Ha az egeret a képre húzod, megjelenik a telefonszám. A képekre kattintva nagyobb méretben láthatod. További szexpartner lányok itt
kurva
A kurvák számláznak
Maya 30 716 9887
Egyeztetés: (10 pont)
Mikor megjelent a hirdetése rögtön reagáltam a csevegésében futó dolgokra,majd személyes üziket váltottunk,aztán telefonon is beszélgettünk elég sokat,és akkor javasoltam Mayának az online rendszert amit másnapra már abszolvált is! Mivel még online szűz volt hát gyorsan elvettem neki és sikeresen bejelentkeztem amit pár perc alatt vissza is igazolt!
Megközelítés: (7 pont)
A hűvösvölgyi részen fekvő társasházhoz a GPS pontosan odairányít,bár az utolsó szakasz pirossal jelölt ami a cél megközelíthetetlen területére utal,de a gyakorlatban pontosan a házhoz visz!A Bkv nehézkes lehet!A teniszpályánál érdemes leparkolni,majd onnan kb 20-30 méterre van a KAPTÁR ahová a társasház hátsó lépcsőjén lehet feljutni!
Helyszín: (7 pont)
A lakás hygéniai állapotáról mindent elmond Maya domestos illatú keze!A fürdő a tusfürdők és a hygéniai kellékek rendben vannak!A fogadó szoba ugyan kicsi de a célnak megfelel,és az kicsit furcsa volt,hogy a franciaágyon nem volt lepedő,viszont a leterített óriástörölköző is megfelelt a célnak!
Lány külseje: (10 pont)
Na én vagyok a képeken? kérdezte tőlem egy istennő az ajtónyitás után!Kicsit elállt a lélegzetem,mert egy topmodell állt az ajtóban,egy szexbomba! Fekete csatos bikiniben és mosolyogva beljebb tessékelt!A képek alapján egy jó nőre számítottam de a valóság ezt is felülmúlta!:-gyönyörő mosolygós arc,csodás gazella alkat/Ő tényleg174cm/amit a talpa alatt lévő14cm magas sarok mégjobban kiemelt,baromi szép hosszú lábak és szabályos kis popsi,kemény izmos has jellemezte Mayát! Tehát szerencsémre tényleg a Méhkirálynő fogadott a kaptárban!:-)
Action: (10 pont)
Az előzetes beszélgetéseknek köszönhetően nagyon könnyedén egymásra tudtunk hangolódni! Először végigcsókoltam Maya gyönyörű testét,miközben éreztem kellemes simogatását,majd gyönyörű combjai közé tévedtem és csókjaimat ott szórtam szét,majd kényeztetni kezdtem amiből még és még és még kért,miközben tépte és borzolta a hajamat,majd a csúcsra jutott!Elmondása szerint nagyon szereti ha valaki érzi ezt a műfajt!-Aztán meg én is nagyon szerettem az Ő franciáját amivel nekem is nagyon kellemes perceket szerzett!
Ezután Egy jót szertkeztünk ahol több pózt kipróbáltunk,és egy fergeteges lovaglással ki is végzett!Ezután a karomban tartva ezt a szép lányt még beszélgettünk az élet dolgairól,majd én indítottam rohamot ahol hagyományos pózban,hosszú lábaival a nyakamban ért el a végzet!-Ez egy alkalommal fordult velem elő eddig,hisz egy őszülő egylövetű ember vagyok,de úgylátszik,hogy a lemenő napnak is van ereje egy ilyen csodás partnerrel!:-))
Elszámolás: (10 pont)
Szokásomhoz híven soha nem beszélek meg előre semmit,mert számomra az igazi illúziót a spontanitás adja meg!Mindenesetre az ajándék árát olyan csekélynek tartottam,hogy úgy tartottam etikusnak ha még 50%-al megtoldom,hisz majdnem 3 órát együtt töltöttünk!
Összkép: (10 pont)
Szóval ez a lány engem elvarázsolt!-Levett a lábamról a kedvességével,a szépségével és az emberségével!Örülök,hogy megismerhettem,és nemcsak mint Nőt,hanem mint embert is!Olyan élményben volt részem amire mindíg szivesen fogok visszaemlékezni!-Köszönöm neked Maya!
Konferencia a prostitúció ellen: Legálisan is pokol
A prostitúció tulajdonképpen szexrabszolgaság, az emberi személyiség fogyasztói áruvá silányítása, megalázása, kisemmizése. A prostitúció szabályozása, bárminemű legalizálása az egyöntetű külföldi tapasztalatok szerint a korrupció megugrásához, a magánélet totális válságához és a szervezett bűnözés elburjánzásához vezet – állítják hazai és külföldi szakértők. A fegyver- és a drogkereskedelmet is leköröző iparágnak Magyarország válhat az európai központjává, ha a prostitúció az erősödő nyugat-európai tendenciának megfelelően nálunk is legálissá válik. Márpedig úgy tűnik, a prostitúcióhoz kötődő, rendkívül jól szervezett nemzetközi bűnözés a politikai és gazdasági elitig elérve mindenhol komoly nyomást gyakorol a törvényesség elfogadtatására. A prostitúció visszaszorításában idáig egyedül hatékonynak a svéd joggyakorlat bizonyult, amely a prostituáltat áldozatként, a férfi klienst és a futtatót pedig bűnözőként kezeli. Hollandiában sorra zárnak be a szexbárok, a bordélyházak, és már a törvényhozást is elérte a társadalmi tiltakozás ereje. A szavazópolgároknak ugyanis elegük lett, egyre komolyabb intézkedéseket várnak a kormánytól a társadalmi hanyatlás megfékezésére, mivel az intézményesített prostitúció a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak és elnyomás fölerősödéséhez vezetett. A prostitúció legalizálása Hollandiában, Németországban, Ausztráliában és Új Zélandon egyaránt megbukott, Magyarországnak tehát semmiképp sem szabad e vonatkozásban utat engednie a liberalizációs törekvéseknek – mondta el előadásában a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, Janice G. Raymond (USA) azon a nemzetközi konferencián, amit az elmúlt héten rendezett a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom a prostitúció visszaszoríthatóságáról, s amelyet az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége, a Svéd Királyság budapesti Nagykövetsége, az Európai Női Lobbi, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központja, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is támogatott.
Magyarország egyelőre köztes helyzetben van, mert a Btk. szerint bűncselekmény a futtatás, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedés, tilos bordélyházat üzemeltetni, a hatóságok első sorban az utcai prostitúció visszaszorítását tekintik feladatuknak. Azért, mert valaki prostituált, nem büntethető, viszont a nem megfelelő helyen való felajánlkozásáért – szabálysértési eljárás keretében – felelősségre vonható – állította kérdésünkre Betlen Anna, a kormányhivatal főtanácsosa. A legalizálás „előszobájának” számító türelmi zónák kijelölése körül évek óta zajlik a huzavona a prostituáltak és az önkormányzatok között. A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül az iparág legalizálásának és ellenőrizhetőségének igénye, ami a tevékenység megadóztatásán kívül a visszaszorítását is megcélozná. A külföldi tapasztalatok szerint viszont a legalizálással leginkább a prostitúciós ipar fenntartói járnak jól, a társadalomra pedig végképp rászabadul az intézményesített szexipar, amelyben lehetetlenség egymástól elkülöníteni a legális és az illegális szférát. A prostitúció ugyanis elválaszthatatlan az illegális gyermekprostitúciótól vagy az emberkereskedelemtől, amelynek éppen a legfőbb felvevőpiacát biztosítja. A prostitúciós üzletág nagysága a szakértők becslése szerint meghaladja a fegyver- és drogkereskedelem volumenét is.
Ha Magyarországon teret nyer a legalizáció – figyelmeztet Betlen Anna –, akkor az ország földrajzi fekvésénél és komoly „tradícióinál” fogva elkerülhetetlenül a nemzetközi emberkereskedelem és prostitúció legfőbb európai gyűjtő- és elosztóközpontjává válik. Maga a rendszerváltás is mérföldkőnek számított ebből a szempontból, de egyáltalán nem volt előzmények nélküli: Magyarországot már a 19. század végén is a lánykereskedelem európai központjaként tartották számon a kontinensen.
A jogi dilemma nemcsak nálunk égető, hiszen a köztéri állapotok, a fiatalkorú prostituáltak tömeges látványa egész Közép- és Kelet-Európában botrányos helyzetet eredményez. Elég Németországból Csehországon keresztül hazajönni, döbbenetes, ahogy egész kisvárosok élnek a prostitúcióból, tizenéves kislányok „kiállításából”. A megoldás Betlen szerint mégsem a bordélyházak és vigalmi negyedek kijelölése, és az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés.
A prostituáltak a közvélekedéssel szemben nem „önkéntesek” – mondja Betlen –, mert egy nő soha nem képes előre felmérni azt a tömény borzalmat, fizikai és lelki erőszakot, ami rá vár, amikor például úgy dönt egy szükséghelyzetben, hogy belekóstol ebbe az iparágba, ahonnan aztán nincs igazán visszaút. Akkor védjük a jogait, ha erőszakos bűncselekmény áldozataként, nem pedig szabad munkavállalóként kezeljük őt. Tény, hogy az a máig „újratermelődő” férfitársadalom, amely hajlamos a nőket kizárólag a szexuális élményszerzés eszközének tekinteni, maga is áldozat, mert neveltetése révén el lett vágva a kiteljesedett emberi kapcsolatok lehetőségétől. A kliensek felelősségre vonása mellett szól az a tény is, hogy ha valaki fizet egy futtatónak, attól még nem jogosult mások – sokszor gyerekek – jogainak a semmibe vételére.
A prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó törvényjavaslat kidolgozásáról a múlt pénteken állapodott meg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom.
Külföldi minták
A prostitúció kezelési módjairól Janice G. Raymonddal, a massachusettsi egyetemen a nők helyzetével és orvosetikai kérdésekkel foglalkozó professzorasszonnyal, a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatójával beszélgettünk.
– Magyarországon 1955 óta hatályban van az Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New York-i emberi jogi egyezmény, melynek értelmében a prostitúció illegális tevékenység. Ennek ellenére hosszú ideje heves lakossági ellenszenvvel övezett vita folyik a prostitúció legális kereteinek meghatározásáról, bordélyházak és úgynevezett türelmi zónák kijelöléséről. Ez utóbbiak esetleges megvalósulásától várható-e a jelenleg illegális szexipar visszaszorulása?
– A prostitúció legalizálása elsősorban a szexipar megerősödését szolgálja. A prostitúciót hivatásnak kikiáltó törvény a futtatókat szexipari vállalkozókká, a klienseket fogyasztókká, a tarifát adóköteles jövedelemmé minősíti, a prostituáltakat viszont árucikkekké degradálja. Ez az átminősítés ugrásszerűen megnöveli a prostitúció iránti keresletet, ugyanakkor rányomja bélyegét a férfiak nőkkel szembeni viselkedésére. A szexipar legalizálása révén Budapest könnyen kiérdemelheti az „Európa Nagybordélya” címet.
– Milyen konkrét nemzetközi tapasztalatok támasztják alá a prostitúció legalizálásával szembeni érveket?
– A prostitúció legalizálása korlátozás helyett bővíti a szexipart, annak illegális ágazatait is, és ösztönzőleg hat a szervezett bűnözésre. Az ausztráliai Viktória államban 1989 és 1999 között a legális bordélyházak száma több mint duplájára emelkedett, s emellett a prostitúció más legális formái (kukkolók, telefonszex, pornográfia), valamint a gyermekprostitúció is jelentős virágzásnak indultak. Hollandiában a futtatás, majd a bordélyok engedélyezése óta az utóbbi évtizedben 25 százalékkal bővült a szexipar, ami jelenleg a holland gazdaság 5 százalékát teszi ki, a gyermekprostituáltak száma pedig a 90-es évek második felében megháromszorozódott. Svájc néhány évvel a prostitúció részleges legalizációját követően Európa bordélyok szempontjából legsűrűbben ellátott országává vált.
– Várható-e a bordélyházak létesítése révén a prostituáltak egészségi állapotának, életkörülményeinek javulása?
– Noha a legalizáció eredetileg a köztéri prostitúció felszámolására irányult, az anonimitásukat féltő nők a bordélyok helyett mégis inkább az utcai prostitúciót választják. A prostitúciós létesítmények nem nyújtanak védelmet a kizsákmányolással és a fizikai bántalmazással szemben. A csupán a prostituáltak részére előírt egészségügyi vizsgálat és igazolás nem jelent védelmet a szexuális úton éppen a vizsgálatra nem kötelezett kliensektől beszerezhető betegségekkel szemben.
– A konferencián elhangzott előadások nemcsak a prostitúció, hanem az azzal szoros összefonódást mutató nemzetközi emberkereskedelem, mint a rabszolgaság modernkori intézménye elleni harc fontosságát is hangsúlyozták. Pontosan milyen mértékű ez az összefonódás?
– A nőkkel és gyermekekkel való nemzetközi kereskedelem világméretű probléma. A sokszor külföldi felszolgálói, táncosnői, házvezetői álláshirdetésekkel toborzó emberkereskedelem résztvevői nem csupán az évente mintegy négy millió áldozat szexuális kizsákmányolásából, hanem munkaerejük és akár szerveik áruba bocsátásából is profitot termelnek. Ez a rabszolgamunkából származó bevétel közvetlenül általában a futtatók, bordélytulajdonosok, emberkereskedők markába jut, de részesedhetnek belőle közvetve utazási irodák, légitársaságok, a vendéglátóipar és ezek hirdetői is.
Hollandiában a prostitúció legalizálása óta nem csökkent, hanem nőtt a szexpiac igényeit változatossággal kielégíteni igyekvő emberkereskedelem forgalma. Számos holland önkormányzat szeretne bordélyellenes politikát folytatni, ám nem teheti, mert a prostitúció bármely helyhatóságon belüli teljes tilalma, ütközhet a szövetségi alkotmány biztosította szabad munkaválasztás jogával.
Ausztrália Victoria államában a prostitúció legalizálása óta a kelet-ázsiai nők szexipari célú emberkereskedelme egyre fokozódó probléma.
Németország, ahol 2002 óta a prostitúció teljes mértékben legális munkának számít, jelenleg az európai emberkereskedelem legkedveltebb célállomása.
– Ön szerint jogos-e emberi jogi szempontból a prostitúció legalizálása iránti igény olyan valaki részéről, aki nem emberkereskedő kényszerítése folytán, hanem szabad akaratából válik anyagi okokból prostituálttá?
– A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak. Egyesek dönthetnek úgy, hogy bűncselekményt követnek el, de attól még ezek a dolgok károsak és büntetendők maradnak. Azok, akik a megélhetésükhöz szükséges pénz gyors előteremtésének reményében vállalkoznak átmenetileg az egyetlen lehetőségnek vélt prostitúcióra, általában hamar szembesülnek azzal a ténnyel, hogy napi 5-6 (vagy akár 1-2) kliens kiszolgálását alkohol vagy kábítószer nélkül nem tudják feldolgozni. A hozzászokás hamar kialakul, a szer folyamatos biztosítása viszont jelentős többletköltséget jelent, ami könynyen meghosszabbíthatja vagy véglegesítheti a kezdetben átmenetinek szánt életformát. Ebből az ördögi körből pedig már legalább olyan nehéz kikerülni, mint egy emberkereskedő felügyelete alól.
A prostitúció számtalan betegségtől, kiégéstől, függőségektől fenyegetett, veszélyes foglalkozás. Művelői gyakran szenvednek erőszakos halált idegen vagy saját kéztől, illetve lépnek tovább bordély- vagy masszázsszalon-üzemeltetőnek. A munkaerő utánpótlását biztosító emberkereskedelem mértékét nehéz számokban kifejezni, mindenesetre épp elég jelentős ahhoz, hogy tegyünk ellene valamit.
– Milyen szempontból tekinthető egyedülállónak a svédországi gyakorlat?
– A svéd törvényhozás szexuális aktust nem jognak, hanem a partnerek által kölcsönösen gyakorolt kiváltságnak tekinti, a prostitúciót pedig a férfiak részéről nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak egyik formájaként definiálja. 1999. január 1. óta nemcsak a prostituáltak felhajtása, közvetítése és futtatása, hanem a szexuális szolgáltatások igénybevétele, illetve az igénybevétel szándéka is bűncselekménynek számít, s mint olyan, pénzbírsággal, illetve 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. (A futtatás egyébként 2-6 év szabadságvesztéssel, az emberkereskedelem pedig 2-10 év szabadságvesztéssel büntethető.) A törvény érdekeltté teszi a prostituáltakat a szexiparból való kilépésben, őket ugyanis áldozatnak tekinti és számukra büntetés helyett anyagi, oktatási, munkavállalási, lakhatási és egészségügyi támogatást biztosít.
A törvény hatályba lépése óta drámai módon (70-80 százalékkal) csökkent az utcai prostituáltak és a szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak száma, és ezekkel együtt az utánpótlást jelentő nőkereskedelem mértéke is. Úgy tűnik, az emberkereskedők inkább olyan célországokat választanak, ahol nem ütköznek ilyen mértékben korlátozó törvényekbe.
A törvény rendkívül széles és egyre növekvő (80 százalék körüli) társadalmi támogatottságot élvez.
2004. januárban a svéd kormány megkezdte a prostitúció és az emberkereskedelem elleni Nemzeti Cselekvési Terv kialakítását, mely a már meglévő törvényi szabályozáson túl az áldozatok megsegítésére, támogatására, valamint a szexipar iránti kereslet visszaszorítására is javaslatokat kínál majd, és szorgalmazza a nemzetközi összefogást. A veszélyeztetett társadalmi csoportok védelme érdekében az egyik legfontosabb teendőnek a figyelemfelkeltés tűnik, hogy a hatóságok, civil szervezetek, a média és a közvélemény is tisztában legyen a prostitúció jelentőségével, valódi természetével és az áldozatok életkörülményeivel.
A svédek példát mutattak a világnak a tekintetben, hogy a prostitúciót nem szükséges rossznak, hanem a nőkkel szemben elkövetett súlyos sérelemnek minősítették, amit nem intézményesíteni, hanem felszámolni igyekeznek a kliensek kriminalizálása és a prostitúcióból való kilépés feltételeinek megteremtése révén.
– Mit tehetünk ma Magyarországon a prostitúció visszaszorítása érdekében?
– A nemzetközi tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a prostitúció legalizálása nem szolgálja a probléma megoldását. Olyan törvényi szabályozásra van szükség, mely alapján mód nyílik a prostituáltak futtatói és kizsákmányolói elleni hathatós fellépésre. E tekintetben a svéd modell ígéretesnek tűnik. Annak érdekében, hogy a törvényi szabályozás a futtatás államosítása, illetve egy szűk csoport önös érdekei helyett az áldozatok védelmét szolgálja, el kell érni, hogy össztársadalmi vita nélkül ne születhessen meg. A prostitúció elleni harc hatékonyságát növeli, egy komplex cselekvési terv kidolgozását segíti, ha több különböző társadalmi szervezet részéről is történik törvényhozási kezdeményezés. Fontosnak tűnik a rendőrség megkeresése, javaslataik meghallgatása és a törvényalkotásba való bevonása.
A prostitúció utánpótlásának kiiktatása érdekében fontos a veszélyeztetett csoportok hatékony védelmének biztosítása, valamint az időben történő felvilágosítás arról, hogy az emberek fogyasztási cikként történő kihasználása sérti az emberi jogokat. A nemzetközi emberkereskedelem előfeltétele a szexuális szolgáltatást igénylők helyi felvevőpiaca. Ennek a klienskörnek az anonimitásból való kiemelése révén remélhető a kereslet hathatós visszaszorítása.
A prostituáltak számára nem a munkakörülmények javítása, hanem a prostitúció alternatíváinak megteremtése jelenti a valódi segítséget. A prostitúció kényszerpályájából való kilépés lehetőségének biztosításában, az érintettek rehabilitációjában és integrációjában nélkülözhetetlen az egyházak, hívők szerepe.
A prostitúció globális probléma, politikai pártok fölötti, az emberi méltóságot érintő kérdés. Megoldása éppen ezért a törvényhozás és a végrehajtás összehangolását, össztársadalmi és nemzetközi együttműködést kíván.
Elkurvulnak a fiatalok
Az internet prostituáltjai tizennégy év alatt kezdődnek. Az internethasználat főleg a fiatalok, s csak legkevésbé a szülők és nagyszülők körében dívik – fokozottan igaz ez a különböző közösségi portálokra -, így a felnövekvő generáció tagjai egymásnak olyanokat is megmutatnak, amit másik előtt szégyellenének. Drog, pia, cigi, mell és popsi – tök mindegy hogy az illető elmúlt-e már tizennégy.
Közösségi portálok
A közösségi portálok olyan helyek, ahol bárki szerkeszthet magának külön adatlapot (képekkel és videókkal dúsított, sokszor rendkívül igényes és sajátos stílusú önleírások) és ismerkedhet új emberekkel, vagy csak megkeresheti rajta az ezer éve nem látott barátokat, osztálytársakat. Vannak olyan honlapok, amelyek teljesen általánosak, és csak erre a barát-bejelölős részre építenek (IWIW, MyVip, Barátikör, külföldiekből pedig a legnagyobb a MySpace). Mások egy külön szubkultúrára álltak rá, és nem csak az abba tartozó embereket gyűjtik, hanem terjesztik is az adott szubkultúra szokásait, programjait és szervezik annak életét (keményebb zenei körből ilyen az LD50, a Rockerek és külföldön a Vampirefreaks).
Az ilyen portálokon is – mint mindenhol máshol a fiatalok körében – hódít az épp aktuális trend. Csakhogy minden helyen (általános és szubkultúrás portálokon egyaránt) egyre jobban dívik az a hosszan tartó hullám, amely a magamutogatás, az extrémitás, az egyre nyíltabb szexualitás, és a káros anyagok menővé válása felé tolja az ideálképet – ugyanúgy ahogy történik ez a való világban. Ezt akár a pornószakma válságához is kapcsolhatjuk, ha az utca egyik megmondójára hallgatunk. „Minek fizessek csajokért? Felmegyek a Privi.hu-ra és annyi ingyenkurvát kapok, amennyit akarok. A képeik szexisebbek és őszintébbek, mint a pornómagazinokban. Ráadásul ezek többségét még nem kúrták szét, mint az örömlányokat. Sőt még fiatal, szűz puncit is könnyen találni.”
Szakértők véleménye
Mátóné Szabó Csilla – aki az ifjúsági szubkultúrák kutatója – szerint ez részben amiatt van, mert a szex a felnőtt élet része, és a kamaszok szeretnének minél hamarabb felnőttek lenni, vagy legalábbis a felnőttek jogaival rendelkezni. Másrészt a tizenévesek felfokozott szexualitást látnak maguk körül. Ezt közvetítik a különböző médiumok (a tévé, a magazinok stb.) így a kamaszok egyre kevésbé érzik a szexualitás intim jellegét. Azt is megjegyzi, hogy már általános iskolások, 11-12 éves kiskamaszok is egyre erotikusabb képeket töltenek fel magukról. Megkérdeztük a gyermekpszichológust, aki feltűnési vágyat, és mások érdeklődésének felkeltését jelölte meg fő indokként. Elmondása szerint társadalmilag is ez a tendencia, mintha a decens formák nem lennének elégségesek. A fiatalok sokszor elveszíthetnek értékmagokat, nem tudják hogyan fognak kitörni, nagy a létbizonytalanság – mondja.
A Seattle Children’s Research Institute kutatása alapján a fiatalok 41 százaléka fontosnak tartotta megemlíteni egy ilyen portálon, hogy használ drogot, iszik vagy dohányzik, közel negyedük közölt valamit a szexuális életéről, irányultságáról (egyre nagyobb divat biszexnek lenni), 14 százalékuk pedig valamilyen erőszakos cselekményre is utalt. A kutatás olyan adatlapok alapján zajlott, amelyek gazdája 18 évesnél idősebbnek mondta magát, de a közzétett képek alapján valószínűleg jó pár évvel fiatalabb ennél.
Bár a tudományos eredmény szép és jó, de a HírExtra megkérdezett az említett fiatalok közül párat, hogy ők mit gondolnak a témáról és saját képeikről. Rouny – elmondása alapján – például azért tesz fel magáról erotikus, csábító képeket, mert van ahhoz alakja, hogy másoknak megmutassa magát. A hölgy szereti a csábítás varázsát, és annak minden velejáróját, így külsejét is bátran mutogatja – persze csak egy bizonyos mértékig. A lány szerint több tucat fiú kezdett vele flörtbe, csak mert látta egyik-másik fényképét. Ő maga tizenhét éves kora óta él az internet eme lehetőségével. „Csak úgy belenéztem a tükörbe és kedvem támadt lefényképezni és kitenni amit láttam, mert tetszett”.
Wensday inkább az önkifejezést, és némi nemű magamutogatást nevezett meg indoknak. Ő tizenöt évesen kezdte feltölteni a képeit, és már akkor sem a visszahúzódó kislány, hanem a dögös bombázó szerepét alakította. Nála is akadt néhány jelentkező, akik a felrakott képek miatt kezdtek el vele flörtölni, bár elmondása szerint inkább a „szemes” képei jöttek be jobban a pasiknak. Ugyanakkor vannak profilok – bár egyre ritkábban – ahol megmutatják, hogy az adott személy nőiességét és szépségét nem csak úgy lehet hangsúlyozni, ha különböző pózokban mindent „kiraknak”. Eme kép is bizonyítja, hogy az alakot és egyéb szemeken vonzó vonalakat csak sejtető, a női rejtélyességet megadó, természetes testhelyzetben készült fénykép sokkal hatásosabbak lehetnek – már csak a férfiúi kíváncsiság miatt is – mint fent említett társaik. Ráadásul a tökéletesség illúzióját sem próbálja fenntartani, hisz a hölgy egyik keze már eleve sérült és smink sem fedi az arcát. Azira, a kép tulajdonosa elmondta, hogy ő nem nagyon fényképezkedik. Ha valahova regisztrál, akkor oda ugyanazokat a képeket tölti fel, mint minden más helyre. Maguk a képek is csak az általános indok miatt kerültek fel – vagyis hogy legyen önmagáról pár kép a profiljában. Az említett kép csupán viccből készült a doki nővérem által – mivel ekkor törtem el a kezem és sérült meg a lábam -, aztán valahogy megmaradt – monda a HírExtrának. „A lányok nagytöbbsége kirakja a meztelenkedős kepeit, mert a sok pozitív visszajelzés fényezi az egóját. Vagyis kirak egy latexruhás, bulizós pucérkodós képet, és megdicsérik, így azt hiszi, hogy menő. De ha valakinek önbizalom növelésre hasonló megoldások kellenek, az már régen rossz.”
Miért rossz?
Sokak szerint a fiatalok nincsenek tisztában a túlságosan erotikus képek közlésének veszélyeivel. Egyesek a pedofiloktól féltenek, mások a képek illegális felhasználásoktól tartanak, megint mások pedig tulajdonosaikat ért negatív erkölcsi hatástól – amennyiben azokat közeli ismerősök, tanárok és leendő főnökök is megpillantják. Megkérdeztük erről az érintetteket is. Rouny szerint amíg a kép nem akt-kategória, addig nem lehet belőle baj, míg Wensday állítása alapján a dolognak egyáltalán semmi veszélye nincs, Azira pedig inkább az alany lelki degenerálódásától tart.
Arra kérdésre, hogy szerintük hány éves kortól lehet ilyen típusú képeket kirakni, elég eltérő válaszok születtek. Rouny szerint 17-18 az a kor, amikor már van elég esze az embernek, hogy felfogja milyen képet hova tesz ki és mérlegelni tudja, hogy kik láthatják azt. Wensday elmondása alapján nem az életkor a lényeg, hanem a kinézet: „aki kirakja magát erotikus pózban, annak legyen hozzá megfelelő kinézete, mert különben csak leégeti magát.” Azira azt mondja, hogy nincs konkrét korhatár, mert ha valakiről a barátai készítenek egy fürdőrucis képet, azt már ideje korában lévő hölgy is nyugodtan kirakhatja. „Az a csel, hogy ki miért készíti, és mi célból rakja fel”.
Senki nem tudja megítélni, hogy ez milyen ütemben és meddig fog tartani, de könnyen lehet, hogy tíz év múlva már playboy-nyusziként pózoló kisiskolások fogják beteríteni a közösségi portálok oldalait.
A dominák mindig jobban keresnek
Fiatal interjúalanyunk pornózott, most escortmunkából él Budapesten, és csak nevet azokon, akik lenézik ezért. Most szerzi a második diplomáját, a felmenői írók, dominaként pedig kifejezetten népszerű itthon: gyakorlatilag megállás nélkül csörög a telefonja. Példája nem követendő, de érdemes megismerni.
Lolitát az interneten találtam, miután három kolléganője is elhajtott, hogy nem akar beszélgetni, mondván, senki nem büszke erre. Az ő fotói mellett hosszú a felsorolás, hogy szexuális szolgáltatás címén mi mindent vállal – mikor hívom, készséggel igent mond, megállapodunk egy órában, a randira tűpontosan érkezik. Szőke, festetetlen és nagyon közvetlen. Előre fizetek, kattan a diktafon gombja, aztán annyira összehaverkodunk, hogy este együtt bóklászunk a Vérmezőn, sörözünk, én meg arra gondolok, hogy ennyire talpraesett lánnyal már régen találkoztam. Most lesz 22 éves.
Lolita: – Pornóval kezdtem. Kint éltem Angliában, ahol elég ismert pornósztár lettem. Amúgy művészcsaládba születtem, 15 évesen már a barátaimmal laktam közös albérletben, tanultam mellette, mellesleg anyáméknak is ez volt az egyetlen kikötése: csinálj, amit akarsz, de tanuljál. Elköltöztem, vendéglátóztam, majd 18 évesen kimentem tanulni Londonba, ahol be is fejeztem egy újságíró iskolát. Aztán összejöttem egy pornós fiúval. Az akkori projektek nagyon nagy százalékát igazából vele csináltam – de ez már több mint három éve volt, és akkoriban nagyon nagy pénzeket kerestem, szemtelenül sokat. Azóta a zömmel a Balkánról beáramló lányok miatt – és ezt mindenféle negatív előjel nélkül mondom – folyamatosan romlik a nívó, és egyre kevesebbet lehet keresni. Aztán jó pár hónapig egyáltalán nem is dolgoztam, végül úgy adódott, hogy szükségem volt pénzre, és itt van most ez. Escortmunka. Nem is bánom igazából, hogy itthon vagyok – lassan kint, például Németországban is ugyanannyi a tarifa, mint nálunk.
Női Lapozó: Hallani, hogy jócskán lejjebb mentek az árak.
– Jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy én itthon is megkeresek naponta egy 50 és 100 ezer forint közötti összeget. Már kintről is segítettem a családomnak, segítek a mai napig, de voltam egy unokatestvéremnek is gyámja, akit Londonból támogattam. Most viszont elmondhatom magamról, hogy 21 éves vagyok, vettem magamnak egy lakást, és nem szorulok senkinek sem a támogatására.
Ez jó pénznek számít ebben a műfajban?
– Attól függ, honnan nézzük. Ismerek olyan lányt, akinek két hete nincs munkája, nincs vendége. Persze hozzájön ehhez, hogy én elég vad vagyok, és inkább a dominás-fétises munkákat bírom. Filmben is ilyesmiket csináltam, és keresik, erre jönnek. A dominák mindig jobban keresnek.
Miért?
– Sok oka lehet. Nyilván rá kell számolni a felszerelést, egy menő dominaruha jócskán megdobja az árat alapból. Meg hát érteni kell hozzá. A pasik persze mindig titkolják, de meglehetős igény van rá. Nézd, a férfiak nagyjából hetven százaléka heves tiltakozásban tör ki, ha melegekről van szó – kifejezetten homofóbok. De ugyanekkora százalék imádja, ha análisan ingerlik és ha alázzák. Furcsa. Valószínűleg látens dolog.
Tudsz ehhez „típust” csatolni?
– Igen. Kifejezetten sok például a közép- és felsővezető, akik egész életükben irányítanak, beosztottjaik vannak, nonstop parancsolnak. Arra van szükségük, hogy néha tisztességesen meg legyenek alázva. De szerintem ez érthető. Mondjuk én amúgy is ezt a munkát szeretem, ahol engem vernek vagy én ütök. Három és fél éve csinálom, egyszerűen nem bírom már adni ezt a bűbájos „girlfriendet”, az odabújós barátnőt. Nem megy.
Nehezebb eljátszani?
– Nekem megterhelő, nem is vállalok olyan vendéget, aki ilyesmit szeretne. De ott van fehéren-feketén a hirdetésemben is, hogy akinek ez a vágya, az ne jöjjön hozzám. Én nem barátnő vagyok. Nem is bírom jól hozni ezt a típust.
Régen ment?
– Igen.
De beszélgetni szívesen beszélgetsz?
– Persze, örömmel. Néha tanácsadóba is szívesen átmegyek, hogy mondjuk hogy lehet a nőket az anális szexre rávezetni otthon (jelzem: sok-sok türelemmel). Csak ne karoljon át, ne akarjon csókolózni. Muszáj, hogy valami nekem is megmaradjon, valami a magánéletemben, ami csak az enyém.
Ezt a kevésbé rutinos kuncsaftok is tudják? Tisztázod előre?
– Én nagyon kedves tudok lenni, de a határok világosak. Volt már, hogy szűz fiú jött hozzám, neki nagyon kedves szervizt adtam, és évekig vissza is járt hozzám. De mindig az az első, hogy mindent elmondok: tudunk találkozni fél órában, egész órában, ennyi az alapár, ez tartalmazza az óvszeres aktust, az óvszer nélküli franciát, testre-arcra élvezést, igény szerint erotikus masszázst, mellszexet, erre jönnek aztán az extrák. Mélytorkos francia, anál, szado-mazo játékok – de ezek természetesen többe is kerülnek. Meg szokták kérdezni, hogy mi fér bele az extrákba, én meg szépen elmesélem, hogy például kihúzod a nyelvemet és csapkodod, lenyomod a fejem a földre és bekötöd satöbbi – ettől néha egészen elhűlnek, és meg szokták kérdezni, hogy mégis miért csinálom. Azt szoktam mondani, hogy nem akarok érzelmet vinni a dologba. Alázzon meg bátran, csináljon velem, amit akar, ami neki jólesik. Volt például olyan fiú, aki feleségül akart venni – értsem meg, szerelmes belém. Annyit tudtam csak válaszolni neki, hogy nem is ismer, fogalma sincs, hogy ki és milyen vagyok valójában. Én dolgozom 10-től 6-ig, az a Lolita, és utána jön a saját életem. Az enyém. Lemegyek bő gatyában meg szandálban bulizni a barátaimmal – de ehhez a vendégeimnek már semmi köze nincs.
Sokan beléd szeretnek?
– Régen több volt. Amióta megvadítottam a hirdetésemet, azóta annyira nem jellemző. Nem szeretek én amúgy se senkinek a lelkébe beletaposni. Ez a munka épp elég sokat kiöl az ember érzelmi életéből, nem igazán hiányzik ez a pluszteher. Most lesz még egy munkám Dubaiban, utána még elmegyek Amerikába forgatni, és befejeztem. Kész.
Eleget kerestél, megvan minden, elég volt?
– Hát legfőképp befejezem a Corvinust, meg hát… ezer dollár kint egy normál, színes forgatás Amerikában, anál nélkül. Illetve nagyon fontos, hogy kint az AIDS-botrány miatt csak gumival megy. Szóval ezer dollár – bő egy óra alatt. Ott nagyon gyorsan megvagy, sminkkel mindennel együtt. Kint leszek egy hónapot, aztán belekezdek valamibe.
És mit fogsz csinálni?
– Egy online reklámügynökséget szeretnék. De mindenképpen valami olyat, ami az internethez, az online világhoz kötődik. És szeretnék végre írni is, ami a mostani melóm mellett egyszerűen nem megy – továbbá, tiszta röhej, egy online női magazinnál dolgozhattam volna havi százhúszért. Vicc. Szóval iszonyú fáradt leszek estére, így nem lehet. Amúgy is velejárója a munkának, hogy egész nap csörög a telefon, felhív egy csomó degenerált hülye, nagyon sokat kivesz az emberből az is, hogy az ilyenekkel egyáltalán kommunikálni kell.
Honnan tudod, hogy megbízható-e, akit fogadsz?
– Nem tudhatom, épp ezért nem is szeretek például kinti, kimenős munkát vállalni. Ha van, akkor is csak kocsival, saját sofőrrel megyek. Egyébként pedig ha privát számról hívnak, azzal már lehet kezdeni valamit. Rejtett telefonszámokkal „nem dolgozunk”. Olyankor mindig jelzem, hogy legyenek szívesek rendes számról visszahívni, különben nem tárgyalunk. De természetesen mindig többen vagyunk a lakásban, mikor vendég jön, és ezt ők is tudják. Meglepő egyébként, hogy a magyarok mennyire jó fejek meg intelligensek ahhoz képest, amit kint tapasztaltam. Meg főleg ahhoz képest, hogy minden másban mennyire feszültek és idegesek, sőt kifejezetten frusztráltak vagyunk.
Mennyire érzitek meg a válságot?
– Sokan nagyon, főleg külföldön, ahol egészen el voltak szállva az árak, és nagyon nem ehhez voltak szokva. A magyarok edzettebbek, itt nem vágja annyira a földhöz az embereket, ha kevés vagy kevesebb jut. Megszokták. Én napi 30-50-nel számoltam eredetileg, mikor hazajöttem, ehhez képest nagyon szépen keresek. Például nemrég felhívott egy fiú, hogy jönnének a barátnőjével, engem vernének – rendben, mondtam, hogy 80 ezer egy óra. És simán. De azon például nagyon csodálkozom, hogy rengeteg fiatal is jön. Fogalmam sincs, honnan van rá pénzük. Ettől függetlenül én nem is dolgoznék már így külföldön – nem tudod elképzelni, komolyan, de a németeknél meg az angoloknál koszosabb népség nincs. Úgy hidd el, hogy nem fürdenek. Kiküldjük őket, és csak a hang kedvéért megnyitják a csapot, de nem zuhanyoznak – amit amúgy onnan tudtunk, hogy beszereltettünk direkt ezért kamerát. Én erre mindig azt mondtam, apa, addig semmi nincs, amíg meg nem mosdasz.
Ez valami perverzió vagy lustaság?
– Semmi. Szimplán koszosak. Igénytelenek. Többek között ezért sem csinálnám már gumi nélkül, de ezt a filmezés alatt már megtanultam. Nincs kivétel, nincs pardon, nincs az a pénz, amiért. Tényleg sose tudhatod. Nem szabad belemenni ilyesmibe. Hiába hoznak nekem friss tesztet, a lappangó fertőzést az nem mutatja ki. Ezzel nem játszik az ember, ha egy kicsit is vigyáz magára.
Törzsvendég sem kapja meg ezt a pluszt?
– Tőlem nem. Még a privát életemben sem kapja meg a friss kapcsolatom. Egy ideig. Őt is elküldöm tesztre, és én is rendszeresen eljárok.
Mindig tisztázod egy kapcsolat elején, hogy ezzel foglalkozol?
– Mindig. Ez a legelső. Ha nem tudja elfogadni, akkor ne is menjünk bele. Persze nem lehet ezt elfogadni, mindig két-három hónap után jön az első botrány, menetrendszerűen.
Van ennek tipikus forgatókönyve?
– Persze, sőt van A és B verzió is. Először mindenki nagyon elfogadó és elszánt, aztán elkezdenek csajozni, mondván, hogy ha nekem lehet másokkal, akkor nekik miért nem. Ezt nehéz megértetni. A másik, aki kiborul, akár utánad jön egy másik országba, és tajtékzik, hogy hagyd abba azonnal. De amikor rákérdezek, hogy befizeti-e a tandíjamat, akkor elnémul. Áh, normális kapcsolatot nem tudsz emellett kialakítani.
Neked miért nincsenek nagy szilikonmelleid vagy nincs felfújva a szád? A pornó miatt sem kellett soha?
– Nem! Soha nem is akartam, nem is lesz, sőt kifejezetten kérték, hogy meg ne csináltassam. A Kovi mondta régen, hogy a hasamból adjak le egy keveset, de máshoz ne nyúljak. Szerintem részben ezért is van ennyi munkám – épp ezért számítok különlegesnek, mindenem saját.
Volt már olyan munkád, amit élveztél?
– Igen, több is. Ehhez a munkához alapvetően nélkülözhetetlen, hogy az ember szeresse a szexet, vagy legyen benne egy nagy adag perverzió, nem tudom. Úgyis minden fejben dől el. Amikor elkezdtem, részben poénnak indult, de amikor már pénzért ment, és tudtam, hogy csinálni fogom, hogy ez munka lesz, akkor rövid ideig elég sokat ittam meg drogoztam, hogy egyáltalán végig tudjam csinálni. Engem még 18 éves korom előtt megerőszakoltak, és volt bennem egy elég masszív férfigyűlölet is – mondjuk a mai napig nem becsülöm túlságosan őket. Ebben a szakmában ez amúgy is gyakori, a legtöbb lány fel tud mutatni valami hasonlót. Egészen addig, amíg nem kezdtem pornózni, nem is szexeltem – voltak kemény lelki tusáim, na. Aztán ráéreztem, és elkezdett működni, a filmezést, a kamerát a mai napig szeretem. De hál’ istennek a barátaim nem nagyon foglalkoznak ezzel az egésszel, nem téma, anyukám meg nagyon jól kezeli, nincs ebből konfliktus. Meg most már úgyis befejezem, vége.
Szexórák prostiktól diákoknak
Nagy-Britanniában a 14 éves diákok tanóra keretein belül hallgatják, ahogy egy bordélyház tulajdonosa felolvassa az általuk kínált szexuális szolgáltatásokat és azok árait. Legalább tizenöt iskola játszotta le azt a felvételt, melyen a madám ismerteti az általa dolgoztatott lányok kínálatát.
A felvétel elkészítését és bemutatását a Croydon Community Against Trafficking („Croydoni Közösség a Prostitúció Ellen”) szorgalmazta, hogy ezzel is elrettentsék a fiatalokat a prostitúciótól. A kritikusok szerint azonban ennek lejátszása egyáltalán nem helyénvaló 14-17 éves fiúk és lányok körében. A negyven perces prezentációt többnyire osztályfőnöki órán mutatták meg a gyerekeknek. A bemutató bevezetéseként „Katerina”, egy romániai prostituált elmeséli, pincérnői állást ajánlottak neki, így került Nagy-Britanniába.
Mikor megérkezett, egy lakásba vitték, ahol többen megerőszakolták, majd arra kényszerítették, árulja saját testét. Egy anya elmondta, kislányát teljesen feldúlták ezek a „szemléletes” órák, melyeket az észak-londoni Croydonban tartottak, ahol állítólag több mint ötven bordélyház található. A videó készítői a következőket mondták: „Egyik fő célunk, hogy elrettentsük az embereket a prostitúciótól, valamint főként a szexuális kizsákmányolástól.” „Hol tudnánk ezt jobb helyen tenni, mint az iskolákban, ahol azok a fiatalok vannak, akik nemsokára a lakosság felnőttjei lesznek?”
Keleti Györgyi allűrjei
Keleti Györgyi kicsit elengedi magát egy házubulin, máris kész a balhé, videó itt, ha kicsit a tetével keres pénzt, egyből megszólják érte, és belebetegszik az őt ért vádakba. A Keleti Györgyi és Keleti Andrea össze is verekedtek. Györgyi szőke, vékony, szexbomba, izgatóan zöld szemében huncutság, kedvesség tükröződik, de mélyen ott motoszkál a szomorúság is. Keleti Györgyiről sokan, sokfélét írtak és mondtak az elmúlt hónapokban. Egyeseknek példakép, másoknak fekete bárány, a szexualitás megtestesítője. A volt honvédelmi miniszter lánya most maga mondja el igaz történetét. Az első férjem magas egzisztenciájú, művelt, nagyon okos ember, akire mindig is fel tudtam nézni. Fél év után házasodtunk össze, tizennyolc éves voltam akkoriban. Eleinte nem gondolkodtam azon, hogy elég érett vagyok-e, hogy feleség legyek, egyszerűen fiatal voltam, szerelmes és mindent akartam. Ő pedig meg is adott nekem mindent. Nagyon szeretett, és nem tagadom, édesapámhoz hasonlóan ő is kényeztetett. Nyugati autót vett nekem, tényleg szép életem volt mellette – mondta Györgyi, akiről sok nő irigységből azt gondolja, ilyen szexis külsővel neki könnyű volt megfognia egy gazdag férfit.
– Istenem, hányszor hallottam már ezt! Akkor most hadd tisztázzak valamit: én édesapám mellett hozzászoktam egy nagyon jó életszínvonalhoz, nekem nem kellett sehova felkapaszkodnom, soha nem ez alapján választottam ki a partnereimet. Ráadásul akkoriban elálló füleim voltak, vékony szám, és kicsi melleim. Az első férjem mégis imádott. Úgy, kicsi mellekkel. Sok fiatal lány, és nő is azt hiszi, hogy egy férfit csak hatalmas mellekkel lehet elcsábítani, de higgyék el, egy férfinak a kisugárzás, az érzékiség, a műveltség sokkal fontosabb, mint a cici mérete– mondta el a szőkeség, aki pontosan tudja, hogy miről beszél, hiszen maga is átesett mellnagyobbító műtéten.
— Húszéves voltam, amikor először kés alá feküdtem. Egyszerűen azért, mert akkor jött divatba. Zöldfülű, huszonéves kiscsaj voltam, aki nem félt semmitől, és vonzották az új dolgok. A férjem mindenáron le akart róla beszélni, hiszen ő tényleg úgy szeretett engem, amilyen természetes valómban voltam. Persze nem sikerült meggyőznie, aztán végül neki tetszett a legjobban az eredmény. Györgyi és első férje kapcsolatában mégis megromlott valami. – Borzalmasan tapasztalatlan voltam még. Nem hogy egy házassághoz, de az egész élethez is. Vitt a fiatalos, mohó lendület, magával ragadtak a barátok, a bulik, az érzés, hogy én még élni, tapasztalni akarok. Aztán közbeszólt a végzet: elromlott az autómban a CD-lejátszó és betértem egy villamossági műhelybe. Ott találkoztam Zsolttal, azzal a férfivel, aki miatt mindent borítottam. Magas volt, sportos és jóképű. Elváltam, és mi összeházasodtunk. Újra feleség voltam, boldognak kellett volna lennem, de a kezdeti önkívületi, szerelmes mámorból lassan ébredni kezdtem. Egyre inkább rájöttem, hogy hibát követtem el, amikor elhagytam az első férjemet – mesélte Györgyi. Szemébe könnyek szöktek, ahogy visszaemlékezett régi életére.
– A két férjem két nagyon különböző férfi volt. Az első férjem a válásomkor roppant korrekt volt, vihettem, amit szerettem volna. A kocsit, bármit. A mai eszemmel azt mondom, hogy az első válásommal követtem el életem első és egyik legnagyobb hibáját.
Második válása nagyon megviselte Györgyit. Pedig szerelmes volt.
– A második férjemmel azért romlott meg a kapcsolatom, mert újra találkoztam azzal a férfival, aki elvette a szüzességem. Megjegyzem, ha egy kapcsolat jól működik, abba nem léphet be egy harmadik fél. Ő is házas volt, de nem tudtunk parancsolni az érzelmeinknek.
Titokban találkozgattunk, de éreztük, hogy ez kevés, nekünk együtt kell élnünk. Nem lehetett, hogy nekünk annyi jusson, hogy eldugott helyeken szerethessük egymást. Mindketten bejelentettük otthon, hogy válunk. A második férjem nehezen engedett el.
A szakítás után egy évig üzenetekkel bombázott, hogy menjek vissza hozzá – mondta Györgyi, akiről azt hihetnénk, hogy két válással a háta mögött könnyedén vette az akadályokat, és egyébként is mit sír az a nő, aki egyik férfi karjaiból rohan a másikéba, nyomában összetört szívek és félresikerült házasságok hevernek?!
– Borzalmasan szenvedtem. Megint újra kellett mindent kezdenem, megint egy új élet következett. Az új párom kisfiát nagyon megviselte a válás. Szerettem volna, ha sérülés nélkül ússza meg mindenki ezt a helyzetet, de már tudom, erre kevés esély volt. Ráadásul önző voltam. Pedig a tenyerén hordozott – sóhajtotta Györgyi.
– Azt akartam, hogy a párom csak velem foglalkozzon, nem fogtam fel, hogy ő nem csupán az én társam, de apa is, és kötelezettségei vannak. Nagyon fájdalmas döntés volt, de elhagytam.
Györgyi ekkor már híresség volt Magyarországon, vagy trendi szóval élve celeb. 2004-ben az ő aktfotóival indult el egy nemzetközi férfimagazin hazánkban.
– A lap főszerkesztője találta ki, hogy egy exminiszter lánya legyen az első címlapon. Akkorra már túl voltam egy újabb mellnagyobbító műtéten, teltebb lett a szám, és a füleimet is korrigáltattam. Kalandként fogtam fel az egészet, de nagyot csalódtam. Sokan úgy képzelik, egy ilyen fotózáson a modell a sztár, ajnározzák, hogy gyönyörűnek érzi magát. A valóság kiábrándító. Nagyon megalázó és kiszolgáltatott érzés volt, hogy ott álltam ruha nélkül, közben pedig utasítgattak és ki-be járkáltak az ismeretlen emberek. Volt, hogy egy komplett tévéstáb is ott forgatott, miközben meztelen voltam. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb fotó előnytelen lett rólam – mesélte Györgyi, aki szerint nem könnyű pózolni órákon keresztül. Egy ilyen fotózáson ráadásul sok mindennek kell megfelelni, az intim testrészeknek is tökéletes állapotban kell lenniük: megszabják, hogyan kell állnia a mellbimbónak: ” Kemény munka tetőtől talpig sminkben állni és pózolni egész nap. A mai eszemmel nagyon megbántam, hogy szerepeltem férfimagazinokban. Többé nem vetkőzöm! Csalódtam a fotózásokban, nagyon sok barátomban és az egész sztárvilágban is!”
Geronazzo szerint a szvingerszex jobb mint a kurvázás
A nőies művészetek iskolája után Geronazzo újabb vállalkozásba fog: szvingerklubot nyit. A nagyszájú nő szerint ez a két dolog valamilyen szinten összekapcsolódik – talán arra gondol, hogy például a szerdai orálszex oktatás után csütörtökön már szvingelés közben lehet hasznosítani a tanultakat. Ha az első alkalmak sikert aratnak és igény lesz rá, folyamatosan nyitva fog tartani a hely, ahol egyedül Geronazzo teste lesz tabu. Mert ez jobb, mint a kurvázás, ezt is tőle tudjuk.
Geronazzo Mariát sem abból a fából faragták, aki hamar feladja a magyarok szoktatását a gátlástalan szexuális élethez. Az Egy nagyszájú nő élete című könyvével köztudatba robbant, majd Kovi pornófilmjével a képernyőn is debütáló asszony most arra adta a fejét, hogy a nőies művészetek iskolája mellett párhuzamosan egy szvingerklubot nyisson. A korábbi hírekkel szemben ez még nem valósult meg, mert Geronazzo még mindig az ideális helyet keresi a prüdériától mentes leendő vendégei számára.
Bízik a magyarok nyitottságában
„Folyamatosan ingázom Budapest és London között, és jövő héten ismét elutazom, hogy sort kerítsek egy üzleti beszélgetésre. Nagyon úgy néz ki, hogy egy ottani barátom, és plusz egy fő még beszáll társként ebbe a vállalkozásba” – újságolta a Velvetnek, ugyanis annak ellenére, hogy szextanárnőként alaposan belenyúl az emberek zsebébe, sokallja, és egymaga képtelen lenne kicsengetni a szexcsatákra megfelelő helyek bérleti díját. Az elképzelés persze már régóta megszületett: „Szeretnék egy olyan klubot, ahol tényleg jól érzi magát mindenki, lehet enni, inni, ismerkedni, és ha megtetszenek egymásnak, bármi megtörténhet. Túl sok egyedülálló, szingli ember van, nehezen tudnak összejönni és ismerkedni. Úgy gondoltam, hogy ha csinálok egy szvingerklubot, sokkal több esély van arra, hogy a magányos emberek egymásra találjanak.”
„A szvingelés jót tesz az emberek szexuális életének”
Ennyire egyszerű ez. És mivel Budapesten és vidéken is egyre több ilyen jellegű szórakozóhely nyitja meg a kapuit, Geronazzo bízik benne, hogy nyitottak lesznek az ötletre az emberek. Sőt, harcba száll a konkurenciával, és sokkal jobb szórakozást ígér már jó előre is, mint amit a szvingerek eddig megszokhattak.
Geronazzo nem, de más sztriptízel
„Nálunk fellépések is lesznek, tehát minden egyes alkalommal egy show műsorral vagy egy sztriptízzel várunk mindenkit. Természetesen nem én fogom csinálni, hanem meghívott vendégeim lesznek. A másik, hogy nagyon szép lesz, de megfizethető áron, és ahogyan a 70-es években zajlottak a házibulik, ugyanazt a fílinget szeretném elérni, azt a hangulatot visszahozni, vagy legalább felidézni.”
A kétgyermekes asszony persze azzal is tisztában van, hogy azóta felütötte a fejét az AIDS, véget vetve az igazi szexuális szabadságnak. Egészségügyi igazolást nem fog kérni ugyan senkitől, de minden egyes alkalommal felhívja majd a figyelmet az óvszerre, amit természetesen biztosítani fog a hely. „De miután felnőtt emberek jönnek ide, a védekezés rájuk van bízva” – tette hozzá, és azt is elárulta, hogy személyes tapasztalatát viszi bele ebbe az üzletbe. „Voltam már Olaszországban, Németországban is ilyen klubban, és ott nagyon nagy kultúrája van ennek. Ha egy 10 vagy 20 éves kapcsolat után egyik fél sem akar félrelépni – mert ezt nem tartják helyes dolognak –, akkor az ilyen helyeken kiélhetik a vágyaikat ugyanúgy, és mégsem neheztelnek egymásra” – magyarázta, és azzal érvelt, hogy ha együtt, egymás mellett élik ki a vágyaikat, az igazából nem minősül megcsalásnak.
A szvingelés jobb, mint a kurvázás
„A szvingelés jót tesz az emberek szexuális életének” – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. „Itt nincsenek kötelező dolgok” – folytatta beavatásunkat a rendszerbe, és azt is kifejtette, mitől jobb egy szvingerklub, mint egy kurva: „Ha valaki elmegy egy prostituálthoz, akkor megfizeti azt az órát, még talán akkor is, ha esetleg nem tetszik neki annyira az a hölgy. Nincsen igazából választási lehetősége, hiszen tudjuk jól, hogy az internetre feltett képek és a valóság között óriási sokszor a különbség. Ide viszont, ha csak eljön, és egy jót bulizott, és beszélgetett emberekkel, már akkor lehet, hogy kielégítően jól érezte magát.”
Hogy mikor nyitnak, az még talány, és akkor is csak hétvégén rendeznek egy-egy ilyen partit. „De ha nagyon klassz lesz és igény van rá, akkor akár hétköznap is, én pedig háziasszonyként minden alkalommal a tiszteletemet teszem” – írja a Velvet.
Geronazzo: a szvingerszex jobb mint a kurvázás
A nőies művészetek iskolája után Geronazzo újabb vállalkozásba fog: szvingerklubot nyit. A nagyszájú nő szerint ez a két dolog valamilyen szinten összekapcsolódik – talán arra gondol, hogy például a szerdai orálszex oktatás után csütörtökön már szvingelés közben lehet hasznosítani a tanultakat. Ha az első alkalmak sikert aratnak és igény lesz rá, folyamatosan nyitva fog tartani a hely, ahol egyedül Geronazzo teste lesz tabu. Mert ez jobb, mint a kurvázás, ezt is tőle tudjuk.
Geronazzo Mariát sem abból a fából faragták, aki hamar feladja a magyarok szoktatását a gátlástalan szexuális élethez. Az Egy nagyszájú nő élete című könyvével köztudatba robbant, majd Kovi pornófilmjével a képernyőn is debütáló asszony most arra adta a fejét, hogy a nőies művészetek iskolája mellett párhuzamosan egy szvingerklubot nyisson. A korábbi hírekkel szemben ez még nem valósult meg, mert Geronazzo még mindig az ideális helyet keresi a prüdériától mentes leendő vendégei számára.
Bízik a magyarok nyitottságában
„Folyamatosan ingázom Budapest és London között, és jövő héten ismét elutazom, hogy sort kerítsek egy üzleti beszélgetésre. Nagyon úgy néz ki, hogy egy ottani barátom, és plusz egy fő még beszáll társként ebbe a vállalkozásba” – újságolta a Velvetnek, ugyanis annak ellenére, hogy szextanárnőként alaposan belenyúl az emberek zsebébe, sokallja, és egymaga képtelen lenne kicsengetni a szexcsatákra megfelelő helyek bérleti díját. Az elképzelés persze már régóta megszületett: „Szeretnék egy olyan klubot, ahol tényleg jól érzi magát mindenki, lehet enni, inni, ismerkedni, és ha megtetszenek egymásnak, bármi megtörténhet. Túl sok egyedülálló, szingli ember van, nehezen tudnak összejönni és ismerkedni. Úgy gondoltam, hogy ha csinálok egy szvingerklubot, sokkal több esély van arra, hogy a magányos emberek egymásra találjanak.”
„A szvingelés jót tesz az emberek szexuális életének”
Ennyire egyszerű ez. És mivel Budapesten és vidéken is egyre több ilyen jellegű szórakozóhely nyitja meg a kapuit, Geronazzo bízik benne, hogy nyitottak lesznek az ötletre az emberek. Sőt, harcba száll a konkurenciával, és sokkal jobb szórakozást ígér már jó előre is, mint amit a szvingerek eddig megszokhattak.
Geronazzo nem, de más sztriptízel
„Nálunk fellépések is lesznek, tehát minden egyes alkalommal egy show műsorral vagy egy sztriptízzel várunk mindenkit. Természetesen nem én fogom csinálni, hanem meghívott vendégeim lesznek. A másik, hogy nagyon szép lesz, de megfizethető áron, és ahogyan a 70-es években zajlottak a házibulik, ugyanazt a fílinget szeretném elérni, azt a hangulatot visszahozni, vagy legalább felidézni.”
A kétgyermekes asszony persze azzal is tisztában van, hogy azóta felütötte a fejét az AIDS, véget vetve az igazi szexuális szabadságnak. Egészségügyi igazolást nem fog kérni ugyan senkitől, de minden egyes alkalommal felhívja majd a figyelmet az óvszerre, amit természetesen biztosítani fog a hely. „De miután felnőtt emberek jönnek ide, a védekezés rájuk van bízva” – tette hozzá, és azt is elárulta, hogy személyes tapasztalatát viszi bele ebbe az üzletbe. „Voltam már Olaszországban, Németországban is ilyen klubban, és ott nagyon nagy kultúrája van ennek. Ha egy 10 vagy 20 éves kapcsolat után egyik fél sem akar félrelépni – mert ezt nem tartják helyes dolognak –, akkor az ilyen helyeken kiélhetik a vágyaikat ugyanúgy, és mégsem neheztelnek egymásra” – magyarázta, és azzal érvelt, hogy ha együtt, egymás mellett élik ki a vágyaikat, az igazából nem minősül megcsalásnak.
A szvingelés jobb, mint a kurvázás
„A szvingelés jót tesz az emberek szexuális életének” – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. „Itt nincsenek kötelező dolgok” – folytatta beavatásunkat a rendszerbe, és azt is kifejtette, mitől jobb egy szvingerklub, mint egy kurva: „Ha valaki elmegy egy prostituálthoz, akkor megfizeti azt az órát, még talán akkor is, ha esetleg nem tetszik neki annyira az a hölgy. Nincsen igazából választási lehetősége, hiszen tudjuk jól, hogy az internetre feltett képek és a valóság között óriási sokszor a különbség. Ide viszont, ha csak eljön, és egy jót bulizott, és beszélgetett emberekkel, már akkor lehet, hogy kielégítően jól érezte magát.”
Hogy mikor nyitnak, az még talány, és akkor is csak hétvégén rendeznek egy-egy ilyen partit. „De ha nagyon klassz lesz és igény van rá, akkor akár hétköznap is, én pedig háziasszonyként minden alkalommal a tiszteletemet teszem” – írja a Velvet.