moziszex

Moziszex: Lucia Brawley és Nagy Péter – Lora 2006

Posted on by Video

Ha eltekintünk a körítéstől, ez a szexjelenet igazából olyan, mintha csak egy túlfűtött whiskey reklám lenne az ilyenkor kötelező klisékkel: köldökbe löttyintett ital, szaténlepedőn hempergő párocska, cigarettafüst, érzelmes klampírozás a háttérben és már-már monokróm színvilág. Annak, hogy ez a jelenet mégis befért a legjobb húsz közé, csupán egy oka van: Lucia Brawley elképesztően szép teste. Bizony, bizony, mondjuk ki bátran: ezek a keblek olyan tökéletesek, mintha csak a Jóisten esztergálta volna őket.

Tartalom: Lora érzékeny lány, évek óta egyedül él, magányát csak egy öntörvényű macskával osztja meg. Három évvel ezelőtt boldog volt és szerelmes, kiállítás-szervezőként dolgozott. Élete azonban egyik pillanatról a másikra gyökeres fordulatot vett, amikor egy balesetben elvesztette szerelmét, Dávidot. Ekkor megszakította minden fontos kapcsolatát Bettivel, legjobb barátnőjével és Cérivel, Dávid öccsével sem találkozott azóta. Geri távolról szerette Lórit, de nem akart, vagy nem mert a bátyja és a lány közé állni.
Három évvel késöbb Lora egy borásznál dolgozik, és egy koncerten borkóstolót tart. A színpadon a szaxofonos Geri és zenekara játszik, és amikor megszólal a jól ismert régi szerelmes dal, Lora felfigyel, és Geri újra meglátja a lányt. Lora először futva menekül, de a fiú utána rohan. Feltámadnak benne a régi érzések, és minden alkalmat megragad, hogy újra találkozzon a lánnyal. Az eleinte távolságtartó együttlétek után egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Összeillenek, ez nem kétséges, de a lelkiismeret-furdalás, a csalódás és az önvád nehezíti a közös pillanatokat. A gondokon átsegíti őket a humor, az őszinteség és a mindent elsöprő szerelem.
[Videók]

Moziszex: Nemes Wanda és Nagy Zsolt – Panel 2009

Posted on by Video

A Panel című rövidfilmet végignézve önkéntelenül is felmerült bennünk, hogy egy hasonló jelenetnek már réges-régen le kellett volna mennie a magyar királyi tévében. Tessék csak elképzelni, ahogy az éppen pityókásan hazatérő Vágásiferi összefut a liftben a hamvas kis Julcsival és hirtelen elszabadulnak a vágyak! Ugye, hogy mennyire jó lett volna egy ilyen életszagú kis ügyetlenkedés a Szomszédok-ban is, amely a valóság megragadása helyett csupán távolságtartó és kiherélt módon mutatta be a panellakók tengődését.

A Panel utóhatásként egész délután mosolyogva jártam-keltem, és arról győzködtem kedves, lehangolt ismerőseimet, hogy az élet talán mégsem olyan szar, amilyenre a Szemlén nem kevés film lefesti. Nyolcpercnyi felszabadult kuncogás, egy fiú és egy lány hamvában holt egy éjszakás, nagyon szerethető, végtelenül egyszerű története, hangos röhögés a csattanón. Hájos Zsolt Panel című kisfilmje több mint egypoénos szkeccsfilm. Már csak azért is, mert karaktereknek ilyen rövid idő alatt, a nélkül, hogy érdemben megszólalnának, még nem sikerült annyira közel kerülniük hozzám, mint a Panel, vihogó, szerencsétlenkedő, hihetetlenül bájos párosának. A fiút a film harmincadik másodpercében szerettem meg, ahogy a kocsmában, orrán sörhabbal szenved, de úgy igazából. Nagy Zsoltnak egyébként még a szempillája is hitelesen rezdül (többi testrészének leírásától szemérmességből eltekintek). Minden apró mozdulata a fiút jellemzi: ahogy a saras- esős lakótelepen, kezében a kiflis szatyorral, amúgy is csuromvizes nadrágszárát kétségbeesve rángatja, vagy mikor a lány szobájában álló beazonosíthatatlan állatszobor (pelikán, majom fülekkel) látványától kibuggyan belőle a nevetés. A kocsmai megismerkedés első pillanatától kezdve hihetetlen az összhang a páros két tagja között, és ebből semmit sem von le az ágyjelenet szerencsétlenkedése. Lassan feladom a reményt, hogy rájöjjek, mitől működik, vagy éppen nem működik egy szexjelenet filmen. Azt hiszem a Panel-lel vált teljessé bennem a zűrzavar. Részeg, burleszkszerű bénázás, ahol a fiú, a lány (Nemes Wanda) fejét véletlenül a falnak csapja, majd ő rúgja orrba a fiút, aki előbb majdnem megfullad vetkőzés közben, majd begörcsöl a vádlija. És annak ellenére, hogy mindezt még végig is röhögik, a jelenet elképesztően intim, és érzéki. Külön ajánlom a filmet megtekintésre annak az embernek (férfi), aki egyszer hosszan magyarázta, mennyire oda nem illő szeretkezés közben nevetgélni.
A film végi csattanó már csak hab a tortán, bár a mozi közönsége meglepően lassan reagálta le, amit ráfogok a blokkban ezt megelőző elképesztően lehangoló kisfilm (fiatal fiú egy sötét pincében tesz magáévá egy hatvanas prostituáltat) tudatmódosító hatására.

[Videók]

Moziszex: Marozsán Erika és Joachim Krol Szomorú vasárnap

Posted on by Video

Némileg kakukktojás a lenti jelenet, mert pont akkor lesz vége, amikor elkezdődne bármi izgalmas, de ettől függetlenül helye van a válogatásban, hiszen ki ne szeretne egy kádban ücsörögni Marozsán Erikával aki a Pannon töredékekben vállalt erotikus jelentet. A fürdőkád amúgy is csupán az előjáték színtere lehet egy nagyszabású szexjelenetben, aki már túl van azon, hogy eláztatta a fürdőszobát és a lenti lakókat néhány köbméternyi kilötykölt vízzel pontosan tudja, hogy mennyivel egyszerűbb puha párnák között hemperegni, mint nyomorogni, csúszkálni és kék-zöld foltokat begyűjteni egy gyorsan kihűlő túlméretes lavórban. Persze ettől függetlenül kötelező kör, legalább egyszer.

Tartalom: Budapest, a harmincas évek vége: Szabó László vendéglős szép szerelmével, Ilonával egy kitűnő kis éttermet vezet. A teljességhez csak egy zongora és egy zongorista hiányzik. Vesznek is egy zongorát és szerződtetnek egy halk szavú zongoristát, Aradi Andrást, aki hamarosan beleszeret Ilonába. A nő viszonozza a szerelmet és kialakul hármójuk különös kapcsolata.
Ilona születésnapján András egy dalt ajándékoz a nőnek, első és egyetlen szerzeményét: a „Szomorú vasárnap”-ot. Az étteremben tartózkodik egy fiatal német kereskedelmi utazó, Hans Eberhard Wieck, aki Szabó zseniális göngyölt húsától és András csodálatos zenéjétől elragadtatva szintén beleszeret Ilonába. A nő azonban visszautasítja őt. Amikor Wieck ittasan és boldogtalanul a Dunába veti magát, Szabó megmenti és elkíséri a Németországba induló vonathoz.
Egyikük sem sejti, hogy a „Szomorú vasárnap” ezen a napon túl is összeköti majd sorsukat. Kitör a háború és Hans Eberhard Wieck SS-Brigadeführerként tér vissza Budapestre azzal a megbízatással, hogy a „zsidó gazdasági javakat vegye nyilvántartásba”. Barátként megy az étterembe, és először megóvja a zsidó származású Szabót az internálástól, de később durván és kegyetlenül visszaél hatalmával. Lászlóék idillikus háromszög-történetéből kegyetlen-ádáz négyszög jön létre. Ilona kísérletei, hogy Lászlót megmentse, egyre kétségbeesettebbek és reménytelenebbek, ahogy a háború a vége felé közeledik. 1945. Szabó László és Aradi András halott – Ilona terhes – Wieck „nácitlanítva” új életet kezd. 1998. Wieck 80. születésnapját ünnepli Budapesten, a Szabó Étteremben. Az ünnepségen a zongorista a „Szomorú vasárnap”-ot játssza. 50 évvel később a híres dal bosszút áll.
[Videók] Marozsán Erika videók itt, további moziszex

Moziszex: Liptai Claudia és Szabó Győző, Valami Amerika 2002

Posted on by Video

A Valami Ameriká-ból származik Liptai Claudia lent látható megdugása. A szerencsés férfialany ezúttal Szabó Győző, akinek a filmbéli lelketlenségét csak még jobban kihangsúlyozza, hogy ezt a bombázót is kizárólag érdekből cipeli ágyba. Amúgy a jelenet sajnos nem egy nagy kunszt, Liptai Claudia playmate mostanság már mindent megmutatott, sőt adásban is fogdosták a mellét, de a filmben művésznőből szemérmetlenül keveset mutatnak, pedig jót tett volna a film hangulatának, ha kivillant volna egy vagy két azóta már tudjuk milyen,  szeplős cici. A Valami Ameriká-ból meg kell még említenünk Oroszlán Szonja és Varga Zsuzsa éneklős, vetkőzős, egymást simogatós klipszerű jelenetét is, de az idomok sajnos itt is takarásban maradtak. Szintén említést érdemel még Szabó Győző félbeszakított irodai hódítása is (nézd meg!), ám ez annyira életszerűtlenül próbál vicces lenni, hogy akár Tahi Tóth László is előadhatta volna Nyertes Zsuzsával.

Tartalom: A történet valahol Ausztriában kezdődik, a hegyeshalmi határátkelő felé vezető úton, de ez talán kevésbé lényeges, mint az érkező személye. Ő az „amerikai”, aki egy jobbkormányos luxusautóban szivarozva, Alex Brubeck néven érkezik Magyarországra, szülőföldjére, amit még fiatalon hagyott el. Neki ez az utazás a rég várt hazatérést, egy magyar reklámfilm-rendezőnek, Tamásnak pedig a „nagy lehetőséget” és a talán még nagyobb kalamajkát jelenti. Tamás bátyját, Ákost – a menő építési vállalkozót – és öccsét, Andrást – a világban helyét keres művészlelket – hívja segítségül. Az a tervük, hogy elszórakoztatják az európai ügyeit intéző amerikai producert, hogy megnyerjék Tamás filmjéhez, mint tőkéstársat. Alex, amíg lehet, titkolja származását és azt ígéri, beszáll a produkcióba a filmhez szükséges pénz felével. Az összeg másik felét – ami ez esetben hatvan millió forint – viszont a testvéreknek kéne előteremteni. Mégpedig hat nap alatt. Megszerezhetik a pénzt, de vajon mi lesz az ára? A pénzügyi dolgok gyakran érzelmi problémákkal járnak együtt, a férfiak meg többnyire nőkkel, de még milyenekkel. Tamásnak ott van Eszter, Ákosnak pedig Timi, a nőiesség két markáns képviselője, akiket még véletlenül sem lehet összetéveszteni. Terka néniről, a bejárónőről nem is beszélve, akit mint anyjukat tisztelik a fiúk. Természetesen ebben a történetben is ők, a nők állnak mindennek a hátterében és mint általában, a megoldást is bennük kell keresni a felmerülő problémákra. Abból pedig akad bőven, pláne ha vígjátékról van szó.
[Videók]

Moziszex: Oroszlán Szonja, Herendi Gábor, Valami Amerika

Posted on by Video

Nem érdemes elemezgetni, hogy a Valami Amerika annak idején miért robbant olyan nagyot, hiszen egy ilyen kicsi és gyorsan változó országban nincsenek biztos receptek, tény azonban, hogy butaság lenne veszni hagyni a történet jól eltalált és alaposan megkedvelt karaktereit. Az általában alkotói válságban szenvedő Tamás (Pindroch Csaba), a nőbolond Ákos (Szabó Győző) és a művészlélek András (Hujber Ferenc) most nem filmet, hanem színdarabot eszkábálnak a nagyérdemű legnagyobb örömére, és nem utolsósorban anyagi megfontolásból. A lottópénzből forgatott Bűnös város a sejtelmes búzamező és az öngyilkos Kovács Lajos ellenére ugyanis bukás volt, a fiúk ezért elfutottak Alexért (Szervét Tibor) New Yorkba, de pénz helyett egy újabb szerződéssel tértek haza. A Producerek című Mel Brooks-film alaphelyzetéből Herendi és csapata csinos kis vígjátékot rakott össze, melyben a három testvér papagájként folytatja a már ismert civakodást, a csajok megint megvillantják nőiességüket, és feltűnik Bala, a pocakos maffiózó (Csuja Imre), aki titkos megbízóként kislányát (Tompos Kátya) nyomja be a darabba, és közben a film legjobb pillanataiért felel. A Valami Amerika 2. van olyan jó, mint az első rész, legfeljebb kicsit széttartanak a szálak, de igazodik a korszellemhez, és szűk két óra alatt felvonultat mindent – világot jelentő deszkáktól bögyös macákig.

[Videók]

Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen

Posted on by Hirkuldo

Original Sin – Erendendő bűn, erotika a művészfilmekben. A 2001-ben készült filmben, Antonio Banderas és Angelina Jolie több jelenetben is pucérkodnak. A filmforgatás alatt természetesen több pletyka is keringett arról, hogy a két színész a kamerák leállta után is folytatta az ágyjeleneteket. Antonio Banderas akkoriban már bőven Melanie Griffith férje volt, és az egyébként is híresen féltékeny színésznő, tajtékzott az Angelina Jolie és férje viszonyát firtató történetek hallatán. Griffith féltékenykedése a filmbéli ágyjeleneteket látva nem is csoda.

angelina_jolie_szex

Az eredendő bűn története szerint Antonio Banderas egy gazdag kávéültetvényes (Luis Antonio Vargas), aki levelezés útján szerez magának feleséget, olyat, aki elég fiatal ahhoz, hogy gyermeket szüljön neki. Vargas nem szenvedélyre vagy szerelemre vágyik, gyakorlatias céljai vannak leendő nejével: legyen jó társaság, és hozza világra örököseit. Amikor megérkezik az Angelina Jolie által játszott, postai úton szerzett menyasszony, Julia Russell, a férfi elámul érzéki szépségén. Ez a nő nem az a szerény lány, akire a küldött fénykép alapján számított. Csakhogy a fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után rejtélyesen eltűnik. Angelina Jolie fake pornó itt.
Kritika: Az Eredendő Bűn egy sokat sejtető cím, úgyhogy lesz nagy meglepetés, amikor a film utolsó percéig nem sikerül kapcsolatot találnunk a filmbeli történések és a cím tartalma között. A film nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mivel két sztárszereplővel dolgozik: Angelina Jolie és Antonio Banderas most szerepel először együtt egy filmben, ehhez képest rögtön elindultak a pletykák kettejükről, miszerint nemcsak a filmben lettek szerelmesek. Ezek a híresztelések jót tettek a film reklámjának, (persze mindkét fél tagadja a vádakat), de azért ne várjunk nagy szerelmi beindulást, mivel egy kosztümös, XIX-ik századi és Kubában játszódó történetről van szó.
Senor Vargas (Antonio Banderas) egy kubai kávéültetvényes, aki levelezés útján talált magának feleséget, és a film legelején épp a frissen importált feleség-jelöltjét várja Amerikából. Elvileg egy csúnya lány a választottja, mire-nagy meglepetésünkre- Angelina Jolie (Julia Russell) száll ki a hajóból, és elkezdődhet a románc, vagyis a bonyodalmak kezdete. Láthatjuk a pár mézesnapjait (egy jelenet erejéig a szeretkező házasokat is), aztán lassú kibontakozás indul ebből az idilli alaphelyzetből. Az első gyanús momentum, hogy Vargas -ismeretlen okokból- a magánvagyonán kívül a céges bankszámláját is meg kívánja osztani az újdonsült feleségével, amitől minden mozinéző egyből a fejéhez kap. Angelinát a sejtelmes titokzatosság lengi körül, amivel meg kell addig elégednünk, mígnem egy nap el nem tűnik, a férje összes pénzével együtt. Vargas átalakul a házasságban, megváltozik a véleménye a szerelemről (eleinte nem hisz benne), és elkezd nyomozni az eltűnt felesége után. Vissza akarja kapni, de nem a pénzét, hanem a nőt. Ekkor már felmerül a második gyanú is a nézőkben, miszerint egy olyan filmet látunk, ami két, maximum három szereplős lesz. Így is van, a harmadik főszereplőt Walter Downs-nak (Thomas Jane) hívják, ő a magánnyomozó, aki elvileg segít Vargasnak felkutatni a feleségét. Tehát időnk nagy részében őket látjuk a vásznon, a többi felbukkanó karakter csak statiszta-szintű közreműködő a filmben. A történet nagy vonalakban kiszámítható, de azért folytonosan érdekessé tudja magát tenni egy-egy jókor jött fordulattal. A film vége tartogatja a legmeglepőbb csavarokat, úgyhogy érdemes nyugodtan kivárni, hogy végülis mire megy ki a játék. Mivel kevés szereplő vállán nyugszik a film, ezért nekik, Jolie-nak és Banderasnak kell mindent megtenniük, hogy ne lankadjon a nézők figyelme. Angelina Jolie a rutinszerű „rosszlány” karaktert nyújtja, olyan természetességgel alakítja a csábító és ellenállhatatlan rafinált nőt, amilyen magától értetődő egyszerűséggel mindig őt választják ki a producerek ezekre a szerepekre. Banderasnak van néhány valóban pontos megnyilvánulása a filmben, a „latin szerető” ismét jól teljesít, de azért az az érzésünk, hogy neki sem lett a kedvenc filmje az Eredendő Bűn.
A rendező, Michael Cristofer színészként kezdte a pályáját, forgatókönyvíróként folytatta (Az Eastwicki Boszorkányok) és végül filmrendező lett. Az első rendezése egy tv-film, a Gia (Kifutó A Semmibe) volt, ami egy 80-as évekbeli topmodell (Gia Carangi) tragikus sorsáról szólt, és aminek a címszerepe Angelina Jolie számára meghozta az első komolyabb szakmai elismerést, a Golden Globe-díjat. Cristofer ezután még egy nagyjátékfilmmel rukkolt elő, Pár-Baj (Body Shots) címmel, ami egy kicsit zavaros összeállítás volt az ezredvégi fiatalok csajozási-pasizási szokásairól. Az Eredendő Bűn a harmadik filmje, és ezúttal – a Giához hasonlóan – a forgatókönyv is az ő munkája volt. A film sztorija egyébként egy Cornell Woolrich nevű írótól ered, akinek a Valcer A Sötétségbe (Waltz Into Darkness) c. regényét már 1969-ben is feldolgozták, pontosabban Truffaut adaptálta a A Mississippi Szirénje c. filmjében, amiben Belmondo és Catherine Denevue játszották a főszerepeket.
Az Eredendő Bűn elvileg egy szerelmes film, hiszen Banderast (Vargast) egy beláthatatlan szenvedély kerget zavaros vizekre, de a szónak a szoros értelmében véve mégsem szerelmesfilm, mivel egyetlen nyugodt és érdek nélküli pillanat sem történik a film ideje alatt. Inkább hangsúlyosan kosztümös filmről van szó, XIX-ik századi erkölcsről és szokásokról, amibe Angelina Jolie alakja csak némi erőltetéssel fér bele. Trailer videó itt:

Port: Luis Antonio Vargas, a gazdag kávéültetvényes levelezés útján szerez magának feleséget, aki elég fiatal ahhoz, hogy gyermeket szüljön neki. Vargas nem szenvedélyre vagy szerelemre vágyik, gyakorlatias céljai vannak leendő nejével: legyen jó társaság, és hozza világra örököseit. Amikor megérkezik a postai úton szerzett menyasszony, Julia Russell, a férfi elámul érzéki szépségén. Ez a nő nem az a szerény lány, akire a küldött fénykép alapján számított. Csakhogy a fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után rejtélyesen eltűnik. Angelina Jolie szexvideók itt, és egy szexjelenet a filmből:

[Babes – Hírküldő] További moziszex

Grotesque – Pornó és szadizmus a művészfilmekben

Posted on by Domina

Grotesque (2009) Ez egy beteg, öncélúan erőszakos film, amelynek kb. a 70%-a kimerül a testi és lelki kínzásokban. Tömören ennyi. Aki ennyivel nem elégszik meg, annak ott a tovább gomb. A készítők nem teketóriáznak, fél perc alatt előkerül egy kalapács, amivel egy andalgó párocskát meg is támad egy csúnyán néző úr. Majd egy kis kocsikázás után megkötözve, függőleges helyzetben, szájpecekkel elnémítva térnek magukhoz egy lerobbant szobában, természetesen rosszul kivilágítva. Nem kell sokat várnunk elrablójukra, aki egy -nincs jobb szó- szadista állat. A szituáció adott, kezdődik a móka, ami alatt hosszú, fájdalmas kínzások veszik kezdetét. Csak néhány említésre méltó: ujjak láncfűrésszel történő eltávolítása, kasztrálás, zsigerelés.

grotesque

A történet kb. ennyi, szerintem a forgatókönyv és a szövegkönyv két összekapcsozott A4-es lapból állt, de hát egy ennyire nyíltan torture porn filmnél mit várunk? A karakterek nem tudnak igazán kibontakozni, vannak pillanatok, amikor el akarják velünk hitetni, hogy pedig igen, mi megmutatjuk, hogy miről is van szó, de azok is felemásra sikeredtek. Igaz, volt egy-két igazán szép pillanat -itt a szó romantikusabb értelmére tessék gondolni-, amikor azt éreztem, hogy ez a film több annál, aminek látszik, hogy kicsit romantikus, kicsit bájos, de ezek sem voltak kellően mélyek. Ráadásul tegyük hozzá, hogy ennek a párocskának ez az első randevúja, de már a srác kész lenne meghalni érte… Jó, értem én, más kultúra, a becsület náluk sokkal többet jelent, mint pl. kis hazánkban, amit, khm hagyjunk is, na de akkor is.
Igazából a cím roppant találó, groteszk minden ízében, nagyon jól kihasznált lehetőségekkel, amit leginkább a zenével érnek el a készítők. Ne, ne aláfestő zenére gondoljunk, olyan igazán nincs is, a zene itt magnóból szól, és nem azért, hogy az esetleges szomszédok ne hallják a síkoltásokat, hanem mert hóhérunk egész egyszerűen beteg, aki élvezi, ha klasszikus zene keveredik a fájdalom hangjaival. Igen, szexuálisan izgatja. Szexualitás is van ám biza’, sőt. De még maradjunk a groteszk megjelenésére, ami ott van minden apró részletben: az alkotók képesek voltak még (számomra) egy elég durva poént is belerakni, sőt, még egy eltúlzott, már-már mangás erőszak jelenetet belecsempészni a filmbe. A befejezés meg már egészen abszurd, én azon is felnevettem (de nem csak én).
Az igyekezett abban is megvolt, hogy meglepő fordulatokkal tarkítsák a történetet, csak ez sem sikerült, az nem igazi fordulat, amit az ember jó eséllyel számításba vesz. Ha érthetőbben akarom leírni, hogy miről is szól a film, akkor úgy mondanám, hogy ez olyan, mintha egy átlag horrorfilmben a szokásos, 2-3 percnél nem hosszabb haláltusát kihúznánk másfél órára. Maguk a visszaemlékezésekről szóló felvételek is csak ugyanannak a napnak a történéseiről szólnak. Így nem csak a szereplők, de a néző is be van zárva, nem tudjuk az előzményeket, nem ismerünk senkit -és nem is fogunk-, továbbá a végén szembesülünk azzal, hogy csak annyi történt, amit egy negyedórányi filmbe bele lehetett volna sűríteni.
Nem tudom, hogy hazánkban ki fogják-e adni valaha DVD-n, nem hiszem, még X-kategóriás lógóval sem. Miért? Mert az angoloknál sem adták ki. Nálunk meg már a Fűrész VI.-t se lehet majd látni a mozikban a brutalitása miatt. Megvágni meg szinte lehetetlen lenne ezt a filmet, hiszen akkor jóformán nem lenne mit a mozikba/DVD-re rakni. Kiknek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik szeretik a torture porn műfajt, másodsorban pedig azoknak, akik gyakorta látogatnak valódi halálesetekről beszámoló oldalakat. Figyelem! Az egyik tesztalanyom majdnem elhányta magát a film nézése közben és nem is volt hajlandó tovább nézni, szóval tényleg csak saját felelősséggel tessék fogyasztani.

[Videók] További moziszex

Zongoratanárnő – Pornó a művészfilmekben

Posted on by iq

La pianiste – Ha meg akarjuk tapasztalni a francia filmek „sötét oldalát” is, akkor semmiképp nem szabad kihagynunk a Zongoratanárnőt, ami a jófajta francia vígjátékok ellentéteként fájdalmas, véres, drámai és igen nehezen fogyasztható. Persze egy művészfilmről van szó, ami egyedi elbírálást igényel, de még ha ezt meg is adjuk neki, a végeredmény akkor is negatív. Ezzel nem áll szemben az a tény, hogy a film tavaly Cannesban 3 díjjal távozott (közte a Zsűri Nagydíjával), ezenkívül pedig kapott még egy César-díjat, és egy Európai Film Díjat is. A szakmai zsűri bizonyára értékelte a komoly témát, már ha egy mazochista középkorú zongoratanárnő vergődésére ez a legjobb szó. De jussunk túl a nehézségeken, és lássuk, mire számíthatunk a Zongoratanárnőtől.

zongoratanarno

Isabelle Huppert egy Erika nevű, 30-as évei végén járó nőt alakít, aki amikor éppen nem zongoraleckéket ad, akkor vagy az anyjával veszekszik, vagy peep-show-kat látogat. Szánalomra méltó élet az övé, mert egyetlen percet sem érez igazán a magáénak, idegenül mozog a saját testében, és mindez elvileg az anyja miatt van. A történet kifejtése elég lassú, a film 130 percbe bírta sűríteni Erika történetét, ami azt jelenti, hogy aprólékos figyelemmel követhetjük őt a mazochizmus, a gonoszság, féltékenység és beteg viselkedés útján. Erikának egyáltalán nincs magánélete, mivel nemcsak egyszerűen az anyjával él, hanem még egy ágyban is alszik vele, ráadásul a kíváncsi természetű Anya (Annie Girardot) a lány minden mozdulatát figyeli, úgyhogy Erika – jobb híján – magába fordul és átmegy perverz-mazochistába. Sem a nappalai, sem az estéi nem stimmelnek: napközben túl szigorúan és ellenségesen kezeli a tanítványait, akik esélyesek lehetnek arra, hogy túlszárnyalják az ő karrierjét, esténként pedig olyasfajta furcsaságokat művel, amik miatt 18 éven aluliak nem nézhetik meg a filmet. (Még az idősebbeknek sem esik jól végignézni, amiket a hősnő az üvegszilánkokkal és magával művel). Aztán a film kb. egyharmadánál felbukkan egy lehetséges szerelmi szál egy helyes és tehetséges fiatal srác (Walter Klemmer/Benoit Magimel) személyében, aki első látásra beleszeret a zongoratanárnőbe, és így pillanatokra minden addigi problémánk megoldódni látszik. Csak pillanatokra, mert egy súlyos francia művészfilm nem végződhet vér és fájdalom nélkül, úgyhogy a rajongásból csalódás, a gyengédségből erőszak lesz, mi pedig ezalatt egyre zavartabban fészkelődünk a székünkön.
Isabelle Huppert több filmből is ismerős lehet számunkra, legutóbb például a 8 Nő-ből, ahol a vénlány karaktert játszotta. A 47 éves színésznőnek van egy erős művészfilmes vénája, ahogyan ezt klasszikus formában láthattuk Hal Hartley Amatőr c. filmjében, amiben Isabelle egy Isabelle nevű ex-apácát játszott, aki pornó-regények írásával szórakoztatja magát. A színésznő a Zongoratanárnőben borzasztóan hűvös, olyannyira, hogy már a filmbeli őrültségeit sem tudjuk teljesen komolyan venni, azt pedig, hogy szenvedélyt is tudna érezni bárki iránt, még nehezebben hisszük el neki. Ez persze nem Isabelle Huppert színészi gyengesége, hanem a rendezői koncepció eredménye, vagyis Michael Haneke német rendező találmánya. Vannak jó pontjai is a filmnek, ilyen például Annie Girardot szerepeltetése, aki valóban félelmetes élethűséggel játszotta el a zsarnok anyát, de hasonlóan jól működik a Klemmert játszó Benoit Magimel beválogatása is, aki számunkra teljesen ismeretlen arcként feltűnően érzékeny színészi játékot nyújtott.
A film legnagyobb gyengéjének magát a történetet neveznénk, amit Elfriede Jelinek regényéből maga a rendező adaptált forgatókönyvvé. Nemcsak drámai, de már-már bántó is Erika érzelmi-szexuális ámokfutása, ami persze alátámasztható az anyjával való nem-normális kapcsolatával, mégis túl erősnek tűnik ennek a nézőre gyakorolt pszichikai hatása. A művészfilmek kedvelőinek valószínűleg nem lesz ezzel sok bajuk, és hogyha a súlyos mazochista-vonalon kicsit túl tudunk jutni, akkor egy érzelmeket felkavaró, valódi Isabelle Huppert-típusú filmként fogunk a Zongoratanárnőre emlékezni.
Port: A negyvenéves Erika Kohut (Isaabelle Huppert) a bécsi Zeneakadémia zongoratanára. Édesanyjával él, aki szeretetével zsarnokoskodik fölötte, nem hagy számára semmi önállóságot. A megközelíthetetlen és hideg fiatal nőnek van egy szenvedélye: szabad idejében titokban pornómozikat és peep show-kat látogat. Elfojtott szexualitása önpusztító és mazochista jellemvonásokat hoz felszínre. Egy nap azonban egyik tanítványa elhatározza, hogy meghódítja.
[Iq] További moziszex

Titkárnő – Pornó a művészfilmekben

Posted on by Titkarno

Mazochista csaj szadista férfival találkozik… A rendező: Az amerikai függetlenfilmes rendező, forgatókönyvíró és producer, Steven Shainberg, akiről – őszintén megvallom – soha a büdös életben nem hallottam még korábban. Szereplők: Maggie Gyllenhaal, akit idáig főleg Jake Gyllenhaal tetvéreként pozicionáltam, pedig láthattuk őt a SherryBaby, a World Trade Center, a Paris je t’aime illetve a Felforgatókönyv című filmekben is. Ja és nem mellesleg Bruce Wayne csaját alakítja majd a nyár közepén érkező legújabb Batman moziban. A másik főszereplő James Spader. Őrá főleg a Szex, hazugság, video féle Soderbergh dolgozatból emlékezhetünk, de játszott a Csillagkapuban illetve Cronenberg Karamboljában is. Néhány éve azonban átlovagolt a sorozatok világába, és azóta Kirk kapitánnyal parádézik a Boston Legal-ban.
A sztori: Lee Holloway, a húszas éveiben járó lány hazatér szülővárosába, Floridába, miután eltöltött pár kellemes hónapot a helyi elmegyógyintézetben önkínzásra való beteges hajlama miatt. Visszatérte után hamarosan megtanul gépelni, majd munkába áll egy jólmenő ügyvédi irodában, ahol bizarr kapcsolatba kezd nála idősebb főnökével. A nem éppen hétköznapi módon induló szado-mazo románc szerelembe fordul át, és Lee végül úgy érzi, megtalálta önmagát…
Értékelés: Nos, többször is említettem már a Filmhíreken, hogy imádom a fajsúlyos, sötét drámát mint műfajt, de nem vetem meg az éjfekete komédiákat sem (Halálos temetés, anyone?). Nos, a Secretary pontosan ennek a kettőnek az egyáltalán nem hétköznapi elegyét nyújtja. A hollywoodi mainstreamtől eltérően ugyanis nyíltan foglalkozik olyan témákkal mint szadizmus, önkínzás és különféle változatos szexuális perverziók. Ha jól emlékszem, utoljára talán a Todd Solondz féle Happiness-ben vagy Haneke Zongoratanárnőjében láttam efféle abszurd és bizarr történetet. A főszereplő Lee-t alakító Maggie Gyllenhaal meglepően jól hozza az érzelmileg és lelkileg zavarodott fiatal csajt, aki legyőzhetetlen késztetést érez saját maga kínzására, de hogy miért, azt maga sem tudja megmagyarázni. Jól illusztrálja ezt az alábbi párbeszéd a főnök és Lee között:
– Miért sebzi meg magát?
– Nem tudom.
– Nos, talán azért, mert néha úgy érzi, hogy a belső fájdalomnak felszínre kell törnie, és ha látja a belső fájdalom bizonyítékát, akkor tudja, hogy valóban itt van. És ha látja a sebet gyógyulni, az megvigasztalja.
– Hm, így is lehet mondani.
Jake Gyllenhaal tesóját egyébként már több filmben is volt szerencsém látni (többek között a Donnie Darko-ban, a World Trade Center-ben vagy a Felforgatókönyvben), és azt kell mondjam, hogy messze itt nyújtotta eddigi legjobb formáját (azért a SherryBaby-t csak pótolni kéne). Valószínűleg mások is felfigyelhettek rá, mivel az alakításáért 2003-ban Golden Globe-ra jelölték. A másik, akinek a színészi teljesítményén meglepődtem, az maga James Spader volt. Őt főleg a Boston Legal című sorozatból ismerhetjük, bár játszott Cronenberg egyik agymenésében is (hasonlóan perverz figurát, de ez már más téma). Soha nem tartottam Spader-t kiemelkedő színésznek, de amit itt művelt az önmagát kontrollálni képtelen, szadista, perverz jogász csávó szerepében, az egyszerűen lenyűgöző volt. Ha visszagondolok arra a hideg, elborult, kígyótekintetére, még most is kiráz tőle a hideg… Nem tetszett viszont, hogy a két főszereplőn kívül a többi karakter túlságosan jellegtelen vagy elnagyolt volt. A papa-mama-tesó triumvirátusról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg, azonkívül, hogy jól elvannak a maguk kis világában (btw, a fater miért lett alkesz?). Annyit jött le, hogy a mama szeret mindennap elkocsikázni leányáért annak munkahelyére, a nővér meg hozzáment valami csávóhoz, de ezen kívül tényleg semmi. Pedig egy fedél alatt élnének vagy mi.

Azért van még egyvalaki, akit feltélenül meg kell említenem. Ő pedig nem más, mint a zeneszerző Angelo Badalamenti, aki már ősidők óta egyik kedvenc komponistám. Többször is kifejtettem már, hogy ez a pasas egyszerűen egy zseni: szinte akármilyen score-hoz adja a nevét, az rendszerint arannyá válik! Persze nyilván nem a Secretary a karrierjének csúcspontja (az talán a Mulholland Drive vagy a Twin Peaks lenne, erről lehet vitatkozni), de ennek ellenére nagyon kellemes kis OST-t sikerült összeeszkábálnia.
Nos összességében, Shainberg munkája egészen kellemes meglepetés lett számomra, főleg ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam. Ha kedveled a bizarr illetve súlyos történeteket, akkor mindenképpen érdemes belepillantani ebbe a merész témájú darabba.

            

[Videók] Tikárnő, személyi asszisztens sztori Budapesten a valós életben. További erotikus művészfilmek: Ken park, Az érzékek birodalma, Kilenc dal, További moziszex

Pornó a művészfilmekben: Az érzékek birodalma

Posted on by Video

Az érzékek birodalma (Ai no corrida) francia, japán filmdráma. Az érzékek birodalma 1976-ban bemutatott színes, japán francia erotikus filmdráma. Eredeti címe: 愛のコリーダ (Ai no corrida) L’empire des sens. Nagisza Oshima alkotása egy nagy port kavart szerelmi bűnügy alapján készült, amely 1936-ban történt Japánban. Egy volt prostituált, Abe Szada minden konvenciót felrúgó szerelmi viszonyt folytatott főnökével, akit végül megfojtott, péniszét levágta és magával vitte. Három nappal később került rendőrkézre. Ügye nagy felzúdulást váltott ki Japánban, mert rávilágított a társadalmi különbségekre és a hagyományos japán erkölcsök válságára. A filmmel szinte egy időben a témának egy másik mozgóképes feldolgozása is készült, kizárólag japán produkcióban, Noburu Tanaka rendezésében: Jitsuroku Abe Sada (1975). Az érzékek birodalma világszerte szélsőséges fogadtatásban részesült: számos kritikus korszakalkotó remekműként méltatta, miközben mások részéről elhangzott a pornográfia vádja. A filmben valódi, nem imitált közösülések és egyéb szexuális cselekedetek láthatók. A nyugatnémet hatóságok az 1976-os nyugat-berlini filmfesztivál idején pornográfia vádjával lefoglalták a kópiát, és az egész NSZK-ban betiltották a filmet. (A vádat néhány hónappal később ejtették, és a bemutatót engedélyezték.) Japánban ugyancsak pornográfia miatt emeltek vádat a rendező ellen: a bírósági eljárásnak nagy nemzetközi visszhangja támadt, számos világhírű művész nyilatkozatban állt ki a perbe fogott Oshima és filmje mellett. Két évvel később, ugyancsak japán–francia koprodukcióban Oshima elkészítette a Szenvedélyek birodalma című filmjét, szintén egy viharos szerelmi kapcsolatról, ám ezt a munkáját sokkoló erotika helyett inkább balladai hangvétel jellemzi.
Erzekek_birodalma_Szex_mindhalaligA valós háttér: Abe Szada: Az 1905-ben született Abe Szada egy nyolcgyermekes család hetedik gyermeke volt. A gyerekek közül csupán négyen érték meg a felnőttkort, közülük Szada volt a legfiatalabb. Szülei szerették őt, mert bátyjával, Shintaróval és nővérével, Terukóval ellentétben eleinte nem volt nehezen kezelhető gyermek. Testvérei azonban egyre több problémát jelentettek, a szülőknek pedig egyre kevesebb idejük volt legkisebb gyermekükkel foglalkozni. Szada gyakran volt távol a szülői háztól, hasonló korú kamaszok társaságában töltötte ideje javát, mígnem 15 éves korában egyik ismerőse megerőszakolta. Szülei rövidesen azzal szembesültek, hogy Szada is épp olyan nehezen kezelhető lett, mint testvérei. Mivel a lány korábban lelkesen tanult énekelni és hangszeren játszani, szülei 1922-ben eladták egy yokohamai gésaháznak. Az akkori Japánban az ilyesmi egyáltalán nem volt ritkaság a szegény családok között: a gésák művelt személyek voltak, nem közönséges prostituáltak, tehát egy szegény lány számára gésának lenni a társadalmi felemelkedés nagy lehetősége volt. Toku, Szada legidősebb nővére később azt állította, hogy testvére mindig is szeretett volna gésa lenni. Ugyanakkor Szada azt mondta, hogy édesapja a promiszkuitása miatti büntetésből adta el őt gésának.
Erzekek_birodalma_Szex_mas_elottAbe Szada (Eiko Matsuda) Szada számára a gésák világa csalódást jelentett. Nem volt elegendő az előképzettsége és nem volt elegendő szorgalma a további tanuláshoz, hogy a legkiválóbbak közé emelkedjen, ezért jószerivel csak szexuális szolgáltatást tudott nyújtani. 5 évig végezte ezt a munkát, mígnem nemi betegséget kapott. Ez azt jelentette, hogy állandó orvosi ellenőrzéseken kellett részt vennie, mint a hivatásos prostituáltaknak. Szada elhatározta, hogy inkább áttér erre a jobban fizető hivatásra. Oszakában, a híres Tobita bordélyban kezdte a munkát hivatásos prostituáltként. Hamar rossz híre támadt, mivel meglopta az ügyfeleit, és többször megkísérelt szakítani a prostituált életmóddal, amely szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit. Rövid ideig pincérnőként dolgozott, majd újra prostituált lett – immár engedély nélkül – előbb Oszakában, majd Tokióban. Egy ízben a rendőrség letartóztatta, ám egy jómódú férfi, az engedély nélküli bordély tulajdonosának barátja, Kinnosuke Kasahara maga mellé vette. Arra viszont nem volt hajlandó, hogy feleségül vegye. Szada szexuális étvágya eleinte izgatóan hatott a férfire, akit később már kimerített a gyakori szexuális élet. Szakításuk után Szada egy étteremben vállalt munkát Nagoyában. Itt ismerkedett meg Goro Omiya professzorral, akivel viszonyt kezdeményezett. Munkáltatói nem nézték jó szemmel ezt a kapcsolatot, s mivel Szada is megunta Nagoyát, a lány visszatért Tokióba. Omiya ott is találkozott vele, hajlandó lett volna támogatni is, ám Szada élete nem várt fordulatot vett.
1936. február 1-jén Szada a Yoshidaya nevű intézményben kezdett dolgozni. A 42 éves tulajdonos, Kichizo Ishida érdeklődését felkeltette az új alkalmazott. Szada hamar engedett főnöke vágyainak, mivel az egyébként nagyvonalú Omiya szexuálisan nem elégítette ki. Kichizo és Szada kapcsolata mind szenvedélyesebbé vált: egyik teaházból a másikba költöztek, és idejük javát szeretkezéssel töltötték, gyakran egy vagy több gésa jelenlétében. A nős férfi egy idő után mégis visszatért feleségéhez, és ezt a féltékeny Szada nehezen viselte el. Következő találkozásukkor késsel fenyegette meg a férfit, hogy megöli, amennyiben rajta kívül mással is szeretkezik. Együtt mentek az Ogu nevű intézménybe, amelyet a férfi többé nem hagyott el. Szeretkezéseik mind hosszabbak és különlegesebbek lettek. Kölcsönösen fojtogatták egymást, miután felfedezték, hogy ez fokozza számukra a szexuális gyönyört. Ishida egy ízben azt mondta, hogy számára fájdalmas, amikor Szada abbahagyja a fojtogatást, inkább ölje meg őt. 1936. május 18-án, kb. hajnali kettőkor Szada megfojtotta az alvó férfit, egy konyhakéssel levágta a péniszét, és a férfi vérével azt írta Ishida mellkasára, hogy Sada, Kichi Futari-kiri (Szada és Kichi örökké együtt.) Ezután elhagyta a vendéglőt, és Omiyához ment. Bocsánatot kért a férfitól, amiért tönkre tette őt. (A botrány kipattanása után Omiya karrierjének valóban befellegzett.)
Kichizo Ishida (Tatsuya Fuji)Szada 3 nappal később került rendőrkézre, miután egész Japánban nagy erőkkel keresték. A tárgyalás során azt mondta, szeretetből ölte meg Kichizót, mert teljesen magának akarta őt. Ez a fajta szenvedély az egész országot meglepte, hiszen ilyesfajta szerelmi gyilkosságok addig nem történtek. Az állami propaganda is kiemelten foglalkozott az üggyel, ami alkalmas volt arra, hogy a tömegek figyelmét eltereljék az ország súlyos külső és belső problémáiról. Az emberek fantáziáját nagyon megmozgatta Szada esete: azt beszélték, hogy Ishida különösen nagy méretű hímtagjával váltotta ki ezt a szenvedélyt gyilkossá vált partnerében. Szada cáfolta ezeket a pletykákat, mondván, hogy szeretője mérete átlagos volt, a vágy és a szerelmi technikája tette rendkívülivé a férfit. (A levágott hímtag múzeumba került, nyilvánosság előtt is bemutatták, ám a II. világháború vége előtt eltűnt.) A vád hosszas börtönbüntetést követelt a nőre, Szada pedig leginkább meghalni szeretett volna. Végül hat évre ítélték. Majdnem napra pontosan 5 évvel a gyilkosság után, 1941. május 17-én amnesztiával szabadult.
Szabadulása után a hírnév előnyeit és hátrányait egyaránt élvezhette. Személye iránt óriási volt az érdeklődés, melynek eredményeként természetesen valótlanságokat is mondtak róla. Szada beperelte egy róla szóló könyv szerzőjét, ám perre végül nem került sor: a kulisszák mögött alighanem megegyeztek. Magánélete nem rendeződött, mert amint kiderült valódi személyazonossága, az máris véget vetett egy jómódú férfival kialakult kapcsolatának. A média érdeklődése Szada iránt évtizedek alatt sem csökkent. 1970 elején az asszony váratlanul eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Senki nem tudja pontosan, hogy mi történt vele. Valószínűleg az 1980-as évek vége felé elhunyt. Akik ezt állítják, arra hivatkoznak, hogy Ishida sírján 1987 után már nem volt többé friss virág. Egy 1989-ben megjelent könyv szerzője, Aiko Gibo azt állította, hogy látta Szada sírját.
Erzekek_birodalma_Levagott_penisztAz érzékek birodalma – mint arról fentebb szó volt – a szexualitást merőben másképp értelmezi, mint az európai kultúra. A nyugati felfogás a szexualitást általában csak lelki kapcsolattal együtt, a szerelem testi megnyilvánulásaként fogadja el. Az önmagáért való szexualitás bűnnek minősül, még a liberálisnak tartott nyugati társadalmakban is elsősorban a pornográfia hivatott kielégíteni ezt a „sötét, állati ösztön”-t. Az európai kultúrkörben utoljára talán csak az ókori görögöknél és rómaiaknál volt jelen a szexualitás a maga természetességével, a bűn fogalma nélkül. A Távol-Keleten, a kereszténység hatókörén kívül a szexualitásnak egyértelműen pozitív az értelmezése, nemcsak utódnemzési, hanem örömszerzési szempontból is. Oshima filmjében a szexualitás nem bűn, ám hogy mégsem igazán vonzó és izgató, az annak köszönhető, hogy a nézőnek a nemiség és a halál kapcsolatával kell szembenéznie. A keresztény kultúrkörben a szexualitás még ma is gyakran csak utódnemzési funkcióval igazán elfogadott, vagyis egyértelműen az élet fogalmához kapcsolódik, az örömszerző szexualitásban viszont a halál motívuma is megjelenik. Szada és Kichizo kapcsolatát végigkíséri a halál motívuma. Kichizo akkor pillantja meg Szadát először, amikor a lány egy késsel támad a férfi feleségére. A kés visszatérő motívum lesz a történetben: Szada késsel fenyegeti meg a szeretőjét, hogy kasztrálni fogja, amennyiben mással is szeretkezik, és erre a kasztrációra végül sor is kerül. Fontos azonban megemlíteni, hogy a kés nem a gyilkosság eszköze, hiszen Kichizo önként vállalt (és kölcsönös) fojtogatás áldozata lesz. A főszereplők egyre féktelenebbé váló, minden tabut ledöntő kapcsolatában a halál az utolsó tabu, a szexuális egyesülés igazi tetőpontja, a legnagyobb orgazmus. Az örökké szeretkezni akaró Szada és az állandó erekcióban lévő Kichizo kapcsolata szükségszerűen végződik halállal, hiszen örökös vágy emészti őket az egyesülés élményéért, számukra nem létezik kielégülés. A szeretkezés nem csillapítja, hanem fokozza vágyaikat, melyeket egymástól távol sem képesek kordában tartani. Kichizo olyankor bármilyen nőneműt képes meghágni, aki a közelébe kerül, Szada pedig arra kéri idős kitartóját, hogy csípje, marja, üsse a testét, mert számára a szexualitás akkor már elválaszthatatlan a fizikai fájdalom érzésétől.
Szex mindhalálig (Eiko Matsuda és Tatsuya Fuji)Szada alkalmazottként kezdett viszonyt Kichizóval: társadalmi szempontból e kapcsolat elején még alárendelt szerepben volt. Később az egymás kielégítése iránti vágy egyenrangúvá tette őket, aztán egyértelműen Szada került fölénybe, abban a pillanatban, amikor Kichizo már csak a vágy szintjén tudott lépést tartani Szada szexuális étvágyával, testileg már egyre kevésbé. A fojtogatás célja számukra nem a fájdalom okozása, hanem a gyönyör fokozása. Ebben az egymást felemésztő testi kapcsolatban nyilvánvalóan nem lehetnek tabuk: Szada számára a gyönyör egyik formáját jelenti szeretője ondójának lenyelése, Kichizo számára pedig különleges élvezetet jelent annak a főtt tojásnak az elfogyasztása, melyet előzőleg Szada vaginájában helyeztek el. Kichizo kasztrálása nem azt jelenti, hogy Szada megfosztotta szeretőjét a férfiasságától, hanem azt, hogy ezáltal még egyszer, immár utoljára birtokolhatja vágyai tárgyát.
[Szex] További moziszex