Szomszédok – szextörténet

– Nézd már! – billegett fölöttem a létra tetején Gitti.
Odaát, a szomszéd kertben Mimi élvezte a friss tavaszi napot. A jókora fehér halmokon a simogató napsütés hatására szinte láthatóan nőttek, duzzadtak a rózsaszín bimbók. A dereka karcsú volt, a csípője azonban vaskos és széles, mint szorosan összesimuló combjai. Többet nem is nagyon láttam, hiába szerettem volna, mert feleségem lelkesen rázta alattam a létrát.
– Látod, látod? A látványt nem sajnálom tőled!
– Legalább ne harsogj! – próbáltam csendesíteni.
Hiába, Gitti már csak ilyen, ami a szívén, az a száján, de úgy, hogy azt a szomszéd utcában is hallani. Képtelen magába fojtani a lelkesedését. A hálószobában is olyan hangos, hogy ha a mama épp nálunk időzik, fel is kell függesztenünk a nemi életet. Pedig ezt sajnos elég gyakran teszi. Nem akarok a rovására anyósvicceket sütögetni, mert a lányát viszont imádom, Gitti körül mindig szikrázik a levegő.
Szóval, feleségem épp a virágokat akasztgatta az eresz alatt sorakozó szegekre, amikor meglátta a napozó Mimit, és rögtön felhívta rá a figyelmemet. Mimi pedig azért volt érdekes, mert alig néhány hónapja, tél végén költöztek mellénk. De hetekig nem is láttuk őket, nem jöttek át bemutatkozni, nem kértek kölcsön fúrót, vagy egyéb szerszámot. Rendszertelen időben jöttek-mentek, ormótlan nagykabátokban, mintha mindig fáznának, és még ahhoz is néhány hét kellett, hogy egyáltalán intsenek és bólintsanak köszönés gyanánt. Ha pedig otthon voltak, azt csak a szorosan behúzott függönyök mellett kiszűrődő keskeny fénycsík jelezte. Az én házam az én váram, neked pedig semmi közöd hozzá! – üzenték. De nem ismerték még az én anyósomat! „A szomszéd arra való, hogy ismerje az ember! Átvegye a postát, ha épp nincs otthon, rábízza a kulcsokat, ha nyaral… Csak bízzátok rám!” – harsogta, akár a lánya.
Aztán néhány órányi leselkedés után lecsapott a férfira, és ellentmondást nem tűrően átráncigálta hozzánk. Béla kellemes meglepetésnek bizonyult. Negyven körüli, jó humorú, nagy nevetős fickó. Mint mondta, operatőr, na nem Oscar-díjas, de jelentős mosóporreklámok fűződnek a nevéhez. Teljesen kopasz volt, akkora hordó hassal és hátsó fertállyal, hogy a kanapé nyögött egyet, amikor leült. Az én őzgida feleségem majdnem leszánkázott mellé a völgybe. El is pusztította a mama almás lepényét jó étvággyal az utolsó előtti darabig. A felesége, Mimi valamivel fiatalabb, a mama telefonos invitálására érkezett. Nyúzott, bő melegítő felsőben, farmerban és edzőcipőben, ami mindent ápolt és eltakart. Ha egyáltalán volt mit takargatnia. De vállig érő sötét haja, kerek arca kedves volt. A beszélgetés során mindketten szimpatikusnak tűntek, kellemes meglepetést okozva zárkózottságuk után, s annak oka is gyorsan kiderült.
– Mi ugyanis megátalkodott naturisták vagyunk. – magyarázta Béla.
– Azért vannak a függönyök állandóan behúzva, mert otthon teljesen meztelenül élünk.
Láttam, hogy a mama szeme elkerekedik, furcsán csillogni kezd, és hogy Gitti is nehezen tartja magát. Mimire néztem, aki elpirult, és könyökkel tapintatosan oldalba vágta az urát. Önkéntelenül is vetkőztetni kezdtem a szememmel, de csak a valószínűleg telt mellekig jutottam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgatta a fantáziámat. Mert Délegyházán levetkőzik az ember, persze, de hogy otthon is úgy üljön a vacsora mellé! Ha énrám egyszer a gáztűzhely előtt Gitti feszes popsija mosolyogna, rögtön elfelejteném a vacsorát! Béla teljes természetességgel beszélt nekünk az életmódjukról, de Mimi láthatóan zavarban volt. Némi udvarias szabadkozás után már húztak is haza.
Alig tették ki a lábukat, anyósom és feleségem egymásra néztek, és kipukkadt belőlük a nevetés. Képtelenek voltak abbahagyni. Hogy Bélának vajon meddig ér a hasa meztelenül? És mi lóg alább, a pocakja vagy a szerszámja? És Mimi vajon, hogy fér hozzá? Fékezhetetlenek voltak. Mondanom sem kell, hogy engem Mimi ruhátlansága sokkal jobban izgatott.
Ez volt márciusban, és a szomszédokkal való kapcsolatunk annyit változott, hogy ettől kezdve meg- megálltak a ház előtt váltani pár szót, ha épp összefutottunk. Május elején pedig, ahogy megjött ez a hirtelen nyári meleg, volt az a véletlen, létra tetejéről való kukucskálás, amikor Gitti nem sajnálta tőlem a látványt. De be kell vallanom, ötletet is adott vele.
Egyik délután, amikor ők anyósomnál takarítottak, mozgást hallottam a szomszéd kertből. Ti nem osontatok volna a kerítéshez?
Béla két nyugágyat állított fel a szomszédban. Csak a tények leszögezése végett: a pocakja volt lejjebb. De ezt a felfedezésemet nem osztottam meg a feleségemmel, mert Béla beszólt Miminek, aki hamarosan megjelent. Mosolyogva, telt mellekkel, csodás, kerek combokkal, sűrű, majdnem fekete bozonttal, és nekem elállt a lélegzetem. Elnyúlt az egyik nyugágyon, és a férje kezébe nyomott egy flakon naptejet. Béla fölé hajolt, és kezdte lekenni. A bal lábával kezdte, és lassan masszírozva haladt felfelé a csípőjéhez, de a muffját óvatosan kikerülte. Aztán a jobb lába, a karjai, a nyaka és a válla jött. Mire keze a melleire csúszott, és masszírozni kezdte őket a krémmel, Mimi mélyet sóhajtott, és ellazultak a lábai. A mellbimbói keményen, duzzadtan fénylettek. Béla mellé térdelt, a szájába vette az egyiket, krémtől csillogó vaskos ujjai a felesége ágyékára simultak, aki engedelmesen nyitotta szét a combjait. A kerítés mögül nem láttam jól, de Béla ujjai már biztos bent jártak, mert Mimi nyögései egyre hangosabbak lettek, aztán a háta egyszer csak felívelt, és a combjait, köztük Béla kezével összeszorította. És akkor meghallottam a garázsajtó csapódását! Megjöttek! Húztam a belemet befelé, közben igazgattam a nadrágom dudorodását.
Májusra esik egyetlen és szeretett anyósom névnapja, és elmaradhatatlan „partyja”, amit mindig mi rendezünk. Ilyenkor nem a rokonok hivatalosak, azok úgyis megköszöntik – Merjék csak egyszer elfelejteni! – hanem a barátnők és volt kolléganők serege. Először kibeszélik a fél várost, majd végeérhetetlen kanaszta-partikba bonyolódnak, mindenféle sütemények, édes borok és még édesebb likőrök társaságában. Persze ezeket a meetingeket nálunk kell megrendezni –Mert nálatok annyi a hely! Úgyis miattatok költöztem abba a kis lyukba! – ami egyébként igaz.
Idén Gitti szerencsésen megúszta a dolgot, Varsóban járt épp hivatalos úton, de Mimi nem utasíthatta vissza a mama meghívását. Elállt tőle a lélegzetem. Hosszú, fekete ruhában volt, elöl merész kivágással, amit jócskán kitöltöttek a mellei, oldalt magas hasítékkal, hogy minden lépésnél kivillantak fekete harisnyás combjai. Mint egyetlen férfi, és házigazda, nekem kellett az egész hölgyseregletet szórakoztatni, még jó, hogy nem nagyon igényelték. Így egész este Mimi körül sündöröghettem. Ahogy a szoros ruhában a feneke mozdult, vagy mélyet lélegzett, és a mellei úgy emelkedtek, mintha mindjárt kiugranának. Ahogy belekortyolt a borba, és a nyelve hegye végigfutott a pohár peremén, aztán a saját ajkán. Tisztára el voltam kábulva tőle! Ő kedvesen mosolyogva társalgott, mindenkivel talált témát, néha felém nyújtotta a poharát, és csilingelve nevetett igyekezetemen, hogy teletöltsem.
Aztán az öreglányok nekiálltak kanasztázni, és mi végre ketten maradhattunk. Mire ez bekövetkezett Mimi már jócskán fogyasztott az édes és csalókás borból. Esküszöm nem akartam! Megbillent egy kicsit, a mellei a karomnak préselődtek.
– Bocs! – fogtam meg a derekát, könyökét, hogy segítsek neki.
– Nem történt semmi. – hajtotta oldalra a fejét, és nevetett.
– Tölthetek neked? – üres volt a pohara.
– Igen, köszönöm. – nyújtotta felém.
Egy húzásra lenyelte a bort, és megtámaszkodott az asztal sarkában.
– Szédülök, azt hiszem, becsíptem egy kicsit.
Kikormányoztam a levegőre, de csak rosszat tettem vele. Nekem dőlt, és elég összefüggéstelenül nevetgélt. Átkaroltam a derekát, és felcipeltem a hálóba, hogy lefektessem. Nem vagyok szakképzett elsősegélynyújtó, egy nedves törülközővel dörzsöltem a homlokát, arcát, nyakát, melle hajlatát, de nem reagált, édesen aludt tovább. Óvatosan megfogtam az egyik mellét. Semmi. Lába egy kicsit szétvetve, ahogy az ágyra huppantottam. Feljebb húztam a szoknyáját. Felbukkantak harisnyás lábai. Még jobban. Csipkés, fehér bugyi volt rajta. Az én szerszámom már keményen állt. Combhajlatában a finom bőr kicsit izzadt volt. Ujjamat a bugyi alá csúsztattam, és nem ébredt fel. Óvatosan simítottam szét a szőrt, hogy a szeméremajkaihoz férhessek. Kicsit felnyögött, és a lábát feljebb húzta. Félretoltam a bugyit, hogy a szájammal is hozzáférjek. És élvezte! Filmszakadás volt nála, de igenis élvezte! A lélegzete mélyebb lett, a felfénylő, nedves, rózsaszín punci pedig kinyílt, mint egy rózsa. Amikor megrándult a feneke, és egy hosszú sóhajjal elment(?), már én is közel jártam a csúcshoz. Kiszabadítottam az egyik mellét, és szopni kezdtem a bimbót. Aztán mellétérdeltem, ott simogattam magam a békés, kerek arca fölött. Olyan izgató volt, amikor végre a rózsaszín bimbókon, a fehér bőrön ott fénylettek az én nedveim. Tudom persze, hogy ez nem tisztességes, de képtelen voltam ellenállni a lehetőségnek. A nedves törülközővel megtisztogattam, sajnos a ruhájára is ment egy-két csepp, és hagytam aludni.
Később átmentem Béláért, hogy támogassuk haza a feleségét. Ő megköszönte, hogy gondoskodtam róla. Égett a pofám!
Másnap, amint hazaértem, nyílt Béláék ajtaja, és Mimi integetett nekem pongyolában. Megkönnyebbültem. Jól van.
– Át tudsz jönni?
– Persze, rögtön. – válaszoltam.
A pongyola alatt nem volt semmi – feltételeztem – úgy, hogy rögtön bizseregni kezdtem. Leültetett, és odacövekelte magát elém.
– Azt tudod, hogy disznó vagy! – kezdte lassan.
– Azt hitted nem veszem észre a szagot? Meg a foltokat a ruhámon?
Puff neki! Erre nincs mit mondani, igaza volt.
– És legalább jól esett? – folytatta. Csak hebegni tudtam.
– Na, nyilatkozz már! Legalább tetszem neked? – még mindig dadogva biztosítottam róla, hogy csodálatos nő.
– Na ennek örülök. És most ébren is vagyok úgy, hogy meggyőzhetsz a vonzódásodról! – nyitotta szét a pongyoláját. Tényleg meztelen volt alatta.
– Ezt is megvizsgáltad tegnap? – kezdett játszani a puncijával.
Lesütöttem a szemem. A kanapéra ereszkedett, én eléje térdeltem. Két ujjam hamarosan tövig merült a lucskos punciba, ő a tarkómat simogatva préselt magára. Sokáig tartott, amíg megunta nyelvem játékát dús szőrzete alatt. Egyszercsak felhúzott.
– Na gyere! – mondta.
Kicsúszott a kanapé szélére, és telt combjait a vállamra emelte. Így térdelve pont hozzá férhettem. Fogcsikorgatva tartottam magam, hogy el ne menjek. Tartoztam neki ezzel. Amikor elért a csúcsra, eltolt magától, és oldalra fordulva, felhúzott combokkal pihegett. Lábai közül nedvesen összeállva türemkedtek ki a barna szőrcsomók. Lassan simogattam a csípőjét, csókokat hintettem a kerek fenekére, ujjamat óvatosan húztam végig a síkos hasadékon. Lassan csendesült a lélegzése.
– Hátulról is szereted? – kérdezte.
Hát hogy a fenébe ne? Ilyen csodás, széles, fehér popsival, amibe bele lehet kapaszkodni? Hát hogy a fenébe ne szeretném?
Felsőtestét a kanapéra simítva térdelt a szőnyegre, hogy mögéje helyezkedhessek. Hol a csípőjébe kapaszkodva húztam őt magamra, hogy teljesen a fenekéhez simultam, hol a szövetnek nyomódó melleit simogattam oldalról. Ő is válaszolt, körözött, és hangos csattanással verte az ágyékomnak a hátsóját. A hangja is megjött, nyögött és bíztatott. Amikor éreztem, hogy már nem sokáig bírom, a lábai közé nyúltam, és megkerestem kemény, duzzadt csiklóját. Ujjammal erősen megnyomtam, és éreztem, hogy a combjain csorognak, egyelőre az ő nedvei, aztán hamarosan az enyémek is.
– Na látod? – nevetett rám, amikor lecsillapodtunk.
– Nem kell lopni abból, amiből szép szóval is kaphatsz.
És ezzel elégedett is lettem volna, ha a dolognak itt vége lett volna, esetleg így folytatódott volna. De a dolgok általában nem úgy alakulnak, ahogy azt előre elképzeljük.
A következő héten három napig nem voltam otthon. Amikor megjöttem, Gitti szokása szerint ünnepi vacsorával várt, az asztalon virág, amit ilyenkor mindig hozok neki. Aztán természetesen irány az ágy, mintha legalább három hónapja nem láttuk volna egymást. Gitti azonban aznap este láthatóan feszült volt. Talán megjött neki, gondoltam. Néha nagyon meg tudja gyötörni, akkor ugrott a ma esti együttlétünk. De nem!
– Mutatni szeretnék neked valamit. – állt fel vacsora után, és előhúzott egy videokazettát.
Kíváncsian vártam, mi lesz ebből, de ahogy az első kockát megláttam, szapora káromkodhatnékom támadt. Mimi volt rajta háttal, amint szétnyitja a pongyoláját valaki előtt. A következő pillanatban már ki is lépett a lencse elől, és világosan látszott, ki előtt. És aztán minden! Szépen, tisztán, megvágva, üresjárat nélkül! Béla, a bekamerázott nénikédet! Kikapcsoltam.
– Jó. Nem tudok, mit mondani. Ha felpofozol, igazad van, ha tányérokat csapkodsz, igazad van! – álltam Gitti elé, és vártam, mikor tör ki.
– Még nincs vége. – lépett a videóhoz.
– Tudom, hogy nincs vége! De miért kell nekem ezt végignézni?
– Mert még nincs vége.
Nem tudtam, hogy Gitti, most hergeli magát, vagy mi van? De beletekert a kazettába, és azt hittem kiesik a szemem. Hatalmas, ritkás szőrrel borított domb emelkedett a képernyőn. Szinte az egész kanapét kitöltötte, a maradékon Gitti karcsú teste térdelt, és szorgalmasan cumizott Béla pocakja alatt. A szomszéd hurkás ujjai hátulról markolták, gyúrogatták a feleségem édes popsiját. Amikor a cuppogás egy pillanatra abbamaradt, láthattam, hogy Béláé ugyan nehezen hozzáférhető, de egyáltalán nem kicsi. Gitti apró keze tekintélyes szerszámot markolt, nem hosszút, de vaskost. Valami perverz kíváncsiság, de most már nem akartam kikapcsolni. Nem tudtam elképzelni, hogy Béla hogyan fér a feleségemhez, és Gitti, hogyan temetkezik a hatalmas súly alá. Ahogy megláttam, már világos volt: a szőnyegre térdepeltette, és hasát két kézzel emelte Gitti apró fenekére. A feleségem vinnyogott a gyönyörtől. Hangosan, felszabadultan, ahogy velem szokott. A végén bebújt Béla hasa alá, és amit nekem soha nem tett meg, a kezével fejte magára a fényes, maszatos szerszámot.
A torkom kiszáradt, az adrenalin száguldozott bennem. Teljesen új szemmel néztem a feleségemre.
– Nem bosszú volt öreg, ne gondold! Bár úgy indult. – ült mellém.
– De be kell vallanom neked, hogy végig élveztem. Nagyon jó volt. És nem arra gondoltam közben, hogy te mit műveltél Mimivel. – folytatta.
Hosszú beszélgetés következett. Hosszú és őszinte. Aztán hosszú szeretkezés. Aznap este egy egészen új nőt öleltem, hosszan és szenvedélyesen.

A Szex, Fogamzásgátlás

fogamzasgatlasFogamzásgátlás: A fogamzásgátlási módszerek szerfelett találékonynak mutatják a Homo sapienst. A biotechnológiai alapokon nyugvó fogamzásgátló tabletták feltalálása előtt minden fogamzásgátló módszer azon alapult, hogy valahogy keresztbe tettek a természet szándékának.
Ha valami kellemetlen dolgot helyezünk magunk és a partnerünk közé, azt művi fogamzásgátlásnak nevezzük. Ha valami kellemetlen dolgot csinálunk, az a természetes fogamzásgátlás. Először ezzel a módszerrel ismerkedünk meg.

Megszakított közösülés
Tudományos nevén coitus interruptus, köznéven “kirántásos módszer” vagy körülírva: “Kelenföldön kiszállni a Déli-pályaudvar helyett” (holott végig szólt a helyjegy!).
A Bibliában ezt a módszert alkalmazta Onán, amikor “a magot a földre vesztegette”, miközben sógornőjével múlatta magát. Sajnálatos módon az Úr nem értékelte ezt az eljárást és halállal sújtotta őt.
Az efféle kifejlet persze ritka manapság, ti. az Úr más módot eszközöl a beavatkozásra. A véletlen terhesség évi 15%-os gyakorisággal következik be a rendszeres elkövetőknél.
A módszer előnye, hogy ingyen van; megspóroljuk az orvosi vizitet; és nem lehet otthon felejteni nyaraláskor.

Periódusmódszer (a termékenység figyelembevétele)
A módszer a hüvelyváladék szemrevételezésén alapszik, hogy ti. annak állaga egyezik-e a tojásfehérjéével.
A komolyabb hívők mindennap mérik a testhőmérsékletüket, és ha az a fok tört részével emelkedik, nyomban beszüntetik a szexuális tevékenységet. Joggal mondhatná bárki, hogy a fentiek bármelyikét a “természetes” jelzővel illetni durva túlkapás a magyar nyelv normális használata ellen, de hát ez van. Évi 15%-os felsülési ráta mellett semmiképp sem ajánlható azoknak, akik ragaszkodnak gyermektelen státusukhoz.

A koton
Állítólag egy bizonyos dr. Condom találta fel, aki II. Károly udvari orvosa volt. Az volt a célja vele, hogy őfelségét megóvja a szifilisztől, és csak akkor ismerte fel az eszköz fogamzásgátló hatását, amikor a király terméketlenségének okát kezdte kutatni.
Az eredeti koton anyaga kinyújtott birkabél volt. A modern változat áttetszően vékony vulkanizált gumiból készül, és többféle színben fordul elő, mint a Rolls Royce. Akadnak olyan modellek is, amelyeken különböző bütykök kívánják fokozni az érzékekre gyakorolt hatást, ámbár hogy ez kinek jó, az nem teljesen világos. Óvatos párok számára az éves sikertelenségi ráta mindössze 3%.

A diafragma
Ez a sapka formájú eszköz a koton női megfelelője. A középkorból ered, amikor is az európai prostituáltak félbevágott citromot használtak terhességmegelőzésre. A citromerőnek három összetevője volt, nevezetesen: a citromlé spermiumölő hatása; a citrom fizikai gátként is működött azzal, hogy körülvette a méhnyakat; végül a citrusaroma kedvező benyomást tett a kuncsaftokra. Mindazonáltal nem javasoljuk a módszert, mert a citrom pokolian csíphet. A narancs feltehetően kíméletesebb. Az ananász viszont feltétlenül mellőzendő.
A modern gumióvszer a XIX. század végéről származik, Amszterdamból, ezért is hívják az angolok holland sapkának. Az éves felsülési ráta 15%.

A szivacs
Az ember elég könnyen beleélheti magát a koton és a diafragma feltalálójának lelkivilágába. A fogamzásgátló szivacs ötlete azonban alighanem olyan elmétől ered, amely személyiségzavarban szenvedett.
Ezek az eldobható poliuretán párnácskák igen népszerűek az Egyesült Államokban. Az anyagukat olyan spermiumölő krémmel impregnálják, amely csak akkor működik, ha habot vernek belőle. Az az elképzelés, hogy a nő benedvesíti a szivacsot, habosra nyomkodja, majd feldugja a méhnyakig. Ragyogó módszer mindazoknak, akik pontosan tudják, hol van a méhnyakuk, és képesek is azt elsőre eltalálni egy nyálkás, csúszós trutyigombóccal egy olyan pillanatban, amikor valami sokkal izgatóbb körül forog az agyuk. Ja, és hogy még valami vidítót mondjunk: a rendszeres használók 25%-a csalódik évente.

Spermicidek
A művi fogamzásgátlás alkalmazói a nagyobb biztonság érdekében gyakran folyamodnak különböző spermiumölő hatású krémekhez, zselékhez vagy hasonlókhoz.
A dél-amerikai indiánok által használt anyagok közt szerepelt a péppé zúzott kaktusz. Sajnos, a feljegyzések nem árulják el, hogy a hatás a spermiumölésen alapult vagy pedig a behatoló összeszurkálásán. Az ókori egyiptomiakról úgy tudjuk, hogy mézből és langyos krokodilpotyadékból gyúrt pesszáriumot használtak. A széttrancsírozott farkashere és az olajjal átitatott gyapjú Kelet-Európában örvendett korábbi népszerűségnek.

A spirál
Senki sem tudja pontosan, hogyan is működik, és azt sem, mért olyan hatékony fogamzásgátló ez a kunkori, rézbevonatú műanyag drót. A világban hatvanmillió nő járkál egy-egy ilyen idegen testtel a méhében. Közülük negyvenmillió a kínai, ami bizonyára jelent valamit.
Az arabok évezredek óta kövekkel “védik” tevéiket. A kövek szerepe kettős: egyrészt a méhnyakba helyezett kisebb kő megakadályozza a vemhességet, másrészt a kijjebb található goromba kövek egykettőre lehűtik a virgonc teveifjak hevületét.
2500 éve a kószi Hippokratész elefántcsontot, ébenfát, platinát és gyémántot alkalmazott privát betegeinél és üveggyöngyöt az SZTK rendelésen.
Casanova mindig magánál tartott egy zacskóra való aranygolyót, hogy ezzel védje arra érdemes hölgyeit. Emiatt nem egészen egyértelműek azok az irodalmi referenciák, amelyek Casanova golyóit emlegetik.
A spirál hátránya, hogy felhelyezése fájdalmas lehet, és olykor fertőzés léphet fel a használat következtében. Előnye viszont, hogy az éves sikertelenségi ráta mindössze 0,3-6% között van a kialakítástól függően, továbbá, hogy menet közben nem kell más után kapkodni.

A tabletta
Évente 17.750 millió fogamzásgátló tablettát nyelnek le világszerte. Ha a Szentatya mentesítené a Harmadik Világot az örökös termékenység “áldása” alól, akkor ez a szám megduplázódna. Ha majd az unokáink megírják a XX. század történetét, Sztálin és Hitler nyilván megkapja a maga egy-két bekezdését, ellenben dr. Pincus és az ő Tablettája egy teljes fejezetben kerül terítékre. Manapság vagy féltucat különböző hormonkoktél áll a védekezők rendelkezésére.
A legelfogadottabb álláspont szerint helyes, ha egy férfi morális dilemmákat táplál a fogamzásszabályozással kapcsolatban, megkérdőjelezi az egészségre gyakorolt hosszútávú hatást, elítéli a hímek által uralt gyógyítótudományt a tabletta kifejezetten soviniszta társadalmi szerepéért, és végül átkozottul odafigyel arra, hogy a partnere idejében beszedje azt.
A modern pirulák épp csak annyi hormont tartalmaznak, hogy a test enyhén terhesnek higgye magát, és ne fáradozzon újabb peték érlelésével. A (nem kívánt) terhesség lehetséges egészségkárosító hatása sokkal nagyobb, mint a pirulaszedéssel kapcsolatos – sugallják a legújabb, gyatrán tervezett kutatások. A háromhavonta beinjekciózható verzió nagy segítségére van a feledékenyeknek. A kudarcráta mindössze 0,3 per év.
A mexikóiak már évszázadokkal ezelőtt rájöttek arra, hogy az egyik Dioscorea faj, a vad jamsz, fogamzásgátló és abortív hatással egyaránt rendelkezik. A tabletta első kereskedelmi változatai is ebből a növényből készültek, ám a profit nem Mexikóba vándorolt, hanem az USA-ba.
Az utóbbi években egyetlen kísérlet történt férfiaknak szánt pirula értékesítésére. Ez is meghiúsult a tabletta sajnálatos mellékhatása miatt, ti. a szemgolyó rózsaszínűre változott tőle. Lehet, hogy a kutatóknak komolyabban kéne venniük az i.e. VI. században élt görög gyógyszerész, Aetiosz munkásságát, aki azáltal sterilizálta időlegesen a férfiakat, hogy flambírozott öszvérherével ízesített fűzfakéregfőzetet itatott velük.

Sterilizáció
Ez jön akkor, ha semmi más nem segít. Nők esetében az operáció egy-egy csiptető elhelyezését jelenti a petevezetékekre a hasfalon ejtett parányi metszésen át. Férfiak esetében a spermavezetéket szó szerint elmetszik (vaszektómia). A női műtétek egy része helyrehozható, ám a sterilizált férfiak újracsövezése valószínűleg hatástalan.
A 70-es évek elején New York-i orvosok egy háromágú aranycsövecske elhelyezését javasolták az elvágott vezetékvégek közé. Azt állították, hogy ez a megoldás az esetleges későbbi helyreállítás lehetőségét szolgálja. Azóta sem hallani a dologról. Jellemző, hogy a forgalmazók által “arany csőcsap”-nak titulált terméket a szakmai zsargon csak “arany pöcscsap”-nak említette.

Alternatív fogamzásgátlás
Az ókori Kínában a nőknek huszonnégy ebihalat kellett meginniuk tavasszal, hogy a nyár folyamán ne essenek teherbe. Ha a módszer csődött mondott, akkor legközelebb a méhevés következett. A mai kínaiak a gossypol nevű anyaghoz folyamodnak. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a gyapot (Gossypium herbaceum) magjából készített olaj előállításával foglalkozó férfiaknak nehezen megy a gyermeknemzés. A kínai tudósok el is különítettek egy vegyületet az olajból, amely garantáltan csökkenti a férfiak termékenyítő képességét. Sajnos, egyúttal a gerjedelmüket is dramatikusan mérsékli, a pubertás előtti szintre süllyesztve azt. Egyes hormonszakértők ezt hívják “kínai hímdrómá”-nak.

Vissza a cikkek nyitólapjára

A férfiak szexuális funkcióit a hepatitis C is rontja

hepatitisA hepatitis C-fertőzés során kapott vírusellenes terápia is okozhatja a férfiak szexuális funkciójának romlását – áll egy új tanulmányban.
Ez az első tanulmány, mely bizonyítja, hogy a peginterferon és ribavirin kombinációs terápia mellékhatása a szexuális funkció hanyatlása. A vizsgálat részeként 260 férfit kezeltek peginterferon alfa-2a és ribavirin kombinációjával, és kérdőívet töltettek ki velük, mely a szexuális vágyra, a szexuális funkcióra (erekció és ejakuláció), valamint a szexuális kéjérzésre kérdezett rá a kezelés előtt, alatt és azt követően.
A kezelés előtt a férfiak 37 százaléka számolt be a szexuális vágy legalább kismértékű romlásáról, 44 százalékuk pedig kielégületlenséget jelzett szexuális élete során. A szexuális funkció hanyatlása átlagosan a terápia megkezdését követő négy héten belül jelentkezett, mely a legtöbb beteget érintette. Míg a szexualitás legtöbb funkciója helyreállt a terápia elhagyása után, addig az erekciós és ejakulációs funkció tartósan rosszabbodott azoknál a férfiaknál, akik a teljes 48 hetes kezelésben részesültek.

Feleséggel perverzkedések

spermas_segg

Igazán jó annak akinek a felesége mindenre kapható. Főleg, ha megengedi, hogy arról videó és fényképek is készüljenek.  Akinek ötletekre van szüksége, vagy aki csak kíváncsi, bemutató a témából videóképek, videók 01 02 03

Ha nincs feleség kéznél, el lehet kezdeni a keresést:

feleseget

Jelenetek egy nyitott házasságból

Az első lépéseken már túl voltunk. Fényképes bemutatkozó válasz a hirdetésre (Ili: 36/56/170 karcsú hölgy; Zoltán: 40/82/175 mackós úr. Keresünk harmadiknak 30-40 közötti urat, kizárólag a hölgy örömére. A férj nézne és videózna, esetleg beszállna harmadiknak. Minden fényképes levélre válaszolunk.), telefon és ismerkedő vacsorameghívás a részemről egy jobb éttermembe.
Egy héttel később náluk ültünk a nappaliban, ahova virággal és whiskyvel érkeztem, hogy a kölcsönös szimpátián túl felszabadultabban beszélgethessünk elképzeléseinkről, mint egy nyilvános helyen.
Ili mélykék ruhában, ami csak félig takarta formás combjait, a kanapén ült. Nem a nyakamban, de nem is a másik sarkában. Férje, Zoltán velünk szemben konyakot töltött.
– Fogjuk meg! Egészségedre, örülünk, hogy itt vagy!
– Egészségetekre! És én örülök, hogy hívtatok.
– S ugye időd is van? – koccintotta poharát az enyémhez Ili.
– Nem sietek. – mosolyogtam vissza.
Kicsit nehezen indult a beszélgetés. Bár mindhárman tudtuk, miért vagyok ott. Végül is nem a sarki közértben találkoztunk, hanem a szex.org-on hirdettek. Mégis kellett valami indítás, felvezetés.
Ili bizalommal méregetett, én egy kicsit feszélyezettebb voltam, Zoltán, a férj tekintetét kerestem, elvégre őt kellett kiegészítenem? pótolnom? helyettesítenem?
– Tudod, ez mindkettőnknek a második házassága. – kezdett bele Zoltán.
– S már tíz éve tart. – fűzte hozzá Ili.
– Igen, szóval egyikünk sem volt már kezdő. Jó néhány kapcsolatunk volt, mielőtt találkoztunk.
– És hogyan találkoztatok? – szúrtam közbe.
Persze igazán azt kellett volna, vagy szerettem volna megkérdezni, hogy miért nyitottak. De reméltem, hogy előbb-utóbb eljutunk odáig is.
– Szép volt. Emlékszem, moziba hívtam, és a film után felmentünk hozzá. Aztán amíg én feszengtem, hogy hogyan kezdeményezzek, Ili egyszerűen letámadott. – nevet Zoli.
– Mellém ült, és elkezdte simogatni a nadrágomat.
– Na azért a moziban te sem voltál egy angyal!
– Tetszettél! Persze hamarosan mutatkozott az eredmény is, akkor egyszerűen lehúzta a sliccemet, és életem legjobb cumizását mutatta be a drágám. Sőt, még azt is hagyta, hogy a szájába lőjek.
– Mert szeretem. – csücsörített Ili.
– Persze azt sejtettem, hogy ha nekem már az első alkalommal így nekem esik, valószínűleg megteszi ezt mással is. De a gondolat nem zavart, inkább felizgatott.
– De én nagyon belezúgtam. – vette át a szót a feleség.
– …és néhány hét múlva össze is költöztünk.
– Akkor, hogyan, vagy miért nyitottatok?
– Több lépcsőben, merthogy Ili egy fél év múlva megcsalt.
– Nem csaltalak meg! – látszott, hogy csak hülyéskednek, de azt nem tudtam, hova lyukadnak ki.
– Egy este, hogy megálltam a ház előtt, az utca túloldalán épp elindult egy kocsi. Nem is gondoltam semmi rosszra, amíg be nem csengettem.
– Mi az, Karesz, nem volt elég egész nap? – hallottam Ili hangját az ajtó mögül. Aztán nyílt az ajtó, és a drágám lába a földbe gyökerezett.
– Jézusom! Azt hittem nem te vagy! – nyögte ki.
– Szerintem sem!
– Bassza meg! Bocsáss meg, későbbre vártalak!
– És, jól éreztétek magatokat? – Ili nyelt egyet.
– Zoltán, én tényleg szeretlek téged! De ne haragudj, ha jól tudom, nem vagyunk házasok!
– Még lehetünk. – mondtam a magam számára is váratlanul, hiszen házasságról eddig nem esett szó közöttünk.
– Ezt most, hogy érted? – lepődött meg Ili is.
– Ahogy mondtam. Összeházasodhatunk!
– Nézd, szeretlek. De a szabadságomat nem fogom feladni a kedvedért.
– Nem akarlak megfosztani a kalandjaidtól! Ha megígéred, hogy elmeséled őket nekem is. – böktem ki végre azt, ami annyira izgatta a fantáziámat. S közben már terelgettem is Ilit a háló felé, aki még mindig nem értette, mit akarok tőle.
– Azt akarod, hogy …?
– Azt akarom, hogy meséld el, mit csináltatok, amíg én laposra keféllek! – súgtam a fülébe.
Ili kipirult bőre a friss zuhanyozás illatát árasztotta, de az ágy még össze volt túrva, sőt még egy pecsétet is felfedezni véltem a lepedőn. Lenyomtam az ágy szélére és szétnyitottam a fürdőköpenyét. Szerintem ideges volt, remegő kézzel gombolta ki a nadrágomat.
– Az! Faszom tudta, mi fog ebből kijönni! – jegyezte meg mellettem Ili.
Eléje térdeltem, és keményen szétnyomtam a lábait. Ott tömték alig egy órával ezelőtt, gondoltam. Ő vonaglott és rángatózott! Óvatosan csókoltam meg, mintha a szájával csinálnám.
– Na, mesélsz?
– Tényleg akarod?
– Gyerünk! – és a nyelvemmel végigfutottam lassan pirosodó ajkain.
– Régről ismerem Kareszt, de fél éve most találkoztunk először. Felhívott. Beültünk egy kólára. Elmesélte, hogy meg akar nősülni, de a barátnőjének van egy másik kapcsolata is. Mit csináljon? Mondtam, hogy ezzel talán nem engem kellett volna felhívnia. Végül kibökte, úgy gondolta, talán mi is fel tudjuk melegíteni az ismeretséget. Amikor telefonon beszéltünk, erre nem gondoltam, téged szeretlek. De ott ülve bizseregni kezdtem. Csak bólintottam. Megsimogatta a nyakamat, egy picit a fülem mögött, a tarkómon, a homlokát odakoccintotta az enyémhez.
– Elmegyünk egy szállodába? -nem tehetek róla, hangyák futkostak a gerincemen. Aztán itthon kötöttünk ki. Most elégedett vagy?
A puncija forró volt a nyelvem alatt, éreztem, ahogy duzzad, keményedik a gombocskája. A mutatóujjamat lassan, élvezettel dugtam fel neki.
– Folytasd! Mit csináltatok?
– Dél körül értünk ide. – kezdte rekedten.
– Már az előszobában a számba adta. Ő is ezt szereti.
– Leszoptad? – leheltem a pinusába.
– Két percig se tartott. Olyan izgatott volt, hogy szinte azonnal elment.
– A szádba?
– Tudod, hogy én szeretem. Sűrű volt, szinte édeskés. – két ujjamat mozgattam benne, s ő egyre forróbb lett.
– Azt mondtad dél körül. És aztán? – Ili elfeküdt a kezem alatt, a csípője válaszolt a nyalakodásra és az ujjazásra. Elakadó lélegzettel folytatta.
– Bejöttünk a hálóba. Levetkőztetett. Mire a bugyi is lekerült, már újra állt neki. Az ágyra fektetett, és dugtunk. Lovagolva mentem el, úgy simogathattam magam. Aludtunk is egy órát. Aztán folytattuk, Karesz azt mondta, ki van éhezve rám. Fordítva feküdt fölém. Tudod, 69-be. És úgy kefélte a számat, hogy azt hittem, megfulladok, közben nyalta a puncimat.
– Úgy, mint én? – emeltem fel a fejemet.
– Nem, tudod, hogy úgy senki nem tudja, mint te. Jól esett, de elmenni nem tudtam tőle. Nem találta a gyöngyöt a kagylóban. – nyugtatott meg. Én az ajkaim közé szívtam a gyöngyöt, és a nyelvemmel izgattam a kemény, érzékeny csomócskát. Felnyögött, megmarkolta a fejemet, és hadarva folytatta. Akkor már önmagát is izgatva a délután történtek felidézésével.
– Négykézlábra állított, és hátulról dugott meg. Közben pirosra csapkodta a fenekemet. Olyan erővel tolatott, hogy belepréselt a lepedőbe, és a nyakamat harapva ment el.
Ili a végét már szinte kiabálta, körömmel belemarkolt a vállamba, és magára akart húzni.
– Gyere már belém! – de én az arca fölé térdeltem, egyik kezemmel vadul ujjaztam őt, a másikkal az arcára vertem magam. Szóval ez volt az első lépés. Nem tudnám megmondani, miért élvezem, ha a nejemet mások is dugják, de borzasztóan felizgat már a gondolata is, hát még a látványa.
Az elbeszélés alatt a feleség komolyan bólogatott, néha felnevetett.
– Tudod, azért akkor nem voltam ilyen jókedvű. Lüktetett mindenem, de lehet, hogy inkább a megkönnyebbüléstől. Nem is tudom, hogy mit gondoltam talán, hogy belém harap, vagy megver, vagy a végén páros lábbal kirúg. Tény, végig remegve meséltem el, mi történt. Idő kellett, hogy megértsem, nem kell tartanom tőle. Nem azért, mert Zoltán pipogya lenne, egyáltalán nem az. Egyszerűen élvezi ezeket a történeteket. S ma már én is. Felidézek egy jó hancúrt, olyan pontosan, amennyire csak tudom, és közben Zoltán úgy simogat a tekintetével, hogy még a puncim is elpirul. Aztán egymásnak esünk.
– Szóval ti nem pornófilmmel izgatjátok magatokat. – kortyolok bele a megmelegedett konyakba.
– Megnézzük, de ehhez képest egy pornó személytelen. Tudod, időnként azon kapom magam, hogy épp bennem dugattyúz valaki, és én arra gondolok, milyen jó lesz, amikor ezt Zolinak elmesélem, és csak raktározok, csak fényképezek, és összerándul a hüvelyem az izgalomtól.
– Na, szép kilátások! – nevettem fel.
– Jaj, dehogy! Félre ne érts! – simított végig játékosan nyugtatgatva a combomon.
– Ne hát! Hidd el, Ilire még senki nem panaszkodhatott. – erősítette Zoli is.
– Csak tudd, ha egyszer találkozol velünk, akkor sokszor vissza fogsz térni közénk, ha nem is vagy éppen velünk.
– Főleg, ha közben te dokumentálod is a dolgot. – intettem a polcon feltűnően elhelyezett kamerára.
– Bizony! – Zoli arca szinte ragyogott.
– Tényleg, hogy volt, amikor így először… hmm, így leltározva szeretkeztél.
Puszit dobott nekem, s talán tévedek, de mintha már a gondolatra is vidám szikrák pattogtak volna a szeméből.
– Az úgy volt… – és a hangja izgalmasan mélyült, ahogy narratívra váltott.
-… ,hogy a Corába mentem, akkoriban nyílt, jó kis tömeg volt. Ott bóklásztam, aztán beültem egy kólára. Kicsit elbambultam, össze is rezzentem a hangra:
– Elnézést, leülhetnék magához?
– Hogy? Ja, persze tessék!
– Bocsánat, de minden asztal foglalt. – körülnéztem, tényleg.
– Nem akartam megijeszteni.
– Neem, csak elgondolkodtam.
Jó harmincas pasi volt, elöl már kopaszodott egy kicsit, de egyébként feszes, izmos.
– Min gondolkodott ilyen nagyon?
– Semmiségeken, meg azon, hogy mit akarok még venni, mit kell megkeresnem. Először járok itt.
– Én is. A feleségemnek szeretnék venni valami meglepetést, meg a gyerekeknek is jár valami apróság, ahányszor csak áruért jövök.
Beszédes volt, szóval tartott, megtudtam, hogy kis ábécéjük van, a felesége viszi, ő meg áruért jár. Megnézhettem a két gyerek fényképét is.
– És maga, férjnél van?
– Ühüm, de gyerekünk nincs.
Szimpatikus volt, de esküszöm nem voltak vele távolabbi terveim. Aztán mondtam, hogy nekem mennem kell, fehérneműt akarok még keresni. Hirtelen ötlet volt, tényleg csak jó szándék, megkérdeztem, miért nem visz a feleségének valami szép, szexis fehérneműt. Zavarba jött, hogy sose vett ő még bugyit az asszonynak.
– Na jöjjön csak! Ha gondolja, segítek választani.
– Van férfi, aki egy ilyen ajánlatnak ellen tud állni? – vetem közbe.
– Ahogy ismerlek, fel is próbáltad a kedvéért! – mondta Zoltán.
– Ott a boltban? Dehogyis! De tény, érdekelni kezdett a pasi, és telefonszámot cseréltünk.
Na el is telt vagy három hét, mire felhívott, hogy megköszönje az ötletet. Hasznos ajándék volt, mondta úgy, hogy sok mindent sejthettem a hangja mögött. Rá is kérdeztem: Mennyire hasznos? Tudja, minden házasság ellaposodik egy idő után, s én hálás vagyok magának az ötletért, jött a válasz a telefonon át. Na erről szívesen hallanék részletesebben is!
– Lehet, hogy már engem is megfertőzött Zoli hobbyja. – csücsörített a férje felé.
– Tulajdonképpen épp azt szeretném megkérdezni, hogy meghívhatom-e valahova egy ebédre. – folytatta a pasi.
– Ha megígéri, hogy részletesen beszámol nekem erről a házassági megújhodásról, lehet róla szó. – ment a válasz.
– Nem hiszem el, hogy magának is szüksége lehet ilyen húzásokra. – bókolt.
– Pedig csak higgye el!
Csak néhány percig flörtöltünk, de nekem kezdett melegem lenni, és a hangyák már masíroztak is végig a combomon, be a bugyi alá.
(Közben Ili illusztrált is: ültében lejjebb csúszott a kanapén, a szoknyája meg feljebb, két ujja játékosan végigfutott a combjai között, aztán kezét az ölébe szorítva keresztbe tette a lábát.)
– Akkor már tudtam, hogy ebből lesz valami. Tartottam a telefont, a másik kezemmel simogattam magam, és kezdtem nedvesedni. – folytatta, s én biztos voltam benne, hogy a szoknya alatt most is a bugyiján matat.
– Nem is tudtam megállni, ahogy letettem a telefont, mentem a hálóba a pótférjemért. Szép, húsos, eres, és Zoltán mindig féltékeny a méretére, meg a kitartására.
– Megmutatod Zsoltnak is?
– Türelem, most különben sincs szükség pótszerekre. Szóval az elemek ugyan döglöttek voltak, de zseléznem nem kellett, olyan nedves voltam már, hogy könnyedén becsusszant az egész. Közben végig arra gondoltam, hogy hazahozom új ismerősömet, és mit fogok vele csinálni. Lángoltam a vágytól. Miután elernyedtem, futottam zuhanyozni. A legcsábosabb cuccokat válogattam össze, ügyeltem arra, hogy a tusfürdő és a parfüm illata harmonizáljon.
– Most is azt használod?
– Ühüm, milyennek találod? – a vékony blúz telt melleket rejtett, a bársonyos bőr friss gyümölcsillatot árasztott. Ili lehunyt szemmel hagyta, hogy az ajkam végigvándoroljon a nyakán, le az álla alá. Zoltán csillogó szemmel nézte a jelenetet.
– Folytatom, jó? – tolt el aztán magától.
– Felhívtam Zoltánt, hogy megbeszéljem vele a dolgot.
– Persze addig is tudtam Ili kalandjairól, utólag mindig beszámolt róluk. Örülök, ha a feleségem másnak is tetszik. De, hogy előre bejelentette, nem hagyott nyugton a gondolat, hogy ha akarom, meg is leshetem őket. Délutánra szabaddá tettem magam, és nyargaltam haza.
– Könnyebb dolgom volt, mint gondoltam. – vette vissza a szót Ili.
– Bálintnak, így hívták a pasit, egyáltalán nem volt ellenére, hogy alakuljanak a dolgok. Ebéd közben egészen megnyílt. Elmesélte, hogy a felesége az ajándék hatására még kozmetikushoz is elment, hogy megigazíttassa magát alul, s hogy ő még soha életében nem látott kopasz puncit. Mondtam, hogy én csak alul szoktam leszedni, felül meghagyom, hadd koronázza valami a kertecskémet. Aztán megkérdeztem, hogy egyébként, hogy áll a nőkkel? Kicsit zavarba jött, hogy a házasság, a gyerekek, meg a munkája, s amúgy sem csalná meg az asszonyt. De az egész nem hangzott túl meggyőzően. Megjegyeztem, hogy én sem csalom meg a férjemet, de ez nem jelenti azt, hogy absztinenciát fogadtam volna. Nem értette!
– Nyitott házasságban élünk. A férjem tud róla, és nem zavarja, hogy mással is elmegyek, ha szimpatikus nekem.
Kezdett neki leesni. Kihúzta magát, és először láttam a tekintetében, hogy nincs már rajtam ruha.
– És gyakran csalja meg a férjét?
– Mondom, hogy nem csalom meg. Tud róla. Egyébként csak néha, ha kedvem tartja. – nagyot nyelt, és csak nem akarta kibökni.
– Egyébként, miután maga telefonált, felhívtam őt, kértem, hogy később jöjjön haza.
Na ennyi már elég volt. Azt a bókáradatot! A ruhám, a hajam, a sminkem! Hazafelé el is vesztettem – még jó, hogy a címet megbeszéltük – merthogy megállt virágért, meg pezsgőért. Szóval megadtuk a módját. Behúzott sötétítők, gyertyafény, pezsgő. Tudod, – nyújtózkodik egyet Ili, hogy mellén megfeszül a blúz – én olyan macskás vagyok, szeretem, ha simogatnak, és nagyon tudok dorombolni.
– És szereti a tejet is! – kommentálta Zoltán.
– De szereti ám! – nyalta meg az ajkát Ili.
– Szóval ügyes volt. Kicsit bátortalan, de ügyes. Sorra vette az ujjaimat, tenyeremet, csuklómat, aztán a nyakamon vándorolt az ajka, kezdett felmenni a hőmérsékletem. Az egyik kezét a combjaim közé húztam, már épp az ízléses vetkőzés következett volna, amikor Zoltán beletaposott a lelkembe.
– Ugyanis én közben szabaddá tettem magam, és itt álltam a teraszon, és a függöny résén mindent láttam.
– És mobilról pofátlanul felhívott! Bálint úgy kapta el a kezét a bugyimról, mintha megégette volna magát.
– Óriási volt! – ujjongott Zoli – A csávó persze nem hallhatta, mit mondok, Ili pedig nem riaszthatta el a válaszaival.
– Olyan kipirult a hangod drágám.
– Nem is!
– Már megdugott?
– Nem.
– De előtte cumizol is neki, igaz?
– Hogy találtad el?
– Csak úgy gondoltam. És most hol a barátod keze?
– Ott, ahol gondolod.
– Már a bugyid alatt?
– Igen, honnan tudod?
– Látom a teraszról! Mutasd egy kicsit jobban! – Ili szétnyitotta a lábait, hogy jobban lássak.
– De lesz még más is!
– Remélem is! Vedd le neki a bugyidat! Jó?
– Természetesen, ahogy óhajtod.
– Azt szeretném, hogy jól megdugjon, aztán a végén majd jövök én is! Rendben?
– Akkor majd találkozunk. De most hagyj légy szíves, mert dolgom van!
– Rettenetesen izgalmas volt, hogy Zoli öt méterről dirigál. Látja a legkisebb mozdulatomat is, és a golyói már biztos tök kékek az izgalomtól. Attól kezdve igyekeztem úgy fordulni, hogy a résen láthassa a rést.
– Ühüm, a hátára feküdt, felhúzta a térdét, és a csávó fejét a combjai közé nyomta. Én a teraszon simogattam magam, és egyáltalán nem unatkoztam. De az új barátja sem mert, amikor jó húsz perc lefetyelés után felállt, hogy levegye a nadrágját, Ilinek már a teraszról is perzselt és izzott a cunija. A fickó meg úgy állt, mint a cövek. A nejem szélesre vetett combokkal ült fel, hogy jól láthassam, és profilba fordult, hogy a cumizásból se maradjak ki. Megmarkolta, Bálint ?, Bálint fenekét, és úgy mozgatta a szájában. Tudod, Ilinek hihetetlen a kapacitása, ha cumizásról van szó, és hogy ne lepődj meg, lassan simogatja az ánuszodat, aztán a lövés pillanatában bevág az ujjával.
De Bálint nem ismerte ezt a technikát, vagy Ili más mélységeire is kíváncsi volt, mert hamarosan leteperte a kanapéra, a nyakába vette a lábát és nem vesződött az óvatos behatolással. Úgy csattogott Ili kemény fenekén, hogy még a teraszon is hallatszott.
– Hát persze, hogy hallatszott, szerintem a hangom is, akkor már úgy be voltam zsongva. Lángolt és lüktetett mindenem. Úgy, felemelt combokkal olyan mélyen jött belém, hogy minden lökésnél a méhemnek ütközött, ami fájt is egy kicsit, de képtelen voltam neki szólni, hogy óvatosabban. Lehet, hiába is szóltam volna. Csak azt akartam még, hogy Zoli lássa, amint hátulról is kapok. Kifordultam alóla, és lementem neki kutyába. Bíztatnom nem kellett, mert rögtön megragadta a csípőmet, és már jött is.
– Én meg sajnos nem láttam, mert épp lopóztam befelé, és a belépőmre készültem.
– Hátranyúltam a lábam között, hogy mogyorózzam egy kicsit. Lehet, nem voltam elég kíméletes, rég nem voltam már eszemnél, mert egyszer csak ordított egyet, kitépte magát, és iszonyú spriccet lőtt a hátamra.
– Értsd úgy, hogy a fenekétől a hajáig terítette be, nem is tudom hány sugárban. – magyarázta Zoltán.
– Ami egyébként nem is volt túl jó, azon túl, hogy frenetikus csúcspont volt, mert én a számba is szeretem. Szóval az ilyesmit jobb előre megbeszélni, ha lehet.
– Igen, igen! – helyeseltem sokat ígérő szájára koncentrálva.
– De én kárpótoltalak! – rikkantott közbe Zoli jókedvűen.
– Hát ez igaz! – Ili hangja azért nem volt olyan lelkes.
– Az én drága, jó, egyetlen férjem a létező legjobb pillanatban berohant, és szemközt spriccelt. Az igazság az, hogy még én is frászt kaptam tőle, pedig tudtam, hogy kukkol minket. Egy pillanatig azt hittem, hogy Bálint már csak úgy ijedtségből is, bemos neki egyet, aztán elmenekül. Én meg csupa nedű voltam elől-hátul, s csak ültem izzadtan, kipirultan a két ágaskodó bika között.
– De megoldottuk!
– Meg, ha nehezen is!
– Aztán megmagyaráztuk – fordult hozzám Ili – Bálintnak, hogy ez nem csapda volt, nem akarjuk lekopasztani, nem fényképezzük, vagy zsaroljuk, csak ilyenek vagyunk. Udvarias volt, de érezhetően elromlott a dolog, és olyan gyorsan elhúzott, ahogy csak tudott.
– Nem volt egy jól sikerült meglepi. – ismerte el Zoltán is.
– Na, azóta inkább hirdetünk, nem mondom, válogatunk is rendesen, és mindig előre tisztázzuk a játékszabályokat.
– Teljesen kiszáradt a torkom. – állt fel Ili.
Ketten maradtunk Zoltánnal.
– Nos, mi a véleményed?
– Örülök, hogy hívtatok. Tüneményes feleséged van, s ha neki is szimpatikus vagyok.
– Nem mesélt volna neked ennyit, ha nem úgy lenne.
– Akkor, van kedved?
– Hát persze, ha Ili is úgy gondolja. – néztem az asszonyra, aki egy doboz őszilével, meg poharakkal egyensúlyozott vissza.
A pillantások kezdtek úgy cikázni közöttünk, mint az elektromos kisülések.
– Hiszen Zsolt még nem is mesélt magáról! – ami azért így nem volt igaz, mert már a bemutatkozó levél is elég részletesre sikerült, de Ili sem gondolta egészen komolyan, mert nagyon hamisan nézett a férjére, s közben a blúz felső gombjával babrált.
– És nem lehetne Zsolt meséjét későbbre halasztani? – esdekelt Zoltán.
– Mert ég a kazetta a kamerában, mi? Lehetni lehet.
A gomb kipattant, és Ili egyikünkre sem nézve kezdte simogatni magát. A kéz végigvándorolt a nyakán, aztán becsúszott a blúz alá a válla felé. Csend volt. Ili sütkérezett a tekintetünkben, s a gombok egymás után nyíltak ki. Szép a rendetlenül öltözött/vetkőzött nő, a blúz kiszabadult a szoknyaderékból, felfedve az alatta rejtőző kombidresszt.
– Lehúznád a zippzárt? – állt fel, nekem hátat fordítva.
A szoknyát is, gondoltam, s óvatosan tartottam, hogy ki tudjon lépni belőle. Ott is maradt, hogy remegő kézzel becézhessem kerek, izmos popsiját. Zoltán kezében már pirosan hunyorgott a kamera. Ili a térdemre ült, mosolyogva hagyta, hogy kézzel, szájjal vándoroljak sima, forró testén.
– Sok rajtad a ruha Zsolt! – kezdett el ültében gombolgatni.
Igaza volt, nagyon lekívánkozott már rólam, a nadrág különösen.
– Na, pontosan erre voltam kíváncsi! – állapította meg elégedetten.
– Örülnék, ha megkóstolnád. – helyeseltem, elkésve egyébként, mert ő már térdre ereszkedet a vastag, puha szőnyegen, és apró, céltudatos puszikkal közeledett a szerszámom felé.
A nyelve hegyével érintette meg, óvatosan, épp csak csiklandozva a végét, de szinte éreztem, hogy buzog belé a vér. Aztán két ujjal lejjebb vette az irányzékot, hogy a szájába találhasson. Zoltán közben pozíciót váltott, hogy a kamera közelről figyelhesse a jelenetet. Ili elmerülten játszott, ujjai alig érintve cirógatták a combomat, heréimet, olyan jól, hogy hamarosan jöttek az első hullámok, rándulások, aminek azért még nem volt itt az ideje. Felhúztam hát, és puszit nyomva kipirult arcára kérdeztem:
– Én is megkóstolhatom a tiédet?
– Sőt, kérni akartam! – adta vissza a puszit nevetve.
Két mozdulattal szabadult meg a dressztől, a kanapéra telepedett, s már nyitotta is a vendégszerető kaput. A combtő fehérsége éles ellentétben állt teste többi részének szolárium-barnaságával, biztos nem igaz, de ez a sápadt bőr ott finomabbnak, selymesebbnek tűnt. Igyekeztem ugyanolyan óvatosan közeledni a kagyló rózsaszín belsejéhez, ahogy ő játszott velem az előbb. A rózsaszín húst barnásvörös, fejlett redők takarták, s nyelvem alatt fényleni, duzzadni kezdtek. Ili lapos hasa hálás hullámzásba kezdett, ahogy szétsimítottam őket. Nyelvem gyorsan megtalálta a redők közt fényesen lüktető gyöngyöcskét, s mutatóujjam a bejáratot. Ili hüvelye hasizmaival együtt ritmikusan feszült, s ernyedt el, sarkát a kanapé szélének vetette, félrefordított fejjel Zoltán nadrágból kikandikáló fütyijét kóstolgatta. A kamera a könyvespolcról pislogott ránk kíváncsian. Fegyelmezetlen egy operatőr! Azt ugyan nem vettem észre, mikor mászott fel oda, el voltam foglalva. Ili kagylója egyre forróbb, és egyre síkosabb lett, már két ujjamat használtam, s ő meg- megszorította őket, ajkammal szívtam, csókoltam őt, míg egy hangos kiáltással el nem tolta a fejemet. Kezét az ölére szorítva pihegett, mi meg büszkén trónoltunk a két oldalán, ágaskodó felkiáltójelekkel hangsúlyozva boldogságát.
– Na ti jöttök! – simogatta meg a büszkeségeinket.
Úgy térdelt fel a kanapéra, hogy kényelmesen mögé tudjak helyezkedni, és pontosan oda irányíthassam a szerszámomat, ahova az már nagyon vágyott. Forró volt, síkos és szoros. És nagyon jó volt mozogni benne! Kihúzni majdnem teljesen, aztán lassan újra elmerülni! Behunyt szemmel, ringatózva .Amíg Zoli a másik oldalról bele nem kapaszkodott a kanapé támlájába, és határozottabb ütemet nem adott felesége ostromának. Mert akkor már csak meg kellett markolni Ili csípőjét, és hagyni, hogy a kemény fenék csattanjon az ágyékomon, nézni a hullámzó, sima hátat, a feszülő vállakat, combokat. Érezni, hogy mélyen, lassú feszüléssel gyűlik, kitörésre készül a forró magma. Aztán az értelem utolsó hűvös tapintatával kiszállni, és popsija szűk vágatában szánkázva kiszakadni, elárasztani, agyonáztatni. S még egy utolsót rándulni a látványon, ahogy Zoltán itatja sóvárgó feleségét.
Ili a gyűrött, fehér blúzt terítette maga alá, hogy a kanapén folt ne maradjon.
– Szóval, én most elmegyek zuhanyozni. Aztán ti mentek el zuhanyozni. Aztán megetetlek benneteket, hogy legyen erőtök. Aztán kipróbáljuk a szép széles franciaágyunkat. Uraim! Megfelel a program? – pattant fel egyszer csak még lüktető, csatakos puncival, duzzadt ajakkal, fénylő arccal, és földöntúli mosollyal. Megfelelt!

Szerető

– Csinálsz amit akarsz!
Liv olyan hideg, amilyen lenni szokott. Egy ideig nézem a becsukott ajtót és magam sem tudom, miben reménykedem. Hogy visszafordul és azt mondja, beszélgessünk? Bejön, hozzám hajol, hagyja, hogy fénylő barna hajának zuhataga az arcomba hulljon, átölel és azt mondja, minden a régi lesz? Igen, ilyesmire várok. Már talán három éve. De nem történik meg. Ma sem. Kirekeszt. Az életéből, az életemből. Ma az sem érdekelte, miért jöttem haza későn. Gyerekek ágyban, étel az asztalon, ő pedig behurcolkodott a nagyhálóba, ahol elméletileg filmet néz. Szigorúan nélkülem. Érezteti velem, zavarom.
Úgy nyúlok a kocsikulcsért, mintha nem is én lennék. Kiürült aggyal bolyongok a kiürült utakon. Nem kellene itt lennem. Otthon kellene lennem, megrázni Livet és kikövetelni tőle a figyelmet, hogy ébredjen már rá, mi tesszük tönkre az életünket, nem az minket. Tennünk kellene valamit, hogy ne távolodjunk ilyen mérhetetlen sebességgel egymástól. Nem csak a gyerekek miatt, magunk miatt is.
Úgy kanyarodom az úton, mint egy holdkóros. Már harmadszorra kerülöm meg a háztömböt, mire ráébredek, hová is hoztam magam. Ez az a ház. Nyelek egyet, beparkolok a szélén, az orgonabokor mellett, ahol a legnagyobb a takarás. Felnézek. Nagyjából megtalálom az ablakot. Ég a villany. De lehet, hogy nem is az az ablak.
Előveszem a mobilt, bámulom. Vissza kellene mennem. De már nem fogok, érzem. Ujjam gyorsan megtalálják a betűket, már megy is az üzenet. Kellesz. Ennyi. Ilyen egyszerűen. Lélegzetvisszafojtva várok. Mégis mire számítok? De a válasz nem késlekedik. Hol vagy? Megnyomom a hívás gombot. Hangja mosolyog a telefonban. Megismétli a kérdést.
– Hol vagy?
Melegség jár át.
– A ház előtt. – mondom kiszáradó torokkal.
– Gyere fel! Ha berreg, lökd meg az ajtót.
Tudom, hogyan működik az ajtó. Szinte futok odáig, feszít belülről valami. Bejutok. A lift gyors, kényelmes, tágas. Vetek egy pillantást a tükrébe. Nem borotválkoztam, és egy régi csíkos póló van rajtam. Át kellett volna öltöznöm legalább.
Áll az ajtóban, ragyog a mosolya, a benti fény glóriát von köré. Átölelem, viszonozza. Megfogja a kezem, úgy húz beljebb.
– Gyere!
Lábbal lököm be az ajtót, a falhoz simul, csókolom. A szája meleg, dédelget, élvezettel keresi az ismerős szögeket. Hirtelen érzem, hogy felenged bennem minden feszültség. Jó itt, jó a karjában. Nem kérdez, így nem hazudok semmit. Beletúr a hajamba, ujjai simogatják a nyakamat, államat.
– Szúrok? – kérdezem bocsánatkérőn.
– Szúrsz. De finom.
Tenyerembe rejti arcát, simogatom a szemöldöke ívét, aztán újra csókolom, az arcát, füle mögött a meleg, érzékeny területet, a nyakát. Nyelvemmel, ajkaimmal kényeztetem, érzem, ahogy felgyorsul az érverése. Teste szorosan hozzám simul. Ujjaimat lesiklatom a mellére. A kis hetyke mellbimbó meredezve ugrik a tenyerembe. Három ujjam közé veszem, úgy simogatom, sodrom, a vékony pamut anyagon keresztül. Hálásan felsóhajt. Nézem az arcát. Lehunyt szemmel adja át magát a kéjnek, ajkai elnyílnak. Olyan izgató így, legszívesebben itt, most azonnal szeretkeznék vele, le sem véve a ruháját, csak félrehúzva a szoknyát és a bugyit, combra letolt nadrágban esnék neki. Ehelyett tovább gyönyörködöm benne, miközben lesimítom a válláról a blúz keskeny pántját, és nyelvemmel elindulok a melle irányába. Kihagy a lélegzete egy pillanatra, én pedig hagyom, had várja az érintést. Kicsit húzom, nézem az arcát és a remegő mellet. Nem bírom tovább, muszáj a számba vennem, látnom kell, ahogy megfeszül egy pillanatra az egész teste az élvezettől, aztán elernyed. Másik kezemmel a szoknya alá tapogatózom. Felemeli a lábát, térdhajlatomba helyezve az övét. Nincs benne cseppnyi szégyenkezés, gátlástalanul várja a kényeztető érintést. Élvezettel simogatom a bársonyos bőrt, érzem, ahogyan érintésemre széjjelebb tolja a lábait. Ajkaim közé szorított bimbóját szívom, miközben ujjaimat a bugyija pereme alá bújtatom. Felnyög, legszívesebben én is nyögnék, amikor megérzem, milyen forró és nedves az öle. Lenyűgöz, milyen hirtelen történik ez nála. Ujjamat élvezettel csúsztatom a síkos ajkak közé, közben hallgatom fojtott nyögéseit. Jobb szeretek egyszerre élvezni vele, de tudom, hogy most nagyon közel jár. Talán rossz néven is venné, ha most felkapnám és bevinném az ágyra. Kiesne a ritmusból, velem foglalkozna, engem vetkőztetne, csókolna, kóstolna, ahol érne, és elveszítené az esélyt erre a csodás magánorgazmusra. Simogatom hát, ujjaimmal bebarangolom az összes ismerős utat, amiről tudom, hogy élvezetet jelent számára. Gátja és a hüvelybemenet közötti síkos területet simogatom, közben nyelvem lesiklik melléről, elindulok lefelé.
– Ne! – sóhajtja, vagy talán inkább csak leheli, de olyan erőtlenül, hogy nem vehetem komolyan. Letérdelek elé, lesodrom a csípőjén a kis tangát. Ujjammal benne járok, nyelvem pedig a szétváló nagyajkak találkozásánál keresi a kis dombocskát. Nagy csiklója van, nagyobb, mint akikkel eddig találkoztam, felizgultan szinte kitüremkedik, nyelvem rátalál, lágyan simogatom. Érzem, ahogyan megroggyan a térde az érintéstől.
– Ne, kérlek! – suttogja zaklatottan. Erősen tartom a fenekét, miközben újabb támadást intézek a csiklót borító finom bőr ellen. Remeg a lába, lélegzetvételei hörgésbe csapnak át. Néhány lágy, kényeztető nyelvsimítás után egy gyors, kemény nyelvmozdulatot teszek. Halk sikkantás szakad fel belőle, csípőjét előre löki, remeg. Újabb finom érintések, mintha csak altatnám a figyelmét, aztán egy újabb támadás, ezúttal egészen lelököm csiklójáról a csuklyát. Felnézek rá, reszket, ajkai elnyílva, keze mellét markolja. Szinte végiglüktet rajtam a kéj, érzem, ahogy farkam megrándul. Visszatemetem a fejem a combjai közé, finoman kényeztetem a csiklóját, közben ujjaimat begörbítem, sebesen simogatom, kint maradt ujjaimmal gátját izgatom. Számba veszem csiklóját és megszívom. Végigráng a teste, ujjaimat szinte elroppantják a szorításai. Újra és újra szívom a kis gombot, nyelvemet jártatom a hegyén. Zihál, tehetetlenül vergődik, szorosan tartom, amíg élvezete el nem csitul. Lassan csúszik le mellém a földre, szeme hatalmas, tekintete párás.
– Jaj… – suttogja. Tudom, hogy ilyenkor nem találja a szavakat, és ez bántja őt. Gyorsan az szájára helyezem az ujjaimat.
– Tudom – suttogom a fülébe.
– Punciszagú az ujjad. – kuncogja halkan.
– Azt is tudom. – mondom mostmár normál hangon. Nincs miért suttognunk, kéjhangjait hallhatta az egész lépcsőház. Vigyorgok.
Magamhoz szorítom. Bújik ölembe, piheg. Szeretem ezt ilyenkor, olyan kisimult és hálás.
Feláll, lehúzza magáról a blúzt, elindul a szoba felé, menet közben szándékosan elejti a ruhadarabot. Nézem a hátát, karcsú alakját, a derekán ringó szoknyát, feneke félgömbjét, ahogy lépésenként kirajzolódik. Szép. Nem feltűnő jelenség, és ha hajlamos lenne rá, talán órákig hisztizhetne széles csípőjén, a hasát jelző kis dombon. De ő nem ilyen. Utána lépek, átölelem. Megfordul. Nézi a szemeimet, aztán csókol, lágyan, játékosan, évődve. Nem tudom elfojtani széles vigyoromat. Tudom, hogy most én következem, hogy most minden mozdulata csak értem van, azért, hogy minél nagyobb élvezetet láthasson az arcomon. Nem titkolom, jól esik a várakozás is, mert biztosan tudom, hogy megkapom, amire vágyom.
– Akarlak – kimondom, mert tudom, hogy szereti hallani. Hangom kissé rekedtes, nyelvemen az ő íze van még. Jóleső íz, ami csókja nyomán sem tűnik el a számból. Kecses ujjai szinte lesimogatják rólam a pólót. Élvezettel nézi a testemet, adonisznak érzem magam a tekintetétől, ahogyan lesiklik mellkasomon, megpihen a hasamon. Ajkai követik, lágyan, forrón csókol, ahol csak ér. Beleborzongok, bőröm csupa libabőr. Fürge ujjai kigombolják a farmeromat. Felnyögök, ahogy megszabadít a farkamat betonpáncélként szorító ruhadarabtól. Kilépek belőle, villámgyorsan lerúgom a zoknikat, mielőtt kis derültség kíséretében lesegítené rólam. Keze tovább siklik a testemen, fenekembe kapaszkodik, látható élvezettel simogatja a bőröm, körmével ábrákat karcol rá. Torokhangon nevet hozzá.
– Ez tetszik neked –mosolyodok el.
– Igen – vallja be szégyenkezés nélkül. – Tetszik a tested! Jó érinteni téged.
Csókol, miközben ujjai combomra siklanak. Farkam aprót bókol a mozdulatra. Meleg tenyerét rátapasztja a combom és a hasam közötti hajlatra. Várom, mikor érinti meg végre az egyre duzzadozó szerszámomat, de ő csak simogat, közben nyelve öleli nyelvemet, ajkaival szívja ajkamat. Feladom a várakozást, megfogom a másik kezét, és finoman a farkamra vezetem. Halk torokhangon felnevet.
– Helló!- köszönti, hangjában csöpp flörtöléssel, mintha különálló személyiség lenne.
– Már képtelen köszönni, elállt a szava! – mormolom a fülébe.
Felnevet. Tetszik neki a játék.
– Azt hiszem ebben az esetben beszélnem kell vele!
Olyan hirtelen térdel le elém, hogy egy pillanatig nem is értem az összefüggést. Persze nem is érdekel, forró szája farkam magasságában, az egyetlen, amire koncentrálni tudok, az a látvány. Legszívesebben belekapaszkodnék a hajába és dugnám azt a forró, édes száját, basznám, mint a gép, de tudom, hogy nem venné jó néven. Ő ennél kreatívabb játékokat kedvel. Egy ideig szemez a darabbal, aztán közel hajolva, becézve suttog neki. Szája milliméterről milliméterre egyre közelebb kerül hozzá, én meg őrjöngve várom a pillanatot, amikor végre eléri. Felnéz. Legszívesebben rákiáltanék, hogy vegye már végre a szájába. Rá van írva az arcomra, tudom, látom az elégedett tekintetéből. Gonosz módon villámgyorsan végignyal a combhajlatomon. Megrándulok, de tartom magam. Forró puszikat lehel a hasamra, gondosan elkerülve a lényeget. Megmarkolom a legalját, és a szájához irányítom.
Ismét felnéz rám, nem szereti, ha átveszem a kezdeményezést, elrontom a játékát. Kezét engedelmesen ráhelyezi, aztán nyelve hegyével épp csak megérinti. Mint egy furcsa nevű ismeretlen fagyit, amiről még nem tudja, milyen ízű is lehet valójában. Sóhajtok. Óvatosan ismét megérint a nyelvével, végigfuttatja a makk peremén. Ez már jobb, sokkal jobb, élvezem, ahogy a nedves, meleg női nyelv végigszánkáz a legérzékenyebb részen. Kis szünetet tart, nem nézek oda, úgyis tudom, mit tesz. Nedvességet csempész ujjaira, úgy siklatja újra farkamon őket, miközben ajkai végre megkegyelmeznek és forró sikamlós szájába engednek. Ujjai, ajkai, nyelve egyszerre kényeztetnek. Nyögök az élvezettől, marhára nem érdekel, ki hallja, kibírhatatlanul jó így, üvölteni is tudnék. Le sem kell tekintenem, lehunyt szemhéjaim mögül is látom, ahogyan ajkai siklanak a farkamon. Hajába simítom a kezem, érzem a bólogatása ritmusát. Tudja ő is, hogy túl jó, felhagy ezzel az őrült kényeztetéssel, nyelve kíváncsian rajzol végig egy eret a farkamon. Remegek, pedig ez csak a safety car-os kör. Magam ellen követek el erőszakot, amikor kezem a karjára helyezem.
– Gyere!
Finoman az ágy irányába tolom. Feláll, egészen szorosan hozzám simulva, melleivel végigsimítva combomon, farkamon, mellkasomon. Magamhoz szorítom, két lépés az ágy, szinte rádobom, majd rávetődök én is. Csókolom, próbálok rá koncentrálni, hogy kissé alábbhagyjon a gerjedelmem. Vele akarok elélvezni, egyszerre. Ehhez muszáj kicsit lassítanom. Elindulok a testén, kicsit játszom a melleivel, ujjaimmal lábai közé törekszem. Alig érintem, máris nyög, remeg. Lába között csupa lucsok, nocsak, elmondható, hogy élvezettel szopott. Egy pillanatra felrémlik bennem, ahogyan kényeztet, gyorsan másfelé terelem a gondolataimat. Most szétsimítom a nagyajkait, középső ujjamat lököm belé ritmikusan, miközben hüvelykemmel a csiklóját masszírozom. Csípője követelőzően lendül a levegőbe, miközben szájából artikulálatlan kiáltások hangzanak. Ez az, igen, innen már nincs számára visszaút. Rágördülök, az ágyra szorítom, csókolom, ahol érem. Csípőjét rázza, hiányolva az ujjaim kényeztetését. Feltolom az egyik lábát, térde szinte a vállát éri, és lassan, nagyon lassan beléhatolok. Körülölel a forró, feszes, lüktető punci, őrjöngeni tudnék, olyan jó, kényszerítem magam, hogy lassan, nagyon lassan kihúzódjak aztán iszonyatosan gyorsan újra be. Felkiált, ahogyan testének csapódik a testem. Egyik kezemmel bokáját tartom, másik a csiklója után tapogat. Nem tudom olyan pontosan simogatni, de azért mindent megteszek, ami tőlem telik.
Mint egy dugattyú, úgy mozgok benne, nagyon lassú kihátrálásokkal, erős, gyors, mély behatolásokkal. Minden behatolásnál halk kiáltással szakad ki belőle az élvezet. Hüvelye szorosan zár farkamra, aztán már nem érdekel az ütem, gyorsan, vadul mozgok benne. Csípőjével követi a ritmusom, bármilyen gyors ütemre váltok, velem mozdul, egyszerre lélegzünk, és egyszerre szakad ki belőlünk minden kiáltás. A gerincemből érzem kirobbanni a kéjt, felüvöltök, aztán vállába harapva fojtom el a hangot, hogy csak az érzésre koncentrálják. Remeg alattam, puncija észveszejtően szorít, együtt lüktetünk, csípőm tehetetlenül enged a lendületnek, újra és újra a testének vágódom, forró lávaként lövell ki belőlem az anyag, kéjjel perzselve fel az útját.
Percekig csak lihegni tudok, mozdulni is alig. Legördülök róla, nehogy súlyommal agyonnyomjam. Azonnal közelebb húzódik hozzám, átölel. Így fekszünk, jó darabig, csendben, harmóniában. Magamhoz szorítom, hogy érezzük egymást. Talán egy órát is így fekszünk, ő mozdul először.
– Menned kell. – mondja ki ő, hogy megkönnyítse. Hogy érezzem, nem haragszik. Megcsókolom a homlokát, rossz elszakadni a teste érintésétől. Egy percig még ülök az ágy szélén, csendben gyönyörködve a kielégültségtől sugárzó női alakban. Előkeresem a ruháimat. Kikísér az ajtóig, még egyszer megölel. Nem köszön, én sem akarok elköszönni.
A város ugyanolyan, az utcák üresek. A ház előtt rossz lelkiismerettel ellenőrzöm magam. Nincs rajtam nyom, nincs rajtam idegen illat, ruhám rendben, az arcom, tekintetem üres. Ugyanúgy, ahogyan elindultam. Halkan nyitom az ajtót, a nagyhálóból villódzó fények látszanak. Benyitok, Liv az ágyon, mindig hideg kék szemei lehunyva, nyugodtan, egyenletesen szuszog. Félig lecsúszott takaróját feljebb emelve betakarom, aztán kimegyek. Megnézem a kicsik szobáját, a gyerekőr halvány fényében úgy néznek ki, mint az alvó angyalok. Azok is. Szeretettel simogatom meg a lányomat, fiam izzadt kócos fürtjeihez nem nyúlok, mert rögtön felébredne, megriadna. Túlérzékeny mostanában. Érzi, nincs valami rendben. Milyen okos, mennyi mindent ért, már most, alig három évesen. Elgyötörten lehunyom egy pillanatra a szemem. Tisztába kellene tenni a dolgokat. Nem miattam, miattuk.