Családon belüli erőszak

Szóbeli erőszak, megfélemlítés, elszigetelés, szexuális, verbális és testi erőszak. Az erőszak fokozatai, amely egy friss felmérés szerint három nőből kettőt érint élete során. A magyarországi krízisközpontok helyzetét bemutató kiadvány jó célt szolgál, de egyes szakértők szerint kissé félrevezeti az ügyet: csak a családon belüli erőszak áldozatairól beszél, és gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a bántalmazót. Fontos ügy, kissé elfuserált tálalás – nagyjából így foglalható össze az a tanulmánykötet, amit múlt hét végén mutattak be. A családon belüli erőszakról helyzetképet adó Sebek 2 című kiadvány zömében esetleírásokat tartalmaz, és a krízisközpontokat mutatja be.

A kötetet bemutató sajtótájékoztató gyakorlatilag egy színházi előadással is felért: először csak hallani, majd látni is lehetett néhány jelenetet egy házasságból. Persze, rémisztő volt, ám kicsit olyan is, mintha a szervezők most találták volna fel a spanyolviaszt: te jó ég, létezik olyan, hogy egy férj veri a feleségét.

Nemi szerepek?
A kötet – ami egyébként kereskedelmi forgalomban nem kapható, és amit elsősorban a szakembereknek ajánlanak – valamennyire önkritikus is: nem állítja, hogy a helyzet rózsás. Az eddigi feladatokról és eredményekről ad számot, de feltárja a problémákat és hiányosságokat is. A Sebek 2 című könyv bemutatóján a szakértők azt mondták: ugyan folyamatosan nő az ellátottak száma, ez csupán töredéke a ténylegesen bántalmazottak számának. A többség még mindig nem tudja, hova forduljon, vagy nem mer segítséget kérni.
Herczog Mária, a könyv lektora szerint nem véletlenül válik valaki elkövetővé, vagy áldozattá: s a kettő között nagyon vékony a mezsgye. Egy finn kutatásra hivatkozva azt mondta: már óvodában is elfogadóbbak a szülők és az óvónők is, ha a fiúk verekedősek. „Ezzel pedig gyakorlatilag előírják a nemi szerepmintákat” – véli.
Herczog szerint a szakmában rengeteg vita zajlik arról, hogyan kell ezeket az otthonokat felépíteni és megszervezni, hogyan kell segíteni feldolgozni a krízist. „A könyvnek éppen az a jelentősége, hogy a gyengeségekre és az erősségekre is felhívja a figyelmet. Kiderül belőle például, hogy a gyermekjóléti szolgálatok nagyon gyengén működnek, és sokszor bár mindenki tudta, hogy mi történik a szomszédban, semmilyen érdemi lépés nem történt.”

Nem jó a szemlélet
„Örülök, hogy a könyvben főleg eseteket írnak le” – mondja Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa, „mert a tényeket legalább nem lehet elferdíteni”. Szerinte viszont a könyv kommentárjai nagyon félrecsúsznak: „egyrészt azt mondja, hogy 2005 óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal itthon. Ez nem igaz, a Nők a Nőkért Egyesület már sokkal régebb óta. Csakhogy a könyv szerkesztői egyetlen civil szervezetet sem kerestek meg. Kár, pedig például a NaNe tudott volna segíteni”.
A jogvédő szerint a kötettel mégsem ez a legnagyobb baj. „Hanem az, hogy a magyar államnak az a családon belüli erőszakra adott válasza, hogy megerősíti a krízisellátást. A nemzetközi standardok pedig világosak: két pillérre kell támaszkodni.” Ebből az egyik a bántalmazottak biztonságának szavatolása, de ugyanennyire lényeges, hogy a bántalmazókat felelősségre vonják.
Spronz Júlia szerint hatalmas probléma, hogy a könyv sikertörténetnek mutatja be, ha egy nő újra képes a nulláról kezdeni egy tragédia után, „holott nem ez a kiindulási pont. A bántalmazók felelősségre vonásáról egyetlen szó sem esik a könyvben”. Az úgynevezett „családi csoport konferenciázásról” viszont annál több. Ennek gyakorlatilag az a lényege, hogy a családon belüli erőszak után a megoldás ne felülről jöjjön, hanem összeterelik a bántalmazót és a bántalmazottat, hogy együtt oldják meg.
„Ez képtelenség. Ezzel olyan szintre viszik az ügyet, mintha a problémákat meg lehetne diskurálni, mintha az erőszak civakodás lenne” – véli a jogvédő, aki szerint ráadásul a könyvben bemutatott krízisközpontokban sem a titkosságot sem a biztonságot nem tudják szavatolni. (Ezt támasztja alá szerinte a kötetben bemutatott eset is, amikor gyakorlatilag az egész anyaotthont le kellett menekítni a pincébe az egyik bántalmazó erőszakoskodásai miatt.) Spronz szerint az már csak hab a tortán, hogy a központokban a könyv tanulsága szerint olyan szakemberek dolgoznak, akik 3+2 napos képzésben vettek részt előzően. (Hírszerző)

Megerőszakolta örökbe adott fiát az anya

A feltételezések szerint háromszor is megerőszakolta a fiát az a Detroit mellett élő anya, aki tíz évvel az örökbe adás után talált rá a gyerekére. Az még nem világos, hogy a kamaszkorú gyerek tisztában volt-e vele, hogy a biológiai anyjával éli át élete első szexuális élményét, de az anya ártatlannak vallja magát. A 35 éves Aimee Louise Sword tíz évvel azután, hogy örökbe adta a fiát, az interneten keresztül megtalálta a még jelenleg is csak kamaszkorú gyereket, majd találkozott vele, elcsábította, és állítólag háromszor le is feküdt vele – írja a Fox News. Azt nem tudni, hogy a kiskorú fiú tudatában volt-e, hogy a biológiai anyjával feküdt le, a nőt mindenesetre nemi erőszakkal vádolják. Michigan megyében 16 év a beleegyezési korhatár, ez alatt számít megrontásnak a szexuális kapcsolat, még beleegyezés esetén is. Sword még áprilisban adta fel magát, mert letartóztatási parancsot adtak ki ellene, de az eset csak most került nyilvánosságra. A Detroit mellett található Waterford Township rendőrsége először három rendbeli nemi erőszak miatt tartotta bent a nőt, akit később óvadék ellenében elengedtek, és jelenleg csak egy rendbeli nemi erőszak ügyében folyik ellene az eljárás. A nő ártatlannak vallja magát, és az ügyvédjén keresztül azt nyilatkozta az Oakland Pressnek, hogy nagyon nehezen viseli a vérfertőzés vádját.
A nő ezen a rövid nyilatkozaton kívül nem szólalt meg az ügyben. Az azóta megszűnt MySpace-oldalán reagált a történtekre annyit, hogy Lil’Kim esetéből merít magának erőt, mert a rappert is úgy ítélték el, hogy végig ártatlannak vallotta magát (Lil’Kimet 2005-ben többek között hamis tanúzásért ítélték el). A nő azt írta, Lil’Kim magára emlékezteti, és nem értette, miért foglalkozik mindenki vele. Míg Sword úgy érzi, felülkerekedhet a vádakon, a pszichiáterek attól tartanak, hogy a fiú maradandó károsodásokat szenvedhet, ha igaz a sztori. „Ez lehetett az első szexuális élménye, így az ő első szexuális élményében annyi az ellentmondás, a szokatlanság, a tabu, hogy akár egész életére kihathat rá” – nyilatkozta a Fox Newsnak Gerald Shiener, a detroiti Sinai Grace Kórház pszichiátriájának vezetője, aki szinte elképzelhetetlen szörnyűségnek tartja a történteket.
„Az első reakciónk, amikor hasonlóról hallunk, hogy ez minden férfi rémálma. Undorító. Nem is találok rá szavakat, mert ez egy olyan dolog, ami annyira távol esik a normálistól, annyira tiltott minden kultúrában, hogy már az is felkavarja az embert, ha csak belegondol” – mondta az orvos. Arról, hogy a csak kiskorúként emlegetett fiú pontosan hány éves, illetve hogy mikor, milyen körülmények között került sor a feltételezett nemi erőszakokra, egyelőre nincsenek információk.

Óvadékkal szabadulhat a kislányt szexrabszolgaként tartó férfi

nemi_eroszak_hazaspar30 millió dollárban szabta meg a bíróság annak a férfinak az óvadékát, aki 1991-ben elrabolta a 11 éves Jaycee Lee Dugardot, 18 évig szexrabszolgaként fogva tartotta, és ez idő alatt két gyereket is nemzett neki. Az összeg egyébként jelképes, Garridót akkor se engednék ki, ha letenné a minimálisan szükséges 10 százalékot. Phillip Craig Garridónak 30 millió dollárt (több mint öt és fél milliárd forintot) kellene letennie, ha szabadlábon szeretne védekezni – döntött az El Dorado megyei bíróság nevében Douglas Phimster bíró hétfőn Placerville-ben, az ügy második meghallgatásán. Az óvadék kimagasló az elmúlt években kiszabott mezőnyben, de Garridónak nem csak azért volna teljesen értelmetlen elkezdenie összegyűjteni ezt az összeget, mert esélye sincs rá, hanem mert semmiképp sem fogják szabadlábra helyezni.
Az 57 éves Garridót és 54 éves nejét 2009. augusztus 28-án fogták el, amikor kiderült, ők tartották fogva a 18 évvel ezelőtt, 11 éves korában a nyílt utcán elrabolt Jaycee Lee Dugardot, akinek időközben a férfi két gyermeket is nemzett. Az asszonyt, Nancy Garridót, aki végig tudott férje tetteiről, bűnrészességgel gyanúsítják, neki lehetőséget sem adtak óvadékra – számolt be róla az AP Hírügynökség. Tovább a teljes cikkre

18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány

jaycee-elrabolt-kislanyAgymosott gyerekek, halott prostituáltak: mi van még a kaliforniai rém számláján? Még apja szerint sem normális Phillip Garrido, aki 18 évig tartotta szexrabszolgaként a 11 éves korában elrabolt kaliforniai kislányt, Jaycee Lee Dugardot. A szexuális bűnökért egyszer már 50 évre elítélt, ám 11 év után szabadlábra helyezett pedofil – akin egyébként most már kilenc, a 90-es években megölt prostituált halálát is számon kérik – az eltelt idő alatt két kislányt nemzett a szerencsétlen nőnek, mivel neje, Nancy (54) meddő volt. Garrido tetteiért többszörös életfogytiglani büntetést kaphat még úgy is, hogy tagadja az ellene felhozott 29 vádpontot. Jaycee, aki gyerekeivel együtt folyamatos agymosásban részesült fogságuk alatt, állítólag alig változott az eltelt 18 év alatt, alultáplált és sápadt, csakúgy, mint két lánya, akiknek egyikét 14, másikát 18 éves korában nemzett neki a férfi. Az elképzelhetetlenül mocskos körülmények között nevelt gyerekek állítólag agymosott zombiként viselkednek, az apjuk által betanított szövegeket hadarják el gépiesen, ha kérdezik őket. A kábítószerfüggő Garrido végül is ezen bukott le, amikor perverz szektájába próbált gyerekeket toborozni az egyik iskola előtt. A bejáratnál álló biztonsági őrnek anyai ösztöne súgta meg, hogy itt nagy baj van.
– A kisebbik lány szeme teljesen be volt dagadva, a nagyobbik pedig nem mert rám se nézni – tudatta a brit Daily Mirrorral a rendőrnő, Lisa Campbell, aki aztán nyomoztatni kezdett az igazoltatott férfi után. – A kicsi gép módjára kántálta, hogy a szemén lévő púp születési rendellenesség. Egyébként összevissza beszéltek.
A lányok soha nem jártak iskolába, orvos sem látta őket soha. Csak feltételezni lehet, mi folyt a ponyvákkal, sátorral rejtegetett fészerben 18 évig. A lakásban a horrorregények és tengernyi szemét között a falakon talált hatalmas vérnyomok arról tanúskodnak, hogy az elmebeteg férfi brutálisan verte családját.
A történet:
Az Észak-Kalifornában levő Concord rendőrsége azt állítja, hogy az a nő, aki besétált hozzájuk, szinte biztosan Jaycee Lee Dugard, akit 18 évvel ezelőtt raboltak el South Lake Tahoe városban.
Nagy vihart kavart az ügy: Szemtanúk szerint a két elkövető 1991. június 10-én a mostohaapja szeme láttára ragadta el a lányt. A rózsaszín ruhát viselő, kék szemű, szőke gyerek iskolába ment, a buszmegálló felé tartott, amikor idegenek kocsiba tuszkolták, és magukkal vitték. Mostohaapja a házuk kocsikijárójától, alig két utcányi távolságból figyelte az esetet.
Azonnal terepbiciklijére pattant, hogy a lánnyal elrobogó szürke kocsi nyomába eredjen, de egy emelkedőn lemaradt. A rendőrség az értesítés után perceken belül a helyszínre érkezett, és lázas keresés kezdődött, de sem a kocsinak, sem a lánynak nem akadtak nyomára.
A rendőrség – amely 18 év óta nem zárta le az ügyet, de már szinte minden reményt elveszett, hogy a lány előkerül – őrizetbe vett egy házaspárt: a gyerekrablással az 58 éves, nemi erőszakért és emberrablásért korábban már elítélt és börtönviselt Phillip Craig Garridót és 55 éves feleségét, Nancy Garridót gyanúsítják.
Az egész ügyre úgy derült fény, hogy Garrido gyanút keltett, amikor két kiskorú gyerekkel látták. Próbaidős tisztje berendelte és kikérdezte a feleségével, az elrabolt lánnyal és a két gyerekkel megjelent férfit, aki végül bevallotta Jaycee elrablását és azt is, hogy a gyerekek tőle vannak. Garridót korábban 50 évre ítélték egy emberrablási ügyben, büntetéséből 11 évet töltött le. Egy másik alkalommal hét hónapra került rács mögé nemi erőszak miatt; 1988-ban szabadlábra helyezték, élete végéig próbaidős feltételekkel.
Raktárban tartották a gyerekeket: Az El Dorado megyei seriffhelyettes (ebben a térségben található a San Franciscó-tól keletre fekvő South Lake Tahoe) csütörtökön elmondta a sajtónak: kiderült, hogy a lányt elrabló férfitól az áldozatnak két gyereke született, és a férfi hármójukat a háza kertjében, sátrakban és raktárhelyiségekben tartotta.
Az elrabolt Jaycee és a két kiskorú – egy 11, illetve 15 éves – lány soha nem járt iskolába és nem volt orvosnál, a férfi a külvilágtól elzárva, teljes elszigeteltségben, mostoha körülmények között tartotta őket az elmúlt 18 évben a kicsiny Antioch település egy elővárosi telkén, a lány szüleinek házától mintegy 270 kilométerre. Jaycee-t szexuális rabszolgaként használta, aki először 14 évesen szült gyereket az őt megerőszakoló férfitól.
A kaliforniai gyerekrablási eset kísértetiesen hasonlít Natascha Kampusch esetére. A tízéves osztrák kislány 1998. március 2-án tűnt el: iskolába indult, de nem érkezett meg. Egy iskolatársnője állítólag látta, amint betuszkolják egy fehér kisbuszba. A rendőrség hajtóvadászatot indított, még Magyarországon is nyomoztak utána, de nem akadtak nyomára. Elrablója nyolc és fél éven át tartotta bezárva egy ablaktalan, föld alatti helyiségben Bécs közelében, Strasshofban.

Bocsánatot kért a rendőrség a 18 évig fogva tartott lány miatt

Bocsánatot kért szombaton a kaliforniai rendőrség azért, hogy több lehetőséget is elszalasztottak Jaycee Lee Dugard megmentésére. A most 29 éves nő szerdán ment be Concord városának rendőrőrsére és közölte: ő az, aki 18 évvel ezelőtt eltűnt. Kiderült, hogy egy családi ház hátsó udvarán tartottak fogva egy Kalifornia állambeli városban. A hatóságok szerint két gyereke is született fogvatartójától: egy most 11 és egy 15 éves lány, akiket Dugard magával vitt a rendőrségre, amikor jelentkezett. A két gyereket a hatóságok azonnal állami védelem alá vették. A lányt 11 évesen rabolták el szülei otthonától.
A rendőrök már átkutatták a két gyanúsított, Phillip Garrido és felesége házát a kaliforniai Antiochban, és megtalálták a rejtekhelyet: egy hátsó udvart, ahol fogva tartotta a nőt. A férfit korábban nemi erőszakért ítélték el, és szexuális támadóként tartják nyilván. Az emberrablásért nem csak a férfit, hanem a feleségét is gyanúsítják, mindkettejüket őrizetbe vették. A rejtekhelyen voltak sátrak, fészerek és kis faházak, ahol a nő és két gyereke az elmúlt 18 évet töltötték. Senki nem látott be az utcáról, így nem volt feltűnő, hol tartják fogva a lányt és annak két gyerekét, akik soha nem jártak iskolába és orvos sem látta őket.
Contra Costa megye seriffje, Warren E. Rupf azt mondta szombaton, hogy a rendőrség akár már három éve is megtalálhatta volna Jaycee Lee Dugardot, 2006. november 30-án a szomszédok bejelentést tettek, miszerint gyerekek élnek egy sátorban az elítélt erőszaktevő Phillip Garrido házának udvarán. A seriff szerint a hatóságok szinte semmit nem tettek: nem mentek el a házhoz, nem próbáltak bejutni az udvarra. Rupf seriff szerint a rendőrségen teljes a zavarodottság most amiatt, hogy ekkora hibát követtek el. ” Nem tudom megváltoztatni mindazt, ami megtörtént, de elismerjük a hibánkat, és ez az első, amit megteszünk. Nincs mentség” – közölte a seriff.

Natascha Kampusch vágyik a pincébe

Három éve egy zavarodott fiatal lány kért segítséget egy bécsi kerület utcájában: Natascha Kampusch (21) volt az, akit nyolc és fél évvel korábban rabolt el Wolfgang Priklopil (†44). A lány azóta ritkán szólalt meg, de most egy szokatlanul őszinte interjút adott a Süddeutsche Zeitung című német lapnak. – Úgy érzem magam, mint egy növény, amelyet sodor a víz, és ugyan néha megpróbál a part menti iszapban gyökeret verni, de aztán az ár elsodorja. Kísérleti nyúl lettem – vélte a lány, akinek saját bevallása szerint senkije sincs.
– Mindenki a legjobbat akarta nekem, a kórházi orvosok számára egy különleges eset voltam. Azóta sem hagynak önállóan dönteni, valaki mindig meg akarja mondani, mi lenne nekem a legjobb. A pincémben ez nem így volt. Ott tökéletes voltam, befejezett. De amióta kint vagyok, elvesztettem az egyéniségemet. Elvették az emberek. Ott olyan lehettem, amilyen vagyok, és senki sem befolyásolt – döbbentette meg a lap munkatársát Natascha, aki az interjúban csak pozitívan nyilatkozott elrablójáról. Igaz, nevén sosem nevezte, végig a „tettes” kifejezést használta rá.
– A tettes hagyott élni, nem szabott nekem határokat. Csak azt akarta, hogy mindig jobb legyek. Annyira őszinte volt. De amikor kijöttem, akkor azt a szerepet kellett játszanom, akit elnyomtak, megaláztak és kínoztak.
Natascha nem tud elszakadni a múltjától. Szakértők szerint talán éppen ezért vette meg azt a házat, amelyben nyolc és fél évig raboskodott. – Még mindig magyarázkodnom kell azért, amilyen vagyok. Egy pillanat alatt kellett felnőnöm. Senki sem ért meg – jelentette ki a lány, aki az utóbbi hónapokban visszavonultan él volt börtönében. (Blikk)

Altatás közben erőszakolta pácienseit az elismert orvos!

altatasban-szexA mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó doktort 53 korábbi páciense vádolja. Egy Sao Paolo-i orvost, aki a mesterséges megtermékenyítés terén elismert szaktekintélynek számít, súlyos bűncselekmény miatt állíthatnak bíróság elé. A hírességek által is látogatott férfi a vádak szerint tucatnyi nőt erőszakolt meg a klinikáján, miközben azok teljes altatásban voltak.
A 66 éves orvost hétfőn tartóztatták le, az ügyészség a globo.com oldal értesülései szerint nemi erőszak gyanúja miatt nyomoz. Összesen 53 korábbi páciense vádolja azzal az orvost, hogy megerőszakolta őt az altatás vagy az abból való ébredési időszak alatt. Azt állítják, hogy a férfi fizikai erőszakot alkalmazott velük szemben vagy nyugtatót adott be nekik.
Egy áldozat közvetlenül a klinikán elvégzett beavatkozást követően számolt be erőszakról: „Mialatt (az altatásból) ébredeztem éreztem, ahogy a számat csókolja és azt mondta nekem, hogy én is csókoljam meg őt. Emlékszem, hogy az egyik kezével a testemet simogatta”.
Az orvos 1997 és 2007 között követte el a bűncselekményeket. Ha beigazolódik a gyanú, akkor tíz év börtönbüntetés vár rá. Az orvos ügyvédje, José Luís Oliveira Lima visszautasította a vádakat és hangsúlyozta, hogy az előzetes letartóztatás is elfogadhatatlan. „Minden követelésnek eleget tett, ami ahhoz szükséges, hogy szabadlábon várja a tárgyalást.” A helyi orvosi etikai bizottság is vizsgálatot indított az ügyben.
„Dr. Roger” az internetes honlapján azzal hirdeti magát, hogy ő és csapata több mint hatezer gyermeket segített megszületni 2006-ig mesterséges megtermékenyítéssel. „Mindig úgy véltem, hogy egy jó társadalom jó családokból áll” – szól egy idézet az ötgyermekes apától a honlapon, akinek már tizenkét unokája is van. Állítólag a legendás brazil futballista, Pelé egyik fia is a klinikán történt beavatkozás segítségével született.
A vádak egy része már tavaly óta ismert az ügyészség előtt, de eddig nem ellenőrizték azok hitelességét, mert nem folyt rendőrségi nyomozás az orvossal szemben.

Kígyóuborkával erőszakolta meg élettársát

Brutálisan bántalmaza párját a részeg férfi: Kígyóuborkával erőszakolta meg élettársát!
Jogerősen négy év börtönre ítélte a Somogy Megyei Bíróság azt a férfit, aki tavaly ittasan megverte, megkötözte, majd egy kígyóuborkával megerőszakolta saját élettársát Kaposhomokon.
A fiatalember 8 éve létesített élettársi kapcsolatot párjával, kapcsolatukból egy kislányuk született. Idővel azonban a férfi italozni kezdett, egyre gyakrabban rúgott be, és ilyenkor agresszív lett. A vádirat szerint élettársát rendszeresen bántalmazta, ütötte és rugdalta. Durvasága a szexualitás terén is megmutatkozott. Élettársát egyre többször fenyegetéssel kényszerítette közösülésre. A nőnek ilyenkor pornófilmeken történteket kellett utánoznia, többek között egy dezodoros flakont dugott a hüvelyébe.
Tavaly áprilisban a vádlott részegen ment haza, vacsorát követelt, majd – már evés közben – ököllel kezdte ütlegelni az asszonyt. Miközben szidalmazta, a bankkártyáját követelte, s amiért nem kapta meg, egy órán át ütötte-rúgta a nőt, akinek a fejét egy alkalommal nekiverte a kályhának is. Közben egy sörösüveget is széttört a koponyáján, illetve hogy ne tudja hívni a rendőrséget, összetörte a mobiltelefonját. Végül cipőfűzőjével összekötözte a nő kezeit, letépte róla a ruháit, és egy 30 centis kígyóuborkát dugott a nemi szervébe. Ezután kikötözte az élettársát, és elaludt: az áldozatnak csak ekkor sikerült kiszabadítania magát, és segítséget kérnie a szomszédoktól. A bíróság erőszakos közösülésben, szemérem elleni erőszakban, rongálásban és testi sértésben mondta ki bűnösnek a 25 éves vádlottat.

Bűnösnek találták az erőszakoló katonát

kislany_katonavalEgy Egyesült Államok-beli katonai bíróság bűnösnek talált egy amerikai katonát, aki megerőszakolt egy 14 éves iraki lányt, majd családjával együtt meggyilkolta. A 22 éves Jesse Spielman közlegényt péntek késő este találta bűnösnek az esküdtszék egyhetes hadbírósági tárgyalás után Fort Campbellben, Kentucky államban. A férfi egyike volt annak az öt katonának, akiket megvádoltak a 2006 májusában Bagdadtól délre, Mahmudijában elkövetett bűncselekménnyel.
A bíróság megállapítása szerint Spielman részt vett a támadás megtervezésében, miközben társaival whiskeyzett és kártyázott. A közlegényt négyrendbeli gyilkosságban, nemi erőszakban, nemi erőszak céljából elkövetett betörésben és nemi erőszakra szőtt konspirációban találták bűnösnek. Spielman a tárgyalás kezdetén bűnösnek vallotta magát hullagyalázásban, gyújtogatásban, az igazságszolgáltatás akadályozásában, illetve a háborús övezetre vonatkozó alkoholtilalom megszegésében. Paul Cortez őrmester és James Barker már korábban bűnösnek vallották magukat az ügyben, és 90, illetve 100 év börtönbüntetésre ítélték őket. A gyanú szerinti főbűnöst, Steven Green egykori közlegényt személyiségzavarai miatt eltávolították a hadseregből, és ügyét polgári bíróság fogja tárgyalni. Akár halálos ítélet is várhat rá..
Cortez és Barker, akik mindketten tanúskodtak Spielman tárgyalásán, elismerték Abeer Kasszim al-Dzsanabiat megerőszakolását. Vallomásuk szerint Green lelőtte a lány szüleit és húgát, majd megerőszakolta a lányt, és őt is megölte. Ezután kerozint öltöttek a holttestre, és felgyújtották, hogy így tüntessék el a bizonyítékokat. A gyilkosságok feldühítették az irakiakat, és tovább növelték a feszültséget a háborús zónában.

Nemi erőszak játék

Az amazon.com-on napokig elérhető, megvásárolható volt egy erőszakos szélőséges szexuális vágyakat kielégítő számítógépes játék a Biko 3. Aztán a közfelháborodás miatt eltüntették. A japán Illusion cég terméke, a megfigyelést, zaklatást, egyéni vagy csoportos nemi erőszakot gyakoroltat. A program azzal kezdődik, hogy követni, és szexuálisan zaklatni kell egy nőt a metróban. Ezek után két kislányára kell kiterjeszteni a molesztálást, miközben szemükben könny csillog. Szóval van itt csoportos nemi erőszak, burkolt pedofília, bilincs, maszk.
Ilyet is kitalálnak már. Nemi erőszak gyerekeken. Már tényleg minden kapható, minden fantázia megvalósult. A játékot többen is játszhatják, így egy online közösségbe kapcsolódva akár csoportos erőszak is elkövethető a nőkön. Bizarr módon plusz pont jár azért, ha az áldozatokat ráveszik, hogy abortuszt végeztessenek. Az Illusion cég szóvivője szerint semmi baj nincs a programmal.
Induljon a játék
Sötét, néptelen parkban settenkedek; a közepén szökőkút, körülötte macskaköves sétány padokkal. Bal gomb előre, jobb gomb hátra, mouse look on. Rint követem titokban, akit a könyvtárban láttam meg. Rin olyan kislányos: hosszú szárú fehér zokni van rajta, fekete félcipő, kockás miniszoknya és egy zöld-fehér, galléros blúz. Nagyon iskolás, mégis kihívó. Egészen a könyvtártól követem, és vigyázok, hogy észre ne vegyen – ha idő előtt rájön, hogy a nyomában vagyok, szemrehányóan rám néz, megkérdezi, mégis hogy képzelem ezt a lopakodást, és akkor game over.
Nem figyelek, véletlenül belerúgok egy a sétányon eldobott sörös dobozba. A lány gyanút foghatott, mert hirtelen megáll. A feje fölött megjelenik egy felkiáltójel. Gyorsan lebukom egy pad mögé. A fejhallgatóm sztetoszkóp: hallom benne saját szívdobogásomat. Rin hirtelen hátrafordul, mereszti a szemét a sötétségbe egy ideig, aztán újra elindul, és lekanyarodik egy mellékútra. Eljött az én időm. Utána vetem magam. Elkapom, megbilincselem, térdre kényszerítem, letépem róla a ruhát és megerőszakolom. Ha ez játék, akkor game over. De ha ez nem játék, akkor vajon micsoda?
Vér vs. sperma
Nem tudni, miért, de úgy alakult, hogy a számítógépes játékok a kezdetektől az erőszak köré szerveződtek. Erőszakos volt a világ legelső videojátéka, az MIT-n 1962-ben elkészített Space Wars, és erőszakos a világ legújabb videojátéka, az Electronic Arts azonos nevű filmre alapozott Keresztapája, a Godfather. A kettő között eltelt 44 év alatt a videojáték-ipar több vért elfolyatott, mint amennyit Stallone a teljes életművében; a főleg tinédzserekre targetált játékokban bő patakként dől a kommandósvér, a terroristavér, az ufóvér, a jedivér, sőt a nyugdíjasvér és a politikusvér.
De míg a szimulált erőszak gyakorlatilag legitimálódott, és a nyugati társadalmak legfeljebb korhatárok megszabásával , kivételes esetekben betiltással jelzik rosszallásukat, a szex teljesen kimaradt a mainstreamből – amikor meg belekerült, azonnal botrány lett belőle. A GTA San Andreas-ba rejtett interaktív szexjelenetek ellen még Hillary Clinton, a volt First Lady is felemelte a szavát, Ausztráliában meg egyenesen betiltották a játékot. A felháborodás érthető: alaphelyzetben a videojátékok túlnyomó részéből olyannyira hiányzik a szexualitás, hogy az 1996-os Tomb Raider-t abszolút sikerre tudta vinni a főszereplő Lara Croft közepes tehetséggel megrajzolt segge, illetve annak permanens látványa.
A korszakalkotó technikával prezentált erőszakból (Wolfenstein, Doom, Quake) meggazdagodott John Carmack megvette élete első Ferrariját, és felvette a sztárstátuszt, de a digitális pornográfia imidzsét tekintve ragacsos, emberszagú pinceműhelyek gusztustalan terméke maradt annak ellenére, hogy a pornóipar évi 10-14 milliárd dolláros bevételt termel. Igény tehát lenne rá.
Szexszel kelsz és szexszel fekszel
„Ugyanabban a háztartásban nőnek fel… Hirtelen elválás, majd váratlan találkozás – a tapasztalat és az ártatlanság természetes szerelme” – így hangzik a japán G-Collection játéka, a Sensei 2 bemutatója. A kalandjátékban nemcsak a testvéri szerelmet lehet büntetlenül átélni, hanem egy másik tabut, a tanár-diák viszonyt is, amelyet a pr-részleg így harangoz be: „Láthatatlan fal választja el őket. Aztán a lány hirtelen megvallja igazságát: Elszántam magam a házasságra.”
Míg a nyugati hemiszféra azon töpreng, hogy tűrje vagy tiltsa a pornót, a japán fejlesztők tabudöntögető műhelymunkája annyira felfuttatta a virtuális szexet, hogy mostanra az interaktív dugásnak számos alműfaja kialakult.
És ha kalandjátékból lehet hardcore pornót gyártani, akkor lehet verekedősből is: ilyen a Battle, amely a Sensei-hez hasonlóan már a második résznél tart. A láthatóan a Mortal Kombat-ra hajazó játék a baszós-kardozós műfaj emblematikus darabja, és bár itt a küzdelmen van a hangsúly, a szemben álló felekről egy-egy jól kivitelezett kombó hatására folyamatosan hullanak a ruhadarabok, a végén a bónusz pedig egy-egy megerőszakolós jelenet, amelynek jól nevelt európai polgár hátat fordít, hiába sejtette, mire vállalkozik, amikor megvásárolta egy játékot, amelynek Battle a címe. (Nem mintha könnyű lenne hivatalosan hozzájutni; az Amazon amerikai és német részlege sem forgalmazza a Battle és társait, sőt az Ebayen is csak nagy szerencsével lehet megszerezni, pedig az Ebayen ott van minden, ami junk.)
Big in Japan
Csak erős idegzetűeknek!Ha William Gibson tudna rajzolni, olyan hősnőt rajzolna, mint Kuriszu. Következő áldozatom (amúgy Chris, csak a japánok utálják a mássalhangzó-torlódást) fekete, testhez tapadó latexcuccot visel, a karjára kardot applikált, a feje tetején fülhallgatós kiberszemüveget, a melle meg akkora, hogy elfér rajta egy komplett kontrolpanel.
Kuriszut hosszú drótkerítés mentén követem, egészen egy gyárudvarig. Távolról figyelem, ahogy a sorompónál megáll, nindzsaállásba merevedik, leguggol, hátranéz, majd indul tovább. Követem, mert ha elveszítem szem elől (zöldről pirosra vált a bal felső sarokban a távolságjelző), megint game over. A portásfülke előtt biztonsági őr posztol, mellette sétálnom kell, ha futok, elkap, és game over. Az udvaron járok, amikor a bal alsó sarokban megjelenik az Attack felirat.
Hogy mitől lettem hirtelen kommandós, nem értem: eddig átlagos csávó voltam fekete nadrágban, fehér ingben. Most félmeztelenül állok a szőke nindzsa háta mögött, csavargatom a karját és kattintgatásos módszerrel szétszaggatom rajta a latexet. Kuriszu sikít és könyörög, de én nem kegyelmezek, és a következő pillanatban két, hozzám hasonlóan terepszín gatyába öltözött kommandóstársammal erőszakolom meg. Három pozíció közül választhatok, lehet alulról, felülről és hátulról. A végső cél, hogy a bal fölső sarokban megjelenő orgazmusmétert a magasba tornásszam úgy, hogy az egeret ütemesen jobbra-balra mozgatom, míg lyukasra nem dörzsölöm vele az íróasztal jobb alsó sarkát. Akinek ez az interfész nem elég intuitív, várja ki a VR-ruhát.
Hogy az orgazmusméter kinek az orgazmusát méri, azt nem tudom. Én nem adok ki hangot, Kuriszu viszont sikít és könyörög – hogy pontosan mit, nem értem, mert nem tudok japánul. Az akció vége sikolyáradatba torkollik, és felkiáltójelek öntik el a monitort, bennem meg felötlik az, ami állítólag a legtöbb nemi abúzust elkövetőben felötlik: lehet, hogy mégis élvezte? Lehet, hogy perverz állat vagyok. Akasszanak fel.
Nyalni kell
Az erőszak képei: A „stalking and raping” (lopakodós-megerőszakolós) műfajba sorolt Biko 3, a japán Illusion Soft terméke az a játék, ami egyszerre a legtöbb judeo-keresztény kultúrkör által évezredek alatt felállított tabuba belekóstol. Főbűnlista: lopakodás, nemi erőszak, pedofília (az iskolásként ábrázolt Rin testvérek között sem néz ki többnek 14 évesnél), csoportos nemi erőszak, a végén pedig kifejezett kegyetlenkedés: a Mio nevű, hagyományos japán viseletbe öltöztetett papnő kikötözve végzi, és miközben a kíntól vonaglik, valami zöld trutymó és piócaszerű lények hagyják el testét. Valóban undorító.
A tisztesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a Biko-t erőszakmentesen is végig lehet játszani. A lopakodás közben megszerzett segédeszközöktől – álarc, szemüveg, pók, gyűrű – függően hagyományos nemi aktusra is sor kerülhet. Ez utóbbi jelenetek annyira hiperrealisztikusra sikerültek, hogy minden nő örülne egy olyan szeretőnek, aki a Biko pozitív szcenárióján nevelkedett: az aktusra engedélyt adó péniszikon meg sem jelenik addig, amíg a játékos nem töltött megfelelő mennyiségű időt csókolózással, a mellbimbók és a vagina orális izgatásával.
„Játszhatod szexjátékként, agyatlanul, céltalanul, de nem kell, hogy ezt tedd. Hosszú órákat tölthetsz álmaid nőjével úgy, hogy egy házban élsz vele, és lehet, hogy elérkezik majd az idő, amikor úgy érzed, közel akarsz kerülni hozzá… és akkor majd szerelmeskedsz vele” – írja egy rajongó a Biko 3 pozitív vonalát képviselő Jinkuo Shojo 2-ről. „Ha így teszel, soha nem érzed, hogy olcsó vagy perverz lennél, mert egyszerűen nem lehetsz az. HA ezzel a játékkal játszol, ha valóban hajlandó vagy odaadni a szíved, meglátod, hogy legalább ugyanannyit kapsz vissza cserébe”.
A Jinkuo Shojo (angolul a szerencsétlen „Artifucktion Girl” néven fut) nem megerőszakolós játék, hanem a szó nemes értelmében vett”szerelemszimulátor” (love sim). Itt a játékos maga teremti meg álmai nőjét, amihez különböző invenciózus eszközöket, így mellnagyság-szabályozó csúszkát használhat, majd addig jár vele kézen fogva egy lakatlan szigeten, ameddig csak akar. A szexre bármikor sor kerülhet, de a mesterséges nő mesterséges intelligenciáját úgy tervezték meg az empatikus fejlesztők, hogy annál jobban élvezi a dugást, minél többet sétált előtte kézen fogva.
Szövetét tépi szét
Nagy szerelem, sok dugás
Azon, hogy a pornográf játékok ártalmasak-e, semlegesek vagy egyenesen segítik az egyén szexuális fejlődését, késhegyre menő viták folynak kanadai, svéd és orosz tudósok között, hogy csak néhány érdekelt nemzet tudósait említsük. A leghangosabb tábor amellett érvel, hogy a pornográfia árt a léleknek, a képernyőn megtapasztalt erőszak a valóságban megismétlődik, és hogy a műfaj szexuálisan aberrált, deviáns bűnözőt nevel a játékosból – minél fiatalabb, annál deviánsabbat.
„A pornográfia társadalmunk szövetét tépi szét” – állítja például Kerby Anderson, a Probe Ministries International keresztény szervezet elnöke, számos napilap kolumnistája, a Marriage, Family and Sexuality című magazin főszerkesztője . Kerby ezt anélkül állítja, hogy hallott volna a Biko 3-ról – ő médium szerint a pornó öt fajtáját különbözteti meg, (magazinok, filmek, televízió, videó, audió). Bár arról is folyik a vita, hogy a virtuális erőszak erőszakot szül-e, vagy csak segít levezetni az agressziót, az amerikai pszichológusok szövetségének egy 2003-as tanulmánya szerint a gyermekekre három szempontból is veszélyesek az erőszakos játékok: érzéketlenné teszi őket a szenvedésre, és félelmet, illetve agressziót kelt bennük.
Az még vitatott, hogy a hardcore pornó felnőtt fogyasztóiból feltétlenül szexuális vadállatok válnak-e. Milton Diamond és Ayako Uchiyama egy az International Journal of Law and Psychiatry-ban megjelent cikkükben (Pornográfia, nemi erőszak és szexuális bűnözés Japánban) azt állítják, hogy a korábbi vélekedéssel ellentétben az empirikus adatok nem igazolják a pornográfiafogyasztás és a szaporodó szexuális bűncselekmények közötti összefüggést – Japánban legalábbis nem. További képekér kattints ide. (Olimpiq – Index)