David Carradine haláláról cikkeznek mindenfele, és bár sajtóorgánumtól függ, mennyire egyértelműen, de mindenütt körüllengi a kommentárokat a gyanú: valamiféle szexuális játék áldozata lett a színész. A rejtélyt nem oldjuk meg, de a feltételezett történések kapcsán szót ejtünk a halállal packázó gyönyörről.
Titokzatosság övezi a Kill Bill címszereplő David Carradine halálát. A legvalószínűbbnek tűnő értelmezés szerint az öngyilkosság kizárható: a sztár az önkielégítés egy sajátságos formájának gyakorlása közben vesztette életét. Bulvárfanok szeme persze alig rezdült a hír hallatán. Sikerei csúcsán hasonlóan valószínűtlennek tűnt 1997-ben, hogy az INXS frontembere, Kylie Minogue expasija, Michael Hutchence önkezével vessen véget földi pályájának. A szállodában talált, lemeztelenített test, és az akasztás jellege más magyarázatért kiáltottak.
Jó négyszáz éve megy
Az erotikus izgalom fokozása céljából már az 1600-as években alkalmazták a fojtogatást. A nyilvános akasztásokon az idősödő vagy egyéb okok miatt impotenciában szenvedő férfiaknak feltűnt a kötélen vergődő haldokló erekciója – amit a későbbiekben a nyak szorításával megpróbáltak a saját testükön is létrehozni. A technika számos nem-nyugati kultúrában is ismert: eszkimó gyerekek szexuális jellegű játékaik során akasztják fel a társaikat. Dél-Afrikában a nők kérik egymás „szorító” segítségét szex közben, az indiánok pedig a nyak megkötésével okoznak „derültséget, jókedvet” egymásnak. Én az iskolában tapasztaltam meg, mit jelent az „altatás”. Egy-egy izmos lány a hátunk mögé állt, átölelt és elszorított a mellünk alatt. A vállalkozó szelleműek a fürdő padlóján ébredtek, és a „szifonozáshoz” vagy a „szipuzáshoz” hasonló, rövid ideig tartó, álomszerű élményről számoltak be.
A napjaink szado-mazo közösségeiben divatos „autoerotikus asphyxia”, vagyis a maszturbálás közbeni fulladozás hátterében álló mechanizmusok nem egyértelműek. A kötözés, akasztás, a feszes arcmaszk viselése, a nejlonzsákba tekercselés vagy a nehézlégzést okozó kémiai anyagok hatására egyre kevesebb oxigén jut az agyba, vagyis rövidesen zavarok lépnek fel a központi idegrendszer működésében. Nincs egyetértés a szakértők között abban, hogy az oxigénhiányos állapot miféle kapcsolatban állhat a szexuális izgalom fokozódásával. Egyesek szerint a gátló mechanizmusok is alaposan összezavarodnak az agyban, és ennek következtében könnyebben felszabadulunk, a szexuális érzékenységünk pedig növekszik. Mások viszont semmiféle egyértelmű bizonyítékot nem találtak arra, hogy az erotikus izgalom növekedésének hátterében az oxigénhiányos állapottal összefüggő biokémiai folyamatok állnának. Maradtak a jó öreg lélektani magyarázatok.
A gyerekkorban rejlenek az okok
Az önmagunk ellen fordított agresszió és a szexualitás egészen korai gyermekkorban összekapcsolódhatnak: „Soha nem bántottak a szüleim – mondja egy 42 éves férfi, aki rendszeresen ellátogat az újonnan nyílt szadomazo-klubokba Budapesten. – Viszont ahányszor rajtakaptak, amikor kisgyerekként magamhoz nyúltam, borzasztóan megszégyenítettek. Át kellett mennem anyámmal a szomszédokhoz, és elmondani, hogy mit csináltam. Később felnőttként is folyamatosan azt éreztem, hogy mocskos dolog, amit csinálok, legyen az önkielégítés, vagy akár egy „normál testi kapcsolat”. Igazán felszabadultan akkor élveztem először a szexet, amikor az egyik barátnőm javasolta, hogy próbáljunk ki valami mást. Ahogy kiabálni kezdett velem, és ocsmánynál ocsmányabb szavakkal illetett, úgy váltam egyre izgatottabbá. Rájöttem, hogy a bűnösség nyílt kibeszélése és újrajátszása az, ami teljesen felold a régi sérelmeim alól.”
Úgy tűnik, hogy azok számára, akiknek a szexualitás az önbüntető, mazochisztikus tendenciákkal fonódik össze, az önakasztás valójában a saját test megalázásán és megkínzásán keresztül biztosít erotikus élményt. Más, kiegészítő magyarázatok szerint az emberek egy részének – elsősorban a monotóniát rosszul tűrő kaland- és élménykeresőknek – egyre intenzívebb élményekre van szükségük ahhoz, hogy izgalomba jöjjenek. A halállal való játék az újdonságnak és a kiszámíthatatlan helyzeteknek egy olyan bizarr formája, ahol a saját élet épségéért való természetes, reflexszerű aggodalom további, iszonyú erős érzéseket képes kiváltani (szorongás, kíváncsiság stb.). Gondoljunk például arra, hogy egy-egy vizsga vagy állásinterjú előtt az izgatottság növekedését milyen könnyű akár erotikus izgalomként „felcímkéznünk” (vagyis ha képesek vagyunk szorongató helyzetekben néhány erotikus fantáziát előhívni, tapasztalni fogjuk, hogy az egyébként megnövekedett izgatottságunkat nem is nehéz erotikus vágyként „félreértelmezni”). A halálközeli élmény provokációja során hasonlóképpen: a megjelenő rettegés könnyen „átirányítható”, és akár szexuális vágyként nevezhető/élhető át az akasztással összekapcsolt önkielégítés közben.
Akár a biológiai magyarázatoknak hiszünk, akár a pszichológiaiaknak – ahogy az lenni szokott, az igazságba többnyire mindkettő belejátszik… -, a maszturbálás alatti, mesterségesen előidézett fulladozás könnyen halálhoz vezethet. Mivel az oxigénhiányos állapot eszméletvesztést okozhat, így azoknak a menekülésért felelős mechanizmusoknak, amelyek veszélyhelyzetben oldanának a szorításon, és megszüntetnék a fojtogatást, egyszerűen nincs idejük működésbe lépni. Bár a statisztikák szerint a nők ritkábban esnek a „fojtó gyönyör” áldozatául – kérdés persze, hogy kevesebbszer próbálkoznak ilyesmivel, vagy egyszerűen óvatosabbak -, azért a vonatkozó cikkeket böngészve bizony sikerült néhány akasztott, nejlonba tekert, harisnyákkal kikötözött női holttest fotójára bukkannom a halottkém-szakfolyóiratok hasábjain. Ha bárki ilyesmivel kísérletezne, legalább legyen ott olyasvalakinek a tengerészcsomókkal is elbánó, segítő keze, aki nem velünk egyidejűleg kívánja elveszíteni az eszméletét aznap éjjel!