Christine Lagarde francia pénzügyminisztert választotta meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) új vezérigazgatójának a szervezet 24 tagú igazgatósága kedden.
Lagarde kinevezésével folytatódik a feltörekvő gazdaságok által megkérdőjelezett, csaknem 6 és fél évtizedes hagyomány, amelynek értelmében az IMF élén európai vezető áll. Christine Lagarde kinevezése a Nemzetközi Valutaalap (IMF) élére „győzelem Franciaországnak” – közölte kedden este Párizsban a francia elnökség.
Az Elysée-palota üdvözölte azt is, hogy „egy nő kerül egy ilyen fontos nemzetközi felelősségteljes” állásba. Az elnökségi forrás szerint Nicolas Sarkozy államfő telefon gratulált Christine Lagarde-nak a kinevezéséhez. Lagarde a Twitter mikroblog-oldalon megtiszteltetésnek és örömnek nevezte, hogy megbízták a pozícióval.
„Az IMF a 187 tagállam szolgálatában állt a gazdasági és pénzügyi világválságban, amely mélyreható változásokra késztette. Elsődleges célom az intézmény élén az lesz, hogy az IMF ezt az utat folytassa, ugyanezzel az eltökéltséggel és elkötelezettséggel” – írta.
Az új vezérigazgató elődje, Dominique Strauss-Kahn májusban mondott le, mert vádat emeltek ellene szexuális erőszak és bűncselekmény miatt. A mindvégig első számú esélyesnek tekintett Lagarde megbízása az után vált egyértelművé, hogy Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter – az IMF-ben legnagyobb szavazati súllyal rendelkező Egyesült Államok nevében – kedden támogatásáról biztosította a jelöltet. A francia pénzügyminiszter mellett mindvégig kiálló EU és Amerika voksai önmagukban is többséget jelentenek az igazgatóságban, ám Lagarde maga mögött tudhatta Kína, India, Oroszország, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Indonézia Dél-Korea, valamint a frankofón afrikai országok támogatását is. Lagarde a jelenlegi mexikói jegybankelnök Agustín Carstenst győzte le, akit korábban Kanada, Ausztrália, Peru és Chile is támogatásáról biztosított.
Az 55 éves, kitűnő diplomataként és mérsékelt liberálisként jellemzett, jogász végzettségű Christine Lagarde Európában nagy szakmai tekintélynek örvend, a Financial Times eurózóna pénzügyminisztereit rangsoroló listáján 2009-ben az első helyen végzett.
Az IMF első női vezetője első feladatai közé tartozik, hogy a kézbe vegye az IMF és az EU közös feladatainak irányítását az adósságválságba sodródott Görögország gazdaságának felszínen tartása érdekében.
Lagarde korábban ígéretet tett rá, hogy amennyiben elnyeri az IMF vezérigazgatói címét, gondja lesz rá, hogy a fejlődő országok szava nagyobb súllyal essen a latba a valutaalapnál.
nemi erőszak
Hatból egy diáklánnyal erőszakoskodtak
Egy friss kutatás szerint hatból egy ausztrál egyetemista lányt erőszakoltak meg élete során, és még többen vannak, akik a szexuális zaklatás különböző formáit tapasztalták. A felmérés szerint ugyanakkor 100-ből ketten fordultak a rendőrséghez segítségért.
A National Union of Students 1500 ausztrál egyetemista diáklány részvételével készült kutatása szerint a válaszadók 17 százaléka esett nemi erőszak áldozatául, további 12 százalékukat pedig érte már szexuális zaklatás. A kutatás nem az egyetemi tanulmányaik megkezdésétől számított esetekre kérdezett rá, hanem a lányok teljes életére vonatkozóan mérte fel a kérdést.
A kutatás szerint a női egyetemi hallgatók 67 százalékának volt már része valamilyen nem kívánt szexuális tapasztalatban, mintegy harmadukkal előfordult, hogy nemi aktusra úgy került sor, hogy nem voltak olyan helyzetben, hogy nemet mondjanak partnerüknek. A vizsgálat szerint minden második esetben barát vagy ismerős volt az erőszaktevő, ötből egy esetben olyan személy, akit a nők közelről ismertek. Az eredmények szerint ugyanakkor csak a megkérdezettek két százaléka fordult a rendőrséghez segítségért, a többiek úgy érezték, az eset nem olyan súlyos, hogy arról feljelentést tegyenek.
A kutatás adatai valamelyest nagyobb zaklatási arányra mutatnak, mint az ausztrál statisztikai hivatal 2005-ös jelentése. Az akkori riport szerint a 15 év feletti ausztrál nők 19 tapasztalt szexuális zaklatást élete során.
Damu elővette a farkát és állva tolta Tímea hüvelyébe
Létezik ez? Álló helyzetben erőszakolta meg az ismert színész, Damu Roland volt barátnőjét, Palácsik Tímeát, legalábbis az ügyészség szerint.
A Blikk megszerezte a nagy port felkavart ügy vádiratát, amely részletesen leírja az állítólagos erőszakot. Damu ügyvédje szerint elképzelhetetlen, hogy így bárki meg tudjon erőszakolni egy nőt. De hogyan is erőszakolt Damu a vádirat szerint?
„A vádlott a sértett jobb felkarját megragadta, annál fogva őt a földről felhúzta, testével a falhoz szorította, és elővette nemi szervét, majd a sértett tiltakozása és ütlegelése közepette izgatni kezdte magát. A sértettet szorosan átölelte, bal kezével annak jobb vállát leszorította, míg jobb kezével nemi szervét próbálta a sértett hüvelyébe helyezni, a sértett azonban ellenállt, lábait összeszorította, s próbálta megrúgni a vádlottat. A vádlott kitartóan próbálkozott, míg végül sikerült a sértett hüvelyébe hatolnia, és a közösülést megkezdenie.”
A támadáson kívül Palácsik védekezésére is kitér az irat.
„A sértett folyamatosan próbált szabadulni, ujjaival a vádlott szemét nyomta, és a lábszárát rugdosta. A sértett hátrálni kezdett, miközben továbbra is rugdosta és ütötte az őt követő vádlottat, akit egy ütéssel a fején eltalált. A vádlott, aki vasbetéttel ellátott orrú westerncsizmát viselt, erre egy ízben közepes erővel bal bokáján megrúgta, majd a tőle elforduló sértett hátába, derékmagasságban, közepes erővel belerúgott.”
Damu Roland ügyvédje, dr. ifj. Mohácsi Ferenc szerint egy ilyen vádiratot be se lett volna szabad nyújtani a bíróságra.
– Elképesztő, hogy idáig jutott az ügy. Döbbenetes, hogy az irat szerint ügyfelem a vele szemben álló, nála magasabb, összeszorított combú Tímeával közösült. Tímea eltérő nyilatkozatai szerint az aktus egy percig, másszor fél percig, és van, hogy „két húzásig” tartott úgy, hogy közben félig kinyomta a krónikus szembetegségben szenvedő Roland szemét. A vasbetétes rúgás, amelynek nincs nyoma, már csak hab a tortán – mondta Mohácsi Ferenc, aki biztos benne, hogy a jövő héten kezdődő perben felmentik a színészt. Forrás: Blikk.hu
Még jó, hogy megerőszakolják!
Vitázhatunk a nemi szerepekről, a társadalmi és biológiai nemek kérdéseiről, a feminizmusról, az emancipációról és a nő helyéről a társadalomban, egyvalamit sose feledjünk: minden férfi hímsoviniszta, szexista és macsó. Még mielőtt lila fejjel a kommentdobozhoz pörgetnétek, tegyük hozzá, hogy ez természetes, sőt, nagy baj lenne, ha kiveszne belőlük az utolsó morzsa machizmo és az agyuk száz százalékát a fejükben hordanák. Elképesztően unalmas lenne ez a világ hárommilliárd töketlen férfival. Szóval maradjunk annyiban, hogy senki sem képes megszabadulni a teljesen szexizmustól, a kérdés legfeljebb az, ki hogy adja elő és mennyire tiszteli a nőket. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, de megtalálni az egyensúlyt kész művészet.
A közhelyet ugyebár minden férfi ismeri, siránkoznak is miatta eleget a sörük felett: „ha kemény vagyok vele, egy rohadt állat vagyok, ha gyengéd és figyelmes, akkor puhapöcs, és három hét múlva lelép valami vadbarommal”. Ez természetesen szintén hímsoviniszta attitűd, mégis minden olyan férfinak van legalább egy ilyen sztorija, akinek már legalább három nővel volt dolga. A nagy tanácstalanságban általában a nők sem könnyítik meg a férfiak dolgát, akik jellemzően akkor értik meg, hogy mit akar a másik, ha azt az illető elmondja nekik (méghozzá a szájával, nem testbeszéddel és egyéb, a férfiak radarképernyőjén messze kívül eső metakommunikációs eszközzel).
A férfiak elvárt, vagy legalább elfogadott hozzáállását a nőkhöz tehát még mindig rengeteg tévképzet és tabu övezi és szokás szerint általában a két véglettel találkozunk. Az egyik a gyávaság, amikor az illető hím annyira fél az ismeretlen területtől és a menetrendszerű lebőgéstől, hogy inkább rá sem néz a nőkre, a másik a nyílt násztánc, azaz a szexuális aktusra való folyamatos és nyilvánvaló buzdítás. A problémakör veleje mostanában került újra az újságok lapjaira, miután egy torontói rendőr teljesen őszintén és valószínűleg minden rossz szándék nélkül azt mondta: ha a nők nem akarják, hogy megerőszakolják őket, akkor esetleg nem kellene annyira ribancosan öltözködniük és akkor nem lesz baj.
Ezen persze ér felháborodni, de kezeljük most diagnosztikus tünetként a nyilatkozatot mint jelenséget. Ez az alapállás (ti. a férfi csak a természet parancsának engedelmeskedik, amikor ráveti magát egy kihívóan öltözködő nőre, ezért igazán nem lehet hibáztatni, sőt, tulajdonképpen a nő kereste a bajt) évtizedek óta újra és újra előbukkan, rendszeresen előfordul ugyanis, hogy egy-egy férfi nem bírja tartani a száját és a nagy nyilvánosság előtt ilyet mond. A reakció persze borítékolható volt: közfelháborodás világszerte, kész kis mozgalom indult, több nagyvárosban is úgynevezett „ribancmeneteket” szerveztek, amikor is nők ezrei vonultak az utcára, természetesen megfelelő öltözékben, hogy felhívják a figyelmet a férfiközpontú társadalom igazságtalanságaira.
A legfrappánsabb válasz a rendőr szavaira talán az volt, hogy ahelyett, hogy a nőknek mondanák meg, hogyan (ne) öltözködjenek, talán a férfiaknak kellene szólni, hogy ne erőszakoljanak. A végcél persze nem csak a megerőszakolások visszaszorítása, hanem úgy általában az, hogy a férfiak ne szóljanak be, a lengén öltözött nőknek – és úgy általában a nőknek, akik szeretik azt felvenni, amiben jól érzik magukat. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kilóg mindenük. A rendőr, miközben látszólag megfeddte a nőket és megvédte a férfiakat, egyúttal (persze akaratlanul) kimondta azt is, hogy utóbbiak még mindig önmagukon uralkodni képtelen állatok, nem kell csodálkozni tehát, ha semmilyen civilizációs gát nem áll az erőszak útjába: ha fedetlen másodlagos nemi jellegeket látnak, magukévá teszik a gazdájukat és kész.
Természetesen vannak gátlástalan, gonosz, buta és beteg férfiak, akik nem riadnak vissza attól, hogy a nőket fizikai fölényükkel térítsék jobb belátásra. Méghozzá jóval többen vannak, mint az átlagos naiv kispolgár azt gondolná, legfeljebb félnek a következményektől és visszafogják magukat. Aki mégsem, annak valóban a börtönben a helye, ahol a cellatársa remélhetőleg bevezeti a szexualitás rejtelmeibe egy hosszú és intenzív tréning keretében. Az erőszaktevők azonban nem feltétlenül a „ribancosan” öltözött nőkre utaznak, az esetek döntő hányada ugyanis kapcsolatban (szakszóval: háztartásban) történik, így a rendőr szavai még inkább érvénytelenek.
A kérdés tehát az: mi baj van tulajdonképpen a kihívóan öltözködő nőkkel? Miért baj, ha valaki orbitális dekoltázzsal és a lényeget éppen csak hogy eltakaró miniszoknyában szambázik az utcán? Nyilvánvalóan semmi. A baj nem az ilyen nőkkel van, hanem a férfiak kollektív frusztrációjával: azzal, hogy egyszerűen képtelenek feldolgozni, ha megkívánnak egy nőt és nem kaphatják meg azonnal. Marad a beszólás, jobb esetben egymás között („nézd már, basszus, mekkora ordas kurva, mit képzel?”), rosszabb esetben az alanynak. Ehhez nem árt tudnunk, hogy a férfi, ha teheti, pornót néz, azaz alapjáraton semmi baja azzal, ha egy nő mutogatja magát, de a többség, ha ezzel élőben szembesül, leblokkol. Nézegetni nem illik, leteperni nem szabad, marad tehát a legegyszerűbb megoldás: a verbális vagy fizikai erőszak.
Magyarország ebből a szempontból különösen szerencsétlen hely, a magyar férfiak (látens) prüdériája és frusztrációja legendás. Kereshetnénk az okokat hosszan, felhozhatnánk azt, hogy a szocializmus aszexualitása még eleven, a szabad piac mellei, fenekei, csábos pillantásai és vastag, erotikusan csücsörítő ajkai pedig nagyon hirtelen, kész kulturális sokként borították el az országot; mindegy, a lényeg, hogy férfiaink többsége egyelőre képtelen feldolgozni, ha majdnem fedetlen melleket és lábakat lát. Talán ezért is irigyeljük annyira a mediterrán népek hím egyedeit, akik (legalábbis a hiedelmek szerint) bevett rituálék mentén nyilvánítanak tetszést, a nők pedig szintén rutinból szólnak vissza, fakszinznak, feleselnek, a kitartó férfiak azonban megkapják a jutalmukat.
Emlékezzünk a vonatkozó jelenetre a főbb szerepekben Igazi Férfiakat felsorakoztató Volt egyszer egy vadnyugatból. Arra, amikor Jason Robards a film végén kiküldi Claudia Cardinalét a munkások közé azzal, hogy vigyen nekik vizet, hiszen szomjasak és egyébként is rég láttak nőt. „Ha pedig valamelyik ráver a fenekedre, rá se ránts, hadd csinálják.” Akkor és ott, abban a közegben valamiért nem volt ezzel semmi baj. Forrás: Cotcot.hu
Most azzal védekeznek, hogy pénzt kapott a szobalány
Fel fogják menteni a szexuális bűncselekménnyel vádolt Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezérigazgatóját – közölte ügyvédje. Benjamin Brafman ezt egy róla készült, vasárnap este adásba kerülő portréműsorban mondta az M6 francia kereskedelmi televíziónak.
„Nem kívánok egyelőre az ügy részleteibe belemenni, de bizakodó vagyok és nem hiszem, hogy Strauss-Kahn bűnös lenne a vádpontokban, és előre megmondhatom, hogy fel fogják menteni” – jelentette ki az amerikai sztárügyvéd.
A volt IMF-vezért azzal a gyanúval vették őrizetbe, hogy a manhattani Sofitel szállóban erőszakoskodott az egyik szobalánnyal. Hétfőn kell megjelennie a bíróság előtt, hogy nyilatkozzon arról, bűnösnek vallja-e magát az ellene felhozott hét vádpontban. Strauss-Kahn először kap szót letartóztatása óta, s válasza meghatározhatja az egész eljárás menetét. Amennyiben ártatlannak vallja magát (sajtóértesülések szerint ez a legvalószínűbb), néhány hónapon belül a bíróság előtt fogják szembesíteni a vádlójával, majd az esküdtszéknek kell kimondania a végső szót.
A Le Journal du Dimanche című vasárnapi francia lap értesülése szerint a védelem a feltételezett áldozat szavahihetőségét fogja kikezdeni. Azt fogja állítani, hogy belegyezéssel történt a szexuális kapcsolat, amiért a panaszos pénzt kapott vagy legalábbis remélt.
Emellett Brafman – a lap szerint – az eljárás érvénytelenítését fogja kérni, arra hivatkozva, hogy Strauss-Kahn letartóztatása a New York-i repülőtéren nem volt törvényes. Egy a volt francia pénzügyminiszterhez közel álló meg nem nevezett személy a lapnak elmondta: „úgy tűnik, az ügyész túl gyorsan átlépett (Strauss-Kahn) személyes státuszán”, vagyis azon, hogy az IMF vezetőjeként mentelmi jogot élvezett. „Úgy tartóztatták le az IMF-vezért, mint egy tyúktolvajt. Ennek igazolására szökést emlegettek, miközben a repülőjegye már régóta le volt foglalva” – vélekedett Strauss-Kahn ismerőse.
Ron Soffer, Párizsban és New York-ban is praktizáló ügyvéd szerint a felmentés érdekében Strauss-Kahn védőinek „elfogadható kétkedést” kell ébreszteniük az esküdtszék tagjaiban. Egy megerőszakolási ügyben a történtek két egymásnak ellentmondó értelmezéséről kell dönteni, amely „leküzdhetetlen feladat”.
„Most lépünk át abba a jogi szakaszba, amely a védelemnek kedvez” – hangsúlyozta Soffer. A védelem eddig hallgatott, ugyanis nem álltak rendelkezésre azok az információk, amelyeket az ügyészségnek hétfőn fel kell fednie. Ettől kezdve viszont Strauss-Kahn ügyvédjei ellentámadásba fognak lendülni – tette hozzá.
18 éven át kínozta és megerőszakolta az elrabolt gyermeket a perverz házaspár
Tizennyolc éven át tartott fogságban egy perverz házaspár egy ártatlan kislányt Kaliforniában. Jaycee-t több ízben megerőszakolták, és sokkolóval akadályozták meg szökési kísérleteit.
Jaycee Dugard alig tizenegy éves volt, amikor a perverz és szadista Garrido házaspár elrabolta, miközben ő az iskolabuszhoz igyekezett. A kislányt ezután a saját kertjük végében összetákolt viskóban szállásolták el a Kalifornia állambeli Antiochban. Fogva tartásának első négy esztendejében Jaycee ki sem tehette a lábát az udvarról. A szerencsétlen gyereket elrablói több ízben megerőszakolták, amit gyakorta videóra is rögzítettek.
Szökési kísérleteit elektromos sokkoló pisztollyal akadályozták meg. A fogságban időközben huszonkilenc évessé idősödő Jaycee- t végül 2009-ben szabadították ki a rendőrök, miután felfigyeltek a Garrido házaspár gyanús viselkedésére. Ezután hosszú nyomozás, majd bírósági tárgyalások sorozata kezdődött, amelyek a napokban zárultak le végleg. A férj 431, míg a felesége 36 év börtönt kapott. Az elítéltek nem éltek fellebbezési jogukkal.
– Ön gyakorlatilag újkori rabszolgatartó, aki megfosztott egy gyermeket az ártatlanságától, majd saját vagyontárgyként kezelte – fogalmazott a bíró az ítélethirdetéskor. Jaycee nem vett részt a tárgyalásokon, álláspontját édesanyja ismertette.
– Gyűlöltem annak a tizennyolc évnek minden másodpercét. Elloptátok az életemet tőlem és a családomtól is – üzente a lány a velejéig romlott házaspárnak.
A szexuális bűncselemények bizonyítása
Hetek óta Dominque Strauss-Kahn zaklatási botrányától hangos a sajtó. Egyelőre nem tudni, mi történt pontosan a New York-i hotelben, de annyi biztos, hogy a volt pénzügyi vezető védőinek nem lesz könnyű dolguk. Pedig a legtöbb szexuális bűncselekmény esetén inkább fordított a helyzet…
„A szexuális bűncselekmények bizonyítása abban különbözik más ügyektől, hogy az erőszak elszenvedője általában egyedül van, amikor a kifogásolt cselekmény megtörténik, így a bizonyítás során is egyedül van az állításával” – ismertette az ilyen jellegű ügyek fő jellemzőjét Tuza Péter, a „Zsanett-ügy” néven elhíresült eset sértettjének ügyvédje.
A szexuális bűncselekmények vádlottjai általában nem ismerik el elsőre a tettüket: tudják, hogy a bizonyítás nem könnyű (legtöbbször nincsenek tanúk). A hasonló ügyek vádlottjai, gyanúsítottjai ezért elsőként rendszerint azt próbálják bizonyítani, hogy a sértett szavahihetetlen, nem mond igazat.
Kulcsfontosságú az ilyen ügyekben, hogy a sértett mennyire hitelesen, ellentmondásoktól mentesen mondja el a vele történeteket. Ehhez viszont megfelelő körülmények kellenek: egyes szakemberek szerint a rendőrségek, bíróságok alkalmazottainak speciális képzésre lenne szüksége ahhoz, hogy megfelelő érzékenységgel, tapintatosan tudjanak bánni egy traumatizált sértettel. Már ahhoz is sok erő kell, hogy valaki eldöntse, feljelentést tesz, és mások elé tárja a legtöbb sértett által szégyellt incidenst.
A többség nem lép vissza – „A szexuális bűncselekmények kényes területet jelentenek: ide tartozik a szemérem elleni erőszak, az erőszakos közösülés… a kerítés, kitartottság, üzletszerű kéjelgés. Sok sértett csak a feljelentés után szembesül azzal, hogy mivel jár majd az eljárás: kihallgatás, találkozás igazságügyi pszichológus szakértővel… És mivel az erőszakos közösülés és személy elleni erőszak (alapesetben, ha nem kiskorú a sértett, nem többen követik el a bűncselekményt) magánindítványos bűncselekmény: vagyis a sértettnek kell nyilatkoznia, hogy kívánja-e az eljárás megindítását, az elkövető felkutatását. Ennek hiányában a rendőrség kénytelen megszüntetni a nyomozást” – mondta Nők Lapja Cafénak Molnár István rendőr őrnagy, a BRFK Gyermek és Ifjúságvédelmi Osztálya megbízott alosztályvezetője, hozzátéve, hogy – az általa ismert ügyekben – azért a sértettek többsége nem lép vissza, és megteszi a feljelentést.
A szexuális bűncselekmények kivizsgálása során pszichológus, pszichiáter szakembert is bevonnak a történtek rekonstruálása érdekében. Speciális teszt igazolhatja például a sértett traumatizáltságát, és egyéb következtetéseket is levon az igazságügyi pszichológus, aki nem csak a véleményét fogalmazza meg arról, mi valószínűsíthető az eset kapcsán. „Sajnos az ilyen ügyekben csak a sértettet vizsgáljuk, pedig nagyon fontos lenne, hogy mindkét féllel beszélhessünk, hogy a motivációt feltérképezzük, az előzményeket megismerjük, hogy a történet mindkét fél által elmondott verzióját halljuk” – mondta Pál Enikő klinikai szakpszichológus, igazságügyi pszichológus szakértő. Általában a feljelentés megtétele után hozzávetőleg két héttel kerül hozzá egy-egy ilyen eset sértettje, de ennyi idő – magyarázta a pszichológus – nem jelent problémát a pszichológiai vizsgálat szempontjából.
Fontos a gyorsaság – A szexuális bűncselekmények felderítését nagyban segíti, ha a sértett és a hatóságok azonnal lépnek, hogy benyomást lehessen szerezni a sértett személyes reakcióiról, és kikérhessék azok véleményét, akik látták a sértettet az esemény után: milyen állapotban volt, mit mondott, hogyan viselkedett… Lehetőség szerint minél előbb szükséges – szakszerűen – beszerezni az összes bizonyítékot, és „megkérdezni” az elkövetéssel gyanúsított személyt.
A feljelentést követően akár azonnal orvosi, nőgyógyászati vizsgálatra kísérik a sértettet és helyszínelésre is sor kerül, melynek során begyűjtik a bizonyítékokat: például zsebkendőt, gumikesztyű, óvszert, ruhamaradványokat – ismerteti az ilyen esetekben szokásos ügymenetet Molnár István.
A késlekedés ronthatja a sértett esélyeit – mondta Tuza Péter, aki mindkét oldalt képviselte már ügyvédként szexuális bűncselekménnyel kapcsolatos eljárásban: és emlékezik olyan esetre is, ahol azért mentették fel a védencét, mert a hatóság „nem foglalta le a kulcsbizonyítékot, a lepedőt”.
Az ilyen ügyek vádlottjai gyakran „nyitva hagynak” egy utat maguknak: ha eljut a bizonyítási eljárás odáig, hogy elismerik, hogy sor került az aktusra, akkor azt állítják, hogy az a sértett beleegyezésével történt. Előfordulnak „kitalált” történetek is: családi viták, válások során felmerülő feszültségek (gyerekfelügyelet, ingóságok megosztása) miatt. És „van, hogy véget ér egy párkapcsolat, és közben valami sérelem miatt azt állítja az egyik fél, hogy az utolsó szexuális együttlét erőszakon alapult és nem közös beleegyezésen” – mondta Molnár István.
Szégyen, titkolózás, félelem – Azért inkább az jellemző, hogy elhallgatják a sértettek az ilyen ügyek többségét. „Ilyet az ember nem szívesen vállal fel: egy ilyen ügy kapcsán annyi szennyet, mocskot zúdítanak rá az érintettre” – mondta Tuza Péter, aki eddigi munkája során nem találkozott olyan üggyel, ahol a sértett egy hasonló ügyben „kifejezetten valótlanságot állított volna”.
Sokan szégyellik, magukat is okolják, ha valamilyen szexuális zaklatás, bűncselekmény áldozatává válnak. Akik pedig vállalják, azokat gyakran elrettentik a hatóságok: előfordul, hogy feleslegesen vájkálnak a magánéletüknek olyan területén is, ami nem kapcsolódik az ügyhöz, vagy épp kétségbe vonják a szavukat – állítja a területtel foglalkozó szakemberek egy része. „Nem értem, miért kellene egy ilyen ügy sértettjének arra válaszolnia kihallgatáskor vagy a bíróságon, hogy hány szexuális partnere volt az esetet megelőzően… vagy hogy éppen milyen ruhát viselt aznap. A szexuális erőszak ugyanúgy elítélendő, ha bő pulóverben és nadrágban, vagy ha miniszoknyában és szűk felsőben volt a bűncselekmény elkövetésekor az áldozat” – mondta a Nők Lapja Cafénak egy név nélkül nyilatkozó pszichológus, aki éveken át egy bántalmazott nőket segítő telefonos segélyszolgálat önkéntes munkatársa is volt.
„Nem hinném, hogy bárki is kitalált – szexuális bántalmazásos – történettel állna elő, az ilyesmit szinte mindenki inkább szégyelli, eltitkolni próbálja – mondta dr. Süli Ágota pszichiáter, hozzátéve, hogy egyes vélemények szerint az Egyesült Államokban esetenként túlzásba is viszik például a munkahelyi zaklatásos ügyeket: van, aki úgy érzi, hogy már megdicsérni sem lehet egy nőt anélkül, hogy botrány legyen az ügyből.” De Magyarországon erről egyáltalán nincs szó: „olyan nagy lehet a szégyen- és bűntudatérzés, hogy előfordul, hogy például az őt gyerekként rendszeresen megerőszakoló apát még felnőttként sem jelenti fel a sértett.”
Gaspar Noé filmjében kegyetlenül megdugatta Maria Beluccit
Az argentin származású, Franciaországban élő Gaspar Noé első filmje egy vérfertőző hentesről szólt, a másodikban tíz percen keresztül erőszakolták meg a szépséges Monica Belluccit, a legutóbbi pedig egy két és fél órás vizuális trip, amiben egy lelőtt drogdíler szelleme kering Tokió felett. Az Enter the Void magyar premierje alkalmából Budapestre látogató rendezőről kiderült, hogy brutális filmjei ellenére kedves és nyílt ember, aki szívesen beszélt nekünk arról, hogy szerinte mikor megengedhető a vérfertőzés, hogy mit tett hozzá a filmjéhez, hogy színésznője meg akarta mutatni a mellét, és hogy melyek azok a városok, amelyek felizgatják szexuálisan.
– Az Enter the Void a haláltól való félelmedről is szól?
– Húszéves koromban jobban féltem a haláltól, mint ma. Talán mert öregebb vagyok, és már elértem bizonyos dolgokat, megcsináltam pár filmet. Ha itt kéne hagynom ezt a világot, maradna valami nyom a rövid itt-tartózkodásom után. Ateista neveltetést kaptam, de fiatalkoromban rá voltam kattanva a halál utáni életről szóló könyvekre, a Tibeti halottaskönyvre, meg az olyan történetekre, amelyeket kómába esett emberek meséltek utólag, és úgy gondoltam, klassz lenne filmet csinálni ezekből a sztorikból, amelyekben egyébként nem hittem. Különböző pszichedelikus filmek is hatottak rám, no meg az, hogy akkoriban kísérleteztem a pszichedelikus gombával is. Szóval a film alapötlete akkor született meg, amikor a húszas éveim elején jártam, aztán majdnem húsz évig kattogtam rajta, mire sikerült megcsinálni. Ezért nem is csodálkozom, hogy a fiataloknak jobban tetszik, mint a felnőtteknek, hiszen olyan dolgok vannak benne, amiket ők szeretnek: drogozás, táncolás, dugás.
– Miért tartott ilyen hosszú ideig, hogy összehozd a filmet?
– Először is meg kellett írnom. Aztán, mivel ez egy nagy, kísérleti jellegű film, hogy egyáltalán lehetőségem legyen megcsinálni, előtte kellett csinálnom pár másik filmet, amikre felfigyeltek az emberek. Csoda, hogy végül összejött. Igaz, már az is csoda volt, hogy a Visszafordíthatatlan-t megcsinálhattam. Van, amikor baromi sokáig kell várnod, hogy megcsinálhasd a filmet, amiről álmodsz, és én menet közben nem vállaltam el más felkérést, mert nem akartam azzal félremenni, hogy elkezdek mondjuk bankrablós filmeket vagy komédiákat csinálni.
– De meglett volna rá a lehetőséged?
– Ja, rengeteg felkérésem volt, francia és amerikai is. De tudtam, hogy valaki más úgyis megcsinálja majd azokat jobban. Engem nem mozgat a karrierépítés. Konkrét projektek, konkrét szerelmek izgatnak. Az ember tudja, hogy melyek azok a filmek, amiket meg akar venni otthonra DVD-n, hogy újra és újra megnézze őket. Én is tudom, hogy melyek azok a filmtervek, amelyekkel el akarok tölteni három-négy-öt évet. Most egy ideje már egy erotikus film gondolata foglalkoztat. Egy komoly, szentimentális, erotikus film lenne, remélem, legközelebb azt tudom megcsinálni. Vannak olyan rendezők, akik egyik projektből máris beugranak a másikba, de én nem ilyen arc vagyok. Az Enter the Void után nagyjából most jutottam el arra a pontra, hogy már bele tudnék kezdeni a szentimentális, erotikus filmbe.
– Mivel töltöd az idődet két film közt?
– Bulizok, filmfesztiválokra járok, emberekkel találkozom, élvezem az élet egyszerű dolgait. Igaz, az egyszerű dolgok néha nagyon komplikáltakká is tudnak válni, és olyankor meg jó beletemetkezni a munkába.
– Mi tud komplikálttá válni?
– A normális élet komplikált. Amikor hosszú időre beleásod magad egy filmbe, és aztán kész van, rájössz, hogy például milyen rég nem láttad a szüleidet. Mert miközben a filmen dolgozol, kizársz mindent, ami a filmen kívüli valóság.
– Mesélj egy kicsit az említett erotikus filmről!
– Majd aznap leszek hajlandó beszélni róla, amikor elkezdem forgatni. Egyébként egy horrorfilmet is felajánlottak most nekem. De addig nem kezdek új filmbe, amíg úgy nem érzem, hogy igazán élvezném a munkát.
– A szexet legtöbbször brutálisnak, állatinak ábrázolod a filmjeidben, de nem mindig: a Visszafordíthatatlan-ban Monica Bellucci és Vincent Cassel szerelmi jelenete az egyik legromantikusabb, amit valaha láttam.
– A Visszafordíthatatlan-ban szerettem volna megmutatni a szex lehetséges legszörnyűbb változatát, amikor a hatalom eszközévé válik, és az örömteli, tiszta szexet is. De Vincent és Monica nem vállalta a szexjelenetet (azért a jelenet így is elég explicit – a szerk.), amit meg is értek. Ha az ember annyira híres, mint ők, eleve ki van téve a zaklatóknak. Vincent azt mondta, hogy nem akarja közszemlére tenni a Monicával megélt intimitást, és ezt elfogadtam. Az Enter the Void végén is van egy szerelmi jelenet, de a következő filmemben tényleg örömteli, pozitív dolognak akarom ábrázolni a szexet.
– A legtöbb esetben mégis érzelmek nélküli vagy erőszakos a filmjeidben a szex. Szerinted ez hozzátartozik a szex lényegéhez?
– [Hallgat.] Hm… Bocs, elméláztam a saját magánéletemen, és beugrott pár kép. Na, visszatérek. Azt hiszem, egy szerelmi viszonyban van, amikor fura a szex, van, amikor állatias dolgokat játszik el az ember, van, amikor gyerekes dolgokat. A szerelem és a szex is játék. Ahogy mondani szokás, minden normális, ami egy férfi és egy nő közt történik, amíg mindketten akarják. Bár lehet, hogy kicsit homofób dolog ezt mondani, nyilván nem csak férfira és nőre igaz.
– Mintha kicsit rá lennél kattanva a vérfertőzésre.
– Mint a legtöbb ember. Ezért nincsenek gyerekeim. Na, ez durva vicc volt! De komolyan: fiú- és lánytestvér közt nem tiltja a törvény a vérfertőzést, csak tabu. Nem tudom, miért nem beszélnek erről többet az emberek, nekem van több barátom is, akik az unokatestvérükkel vagy a testvérükkel fedezték fel a szexet. Minden családban van szexuális feszültség. Persze teljesen más, ha két hasonló korú emberről beszélünk, mintha az apáról és a lányáról vagy az anyáról és a fiáról – az a gyerekbántalmazás körébe tartozik. Ha viszont a felnőtt fiú vagy a lány dönt a dologról, az megint más. Anais Nin például húszéves korában döntött úgy, hogy lefekszik az apjával. Az Enter the Void forgatókönyvében egyébként eredetileg nem volt utalás vérfertőzésre, ezt a vonalat főleg Paz (Paz de la Huerta, a film női főszereplője – a szerk.) hozta be, én csak annyit mondtam, hogy a fiú megszagolhatná a nővére fehérneműjét. Paz, az exhibicionista, meg akarta mutatni a mellét, és tény, hogy ha a csinos nővéred megmutatja neked a mellét, akkor könnyen vérfertőző gondolataid támadhatnak.
– Az Enter the Void-ot szerinted valamilyen drog hatása alatt kell megnézni?
– Nem is tudom, én sosem láttam bedrogozva. Már rég nem füvezek, és szerintem a kokain sem passzol a mozizáshoz. Azt el tudom képzelni, hogy vannak, akik LSD vagy gomba hatása alatt látták, de nem hiszem, hogy szükség van ezekre. A 70-es években elég elterjedt volt, hogy LSD hatása alatt mentek moziba az emberek, mondjuk a 2001: Űrodüsszeiá-t vagy a Szelíd motorosok-at megnézni, de én tinédzserkorom óta nem tépek be mozizáshoz. Tizenhat éves koromban sokszor füveztem mozizás előtt, aztán egy kukkot sem értettem a cselekményből.
– Amikor az Enter the Void-ot csináltad, eszedbe jutott, hogy ki lesz a közönsége?
– Rendezőként olyan filmet akarok csinálni, ami nekem tetszik, meg a barátaimnak, akiknek persze hozzám hasonló ízlésük van. Amikor elképzelek egy közönséget, olyan fickók ülnek benne, mint Gaspar Noé és a barátai. Vagy esetleg olyanok, mint a szüleim. De nem képzelek oda egy adóellenőrt vagy bankárt vagy politikust vagy egy olyan rendezőt, akinek nem szeretem a filmjeit. Mint a legtöbben, én is azt gondolom magamról, hogy én vagyok a legnormálisabb ember a világon, még akkor is, ha különbözöm a legtöbb embertől. És egy olyan közönségre vágyom, amiben normális emberek ülnek. Ha valaki kiakad a filmemen, akkor nem normális.
– Említetted a szüleidet; ők mit szóltak az Enter the Void-hoz?
– Anyám Alzheimer-kóros, neki nem tetszett a hét abortuszjelenet a filmben (a filmben egy abortuszjelenet van – a szerk.). Apám viszont nagyon szerette. Ő festő volt, és a filmben láthatók is a festményei. Apám hiperkúl arc, és nagy filmrajongó. Anyám is nagy filmrajongó volt.
– Paz de la Huerta mintha mindig magát játszaná. Ez tényleg így van?
– Igen, abszolút. Olyan színész, mint Humphrey Bogart, aki mindig saját magát adta, vagy Vincent Gallo, aki mindig saját magát adja. Szuper, bolond csaj. Szuper, mert bolond. Az Államokban egy csomó színésznőt megnéztem a szerepre, de egyikük se lett volna hajlandó megcsinálni azt, amit ő megcsinált. Valami hipnotikus erő van benne. Tudtam, hogy nem könnyű természet, de azt is, hogy jobban fogom élvezni vele a munkát, mint bárki mással, mert kiszámíthatatlan és exhibicionista. Rengeteg figyelemre van szüksége, ami elég fárasztó tud lenni, ugyanakkor borzasztó profi, és teljesen átadja magát a filmnek és a figurájának. Végül egyáltalán nem volt nehéz kijönni vele, és tényleg olyan dolgokat nyújtott, amire senki más nem lett volna képes. Például abban a jelenetben, amikor Marióval kiabál, egyáltalán nem én rendeztem őt, ő rendezte saját magát.
– Ez mindig jellemző a munkamódszeredre?
– Vannak színészek, akik pont ezt szeretik bennem, és vannak, akik pont ezt utálják, hogy nem igazán instruálom őket. Megmondom, hogy mit csináljanak, de nekik maguknak kell megtalálniuk az odavezető utat. Csak akkor szólók, ha valami nem tetszik, amúgy hagyom őket, hadd alakítsák a saját figurájukat szabadon. Az biztos, hogy Pazt nem én kergettem olyan lelkiállapotba, hogy sikítozzon, ő maga spanolta fel saját magát.
– Előfordult valaha, hogy valamit megbeszéltél egy színésszel, aztán mégsem akarta megcsinálni?
– A Carne című rövidfilmemben volt egy színész, akit arcon szúrtak volna a filmben, és el is kezdtük forgatni a jelenetet, de aztán aggályai támadtak, hogy rasszista kicsengése lesz a filmnek, mert arab volt. A jelenet közepén azt mondta, hogy kiugrik egy kávéért, de ott hagyta a jelmezét, és soha többet nem jött vissza. Úgyhogy ki kellett találnom, hogyan vegyem fel a jelenetet úgy, hogy nem látszik az arca. Később ilyen volt az a helyzet Vincent-nal és Monicával, amit már említettem, de ők amúgy rengeteget adtak magukból a filmbe. Ki kell aknázni, amit a színészeid adni tudnak, és nem szabad őket rákényszeríteni olyasmire, amit nem akarnak megcsinálni, mert az úgyse lesz jó.
– A film jelentős része felülről fényképezett jelenetekből áll. Ezeket technikailag hogyan oldottátok meg?
– A főszereplő fiú szemszögéből felvett jeleneteket és a visszaemlékezéseket mind igazi helyszíneken forgattuk, aztán ezeknek a pontos, de tető nélküli mását megépítettük egy tokiói stúdióban, ahol daruval meg tudtuk csinálni a légi felvételeket, amelyekkel a szellem szemszögét ábrázoltuk. Ezeknél a jeleneteknél végig én kezeltem a kamerát. Paz panaszkodott is, hogy ahelyett, hogy őt rendezném, a daruval meg a kamerával szórakozom. Sokkal jobban izgatott, hogy hogyan néz ki a jelenet, mint az, hogy lent dirigáljak.
– És amikor az utcákat, házakat mutatjátok felülről?
– Az úgy készült, hogy helikopterről fotókat csináltunk, és aztán a képeket újrarajzoltuk számítógéppel, hozzáadtunk autókat, járókelőket. És az utómunka alatt átalakítottuk olyanná, mintha nem igazi házak és utcák, hanem modellek lennének. Rengeteg munka volt, egy csomó ember dolgozott rajta egy éven keresztül.
– Miért választottad Tokiót a film helyszínéül, éltél ott?
– Nem, de sok időt töltöttem ott, amikor előkészítettem a filmet. Az tetszik a városban, hogy olyan, mint egy óriási flippergép. És imádom a japán filmeket, az éjszakai bárokat, és rá vagyok kattanva a japán lányokra. Korábban, ha választhattam volna bármilyen helyet nyaralásra, biztos, hogy Tokiót választottam volna, ezért remek volt ott forgatni, eltölteni egy csomó időt, és kombinálni a vakációt a munkával. De ennyi elég is volt Tokióból, már nem vagyok rákattanva Japánra. A következő filmemet talán az Egyesült Államokban forgatom, de lehet, hogy az túl nehézkes lenne a szakszervezetek miatt. Párizsban is szívesen forgatnék megint.
– Ha az USA-ban forgatnál, akkor hol? Valamelyik nagyvárosban?
– Nem is tudom. Szeretem New Yorkot, de elég burzsoá hely lett, úgyhogy nem izgat fel szexuálisan. Tokió szexuálisan és intellektuálisan is felizgatott.
– Most melyik hely izgat fel?
– Nemrég forgattam egy rövidfilmet Kubában, azt hittem, hogy fel fog izgatni, de nem várt nehézségek merültek fel. Hozzászoktam ahhoz, ahogy a japánok dolgoznak, ők tényleg munkamániásak, heti hat napot, napi tizennégy órát dolgoztak a forgatáson. Perfekcionisták, és én is az vagyok. Szóval bárhol is forgatok legközelebb, ez hiányozni fog.
– Amikor Cannes-ban Nicolas Winding Refn átvette a rendezői díjat a Drive-ért, azt mondta, te tanítottad meg rá, hogyan kell szétverni egy fejet.
– Szerintem ezt csak privát poénnak szánta, nem dolgoztunk együtt. De tényleg felhívott egyszer, amikor a Drive-ot forgatta, és rákérdezett, hogy a Visszafordíthatatlan-ban hogyan oldottuk meg a fej szétverését, mert az ő filmjében is volt egy hasonló jelenet. Cannes-ban egyik nap együtt iszogattunk, talán ezért ugrott be neki a köszönőbeszéde közben, hogy vicces lenne, ha megemlítene. Egyébként lehet, hogy az volt a célja a Drive-val, hogy túltegyen a Visszafordíthatatlan-on erőszakosságban. Azzal az egy fejszétrúgós jelenettel önmagában talán nem sikerült neki, de rengeteg véres jelenet van a filmjében, imádtam! A végére totál szadistába megy át, egyik gyilkosság jön a másik után. A kedvencem a karfelvágós jelenet.
– Nemrég elterjedt, hogy talán te rendezed a Theresa Duncan és Jeremy Blake öngyilkosságáról szóló The Golden Suicides-t. Ez igaz?
– Nagyon izgalmas projekt, de hollywoodi film lenne, és ha elvállalom, rengeteg időt kell az Államokban töltenem. Most arra várok, hogy összeáll-e a szentimentális, erotikus film finanszírozása, mert ha igen, akkor azt akarom megcsinálni előbb, mert az egy könnyebb, gyorsabb munka lenne. Csak utána vállalnám be a másikat, amihez teljesen át kéne szerveznem az életemet. Nem szeretek hosszabb időt más országban tölteni, mindig honvágyam van. Ez biztos onnan ered, hogy a szüleimmel állandóan költöztünk, amikor gyerek voltam. Szerettem Japánban forgatni, de az életem egyik legtraumatikusabb pillanata volt, amikor ott kellett hagynom Franciaországot három hónapra, úgy éreztem, mintha le kéne vágnom a két karomat. Ha csak egy napra kell elutaznom, akkor sem bírok aludni a megelőző éjjel.
– Sokan rühellik a filmjeidet. Kaptál valaha olyan negatív kritikát, ami hasznos volt számodra?
– Egyre emlékszem, amit egy montreali leszbikus írt a Visszafordíthatatlan-ról. Azt írta, hogy a legszánalmasabb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy az elveszített paradicsomot úgy ábrázolom, mint egy burzsoá nőt és pasit, akik egy szuper, a szüleik pénzén vett lakásban élnek, és éppen gyereket várnak, és ez mennyire begyöpösödött, heteroszexuális elképzelés a boldogságról. És ebben igaza is volt. Persze lehet, hogy pont ezért éreztem szükségét, hogy a filmben összetörjem ezt a boldogságot. A Senses of Cinemában meg azt írta valaki, hogy úgy építem fel a filmjeimet, mintha hullámvasutak lennének, amiben a nézőt hol megijesztem, hol megríkatom, de nyilvánvaló, hogy a háttérben valami vicces és szórakoztató dolog húzódik meg.
– Ezt erős kritikának tartod?
– Nem, szerintem se csináltam eddig még semmi komolyat.
– Mi számítana komolynak?
– Az algíri csata például egy komoly film, vagy Pasolini Saló-ja, vagy a 2001: Űrodüsszeia. Én semmi ilyesmit nem csináltam.
– De ambicionálod?
– Talán, majd egyszer. Azt mondják, fiatalság, bolondság. Igaz, én már negyvenhét éves vagyok, de ha választanom kell, hogy elvonulok vidékre, és beletemetkezem egy olyan forgatókönyv írásába, ami szuper jót tenne a karrieremnek, vagy maradok a városban és partyzok a barátaimmal, akkor az utóbbit választom. Forrás: Origo.hu/filmklub
Bizonyíték a volt IMF-vezértől a szobalány ruháján
A DNS-vizsgálatok igazolták, hogy Dominique Strauss-Kahnnak, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezetőjének a spermáját találták meg annak a szobalánynak, Nafissatou Diallo uháján, akit a francia politikus állítólag megerőszakolt.
A New York-i rendőrség állítólag vasárnap eljutatta el a DNS-tesztek eredményét a francia hatóságoknak – írja az atlantico.fr francia hírportál, amely szerint valamikor hétfőn ismertetik hivatalosan az újabb terhelő bizonyítékot. Ez felboríthatja Strauss-Kahn ügyvédeinek a vád gyengeségeire építő stratégiáját is. Az eredeti elképzelés szerint, a szexbotrányok esetében bevett módszerrel, a feltételezett áldozat szavahihetőségét szeretnék kikezdeni.
„A legkisebb hazugsága is ellene fordítható” – mondta a DSK-ként is gyakran emlegetett politikus egyik védőügyvédje. Kiderülhet például, hogy a guineai születésű 32 éves szobalány hazudott azért, hogy politikai menekült státuszt kapjon az Egyesült Államokban – folytatta az ügyvéd. A DSK által felbérelt magánnyomozók még a nő afrikai hazájába elutaznak, hogy ott a múltjában kutakodva esetleg terhelő bizonyítékokat találjanak.
A védelem másik pillérét a DSK és ügyvédei között zajló „nagyon őszinte” beszélgetések fogják adni. Az amerikai eljárásrend miatt „elsőrendűen fontos, sokkal inkább mint Franciaországban, hogy a védelem pontosan tudja, mit követett el a kliens. Az ügyvédek nem tapogatózhatnak a sötétben” – fejtette ki a Le Figaro című francia lapnak egy Amerikában és Franciaországban is praktizáló ügyvéd.
Strauss-Kahn egyórányi egérutat kapott a Sofiteltől
Hiába szólt a szobalány azonnal, az elegáns hotel vezetése csak egy órával később értesítette a rendőrséget. Hogy a bankvezért elcsíphessék, a rendőröknek Strauss-Kahn-t és a szállodásokat is át kellett verniük.
A New York-i rendőrség szeretné megtudni, hogy a Sofitel Hotel miért várt egy órát a rendőrség értesítésével, miután az IMF vezérigazgató Dominique Strauss-Kahn sietve elhagyta a szállót, ahol állítólag megerőszakolt egy szobalányt akinek Nafissatou Diallo a neve – írja a Guardian.
A Reuters rendőrségi forrásokra hivatkozva közli, hogy a nyomozók úgy tudják: a szobalány nemsokkal déli 12 után ment be Strauss-Kahn tetőtéri lakosztályába. A tanúk és a videófelvételek szerint a bankvezér fél 1-kor intett le egy taxit a szálloda előtt, anélkül hogy a recepciónál kicsekkolt volna. A szobalány a nyomozók információi szerint szinte azonnal szólt a munkatársainak, hogy mi történt vele.
A hivatalos jelentésekben az áll, hogy a rendőrséghez az első segélyhívás, melyben a hotel biztonsági szolgálata szexuális erőszak kísérletéről szóló állításról számolt be, fél 2 után futott be. Az első rendőri egység pontosan háromnegyed kettőkor érkezett a Times Square-i luxusszállóhoz..
A rendőrség szerint lehetséges, hogy a hotel azért várt ki, mert az állítólagos áldozat túlságosan ki volt borulva, a beszámolója is nagyon ijesztő volt, így a lesokkolt menedzsereknek eltartott egy ideig, mire rászánták magukat a telefonálásra.
A Sofitel New York egyelőre nem válaszolt a sajtó megkeresésére. A rendőrség most azt vizsgálja, merre járhatott Strauss-Kahn a Sofitel elhagyása és a JFK-reptéri letartóztatása között. Szerdai óvadékkérelmükben a bankvezér ügyvédjei azt írták, 12.28-kor hagyta el a hotelt, hogy „pár saroknyira” egy előre megbeszélt ebéden vegyen részt háromnegyed 1-kor.
A nyomozók szerint Strauss-Kahn fél 4-kor – vélhetően a reptérről – szólt vissza a Sofitelbe, hogy nem hagyott-e ott valamit. A szállodában lévő rendőrök megkérték a személyzetet, hogy kérdezzék meg, hol van, hogy utána küldhessék a mobilját. Ehelyett a kikötői hatóságot értesítették, hogy tartsák fel Strauss-Kahn gépét a kapunál a rendőrök érkezéséig.
A hatóság emberei fél ötkor kérték meg a bankvezért, hogy szálljon le az Air France párizsi gépéről. Amint leszállt, DSK-t átadták a nyomozóknak, akik megbilincselték és egy jelöletlen kocsival arra a manhattani rendőrkapitányságra vitték, ahol szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos bejelentéseket vizsgálnak.
Miután Strauss-Kahn óvadék ellenében sem kerülhetett szabadlábra, különleges őrizetben van, többek között olyan szoros köpeny van rajta, amiben nem tudna öngyilkos lenni. Az IMF éléről lemondó Strauss-Kahn a képek alapján rendkívül meggyötörtnek látszik, de kitart ártatlansága mellett.
Meghallgatására pénteken kerül sor, a sértettet addigra már meghallgatják. A New York Daily News rendőrségi források alapján azt írja, a hatóságoknak nincs okuk kételkedni abban, amit a szobalány mond. Forrás: Index.hu