A történet: Egy Franciaországban élő arab pornószínész, Manu barátnőjével elindul füvezni a parkba. Három arra járó férfi elhatározza, hogy kihasználják védtelenségüket, és megerőszakolják őket. A barátnő sikoltozva ellenáll, ám Manu közönyösen tűri az erőszakot, amellyel elrontja a férfiak szórakozását, akik ott is hagyják őket. Manu bátyja megtudja, hogy húgát megerőszakolták és pisztolyt ránt, hogy bosszút álljon. A lány kikéri magának, hogy fivérét csak a bosszú érdekli, de azt meg sem kérdezi, ő hogy érzi magát. A vita hevében Manu fejbe lövi bátyját, s ezzel megkezdődik az ámokfutás. A másik lány, Nadine társbérletben lakik, nehezen tud alkalmazkodni. Lakótársnőjének elege van abból, hogy Nadine sokszor eleszi előle kajáját, elszívja füvét, és nyíltan maszturbál a kanapén, miközben pornófilmet néz. Egyik veszekedésük verekedéssé fajul, s Nadine megfojtja lakótársát. Elindul a városba, de lekési az utolsó metrót, és ekkor akad össze véletlenül az arab lánnyal, akit felismer az egyik pornófilmből. Egymást erősítve folytatják ámokfutásukat…
Kritika: Húsz-harminc évvel ezelőtt teljesen természetesnek hatott, ha pornófilm került a francia mozikba. A videó forradalma azonban végleg száműzte a vászonról a műfaj egyre növekvő számú képviselőit. A pornómozik bezártak, mely egyúttal az egész korszaknak véget vetett. A Virgine Despentes és Coralie Trinh-Thi rendezte Dugj meg! akkoriban minden bizonnyal csupán egy lett volna a szériagyártásban készülő produkciók közül, ám napjainkban képes volt arra a bravúrra, hogy felhívta magára a figyelmet, és jelentősen megosztani a közönséget: az egyik oldal szerint a produkció komoly művészeti értékeket képvisel, míg a másik csoport véresen küzdött és küzd a mai napig azért, hogy a Dugj meg! végérvényesen letörlődjön a mozik műsoráról.
A franciaországi botrány szele hazánkban is megmutatkozott: a férfiközönség nyálcsorgatva töltötte meg a mozikat a Titanic Filmfesztivál idején, hogy aztán a felénél megrökönyödve hagyják el a termet. De vajon mindez tényleg azért volt, mert a bemutatott erőszak és brutalitás elviselhetetlen mértékben sokkoló? Nos, nem erről van szó.
Az ok sokkal inkább a film halvány minőségében keresendő. A nevetséges, feminista történet két hőse Manu és Nadine, akik egy véletlen találkozás során felkerekednek, hogy elégtételt vegyenek a világ összes kihasznált és meghurcolt nőjéért. Őrült ámokfutásuk során férfiak tucatjaival végeznek kíméletlen körülmények között, majd végül egy társkereső iroda rendezvényén minden jelenlévőt lemészárolnak.
A Született gyilkosok két őrült sorozatgyilkosával Oliver Stone a média társadalmunkra gyakorolt manipulálását mutatja be nagyszerűen, s főszereplőit egy pillanatig sem próbálja szimpatikusnak ábrázolni, addig a Dugj meg!-ben Manu-t és Nadine-t, a társadalom két kitaszítottját már-már hősként láthatjuk, akik ennélfogva nem hibáztathatók tetteikért.
A megideologizált gyilkolászósdin tovább ront a kivitelezés: a megmosolyogható operatőri munka a családi videók színvonalát idézi, a teljes mértékben hatásvadász erőszakolós részek és a katasztrofális színészi alakítások tovább csökkentik az alkotás nem létező érdemeit.
A Dugj meg! maximum a feminista mozgalmak éllovasai számára jelenthet élvezetet, mindenki más azonban jobb, ha messziről elkerüli azt a pár művészmozit, amely a botrány reményében műsorra tűzi. A film videón Baise-moi – Legyél velem! címen jelent meg.
[x69]
mozi
Moziszex: Túl jó nő a csajom, Alice Eve az ágyban
Kirk, a tök átlagos srác el sem hiszi, hogy ekkora mázlija lehet. Noha csak egy biztonsági őr a reptéren, és nem kecsegtetik fényes kilátások a jövőt illetően, Molly, a sikeres, és elképesztően bombázó csaj beleszeret. Kirk totál el van képedve. Ahogy a barátai, a családja, sőt, a volt csaja is. Hősünknek most tehát ki kell találnia, hogy működhet ez a kapcsolat, bár ő az első, aki készségesen bevallja, hogy túl jó nő a csaja.
Kritika: Évente legalább egy csajozós tinifilm megjelenik a mozikban, melyek valamilyen szinten mindig is az Amerikai pite sikerére vágynak. Sokuk sajnos közelébe se ér a klasszikusnak, bár egyesek új ötletekkel megközelítik, ilyen a Superbad is. A „Túl jó nő a csajom” is valami új körítéssel szeretné bemutatni, milyen egy átlagos srácnak leakasztani egy jó nőt. A film a trailere alapján egész jónak tűnik, így én már nagyon vártam, mikor nézhetem meg a filmet a moziban. Sajnos, csalóka volt a trailer, „túl jól vágták össze” illetve minden jó poént belevágtak, így már a filmben nem ér minket semmilyen meglepetés. Kár. Pedig az alapkoncepció érdekes: egy teljesen átlagos srác és egy okos bombázó megtalálhatja-e együtt a boldogságot? Még a repülőtéri közeg is jót tesz a filmnek.
Hiába mindez, a poénok laposak, a megszokott szerelmi hullámvölgyön kívül nincs semmi izgalmas a cselekményben. Beleszövik, hogy a csajnak van egy testi hibája, ami miatt szakított vele a régi barátja – már egyből gondoltam, hogy ebből se tudnak kihozni semmit. És igazam volt. Ugyanígy a lány régi barátjával, a jóképű pilótával se teszik izgalmasabbá a filmet, hacsak egy kicsit csiszoltak volna a karakterén, de így? A „Túl jó nő a csajom” sajnos beáll az egyszer nézhető tinifilmek sorába. Nem könnyű jó filmet készíteni a tinikről és/vagy tiniknek – most is bebizonyosodott: nem igazán sikerült.
[Videók] Szex a mozivászon, Ismeretlen nyugdíjasok szexelnek Tejút 2007 – Gálffi László és Szabó Dávid Férfiakt – Oroszlán Szonja és Szabó Győző Valami Amerika – Rudolf Péter és Kecskés Karina Üvegtigris – Gsyllus Dorka és Makranczi Zalán Nyugalom – Tóth Ildikó Jadviga párnája szexjelenet – Kristi Stubo és Ulrich Tomsen Ópium Egy elmebeteg nő naplója – Sárközi Nagy ilona és László Zsolt Májusi zápor – Tóth Orsi és egy idős farok Johanna – Hámori Gabriellát dugja Nagy Ervina a moziban Kaméleon – Hámori Gabriella és Leonardo Madeiros Budapest – Dobó Katát dugja Árpa Attila The Kiss Goodnight – Kerekes Vica és Keresztes Tamás Felnőttfilm – Hernádi Judit szex Nyugalom – Molnár Piroska és Czene Csaba Taxidermia – Kerekes Vica és Jiri Machánek szex Nestyda – Görög Zita Pinája 8 mm gruppenszex a filmben – Gryllus Dorka és Parti Nóra Zuhanórepülés – Tóth Ildikó és Bodó Viktor Jadviga párnája – Szirtes Ági és Mucsi Zoltán Roncsfilm – Kerekes Éva és Nagy Ervin Szezon – Lucia Brawley és Nagy Péter Lora – Nemes Wanda és Nagy Zsolt Panel – Marozsán Erika és Joachim Krol Szomorú vasárnap – Görög Zita gruppenszex Johnathon Schaech és Lori Heurig 8 MM 2 – Liptai Claudia és SzabóGyőző Valami Amerika – Oroszlán Szonja, Herendi Gábor Valami Amerika – Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen – Pornó és szadizmus a művészfilmekben Grotesque – Zongoratanárnő – Titkárnő – Ken Park – Az érzékek birodalma – Kilenc dal – Pannon töredék szex pornó és forradalom
Lindsay Lohan mélytorok lesz
Pornósnak áll legújabb filmjében Lindsay Lohan! A legendás pornócsillag, Lovelace életművét dolgozza fel LiLo legújabb filmje. A rendező szerint inkább ijesztő lesz a mozi, mintsem szexis. Lindsay Lohan játsza a pornósztárt a sok faszmániás csak közül, legújabb filmjének főszerepében, az Infernóban.
A testhezálló szerep a ’70-es évekbeli pornócsillag, Linda Lovelace magánéletét és pályafutását eleveníti fel, botrányosan pikáns jelenetekkel fűszerezve. A pornólegenda szakmai hírnevét a Deep Throat (Mély torok) című filmnek köszönhette, amelyet 1972-ben forgatott. Ebben az alkotásban mutatták be elsőként a mélytorok technikát, amelyet azóta is előszeretettel használnak a felnőtteknek készülő filmekben. Azt egyelőre nem tudni, hogy a filmben Lohan kisasszony mennyit idéz fel Lovelace múltjából. Mindenesetre kijelentette, hogy felhagyott az alkohol- és a drogfogyasztással: „Energia ital, víz és munka, ebből áll az életem, ezt mindenkinek ki kell próbálnia” – nyilatkozta a sztár. A 23 éves Lohan filmjének plakátjait a napokban mutatták be, amelyeket a sztárfotós Tyler Shields készített. Az Inferno rendezője, Matthew Wilder egy meglepetésekkel és izgalmakkal teli mozit ígér a nézőknek. „Ez egy életrajzi mű, amely sokkal inkább ijesztő, mint szexi film lesz” – mondta elöljáróban Wilder.
[Babes] Lindsay Lohan börtön, drogok, biszexualitás – Lindsay Lohant cserkészte be Richard Lugner mágnás – Szopatta a bécsi úri népet – Lindsay Loha magazinokban – Lindsay wallpapers – Sztárok, szex kábítószer – Lindsay Lohan jézusként pózol a címlapon – Lindsay Lohan majdnem belehalt a drogokba – Lindsay Lohan Private Party Edit Vocal Trance
Moziszex: Gryllus Dorka és Makranczi Zalán Nyugalom
Gryllus Dorka már szerepelt összeállításunk előző részében egy édeshármas tagjaként, míg most egy hagyományos duettben és lényegesen kevesebb ruhában tűnik fel. A Nyugalom című filmből származó jelenetben kamaszos hevülettel és egy kis kötelező ügyetlenkedéssel esik egymásnak Gryllus művésznő és mázlista partnere, akit Makranczi Zalán alakít meglehetősen nagy átéléssel. A jelenet báját és élethűségét az a rész adja meg igazán, amikor a felhevült pár valahogy beesik az ágy és a fal közé, de azzal a lendülettel folytatják.
Ugyancsak a Nyugalom című filmben van a fenti jelenet, amit egyszerűen nem bírtunk kihagyni. A két szereplő ugyanaz, mint az előző jelenetben, nagy különbség azonban, hogy a fiatal pár szemmel láthatóan már ‘Level 2’ szintre jutott a nemi örömök terén. A korábban látott ügyetlenkedésnek és kapkodásnak nyoma sincs, helyette céltudatos mozdulatokkal veszik birtokba egymás testét és még arra is jut energiájuk, hogy új utakat fedezzenek fel a gyönyörök terén. A határok feszegetését némi testápolóval teszik fájdalommentessé, ami bölcs előrelátást feltételez. És, hogy teljesen kivégezzük a Nyugalom című filmet, megmutatunk egy amolyan bonus tracknek szánt jelenetet is belőle, hogy valahogy lehűtsük a kedélyeket így a végére. Itt Hernádi Juditot figyelhetjük meg, ahogy meglehetősen lényegretörő és vulgáris módszerekkel szerzi meg, amit akar!
Tartalom: A valaha ünnepelt szenvedélyes, érzéki színésznő (Udvaros Dorottya) már 15 éve ki sem mozdul a lakásából. Egyetlen támasza fia, Andor (Makranczi Zalán), írógépe mögé menekül kettejük tehetetlen egymásrautaltságának őrült ketrecéből. Novelláit – melyek anya és fia történetei – csupán az asztalfióknak írja. Szeretet és gyűlölet kötelékei béklyózzák őket egymáshoz. Ebbe az érzelmi patthelyzetbe egy szép napon megérkezik a szerelem.
Kritika: Alföldi Róbert Nyugalom című filmjében remek színészek tartanak felolvasóestet Bartis Attila könyvéből. Az elsőfilmes rendező túl nagy tisztelettel közeledett az alapanyaghoz, nem merte igazán sajátjává tenni, így mi is szegényebbek maradtunk egy élménnyel.
A Nyugalom című film megnézése után furcsa nyugtalanság vett rajtam erőt. Egy ideig nem tudtam, mi az oka, aztán rájöttem: zavar, hogy képtelen vagyok a film alapján eldönteni, Alföldi Róbert jó rendező-e. Talált egy regényt (Bartis Attila: A nyugalom), ami nyilvánvalóan megérintette, írótársával (Garaczi László) nagy óvatoskodva – a dialógusok maradnak, ahogy vannak! – forgatókönyvvé alakítgatta, kerített magának jó színészeket és egy megbízható operatőrt, nagy levegőt vett… és várta, hogy elkészüljön a filmje.
Alföldi kiváló színész, természetes, hogy mindkét főszereplő, a veterán Udvaros Dorottya és az újonc Makranczi Zalán is kivirágzik a keze alatt. Udvaros sokszínű a színpadról lekergetett, hosszú évek óta saját lakása börtönében élő színésznő szerepében; ha kell, üvöltő hisztérika, ha kell, egyetlen oldalpillantással hozza a fiát – és persze minket – zavarba, teátrális és mégsem túl sok. Makranczi mint Andor, az anyja csecséről leválni nem bíró, de a barlangjában fuldokló fiú egyfélébb, de mégsem egyhangú, végig hozza azt az áthatolhatatlan zavarodottságot, ami a figura fő jellegzetessége.
A magabiztos alakításokon túl viszont nem sok mindent találni ebben a filmben, amitől több lenne, mint egy hangoskönyv vagy felolvasóest. Alföldi félve nyúl a filmes eszközökhöz, mindvégig a könyvre támaszkodik, érezhetően azt próbálja kiötölni, hogyan ne sértse meg az eredeti szöveget. Nem mer kísérletezni, nem újít, nem rakja bele magát a filmbe, mintha rettegne, hogy végzetesen elrontja az egészet. Néhány bátortalan rendezői ötlettől eltekintve mintha inkább operatőrére (Babos Tamás) és vágójára (Politzer Péter) hagyatkozna, hogy majd csak filmet kerekítenek színészei köré.
A cselekmény hűen követi a könyvét, és vannak epizódok, amiket sikerült remekül filmre ültetni, kitűnő például a kurvával (Nagy Mari) töltött éjszaka vagy a szerkesztőnővel (Hernádi Judit) folytatott bestiális affér, a dráma sarkkövénél viszont valami miatt megbicsaklik a forgatókönyv. Az anya-fiú közti beteges köteléket szétcibáló Eszter (Gryllus Dorka) szála érthetetlenül kidolgozatlan marad, a lányról semmit nem tudunk meg, a lány és a fiú kapcsolatát pedig csak röpke vinyettákban hajítják elénk, ami így nem ad elégséges magyarázatot a fiúban végbemenő változásokra. A játékidő persze véges, de fel lehetett volna áldozni kevésbé fontos jeleneteket (elsőként a kocsmárosnő igencsak falsra sikerült monológja jut eszembe), hogy elegendő teret kapjon az Eszter és Andor közti dinamika kibontakozása.
Eszter szálának elsikkadása azt is jelenti, hogy az anya és fia közti húsba maró csatározások egy idő után kissé egyhangúvá válnak, hiába jók a színészek, mintha ugyanazt a jelenetet ismételnék újra és újra, és ahelyett, hogy fokozódna a feszültség, lassan elunjuk őket. Szerencsére mielőtt apátiába süllyednénk, lesújt a vég. Ez majdnem megrázó, csak az a kár, hogy Alföldi pont újranézte a Stalker-t forgatás közben, és ettől az a zseniális ötlete támadt, hogy nem a padlón fekvő Andorral fejezi be a filmet, hanem átemeli ide a szobában zuhogó esőt, végül is, ha Tarkovszkijnak bejött, itt miért ne működne. Kár, hogy nem szólt neki senki, hogy ne tegye.
[Videók]
Moziszex: Tóth Orsi és egy idős úr Johanna 2005
Még mielőtt bárki komolyabb lelki sérülést szenvedne a fenti jelenet miatt, gyorsan tudjunk meg néhány dolgot a filmről! Mundruczó Kornél operafilmje a szexualitás erejével gyógyító, ex-drogos Johanna nővérkéről és áldásos ténykedéséről szól. Ez az oka annak, hogy áriában kommunikálnak egymással a szereplők, ami valljuk be, nem túl életszerű és meglehetősen elvonja a figyelmet a „lényegről”, de ettől függetlenül üdvözlendő lépés lenne, ha TB támogatást is élvezne ez a fajta alternatív gyógymód.
Tartalom: A drogfüggő Johannát egy baleset után visszahozzák a klinikai halálból. Ő nem emlékszik semmire. Mivel nincs hova mennie, orvosa a kórházban tartja nővérnek, mert megtetszett neki a lány. Johanna azonban szerelmét a betegeknek kínálja gyógyírként: visszaadja az életbe vetett hitüket, csodálatos gyógyulásukért imádják Johannát. Szokatlan gyógymódjával, a kórházi rend megszegésével azonban kivívja a hivatásos gyógyítók haragját…
Kritika: Súlyos baleset a Duna-parton, a kórházba szállított sebesültek közt egy narkós csaj, aki a gyógyszerszekrények láttán ráébred, hogy valóságos drogparadicsomba került. Mindjárt túl is adagolja magát, ám ha ez volt a cél, úgy rosszkor volt rossz helyen: az orvosok újjá-élesztik. A klinikai halál állapotából visszatér, de elveszíti az emlékezetét, nincs többé neve, múltja, „nincsen lakcíme, se egy ruhája, nincsen ismerőse, se rokona, se őse” – ahogy a fiatal orvos érvel, mert beleszeretett, és ott akarja tartani nővérkének. Johanna a betegeknek áldozza második életét; a gyerekosztályon dolgozik, s éjszakánként a férfiakat gyógyítja „kések nélkül”: kézrátétellel, az érintés és szexuális érintkezés különféle módozataival. A betegek csodatévő erőt tulajdonítanak neki, és szentként tisztelik. Működése kétségtelen eredményekkel jár, ennek ellenére (vagy épp ezért) féltékeny munkatársai – élükön a rendpárti főnővérrel és a szerelmében visszautasított orvossal – zavarkeltő szajhának tekintik, elbocsátják, és amikor a betegek fellázadnak, visszaküldik oda, ahonnan jött: egy morfium-injekcióval végeznek vele, bezsákolják és elégetik.
E történetből (amelyet Petrányi Viktóriával és Bíró Yvette-tel írt Mundruczó) akár még erotikus thriller is lehetne, a Johanna viszont operafilm. A modern operáért nem verik szét a házat, semmi okunk feltételezni, hogy mozgóképes formában más volna a helyzet. Ellenpróba nincs: kortárs operafilm gyakorlatilag nem létezik. Hazai előzményként Melis László neve merülhet fel, meg persze Mundruczó korábbi verziója, a Jött egy busz… szkeccsfilmben. Egy efféle vállalkozás nem számíthat tömegsikerre, és ezzel még keveset mondtunk. Sokan még a létjogosultságát is tagadják mindenfajta kísérletezésnek, „művészkedésnek”, kivált a moziban, és a kritikai elismerés meg a nemzetközi díjeső csak olaj a tűzre. Nem kevés igazság van abban, hogy a mozi ne legyen már a súlyos közpénzeken való önmegvalósítás terepe; hogy hervasztó ötödmagunkkal ülni a vetítőteremben; meg inkább egy jól megcsinált zsánerfilm, mint egy gyatra szerzői. De középtávon még a szórakozáspártiak sem járnának jól azzal, ha holnaptól csak iparként lehetne űzni a filmezést. Ha nem készül-nének olyan darabok, mint A biro-dalom, a Táncos a sötétben vagy a Dogville. Azért említem épp Lars von Trier műfajsértéseit, mert több szálon is kötődnek a Johannához: elég, ha a kórházi helyszínre és a zenés film megújítására gondolunk. A képi világ (operatőr Nagy András, Erdély Mátyás) inkább hazai gyökerű, Jancsó és Tarr térszervező művészetét és hosszú beállításait idézi. Mindehhez radikális világítás társul, amely a korai expresszionista film fény-árnyék hatásait próbálja színesben visszaadni. Kíváncsi volnék, mi vezette ide Mundruczót, Dreyer Jeanne D’Arcja vagy az operához illő mozgóképes nyelv keresése. A némafilmes előd nemcsak a téma miatt jön ide, hanem Falconetti miatt is. Dreyer a varietéből választott magának címszereplőt, Mundruczó operaénekeseket, táncművészeket szerepeltet színészek helyett. Ami ismét csak arra utal, hogy a Johanna alaposan átgondolt vállalkozás. Ha hiszünk a rendezőnek, aki szereti ösztönös alkotónak beállítani magát, akkor arra kell jutnunk, hogy meglepően jól működnek az ösztönei. A Falconetti-Tóth párhuzam első látásra nem stimmel ugyan, hiszen Tóth Orsi profi színész. De még nem volt az, amikor Mundruczó felfedezettjeként elször tűnt föl a vásznon (Szép napok). És még mindig képes arra, hogy ne használja a szakma eszköztárát, hibátlanul illeszkedve a többi „amatőrhöz”. Ebben valószínűleg megkönnyíti, másban megnehezíti a dolgát, hogy énekelnie kell – pontosan azt és úgy, mint Fodor Gabriella, akinek a hangját halljuk. (Ugyanez a test-hang kettős egyszer már bevált, amikor Mundruczó színre vitte Lendvai Kamilló Tisztességtudó utcalányát, tapasztalatot gyűjtve saját operája megrendezéséhez.)
Tallér Zsófia, aki zeneszerzőként kezdettől (Nincsen nekem vágyam semmi) ott van Mundruczó csapatában, kiválóan oldotta meg a lehetetlennel határos feladatot. A Johanna nem újítja meg a kortárs operát, de erre nincs is szükség, a célnak jól megteszi ez a kissé konzervatív, múlt századi, a történetet és a látványt szolgáló zene. Az idézeteket bátran alkalmazó, a szakrálist a profánnal vegyítő librettót Térey János és Harcos Bálint szerezte. (Remek, amikor az élénk színű fürdőköpenyekbe öltöztetett betegek kara azt énekli, hogy „meneküljünk az urológiára!”)
Lehet, hogy agyament ötletnek tűnik operafilmet csinálni, de ha ezt egy erős tehetség és már többször bizonyított rendező teszi, akkor a néző részéről is megérdemel egy kísérletet. Ezután lehet csak eldönteni, hogy helytáll-e magáért a mű, van-e mentség a nagyot akarásra. Mindenekelőtt azt kell igazolni, miért vetemedtünk arra, hogy kirántsuk Johannát a szentek legendáriumából és az egyetemes kultúrából. Mindaz, amit eddig a zenéről, szerepválasztásról, fényképezésről-világításról elmondtam, az operát, az opera pedig a kötelező stilizációt, ha úgy tetszik, az elidegenítést adja egy olyan filmben, amelyben elvont fogalmak (szeretet, jóság, áldozat, megváltás) játsszák a főszerepet. De ez csak akkor számít, ha a film gondol valamit Johanna személyéről és történetéről. Csak ez teheti bocsánatossá az olyan hibákat és hátulütőket, mint a drasztikus fény-árny hatások időnkénti túlhajtása, ami a láthatatlanság határáig, sőt azon túl viszi a filmet; a néhol érthetetlen szöveg, ami különösen Tóth Orsi „szinkronhangjánál” zavaró.
A Szent Johanna-legenda mai olvasatának hiteles színhelyet ad a kórház. Történetesen a Lipótmezőn forgattak, de pontosan ilyen szürreális, egyszerre kortalan és ódon minden magyar kórház, ilyen a csempe, a kő, a melléklépcső, a zsúfolt kórtermek, a zegzugos alagsor a folyosók labirintusával, a sercegő neonnal, a zúgó, szortyogó csőrengeteggel… az egész úgy nyomasztó és lepusztult, ahogy van, szinte fel sem tűnik néhány lavór vagy a gyerekosztályon a szokásos razjfilmfigurák helyett a régi német mesekönyveket idéző áb-rázolások. E helyszín természetes populációja a fehér köpenyes hivatásrend (amely minden további nélkül megfeleltethető az eredeti történet papságának) és az elesettek, reményvesztettek, megváltásra várók serege. Már csak a szent hiányzik.
[Videók]
Moziszex: Kerekes Vica és Keresztes Tamás Felnőttfilm 2010
Ugyan nem látható benne klasszikus értelembe vett szexjelenet, mégis az egész Felnőttfilm egy gigantikus és remek arányérzékkel felépített orális aktus. Aki még nem tette meg, az gyorsan nézze meg a stáblistával is alig tízperces filmet már csak a csattanó miatt is, és írja meg kommentben, hogy nála mi a tuti tipp arra a bizonyos időhúzásra. Az anyamotívum, a papság, a sakk és a történelmi számok felidézése már pipa.
Tartalom: A férfi legintimebb titka jól elrejtett bugyrokból bukkan elő. Röpke tanulmányi kirándulás ez, férfiúi szemmel, de a hölgyek kétségtelen örömére. Vagy megdöbbenésére. Egy rövidfilm, ahol semmi sem az, aminek látszik. Érzelmeket kavar, kérdéseket tesz fel, indulatokat szít, mindezt kíméletlen szavakon, színeken, mozdulatokon keresztül.
Kritika: A film forgatókönyvíró-rendezője, László Péter, a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után, itthon és külföldön is aratott sikereket Oldalbordák című kisjátékfilmjével. 2010-ben forgatja Ádámcsutka című első nagyjátékfilmjét, amely egy speciális szemszögből, különlegesen szórakoztatóan ábrázolja a mai legaktívabb moziközönség örökös és jelenlévő problémáját, a párkapcsolatok szépségeit és nehézségeit.
A Felnőttfilm egy csattanós, izgalmas, elgondolkodtató történet, így e sorok nem is vállalkozhatnának arra, hogy a csattanót előre elárulják, ez legyen a nézői fantáziára bízva. Ha pedig néhány sorban kellene összefoglalni a lényeget, akkor az talán így szólna: A férfi legintimebb titka jól elrejtett bugyrokból bukkan elő. Röpke tanulmányi kirándulás ez, férfiúi szemmel, de a hölgyek kétségtelen örömére. Vagy megdöbbenésére. Egy rövidfilm, ahol semmi sem az, aminek látszik. Érzelmeket kavar, kérdéseket tesz fel, indulatokat szít, mindezt kíméletlen szavakon, színeken, mozdulatokon keresztül.
„Néhány technikai részlet: 280 snittből, és 1500 hangsnittből áll a film. Két éjszaka alatt forgattuk le 9 színésszel, és egy 30 fős stábbal – teljesen önköltségből – írd és mondd egyetlen forint támogatás nélkül. A stáb és a színészek nagy része ingyen, kis része a szokott ár töredékéért jött el. Technikát, utómunkát is nagyon kedvezményes áron kaptunk. Igazi alkotóközösség jött létre. Hálám kifejezhetetlen!” –mondta László Péter a bemutató után. „ Egy ilyen sűrű forgatás titka mindenképpen az, hogy rendkívül felkészülten kell megérkeznie a rendezőnek a forgatásra. Időt, pénzt, energiát tudok spórolni azzal, hogy tudom, mit szeretnék viszontlátni majd a vásznon. Ehhez természetesen a gondosan kidolgozott forgatókönyvre is szükség van, ezt másfél hónapig írtuk a forgatókönyvíró csapatommal. A készülő nagyjátékfilmemet, az Ádámcsutkát pedig másfél éve álmodjuk, és most már lassan a finisbe érkezik az írói munka, a tervek szerint 2010 nyarán forgatunk. De addig is most itt van a Felnőttfilm, amely az első visszajelzések alapján elérte a célját. Legalábbis számomra az, hogy a bemutató után a nézők 4 órán keresztül vitatkoztak, beszélgettek a 10 perces filmről, az már nagyon nagy büszkeség! Az ilyen pillanatokért szeretnék még sokat tenni”
[Videók]
Moziszex: Molnár Piroska és Czene Csaba Taxidermia 2006
Nyomatékosan kérjük az érzékeny lelkű vagy vegetáriánus olvasóinkat, hogy ne nézzék meg a videót, mert megfeküdheti a gyomrukat ez a hússzagú, disznózsírban tocsogó képi világ. Itt nincs kecmec, mellébeszélés, finom utalás, csak egy nagy lavór nyers hús és annyi szabadjára engedett vágyakozás, amitől talán még a sokat látott Kelemen Anna is zavarba jönne. Zseniálisan adja meg a jelenet alaphangulatát, ahogy főhősnőnk Molnár Piroska vágytól elcsukló hangon keringőre hívja nem kevésbé vonzó partnerét Czene Csaba: „Vakargasson, Morosgoványi, vakargasson!” Lehet ennél plasztikusabban kifejezni, ha valaki egy kis malackodásra vágyik? Ugye nem.
Tartalom: Három történet. Három kor. Három férfi. Nagyapa, apa, fiú. Egy tisztiszolga, egy élsportoló és egy preparátor mester. Az egyik szerelemre vágyik, a másik sikerre, a harmadik halhatatlanságra.
A nagyapa fantáziál; lázas képzeletével fűti be magának fagyos kis kamráját a hideg téli estéken. A megtermékenyítő erejű képzeletnek semmi sem szab határt. Az apa zabál, négy évig volt szekcióelső az Édesiparban. Mártott ostyában egyenesen verhetetlen, 2,98 az egyéni rekordja (csak úgy viszonyításképpen, az Igor Vosztongonov 3,21-gyel lett Európa-bajnok Szófiában). A fiú állatokat töm ki. Másfél kilóval született. Most másfél perce sincs hátra. Valami olyasmire adta a fejét, amire még soha senki.
Kronologikus szerkezetű film Parti Nagy Lajos novellái alapján. Hőse egy család három egymást követő generációja. Sorsuknak alakulása egyfajta szubjektív történelemkönyvként tárja elénk a XX. század második felének legjellemzőbb életérzéseit. A történet mesélője a család legfiatalabb tagja, Lajos. Valójában az ő egyéni, és nem minden torzítás nélküli nézőpontjából ismerhetjük meg elődeinek mindennapjait. Szürreális látomások és történelmi tények elegyednek torz valóságszilánkokká, kificamodott igazságokká, groteszk érzésmozaikokká történetében, létrehozva ezzel egy olyan világot, amely leginkább Garcia Marquez regényeihez hasonlítható, ám jellegzetesen kelet-európai, jellegzetesen magyar.
Kritika: Égő, faggyúval bevont fallosz lángol a hideg faházban. 1944 telén a magányos, enyhén szellemi fogyatékos Morozsgoványi közlegény onanizál a sötét, hideg éjszakában. Genitáliája tüzet hány, mint az ördög ostora.
Markáns kezdés. Az ember vagy elborzad, vagy felnevet, megszabadulva a hirtelen sokktól. Innen a gyomor görcsbe rándul, és nem enged ki a film végéig.
Gálfi groteszk vizuális utazásra hív minket. A Taxidermia nézője már az első pillanattól fogva sejti, hogy itt bizony olyan élményekkel gazdagodik, amelyeket sosem fog elfelejteni. Parti Nagy Lajos novellafüzéreinek (Hullámzó Balaton) filmadaptációjával állunk szemben, amely mentes az irodalmi feldolgozások közhelyeitől. Semmi papíríz, hosszú, helyzetelemző narráció. Ehelyett mozgóképes költészet van jelen. A legékesebb bizonyítéka az effajta filmkészítői magatartásnak, amikor a vers, vagy akár a zene ritmusához hasonlatos ütemben libikókázik a kamera egy fateknő alatt és fölött. Az élet körforgását, a születést és a halált, a disznótort, a mosakodást a Taxidermia képes egy jelenetben megmutatni. Minden fontos rítus ebben az óriási kelesztőben zajlik. Nagyszerű ötlet és szemkápráztató vizuális megoldás. A film egyedülálló kísérlet. Valamit úgy elmondani, ahogy arra csak a filmnyelv képes. Talán ebben rejlik Pálfi és állandó segítőtársa, a látványvilágot dirigáló Pohárnok Gergely operatőr titka. A Hukkle óta megtett út tovább érlelte az alkotók bátorságát, egyéni vízióját. Akkor egy mikro- és makrovilágot bemutató, első blikkre természetfilmnek álcázott, szeretnivaló falu- krimit láthattunk, amely fellebbentette a fátylat a nadragulyafőzettel sorozatgyilkossá avanzsált parasztasszonyok mindennapjairól és férjeik groteszk haláláról. Mára Pálfi és csapata nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a XX. század történései emberi sorsokon és kálváriákon átívelő, fantáziadús korrajzának elkészítését. A vállalkozás sikerrel járt, amit többek között a 37. Magyar Filmszemle fődíja is példáz.
A szerepválasztás telitalálat: Czene Csaba a nyúlszájú, pedofil-nekrofil nagyapa; Trócsányi Gergely alakítja a triplatokájú, néhol erősen ostoba, olykor kutyatekintetű evőbajnokot, Marc Bischoff hullafehér arcú, albínó preparátorként és embriókulcstartó-készítőként jelenik meg: ők a három generáció kísérteties alakjai, míg az idős Kálmán szerepében Máté Gábor remekel. Elhízott bálnateste és elfolyó jelleme a Csillagok háborúja Jabbáját idézi. Az idős Kálmán úgy tolja be sztaniolpapírostul egymás után a Bajnok szeleteket, mint a habtestű űrlény a békákat. Ebben az embernek már nem nevezhető véglénynek a megteremtésében Pohárnok Iván maszkmesternek jutott a munka oroszlánrésze. A végeredmény bámulatos: a figura mintha a Csillagok háborúja bábjait gyártó Industrial Light & Magic, vagy A Gyűrűk Ura maszkjait készítő Weta műhelyéből bukkant volna elő – talán egyedül a hasa sikeredett kissé gumiszerűre. A látvány tekintetében Asztalos Adrienn olyasmivel állt elő, amely Jeunet és Caro (Delicatessen, Elveszett gyerekek városa) világával és vizualitásával vetekszik. A díszletek mellett Hollywood becsületére váló CGI effektusok is készültek, amelyek nem magamutogatásként, otrombán önmagukban, önmagukért vannak jelen, hanem a lehetetlent, a nem láthatót, a képzeletet hivatottak megidézni. A Hukklével bizonyított KGB cég animátorainak munkája a film pár lélegzetelállító jelenete. A zenei világ megteremtéséért Amon Tobin, míg az audiális, fenyegető atmoszféra kialakításáért Zányi Tamás hangmérnök felelt. Olyan problémákkal kellett megbirkóznia, mint az ultrahangfelvételen keresztül bálnabőgésszerűen morajló kisbaba hangja, vagy éppen egy jó kétliteres hányás csobogása a Balaton vízében – Parti Nagynál mezeien „nullázás”. Egyszóval a már-már beteges maximalizmus hatja át a stáb munkáját, ami kishazánkban ritka, mint a fehér, vagy a rózsaszín holló.
Ez az apák és fiúk útjáról szóló mozi nem családregény, sokkal inkább tudatutazás. Az emberi sorsokon átívelő történetfolyam maga az útkeresés. A folyton önkielégítő és szeretetéhségben szenvedő Morozsgoványi, aki a boldogságot keresi; utódja, Kálmán, a víziló-izomzatú evőbajnok, akit a haláláig csak a hírnév foglalkoztat; és fia, a nyüzüge, beesett szemű Lajoska, aki a halhatatlanságot célozza meg mint élő-ember preparátor – mind-mind valamit hajtanak, valami mozgatja őket, és mind elbuknak. Hát nem erről szólt a XX. század magyar történelme?
Talán Huszárikrik Szindbádja óta nem volt ilyen pontos irodalmi adaptáció, amely filmnyelvi újításokkal is elő tudott állni. (Gondolok itt a madárfenék szemszögétől a padlón keresztül haladó-libikókázó kamerán át a zsigerekbe hatoló szikéig.) Pálfi jó tíz éve készült Hal című rövidfilmjében is fellelhető volt ez a szemérmetlenül éles világlátás. A nézőt már akkor megragadta az átgondolt, lehetetlent nem ismerő képi megoldások áradata. Snitt a hal szemszögéből, az akváriumból, a háttérben szexelő kofával, vagy például a Hukkléban a szörnyként a kisbékára támadó harcsa képe – ez a lírai világlátás jellemző leginkább az eddigi filmjeire. A Taxidermiáról még sokan, sokféleképpen fognak beszélni és vitatkozni. Természetesen nem kell, hogy mindenkinek tetsszen a film naturalizmusa, de jó lenne, ha nem szemellenzővel ülnének be a vetítőterembe a nézők: annyi álművészfilm készül évente, itt az alkalom, hogy megpillantsuk parányi palettánkon ezt a színes foltot.
Morozsgoványi, Balatony Kálmán és Lajoska történetén keresztül bepillanthatunk a XX. század groteszk magyar valóságába. Utunk szodomizált disznókon át, nagy kaviárzabáló versenyeken és élőember-preparátorokon át vezet. A Taxidermia az életet olyan perspektívából mutatja, amelyet e filmes kereső nélkül talán sosem látnánk meg.
[Videók]
Moziszex: Kerekes Vica és Jirí Machácek Nestyda 2008
A fenti jelenetek alapján a Nestyda című filmet a kötelező középiskolás tananyagok közé kéne sorolni. Tegye fel a kezét az a férfiember, aki ne szeretne hasonló tejszínhabos akcióba belefutni miután egy szál törölközőben kisétál a fürdőszobából. Szó szerint hab a tortán Kerekes Vica gyönyörű kebleinek látványa, amely szerencsére visszatérő motívumnak számít a filmben, hiszen egy másik ágyjelenetben is főszerepet kapnak a cicik, bár ott egy teknősbéka mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmet. Persze esélye sincs. Sajnos azt kell mondjuk, nem véletlen, hogy összeállításunk legemberibb, legmeghatóbb, egyben legvidámabb szexjelenetét (pontosabban kettőt) nem magyar, hanem cseh készítésű filmben találjuk. Gyönyörű pillanat, mikor Kerekes Vica bűbájosan megkérdezi: „Akarod, hogy lepisiljelek?”
Tartalom: Oskar televíziós meteorológus. Úgy gondolja magáról, hogy sikeres ember: szerető férj, figyelmes családapa és vonzó tévés személyiség. A valóság azonban kicsit másként fest. A középkorú férfiak többségéhez hasonlóan számára is egyre nagyobb problémát okoz, hogy megbarátkozzon az öregedés gondolatával és a házassága körül sincs minden rendben. Amikor egy flört kapcsán manipulálni kezdi az időjárásjelentést, elveszíti a munkáját és az asszonyát. A gondtalan agglegény életmód, amely különböző korú szeretőkkel kapcsolódik össze, azonban nem éppen idillikus számára.
[Videók] További moziszex
Görög Zita pinája, gruppenszex a filmben
[Babes] Görög Zita meztelen képek – Bánja a szexfotókat – Filmes meztelenkedései
Moziszex: Görög Zita, Johnathon Schaech és Lori Heuring 8 MM 2
A Görög Zita rajongók számára piros betűs év lehetett 2005, ekkor jelent meg ugyanis a 8 MM 2 című erotikus thriller, amelyben a sudártestű modellt végre anyaszült meztelenül is láthattuk. Persze külföldön jelentek meg merészebb képei, még a puncija is látszik. A filmben nem vacakoltak, egyből egy klasszikus két nő – egy férf felállásban alakított. Öröm nézni, hogy Görög Zitácska milyen otthonosan mozog a szendvicsjelenetben,csak a fantáziánk dönti el, hogy ez vajon az alapos rendezői eligazításnak köszönhető, vagy csak egyszerűen a művésznő hatalmas erotikus rutinjának.
Film tartalom: David Huxley a sikeres politikus mindenét kockára teszi, mikor belép az olcsó peepshow-k és az internetes szex fülledt világába: David részt vesz egy forró édeshármasban mennyasszonya, Tish és egy gyönyörű fiatal modell társaságában. Az aktust valaki titokban megörökítette, és most egy jelentős összeget követel a negatívokért cserébe. David a zsaroló nyomába ered, ám a kutatás vérfürdőbe torkollik, s a férfit elrabolják. Most Tish-en a sor, hogy előteremtsen 5 millió dollárt; ez az ára annak, hogy David visszanyerje ígéretes karrierjét, becsületét, mi több: az életét. Szereplők: Johnathon Schaech, Lori Heuring, Bruce Davison, Julie Benz, Görög Zita, Robert Cavanah, Bordán Lili, Bánfalvy Ágnes, Haumann Máté, Áron László, Gáspár Imola, György Bánffy, Bordán Irén
[Videók] Görög Zita filmes meztelenkedései, Görög Zita feldúlt egy házasságot, Bódi Silvy, Konta Barbara, Görög Zita együtt, Görög Zita hasonmása Evangelina Carrozzo, Görög Zita videógyűjtemény
[Babes videók]