Úgy alakult, hogy hazavittem, pedig nem volt benne a levegőben. A diplomaírásomkor beszélgettünk komolyabban, addig fel sem tűnt, hogy a világon van. Meleg volt, ültem be a kocsimba.
– Merre mész? – kérdezte, és olyan furcsán csapzott volt a haja.
– Zugló felé – feleltem, de nem akartam útitársat. Tikkasztó meleg volt, és semmire nem vágytam jobban, csak arra, hogy ledögölhessek a csajomnál, úgyis aznap későn ért, hónapot zártak. Beült, kis blúz rajta, kis mell, de 2 számmal kisebb melltartó, féltem, hogyha nagyobb levegőt vesz, akkor szétszakadnak a gombok. Sovány, de mégis plöttyedt. Elvből nem sportolt soha, utoljára szakközépiskola negyedikben izzadhatott meg tornaórán. Sima, koptatott kék farmer. Combon feszül, seggen feszül, deréknál lóg. Tipikus, semmilyen tucatnő. Lábán szandál, eléggé ápolt körmök, de fájóan átlagos. Se nem szuperszép, se nem szuperszar. Langyos víz.
Kegyet gyakorlok vele, hátha jó lesz valamire, hazáig viszem. – Feljössz, kérsz egy üdítőt? – kérdezi.
– Inkább leszophatnál – adom a bunkót, hátha azt hiszi, csak viccelek. Rámmosolyog, de nem kurvásan, inkább aranyos, idegesítő mosollyal.
– Arról is lehet szó.
Felmegyek, a lakás tipikus albérlet, pedig meg voltam róla győződve, hogy a lány budapesti. Hát nem, sőt, nyírbátori. Már majdnem állatszex, gondoltam, de tudom: vidéki csajokkal mindig tutibb, elsőre is. Zuhanyozz le, mondja, addig keresek innivalót. Lezuhanyzom, a fürdő tiszta, de zsúfolt, mindenféle kenceficék, hajlakkok, tubusok, tégelyek, flakonok. Gyors zuhany, törölközöm, de már jön be. Ráültet a vécére, és eltünteti a faszom a szájában. Hozzá erős torokhangok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is van. Nem küzd, nem erőlködik. Kiveszi, felpofozom vele. Beindul tőle, vetkőzni kezd.
– Állj, szopásról volt szó – szólok, és húzom rá a fejét, nem tiltakozik, azt hiszi, megkattanok majd, és meg fogom baszni. Ebben téved, több ok miatt is. Tiszta nyál a faszom, falja, falja. Aztán kiveszi.
– Lőj már a számba, érezni akarom az ízed – közli rekedtes, erotikusnak szánt hangon. Ó, ez is csak egy szar kurva.
Szopatom magam, erősen, keményen. Tényleg baszom a pofáját. Lassan spriccelnem kell, kiveszem a szájából, felhajtom a vécédeszkát s háttal fordulok neki. Azt hiszi, a seggemet akarom nyalatni, egyből húzza szét a farpofáimat és már nyal is közéjük. Nyelveli a lukam. Legalább többet lövök majd. Beleélvezek a vécébe, későn veszi észre, dühösen maga felé fordít, hogy néhány cseppet kapjon, de hiába. Kiröhögöm. Jut egy kicsi a vízbe, egy kicsit az oldalára és a nagy része meg oda, ahová szarni szokás. Teljesen ki van bukva.
– Ha azt akarod, hogy megbasszalak, szépen nyald ki onnan az ebéded, de ne a vécékefével moss utána fogat. – sziszegem, és indulok kifelé a fürdőből. Az ajtóból visszanézek, lelkesen lefetyeli a klozetot, nyalja az oldalát. Vagy nagyon bízik abban, hogy nem nyal be semmilyen betegséget, vagy tényleg elmebeteg módjára imádja a gecit. Leülök egy székre, hallom, hogy fogat mos.
Kijön, meztelenül, bosszúra éhesen, kiváncsi vagyok, mit talál ki. Letérdel, egyből elkezd szopni.
– Egy kicsi még maradt benned – mosolyog, azt hiszi, nyert. A hajánál fogva húzom le a faszomról, az ajkaival kapaszkodik, de hiába.
– Nem beszélgetni jöttem, baszd meg – mondom neki, telve gyűlölettel, hogy miért engedtem ilyen ótvar nővel kiszopatnom magam, aki kinyalja az anyagot a klozetból, utána meg felsőrendűsködik. Itt, ha győzni akarok, a sima seggbebaszás nem jó. Mást kell kitalálnom.
– Mutasd a valagad – mondom ezzel a lendülettel. Egyből fordul és pucsít, de mondanom sem kell, nem nullkilométeres. Biztos van otthon valami erdőkerülő faszija, aki egész nap a határt járja motorral, falja a friss levegőt, hazamegy, bezabál, szétkúrja a valagát, és ahogy lefordul róla, már alszik is. A dühtől kurva nagyot vágok a seggére, durván benyúlok a pinájába. Tocsog.
– Folyásod van, vagy mi az isten? – kérdezem.
Nem válaszol, befelé húz magával a hálószobába. A falak fehérek, az egyik oldal szinte az ablak maga, vakító a fény. Az ágya nagy, szinte új, kényelmes, nem büdös. Ha nem tudnám, hogy ez tényleg egy szar kurva, azt hihetném, hogy valami isteni szerencsében részesülök. De nem, ez egy beteg nő, ha nem én hozom haza, akkor egy buszsofőr, vagy egy újságos vagy egy rendőr részesedik a leszopás “kegyében”. Elfog az undor, pláne, hogy egyből négykézlábra áll az ágyon, a pinája gondozott, de a segglukán van-egy két finom ősszőr. Már akinek finom, merthogy bele nem nyalok sehová sem, az hétszentség. Elkezdem ujjazni a pináját, és kenni a lucskot a valagára; közben a segglyukát mozgatja, szinte nyeli el a síkosítást, áll a faszom, megpaskolom vele, boldog, az hiszi az jön. De nem. Kimegyek a fürdőbe, hozom a fogkeféjét, a vége tiszta vízkő, mivel egész nap a pohárban áll, és nyomom fel a pinájába, de csak két ütemet, mert azonnal csúsztatom be a seggébe. Boldog és elégedett. Kicsit felfelé nyomom a végét, hogy tényleg élvezze. Egyből hátrafordul és mosolyog. A kurva anyádra vigyorogj, gondolom, és azt kérdezem tőle, szeretne-e, valami extrát.
– Igen, sóhajtja – és szemmel láthatóan várja, hogy megbasszam a seggét fasszal. Ki is veszem a kefét, és megfordítom, a sörtés felével megy vissza. 3 másodperc alatt jut el a tudatáig. Fájhat neki, de erősebb az orgazmus iránti vágya.
– Na, akkor húzogasd magadnak, te beteg picsa – suttogom, és ráköpök a hátára, és már kinn is vagyok a szabadban.
