthattam a farkamat, és megcélozhattam a kerekre csücsörített, vöröslő szájat. Két kézzel megmarkolta a csípőmet, úgy mozgatott a szájában előre – hátra. A lába Sanyi vállain nyugodott, és a pinusa időnként mulatságos hangokat produkált, ahogy a barátja farka lendületesen járt benne. A fenekem alatt hullámzó hason éreztem a hátulról jövő erőteljes lökéseket, de Ica elől is harsány cuppogást hallatott, mint aki nagyon nagy ínyencséget falatozik. Ahogy dobálta magát, és közben húzta a csípőmet, egyre előbbre csúsztam. Kénytelen voltam a feje fölött megtámaszkodni, mert a térdemmel már a hóna alját szorítottam, és gyakorlatilag a mellein feküdtem. De így már nem szorultam az ő irányítására, magamtól kezdtem mozogni a szájában, izgalmamban egyre kevésbé törődve a mértékkel. Tűrte, ameddig tűrhette, aztán a hasamnak feszítve a tenyerét kitépte magát A farkam nyálasan, melegen simult a nyakához, pici tokájához.
– Hülye, megfulladok!
– Meg ne fojtsd nekem! Kár lenne érte! – hülyéskedett Sanyi hátulról.
– Csere! – vezényelt aztán.
Ica most hasra fordult, feje az ágy kellős közepére telepedő Sanyi ölében. Előttem kitárult a kedvencem, a nagy, kerek, fehér segge. (És most nem trágárkodok! Az tényleg nem popsi volt, nem tompor volt. Az a lenyűgöző hátsó fertály egy nagy, kerek, fehér segg volt, amibe leginkább beleharapni támadt az embernek kedve. Ica jól ismerte bűnös vonzalmamat ama testrésze iránt. Ezért hiszem, hogy ma sem sértődne meg a „seggen”.) Szóval a terjedelmes labdák között Ica már jócskán be volt járatva. Sűrű, fekete bozontja csatakosan, csomókban csillogott. Ujjammal kipróbáltam, és az rögtön síkos, nyálkás lett tövig. Éreztem, hogy a szeméremajkai és a csiklója is keményen duzzadt már. Nem volt más hátra, mint megmarkolni a csípőjét, és hajrá, tövig. Most én löktem őt Sanyi farkára, de nekem nem beszélt vissza a pinusa, én csak csattantam időnként a fenekén, amikor túl nagy lendületet vettem. Nem tudom, meddig tartott, azt hiszem, egészen jól bírtuk, nekem már kezdett jó lenni, amikor Sanyi megszakította a kialakult játékot.
– Figyelj Zsolt! Mutatok neked valamit. Ezt még biztos nem csináltad vele, mert nem nagyon szereti. Előbb kell neki egy kis tütü, csak akkor hagyja. – Ica rögtön tudta, miről van szó.
– Egy nagy faszt! Ehhez még akkor sem ittam eleget, ha te olyan rohadtul kanos vagy a seggemre!
– Na, maradj már! – csapott játékosan a fenekére Sanyi.
– Ott se vagy te már szűz régen. – és Ica maradt.
Térdelt a szőnyegen, felsőteste rásimult az ágyra, a fejét oldalra fordítva a párnán csukott szemmel várta, mi jön. Sanyi melléje térdelt, és ujját a pinusába merítve, kenegetni kezdte a végbelét, masszírozni a fenekét, időnként széthúzva azt.
– Csak előbb tágítani kell egy kicsit. – magyarázta.
És tényleg, a popsilyuk egy idő után már nem rándult össze minden érintésre, sőt készségesen befogadta a kutakodó mutatóujjat. A barnás, ráncos lyukacska rózsaszín gyűrűcskére kezdett hasonlítani. Akkor Sanyi föléguggolt, és a szerszámját elégedett arccal eltüntette Ica végbelében. Addig soha nem csináltam ilyet, azóta sem sokszor. Lenyűgözve néztem, hogyan kezd el mozogni. Ica arcán nem láttam elviselhetetlen fájdalmat, inkább békés volt, csak egyszer-egyszer futott át rajta valami.
– Na ez az, látod? – nyögte Sanyi.
– Gyere, most már te is megpróbálhatod.
Kíváncsian álltam Ica mögé. Meglepetésemre Sanyi szerszámja után a popsilyuk nem húzódott egészen össze. Nem tátongott, nem, csak mintha hívogatott volna. Egészen könnyedén csúsztam be. Forró volt, forróbb, mint a pinusa, és úgy szorított, mint egy rugalmas, vastag gumigyűrű. Tetszett a sosem tapasztalt élmény, az örömök szűk alagútja. Sanyi Ica tarkóját, hátát simogatta, és bíztatott. Nekem már nem kellett sok, alig néhány húzás után vadul megrándultam, és nagyon is bőséges beöntést adtam Icának. Amikor kihúztam magam, szabályosan beleláttam Ica hátsójába, és a „mélyben” ott csillogott a fehér sperma. Sanyi késlekedés nélkül követett, Ica széles hátára támaszkodott, és átszellemült arccal tömte, tömte. Ica mellei szélesre préselődtek a lepedőn, az ágy reccsent egyet-egyet, az ágynemű gyűrődött, aztán egyszer csak Sanyi is felnyögött, és fröcskölni kezdett. Még néhány pillanatra izzadtan borult Ica hátára, majd kiengedte maga alól.
Ica felhúzott lábakkal, hátával az ágynak támaszkodva ült. Ebben a helyzetben látszott, mellei már kezdik elveszíteni ruganyosságukat, a barna bimbók lefelé és egy kicsit oldalra néztek, mintha kétfelé kacsintanának ránk.
– Na, elégedettek vagytok? A fene abba a nagyétkű faszotokba.
– Óriási voltál Icuskám! – dicsérte meg Sanyi.
– Akkor adjatok egy cigit, meg valami piát. – ketten ugrottunk.
Ica arcán elmázolódott a festék, és valami elégedett, szemérmetlen diadal ragyogott rajta. Az egész tartásában volt valami a jól végzett munka otthonos magabiztosságából, a jóllakott nőstény elégedett morgásából. Ahogy a farkunk a nyakán is szétkente a piros rúzsát. Ahogy a könyökével a térdére támaszkodott, és láthattuk, izzadtan csillogó hónaljszőrzetét. Ahogy minden megfontolás nélkül, teljes természetességgel ült ott felhúzott térdekkel, szétvetett lábbal, a képünkbe tátongó bozontos picsával. Ahogy az egyébként minden foltot dühödten káromkodva súroló Ica most hagyta, hogy a hátsójából szivárgó szaft a szőnyeget áztassa. Ahogy most nem kapkodott rögtön a ruhája után, hanem elégedetten nyújtózkodott, és ringó csípővel lejtett el előttünk.
– Elmentem fürödni. – szólt még vissza.
Mi lassan összeszedegetve a szétszórt ruhákat újra a konyhában telepedtünk le egy búcsúpohárra, amely a társasági élet megszokott színtere volt a házmesterlakásnak.
– Remélem, jól szórakoztál? – emelte felém a poharát Sanyi.
Elismerően hümmögtem valamit.
– Akkor jó, a Gabikát is megkaphatod, ha akarod.
– Ezt már megbeszéltük, nem?
– Ahogy akarod, csak mondom. Nem az Icát féltem tőled, elmondta, hogy jól összejöttetek. Csak azért mondom, mert neked ingyen van, az Ica is, a Gabika is. – no fene, gondoltam.
Sanyira nézve már sejtettem, hogy valami ára biztos lesz a nagyvonalúságának, csak azt nem tudtam, mi.
– Tudod, az Icának néha hozok vendégeket, akiknek nem ingyen van. – Szóval futtatod, gondoltam.
– Lassan a Gabika is elkezdheti. Neki sem lenne ellenére, jó kis lóvét tudna összehozni. – persze, neked.
De még mindig nem értettem, hova akar kilyukadni.
– Csak tudod, ez a lakás kicsi, meg állandóan becsönget valaki, az Ica sem akarja elveszíteni az állását. Te meg úgysem vagy otthon napközben, a tiéd szebb is, annak is meg lehet kérni az árát. Az Ica meg úgyis takarít nálad.
Baszd meg! Szóval te futtatod őket, én meg szobáztatok, sőt még azt is elintézi helyettem az Ica, én meg cserében ingyen kefélhetem őt, meg a lányát is.
– Hát én nem tartom ezt olyan jó ötletnek.
– Miért? Tiszta pénz, csont nélkül. Gondold meg! Meg aztán miért hagytam, hogy az Icával kavarj, miért ajánlgatom itt neked a Gabikát? Hát nem a két szép szemedért baszd meg!
– Majd meggondolom, jó?
Közben megérkezett Ica, feltűzött hajjal, gombolatlan pongyolában, és egyetlen megjegyzésével visszamenőleg világossá tette az egész estét, az egész helyzetet:
– Megbeszéltétek?
A gondatlan természetességgel feltárt meztelen idomok, a festetlen arc, szappanszag, a rövid, odavetett kérdés mind – mind jelezte: otthon vagyok, a nagy „családi” munkamegosztásban megvannak a kötelességeim és az előnyeim.
Két nap múlva, hát ki volt takarítva, tény. Csak a hamutartó volt egy kicsit máshol, csak a fürdőszoba volt még egy kicsit nedves, csak az ágynemű volt friss … Első dühömben lerohantam Icához. Azt mondta, a hallgatás beleegyezést jelent. Nem így mondta, de ez volt a lényege. Azt mondta, vegyem tudomásul, hogy abból, hogy én időnként megkefélem, ő nem tud megélni, és jártattam volna a pofámat időben. Most viszont fogjam be, és vegyem ki a pénzt a konyhaszekrényből, mert oda tette, és még a takarításért sem vont le belőle.
Egyébként vegyem tudomásul, hogy ezért a pénzért ő dolgozik, a Sanyi elissza, de legalább vendégeket hoz, és én vagyok az egyetlen, aki semmit sem csinál érte. Aztán még hozzátette, hogy ha mindenáron csinálni akarok valamit, hát esetleg rúgjam ki a Sanyit, úgyis elege van már belőle, én is jól járnék, és a bolt is jobban menne nélküle. Szóval szédítő perspektívát vázolt fel előttem. De utólag be kell ismernem, legalább a maga szempontjából, igaza volt.
(Bocs, de itt most egy percre meg kell szakítanom az elbeszélést. Szóval azt mondtam, hogy az Icának a maga szempontjából igaza volt. Amit viszont én csináltam, abban – utólag – azt hiszem, nem volt igazam. Tulajdonképpen piszkos és aljas dolog volt. Ma már nem tenném, de így történt.)
Hírből ismertem a környék legolcsóbb krimóját, Sanyi törzshelyét. Tudtam, hogy ott iszik, snóblizik, huszonegyezik, vagy fájerozik. Nem volt ügy, beszállni a partiba, Sanyi úgy mutogatott a haverjainak, mint egy kitüntetést. Két óra se kellett hozzá, hogy Sanyi majd ötezer forintot nyerjen tőlem – a seregben sokszor egész napokat fájeroztunk át – akkor majd egy havi fizetését. A haverok látták, és biztos voltam benne, nem fognak leszállni róla, amíg egy grand van a pénzből. Gabika hat előtt nem indult a dizsibe, még volt időm.
Felpakolva estem be Icához.
– Segítenél? Fel kéne cuccolni a kocsiból, de egyedül vagy három forduló.
Odafent aztán kezdtem szétpakolni az állványokat, reflektorokat.
– Nézd csak, úgy kértem kölcsön, tuti jó gép. Lencsék, objektívek …
– Te disznó. Fotózni akarsz?
– Csak néhány képet, olyat, ami pénzt is ér. Rólad!
– Ki a fene kíváncsi az én lógó melleimre?
– Hát nem egyedül rád gondoltam.
– A Sanyit már három napja nem láttam. Gondolom pénzhez jutott valahol. – Nem is fogod egy darabig, gondoltam.
– Nem róla van szó.
– Nem? Hoztál valakit, vagy te fogsz futkosni?
– Arra gondoltam, tudod ez ritkaság, hogy a Gabikával együtt vennélek le.
– Te nem vagy normális! A Gabika biztos jól mutatna, de mellettem? És hogy gondolod, hogy együtt? Gabi a lányom.
– Tudom, le se tagadhatnátok egymást. És te tudod, hogy mennyit adnak az ilyen képekért?
– Mennyit? – már messze nem volt olyan elutasító.
– Nagyon sokat! És biztos lehetsz abban, hogy kapnátok további lehetőségeket is. Persze nem itthon, utazni is kéne hozzá, de azt úgyis fizetik.
– Olaszba? – ragyogott fel az arca.
– Oda is.
– Beszélek Gabikával, te addig szereld össze a masinériát.
Mire visszajöttek, már ki volt készítve a likőr, és Ica kedvelt vermutja.
„Egyenruhában” voltak, Gabika a szokott, égszínkékre mosott farmerban, fehér pamutpólóban, a mama kicsípte magát, ahogy ő a démoni szépséget elképzelte, bőrszoknya, fekete harisnya, világos blúz és festék, festék, minél több és minél élénkebb, annál jobb. Leültünk megbeszélni a dolgot, és fél óra itatás után már felszabadultak voltak. Tisztáztuk, hogy a végére mindent le kell vetni. Tisztáztuk, hogy nem csak ülnek egymás mellett, de csinálni is kell valamit. Gabika előrelátása leszögezte, hogy a negatívok őket illetik, és még írásos szerződésről is hallott valahol, de lebeszéltem róla, hogy ez a próbafelvételre nem vonatkozik.
Most, hogy írom, idepakoltam az íróasztalra a fényképeket. Hát, a Playboy nem venné meg őket. Nem baj, nekem szépek.
– Ülnek egymás mellett az ágy szélén. Komolyan, karót nyelten, mint két halálraítélt. Gabi combjai még a farmerben is szigorúan összezárva, keze természetellenes, kényelmetlen pózban a térdén. Ica hátratámaszkodik, lábai kissé nyitva, de vaskos combjai összeérnek, hogy a rövid szoknya alatt a nevezetes fekete bugyija van, csak én tudom, a képen nem látszik.
– Hátulról. Úgy hajolnak az ágy fölé, mintha a lepedőt vagy a huzatot igazítanák. Ica szoknyája itt már felcsúszott, elfelejtette visszarángatni, fehér combjai között világosan látszik a bugyi sötét sávja.
– Kigombolkozva. Gabika pólója felhúzva, már mosolyog a lencsébe, a kemény cicik pofátlanul meredeznek felfelé. Ica nyitott blúzban, melltartó nélkül, két kézzel emeli fel nyálcsordító kebleit. Félszemmel irigyen nézi nyújtózkodó lányát, hogy neki nem kell tartani.
– Ica háttal, fejét, vállát fordítva néz a gépbe. Gabika mögötte térdel, és a mama terjedelmes hátsójáról húzza le a bugyit. Úgy néz ki, mintha bele akarna harapni. (Bocs, ez ide keveredett, nem ez jön.)
– Ica lehajtott fejjel, festett vörös haja az arcába hull, a lánya farmerjét gombolja. Mindketten Gabi ölére merednek.
– Mindketten bugyiban, de Icán még blúz, Gabin még póló. Sarkuk az ágy szélén, kitárva a lencse felé.
– Ugyanaz a póz. Ica ijedt arccal, keze Gabi fehér bugyijában. A lánya két ujjal húzza félre az ő nadrágját. A fényképen csak sejtem, hol végződik a fekete bugyi, hol kezdődik a sötét bozont.
– Gabi hanyatt fekve az ágyon. A ruganyos, fiatal test már meztelen. Ica a feje fölött áll terpeszben, és két kézzel emeli magasba a lánya hosszú, izmos combjait.
– Ica hátulról. A szőnyegen térdel, az ágyra hasalva. „Hátsóperspektíva”. Gabi szélesre vetett lábbal ül az anyja fenekén, hátán.
– Mindketten az ágyon, hanyatt, felkönyökölve, talpuk felemelve, egymáshoz nyomva, mint egy biciklis tornagyakorlat. Itt már határozottan röhögnek, és a másik pinusát méregetik.
– Ica szétvetett combokkal az ágy szélén. Gabi előtte ül, egyik karjával anyja vastag combjára támaszkodik, a másik kezével simogatja, ott.
– Kedveskedés, fordítva. Gabi hanyatt az ágyon, formás lábait összezárva emeli a mennyezet felé. Pihés pinusát Ica tenyere takarja.
– Gabi az ágy előtt térdelve. Az arca nem látszik, tarkójára a tenyerem simul. Én csak deréktól lefelé látszom, de jórészt takar a meztelen lány.
– Icát ostromlom hátulról. Az egyik kezem látszik, ahogy markolja a puha, fehér húst. Az ágynemű gyűrődései Ica fejénél mutatják, hogy az előbb még Gabika feküdt ott.
Hármunkról nem készült fénykép, az csak az emlékeimben él. Nem engedtem el őket hajnalig, együtt aludtunk.
Másnap dolgozni mentem. Harmadnap két teherautó, és négy rakodó jelent meg. Volt akkoriban egy előnyös és biztos állásajánlatom. Nem messze, jó harminc kilométerre Pesttől. Gond nélkül ki lehetett járni, de ki is lehetett költözni. Az utóbbit választottam. Később előhívtam a tekercset, néhány kocka nem sikerült. Emléknek a képek maradtak. Nem vagyok büszke rájuk. Ennyi.
Családi: Amerikai nagynéni – szextörténet
A repülőtéri nyüzsgés megriasztott. Hogy a fenébe fogom én itt megtalálni Mari nénit? És ő hogy fog engem felismerni? Voltam tizenegy-két éves, amikor utoljára látott. Nagyjából tökig érhettem magamnak. Én biztos sokat változtam, ő talán alig.
Gyorsan kiszúrtam magamnak a tömegben. A vonásait megőrizte a kölyök emlékezete, az alakjára nem volt felkészülve a srác, aki állandóan kanos az osztálytársnőire. Szóval Mari egy bombázó volt, jobb a legmenőbb tanárnőnél az isiben. Ha nem tudom, hogy 36, egy tízessel biztos kevesebbnek nézem. A nagyon rövid, fekete miniszoknya eszméletlenül formás lábakban folytatódott. A felül zárt, feszes, fehér póló engedelmesen simult a melleire. Közelebb érve láthattam az anyaghoz préselődő mellbimbóit, és megállapíthattam, hogy nem visel melltartót. A farkam rögtön ébredezni kezdett, tetszik, nem tetszik, ő nem ismer rokoni viszonyokat, a disznó. Még szerencse, hogy a farmeromban úgysem látszik, gondoltam.
– Mari néni? – kérdeztem, mondtam.
– Én vagyok a Tomi, gondolom egy kiskölyköt vártál.
– Hát, ekkorát tényleg nem vártam, mint te. – nevetett rám, és megölelt.
Megkönnyebbültem, hogy nem vesztem el rögtön az első percben. Meg egy kis csalódást is éreztem, olyan igazságtalan, hogy ez a bomba nő, aki ölelget itt, anyám húga, a nagynéném.
Hátralépett, és úgy nézett végig a teljes 185 centimen.
– Kosarazni jöttél, vagy nyelvet tanulni? – a tekintete megpihent egy pillanatra a farmeromon.
– Tényleg nagyot nőttél. – állapította meg, és felnevetett. Talán azon, hogy elpirultam?
– Na, isten hozott Amerikában! – ölelt meg még egyszer. Lehúzta a fejemet, és még egy puszit kaptam tőle, ami egy kicsit elcsúszott, és a szájam sarkát érte.
Amíg a csomagokért mentünk, hadarva számolt be róla, hogy Jerry (A férje, ismertem, vele levelezek már két éve, hogy javítsam a nyelvtudásomat.) üzleti úton van, csak egy hét múlva ér haza, addig ketten leszünk. Legfeljebb majd angolul beszélgetünk, hogy el ne felejtsd, miért jöttél, mondta. Kicuccoltunk a kocsiba, és indultunk Mariék jó hatvan mérföldre lévő otthona felé. Útközben beszámoltam neki az otthoniakról, családi eseményekről. Nem mintha nem hallott volna róluk, mert a nagyi mindent megír a kisebbik lányának, anyu meg a telefonszámlát szokta gyarapítani a húgával folytatott beszélgetésekkel. Szóval Mari (A nénit már az első bátortalan próbálkozásomra elhárította: Kinőtted te már azt!) mindenről tudott, bólogatott, kérdezett, és közben úgy cikázott a forgalomban, hogy otthon egy rutinos taxist megszégyenített volna.
Ahogy az ülésen kényelmesen hátradőlve vezetett, a szoknyája egyre feljebb csúszott olyannyira, hogy már a fekete bugyiját is láthattam. Amikor elkapta a tekintetemet, ő is az ölére pillantott, de nem húzta le, csak elmosolyodott. Az az igazság, hogy nem csak a farkamnak volt önálló akarata, hanem a szememnek is. A fejemben pedig olyan gondolatok jártak, amelyeket az ember nem hoz kapcsolatba a saját nagynénjével.
A következő napokban Mari gyakran hátba vert, vagy éppen megsimította az arcomat, karomat, mint egy kisfiúnak.
Szerencsére délelőttönként Mari dolgozott, így aztán úgy segíthettem magamon, ahogy szokás. A garázsban, Jerry egyik polcán találtam is hozzá néhány szex magazint, meg könyvet, hogy az amerikai szlenget is tanulmányozhassam. A polc mellett egy a házból kiselejtezett fotel is hívogatott. Egyedül lévén nézegettem, simogattam, lapozgattam, gombolgattam, markolgattam. Végül a farmerom a térdemnél, körberakva újságokkal teljes erővel vertem magamnak. Nem hallottam az ajtó nyílását, csak Mari hangja riasztott fel.
– Bocs, nem tudtam, hogy itt vagy.
Zavaromban leejtettem a térdemen tartott újságot, és igyekeztem úgy fordulni, hogy ne lássa, mit csinálok, de egy szót nem tudtam kinyögni.
– Csak, csak nézegettem ezeket a… – ennyire tellett.
– Persze, látom. – mondta, és a szeme a merev fütyimet fürkészte.
Nagy nehezen felrángattam a farmeromat, és kínomban az újságokat kezdtem összeszedni, hogy addig se kelljen a nagynénémre nézni. Mari mosolyogva álldogált egy darabig az ajtóban, aztán megfordult, hogy visszamenjen a házba, de még visszaszólt.
– Miért nem viszed fel őket a szobádba? Mégiscsak sokkal kényelmesebb, és intimebb is, nem?
Délután nem említette az incidenst, amiért csak hálás lehettem neki. Este a tv előtt ültünk, ő egy karosszékben, én a heverőn. Rásandítottam, láttam, hogy a szoknyája megint felcsúszott, megmutatva a bugyiját. Képtelen voltam a látványnak ellenállni. Mari a szeme sarkából pislogott rám, és mosolygott. Szó nélkül feljebb húzta a szoknyáját, és szétnyitotta a lábát. Lassú, nyugodt mozdulatokkal kezdte simogatni a fehér selymet, aztán végignyalta az egyik ujját és félrehúzta a bugyit. Nem tudom meddig csinálta, egyszer csak felpattant és kiment a szobából. Azt hiszem csalódott is voltam, meg megkönnyebbült is. De gyorsan visszatért, és egy „Na, milyen a műsor?” kérdéssel visszaereszkedett a fotelbe. Nagyot nyeltem, amikor megláttam, miért volt kint. Levette a bugyiját! És most a sűrű, fekete muffját fésülgette az ujjaival. Képtelenség volt a tv-t nézni.
– Jobban tetszik, mint az újságok? – nézett rám.
Nyögni se tudtam, csak bólintani.
– Oké, akkor gyere közelebb! Ülj ide a szőnyegre!
Sose láttam még igaziból széthúzott, rózsaszín pinust. Mari lehunyt szemmel játszott magával, időnként bedugta a középső ujját, néha odafönt birizgálta.
– Hát te? Mire vársz?
– Mit? Mit csináljak? – kérdeztem részben ijedten, részben reménykedve.
– Mit csinálj? Mit csinálj? Amit az újságok fölött Tomikám, csak amit az újságok fölött. – adtam a hülyét.
– Verd a fütyidet na! Hadd lássak én is valamit.
Letoltam a farmeromat, és szembeültem vele a szőnyegen. Sok már nem kellett nekem, Mari nedvesen csillogó pinusa, a fekete és a rózsaszín kontrasztja gyorsan megtette a hatását, és nagyot lőttem a levegőbe. Valószínűleg neki is jó volt, mert a tenyerét az ölére szorítva, összezárt combokkal dőlt előre a fotelben.
– Na látod! Tűnjél mosakodni, mert Jerry mindjárt hazaér.
Aznap este még egyszer elővettem, de nem a szobába vitt újságok, hanem a szemközti hálóból áthallatszó nyögések és sikolyok hatására. Biztos keféltek már azóta, hogy náluk vendégeskedtem, csak eddig soha nem hallottam.
Reggelinél Jerry mondta, hogy egész nap dolgozik, csak estefelé ér haza. Mari szendvicsekkel, meg teával szerelte fel, aztán puszi és Jerry elhajtott az autóval, mi meg leültünk reggelizni.
– Mondd csak, nem zavart, amit tegnap este műveltünk? – kérdezte.
Megdermedtem, nem tudtam, melyikre gondoljak, az estére, vagy amit utána csinált Jerryvel.
– Én, ööö ….aludtam.
– Akkor jó alvókád van, de én most nem arra gondoltam, hanem ami köztünk történt. Volna kedved újra megpróbálni?
– Persze, hogy volna… – nyögtem.
– Akkor zuhanyozz le, amíg én itt rendet rakok. Aztán ha szólok, gyere át a hálóba.
Nem tudtam, mire készüljek, ezért zuhanyozás után tiszta alsót vettem, meg pólót, és visszahúztam a farmeromat, aztán bekopogtam Mariék hálószobájába.
– Gyere! – kiáltott ki, meztelenül ült az ágyon.
– Jól nézel ki, de a nadrágodat azért levetheted, arra nem lesz szükség. – mondta.
– És az illatod is jó, de később használhatsz majd valami férfidezodort ilyenkor. – szimatolta végig a nyakamat, amint odaültem mellé.
A puha ujjaival benyúlt az alsónadrágomba és játszott velem. A kezemet pedig a saját combjai közé húzta.
– Meg kell tanulnod, mit szeret egy nő, és mit egy férfi.
Ráhajolt a fütyimre, és a szájába vette, aztán a mellbimbóit kínálta nekem. Hanyatt feküdt, és megmutatta, hol keressem a csiklóját, hogy csak akkor dugjam be az ujjamat, és csiklandozzam óvatosan, ha már érzem, hogy nedves és könnyen csúszik. Eltartott egy ideig, míg magára húzott, és a testünk között lenyúlva magába igazított. Tényleg olyan síkos volt, hogy könnyedén becsúsztam. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen forró egy punci. Mozogni próbáltam, ahogy a filmeken láttam. Mari egészen felhúzta a lábát, majdnem a vállamig.
– Próbálj meg lassan mozogni, és nyugodtan tolt be tövig, nem félj nem török össze alattad.
Hát nekem nem kellett sok, néhány mozdulat, és már lőttem is a pinusába, és nagyon elégedett voltam magammal, amíg Mari le nem hűtött.
– Ugye neked ez volt az első? – simogatta meg az arcomat.
– Nem baj! Ügyes voltál, csak meg kell tanulnod visszatartani magadat. Most azért segíts ki engem is, jó?
Szétvetette a lábát, és hagyta, hogy addig csiklandozzam a forró, lucskos pinusát, amíg egy hosszú sóhajjal ő is elment. Ez volt az első alkalom, és csodálatos élmény volt, hogy egy síkos hüvelybe lőhettem, hogy az ujjaim alatt vonaglott meg egy érett, szép nő. Zavarban voltam, de nem azért, mert Mari a nagynéném. Hogy ez a tapasztalt, jó nő az anyám húga, eszembe sem jutott akkor.
Vacsora után a tv előtt ültünk Jerryvel, és az amerikai foci számomra érthetetlen szabályait magyarázta, amikor Mari bejött a konyhából. Hozott nekünk két sört, és mondta, hogy délután vásárolni volt, szeretné nekünk megmutatni az új szerzeményét. Ezzel eltűnt átöltözni. Gondoltam, megvárja, amíg vége lesz a meccsnek. Tévedtem. Gyorsan visszatért, és egy támadás kellős közepén lelőtte a tévét, majd szembefordult velünk.
– Kész vagytok fiúk? Szemeket becsukni! Addig nem nyithatjátok ki, amíg nem szólok.
Hát nem hittem a szememnek! Nem ruha volt a köntös alatt, vagy ha igen alig ruha. Mari vékony fekete bugyiban állt előttünk, és ugyanolyan színű harisnyákat tartott a csípőjét övező vékony csipke. A melltartója is fekete volt, de külön nyílásokkal a mellbimbóinak.
– Na, hogy tetszik a szerelésem?
Nem mertem megszólalni, Jerryre sandítottam, aki engem nézett. Hiába láttam már Marit meztelenül, akkor a férje nem volt ott. Felálltam, és mondtam, hogy most jobb, ha én elmegyek aludni.
– Na, ülj csak le! – mondta Mari.
– Láttál te már engem meztelenül, nem igaz? – elpirultam.
– Ne aggódj, ezt Jerry is nagyon jól tudja.
– Így van, Mari mindent elmond nekem, nincsenek titkaink. Nyitottak vagyunk, nem teszek neki szemrehányást, ha megkíván valakit.
– Sőt, szeretjük hármasban is, akár fiúval, akár lánnyal. – fűzte hozzá Mari.
– Szóval minket egyáltalán nem zavarsz.
– De ezt neked kell eldöntened! Ha maradsz, talán tanulsz néhány új dolgot, és gyűjtesz néhány tapasztalatot. Ha most bemész a szobádba, akkor ezzel vége, és elfelejtjük, ami köztünk történt. Rendben? – magyarázta Mari.
Kiszáradt a torkom, csak bólintani tudtam, és visszaereszkedtem Jerry mellé.
– Na jó! – Mari ledobta a köntöst, és ott állt előttünk terpeszben.
– Akkor vetkőzzetek fiúk!
Hamarosan meztelen fenékkel ültünk egymás mellett a heverőn, Mari pedig hátraarcot csinált és bedőlt Jerrynek.
– Mutasd meg légy szíves az unokaöcsémnek, mitől indulok be igazán!
Jerry pedig simogatni kezdte a nagynéném fenekét, néhányszor játékosan rácsapott, hogy a csontos, fehér popsi gyorsan kipirosodott a csattanások nyomán. Aztán az arcát temette Mari hátsójába, kezével pedig a combja között simogatta. Amikor Jerry hátradőlt, és kíváncsian rám nézett, hogy tetszik-e nekem a dolog, láttam Mari végbelét rózsaszín nedvesen csillogni. Mari vigyorogva tolatott hozzám, és most nekem dőlt be.
– Gyerünk, te jössz! – haboztam, mit is csináljak.
– Nyald ki a seggemet! Dugd be a nyelvedet , na! – parancsolta Mari.
Azóta sem mertem más lánnyal ezt csinálni, most is végigborzongok tőle. Forró is volt, síkos is volt, engedett is, szorított is egyszerre. Aztán Mari megunta ezt a játékot, és elém térdelt. Olyan erősen visszahúzta a bőrt a farkamról, hogy már fájt, és csak a végét vette a szájába. A kezével szorított, a nyelvével pedig erősen körözött a makkon. Jerry közben kiment, és egy tubussal tért vissza. Törökülésbe ereszkedett Mari mellett, és gondosan kenegetni kezdte magát és a felesége fenekét. Láttam, hogy már két ujját is bedugta neki, és éreztem, hogy Mari szája egyre erősebben szív. Jerry farka fényesen csillogott a krémtől, amikor terpeszben fölé állt, és a csípőjére támaszkodva belé hatolt. Mari nagyon élvezte, ki is engedett a szájából, és az arcát a combomra fektetve nyögött. Nem tudom mennyi idő telt el, amíg Jerry végigsimogatta a nagynéném hátát.
– Na, megmutatod a fiúnak is?
– Hát persze, csak kenjétek be előtte rendesen. – nyögte Mari, és úgy maradt, arccal a heverőre borulva, égnek meresztett fenékkel.
Hamarosan én is vastagon csillogtam, és Jerry mondta, hogy ne térdeljek le, mert úgy túl alacsonyan lennék.
– Fogd meg a kezeddel, és úgy irányítsd, lassan. Most már könnyebb lesz, mert én amúgy is vastagabb vagyok nálad.
És valóban, láttam, hogy Mari végbele nem húzódott teljesen össze. Egy kis cuppanás hallottam, amint a makk becsusszant, de utána már teljesen könnyen mozogtam. A nagynéném itt sokkal melegebb volt, mint délelőtt a pinusában. Nekem most sem tartott sokkal tovább, mint előző alkalommal, és Jerry nevetve nézte, hogy csillog a spermám Mari végbelében.
– Beöntést adtál neki. Bár ő jobban szereti, ha a cicijére lősz. Tudod?
Mari mosolyogva fordult meg, és a hátát a heverőnek vetve, a szőnyegen ült. Jerry mellétérdelt, és hamarosan tényleg a mellére spriccelt.
– Na, Tomi, hogy tetszett? – fordult hozzám Mari.
– Csodálatos voltál, voltatok. – dadogtam, de azért voltak kétségeim.
– Örülök, hogy így döntöttél Tomi. Szerintem is csodálatos nénikéd van. – nevetett Jerry, a legérzékenyebb pontomra tapintva.
– Ne cikizd már! – szólt rá Mari – Hol találjon itt magának lányt, hiszen senkit nem ismer. Vagy elviszed magaddal egy klubba? Hiszen még kiskorú. Egyébként pedig, mi olyan ritkán találkozunk, mintha nem is lennénk rokonok. Igaz?
Nem mondhatnám, hogy teljesen megnyugtatott a magyarázat, de Marinak nem lehetett ellenállni, és nem is nagyon akartam.
A hátralévő hónapban minden volt, amit két férfi egy nővel csinálhat, meg amit egy férfi egy nővel, Jerry üzleti útjai idején, és a napok rohantak. Nem írhatom le minden élményemet, amikkel azóta is gyakran álmodom, csak még egyet szeretnék elmesélni, a nagynénémmel és az életstílusával kapcsolatban.
Napközben én általában New Yorkban csavarogtam, olyan sok mindent szerettem volna megnézni. Egyik reggel Mari mondta, hogy vacsorára feltétlenül érjek haza, mert vendégünk lesz. Egy régi barátnője a nyugati partról, akivel nagyon ritkán látják egymást. Betartottam az időt természetesen, de odabent a nappali tök üres volt, a konyha is. A két vendégszoba közül az egyik az enyém volt, a másiknak az ajtaja nyitva, néhány csomag hevert odabent, de ők sehol. Talán Marinál, gondoltam, de mire kopoghattam volna, már meg is pillantottam őket a félig hajtott ajtó mögül. Mari egy magasra tekert forgószéken ült, lába a karfán, és egy apró termetű nő tarkójába kapaszkodott, aki előtte térdelve a nénikém ölébe temette az arcát. Ebben a helyzetben a nőről bajosan mondhattam volna többet, de leszbiket még soha nem láttam együtt, hát óvatosan leselkedtem. Amíg Mari ki nem nyitotta a szemét, és meg nem látott. Voltunk már olyan viszonyban, kézmozdulattal kérdeztem, elmenjek-e? A fejével intett, hogy ne, és kézzel mutatott az ágyra, hogy oda üljek. Csendesen néztem, hogy a barátnője, hogyan nyalja, amíg a jól ismert sóhajt meghallottam. Akkor Mari hozzáhajolt:
– Sue, kedvesem, látogatónk van.
A nő még térden állva, felém fordult, arca fénylett Mari nedveitől. Nem látszott, hogy zavarban lenne.
– Hi, te biztos Tom vagy, Mari unokaöccse. Reméltem, hogy találkozunk. Csak azt hittük, hogy előbb érsz haza. Bocs, hogy nem vártunk meg.
Bemutatkoztam, és szemügyre vettem őt. Nagyon alacsony volt, olyan apró mellekkel, hogy ekkora melltartó talán nincs is, és olyan hegyes mellbimbókkal, hogy szinte szúrták a levegőt. Rövid vörös haja volt, természetes vörös, mert ritkás muffját is ugyanolyan árnyalatúnak láttam.
– Tetszett, amit láttál Tom? – kérdezte Sue – Mari azt mesélte, jó anyag vagy. Igaz?
– Nem tudom, mit mondott. – válaszoltam.
– Hát, azt mesélte rólad, hogy nagyon tehetséges tanítvány vagy, ahhoz képest, hogy milyen rövid ideje tanítgat a szexre. Megmutatod nekem, mit tanultál? Miért nem vetkőzöl le, hogy igazán közénk jöhess? Most én vagyok a soros. Vállalod a feladatot?
Hát hogy a fenébe ne? Gondoltam, és úgy vetkőztem, mint a villám. Sue közben Mari helyére telepedett, a magasra állított forgószéket mintha erre találták volna ki. Kényelmesen hozzáfértem a nagynénim barátnőjének pinusához. Az egész nő egy miniatűr volt, málnányi mellekkel, hegyes vállakkal, vékony combokkal, szinte gyerekre való popsival, de odalent hosszú vágást találtam, és akkora csiklót, mint egy kis fütyi.
– Ez az Tom! Azt szopd, jól csinálod! Mari mesélte, hogy nagyon ügyes vagy.
Ha már így megdicsértek, igyekeztem kitenni magamért, Sue pedig hamarosan felnyögött a nyelvem és az ujjam alatt. Mari közben az ágyról nézett minket, ahova rövidesen mi is átköltöztünk. Sue pedig hálából rám telepedett, és a fütyim hamarosan a szájában volt. Nagyon jó volt az apró, forró kis szája, és amikor már egészen elengedtem magam, puff! Azt éreztem, hogy az egyik ujját, durr belefúrta a fenekembe. Egyáltalán nem volt kellemetlen a dolog, még akkor sem, amikor már két ujja táncolt a hátsómban. Ellenkezőleg! Olyan jó volt, hogy egy idő után elkezdtem dobálni a csípőmet, és hol a szerszámomat nyomtam a szoros szájába, hol az ő ujjai szaladtak a fenekembe. Azt is láttam, hogy közben Mari lelkesen dolgozik Sue miniatűr popsiján, amíg ő hátra nem nézett.
– Szerintem már kész van. – intett a fejével felém.
– Kész? Mire? – kérdeztem lelkesen.
– Szeretnéd megkefélni Sue-t, Tomi?
– Hát persze!
– Tudod Tomi, az én barátnőmnek néha vannak különös ötletei. – emelkedett fel a nagynéném.
Csuklottam egyet, mert Marinak farka nőtt! Szép, tekintélyes méretű, csak épp fekete szerszám lengedezett a derekán. Szóval Sue ennek örül az előbb olyan nagyon, gondoltam.
– Szóval, ha engem meg akarsz dugni Tom, akkor előbb téged szeretnélek látni…
– Mint? – kérdeztem némi gyanakvással.
– Mint akit épp megkefélnek. Na csak fordulj meg! – és mind a harminckettő apró, fehér egérfogával vigyorgott rám. Olyan volt mint a kisegér a Tom és Jerryben, amikor épp az összes szőrszálat letépkedi a macskáról.
Azt hiszem nem kell mondanom, hogy engem még soha senki…. Idáig! De ahogy hasra feküdtem, Mari a combom közé térdelt, Sue pedig ujjazott egy darabig, hogy előkészítsen, aztán két kézzel széthúzta a fenekemet a nagynéném előtt. Bár Mari azt hiszem óvatos volt, sziszegtem rendesen, de mondták, hogy nyugodjak le, később jobb lesz. És tényleg, nem mondom, hogy nem fájt, de elől hamarosan olyan merevedésem lett Mari hátul dolgozó szerszámjától, mint még soha. Néhány percig tarthatott csak, míg Mari leszállt rólam, és bár nem volt kellemetlen, azért megkönnyebbültem.
– Csak hogy tudd, milyen! – nevetett a nagynéném.
– Most már tényleg megérdemled az én pinusomat is. – és Sue kényelmesen elhelyezkedett az ágyon.
Mari pedig rátelepedett a barátnője arcára, és magához húzta két apró lábát, kitárva előttem Sue pihés, vörös szemérmét. Akármilyen kíméletes is volt az előbb velem Mari, azért a hátsóm még mindig sajgott, és ez akárhogy nézem is Sue ötlete volt, hát most olyan erővel döngöltem, ahogy csak tudtam. Ha ez volt Sue célja, hát elérte. Összetörtem, belepasszíroztam a matracba, és még menekülni sem tudott, mert Mari szorosan fogta a bokáját. De úgy tűnt, hogy Sue-nak tetszett, és óriásit élveztünk. Először, de nem utoljára aznap este.
U.i.: Decemberben megszereztem a nyelvizsgámat (felsőfokú!), csont nélkül, magasan. Két hónap múlva érettségizek, felvételizek. Jerry pedig azt írta, hogy az érettségi ajándékom, egy amerikai körút. Velük!
Apámmal is álmodtam
Arra ébredtem, sőt, riadtam, hogy valami nem stimmel. Egy pillanattal később már tudtam azt is, hogy mi hiányzik. A piercingem nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Hát igen, ez néha előfordul, pedig szerintem nem szabadna, de tény, hogy vettem egy hülye bugyit, aminek a csipkéje elég nagy lyukakból áll és a piercingem golyócskái mindig átbújnak rajtuk, és beleakadnak. Úgyhogy álmosan gyötörni kezdtem az agyam, hogy vajon mi volt az a tökjóhely, ahová az alternatív ékszereket tettem, hogy könnyű legyen megtalálni őket. Pótoltam a hiányt és már aludtam is tovább.
Aztán másnap jutott eszembe, hogy álmomban simogattam magam, vagy akartam simogatni magam, csak a hiányérzet nem hagyott belemerülni. Sokszor ébredtem már azzal az érzéssel, hogy elélveztem, de utólag, főleg órákkal később ezt nehéz kinyomozni, pedig kifejezetten érdekelne, hogyan történik ez. A reggeli kielégültség általában „erotikus álommal” társul, és ez az, amiért jó lenne tudni, hogy mi történik. Hogy az agyam által kreált képek képesek annyira intenzíven befolyásolni a testem, hogy orgazmust produkáljon, vagy tényleg simogatom magam álmomban. Vagy az álom olyan hatást gyakorol a tudatomra, hogy kielégültnek érzem magam, pedig a testemben „semmi” nem történt valójában?
Az álmok is érdekesek, mert erotikus álomként szokták emlegetni őket, de ezeknek szerintem semmi köze sincs az erotikához. A legtöbb esetben még a szexhez sincs köze, a legtöbb esetben nem is történik a testemmel semmi, senki nem ér hozzám, de mégis orgazmusom van, legalábbis az álomban így tudom. Sokszor álmodtam már úgy is, hogy én okoztam az orgazmust valakinek, de mégis nekem volt ettől orgazmusom. És tudom, hogy a pszichoanalitikus álomelemzők szerint az álmunkban minden szereplő mi vagyunk, de akkor is.
A legdurvább álomélményem viszont megrázó volt. Mert az apámmal álmodtam, hogy vele dugtam. Sokáig bűntudatom volt emiatt és nem is mertem elmondani senkinek, mert kimondani is szörnyű volt. De az ember azért barátkozik pszichoanalitikus pasival, hogy az ilyesmit megbeszélje vele, és ő megnyugtasson, hogy ennek semmi köze az apámhoz, vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogy az álmomban megjelent. Azért az apakomplexusomat sosem vonta kétségbe ő sem. Az álom egyébként a szüzességem elveszétes utáni időben jelentkezett pár alkalommal. Ami viszont meglepő, hogy a kedvenc barátnőmmel barátságunk egyik alapköve lett a beszélgetés, ami erről az álomról szólt. Az első szexre ugyanis mindketten ilyen álmokkal reagáltunk. Azért megnyugtató, hogy az álmokban semmi nem az, aminek látszik.
Szex sztori Vérfertőző kezdetek
Mi a húgival elég korán kezdtük, mindig tudtuk amit csinálunk az TILOS!! de talán pont emiatt olyan jó. Bennünket is a kíváncsiság, majd később már a vágy hajtott bele. A szülőkkel egy szobában aludtunk, ők egy ágyban mi megint ketten egy ágyban, csak esténként ahogy hallottuk azt az édes cuppogást amint szerelmeskednek a sötétben mi sem bírtuk tovább.
Először még csak mintha véletlenül átkaroltam volna álmomban kezemet pihentetve a mellén, majd a hálóinget felhúzva forró hasán állt meg néha-néha lentebb csúsztatva.
Pár napig csak ennyi bátorságom volt, de soha nem ellenkezett akkor vettem a bátorságot, hogy egész tenyeremmel megfogtam a punciját, ezután sem ellenkezett. Gyűrűs ujjamat mintha csak véletlenül csúszott volna csak meg nedves csiklójára csúsztattam. Életemben ekkor éreztem először, szó szerint a szívem a torkomban dobogott.Rettenetesen kívántam ahogy masszírozgattam hallottam milyen mélyeket sóhajtozik neki is jó volt.
Egyszer aztán kicsit megemeltem a lábát a kisnadrág oldalán elővettem az akkor már nagyon követelődző farkincámat és határozott mozdulattal belecsúsztattam feledhetetlenül nedves puncijába.
Feledhetetlen élmény volt. Mire a szülők befejezték mi is készen voltunk. Másnap mindent megbeszéltünk, kettőnk között marad a dolog ugyanis tudjuk tiltják meg minden de 10-évig csináltuk, szinte naponta. Múlt év decemberében elevenítettük ismételten fel a régi emlékeket és mondanom sem kell mintha csak tegnap hagytuk volna abba. A TITOK az továbbra is ugyanolyan édesen finom. Röviden, dióhéjban most csak ennyit sikerült leírni, azért remélem akinek pont ez az utolsó csepp hiányzik a bátorságához hát tegye meg amire tudat alatt vágyik.
Ettől még teljes értékű ember marad csak tudja megtartani a titkát!…
Szex történet – Ikertesómmal
Egy hétköznapi család, teljesen átlagos gyermeke vagyok. A történet amit szeretnék minél inkább élvezhető formában elmesélni nektek, az 17 éves koromban történt, és tartott is egy darabig.
Szóval 17 esztendős átlagos csaj voltam, nem csúnya, de közel sem voltam a kor szépségideáljaihoz, viszont az alakom az teljesen rendben volt. A szüzességem elvesztésén sajnos, már túl voltam, de igazi orgazmust még nem éltem át. Történt egy szombat esti házibulin, hogy összejöttem egy nálam jóval idősebb sráccal és én vártam a csodát az este folyamán, de mindhiába.
Lefeküdtünk ugyan egymással, de ha lehet, még rosszabb volt mint az eddigiek. Csalódottságomat leplezve, újra belevetettem magam a buliba és próbáltam magam jól érezni. Hajnalban hazamentem, kicsit gondolkodtam a történteken, és már teljesen lemondtam arról, hogy engem egy férfi valaha is kielégítsen szexuálisan. 4 óra körül lehetett mire lezuhanyoztam és ágyba akartam bújni, amikor összefutottam Petivel az ikertestvéremmel a mosdó előtt. Látta rajtam, hogy nem vagyok túl jókedvű és faggatózni kezdett.
Én próbáltam mindenféle baromságot mondani neki, de egyszer csak, valószínűleg az elfogyasztott alkohol hatásától előálltam az igazi indokkal. Én magam is meglepődtem, de ezeket a szavakat használtam: – Engem senki sem tud rendesen megkefélni.
Azt hiszem rendesen meglepődhetett, mert csak egy „hoppá” jött ki a száján.
A legtöbb dolgot eddig is megbeszéltük egymással, de idáig a szexről nem esett szó kettőnk között. Most azonban bekísért a szobámba lefeküdtünk egymás mellé és megbeszéltük egymás problémáit ezen a téren is.
Én nagyvonalakban elmeséltem neki az eddigi próbálkozásaimat, és ő is elmondta, hogy eddig minden barátnőjével csak a pettingig jutott. Mindketten az oldalunkon feküdtünk szemben egymással, úgy hogy az arcunk pár centire volt csak egymástól. Később témát váltottunk és mindenféle dologról beszélgettünk, de ismét visszakanyarodtunk a szexhez, ám ekkor már nem csak a problémákról beszélgettünk, hanem leginkább a vágyainkról. 6 óra körül már mindketten eléggé kész voltunk és ő elment aludni a saját szobájába.
Ilyen beszélgetős estéket egyre többször csináltunk és kb. a 6-7-ik alkalommal odáig jutottunk, hogy mi lennénk az ideális pár, de ez nem lehetséges. A következő ilyen esténk úgy alakult, hogy ketten maradtunk egész hétvégére és a dumapartihoz ittunk egy kis pezsgőt is. Egyre többet és egyre célratörőbben kérdezgettük egymást a titkos gondolatainkról, míg ki nem nyögtem, hogy rúgjuk föl a „szabályokat”.
A következő pillanatban közelebb jött, gyengéden megfogta a vállamat végigsimította a karomat és lágy puszit adott a kezemre.
A szemembe nézett és hirtelen ám nagyon gyengéden megcsókolt. Tudtam, hogy nem elfogadott az amire most készülünk, de kívántam őt. Csókolóztunk, simogattuk és becézgettük egymást, mint a szerelmesek. Az, hogy ő csak pettingelt ez idáig nekem nagy hasznomra vált, hiszen ismerte a női test legingerlékenyebb részeit és az én elbeszéléseimből is tudhatta hol vagyok a legérzékenyebb. Közösülés nélkül is rengeteg orgazmusban volt részünk mindkettőnknek ezen a hétvégén. Hol kézzel, hol szájjal és aztán kombinálva a kettőt, különböző eszközöket bevonva a mi bűnös játékainkba.
Fantasztikus hétvégét kaptunk egymástól, együtt zuhanyoztunk, borotválkoztunk, főztünk stb… A következő ilyen hétvégére 3 hónapot kellett várnunk, de higgyétek el megérte. Addigra ismertük már egymás testét alaposan és nem okozott nehézséget, hogy néha röpke 5 perc alatt is eljuttassuk egymást a csúcsra, de az igazi gyönyört az okozta mindkettőnknek amikor megtörtént a behatolás. Sikítottam a gyönyörtől, mert míg mesterien dolgozott bennem nem kis szerszáma, addig izgatta a csiklómat és ujjazta a fenekemet.
Ég és föld között lebegtem, soha életemben nem éreztem még ilyet, de azt tudtam, hogy nem akarom abbahagyni. Kértem, hogy ha eljön a „vég” húzza le a gumit és a számba fejezze be –szerettem volna neki meghálálni, ami sikerült is mert mikor telelőtte a számat és torkomat, mindketten csak annyit mondtunk a másiknak: KÖSZÖNÖM.
Ezek után sokszor volt még ilyen és ha lehet még nagyobb élvezetekben részünk, és szeretném elmondani mindenkinek, hogy az ilyenfajta kapcsolatban semmi kivetnivaló nincs és ne ítélkezettek olyan elhamarkodottan, mert könnyen egy családtagotok karjaiban találhatjátok magatokat….
Szex történet – Anyuval
dolog a nyolcvanas évek közepén történt. Vidéken éltünk és miután elvégeztem az általános iskolát egy másik városba mentem középiskolába. Ugyanebben az időben a faterom szerzett egy munkát Ausztriában, úgyhogy lévén egyedüli gyerek voltam, "a család három felé szakadt". Csak hétvégenként találkoztunk de a faterom akkor is csak minden második hétvégén jött haza.
Ebben az időben már túltengtek bennem a szexuális hormonok, úgyhogy amikor csak egy kicsit is egyedül tudtam maradni egyből a farkamon volt a kezem.
Alig vártam már, hogy végre növel lehessek. Már addig jutottam, hogy egy bányarém ágyába is szívest – örömest beugrottam volna.
Egyszer aztán elmaradt valami miatt a pénteki tanítás, így már csütörtökön haza utaztam. Mikor hazaérkeztem igencsak nagy meglepetésben volt részem. Ahogy bementem a lakásba női nyögéseket hallottam. Ledobtam a táskámat és elindultam a szüleim hálószobája felé, ahonnét a hang jött. Az ajtó résnyire nyitva volt így tisztán láttam mindent ami bent volt. Az anyám hanyatt feküdt az ágyon széttárt lábakkal és egy férfi feje volt a lábai közt.
Annyira megdöbbentem, hogy meg sem mertem nyikkanni, de az anyám észre vett és félrelökte a férfit és magára rántotta a takarót. Erre aztán a férfi is észrevett és felpattant az ágyról és elkezdet öltözködni. Erre én berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Hallottam ahogy a férfi elment, majd nemsokára az anyám kopogtatott az ajtómon és arra kért, hogy beszéljük meg a dolgot, de én hallani sem akartam róla. Erre ö könyörögni kezdet, hogy csak el ne mondjam az apámnak, mert ö öt szereti ez csak egy szörnyű tévedés volt.
Azt mondta megtesz bármit, ha megígérem, hogy nem mondom el neki. Ekkor támadt a perverz gondolat: itt az alkalom, hogy ne csak én cibáljam a fitymámat. Ki más lenne a legalkalmasabb az első szexuális élményre, mint az ember anyja.
Felálltam és átmentem anyám hálószobájába. Ott ült az ágyon és az öklét tördelte idegességében.
– Tényleg bármit megteszel, ha nem mondom el?
– Bármit.
– Akkor folytasd velem, amit az előbb abbahagytatok.
– Na azt azért nem.
– Jó akkor elmondom apunak amit láttam.
– Ne, inkább megteszem.
Ettől a mondattól kellemes bizsergés futott át a testemen. Odamentem az ágyhoz és leültem mellé. Ö fölállt és levette a köntösét. Gyönyörű volt a meztelen teste. Rám szólt, hogy vetkőzzek le mert ruhában ezt nem lehet csinálni.
Hirtelen egy kicsit szégyenlős lettem, de én akartam úgyhogy most már nincs visszaút. Levetkőztem meztelenre és visszaültem az ágy szélére. Odalépet hozzám az anyám és hanyatt döntött az ágyon. Fölém hajolt és megcsókolt a számon.
Ahogy fölém hajolt gyönyörű mellei a mell kasomhoz értek és a merevségtől szét robbanni akaró farkam a hasa aljához dörzsölődött. Ekkor már tudtam, hogy megérte a zsarolás mert ez a mennyország ami velem történik. A gyengéd csók után ajkait ajkamhoz szorította és nyelvével befurakodott a számba. Ez volt életem első csókja, de fantasztikus volt. Forró nyelve a szám minden részét végigpásztázta. A szenvedélyes csók után elkezdte a nyakamat csókolgatni, majd szívni és aprókat harapott belé. Eközben a mellei a hasamat simogatták és a farkamat az ö hasa simogatta.
Szép lassan haladt lefelé a testemen. Mindenhol alaposan végigcsókolt, majd elért a legérzékenyebb testrészemhez ami már majd felrobbant az izgalomtól. Először a tövét csókolgatta, majd a golyóimat kapta be és szopogatta.
Aztán szép lassan elindult felfelé a makkomhoz. Először csak nyalogatta róla a bőséges elő nedveket majd lassan bekapta és elkezdte először csak finoman aztán egyre erősebben szívni és közben hol teljesen kiengedte a szájából, hol teljesen bekapta, hogy szinte a torkáig lement.
Fantasztikus volt. Hangosan nyögtem és vonaglottam, majd ahogy közeledtem a csúcshoz még erősebben szívta és én óriási üvöltés közepette elélveztem. K.b. fél percig teljesen magamon kívül voltam. Ö mindent kiszívott belőlem, majd még egy kicsit szopogatta. Ahogy magamhoz tértem és kinyitottam a szemem és megláttam az anyámat a farkammal a számban, hirtelen nagyon elszégyelltem magam, hogy mit tettem. Fel akartam állni, hogy akkor én most megyek, de az anyám visszanyomott, és azt mondta, hogy ha ezt akartam akkor végig kell csinálnom nincs visszaút.
Felfeküdt az ágyra és magára húzott majd ismét szenvedélyesen csókolózni kezdett velem. Közben simogatta a hátamat és a fenekemet. Szép lassan elkezdte a fejemet lefelé nyomni, hogy most én csókoljam végig úgy ahogy az előbb ö tette. Én engedelmes kisfiúként szépen elkezdtem csókolgatni a nyakát ahogy tőle tanultam, majd haladtam lefelé a mellei felé. A mellei gyönyörű nagyok voltak és kemények, igen kemény de szép nagy bimbókkal. Sokáig csókolgattam őket mert eddigre már megszűnt a szégyenérzetem és ismét élveztem a dolgot.
Majd egy idő után lejjebb nyomta a fejemet egészen a hasa aljáig.
Nyalogattam a köldökét majd megindultam a gyönyörök kapuja felé. Csókolgattam a dús barna szőrzetét, mire ö felült az ágy háttámlájának támaszkodott és szétterpesztette a lábait. Gyönyörű volt ahogy megnyílt előttem a nedves puncija. Kicsit megsimogatta a csiklóját majd azt mondta, hogy ott nyaljam. Erre én boldogan elé hasaltam és elkezdtem nyalogatni a vörösen duzzadó csiklóját. Először meglepődtem a furcsa íztől, de ahogy hallottam, hogy anyu kéjesen nyögdécsel a nyelvem hatására kezdett ízleni a szokatlan csemege.
Egy idő után lenyúlt és a jobb kezemet odahúzta forró lukához, majd először a mutató aztán a középső és a gyűrűs ujjamat is bedugatta velem a nedves puncijába. Megmutatta hogy hogyan mozgassam, majd a kezeivel a melleit kezdte masszírozni. Én szorgalmasan nyaltam és mozgattam a kezem. Ö egyre nagyobbakat nyögött és egész teste rángatózott. Majd megragadta a fejem és úgy belenyomta a puncijába, hogy azt hittem belefulladok és közben a lábait hihetetlen erővel összeszorította. K.b. egy percen keresztül élvezett.
Fantasztikus volt.
Leírhatatlan érzés volt az anyám élvező puncijába szorítva feküdni. Lassan szétnyitotta a lábait, hanyatt fektetett, rám feküdt és elkezdett csókolgatni. A fülembe súgta, hogy most már nagyfiú lettem, mert már fel tudok repíteni egy nőt a mennyországba. Újra szenvedélyesen csókolgatni kezdett, majd felegyenesedett és a már megint igencsak ágaskodó farkam fölé térdelt. Megfogta és a nedves puncijához húzta, majd szép lassan elkezdett ráereszkedni. Fantasztikus érzés volt ahogy az anyám pinájába egyre beljebb jutott a farkam.
Mikor teljesen bent volt egy kicsit mozdulatlan maradt, hogy élvezhessük ahogy nemi szerveink egymásba olvadnak. Mikor megmozdult, a testem hirtelen görcsbe rándult és leírhatatlanul nagyot élveztem. Erre ö leszállt rólam és a szájába vette a farkamat, hogy kiszívja a még benne lévő nemes nedűt. Egy kicsit kellett csak szopogatnia ahhoz, hogy újra harcra kész legyen, mert annyira visszavágyott a csodás puncijába, hogy szinte le sem kókadt. Mikor ezt látta újra beleült és elkezdett rajta lovagolni.
Ekkor már szerencsére jól bírtam így mindketten élvezhettük, ahogy a gyönyörű puncija fel alá járt a faszomon. Egy idő után leszállt róla, hanyatt feküdt, széttárta a lábait és magához húzott. Én elkezdtem nyalni ismét a már igen nedves punciját. Egy darabig élvezte a nyelvjátékomat, majd felhúzott és azt mondta inkább basszál kisfiam. A hátamon végigfutott a hideg, de tetsz
ett a dolog és azt mondtam: de hát olyan finom a puncid anyu.
Erre ö mosolygott és lenyúlt, hogy a faszomat beigazítsa a pinájába.
A lábaival szorosan átkarolta a derekamat és a csípője mozgatásával diktálta a tempót.
Fantasztikus érzés volt az anyámat dugni. Egyre hangosabban nyögtünk, majd az ö tapasztalatának köszönhetően egyszerre élveztünk egy fantasztikusat.
Utána még hosszasan csókolództunk, majd meztelenül egymást átkarolva elaludtunk. Reggel ágyba kaptam a reggelit és megígértette velem, hogy délután mire hazaér otthon legyek.
Alig vártam a délutánt. Nem csalódtam. Ott folytattuk ahol éjjel abbahagytuk.
Mivel azon a hétvégén a faterom nem jött haza egész hétvégén folytattuk a szeretkezést. Hétfőn úgy mentem vissza az iskolába, mint aki hetek óta nem aludt. Következő hétvégén hazajött apám, de mi nem szóltunk egy szót sem, őriztük a titkot. Hogy akkor se maradjak ki a jóból este bejött anyu a fürdőszobába és szó nélkül leszopott. Alig bírtam visszatartani, hogy fel ne nyögjek. Mikor végzett rám mosolygott és azt mondta, a következő hétvége megint a miénk lesz. Ez így ment egy éven át, míg meg nem ismertem egy lányt akibe beleszerettem és mikor elmeséltem anyunak, hogy lefeküdtünk, akkor azt mondta, hogy szeretkezzünk még egy utolsót aztán átenged a lánynak.
Az utolsó szeretkezés péntek estétől hétfő reggelig tartott és végigpróbáltunk minden elképzelhető pózt.
Miután vége lett sokáig nem hoztuk szóba a dolgot, de egyszer anyán szóba hozta és azóta is néha össze – össze jövünk. Most már az ötödik x-n túl van, de még mindig fantasztikus közös élményeink vannak….
Aranyos tinicsaj unokahúgomat szopattam
Van egy unokahúgom ő 18 éves nagyon jól néz ki és nagyon kívánatos! Már régóta fantáziálok róla magamban és nagyon felizgulok ha csak rá gondolok. De szerencsére ma már nem csak fantázia! Nemrég házibulit tartottunk és berúgtunk egy kicsit. az unokahugom szólt hogy kísérjem már ki mert nem érzi jól magát, nekem pedig egyből jó ötletem támadt. kivittem az udvarra levegőzni és utánna mondtam neki hogy menjünk be a szobámba ott nyugodtan le tud pihenni. bevittem a szobába lefektettem és ő nagy örömömre egyből laludt. Elkezdtem fogdosni a melét aztán a punciját nagyon jó érzés volt ésegyből ki kellett vernem. aztán egy kicsit visszamentem bulizni kb 3-4-ig buliztunk aztán mindenki ment haza de róla mindenki megfelettkezett.
Visszamentem a szobámba és ott feküdt. nagyon el voltam szánva hogy megbaszom de egyszerűen nem tudtam hozzá kezdeni mert nem tudtam hogy majd akarja-e. végül is elkezdtem szép lassan lehúzni róla a nadrágot és a bugyit. Gondolhtjátok mit éltem át elémtárult a a csodálatos punci és egyből el is kezdtem finoman nyalni, a faszom már majd szét durrant az izgalomtól. Hallottam hogy nyöszörög és hirtelen felébredt! Megijedt és felugrott a sarokba és kérdezte hogyméis mit művelek vele. Én meg se tudtam szólalni csak álltam ott némán. Ő magára húzta a takarót és kérdezte mégegyszer „mit csinálsz hiszen mi rokonok vagyunk” mondtam neki hogy nagyon megkívántam és nem tudtam ellenállni. Azután leültem mellé és elmondtem neki hogy miket szoktam fantáziállni róla és jó lenne ha megtörténne kettőnk közt a dolog. Ő kérette magát de addig győzködtem, hogy végül is bele eggyezett abba hogy én folytatom a nyalást ő pedi leszop. Újra elkezdtem nyalni már kb félórája nyaltam és szinte elájult az élvezettől. Nekem se kellett több. Kivettem az akkora már beduzadt faszomat és becsúsztattam a pinába amire végigremegett a teste, de nem ellenkezett. Sőt rám szólt hogy keményen basszam. Elkezdtem baszni azt a gyönyörű pinát és kb 10 perc mulva kivettem a faszom és beleélveztem a szájába. Ő úgy nyelte a gecimet mit a vizet szépen leszopogatta a faszomat és utánna beleült lovagolt egy pár percig aztán szólt hogy ha elmegyek szóljak mert fél hogy terhes lesz, amit ezt kimondta bele engedtem az egész gecimet de utánna már nem zavarta még egy kicsit mozgott rajtam föl le és csókolóztunk. Az anyja irrigátorával guggolva kimosta a spermámat magából, csak úgy csorgott belőle.
Aztán megbeszéltük hogy legyen folytatás, azóta majdnem minden nap megbaszom az unakhúgomat. Csak az a baj hogy nem tud nálunk aludni mert ha a családban rájönnének az nagy gáz lenne. Szóval ez kettőnk közt titok. Örülök hogy végre elmondhattam valakinek jó volt róla beszélni! sziasztok. . .
Linkek: magyar tini oldal Teen.hu – Külföldi csajok Sarah – Henessy – Rhylee – Skirt – Szőke csaj seggbe – Lotti – Shayla
Családi csoportszex
A busz tíz óra után indult, a legtöbben már aludtak, amikor beszálltam, de észrevettem egy harminc körüli jól öltözött férfit, aki egy képes magazint olvasgatott. Bár öltözéke alapján nem az én kategóriám volt, részint nemigen láttam más potenciális beszélgetőpartnert, részint amúgy is azt terveztem, hogy 
amennyire lehet, átfogó képet szerzek a szexuális magatartásokról, ezért mellé telepedtem. Mivel láthatólag Ő sem volt még álmos, elég könnyen szóba elegyedtünk. Amikor a busz elindulása után előálltam kérdésemmel, hogy milyen szexuális kalandja volt mostanában, némi habozás után kötélnek állt.
– Ne gondolja, hogy a feleségemmel merő unalom a szexuális életünk, de nyolcévi házasság után nemigen érik az embert meglepetések. Néhány hónapja mégis akadt egy izgalmas kalandunk.
Operába készültünk, de a főszereplő megbetegedése miatt elmaradt az előadás, mi pedig átszóltunk a szomszéd korunkbeli házaspárnak, nincs – e kedvük néhány parti pókerhez. Szombat volt, és mivel ők is egész héten ott kvarcoltak esténként a TV előtt, szívesen vették a meghívást. Beletemetkeztünk a játékba, és közben egy üveg whiskynek is a fenekére néztünk. Talán ennek volt betudható, hogy Géza, a szomszéd barátunk előállt azzal az ötlettel, hogy ő már unja ezt a kis tétre menő játékot – aprópénz tétekkel játszottunk – játsszunk ruhadarabokba. A lányokkal először csak nevettünk rajta, de amikor megismételte, láttam, hogy komolyan gondolja a dolgot, egy hirtelen elhatározással én is csatlakoztam hozzá. A lányok – Juli a feleségem meg Bori, a szomszédasszony – még mindig tréfára vették, és nevetve azt mondták: OK. Nyilván próbára akarták tenni Gézát. Csakhogy nekünk tényleg ez volt a szándékunk, és a játék megkezdődött.
Az elején minden simán ment, amíg csak a cipőket és a felsőruházatot vesztettük el. Amikor azonban Bori pulóverére került a sor, észrevettem, hogy mellbimbói igencsak ágaskodnak a blúza alatt. Igaz, Géza alsónadrágja is veszedelmesen kidomborodott, amikor Juli elvesztette az alsószoknyáját, és visszaült erősen áttetsző bugyijában, mely alig takart el valamit az alatta rejtőző buja őserdőből. Amikor pedig Bori nadrágján volt a sor, bugyija alján jókora nedves folt sejtette, hogy viselője sem teljesen közömbös a játék fordulatai iránt. Min
dazonáltal, amikor a legintimebb ruhadarabokra került a sor, biztosra vettem, hogy a lányok ki fognak szállni a buliból, de úgy látszik, rosszul mértem föl a helyzetet. Miközben ugyanis mi a lányok bugyijaival voltunk elfoglalva, az ő figyelmüket sem kerülték el alsónadrágjaink kemény megpróbáltatásai. Így rövidesen szabadon kibuggyanhattak Bori mellei, sötéten pigmentált és harciasan előmeredő mellbimbóival, de hamarosan a mi alsónadrágjaink ra is sor került, így a lányok is megbizonyosodtak arról, amit addig csak sejtettek. Amint Bori időközben teljesen átnedvesedett alsónadrágja is a kupac tetejére került, hirtelen elbizonytalanodtunk, hogy most hogyan tovább? Géza azonban ezen az esetén úgy tűnt, formában van, mert kisvártatva már elő is állt új ötletével: folytassuk a játékot, és a vesztes dolga az legyen, hogy végre kell hajtania a nyertes által rárótt feladatot.
Megittunk még két – három whiskyt, azután belevágtunk a következő fordulóba. Miután az első körben Juli vesztett, azt a feladatot kapta Gézától, hogy itassa fel Bori szivárgó nedveit, mert a bőrgarnitúra, amin ültünk, egyre nagyobb veszélynek volt kitéve a részéről. Kikötötte azt is, hogy csak a nyelvével dolgozhat. Ennek érdekében átküldtük őket a hálószobába, de persze mi is velük tartottunk. A lányok eleinte szabódtak, utóbb azonban Juli mind lelkesebben teljesí
tette a kapott feladatot. Juli a hátára feküdt, Bori pedig felé térdelt, így mellesleg mindketten jól hozzáfértek egymáshoz. Bori telt keblei egyre jobban himbálóztak, ahogy a lányok kezdtek belejönni a játékba. Légzésük mind szaggatottabbá vált, és határozottan az volt az érzésem, hogy élvezik a dolgot. Kezdeti visszafogottságuk feloldódott, már meg sem próbálták leplezni, hogy mindez jó nekik. Bori feneke ütemesen mozgott, miközben Juli a nyelvével kezelésbe vette a csiklóját. Juli mély sóhajaiból ítélve neki magának is hasonló élvezetben volt része. Gézával ekkorra már mind a ketten kemények voltunk, akár a kőszikla. Én Bori háta mögé kerültem, és megkerestem égnek meredő hátsóján a számomra oly kívánatos bejáratot, hogy rövid kopogtatás után behatoljak. Ez nem is volt nehéz, miután akkorra Bori már úszott a nedveiben. Ez alatt Géza Julit cserkészte be, aki rövidesen felhagyott a Borival való incselkedéssel, és őt kezdte lelkesen szopogatni. Bori sóhajai ezalatt hangos lihegéssé fokozódtak, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy szabad jobbjával Juli csiklóját ingerelje. Juli a szájával olyan -eredményes munkát végzett, hogy Géza két percen belül elélvezett, nedvei végigcsordultak az állán, és lefolytak himbálózó melleire. Erre a látványra én sem bírtam visszatartani orgazmusomat, mely szinte egyszerre következett be a lányokéval, Juliéba Bori nyelve is besegített. Fáradtan, de elégedetten nyúltunk el mindnyájan az ágyon.
Azóta az eset nem ismétlődött meg. Bár nem szoktam rosszat kívánni másoknak, mostanában, ha operába készülünk, gyakran eszembe jut, hogy nem bánnám, ha mondjuk torokgyulladást kapna a főszereplő..
Mire a történetet befejezte, jól benne jártunk az éjszakában, ezért aludni próbáltunk, ami nekem sikerült is. Csak kora reggel, úti célunknál ébredtem fel.