örömlány
Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz
Kovács István, Kovi sminkese volt, mostanra profi dominaként űzi a szado-mazo tevékenységet Lady Jenny, akihez nem csak férfiak, de nők és házaspárok is járnak. Néhány feleség egyenesen kéri, hogy foglalkozzon a férjével. Az asszony szerint a testi-lelki kínzás levezeti a hétköznapi feszültségeket, oldódik a mindennapos stressz. Szexre viszont nincs lehetőség. Tizenkilenc éves korában kezdett domináskodni, egy véletlen helyzet ismertette meg a szado-mazoval Lady Jennyt. Akkoriban sminkesként dolgozott egy jól ismert magyar pornócégnél, Kovács Kovi István kezei alatt. Több filmforgatáson is jelen volt, akaratlanul is látta, miről szól ez a számára akkor még furcsa stílus.
A szado-mazo nemcsak a kínról szól
“A dominastúdióban az előkészületek közben tetszett, hogy a férfi szolgák úrnőnek szólítják a dominát, hogy remegve várják, mikor néz rájuk, szól hozzájuk, érinti meg őket álmaik úrnője” – mesélte a Velvetnek Lady Jenny. “Eleinte mókásnak tartottam azt a mérhetetlen rajongást, megalázkodást, amivel a szolgák a hölgyekhez viszonyultak. Aztán egy forgatási napon az egyik komorna lebetegedett, a forgatókönyvben benne volt egy szerep, amire nem volt modell. A producer megkérdezte, nincs-e kedvem elvállalni ezt a jelenetet. Kicsit meglepett. Lady Jenny a legjobb nevű magyar domina mellé került néhány forgatáson, aki elmondása szerint türelemmel tanította, praktikákat mutatott neki a szünetekben, néhányszor pedig a forgatási napokon kívül is. “Egyre jobban megtetszett ez az élet, ez a furcsa, bizarr légkör. Tudom sokan értetlenül állnak a szado-mazóhoz, azt hiszik, ez csak a kínról szól, mások szexet álmodnak bele. Valóban, van alapja mindkét meglátásnak. De igazából ez csak két véglet, a szado-mazo ennél lényegesen többről szól” – magyarázta, és hozzátette, a témáról órákig is lehetne beszélni, és egyszer, ha sok ideje lesz, könyvet ír erről.
Nők, házaspárok is járnak a dominához
“Dominához főleg férfiak járnak” – folytatta. “Természetesen időnként előfordul egyedülálló hölgy, ritkán házaspár is. Nehéz behatárolni, milyen társadalmi réteget érdekel ez a fajta játék. Néhány éve még elmondhattam volna, hogy főleg értelmiségi, jó anyagi körülmények között élő, 40-50 év közötti korosztály az, akit érdekel a szado-mazo, mostanában viszont egyre több a fiatal, 19-25 éves érdeklődő, szolgálni, vagy szenvedni vágyó férfi. A szolgáim között megtalálható a taxis, az ügyvéd, sebészprofesszor, egyetemi tanár, rendőr, bankár, bróker, üzletember, politikus. Sokuk rendszeres, visszajáró szolgám. Egyre többen érkeznek külföldről, sok osztrák, német, jelentkezik szolgálatra. Néhányan messzebbről is, például Svédország, Izrael, Spanyolország, Kanada, hogy néhányat említsek.
Családi állapotukról, munkájukról, életükről viszont ritkán érdeklődik a domina. “Van, aki magától mesél, van, akit akaratlanul felismerek, közéleti szereplései miatt. Természetesen, hozzájuk sem rohanok oda, hogy: Helló! Láttalak a délelőtti parlamenti közvetítésben! Szerintem mindketten tudomásul vesszük, hogy ez egy diszkrét kapcsolat. Nem tartozik másra, ami kettőnk között zajlik.”
A kíntól oldódik a mindennapos stressz
Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.”
Az asszony minden szolgáján más és más praktikát alkalmaz kellő hatékonysággal, ezért meglehetősen nehéznek találta kérdésünket, hogy ezek közül mi a kedvence: “Nekem az érdekem, hogy a subom ragaszkodjon hozzám, imádjon, élvezze a szeánszot, tudja, hogy bennem megbízhat. Ezt a kötődést elérni, ez az, amit igazán kedvelek. De, hogy írjak konkrét dolgot is, a fenekelés – spanking, amit igazán kedvelek. Szeretek ütni pálcával, korbáccsal, vagy paskolóval. Kedvelem a cipő és lábimádatot, a taposást. Szerepjátékok közül a tanárnő-diák, a póni és kutyatréning, amit talán kicsit jobban szeretek a többi szerepjátéktól.”
Nincs 8 napon túl gyógyuló sérülés
Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben itt nem enyhe fájdalomról van szó, és a kezdő jelentkezők többségének fogalma sincs, mire vállalkozott, Lady Jenny elmondása szerint arra még nem volt példa, hogy feljelentették volna testi sértés miatt. Mivel közös megállapodás szerint játszanak: a domina nem okoz 8 napon túl gyógyuló sérülést, és általában van egy menekülőszó. “Ez főleg olyan szolgáknál szükséges, akik nincsenek még tisztában önmagukkal, akik nem sűrűn voltak még nálam – így én sem biztos, hogy megérzem, hol a határ. A menekülőszó kimondásakor azonnal megállunk, a kötelékeit eloldozom. Kap pár perc pihenőt, eközben megbeszéljük mi volt az, ami miatt ki kellett mondania a menekülőszót, és van-e kedve tovább folytatni? Minden szeánsznak azonnal vége van, ha a menekülőszó háromszor kerül kimondásra. Ha a szolga rosszul lesz, orvosi segítségre van szüksége. Ilyenre nálam még nem volt példa, de számolni kell vele.”
Hétköznapi életben az Úrnő egész normális életet él, saját cége van, a dominaság csak egy játék. Szerep, amibe beleéli magát: élvezi, ahogy imádják és félnek tőle, olyan környezetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém.
Soha nem fogalmazódott meg így bennem, hogy most én domina leszek, és ezt meg akarom tanulni” – folytatta Lady Jenny korábban megkezdett [1] beszámolóját és kiderült, hogy szolgáltatása nem a munkája. “Nem ebből élek, van normális polgári foglalkozásom is. Igaz, meglehetősen sok időmet a BDSM teszi ki, filmforgatások, szolgák. Szerencsére saját cégem van, így az időmet magam osztom be. Érnek támadások, legtöbbjük olyan emberektől érkezik, akiknek igazából semmi köze ehhez az életformához, az ég egy adta világon semmit sem tudnak róla, rólam. Esetleg megnéztek egy SM filmet, és ebből vonnak le egyoldalú következtetést.” A domina elmondása szerint nem is szokott foglalkozni ezekkel a támadásokkal, nincs ideje és energiája mindenkinek elmondani, mi is az a szado-mazo, mit miért tesz. “Őket általában meghagyom a saját hitükben. Konstatálom, hogy megint én vagyok a perverz, mert ilyen filmben szerepelek, ő pedig a normális, mert ő csak megvette, letöltötte, megnézte – esetleg onanizált rá párszor.”
Ez csak egy szerep
Nekünk viszont mesélt, így megtudtuk, hogy a domina feladata meglehetősen összetett dolog. A praktikákat például nem elég névről ismerni, tudni kell őket biztonsággal alkalmazni. “Felelősséggel tartozunk a szolgánk életéért, egészségéért, lelkiállapotáért. Egy rosszul sikerült szeánsszal lelkileg–pszichikailag is megtörhetünk embereket.
Nekem talán szerencsém volt a filmezéssel, sok, a témában tapasztalt emberrel találkoztam, láttam őket dolgozni, segítettek, ha valamit nem tudtam, rosszul csináltam. Rengeteg filmet megnéztem, itt megint csak azt tudom mondani, hogy szerencsére ismerem a filmgyártás menetét, így filmnézéskor tudom, mikor áll meg a kamera, miért mutat mást, mikor álltak meg a szereplők pihenni, mit rontott el a domina-, esetleg a sub a jelenetben” – magyarázta Lady Jenny, aki a saját filmjeit is vissza szokta nézni – főleg vágáskor, így látja azt, hogy máskor mit kell másként csinálnia.
Szerintem ez a tanulás – de ez nem tudatos dolog, mert érdekel, mert élvezem, így gyakorlatilag észrevétlenül ragadnak meg bennem az információk. Ezen túl fontosnak tartom, hogy a domina pontosan tudja, mikor kezdődik és ér véget a szerepe.” De ez mégiscsak egy szerep – tette hozzá, hiszen nem mindig játszható, élhető, alkalmazható. “Van család, barátok, ismerősök, akik nem igénylik a dominanciát feltétlenül. Néha tudni kell megállni, életszerűen, emberien viselkedni. Még a szolgáinkkal is. Nagyon ritkán van az, hogy csak munkaként tekintek egy-egy forgatásra, vagy szolgára.”
Élvezi, ha imádják, félnek tőle
Lady Jenny az esetek többségében teljesen beleéli magát a szerepébe, nem kifejezetten a kínzás okoz örömet neki, hiszen van olyan szeánsza, ahol csak lelki megalázás szerepel. “Az egész helyzetet élvezem, a kommunikációt egy másik emberrel, olyan környezetben, olyan helyzetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém. Élvezem a másik ember reakcióit, élvezem azt, hogy imádnak, félnek tőlem, ha látom, hogy teljesen átadja magát nekem. Valójában azt tehetek, amit csak akarok. Ehhez nagyon nagyfokú bizalom szükséges a másik fél részéről. Ezt a bizalmat kivívni, ez, ami igazán élvezetes számomra. “
Munkája során már több esetben is előfordult, hogy a szolgának jelentkező személy megfutamodott. A domina pont ezért nem is szívesen fogad teljesen kezdő, önmagával és a vágyaival tisztában nem lévő szolgát. “Sokan megnéznek néhány fotót, filmet. Izgalmasnak találják a helyzetet. Aztán a kötél szorít, a tűszúrás fáj, a viasz éget, és a pálca! Az nagyon fáj!” – számolt be a kínosabb szituációkról.
Ha idegesítik, dűhítik, nem kínoz
“Egyébként minden szeánsz más és más, nincs előre megírt forgatókönyv – ezt még a filmeknél sem kedvelem. Természetesen vannak mozzanatok, ami szerint felkészülök egy szeánszra.” Új szolga esetén például mindig kér egy bemutatkozó emailt, vagy telefonon tesz fel kérdéseket. Mi a szolga elképzelése, vágyai, miről álmodik, milyen tapasztalattal rendelkezik. “Ez nem azt jelenti, hogy a szolga fogja a saját elképzelése szerint alakítani a szeánszot. Pusztán nekem ad támpontokat. Milyen ruhát vegyek fel, milyen cipőt, csizmát. Milyen eszközöket készítsek elő. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy nem szimpatikus a hozzáállása, nem tetszik a stílusa, egyszerűen megkérem, keressen más dominát. Nem vagyok hajlandó olyan embert fogadni, akivel nincs meg az összhang, aki idegesít vagy dühít.”
Fontosnak érzi többek között, hogy a szolgával legalább néhány percig kötetlenül elbeszélgethessen, mielőtt elkezdődik a szeánsz. Megisznak egy kávét, vagy üdítőt. “A beszélgetés végén elmondom a szabályokat, a menekülőszót, ha ez szükséges. A viselkedésére vonatkozó feltételeimet. A szerepjáték során használandó megszólításomat, stb. Ezután elküldöm tisztálkodni, hiszen senki sem szívesen ér hozzá egy izzadt, rossz szagú emberhez. Még akkor sem, ha közöttünk szó sincs semmilyen szexuális kapcsolatról.
Amint a szolga belép a stúdióba – már egy másik világban van – itt már a szerepjátékunk szerint játszunk.”(Velvet)
Az Orál királynő és a Zacsi király telefonbeszélgetése
Liberalizált szexpiacot!
A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért? Szabadelvű, pluralista államban az egyénnek sok dologhoz joga van. Természetesen nem mindenhez. Nem okozhat kárt, jogsérelmet példának okáért más egyén(ek)nek. Ugyanakkor szabadon művelhet bármit, amivel a többiek véleménye (és/vagy a szaktudományos faktumok) alapján csak és kizárólag önmagának árt.
Ha betöltjük a 18. évünket, akkor kijelölt dohányzóhelyeken nem tilalmas rágyújtani. Kulturáltan, másokat nem zavarva szeszes italt is fogyaszthatunk. Pénztárcánkat leapasztó szerencsejátékban is részt vehetünk. Egyre több helyen gondolják – cikkíró helyeslése mellett – úgy: a társadalomra veszélyes függőséget nem okozó (így a bagó és pia rizikófaktorával bíró) lágy drogok élvezetének-árusításának büntetése fölösleges. Ráadásul – a szesztilalomhoz hasonlóan – csak a maffia bevételeit növeli.
Józan paraszti ésszel nem vitatható: az ökölvívás, a labdarúgás, a hegymászás, az autóverseny, a vadvízi evezés legalább annyira (ha nem jobban) veszélyes, mint a felsorolt káros szenvedélyek. Naponta hallunk sportbalesetekben meghalt vagy lebénult emberekről. Mindezek dacára komolyan vehetően senki nem áll elő, hogy tiltsák őket be. Bizonyos vallási tanításokból kiindulva a homoszexualitás súlyosan károsítja ön és környezete halhatatlan lelkét. Ahogy a válás, a házasság előtti szex, az óvszer-és tablettahasználat, illetve a sztriptízbár is. Csakhogy ez senkit nem jogosít fel arra, hogy akármelyiket betiltsa vagy üldözze.
Valamennyi ember önállóan döntheti el, mi a fontos neki: a földi szexuális boldogság vagy a bizonytalan és bizonyíthatatlan létezésű túlvilági örömök. Más világnézetek alapján az ordas eszmék rongálják a mentálhigiénét. Való igaz, a fanatizmus beszűkíti a mentális és intellektuális látómezőt, zsákutcás döntéseket generál. De az nem büntethető, ha valaki náci, kommunista, bigott teokratikus ugródeszkáról a jogállam korlátait tisztelve gyakorolja a polgári demokrácia rendszerszintű, békés kritikáját. Az elmúlt évtizedekben az univerzális jogcsalád mellé felzárkóztak a speciális részjogok. Nem, kor, etnikai hovatartozás, fizikai-szellemi kondíció, társadalmi pozíció alapján. Törvényeink pl. kiemelten védik az átlagembernél helyzetüknél fogva gyengébbek – gyermekek, idősek, betegek, szegények, fogyatékkal élők, kisebbségiek – méltóságát. Ugyanide tartoznak az ún. nőjogok is. Aligha vitatható, hogy nem lehet megtagadni senkitől a munkahelyi felvételt vagy előléptetést pusztán a neme okán. Éva lányai manapság szabadon megtehetnek olyat, ami bizonyos ideológiák szerint kárukra, sőt kárhozatukra van.
Ámde – furamód – pont azok mérik szelektíven a jogokat, akik a nőjogok felkent hirdetői. Például az összes főáramú feminista szerint engedélyezni kell, hogy a gyengébb nem elvetethesse nem kívánt magzatát, illetve meddővé tetethesse magát. Melyet – kisebb, így szükséges rosszként – e sorok írója is támogat. Egyetértünk, hogy a saját test fölötti önrendelkezés korlátlan. Beleértve az eutanáziát is. Viszont ha mindebben egyetértünk, akkor nem abszurd, hogy egy nőnek a testével szinte mindenhez joga van, csak ahhoz nem, hogy önként áruba bocsássa?
Meg is érkeztünk az írás témájához. Mely ama szürreális fennforgás, hogy ez Magyarországon illegális. Pontosabban nem, a helyzet ennél zavarosabb. A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni, neki ilyen célra szobát kiadni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért?
Beszéljünk világosan: a kényszerprostitúciót, illetve fiatal- és kiskorúak akármilyen szexuális munkára küldését, ösztönzését, bocsátását természetesen drákói módon büntetni kell. Aki ilyet csinál, kerüljön hosszú időre rács mögé. Hogy mit jelent eme iparágban a kényszer? Ugyanazt, amit az élet bármely más területén. Amennyiben valakit erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással vagy csalással, vagy 18. évét be nem töltöttként vesznek rá a dologra, az jogba ütközik. Ha azonban nagykorúként és szabad elhatározásból űzi, akkor nem sújtható hátránnyal az üzemeltető, és az ügyfél sem.
Ilyenkor jönnek elő a jogvédők ama hamis közhellyel, hogy a lányok nem önként dolgoznak, hanem a pénzszűke viszi rá őket. Csakhogy ilyen kifacsart okoskodással a világon lévő foglalkozások többségét kényszermunkának, sőt rabszolgaságnak minősíthetnénk. Nyilvánvaló ugyanis: az emberek nem azért mennek gyári segédmunkásnak, vágóhídi böllérnek, uránbányásznak, takarítónak, halfeldolgozónak, mert annyira imádnak olajban, vérben, radioaktív porban, ürülékben, belsőségekben tapicskolni. Hanem azért, mivel – lévén, hogy képességeik alapján ebből tudnak megélni – rá vannak kényszerülve. Csakhogy ez – a prostitúcióhoz hasonlóan – jogszociológiailag legitim kényszer.
Létezik számos olyan nő, aki nem brutális ütlegek vagy fenyegetések hatására kínálja fel a testét, hanem pusztán azért, mivel jól akar élni. Nagyon jól tudja: kvalitásai alapján legfeljebb átlagbérre futná. Vagy még annyira sem. Ő pedig többet akar. Ahogy egyes nőknek az abortusz a kisebb rossz, másoknak a prostitúció. Mellesleg az sem igaz, hogy csak nyomorgó és műveletlen nők keresnek így pénzt. Alsó középosztálybeli egyetemistáktól több nyelvet beszélő modell- és hostess lányokig rengetegen dolgoznak a szexiparban. Nem hiszem, hogy áldozatnak tekinthető valaki, aki tudatosan úgy dönt: nem elég neki a pályakezdő titkárnőként megkereshető havi százhúsz nettó.
Ennek dacára a keményvonalas nősténysoviniszták görcsösen ragaszkodnak ahhoz: minden prostituált áldozat. Természetesen a szexista férfitársadalom kizsákmányoltja. Nem zavarja őket, hogy az üzletág lassanként uniszex szolgáltatóipar, melyben egyre inkább teret hódít a hetero- és homoszexuális férfiprostitúció is. Ironikus, de pont a női egyenjogúságot bizonyítja, hogy már ők is fizethetnek a szexért.
Tudhatja mindenki: a legemberségesebb megoldás a „húspiac” törvényesítése volna. De ettől messze vagyunk, akár a Józsefváros Amszterdamtól. Miért is? A nővédőnek álcázott fundamentalista szociológusok ehhez kevesek volnának.
Viszont létezik egy háromszög. Az ideológiai csőlátás, a bigott prüdéria, és a félperifériás gengsztervilág Bermuda-háromszöge. A feminista keménymag álláspontját bemutattuk, lássuk a háromszög másik két szárát. Vannak az ultrakonzervatív (és hímsoviniszta) politikusok, továbbá a nekik játszó konjunktúra-hipokriták. Szerintük rendes magyar ember nem kurvázik, illetve nem csap fel prostituáltnak. Amúgy is ők kívánják jogszabályban megszabni, mi számít erkölcsösnek a magánéletben.
Minden, kizárólagosságra törekvő ideológia építőkockája, hogy alattvalóitól teljes szexuális elfojtást, fanatikus önmegtartóztatást követel. Ugyanis az ösztönök természetellenes gátolása frusztrációt, majd agressziót okoz. A kiéhezett, ingerült ember jól manipulálható. Illetve, ha a dogmák szerint vétkezik, bűntudatgerjesztéssel érzelmileg zsarolható. A kereszténység (illetve általában a vallások) nemiségre vonatkozó regulái gyakorlatilag betarthatatlanok. Különösen, ha már egy pornófilm megnézése vagy nudista strand látogatása is „teológiai bűncselekménynek” számít.
Természetesen vallásos emberek is letérnek néha az üdvtan ösvényéről. A differencia csak annyi, hogy ők – a liberális embertípussal szemben – képtelenek megbékélni a hormonjaikkal. Fontos leszögezni: nem az a baj, hogy a vallásosak bűnnek tartják a prostitúciót. Hanem az, miszerint nem elégszenek meg azzal, hogy békés térítőmunkával próbálják az iparág dolgozóit (valamint munkáltatóikat és ügyfeleiket) lebeszélni a folytatásról. Ehelyett betiltani (vagy drasztikusan korlátozni) próbálják, rá akarván kényszeríteni normáikat az egész társadalomra.
Harmadik tartóoszlopként ott a szervezett alvilág. Nekik sem érdekük a legalizálás. Mivel így bűnözőként ők ellenőrizhetik a teljes húsipart. Ugyanis legtöbbször még az önkéntes szolgáltatók és erotikus mulatóhelyek is tejelnek nekik a védelemért. A kiszolgáltatott, munkaszerződés nélküli örömlányok futtatása nem igényel adó- és járulékfizetést, lévén, hogy a türelmi zónákat lehetetlen helyekre (mondjuk szeméttelep tőszomszédságába) rakták, vagy eleve ki sem jelölték, az utcalányok csak úgy dolgozhatnak, ha a maffia lefizeti a rendőrséget, hunyjon fölöttük szemet.
Miért volna fontos a priuszos striciknek a törvényesítés? Hiszen köztehermentes jövedelmet biztosít nekik a jelenlegi szituáció. Nincs szabadpiac, csak bandaháborúval felosztott területek. Nem, a legalizálás éppen a szexipari dolgozók és ügyfelek, illetve a legális befektetők érdeke volna. De a költségvetés, a közegészségügy és a közbiztonság is sokat nyerhetne rajta. Adófizető üzletként a prostitúció nagyot lendítene válságtól gyötört nemzetgazdaságunkon.
Prostit és ügyfelet egyaránt kötelezni lehetne rá, hogy a munkavégzést, illetve a szolgáltatás igénybevételét HIV-gyorsteszthez kössék. Emellett valamennyi ott dolgozó rendszeres és szúrópróbaszerű orvosi vizsgálata biztosítva lenne. Végül törvényben kéne szabályozni: akit valaha elítéltek kényszerprostitúció, emberkereskedelem, stb. szervezése miatt, ne kaphasson bordélyház-üzemeltetési engedélyt. Kevesebb lenne így a nemi beteg, csökkenne az alvilági részesedés, a dolog humanizálódna.
Ténykérdés: minél prűdebb egy közösség, annál sérülékenyebb és zsarolhatóbb. Ahol egy füves cigi elszívása, egy jól sikerült, prostituált igénybevételével zajló legénybúcsú büntetendő, ott a társadalom jelentős része megzsarolható. Akár titkosszolgálatilag is. Mondván: a továbbiakban nekünk jelentesz, vagy felnyomunk, bíróság elé citálunk, gyógykezelésre kötelezünk, állásodból is kirúgatunk.
Szerencsére a többség ma nyitottabb ennél. Házaspároknál is gyakran megesik, hogy párcserés aktussal dobják fel nemi életüket. Vagy swingerklubba járnak, esetleg harmadikat is bevesznek az alkalmi partiba, s előfordul, hogy ez a harmadik hivatásos. A legális örömszerzés tolerált határai a magánéletben is kitolódnak. Gyűjtőnéven ezt nyitott kapcsolatnak hívjuk. Szexcsatornák és pornófesztiválok is jogszerűen működnek hazánkban. Ha pedig nem tilalmas, hogy bejegyzett vállalkozók mások szórakoztatására, kamerák előtti közösülés céljából embereket szerződtessenek (illetve erre helyiségeket adjanak-vegyenek bérbe), akkor miért büntetendő, ha ugyanezt diszkréten, zárt szobában, nézők hiányában, adott kilens(eke)t kielégítve űzi valaki?
A szexmunkás nyilván nem élvezetből csinálja a dolgot. Olyanokkal kell lefeküdnie, akikkel magánemberként, ingyen nem tenné. De az államhatalomnak nem dolga egyéni létstratégiák fölött ítélkezni. Feladata annyi, hogy a szabadpiacilag működő tevékenység kockázatait és mellékhatásait – fertőzés-és bűnözésveszély – igyekezzen józan szabályozáspolitikával minimalizálni. (Hírszerző)
Kurvák telefonszámmal
Ha az egeret a képre húzod, megjelenik a telefonszám. A képekre kattintva nagyobb méretben láthatod. További szexpartner lányok itt
Konferencia a prostitúció ellen: Legálisan is pokol
A prostitúció tulajdonképpen szexrabszolgaság, az emberi személyiség fogyasztói áruvá silányítása, megalázása, kisemmizése. A prostitúció szabályozása, bárminemű legalizálása az egyöntetű külföldi tapasztalatok szerint a korrupció megugrásához, a magánélet totális válságához és a szervezett bűnözés elburjánzásához vezet – állítják hazai és külföldi szakértők. A fegyver- és a drogkereskedelmet is leköröző iparágnak Magyarország válhat az európai központjává, ha a prostitúció az erősödő nyugat-európai tendenciának megfelelően nálunk is legálissá válik. Márpedig úgy tűnik, a prostitúcióhoz kötődő, rendkívül jól szervezett nemzetközi bűnözés a politikai és gazdasági elitig elérve mindenhol komoly nyomást gyakorol a törvényesség elfogadtatására. A prostitúció visszaszorításában idáig egyedül hatékonynak a svéd joggyakorlat bizonyult, amely a prostituáltat áldozatként, a férfi klienst és a futtatót pedig bűnözőként kezeli. Hollandiában sorra zárnak be a szexbárok, a bordélyházak, és már a törvényhozást is elérte a társadalmi tiltakozás ereje. A szavazópolgároknak ugyanis elegük lett, egyre komolyabb intézkedéseket várnak a kormánytól a társadalmi hanyatlás megfékezésére, mivel az intézményesített prostitúció a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak és elnyomás fölerősödéséhez vezetett. A prostitúció legalizálása Hollandiában, Németországban, Ausztráliában és Új Zélandon egyaránt megbukott, Magyarországnak tehát semmiképp sem szabad e vonatkozásban utat engednie a liberalizációs törekvéseknek – mondta el előadásában a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, Janice G. Raymond (USA) azon a nemzetközi konferencián, amit az elmúlt héten rendezett a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom a prostitúció visszaszoríthatóságáról, s amelyet az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége, a Svéd Királyság budapesti Nagykövetsége, az Európai Női Lobbi, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központja, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is támogatott.
Magyarország egyelőre köztes helyzetben van, mert a Btk. szerint bűncselekmény a futtatás, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedés, tilos bordélyházat üzemeltetni, a hatóságok első sorban az utcai prostitúció visszaszorítását tekintik feladatuknak. Azért, mert valaki prostituált, nem büntethető, viszont a nem megfelelő helyen való felajánlkozásáért – szabálysértési eljárás keretében – felelősségre vonható – állította kérdésünkre Betlen Anna, a kormányhivatal főtanácsosa. A legalizálás „előszobájának” számító türelmi zónák kijelölése körül évek óta zajlik a huzavona a prostituáltak és az önkormányzatok között. A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül az iparág legalizálásának és ellenőrizhetőségének igénye, ami a tevékenység megadóztatásán kívül a visszaszorítását is megcélozná. A külföldi tapasztalatok szerint viszont a legalizálással leginkább a prostitúciós ipar fenntartói járnak jól, a társadalomra pedig végképp rászabadul az intézményesített szexipar, amelyben lehetetlenség egymástól elkülöníteni a legális és az illegális szférát. A prostitúció ugyanis elválaszthatatlan az illegális gyermekprostitúciótól vagy az emberkereskedelemtől, amelynek éppen a legfőbb felvevőpiacát biztosítja. A prostitúciós üzletág nagysága a szakértők becslése szerint meghaladja a fegyver- és drogkereskedelem volumenét is.
Ha Magyarországon teret nyer a legalizáció – figyelmeztet Betlen Anna –, akkor az ország földrajzi fekvésénél és komoly „tradícióinál” fogva elkerülhetetlenül a nemzetközi emberkereskedelem és prostitúció legfőbb európai gyűjtő- és elosztóközpontjává válik. Maga a rendszerváltás is mérföldkőnek számított ebből a szempontból, de egyáltalán nem volt előzmények nélküli: Magyarországot már a 19. század végén is a lánykereskedelem európai központjaként tartották számon a kontinensen.
A jogi dilemma nemcsak nálunk égető, hiszen a köztéri állapotok, a fiatalkorú prostituáltak tömeges látványa egész Közép- és Kelet-Európában botrányos helyzetet eredményez. Elég Németországból Csehországon keresztül hazajönni, döbbenetes, ahogy egész kisvárosok élnek a prostitúcióból, tizenéves kislányok „kiállításából”. A megoldás Betlen szerint mégsem a bordélyházak és vigalmi negyedek kijelölése, és az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés.
A prostituáltak a közvélekedéssel szemben nem „önkéntesek” – mondja Betlen –, mert egy nő soha nem képes előre felmérni azt a tömény borzalmat, fizikai és lelki erőszakot, ami rá vár, amikor például úgy dönt egy szükséghelyzetben, hogy belekóstol ebbe az iparágba, ahonnan aztán nincs igazán visszaút. Akkor védjük a jogait, ha erőszakos bűncselekmény áldozataként, nem pedig szabad munkavállalóként kezeljük őt. Tény, hogy az a máig „újratermelődő” férfitársadalom, amely hajlamos a nőket kizárólag a szexuális élményszerzés eszközének tekinteni, maga is áldozat, mert neveltetése révén el lett vágva a kiteljesedett emberi kapcsolatok lehetőségétől. A kliensek felelősségre vonása mellett szól az a tény is, hogy ha valaki fizet egy futtatónak, attól még nem jogosult mások – sokszor gyerekek – jogainak a semmibe vételére.
A prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó törvényjavaslat kidolgozásáról a múlt pénteken állapodott meg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom.
Külföldi minták
A prostitúció kezelési módjairól Janice G. Raymonddal, a massachusettsi egyetemen a nők helyzetével és orvosetikai kérdésekkel foglalkozó professzorasszonnyal, a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatójával beszélgettünk.
– Magyarországon 1955 óta hatályban van az Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New York-i emberi jogi egyezmény, melynek értelmében a prostitúció illegális tevékenység. Ennek ellenére hosszú ideje heves lakossági ellenszenvvel övezett vita folyik a prostitúció legális kereteinek meghatározásáról, bordélyházak és úgynevezett türelmi zónák kijelöléséről. Ez utóbbiak esetleges megvalósulásától várható-e a jelenleg illegális szexipar visszaszorulása?
– A prostitúció legalizálása elsősorban a szexipar megerősödését szolgálja. A prostitúciót hivatásnak kikiáltó törvény a futtatókat szexipari vállalkozókká, a klienseket fogyasztókká, a tarifát adóköteles jövedelemmé minősíti, a prostituáltakat viszont árucikkekké degradálja. Ez az átminősítés ugrásszerűen megnöveli a prostitúció iránti keresletet, ugyanakkor rányomja bélyegét a férfiak nőkkel szembeni viselkedésére. A szexipar legalizálása révén Budapest könnyen kiérdemelheti az „Európa Nagybordélya” címet.
– Milyen konkrét nemzetközi tapasztalatok támasztják alá a prostitúció legalizálásával szembeni érveket?
– A prostitúció legalizálása korlátozás helyett bővíti a szexipart, annak illegális ágazatait is, és ösztönzőleg hat a szervezett bűnözésre. Az ausztráliai Viktória államban 1989 és 1999 között a legális bordélyházak száma több mint duplájára emelkedett, s emellett a prostitúció más legális formái (kukkolók, telefonszex, pornográfia), valamint a gyermekprostitúció is jelentős virágzásnak indultak. Hollandiában a futtatás, majd a bordélyok engedélyezése óta az utóbbi évtizedben 25 százalékkal bővült a szexipar, ami jelenleg a holland gazdaság 5 százalékát teszi ki, a gyermekprostituáltak száma pedig a 90-es évek második felében megháromszorozódott. Svájc néhány évvel a prostitúció részleges legalizációját követően Európa bordélyok szempontjából legsűrűbben ellátott országává vált.
– Várható-e a bordélyházak létesítése révén a prostituáltak egészségi állapotának, életkörülményeinek javulása?
– Noha a legalizáció eredetileg a köztéri prostitúció felszámolására irányult, az anonimitásukat féltő nők a bordélyok helyett mégis inkább az utcai prostitúciót választják. A prostitúciós létesítmények nem nyújtanak védelmet a kizsákmányolással és a fizikai bántalmazással szemben. A csupán a prostituáltak részére előírt egészségügyi vizsgálat és igazolás nem jelent védelmet a szexuális úton éppen a vizsgálatra nem kötelezett kliensektől beszerezhető betegségekkel szemben.
– A konferencián elhangzott előadások nemcsak a prostitúció, hanem az azzal szoros összefonódást mutató nemzetközi emberkereskedelem, mint a rabszolgaság modernkori intézménye elleni harc fontosságát is hangsúlyozták. Pontosan milyen mértékű ez az összefonódás?
– A nőkkel és gyermekekkel való nemzetközi kereskedelem világméretű probléma. A sokszor külföldi felszolgálói, táncosnői, házvezetői álláshirdetésekkel toborzó emberkereskedelem résztvevői nem csupán az évente mintegy négy millió áldozat szexuális kizsákmányolásából, hanem munkaerejük és akár szerveik áruba bocsátásából is profitot termelnek. Ez a rabszolgamunkából származó bevétel közvetlenül általában a futtatók, bordélytulajdonosok, emberkereskedők markába jut, de részesedhetnek belőle közvetve utazási irodák, légitársaságok, a vendéglátóipar és ezek hirdetői is.
Hollandiában a prostitúció legalizálása óta nem csökkent, hanem nőtt a szexpiac igényeit változatossággal kielégíteni igyekvő emberkereskedelem forgalma. Számos holland önkormányzat szeretne bordélyellenes politikát folytatni, ám nem teheti, mert a prostitúció bármely helyhatóságon belüli teljes tilalma, ütközhet a szövetségi alkotmány biztosította szabad munkaválasztás jogával.
Ausztrália Victoria államában a prostitúció legalizálása óta a kelet-ázsiai nők szexipari célú emberkereskedelme egyre fokozódó probléma.
Németország, ahol 2002 óta a prostitúció teljes mértékben legális munkának számít, jelenleg az európai emberkereskedelem legkedveltebb célállomása.
– Ön szerint jogos-e emberi jogi szempontból a prostitúció legalizálása iránti igény olyan valaki részéről, aki nem emberkereskedő kényszerítése folytán, hanem szabad akaratából válik anyagi okokból prostituálttá?
– A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak. Egyesek dönthetnek úgy, hogy bűncselekményt követnek el, de attól még ezek a dolgok károsak és büntetendők maradnak. Azok, akik a megélhetésükhöz szükséges pénz gyors előteremtésének reményében vállalkoznak átmenetileg az egyetlen lehetőségnek vélt prostitúcióra, általában hamar szembesülnek azzal a ténnyel, hogy napi 5-6 (vagy akár 1-2) kliens kiszolgálását alkohol vagy kábítószer nélkül nem tudják feldolgozni. A hozzászokás hamar kialakul, a szer folyamatos biztosítása viszont jelentős többletköltséget jelent, ami könynyen meghosszabbíthatja vagy véglegesítheti a kezdetben átmenetinek szánt életformát. Ebből az ördögi körből pedig már legalább olyan nehéz kikerülni, mint egy emberkereskedő felügyelete alól.
A prostitúció számtalan betegségtől, kiégéstől, függőségektől fenyegetett, veszélyes foglalkozás. Művelői gyakran szenvednek erőszakos halált idegen vagy saját kéztől, illetve lépnek tovább bordély- vagy masszázsszalon-üzemeltetőnek. A munkaerő utánpótlását biztosító emberkereskedelem mértékét nehéz számokban kifejezni, mindenesetre épp elég jelentős ahhoz, hogy tegyünk ellene valamit.
– Milyen szempontból tekinthető egyedülállónak a svédországi gyakorlat?
– A svéd törvényhozás szexuális aktust nem jognak, hanem a partnerek által kölcsönösen gyakorolt kiváltságnak tekinti, a prostitúciót pedig a férfiak részéről nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak egyik formájaként definiálja. 1999. január 1. óta nemcsak a prostituáltak felhajtása, közvetítése és futtatása, hanem a szexuális szolgáltatások igénybevétele, illetve az igénybevétel szándéka is bűncselekménynek számít, s mint olyan, pénzbírsággal, illetve 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. (A futtatás egyébként 2-6 év szabadságvesztéssel, az emberkereskedelem pedig 2-10 év szabadságvesztéssel büntethető.) A törvény érdekeltté teszi a prostituáltakat a szexiparból való kilépésben, őket ugyanis áldozatnak tekinti és számukra büntetés helyett anyagi, oktatási, munkavállalási, lakhatási és egészségügyi támogatást biztosít.
A törvény hatályba lépése óta drámai módon (70-80 százalékkal) csökkent az utcai prostituáltak és a szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak száma, és ezekkel együtt az utánpótlást jelentő nőkereskedelem mértéke is. Úgy tűnik, az emberkereskedők inkább olyan célországokat választanak, ahol nem ütköznek ilyen mértékben korlátozó törvényekbe.
A törvény rendkívül széles és egyre növekvő (80 százalék körüli) társadalmi támogatottságot élvez.
2004. januárban a svéd kormány megkezdte a prostitúció és az emberkereskedelem elleni Nemzeti Cselekvési Terv kialakítását, mely a már meglévő törvényi szabályozáson túl az áldozatok megsegítésére, támogatására, valamint a szexipar iránti kereslet visszaszorítására is javaslatokat kínál majd, és szorgalmazza a nemzetközi összefogást. A veszélyeztetett társadalmi csoportok védelme érdekében az egyik legfontosabb teendőnek a figyelemfelkeltés tűnik, hogy a hatóságok, civil szervezetek, a média és a közvélemény is tisztában legyen a prostitúció jelentőségével, valódi természetével és az áldozatok életkörülményeivel.
A svédek példát mutattak a világnak a tekintetben, hogy a prostitúciót nem szükséges rossznak, hanem a nőkkel szemben elkövetett súlyos sérelemnek minősítették, amit nem intézményesíteni, hanem felszámolni igyekeznek a kliensek kriminalizálása és a prostitúcióból való kilépés feltételeinek megteremtése révén.
– Mit tehetünk ma Magyarországon a prostitúció visszaszorítása érdekében?
– A nemzetközi tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a prostitúció legalizálása nem szolgálja a probléma megoldását. Olyan törvényi szabályozásra van szükség, mely alapján mód nyílik a prostituáltak futtatói és kizsákmányolói elleni hathatós fellépésre. E tekintetben a svéd modell ígéretesnek tűnik. Annak érdekében, hogy a törvényi szabályozás a futtatás államosítása, illetve egy szűk csoport önös érdekei helyett az áldozatok védelmét szolgálja, el kell érni, hogy össztársadalmi vita nélkül ne születhessen meg. A prostitúció elleni harc hatékonyságát növeli, egy komplex cselekvési terv kidolgozását segíti, ha több különböző társadalmi szervezet részéről is történik törvényhozási kezdeményezés. Fontosnak tűnik a rendőrség megkeresése, javaslataik meghallgatása és a törvényalkotásba való bevonása.
A prostitúció utánpótlásának kiiktatása érdekében fontos a veszélyeztetett csoportok hatékony védelmének biztosítása, valamint az időben történő felvilágosítás arról, hogy az emberek fogyasztási cikként történő kihasználása sérti az emberi jogokat. A nemzetközi emberkereskedelem előfeltétele a szexuális szolgáltatást igénylők helyi felvevőpiaca. Ennek a klienskörnek az anonimitásból való kiemelése révén remélhető a kereslet hathatós visszaszorítása.
A prostituáltak számára nem a munkakörülmények javítása, hanem a prostitúció alternatíváinak megteremtése jelenti a valódi segítséget. A prostitúció kényszerpályájából való kilépés lehetőségének biztosításában, az érintettek rehabilitációjában és integrációjában nélkülözhetetlen az egyházak, hívők szerepe.
A prostitúció globális probléma, politikai pártok fölötti, az emberi méltóságot érintő kérdés. Megoldása éppen ezért a törvényhozás és a végrehajtás összehangolását, össztársadalmi és nemzetközi együttműködést kíván.
A dominák mindig jobban keresnek
Fiatal interjúalanyunk pornózott, most escortmunkából él Budapesten, és csak nevet azokon, akik lenézik ezért. Most szerzi a második diplomáját, a felmenői írók, dominaként pedig kifejezetten népszerű itthon: gyakorlatilag megállás nélkül csörög a telefonja. Példája nem követendő, de érdemes megismerni.
Lolitát az interneten találtam, miután három kolléganője is elhajtott, hogy nem akar beszélgetni, mondván, senki nem büszke erre. Az ő fotói mellett hosszú a felsorolás, hogy szexuális szolgáltatás címén mi mindent vállal – mikor hívom, készséggel igent mond, megállapodunk egy órában, a randira tűpontosan érkezik. Szőke, festetetlen és nagyon közvetlen. Előre fizetek, kattan a diktafon gombja, aztán annyira összehaverkodunk, hogy este együtt bóklászunk a Vérmezőn, sörözünk, én meg arra gondolok, hogy ennyire talpraesett lánnyal már régen találkoztam. Most lesz 22 éves.
Lolita: – Pornóval kezdtem. Kint éltem Angliában, ahol elég ismert pornósztár lettem. Amúgy művészcsaládba születtem, 15 évesen már a barátaimmal laktam közös albérletben, tanultam mellette, mellesleg anyáméknak is ez volt az egyetlen kikötése: csinálj, amit akarsz, de tanuljál. Elköltöztem, vendéglátóztam, majd 18 évesen kimentem tanulni Londonba, ahol be is fejeztem egy újságíró iskolát. Aztán összejöttem egy pornós fiúval. Az akkori projektek nagyon nagy százalékát igazából vele csináltam – de ez már több mint három éve volt, és akkoriban nagyon nagy pénzeket kerestem, szemtelenül sokat. Azóta a zömmel a Balkánról beáramló lányok miatt – és ezt mindenféle negatív előjel nélkül mondom – folyamatosan romlik a nívó, és egyre kevesebbet lehet keresni. Aztán jó pár hónapig egyáltalán nem is dolgoztam, végül úgy adódott, hogy szükségem volt pénzre, és itt van most ez. Escortmunka. Nem is bánom igazából, hogy itthon vagyok – lassan kint, például Németországban is ugyanannyi a tarifa, mint nálunk.
Női Lapozó: Hallani, hogy jócskán lejjebb mentek az árak.
– Jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy én itthon is megkeresek naponta egy 50 és 100 ezer forint közötti összeget. Már kintről is segítettem a családomnak, segítek a mai napig, de voltam egy unokatestvéremnek is gyámja, akit Londonból támogattam. Most viszont elmondhatom magamról, hogy 21 éves vagyok, vettem magamnak egy lakást, és nem szorulok senkinek sem a támogatására.
Ez jó pénznek számít ebben a műfajban?
– Attól függ, honnan nézzük. Ismerek olyan lányt, akinek két hete nincs munkája, nincs vendége. Persze hozzájön ehhez, hogy én elég vad vagyok, és inkább a dominás-fétises munkákat bírom. Filmben is ilyesmiket csináltam, és keresik, erre jönnek. A dominák mindig jobban keresnek.
Miért?
– Sok oka lehet. Nyilván rá kell számolni a felszerelést, egy menő dominaruha jócskán megdobja az árat alapból. Meg hát érteni kell hozzá. A pasik persze mindig titkolják, de meglehetős igény van rá. Nézd, a férfiak nagyjából hetven százaléka heves tiltakozásban tör ki, ha melegekről van szó – kifejezetten homofóbok. De ugyanekkora százalék imádja, ha análisan ingerlik és ha alázzák. Furcsa. Valószínűleg látens dolog.
Tudsz ehhez „típust” csatolni?
– Igen. Kifejezetten sok például a közép- és felsővezető, akik egész életükben irányítanak, beosztottjaik vannak, nonstop parancsolnak. Arra van szükségük, hogy néha tisztességesen meg legyenek alázva. De szerintem ez érthető. Mondjuk én amúgy is ezt a munkát szeretem, ahol engem vernek vagy én ütök. Három és fél éve csinálom, egyszerűen nem bírom már adni ezt a bűbájos „girlfriendet”, az odabújós barátnőt. Nem megy.
Nehezebb eljátszani?
– Nekem megterhelő, nem is vállalok olyan vendéget, aki ilyesmit szeretne. De ott van fehéren-feketén a hirdetésemben is, hogy akinek ez a vágya, az ne jöjjön hozzám. Én nem barátnő vagyok. Nem is bírom jól hozni ezt a típust.
Régen ment?
– Igen.
De beszélgetni szívesen beszélgetsz?
– Persze, örömmel. Néha tanácsadóba is szívesen átmegyek, hogy mondjuk hogy lehet a nőket az anális szexre rávezetni otthon (jelzem: sok-sok türelemmel). Csak ne karoljon át, ne akarjon csókolózni. Muszáj, hogy valami nekem is megmaradjon, valami a magánéletemben, ami csak az enyém.
Ezt a kevésbé rutinos kuncsaftok is tudják? Tisztázod előre?
– Én nagyon kedves tudok lenni, de a határok világosak. Volt már, hogy szűz fiú jött hozzám, neki nagyon kedves szervizt adtam, és évekig vissza is járt hozzám. De mindig az az első, hogy mindent elmondok: tudunk találkozni fél órában, egész órában, ennyi az alapár, ez tartalmazza az óvszeres aktust, az óvszer nélküli franciát, testre-arcra élvezést, igény szerint erotikus masszázst, mellszexet, erre jönnek aztán az extrák. Mélytorkos francia, anál, szado-mazo játékok – de ezek természetesen többe is kerülnek. Meg szokták kérdezni, hogy mi fér bele az extrákba, én meg szépen elmesélem, hogy például kihúzod a nyelvemet és csapkodod, lenyomod a fejem a földre és bekötöd satöbbi – ettől néha egészen elhűlnek, és meg szokták kérdezni, hogy mégis miért csinálom. Azt szoktam mondani, hogy nem akarok érzelmet vinni a dologba. Alázzon meg bátran, csináljon velem, amit akar, ami neki jólesik. Volt például olyan fiú, aki feleségül akart venni – értsem meg, szerelmes belém. Annyit tudtam csak válaszolni neki, hogy nem is ismer, fogalma sincs, hogy ki és milyen vagyok valójában. Én dolgozom 10-től 6-ig, az a Lolita, és utána jön a saját életem. Az enyém. Lemegyek bő gatyában meg szandálban bulizni a barátaimmal – de ehhez a vendégeimnek már semmi köze nincs.
Sokan beléd szeretnek?
– Régen több volt. Amióta megvadítottam a hirdetésemet, azóta annyira nem jellemző. Nem szeretek én amúgy se senkinek a lelkébe beletaposni. Ez a munka épp elég sokat kiöl az ember érzelmi életéből, nem igazán hiányzik ez a pluszteher. Most lesz még egy munkám Dubaiban, utána még elmegyek Amerikába forgatni, és befejeztem. Kész.
Eleget kerestél, megvan minden, elég volt?
– Hát legfőképp befejezem a Corvinust, meg hát… ezer dollár kint egy normál, színes forgatás Amerikában, anál nélkül. Illetve nagyon fontos, hogy kint az AIDS-botrány miatt csak gumival megy. Szóval ezer dollár – bő egy óra alatt. Ott nagyon gyorsan megvagy, sminkkel mindennel együtt. Kint leszek egy hónapot, aztán belekezdek valamibe.
És mit fogsz csinálni?
– Egy online reklámügynökséget szeretnék. De mindenképpen valami olyat, ami az internethez, az online világhoz kötődik. És szeretnék végre írni is, ami a mostani melóm mellett egyszerűen nem megy – továbbá, tiszta röhej, egy online női magazinnál dolgozhattam volna havi százhúszért. Vicc. Szóval iszonyú fáradt leszek estére, így nem lehet. Amúgy is velejárója a munkának, hogy egész nap csörög a telefon, felhív egy csomó degenerált hülye, nagyon sokat kivesz az emberből az is, hogy az ilyenekkel egyáltalán kommunikálni kell.
Honnan tudod, hogy megbízható-e, akit fogadsz?
– Nem tudhatom, épp ezért nem is szeretek például kinti, kimenős munkát vállalni. Ha van, akkor is csak kocsival, saját sofőrrel megyek. Egyébként pedig ha privát számról hívnak, azzal már lehet kezdeni valamit. Rejtett telefonszámokkal „nem dolgozunk”. Olyankor mindig jelzem, hogy legyenek szívesek rendes számról visszahívni, különben nem tárgyalunk. De természetesen mindig többen vagyunk a lakásban, mikor vendég jön, és ezt ők is tudják. Meglepő egyébként, hogy a magyarok mennyire jó fejek meg intelligensek ahhoz képest, amit kint tapasztaltam. Meg főleg ahhoz képest, hogy minden másban mennyire feszültek és idegesek, sőt kifejezetten frusztráltak vagyunk.
Mennyire érzitek meg a válságot?
– Sokan nagyon, főleg külföldön, ahol egészen el voltak szállva az árak, és nagyon nem ehhez voltak szokva. A magyarok edzettebbek, itt nem vágja annyira a földhöz az embereket, ha kevés vagy kevesebb jut. Megszokták. Én napi 30-50-nel számoltam eredetileg, mikor hazajöttem, ehhez képest nagyon szépen keresek. Például nemrég felhívott egy fiú, hogy jönnének a barátnőjével, engem vernének – rendben, mondtam, hogy 80 ezer egy óra. És simán. De azon például nagyon csodálkozom, hogy rengeteg fiatal is jön. Fogalmam sincs, honnan van rá pénzük. Ettől függetlenül én nem is dolgoznék már így külföldön – nem tudod elképzelni, komolyan, de a németeknél meg az angoloknál koszosabb népség nincs. Úgy hidd el, hogy nem fürdenek. Kiküldjük őket, és csak a hang kedvéért megnyitják a csapot, de nem zuhanyoznak – amit amúgy onnan tudtunk, hogy beszereltettünk direkt ezért kamerát. Én erre mindig azt mondtam, apa, addig semmi nincs, amíg meg nem mosdasz.
Ez valami perverzió vagy lustaság?
– Semmi. Szimplán koszosak. Igénytelenek. Többek között ezért sem csinálnám már gumi nélkül, de ezt a filmezés alatt már megtanultam. Nincs kivétel, nincs pardon, nincs az a pénz, amiért. Tényleg sose tudhatod. Nem szabad belemenni ilyesmibe. Hiába hoznak nekem friss tesztet, a lappangó fertőzést az nem mutatja ki. Ezzel nem játszik az ember, ha egy kicsit is vigyáz magára.
Törzsvendég sem kapja meg ezt a pluszt?
– Tőlem nem. Még a privát életemben sem kapja meg a friss kapcsolatom. Egy ideig. Őt is elküldöm tesztre, és én is rendszeresen eljárok.
Mindig tisztázod egy kapcsolat elején, hogy ezzel foglalkozol?
– Mindig. Ez a legelső. Ha nem tudja elfogadni, akkor ne is menjünk bele. Persze nem lehet ezt elfogadni, mindig két-három hónap után jön az első botrány, menetrendszerűen.
Van ennek tipikus forgatókönyve?
– Persze, sőt van A és B verzió is. Először mindenki nagyon elfogadó és elszánt, aztán elkezdenek csajozni, mondván, hogy ha nekem lehet másokkal, akkor nekik miért nem. Ezt nehéz megértetni. A másik, aki kiborul, akár utánad jön egy másik országba, és tajtékzik, hogy hagyd abba azonnal. De amikor rákérdezek, hogy befizeti-e a tandíjamat, akkor elnémul. Áh, normális kapcsolatot nem tudsz emellett kialakítani.
Neked miért nincsenek nagy szilikonmelleid vagy nincs felfújva a szád? A pornó miatt sem kellett soha?
– Nem! Soha nem is akartam, nem is lesz, sőt kifejezetten kérték, hogy meg ne csináltassam. A Kovi mondta régen, hogy a hasamból adjak le egy keveset, de máshoz ne nyúljak. Szerintem részben ezért is van ennyi munkám – épp ezért számítok különlegesnek, mindenem saját.
Volt már olyan munkád, amit élveztél?
– Igen, több is. Ehhez a munkához alapvetően nélkülözhetetlen, hogy az ember szeresse a szexet, vagy legyen benne egy nagy adag perverzió, nem tudom. Úgyis minden fejben dől el. Amikor elkezdtem, részben poénnak indult, de amikor már pénzért ment, és tudtam, hogy csinálni fogom, hogy ez munka lesz, akkor rövid ideig elég sokat ittam meg drogoztam, hogy egyáltalán végig tudjam csinálni. Engem még 18 éves korom előtt megerőszakoltak, és volt bennem egy elég masszív férfigyűlölet is – mondjuk a mai napig nem becsülöm túlságosan őket. Ebben a szakmában ez amúgy is gyakori, a legtöbb lány fel tud mutatni valami hasonlót. Egészen addig, amíg nem kezdtem pornózni, nem is szexeltem – voltak kemény lelki tusáim, na. Aztán ráéreztem, és elkezdett működni, a filmezést, a kamerát a mai napig szeretem. De hál’ istennek a barátaim nem nagyon foglalkoznak ezzel az egésszel, nem téma, anyukám meg nagyon jól kezeli, nincs ebből konfliktus. Meg most már úgyis befejezem, vége.
Keleti Györgyi allűrjei
Keleti Györgyi kicsit elengedi magát egy házubulin, máris kész a balhé, videó itt, ha kicsit a tetével keres pénzt, egyből megszólják 
érte, és belebetegszik az őt ért vádakba. A Keleti Györgyi és Keleti Andrea össze is verekedtek. Györgyi szőke, vékony, szexbomba, izgatóan zöld szemében huncutság, kedvesség tükröződik, de mélyen ott motoszkál a szomorúság is. Keleti Györgyiről sokan, sokfélét írtak és mondtak az elmúlt hónapokban. Egyeseknek példakép, másoknak fekete bárány, a szexualitás megtestesítője. A volt honvédelmi miniszter lánya most maga mondja el igaz történetét. Az első férjem magas egzisztenciájú, művelt, nagyon okos ember, akire mindig is fel tudtam nézni. Fél év után házasodtunk össze, tizennyolc éves voltam akkoriban. Eleinte nem gondolkodtam azon, hogy elég érett vagyok-e, hogy feleség legyek, egyszerűen fiatal voltam, szerelmes és mindent akartam. Ő pedig meg is adott nekem mindent. Nagyon szeretett, és nem tagadom, édesapámhoz hasonlóan ő is kényeztetett. Nyugati autót vett nekem, tényleg szép életem volt mellette – mondta Györgyi, akiről sok nő irigységből azt gondolja, ilyen szexis külsővel neki könnyű volt megfognia egy gazdag férfit.
– Istenem, hányszor hallottam már ezt! Akkor most hadd tisztázzak valamit: én édesapám mellett hozzászoktam egy nagyon jó életszínvonalhoz, nekem nem kellett sehova felkapaszkodnom, soha nem ez alapján választottam ki a partnereimet. Ráadásul akkoriban elálló füleim voltak, vékony szám, és kicsi melleim. Az első férjem mégis imádott. Úgy, kicsi mellekkel. Sok fiatal lány, és nő is azt hiszi, hogy egy férfit csak hatalmas mellekkel lehet elcsábítani, de higgyék el, egy férfinak a kisugárzás, az érzékiség, a műveltség sokkal fontosabb, mint a cici mérete– mondta el a szőkeség, aki pontosan tudja, hogy miről beszél, hiszen maga is átesett mellnagyobbító műtéten.
— Húszéves voltam, amikor először kés alá feküdtem. Egyszerűen azért, mert akkor jött divatba. Zöldfülű, huszonéves kiscsaj voltam, aki nem félt semmitől, és vonzották az új dolgok. A férjem mindenáron le akart róla beszélni, hiszen ő tényleg úgy szeretett engem, amilyen természetes valómban voltam. Persze nem sikerült meggyőznie, aztán végül neki tetszett a legjobban az eredmény. Györgyi és első férje kapcsolatában mégis megromlott valami. – Borzalmasan tapasztalatlan voltam még. Nem hogy egy házassághoz, de az egész élethez is. Vitt a fiatalos, mohó lendület, magával ragadtak a barátok, a bulik, az érzés, hogy én még élni, tapasztalni akarok. Aztán közbeszólt a végzet: elromlott az autómban a CD-lejátszó és betértem egy villamossági műhelybe. Ott találkoztam Zsolttal, azzal a férfivel, aki miatt mindent borítottam. Magas volt, sportos és jóképű. Elváltam, és mi összeházasodtunk. Újra feleség voltam, boldognak kellett volna lennem, de a kezdeti önkívületi, szerelmes mámorból lassan ébredni kezdtem. Egyre inkább rájöttem, hogy hibát követtem el, amikor elhagytam az első férjemet – mesélte Györgyi. Szemébe könnyek szöktek, ahogy visszaemlékezett régi életére.
– A két férjem két nagyon különböző férfi volt. Az első férjem a válásomkor roppant korrekt volt, vihettem, amit szerettem volna. A kocsit, bármit. A mai eszemmel azt mondom, hogy az első válásommal követtem el életem első és egyik legnagyobb hibáját.
Második válása nagyon megviselte Györgyit. Pedig szerelmes volt.
– A második férjemmel azért romlott meg a kapcsolatom, mert újra találkoztam azzal a férfival, aki elvette a szüzességem. Megjegyzem, ha egy kapcsolat jól működik, abba nem léphet be egy harmadik fél. Ő is házas volt, de nem tudtunk parancsolni az érzelmeinknek.
Titokban találkozgattunk, de éreztük, hogy ez kevés, nekünk együtt kell élnünk. Nem lehetett, hogy nekünk annyi jusson, hogy eldugott helyeken szerethessük egymást. Mindketten bejelentettük otthon, hogy válunk. A második férjem nehezen engedett el.
A szakítás után egy évig üzenetekkel bombázott, hogy menjek vissza hozzá – mondta Györgyi, akiről azt hihetnénk, hogy két válással a háta mögött könnyedén vette az akadályokat, és egyébként is mit sír az a nő, aki egyik férfi karjaiból rohan a másikéba, nyomában összetört szívek és félresikerült házasságok hevernek?!
– Borzalmasan szenvedtem. Megint újra kellett mindent kezdenem, megint egy új élet következett. Az új párom kisfiát nagyon megviselte a válás. Szerettem volna, ha sérülés nélkül ússza meg mindenki ezt a helyzetet, de már tudom, erre kevés esély volt. Ráadásul önző voltam. Pedig a tenyerén hordozott – sóhajtotta Györgyi.
– Azt akartam, hogy a párom csak velem foglalkozzon, nem fogtam fel, hogy ő nem csupán az én társam, de apa is, és kötelezettségei vannak. Nagyon fájdalmas döntés volt, de elhagytam.
Györgyi ekkor már híresség volt Magyarországon, vagy trendi szóval élve celeb. 2004-ben az ő aktfotóival indult el egy nemzetközi férfimagazin hazánkban.
– A lap főszerkesztője találta ki, hogy egy exminiszter lánya legyen az első címlapon. Akkorra már túl voltam egy újabb mellnagyobbító műtéten, teltebb lett a szám, és a füleimet is korrigáltattam. Kalandként fogtam fel az egészet, de nagyot csalódtam. Sokan úgy képzelik, egy ilyen fotózáson a modell a sztár, ajnározzák, hogy gyönyörűnek érzi magát. A valóság kiábrándító. Nagyon megalázó és kiszolgáltatott érzés volt, hogy ott álltam ruha nélkül, közben pedig utasítgattak és ki-be járkáltak az ismeretlen emberek. Volt, hogy egy komplett tévéstáb is ott forgatott, miközben meztelen voltam. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb fotó előnytelen lett rólam – mesélte Györgyi, aki szerint nem könnyű pózolni órákon keresztül. Egy ilyen fotózáson ráadásul sok mindennek kell megfelelni, az intim testrészeknek is tökéletes állapotban kell lenniük: megszabják, hogyan kell állnia a mellbimbónak: ” Kemény munka tetőtől talpig sminkben állni és pózolni egész nap. A mai eszemmel nagyon megbántam, hogy szerepeltem férfimagazinokban. Többé nem vetkőzöm! Csalódtam a fotózásokban, nagyon sok barátomban és az egész sztárvilágban is!”
A sztár, a lúzer és aki az anyját kereste – Molnár Anikó történetei
Két külön világról van szó: Kelemen Anna a Rózsadombról indult, Molnár Anikó pedig Pomázról, egy vályogházból.
Kelemen Anna pénzért szexel, Molnár Anikó pedig az illúzióért. A könyv egyáltalán nem időrendi sorrendben mutatja be a pomázi lány életét. A könyvben három kivétellel névtelenek maradnak a szereplők, annak ellenére, hogy Anikó partnerei közül többen felvállalták a kapcsolatukat, például Bochkor Gábor, vagy Kammerer Zoltán. Névvel „csak” Albert monacói herceg, valamint Sylvester Stallone szerepel, illetve Angelo, a színes bőrű táncos fiú, akivel bőségesen foglalkozott a bulvársajtó.
A könyvnek három fő vonulata van: Egyrészt foglalkozik azzal a két monstre tévéműsorral, amely a celeb világba emelte Anikót, tehát a Való Világ reality show-val, valamint a Nagy Ő című partnerkereső műsorral. Szó esik természetesen a kulisszatitkokról, valamint a csatornák és a bulvármédia manipulatív együttműködéséről.
Egyszerre tragikus és mulatságos a főszereplő szerelmi élete. Itt egymás után bukkannak fel az izgalmasabbnál izgalmasabb figurák. Az Anikóba reménytelenül szerelmes alkoholista, és impotens milliomos, a szeretőt tartó, de feleségétől rettegő másik milliomos, a kis srác, aki meghúzza magát Anikónál, csak azért, hogy pénzt takarítson meg, a sportoló, aki Anikó után megy a világ végéig, hogy csokit vigyen neki, az állatok szerelmese, aki két éjszakát is Anikó ágyában tölt, de szex helyett a horrorfilmek szerelmese, és végtelen sorban vonulnak fel a reménytelen férfiak, bár Anikó mindegyikben a lehetséges férjet és apát látja. És végül, a harmadik vonulat nem más, mint Anikó élete, az az út, amely Pomázról a gazdagok világába vezet. A reménytelen küzdelem egy jobb létért és apró győzelmek, potyogtatós budi helyett angol vécé, lavór helyett villanybojler és gáz.
A könyv megjelenésekor kerül a bulvárlapok címlapjára az, amit Magyarországon még senki nem vallott be: Anikó milliós nagyságrendű összegért egy hetet töltött az egyik arab herceg vendégeként, több tucat tizenéves európai szépség társaságában. Hogy ott mi történt, az kiderül a könyvből.
Egy diákprostituált igaz története
„Letolt alsónadrággal áll előttem. Egy szál bugyiban és melltartóban nézem, hogyan legelteti rajtam a szemét. Tudom, hogy még egy perc, és megkér, üljek le mellé az ágyra, és attól kezdve egy órán át nem én rendelkezem a testemmel. Egy óra, 100 euróért.”
Így kezdődik Laura, egy tizenkilenc éves olasz-spanyol szakos francia diáklány története, aki blog formájában meséli el kettős életét. Laura ugyanis nappal szorgos, lelkiismeretes egyetemista, éjszaka alkalmi prostituált. Azért árulja a testét, hogy tanulhasson; így keresi meg a lakbérre, ennivalóra, jegyzetekre valót. Pedig a beiratkozáskor még azt remélte, hogy élete legszebb időszaka veszi kezdetét. Ehelyett már az első év szégyenteljes rémálommá vált.
Egyedi jelenség vagy kortünet? Laura minden álszemérem nélkül, olykor nyers szavakkal elbeszélt, őszinte, felkavaró történetéből inkább az tűnik ki, hogy korjelenség, mely az internet és a mobiltelefon elterjedésével egy időben erősödött. Egyes becslések szerint csak Franciaországban 40.000 sortársa van Laurának. És nálunk?
Ne hunyjuk be a szemünket!