Kapucnis szatír garázdálkodik

Már kétszer is magányos nőket támadott meg egy szexuálisan túlfűtött szatír a napokban Nagykőrösön. Eddig minden alkalommal megzavarták, ezért elmenekült.
A múlt hét végén bukkant fel először a kapucnis férfi. Az esti órákban a Hangácsi utcában lerántott kerékpárjáról egy nőt és erőszakoskodott vele. Az áldozat szerencséjére, épp akkor ment arra egy kocsi, ezután a szatír elmenekült.
Néhány napja megismétlődött az eset a főiskola melletti sötét utcában, ahol szintén egy magányos nőt támadott meg az ismeretlen. Ezen a sértetten is a véletlen segített, sikoltozása hallatán felrántotta az ablakredőnyt az egyik közeli ház lakója, ekkor a szatír abbahagyta az molesztálást és elszaladt. A rendőrök nyomoznak a szatír kiléte után. A lakosság segítségét kérik, minden információval ami az elkövető nyomára vezet.

A potencia

Így is növelhető a potencia: A férfiak szexuális teljesítőképességéről szóló beszélgetések a suttogásból hangos kiabálássá lettek. A merevedési zavar többé nem titok, és egyre több férfi beszél róla nyíltan.
A reklámok folyamatosan arról győzködnek, hogy a hálószobai segítőtárs csak egy receptnyire van tőlünk. Míg Amerikában csaknem 35 millió férfi szexuális életét változtatta meg a kis kék tabletta, Jack Mydlo urológus szerint a férfiak az orvosok és gyógyszerészek segítsége nélkül is fokozhatják potenciájukat.
„Meglepő, de az orvoshoz forduló férfiak nagy része nem is él párkapcsolatban. „
” A péniszprotézist használó férfiak 30 %-ának nincs is állandó partnerük.” – mondta Mydlo.
„Előbb vesznek nyerget, mint lovat, hogy úgy mondjam, és azt hiszik, majd az implantátum segítségével sikerül felszedniük valakit.”

Ehelyett Mydlo néhány javaslattal segítene rajtuk:
– Hagyja abba a dohányzást! A cukorbetegség és a magas vérnyomás gátolja a vér péniszbe való jutását, mely merevedési zavart okoz. De ha ezeket az állapotokat karban is tartjuk, a következő lépés az, hogy hagyjunk fel a dohányzással.
„Ez az egyes számú dolog, amit megtehetünk a merevedési zavar megszüntetése érdekében.” – mondja Mydlo.
A dohányzás rontja a vérkeringést. Azt azonban ne várjuk, hogy a leszokással egy pillanat alatt megváltozik a helyzet. 12-24 hónap kell, mire az utolsó szál cigaretta után helyreáll a megfelelő működés.
– Figyeljen a koleszterinszintre! A koleszterin is közrejátszhat a merevedési zavar kialakulásában.
„Akiknek 240 felett van a koleszterinszintje, kétszeres az esélyük arra, hogy kialakul náluk a merevedési zavar.” – mondja Mydlo.
Ez azért van, mert a magas koleszterinszint miatt lerakódások keletkeznek a pénisz ereiben és az artériákban, mely akadályozza a vérkeringést. Ha pedig a vér nem kering megfelelően, akkor merevedés sincs.
Lássanak neki a testedzésnek és írassanak fel orvosukkal koleszterinszint-csökkentő gyógyszereket.
– Fogyjon le! Az elhízás nem csak az önbecsülést befolyásolhatja negatívan, de a szexuális teljesítményt is.
A merevedési zavar (erectilis diszfunkció, potenciazavar) sok középkorú és idős férfi és partnere életét befolyásolja. A merevedési zavarok számos okra vezethetők vissza, közös jellemzőjük, hogy az érintett nem képes a kielégítő szexuális tevékenységhez szükséges erekcióra.
“A test zsírszövete a tesztoszteront ösztrogénné alakítja. Kisebb tesztoszteronszinttel nehezebb az erekciót elérni, akárhány pirulát is szednek be.” – mondja Mydlo.
A fogyással javul a tesztoszteron-ösztrogén aránya, ezzel együtt pedig a libido és a merevedés is. A koleszterinszint is csökken, ami jó hatással van a vérkeringésre. A 18 millió merevedési zavarban szenvedő férfinak segíthetnek a fenti trükkök.
Másoknak Mydlo azt javasolja, hogy keressék fel az urológust. Csak egyetlen dologban nem segíthetnek: hogy megtalálják a megfelelő partnert. Ezt a feladatot pedig bízzuk Ámorra.
“Azt hiszik, ha nem teljesítenek jól, senki sem akarja majd őket. Az igazság azonban az, hogy ha nincs lelki kapcsolatunk a kedvesünkkel, minden hiábavaló.”
A merevedési zavar kialakulása: A merevedési zavar hátterében fizikális és nem fizikális okok is szerepet kapnak, sőt gyakran ezek kapcsolatban is vannak egymással. Előfordulhat, hogy a merevedési zavar egyes betegségek első jele.
A péniszben két hengeres, durva szivacshoz hasonló (barlangos testek), ezek alatt pedig egy, finomabban szivacsszerű struktúra (szivacsos test) található egymással párhuzamosan, melyek a kismedencében erednek és hosszában végigfutnak a hímvesszőben (pénisz, fallosz).
A szivacsos testben található a húgycső, amin keresztül a vizelet és az ondó távozik a hímvessző végén. Amikor a férfi szexuálisan felizgul, idegimpulzusok hatására a vér beáramlik ezekbe a hengeres testekbe, ami ezáltal nyugalmi térfogatának többszörösére duzzad.
Ez a hirtelen vérbeáramlás kitágítja a szivacsszerű szerkezeteket és létrehozza az erekciót azáltal, hogy a hímvessző kiegyenesedik és megmerevedik.
A fennálló szexuális izgalom fenntartja ezt a nagyobb mennyiségű véráramlást és ezáltal az erekciót.
Az ejakuláció után, vagy amikor a szexuális izgalom elmúlik, a többlet vér kiáramlik ebből a szivacsos szövetből és a pénisz elernyed.

Homoszexuális vágyak – szextörténet

Már régóta figyeltem őt. Az idejét sem tudom mióta. De még annyi idő után is, valahányszor csak megláttam, a szívem úgy kezdett verni, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Úgy éreztem, mintha minden egyes dobbanással centikre nyomná ki magát a mellkasomból és fülemben olyan erővel visszhangzott a dörömbölés, hogy azon csodálkoztam, senki sem veszi észre.
Nem tudtam mi ez az érzés, de valahányszor megláttam őt, mintha minden megváltozott volna. Akármilyen jókedvű és laza voltam, abban a pillanatban összeszorult a gyomrom, kiszáradt a szám, izzadni kezdett a tenyerem és minden tagom úgy remegett, mint a kocsonya.
Pontosan tudtam róla, hogy meleg. Mindenki tudta. Talán épp ez váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket, de az is lehet, hogy egészen más.
A mai világban egy meleg srác örülhet, hogyha úgy kezelik, mint bárki mást és megbújhat a tömegben. De ő más volt. Őt mindenki szerette. Sőt! Bálványozta. Az a fajta tipikus macsó volt, akit az iskolában mindenki irigyel és a lányok már attól szétteszik a lábukat, hogy csak rájuk pillant. Neki viszont a fiúk hevertek a lábai előtt. Nem tudtam igazán eldönteni, hogy vajon azért ilyen népszerű, mert minden fiú szívét megdobogtatja, a lányok pedig féltékenyek rá, vagy épp fordítva, azért vonzódik hozzá annyira minden fiú, mert ennyire népszerű. Nem tudtom, de talán nem is számít.
Viszont az számított, hogy egyes napokon szinte csak azért mentem be az iskolába, hogy legalább egyszer lássam őt, hacsak egy pillanatra is.
Nem egy osztályba jártunk. Ő egy évvel idősebb volt nálam és sokszor abban is kételkedtem, hogy oda jár egyáltalán. Sosem láttam tanulni. Az a tipikus lázadó volt, aki magasról lenéz minden szabályt. Még az is lehet, hogy ez adta neki ezt a fene nagy népszerűséget.
Azt viszont be kell vallani, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy az ember a melegeket elképzeli. Nem hordott rózsaszín pólókat, nem festette a haját, nem szedette ki a szemöldökét, nem borotválta simára minden testrészét és egyáltalán nem viselkedet lányosan. Nem is beszélt úgy, ahogy azt egy melegtől várná az ember. Bár, az igazat megvallva, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna őt korábban beszélni. Ha ráköszöntek, egy mordulással válaszolt és néha elvakkantott egy-egy szót, de semmi több.
Sokkal inkább úgy nézett ki, ahogy a hozzá hasonló népszerűségnek örvendő „menők”. Többnyire szakadt farmert és a mellkasáig kigombolt fekete pólót hordott, amire hűvösebb időben rávett egy farmerdzsekit. Rövid, fekete haját felzselézte, de egyébként nem látszott rajta, hogy különösebb figyelmet fordított volna a szépségápolásra. Még a neve is olyan volt. Bár az igazi nevét nem tudtam, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy olyan egyszerű neve legyen, mint John, Bill, vagy Charlie. Talán ezért is nem használta soha az eredeti nevét. Vagy legalábbis közöttünk. Őt mindenki csak Csabaként emlegette. Csaba. Rövid, de mégis egyedi. Már maga a neve is magával ragadott.
Nem tudom miért, de teljesen kivetkeztem önmagamból, amikor megláttam. És amikor rám nézet… Erősen kételkedtem abban, hogy valaha is észrevett volna, de amikor az a kékesszürke szempár felém fordult, úgy éreztem, menten szívrohamot kapok. A tekintete kifejezéstelen volt. Metsző és érzelmektől mentes. De talán épp ez volt az, ami annyira vonzott benne.
Nem voltam meleg. Sohasem néztem még úgy egy másik srácra, mint férfira. Csak rá. Egyedül ő volt az, aki teljesen megbabonázott. Nem tudom mi volt az, ami ennyire vonzott benne. Voltak más menő srácok is az iskolában, de engem csak ő érdekelt. Talán maga a tudat, hogy meleg. Az a tudat, hogy én sem lehetek számára mindenképp közömbös. Annak ellenére, hogy mégis mennyire nem voltunk egy szinten.
Nem volt ez szerelem. Voltam már szerelmes azelőtt. Volt több barátnőm is. De ez más volt. Ha hosszabb ideig rám nézett… vagy legalábbis felém nézett, éreztem, hogy az alsónadrágom kezd egyre szűkebb lenni és az agyam mélyéről is homályos ködként kúsztak elő az ősi ösztönök.
Nem volt ez szerelem. Nem éreztem azt a vibrálást, azt a szikrát… de kívántam őt. Tudtam, hogy teljesen reménytelen, de vele akartam lenni. Azt akartam, hogy rám figyeljen. A szemembe nézzen azzal a metsző, fakókék pillantásával és… de inkább nem is álmodoztam. Tudtam, hogy egy olyan srácnak, mint én, semmi esélye nála.
Én sem voltam népszerűtlen. Sőt! Akár még közkedveltnek is mondhatnám magamat bizonyos körökben, de mindent egybe véve, hozzá képest igen csak középszerű voltam. Olyan, akiből tizenkettő egy tucat. Százával mászkáltak körülötte a hozzám hasonlók. Esélyem sem lehetett nála. De a testemnek nem tudtam parancsolni. Valahányszor megláttam, hatalmába kerített a vágy és nem érdekelt semmi, csak az, hogy közel kerüljek hozzá.
Bár nagyon titokzatos volt, mint az ilyen srácok általában, de mégis sokat tudtunk róla. Sok pletyka keringett róla. Valaki látta itt, valaki találkozott ott. Látták, hogy sajtburgert eszik a sarki McDonald’s-ban. Biztos szereti a gyorskajákat. Valaki látta, amikor beült az egyik legújabb horror filmre a moziban. Biztos szereti a horror filmeket. És sok más ehhez hasonló apróság.
Azt is tudtuk, hogy szereti az európai focit. Ő maga nem játszott, de gyakran kiment a pályára, amikor a csapat kint volt és végignézte az edzést. Azt is rebesgették, hogy tetszik neki valamelyik focista. Vagy esetleg több is. A legnépszerűbb pompon lányokra mondták néha megvetően, néha irigykedve, hogy az egész focicsapat végigment rajtuk. De Csaba volt az, akiről azt rebesgették, hogy ő viszont az egész focicsapaton ment végig.
Általában nem adtam hitelt az ilyen pletykáknak, de ezt nem tudtam elengedni a fülem mellett. Pont az ő kedvéért léptem be a focicsapatba. Amúgy is szerettem focizni és jól is ment, de csak azért léptem be az iskola csapatába, hogy magamon érezzem a tekintetét és tudjam, hogy amikor megszerzem a labdát és viszem a kapu felé, akkor biztosan rám figyel. Legalább akkor egész biztosan.
Így történt ez azon a napon is. Akkor is kijött a pályára, leült a szokott helyén az üres lelátón, aminek csak az első soraiban gyűlt össze néhány lány, hogy sóhajtozva csodálja a focistákat, és szótlanul nézett. Minket nézett. És reméltem, hogy engem is néz.
Mutatni akartam neki valamit. Fel akartam kelteni a figyelmét. Azt akartam, hogy csak rám figyeljen, és hogy végre felkelthessem a figyelmét. Hogy végre elgondolkozzon azon, ki is ez a srác és miért nem vettem észre eddig.
Hiú ábránd volt, tudom, de meg kellett próbálnom. Elvégre nem volt mit vesztenem.
Egy gyors támadással megszereztem a labdát és már rohantam is a kapu felé. Úgy száguldottam, mint a szélvész. Meg sem akartam állni. Nem akartam lepasszolni a labdát. Nem. Ezt én lövöm be. Most megmutatom neki.
Minden érzékemmel a labdára koncentráltam. Kikerültem a védőket. Talán ők is érezték, hogy mennyire komolyan veszem, ezért ők is komolyan vették. Elállták az utamat, próbáltak szerelni. Próbálták elvenni a labdát. És ha mindez nem ment, próbáltak fellökni. Kibillenteni az egyensúlyomból. De én nem hagytam magam.
Hirtelen észrevettem egy rést a falon. Egy rést a védelmükön. Csak egy pillanat volt, amíg senki nem állt előttem és a kapus sem figyelt arra. Csak egy pillanat volt, de én kihasználtam. Belerúgtam a labdába, megcsavartam és egy másodperccel később az már ott táncolt a hálóban.
Madarat lehetett volna velem fogatni. Annyira örültem, hogy majd kibújtam a bőrömből. A többiek gratuláltak és azon sopánkodtak, hogy miért nem léptem be előbb. De engem nem ők érdekeltek. Engem csak Csaba érdekelt, aki rezzenéstelen arccal ült a lelátón, aztán egy hosszú pillanat múlva felállt és elsétált. Vége volt az edzésnek.
Kicsit csalódott voltam, hogy most sem mutatta semmi jelét annak, hogy észrevett volna, de úgy döntöttem, ez nem rontja el a kedvem.
Edzés után kitárgyaltunk mindent a fiúkkal az öltözőben. Hogy milyen jók voltunk, hogy biztosan megnyerjük a következő meccset. Aztán persze szóba kerültek a lányok is. A többiek azt firtatták egymás közt, hogy melyik pompon lányt húznák meg szívesen, de én csak hallgattam. Engem csak Csaba érdekelt. Nem értettem. Ők nem is vették észre, hogy ott van? Hogy tud bárki is a lányokra gondolni, amikor ott van Csaba is. Bár néha magamat sem értettem, hogy miért csak Csabanre gondolok, amikor ott van annyi sok, csinos lány, és ha hihetek a csapattársaimnak, bármelyiküket megkaphatnám. De engem csak Ő érdekelt.
Tovább maradtam az öltözőben. Én voltam az utolsó, aki kiment zuhanyozni, így amikor már arra készültem, hogy beálljak a csobogó víz alá, senki más nem volt az öltözőben. Legalábbis én azt hittem.
Már levettem a mezemet és arra készültem, hogy a nadrágomat is letoljam, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ő volt az. Ott állt előttem, teljes valójában. Ott állt tőlem karnyújtásnyira és engem nézett. Most biztosan engem nézett. Metsző, fakókék tekintete az enyémbe fúródott. Úgy éreztem, a szívem mindjárt szétrobban a mellkasomban.
– Te hogy… – nyögtem. Alig jött ki hang a torkomon. Nem értettem, hogy kerül oda. Hogy jöhetett be az öltözőbe? Ide elvileg csak a csapattagok és az edző jöhet be ilyenkor.
Bár nem tudom min csodálkoztam. Elvégre ő Csaba. Előtte nincs akadály. Talán pont a fiúk engedték be. Ha igaz, amit pletykálnak és tényleg végigment az egész focicsapaton, akkor egyáltalán nem elképzelhetetlen. Sőt! Semmi meglepő sincs abban, hogy őt itt látom.
– Hello! – mosolygott rám.
Rám mosolygott. Azt hittem, ott helyben elájulok. Még sosem láttam mosolyogni. És az, hogy pont rám mosolyogjon, még a legvadabb álmaimnál is elképzelhetetlenebb volt. De mire észbe kaptam volna, az arca ismét kisimult és rezzenéstelen, kifejezéstelen maszkká hidegült.
– Jó voltál ma. – mondta érzelemmentes hangon, de mégis érződött benne valami lágy remegés. Vagy csak én képzeltem bele? Csak én akartam, hogy benne legyen?
– K-köszönöm. – hebegtem. Még ezt az egy szót is alig bírtam kinyögni. A szám teljesen kiszáradt. Az agyam kiürült. Nem tudtam semmire sem gondolni. Az egész elmémet betöltötte az a kép, hogy Csaba ott áll előttem és hozzám beszél.
Nem szólt semmit, csak lassan felemelte a kezét. Annyira zsibbadt voltam és annyira irreális volt ez az egész, hogy eszembe sem jutott elhajolni, amikor az arcomhoz ért.
Úgy éreztem az ereimben felforr a vér. Hozzám ért. Megérintette az arcomat. Ez már önmagában felért egy csodával. De a kellemes érzést azonnal szúró fájdalom követte.
– Nem fáj? – kérdezte.
Most tisztult csak ki a fejem annyira, hogy egyáltalán felfogjam, mi is történt velem az edzésen. Annyira bizonyítani akartam, annyira elfeledkeztem mindenről, hogy észre sem vettem, amikor valaki belekönyökölt az arcomba. Arra már nem emlékeztem, hogy ki volt, de a könyöke egy hosszú horzsolást hagyott maga után a halántékomon, amely Csaba érintésére égni kezdett, de egy pillanat múlva, amikor ismét belenéztem fürkésző szemeibe, azonnal el is múlt.
– Nem. – válaszoltam. Én is csodálkoztam milyen tiszta és könnyed volt a hangom. – Egyáltalán nem.
Csaba nem szólt semmit, de nem is vette el a kezét az arcomról, ami a tenyerében nyugodott. A szája sarkában viszont ismét megjelent egy apró mosoly.
Őrülten kívántam őt. Alig bírtam uralkodni magamon. Éreztem, hogy végigfuttatja a tekintetét meztelen felsőtestemen és izmos lábaimon. Éreztem, hogy a vérem forr és heves áramlatként tódul a lábaim közé. Éreztem, hogy a nadrágom kidudorodik. Ő is észrevette. Biztosan észrevette, de nem szólt semmit. Hüvelykujjával megsimogatta az arcomat, aztán visszahúzta a kezét.
– Viszlát! – mondta. – És további sok sikert.
Mire észbe kaptam, és ki bírtam volna nyögni bármit is, ő kilépett az ajtón.
Aznap a zuhany alatt elégítettem ki magam. A csobogó víz alatt húzogattam a kezem a farkamon, lehunytam a szememet és rá gondoltam. Most már megtörtént a lehetetlen. Beszélt hozzám. Csak hozzám beszélt. És csak azért jött be ide, hogy velem beszéljen, és… és mert érdekelte, hogy nem esett-e bajom.
Már a tekintetének puszta emlékére is elélveztem. Olyan volt ez, mintha a világ legszebb lányát ölelném, miközben ajkaink egymásba fonódnak és a férfiasságom az ő testébe hatol. Ugyanolyan felemelő volt. Vagy talán még inkább.
Bele sem mertem gondolni, hogy mi jöhet ez után. Egész éjszaka nem bírtam aludni. Szinte percenként pillantottam az órára. Nem győztem kivárni a reggelt. És amikor végre eljött, újult erővel ugrottam ki az ágyból és lázasan kezdtem kutatni a ruháim között. Az öcsém azt hitte megőrültem. És a szüleim is. Azt hitték valami bajom van, hogy ilyen hévvel válogatom, hogy mit vegyek fel. Ha tudták volna… De nem akartam elmondani nekik. Nem is tudtam volna. Még én sem tudtam ésszel felfogni, hogy mit érzek Csaba iránt, nem hogy szavakba is öntsem.
Meleg tavaszi nap volt, ezért egy vékony szövetnadrágot és egy rövid ujjú atlétatrikót vettem föl. Alig vártam már, hogy ismét találkozzak Csabanel. Most minden más lesz. Most már tudtam, hogy észrevett és hogy én is érdeklem őt. Szinte a fellegekben járva lebegtem az iskoláig, hogy aztán ott hideg zuhanyként érjen a felismerés, semmi sem változott.
Csaba ugyanolyan hideg volt és távolságtartó, mint azelőtt. Mint mindig. Mintha észre sem vett volna, amikor gyors léptekkel közeledtem felé a folyosón. Ettől elbizonytalanodtam és megálltam. Csak néztem őt. Néztem és néztem, óráknak tűnő perceken keresztül, míg ő végül felállt és elsétált, úgy hogy közben felém sem nézett.
Nem értettem mi történt. Teljes melankóliába zuhantam. Csak ültem a helyemen és bámultam magam elé. Nem értettem az egészet. Tegnap még egészen más volt. Tegnap még úgy viselkedet… úgy viselkedett, mintha érdekelném.
Semmit sem fogtam fel a nap hátralevő részéből. Mintha csak a testem lett volna jelen, az elmém pedig… valahol egész máshol. Úgy ültem ott, mint egy zombi és végeztem a mindennapi rutint, amit az órák monoton egymásutánja megkövetelt.
Amikor vége lett, már csak arra vágytam, hogy hazamehessek, bezárkózhassak a szobámba és valami depressziós zenét hallgatva elterüljek az ágyon.
Ezekkel a tervekkel a fejemben léptem ki az iskola kapuján, ám ott valami olyat láttam, amitől földbe gyökerezett a lábam. Csaba ott állt, pár méterre a kaputól, egy fának támaszkodva, és várt. Valakit várt. Talán épp engem? Nem! Az lehetetlen. Ilyesmi inkább az eszembe se jusson.
Arra gondoltam, hogy egyszerűen elmegyek mellette. Ugyanúgy, ahogy mindig is tettem és ő észre sem vett. De most nem voltam rá képes. Nem tudtam elfelejteni a tegnapi napot. A tekintetét, forró tenyerének érintését az arcomon. Ezt muszáj lesz tisztáznom vele.
– Csaba! – léptem oda hozzá.
Ő felém fordult és rám vetette érzelemmentes, fakókék tekintetét. A szívem ismét hevesen verni kezdett, a szám pedig kiszáradt. Pont a legrosszabbkor.
– Csaba! – hebegtem. – Én…
De nem tudtam folytatni. A hangom elhalt és nem találtam a szavakat. Csak hebegtem-habogtam. Nem tudtam, mit is mondhatnék neki. Aztán feladtam és elpirulva szegtem le a fejem. Fekete sportcipőjének az orrát bámultam. Nem mertem a szemébe nézni. Legszívesebben elrohantam volna, de a testem nem engedelmeskedett. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? – gondoltam és legszívesebben a falba vertem volna a fejem.
Ám Csaba ekkor felemelte a kezét és az állam alá csúsztatta. Lassan felemelte a fejem és arra kényszerített, hogy a szembe nézzek. Tekintete jobban perzselt, mint a tűző nap. Egyszerre éreztem félelmet és szűnni nem akaró vágyat. A szívem megint úgy dübörgött, hogy már azt hittem, valaki ki fog ordítani az iskola valamelyik ablakán, hogy hallgattassák el ezt a dörömbölést.
De nem történt semmi. Csaba se tűnt úgy, mintha hallaná. Csak hallgatott. A kezével az államat támasztotta és tekintetét az enyémbe fúrta. Egyikünk sem szólt semmit.
Percek telhettek el így. Vagy órák. De az is lehet, hogy csak néhány másodperc. Aztán Csaba közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Olyan energia áramlott a testembe a számon keresztül, hogy úgy éreztem, menten szétrobbanok.
Az agyamat elöntötte a rózsaszín köd. Mindent elfelejtettem és csak Csaba ajkait éreztem az enyémeken. Más volt, mint egy lány csókja. Összehasonlíthatatlan. Az eddigi barátnőim csókja lágy volt és puha, Csabáé viszont ugyanolyan merev és követelődző, mint ő maga. Vagy mindezt csak én képzeltem bele?
Nem érdekelt már semmi más, csak az itt és most. Visszacsókoltam és az ajkaink egymásba fonódtak. Nyelve vad csődörként száguldozott a számban és az enyém is az övében. A farkam már úgy feszítette szét a nadrágomat, mint a túl sok levegő a hőlégballont. Éreztem, hogy a vékony nadrágon keresztül kidudorodva hozzáér a combja belsejéhez, de nem érdekelt. Azt akartam, hogy tudja. Azt akartam, hogy érezze, mennyire kívánom. És ő tudta.
Ajkai nem engedték el az enyémet, miközben a kezével elengedte az államat. Ujjai végigszaladtak a mellkasomon, izzó barázdákat hagyva maguk után, és utat találtak maguknak bő nadrágom alá. A keze ráfonódott a farkamra, amitől abban még hevesebben kezdett lüktetni a vér.
Ezzel együtt, szinte egy pillanatban, a csókja még intenzívebb lett. Szinte már felfalt. Úgy éreztem belehalok, ha most nem lehetek az övé.
Amikor végül elengedte a számat és a kezét kihúzta a nadrágomból, elszántam magam, elmondok neki mindent. Elmondom, mennyire kívánom. Elmondom, hogy vele akarok lenni. Az övé akarok lenni. Elmondom, hogy vágyom a csókjára. Az érintésére. A forró tenyerét akarom érezni az arcomon. Ajkait a számon és érezni akarom, hogy a farka a combomnak feszül, ahogy most az enyém, a nadrágon keresztül, az ő combjának.
Mindent el akartam mondani, de ő már nem figyelt rám. Még mindig olyan közel álltam hozzá és éreztem, hogy ő akarja, hogy ott legyek, de már nem rám nézett, hanem az iskola kapuja felé.
Egy fiú állt ott. Nálam valamivel fiatalabb lehetett. Talán néhány évvel. Ott állt és minket nézett. És Csaba visszanézett rá. Egy pillanatra belém hasított egy érzés. Féltékenység? Nem. Mire lennék féltékeny? Csaba nem az enyém. Még az is átfutott az agyamon, hogy csak játszadozik velem. Harag? Düh? Kétségbeesés? Félelem? Talán.
Csaba ellépett tőlem és a fiú felé indult. Ennyi volt. – gondoltam. – Egy csók és semmi több. Érezhettem a kezét a nadrágomban, de semmi több. Viszont úgy tűnt, félreértettem a helyzetet. Csaba odalépett a fiúhoz és rezzenéstelen arccal nézett rá.
– Gyere, öcsi! Menjünk! – mondta.
Az öccse? Csabának van egy öccse? És ide jár? Ugyanabba az iskolába, mint mi?
Meg akartam nézni jól magamnak azt a fiút, de ők addigra már elindultak és csak egy pillanatra láthattam, amikor befordult a sarkon.
Csaba még egyszer rám nézett. A tekintetében volt valami, ami erővel töltött el. Valami, ami azt sugallta, lesz még folytatás. Egy pillanat volt az egész, aztán ő is eltűnt a sarkon. Úgy éreztem, ismét van értelme az életemnek. Most már biztos voltam benne. Biztosan tudtam, hogy most már nyitva az út.
Másnap ebéd után, amikor épp a következő órámra mentem volna, Csaba odalépett hozzám. A szívem a torkomban dobogott. Csak így, nyíltan odalép hozzám, ilyen közel. Talán azzal sem tette volna nyilvánvalóbbá a helyzetet mindenki előtt, ha ott helyben megcsókol. De ő nem tett ilyet, csak halkan megszólalt.
– Akarod még? – a hangjától még hevesebben vert a szívem.
– Hogyne akarnám?! – vágtam rá, mire ő elmosolyodott.
– Akkor gyere!
– Most? – csodálkoztam és a tanterem felé néztem.
– Ha neked nem olyan fontos… – vonta meg a vállát és már fordult is volna el, de én megállítottam.
– Nem. – vágtam rá gyorsan. – Nem. Mehetünk.
Csaba elmosolyodott és mélyen a szemembe nézett.
– Ezt akartam hallani.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de ott, mindenki előtt nem mertem.
– Megvárlak tanítás után. – mondta és már el is ment.
Alig bírtam egyhelyben ülni. Még három órám volt aznap, de egy örökké valóságnak tűnt. Már attól féltem, hogy Csaba nem vár meg. Pillanatok alatt bejárta az osztályt keresztbe-kasul, hogy én és Csaba. Mindenki erről beszélt, de engem nem érdekelt.
Amikor az utolsó órának is vége lett, mintha puskából lőttek volna ki, úgy száguldottam ki az épületből. Csaba ott volt. Ugyanott állt, ahol előző nap és rám várt. Most biztosan tudtam, hogy rám várt. Tegnap csak véletlenül találkoztunk össze, miközben az öccsét várta, de most nem volt senki más. Oda léptem hozzá és szó nélkül megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy ki látja.
Nem tiltakozott. Magához ölelt és visszacsókolt. Éreztem, hogy a nadrágon keresztül kidudorodó farka a combomnak feszül.
– Menjünk fel hozzám! – mondta.
Meg sem tudtam szólalni. Úgy követtem, mint engedelmes kiskutya a gazdáját.
Egy közeli társas házba mentünk, aminek a legfelső emeletén Csaba egy aprócska lakásba vezetett be. Alig volt benne több egy nagy ágynál, egy kis konyhánál és egy apró fürdőszobánál.
Nyilvánvaló volt, hogy nem itt lakik, de ha valóban igaz, amit róla és a focicsapatról beszélnek, akkor biztos, hogy az itt történt.
Csaba bezárta az ajtót, magához húzott és ismét megcsókolt. Nyelve követelődzően hatolt le a torkomon. Testem az övéhez simult és kezei a fenekemet markolták.
Nem tudtam parancsolni magamnak. Úgy csókoltam, mintha előre meg lenne szabva az időnk és én minden másodpercét ki akarnám használni. De most már senki sem zavarhatott minket. Csak ketten voltunk. Csaba bezárta az ajtót és most ott álltunk, egymást csókolva.
Nem tudtam betelni vele. Végigcsókoltam a nyakát, aztán széthúztam a pólója gallérját és a mellkasát csókolgattam. Ő lehúzta magáról a pólóját és engedte, hogy bebarangoljam izmos hasfalát. Úgy remegett a kezem, hogy alig tudtam szétnyitni az övének csatját, de amikor sikerült, azt hittem a mennybe kerültem, ahogy előbuggyant hatalmas farka.
Óvatosan vettem a számba, mint egy hímes tojást. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy fiút fogok leszopni, de most őrülten kívántam. Annyira, hogy ha most megint félbeszakítanak, bárkit képes lennék megölni azért, hogy az enyém lehessen.
Csaba felnyögött, ahogy tövig toltam a férfiasságát a számba. A tarkómra tette a kezét és gyengéden irányított. Föl-le, föl-le. Ki és be. Olyan volt, mintha világéletemben ezt csináltam volna.
Eddig úgy éreztem, mintha az idő lassabban telne, mint normálisan, most viszont szinte rohant. Nem tudom meddig szophattam őt, de csak pár pillanatnak éreztem az időt, ami után megragadta a vállaimat és felállított. Ajkaink ismét egymásra találtak és a farka a lábaim közé feszült, miközben vadállatokként csókolóztunk.
Úgy tépte le rólam a ruhákat, mintha csak papírból lettek volna, és amikor már teljesen meztelen voltam, a hátamra fektetett az ágyon. A fenekem az ágy peremén volt és széttettem a lábaimat. Ő közéjük térdelt és a szájába vette a farkamat. Úgy szopott, ahogy egy lány sem, akivel eddig találkoztam. Mintha nem is ember lett volna, hanem…
Nem tudtam befejezni a gondolatot, mert ekkor az ujjai végigfutottak a fenekemen és behatoltak a két farpofa közötti repedésbe. Hangosan felsikoltottam, amikor ujjai becsúsztak az ánuszomba. Először csak egy, utána kettő.
Még sosem éreztem ilyet. Megmarkoltam a lepedőt a két oldalamon és beharaptam a számat, hogy ne ordítsak, mint a fába szorult féreg.
Csaba egy pillanatnak tűnő idő után abbahagyta és felcsúszott hozzám. Csókja olyan forró volt, mint még soha. Éreztem előnedvem cseppjeit a száján.
Egy mozdulattal megfordított és miközben a nyakamat csókolgatta, egy határozott mozdulattal belém lökte a farkát.
Hiába próbáltam visszafogni magam, most már üvöltöttem a gyönyörtől. Egy pillanat sem telt bele és a testem alá préselődött farkam tűzhányóként tört ki és lövellte a hasam alá a ragacsos nedvet.
Pár pillanat múlva Csaba is felnyögött és a farka mintha kilukadt volna. A feszes rúd most hirtelen kissé lazább lett és végéből úgy áramlott elő a nedv, mint a víz a slagból.
Amikor az élvezet csúcspontja alábbhagyott, kihúzta belőlem a farkát és térdre rogyott. A hátamra fordított és gyors mozdulatokkal lenyalta a hasamról a ráragadt nedvet.
Nem tudom meddig szeretkezhettünk. Volt, amikor úgy éreztem, órák teltek el, mióta beléptünk az ajtón, volt, amikor úgy éreztem, csak tíz perc.
Most egymás karjaiban feküdtünk az ágyon és halkan pihegtünk. Azt szerettem volna, ha ez a pillanat sohasem ér véget. Ott szerettem volna maradni Csabánál az ágyban az idők végezetéig. Már nem érdekelt semmi, csak annak a forró testnek az érintése.
Még mindig nem tudtam, hogy a népszerűsége miatt kívánja mindenki annyira, vagy azért olyan népszerű, mert mindenki a karjai közt akar lenni, de azt már biztosan tudtam, hogy az utóbbi alapján mindenképpen az egekig nőhet a népszerűsége és ez a kis lakás még rengeteg más fiút láthat. De reméltem, hogy a legtöbbször engem, újra és újra, Csaba karjaiban.

Homoszexuális vágyak – szextörténet

Már régóta figyeltem őt. Az idejét sem tudom mióta. De még annyi idő után is, valahányszor csak megláttam, a szívem úgy kezdett verni, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Úgy éreztem, mintha minden egyes dobbanással centikre nyomná ki magát a mellkasomból és fülemben olyan erővel visszhangzott a dörömbölés, hogy azon csodálkoztam, senki sem veszi észre.
Nem tudtam mi ez az érzés, de valahányszor megláttam őt, mintha minden megváltozott volna. Akármilyen jókedvű és laza voltam, abban a pillanatban összeszorult a gyomrom, kiszáradt a szám, izzadni kezdett a tenyerem és minden tagom úgy remegett, mint a kocsonya.
Pontosan tudtam róla, hogy meleg. Mindenki tudta. Talán épp ez váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket, de az is lehet, hogy egészen más.
A mai világban egy meleg srác örülhet, hogyha úgy kezelik, mint bárki mást és megbújhat a tömegben. De ő más volt. Őt mindenki szerette. Sőt! Bálványozta. Az a fajta tipikus macsó volt, akit az iskolában mindenki irigyel és a lányok már attól szétteszik a lábukat, hogy csak rájuk pillant. Neki viszont a fiúk hevertek a lábai előtt. Nem tudtam igazán eldönteni, hogy vajon azért ilyen népszerű, mert minden fiú szívét megdobogtatja, a lányok pedig féltékenyek rá, vagy épp fordítva, azért vonzódik hozzá annyira minden fiú, mert ennyire népszerű. Nem tudtom, de talán nem is számít.
Viszont az számított, hogy egyes napokon szinte csak azért mentem be az iskolába, hogy legalább egyszer lássam őt, hacsak egy pillanatra is.
Nem egy osztályba jártunk. Ő egy évvel idősebb volt nálam és sokszor abban is kételkedtem, hogy oda jár egyáltalán. Sosem láttam tanulni. Az a tipikus lázadó volt, aki magasról lenéz minden szabályt. Még az is lehet, hogy ez adta neki ezt a fene nagy népszerűséget.
Azt viszont be kell vallani, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy az ember a melegeket elképzeli. Nem hordott rózsaszín pólókat, nem festette a haját, nem szedette ki a szemöldökét, nem borotválta simára minden testrészét és egyáltalán nem viselkedet lányosan. Nem is beszélt úgy, ahogy azt egy melegtől várná az ember. Bár, az igazat megvallva, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna őt korábban beszélni. Ha ráköszöntek, egy mordulással válaszolt és néha elvakkantott egy-egy szót, de semmi több.
Sokkal inkább úgy nézett ki, ahogy a hozzá hasonló népszerűségnek örvendő „menők”. Többnyire szakadt farmert és a mellkasáig kigombolt fekete pólót hordott, amire hűvösebb időben rávett egy farmerdzsekit. Rövid, fekete haját felzselézte, de egyébként nem látszott rajta, hogy különösebb figyelmet fordított volna a szépségápolásra. Még a neve is olyan volt. Bár az igazi nevét nem tudtam, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy olyan egyszerű neve legyen, mint John, Bill, vagy Charlie. Talán ezért is nem használta soha az eredeti nevét. Vagy legalábbis közöttünk. Őt mindenki csak Csabaként emlegette. Csaba. Rövid, de mégis egyedi. Már maga a neve is magával ragadott.
Nem tudom miért, de teljesen kivetkeztem önmagamból, amikor megláttam. És amikor rám nézet… Erősen kételkedtem abban, hogy valaha is észrevett volna, de amikor az a kékesszürke szempár felém fordult, úgy éreztem, menten szívrohamot kapok. A tekintete kifejezéstelen volt. Metsző és érzelmektől mentes. De talán épp ez volt az, ami annyira vonzott benne.
Nem voltam meleg. Sohasem néztem még úgy egy másik srácra, mint férfira. Csak rá. Egyedül ő volt az, aki teljesen megbabonázott. Nem tudom mi volt az, ami ennyire vonzott benne. Voltak más menő srácok is az iskolában, de engem csak ő érdekelt. Talán maga a tudat, hogy meleg. Az a tudat, hogy én sem lehetek számára mindenképp közömbös. Annak ellenére, hogy mégis mennyire nem voltunk egy szinten.
Nem volt ez szerelem. Voltam már szerelmes azelőtt. Volt több barátnőm is. De ez más volt. Ha hosszabb ideig rám nézett… vagy legalábbis felém nézett, éreztem, hogy az alsónadrágom kezd egyre szűkebb lenni és az agyam mélyéről is homályos ködként kúsztak elő az ősi ösztönök.
Nem volt ez szerelem. Nem éreztem azt a vibrálást, azt a szikrát… de kívántam őt. Tudtam, hogy teljesen reménytelen, de vele akartam lenni. Azt akartam, hogy rám figyeljen. A szemembe nézzen azzal a metsző, fakókék pillantásával és… de inkább nem is álmodoztam. Tudtam, hogy egy olyan srácnak, mint én, semmi esélye nála.
Én sem voltam népszerűtlen. Sőt! Akár még közkedveltnek is mondhatnám magamat bizonyos körökben, de mindent egybe véve, hozzá képest igen csak középszerű voltam. Olyan, akiből tizenkettő egy tucat. Százával mászkáltak körülötte a hozzám hasonlók. Esélyem sem lehetett nála. De a testemnek nem tudtam parancsolni. Valahányszor megláttam, hatalmába kerített a vágy és nem érdekelt semmi, csak az, hogy közel kerüljek hozzá.
Bár nagyon titokzatos volt, mint az ilyen srácok általában, de mégis sokat tudtunk róla. Sok pletyka keringett róla. Valaki látta itt, valaki találkozott ott. Látták, hogy sajtburgert eszik a sarki McDonald’s-ban. Biztos szereti a gyorskajákat. Valaki látta, amikor beült az egyik legújabb horror filmre a moziban. Biztos szereti a horror filmeket. És sok más ehhez hasonló apróság.
Azt is tudtuk, hogy szereti az európai focit. Ő maga nem játszott, de gyakran kiment a pályára, amikor a csapat kint volt és végignézte az edzést. Azt is rebesgették, hogy tetszik neki valamelyik focista. Vagy esetleg több is. A legnépszerűbb pompon lányokra mondták néha megvetően, néha irigykedve, hogy az egész focicsapat végigment rajtuk. De Csaba volt az, akiről azt rebesgették, hogy ő viszont az egész focicsapaton ment végig.
Általában nem adtam hitelt az ilyen pletykáknak, de ezt nem tudtam elengedni a fülem mellett. Pont az ő kedvéért léptem be a focicsapatba. Amúgy is szerettem focizni és jól is ment, de csak azért léptem be az iskola csapatába, hogy magamon érezzem a tekintetét és tudjam, hogy amikor megszerzem a labdát és viszem a kapu felé, akkor biztosan rám figyel. Legalább akkor egész biztosan.
Így történt ez azon a napon is. Akkor is kijött a pályára, leült a szokott helyén az üres lelátón, aminek csak az első soraiban gyűlt össze néhány lány, hogy sóhajtozva csodálja a focistákat, és szótlanul nézett. Minket nézett. És reméltem, hogy engem is néz.
Mutatni akartam neki valamit. Fel akartam kelteni a figyelmét. Azt akartam, hogy csak rám figyeljen, és hogy végre felkelthessem a figyelmét. Hogy végre elgondolkozzon azon, ki is ez a srác és miért nem vettem észre eddig.
Hiú ábránd volt, tudom, de meg kellett próbálnom. Elvégre nem volt mit vesztenem.
Egy gyors támadással megszereztem a labdát és már rohantam is a kapu felé. Úgy száguldottam, mint a szélvész. Meg sem akartam állni. Nem akartam lepasszolni a labdát. Nem. Ezt én lövöm be. Most megmutatom neki.
Minden érzékemmel a labdára koncentráltam. Kikerültem a védőket. Talán ők is érezték, hogy mennyire komolyan veszem, ezért ők is komolyan vették. Elállták az utamat, próbáltak szerelni. Próbálták elvenni a labdát. És ha mindez nem ment, próbáltak fellökni. Kibillenteni az egyensúlyomból. De én nem hagytam magam.
Hirtelen észrevettem egy rést a falon. Egy rést a védelmükön. Csak egy pillanat volt, amíg senki nem állt előttem és a kapus sem figyelt arra. Csak egy pillanat volt, de én kihasználtam. Belerúgtam a labdába, megcsavartam és egy másodperccel később az már ott táncolt a hálóban.
Madarat lehetett volna velem fogatni. Annyira örültem, hogy majd kibújtam a bőrömből. A többiek gratuláltak és azon sopánkodtak, hogy miért nem léptem be előbb. De engem nem ők érdekeltek. Engem csak Csaba érdekelt, aki rezzenéstelen arccal ült a lelátón, aztán egy hosszú pillanat múlva felállt és elsétált. Vége volt az edzésnek.
Kicsit csalódott voltam, hogy most sem mutatta semmi jelét annak, hogy észrevett volna, de úgy döntöttem, ez nem rontja el a kedvem.
Edzés után kitárgyaltunk mindent a fiúkkal az öltözőben. Hogy milyen jók voltunk, hogy biztosan megnyerjük a következő meccset. Aztán persze szóba kerültek a lányok is. A többiek azt firtatták egymás közt, hogy melyik pompon lányt húznák meg szívesen, de én csak hallgattam. Engem csak Csaba érdekelt. Nem értettem. Ők nem is vették észre, hogy ott van? Hogy tud bárki is a lányokra gondolni, amikor ott van Csaba is. Bár néha magamat sem értettem, hogy miért csak Csabanre gondolok, amikor ott van annyi sok, csinos lány, és ha hihetek a csapattársaimnak, bármelyiküket megkaphatnám. De engem csak Ő érdekelt.
Tovább maradtam az öltözőben. Én voltam az utolsó, aki kiment zuhanyozni, így amikor már arra készültem, hogy beálljak a csobogó víz alá, senki más nem volt az öltözőben. Legalábbis én azt hittem.
Már levettem a mezemet és arra készültem, hogy a nadrágomat is letoljam, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ő volt az. Ott állt előttem, teljes valójában. Ott állt tőlem karnyújtásnyira és engem nézett. Most biztosan engem nézett. Metsző, fakókék tekintete az enyémbe fúródott. Úgy éreztem, a szívem mindjárt szétrobban a mellkasomban.
– Te hogy… – nyögtem. Alig jött ki hang a torkomon. Nem értettem, hogy kerül oda. Hogy jöhetett be az öltözőbe? Ide elvileg csak a csapattagok és az edző jöhet be ilyenkor.
Bár nem tudom min csodálkoztam. Elvégre ő Csaba. Előtte nincs akadály. Talán pont a fiúk engedték be. Ha igaz, amit pletykálnak és tényleg végigment az egész focicsapaton, akkor egyáltalán nem elképzelhetetlen. Sőt! Semmi meglepő sincs abban, hogy őt itt látom.
– Hello! – mosolygott rám.
Rám mosolygott. Azt hittem, ott helyben elájulok. Még sosem láttam mosolyogni. És az, hogy pont rám mosolyogjon, még a legvadabb álmaimnál is elképzelhetetlenebb volt. De mire észbe kaptam volna, az arca ismét kisimult és rezzenéstelen, kifejezéstelen maszkká hidegült.
– Jó voltál ma. – mondta érzelemmentes hangon, de mégis érződött benne valami lágy remegés. Vagy csak én képzeltem bele? Csak én akartam, hogy benne legyen?
– K-köszönöm. – hebegtem. Még ezt az egy szót is alig bírtam kinyögni. A szám teljesen kiszáradt. Az agyam kiürült. Nem tudtam semmire sem gondolni. Az egész elmémet betöltötte az a kép, hogy Csaba ott áll előttem és hozzám beszél.
Nem szólt semmit, csak lassan felemelte a kezét. Annyira zsibbadt voltam és annyira irreális volt ez az egész, hogy eszembe sem jutott elhajolni, amikor az arcomhoz ért.
Úgy éreztem az ereimben felforr a vér. Hozzám ért. Megérintette az arcomat. Ez már önmagában felért egy csodával. De a kellemes érzést azonnal szúró fájdalom követte.
– Nem fáj? – kérdezte.
Most tisztult csak ki a fejem annyira, hogy egyáltalán felfogjam, mi is történt velem az edzésen. Annyira bizonyítani akartam, annyira elfeledkeztem mindenről, hogy észre sem vettem, amikor valaki belekönyökölt az arcomba. Arra már nem emlékeztem, hogy ki volt, de a könyöke egy hosszú horzsolást hagyott maga után a halántékomon, amely Csaba érintésére égni kezdett, de egy pillanat múlva, amikor ismét belenéztem fürkésző szemeibe, azonnal el is múlt.
– Nem. – válaszoltam. Én is csodálkoztam milyen tiszta és könnyed volt a hangom. – Egyáltalán nem.
Csaba nem szólt semmit, de nem is vette el a kezét az arcomról, ami a tenyerében nyugodott. A szája sarkában viszont ismét megjelent egy apró mosoly.
Őrülten kívántam őt. Alig bírtam uralkodni magamon. Éreztem, hogy végigfuttatja a tekintetét meztelen felsőtestemen és izmos lábaimon. Éreztem, hogy a vérem forr és heves áramlatként tódul a lábaim közé. Éreztem, hogy a nadrágom kidudorodik. Ő is észrevette. Biztosan észrevette, de nem szólt semmit. Hüvelykujjával megsimogatta az arcomat, aztán visszahúzta a kezét.
– Viszlát! – mondta. – És további sok sikert.
Mire észbe kaptam, és ki bírtam volna nyögni bármit is, ő kilépett az ajtón.
Aznap a zuhany alatt elégítettem ki magam. A csobogó víz alatt húzogattam a kezem a farkamon, lehunytam a szememet és rá gondoltam. Most már megtörtént a lehetetlen. Beszélt hozzám. Csak hozzám beszélt. És csak azért jött be ide, hogy velem beszéljen, és… és mert érdekelte, hogy nem esett-e bajom.
Már a tekintetének puszta emlékére is elélveztem. Olyan volt ez, mintha a világ legszebb lányát ölelném, miközben ajkaink egymásba fonódnak és a férfiasságom az ő testébe hatol. Ugyanolyan felemelő volt. Vagy talán még inkább.
Bele sem mertem gondolni, hogy mi jöhet ez után. Egész éjszaka nem bírtam aludni. Szinte percenként pillantottam az órára. Nem győztem kivárni a reggelt. És amikor végre eljött, újult erővel ugrottam ki az ágyból és lázasan kezdtem kutatni a ruháim között. Az öcsém azt hitte megőrültem. És a szüleim is. Azt hitték valami bajom van, hogy ilyen hévvel válogatom, hogy mit vegyek fel. Ha tudták volna… De nem akartam elmondani nekik. Nem is tudtam volna. Még én sem tudtam ésszel felfogni, hogy mit érzek Csaba iránt, nem hogy szavakba is öntsem.
Meleg tavaszi nap volt, ezért egy vékony szövetnadrágot és egy rövid ujjú atlétatrikót vettem föl. Alig vártam már, hogy ismét találkozzak Csabanel. Most minden más lesz. Most már tudtam, hogy észrevett és hogy én is érdeklem őt. Szinte a fellegekben járva lebegtem az iskoláig, hogy aztán ott hideg zuhanyként érjen a felismerés, semmi sem változott.
Csaba ugyanolyan hideg volt és távolságtartó, mint azelőtt. Mint mindig. Mintha észre sem vett volna, amikor gyors léptekkel közeledtem felé a folyosón. Ettől elbizonytalanodtam és megálltam. Csak néztem őt. Néztem és néztem, óráknak tűnő perceken keresztül, míg ő végül felállt és elsétált, úgy hogy közben felém sem nézett.
Nem értettem mi történt. Teljes melankóliába zuhantam. Csak ültem a helyemen és bámultam magam elé. Nem értettem az egészet. Tegnap még egészen más volt. Tegnap még úgy viselkedet… úgy viselkedett, mintha érdekelném.
Semmit sem fogtam fel a nap hátralevő részéből. Mintha csak a testem lett volna jelen, az elmém pedig… valahol egész máshol. Úgy ültem ott, mint egy zombi és végeztem a mindennapi rutint, amit az órák monoton egymásutánja megkövetelt.
Amikor vége lett, már csak arra vágytam, hogy hazamehessek, bezárkózhassak a szobámba és valami depressziós zenét hallgatva elterüljek az ágyon.
Ezekkel a tervekkel a fejemben léptem ki az iskola kapuján, ám ott valami olyat láttam, amitől földbe gyökerezett a lábam. Csaba ott állt, pár méterre a kaputól, egy fának támaszkodva, és várt. Valakit várt. Talán épp engem? Nem! Az lehetetlen. Ilyesmi inkább az eszembe se jusson.
Arra gondoltam, hogy egyszerűen elmegyek mellette. Ugyanúgy, ahogy mindig is tettem és ő észre sem vett. De most nem voltam rá képes. Nem tudtam elfelejteni a tegnapi napot. A tekintetét, forró tenyerének érintését az arcomon. Ezt muszáj lesz tisztáznom vele.
– Csaba! – léptem oda hozzá.
Ő felém fordult és rám vetette érzelemmentes, fakókék tekintetét. A szívem ismét hevesen verni kezdett, a szám pedig kiszáradt. Pont a legrosszabbkor.
– Csaba! – hebegtem. – Én…
De nem tudtam folytatni. A hangom elhalt és nem találtam a szavakat. Csak hebegtem-habogtam. Nem tudtam, mit is mondhatnék neki. Aztán feladtam és elpirulva szegtem le a fejem. Fekete sportcipőjének az orrát bámultam. Nem mertem a szemébe nézni. Legszívesebben elrohantam volna, de a testem nem engedelmeskedett. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? – gondoltam és legszívesebben a falba vertem volna a fejem.
Ám Csaba ekkor felemelte a kezét és az állam alá csúsztatta. Lassan felemelte a fejem és arra kényszerített, hogy a szembe nézzek. Tekintete jobban perzselt, mint a tűző nap. Egyszerre éreztem félelmet és szűnni nem akaró vágyat. A szívem megint úgy dübörgött, hogy már azt hittem, valaki ki fog ordítani az iskola valamelyik ablakán, hogy hallgattassák el ezt a dörömbölést.
De nem történt semmi. Csaba se tűnt úgy, mintha hallaná. Csak hallgatott. A kezével az államat támasztotta és tekintetét az enyémbe fúrta. Egyikünk sem szólt semmit.
Percek telhettek el így. Vagy órák. De az is lehet, hogy csak néhány másodperc. Aztán Csaba közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Olyan energia áramlott a testembe a számon keresztül, hogy úgy éreztem, menten szétrobbanok.
Az agyamat elöntötte a rózsaszín köd. Mindent elfelejtettem és csak Csaba ajkait éreztem az enyémeken. Más volt, mint egy lány csókja. Összehasonlíthatatlan. Az eddigi barátnőim csókja lágy volt és puha, Csabáé viszont ugyanolyan merev és követelődző, mint ő maga. Vagy mindezt csak én képzeltem bele?
Nem érdekelt már semmi más, csak az itt és most. Visszacsókoltam és az ajkaink egymásba fonódtak. Nyelve vad csődörként száguldozott a számban és az enyém is az övében. A farkam már úgy feszítette szét a nadrágomat, mint a túl sok levegő a hőlégballont. Éreztem, hogy a vékony nadrágon keresztül kidudorodva hozzáér a combja belsejéhez, de nem érdekelt. Azt akartam, hogy tudja. Azt akartam, hogy érezze, mennyire kívánom. És ő tudta.
Ajkai nem engedték el az enyémet, miközben a kezével elengedte az államat. Ujjai végigszaladtak a mellkasomon, izzó barázdákat hagyva maguk után, és utat találtak maguknak bő nadrágom alá. A keze ráfonódott a farkamra, amitől abban még hevesebben kezdett lüktetni a vér.
Ezzel együtt, szinte egy pillanatban, a csókja még intenzívebb lett. Szinte már felfalt. Úgy éreztem belehalok, ha most nem lehetek az övé.
Amikor végül elengedte a számat és a kezét kihúzta a nadrágomból, elszántam magam, elmondok neki mindent. Elmondom, mennyire kívánom. Elmondom, hogy vele akarok lenni. Az övé akarok lenni. Elmondom, hogy vágyom a csókjára. Az érintésére. A forró tenyerét akarom érezni az arcomon. Ajkait a számon és érezni akarom, hogy a farka a combomnak feszül, ahogy most az enyém, a nadrágon keresztül, az ő combjának.
Mindent el akartam mondani, de ő már nem figyelt rám. Még mindig olyan közel álltam hozzá és éreztem, hogy ő akarja, hogy ott legyek, de már nem rám nézett, hanem az iskola kapuja felé.
Egy fiú állt ott. Nálam valamivel fiatalabb lehetett. Talán néhány évvel. Ott állt és minket nézett. És Csaba visszanézett rá. Egy pillanatra belém hasított egy érzés. Féltékenység? Nem. Mire lennék féltékeny? Csaba nem az enyém. Még az is átfutott az agyamon, hogy csak játszadozik velem. Harag? Düh? Kétségbeesés? Félelem? Talán.
Csaba ellépett tőlem és a fiú felé indult. Ennyi volt. – gondoltam. – Egy csók és semmi több. Érezhettem a kezét a nadrágomban, de semmi több. Viszont úgy tűnt, félreértettem a helyzetet. Csaba odalépett a fiúhoz és rezzenéstelen arccal nézett rá.
– Gyere, öcsi! Menjünk! – mondta.
Az öccse? Csabának van egy öccse? És ide jár? Ugyanabba az iskolába, mint mi?
Meg akartam nézni jól magamnak azt a fiút, de ők addigra már elindultak és csak egy pillanatra láthattam, amikor befordult a sarkon.
Csaba még egyszer rám nézett. A tekintetében volt valami, ami erővel töltött el. Valami, ami azt sugallta, lesz még folytatás. Egy pillanat volt az egész, aztán ő is eltűnt a sarkon. Úgy éreztem, ismét van értelme az életemnek. Most már biztos voltam benne. Biztosan tudtam, hogy most már nyitva az út.
Másnap ebéd után, amikor épp a következő órámra mentem volna, Csaba odalépett hozzám. A szívem a torkomban dobogott. Csak így, nyíltan odalép hozzám, ilyen közel. Talán azzal sem tette volna nyilvánvalóbbá a helyzetet mindenki előtt, ha ott helyben megcsókol. De ő nem tett ilyet, csak halkan megszólalt.
– Akarod még? – a hangjától még hevesebben vert a szívem.
– Hogyne akarnám?! – vágtam rá, mire ő elmosolyodott.
– Akkor gyere!
– Most? – csodálkoztam és a tanterem felé néztem.
– Ha neked nem olyan fontos… – vonta meg a vállát és már fordult is volna el, de én megállítottam.
– Nem. – vágtam rá gyorsan. – Nem. Mehetünk.
Csaba elmosolyodott és mélyen a szemembe nézett.
– Ezt akartam hallani.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de ott, mindenki előtt nem mertem.
– Megvárlak tanítás után. – mondta és már el is ment.
Alig bírtam egyhelyben ülni. Még három órám volt aznap, de egy örökké valóságnak tűnt. Már attól féltem, hogy Csaba nem vár meg. Pillanatok alatt bejárta az osztályt keresztbe-kasul, hogy én és Csaba. Mindenki erről beszélt, de engem nem érdekelt.
Amikor az utolsó órának is vége lett, mintha puskából lőttek volna ki, úgy száguldottam ki az épületből. Csaba ott volt. Ugyanott állt, ahol előző nap és rám várt. Most biztosan tudtam, hogy rám várt. Tegnap csak véletlenül találkoztunk össze, miközben az öccsét várta, de most nem volt senki más. Oda léptem hozzá és szó nélkül megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy ki látja.
Nem tiltakozott. Magához ölelt és visszacsókolt. Éreztem, hogy a nadrágon keresztül kidudorodó farka a combomnak feszül.
– Menjünk fel hozzám! – mondta.
Meg sem tudtam szólalni. Úgy követtem, mint engedelmes kiskutya a gazdáját.
Egy közeli társas házba mentünk, aminek a legfelső emeletén Csaba egy aprócska lakásba vezetett be. Alig volt benne több egy nagy ágynál, egy kis konyhánál és egy apró fürdőszobánál.
Nyilvánvaló volt, hogy nem itt lakik, de ha valóban igaz, amit róla és a focicsapatról beszélnek, akkor biztos, hogy az itt történt.
Csaba bezárta az ajtót, magához húzott és ismét megcsókolt. Nyelve követelődzően hatolt le a torkomon. Testem az övéhez simult és kezei a fenekemet markolták.
Nem tudtam parancsolni magamnak. Úgy csókoltam, mintha előre meg lenne szabva az időnk és én minden másodpercét ki akarnám használni. De most már senki sem zavarhatott minket. Csak ketten voltunk. Csaba bezárta az ajtót és most ott álltunk, egymást csókolva.
Nem tudtam betelni vele. Végigcsókoltam a nyakát, aztán széthúztam a pólója gallérját és a mellkasát csókolgattam. Ő lehúzta magáról a pólóját és engedte, hogy bebarangoljam izmos hasfalát. Úgy remegett a kezem, hogy alig tudtam szétnyitni az övének csatját, de amikor sikerült, azt hittem a mennybe kerültem, ahogy előbuggyant hatalmas farka.
Óvatosan vettem a számba, mint egy hímes tojást. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy fiút fogok leszopni, de most őrülten kívántam. Annyira, hogy ha most megint félbeszakítanak, bárkit képes lennék megölni azért, hogy az enyém lehessen.
Csaba felnyögött, ahogy tövig toltam a férfiasságát a számba. A tarkómra tette a kezét és gyengéden irányított. Föl-le, föl-le. Ki és be. Olyan volt, mintha világéletemben ezt csináltam volna.
Eddig úgy éreztem, mintha az idő lassabban telne, mint normálisan, most viszont szinte rohant. Nem tudom meddig szophattam őt, de csak pár pillanatnak éreztem az időt, ami után megragadta a vállaimat és felállított. Ajkaink ismét egymásra találtak és a farka a lábaim közé feszült, miközben vadállatokként csókolóztunk.
Úgy tépte le rólam a ruhákat, mintha csak papírból lettek volna, és amikor már teljesen meztelen voltam, a hátamra fektetett az ágyon. A fenekem az ágy peremén volt és széttettem a lábaimat. Ő közéjük térdelt és a szájába vette a farkamat. Úgy szopott, ahogy egy lány sem, akivel eddig találkoztam. Mintha nem is ember lett volna, hanem…
Nem tudtam befejezni a gondolatot, mert ekkor az ujjai végigfutottak a fenekemen és behatoltak a két farpofa közötti repedésbe. Hangosan felsikoltottam, amikor ujjai becsúsztak az ánuszomba. Először csak egy, utána kettő.
Még sosem éreztem ilyet. Megmarkoltam a lepedőt a két oldalamon és beharaptam a számat, hogy ne ordítsak, mint a fába szorult féreg.
Csaba egy pillanatnak tűnő idő után abbahagyta és felcsúszott hozzám. Csókja olyan forró volt, mint még soha. Éreztem előnedvem cseppjeit a száján.
Egy mozdulattal megfordított és miközben a nyakamat csókolgatta, egy határozott mozdulattal belém lökte a farkát.
Hiába próbáltam visszafogni magam, most már üvöltöttem a gyönyörtől. Egy pillanat sem telt bele és a testem alá préselődött farkam tűzhányóként tört ki és lövellte a hasam alá a ragacsos nedvet.
Pár pillanat múlva Csaba is felnyögött és a farka mintha kilukadt volna. A feszes rúd most hirtelen kissé lazább lett és végéből úgy áramlott elő a nedv, mint a víz a slagból.
Amikor az élvezet csúcspontja alábbhagyott, kihúzta belőlem a farkát és térdre rogyott. A hátamra fordított és gyors mozdulatokkal lenyalta a hasamról a ráragadt nedvet.
Nem tudom meddig szeretkezhettünk. Volt, amikor úgy éreztem, órák teltek el, mióta beléptünk az ajtón, volt, amikor úgy éreztem, csak tíz perc.
Most egymás karjaiban feküdtünk az ágyon és halkan pihegtünk. Azt szerettem volna, ha ez a pillanat sohasem ér véget. Ott szerettem volna maradni Csabánál az ágyban az idők végezetéig. Már nem érdekelt semmi, csak annak a forró testnek az érintése.
Még mindig nem tudtam, hogy a népszerűsége miatt kívánja mindenki annyira, vagy azért olyan népszerű, mert mindenki a karjai közt akar lenni, de azt már biztosan tudtam, hogy az utóbbi alapján mindenképpen az egekig nőhet a népszerűsége és ez a kis lakás még rengeteg más fiút láthat. De reméltem, hogy a legtöbbször engem, újra és újra, Csaba karjaiban.

A transzszexualizmus már a születés előtt kialakul

transzvesztita_ferfi_nonek_oltozveAz emberek biológiai nemét az ivari kromoszómák határozzák meg. Létezik azonban egy ritka rendellenesség, amikor valaki úgy érzi, nem a megfelelő neműnek született. Ezt a férfiaknál és nőknél egyaránt előforduló nemi identitászavart csak most kezdik jobban megérteni a kutatók. Régebben úgy gondolták, hogy elsősorban a neveléssel, társadalmi tényezőkkel függ össze, mára azonban nagy biztonsággal tudjuk, hogy a transzszexualizmus veleszületett állapot.
A transzszexualizmus olyan állapot (sokak szerint betegség), amelyben a beteg testi neme és pszichoszexuális neme egymásnak ellentmond, azaz más nemű a teste, mint amilyen neműnek belül érzi magát. Az állapot tartós rossz érzést, kínokat okoz az illetőnek. Már egészen korán, akár 5 éves korban jelentkezhet, de sokan hosszú ideig igyekeznek titkolni “másságukat”. A Scientific American Mind legújabb számában Jesse Bering, a belfasti Queen’s University pszichológusa foglalta össze a transzszexualizmus kutatásának legfrissebb eredményeit.
A jelenséget az 1960-as években kezdték el tudományos alapon vizsgálni, és tanulmányozása révén értették meg a kutatók, hogy a biológiai nem, a nemi identitás és a szexuális irányultság az egyén három elkülönülő, egymástól független tulajdonsága. A transzszexualitás hátterében álló három változó közül talán a biológiai nem a legegyértelműbb. Normális esetben ezt két ivari kromoszóma (X és Y) határozza meg. Ha a fogamzáskor két X-kromoszóma (XX) kerül össze a petesejtben, az utód nőnemű, ha X és Y kromoszóma (XY) áll párba, akkor hímnemű lesz. (Léteznek olyan genetikai rendellenességek, amikor hiányoznak, vagy feleslegben vannak jelen az ivari kromoszómák, és ez kihat az utód nemi jellemzőire is. Ezeket a kromoszómahibákat azonban nem sorolják a transzszexualitás körébe.)
A transzszexuális emberek anatómiájuk szerint (az ivari kromoszómák által meghatározottan) férfiak vagy nők, akik pszichológiailag a másik nembe tartozónak érzik magukat. Ez a rendellenesség vezetett a pszichológiai nem (angolul gender) fogalmának kidolgozásához, amely jelentősen különbözik a biológiai nemtől. A nemi identitás a “férfiség” vagy “nőiség” szubjektív érzése. A legtöbb esetben a biológiai és a pszichológiai nem megegyezik egymással, ha azonban elkülönül egymástól, akkor súlyos nemi identitászavar léphet fel. Ez az állandó negatív érzelmi állapot jelentős tényezőként járul hozzá, hogy a transzszexuálisok jó része előbb-utóbb nemátalakító műtétnek veti alá magát.
Nemi irányultság: A biológiai és a pszichológiai nemmel kapcsolatban álló harmadik változó a nemi irányultság. A biológiai férfiak többsége a biológiai nőkhöz vonzódik, és fordítva. Maga az a tény azonban, hogy léteznek homoszexuálisok és biszexuálisok, ráadásul közöttük is nagyok az eltérések, egyértelműen mutatja, hogy a szexuális orientáció is elkülöníthető mind a biológiai nemtől, mind a nemi identitástól. Hangsúlyozni kell, hogy a homoszexualitás önmagában nem transzszexuális viselkedés. A homoszexuális férfiak általában nem akarnak nővé válni, és a leszbikus nők sem férfivá. A transzszexuális emberek viszont egyaránt lehetnek szokványos vagy homoszexuális irányultságúak.
A három összekapcsolódó, de elhatárolható építőelem, a biológiai nem, a nemi identitás és a nemi irányultság szétbontása közben a kutatók egyre inkább kezdik megérteni a transzszexualitás jelenségét. Az eredményekből kiderül, hogy még a transzszexuális közösségen belül is nagy a változatosság. Például a magát nőnek érző férfi lehet homoszexuális vagy szokványos nemi irányultságú. Ezen kívül még számtalan keveredés és összekapcsolódás lehetséges a három tényező között, amelyet még csak most kezdenek “kibogozni” a kutatók.
Chastity Bonoból Chaz lett: A nemi identitászavarban szenvedők egyik leghíresebb képviselője Chaz (korábban Chastity) Bono, a két énekes, Sonny Bono és Cher lányként született gyermeke. Miután felnőtt életének jelentős részét leszbikusként töltötte, 2008-ban bejelentette, hogy valójában transzszexuális, és elkezdte az átalakulást a leszbikus Chastityből a heteroszexuális férfi identitású Chazzé. “A nemed a két füled és nem a lábaid közt van” – nyilatkozta egy interjúban. “Gyerekkoromban minden egyértelmű volt. Fiúnak éreztem magam… Idősebbé válva ez egyre több bonyodalmat okoz, mert hirtelen nagyobb lesz a nyomás, hogy megfeleljünk a ránk osztott nemi szerepnek. Így sok nőből-férfi transzszexuális köt ki a leszbikus közösségben, mivel ez tűnik egyedül értelmes dolognak.”
Szinte valamennyi nőből-férfi transzszexuálisnak hasonló a története: nagy többségük homoszexuális, azaz nőkhöz vonzódik. A férfiból-nő transzszexuálisok csoportja viszont sokkal összetettebb úgy a szexuális irányultságot, mind a transzszexualitásuk pszichológiai hátterét tekintve. Veleszületett állapot: Az utóbbi időben a transzszexualitás kialakulása körül is oszlik a homály. Régebben úgy gondolták, hogy elsősorban a neveléssel, társadalmi tényezőkkel függ össze, mára azonban nagy biztonsággal tudjuk, hogy a transzszexualizmus veleszületett állapot. Még a születés előtt alakul ki, oka valamilyen születés előtti kóros hormonális hatás.
Átfogó kutatások kimutatták, hogy egy férfiból-nő transzszexuális agya nem férfi, hanem női felépítésű, s ez radiológiai vizsgálatokkal és pszichiátriai személyiségtesztekkel is igazolható. Ha egy fiú magzat agya nem kap férfi hormont, akkor női agya lesz. Hasonlóképpen, ha egy lány magzat agya férfi hormon hatásának van kitéve, agya férfiaggyá válik. (Ez az elváltozás akkor is létrejöhet, ha a fejlődő agyban lévő, tesztoszteront érzékelő receptorok hibásan működnek, és emiatt rosszul vagy nem érzékelik a férfihormon jelenlétét.) A hormonális eltéréseket sok minden okozhatja, például közrejátszhatnak benne gyógyszerek, stressz és a környezetszennyezés is.
Ahogy a transzszexuálisok egyre nyitottabbakká válnák a részvételükkel folytatott kísérletekre, a kutatókban úgy tudatosul, hogy a transznemű viselkedés nemcsak az emberi változatosság egyik figyelemreméltó kifejeződése, hanem egy rendkívül informatív területe a szexualitás legtitokzatosabb eltéréseinek. A transzszexualitás természetünk olyan aspektusa, ahol a biológiai nem, a nemi identitás és a nemi irányultság találkozik, illetve gyakran külön utakra válik – fejezi be cikkét Jesse Bering.
[Szex Dr] Thaiföld lady vagy ladyboy vagyis fiú vagy lány –  Farka van baszdmeg a csajnak – Eddie Murphy perverz szexvágyai

Tízéves fiúk akartak megerőszakolni nyolcéves kislányt

Bűnösnek találta az esküdtszék azt a két, általános iskolás brit diákot, akiket eredetileg erőszakos közösüléssel vádoltak. A fiúk ellen csak a nyolcéves áldozat vallomása szólt, ám miután az aktust nem támasztották alá az orvosi eredmények, a diákokat felmentették az erőszakos közösülés vádja alól, helyette a bűncselekmény kísérletéért ítélték el őket a londoni központi bűnügyi bíróságon, az Old Bailey-n. A két fiú a döntéssel Nagy-Britannia legfiatalabb szexuális bűnözőjévé lett. Másfél napos tanácskozás után bűnösnek találta az esküdtszék nemi erőszak kísérletében azt a két, 10 és 11 éves fiút, akik 2009 októberében molesztáltak egy nyolcéves kislányt. Az általános iskolás diákok az ítélettel Nagy-Britannia legfiatalabb szexuális bűnözői lettek, nevük feltehetően felkerül a szexuális bűnelkövetők listájára is – írja a Daily Mail, amely személyiségi jogokra hivatkozva sem az áldozat, sem az elítéltek nevét nem tette közzé. Bár az esküdtszék meghozta az ítéletet hétfőn, a londoni központi bűnügyi bíróságon, az Old Bailey-n, a büntetés mértékét nem közölte, erre további nyolc hetet kell várni, az elítélt tizenévesek addig szabadlábon maradhatnak.
Elvették a rollerét: A vád szerint a két, akkor még tízéves fiú 2009 októberében molesztálta a nyolcéves lányt, aki ötéves barátjával játszott a család londoni háza környékén, amikor a fiúk elvették a rollerét – számolt be az eseményekről a Daily Mail. A lap szerint a két fiú a rollert használta zsarolási eszközként: felszólították a kislányt, ha vissza akarja kapni, tegyen eleget a követeléseiknek. Az akkor még tízéves diákok ezt követően több helyszínen is molesztálták a kislányt: egy harmadik emeleti lakásban mutogatni kezdték magukat, amit később egy liftben, egy szeméttárolóban és egy fészerben folytattak, és egy réten fejeztek be – idézi a lap a kislány vallomásának részleteit.
Bár a két fiú felszólította a kislányt, hallgasson a történtekről, a gyermek később mindent elmondott édesanyjának, akit az áldozat ötéves barátja értesített arról, hogy lányát a két fiú „bántja, és valami nagyon rossz dolgot csinálnak vele”. „Azt mondta: ’a fiúk szexeltek velem.’ Megkérdeztem, hogy mit ért ez alatt, mire azt felelte: ‘belém tették a fütyijüket.’ Azt mondta, haza akart menni, de a fiúk nem engedték, és kényszerítették erre. Megtiltották neki, hogy bárkinek is beszéljen róla” – idézte az anya vallomását a Press Association.
Megmutatták egymásnak a nemi szervüket: Ugyan a nyolcéves áldozat a rendőrségi kihallgatás alatt végig szilárdan állította, hogy a fiúk megerőszakolták, ezt sem az orvosi leletek, sem az erőszakos közösüléssel vádolt diákok vallomásai nem erősítették meg. Ráadásul később, a tárgyalások során a kislány nemleges választ adott az idősebb fiú védügyvédjének arra a kérdésére, miszerint valóban történt-e erőszak. Az áldozat azt is beismerte, hogy maga vette le az alsóneműjét, majd hozzátette, azért nem mondta el az anyjának, mert ha kiderül, hogy „rossz kislány vagyok, akkor nem kapok több édességet” – idézte a kislány vallomását a Guardian. Bár az áldozat a korábbinak ellentmondó információt közölt, és a bíró is felvetette, felnőttkorúak esetében emiatt már ejtették volna az ügyet, az esküdtszék a kislány kimerültségével és a korábbi vallomás alaposságával érvelő ügyész hatására a tárgyalás folytatása mellett döntött.
Az idősebb fiú védőügyvédje, Linda Strudwick szerint nem történt bűncselekmény, a gyerekek csak játszottak. „Mutogatósdit játszottak. Talán továbbmentek, és megérintették egymást, talán csináltak valamit, amit a tévében láttak. Talán doktorosdit játszottak” – mondta az esküdteknek, akik bár felmentették a diákokat az erőszakos közösülés vádja alól, annak kísérletében bűnösnek találták őket. A legfiatalabb brit szexuális bűnelkövetők esete nagy port kavart Nagy-Britanniában – jegyzi meg a Telegraph, amely szerint a gyermekvédelmi szervezetek – pszichológiai okokra hivatkozva – egyöntetűen helytelenítették, hogy a kiskorúak ügyét az Old Bailey-n tárgyalták, és kijelentették, kérelmezni fogják a büntethetőség korhatárának [Angliában és Walesben ez jelenleg 10 év] felülvizsgálatát.

A szexből nekem sosem elég

Ellenben vannak fura dolgai, pl. jobban izgatja a nem frissen szappanozott punci, mint a szappanos. (bizonyára az előbbiekkel szoros összefüggésben). Mindenesetre én hamarabb “nem bírom” a szagom és rontok tusolni, mint ő, ami összességéban szerencsés felállás. Azzal sincs semmi bajom hogy “hány” a hosszú, festett, sőt mű körmöktől, vagy el kell fordulnia, ha valakinek a tv-ben csillog a szája a nedves hatású szájfénytől. Különben megértem valahol ezt az undorodását, át is érzem, mégis csak természetellenes ez az egész. Ezzel nekem mégis jól megfér, hogy néha szeretném kenni magam, és én látom a felöltözöttségem befejezéseként a sminket. Ebből következik, hogy általában nem vagyok felöltözve… Folytatás az eredeti oldalon

A Szex – Működés

orgazmusHormonok
A hormonok meglepően ravasz vegyületek, amelyek különböző mirigyekből szivárognak a véráramba. Egy csomó rendkívüli dolgot művelnek az ember testével.
A női hormonnak öt alaptípusa van, amelyek a termékenységet, a nemi érettséget, a terhességet, a tejtermelést és – korlátozott mértékben – a hangulatot és a házsártosságot szabályozzák. A hím nemi hormonok mindegyike egyazon téma variációja. Ezek szabályozzák a szőrösséget, a szexuális vágyat, a nemiszerv kifejlődését és – korlátozott mértékben – a hangulatot és a házsártosságot is. Minden férfiban csörgedeznek női hormonok és minden nőben – akár olimpiai diszkoszvető az illető, akár nem – vannak férfi hormonok is.
Minthogy annyi a finom részlet, kár is többet beszélni a hormonokról. Elég ha azt tudjuk, hogy működésük “nem egészen tisztázott”, és tiszteljük őket elképesztő bonyolultságukért.

Libido
Így hívják szemérmesen a nemi vágyat. A libido emberről-emberre, napról-napra, sőt, óráról-órára változik. A szexuális vágy oka ismeretlen. Jó ha minden nő tudja, hogy az erős fizikum és az edzettség nem feltétlenül bizonyítéka a férfierőnek. Az impotencia éppoly gyakori a bokszokók között, mint a banktisztviselők körében. A mély növésű férfiak ellenben vígaszt meríthetnek a tényből, hogy néhány éve az egyik leghíresebb life-show-csillag egy fergeteges libidójú törpe volt, akinek a teljesítményét csak a turbo jelzővel lehetett jellemezni.

Feromonok
A feromonok a XX. század jobb találmányai közé tartoznak. Az elmélet szerint az emlősök különböző illatanyagokat választanak ki parányi mennyiségben. Ezek a feromonok. A kombinációk végtelen változatosságot mutatnak fajról-fajra, sőt egyedről-egyedre is.
A felfedezésük óta eltelt rövid idő alatt – joggal vagy anélkül – ezeket tették felelőssé a szexuális vonzerőért, a felvételi beszélgetés sikeréért, a szerelem megőrzéséért, a primitív viselkedési formákért, mint pl. a futballmeccsek utáni randalírozás és a modern kor egyéb rejtelmeiért. A feromonhívők számára a csókolódzás bensőséges szimatolást jelent, a kopuláció az aromák orgiája, míg a Chanel No. 5 a mustárgáz szociális megfelelője.
Elképzelhető, hogy a végén még tudományos alapot nyer az az állítás, miszerint a feromonok hatással vannak a szexuális vonzerőre. Aszott, öreg csimpánzhölgyek, akik egyébként banánnal lennének kénytelenek beérni minden vonatkozásban, nyomban az ifjú hímek érdeklődésének középpontjában találják magukat, mihelyt beszórják őket egy kis csimpánzferomonnal. Ismeretes, hogy a korosodó hollywoodi szexbálványok ugyancsak efféle hatásra törekednek mósuszolaj és Grecian 2000 segítségével.

Orgazmusok
Amint a cím is jelzi, a többes szám használata ma már úgyszólván kötelező ezen a téren. Amikor egy szexuális aktust végző férfi vagy nő olyan messze jut a nevezett cselekményben, hogy a csövecskéin apró izomgörcsök akaratlan sorozata fut végig, az agy olyan érzéssel reagál, amelynek skálája a “nem is volt olyan rossz”-tól az ájulásig terjedhet. Ezt az egész komplexumot hívjuk orgazmusnak. Ha belegondolok, mennyi energiát fektettek már a depresszió megértésébe, meglehetősen furcsállom, hogy az orgazmusról halvány dunsztja sincs senkinek. Az idegkutatók eddigi legpozitívabb eredménye abban az eléggé bágyadt kijelentésben foglalható össze, hogy az orgazmus bizonyos szempontból a tüsszentéshez hasonlít.
A férfiak orgazmusát csaknem mindig ejakuláció kíséri. Az orgazmus erőssége változó, de a típusa valószínűleg nem. A női orgazmusnak állítólag számos változata van, amelyek három fő típusba sorolhatók: klitorális (kis öröm), vaginális (nagy öröm) és többszörös (hívjál fel a jövő héten!).

A sperma
A férfimagot tiszteljük ezen a tudományos néven. A spermium mikroszkopikus ebihalra emlékeztet. Az átlagos ejakulátum térfogata 3 ml, azaz kb. egy kávéskanálnyi. Egy ilyen kávéskanálban 300 millió mikroebihal nyüzsög. Magyarország nemzeti összterméke 111.579.000.000.000.000 spermium évente.
A spermiumok 18 cm per órás sebességgel úsznak. Ezzel a tempóval 44 év alatt jutnának el Keszthelytől Siófokig. Na persze csak akkor, ha a várható élettartamuk nem korlátozódna egy hosszú víkendre.

Megtermékenyítés
A hím magvető “sörétet bele!” megközelítése pazarlásnak tűnhet, ám ez a taktika mégis elkerülhetetlen az emberi szaporítószervek elképesztően kis hatékonysága miatt. Az a spermium, amelyik képes megtenni a petéhez vezető utat, igazi herkulesi tettet hajt végre, úgyhogy le a kalappal előtte.
Ahhoz, hogy a spermium átjusson a méhnyakon, felkússzon a méhfalon és megtalálja a petevezetéket, rendelkeznie kell egy lángvágó, egy alpesi hágóvas, számos nagyléptékű katonai térkép, valamint egy arany hitelkártya fiziológiai megfelelőivel. De még ha mindez sikerül is neki, mindössze kb. 1% esélye lesz rá, hogy a sötétben összefusson egy szembe igyekvő és hajlandóságot mutató petével.
Még ha bekövetkezik is a megtermékenyítés, a becslések szerint minden harmadik embrió természetes módon abortál a “terhesség” első két hetében, anélkül hogy az “anya” bármit is sejtene.

Erogén zónák
Mind a férfiak, mind a nők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy felszíni anatómiájuk egy része érzékenyebb a többinél a cirógatásra, a csókolgatásra és egyéb érdekes behatásokra. Ezeket a részeket hívjuk erogén zónáknak. Nem meglepő, hogy ezek olyan helyeken vannak elrejtve, hogy érintésük nagy valószínűséggel elkerülhető legyen a normális hétköznapi munka során.
Az erogén zónákat feltüntető térképek a legtöbb rosszhírű könyvesboltban beszerezhetők. Mindazonáltal azt javaslom, hagyjuk ezeket, és induljunk el a magunk szakállára minden alkalommal. A partnerek ugyanis különbözők.
A fülcimpa, a mell, a nyak és a nemi szerkezet tizenöt centis környezete elég jó kiindulási alapnak tekinthető. A köldök, a térdhajlatok és a lábujjak (feltéve, hogy a partner nem visel cipőt) ugyancsak meglepő érzékenységet mutathatnak.
A G-pont izgága hölgyek részére írt amerikai magazinok találmánya. A G-pontot gyengéden birizgálva az illető egyed állítólag hiperérzéki kocsonyává redukálódik. Az elmélet szerint ez a pont kimondhatatlanul illetlen helyeken fordulhat elő, úgyhogy már maga a megkeresés is izgató feladat.

Hajlam
A legtöbb homokos a pubertás elérésekor vagy kicsivel azután ismeri fel ezirányú hajlamát. Úgy jöhetünk legkönnyebben tisztába önmagunkkal, ha megvizsgáljuk fantáziálásainkat. Ha ezek kizárólag homokosak, akkor mi magunk is azok vagyunk.
A pszichoanalitikusok és más gyötört lelkek többnyire a domináns anyára vezetik vissza a férfihomoszexualitást. További ok a gyenge apa, valamint a félelem, hogy a delikvens fütyije túl aprónak bizonyulhat.
Ezzel szemben a legtöbb meleg – noha gyakran válik neurotikussá a bujkálás és a hazudozás miatt, vagy épp a becsületes színvallást követő diszkrimináció okán – ugyanolyan alapról indul, mint bármely más pattanásos kamasz.
A férfiak 4%-a és a nők 2-3%-a kimondottan homoszexuális vagy csaknem teljesen az. További 10% az élete valamely szakaszán jut homoszexuális élményhez. Egy másik 10% biszexuális, ami – ahogy Woody Allen helyesen rámutat – megduplázza az esélyt egy jól sikerült szombat éjszakára.

Gyakoriság
Emmanuel Kant, a filozófus, nyolcvanévesen halt meg, mit sem zavartatva a ténytől, hogy ártatlansága még mindig makulátlan volt. Míg a szexuális aktivitás sokszor csak a be nem vallott homoszexualitás leplezését szolgálja, addig vannak olyanok is, akikből egyszerűen mindenfajta nemi vágy hiányzik. Ezek számára az aszexualitás a dolgok rendjéhez tartozik.
Ami a másik – ugyancsak ritka – végletet illeti, megbíztható adatok vannak olyan, szexualitásukkal elégedett egyénekre, akik évtizedeken át napi háromszor szeretkeztek.
A férfiak tinédzserként jutnak a csúcsra, ám azzal nyugtatják magukat, hogy a technikájuk folyamatosan tovább javul 40-50 éves korukig. A nők a negyedik X-ben érik el a maximumot mind gyakoriságban, mind pedig a technika terén. Sajnos a változás kora kitéríti őket a felfelé ívelő pályáról. A klímax ti. ugyanúgy hat a szárnyalásukra, mint az albatroszéra egy DC 10-essel történő frontális ütközés.

Társadalmi hatások
A “társadalom”, ez az arc nélküli emberfaló óriás, amely a szociológusok szerint minden bajunk forrása, nem készít fel bennünket a való életre. Felserdülni, megházasodni, két szép gyereket a világra hozni, majd boldogan élni míg meg nem halunk – ilyesmi a legritkább esetben fordul elő a valóságban. Ezzel szemben a helyzet az, hogy
– minden tizedik menyasszony eleve terhes
– minden harmadik terhesség véletlenül jött össze
– minden ötödik tinédzserházasság tönkremegy 10 éven belül
– a házasok 40%-ának volt (vagy lesz) házasságon kívüli afférja
– tíz gyerek közül egynek nem azok a szülei, akiket annak hisz.

Vissza a cikkek nyitólapjára

A férfi az úr az ágyban

ferfi_szexElcsalt szexuális forradalom! Hiába a női egyenjogúság terén kiharcolt fantasztikus vívmányok, az ágyban még ma sem egyenrangú a nő és a férfi. A mértékadó kanadai Journal of Human Sexuality szaklap felméréséből egyértelműen kiderül, hogy a 21. század hajnalán még mindig ott tartunk, ahol évtizedekkel ezelőtt – vagyis amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Ami a férfinál egyértelmű erény, az a nők számára elítélendő szabadosság, s ez egy jó darabig így is marad. Itt van mindjárt a nőktől alapból elvárt, ám a férfi oldalról annál nagyvonalúbban kezelt fogalom, a hűség! A felmérés tanúsága szerint még él az a nézet, ha egy pasinak sok szeretője van, urambocsá’ egy tartós kapcsolatból félrelép, bocsánatos bűn, sőt egyesek szemében az ilyen férfi valóságos Casanova. Ezzel szemben a sok férfit ismerő nőt vagy csalfa asszonyt a legenyhébb szófordulattal élve is ledérnek nevezzük. De ugyanilyen megkülönböztetett szerep jut a férfiaknak és a nőknek a párválasztásban. A válaszadók szerint a férfinál természetes, sőt elvárt viselkedés a vadászat, míg a nő jobban jár, ha csendben, szemérmesen várja a hódítást, rámenősségével csak elriasztja a férfit. Yvonne Fulbright szexuálpszichológus, aki a két éven át 6000 embert megszólaltató felmérést értékelte, állítja: az évtizedek – ha nem századok – óta begyöpösödött előítéletek ma már fájdalmas gúzsba kötik a nemeket. A felmérés csak látszólag hozza ki a nőket vesztesként, a valóságban a férfiak ugyanúgy szenvednek a rájuk szabott szerepskatulya miatt – vallja a szakértő. – A férfi éppúgy aggódik, hogy elítélik, ha képtelen kezdeményezni, vagy ha tapasztalatlan a szex terén, mint a nő, aki maga próbál partnerre vadászni, vagy irányító szerepet követel magának az ágyban. Rusz Edit szexuálpszichológus szerint a hagyományos férfi-női szerepek korántsem örök érvényűek. – A férfiakban a vadászat és a vadászösztön nem elvárás, amit teljesíteniük kell, hanem genetika. A nőkkel szemben viszont elvárás, hogy kellően visszafogott, szende, szolid legyen. De a férfiak sajnos egyre nőiesednek, a nők egyre férfiasodnak. Pedig egy kapcsolat akkor tud harmonikusan működni, ha a szexben meghagyjuk a szerepeket, a férfi igenis legyen férfi, a nő pedig nő.

Ami a nőknél bélyeg…

Hűtlenség: ribanc Már a kamaszkorban, ha egy lány gyakran váltogatja udvarlóit, nem sikeres, inkább csak könnyűvérű. A gyakran félrelépő háziasszony: ribanc.

Szexétvágy: tartózkodóan Megingathatatlan tévhit, hogy a nők nem kívánják annyiszor a szexet, mint a férfiak. Az olyan nő, aki gyakran és egyértelműen kéri fel partnerét az aktusra, az fehérmájú, szexmániás, és viselkedése szégyenletes.

Első szex: legyen szűz! A felmérés szerint a legtöbb férfi még ma is azt várja, hogy asszonyának ő legyen az első. Egy fiatal nő, ha nem is szűzen megy férjhez, jobban teszi, ha nem kérkedik számtalan szeretőjével.

Udvarlás: pszichés zaklató Képzeljék el, hogy egy nő mindennap virágot küld, szerelmes SMS-ekkel bombáz, megvárja kedvesét a munkahelye előtt, enyhébb esetben is zaklató. Egynemű szerelem: hú,izgi A férfiak még a nők egymás iránti szerelmét is kisajátítják. A leszbikus kapcsolat a legtöbb férfi szemében izgalmas, a pornófilmeknek ma már állandó eleme a lányok közti huncutkodás, sokan még párjukat is buzdítanák.

Szex 40 felett: lestrapált Az a nő, akit negyvenéves kora felett elhagy vagy fiatalabbra cserél a párja, szinte reménytelen helyzetben van. Egyedülálló anyaként nagyon nehezen talál új párra.

…az a macsóknál erény

Hűtlenség: Casanova A férfiaktól szinte elvárjuk, hogy sorra hódítsanak, csak kevesen ítélik el a skalpvadászokat. A szoknyavadász férfi nemcsak férfitársai, de a nők szemében is kivívja a tiszteletet.

Szexétvágy: egyfolytában A férfiak részéről természetesnek vesszük, hogy másfél percenként gondolnak a szexre, és készen is állnak rá. A szexmániás férfit inkább tekintjük macsónak, mint függőnek.

Első szex: legyen jártas A kamaszok három évvel előbb kezdenek el a szexről hazudni, mint ahogy arra a valóságban sor kerül. Szégyen, ha egy férfi 20 éves korára nem gyűjtött be egy csomó skalpot.

Udvarlás: romantikus Az udvarlás egyenlő a romantikával a férfi részéről. A virág és SMS szerves része a hódításnak, pedig egy másik felmérés szerint a veszélyes zaklatók többsége férfi.

Egynemű szerelem: pfuj! A férfiak egymás közti szexualitása a macsók számára taszító. Nem képezi a művészetek témáját. Általánosságban kedvezőtlenebb a férfiszerelem megítélése a leszbikus kapcsolatoknál.

Szex 40 felett: beérett Őszes halánték, biztonságos anyagiak, beérett karrier: a 40-es férfi még tán vonzóbb is fiatal társainál. Nem ritka, hogy családapák új életet kezdenek egy hamvas hajadonnal.

Komár László (64) ma már tisztes családapa, de annak idején bizony két pofára falta a nőket. A magyar Elvis sosem csinált titkot abból, hogy gyengéje a gyengébb nem, s élete során legalább 2000 nőt tett magáévá. Nem állítom, hogy kereken kétezren voltak, de a szám nem áll messze a valóságtól. Szexfüggő vagyok – állította az énekes, aki egyszerre két nővel is hált.

Marlon Brando (†80), a 70es évek nagy macsója igazi férfiszemlélettel közelített a nőkhöz, egyszerre félte és közben kicsit lenézte őket. Mindig egy hosszú bottal közelítek, amelynek a végén egy hurok van – árulta el egyszer Brando. – Ezt a hurkot vetem a nyakukra, hogy ne tudjanak elfutni, de túl közel se kerülhessenek. Mint amikor az ember hamis kutyát vagy mérges kígyót fog.

George Clooney (47) Amerika első számú szívtiprója számtalan szép színésznőt begyűjtőtt már. Ragaszkodik a vadászathoz, sosem mond le erről a férfiszerepről. – Régimódi vagyok, aki a hagyományos férfi- és női szerepek szerint szeret haladni – mondta egy interjúban a filmsztár. Nem szeretem az érzést, hogy rám vadásznak. Én akarom becserkészni a vadat, mint elődeim tették.

Gábor Zsazsa (92), Hollywood hajdan első számú férfifalója sosem csinált gondot a férfiak szexuális hatalmából. Félelmetes képessége volt rá, hogy félvállról vegye az erősebbik nem szexizmusát. A férfiak olyanok, mint a tűz, mindenfelé szétfutnak, ha nem tartjuk kordában őket – vallotta egyszer Zsa Zsa. – Amúgy meg nem hiszek a női egyenjogúságban, a szexuális életem ettől független.

Marilyn Monroe (†36) az 50es évek szexszimbóluma, akivel egy életen át betartatták a női szerepeket. Maga sem volt a hűség szobra, így volt tapasztalata az ellenkező nem csapodárságáról. A férjek a legjobb szeretők, főként akkor, ha nem a feleségükkel szexelnek – mondta egyszer a díva. – De sosem szabad elvenni a férfitól a vadászat és a préda elejtésének élvezetét.

Sharon Stone (51) három férjet fogyasztott el, ennek ellenére nincs túl nagy véleménynyel a férfiakról. Az Elemi ösztön sztárja a filmben alakított legendás figurájával ért egyet, s ha nem járna börtönbüntetéssel, párat maga is elveszejtett volna a teremtés koronái közül. A férfiak mind kutyák, előbb-utóbb mind ugatni és harapni kezd – mondta a színésznő.

A Szex – Angol jog

szex_foglamakAz angol jog szexre vonatkozó része egyfajta zavaros erkölcsiség és mindenféle homályos precedensek egyvelegére épül. A nemzeti szexfilozófia hiánya elkerülhetelenül oda vezet, hogy a törvény egyfelől erőtlen, másfelől elnyomó. Nem nehéz bebizonyítani egy angolnak, hogy élete során biztosan volt valamilyen törvénybe ütköző szexuális kapcsolata. Az effajta témafelvetés különösen akkor hasznos, ha egy begyöpösödött mukit ki akarunk zökkenteni a kerékvágásból.

Nemi hovatartozás
A brit törvénykezés szemében az ember vagy hím- vagy nőneműnek születik, és az is marad mindhalálig. Ez nem is tűnik akkora marhaságnak, feltéve, hogy megfeledkezünk a népességnek arról a fél százalékáról, amelyik genetikai bibi vagy fejlődési zűr folytán sem az egyik, sem a másik csoportba nem tartozik. Például a Kleinfelter- vagy a Turner-szindrómában szenvedők kromoszómakészlete – a szexuális anatómiájukhoz hasonlóan – sehogysem felel meg a genetikai normáknak.
A jog hihetetlen ostobasága akkor a legnyilvánvalóbb, amikor egy genetikailag hímnemű bébi hormonális balesetet szenved a méhben, és kislánykülsővel születik meg. Még ha egy későbbi kezelés helyrehozza is a kisiklást, a törvény akkor is lánynak tekinti a szakállas jobbszélsőt, mentesítve őt a katonai szolgálat alól, ugyanakkor lehetetlenné téve, hogy bebocsátást nyerjen a Lordok Házába, valamint azt, hogy elvegyen egy nőt feleségül.

Törvényes kor
Az angol jog szerint egy nő hozzájárulása tizenhatéves korától számít érvényesnek szexuális kapcsolat létesítésére. A férfiak esetében csak akkor játszik szerepet korküszöb, ha a kapcsolat egy másik férfihoz köti őt. Ez esetben a törvényes kor 21 év. 1929-ig akár egy tizenkétéves kislánnyal is lehetett szexuális kapcsolatot létesíteni, feltéve, hogy az illető az ember felesége volt. 1885 előtt egyáltalán nem szabtak meg törvényes korküszöböt: a bíróság aszerint döntött szexügyekben, hogy az érintett gyermek elég érett volt-e ahhoz, hogy felfogja, mit csinál. A szokásos mérföldkő a tizenkét-tizennégyéves kor volt, ami annál figyelemreméltóbb, minthogy akkoriban a pubertás általában 16-17 éves korban következett be.

Vérfertőzés
Egyéne válogatja, hogy ki kivel megy ágyba, feltéve, hogy nem állnak közeli rokonságban egymással. 1908 óta törvény tiltja, hogy egy angol szexuális kapcsolatba lépjen a szüleivel, gyermekeivel, testvéreivel és a nagyapjával. A férfiaknak továbbra sem tilos a liezon a nagymamival, feltéve, hogy az beleegyezik, s ugyanígy szabad a szex a nagynénikkel, nagybácsikkal, unokaöcsökkel, unokahúgokkal. Nem így a házasság, mert az bűncselekmény. Az unokatestvérek közt szabad a vásár, ám a féltestvérek, mostohaapák, mostohaanyák és mostohagyermekek közt tilos a szex.

Exhibicionizmus
Férfi nem lehet áldozat ebben a műfajban. Az exhibicionizmus angol definíciója: “egy személy obszcén magamutogatása egy nő inzultálása végett”. A magamutogatók céltáblái 50%-ban 16 év alatti lányok, de egyre ritkább az ilyesmi.
Elméletileg az exhibicionista férfit le lehet tartóztatni szeméremsértésért, míg egy nő csak a közrend megbontásában lehet vétkes.

Dörzsölődés
Szexuálisan kihívó módon hozzádörzsölődni egy idegenhez a vállalati bulin nem megy túl a jó modor határain. Ugyanezt a vállalati menzán tenni sorbanállás közben erőszakos nemi közösülés kísérletének minősül, amely akár két év elzárással is büntethető. A viktoriánusok úgy tekintettek a molesztálókra, mint akik veszélyes hiperszexualitásban szenvednek, ezért elmegyógyintézetbe dugták a nyomorultakat.

Prostitúció
A test áruba bocsátása szexuális célokra nem számít bűnténynek. Nem árt azonban az óvatosság, ugyanis ezen a téren nem létezik fogyasztóvédelem. Sem a prostituált, sem a kliens nem fordulhat a bírósághoz az elmaradt fizetség, ill. a nem kielégítő szolgáltatás ügyében.
Annak dobraverése azonban, hogy az ember lánya vevőt keres, két szempontból is bűnnek minősülhet. Egyfelől prostitúcióra való csábításnak – magyarán strichelésnek – tekinthető. (Egy angol rendőrnek jogában áll bekísérni akárkit, aki megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy ügyfélszerzéssel kísérletezik, még ha csak a nénikéjére várakozik is a színház előtt.) Másfelől a laza öltözékű prostituált “megbotránkoztató vagy szeméremsértő viselkedés” okán is előállítható.
Meglepőnek tűnhet, de az aktív prostituáltak 10%-a férfi. Törvény előtti státusuk ugyanaz, mint a nőké. A nemi egyenjogúság ugyanúgy áll a bordélyházak tulajdonosaira is. A stricik helyzete más. Míg egy férfit el lehet marasztalni erkölcstelen jövedelemforrása miatt, egy prostituáltcsapatot irányító nőt nem ér el a törvény keze. Mindkét nembéli felelős azonban alkalmazottainak befolyásolásáért, amiért maximum hét év szabható ki.

Nyilvános helyek
Törvénybe ütköző cselekedet nyilvános emlékművek stb. közelében szeretkezni. A Tate Galery-ben kettyinteni vagy a Wembley Stadion megszentelt pázsitján kummantani olyan álom, amely beteljesülés esetén kemény büntetést vonhat maga után.
Közterületen parkoló autóban szeretkezni közszemérem elleni vétség. Ugyanez magánterületen, a nyilvánosság tekintetétől távol, rendjénvalónak számít. Külön elbírálás alá esik az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem területe, ahol egy 1825-ös, egyetemekre vonatkozó törvény alapján “léha és renitens” viselkedés címén büntetik meg a tettest.

Anális közösülés
Egyetértő felnőttek közösülését csak annak anális formájában tiltja az angol törvény. Egyetlen kivétel van, mégpedig az, amikor mindkét fél férfi (l. Homoszexualitás). Az a férfi, aki anális közösülés bűnében vétkesnek találtatik, akár életfogytiglani elzárással is sújtható, még akkor is, ha a másik fél a saját felesége volt, aki a saját jószántából ment bele a dologba.

Homoszexualitás
Lehet, hogy a homoszexuális viselkedést szabályozó törvények őrültek, de legalább világosak. 1967 óta a férfi homoszexualitás legális az Egyesült Királyságban, feltéve hogy:
– mindkét fél legalább 20 éves és 364 napos
– mindketten szabad akaratukból cselekszenek
– egyikük sem szolgál Őfensége fegyveres testületeiben vagy a Kereskedelmi Flottában
– senki más nincs jelen a szobában
Az aktus magánterületen zajlik Angliában vagy Walesben, ami nem lehet nyilvános vécé, ahová bárki bemehet, ha a résztvevők elfelejtik bezárni az ajtót.
A női homoszexualitás soha nem is volt illegális, minthogy a viktoriánus törvényhozók képtelenek voltak rászánni magukat, hogy meggyőzzék Ő Királyi Hitetlenkedő Fenségét, hogy ez a fajta időtöltés igenis létezik.

Szodómia
Mindenfajta szexuális cselekmény tilos más állatfajokkal szemben. Ez ugyanis durva megsértése volna az állati jogoknak. Sokkal méltányosabb, ha az ember egyszerűen megeszi őket.

Nekrofília
Tilos szexuális kapcsolatot ápolni a holtakkal. A bíróság rendszerint nem méltányolja az olyan kifogást, miszerint “nem lehetett észrevenni, mert úgy reagált, mint máskor”.

Házasság
A házasság – melyre Kant úgy tekintett mint a szaporító szervekre vonatkozó haszonbérleti szerződésre –, nem az a fajta egyezmény, amely alapján jogorvoslat kezdeményezhető, ha a feltételeket megszegik. A büntetést sem pénzbírságban, feltételes vagy tényleges szabadságvesztésben állapítják meg, hanem abban, hogy helyt adnak a sértett fél válási vagy esetenként házasságérvénytelenítési kérelmének. A házasságot akkor lehet érvényteleníteni – azaz olybá venni, mintha meg sem történt volna –, ha nem egy arra illetékes személy adta össze a feleket; ha a felek közeli rokonok; ha valamelyikük nem töltötte be a tizenhatodik életévét; ha eleve házas volt valamelyikük; vagy ha az egyik nem olyan nemű, mint amilyennek vallotta magát. A házasság semmisnek mondható – ami ugyanaz tökben –, ha valamelyik fél be nem vallott nemi betegségben szenved, ami utólagos helytelenítést vált ki házastársából; vagy ha az ara korábbról terhesnek találtatott egy másik férfitól. Ha ellenben a férfi süttet titkos kalácsot egy másik nő kemencéjében, akkor a feleség hiába fordul a bírósághoz, kivéve persze, ha Új-Zélandban házasodott.
A házastársaknak három kötelességük van:
– Elhálás (konzumálás)
– Kölcsönösen elviselhető nemi élet ápolása
– A hűségi fogadalom megtartása
Az elhálás annyit tesz, hogy a pénisz – legalább egyszer – behatol a vaginába egy bizonyos mélységig, és ott is marad egy ésszerű időtartamon át. Ha valai képtelen vagy nem hajlandó a konzumálásra, akkor a partnere kérheti a házasság megsemmisítését, még akkor is, ha előtte olyan sűrűn kamatyoltak, mint a nyulak.
A kölcsönösen elviselhető nemi életet nehéz definiálni. Van egy feljegyzett eset arról, amikor egy férfit azon az alapon választottak el a feleségétől, mert az megtagadta tőle az “ésszerűen” elvárható kéthetenkénti mókázást. A másik végletet annak az asszonynak az esete jelenti, aki azért nyerte vissza szabadságát, mert a férje “ésszerűtlen” módon minden étkezés után kupakolni akart.
A hűség ugyan kizárólag a szexre vonatkozik, ám ettől függetlenül rázós terület. Többről van szó, mint pusztán a házasságtörésről. Az idegen donor általi mesterséges megtermékenyítés például kizárt a férj hozzájárulása nélkül. Ugyanígy a közösülés nélküli szexuális játszadozás. Adott körülmények között az elmélyült petting vagy a botrányos flörtölés a házassági szerződés megszegésének minősülhet. A provokatív barátság újabb szép angol találmány. Ha egy plátói viszonyról kisül, hogy valójában szexuális természetű, akkor ez kimerítheti a lelki gyötrelem okozásának tényálladékát, és Platónt be lehet idézni tanúnak a válóperben.

Együttélés
A stabilan együtt élő heteroszexuális párok 30%-a nincs összeházasodva az Egyesült Királyságban. Lehet, hogy ezek meg fognak lepődni, ha megtudják, hogy a szex törvénytelen közöttük, de nyilván megkönnyebbülnek, ha elárulom, hogy viszont nem is bűntény. (Aki ezt ésszel feléri, az nyugodtan elmehet jogásznak.) A helyzet az, hogy még mindig létezik egy törvény amely ezt megtiltja, ám semmiféle büntetés nincs kiszabva a megszegőire.
A szex csak akkor bűntény két össze nem házasodott együttélő felnőtt között, ha egyikük szellemi fogyatékos. Ilyenkor a megoldást a házasság jelenti, minekutána ugyanaz a ténykedés legálissá válik.
Ha valaki szexváltoztatáson ment át születése óta, akkor nem köthet heteroszexuális házasságot, mert a törvény előtt mindkét fél azonos neműnek számít. A homoszexuális párok nem házasodhatnak. Kivéve azt az elméleti lehetőséget, amikor a felek ellenkező neműnek születtek, viszont egyikük nemváltoztatáson esett át azóta.
Angliában nem létezik törvényes formája a házasságon kívüli szexuális együttélésnek, magyarul nincs törvényes élettársi viszony. Ha tehát az embert húsz év után faképnél hagyja az élettársa, az angol jog semmiféle anyagi követelését nem fogja támogatni.

Vissza a cikkek nyitólapjára