prosti

Dughat egyet a győztes hacker

Posted on by Szexista

prosti_hackernekAhhoz, hogy randizhasson Cintiával, fel kellett törnie egy internetes oldalt. „Unod folyton a billentyűzetet verni? Szeretnél végre kézzelfogható eredményt látni? Ma este 18 órától aki a legtöbb pontot szerzi másnap délig, megnyer egy romantikus randevút Cintiával!” Ezekkel a szavakkal hirdettek versenyt az ifjú számítógépguruknak a Hacktivity konferencia utáni esti rendezvényen. A főnyeremény, vagyis Cintia internetes oldalán szexuális szolgáltatásokat kínál, ezért fedetlen idomainak látványa valószínűleg komoly motivációt jelenthetett a srácoknak.
– Kedves, bevállalós lány vagyok, szexuális kisugárzásommal, vidámságommal úgy érezheted magad, mintha a barátnőd lennék, diszkrét otthonomban nem siettetve ellazulhatsz. A cicik eredetiek, szilikont nem láttak! – írta magáról a szőkeség. A randevúhoz – amely a bemutatkozás alapján vélhetően nem egy kávé melletti szolid csevegésben merült volna ki – a versenyzőknek egy internetes oldal másolatát kellett a lehető leggyorsabban feltörniük.

Vajon honnan jött ennek a bizarr versenynek a gondolata?
A Hacktivity konferencia után több versenyen mérik össze tudásukat a résztvevők. Az ingyenmenet.hu bejelentkezett, hogy szeretnék letesztelni, menynyire biztonságos a hackerekkel szemben a weboldaluk. Hogy a versenyzőknek legyen miért küzdeniük, cserébe felajánlottak egy randevút a hölggyel – árulta el Bártfai Attila szervező. A sajátos megmérettetésből végül egy fiatal informatikus került ki győztesen.
– Még nem találkoztam vele – titokzatoskodott a lány. A névtelenségbe burkolózó nyertest ismerősein keresztül sikerült elérni, aki azt üzente: őt inkább a kihívás motiválta, és a kecsegtető lehetőség ellenére nem kívánja „megismerni” Cintiát. Szerettük volna megtudni a rendőrségtől, hogy az ilyen jutalom büntetőjogilag minek minősül, ám választ későbbre ígértek.

Szopatott, nem fizetett és meghalt

Posted on by iq

A temesvári orvosi egyetem éjjeliőre két diákra lett figyelmes, akik olyan csomagokat cipeltek autójukhoz, amikből vér csöpögött. A rendőrség a csomagtartóban egy feldarabolt férfi holttestére bukkant. A 65 éves embernek egyikük állítása szerint azért kellett meghalnia, mert nem fizette ki a medikának az orális szexért beígért 500 eurót.
Egy idős férfi meggyilkolásával és holttestének feldarabolásával gyanúsítanak a Temesvári Orvosi Egyetem két orvostanhallgatóját. A rendőrség szerint a húszéves lány és barátja közül az egyikük azért ölte meg a férfit szombaton, mivel az nem fizette ki a szexuális szolgáltatások ellenértékét. A 65 éves férfi feldarabolt holttestét szombaton egy gépkocsi csomagtartójában találták meg. A rendőrséget az egyetem éjjeliőre értesítette.
Az őrnek szombat éjjel egy csomagokat cipelő pár tűnt fel. A bőröndöt és a szatyrokat, amelyekből vér csöpögött egy Mercedesz csomagtartójába tették. A helyszínre kiérkezett rendőrség a csomagtartóban egy bőröndben a férfi felsőtestére bukkant. Az áldozat lábai egy nagyobb műanyag szatyorba voltak csomagolva. A két gyanúsítottat ekkor még nem találták meg, elmenekültek.
Nem sokkal később azonosították egyiküket. Raul Sergiu Florea, a húszéves diák felvágta ereit, amikor a rendőrség rátörte az ajtót egy tömbházlakásban. Kórházba szállították, jelenleg nincs életveszélyben. Vallomása szerint barátnője ölte meg a férfit, miután az nem akarta kifizetni az orális szex ellenében ígért 500 eurót. Azt állítja: a lány egy konyhakéssel többször is megszúrta az idős férfit.
A húszesztendős, másodéves orvosi egyetemista diáklány vasárnap reggel adta fel magát a rendőrségen. Vallomása ellentmond társa állításainak, a lány szerint barátja ölte meg a férfit, őt pedig arra kényszerítette, hogy a holttest elrejtésében segédkezzen. Az áldozat holttestének boncolásakor az orvosok megállapították: a szívét ért szúrás okozta a halálát. Az orvosok szerint ez volt a végzetes szúrás, már jó ideje halott lehetett, amikor nekiláttak feldarabolni. Forrás: Index

Konferencia a prostitúció ellen: Legálisan is pokol

Posted on by xxx

A prostitúció tulajdonképpen szexrabszolgaság, az emberi személyiség fogyasztói áruvá silányítása, megalázása, kisemmizése. A prostitúció szabályozása, bárminemű legalizálása az egyöntetű külföldi tapasztalatok szerint a korrupció megugrásához, a magánélet totális válságához és a szervezett bűnözés elburjánzásához vezet – állítják hazai és külföldi szakértők. A fegyver- és a drogkereskedelmet is leköröző iparágnak Magyarország válhat az európai központjává, ha a prostitúció az erősödő nyugat-európai tendenciának megfelelően nálunk is legálissá válik. Márpedig úgy tűnik, a prostitúcióhoz kötődő, rendkívül jól szervezett nemzetközi bűnözés a politikai és gazdasági elitig elérve mindenhol komoly nyomást gyakorol a törvényesség elfogadtatására. A prostitúció visszaszorításában idáig egyedül hatékonynak a svéd joggyakorlat bizonyult, amely a prostituáltat áldozatként, a férfi klienst és a futtatót pedig bűnözőként kezeli. Hollandiában sorra zárnak be a szexbárok, a bordélyházak, és már a törvényhozást is elérte a társadalmi tiltakozás ereje. A szavazópolgároknak ugyanis elegük lett, egyre komolyabb intézkedéseket várnak a kormánytól a társadalmi hanyatlás megfékezésére, mivel az intézményesített prostitúció a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak és elnyomás fölerősödéséhez vezetett. A prostitúció legalizálása Hollandiában, Németországban, Ausztráliában és Új Zélandon egyaránt megbukott, Magyarországnak tehát semmiképp sem szabad e vonatkozásban utat engednie a liberalizációs törekvéseknek – mondta el előadásában a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, Janice G. Raymond (USA) azon a nemzetközi konferencián, amit az elmúlt héten rendezett a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom a prostitúció visszaszoríthatóságáról, s amelyet az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége, a Svéd Királyság budapesti Nagykövetsége, az Európai Női Lobbi, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központja, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is támogatott.
Magyarország egyelőre köztes helyzetben van, mert a Btk. szerint bűncselekmény a futtatás, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedés, tilos bordélyházat üzemeltetni, a hatóságok első sorban az utcai prostitúció visszaszorítását tekintik feladatuknak. Azért, mert valaki prostituált, nem büntethető, viszont a nem megfelelő helyen való felajánlkozásáért – szabálysértési eljárás keretében – felelősségre vonható – állította kérdésünkre Betlen Anna, a kormányhivatal főtanácsosa. A legalizálás “előszobájának” számító türelmi zónák kijelölése körül évek óta zajlik a huzavona a prostituáltak és az önkormányzatok között. A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül az iparág legalizálásának és ellenőrizhetőségének igénye, ami a tevékenység megadóztatásán kívül a visszaszorítását is megcélozná. A külföldi tapasztalatok szerint viszont a legalizálással leginkább a prostitúciós ipar fenntartói járnak jól, a társadalomra pedig végképp rászabadul az intézményesített szexipar, amelyben lehetetlenség egymástól elkülöníteni a legális és az illegális szférát. A prostitúció ugyanis elválaszthatatlan az illegális gyermekprostitúciótól vagy az emberkereskedelemtől, amelynek éppen a legfőbb felvevőpiacát biztosítja. A prostitúciós üzletág nagysága a szakértők becslése szerint meghaladja a fegyver- és drogkereskedelem volumenét is.
Ha Magyarországon teret nyer a legalizáció – figyelmeztet Betlen Anna –, akkor az ország földrajzi fekvésénél és komoly “tradícióinál” fogva elkerülhetetlenül a nemzetközi emberkereskedelem és prostitúció legfőbb európai gyűjtő- és elosztóközpontjává válik. Maga a rendszerváltás is mérföldkőnek számított ebből a szempontból, de egyáltalán nem volt előzmények nélküli: Magyarországot már a 19. század végén is a lánykereskedelem európai központjaként tartották számon a kontinensen.
A jogi dilemma nemcsak nálunk égető, hiszen a köztéri állapotok, a fiatalkorú prostituáltak tömeges látványa egész Közép- és Kelet-Európában botrányos helyzetet eredményez. Elég Németországból Csehországon keresztül hazajönni, döbbenetes, ahogy egész kisvárosok élnek a prostitúcióból, tizenéves kislányok “kiállításából”. A megoldás Betlen szerint mégsem a bordélyházak és vigalmi negyedek kijelölése, és az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés.
A prostituáltak a közvélekedéssel szemben nem “önkéntesek” – mondja Betlen –, mert egy nő soha nem képes előre felmérni azt a tömény borzalmat, fizikai és lelki erőszakot, ami rá vár, amikor például úgy dönt egy szükséghelyzetben, hogy belekóstol ebbe az iparágba, ahonnan aztán nincs igazán visszaút. Akkor védjük a jogait, ha erőszakos bűncselekmény áldozataként, nem pedig szabad munkavállalóként kezeljük őt. Tény, hogy az a máig “újratermelődő” férfitársadalom, amely hajlamos a nőket kizárólag a szexuális élményszerzés eszközének tekinteni, maga is áldozat, mert neveltetése révén el lett vágva a kiteljesedett emberi kapcsolatok lehetőségétől. A kliensek felelősségre vonása mellett szól az a tény is, hogy ha valaki fizet egy futtatónak, attól még nem jogosult mások – sokszor gyerekek – jogainak a semmibe vételére.
A prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó törvényjavaslat kidolgozásáról a múlt pénteken állapodott meg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom.

Külföldi minták

A prostitúció kezelési módjairól Janice G. Raymonddal, a massachusettsi egyetemen a nők helyzetével és orvosetikai kérdésekkel foglalkozó professzorasszonnyal, a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatójával beszélgettünk.
– Magyarországon 1955 óta hatályban van az Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New York-i emberi jogi egyezmény, melynek értelmében a prostitúció illegális tevékenység. Ennek ellenére hosszú ideje heves lakossági ellenszenvvel övezett vita folyik a prostitúció legális kereteinek meghatározásáról, bordélyházak és úgynevezett türelmi zónák kijelöléséről. Ez utóbbiak esetleges megvalósulásától várható-e a jelenleg illegális szexipar visszaszorulása?
– A prostitúció legalizálása elsősorban a szexipar megerősödését szolgálja. A prostitúciót hivatásnak kikiáltó törvény a futtatókat szexipari vállalkozókká, a klienseket fogyasztókká, a tarifát adóköteles jövedelemmé minősíti, a prostituáltakat viszont árucikkekké degradálja. Ez az átminősítés ugrásszerűen megnöveli a prostitúció iránti keresletet, ugyanakkor rányomja bélyegét a férfiak nőkkel szembeni viselkedésére. A szexipar legalizálása révén Budapest könnyen kiérdemelheti az “Európa Nagybordélya” címet.
– Milyen konkrét nemzetközi tapasztalatok támasztják alá a prostitúció legalizálásával szembeni érveket?
– A prostitúció legalizálása korlátozás helyett bővíti a szexipart, annak illegális ágazatait is, és ösztönzőleg hat a szervezett bűnözésre. Az ausztráliai Viktória államban 1989 és 1999 között a legális bordélyházak száma több mint duplájára emelkedett, s emellett a prostitúció más legális formái (kukkolók, telefonszex, pornográfia), valamint a gyermekprostitúció is jelentős virágzásnak indultak. Hollandiában a futtatás, majd a bordélyok engedélyezése óta az utóbbi évtizedben 25 százalékkal bővült a szexipar, ami jelenleg a holland gazdaság 5 százalékát teszi ki, a gyermekprostituáltak száma pedig a 90-es évek második felében megháromszorozódott. Svájc néhány évvel a prostitúció részleges legalizációját követően Európa bordélyok szempontjából legsűrűbben ellátott országává vált.
– Várható-e a bordélyházak létesítése révén a prostituáltak egészségi állapotának, életkörülményeinek javulása?
– Noha a legalizáció eredetileg a köztéri prostitúció felszámolására irányult, az anonimitásukat féltő nők a bordélyok helyett mégis inkább az utcai prostitúciót választják. A prostitúciós létesítmények nem nyújtanak védelmet a kizsákmányolással és a fizikai bántalmazással szemben. A csupán a prostituáltak részére előírt egészségügyi vizsgálat és igazolás nem jelent védelmet a szexuális úton éppen a vizsgálatra nem kötelezett kliensektől beszerezhető betegségekkel szemben.
– A konferencián elhangzott előadások nemcsak a prostitúció, hanem az azzal szoros összefonódást mutató nemzetközi emberkereskedelem, mint a rabszolgaság modernkori intézménye elleni harc fontosságát is hangsúlyozták. Pontosan milyen mértékű ez az összefonódás?
– A nőkkel és gyermekekkel való nemzetközi kereskedelem világméretű probléma. A sokszor külföldi felszolgálói, táncosnői, házvezetői álláshirdetésekkel toborzó emberkereskedelem résztvevői nem csupán az évente mintegy négy millió áldozat szexuális kizsákmányolásából, hanem munkaerejük és akár szerveik áruba bocsátásából is profitot termelnek. Ez a rabszolgamunkából származó bevétel közvetlenül általában a futtatók, bordélytulajdonosok, emberkereskedők markába jut, de részesedhetnek belőle közvetve utazási irodák, légitársaságok, a vendéglátóipar és ezek hirdetői is.
Hollandiában a prostitúció legalizálása óta nem csökkent, hanem nőtt a szexpiac igényeit változatossággal kielégíteni igyekvő emberkereskedelem forgalma. Számos holland önkormányzat szeretne bordélyellenes politikát folytatni, ám nem teheti, mert a prostitúció bármely helyhatóságon belüli teljes tilalma, ütközhet a szövetségi alkotmány biztosította szabad munkaválasztás jogával.
Ausztrália Victoria államában a prostitúció legalizálása óta a kelet-ázsiai nők szexipari célú emberkereskedelme egyre fokozódó probléma.
Németország, ahol 2002 óta a prostitúció teljes mértékben legális munkának számít, jelenleg az európai emberkereskedelem legkedveltebb célállomása.
– Ön szerint jogos-e emberi jogi szempontból a prostitúció legalizálása iránti igény olyan valaki részéről, aki nem emberkereskedő kényszerítése folytán, hanem szabad akaratából válik anyagi okokból prostituálttá?
– A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak. Egyesek dönthetnek úgy, hogy bűncselekményt követnek el, de attól még ezek a dolgok károsak és büntetendők maradnak. Azok, akik a megélhetésükhöz szükséges pénz gyors előteremtésének reményében vállalkoznak átmenetileg az egyetlen lehetőségnek vélt prostitúcióra, általában hamar szembesülnek azzal a ténnyel, hogy napi 5-6 (vagy akár 1-2) kliens kiszolgálását alkohol vagy kábítószer nélkül nem tudják feldolgozni. A hozzászokás hamar kialakul, a szer folyamatos biztosítása viszont jelentős többletköltséget jelent, ami könynyen meghosszabbíthatja vagy véglegesítheti a kezdetben átmenetinek szánt életformát. Ebből az ördögi körből pedig már legalább olyan nehéz kikerülni, mint egy emberkereskedő felügyelete alól.
A prostitúció számtalan betegségtől, kiégéstől, függőségektől fenyegetett, veszélyes foglalkozás. Művelői gyakran szenvednek erőszakos halált idegen vagy saját kéztől, illetve lépnek tovább bordély- vagy masszázsszalon-üzemeltetőnek. A munkaerő utánpótlását biztosító emberkereskedelem mértékét nehéz számokban kifejezni, mindenesetre épp elég jelentős ahhoz, hogy tegyünk ellene valamit.
– Milyen szempontból tekinthető egyedülállónak a svédországi gyakorlat?
– A svéd törvényhozás szexuális aktust nem jognak, hanem a partnerek által kölcsönösen gyakorolt kiváltságnak tekinti, a prostitúciót pedig a férfiak részéről nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak egyik formájaként definiálja. 1999. január 1. óta nemcsak a prostituáltak felhajtása, közvetítése és futtatása, hanem a szexuális szolgáltatások igénybevétele, illetve az igénybevétel szándéka is bűncselekménynek számít, s mint olyan, pénzbírsággal, illetve 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. (A futtatás egyébként 2-6 év szabadságvesztéssel, az emberkereskedelem pedig 2-10 év szabadságvesztéssel büntethető.) A törvény érdekeltté teszi a prostituáltakat a szexiparból való kilépésben, őket ugyanis áldozatnak tekinti és számukra büntetés helyett anyagi, oktatási, munkavállalási, lakhatási és egészségügyi támogatást biztosít.
A törvény hatályba lépése óta drámai módon (70-80 százalékkal) csökkent az utcai prostituáltak és a szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak száma, és ezekkel együtt az utánpótlást jelentő nőkereskedelem mértéke is. Úgy tűnik, az emberkereskedők inkább olyan célországokat választanak, ahol nem ütköznek ilyen mértékben korlátozó törvényekbe.
A törvény rendkívül széles és egyre növekvő (80 százalék körüli) társadalmi támogatottságot élvez.
2004. januárban a svéd kormány megkezdte a prostitúció és az emberkereskedelem elleni Nemzeti Cselekvési Terv kialakítását, mely a már meglévő törvényi szabályozáson túl az áldozatok megsegítésére, támogatására, valamint a szexipar iránti kereslet visszaszorítására is javaslatokat kínál majd, és szorgalmazza a nemzetközi összefogást. A veszélyeztetett társadalmi csoportok védelme érdekében az egyik legfontosabb teendőnek a figyelemfelkeltés tűnik, hogy a hatóságok, civil szervezetek, a média és a közvélemény is tisztában legyen a prostitúció jelentőségével, valódi természetével és az áldozatok életkörülményeivel.
A svédek példát mutattak a világnak a tekintetben, hogy a prostitúciót nem szükséges rossznak, hanem a nőkkel szemben elkövetett súlyos sérelemnek minősítették, amit nem intézményesíteni, hanem felszámolni igyekeznek a kliensek kriminalizálása és a prostitúcióból való kilépés feltételeinek megteremtése révén.
– Mit tehetünk ma Magyarországon a prostitúció visszaszorítása érdekében?
– A nemzetközi tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a prostitúció legalizálása nem szolgálja a probléma megoldását. Olyan törvényi szabályozásra van szükség, mely alapján mód nyílik a prostituáltak futtatói és kizsákmányolói elleni hathatós fellépésre. E tekintetben a svéd modell ígéretesnek tűnik. Annak érdekében, hogy a törvényi szabályozás a futtatás államosítása, illetve egy szűk csoport önös érdekei helyett az áldozatok védelmét szolgálja, el kell érni, hogy össztársadalmi vita nélkül ne születhessen meg. A prostitúció elleni harc hatékonyságát növeli, egy komplex cselekvési terv kidolgozását segíti, ha több különböző társadalmi szervezet részéről is történik törvényhozási kezdeményezés. Fontosnak tűnik a rendőrség megkeresése, javaslataik meghallgatása és a törvényalkotásba való bevonása.
A prostitúció utánpótlásának kiiktatása érdekében fontos a veszélyeztetett csoportok hatékony védelmének biztosítása, valamint az időben történő felvilágosítás arról, hogy az emberek fogyasztási cikként történő kihasználása sérti az emberi jogokat. A nemzetközi emberkereskedelem előfeltétele a szexuális szolgáltatást igénylők helyi felvevőpiaca. Ennek a klienskörnek az anonimitásból való kiemelése révén remélhető a kereslet hathatós visszaszorítása.
A prostituáltak számára nem a munkakörülmények javítása, hanem a prostitúció alternatíváinak megteremtése jelenti a valódi segítséget. A prostitúció kényszerpályájából való kilépés lehetőségének biztosításában, az érintettek rehabilitációjában és integrációjában nélkülözhetetlen az egyházak, hívők szerepe.
A prostitúció globális probléma, politikai pártok fölötti, az emberi méltóságot érintő kérdés. Megoldása éppen ezért a törvényhozás és a végrehajtás összehangolását, össztársadalmi és nemzetközi együttműködést kíván.

Elkurvulnak a fiatalok

Posted on by freya

Az internet prostituáltjai tizennégy év alatt kezdődnek. Az internethasználat főleg a fiatalok, s csak legkevésbé a szülők és nagyszülők körében dívik – fokozottan igaz ez a különböző közösségi portálokra -, így a felnövekvő generáció tagjai egymásnak olyanokat is megmutatnak, amit másik előtt szégyellenének. Drog, pia, cigi, mell és popsi – tök mindegy hogy az illető elmúlt-e már tizennégy.
Közösségi portálok
A közösségi portálok olyan helyek, ahol bárki szerkeszthet magának külön adatlapot (képekkel és videókkal dúsított, sokszor rendkívül igényes és sajátos stílusú önleírások) és ismerkedhet új emberekkel, iwiw_szexvagy csak megkeresheti rajta az ezer éve nem látott barátokat, osztálytársakat. Vannak olyan honlapok, amelyek teljesen általánosak, és csak erre a barát-bejelölős részre építenek (IWIW, MyVip, Barátikör, külföldiekből pedig a legnagyobb a MySpace). Mások egy külön szubkultúrára álltak rá, és nem csak az abba tartozó embereket gyűjtik, hanem terjesztik is az adott szubkultúra szokásait, programjait és szervezik annak életét (keményebb zenei körből ilyen az LD50, a Rockerek és külföldön a Vampirefreaks).
Az ilyen portálokon is – mint mindenhol máshol a fiatalok körében – hódít az épp aktuális trend. Csakhogy minden helyen (általános és szubkultúrás portálokon egyaránt) egyre jobban dívik az a hosszan tartó hullám, amely a magamutogatás, az extrémitás, az egyre nyíltabb szexualitás, és a káros anyagok menővé válása felé tolja az ideálképet – ugyanúgy ahogy történik ez a való világban. Ezt akár a pornószakma válságához is kapcsolhatjuk, ha az utca egyik megmondójára hallgatunk. „Minek fizessek csajokért? Felmegyek a Privi.hu-ra és annyi ingyenkurvát kapok, amennyit akarok. A képeik szexisebbek és őszintébbek, mint a pornómagazinokban. Ráadásul ezek többségét még nem kúrták szét, mint az örömlányokat. Sőt még fiatal, szűz puncit is könnyen találni.”
Szakértők véleménye
Mátóné Szabó Csilla – aki az ifjúsági szubkultúrák kutatója – szerint ez részben amiatt van, mert a szex a felnőtt élet része, és a kamaszok szeretnének minél hamarabb felnőttek lenni, vagy legalábbis a felnőttek jogaival rendelkezni. Másrészt a tizenévesek felfokozott szexualitást látnak maguk körül. Ezt közvetítik a különböző médiumok (a tévé, a magazinok stb.) így a kamaszok egyre kevésbé érzik a szexualitás intim jellegét. Azt is megjegyzi, hogy már általános iskolások, 11-12 éves kiskamaszok is egyre erotikusabb képeket töltenek fel magukról. Megkérdeztük a gyermekpszichológust, aki feltűnési vágyat, és mások érdeklődésének felkeltését jelölte meg fő indokként. Elmondása szerint társadalmilag is ez a tendencia, mintha a decens formák nem lennének elégségesek. A fiatalok sokszor elveszíthetnek értékmagokat, nem tudják hogyan fognak kitörni, nagy a létbizonytalanság – mondja.
A Seattle Children’s Research Institute kutatása alapján a fiatalok 41 százaléka fontosnak tartotta megemlíteni egy ilyen portálon, hogy használ drogot, iszik vagy dohányzik, közel negyedük közölt valamit a szexuális életéről, irányultságáról (egyre nagyobb divat biszexnek lenni), 14 százalékuk pedig valamilyen erőszakos cselekményre is utalt. A kutatás olyan adatlapok alapján zajlott, amelyek gazdája 18 évesnél idősebbnek mondta magát, de a közzétett képek alapján valószínűleg jó pár évvel fiatalabb ennél.
Bár a tudományos eredmény szép és jó, de a HírExtra megkérdezett az említett fiatalok közül párat, hogy ők mit gondolnak a témáról és saját képeikről. Rouny – elmondása alapján – például azért tesz fel magáról erotikus, csábító képeket, mert van ahhoz alakja, hogy másoknak megmutassa magát. A hölgy szereti a csábítás varázsát, és annak minden velejáróját, így külsejét is bátran mutogatja – persze csak egy bizonyos mértékig. A lány szerint több tucat fiú kezdett vele flörtbe, csak mert látta egyik-másik fényképét. Ő maga tizenhét éves kora óta él az internet eme lehetőségével. „Csak úgy belenéztem a tükörbe és kedvem támadt lefényképezni és kitenni amit láttam, mert tetszett”.
Wensday inkább az önkifejezést, és némi nemű magamutogatást nevezett meg indoknak. Ő tizenöt évesen kezdte feltölteni a képeit, és már akkor sem a visszahúzódó kislány, hanem a dögös bombázó szerepét alakította. Nála is akadt néhány jelentkező, akik a felrakott képek miatt kezdtek el vele flörtölni, bár elmondása szerint inkább a „szemes” képei jöttek be jobban a pasiknak. Ugyanakkor vannak profilok – bár egyre ritkábban – ahol megmutatják, hogy az adott személy nőiességét és szépségét nem csak úgy lehet hangsúlyozni, ha különböző pózokban mindent „kiraknak”. Eme kép is bizonyítja, hogy az alakot és egyéb szemeken vonzó vonalakat csak sejtető, a női rejtélyességet megadó, természetes testhelyzetben készült fénykép sokkal hatásosabbak lehetnek – már csak a férfiúi kíváncsiság miatt is – mint fent említett társaik. Ráadásul a tökéletesség illúzióját sem próbálja fenntartani, hisz a hölgy egyik keze már eleve sérült és smink sem fedi az arcát. Azira, a kép tulajdonosa elmondta, hogy ő nem nagyon fényképezkedik. Ha valahova regisztrál, akkor oda ugyanazokat a képeket tölti fel, mint minden más helyre. Maguk a képek is csak az általános indok miatt kerültek fel – vagyis hogy legyen önmagáról pár kép a profiljában. Az említett kép csupán viccből készült a doki nővérem által – mivel ekkor törtem el a kezem és sérült meg a lábam -, aztán valahogy megmaradt – monda a HírExtrának. „A lányok nagytöbbsége kirakja a meztelenkedős kepeit, mert a sok pozitív visszajelzés fényezi az egóját. Vagyis kirak egy latexruhás, bulizós pucérkodós képet, és megdicsérik, így azt hiszi, hogy menő. De ha valakinek önbizalom növelésre hasonló megoldások kellenek, az már régen rossz.”
Miért rossz?
Sokak szerint a fiatalok nincsenek tisztában a túlságosan erotikus képek közlésének veszélyeivel. Egyesek a pedofiloktól féltenek, mások a képek illegális felhasználásoktól tartanak, megint mások pedig tulajdonosaikat ért negatív erkölcsi hatástól – amennyiben azokat közeli ismerősök, tanárok és leendő főnökök is megpillantják. Megkérdeztük erről az érintetteket is. Rouny szerint amíg a kép nem akt-kategória, addig nem lehet belőle baj, míg Wensday állítása alapján a dolognak egyáltalán semmi veszélye nincs, Azira pedig inkább az alany lelki degenerálódásától tart.
Arra kérdésre, hogy szerintük hány éves kortól lehet ilyen típusú képeket kirakni, elég eltérő válaszok születtek. Rouny szerint 17-18 az a kor, amikor már van elég esze az embernek, hogy felfogja milyen képet hova tesz ki és mérlegelni tudja, hogy kik láthatják azt. Wensday elmondása alapján nem az életkor a lényeg, hanem a kinézet: „aki kirakja magát erotikus pózban, annak legyen hozzá megfelelő kinézete, mert különben csak leégeti magát.” Azira azt mondja, hogy nincs konkrét korhatár, mert ha valakiről a barátai készítenek egy fürdőrucis képet, azt már ideje korában lévő hölgy is nyugodtan kirakhatja. „Az a csel, hogy ki miért készíti, és mi célból rakja fel”.
Senki nem tudja megítélni, hogy ez milyen ütemben és meddig fog tartani, de könnyen lehet, hogy tíz év múlva már playboy-nyusziként pózoló kisiskolások fogják beteríteni a közösségi portálok oldalait.

Szexórák prostiktól diákoknak

Posted on by neo

Nagy-Britanniában a 14 éves diákok tanóra keretein belül hallgatják, ahogy egy bordélyház tulajdonosa felolvassa az általuk kínált szexuális szolgáltatásokat és azok árait. Legalább tizenöt iskola játszotta le azt a felvételt, melyen a madám ismerteti az általa dolgoztatott lányok kínálatát.
A felvétel elkészítését és bemutatását a Croydon Community Against Trafficking (“Croydoni Közösség a Prostitúció Ellen”) szorgalmazta, hogy ezzel is elrettentsék a fiatalokat a prostitúciótól. A kritikusok szerint azonban ennek lejátszása egyáltalán nem helyénvaló 14-17 éves fiúk és lányok körében. A negyven perces prezentációt többnyire osztályfőnöki órán mutatták meg a gyerekeknek. A bemutató bevezetéseként “Katerina”, egy romániai prostituált elmeséli, pincérnői állást ajánlottak neki, így került Nagy-Britanniába.
Mikor megérkezett, egy lakásba vitték, ahol többen megerőszakolták, majd arra kényszerítették, árulja saját testét. Egy anya elmondta, kislányát teljesen feldúlták ezek a “szemléletes” órák, melyeket az észak-londoni Croydonban tartottak, ahol állítólag több mint ötven bordélyház található. A videó készítői a következőket mondták: “Egyik fő célunk, hogy elrettentsük az embereket a prostitúciótól, valamint főként a szexuális kizsákmányolástól.” “Hol tudnánk ezt jobb helyen tenni, mint az iskolákban, ahol azok a fiatalok vannak, akik nemsokára a lakosság felnőttjei lesznek?”

Pajzán egyetemista lány szexpartnered lenne!

Posted on by deface

diaklanyMegdöbbentő helyzetmagyar diákokról! – Anyagi kényszerből vagy luxusjavakért lesz másodállásban prostituált egyre több magyar diáklány. Pontos becslések nincsenek arról, hány egyetemista dolgozik szextündérként, de legalább egy jut minden masszázsszalonra. Sokan a diploma után sem tudnak kiszállni az ördögi körből, a lányok ugyanis a testükkel alkalmanként akár százezer forintot is megkereshetnek.
Franciaországban a kormányig is elértek annak a botránynak a hullámai, amelyet egy 19 éves diáklány könyve váltott ki: Laura D. spanyol-olasz szakon járt egyetemre, mellette másodállásban telefonos ügyfélszolgálaton dolgozott, a pénze viszont így sem volt elég az albérletre és a könyvekre. Mivel a szülők éppen a minimálbér felett kerestek, a lány szociális támogatást sem kapott, ezért gondolt egyet, és amint nagykorú lett, áruba bocsátotta a testét. Ebbéli tevékenységéről és partnereiről írt nemrégiben megjelent  Az én drága tanulmányaim című könyvében, amely hatalmas botrányt kavart Franciaországban.
Laura a könyvben többek között arról számol be, hogy ügyfelei jellemzően házas, gazdag férfiak voltak, akiktől átlagosan 400 eurót (több mint százezer forintot) is voltak hajlandóak fizetni egy-egy alkalomért. Franciaországban becslések szerint 20-40 ezer egyetemista él abból, hogy az órák után vagy mellett alkalmi prostituáltként dolgozik.
A jelenség Magyarországon sem ismeretlen, és egyáltalán nem meglepő – magyarázta a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének vezetője. A rossz anyagi életkörülmények, a szülői támogatás hiánya, az alacsony ösztöndíjak és a gyenge szociális támogatási rendszer ugyanúgy felelőssé tehetők ezért, mint a gyors pénzkereseti lehetőség csábító ígérete.
Ám mindkettő nagyon veszélyes a lányokra nézve, mivel a diploma megszerzése után könnyen beleragadhatnak ebbe – a hazai törvények miatt különböző árulkodó fedőnevekkel körülírt – munkakörbe. Vannak, akiknek sikerül mégis időben abbahagyniuk, de a prostitúció a legtöbbször nem ereszt: a bérnőstények vagy szextündérek (így nevezik őket azokon az internetes fórumokon, ahol a kuncsaftok kendőzetlenül véleményezhetik a hölgyek munkáját) az egyetem elvégzése után sokszor nehezen találnak végzettségüknek megfelelő rendes állást, ha ez mégis sikerült, azonnal jön a keserű felismerés, hogy a napi robot embertelen, a fizetés pedig kiábrándítóan kevés. Ahhoz tehát, hogy az albérlet díját és az egyre dráguló számlákat továbbra is fizetni tudják, ezek a lányok az esetek többségében inkább visszatérnek a korábbi foglalkozásukhoz.
A prostituálódó diákok másik csoportját azok a lányok alkotják, akiknek nincsenek megélhetési gondjaik, és tisztában vannak testük “piaci” értékével, amit egy magasabb életszínvonalért cserébe nem átallnak áruba bocsátani. Ezek a lányok a különböző erotikus masszázsokból és escortmunkákból befolyó nagyobb összegeket (amelyek alkalmanként tizenötezer forinttól több százezerig is terjedhetnek) éppen ezért leginkább drága ruhákra, ékszerekre, külföldi luxusutazásokra vagy menő gépkocsira költik.
Konkrét számokat és arányokat mégis nehéz volna mondani, mivel hazánkban nem készültek még felmérések ez ügyben, tette hozzá Földi Ágnes, de annyi azonban mégis biztosnak tűnik, hogy minden ilyen jellegű masszázsszalonban dolgozik legalább egy olyan lány, aki emellett főiskolán vagy egyetemen tanul, esetleg nemrég fejezte be felsőfokú tanulmányait.
A legnépszerűbb alkalmi társkereső portálokon sok olyan lány hirdet fényképpel, akik valamelyik felsőoktatási intézményben tanulnak, legalábbis erre utal, hogy bevallásuk szerint több nyelven is folyékonyan beszélnek. Szép számmal akadnak olyan hirdetések is, amely kifejezetten a diáklányokat kedvelőket célozza meg, mint az is, amely így szól: “19 éves, mosolygós, nagyon kedves, pajzán egyetemista lány lenne a szexpartnered meglepően sok mindenben.”

Prostitúció

Posted on by Gamemaster

A boldog békeidők Krúdy, Ady és Popper által megörökített  bordélyházakhoz hasonló rangos műintézményeket nemigen találunk. Miután a kommenista erkölcs éber őrei fél évszázaddal ezelőtt megtiltották a nyilvános házak működését, a prostitúció elsődleges terepe a közterület lett. Nem mintha az utcai strichelés legális lenne, de hát a legősibb mesterség művelői által kínált szolgáltatásokra mindig is jelentős igény mutatkozott akár prűd emberek között  is. Milyen is a kínálat?

Útmenti pillangók
Az időpont szombat délelőtt fél tíz, a helyszín a 4-es főút Hajdúszoboszló felé vezető szakasza, kevéssel a Nádas csárda előtt. Az út mellett fekete bőr miniszoknyában és piros bőrdzsekiben pompázó szőkített hajú hölgy integet flegmán. Ötven méterrel az állomáshelye után állok meg, a magas sarkú cipellőjéhez mérten rendkívül fürgén szökell hozzám. Lehúzom az ablakot, hogy közelebbről megnézzem a kurvát. A negyven körüli, kreol bőrű, telt keblű (enyhén molett) nő arcán elkenődött a smink – nincs benne semmi kívánatos. – Szexelni akarsz? – kissé komoran kérdezi, mint aki nem bízik benne igazán, hogy összejön a „fuvar”. – Attól függ, mibe kerül ez nekem – mondom, némi mosolyt erőltetve az arcomra. – Gumival három-, gumi nélkül ötezer. – Az sok, mondom, nem lehetne alkudni? Kétezerért leszoplak, jó lesz? – Le is nyeled? – Az háromezer. O.K.? – Ne haragudj, nem vagy az esetem, szia – mondom és már indítom is az autót. A kurva káromkodik, én tovább megyek, pár száz méterrel odébb egy másik nő is integet, az mintha jobban nézne ki és fiatalabb is lenne, de úgy döntök, hogy nem kísérletezem tovább. Megfordulok, irány a belváros!
 
Tízezerért mindent
 Az egyik sétálóutcáról nyíló belső udvarban peep-show várja az úri közönséget. Lépcsőn kell lemenni a kissé hűvös alagsorba. Mit akarsz? – kérdezi egy kedves, közvetlen férfi. Ez egy peep-show lenne vagy nem? – De igen. – Jó, akkor megnéznék egy lányt, ahogy táncol. Mennyibe kerül egy perc? – Kétszázért öt perc, rendben? – Nagyszerű, mondom e méltányos árat hallva.
Fülke nincs, sem lehulló függöny, a produkció testközelből élvezhető. A lány legföljebb húszéves lehet, kifejezetten jó alakú. Vetkőzni viszont nincs kedve. Nágyon hideg ván itt, megfazik a cicijeim – mondja tört magyarsággal. – Dé ha akarod, felmegyünk fűtött szoba, ott mindent lehet. – Mennyiért? – Áz áttól függ. Ha csak fogdosni akarsz, kétezer tíz perc. Há bászni szeretnél, ötézer. De ván extrá is, kedvezményes. – Miféle extra? – Tízezret fizetsz es egy órát aszt csinalsz velem, amit te csak ákarsz. – Bármit? – Persze, hogy barmit. Ámit csak ákarsz! – Jó van, menjünk! Főnök úr lesz egy extra, mondom és a copfos hajú férfi kezébe csúsztatok egy tízezrest. A lakás valóban fűtött, a bútorok a hetvenes évek ízlésvilágát tükrözik. A konyhában még egy lány. Szandi vagyok, mondja, akarod hogy én is beszálljak? – Benne van a tízesben? – Persze, persze, minden benne van. – Akkor még szép, mondom, és a magyar nyelvet enyhe akcentussal beszélő Anna szelíd erőszakának engedve vetkőzni kezdek. – Ide teheted, a hokedlire a ruhádat – mondja készségesen Szandi. Néhány perc és máris hármasban fekszünk egy zöld plüss franciaágyon (lepedő nincs). Anna tényleg profi: figyelmes és odaadó. Szandi már nem annyira: negyedóra múltán kimegy a szobából, aztán a lakásból is. Különösebben nem bánom: a Kárpátaljáról érkezett lány egészen érzéki és minden olyan kezdeményezésemet szívesen fogadja, amitől a Szilvási regényein vagy a Kiskegyed románcain nevelkedett hölgyek többsége, mint perverziótól, szinte undorodik. Nem pusztán a gátlástalanságról van szó, az egy örömlány esetében mondhatni természetes: Anna láthatóan (hallhatóan) élvezi is a szexet. Hamar eltelik az egy óra. Gyorsan kihasználom a bónuszként kapott tíz perc ráadást, s már lenn is vagyok az utcán.
 

Egy tisztességes utcalány
Ideje ebédelni, így aztán egy belvárosi hotel étterme felé veszem az irányt. A választást természetesen a szakmai érdeklődés motiválja: arra számítok, hogy a szállodában találok hölgyeket is. A kiadós ebéd elköltése után jön a kellemetlen meglepetés: a pénztárcámból eltűnt a pénz! Szandi, Szandi, Szandika, mondom félhangosan, miközben azon gondolkodom, hogy visszamenjek-e reklamálni. Aztán megnyugtatom magam: végül is az a pénz arra volt szánva. Bankkártyával fizetek, bízva abban, hogy arról Szandika nem tudta lehúzni a pénzt. Így is van. Mondom a pincérnek, hogy kávé helyett egy hölgyet szeretnék. A bárba irányít, egy láthatóan komoly súlyfölösleggel küzdő úrhoz. Mennyit szánsz rá? – ezt kérdezi tőlem az irdatlan hústömegű strici, miközben telefonon is beszél valakivel. Visszakérdezek: – Mit tudsz ajánlani? Közben megérkezik egy húsz év körüli, dekoratív szőkeség. Őt viheted – mondja. Húszas egy félóra szobával együtt. Jó lesz? – Nagyon sok – mondom. – Sok? Akkor menjél a 4-esre, b… meg, ott tízért kapsz tripperes románokat! Olyat akarsz? – Nem, dehogyis – mondom, s kicsit hezitálok, hogy a pénzkiadó automata felé vegyem-e az irányt vagy befejezettnek nyilvánítsam a szakmai utat és hazamenjek. – Legyen tizenöt – mondom, mert a szöszi valóban ígéretes. A válasz kicsit indulatos: – Én nem alkudozok, b… meg! Ha kell a csaj, adjad a húszast, Csabi odaadja a kulcsot és már mehettek is szobára! Ha nem kell, ne húzzuk egymás idejét. – Jól van, mondom, mindjárt hozom a pénzt, csak ki kell vennem az automatából.
A patinás szálloda szobája elegánsnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Mónika, a szöszi rutinos versenyző. Az én ízlésemhez képest túlságosan is az. Olyan hangokat hallat, mint a harmadosztályú német szexfilmek hősnői. És ami a legkellemetlenebb: nem enged mindent. – Ha a fenekemet is akarja – mondja –, az plusz ötezer. – Ne viccelj velem Mónika – győzködöm –, a fiúd azt mondta, hogy te análisan fixált vagy, azért is választottunk téged. De hiába beszélek neki, így inkább azt csinálom, ami benne van az árban. Végül is nem rossz, de  messze elmarad Annától – főleg ami a lelkesültséget illeti. – Ha megint akar – mondja befejezésül –, csak szóljon telefonon és odamegyek, ahová kell! Erre nem mondok semmit. A hallgatásomból talán Mónika is sejti, hogy nem leszek állandó kuncsaftja. – Szia Mónika, mondom, és elindulok hazafelé. – Viszontlátásra! – mondja a szöszi, aki szoros kapcsolatunk ellenére sem mert visszategezni. Búcsúzáskor az arcát jobban megnézve úgy találom, hogy van valami a tekintetében, ami becsületről és tisztességről árulkodik. A mosolyában ott bujkál az a nehezen megfogható vonás, ami alapján oly könnyű megkülönböztetni az ártatlan, rendes lányokat a lelketlen, önző riherongyoktól.
 
A szellemi világosság mozgó akadémiája
Mit tanulhatunk az örömlányoktól? Mindenekelőtt filozófiát. Ahogyan arra oly sok filozófus felhívta már a figyelmet, a szkepticizmus legegyszerűbb, legkevésbé dogmatikus teremtményei a kurvák. De tanulhatunk tőlük toleranciát és alkalmazkodódépességet is. Egy kurvának par excellence nyitottnak kell lennie, alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Akkor is muszáj neki nagy műgonddal sóhajtozni, ha éppenséggel teljesen közömbös a kliense iránt – márpedig ez a szellem olyan viselkedési modelljét testesíti meg, amit a régi görögök méltán neveztek bölcsnek. De talán mindennél fontosabb az, amit Emil Cioran, a nagy román bölcselő fogalmazott meg: „Akár a világgal, akár saját magunkkal szemben bármiféle hit vagy erkölcsi skrupulus nélkül élni – ez a legfontosabb dolog, amire megtaníthat minket a prostitúció, a szellemi világosság mozgó akadémiája, amely éppen úgy a társadalom peremén helyezkedik el, mint a filozófia.”

Kurva lettem – ez volt a legkönnyebb út…

Posted on by Zita

Vannak az életben olyan nehéz időszakok, amikor nehezen látunk túl a problémáinkon. És ha ezek anyagi természetűek, mi pedig anyák vagyunk, egyedül, két gyerekkel, akkor még nehezebb a kilábalás. Néha annyira, hogy a testünket is hajlandóak lennénk eladni.  
 „Prostituált lettem, mert ez volt a legkönnyebb… 30 elmúltam, elvált nő vagyok. Nagyon korán mentem férjhez, mert akkor azt hittem, ez a megoldás a szülői ház elhagyására. A volt férjembe soha nem voltam szerelmes, csak szerettem, de azt gondoltam, hogy a biztonságot, anyagi jólétet majd biztosítja számomra egy életen át. Komoly kapcsolatom nem volt és nem is lehetett (mindössze egy 3 hónapos előtte), hiszen 18 éves voltam.
A középiskolát az érettségi előtt hagytam ott. 20 évesen, fejeztem be a maradék egy évet, akkor érettségiztem le és kezdtem el egy üzleti iskolában tanulni külkereskedelmet, valamint vámügyintézést. Sikeres vizsgáim és az otthon eltöltött hosszú évek után vágytam már arra, hogy valóban kezdjek valamit az életemmel. Imádtam a gyerekeimet, a házasságunk elég sokáig működött is, ami azért nem volt példaértékű, mert a férjem gyakran kimaradozott „üzleti” ügyei miatt. Aztán a munkába állásom megváltoztatta az életünket. Vámügyintézőként indultam a cégnél, de nagyon hamar – igaz kőkemény munkával és bizonyítási kényszerrel – középvezető, majd felsővezető lettem 30 beosztottal és milliárdos árukészlet felelősségével. Óriási kihívás volt, és „lubickoltam” az elismerésben, megbecsülésben. A munkahelyemen. Otthon viszont semmiben. A volt férjemnek becsődölt a vállalkozása, kénytelen volt kamionosként folytatni, egy ideig itthon, azután pedig külföldön. Közben folyt az életünk, építkeztünk, és én, mivel iszonyú jól kerestem, kölcsönöket vettem fel, hogy minél szebb otthonunk legyen. Idáig teljesen átlagos a történetem. A csavar egy telefonbeszélgetéssel kezdődött. Teljesen véletlenül hallgattam végig, hogy a férjem azt ecseteli rólam, mekkora szemét, meg nem értő feleség vagyok. Természetesen nem egy haverjának, hanem egy nőnek. Napi 12 óra munka, két gyerek és háztartás mellett ezt már nehéz volt benyelni úgy, hogy akkor épp nem is dolgozott. Innentől már sodort az élet. Egy hónapon belül beadtam a válást, a munkahelyemen pedig egy nős beosztottammal jöttem össze. Közel két éven át tartott a kapcsolatunk, de a végén én nem bírtam, és kiléptem az egészből. Úgy értem, mindenből. Hónapokig voltam az idegeimmel betegállományban, ment a válásom, és életem legnagyobb hibája, hogy a „tuti” állásom otthagytam a sértett büszkeségem miatt.
Társkeresőkkel próbálkoztam, de az eredmény mindig az volt, hogy a férfiak csak szexet akartak. Én viszont egy válás és egy viharos kapcsolat után egyáltalán nem alkalmi kalandokra vágytam. Közben kimondták a válást, megítéltek valamennyi gyerektartást, amit persze soha nem fizetett. A biztos állás feladása után éppen arra volt pénzem, hogy fenntatsam a megszokott életszínvonalat. A csekkek viszont érkeztek, és egy idő után nem tudtam fizetni. Ekkor ismertem meg egy korombeli férfit, aki elhívott randizni. Beszélgettünk, de már az első találkozásnál éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Mikor harmadszorra találkoztunk, mondtam, mondja el, mit akar, ne szédítsen, nincs rá szükségem. Végül is őszinte volt. Elmondta, hogy egy roppant dekoratív, intelligens, kedves nőt lát bennem, amit én abszolút tudnék kamatoztatni, és ebből óriási pénzt lehet kihozni.
Nyilván volt agyam, és abban a pillanatban, amikor ezeket elmondta, mérhetetlenül felháborodtam. Soha nem ítéltem el a „lányokat”, illetve nekem az annyira kiesett az életemből, hogy valójában soha nem is foglalkoztatott a kérdés. Ítélkezni lehet, de mindenki törjön saját maga felett is pálcát. Egy hónapon át sírtam minden éjjel, és járt az agyam, hogy mit csináljak? Új állásom már volt, de a tizedét sem kerestem annak, amit előtte. A számlák pedig csak jöttek, segítségem nem volt.
Belevágtam. Házhoz jártam vele. A fele pénzt elvette, plusz fizetni kellett a benzint, amit felszámoltam a vendégeknek. Egy hónap után befejeztem az ő „segítését”, határozottan megmondtam neki, hogy nincs rá szükségem. Kibéreltem egy lakást, és egyedül dolgozom. Persze volt fenyegetés, ez és az lesz, de ő nem az a tipikus strici volt, aki elintéztet egy szextündért. Okosan csinálta és csinálja, addig édesget magához egy nőt, amíg az belé nem szeret, onnantól nyert ügye van. Sok nő bedőlt neki, a kevesek közé tartoztam, akik nem, mert nem érdekelt a nyálas dumája. Azt hiszem, sőt tudom: talán megbotránkoztatónak tűnök, de soha annyi kedvességet, szeretetet, sőt, nem egy példa volt rá: szerelmet kaptam és kapok a férfiaktól, mint a 16 év házasság után. Hölgyeim, lehet ítélkezni felettem bátran! De azt gondolom, hogy ha mi mindent megadnánk a férfiaknak, akkor a hozzám hasonlók előbb-utóbb szó szerint éhen halnának. A szórásból kiveszem azon férfiakat, akikben egy örökös kényszer van arra, hogy bizonyítsanak és zsákmányt ejtsenek. Ők azok, akik soha nem változnak. De, a pasik alapvetően nem erre vágynak. Sőt! Talán inkább mi vagyunk azok, akik természetesnek vesszük: ha már a felesége, élettársa vagyok valakinek, nem igazán kell tenni azért a kapcsolatért. Fel nem foghatom, hogyan születhetnek olyan párkapcsolatok, ahol a szex nem dominál, és úgy gondolja két ember, hogy majd összecsiszolódnak. Ennyi tapasztalattal és millió beszélgetéssel a hátam mögött úgy gondolom, hogy mi nők rengeteget hibázunk! Hangsúlyozom, hogy az én házasságomban soha semmi probléma nem volt a szexualitás terén – ami megölte a kapcsolatunkat, az a férjem őrült féltékenysége volt, és az, hogy nem ismert el. 
Nemrég kezdtem el ezt az egészet, büszke nem vagyok rá. Időközben elveszítettem 25 kolléganőmmel egyetemben még azt a kevéske fix jövedelmem is, ami volt, így jelenleg csak a vendégeimből próbálom magm eltartani, de nem erre az életre vágyom. Szeretnék minden nap a családi házamban lenni, normális munkával megélni és nem regisztrált munkanélkülinek lenni, és vadászni az állásokat. Túlképzett vagyok rengeteg állásra, a szakmáim pedig jelenleg haldokolnak. Egy éve van egy tartós párkapcsolatom, ami rengeteg konfliktussal jár, pedig ő is így ismert meg, vendégként érkezett. Olyan vendégként, aki az eljegyzésen is túljutott kapcsolatában nem kapta meg azt, amire vágyott. Megcsalni nem akarta a párját, és azt látom, hogy a férfiak zöme egy ilyen fizetős légyottot nem vesz megcsalásnak. Hiszen érzelmileg nem kötődik hozzám, egy nyers kielégülés a részéről az egész. A baj akkor kezdődik, amikor két év után is visszajár. Ez már elgondolkoztató.
A történetemet olvasva valószínűleg senki nem fog megérteni, és mindenki azt mondja, ja, lehetett volna más kiút is ebből az egészből. Törekedtem rá, és valóban akartam, de teljesen egyedül, milliós adósságokkal a fejemen? Talán ez volt a legkönnyebb út…”

A bárból a kurvát basztam

Posted on by Baszdmeg

Nem mennék bele a részletekbe, lényeg annyi, hogy egy jól menű bár külföldi tulaját véletlenül ismerem így normál áron fogyaszthatunk ott ezért oda mentünk. Nem mindegy hogy a kis üveges sör 2000 Ft vagy 300!
Baszdmeg, teljesen új lányok voltak mióta ott jártam legutóbb. Döbbenetes élmény ez a hely, úgy érzem mindig hogy itt vagyok otthon. Bepunnyadok a puha plüss fotelbe kortyolgatom az italom, beszélgetünk a haverokkal és közben másfél méterre túlünk gyönyörű testű istennők meztelenkednek vagyépp egymással huncutkodnak. Ha létezik mennyország a számomra, az tutti egy meghitt striptese bár.
Igen, néha lejönnek a dobogóról és az ölünkbe ülnek, erkölcsileg megkérdőjelezhető ajánlatokat tesznek. Persze ez nem egy kupi, szóval a szex a bárban szóba sem jöhet. Égi áldás azonban és egyúttal furcsa véletlen, hogy épp a bárral szembe az utca túloldalán van egy gyengén megcsillagozott hotel ahol tök véletlenül nem csak egész éjjelre, hanem 1-1 órára is lehet szobát foglalni. Döbbenet !
Úgy 11 felé úgy éreztem hogy életem mit sem ér ha a Szandra nevű sztriptíztáncoslány nem lehet az enyém, így jeleztem neki hogy igen, szívesen átsétálnék vele az út túloldalára és bérelnék szobát egy órára. Egyeztek céljaink így hamarosan egy középszintű szobában találtam magam egy üveg pezsgővel és egy olyan gyönyörű lánnyal hogy legszívesebben csak néztem volna napokig.
Magas volt, darázsderék, hosszú comb, rövid barna haj, dús keblek, kerek popsi. Kicsit beszélgettünk, itta a pezsgőt (én utálom a pezsgőt). Elmesélte hogy lassan szeretné abbahagyni a sztriptízt és ingatlanos vállalkozást szeretne. Jeleztem neki hogy én véletlenül pont vezérprofi vagyok ingatlanban és szívesen megtanítanám a szakma csínjára-bínjára. Erre megcsókolt… Karrierista.
Beszélgettünk erről még egy kicsit, közben masszírozta a farkam. Végül lezárta a szócséplést :
– Szeretnék tanulni tőled – mondta lágyan, és tövig bekapta a farkam.
Mit szépítsem, őrült baszás volt. Leszakadt az ágy, a mennyezet, az égbolt. Vagy nyolcféle pózban megdugtam. Szergej barátom – a cégem kommunikációsa – is így csinálja, csak ő minden póz után elélvez egyszer…
Rettentő vadkan módjára basztam Szandrát. Végül a hasára vertem, de oly erővel lövellt a sperma, hogy jutott a melleire és az arcára is. Ennek kevésbé örült, jelezte is jobb lett volnah a geci a helyén, a kotonban marad. De engem mindez már hidegen hagyott. Flegma arccal kipengettem a fájót 25ezret ezért az órácskáért, plusz az 5ezret a szobáért. Felírtam Szandra mobilszámát, majd visszatértünk a bárba.
Hazafelé láttam egy elég satnya prostit az út mentén dideregni a hidegben és csodák csodája éreztem hogy merevedik a farkam.
Nem is variálom, rövid tépelődés után felszedtem, leálltunk a dunaparton egy sötét placcon. Csúnya arcú, harmincas nő volt, istentelenül jó seggel. Én nem tudom, minden kurvát Ilonának hívnak, de ez is Ilona volt.
Mivel csak a segge volt kívánatos illetve annyira fázott már és vágyott a meleg kocsira hogy bármire képes volt, felvettünk egy igen kényelmetlen pozíciót : anyósülés hátradöntve én előtte térdeltem ő pedig kipucsított nekem háttal.
Úgy tűnik változik az időjárás, merevfront van, mert farkam egy gránit keménységét vette fel, ahogy hátúlról behatoltam a ribi hüvelyébe.  Azonban itt nem egy luxuslányról volt szó, pinája oly tág volt hogy az öklöm is befért volna, ráadásul a póz is igen fárasztott.
Így inkább egy laza csuklómozdulattal kihajítottama kotont a kocsiból, és akár egy igazi angol gentleman, pucér fasszal telespricceltem a száját. Szépen keresett 4000 ft volt a komplett, és rádobtam neki még egy ezrest mert lenyelte. A legtöbb ribi kiköpi a fenébe az értékes spermát de Ilonát nem olyan fából faragták. Olcsó, csúnya, de remekül szopik és lenyeli. Még látjuk egymást – búcsúztam tőle teátrálisan.